Bibliotheca Polyglotta

Peer Gynt

PEER GYNT
(nærmere mod huset).
Atter og fram, det er lige langt.
Ud og ind, det er lige trangt.
(standser.)
Nej! – som en vild uendelig klage
er det at gå ind, gå hjem og tilbage.
(går nogle skridt; men standser igen.)
Udenom, sa’e Bøjgen!
(hører sang i stuen.)
Nej; denne gang
tvers igennem, var vejen aldrig så trang!
(han løber mod huset; i det samme kommer Solvejg ud i døren, kirkeklædt og med salmebog i klædet; en stav i hånden. Hun står rank og mild.)

PEER
[approaches the hut]
Forward and back, and it’s just as far.
Out and in, and it’s just as strait.
[Stops.]
No!— like a wild, an unending lament,
is the thought: to come back, to go in, to go home.
[Takes a few steps on, but stops again.]
Roundabout, said the Boyg!
[Hears singing in the hut.]
Ah, no; this time at least
right through, though the path may be never so strait!
[He runs towards the hut; at the same moment SOLVEIG appears in the doorway, dressed for church, with psalm-book wrapped in a kerchief, and a staff in her hand. She stands there erect and mild.]

PEER GYNT
(nähert sich dem Hause.)
Hin und zurück, ’s ist der gleiche Weg;
Hinaus und hinein, ’s ist der gleiche Steg.
(Bleibt stehen.)
Wilde, wilde, unendliche Klage;
So heimzukehren am End’ seiner Tage!
(Macht einige Schritte, hält aber wieder inne.)
Drum herum, sprach der Krumme!
(Hört Gesang in der Hütte.)
Nein, dieses Mal, Peer,
Mittendurch, – ob auch der Weg noch so schwer!
(Er eilt auf das Haus zu; im selben Augenblick tritt SOLVEJG aus der Tür, zum Kirchgang gekleidet und das Gesangbuch ins Tuch geschlagen, einen Stab in der Hand. Sie steht hoch da und gütig.)

PEER GYNT.
(közeledik a kunyhóhoz.)
Ide-oda egy az út,
Künnről, bentról odajut.
(Megáll némán.) Ó kín, mit nem lehet megmérni,
Éltünk végével így megtérni.
(Néhány lépést tesz s újra megáll.)
Kerülj! így mondta.
(Hallja a kunyhóban az éneket.)
Nem, most nem lehet.
Most egyenest, ontsam bár véremet.
(A házhoz fut; azalatt Solvejg kijő az ajtóból templomi díszbe öltözve, imádságos könyvvel, kezében bottal. Egyenesen s barátságosan áll.)

PEER GYNT
(közelebb megy a házhoz)
Vissza-előre egy idő az út.
Ki is, be is szoritóba fut. (Megáll.)
Ó, végtelen jajszó legyen a kisérő,
amikor belép a házba a visszatérő!
(Pár lépést tesz a kunyhó felé, de újra megáll.)
Kerülj kivül, szólt Görbe!
(Hallja a kunyhóból kihangzó éneket.)
Ma nem! Ma nem!
Ha szoros is az út, átvágok egyenesen!
(A ház felé szalad; ebben a pillanatban kilép az ajtón
Solvejg ünneplő ruhában. Egyik kezében kendőbe takart
zsoltárkönyv, a másikban bot. Karcsún, szelíden magasodik
fel alakja az ajtóban.)

Пер Гюнт
(подойдя к избушке)
Куда ни ступи, что вперед, что назад,
Внутри и снаружи и жмут и теснят.
(Останавливаясь.)
Как страшно разбитому и седому
Тебе воротиться к прежнему дому!
(Сделав еще несколько шагов, опять останавливается.)
В обход - говорил мне кривой.
Из избушки доносится пение.
Напролом!
Вперед, хоть бы самым тяжким путем!
(Подходит к избушке.) В дверях появляется Сольвейг, одетая, чтобы идти в церковь, с молитвенником, завернутым в платок. В руке у нее палка. Она держится прямо, взор ее кроток.

培尔
在那儿，在那儿我会找到自己的清单!

Nor Ibsen (1867) line no. 5,477; Eng Archer (1892); Ger Morgenstern (1901); Hun Károly Sebestyén (1903); Hun Áprily (1952); Rus Карп (1972); Xiao Qian 萧乾 (1975); Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=record&uid=e7cc6db2-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display