PEER GYNT.
Minek retesz hát, kerítés, szegek?
A kobold-világ már hátam megett!
Maradj te a vadászszal a kunyhóba,
S tudom, hogy meg van áldva, meg van óva!
Solvejg, hadd lássalak! ... ne közelebb,
Mi szép vagy, ó mi szép! ... hadd nézzelek!
Ha fölemellek, könnyű vagy, pehely,
Nem érzem, olyan édes a teher.
Nem érintlek! mért ez aggodalom?
Tisztán emel, viszen védő karom.
Hogy eljőjj!.. ó ki gondolt volna erre?
És mégis mindig vártam jövetedre.
Neked építek, kész is teljesen,
De most szebb lesz, mert itt a jegyesem!