Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

SOLVEJG.
Bud har du skikket med Helga lille;
flere kom efter med vind og i stille.
Bud bar din moer i alt hun fortalte,
bud, som yngled, da drømmene dalte.
Nætterne tunge og dagene tomme
bar mig det bud, at nu fik jeg komme.
Det blev som livet var sluknet dernede;
jeg kunde ikke hjertefyldt le eller græde.
Jeg vidste ikke trygt, hvad sind du åtte;
jeg vidste kun trygt, hvad jeg skulde og måtte.

SOLVEIG
One message you sent me by little Helga;
others came after in storm and in stillness.
All that your mother told bore me a message,
that brought forth others when dreams sank upon me.
Nights full of heaviness, blank, empty days,
brought me the message that now I must come.
It seemed as though life had been quenched down there;
I could nor laugh nor weep from the depths of my heart.
I knew not for sure how you might be minded;
I knew but for sure what I should do and must do.

SOLVEJG.
Botschaft hast Du gesandt mit dem Kinde;
Botschaft brachten mir heimlich die Winde.
Botschaft barg, was Dein Mütterlein sagte,
Botschaft der Traum, der vom Lager mich jagte.
Freudleere Tag’ und kummerschwere Nächte
Brachten mir Botschaft, daß Dein ich dächte.
Das Leben daheim ward ein trübes Verrinnen;
Und lacht’ ich und weint’ ich, es kam nicht von innen
Und ob ich schon Deinen Sinn nicht ganz wußte,
So wußt’ ich doch ganz, was ich sollt’, was ich mußte.

SOLVEJG.
Előbb Helgával jött az izenet,
Aztán elhozták a siró szelek,
Kád gondoltam, csak téged láttalak,
Ha az anyád a tetteid beszélte,
S ha álom szállt le rám a néma éjbe
S a sok álmatlan éjszakák alatt.
Örömtelen nap, hosszú éjjelek,
Mind együtt lelt, én mindenem, veled.
Éreztem, mint fog éltem elsorvadni,
Nem tudtam többé sírni, sem kaczagni,
Nem tudtam, hogy szeretsz-e igazába,
Cak azt tudtam: jönnöm kell bizonyára.

SOLVEJG
Helgát küldted hozzám üzenettel,
s jött a csenddel is üzenet, s a szelekkel,
üzenet volt édesanyád szavában.
S üzenet volt álmom az éjszakában.
Bús éj, üres nap üzente szivemnek,
hogy induljak hozzád, ne pihenjek.
Homályos volt az életem és kietlen,
szívből sohasem sírtam, sohasem nevettem.
Nem tudtam tisztán, hogy mi lakik szivedben,
de tisztán tudtam, mit kell cselekednem.

Сольвейг
Сперва о тебе весть дала мне сестренка,
Мне весть подал ветер, смеявшийся звонко,
И мать мне твоя повстречалась в деревне,
И сон неотступный нес весть о тебе мне,
Мне вести носили пустые недели
И вслед за тобой мне пуститься велели.
Вся жизнь без тебя потускнела в долине,
Ни смеха, ни слез я не знала поныне,
К чему ты стремишься, мне не было вести,
Но знала я: быть нам положено вместе.

培尔
非得安个门栓不可。有了门栓，山妖以及男男女女就进不来了。非得安个门栓不可。好不让那些害人的精灵进来。天一黑它们就来啦，先轻敲一下门，然后使劲砸。开门吧，培尔•金特，我们会像思想那么轻悄。我们会趴到床底下，在炉灰里滚来滚去。要不就从烟囱里像喷火的龙一般飞下来。哈哈，你以为靠钉子和木板就挡得住精灵的鬼念头吗?
〔索尔薇格穿着雪鞋上。她是穿过沼泽地走来的。她披着围巾，手里提着一包东西。

Nor Ibsen (1867) line no. 3,121; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e60b3c9c-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display