PEER GYNT.
Lerázhatom? ... hallgass meg, jó uram.
Ha tálczán jő elém szép lány, arany,
Vagyon, tudok én is áldozni érte.
De mindennek csak van határa, vége.
A farkat elfogadtam, mert meghányom-vetem:
Mit a manó kötött meg, azt én lefejthetem.
A gúnyámat ledobtam: piszkos volt, ócska, rossz,
De fölvehetem újra, ez gondot nem okoz.
S azt is gondoltam, hadd csúszszon le étked,
Ha méreg is, van rája ellenméreg.
S megesküszöm, a tehén hajadon,
Az esküt esküvel ütik agyon.
De hogy levessem embervoltomat,
És tisztes embermódra meg se haljak,
Hegyek között manóként kóboroljak
És menekülnöm sem legyen szabad ? ...
Manó vigye egész manóhadat.
Már akkor inkább úr legyek, szabad!