Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

PEER GYNT.
Jeg har læst på tryk – og satsen er sand –
„ingen blir profet i sit eget land.“ –
Dette her, det huger mig meget bedre,
end livet histover blandt Charlestowns rhedre.
Der var noget hult i den hele sag,
noget fremmed på bunden, noget uklart bag; –
jeg følte mig aldrig hjemme i laget,
og aldrig rigtig som mand af faget.
Hvad vilde jeg også på den gallej?
Rode og rode i forretningsbingen.
Når jeg tænker mig om, jeg fatter det ej; –
det traf sig så; det er hele tingen. –
Være sig selv på grundlag af guld,
det er som at bygge sit hus på sandet.
For uhr og for ring og for alt det andet
loggrer de godtfolk og kryber i muld;
de løfter på hatten for brystnål-kronen;
men ring eller nål er jo ikke personen. –

PEER
I have read it in print — and the saying is true —
that no one’s a prophet in his native land.—
This position is very much more to my mind
than my life over there ’mong the Charleston merchants.
There was something hollow in the whole affair,
something foreign at the bottom, something dubious behind it;—
I was never at home in their company,
nor felt myself really one of the guild.
What tempted me into that galley at all?
To grub and grub in the bins of trade —
as I think it all over, I can’t understand it;—
it happened so; that’s the whole affair.—
To be oneself on a basis of gold
is no better than founding one’s house on the sand.
For your watch, and your ring, and the rest of your trappings
the good people fawn on you, grovelling to earth;
they lift their hats to your jewelled breast-pin;
but your ring and your breast-pin are not your person.—

PEER GYNT.
Ich las mal gedruckt, – und darin liegt Verstand, –
Es gilt kein Prophet im eigenen Land.
Dies Leben hier will mir weit besser behagen
Als das eines Reeders in Charlestowns Tagen.
Es war etwas Hohles in all dem Betrieb,
Etwas Unklares, Fremdes, das blieb und blieb.
Ich fühlte mich nie recht daheim unter Dach,
So niemals ganz richtig als Mann von Fach.
Was wollt’ ich auch dort nur, so frag’ ich mich?
Ein Geschäftsgaul, ewig im Kreis herum traben?
Denk’ ich dran, wird mir ganz wunderlich.
Estraf sich so;da liegt der Hund begraben! –
Du selbst sein wollen von Goldes Gnaden,
Das ist, wie sein Haus auf Sandgrund errichten.
Vor Uhr und vor Ring und den andern Geschichten
Wälzt sich im Kot dir der ganze Schwaden.
Sie ziehen den Hut vor ’ner Brustnadel- Kron’;
Aber Ring oder Nadel, ist das die Person?

PEER GYNT.
Szent egy igaz — olvastam nyomtatásban,
Hogy senki sem próféta otthonában.
Ez egyszer a dolog csak máshogyan van:
Itt jobb, mint Charlestownban, révész koromban.
Volt valami e mesterségben,
Ami nem tetszhetett sehogyse nékem.
Nem voltam otthonos benn' teljesen,
S hiányzott a kellő szakértelem.
Mindig gyötört valami kétely,
Mért kell nekem évődnöm effélével?
Ha gondolok rá, még most is csodálom,
De úgy kellett történnie, belátom.
Hogy te magad légy pénzed kegyelmébül,
Eh vár az ilyes, mely fövényre épül.
Megsüvegelik órád és gyűrűd,
(Hogy mit gondolnak, persze azt nem hallod)
Ilyesnek van keletje mindenütt:
De pénzeddel magad egynek tán még se vallod?

PEER GYNT
Könyvben láttam - s igaz életismeret -:
“Próféta otthon senki fia se lehet”.
Ez jobban esik, s még több örömet igérhet,
mint Charlestownban a hajósok közt az élet.
Volt benne üresség, s valami más
bizonytalan s idegen vonás; -
otthon sosem éreztem magam ottan,
nem is voltam avatott a dologban.
Gályára menni mi bírt, milyen ok?
Papirost fiókban túrni rakással.
Nem is értem meg, ha visszagondolok: -
így jött, s nincs mit magyarázni mással. -
Arany árán lenni önmaga, én,
nem más: házépítés a fövényen.
Bámul órán, gyűrűn s miegyében,
s hódol hizelegve a nép, a szegény;
kalaplevéve nézi a melltű-éked,
de óra s tű más, mint a személyed. -

Пер Гюнт
Давно изреченье ведомо мне:
"Несть пророка в своей стране".
Здешняя жизнь больше радует сердце,
Чем жизнь меж чарльстоунских судовладельцев,
Там какой-то изъян ощущался всегда,
Основа той жизни была мне чужда,
Я не был собой в ту пору нимало,
Занятие радости не доставляло.
Чего добивался я, - вот вопрос, -
Усердно корпя над работой тягучей?
И сам не пойму, как я это снес!
Зачем принимался? Представился случай.
Остаться собой на мешке золотом -
Что ставить на рыхлом песке строенье.
Пред золотом, падкие на униженье,
И в пакость и в грязь люди лезут гуртом,
Брошкам и перстням спеша поклониться.
Брошки и перстни, однако, не лица.

第六场
〔绿洲中央一个阿拉伯酋长的帐篷。培尔•金特身穿东方式服装，倚着软垫。他正饮着咖啡，吸着一杆长烟袋。安妮特拉和其他姑娘们唱歌跳舞，让金特开心。

Nor Ibsen (1867) line no. 4,139a; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e68c262c-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display