ERHART (mander sig op). Herregud, mor, – jeg er da ung! Jeg synes, at stueluften her rent må kvæle mig tilslut.
ERHART. [Plucking up spirit.] Good heavens, mother, I am young, after all! I feel as if the close air of this room must stifle me in the end.
ERHARD. (Megembereli magát.) Édes jó Istenem, anyám, — én fiatal vagyok! Nekem úgy tetszik, mintha ebben a szobalevegőben meg kellene fulladnom, ha ez még tovább is így tart.
