PEER GYNT.
Olyan, a mi szédít,
És megbuktatja lelked küzködésit
(újra iszik).
Egy mód van, a szerencsét kényszerítni,
Egy mód, a lelked nagy tettre feszítni,
Egy mód, rohanni mindig szabadon,
Az élet ezer csapdái között,
És tudni, hogy a harcz ujúl naponta,
De melyen visszatérj, nincsen lebontva
A híd azért mégsem hátad mögött.
Az elmélet adott lelket belém,
Színt önte el egész éltem mezén,
De elméletem nem én magam leltem:
Honom földjéből örököltem.
