Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

BEGRIFFENFELDT.
Foruden? Nej, der taer De mærkelig fejl!
Her er man sig selv aldeles forbandet;
sig selv og ikke det ringeste andet; –
man går, som sig selv, for fulde sejl.
Hver lukker sig inde i selvets tønde,
i selvets gæring han dukker tilbunds, –
han stænger hermetisk med selvets spunds
og tætner træet i selvets brønde.
Ingen har gråd for de andres veer;
ingen har sans for de andres ideer.
Os selv, det er vi i tanken og tonen,
os selv til springbrættets yderste rand, –
og følgelig, skal der en kejser på tronen,
er det klart, at De er den rette mand.

BEGRIFFENFELDT
Outside? No, there you are strangely mistaken!
It’s here, sir, that one is oneself with a vengeance;
oneself, and nothing whatever besides.
We go, full sail, as our very selves.
Each one shuts himself up in the barrel of self,
in the self-fermentation he dives to the bottom,—
with the self-bung he seals it hermetically,
and seasons the staves in the well of self.
No one has tears for the other’s woes;
no one has mind for the other’s ideas.
We’re our very selves, both in thought and tone,
ourselves to the spring-board’s uttermost verge,—
and so, if a Kaiser’s to fill the throne,
it is clear that you are the very man.

BEGRIFFENFELDT.
Wie? Außer sich? Nein, das sieht jedes Kind:
Hier ist man man selbst, ohne Gnade zu geben;
Man selbst und nicht das geringste daneben; –
Man geht, als man selbst, hier vor vollem Wind.
Im Faß seines Ich birgt ein jeder hier sich,
Taucht in seines Ich Gärung bis auf den Grund,
Schließt zu sich hermetisch mit seines Ich Spund
Und dichtet das Holz im Brunnen seines Ich.
Keiner hat Tränen für der andern Wehen;
Keiner hat Sinn für der andern Ideen.
Wir selbst, das sind wir in Geist und Gebärden,
Bis zur Spitze des Sprungbretts wir und nur wir, –
Und folglich, soll einer Kaiser hier werden,
SindSie unsres Throns erlesenste Zier.

BEGRIFF.
Magán kívül? A tévhit ebbe' van:
Itt mindenik maga határtalan,
S következményit is levonja,
Itt mindenik saját mélyébe száll,
Magában él, a míg magát kiforrja,
Magába zárkózik, magában áll.
Itt senki más bajával nem törődik,
A másnak ügye-gondján nem evődik.
Mi magunk vagyunk tettben, gondolatban,
Mi magunk végig, elhatározottan,
Azért ha ön császár lesz mi közöttünk,
A kellő úr lesz éppen majd fölöttünk.

BEGRIFFENFELDT
Kívül? Téved, no de majd kiderül.
Az ember önmaga itt egészen;
más nincsen benne egy pici rész sem; -
magában duzzadoz és feszül.
Itt önmaga hordójába bebújva,
az erjedt én mélyén, odalenn
elzárja magát tökéletesen,
s elfásítja az önmaga kútja.
Mi másnak fáj, őt nem keseríti,
más gondolata sose lelkesíti.
Csupán én vagyunk, ha érezünk, ha szólunk,
ugródeszkánk széléig én lehetünk.
Ergó, ha ma császárt vár a trónunk,
világos, hogy ön kell minekünk.

Бегриффенфельдт
Отречься? Да что вы? Ведь вы не слепой,
Напротив, собой мы бываем тут сами,
И в море житейское под парусами
Здесь каждый выходит самим собой.
Здесь каждый свое только слышит слово,
Уйдя целиком в себя самого,
Свои только беды печалят его, -
От мира отрекся он остального.
Никто здесь не стонет от боли чужой,
Никто здесь не дышит другой душой,
Себе лишь самим кадим мы и служим,
Мы сами - единственный наш трамплин,
И если действительно царь нам нужен.
Лишь вы - наш естественный господин.

贝葛利芬费尔特
在这样的时刻，不要再故作谦虚了吧。

Nor Ibsen (1867) line no. 4,286; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e6d4cb02-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display