Mért van a szemed úgy megtörve?
Anyám, szólj hozzám! Peer, Peered beszélt!
(Az ágy fejéhez lép.)
Mért bámulsz olyan mereven?
Anyám, egy szót csak, szólj nekem!
(Vigyázva megtapogatja homlokát s képét, a zsinórt a székre veti s tompa hangon szól.)
Most hát lovam, elég volt, már kifoglak.
Anya s fiú eleget lovagoltak.
(Lezárja szemét s föléje hajol.) Köszönök mindent, a czivódást,
Ütést, tréfát, a csókolódzást.
S most mint illő, köszönd te meg,
(Arozát ajkára szorítja.)
Hogy kocsikázni vittelek.