Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

PEER GYNT
(idet hans øjne følger Anitra under dansen).
Benene går som trommestikker raske.
Ej! Hun er sandelig lækker, den taske.
Hun har noget extravagante former, –
ikke ganske stemmende med skønhedens normer;
men hvad er skønhed? En vedtægt kun, –
en mynt, som er gangbar til sted og stund.
Og just det extravagante behager,
når man har tilbunds det normale nydt.
I det lovbundne blir man for rusen snydt.
Enten yderlig fyldig, eller yderlig mager,
enten ængstende ung, eller skræmmende gammel; –
det middels gør vammel. –
Hendes fødder – de er ikke ganske rene;
ikke armene heller; især den ene.
Men det er igrunden ingen forringelse.
Jeg vil snarere kalde det en betingelse – –
Anitra, hør her!

PEER
[his eyes following ANITRA during the dance]
Legs as nimble as drumsticks flitting.
She’s a dainty morsel indeed, that wench!
It’s true she has somewhat extravagant contours,—
not quite in accord with the norms of beauty.
But what is beauty? A mere convention,—
a coin made current by time and place.
And just the extravagant seems most attractive
when one of the normal has drunk one’s fill.
In the law-bound one misses all intoxication.
Either plump to excess or excessively lean;
either parlously young or portentously old;—
the medium is mawkish.—
Her feet — they are not altogether clean;
no more are her arms; in especial one of them.
But that is at bottom no drawback at all.
I should rather call it a qualification —
Anitra, come listen!

PEER GYNT ,
(während er mit seinen Augen Anitra beim Tanze folgt.)
Wie Trommelschlegel fliegen die Beine.
Ei! Sie ist wahrhaft lecker, die Kleine.
Sie hat etwas extravagante Formen, –
Nicht stimmend ganz mit der Schönheit Normen;
Doch was ist Schönheit? Ein Herkommen nur, –
Eine Münze, gangbar nach Ort und Uhr.
Und just das Extravagante schmeckt süppig,
Auslöffeltest du die normale Welt.
Wo die Regel herrscht, wirst um den Rausch du geprellt.
Entweder höchst mager oder höchst üppig,
Entweder blutjung oder schreckhaft alt; –
Was dazwischen, läßt kalt.
Ihre Füße – sind zwar nicht blendend an Reine,
Auch die Arme sind’s nicht, zumal nicht der eine.
Doch ist dies schließlich’ kein arges Laster.
Ich nennt’ es eher ein Schönheitspflaster – –
Anitra, hör’ zu!

PEER GYNT.
(szemével követi a tánczoló Anitrát).
A lába úgy jár, mint a dobverő,
A szépségnél több benne az erő.
Formája kissé rendkivüli tán,
Szépség normáival nem egyező.
De mi a szépség? merő hagyomány,
Váltópénz, itt és ott más az értéke,
És épp a rendkivűli jóleső,
Ha a normálisnak kitelt mértéke.
A nagyon is szabályos untat,
Legyen nagyon sovány,
Vagy tulhizott a lány,
Mi közben van, nem izgatja vágyunkat.
Nem mondhatnám épp, hogy a lába tiszta,
A karja még kevésbbé, úgy hiszem,
De az ilyesmi még el nem csufitja,
Én egyszerűn szépségfoltnak veszem.
Aztán fiatal a gyerek.
Anitra, jer csak közelebb!

PEER GYNT
(szemével követi a táncoló Anitra mozdulatait)
A lába pereg, mint dobverő botocska.
Igazán kívánatos falatocska!
Különösen az alak, mikor így figyelve nézem,
szépségszabállyal nem vág össze egészen;
de mi a szép? Szokás. Az. Pénz, amely
attól függ, hogy mit szab az idő s a hely.
De nekünk a szokatlan tetszik éppen,
ha már a rendes élvezetet nem ad.
A szabályszerüben nincs mámor, bódulat.
Van, ami vonz a túlsoványban, a túlkövérben,
aggasztóan fiatalban, szörnyü vénben; -
ami közbül van, idétlen.
A lába nem kérkedhet a tisztaság szinével,
s a karja - kivált az egyik - sem kivétel.
De alapjában nem nézhetem ezt hibának,
sőt, azt hiszem, feltétele itt a bájnak - -
Anitra, figyelj ide.

Пер Гюнт
(наблюдая за танцующей Анитрой)
Бьют ноги дробь, словно по барабану.
Очень она аппетитна, как гляну.
Спорить не стану, подобные формы
За перл красоты не сочли до сих пор мы.
Но в чем красота? Зависит наш вкус
От места и времени. Я, признаюсь,
Считаю всегда, что пикантность такая
На пользу тому, кто давно пресыщен,
А общество бьет преступивших закон:
Та слишком толста, эта слишком худая,
Та чувственна, эта сверх меры невинна,
Хоть всем претит середина!
Но то, что грязна ее нежная ножка
И ручка пованивает немножко,
По мне, не порочит ее нисколько, -
Прекрасней делает только.
Анитра!

培尔
我的奴才，你有什么要求?

Nor Ibsen (1867) line no. 4,145; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e68f333a-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display