ELLIDA
A magam életét? Ezt nevezed te annak? Ó, nem, az én életem, az én saját igazi életem letért az útjáról, amikor belementem abba, hogy együtt éljek veled. (Félelmében nyugtalanul tördeli a kezét) Most pedig, ma éjjel, egy félóra múlva eljön, akit cserbenhagytam... az a férfi, akihez hűségesen ragaszkodnom kellett volna, úgy, ahogy ő ragaszkodott hozzám! Eljön, és felajánlja még egyszer és utoljára, hogy újraéljem az életet, a magam igazi életét, azt a vonzó és taszító életet, amelyről nem tudok lemondani. Mert önként nem tehetem!