Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

PEER GYNT
(kommer skærende på en rørfløjte).
Hvilken livsalig morgenstund! –
Skarnbassen triller sin kugle i gruset;
sneglen kryber af sneglehuset.
Morgenen; ja, den har guld i mund. –
Det er dog i grunden en mærkelig magt,
naturen har sådan i dagslyset lagt.
Man føler sig så tryg, føler modet vokse,
turde gerne, om så var, binde an med en okse. –
Hvilken stilhed omkring! Ja de landlige glæder, –
ubegribeligt nok, at jeg vraged dem før;
at man lukker sig inde i de store stæder,
blot for at rendes af pakket på dør. –

PEER GYNT
[enters, cutting a reed whistle]
What a delectable morning-tide!—
The dung-beetle’s rolling his ball in the dust;
the snail creeps out of his dwelling-house.
The morning; ay, it has gold in its mouth.—
It’s a wonderful power, when you think of it,
that Nature has given to the light of day.
One feels so secure, and so much more courageous,—
one would gladly, at need, take a bull by the horns.—
What a stillness all round! Ah, the joys of Nature,—
strange enough I should never have prized them before.
Why go and imprison oneself in a city,
for no end but just to be bored by the mob.—

PEER GYNT
(kommt, eine Rohrflöte schneidend.)
Wie holdselig ist diese Morgenstund’! –
Der Mistkäfer rollt seine Kugel im Dreck;
Aus seinem Schneckenhaus kriecht der Schneck.
Ja, ja, – der Morgen hat Gold im Mund!
Es ist doch im Grund eine seltsame Macht,
Womit so Natur das Frühlicht bedacht.
Man fühlt sich so sicher, fühlt alle Furcht schwinden,
Man würde, tät’s not, mit ’nem Ochsen anbinden. –
Wie still’s hier rings ist! Ja, die ländlichen Freuden, –
Unbegreiflich genug, daß ich einst sie verwarf;
Daß man einkerkert sich in finstern Gebäuden,
Bloß daß jeder Lump dir ins Haus rennen darf. –

PEER GYNT
(jő, nádisípot vág.)
Milyen dicső regg, édes Istenem!
Ganajbogár turkál a szemeten,
A csiga kis házából útra kel,
Hja, ki korán kel, az aranyat lel.
Csodás erője van a szent tavasznak,
Holott újult erők fakadnak,
Feszül a kar, bátorrá lesz a gyáva,
S ha kell, bikával is birokra szállna.
Csönd mindenütt ... hja a szabad természet,
Megválnom tőle, ez lett rám a végzet.
Hogy lehet városokba lakni?
Minden rongy néptől oldaladba kapni
Lökést, ütést? ...

PEER GYNT
(nádsípot faragva jön)
Be jó ma ezen a drága reggelen! -
A ganajtúró gömbjét gurítja a földön,
csigaházából a csiga előjön.
Aranyat lel, aki korán kel. Igen.
Ez a napfény, mely ömlik szabadon,
mégis csodálatos hatalom:
nyugodt az ember, érzi: feszül a kedve,
ökörrel is bátran kötekedne. -
Ó, csend! Vidéki öröm hazája!
Hogy vethettem meg egykor annyira én!
Magát az ember a városokba zárja,
hol csőcselék tolong a ház küszöbén.

Пер Гюнт
(появляется, вырезая дудочку)
Что, в самом деле, за дивный рассвет!
Горло прочистить торопится птаха,
Улитка из домика лезет без страха.
Утро! Прекрасней времени нет!
Всю силу, какая в ней только нашлась,
Природа вложила в утренний час.
В сердце уверенность зреет такая,
Словно сейчас одолею быка я.
Тихо-то как! Превосходство деревни
Было мне раньше понять не дано.
Пусть города громоздятся издревле,
Всякого сброду в них вечно полно.

窝赃者
我爹窝过赃，所以我也得窝赃。

Nor Ibsen (1867) line no. 4,134a; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e689439e-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display