BORKMAN.
(Vállat von.)
Édes Istenem, Ella, — nem olyan könnyű az embernek, húsz esztendős inditó okokról, számot adni magának. Csak arra emlékszem, hogy mikor ott egyedül jártam-keltem, és a csöndességben terveket koholtom mindazokia a nagyvállalatokra miket munkába akartam venni, akkor olyanformán éreztem magamat, mint a hogy elképzeltem, hogy körülbelül egy léghajós érezheti magát. Álmatlan éjszakáimon úgy tetszett, mintha egy óriás léggömböt töltenék meg és kiszállandó volnék egy bizonytalan, veszélylyel teljes világtengerre.