Ár lengne az izzó sír sivatagán,
friss habbal, mint fodros vízű óceán,
szigetévé lesz az oázis az árnak,
zöld északi parttá Atlasz, a vad,
s vitorlások, mint lenge sirályhad
szállnak, hol most karaván halad.
Élő levegő oszlatja szelében
a gőzt, a vidék ege harmatot ad,
építik sorra a városokat,
s fű serked a hajló pálma tövében.
A Szaharától délre, lenn,
a parton friss kultúra terem.
Timbuktuban gőz hajtja a gyári gépet,
Bornut meg gyarmatosítva művelik,
s a kutató, ki a Nílusfő-vidéket
keresi, vonaton megy Habeszig.
Kövér szigetet keresek ki itt lenn
s a norvég fajt ide áttelepítem;
majdnem királyi törzs völgyemnek a népe;
itt majd arab vér juthat erébe.