PEER GYNT
Szerény vagyok; a magas ég nem érdekel; -
de az énemből egy szikrát sem vetek el.
Itéljetek ó törvénnyel a kárhozásra,
vagy bízzatok rá arra a lópatásra; -
lehet száz év - lehet, hogy több idő ez -,
neked, látod, ez a sors is tűrhető lesz;
ez a gyötrelem csupán morális,
és éppen ezért nem piramidális.
Csak átmenet, ahogy írva van,
s ahogy a róka szólt komolyan; -
megváltást várhat az ember, visszaléphet,
s közben reméli: jobb napokat is érhet.
De a másik sors: úgy veszni bele
idegen testekbe, mint a pihe -
ez az öntés, mely mindent, ami gynti, temet, -
mélyen felháborítja a lelkemet!