PEER GYNT.
(egy ideig hallgat, székére támaszkodik s előkelő képet ölt).
Kedves barátim, jó urak, ajánlom,
Váljunk el, míg lehet baráti lábon.
Szegény embernek sok szabad;
Akinek nincsen többje, csak
Tenyérnyi föld, sírnak elég:
Az úgyis ágyutöltelék.
De az ember vagyont ha hátrahagy,
A rizikó ott már fölötte nagy.
Önök, ha tetszik, menjenek Hellasba,
fegyverrel is ellátom önöket;
Csak hozzák az országot szörnyű lázba,
Az nékem hasznomra lehet.
És haljanak szabadságért, jogért,
Sőt igyanak, ha kell megannyi vért.
Dicső csatájuk méltón betetőzi,
Ha egy török fejük dárdára tűzi.
De engem hagyjanak!
(zsebére üt) nem bánt Ítéletük:
Én én, Peer Gynt vagyok. Adieu! Isten velük!
(Felnyitja napernyőjét, az erdőbe megy, honnan a függőhinták látszanak.)