Bibliotheca Polyglotta

JOHN GABRIEL BORKMAN

约翰·盖勃吕尔·博克曼

PERSONERNE:
JOHN GABRIEL BORKMAN, forhenværende bankchef.
FRU GUNHILD BORKMAN, hans hustru.
STUDENT ERHART BORKMAN, deres søn.
FRØKEN ELLA RENTHEIM, fru Borkmans tvillingsøster.
FRU FANNY WILTON.
VILHELM FOLDAL, extraskriver i et regeringskontor.
FRIDA FOLDAL, hans datter.
FRU BORKMANS STUEPIGE.

PERSONS.
JOHN GABRIEL BORKMAN, formerly Managing Director of a Bank.
MRS. GUNHILD BORKMAN, his wife.
ERHART BORKMAN, their son, a student.
MISS ELLA RENTHEIM, Mrs. Borkman’s twin sister.
MRS. FANNY WILTON.
VILHELM FOLDAL, subordinate clerk in a Government office.
FRIDA FOLDAL, his daughter.
MRS. BORKMAN’S MAID.

SZEMÉLYEK:
JOHN GABRIEL BORKMAN, volt bankigazgató.
GUNHILD ASSZONY, a felesége.
BORKMAN ERHARD, a fiuk.
RENTHEIM ELLA KISASSZONY, Borkmanné asszony ikertestvére.
VILTON FANNY ASSZONY.
FOLDAL VILMOS, napidíjas egy minisztériumban.
FOLDAL FRIDA, a leánya.
BORKMANNÉ ASSZONY SZOBALEÁNYA.

人物表
约翰·盖勃吕尔·博克曼--- 任银行总经理
耿希尔得·博克曼--- 他的妻子
遏哈特·博克曼--- 他们的儿子。学生
艾勒·瑞替姆小姐--- 博克曼太太的孪生妹妹
范尼·威尔敦太太
威廉·佛尔达尔--- 政府机关低级职员
富吕达--- 他的女儿
博克曼太太的女仆

(Handlingen foregår en vinteraften på den Rentheimske familiegård udenfor hovedstaden.)

The action passes one winter evening, at the Manorhouse of the Rentheim family, in the neighbourhood of Christiania.

(Történik egy téli estén, a Rentheimok családi birtokán, a főváros közelében.)

事情发生于挪威首都克立斯替啊尼遏附近瑞替姆府邸。时间是冬日黄昏。

FØRSTE AKT

(Fru Borkmans dagligstue, udstyret med gammeldags, falmet pragt. En åben skydedør fører ind i en havestue med vinduer og glasdør i baggrunden. Derigennem udsigt til haven, hvor snevejret fyger i tusmørket. På højre sidevæg indgangsdør fra forstuen. Længere fremme en stor,gammel jernovn med ild i. Til venstre, noget tilbage, en enkelt, mindre dør. Foran på samme side et vindu, dækket af tykke forhæng. Mellem vinduet og døren en kanapé med hestehårs betræk og med et tæppe-belagt bord foran. På bordet en tændt lampe med skærm. Ved ovnen en højrygget lænestol.)
(Fru Gunhild Borkman sidder på kanapéen med sit hækletøj. Hun er en ældre dame af koldt, fornemt udseende, med stiv holdning og ubevægelige ansigtstræk. Hendes rige hår er stærkt grånet. Hænderne fine, gennemsigtige. Klædt i en tyk mørk silkedragt, som oprindelig har været elegant, men nu noget slidt og medtagen. Uldsjal over skuldrene.)
(Hun sidder en stund opret og urørlig ved hækletøjet. Så høres udenfor bjældeklang fra en forbikørende slæde.)

ACT FIRST

MRS. BORKMAN’s drawing-room, furnished with old-fashioned, faded splendour. At the back, an open sliding-door leads into a garden-room, with windows and a glass door. Through it a view over the garden; twilight with driving snow. On the right, a door leading from the hall. Further forward, a large old-fashioned iron stove, with the fire lighted. On the left, towards the back, a single smaller door. In front, on the same side, a window, covered with thick curtains. Between the window and the door a horsehair sofa, with a table in front of it covered with a cloth. On the table, a lighted lamp with a shade. Beside the stove a high-backed armchair.
MRS. GUNHILD BORKMAN sits on the sofa, crocheting. She is an elderly lady, of cold, distinguished appearance, with stiff carriage and immobile features. Her abundant hair is very grey. Delicate transparent hands. Dressed in a gown of heavy dark silk, which has originally been handsome, but is now somewhat worn and shabby. A woollen shawl over her shoulders.
She sits for a time erect and immovable at her crochet. Then the bells of a passing sledge are heard.

ELSŐ FELVONÁS

(Borkmanné szobája. Régi divatú gazdag, de megviselt butorzat. A háttérben egy nyitott üvegajtó a kerti szobába szolgál, melynek ablakai fenyves vidékre néznek, a hol a hóvihar az esthomályban még látható. A jobb oldalon ajtó, külső bejérattal. Előbbre egy nagy vaskályha, mely fütve van. Balra, egy kicsit hátrább egy kisebb ajtó. Balra, elől ablak, nehéz függönyökkel. Az ablak és az ajtó között egy diván lószőr-huzattal, előtte asztal teritővel. Az asztalon égő lámpa ernyővel. A kályha mellett egy magashátu karszék.)
(Borkmanné a divánon ül, kezében horgolása. Idős hölgy, hideg, előkelő külsejű. Tömött haja erősen szürkül. Kezei finomak, átlátszók.Sötét, nehéz selyemruhát visel, mely valamikor elegáns volt, de ma, törődött, elviselt. A vállán gyapju shawl.)
(Egy ideig mereven, mozdulatlanul ül, a nélkül, hogy horgolásával törődnék. Kivülről egy elhaladó szán csörgetyüjének hangja hallatszik.)

第一幕
博克曼太太的会客室，讲究的装饰已经陈旧而黯淡了。后面有一扇开着的推拉门，通到一间有许多窗户和一扇玻璃门的贴近花园的屋子，从那儿望出去，可以看见一片园景，急雪正在暮色中扫荡。右首有一扇门通外厅。往前来，有一只旧式大铁炉，里头生着火。左首靠后，有一扇小门。左首向前，有一扇遮着厚幔子的窗户。窗与门之间，摆着一张马鬃呢沙发，前面有一张蒙桌布的桌子。桌上点着一盏有罩灯。炉旁有一把高背扶手椅。
博克曼太太坐在沙发里编织东西。她是一位年长妇人，带着一副凛若冰霜的神情，僵硬的体态，板滞的面貌。丰厚的头发已经很花白了，一双手是娇嫩光泽的。身上穿一件黑绸厚长衣，那件衣服原来是很漂亮的，现在却有点敝旧了。肩膀上披着一幅羊毛围巾。
她直僵僵一动都不动地坐着做活。过了会儿，听见一辆在门外经过的雪橇的铃声。

FRU BORKMAN
(lytter op; det tindrer af glæde i hendes øjne og hun hvisker uvilkårligt):
Erhart! Endelig!
(Hun rejser sig og ser ud gennem forhænget. Synes skuffet og sætter sig igen på kanapéen til sit arbejde.)
(Stuepigen kommer lidt efter ind fra entréen med et visitkort på en liden brikke.)

MRS. BORKMAN.
[Listens; her eyes sparkle with gladness and she involuntarily whispers.]
Erhart! At last!
[She rises and draws the curtain a little aside to look out. Appears disappointed, and sits down to her work again, on the sofa. Presently THE MAID enters from the hall with a visiting card on a small tray.]

BORKMANNÉ.
(Felüti fejét; szemei ragyognak az örömtől és önkénytelenül suttogja.)
Erhard! Végre!
(Fölkel, a függönyök közt kinéz. Csalódottnak látszik és visszaül a divánra, kézi munkájához.)
(Kis idő mulva a külső bejáráson át, belép a szobaleány, kis tálczán névjegyet hoz.)

博克曼太太
（细听，眼睛里闪出喜悦的神情，不由自主地低声）
遏哈特！他好容易来了!
（她站起来，把窗幔拉开一点往外瞧。她脸上露出失望的神气，重新回到沙发上做活。过不多时，女仆拿着一只小托盘，从外厅进来。盘子里有一张名片。）

FRU BORKMAN
(hurtig).
Kom studenten alligevel?

MRS. BORKMAN.
[Quickly.]
Has Mr. Erhart come after all?

BORKMANNÉ.
(Hirtelen.)
Hát mégis megjött az ifju ur?

博克曼太太
（急忙地）
是不是遏哈特先生到底来了？

STUEPIGEN.
Nej, frue. Men her er en dame ude –

THE MAID.
No, ma’am. But there’s a lady----

SZOBALEÁNY.
Nem, nagyságos asszonyom. Hanem egy asszonyság van odakünn.

女仆
不是，太太。可是有一位女客--

FRU BORKMAN
(lægger hækletøjet tilside).
Nå, fru Wilton altså –

MRS. BORKMAN.
[Laying aside her crochet.]
Oh, Mrs. Wilton, I suppose----

BORKMANNÉ.
(Leteszi horgolását.)
Ah! Viltonné?

博克曼太太
（把活计搁在一旁）
哦，大概是威尔敦太太吧？

STUEPIGEN
(går nærmere).
Nej, det er en fremmed dame –

THE MAID.
[Approaching.]
No, it’s a strange lady----

SZOBALEÁNY.
(Közelebb jön.)
Nem, egy idegen asszonyság.

女仆
（走近）
不是。是一位不认识的女客。

FRU BORKMAN
(rækker efter kortet).
Lad mig se – (læser; rejser sig hurtig og ser stivt på pigen.) Er De viss på, at det er til mig?

MRS. BORKMAN.
[Taking the card.]
Let me see---- [Reads it; rises hastily and looks intently at the girl.] Are you sure this is for me?

BORKMANNÉ.
(A névjegy után nyúl.)
Adja ide. — (Elolvassa, hirtelen föláll, és mereven néz a szobaleányra.)
Bizonyos benne, hogy ez a névjegy nekem szól?

博克曼太太
（拿起名片）
让我看看。（念名片，慌忙站起来，眼睛盯着女仆）你确实知道她是要见我吗？

STUEPIGEN.
Ja, jeg forstod det, som det var til fruen.

THE MAID.
Yes, I understand it was for you, ma’am.

SZOBALEÁNY.
Igenis, én ugy értettem, hogy a nagyságos asszonynak.

女仆
是，太太，我知道她是要见您。

FRU BORKMAN.
Bad hun om at få tale med fru Borkman?

MRS. BORKMAN.
Did she say she wanted to see Mrs. Borkman?

BORKMANNÉ.
Azt mondta, hogy Borkmannéval akar beszélni ?

博克曼太太
她是说要见博克曼太太吗？

STUEPIGEN.
Jaha, det gjorde hun.

THE MAID.
Yes, she did.

SZOBALEÁNY.
Igenis, azt mondta.

女仆
是，她是这么说。

FRU BORKMAN
(kort; besluttet).
Godt. Så sig, at jeg er hjemme.
(Stuepigen åbner døren for den fremmede dame og går selv ud.)
(Frøken Ella Rentheim kommer ind i stuen. Hun ligner søsteren af udseende; men hendes ansigt har et mere lidende end hårdt udtryk. Det bærer endnu præg af stor, karakterfuld skønhed i tidligere år. Det svære hår er strøget op i naturlige bukler fra panden og er ganske sølvhvidt. Hun er klædt i sort fløjl med hat og peltsfodret kåbe af samme stof.)
(Begge søstrene står en stund i taushed og ser prøvende på hinanden. Hver af dem venter øjensynlig, at den anden skal tale først.)

MRS. BORKMAN.
[Shortly, resolutely.]
Good. Then say I am at home.
[THE MAID opens the door for the strange lady and goes out. MISS ELLA RENTHEIM enters. She resembles her sister; but her face has rather a suffering than a hard expression. It still shows signs of great beauty, combined with strong character. She has a great deal of hair, which is drawn back from the forehead in natural ripples, and is snow-white. She is dressed in black velvet, with a hat and a fur-lined cloak of the same material.]
[The two sisters stand silent for a time, and look searchingly at each other. Each is evidently waiting for the other to speak first.]

BORKMANNÉ.
(Kurtán, határozottan.)
Jól van. Mondja meg hát, hogy itthon vagyok.
(A szobaleány ajtót nyit a vendég előtt, azután kimegy. Rentheim Ella belép. Hasonlít nővéréhez, azonban arczkifejezése inkább szenvedő, mint kemény. Még viseli egykori, nagy, lelkes szépségeinek nyomait. Tömött, ezüstfehér haja természetesen hullámos, homlokából ki van simítva. Ruhája fekete bársony, kalapja és prémmel bélelt felöltője ugyanazon szövetből.)
A két testvér egy ideig szótlanul szemléli egymást. Mindegyik azt látszik várni, hogy a másik vessen véget a hallgatásnak.)

博克曼太太
（坚决干脆）
好。既然如此，我就见她。
（女仆给女客开门，自己出去。艾特。瑞替姆走进来。她长得很像她姐姐，只是脸上表现的是忧愁痛苦而不是一团冰霜，眉宇间还留着当年那种绝世风姿和坚强性格的痕迹。丰厚的头发顺着天然浪纹向后梳掠，白得像雪一样。她穿一件黑丝绒衣服。帽子和皮外氅都是同样的材料。）
（姐妹俩一言不发地站着，仔细对看了会儿。彼此都在等对方先说话。）

ELLA RENTHEIM
(som har holdt sig i nærheden af døren).
Ja, du ser nok forundret på mig, du, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Who has remained near the door.]
You are surprised to see me, Gunhild.

ELLA.
(Ki az ajtó közelében állva maradt.)
Ugy-e Gunhild, csodálkozol, hogy engem itt látsz?

艾勒·瑞替姆
（站在门口不动）
耿希尔得，你大概想不到我会来看你。

FRU BORKMAN
(står ubevægelig oprejst mellem kanapéen og bordet og støtter fingerspidsene mod tæppet).
Går du ikke fejl? Forvalteren bor jo i sidebygningen, véd du.

MRS. BORKMAN.
[Standing erect and immovable between the sofa and the table, resting her finger-tips upon the cloth.]
Have you not made a mistake? The bailiff lives in the side wing, you know.

BORKMANNÉ.
(Mozdulatlanul, egyenesen áll az asztal és diván között. Ujjhegyeit az asztalnak feszíti)
Nem tévedtél meg? A jószágigazgató a szárnyépületben lakik, hiszen tudod.

博克曼太太
（直僵僵地站在沙发与桌子之间，指尖搭在桌布上）
你是走错了吧？你知道，管事的住在侧屋里。

ELLA RENTHEIM.
Det er ikke forvalteren, jeg skal tale med i dag.

ELLA RENTHEIM.
It is not the bailiff I want to see to-day.

ELLA.
Nem a jószágigazgató az, a kivel ma beszédem van.

艾勒·瑞替姆
今天我不是来找管事的。

FRU BORKMAN.
Er det da mig, du vil noget?

MRS. BORKMAN.
Is it me you want, then?

BORKMANNÉ.
Hát tőlem akarsz valamit?

博克曼太太
那么，你是来找我的？

ELLA RENTHEIM.
Ja. Jeg må tale nogen ord med dig.

ELLA RENTHEIM.
Yes. I have a few words to say to you.

ELLA.
Igenis. Veled kell egy pár szót szólnom.

艾勒·瑞替姆
正是，我有几句话跟你谈。

FRU BORKMAN
(kommer frem på gulvet).
Nå, – så sæt dig ned da.

MRS. BORKMAN.
[Coming forward into the middle of the room.]
Well--then sit down.

BORKMANNÉ.
(Valamicskét előbbre jön)
Nos, — akkor hát ülj le.

博克曼太太
（走到屋子当中）
好吧--那么坐下。

ELLA RENTHEIM.
Tak; jeg kan godt stå så længe.

ELLA RENTHEIM.
Thank you. I can quite well stand for the present.

ELLA.
Köszönöm; állva is maradhatok addig.

艾勒·瑞替姆
谢谢。我暂时不坐。

FRU BORKMAN.
Ganske som du selv vil. Men løs ialfald lidt på overtøjet.

MRS. BORKMAN.
Just as you please. But at least loosen your cloak.

BORKMANNÉ.
Egészen tetszésed szerint. Tedd hát le legalább egy kissé a köpenyedet.

博克曼太太
随你便。你好歹可以把外氅松一松。

ELLA RENTHEIM
(knapper kåben op).
Ja, her er svært varmt –

ELLA RENTHEIM.
[Unbuttoning her cloak.]
Yes, it is very warm here.

ELLA.
(Kigombolja a köpenyét.)
Csakugyan, nagyon meleg van idebenn.

艾勒·瑞替姆
（解开外氅钮扣）
对了，这儿很暖和。

FRU BORKMAN.
Jeg fryser altid.

MRS. BORKMAN.
I am always cold.

BORKMANNÉ.
És mindig fázom.

博克曼太太
我老觉得冷。

ELLA RENTHEIM
(står en stund og ser på hende med armen hvilende på ryggen af lænestolen).
Ja, – Gunhild, det er nu snart otte år siden vi sidst såes.

ELLA RENTHEIM.
[Stands looking at her for a time with her arms resting on the back of the armchair.]
Well, Gunhild, it is nearly eight years now since we saw each other last.

ELLA.
(Egy ideig szemléli, mialatt karját a szék hátán nyugtatta.)
Bizony, — Gunhild, nemsokára nyolcz esztendeje lesz, hogy utoljára láttuk egymást.

艾勒·瑞替姆
（站着瞧了她会儿，两只胳臂搭在扶手椅背上）
耿希尔得，从咱们上次见面至现在将近八年了。

FRU BORKMAN
(koldt).
Siden vi taltes ved ialfald.

MRS. BORKMAN.
[Coldly.]
Since last we spoke to each other at any rate.

BORKMANNÉ
(Hidegen.)
Mióta beszéltünk egymással, mindenesetre.

博克曼太太
（冷冰冰地）
反正咱们有那么些年没说话了。

ELLA RENTHEIM.
Rettere sagt, taltes ved, ja. – For du har vel set mig en gang imellem, – når jeg måtte gøre min årsrejse hid til forvalteren.

ELLA RENTHEIM.
True, since we spoke to each other. I daresay you have seen me now and again--when I came on my yearly visit to the bailiff.

ELLA.
Vagyis inkább, mióta beszéltünk egymással, ugy van. — Mert, látni ugyan láttál hébe-korba, mikor évenkint megtettem szokott utamat a jószágigazgatóhoz.

艾勒·瑞替姆
对了。咱们有那么些年没说话了。在我一年一次来找管事的时候，大概你看见过我。

FRU BORKMAN.
En gang eller to, tror jeg.

MRS. BORKMAN.
Once or twice, I have.

BORKMANNÉ.
Egyszer, vagy kétszer — azt hiszem.

博克曼太太
我看见过你一两次。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har også et par gange set et skimt af dig. I vinduet der.

ELLA RENTHEIM.
I have caught one or two glimpses of you, too--there, at the window.

ELLA.
Én is láttalak egy párszor futólag. Ott az ablaknál.

艾勒·瑞替姆
我也在那窗口看见过你一两眼。

FRU BORKMAN.
Bag forhængene må det ha’ været. Du har gode øjne, du. (hårdt og skærende.) Men sidste gang vi taltes ved, – det var her inde i stuen hos mig –

MRS. BORKMAN.
You must have seen me through the curtains then. You have good eyes. [Harshly and cuttingly.] But the last time we spoke to each other--it was here in this room----

BORKMANNÉ.
Talán a függönyök mögöt. Jó szemed van.(Keményen, élesen.)
Hanem mikor utoljára beszéltünk egymással — az idebenn volt, nálam — a szobában —

博克曼太太
你一定是从窗幔缝里看见的。你的眼睛好。（粗暴尖刻）可是咱们最后那次谈话--- 就在这屋里---

ELLA RENTHEIM
(afværgende).
Ja, ja, jeg véd det, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[Trying to stop her.]
Yes, yes; I know, Gunhild!

ELLA.
(Visszautasítva.)
Hiszen tudom — Gunhild!

艾勒·瑞替姆
（想截住她的话）
是，是，耿希尔得，我知道！

FRU BORKMAN.
– ugen før han, – før han slap ud.

MRS. BORKMAN.
--the week before he--before he was let out.

BORKMANNÉ.
Azon a héten — mielőtt ő — mielőtt kiszabadult.

博克曼太太
--正是他--他出狱的前一个星期。

ELLA RENTHEIM
(går opover gulvet).
Å, rør da ikke ved det!

ELLA RENTHEIM.
[Moving towards the back.]
O, don’t speak about that.

ELLA.
(Keresztül megy a szobán.)
Ö, ugyan ne beszélj arról!

艾勒·瑞替姆
（向后面走）
啊，别再提那事了。

FRU BORKMAN
(fast men dæmpet).
Det var ugen før han, – bankchefen kom på fri fod igen.

MRS. BORKMAN.
[Firmly, but in a low voice.]
It was the week before he--was set at liberty.

BORKMANNÉ
(Szilárd, de halkabb hangon.)
Azon a héten volt, mielőtt őt — a bankigazgatót szabadon bocsátották.

博克曼太太
（坚决要说，然而声音很低）
正是他--恢复自由的前一个星期。

ELLA RENTHEIM
(fremover gulvet).
Å ja, ja, ja! Jeg glemmer nok ikke den stund! Men det er så altfor knugende at tænke på. Bare det, at dvæle ved det et eneste øjeblik – åh!

ELLA RENTHEIM.
[Coming down.]
Oh yes, yes, yes! I shall never forget that time! But it is too terrible to think of! Only to recall it for the moment--oh!

ELLA.
(Előre megy.)
Igen, igen! Azt az órát ugyan nem fogom elfelejteni! De annyira nyomasztó, hogy az ember rá sem mer gondolni. Csak egy pillanatig is, foglalkozni vele — ó! —

艾勒·瑞替姆
（走回来）
啊，是，是，是！我永远忘不了那段日子！可是想起来太伤心！哪怕是略微想一想呢--噢！

FRU BORKMAN
(dumpt).
Og så får tankerne aldrig lov til at kredse om noget andet alligevel! (i udbrud; slår hænderne sammen.) Nej, jeg skønner det ikke! Aldrig i verden! Jeg fatter ikke, at noget sådant noget, – noget så forfærdeligt kan overgå en enkelt familie! Og så, tænk, – vor familie! En så fornem familie, som vor! Tænke sig til, at det just skulde ramme den!

MRS. BORKMAN.
[Gloomily.]
And yet one’s thoughts can never get away from it. [Vehemently; clenching her hands together.] No, I can’t understand how such a thing--how anything so horrible can come upon one single family! And then--that it should be our family! So old a family as ours! Think of its choosing us out!

BORKMANNÉ
(Tompán.)
És a gondolataink mégis csak ekkörül forognak! (Kitör, kezeit összecsapja.)
Nem, nem birom megérteni! Soha életemben nem fogom megérteni! Föl nem foghatom, hogy érhet ilyen — rémületes csapás egyes családot! És csak gondold el — a mi családunkat! Egy ilyen előkelő családot, mint a mienk! Kinek juthatott volna eszébe, hogy éppen ezt sújtsa!

博克曼太太
（伤心）
可是偏偏又不能不想！（紧握两手，愤激地）我真不明白！我永远不会明白，为什么那么一件事--- 那么一件倒霉事单落在一家人头上！并且偏偏还是咱们家！那么个老世家！偏偏看中了咱们！

ELLA RENTHEIM.
A, Gunhild, – det var nok mange, mange flere end vor familie, som det slag rammed.

ELLA RENTHEIM.
Oh, Gunhild--there were many, many families besides ours that that blow fell upon.

ELLA.
Ó Gunhild — volt ott még sok-sok más család a kit az a csapás sújtott.

艾勒·瑞替姆
喔，耿希尔得，除了咱们家，还有许许多多人家也遭了这祸殃。

FRU BORKMAN.
Nå ja; men alle disse her andre bryr jeg mig ikke så stort om. For det var da jo bare nogen penge – eller nogen papirer, – som det gik ud over for dem. Men for os –! For mig! Og så for Erhart! Det barn, som han dengang var! (i stigende oprør.) Skammen over os to uskyldige! Vanæren! Den stygge, forfærdelige vanære! Og så rent ruineret til og med!

MRS. BORKMAN.
Oh yes; but those others don’t trouble me very much. For in their case it was only a matter of a little money--or some papers. But for us----! For me! And then for Erhart! My little boy--as he then was! [In rising excitement.] The shame that fell upon us two innocent ones! The dishonour! The hateful, terrible dishonour! And then the utter ruin too!

BORKMANNÉ.
Nos igen, de mindazzal a mással én keveset törődöm. Mert hiszen azoknak csak a zsebét, a vagyonát érte. De minket — ! Engem! Hát még Erhardot! Olyan gyermeket, mint ő volt még abban az időben! (Növekvő izgatottsággal.)
Az a gyalázat, a mi minket, ártatlanokat ért! A szégyen! Az utálatos, a szörnyűséges szégyen! És ráadásul még tisztára ki is fosztva!

博克曼太太
不借，可是别家的事我不大放在心上。他们的事无非是一点儿钱或是几张证券的问题。然而对于咱们呢---！对于我呢！还有对于遏哈特--我那孩子呢！--- 那时候他还是个小孩子！（越来越兴奋）连累咱们两个好人丢脸！那种耻辱！那种可恨可怕的耻辱！还有那一败涂地的局面！

ELLA RENTHEIM
(varsomt).
Sig mig, Gunhild, – hvorledes bærer han det?

ELLA RENTHEIM.
[Cautiously.]
Tell me, Gunhild, how does he bear it?

ELLA.
(Óvatosan.)
Mondd csak, Gunhild, — hogyan viseli ő?

艾勒·瑞替姆
（小心地）
耿希尔得，他对这事的态度怎么样？

FRU BORKMAN.
Erhart, mener du?

MRS. BORKMAN.
Erhart, do you mean?

BORKMANNÉ.
Erhardot érted?

博克曼太太
你是不是说遏哈特？

ELLA RENTHEIM.
Nej, – han selv. Hvorledes bærer han det?

ELLA RENTHEIM.
No--he himself. How does he bear it?

ELLA.
Nem, — ő maga. Hogy viseli el?

艾勒·瑞替姆
不，我是说他本人。他的态度怎么样？

FRU BORKMAN
(blæser hånligt).
Tror du, jeg spør’ efter det?

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
Do you think I ever ask about that?

BORKMANNÉ
(Gúnnyal.)
Talán csak nem hiszed, hogy azután tudakozódom?

博克曼太太
（鄙薄地）
哼，你以为我还打听那个吗？

ELLA RENTHEIM.
Spør’? Du behøver da vel ikke at spørge –

ELLA RENTHEIM.
Ask? Surely you do not require to ask----

ELLA.
Tudakozódol? Csak nem kell tudakozódnod —

艾勒·瑞替姆
打听？你当然用不着打听。

FRU BORKMAN
(ser forbauset på hende).
Du tror da vel aldrig, at jeg omgås ham? Kommer sammen med ham? Ser noget til ham?

MRS. BORKMAN.
[Looks at her in surprise.]
You don’t suppose I ever have anything to do with him? That I ever meet him? That I see anything of him?

BORKMANNÉ
(Csodálkozva néz rá.)
Csak nem képzeled, hogy érintkezem vele? Hogy összejövök vele? Hogy valaha látom?

博克曼太太
（诧异地瞧着她）
难道你以为我还跟他打交道？还跟他见面？还见得着他？

ELLA RENTHEIM.
Ikke det engang!

ELLA RENTHEIM.
Not even that!

ELLA.
Még azt sem?!

艾勒·瑞替姆
连面都不见了！

FRU BORKMAN
(som før).
Han, som har måttet sidde under lås og lukke i fem år! (slår hænderne for ansigtet.) Å, slig en knusende skam! (farer op.) Og så tænke på, hvad navnet John Gabriel Borkman havde at betyde før i tiden! – Nej, nej, nej, – aldrig se ham mere! – Aldrig!

MRS. BORKMAN.
[As before.]
The man was in gaol, in gaol for five years! [Covers her face with her hands.] Oh, the crushing shame of it! [With increased vehemence.] And then to think of all that the name of John Gabriel Borkman used to mean! No, no, no--I can never see him again! Never!

BORKMANNÉ.
(Mint fent.)
Őt, a ki börtönben ült öt esztendeig! (Kezeit az arczára csapja.)
Ó, milyen gyalázat! (Felforrva.)
Hátha még elgondolja az ember, hogy mit jelentett a John Gábriel Borkman név annak idejében! — Nem, nem, nem — sohasem akarom többé látni! — soha! —

博克曼太太
（态度同前）
一个坐过五年监狱的人！（两手掩面）噢，真是羞死人！（越发愤激）再想想，约翰。盖勃吕尔。博克曼这名字从前多体面！不，不，我不能再见他！绝不再见他！

ELLA RENTHEIM
(ser en stund på hende).
Du har et hårdt sind, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Looks at her for a while.]
You have a hard heart, Gunhild.

ELLA.
(Egy ideig szemléli.)
Keménylelkü asszony vagy Gunhild.

艾勒·瑞替姆
（瞧了她会儿）
耿希尔得，你真是心硬。

FRU BORKMAN.
Imod ham, ja.

MRS. BORKMAN.
Towards him, yes.

BORKMANNÉ.
Vele szemben igen.

博克曼太太
不错，对他我心硬。

ELLA RENTHEIM.
Han er jo dog din mand.

ELLA RENTHEIM.
After all, he is your husband.

ELLA.
Ő mégis csak a férjed.

艾勒·瑞替姆
他究竟是你的丈夫啊。

FRU BORKMAN.
Har han ikke sagt for retten, at det var mig, som begyndte med at ruinere ham? At jeg brugte så altfor mange penge –?

MRS. BORKMAN.
Did he not say in court that it was I who began his ruin? That I spent money so recklessly?

BORKMANNÉ.
Nem mondta-e ki a törvényszék előtt, hogy én voltam bukásának kezdő oka, mert túlságosan költekeztem?

博克曼太太
在法庭上，他不是说我是倾家荡产的带头人吗？他不是说我胡乱挥霍吗？

ELLA RENTHEIM
(forsigtig).
Men var der ikke noget sandt i det?

ELLA RENTHEIM.
[Tentatively.]
But is there not some truth in that?

ELLA.
(Óvatosan.)
De hát nem volt-e abban valami igaz?

艾勒·瑞替姆
（试探的口气）
那两句话是不是也有点道理？

FRU BORKMAN.
Men var det ikke netop ham selv, som vilde ha’ det således! Alting skulde jo være så rent meningsløst overdådigt –

MRS. BORKMAN.
Why, it was he himself that made me do it! He insisted on our living in such an absurdly lavish style----

BORKMANNÉ.
De hiszen éppen ő volt az, a ki ezt követelte! A ki ezt az esztelen tékozlást kivánta.

博克曼太太
嗯，那是他自己叫我那么做的！他一定要我们过穷奢极欲的日子。

ELLA RENTHEIM.
Det véd jeg nok. Men just derfor skulde du ha’ holdt igen. Og det gjorde du nok ikke.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I know. But that is just where you should have restrained him; and apparently you didn’t.

ELLA.
Tudom, tudom. Éppen azért kellett volna neked útját állanod. De ezt ugyan nem tetted.

艾勒·瑞替姆
是，我知道。可是你正应该在这上头阻拦他，然而你好像并没阻拦。

FRU BORKMAN.
Vidste da jeg, at det ikke var hans egne penge, – de, som han gav mig til at rutte med? Og som han rutted med selv også. Tifold værre end jeg!

MRS. BORKMAN.
How was I to know that it was not his own money he gave me to squander? And that he himself used to squander, too--ten times more than I did!

BORKMANNÉ.
Hát tudtam én, hogy nem a saját pénze volt, — az a pénz, a mit velem' eltékozoltatott? És a mit ő maga is tékozolt. Tizszerte bővebben mint én.

博克曼太太
我怎么知道他供我挥霍的钱不是他自己的呢？并且他自己也拼命挥霍--比我还厉害十倍！

ELLA RENTHEIM
(stilfærdig).
Nå, det førte vel hans stilling med sig, kan jeg tro. For en stor del da.

ELLA RENTHEIM.
[Quietly.]
Well, I daresay his position forced him to do that-- to some extent at any rate.

ELLA.
(Nyugodtan.)
Azt alighanem az állása kivánta meg. Legalább nagyobbrészt.

艾勒·瑞替姆
（宁静地）
我想也许是他的地位逼得他不得不如此--- 至少有几分是这样。

FRU BORKMAN
(hånligt).
Ja, det hed sig altid, at vi måtte „repræsentere“. Og så repræsenterte han da også rigtig tilgavns! Kørte med firspand, – som om han var en konge. Lod folk bukke og skrabe for sig, som for en konge. (ler) Og så kaldte de ham ved fornavn, – hele landet udover – akkurat som om han var kongen selv. „John Gabriel“, „John Gabriel“. Alle så vidste de, hvad „John Gabriel“ var for en størrelse!

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
Yes, it was always the same story--we were to “cut a figure.” And he did “cut a figure” to some purpose! He used to drive about with a four-in-hand as if he were a king. And he had people bowing and scraping to him just as to a king. [With a laugh.] And they always called him by his Christian names--all the country over--as if he had been the king himself. “John Gabriel,” “John Gabriel,” “John Gabriel.” Every one knew what a great man “John Gabriel” was!

BORKMANNÉ.
(Gúnnyal.)
Hogyne, hiszen egyre azt hajtott?, hogy szerepelnünk kell. De szerepelt is ám! Négyes fogaton járt. Mint egy kis király. Csúsztakmásztak előtte, mint egy király előtt. (Nevet.) És a a kereszt nevén nevezték — az egész országban — épen, mintha maga a király volna. „John Gábriel", „John Gábriel". Mindenki tudta, hogy mekkora nagyság az a „John Gábriel"!

博克曼太太
（鄙薄地）
对了，他老离不开那句话：我们得“摆身份”。他的身份确是摆得很像样儿！他坐着一辆四马车，东奔西跑地好像是国王。他还要人家对他哈腰屈膝，像朝见国王一样。（大笑一声）人家对他总是称名不称姓--到处都这样--好像他真是国王。“约翰·盖勃吕尔”，“约翰·盖勃吕尔”，谁都知道“约翰·盖勃吕尔”是怎么个大人物。

ELLA RENTHEIM
(fast og varmt).
Han var en størrelse dengang, du.

ELLA RENTHEIM.
[Warmly and emphatically.]
He was a great man then.

ELLA.
(Meggyőződéssel, melegen.)
Nagyság is volt akkor, hallod-e.

艾勒·瑞替姆
（热烈恳切地）
那时候他是个大人物。

FRU BORKMAN.
Ja, det så jo slig ud. Men aldrig med et eneste ord satte han mig ind i, hvorledes hans stilling egentlig var. Aldrig lod han sig forlyde med, hvor han tog midlerne fra.

MRS. BORKMAN.
Yes, to all appearance. But he never breathed a single word to me as to his real position--never gave a hint as to where he got his means from.

BORKMANNÉ.
Hiszen ugy látszott. De soha, egyetlen szóval sem adta tudtomra, hogy tulajdonképpen miben áll a dolga. Soha el nem árulta honnan veszi hozzá a módot!

博克曼太太
不错，表面上倒像。然而他的真实情况究竟怎么样，他从来没对我吐过一个字，从来没提过他的钱是从哪儿弄来的。

ELLA RENTHEIM.
Nej, nej, – det aned nok ikke de heller.

ELLA RENTHEIM.
No, no; and other people did not dream of it either.

ELLA.
Ó nem, — azt bizonyára a többiek sem sejtették.

艾勒·瑞替姆
对，对。别人也没想到过。

FRU BORKMAN.
Det fik nu være det samme med de andre. Men mig havde han pligtet at sige sandheden. Og det gjorde han aldrig! Han bare løj, – løj så bundløst for mig –

MRS. BORKMAN.
I don’t care about the other people. But it was his duty to tell me the truth. And that he never did! He kept on lying to me--lying abominably----

BORKMANNÉ.
A többiekkel még nem törődtem volna. Hanem velem szemben kötelessége lett volna kimondani az igazat. De sohasem mondta ki! Csak hazugságot — mélységes hazugságot.

博克曼太太
别人我不管。他应该对我说真话。然而他从来不肯说！他对我一味撒谎--- 撒得真可恶---

ELLA RENTHEIM
(afbrydende).
Det gjorde han visst ikke, Gunhild! Han fortied kanske. Men han løj visst ikke.

ELLA RENTHEIM.
[Interrupting.]
Surely not, Gunhild. He kept things back perhaps, but I am sure he did not lie.

ELLA.
(Félbeszakitja.)
Azt semmi esetre sem Gunhild! Talán elhallgatta a valóságot. De hazudni semmi esetre sem hazudott.

艾勒·瑞替姆
（打断她）
绝不是撒谎，耿希尔得。他把事情瞒着你不说，这也许是有的，可是我知道他绝不是撒谎。

FRU BORKMAN.
Ja, ja, kald det, som du vil. Det kommer jo ganske ud på et. – Men så ramled det da også sammen. Alting. Hele herligheden tilslut.

MRS. BORKMAN.
Well, well; call it what you please; it makes no difference. And then it all fell to pieces--the whole thing.

BORKMANNÉ.
Nevezd, a minek akarod. A következés ugyanaz. De ránk is zúdult a romlás. Minden összeomlott. Vége szakadt az egész dicsőségnek.

博克曼太太
算了，算了，你爱怎么说就怎么说，反正是一样。后来事情就一败涂地了--- 整个儿都完了。

ELLA RENTHEIM
(hen for sig).
Ja, alting ramled sammen – for ham, – og for andre.

ELLA RENTHEIM.
[To herself.]
Yes, everything fell to pieces--for him--and for others.

ELLA.
(Maga elé.)
Igen, minden összeomlott fölötte is, mások fölött is.

艾勒·瑞替姆
（自言自语）
不错，一败涂地了--- 他完了--- 别人也完了。

FRU BORKMAN
(retter sig truende ivejret).
Men det siger jeg dig, Ella, – jeg gi’r mig ikke endda! Jeg skal nok vide at skaffe mig oprejsning. Det kan du forlade dig på!

MRS. BORKMAN.
[Drawing herself up menacingly.]
But I tell you this, Ella, I do not give in yet! I shall redeem myself yet--you may make up your mind to that!

BORKMANNÉ.
(Kiegyenesedve - fenyegetve.)
Hanem annyit mondok neked Ella, hogy még nem adom meg magamat legyőzött gyanánt! Fogok tudni elégtételt szerezni magamnak. Biztositlak.

博克曼太太
（狠狠地把身子一挺）
可是我告诉你，艾勒，我还不甘心呢！我要挽救自己--- 你等着睢吧。

ELLA RENTHEIM
(spændt).
Oprejsning? Hvad mener du med det?

ELLA RENTHEIM.
[Eagerly.]
Redeem yourself! What do you mean by that?

ELLA.
(Feszülten.)
Elégtételt? Mit értesz ez alatt?

艾勒·瑞替姆
（急切地）
挽救自己？你这话什么意思？

FRU BORKMAN.
Oprejsning for navn og ære og velfærd! Oprejsning for hele min forkludrede livsskæbne, det mener jeg! Jeg har en i baghånden, jeg, skal du vide. – En, som skal tvætte rent alt det, som – som bankchefen har tilsmudset.

MRS. BORKMAN.
Redeem my name, and honour, and fortune! Redeem my ruined life-- that is what I mean! I have some one in reserve, let me tell you-- one who will wash away every stain that he has left.

BORKMANNÉ.
Elégtételt az elvesztett névért, becsületért és jólétért! Elégtételt egész tönkretett életemért, ezt értem alatta. Mert tudd meg, hogy nekem van valakim a kezem ügyében — valakim, a ki mindazt tisztára mossa a mit — a mit a bankigazgató beszenyezett.

博克曼太太
我要挽救我的名声、我的名誉和我的财产！我要挽救我的被摧毁的生命！这就是我的意思！我老实告诉你吧，我身边还留着一个人，这个人会替我把他留下来的污点全都洗刷干净。

ELLA RENTHEIM.
Gunhild! Gunhild!

ELLA.
De Gunhild! Gunhild!

艾勒·瑞替姆
耿希尔得！耿希尔得！

FRU BORKMAN
(stigende).
Der lever en hævner, du! En, som skal gøre godt igen alt det, som hans far har forbrudt imod mig!

MRS. BORKMAN.
[With rising excitement.]
There is an avenger living, I tell you! One who will make up to me for all his father’s sins!

BORKMANNÉ.
(Emelkedő hanggal.)
Van egy, a ki boszút áll, azt tudd meg! Valaki, a kinek mindazt jóvá kell tenni, a mit az apja vétett ellenem!

博克曼太太
（更加兴奋）
我告诉你，还有个报仇的人活着呢！他会偿还我由于他父亲造孽而遭受的一切损失！

ELLA RENTHEIM.
Erhart altså.

ELLA RENTHEIM.
Erhart you mean.

ELLA.
Tehát Erhard.

艾勒·瑞替姆
你说的那人是遏哈特吗？

FRU BORKMAN.
Ja, Erhart, – min herlige gut! Han skal nok vide at oprejse slægten, huset, navnet. Alt det, som kan oprejses. – Og kanske mere til.

MRS. BORKMAN.
Yes, Erhart, my own boy! He will redeem the family, the house, the name. All that can be redeemed.--And perhaps more besides.

BORKMANNÉ.
Igen, Erhard, — az én remek fiam! Az majd föl tudja támasztani megint a házat, a családot és a nevet. Mindent, a mi csak föltámasztható. — Sőt talán még többet is.

博克曼太太
不错。正是遏哈特，我的亲生儿子！他会挽救家世、门第、名声--- 一切可以挽救的东西。也许还不止这些。

ELLA RENTHEIM.
Og på hvad måde mener du det skulde ske?

ELLA RENTHEIM.
And how do you think that is to be done?

ELLA.
És hogyan gondolod azt megvalósíthatónak.

艾勒·瑞替姆
你看这事应该怎么做？

FRU BORKMAN.
Det får komme, som det kan. Jeg véd ikke hvorledes det vil komme. Men jeg véd, at det vil og det skal komme engang. (ser spørgende på hende.) Ja – Ella, – er det ikke i grunden det samme, du også har gået og tænkt på lige siden han var liden?

MRS. BORKMAN.
It must be done as best it can; I don’t know how. But I know that it must and shall be done. [Looks searchingly at her.] Come now, Ella; isn’t that really what you have had in mind too, ever since he was a child?

BORKMANNÉ.
Történjék a hogy akar. Én nem tudom, hogyan fog történni. De tudom, hogy egyszer meglesz, mert kell lenni. (Kérdőleg néz Ellára.)
Igen — Ella — nem volt meg neked is, már a gyermek kis korától fogva, ez a rejtett gondolatod?

博克曼太太
必须尽力去做。我不知道该怎么做，可是我知道必须做，并且必须做成功。（仔细打量她）说老实话，艾勒，从他小时候起，你不是也一直这么盼望吗？

ELLA RENTHEIM.
Nej, det kan jeg ikke egentlig sige.

ELLA RENTHEIM.
No, I can’t exactly say that.

ELLA.
Ezt valóban nem állíthatom.

艾勒·瑞替姆
不，我不一定能这么说。

FRU BORKMAN.
Ikke det? Hvorfor tog du dig da af ham? Dengang, da stormen var brudt løs over – over huset her.

MRS. BORKMAN.
No? Then why did you take charge of him when the storm broke upon--upon this house?

BORKMANNÉ.
Nem? Hát miért fogtad akkor pártját? Akkor, mikor a zivatar kitört e fölött a — e fölött a ház fölött?

博克曼太太
不？那么，风浪打进--- 打进这个家门的时候，你为什么照管他？

ELLA RENTHEIM.
Du selv kunde jo ikke dengang, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
You could not look after him yourself at that time, Gunhild.

ELLA.
Hiszen te magad nem tudtad akkor, mit tevő légy vele, Gunhild!

艾勒·瑞替姆
那时候你自己不能照管他，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Å nej, – jeg kunde jo ikke det. Og hans far, – han var lovlig undskyldt, – der han sad, – så godt forvaret –

MRS. BORKMAN.
No, no, I could not. And his father--he had a valid enough excuse--while he was there--in safe keeping----

BORKMANNÉ.
Nem, — ez nagyon is igaz. És az apja, — no annak alapos oka volt arra, hogy mindentől tartózkodjék ott, ahol ült, — jól megőrizve.

博克曼太太
对，我不能照管他。并且，他父亲也有个极好的借口--- 那时候他已经被拘捕起来了---

ELLA RENTHEIM
(oprørt).
Å, at du kan få frem slige ord –! Du!

ELLA RENTHEIM.
[Indignant.]
Oh, how can you say such things!--You!

ELLA.
(Föllázadva)
Ó, hogy te még ilyeneket kiejthetsz a szádon — ! Te!?

艾勒·瑞替姆
（生气）
啊，你怎么能说这种话，你！

FRU BORKMAN
(med et giftigt udtryk).
Og at du kunde bekvemme dig til at ta’ dig af en, – en John Gabriels barn! Aldeles, som om det barn var dit eget –. Ta’ det fra mig, – og rejse hjem med det. Og beholde det hos dig, år efter år. Til gutten blev næsten voksen. (ser mistænksom på hende.) Hvorfor gjorde du egentlig det, Ella? Hvorfor beholdt du ham?

MRS. BORKMAN.
[With a venomous expression.]
And how could you make up your mind to take charge of the child of a--a John Gabriel! Just as if he had been your own? To take the child away from me--home with you--and keep him there year after year, until the boy was nearly grown up. [Looking suspiciously at her.] What was your real reason, Ella? Why did you keep him with you?

BORKMANNÉ.
(Epésen.)
És hogy te rászánhattad magadat, hogy gondját viseld egy gyermeknek, — a John Gábriel gyermekének! — éppen ugy, mintha a tulajdon gyermeked lett volna — elvenni tőlem és elutazni vele! Magadnál tartani évről-évre. Majdnem felnőttéig. (Bizalmatlan tekintettel.)
Miért tetted te ezt tulajdonképpen, Ella? Miért tartottad magadnál?

博克曼太太
（恶狠狠的神气）
你居然愿意照管约翰·盖勃吕尔的孩子！好像他是你自己生的！你把孩子从我手里抢过去--- 把他带到你家里--- 一年一年地带着他，一直到他将近成人的时候。（怀疑地瞧着她）艾勒，你究竟是什么居心？你为什么拉着他不放手？

ELLA RENTHEIM.
Jeg kom til at holde så inderlig af ham –

ELLA RENTHEIM.
I came to love him so dearly----

ELLA.
Idővel annyira megszerettem, —

艾勒·瑞替姆
我越来越爱他--

FRU BORKMAN.
Mere end jeg, – hans mor!

MRS. BORKMAN.
More than I--his mother?

BORKMANNÉ.
Még jobban, mint én, — az anyja!

博克曼太太
难道你比我--他的亲娘--更爱他吗？

ELLA RENTHEIM
(undvigende).
Det véd jeg ikke. Og så var jo Erhart lidt svagelig i opvæksten –

ELLA RENTHEIM.
[Evasively.]
I don’t know about that. And then, you know, Erhart was rather delicate as a child----

ELLA.
(Kitérőleg.)
Azt nem tudom. De különben Erhard gyöngécske volt növése idejében.

艾勒·瑞替姆
（避而不答）
我不知道。你该记得，遏哈特小时候身体相当娇弱。

FRU BORKMAN.
Erhart – svagelig!

MRS. BORKMAN.
Erhart--delicate!

BORKMANNÉ.
Gyönge — Erhard!

博克曼太太
你说遏哈特--身体娇弱!

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg syntes det, – dengang ialfald. Og så er jo luften der borte på vestkysten så meget mildere end her, véd du vel.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I thought so--at that time at any rate. And you know the air of the west coast is so much milder than here.

ELLA.
Nekem legalább ugy tetszett — akkor. Aztán a - nyugoti partvidék levegője sokkal enyhébb, mint ez itt, hiszen tudod.

艾勒·瑞替姆
对，我是这样想--至少那时候是这样想。你知道，西岸的气候比这儿温和得多。

FRU BORKMAN
(smiler bittert).
Hm. Er den det? (afbrydende) Ja, du har sandelig gjort svært meget for Erhart, du. (forandrer tonen.) Nå, det forstår sig, du har jo også råd til det. (smiler.) Du var jo så heldig, du, Ella. Du fik jo reddet alt det, som dit var.

MRS. BORKMAN.
[Smiling bitterly.]
H’m--is it indeed? [Breaking off.] Yes, it is true you have done a great deal for Erhart. [With a change of tone.] Well, of course, you could afford it. [Smiling.] You were so lucky, Ella; you managed to save all your money.

BORKMANNÉ.
(Keserü mosolylyal.)
Ugyan-ugyan enyhébb? (Félbenhagyva.)
Igen, te csakugyan nagyon sokat tettél Erhardért. (Megváltoztatott hangon.)
Nos, ez érthető is, van hozzá módod. (Mosolyog.)
Hiszen neked olyan szerencséd volt, Ella. Neked sikerült megmentened mindazt, a mi a tied volt.

博克曼太太
（冷笑）
唔--- 是吗？（不说下去）真的，你在遏哈特身上出过不少力。（改变声调）当然，你有这力量。（含笑）你运气好，艾勒。你会想办法保住你的钱财。

ELLA RENTHEIM
(krænket).
Det gjorde ikke jeg noget skridt for, – kan jeg forsikkre dig. Jeg havde ikke – før længe, længe bagefter – nogen anelse om, at de papirer, som lå i banken for min regning, – at de var sparet –

ELLA RENTHEIM.
[Hurt.]
I did not manage anything about it, I assure you. I had no idea--until long, long afterwards--that the securities belonging to me--that they had been left untouched.

ELLA.
(Sértődve)
Részemről én erre vonatkozólag egy lépést sem tettem, erről biztosithatlak. Sejtelmem sem volt arról, — még sok-sok ideig azután — hogy az értékpapírok, melyek az én számlámra voltak a bankban letéve, — megkiméltettek.

艾勒·瑞替姆
（生气）
我没想过办法，我告诉你。我并不知道--- 事后很久才知道--- 我的证券丝毫没被挪用。

FRU BORKMAN.
Ja, ja; sligt noget skønner jeg mig ikke på! Jeg siger bare, at du var heldig. (ser spørgende på hende.) Men når du sådan på egen hånd tog dig til at opdrage Erhart for mig –? Hvad var så din hensigt med det?

MRS. BORKMAN.
Well, well; I don’t understand anything about these things! I only say you were lucky. [Looking inquiringly at her.] But when you, of your own accord, undertook to educate Erhart for me--what was your motive in that?

BORKMANNÉ.
Jó, jó ; az eféléhez én nem értek. Én csak annyit mondok, hogy szerencséd volt. (Kérdőleg néz Ellára.)
Hanem mikor föltetted magadban, hogy fölneveled Erhardot, a saját felelősségedre, én helyettem — ? Mi volt ezzel szándékod?

博克曼太太
算了，算了。这些事我外行！我只说你运气好。（瞧着她，向她追问）当时你自愿替我教育遏哈特--- 你究竟是什么居心？

ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Min hensigt –?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
My motive?

ELLA.
(Ránéz.)
A szándékom?

艾勒·瑞替姆
（瞧着她）
我是什么居心？

FRU BORKMAN.
Ja, en hensigt måtte du da vel ha’. Hvad vilde du gøre ham til? Gøre ud af ham, mener jeg?

MRS. BORKMAN.
Yes, some motive you must have had. What did you want to do with him? To make of him, I mean?

BORKMANNÉ.
Igen valami szándékodnak csak kellett lenni. Mivé akartad nevelni? Mit akartál belőle csinálni, azt kérdem.

博克曼太太
嗯，你心里一定有打算。那时候你打算把他怎么样？你打算把他培养一个什么人，我想问。

ELLA RENTHEIM
(langsomt).
Jeg vilde lette vejen for Erhart til at bli’ et lykkeligt menneske her i verden.

ELLA RENTHEIM.
[Slowly.]
I wanted to smooth the way for Erhart to happiness in life.

ELLA.
(Lassan.)
Meg akartam könnyíteni Erhard útját, hogy boldog lehessen e világban.

艾勒·瑞替姆
（慢吞吞地）
我想给遏哈特扫平一条幸福生活的道路。

FRU BORKMAN
(blæser).
Pyh, – folk i vore kår har nok andet at gøre, end at tænke på lykke.

MRS. BORKMAN.
[Contemptuously.]
Pooh--people situated as we are have something else than happiness to think of.

BORKMANNÉ.
(Elvetőleg)
Phah, — a mi körülményeink között élőknek más gondjuk van, mint a boldogsággal törődni.

博克曼太太
（鄙视的神气）
呸！像咱们这种身份的人除了幸福还应该想别的事。

ELLA RENTHEIM.
Hvad da, – mener du?

ELLA RENTHEIM.
What, then?

ELLA.
Ugyan mi?

艾勒·瑞替姆
还有什么事？

FRU BORKMAN
(ser stort, alvorligt på hende).
Erhart får først og fremst se til, at han kan komme til at lyse så højt og så vidt udover, at ikke noget menneske i landet længer skimter den skyggen, som hans far har kastet over mig – og over min søn.

MRS. BORKMAN.
[Looking steadily and earnestly at her.]
Erhart has in the first place to make so brilliant a position for himself, that no trace shall be left of the shadow his father has cast upon my name--and my son’s.

BORKMANNÉ.
(Komolyan, sokat mondólag tekint rá.)
Erhardnak legelső gondja az legyen, hogy olyan magasra küzdje fel magát és olyan fényes helyzetbe jusson, hogy az országban senki ne lássa többé azt az árnyékot, melyet az apja vetett rám — és a fiamra.

博克曼太太
（眼睛认真地盯着她）
首先，遏哈特必须给自己创造一个很光荣的地位，好把他父亲在我的名字和我儿子的名字上撒下的污点洗刷干净。

ELLA RENTHEIM
(forskende).
Sig mig, Gunhild, – er det det krav, som Erhart selv stiller til sit liv –?

ELLA RENTHEIM.
[Searchingly.]
Tell me, Gunhild, is this what Erhart himself demands of his life?

ELLA.
(Fürkészve.)
Mondd csak Gunhild — maga Erhard is ezt ismeri el élete feladatának? —

艾勒·瑞替姆
（仔细追问）
耿希尔得，这是遏哈特本人对于自己生命的要求吗？

FRU BORKMAN
(studsende).
Ja, det får vi da vel håbe!

MRS. BORKMAN.
[Slightly taken aback.]
Yes, I should hope so!

BORKMANNÉ.
(Füleit hegyezi)
No remélem legalább.

博克曼太太
（微微一惊）
嗯，我想是的！

ELLA RENTHEIM.
– eller er det ikke snarere et krav, som du stiller til ham?

ELLA RENTHEIM.
Is it not rather what you demand of him?

ELLA.
— vagy nem inkább olyan igény-é ez, melyet te támasztottál iránta?

艾勒·瑞替姆
恐怕不如说这是你对于他的要求吧？

FRU BORKMAN
(kort).
Jeg og Erhart stiller altid de samme krav til os selv.

MRS. BORKMAN.
[Curtly.]
Erhart and I always make the same demands upon ourselves.

BORKMANNÉ.
(Kurtán.)
Én és Erhard, mindig ugyanazon igényekkel lépünk fel önmagunkkal szemben.

博克曼太太
（不客气地）
遏哈特和我对于我们自己的要求总是一致的。

ELLA RENTHEIM
(tungt og langsomt).
Så sikker er du altså på din gut, du, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Sadly and slowly.]
You are so very certain of your boy, then, Gunhild?

ELLA.
(Lassan, komoran.)
Tehát ilyen biztosan építesz a fiadra, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
（伤心而迟缓地）
你在你儿子身上这么有把握吗，耿希尔得？

FRU BORKMAN
(dulgt hoverende).
Ja, Gud ske lov og tak, – det er jeg. Det kan du forlade dig på!

MRS. BORKMAN.
[With veiled triumph.]
Yes, that I am--thank Heaven. You may be sure of that!

BORKMANNÉ.
(Titkos győzelem érzésével.)
Ilyen bizton, hála Istennek. Efelől nyugodt lehetsz.

博克曼太太
（暗暗得意）
嗯，我有把握，谢谢老天。你不必怀疑！

ELLA RENTHEIM.
Så synes jeg, du i grunden må føle dig lykkelig alligevel. Trods alt det andet.

ELLA RENTHEIM.
Then I should think in reality you must be happy after all; in spite of all the rest.

ELLA.
Akkor hát alapjában véve mégis boldognak kell magadat érezned. Mindennek dacára.

艾勒·瑞替姆
这么说，我觉的你究竟真是个有福气的人，不算那些别的事。

FRU BORKMAN.
Det gør jeg også. For så vidt. Men så, – hvert øjeblik, ser du, – så kommer jo dette her andet drivende som et uvejr ind over mig.

MRS. BORKMAN.
So I am--so far as that goes. But then, every moment, all the rest comes rushing in upon me like a storm.

BORKMANNÉ.
Úgy is van. Ebben a tekintetben legalább. Dehát, — látod — rám szakad aztán minden pillanatban az a másik dolog, mint a zivatar.

博克曼太太
我是有福气--单就这件事说。然而其佘那些事经常像暴风雨似的涌上我心头。

ELLA RENTHEIM
(med omslag i tonen).
Sig mig –. Lige så godt straks. For det var egentlig det, jeg kom ud til dig for –

ELLA RENTHEIM.
[With a change of tone.]
Tell me--you may as well tell me at once--for that is really what I have come for----

ELLA.
(Megváltozott hangon.)
Mondd ki, — Mondd ki inkább mindjárt. Hiszen tulajdonképpen azért jöttem.

艾勒·瑞替姆
（改变声调）
告诉我--最好马上告诉我--我正是为这件事来的--

FRU BORKMAN.
Hvilket?

MRS. BORKMAN.
What?

BORKMANNÉ.
Mit mondjak ki?

博克曼太太
什么事？

ELLA RENTHEIM.
Noget, jeg synes jeg må tale med dig om. – Sig mig, – Erhart bor jo ikke her ude hos – hos eder andre.

ELLA RENTHEIM.
Something I felt I must talk to you about.--Tell me--Erhart does not live out here with--with you others?

ELLA.
Egy dologról van szó, a melyet szeretnék veled megbeszélni. — Mondd csak — hiszen Erhard nem lakik idekünn, itt — veletek.

艾勒·瑞替姆
是一件我觉得不能不跟你谈的事。告诉我，遏哈特是不是不跟--你们住在一块儿？

FRU BORKMAN
(hårdt).
Erhart kan ikke bo her ude hos mig. Han må bo inde i byen –

MRS. BORKMAN.
[Harshly.]
Erhart cannot live out here with me. He has to live in town----

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Erhard nem lakhatik idekünn velem. Neki a városban kell laknia.

博克曼太太
（粗声粗气地）
遏哈特不能跟我在一块儿住，他得在城里住。

ELLA RENTHEIM.
Det har han skrevet mig til.

ELLA RENTHEIM.
So he wrote to me.

ELLA.
Ezt megírta nekem.

艾勒·瑞替姆
他写信告诉过我。

FRU BORKMAN.
Han må det for studiernes skyld. Men han kommer ud til mig en stund hver eneste aften.

MRS. BORKMAN.
He must, for the sake of his studies. But he comes out to me for a little while every evening.

BORKMANNÉ.
Kénytelen vele a tanulmányai végett. De minden este kijön hozzám egy kis időre.

博克曼太太
为了念书，他不能不在城里住。可是每天晚上他来看我一会儿。

ELLA RENTHEIM.
Ja, kunde jeg så kanske få se ham? Og tale med ham straks?

ELLA RENTHEIM.
Well, may I see him then? May I speak to him at once?

ELLA.
Akkor talán láthatom? És mindjárt beszélhetek is vele?

艾勒·瑞替姆
那么，我能见见他吗？我能马上跟他说说话吗？

FRU BORKMAN.
Han er ikke kommen endnu. Men jeg venter ham hvert øjeblik.

MRS. BORKMAN.
He has not come yet; but I expect him every moment.

BORKMANNÉ.
Még nincs itt. De minden pillanatban várom.

博克曼太太
现在他还没来呢，可是马上就要来了。

ELLA RENTHEIM.
Jo, Gunhild, – han må være kommen. For jeg hører ham gå ovenpå.

ELLA RENTHEIM.
Why, Gunhild, surely he must have come. I can hear his footsteps overhead.

ELLA.
Dehogy nincs, Gunhild, — már itt kell lennie. Hallom is föl és alá járni odafönn.

艾勒·瑞替姆
嗯，耿希尔得，他一定已经来了。我听见楼上有他的脚步声音。

FRU BORKMAN
(med flygtigt øjekast).
Oppe i storsalen?

MRS. BORKMAN.
[With a rapid upward glance.]
Up in the long gallery?

BORKMANNÉ.
(Futó pillantással.)
Odafönn, a nagyteremben?

博克曼太太
（很快地向上扫了一眼）
在楼上走廊里？

ELLA RENTHEIM.
Ja. Jeg har hørt ham gå deroppe lige siden jeg kom.

ELLA RENTHEIM.
Yes. I have heard him walking up and down there ever since I came.

ELLA.
Igen. Mióta itt vagyok, folyton hallom odafönn járkálni.

艾勒·瑞替姆
是。我来了这半天，老听他在那儿走来走去。

FRU BORKMAN
(vender øjnene fra hende).
Det er ikke ham, det, Ella.

MRS. BORKMAN.
[Looking away from her.]
That is not Erhart, Ella.

BORKMANNÉ.
(Félrefordított tekintettel)
Nem ő az, Ella.

博克曼太太
（转过头去不看她）
那不是遏哈特，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(studser).
Er det ikke Erhart? (anende.) Hvem er det da!

ELLA RENTHEIM.
[Surprised.]
Not Erhart? [Divining.] Who is it then?

ELLA.
(Ébredő figyelemmel.)
Nem Erhard az? (Sejtelemmel.)
Hát kicsoda?

艾勒·瑞替姆
（惊讶）
不是遏哈特？（揣测）那么是谁呢？

FRU BORKMAN.
Bankchefen.

MRS. BORKMAN.
It is he.

BORKMANNÉ.
A bankigazgató.

博克曼太太
是他。

ELLA RENTHEIM
(sagte, i undertrykt smærte).
Borkman. John Gabriel Borkman!

ELLA RENTHEIM.
[Softly, with suppressed pain.]
Borkman? John Gabriel Borkman?

ELLA.
(Halkan, elnyomott fájdalommal.)
Borkman, John Gábriel Borkman!

艾勒·瑞替姆
（低声，忍痛）
是博克曼？约翰·盖勃吕尔·博克曼？

FRU BORKMAN.
Slig går han op og ned. Frem og tilbage. Fra morgen til kvæld. Dag ud og dag ind.

MRS. BORKMAN.
He walks up and down like that--backwards and forwards--from morning to night--day out and day in.

BORKMANNÉ.
Így jár föl s alá. Föl és alá, reggeltől estig. Nap nap után.

博克曼太太
他老是那么走来走去--- 走个不停--- 从早到晚--- 天天如此。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har jo rigtignok hørt ymte om et og andet –

ELLA RENTHEIM.
I have heard something of this----

ELLA.
Igaz, hogy hallottam egyet-mást suttogni —

艾勒·瑞替姆
我也听说过。

FRU BORKMAN.
Kan tro det. Der ymtes visst adskilligt om os herude.

MRS. BORKMAN.
I daresay. People find plenty to say about us, no doubt.

BORKMANNÉ.
Meghiszem azt. Az emberek nem igen tartózkodnak a véleményük kimondásával, ha rólunk van szó.

博克曼太太
可能。人家议论我们的话一定多得很。

ELLA RENTHEIM.
Erhart har ymtet om det. I brevene. At hans far holdt sig mest for sig selv, – deroppe. Og du for dig her nedenunder.

ELLA RENTHEIM.
Erhart has spoken of it in his letters. He said that his father generally remained by himself--up there--and you alone down here.

ELLA.
Erhard sejtetett egyet-mást a leveleiben. Hogy atyja többnyire magába vonulva él, — odafönn. Te pedig éppen úgy idelenn.

艾勒·瑞替姆
遏哈特在信里常常提起这件事。他说，他父亲经常一个待着--- 他在楼上--- 你在楼下。

FRU BORKMAN.
Ja, – vi har havt det så, vi, Ella. Helt fra de slap ham ud. Og sendte ham hjem til mig. – I alle de lange otte årene.

MRS. BORKMAN.
Yes; that is how it has been, Ella, ever since they let him out, and sent him home to me. All these long eight years.

BORKMANNÉ.
Igen. Ella — így éltünk. Mindig attól az időtől fogva, hogy szabadon bocsátották. És ide küldték — nekem. Az egész nyolc hosszú esztendőn át mindig.

博克曼太太
不错。艾勒，自从他们把他放出来，打发他回到我这儿来以后，一直就这样，已经足足八年了。

ELLA RENTHEIM.
Men jeg har aldrig tænkt, at det kunde være rigtig sandt. At det kunde være muligt –!

ELLA RENTHEIM.
I never believed it could really be so. It seemed impossible!

ELLA.
De sohasem hittem, hogy ez valójában így lehessen. Hogy ez egyáltalában lehetséges! —

艾勒·瑞替姆
从前我不信真有这种事。好像不可能。

FRU BORKMAN
(nikker).
Sandt er det. Og kan aldrig bli’ anderledes.

MRS. BORKMAN.
[Nods.]
It is so; and it can never be otherwise.

BORKMANNÉ.
(Biccent.)
Igaz. És nem is lehet máskép soha.

博克曼太太
（点头）
确是这样，并且也不能不这样。

ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Dette må da være et forfærdeligt liv, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
This must be a terrible life, Gunhild.

ELLA.
(Ráveti szemeit)
De ez rettenetes élet lehet, Gunhild!

艾勒·瑞替姆
（瞧着她）
耿希尔得，这种日子一定很凄惨。

FRU BORKMAN.
Mere end forfærdeligt, du. Snart ikke til at holde ud længer.

MRS. BORKMAN.
Worse than terrible--almost unendurable.

BORKMANNÉ.
Sokkal rosszabb annál. Már-már elviselhetetlen.

博克曼太太
不仅是凄惨--几乎没法忍受。

ELLA RENTHEIM.
Det kan jeg så godt forstå.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it must be.

ELLA.
Ezt nagyon értem.

艾勒·瑞替姆
对了，一定是。

FRU BORKMAN.
Stadig at høre hans skridt deroppe. Lige fra den tidlige morgen til langt på nat. – Og så lydt, som her er hernede!

MRS. BORKMAN.
Always to hear his footsteps up there--from early morning till far into the night. And everything sounds so clear in this house!

BORKMANNÉ.
Odafönn hallom a lépteit szünetlenűl. Kora reggeltől kezdve egész késő éjszakáig. — És hogy viszhangzik itt lenn minden.

博克曼太太
老听着他在楼上的脚步声--- 从清早到深夜。并且，在这所房子里，什么声音会那么清清楚楚的。

ELLA RENTHEIM.
Ja, det er svært, så lydt her er.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it is strange how clear the sound is.

ELLA.
A visszhang csakugyan nagyon erős.

艾勒·瑞替姆
是啊，真怪，声音会那么清楚！

FRU BORKMAN.
Mangen gang kommer det mig for, at jeg har en syg ulv gående i bur deroppe på salen. Lige ret over hodet på mig. (lytter og hvisker.) Hør bare, du! Hør! Frem og tilbage, – frem og tilbage går ulven.

MRS. BORKMAN.
I often feel as if I had a sick wolf pacing his cage up there in the gallery, right over my head. [Listens and whispers.] Hark! Do you hear! Backwards and forwards, up and down, goes the wolf.

BORKMANNÉ.
Néha úgy tetszik, mintha egy beteg farkast tartanék odafönn egy ketrecben. Éppen a fejem fölött. (Egy ideig figyel, aztán súgva.)
Hallgasd csak, hallgasd! Föl és alá — föl és alá jár a farkas.

博克曼太太
我时常感觉到，好像楼上走廊里，正在我头顶上，有一只病狼，在笼子里踱来踱去。（听，低声）听！听见没有！忽前忽后，忽来忽往地，狼又在走了！

ELLA RENTHEIM
(varsomt).
Kunde det ikke bli’ anderledes, Gunhild?

ELLA RENTHEIM.
[Tentatively.]
Is no change possible, Gunhild?

ELLA.
(Óvatosan.)
Nem lehetne ez máskép, Gunhild?

艾勒·瑞替姆
（试探）
难道不能改个样儿吗，耿希尔得？

FRU BORKMAN
(afvisende).
Han har aldrig gjort noget skridt til det.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
He has never made any movement towards a change.

BORKMANNÉ.
Sohasem tett erre nézve kísérletet.

博克曼太太
（拒绝的姿势）
他从来不想改样儿。

ELLA RENTHEIM.
Men kunde så ikke du gøre det første skridt da?

ELLA RENTHEIM.
Could you not make the first movement, then?

ELLA.
De hát nem tehetnéd-e te meg az első lépést?

艾勒·瑞替姆
那么，你不能先开个头吗？

FRU BORKMAN
(farer op).
Jeg! Efter alt det, han har forbrudt imod mig! – Nej tak! Lad så heller ulven bli’ ved at tasse omkring deroppe.

MRS. BORKMAN.
[Indignantly.]
I! After all the wrong he has done me! No thank you! Rather let the wolf go on prowling up there.

BORKMANNÉ.
(Fölforrva.)
Én! Mindazok után, miket ellenem elkövetett! — Köszönöm! Már akkor inkább csak hadd topogjon tovább odafönn a farkas!

博克曼太太
（生气）
我！既然他干了那种对不起我的事情！谢谢，我办不到！我宁可让那只狼在楼上踱来踱去。

ELLA RENTHEIM.
Her blir mig for varmt. Jeg må nok få lov at ta’ tøjet af alligevel.

ELLA RENTHEIM.
This room is too hot for me. You must let me take off my things after all.

ELLA.
Nagyon melegem kezd lenni. Már csak meg kell engedned, hogy egy kissé levetkőzzem.

艾勒·瑞替姆
我嫌这屋子太热，你还是得让我脱衣服。

FRU BORKMAN.
Ja, jeg spurgte dig jo før –
(Ella Rentheim lægger kåbe og hat fra sig på en stol ved indgangsdøren.)

MRS. BORKMAN.
Yes, I asked you to.
[ELLA RENTHEIM takes off her hat and cloak and lays them on a chair beside the door leading to the hall.]

BORKMANNÉ.
Hiszen már az imént mondtam —

博克曼太太
脱吧，我已经说过了。
（艾勒·瑞替姆摘下帽子，脱下外氅，搁在靠近外厅门的一个把椅子上。）

ELLA RENTHEIM.
Træffer du aldrig til at møde ham udenfor huset?

ELLA RENTHEIM.
Do you never happen to meet him, away from home?

ELLA.
(Leteszi felöltőjét, kalapját, a bejárat melletti székre.)
Nem esik meg olykor, hogy a házon kívül találkozol vele?

艾勒·瑞替姆
在外头，你也从来没碰见过他吗？

FRU BORKMAN
(ler bittert).
I selskabslivet, mener du?

MRS. BORKMAN.
[With a bitter laugh.]
In society, do you mean?

BORKMANNÉ.
(Keserűen nevet.)
A világban, gondolod?

博克曼太太
（一声冷笑）
你是不是说，在交际场中？

ELLA RENTHEIM.
Jeg mener, når han går ud i den friske luft. Inde på stierne i skoven, eller –

ELLA RENTHEIM.
I mean, when he goes out walking. In the woods, or----

ELLA.
Azt gondolom, hogy mikor szabad levegőre megy. Odakünn az erdőben, vagy —

艾勒·瑞替姆
我是说他散步的时候。在树林里，或是---

FRU BORKMAN.
Bankchefen går aldrig ud.

MRS. BORKMAN.
He never goes out.

BORKMANNÉ.
A bankigazgató sohasem jár ki.

博克曼太太
他从来不出门。

ELLA RENTHEIM.
Ikke i mørkningen engang?

ELLA RENTHEIM.
Not even in the twilight?

ELLA.
Még alkonyatkor sem?

艾勒·瑞替姆
连黄昏时候都不出门?

FRU BORKMAN.
Aldrig.

MRS. BORKMAN.
Never.

BORKMANNÉ.
Soha.

博克曼太太
从来不。

ELLA RENTHEIM
(bevæget).
Det kan han ikke overvinde sig til?

ELLA RENTHEIM.
[With emotion.]
He cannot bring himself to go out?

ELLA.
(Megindultán)
Nem képes rászánni magát?

艾勒·瑞替姆
（伤心）
他不愿意出去，是不是？

FRU BORKMAN.
Kan vel ikke det. Han har sin store slængkappe og filthatten hængende i væggeskabet. I forstuen, véd du –

MRS. BORKMAN.
I suppose not. He has his great cloak and his hat hanging in the cupboard--the cupboard in the hall, you know----

BORKMANNÉ.
Aligha. Nagy köpönyege és kalapja a faliszekrényben lóg. Tudod, a folyosón.

博克曼太太
大概是吧。他的外氅和帽子都挂在柜子里--就是外厅那只柜子，你知道。

ELLA RENTHEIM
(hen for sig).
– det skabet, vi legte i da vi var små –

ELLA RENTHEIM.
[To herself.]
The cupboard we used to hide in when we were little.

ELLA.
(Maga elé.)
A faliszekrényben, melyben gyermekkorunkban játszottunk.

艾勒·瑞替姆
（自言自语）
就是咱们小时候常在里头藏着玩的那只柜子。

FRU BORKMAN
(nikker).
Og en gang imellem, – om aftenen sent, – så kan jeg høre, at han kommer ned – for at ta’ på sig og gå ud. Men så standser han gerne midtvejs i trappen, – og vender om. Og så går han op igen på salen.

MRS. BORKMAN.
[Nods.]
And now and then--late in the evening--I can hear him come down as though to go out. But he always stops when he is halfway downstairs, and turns back--straight back to the gallery.

BORKMANNÉ.
(Biccent.)
És néha-néha késő este, — hallom lejönni, hogy felöltözködjék és kimenjen; de a lépcső fele utján rendesen megáll és visszafordul. Fölmegy megint a terembe.

博克曼太太
（点头）
有时候--- 夜色很深了--- 我听见他走下来，好像要出门。可是他老是走到半楼梯就站住，转过身去--- 又一直回到楼上走廊里。

ELLA RENTHEIM
(stille).
Kommer aldrig nogen af hans gamle venner derop og ser til ham?

ELLA RENTHEIM.
[Quietly.]
Do none of his old friends ever come up to see him?

ELLA.
(Halkan.)
Régi barátai közül egy sem látogatja meg?

艾勒·瑞替姆
（静静地）
他的老朋友一个都不来看他吗？

FRU BORKMAN.
Han har ingen gamle venner.

MRS. BORKMAN.
He has no old friends.

BORKMANNÉ.
Nincsenek régi barátai.

博克曼太太
他没有老朋友。

ELLA RENTHEIM.
Han havde dog så mange – engang.

ELLA RENTHEIM.
He had so many--once.

ELLA.
Hiszen annyi barátja volt régebben —

艾勒·瑞替姆
他的朋友很不少--在从前。

FRU BORKMAN.
Hm! Dem sørged han jo så pent for at skaffe sig af med. Han blev sine venner en dyr ven, – han, John Gabriel.

MRS. BORKMAN.
H’m! He took the best possible way to get rid of them. He was a dear friend to his friends, was John Gabriel.

BORKMANNÉ.
Hm! Azokat szép szerével le tudta rázni a nyakáról. Drága barátja volt a barátainak, — ez a John Gábriel.

博克曼太太
哼！他想尽方法都跟他们断绝了。他对朋友很够朋友，约翰·盖勃吕尔。

ELLA RENTHEIM.
Å ja, det kan du jo nok ha’ ret i, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
Oh, yes, that is true, Gunhild.

ELLA.
Jaj — bizony! Ebben igazad lehet Gunhild.

艾勒·瑞替姆
嗯，这是实话，耿希尔得。

FRU BORKMAN
(heftig).
For resten må jeg sige, at det er lumpent, lavt, usselt, småligt at lægge så svær vægt på den smule tab, de kan ha’ lidt ved ham. Pengetab var det da jo bare. Ikke andet.

MRS. BORKMAN.
[Vehemently.]
All the same, I call it mean, petty, base, contemptible of them, to think so much of the paltry losses they may have suffered through him. They were only money losses, nothing more.

BORKMANNÉ.
(Hevesen.)
Különben, az igazat megvallva, hitvány, nyomorult, kicsinyes, közönséges dolog akkora súlyt fektetni egy kis veszteségre, mely miatta, érte őket. Hisz az csak pénzbeli veszteség volt. Semmi egyéb.

博克曼太太
（愤激地）
然而那帮人把在他手里吃过的那点儿小亏看作天大的事情，我不能不说他们卑鄙小气，下流无耻。他们不过损失了些钱财，没损失别的东西。

ELLA RENTHEIM
(uden at svare).
Og så lever han altså deroppe så ganske alene. Så rent for sig selv.

ELLA RENTHEIM.
[Not answering her.]
So he lives up there quite alone. Absolutely by himself.

ELLA.
(Nem felel rá.)
És így él odafönn, egészen egyedül. Egészen magára hagyatva.

艾勒·瑞替姆
（不答复她的话）
他单身住在楼上，一个人孤零零的。

FRU BORKMAN.
Ja, han gør vel det. Jeg hører rigtignok sige, at der kommer en gammel kopist eller extraskriver op til ham en gang imellem.

MRS. BORKMAN.
Yes, practically so. They tell me an old clerk or copyist or something comes out to see him now and then.

BORKMANNÉ.
Valószinüleg. Hallottam ugyan, hogy valami öreg írnok, vagy dijnok úgy néha napján föllátogat hozzá.

博克曼太太
对了，简直是这样。人家告诉我，有个老职员，再不就是个抄写员什么的有时候来看他。

ELLA RENTHEIM.
Å så; det er visst en, som heder Foldal. For jeg véd, at de to var ungdomsvenner.

ELLA RENTHEIM.
Ah, indeed; no doubt it is a man called Foldal. I know they were friends as young men.

ELLA.
Ah, alighanem Foldalnak hívják. Tudom, hogy ifjúkori barátok voltak.

艾勒·瑞替姆
哦，不错，一定是个姓佛尔达尔的，我知道，年轻时候他们是朋友。

FRU BORKMAN.
Ja, de var nok det, tror jeg. Jeg kender forresten ikke noget til ham. For han kom aldrig med i vor selskabskreds. Dengang vi havde nogen –

MRS. BORKMAN.
Yes, I believe they were. But I know nothing about him. He was quite outside our circle--when we had a circle----

BORKMANNÉ.
Gondolom is, hogy az az. Én egyébiránt éppen nem ismerem, — a mi társaságunkban nem fordult meg. — Akkor, a mikor még volt társaságunk —

博克曼太太
大概是吧。可是我不认识他。他不在我们的朋友圈子里--- 从前我们有一批常来往的朋友。

ELLA RENTHEIM.
Men nu kommer han altså til Borkman?

ELLA RENTHEIM.
So he comes out to see Borkman now?

ELLA.
De most eljár Borkmanhoz?

艾勒·瑞替姆
现在他还来看博克曼吗？

FRU BORKMAN.
Ja, han er ikke kræsnere end som så. Men, det forstår sig, han kommer nu bare i mørkningen da.

MRS. BORKMAN.
Yes, he condescends to. But of course he only comes when it is dark.

BORKMANNÉ.
Ugyanis nem igen válogatós. Persze az is csak úgy alkonyattájban jön.

博克曼太太
来，承他不嫌弃。可是，不用说，天黑了他才来呢。

ELLA RENTHEIM.
Denne Foldal, – han var også en af dem, som led tab da banken gik overstyr.

ELLA RENTHEIM.
This Foldal--he was one of those that suffered when the bank failed?

ELLA.
Ez a Foldal, — ez is egyike volt azoknak, a kik veszteséget szenvedtek, mikor a bank megbukott.

艾勒·瑞替姆
这个佛尔达尔--银行倒账的时候，他也是个受损失的人。

FRU BORKMAN
(henkastende).
Ja, jeg synes, jeg kan huske, at han misted nogen penge, han også. Men det var visst så rent ubetydeligt –

MRS. BORKMAN.
[Carelessly.]
Yes, I believe I heard he had lost some money. But no doubt it was something quite trifling.

BORKMANNÉ.
(Odavetöleg.)
Tényleg, mintha emlékezném, hogy ez is vesztett valamelyes összeget. De az olyan jelentéktelen lehetett.

博克曼太太
（满不在乎）
不错，好像听说他也倒了一笔账，不过数目一定小得很。

ELLA RENTHEIM
(med let eftertryk).
Det var alt det, han ejed.

ELLA RENTHEIM.
[With slight emphasis.]
It was all he possessed.

ELLA.
(Könnyű hangsúlylyal.)
Az egész vagyona volt.

艾勒·瑞替姆
（口气稍微加重些）
他总共只有那么点财产啊。

FRU BORKMAN
(smiler).
Nå, men Herregud, – det, han ejed, det var da visst virkelig så forsvindende lidet, du. Ikke nogenting at snakke om.

MRS. BORKMAN.
[Smiling.]
Oh, well; what he possessed must have been little enough--nothing to speak of.

BORKMANNÉ.
(Mosolylyal.)
Ugyan édes Istenem — az ő vagyona, hallod, az olyan parányi lehetett. Bizonyosan szóra sem méltó.

博克曼太太
（含笑）
嗯，不错。他的财产一定很有限--- 值不得提。

ELLA RENTHEIM.
Der blev heller ikke snakket om det, – af Foldal, under processen.

ELLA RENTHEIM.
And he did not speak of it--Foldal I mean--during the investigation.

ELLA.
Hiszen nem is tette szóvá — a pör folyama alatt.

艾勒·瑞替姆
他也并没提--我是说佛尔达尔--在清查账款的时候。

FRU BORKMAN.
Og, for øvrigt, så kan jeg fortælle dig det, at Erhart har gi’t så rundelig erstatning for den ubetydelighed.

MRS. BORKMAN.
At all events, I can assure you Erhart has made ample amends for any little loss he may have suffered.

BORKMANNÉ.
Különben pedig biztosithatlak, hogy Erhard bőségesen kárpótolta azért a csekélységért.

博克曼太太
我告诉你，既使他受了些小损失，遏哈特已经十足地赔偿他了。

ELLA RENTHEIM
(forundret).
Har Erhart! Hvorledes har Erhart kunnet det?

ELLA RENTHEIM.
[With surprise.]
Erhart! How can Erhart have done that?

ELLA.
(Csodálkozva.)
Erhard! Hogy volt képes erre Erhard?

艾勒·瑞替姆
（惊讶）
遏哈特！遏哈特怎么赔偿他？

FRU BORKMAN.
Han har taget sig af Foldals yngste datter. Og læst med hende, – så hun kanske kan bli’ til noget og sørge for sig selv engang. Se, – det er visst meget mere, du, end fa’ren kunde ha’ gjort for hende.

MRS. BORKMAN.
He has taken an interest in Foldal’s youngest daughter. He has taught her things, and put her in the way of getting employment, and some day providing for herself. I am sure that is a great deal more than her father could ever have done for her.

BORKMANNÉ.
Pártfogásába vette Foldal legifjabb leányát. Tanította — hogy legyen belőle valami és idővel önálló lehessen. Láthatod, ez mindenesetre több, mint a mit az apja tehetett volna érte.

博克曼太太
遏哈特秀关心佛尔达尔的小女儿。他教她学东西，帮她找职业，为的是将来可以养活自己。我敢说，这些事她父亲的力量一定做不到。

ELLA RENTHEIM.
Ja, fa’ren, han sidder vel i små kår, han, kan jeg tro.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I daresay her father can’t afford to do much.

ELLA.
Az apja, képzelem, hogy nyomorúságos helyzetben van.

艾勒·瑞替姆
不错，她父亲的力量很有限。

FRU BORKMAN.
Og så har Erhart maget det så, at hun får lære musik. Hun er nu alt ble’t så flink, at hun kan komme op til – til ham deroppe på salen, og spille for ham.

MRS. BORKMAN.
And then Erhart has arranged for her to have lessons in music. She has made such progress already that she can come up to--to him in the gallery, and play to him.

BORKMANNÉ.
Azonkívül Erhard még zenére is tanította. Már annyira haladt, hogy följárhat a — föl a terembe és játszhatik neki.

博克曼太太
遏哈特还安排她学音乐。她已经能够上楼在走廊里给--- 给他演奏了。

ELLA RENTHEIM.
Så han holder da af musik fremdeles?

ELLA RENTHEIM.
So he is still fond of music?

ELLA.
Hát a zenét még mindig szereti?

艾勒·瑞替姆
他还是喜欢音乐吗？

FRU BORKMAN.
Å ja, han gør vel det. Han har jo det pianoet, som du skikked herud – da han var i vente –

MRS. BORKMAN.
Oh yes, I suppose he is. Of course he has the piano you sent out here--when he was expected back----

BORKMANNÉ.
Alighanem. Hiszen nála van a zongora, a melyet te küldtél neki, mikor itt várták —

博克曼太太
嗯，大概是吧。不用说，你送的那架钢琴--- 在他快回来的时候你送来的--- 还在他楼上。

ELLA RENTHEIM.
Og på det spiller hun for ham?

ELLA RENTHEIM.
And she plays to him on it?

ELLA.
És azon játszik neki?

艾勒·瑞替姆
她就弹那架钢琴给他听？

FRU BORKMAN.
Ja, sådan en gang imellem. Om aftenerne. Det har også Erhart fåt istand.

MRS. BORKMAN.
Yes, now and then--in the evenings. That is Erhart’s doing, too.

BORKMANNÉ.
Néha-néha. Estefelé. Ezt is Erhardnak köszönheti.

博克曼太太
对了，有时候--在晚上，这也是遏哈特的主意。

ELLA RENTHEIM.
Men må da den stakkers pige gå den lange vejen her ud? Og så hjem til byen igen?

ELLA RENTHEIM.
Has the poor girl to come all the long way out here, and then back to town again?

ELLA.
És annak a szegény kis leánynak ezt a hosszú utat kell megtennie ide ki? És aztán megint vissza a városba?

艾勒·瑞替姆
那女孩怪可怜的，老远从城里跑来了还得跑回去？

FRU BORKMAN.
Nej, det behøver hun ikke. Erhart har ordnet det så, at hun får være hos en dame, som bor her i nærheden. Det er en fru Wilton –

MRS. BORKMAN.
No, she doesn’t need to. Erhart has arranged for her to stay with a lady who lives near us--a Mrs. Wilton----

BORKMANNÉ.
Nem, azt nem kell megtennie. Erhard gondoskodott a részére valami alkalmaztatásról itt közelben egy uriasszonynál. Viltonnénak hívják.

博克曼太太
不，她不必来回跑。遏哈特给她在离我们不远的一位女客家里--威尔敦太太家里--- 安排了住处。

ELLA RENTHEIM
(levende).
Fru Wilton!

ELLA RENTHEIM.
[With interest.]
Mrs. Wilton?

ELLA.
(Élénken.)
Viltonné!

艾勒·瑞替姆
（注意）
威尔敦太太？

FRU BORKMAN.
En meget rig dame. En, som du ikke kender.

MRS. BORKMAN.
A very rich woman. You don’t know her.

BORKMANNÉ.
Nagyon gazdag asszony. Akit azonban te nem ismersz.

博克曼太太
她很有钱。你不认识她。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har hørt navnet. Fru Fanny Wilton, tror jeg –

ELLA RENTHEIM.
I have heard her name. Mrs. Fanny Wilton, is it not----?

ELLA.
A nevet ismerem. Vilton Fanny, úgy hiszem.

艾勒·瑞替姆
我听见过她的名字。是不是范尼·威尔敦太太？

FRU BORKMAN.
Ja, ganske rigtig.

MRS. BORKMAN.
Yes, quite right.

BORKMANNÉ.
Csakugyan.

博克曼太太
是，一点儿都不错。

ELLA RENTHEIM.
Erhart har flere gange skrevet om hende. – Bor hun her ude nu?

ELLA RENTHEIM.
Erhart has mentioned her several times. Does she live out here now?

ELLA.
Erhard többször emlegette a leveleiben. Idekünn lakik most?

艾勒·瑞替姆
遏哈特提过她好几回。现在她是不是住在这儿？

FRU BORKMAN.
Ja, hun har lejet en villa her. Og så er hun flyttet ud fra byen for en tid siden.

MRS. BORKMAN.
Yes, she has taken a villa here; she moved out from town some time ago.

BORKMANNÉ.
Villát bérelt itt és nem régiben kiköltözött a városból — ide.

博克曼太太
是。她在这儿置了一所别墅，她从城里搬出来有好一阵子了。

ELLA RENTHEIM
(lidt nølende).
De siger, folk, at hun skal være skilt fra sin mand.

ELLA RENTHEIM.
[With a slight hesitation.]
They say she is divorced from her husband.

ELLA.
(Vontatottan.)
Azt mondják, hogy elvált a férjétől.

艾勒·瑞替姆
（迟疑了一下）
人家说，她跟丈夫离婚了。

FRU BORKMAN.
Manden er nok død for flere år siden.

MRS. BORKMAN.
Her husband has been dead for several years.

BORKMANNÉ.
A férje már évek előtt meghalt, úgy beszélik.

博克曼太太
她丈夫死了好几年了。

ELLA RENTHEIM.
Ja, men de blev skilt –. Han lod sig skille –

ELLA RENTHEIM.
Yes, but they were divorced. He got a divorce.

ELLA.
Igen, hanem elválva éltek — a férfi vált el tőle —

艾勒·瑞替姆
不错，可是他们是离婚的，她丈夫有离婚书。

FRU BORKMAN.
Han rejste fra hende, gjorde han. Skylden var visst ikke hendes.

MRS. BORKMAN.
He deserted her, that is what he did. I am sure the fault wasn’t hers.

BORKMANNÉ.
Elhagyta a feleségét, így volt. Az asszony semmiesetre sem volt hibás.

博克曼太太
把老婆遗弃了，这是她丈夫干的事。我敢说，错处不在威尔敦太太身上。

ELLA RENTHEIM.
Kender du noget nærmere til hende, Gunhild?

ELLA RENTHEIM.
Do you know her at all intimately, Gunhild?

ELLA.
Közelebbről ismered, Gunhild?

艾勒·瑞替姆
你跟她熟不熟，耿希尔得？

FRU BORKMAN.
Å ja såmænd. Hun bor jo lige i nærheden. Og så ser hun ind til mig en gang imellem da.

MRS. BORKMAN.
Oh yes, pretty well. She lives close by here; and she looks in every now and then.

BORKMANNÉ.
Úgy körülbelül. Hiszen nagyon közeli szomszédok vagyunk, aztán néha-néha meglátogat.

博克曼太太
噢，很熟。她住得离这儿不远。她有时候也上这儿来。

ELLA RENTHEIM.
Og du synes kanske godt om hende?

ELLA RENTHEIM.
And do you like her?

ELLA.
És talán tetszik is neked?

艾勒·瑞替姆
你喜欢她吗？

FRU BORKMAN.
Hun er så ualmindelig forstående. Så mærkværdig klar i sin dom.

MRS. BORKMAN.
She is unusually intelligent; remarkably clear in her judgments.

BORKMANNÉ.
Olyan jól megérti az embert. Csodálatosan éleseszű asszony.

博克曼太太
她非常聪明，她的见解极透彻。

ELLA RENTHEIM.
I sin dom om mennesker, mener du?

ELLA RENTHEIM.
In her judgments of people, do you mean?

ELLA.
Úgy gondolod, hogy emberismerő?

艾勒·瑞替姆
批评人物的见解，你是不是说？

FRU BORKMAN.
Ja, mest om mennesker. Erhart har hun nu formelig studeret. Sådan rigtig tilbunds, – ind i sjælen. Og derfor så forguder hun ham da også, – som rimeligt er.

MRS. BORKMAN.
Yes, principally of people. She has made quite a study of Erhart; looked deep into his character--into his soul. And the result is she idolises him, as she could not help doing.

BORKMANNÉ.
Főképen az. Itt van például Erhard, akit formálisan tanulmány tárgyává tett. Alaposan, — egész a lelke mélyéig. És ép ezért aztán imádja is — a mi különben nagyon természetes.

博克曼太太
对了，主要是批评人物。她在遏哈特身上很下过一番研究功夫，她看透了他的性格--- 他的灵魂。结果呢，她不由得不崇拜遏哈特。

ELLA RENTHEIM
(lidt lurende).
Så kender hun kanske Erhart endnu nøjere, end hun kender dig?

ELLA RENTHEIM.
[With a touch of finesse.]
Then perhaps she knows Erhart still better than she knows you?

ELLA.
(Kémlelve.)
Eszerint, talán Erharddal, még szorosabb ismeretségben van, mint veled?

艾勒·瑞替姆
（使点花巧）
这么说，也许她跟遏哈特比她跟你还熟悉吧？

FRU BORKMAN.
Ja, Erhart traf hende som oftest inde i byen. Før hun flytted her ud.

MRS. BORKMAN.
Yes, Erhart saw a good deal of her in town, before she came out here.

BORKMANNÉ.
Annyi bizonyos, hogy Erharddal többször találkozott a városban. Még mielőtt ide kiköltözött.

博克曼太太
对了，她没搬出来以前，遏哈特在城里跟她常见面。

ELLA RENTHEIM
(uoverlagt).
Og så flytted hun fra byen alligevel?

ELLA RENTHEIM.
[Without thinking.]
And in spite of that she moved out of town?

ELLA.
(Meggondolatlanul.)
És mégis kiköltözött a városból?

艾勒·瑞替姆
（不假思索）
虽然如此，她还是搬出城来了？

FRU BORKMAN
(studser og ser hvasst på hende).
Alligevel! Hvad mener du med det?

MRS. BORKMAN.
[Taken aback, looking keenly at her.]
In spite of that! What do you mean?

BORKMANNÉ.
(Megütődve, hirtelen.)
Mégis! Hogy érted ezt?

博克曼太太
（吃惊，仔细打量她）
虽然如此！这句话什么意思？

ELLA RENTHEIM
(undvigende).
Nå, Herregud, – mener –?

ELLA RENTHEIM.
[Evasively.]
Oh, nothing particular.

ELLA.
(Kitérve.)
Ugyan, édes Istenem, — hát hogy érteném — ?

艾勒·瑞替姆
（回避）
噢，没什么特别意思。

FRU BORKMAN.
Du sa’ det på en så underlig måde. Der var noget, du mente med det, Ella!

MRS. BORKMAN.
You said it strangely--you did mean something by it, Ella!

BORKMANNÉ.
Olyan csodálatosan hangzott. Valamire céloztál ezzel, Ella!

博克曼太太
你的口气很古怪--艾勒，你话里一定有特别意思！

ELLA RENTHEIM
(ser hende fast i øjnene).
Ja, det var det også, Gunhild. Der var virkelig noget, jeg mente med det.

ELLA RENTHEIM.
[Looking her straight in the eyes.]
Yes, that is true, Gunhild! I did mean something by it.

ELLA.
(Erősen szembe néz vele.)
Csakugyan Gunhild. Tényleg gondoltam hozzá valamit.

艾勒·瑞替姆
（正眼瞧她）
不错，耿希尔得！我话里是有特别意思。

FRU BORKMAN.
Nå, så sig det da rent ud!

MRS. BORKMAN.
Well, then, say it right out.

BORKMANNÉ.
Akkor hát csak ki vele.

博克曼太太
那么，老实说出来。

ELLA RENTHEIM.
Først vil jeg sige dig det, at jeg synes, jeg også har ligesom en slags ret til Erhart. Eller finder du kanske ikke det?

ELLA RENTHEIM.
First let me tell you, I think I too have a certain claim upon Erhart. Do you think I haven’t?

ELLA.
Mindenekelőtt azt akarom mondani, hogy úgy tetszik, Erhardhoz én is formálhatnék jogot. Nem gondolod?

艾勒·瑞替姆
首先，让我告诉你，我觉得，在遏哈特身上，我也有一份权利。你说我有没有？

FRU BORKMAN
(ser henad værelset).
Bevar’s vel. Efter de summer, du har kostet på ham, så –

MRS. BORKMAN.
[Glancing round the room.]
No doubt--after all the money you have spent upon him.

BORKMANNÉ.
(A falat mustrálva.)
Isten őrizz! Az a temérdek pénz, a mit ráköltöttél, az —

博克曼太太
（眼睛绕着屋子打了个圈儿）
那还用说--- 你在他身上花过那么些钱。

ELLA RENTHEIM.
Å sletikke derfor, Gunhild. Men fordi jeg holder af ham –

ELLA RENTHEIM.
Oh, not on that account, Gunhild. But because I love him.

ELLA.
De épen nem azért, Gunhild. Hanem mert szeretem.

艾勒·瑞替姆
噢，不是因为那个，耿希尔得，是因为我爱他。

FRU BORKMAN
(smiler hånligt).
Af min søn? Kan du det? Du? Trods alt?

MRS. BORKMAN.
[Smiling scornfully.]
Love my son? Is it possible? You? In spite of everything?

BORKMANNÉ.
(Gúnymosolylyal)
Az én fiamat? Képes vagy erre? Te? Mindenek dacára?

博克曼太太
（轻蔑地一笑）
你爱我的儿子？这事可能吗？有过从前那些事，你能爱他吗？

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg kan det. Trods alt. Og jeg gør det. Jeg holder af Erhart. Så meget, som jeg overhodet kan holde af et menneske – nu for tiden. I min alder.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it is possible--in spite of everything. And it is true. I love Erhart--as much as I can love any one--now--at my time of life.

ELLA.
Igenis. Képes vagyok rá. Dacára mindennek. Úgy van. Szeretem Erhardot. Ugy szeretem, a hogy egyáltalában embert szeretni képes vagyok — most, az én koromban.

艾勒·瑞替姆
这是可能的--- 尽管有过从前那些事，并且是事实。在我现在这年纪--- 我无论爱谁，都不能超过遏哈特。

FRU BORKMAN.
Nå ja, ja, lad så være; men –

MRS. BORKMAN.
Well, well, suppose you do: what then?

BORKMANNÉ.
Nos, hisz az lehetséges; hanem —

博克曼太太
好，就算你爱他吧，那又怎么样呢？

ELLA RENTHEIM.
Og derfor, ser du, så blir jeg bekymret så snart jeg mærker noget, som truer ham.

ELLA RENTHEIM.
Why, then, I am troubled as soon as I see anything threatening him.

ELLA.
És látod-e, azért aggódom, ha észreveszem, hogy veszély fenyegeti.

艾勒·瑞替姆
因此，我一看见有什么东西危害他，我心里就着急。

FRU BORKMAN.
Truer Erhart! Ja, men hvad truer ham? Eller hvem truer ham da?

MRS. BORKMAN.
Threatening Erhart! Why, what should threaten him? Or who?

BORKMANNÉ.
Hogy Erhardot veszély fenyegeti! Dehát mi fenyegetné? Vagy ki fenyegetné?

博克曼太太
危害遏哈特！什么东西危害他？还是什么人危害他？

ELLA RENTHEIM.
Det gør nok for det første du, – på din vis –

ELLA RENTHEIM.
You in the first place--in your way.

ELLA.
Nos, először is te — a magad módja szerint —

艾勒·瑞替姆
首先是你在危害他--你自己有一套办法。

FRU BORKMAN
(udbryder).
Jeg!

MRS. BORKMAN.
[Vehemently.]
I!

BORKMANNÉ.
(Kitörve.)
Én!

博克曼太太（愤激地）
我！

ELLA RENTHEIM.
– og så denne fru Wilton også, – er jeg bange for.

ELLA RENTHEIM.
And then this Mrs. Wilton, too, I am afraid.

ELLA.
- azonkivűl pedig ez a Veltonné — tartok tőle legalább.

艾勒·瑞替姆
其次，恐怕这位威尔敦太太也有份儿。

FRU BORKMAN
(ser en stund målløs på hende).
Og sligt noget kan du tro om Erhart! Om min egen gut! Han, som har sin store mission at fuldbyrde!

MRS. BORKMAN.
[Looks at her for a moment in speechless surprise.]
And you think such things of Erhart! Of my own boy! He, who has his great mission to fulfil!

BORKMANNÉ.
(Egy darabig némán nézi)
És ilyesmit tehetsz te föl Erhardról! Az én fiamról! Róla, akinek nagy misszióját kell betöltenie!

博克曼太太
（惊愕地瞧了她会儿）
你竟敢疑心遏哈特--- 我的亲儿子--- 有这种事！他是有伟大使命的人！

ELLA RENTHEIM
(henkastende).
Å hvad, mission –!

ELLA RENTHEIM.
[Lightly.]
Oh, his mission!

ELLA.
(Odadobva.)
Ejh, mit misszió! —

艾勒·瑞替姆
（轻描淡写地）
噢，他的使命！

FRU BORKMAN
(oprørt).
Og det tør du sige så hånligt!

MRS. BORKMAN.
[Indignantly.]
How dare you say that so scornfully?

BORKMANNÉ.
(Kikelve)
És te ezt ilyen gúnyosan mondod?!

博克曼太太
（发怒）你怎么敢轻视这件事？

ELLA RENTHEIM.
Tror du, at et ungt menneske, i Erharts alder, – sund og glad, – tror du, at han går hen og ofrer sig for – for sligt noget som en „mission“!

ELLA RENTHEIM.
Do you think a young man of Erhart’s age, full of health and spirits--do you think he is going to sacrifice himself for--for such a thing as a “mission”?

ELLA.
Ugyan, hát te azt hiszed, hogy egy fiatal ember — az Erhard korában, — ilyen egészséges, vidám, — hiszed, hogy az neked feláldozza magát holmi — „misszióért"!?

艾勒·瑞替姆
像遏哈特这岁数的年轻人--- 身体好，精神足--- 你以为他肯为“使命”这么个东西牺牲自己吗？

FRU BORKMAN
(stærk og fast).
Erhart gør det! Det véd jeg så visst.

MRS. BORKMAN.
[Firmly and emphatically.]
Erhart will! I know he will.

BORKMANNÉ.
(Erős hittel.)
Erhard megteszi! Bizonyosan tudom.

博克曼太太
（口气坚决而着重）
遏哈特肯！我知道他肯。

ELLA RENTHEIM
(ryster på hodet).
Du hverken véd det eller du tror det, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Shaking her head.]
You neither know it nor believe it, Gunhild.

ELLA.
(Fejét rázza.)
Nem tudod, de nem is hiszed, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
（摇头）耿希尔得，你不但不知道，并且也不相信。

FRU BORKMAN.
Tror jeg det ikke!

MRS. BORKMAN.
I don’t believe it!

BORKMANNÉ.
Én nem hiszem!?

博克曼太太
我不相信！

ELLA RENTHEIM.
Det er bare noget, som du går og drømmer om. For havde du ikke det at klynge dig fast til, så synes du vel, at du måtte rent fortvile.

ELLA RENTHEIM.
It is only a dream that you cherish. For if you hadn’t that to cling to, you feel that you would utterly despair.

ELLA.
Csak beleálmodtad magadat. Mert ha ebbe nem kapaszkodnál, alighanem végképp kétségbe kellenne esned az élet fölött.

艾勒·瑞替姆
这只是你怀抱的梦想。因为如果你没有这么一件可以抱紧的东西，你就会感到绝望。

FRU BORKMAN.
Ja, da måtte jeg rigtignok fortvile. (hæftig.) Og det er kanske det, du helst så, du, Ella!

MRS. BORKMAN.
Yes, indeed I should despair. [Vehemently.] And I daresay that is what you would like to see, Ella!

BORKMANNÉ.
Természetesen, hogy akkor kétségbeesném. (Hevesen.)
és annak talán jobban örvendenél, Ella!

博克曼太太
不错，我是会感到绝望。（愤激地）我敢说，你心里盼望的正是这一着，艾勒！

ELLA RENTHEIM
(med løftet hode).
Ja, jeg så det helst – ifald du ikke kan fri dig på anden måde, end at det skal gå ud over Erhart.

ELLA RENTHEIM.
[With head erect.]
Yes, I would rather see that than see you “redeem” yourself at Erhart’s expense.

ELLA.
(Fejét magasra emelve.)
Mindenesetre, ha nem tudsz magadon másként segíteni, mint Erhard árán.

艾勒·瑞替姆
（把头挺直）对了，我宁愿你绝望，不愿看你把遏哈特牺牲了来“挽救”自己。

FRU BORKMAN
(truende).
Du vil træde imellem os! Mellem mor og søn! Du!

MRS. BORKMAN.
[Threateningly.]
You want to come between us? Between mother and son? You?

BORKMANNÉ.
(Fenyegetve)
Te közénk akarsz lépni! Anya és fiu közé! Te!

博克曼太太
（气势汹汹）
你想离间我们母子吗？你？

ELLA RENTHEIM.
Jeg vil fri ham ud af din magt, – din vold, – dit herredømme.

ELLA RENTHEIM.
I want to free him from your power--your will--your despotism.

ELLA.
Föl akarom szabadítani az erőszakod alól, — a kényszered, az uralmad alól.

艾勒·瑞替姆
我想使他摆脱你的权利--- 你的意志--- 你的专制。

FRU BORKMAN
(triumferende).
Det kan du ikke mere! Du havde ham i dine garn – lige til hans femtende år. Men nu har jeg vundet ham igen, ser du!

MRS. BORKMAN.
[Triumphantly.]
You are too late! You had him in your nets all these years--until he was fifteen. But now I have won him again, you see!

BORKMANNÉ.
(Győzelemmel.)
Azt már te el nem éred! Te fogva tartottad őt — a 15. évéig. Hanem most visszanyertem őt, úgy tudd meg.

博克曼太太
（得意扬扬地）
你来不及了！可是，现在我又把他抓在手心里过日子--- 直到他十五岁。可是，现在我又把我他拉回来了，你要知道。

ELLA RENTHEIM.
Så vil jeg vinde ham igen fra dig! (hæst; halvt hviskende.) Vi to, vi har kæmpet på liv og død om et menneske før, vi, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
Then I will win him back from you! [Hoarsely, half whispering.] We two have fought a life-and-death battle before, Gunhild--for a man’s soul!

ELLA.
Akkor hát majd megint visszaszerzem tőled én! (Rekedten, félig súgva)
Mi ketten, már küzdöttünk egyszer egymással élet-halálra egy emberért, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
那么，我还要把他从你手里拉回去！（哑嗓，低声）耿希尔得，咱们俩从前打过一次拼死的仗--- 为的是争夺一个男人的灵魂！

FRU BORKMAN
(ser hoverende på hende).
Ja, og jeg vandt sejr.

MRS. BORKMAN.
[Looking at her in triumph.]
Yes, and I won the victory.

BORKMANNÉ.
(Kárörömmel néz rá.)
Úgy van, és az enyém lett a diadal.

博克曼太太
（得意扬扬地瞧着她）
不错，是我打了胜仗。

ELLA RENTHEIM
(hånsmiler).
Synes du endnu, at den sejr blev til vinding for dig?

ELLA RENTHEIM.
[With a smile of scorn.]
Do you still think that victory was worth the winning?

ELLA.
(Gúnymosolylyal.)
Még mindig hiszed, hogy az a diadal nyereség volt rád nézve?

艾勒·瑞替姆
（貌视地一笑）
到了现在你还觉得那个胜仗值得打吗？

FRU BORKMAN
(mørk).
Nej; – det har du så blodig ret i.

MRS. BORKMAN.
[Darkly.]
No; Heaven knows you are right there.

BORKMANNÉ.
(Sötéten.)
Nem; — az Isten látja, hogy nem volt az.

博克曼太太
（伤心）
不值得，你的话不错。

ELLA RENTHEIM.
Det blir ingen vinding for dig dennegang heller.

ELLA RENTHEIM.
You need look for no victory worth the winning this time either.

ELLA.
Most nem lesz hasznod belőle.

艾勒·瑞替姆
这回你也不必指望有值得打的胜仗。

FRU BORKMAN.
Ingen vinding, det, at beholde en mors magt over Erhart!

MRS. BORKMAN.
Not when I am fighting to preserve a mother’s power over my son!

BORKMANNÉ.
Nem nyereség, ha az anyai hatalmat megtartom, Erhard fölött!?

博克曼太太
难道为了争取母亲管儿子的权利也不值吗！

ELLA RENTHEIM.
Nej; for det er bare magten over ham, du vil ha’.

ELLA RENTHEIM.
No; for it is only power over him that you want.

ELLA.
Nem; mert épen csakis a hatalom az, amire vágyól.

艾勒·瑞替姆
不值得，因为你要的不过是管他的权利。

FRU BORKMAN.
Og du da!

MRS. BORKMAN.
And you?

BORKMANNÉ.
És ugyan mit akarsz te?

博克曼太太
那么你呢？

ELLA RENTHEIM
(varmt).
Jeg vil ha’ hans kærlige sind, – hans sjæl, – hans hele hjerte –!

ELLA RENTHEIM.
[Warmly.]
I want his affection--his soul--his whole heart!

ELLA.
(Melegen.)
Én a szeretetét akarom, a szivét, — az egész lelkét — !

艾勒·瑞替姆
（热烈地）
我要的是他的爱情--- 他的灵魂--- 他的整个儿的心！

FRU BORKMAN
(udbryder).
Det får du aldrig mere i denne verden!

MRS. BORKMAN.
[With an outburst.]
That you shall never have in this world!

BORKMANNÉ.
(Kitörve.)
Egy egész örökkévalóság alatt sem éred azt el.

博克曼太太
（忍耐不住）
那你今生休想！

ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Har du kanske sørget for det?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
You have seen to that?

ELLA.
(Rátekint.)
Talán már tettél róla te, hogy ne sikerüljön?

艾勒·瑞替姆
（瞧着她）
是不是你在暗地里摆布？

FRU BORKMAN
(smiler).
Ja, det har jeg rigtignok tilladt mig. Har du ikke kunnet læse det ud af hans breve?

MRS. BORKMAN.
[Smiling.]
Yes, I have taken that liberty. Could you not see that in his letters?

BORKMANNÉ.
(Mosolyog.)
Voltam olyan bátor. Nem olvastad még ki a leveleiből?

博克曼太太
（含笑）
嗯，对不起。在他那些信里你还看不出来吗？

ELLA RENTHEIM
(nikker langsomt).
Jo. Hele du var i hans breve tilslut.

ELLA RENTHEIM.
[Nods slowly.]
Yes. I could see you--the whole of you--in his letters of late.

ELLA.
(Lassan bólint.)
Csakugyan. Lassankint a te lényed lépett előtérbe az Ő leveleiből.

艾勒·瑞替姆
（慢慢点头）
不错，在他最近那些信里，我看得见你的影子--- 你的整个儿形象。

FRU BORKMAN
(tirrende).
Jeg har nyttet disse otte år – da jeg har havt ham under øjne, ser du.

MRS. BORKMAN.
[Gallingly.]
I have made the best use of these eight years. I have had him under my own eye, you see.

BORKMANNÉ.
(Szúrósan.)
Tudod, fölhasználtam a nyolcz esztendőt — mióta ismét a kezem alatt van.

博克曼太太
（刺激她）
这八年中间我用尽了心机。我亲自监视他，你知道。

ELLA RENTHEIM
(behersket).
Hvad har du sagt Erhart om mig? Går det an, at du fortæller mig det?

ELLA RENTHEIM.
[Controlling herself.]
What have you said to Erhart about me? Is it the sort of thing you can tell me?

ELLA.
(Uralkodik magán.)
Vajjon mit mondtál neki felőlem? Ha ugyan elmondhatod? ...

艾勒·瑞替姆:（隐忍）
你对遏哈特说过我什么话？是不是不必瞒我的话？

FRU BORKMAN.
Ja, det går så godt an.

MRS. BORKMAN.
Oh yes, I can tell you well enough.

BORKMANNÉ.
Ó, hogyne.

博克曼太太
当然不必瞒，我尽可以告诉你。

ELLA RENTHEIM.
Så gør det da!

ELLA RENTHEIM.
Then please do.

ELLA.
Kérlek, ugyan mondd el hát!

艾勒·瑞替姆
那么，请你告诉我。

FRU BORKMAN.
Jeg har bare sagt ham det, som sandt er.

MRS. BORKMAN.
I have only told him the truth.

BORKMANNÉ.
Csak az igazat mondtam el neki.

博克曼太太
我无非把实情告诉了他。

ELLA RENTHEIM.
Nå?

ELLA RENTHEIM.
Well?

ELLA.
Nos tehát?

艾勒·瑞替姆
什么实情？

FRU BORKMAN.
Jeg har idelig og altid indpræntet ham, at han, vær’sgo’, får huske på, at det er dig, vi må takke for, at vi kan leve såpass, som vi gør. At vi overhodet kan leve.

MRS. BORKMAN.
I have impressed upon him, every day of his life, that he must never forget that it is you we have to thank for being able to live as we do--for being able to live at all.

BORKMANNÉ.
Újra, meg újra csak azt véstem a lelkébe, ne feledje el, hogy neked köszönhetjük azt, hogy ennyire is tisztességesen éltünk. Hogy egyátalában élhetünk.

博克曼太太
我每天提醒他,叫他千万别忘了我们能过现在这种日子，甚至能在世界上活着，都是你的力量。

ELLA RENTHEIM.
Ikke andet end det!

ELLA RENTHEIM.
Is that all?

ELLA.
Egyebet semmit?

艾勒·瑞替姆
没有别的话了？

FRU BORKMAN.
Å, sligt noget bider, du. Det føler jeg på mig selv.

MRS. BORKMAN.
Oh, that is the sort of thing that rankles; I feel that in my own heart.

BORKMANNÉ.
Ó, tudod, az ilyesmi vérig sérti az embert. Ezt saját tapasztalatomból tudom.

博克曼太太
噢，我觉得最刺心的就是这件事。

ELLA RENTHEIM.
Men det er jo omtrent bare det, som Erhart vidste i forvejen.

ELLA RENTHEIM.
But that is very much what Erhart knew already.

ELLA.
De ez körülbelől csak ugyanaz, a mit Erhard már úgyis tudott.

艾勒·瑞替姆
这些事差不多全是他已经知道的。

FRU BORKMAN.
Da han kom hjem igen til mig, bildte han sig ind, at du gjorde altsammen af et godt hjerte. (ser skadefro på hende.) Nu tror han ikke det længer, Ella.

MRS. BORKMAN.
When he came home to me, he imagined that you did it all out of goodness of heart. [Looks malignly at her.] Now he does not believe that any longer, Ella.

BORKMANNÉ.
Mikor újra hazakerült hozzám, akkor azt képzelte, hogy te mindezt szived sugallatából teszed. (Kárörömmel pillant rá.)
Ma már nem hiszi, Ella.

博克曼太太
他刚回到我这儿的时候，他以为你的举动完全是好意。（怀恨地瞧她）现在他可不信那一套了，艾勒。

ELLA RENTHEIM.
Hvad tror han da nu?

ELLA RENTHEIM.
Then what does he believe now?

ELLA.
És mit hisz ma?

艾勒·瑞替姆
现在他信的是什么呢？

FRU BORKMAN.
Han tror det, som sandt er. Jeg spurgte ham, hvorledes han forklarte sig det, at tante Ella aldrig rejste hid for at besøge os –

MRS. BORKMAN.
He believes what is the truth. I asked him how he accounted for the fact that Aunt Ella never came here to visit us----

BORKMANNÉ.
Hiszi azt, a mi igaz. Kérdeztem tőle, hogyan magyarázza ki magának azt, hogy Ella nénje sohasem jön ide bennünket meglátogatni —

博克曼太太
现在他信的是实情。我问过他明白不明白，为什么艾勒姨妈从来不上这儿看我们---

ELLA RENTHEIM
(afbrydende).
Det vidste han før!

ELLA RENTHEIM.
[Interrupting.]
He knew my reasons already!

ELLA.
(Szavába vág.)
Azt már azelőtt tudta!

艾勒·瑞替姆
（插嘴）我的理由他已经知道了！

FRU BORKMAN.
Han véd det bedre nu. Du havde bildt ham ind, at det var for at skåne mig og – og ham, som går deroppe på salen –

MRS. BORKMAN.
He knows them better now. You had got him to believe that it was to spare me and--and him up there in gallery----

BORKMANNÉ.
Most jobban tudja: Te azt hitetted el vele, hogy ez irántam való kiméletböl történik — no meg az iránt való kíméletből odafönn a teremben —

博克曼太太
那些理由他现在知道得更清楚了。你从前哄得他相信，你不上这儿来为的是免得我和--- 楼上那个人伤心。

ELLA RENTHEIM.
Det var det også.

ELLA RENTHEIM.
And so it was.

ELLA.
Ugy is volt.

艾勒·瑞替姆
本来是这样嘛。

FRU BORKMAN.
Det tror ikke Erhart en smule på nu længer.

MRS. BORKMAN.
Erhart does not believe that for a moment, now.

BORKMANNÉ.
Ma már ebből Erhard egy betűt sem hisz.

博克曼太太
这话遏哈特现在一点儿都不信了。

ELLA RENTHEIM.
Hvad har du da nu fåt ham til at tro om mig?

ELLA RENTHEIM.
What have you put in his head?

ELLA.
Mit hitettél hát el vele?

艾勒·瑞替姆
你对他说了些什么？

FRU BORKMAN.
Han tror, som sandt er, at du skammer dig over os, – foragter os. Eller gør du kanske ikke det? Har du ikke engang pønset på at få rive ham helt løs fra mig? Tænk dig om, Ella. Du husker det visst.

MRS. BORKMAN.
He thinks, what is the truth, that you are ashamed of us--that you despise us. And do you pretend that you don’t? Were you not once planning to take him quite away from me? Think, Ella; you cannot have forgotten.

BORKMANNÉ.
Azt, a mi igaz, hogy szégyenlesz bennünket, — hogy megvetsz bennünket. Vagy talán nem? Nem járt-e a fejedben, annak idejében — az a terv, hogy őt végképp elszakítsad tőlem? Emlékezzél csak vissza, Ella. Bizonyosan emlékszel még.

博克曼太太
他以为--- 并且也是事实--- 你瞧不起我们，你鄙视我们。你能推托并无其事吗？有一阵子你不是还打算把我们母子完全拆开吗？你想想，艾勒。你不至于不记得吧。

ELLA RENTHEIM
(afvisende).
Det var i skandalens værste tid. Da sagen stod for retten. – Jeg nærer ikke de tanker længer nu.

ELLA RENTHEIM.
[With a gesture of negation.]
That was at the height of the scandal--when the case was before the courts. I have no such designs now.

ELLA.
(Tiltakozva.)
Az akkor volt, mikor a botrány tetőpontjára hágott. Mikor a dolog törvényszék elé került. Ma már nem gondolok ilyesmire.

艾勒·瑞替姆
（否认的姿势）
那是在事情闹得最丑的时候--- 正在法院打官司的时候。现在我们没有这种打算了。

FRU BORKMAN.
Det vilde ikke nytte dig noget heller. For hvad blev der så ellers af hans mission! Å nej tak, du! Det er mig, Erhart behøver, – ikke dig. Og derfor er han som død for dig! Og du for ham!

MRS. BORKMAN.
And it would not matter if you had. For in that case what would become of his mission? No, thank you. It is me that Erhart needs-- not you. And therefore he is as good as dead to you--and you to him.

BORKMANNÉ.
Nem is volna belőle semmi hasznod. Mert mi lenne akkor az ő missziójából! Ő nem, — tudod; — én kellek Erhardnak, — te rád nincs szüksége. És azért veszett ő el terád, te pedig ő reá nézve!

博克曼太太
即使有，也没关系。如果他离开了我，他的使命怎么办？谢谢你，不必操心。遏哈特需要的是我--不是你。所以，他对你，你对他，都跟死了一样。

ELLA RENTHEIM
(koldt, besluttet).
Vi skal se. For nu blir jeg her ude.

ELLA RENTHEIM.
[Coldly, with resolution.]
We shall see. For now I shall remain out here.

ELLA.
(Hideg elhatározottsággal.)
Hiszen majd meglátjuk. Most ugyanis idekünn maradok.

艾勒·瑞替姆
（冷静而坚决）
咱们将来瞧吧。现在我要在这儿住下。

FRU BORKMAN
(stirrer på hende).
Her på gården?

MRS. BORKMAN.
[Stares at her.]
Here? In this house?

BORKMANNÉ.
(Rámered.)
Idekünn a birtokon?

博克曼太太
（瞪眼瞧她）
在这儿？在这所房子里？

ELLA RENTHEIM.
Ja, her.

ELLA RENTHEIM.
Yes, here.

ELLA.
Igenis itt.

艾勒·瑞替姆
对了，在这儿。

FRU BORKMAN.
Her – hos os? Hele natten over?

MRS. BORKMAN.
Here--with us? Remain all night?

BORKMANNÉ.
Itt — nálunk? Egész éjszaka?

博克曼太太
在这儿--- 跟我们在一块儿？整夜在这儿？

ELLA RENTHEIM.
Her ude blir jeg hele resten af mine dage, om så skal være.

ELLA RENTHEIM.
I shall remain here all the rest of my days if need be.

ELLA.
Itt, idekünn maradok éltem fogytáig, ha meg kell lenni.

艾勒·瑞替姆
我一辈子待在这儿，如果必要的话。

FRU BORKMAN
(fatter sig).
Ja ja, Ella, – gården er jo din.

MRS. BORKMAN.
[Collecting herself.]
Very well, Ella; the house is yours----

BORKMANNÉ.
(Összeszedi magát.)
No igen Ella, — hiszen a birtok a tiéd.

博克曼太太
（定定神）
很好，艾勒。这所房子本来是你的。

ELLA RENTHEIM.
Å hvad –!

ELLA RENTHEIM.
Oh, nonsense----

ELLA.
Ejh ugyan — !

艾勒·瑞替姆
噢，胡说。

FRU BORKMAN.
Alt sammen er jo dit. Den stol, jeg sidder på, er din. Den seng, jeg ligger og vælter mig søvnløs i, den tilhører dig. Den mad vi spiser, den får vi gennem dig.

MRS. BORKMAN.
Everything is yours. The chair I am sitting in is yours. The bed I lie and toss in at night belongs to you. The food we eat comes to us from you.

BORKMANNÉ.
Hiszen minden a tied. A szék, a melyen ülök, a tied. Az ágy, a melyben álmatlanul hánykolódom, a tied. Az étel, a mit kapunk, a te adományod ...

博克曼太太
什么都是你的。我现在坐的这张椅子是你的。夜里我躺在上头翻来覆去的床也是你的。我们吃的东西也是从你手里来的。

ELLA RENTHEIM.
Kan ikke ordnes på anden vis, det. Borkman kan ikke ha’ egen ejendom. For der vilde straks komme nogen og ta’ det fra ham.

ELLA RENTHEIM.
It can’t be arranged otherwise, you know. Borkman can hold no property of his own; for some one would at once come and take it from him.

ELLA.
Ezen már nem változtathatunk. Borkman nem birhat vagyonnal. Hiszen rögtön akadna valaki, aki lefoglalná.

艾勒·瑞替姆
没有别的办法，你知道。博克曼自己不能有产业，他一有产业，马上就会被别人拿走。

FRU BORKMAN.
Jeg véd det nok. Vi får finde os i at leve på din nåde og barmhjertighed.

MRS. BORKMAN.
Yes, I know. We must be content to live upon your pity and charity.

BORKMANNÉ.
Jól tudom. Már csak bele kell nyugodnunk, hogy a te kegyelmedből és könyörületességedből éljünk.

博克曼太太
是，我知道。我们必须死心塌地依靠你的怜悯慈悲过日子。

ELLA RENTHEIM
(koldt).
Jeg kan ikke hindre dig i at se det fra den side, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Coldly.]
I cannot prevent you from looking at it in that light, Gunhild.

ELLA.
Nem tilthatom meg neked, hogy erről az oldaláról fogd föl a dolgot.

艾勒·瑞替姆
（冷冰冰地）
如果你要用这种眼光看事情，我也拦不住，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Nej, det kan du ikke. – Når vil du, vi skal flytte ud?

MRS. BORKMAN.
No, you cannot. When do you want us to move out?

BORKMANNÉ.
Nem, azt nem tilthatod meg. Mit akarsz, kiköltözködjünk?

博克曼太太
不错，你拦不住。你要我们什么时候搬出去？

ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Flytte ud?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
Move out?

ELLA.
(Rátekint.)
Kiköltözni?

艾勒·瑞替姆
（对她端详）
搬出去？

FRU BORKMAN
(i ophidselse).
Ja, du bilder dig da vel aldrig ind, at jeg vil bli’ boende her under tag med dig! – Nej, så heller i fattighuset eller ud på landevejen!

MRS. BORKMAN.
[In great excitement.]
Yes; you don’t imagine that I will go on living under the same roof with you! I tell you, I would rather go to the workhouse or tramp the roads!

BORKMANNÉ.
(Izgatottan.)
Igen, csak nem képzeled, hogy én idekünn maradok lakni veled egy fedél alatt?! — Nem, akkor inkább a szegények házában, vagy künn az országúton!

博克曼太太
（非常激动）
嗯。你不要以为我愿意跟你在一所房子里住下去！老实告诉你，我宁可进贫民院，再不，就上街要饭！

ELLA RENTHEIM.
Godt. Så giv mig Erhart med –

ELLA RENTHEIM.
Good. Then let me take Erhart with me----

ELLA.
Jól van. Akkor hát hadd jöjjön Erhard velem —

艾勒·瑞替姆
好。那么让我把遏哈特带走---

FRU BORKMAN.
Erhart! Min egen søn! Mit barn!

MRS. BORKMAN.
Erhart? My own son? My child?

BORKMANNÉ.
Erhard! Az én fiam! Az én gyermekem!

博克曼太太
遏哈特？我的孩子？我的亲儿子？

ELLA RENTHEIM.
Ja, – for så rejser jeg straks hjem igen.

ELLA RENTHEIM.
Yes; for then I would go straight home again.

ELLA.
Abban az esetben ugyanis rögtön visszautazom haza.

艾勒·瑞替姆
正是。带着他，我就回家去。

FRU BORKMAN
(efter kort betænkning; fast).
Erhart skal selv vælge mellem os.

MRS. BORKMAN.
[After reflecting a moment, firmly.]
Erhart himself shall choose between us.

BORKMANNÉ.
(Egy ideig gondolkozik, azután kurtán, határozottan.)
Válasszon Erhard maga kettőnk között.

博克曼太太
（想了一想，坚决地）跟你，还是跟我，应该让遏哈特自己选择。

ELLA RENTHEIM
(ser tvilende og usikker på hende).
Han vælge? Ja, – tør du det, Gunhild?

ELLA RENTHEIM.
[Looking doubtfully and hesitatingly at her.]
He choose? Dare you risk that, Gunhild?

ELLA.
(Kétkedve, bizonytalanul néz rá.)
Maga válaszszon? És rá mered bízni ezt a választást, Gunhild?

艾勒·瑞替姆
（疑惑犹豫地瞧着她）
让他选择？你敢冒这个险吗，耿希尔得？

FRU BORKMAN
(med hård latter).
Om jeg tør! La’ min gut vælge mellem sin mor og dig! Ja, det tør jeg rigtignok.

MRS. BORKMAN.
[With a hard laugh.]
Dare I? Let my boy choose between his mother and you? Yes, indeed I dare!

BORKMANNÉ.
(Nyersen fölkaczag.)
Hogy merem-e?! Merek-e választást engedni a fiamnak anyja közt és te közted! Igenis, hogy merem!

博克曼太太
（一声冷笑）
我敢不敢？敢不敢让他在他的母亲与你之间选一个？哼，当然敢！

ELLA RENTHEIM
(lyttende).
Kommer der nogen? Jeg synes, jeg hører –

ELLA RENTHEIM.
[Listening.]
Is there some one coming? I thought I heard----

ELLA.
(Hallgatódzva.)
Jött valakaki? úgy tetszik, hallok valakit. —

艾勒·瑞替姆
（细听）是不是有人来了？我好像听见---

FRU BORKMAN.
Så er det vel Erhart –
(Det banker raskt på forstuedøren, som derpå uden videre blir åbnet. Fru Wilton, selskabsklædt og i overtøj, kommer ind. Bag efter hende stuepigen, som ikke har fået tid til at melde og ser rådvild ud. Døren blir stående halvt åben. Fru Wilton er en påfaldende smuk, yppig dame i tretiårene. Brede, røde, smilende læber. Spillende øjne. Rigt, mørkt hår.)

MRS. BORKMAN.
Then it must be Erhart.
[There is a sharp knock at the door leading in from the hall, which is immediately opened. MRS. WILTON enters, in evening dress, and with outer wraps. She is followed by THE MAID, who has not had time to announce her, and looks bewildered. The door remains half open. MRS. WILTON is a strikingly handsome, well-developed woman in the thirties. Broad, red, smiling lips, sparkling eyes. Luxuriant dark hair.]

BORKMANNÉ.
Bizonyosan Erhard. —
(Az ajtón hirtelen kopognak, mely rögtön kinyilik. Viltonné estély-öltözetben, fölötte köpönyeg — belép. Mögötte a szobaleány, a ki nem jutott hozzá, hogy bejelentse, most áll, nem engedve, mit tegyen? Az ajtó félig nyitva marad. Viltonné feltűnő szép deli asszony, a harmincas években. Telt, piros, mosolygó ajak. Élénk szemek, tömött, sötét haj.)

博克曼太太
一定是遏哈特。
(有人在通外厅的门上很脆地敲了一下，马上门就开了。威尔敦太太进屋，身上穿着晚会服装，围着披肩。女仆跟在后面，来不及给他通报，不知该怎么才好。门半开着。威尔敦太太长得肌肤丰腴，美艳动人，年纪三十开外。嘴唇宽而红，含着一丝笑意。晶亮眼睛。浓密的黑头发。)

FRU WILTON.
Godaften, kæreste fru Borkman!

MRS. WILTON.
Good evening, my dearest Mrs. Borkman!

VILTONNÉ.
Jó estét, asszonyom!

威尔敦太太
晚安，亲爱的博克曼太太！

FRU BORKMAN
(noget tørt).
Godaften, frue. (til pigen; peger mod havestuen.) Tag lampen ud derinde og tænd den.
(Stuepigen henter og går ud med lampen.)

MRS. BORKMAN.
[Rather drily.]
Good evening, Mrs. Wilton. [To THE MAID, pointing toward the garden-room.] Take the lamp that is in there and light it.
[THE MAID takes the lamp and goes out with it.]

BORKMANNÉ.
(Egy kicsit szárazon.)
Jó estét. (A szobaleánynak a kerti szobába mutatva.)
Hozza ki belülről a lámpát és gyújtsa meg.
(A szobaleány kihozza a lámpát és elviszi.)

博克曼太太
（有点冷淡）
晚安，威尔敦太太。（指着后面贴近花园的那间屋子，向女外）把屋里那盏灯拿出去，点上。
(女仆取灯下。)

FRU WILTON
(ser Ella Rentheim).
Å, om forladelse, – her er fremmede –

MRS. WILTON.
[Observing ELLA RENTHEIM.]
Oh, I beg your pardon--you have a visitor.

VILTONNÉ.
(Észreveszi Ellát.)
Ó, bocsánatot kérek, önnek vendége van —

威尔敦太太
（看见艾勒）
哦，对不起--你有客人。

FRU BORKMAN.
Bare min søster, som er kommen tilrejsende –
(Erhart Borkman slår den halvåbne forstuedør helt op og stormer ind.Han er et ungt menneske med lyse, frejdige øjne. Elegant klædt. Begyndende knebelsbart.)

MRS. BORKMAN.
Only my sister, who has just arrived from----
[ERHART BORKMAN flings the half-open door wide open and rushes in. He is a young man with bright cheerful eyes. He is well dressed; his moustache is beginning to grow.]

BORKMANNÉ.
Csak a nővérem, a ki most érkezett. —
(Erhard fölrántja a félig nyitott ajtót és beront. Ifjú legényke, világos, vidám szemekkel. Pelyhedző bajusz. Elegánsan öltözve.)

博克曼太太
不是客人，是我妹妹，刚从---
(遏哈特把那半开的门使劲推开，从外面冲进来。他是个目光奕奕、活泼愉快的年轻人，服装讲究，胡子刚在生长。)

ERHART BORKMAN
(glædestrålende; på dørtærskelen).
Hvad for noget! Er tante Ella kommen? (imod hende; griber hendes hænder)Tante, tante! Nej, er det muligt! Er du her?

ERHART.
[Radiant with joy; on the threshold.]
What is this! Is Aunt Ella here? [Rushing up to her and seizing her hands.] Aunt, aunt! Is it possible? Are you here?

ERHARD.
(A küszöb előtt, sugárzik az őrömtől.)
Mit hallok! Ella néni van itt? (Hozzásiet és mind a két kezét megragadja.)
Nagynéni! Lehetséges! Te itt vagy?

遏哈特
（满面笑容，站在门口）
这是怎么回事？艾勒姨妈在这儿？（扑到她面前，抓住她两手）姨妈，姨妈！竟有这种事？你会在这儿？

ELLA RENTHEIM
(slår armene om hans hals).
Erhart! Min kære, snille gut! Nej, hvor stor du er ble’t! Å, hvor det gør godt at få se dig igen!

ELLA RENTHEIM.
[Throws her arms round his neck.]
Erhart! My dear, dear boy! Why, how big you have grown! Oh, how good it is to see you again!

ELLA.
(Karjait nyaka körül fonja.)
Erhard! Édes, kedves jó fiam! Hanem megnőttél hallod! Ah milyen jól esik, hogy megint látlak!

艾勒·瑞替姆
（双手楼住他脖子）
遏哈特！我的亲宝贝！啊，你长得这么高大了！噢，今天看见你，我心里真痛快！

FRU BORKMAN
(skarpt).
Hvad skal det sige, Erhart, – står du og gemmer dig i forstuen?

MRS. BORKMAN.
[Sharply.]
What does this mean, Erhart? Were you hiding out in the hallway?

BORKMANNÉ.
(Éleshangon.)
Mit jelentsen ez Erhard, — te a folyóson rejtőzöl?

博克曼太太
（含怒）
这是什么意思，遏哈特？是不是这半天你一直躲在外厅里？

FRU WILTON
(hurtig).
Erhart – Borkman kom sammen med mig.

MRS. WILTON.
[Quickly.]
Erhart--Mr. Borkman came in with me.

VILTONNÉ.
(Hirtelen.)
Erhard — Borkman úr engem kisért ide.

威尔敦太太
（慌忙接嘴）
遏哈特（改口）--- 博克曼先生是跟我一块儿来的。

FRU BORKMAN
(måler ham med øjnene).
Ja så, Erhart. Du kommer ikke først til din mor?

MRS. BORKMAN.
[Looking hard at him.]
Indeed, Erhart! You don’t come to your mother first?

BORKMANNÉ.
(Szemével nézi a fiát.)
Ugy-ugy, Erhard! Hát nem az anyádat keresed föl először?

博克曼太太
（眼睛盯着他）哼，遏哈特！你不先来看母亲。

ERHART.
Jeg måtte bare indom til fru Wilton et øjeblik, – for at hente lille Frida.

ERHART.
I had just to look in at Mrs. Wilton’s for a moment--to call for little Frida.

ERHARD.
Csak egy pillanatra voltam Viltonné ő nagyságánál — hogy a kis Fridát idehozzam.

遏哈特
我上威尔敦太太家里去了会儿--- 去找小富吕达。

FRU BORKMAN.
Er denne frøken Foldal også med?

MRS. BORKMAN.
Is that Miss Foldal with you too?

BORKMANNÉ.
Hát az a kisasszonyka is itt van?

博克曼太太
那位佛尔达尔小姐也来了吗？

FRU WILTON.
Ja, vi har hende stående udenfor i entréen.

MRS. WILTON.
Yes, we have left her in the hall.

VILTONNÉ.
Künn a folyosón van.

威尔敦太太
来了，我们把她安置在外厅里。

ERHART
(taler ud gennem døren).
Gå De bare ovenpå, Frida.
(Ophold. Ella Rentheim iagttager Erhart. Han synes forlegen og noget utålmodig; hans ansigt antager et spændt og koldere udtryk.)
(Stuepigen bringer den tændte lampe ind i havestuen, går ud igen og lukker døren efter sig.)

ERHART.
[Addressing some one through the open door.]
You can go right upstairs, Frida.
[Pause. ELLA RENTHEIM observes ERHART. He seems embarrassed and a little impatient; his face has assumed a nervous and colder expression.]
[THE MAID brings the lighted lamp into the garden-room, goes out again and closes the door behind her.]

ERHARD.
(Az ajtón át kiszól.)
Csak menjen föl Fridácska. (Szünet.)
(Rentheim Ella Erhardot figyeli, Erhard kissé zavartnak és türelmetlennek látszik ; arczkifejezése feszesebb, hűvösebb lesz.)
(A szobaleány az égő lámpát a kerti-szobába hozza, visszamegy és beteszi az ajtót maga mögött.)

遏哈特
（从开着的门里向外面的人说话）
富吕达，你一直上楼去吧。
（沉默。艾勒仔细打量遏哈特。他似乎有点局促不耐烦，脸上露出一副紧张而比刚才冷淡的神气。）
（女仆把点好的灯拿进里屋以后，带上门又出去。）

FRU BORKMAN
(med tvungen høflighed).
Ja, fru Wilton, – hvis De altså vil slå Dem ned her iaften, så –

MRS. BORKMAN.
[With forced politeness.]
Well, Mrs. Wilton, if you will give us the pleasure of your company this evening, won’t you----

BORKMANNÉ.
(Kényszeritett udvariassággal.)
Igen, nagysád, — ha tehát az estét itt tetszik tölteni, akkor —

博克曼太太
（勉强说客气话）
啊，威尔敦太太，如果今晚你肯赏光的话，是不是---？

FRU WILTON.
Nej tusend tak, kære frue. Det tænker jeg sletikke på. Vi har en anden indbydelse. Vi skal ned til advokat Hinkels.

MRS. WILTON.
Many thanks, my dear lady, but I really can’t. We have another invitation. We’re going down to the Hinkels’.

VILTONNÉ.
Szépen köszönöm asszonyom. Hanem az egyáltalában nem volt szándékom. Mi máshová vagyunk meghíva. Várnak bennünket. Hinkel ügyvédéknél.

威尔敦太太
多谢，多谢，亲爱的夫人，我实在不能遵命。我们另外有约会。我们要上欣克尔家去。

FRU BORKMAN
(ser på hende).
Vi? Hvilke vi mener De?

MRS. BORKMAN.
[Looking at her.]
We? Whom do you mean by we?

BORKMANNÉ.
(Rátekint.)
Bennünket? Kit ért ezalatt?

博克曼太太
（瞧着她）
我们？你说的“我们”是谁？

FRU WILTON
(leende).
Nå, egentlig mener jeg da bare mig selv. Men jeg fik i opdrag af husets damer at ta’ student Borkman med, – hvis jeg tilfældigvis skulde få øje på ham.

MRS. WILTON.
[Laughing.]
Oh, I ought really to have said I. But I was commissioned by the ladies of the house to bring Mr. Borkman with me--if I happened to see him.

VILTONNÉ.
(Nevetve.)
Nos, tulajdonképen csak magamat értem. Hanem a család hölgytagjai ott megbíztak, hogy Borkman urfit is magammal vigyem, — ha véletlenül találkoznám vele.

威尔敦太太
（大笑）
哦，其实我应该说“我”。可是他家的女眷托我邀博克曼先生一块儿去--- 如果我碰见他的话。

FRU BORKMAN.
Og det fik De da, som jeg ser.

MRS. BORKMAN.
And you did happen to see him, it appears.

BORKMANNÉ.
És a mint látom, csakugyan találkozott vele.

博克曼太太
你果然就碰见他了，是不是？

FRU WILTON.
Ja heldigvis. Siden han var så elskværdig at se indom til mig, – for lille Fridas skyld.

MRS. WILTON.
Yes, fortunately. He was good enough to look in at my house-- to call for Frida.

VILTONNÉ.
Olyan szerencsés véletlen volt. Mivel, olyan kedves volt, hogy beszólt hozzám — a kis Frida végett.

威尔敦太太
是，巧得很。承他到我家里--- 来找富吕达。

FRU BORKMAN
(tørt).
Du, Erhart, – jeg vidste ellers ikke, at du kendte den familie, – disse Hinkels.

MRS. BORKMAN.
[Drily.]
But, Erhart, I did not know that you knew that family-- those Hinkels?

BORKMANNÉ.
(Szárazon.)
Hallod — Erhard, — különben én nem tudtam, hogy te ismered azt a családot, — azokat a Hinkeléket.

博克曼太太
（冷淡地）
遏哈特，我并不知道你认识那一家--- 欣克尔那一家。

ERHART
(irriteret).
Nej, egentlig kender jeg dem jo ikke heller. (tilføjer lidt utålmodig.) Du véd visst selv bedst, du mor, hvad folk jeg kender og ikke kender.

ERHART.
[Irritated.]
No, I don’t exactly know them. [Adds rather impatiently.] You know better than anybody, mother, what people I know and don’t know.

ERHARD.
(Kissé felpuskaporozva.)
Nem, hiszen tulajdonképpen nem is ismerem őket. Egyébiránt, te legjobban tudod anyám, hogy kiket ismerek, kiket nem.

遏哈特
（心烦）
我也不大认识他们。（颇不耐烦地）妈妈，什么人我认识，什么我不认识，你比谁都清楚。

FRU WILTON.
Å pyt! I det hus blir man snart kendt! Glade, lystige, gæstfri folk. Fuldt op af unge damer.

MRS. WILTON.
Oh, it doesn’t matter! They soon put you at your ease in that house! They are such cheerful, hospitable people--the house swarms with young ladies.

VILTONNÉ.
Ejh mit! Abban a házban az ember hamar ismerkedik! Jókedvű, vendégszerető emberek. Egy egész sereg ifjú hölgy.

威尔敦太太
啊，没关系！一到他们家，你就会觉得很自在！他们是非常快活、非常好客的人--- 家里有好些年轻女人。

FRU BORKMAN
(med eftertryk).
Kender jeg min søn ret, så er ikke det egentlig noget selskab for ham, fru Wilton.

MRS. BORKMAN.
[With emphasis.]
If I know my son rightly, Mrs. Wilton, they are no fit company for him.

BORKMANNÉ.
(Nyomatékkal.)
Kedves nagysád, jól ismerem a fiamat, akkor az nem neki való társaság.

博克曼太太
（着重地）威尔敦太太，如果我没看错我儿子的话，那些人不适宜做他的朋友。

FRU WILTON.
Men Herregud, kære frue, han er da ung, han også!

MRS. WILTON.
Why, good gracious, dear lady, he is young, too, you know!

VILTONNÉ.
De édes Istenem, asszonyom! hiszen ö is csak fiatal!

威尔敦太太
嗳呀，夫人，你要知道，他也是年轻人啊！

FRU BORKMAN.
Ja lykkeligvis er han ung. Det vilde ikke være godt andet.

MRS. BORKMAN.
Yes, fortunately he’s young. He would need to be young.

BORKMANNÉ.
Igen, szerencsére fiatal. Szomorú volna, ha nem volna az.

博克曼太太
是啊，幸而他年轻。他不年轻不行啊。

ERHART
(dølger sin utålmodighed).
Ja, ja, ja, mor, – det er jo en selvfølge, at jeg ikke går der hen til disse Hinkels iaften. Jeg blir naturligvis her hos dig og tante Ella.

ERHART.
[Concealing his impatience.]
Well, well, well, mother, it’s quite clear I can’t got to the Hinkels’ this evening. Of course I shall remain here with you and Aunt Ella.

ERHARD.
(Titkolt türelmetlenséggel.)
Nos, hogyne, önként érthető, édes anyám — hogy ma este nem megyek Hinkelékhez. Természetes, hogy itt maradok veled és Ella nénivel.

遏哈特
（忍着烦躁）算了，算了，妈妈，今晚我分明去不成欣克尔家人。不用说，我得在这儿陪着你和艾勒姨妈。

FRU BORKMAN.
Det vidste jeg nok, min kære Erhart.

MRS. BORKMAN.
I knew you would, my dear Erhart.

BORKMANNÉ.
Tudtam én ezt jól, édes Erhardom.

博克曼太太
我早就知道你愿意陪我们，亲爱的遏哈特。

ELLA RENTHEIM.
Nej, Erhart, – for min skyld må du endelig ikke la’ dig afholde –

ELLA RENTHEIM.
No, Erhart, you must not stop at home on my account----

ELLA.
Nem, Erhard, én miattam ne tartózkodjál.

艾勒·瑞替姆
不，遏哈特你千万别为了我不去。

ERHART.
Jo visst da, kære tante; der kan ikke være tale om andet. (ser usikkert på fru Wilton.) Men hvorledes klarer vi det? Går det egentlig an? De har jo svaret ja – på mine vegne.

ERHART.
Yes, indeed, my dear Aunt; I can’t think of going. [Looking doubtfully at MRS. WILTON.] But how shall we manage? Can I get out of it? You have said “Yes” for me, haven’t you?

ERHARD.
Már hogy is ne! nagynéném; hisz erről szó se lehet. (Bizonytalanul tekint Viltonnéra.)
De hogy is csináljuk ezt? Lehetséges ez tulajdonképen? Ön már megígérte — az én nevemben.

遏哈特
我的好姨妈，我不想去。（犹豫不决地瞧着威尔敦太太）可是咱们怎么办呢？我能不能推辞？你不是已经替我答应了“去”吗？

FRU WILTON
(muntert).
Hvad snak! Skulde det ikke gå an? Når jeg nu kommer derned i de lyse, festlige saloner, – ensom og forladt – tænk bare! så svarer jeg nej – på Deres vegne.

MRS. WILTON.
[Gaily.]
What nonsense! Not get out of it! When I make my entrance into the festive halls--just imagine it!--deserted and forlorn--then I must simply say “No” for you.

VILTONNÉ.
Bolondság! (Vigan.)
Hát hogyne volna lehetséges. Ha egyszer ott vagyok kivilágított ünnepi termekben — egyedül, elhagyatva — képzelje majd el! Majd épen akkor mondok le — a maga nevében.

威尔敦太太
（开玩笑）胡说！你为什么不能推辞！我走进宴会厅的时候--- 你想！我孤孤单单的--- 我只消替你说一声“不来了”不就完了吗！

ERHART
(langtrukket).
Ja, når De altså mener, at det går an, så –

ERHART.
[Hesitatingly.]
Well, if you really think I can get out of it----

ERHARD.
(Vontatottan.)
Igen, ha tehát ön azt hiszi, hogy lehet, akkor —

遏哈特
（犹豫不决）
嗯，要是你当真觉得我可以推辞的话---

FRU WILTON
(let og fejende).
Jeg har så mangen god gang svaret både ja og nej – på egne vegne. Og skulde De gå fra Deres tante nu da hun lige netop er kommen? Fy da, mosjø Erhart, – vilde det være sønligt handlet af Dem?

MRS. WILTON.
[Putting the matter lightly aside.]
I am quite used to saying both yes and no--on my own account. And you can’t possibly think of leaving your aunt the moment she has arrived! For shame, Monsieur Erhart! Would that be behaving like a good son?

VILTONNÉ.
(Vigan.)
Hányszor igérkeztem én el és mondtam már le — a magam nevében. És maga elhagyná a nénikéjét, éppen most, hogy megérkezett? Piha monsieur Erhard, — fiuhoz illő magaviselet volna ez?

威尔敦太太
（把这事轻轻撇开）
就我自己而言，“答应”和“推辞”的话我都说惯了。你姨妈刚来，你可不能就想走啊！难道你好意思走吗，遏哈特先生！那还算得上是个好儿子吗？

FRU BORKMAN
(ilde berørt).
Sønligt?

MRS. BORKMAN.
[Annoyed.]
Son?

BORKMANNÉ.
(Kellemetlenül érintve.)
Fiúhoz illő?

博克曼太太
（不高兴）
儿子？

FRU WILTON.
Nå, plejesønligt da, fru Borkman.

MRS. WILTON.
Well, adopted son then, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
Vagy hát mondjuk nevelt fiúhoz.

威尔敦太太
啊，就算是干儿子吧，博克曼太太。

FRU BORKMAN.
Ja, det får De nok føje til.

MRS. BORKMAN.
Yes, you may well add that.

BORKMANNÉ.
Igen, már azt csak hozzá kell tennie.

博克曼太太
嗯，你得找补这句话。

FRU WILTON.
Å, jeg synes, man har mere at takke en god plejemor for, end ens egen rigtige mor, jeg.

MRS. WILTON.
Oh, it seems to me we have often more cause to be grateful to a foster-mother than to our own mother.

VILTONNÉ.
Különben, nekem úgy tetszik, hogy egy jó nevelő anyának többet köszönhetünk, mint az igazinak.

威尔敦太太
我觉得干娘的恩情有时候比亲娘还深厚些。

FRU BORKMAN.
Har De selv erfaret det?

MRS. BORKMAN.
Has that been your experience?

BORKMANNÉ.
Saját magán tapasztalta ezt?

博克曼太太
那是你自己的经验吗？

FRU WILTON.
Å Gud bedre, – min mor har jeg kendt så lidet til. Men havde jeg havt en så god plejemor, jeg også, – så var jeg kanske ikke ble’t så – så uskikkelig, som folk siger, at jeg er. (vender sig til Erhart.) Ja, så blir man altså pent hjemme hos mamma og tante – og drikker te, herr student! (til damerne.) Farvel, farvel, kære frue! Farvel, frøken!
(Damerne hilser stumt. Hun går mod døren.)

MRS. WILTON.
I knew very little of my own mother, I am sorry to say. But if I had had a good foster-mother, perhaps I shouldn’t have been so-- so naughty, as people say I am. [Turning towards ERHART.] Well, then we stop peaceably at home like a good boy, and drink tea with mamma and auntie! [To the ladies.] Good-bye, good-bye Mrs. Borkman! Good-bye Miss Rentheim.
[The ladies bow silently. She goes toward the door.]

VILTONNÉ.
Édes Istenkém, — az anyámat oly kevéssé ismertem. De lett volna csak nekem is ilyen jó nevelő anyám, — akkor talán nem lettem volna ilyen — ilyen neveletlen, a milyennek hiresztelnek. (Erhardnak.)
Nos tehát, most szépecskén itthonmaradunk úrfi a mamánál, a néninél — és vélük theázunk. (A hölgyeknek.)
Jó estét asszonyom.
(A hölgyek némán viszonozzák köszönéssét. Indul.)

威尔敦太太
我自己母亲的事可惜我知道的很少。如果我有一位好干娘，也许我就不至于这么--- 像人家说的，这么淘气了。（转向遏哈特）既然如此，安安分分待在家里做个好孩子，陪着妈妈阿姨喝喝茶！（向女眷们）博克曼太太，再见！瑞替姆小姐，再见！
（女眷们默默地鞠躬。她走向门口。）

ERHART
(går efter hende).
Skal jeg ikke følge Dem et lidet stykke –?

ERHART.
[Following her.]
Shan’t I go a little bit of the way with you?

ERHARD.
(Utána megy.)
Nem szabad egy kis darabon elkísérnem?

遏哈特
（跟过去）
要不要我送你几步？

FRU WILTON
(i døren, afværgende).
Ikke et skridt skal De følge mig. Jeg er så vel vant til at gå min vej alene. (standser i døråbningen, ser på ham og nikker.) Men tag Dem nu i vare, student Borkman; – det siger jeg Dem!

MRS. WILTON.
[In the doorway, motioning him back.]
You shan’t go a step with me. I am quite accustomed to taking my walks alone. [Stops on the threshold, looks at him and nods.] But now beware, Mr. Borkman--I warn you!

VILTONNÉ.
(Az ajtónál tiltakozva.)
Egy lépést sem fog elkísérni. Már én megszoktam így egyedül járni az utamon. (A küszöbön megáll, rápillant és int neki.)
Most pedig azt mondom, óvakodjék az urfi.

威尔敦太太
（在门道里，挥手叫他回去）
你一步也不必送。我一个人走惯了。（在门口站住，向他点头）你可要小心，博克曼先生-- 我警告你！

ERHART.
Hvorfor skal jeg ta’ mig i vare?

ERHART.
What am I to beware of?

ERHARD.
Mitől óvakodjam?

遏哈特
要我小心什么？

FRU WILTON
(lystig).
Jo, for når jeg går nedover vejen, – ensom og forladt, som sagt, – så vil jeg prøve, om jeg kan kaste runer efter Dem.

MRS. WILTON.
[Gaily.]
Why, as I go down the road--deserted and forlorn, as I said before--I shall try if I can’t cast a spell upon you.

VILTONNÉ.
(Vígan.)
Mert lássa, most, a mint majd így haladok az utamon, — egyedül, elhagyatva, mint mondám — akkor majd próbálgatom önön a bűvészetemet.

威尔敦太太
（开玩笑）
嗨，我在路上走的时候--- 孤孤单单的，像我刚才说的--- 我要试试能不能在你身上施个法术。

ERHART
(ler).
Å, sådan! Vil De nu prøve det igen.

ERHART.
[Laughing.]
Oh, indeed! Are you going to try that again?

ERHARD.
(Nevet)
Áh, úgy értette! Most megint kísérletezni akar?

遏哈特
（大笑）
哦，真的吗！是不是你又想施展那套手法？

FRU WILTON
(halvt alvorlig).
Ja, pass Dem nu. Når jeg nu går nedover, så vil jeg sige indvendig, – rigtig ud af min inderste vilje vil jeg sige: Student Erhart Borkman, – tag straks Deres hat!

MRS. WILTON.
[Half seriously.]
Yes, just you beware! As I go down the road, I will say in my own mind--right from the very centre of my will-- I will say: “Mr. Erhart Borkman, take your hat at once!”

VILTONNÉ.
(Félkomolyan.)
Csak vigyázzon magára. A mint majd most megyek, mendegélek, akkor azt mondom magamban, — de úgy, a lelkem legmélyéből mondom: Borkman Erhard úr, azonnal fogja a kalapját.

威尔敦太太
（半认真地）是，你小心着吧！ “遏哈特·博克曼先生，马上拿帽子！”

FRU BORKMAN.
Og så ta’r han den, tror De?

MRS. BORKMAN.
And you think he will take it?

BORKMANNÉ.
És hiszi, hogy rögtön fogja?

博克曼太太
你说了，他真会拿吗？

FRU WILTON
(leende).
Ja bevar’s vel; så griber han straks hatten. Og så vil jeg sige: Træk pent yderfrakken på Dem, Erhart Borkman! Og galoscherne! Glem endelig ikke galoscherne! Og følg mig så efter! Lydig, lydig, lydig!

MRS. WILTON.
[Laughing.]
Good heavens, yes, he’ll snatch up his hat instantly. And then I will say: “Now put on your overcoat, like a good boy, Erhart Borkman! And your goloshes! Be sure you don’t forget the goloshes! And then follow me! Do as I bid you, as I bid you, as I bid you!”

VILTONNÉ.
(Nevetve)
Hát persze; azonnal a kalapja után nyúl. Azután tovább mondom: vegye fel szépen a felöltőjét, Borkman Erhard! És a gummicipőt! El ne felejtse a gummicipőt! És jöjjön utánnam! Szót fogadni, mindig szépen szót fogadni!

威尔敦太太
（大笑）
怎么不会！他马上会把帽子抓在里。接着，我又说：“把外套穿上，乖乖儿的，遏哈特·博克曼！还有橡皮套鞋！别忘了你的橡皮套鞋！现在跟我走吧！我怎么说，你怎么办，我怎么说，你怎么办！”

ERHART
(med tvungen munterhed).
Ja, det kan De stole på.

ERHART.
[With forced gaiety.]
Oh, you may rely on that.

ERHARD.
(Erőltetett vidámsággal.)
Számíthat rá!

遏哈特
（强颜欢笑）嗯，你放心。

FRU WILTON
(med løftet pegefinger).
Lydig! Lydig! – God Nat!
(Hun ler og nikker til damerne og lukker døren efter sig.)

MRS. WILTON.
[Raising her forefinger.]
As I bid you! As I bid you! Good-night!
[She laughs and nods to the ladies, and closes the door behind her.]

VILTONNÉ.
(Emelt mutatóujjal.)
Szót fogadni! Mindig szót fogadni! Ajánlom magamat. (Nevet, int a nőknek és eltűnik. Az ajtót beteszi maga mögött.)

威尔敦太太
（举起食指）我怎么说，你怎么办！我怎么说，你怎么办！再见！
(她哈哈大笑，向女眷们点点头，带上门出去。)

FRU BORKMAN.
Driver hun virkelig den slags kunster?

MRS. BORKMAN.
Does she really play tricks of that sort?

BORKMANNÉ.
Csakugyan olyan bűvös hatalmat gyakorol?

博克曼太太
她是不是真会玩弄那种手法？

ERHART.
Å, langt ifra. Hvor kan du da tro det? Det er bare sådan for spas. (afbrydende.) Men lad os ikke snakke om fru Wilton nu.
(han nøder Ella Rentheim til at sætte sig i lænestolen ved ovnen.)

ERHART.
Oh, not at all. How can you think so! She only says it in fun. [Breaking off.] But don’t let us talk about Mrs. Wilton. [He forces ELLA RENTHEIM to seat herself at the armchair beside the stove

ERHARD.
Ah, szó sincs róla. Ugyan hogy is hiheted? Csak tréfál. (Félbeszakítva) De most ne beszéljünk többet Viltonnéról.
(Kényszeríti Ellát a kályha melletti karszékbe ülni.)

遏哈特
不，不！你怎么当起真来了！她只是说着玩儿的。（把话截住）咱们别谈威尔敦太太吧。（逼着艾勒·瑞替姆在炉边扶手椅里坐下，

ERHART
(står og ser lidt på hende).
Nej, men at du har gjort den lange rejse, tante Ella! Og det nu ved vintertid?

ERHART.
then stands and looks at her.] To think of your having taken all this long journey, Aunt Ella! And in winter too!

ERHARD.
(Egy darabig előtte állva, nézi.)
De hogy te ezt a hosszú utat megtetted Ella néni! És még hozzá most télidején?

自己站着瞧她）真是，你这么老远地跑来，艾勒姨妈！并且又是在冬天！

ELLA RENTHEIM.
Det blev nødvendigt for mig nu til slut, Erhart.

ELLA RENTHEIM.
I found I had to, Erhart.

ELLA.
Végre is rá kellett magamat szánnom, Erhard.

艾勒·瑞替姆
我觉得不能不来，遏哈特。

ERHART.
Så? Hvorfor det da?

ERHART.
Indeed? Why so?

ERHARD.
Úgy, vajjon miért?

遏哈特
哦？为什么不能不来？

ELLA RENTHEIM.
Jeg måtte her ind og tale med lægerne en gang.

ELLA RENTHEIM.
I had to come to town after all, to consult the doctors.

ELLA.
A városba kellett mennem, hogy végre egyszer már beszéljek az orvosokkal.

艾勒·瑞替姆
我到底不能不进城来找大夫。

ERHART.
Nå, det var da godt!

ERHART.
Oh, I’m glad of that!

ERHARD.
No így már jól van.

遏哈特
噢，我真高兴！

ELLA RENTHEIM
(smiler).
Synes du, det er så godt?

ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
Are you glad of that?

ELLA.
(Mosolyog)
Olyan jónak találod?

艾勒·瑞替姆
（含笑）!
你高兴吗？

ERHART.
At du endelig beslutted dig, mener jeg.

ERHART.
I mean I am glad you made up your mind to it at last.

ERHARD.
Úgy értem, jó, hogy végre rászántad magadat.

遏哈特
我高兴的是，你到底肯找大夫看病了。

FRU BORKMAN
(i kanapéen, koldt).
Er du syg, Ella?

MRS. BORKMAN.
[On the sofa, coldly.]
Are you ill, Ella?

BORKMANNÉ.
(A kanapén, hidegen.)
Te beteg vagy Ella?

博克曼太太
（在沙发上，冷冰冰地）你有病吗，艾勒？

ELLA RENTHEIM
(ser hårdt på hende).
Det véd du da vel, at jeg er syg.

ELLA RENTHEIM.
[Looking hardly at her.]
You know quite well that I am ill.

ELLA.
(Keményen pillant rá)
Hiszen tudod, hogy beteg vagyok.

艾勒·瑞替姆
（沉着脸瞧她）!
你早就知道我有病。

FRU BORKMAN.
Nå ja sådan sygelig, som du har været i mange år –

MRS. BORKMAN.
I knew you were not strong, and hadn’t been for years.

BORKMANNÉ.
Nos igen, egy kissé beteges, a milyen már évek óta vagy —

博克曼太太
我知道你身体不结实，并且已经好几年了。

ERHART.
Den tid, jeg var hos dig, sa’ jeg dig så tidt, at du skulde tale med doktoren.

ERHART.
I told you before I left you that you ought to consult a doctor.

ERHARD.
Akkortájt, mikor nálad voltam, annyiszor mondtam, hogy orvoshoz kellene menned.

遏哈特
在我离开你以前，我就劝你找大夫。

ELLA RENTHEIM.
Å, der borte på mine kanter er der ingen, som jeg har rigtig tro til. Og desuden føltes det jo ikke så slemt dengang.

ELLA RENTHEIM.
There is no one in my neighbourhood that I have any real confidence in. And, besides, I did not feel it so much at that time.

ELLA.
Ah, ott a hol lakom, egy sincs, akiben megbízhatnám. Különben akkor még nem is volt olyan nagy a baj.

艾勒·瑞替姆
在我住的地主，没有一个我真正信得过的大夫。再说，那时候我还不觉这么严重。

ERHART.
Er det da værre med dig nu, tante?

ERHART.
Are you worse, then, Aunt?

ERHARD.
Hát most nagyobb a baj, Ella néni?

遏哈特
这么说，姨妈，你的病现在又加重了？

ELLA RENTHEIM.
Å ja, min gut; nu er det ble’t noget værre med mig.

ELLA RENTHEIM.
Yes, my dear boy; I am worse now.

ELLA.
Bizony fiacskám, most már valamivel nagyobb a baj.

艾勒·瑞替姆
嗯，好孩子，我的病现在又加重了。

ERHART.
Ja men ikke farligt vel?

ERHART.
But there’s nothing dangerous?

ERHARD.
De csak nem veszedelmes?

遏哈特
可不至于有危险吧？

ELLA RENTHEIM.
Å, det er nu, som en ta’r det.

ELLA RENTHEIM.
Oh, that depends how you look at it.

ELLA.
Hát, a hogy veszszük.

艾勒·瑞替姆
啊，那就在于你怎么看了。

ERHART
(ivrig).
Ja men véd du hvad, tante Ella, – så må du ikke rejse hjem igen så snart.

ERHART.
[Emphatically.]
Well, then, I tell you what it is, Aunt Ella; you mustn’t think of going home again for the present.

ERHARD.
(Buzgólkodva)
Igen, de tudod mit Ella néni, — akkor neked nem szabad egyhamar megint hazamenned.

遏哈特
（着重地）既然如此，我告诉你，艾勒姨妈，目前你千万别打算再回家了。

ELLA RENTHEIM.
Nej, det gør jeg nok heller ikke.

ELLA RENTHEIM.
No, I am not thinking of it.

ELLA.
Azt nem is akarom.

艾勒·瑞替姆
嗯，我并不打算回家。

ERHART.
Du må bli’ her i byen. For her har du jo alle de bedste læger at vælge imellem.

ERHART.
You must remain in town; for here you can have your choice of all the best doctors.

ERHARD.
A városban kell maradnod. Hiszen itt válogathatsz a legjobb orvosokban.

遏哈特
你必须在城里住下，在这儿你可以挑个最好的大夫。

ELLA RENTHEIM.
Ja, det var så min tanke da jeg rejste hjemmefra.

ELLA RENTHEIM.
That was what I thought when I left home.

ELLA.
Az is volt a szándékom, mikor hazulról eljöttem.

艾勒·瑞替姆
出门的时候我正是这么打算的。

ERHART.
Og så må du se at finde dig et rigtig godt logis, – et sådant et lunt, stille pensionat.

ERHART.
And then you must be sure and find a really nice place to live-- quiet, comfortable rooms.

ERHARD.
Csak láss ám utána, hogy jól elhelyezkedjél, — egy olyan csöndes, családias kis penzióban.

遏哈特
那么，你还得找个真正的好住处-- 找几间清静而舒服的屋子。

ELLA RENTHEIM.
Jeg tog ind imorges i det gamle, hvor jeg før har boet.

ELLA RENTHEIM.
I went this morning to the old ones, where I used to stay before.

ELLA.
Ott szálltam meg ma a régiben, a hol azelőtt is mindig laktam.

艾勒·瑞替姆
今天早晨，我上从前住过的那几间老屋子里去了一趟。

ERHART.
Nå ja, der får du det jo hyggeligt.

ERHART.
Oh, well, you were comfortable enough there.

ERHARD.
No lám, ott majd egészen jól is fogod érezni magadat.

遏哈特
噢，对了，从前你在那儿住得很舒服。

ELLA RENTHEIM.
Ja, men jeg kommer ikke til at bli’ der alligevel.

ELLA RENTHEIM.
Yes, but I shall not be staying there after all.

ELLA.
Ó igen; hanem azért még sem maradok ott.

艾勒·瑞替姆
不错，可是我到底不想在那儿住。

ERHART.
Så? Hvorfor ikke det da?

ERHART.
Indeed? Why not?

ERHARD.
Ugy? De hát miért nem?

遏哈特
哦？为什么？

ELLA RENTHEIM.
Nej, jeg bestemte mig om da jeg kom her ud.

ELLA RENTHEIM.
I changed my mind after coming out here.

ELLA.
Mert mióta itt vagyok, másra határoztam magamat.

艾勒·瑞替姆
到了这儿以后，我改变了主意。

ERHART
(forundret).
Så –? Bestemte du dig om –?

ERHART.
[Surprised.]
Really? Changed you mind?

ERHARD.
(Csodálkozva.)
Ugyan? — Másra határoztad magadat? —

遏哈特
（诧异）
哦？改变了主意？

FRU BORKMAN
(hækler; uden at se op).
Din tante vil bo her på sin gård, Erhart.

MRS. BORKMAN.
[Crocheting; without looking up.]
Your aunt will live here, in her own house, Erhart.

BORKMANNÉ.
(A horgolásával elfoglalva, a nélkül, hogy fölpillantana)
A nénéd itt, a birtokán akar lakni, Erhard.

博克曼太太
（做着活计，头都不抬）
姨妈要住这儿自己的房子，遏哈特。

ERHART
(ser afvekslende på dem begge).
Her! Hos os! Hos os andre! –Er det sandt, tante?

ERHART.
[Looking from one to the other alternately.]
Here, with us? Is this true, Aunt?

ERHARD.
(Fölváltva nézi őket!)
Itt! Nálunk! Itt, minálunk! — Igaz ez néném?

遏哈特
（瞧瞧这个，再瞧瞧那个）住在这儿？跟我们在一块儿？真的吗，艾勒姨妈？

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg har bestemt mig til det nu.

ELLA RENTHEIM.
Yes, that is what I made up my mind to do.

ELLA.
Éppen most határoztam el rá magamat.

艾勒·瑞替姆
真的，我打的正是这主意。

FRU BORKMAN
(som før).
Det hører jo altsammen din tante til, véd du.

MRS. BORKMAN.
[As before.]
Everything here belongs to your aunt, you know.

BORKMANNÉ.
(Mint fent.)
Hiszen tudod, hogy minden a nénédé.

博克曼太太
（同上）这儿的东西件件都是你姨妈的，你要知道。

ELLA RENTHEIM.
Og så blir jeg her ude, Erhart. For det første da. Indtil videre. Jeg indretter mig for mig selv. Der over i forvalterfløjen –

ELLA RENTHEIM.
I intend to remain here, Erhart--just now--for the present. I shall set up a little establishment of my own, over in the bailiff’s wing.

ELLA.
E szerint tehát idekűnn maradok, Erhard. Egyelőre legalább. A továbbiig. Ugy intézkedtem, hogy külön lakjam. A felügyelő mellett a szárnyépületben.

艾勒·瑞替姆
遏哈特，目前--- 暂时--- 我要在这儿住下。我要在管事人那一溜儿屋子里给自己布置个小住所。

ERHART.
Ja, det har du ret i. Der har du jo altid værelser stående. (pludselig livfuldt.) Men det er sandt, tante, – er du ikke svært træt efter rejsen?

ERHART.
Ah, that’s a good idea. There are plenty of rooms there. [With sudden vivacity.] But, by-the-bye, Aunt--aren’t you very tired after your journey?

ERHARD.
Természetesen. Hisz ott mindig vannak szobák számodra. (Hirtelen igen élénken.)
Most jut eszembe valami nénikém, — nem vagy te nagyon fáradt az utazás után.

遏哈特
啊，这办法好极了，那边屋子多得很。（忽然兴致勃发）哦，我想起来了，艾勒姨妈，你路上很幸苦吧？

ELLA RENTHEIM.
Å, noget træt er jeg jo.

ELLA RENTHEIM.
Oh yes, rather tired.

ELLA.
Bizony egy kissé valóban fáradt vagyok.

艾勒·瑞替姆
嗯，有点儿。

ERHART.
Nå, så synes jeg, du skulde gå rigtig tidlig tilsengs da.

ERHART.
Well, then, I think you ought to go quite early to bed.

ERHARD.
Nos, akkor azt hiszem legjobb lenne jókor lefeküdnöd.

遏哈特
既然如此，我想你该早点儿睡觉。

ELLA RENTHEIM
(ser smilende på ham).
Det vil jeg også.

ELLA RENTHEIM.
[Looks at him smilingly.]
I mean to.

ELLA.
(Rámosolyog.)
Azt meg is teszem.

艾勒·瑞替姆
（含笑瞧着他）我是有这意思。

ERHART
(ivrig).
For så kunde vi jo snakke nærmere sammen imorgen – eller en anden dag, ser du. Om alt muligt. Løst og fast. Du og mor og jeg. Vilde ikke det være meget bedre, tante Ella?

ERHART.
[Eagerly.]
And then we could have a good long talk to-morrow-- or some other day, of course--about this and that--about things in general--you and mother and I. Wouldn’t that be much the best plan, Aunt Ella?

ERHARD.
(Szorgoskodva.)
Mert hisz' akkor holnap is folytathatjuk a beszélgetést, — vagy tudod, egy másik napon. Mindenféle régiről-ujról. Te, a mama meg én. Nem volna igy sokkal jobb, Ella néni?

遏哈特
（急切）那么，明天，再不就另外找个日子，咱们当然要痛痛快快地谈一谈，这个那个的，什么事都谈谈，你、妈妈、我，咱们三个人一块儿谈谈。艾勒姨妈，这办法不是挺好吗？

FRU BORKMAN
(i udbrud; rejser sig fra kanapéen).
Erhart, – jeg kan se det på dig, at du vil gå fra mig!

MRS. BORKMAN.
[With an outburst, rising from the sofa.]
Erhart, I can see you are going to leave me!

BORKMANNÉ.
(Kitörve, a divánról fölkeltében.)
Erhard, — én látom rajtad, hogy el akarsz menni!

博克曼太太
（按捺不住，从沙发上站起来）
遏哈特，我看得出你想离开我！

ERHART
(farer sammen).
Hvad mener du med det!

ERHART.
[Starts.]
What do you mean by that?

ERHARD.
(Megrándul)
Hogy érted ezt?

遏哈特
（吃惊）这话什么意思？

FRU BORKMAN.
Du vil ned til – til advokat Hinkels!

MRS. BORKMAN.
You are going down to--to the Hinkels’?

BORKMANNÉ.
Te, — te Hinkel ügyvédékhez akarsz menni.

博克曼太太
你是不是要上--- 欣克尔家去？

ERHART
(uvilkårlig).
Å sådan! (fatter sig.) Ja synes du da, jeg skulde sidde her og holde tante Ella oppe til langt på nat? Hun, som er syg, mor. Tænk på det.

ERHART.
[Involuntarily.]
Oh, that! [Collecting himself.] Well, you wouldn’t have me sit here and keep Aunt Ella up half the night? Remember, she’s an invalid, mother.

ERHARD.
(Önkénytelenül)
Ah, így értetted. (Összeszedi magát.)
Igen, dehát azt hiszed mama, hogy maradnom kellene, hogy Ella néni itt vírraszszon, bele a késő éjszakába? Hiszen olyan beteg. Gondold meg mama.

遏哈特
（不由自主地）哦,原来是这么回事！（定定神）难道你要我坐在这儿拖着艾勒姨妈半夜不睡吗？妈妈，你别忘了，她是个病人。

FRU BORKMAN.
Du vil ned til Hinkels, Erhart!

MRS. BORKMAN.
You are going to the Hinkels’, Erhart!

BORKMANNÉ.
Erhard! Te Hinkelékhez akarsz menni.

博克曼太太
遏哈特，你想上欣克尔家去！

ERHART
(utålmodig).
Ja men Herregud, mor, – jeg synes da ikke, jeg godt kan la’ det være. Eller hvad siger du, tante?

ERHART.
[Impatiently.]
Well, really, mother, I don’t think I can well get out of it. What do you say, Aunt?

ERHARD.
(Türelmetlenül.)
De édes Istenem, mama, — én azt hiszem, hogy nem mulaszthatom el. Vagy mit szólsz te hozzá, tante?

遏哈特
（不耐烦）妈妈，真的，我觉得不好意思推辞。你看怎么样，姨妈？

ELLA RENTHEIM.
Du skal helst handle i fuld frihed, Erhart.

ELLA RENTHEIM.
I should like you to feel quite free, Erhart.

ELLA.
Legörömestebb látom, ha teljes szabadságod van, Erhard.

艾勒·瑞替姆
我愿意你完全自己做主，遏哈特。

FRU BORKMAN
(truende imod hende).
Du vil skille ham fra mig!

MRS. BORKMAN.
[Goes up to her menacingly.]
You want to take him away from me!

BORKMANNÉ.
(Fenyegetve közeledik hozzá.)
El akarod választani tőlem!

博克曼太太
（气势汹汹地走到她面前）
你想把他从我手里抢走吗？

ELLA RENTHEIM
(rejser sig).
Ja hvis jeg så sandt kunde det, Gunhild!
(Musik høres ovenfra.)

ELLA RENTHEIM.
[Rising.]
Yes, if only I could, Gunhild!
[Music is heard from above.]

ELLA.
(Fölemelkedik)
Igen, Gunhild. Csak birnám!
(Felülről zene halatszik.)

艾勒·瑞替姆
（站起来）
对了，只要我做得到，耿希尔得！
（楼上有音乐声）

ERHART
(vrider sig som i pine).
Å, jeg holder ikke dette her ud! (ser sig om.) Hvor har jeg min hat? (til Ella.) Kender du den musiken der oppe på salen?

ERHART.
[Writhing as if in pain.]
Oh, I can’t endure this! [Looking round.] What have I done with my hat? [To ELLA RENTHEIM.] Do you know the air that she is playing up there?

ERHARD.
(Kínosan vonaglik meg a teste.)
Ó, ezt ki nem állom! (Körülnéz.) Hol a kalapom? (Ellának.) Ismered azt a zenedarabot, a melyet odafönn játszanak?

遏哈特
（身子扭摆，好像十分痛苦）噢，这声音我受不了！（四面一望）我把帽子扔到什么地去了？（向艾勒）你知道不知道她在楼上弹的那个曲子？

ELLA RENTHEIM.
Nej. Hvad er det for noget?

ELLA RENTHEIM.
No. What is it?

ELLA.
Nem. Micsoda darab?

艾勒·瑞替姆
不知道。那是什么？

ERHART.
Danse macabre er det. Dødningdansen. Kender du ikke dødningdansen, tante?

ERHART.
It’s the Danse Macabre--the Dance of Death! Don’t you know the Dance of Death, Aunt?

ERHARD.
A „danse macabre". A haláltáncz. Nem ismered a haláltánczot, néni?

遏哈特
那是Kanse Macabre-- 《死之舞曲》。你不知道《死之舞曲》吗，姨妈？

ELLA RENTHEIM
(smiler tungt).
Endnu ikke, Erhart.

ELLA RENTHEIM.
[Smiling sadly.]
Not yet, Erhart.

ELLA.
(Fájdalmas mosolylyal.)
Még nem, Erhard.

艾勒·瑞替姆
（惨笑）现在还不知道，遏哈特。

ERHART
(til fru Borkman).
Mor, – jeg be’r dig så vakkert, – lad mig få lov til at gå!

ERHART.
[To MRS. BORKMAN.]
Mother--I beg and implore you--let me go!

ERHARD.
(Az anyjának.)
Anyám, — könyörgök, — hadd menjek!

遏哈特
（向博克曼太太）妈妈--- 我恳求你--- 让我走吧！

FRU BORKMAN
(ser hårdt på ham).
Fra din mor? Vil du altså det?

MRS. BORKMAN.
[Looks hardly at him.]
Away from your mother? So that is what you want to do?

BORKMANNÉ.
(Keményen nézi.)
El akarsz menni! Az anyádtól? El akarsz menni?

博克曼太太
（沉着脸瞧他）
你想撇下你母亲？这就是你的打算吗？

ERHART.
Jeg kommer jo herud igen – kanske imorgen!

ERHART.
Of course I’ll come out again--to-morrow perhaps.

ERHARD.
Hiszen megint kijövök — talán holnap!

遏哈特
当然我还要回来-- 也许明天就回来。

FRU BORKMAN
(lidenskabelig oprørt).
Du vil fra mig! Vil være hos de fremmede mennesker! Hos – hos –; nej, jeg vil ikke tænke det engang!

MRS. BORKMAN.
[With passionate emotion.]
You want to go away from me! To be with those strange people! With--with--no, I will not even think of it!

BORKMANNÉ.
(Izgatott, szenvedélyes.)
El akarsz menni tőlem! Azokhoz az idegenekhez akarsz menni! Azokhoz a — nem, erre még gondolni sem akarok!

博克曼太太
（非常伤心）
你想撇下我！跟那些生人在一块儿！跟-- 跟-- 唉，我连想都不愿意想！

ERHART.
Der nede er der mange tændte lys. Og unge, glade ansigter. Og der er der musik, mor!

ERHART.
There are bright lights down there, and young, happy faces; and there’s music there, mother!

ERHARD.
Azoknál annyi lámpa ragyog, anyám. És fiatal, vidám arczokat látni ott. És szól a zene!

遏哈特
妈妈，那儿有光明的灯火，有年轻而快活的面貌，还有音乐！

FRU BORKMAN
(peger opad mod taget).
Der oppe er der også musik, Erhart.

MRS. BORKMAN.
[Pointing upwards.]
There is music here, too, Erhart.

BORKMANNÉ.
(Föl int.)
Odafönn is szól a zene Erhard.

博克曼太太
（指着楼上）这儿也有音乐啊，遏哈特。

ERHART.
Ja just den musiken der, – den er det, som jager mig ud af huset.

ERHART.
Yes, it’s just that music that drives me out of the house.

ERHARD.
Igen, épen ez a zene — ez üldöz ki engem ebből a házból.

遏哈特
不错，正是那种音乐逼得我非走不可。

ELLA RENTHEIM.
Under du ikke din far den smule selvforglemmelse?

ELLA RENTHEIM.
Do you grudge your father a moment of self-forgetfulness?

ELLA.
Sajnálod apádtól ezt a kis elszórakozást?

艾勒·瑞替姆
你父亲偶然解个闷儿你都小气吗？

ERHART.
Jo, jeg gør. Tusendfold under jeg ham det. Når jeg bare får slippe at høre på det selv.

ERHART.
No, I don’t. I’m very, very glad that he should have it--if only I don’t have to listen.

ERHARD.
Dehogy, egyáltalán nem. Ezerszeresen kívánom neki. Csak nekem ne kelljen vele együtt hallgatnom.

遏哈特
不，我不小气。我很愿意他有点消遣，只要不逼着我听。

FRU BORKMAN
(ser formanende på ham).
Vær stærk, Erhart! Stærk, min gut! Glem aldrig, at du har din store mission!

MRS. BORKMAN.
[Looking solemnly at him.]
Be strong, Erhart! Be strong, my son! Do not forget that you have your great mission.

BORKMANNÉ.
(Emlékeztetőiég pillant rá.)
Légy erős Erhard! Erős légy édes fiam! Sohse felejtsd el, hogy terád a te nagy missziód vár.

博克曼太太
（严肃地瞧着他）
拿定主意，遏哈特！拿定主意，我的儿子！别忘了你的伟大使命。

ERHART.
Å mor, – kom ikke med de talemåder! Jeg er ikke skabt til at være missionær.– Godnat, kære tante! Godnat, mor!
(han går ilsomt ud gennem forstuen.)

ERHART.
Oh, mother--do spare me these phrases! I wasn’t born to be a “missionary.”--Good-night, aunt dear! Good-night, mother.
[He goes hastily out through the hall.]

ERHARD.
Ah, anyám, — kimélj meg már ezektől a nagy szavaktól! Én nem termettem misszionáriusnak. Isten veled kedves néni! Isten veled anyám!
(Gyorsan kimegy.)

遏哈特
啊，妈妈-- 这套话，你饶了我吧！我不是生下来带着使命的人。再见，亲爱的姨妈！再见！妈妈！
(他急急忙忙从外厅下)

FRU BORKMAN
(efter en kort taushed).
Du har nok snart taget ham igen alligevel, du, Ella.

MRS. BORKMAN.
[After a short silence.]
It has not taken you long to recapture him, Ella, after all.

BORKMANNÉ.
(Rövid szünet után.)
Mégis csak magadhoz, ragadtad őt megint, Ella.

博克曼太太
（片刻无言）艾勒，你没费多少力气到底又把他抓回去了。

ELLA RENTHEIM.
Gid jeg så sandt turde tro det.

ELLA RENTHEIM.
I wish I could believe it.

ELLA.
Ó bár elhihetném.

艾勒·瑞替姆
但愿如此。

FRU BORKMAN.
Men du får ikke længe beholde ham, skal du se.

MRS. BORKMAN.
But you shall see you won’t be allowed to keep him long.

BORKMANNÉ.
Hanem soká nem fogod megtartani, azt majd meglátod.

博克曼太太
可是你瞧着吧，人家绝不允许你长久抓住他。

ELLA RENTHEIM.
For dig, mener du?

ELLA RENTHEIM.
Allowed? By you, do you mean?

ELLA.
Mert te meggátolod, azt hiszed?

艾勒·瑞替姆
不允许？你不允许，你意思是说？

FRU BORKMAN.
For mig eller – for hende, den anden.

MRS. BORKMAN.
By me or--by her, the other one----

BORKMANNÉ.
Vagy én, vagy — ő, az a másik.

博克曼太太
是我不允许--- 或者是她，那个女人。

ELLA RENTHEIM.
Så heller hun end du.

ELLA RENTHEIM.
Then rather she than you.

ELLA.
Akkor még inkább ő, mint te.

艾勒·瑞替姆
那么，大概是她，不是你。

FRU BORKMAN
(nikker langsomt).
Det forstår jeg. Jeg siger det samme. Heller hun end du.

MRS. BORKMAN.
[Nodding slowly.]
That I understand. I say the same. Rather she than you.

BORKMANNÉ.
(Lassan bólint.)
Értelek. Én is azt mondom. Akkor inkább ő, mint te.

博克曼太太
（慢慢地点头）
我明白这句话的意思。我也这么说，大概是她，不是你。

ELLA RENTHEIM.
Hvor det så end skulde bære hen med ham til slut –

ELLA RENTHEIM.
Whatever should become of him in the end----

ELLA.
Végre is, bárhová vezesse —

艾勒·瑞替姆
不论遏哈特最后怎么样---

FRU BORKMAN.
Det fik næsten være det samme, synes jeg.

MRS. BORKMAN.
It wouldn’t greatly matter, I should say.

BORKMANNÉ.
Majd azt mondtam, hogy csaknem mindegy.

博克曼太太
那倒没多大关系，我觉得。

ELLA RENTHEIM
(tager sit overtøj på armen).
For første gang i livet er vi to tvillingsøstre enige. – God nat, Gunhild.
(hun går ud gennem forstuen.)
(Musiken lyder stærkere oppe fra salen.)

ELLA RENTHEIM.
[Taking her outdoor things upon her arm.]
For the first time in our lives, we twin sisters are of one mind. Good-night, Gunhild.
[She goes out by the hall. The music sounds louder from above.]

ELLA.
(Kalapját, köpenyét veszi.)
Először életünkbe értünk egyet, mi ikertestvérek. Jó 'jszakát Gunhild.
(Kimegy a külső kijáráson.)
(Fönn a zene erősebben hallatszik)

艾勒·瑞替姆
（把衣物搭在胳臂上）这是生平第一次咱们双生姐妹俩的意见是一致的。再见，耿希尔得。
(她从外厅下。楼上的音乐比刚才更响了)

FRU BORKMAN
(står en stund stille, farer sammen, krymper sig og hvisker uvilkårligt).
Ulven tuder igen. – Den syge ulven. (hun står et øjeblik, så kaster hun sig ned på gulvtæppet, vrider og vånder sig og hvisker i jammer.) Erhart! Erhart, – vær tro imod mig! Å, kom hjem og hjælp din mor! For jeg bærer ikke dette liv længer!

MRS. BORKMAN.
[Stands still for a moment, starts, shrinks together, and whispers involuntarily.]
The wolf is whining again--the sick wolf. [She stands still for a moment, then flings herself down on the floor, writhing in agony and whispering:] Erhart! Erhart!--be true to me! Oh, come home and help your mother! For I can bear this life no longer!

BORKMANNÉ.
(Egy ideig mozdulatlanul áll, azután összerándul, kínosan vonaglik és önkénytelenűl suttogja.)
Vonit már megint a farkas. — A beteg farkas. (Egy szempillanatig áll, azután leveti magát a földre és ott zihálva vonaglik, és kínjában susogja.) Erhard! Erhard, — maradj hű hozzám! Jaj, gyere hát vissza és segíts anyádon, mert nem bírom tovább elviselni ezt az életet!

博克曼太太
（静静地站了会儿，吃了一惊，身子缩成一团，不由自主地低声说）
狼又嗥起来了--- 那只病狼。（又静静地站了会儿，往地上一扑，婉转痛苦，低声自语）遏哈特！遏哈特，你要对得起我！快回来救救你的母亲吧！这种日子我受不了啦！

ANDEN AKT

(Den store fordums pragtsal ovenpå i det Rentheimske hus. Væggeneere beklædte med gamle vævede tapeter, forestillende jagtscener, hyrder og hyrdinder, alt i falmede, afblegede farver. På væggen til venstre en fløjdør og nærmere i forgrunden et piano. I hjørnet på bagvæggen til venstre en tapetdør uden indfatning. Midt på væggen til højre et stort udskåret egetræs skrivebord med mange bøger og papirer. Længere foran på samme side en sofa med bord og stole. Møblerne er holdt i stiv empirestil. På pulten og bordet står tændte lamper.)
(John Gabriel Borkman står med hænderne på ryggen ved pianoet og hører på Frida Foldal, som sidder og spiller de sidste takter af Danse macabre.)
(Borkman er en middelhøj, fast og kraftig bygget mand oppe i seksti-årene. Fornemt udseende, fint skåret profil, hvasse øjne og gråhvidt, kruset hår og skæg. Han er klædt i en sort, ikke ganske moderne dragt og bærer hvidt halstørklæde. Frida Foldal er en smuk, bleg, femtenårig pige med et noget træt, anstrængt udtryk. Tarvelig pyntet i lys påklædning.)
(Musikstykket er spillet til ende. Stilhed.)

ACT SECOND

The great gallery on the first floor of the Rentheim House. The walls are covered with old tapestries, representing hunting-scenes, shepherds and shepherdesses, all in faded colours. A folding-door to the left, and further forward a piano. In the left-hand corner, at the back, a door, cut in the tapestry, and covered with tapestry, without any frame. Against the middle of the right wall, a large writing-table of carved oak, with many books and papers. Further forward on the same side, a sofa with a table and chairs in front of it. The furniture is all of a stiff Empire style. Lighted lamps on both tables.
JOHN GABRIEL BORKMAN stands with his hands behind his back, beside the piano, listening to FRIDA FOLDAL, who is playing the last bars of the “Danse Macabre.”
BORKMAN is of middle height, a well-knit, powerfully-built man, well on in the sixties. His appearance is distinguished, his profile finely cut, his eyes piercing, his hair and beard curly and greyish-white. He is dressed in a slightly old-fashioned black coat, and wears a white necktie. FRIDA FOLDAL is a pretty, pale girl of fifteen, with a somewhat weary and overstrained expression. She is cheaply dressed in light colours. The music ceases. A pause.

MÁSODIK FELVONÁS

(A Rentheim ház egykori nagy díszterme. A falakon régi Gobelinek, melyeken vadászjelenetek, pásztorok, pásztornők ábrázolvák most már kifakult színekben. A baloldali falban szárnyajtó, előbbre egy zongora. A hátsó fal bal sarkában egy láthatatlan tapétaajtó. A jobb fal közepén egy nagy faragott tölgyfa íróasztal, sok könyvvel és irománynyal. Szintén jobbra, de előbbre, egy díván, egy asztal és székek. A bútorzat merev empire stilü. Az asztalon és zongorán lámpa ég.)
(John Gábriel Borkman a zongora mellett áll, kezeit hátra kulcsolva, Frida Foldalt hallgatja, aki a danse macabre utolsó ütemeit játssza.)

(Borkman középnagyságú, széles vállu férfi, hatvan év körül. Előkelő külsővel. Finom metszésü profil, átható szemek, göndör haja és szakálla jóformán fehér. Fehér nyakkendőt és fekete, nem egészen divatos ruhát visel. Foldal Frida, csinos, halvány, tizenöt éves leányka; arczkifejezése kissé bágyadt, megerőltetett. Világos ruhát visel.)
(A zene véget ért — szünet)

第二幕瑞替姆邸楼上的大走廊。墙上挂着旧壁衣，上面织着行围打猎、牧童、牧女等等景物，颜色却都音淡了。左边有一扇合页门，再往前，有一架钢琴。后方左角有一门，芡在壁衣里，就用壁衣遮着，没有门框子。紧贴右墙纸张。再往前来，也在右首，有一张沙发，前面有一张桌子和几把椅子。全部家具都是呆板板的帝国1式样。两张桌上都有点着的灯。)
约翰·盖勃吕尔·博克曼背着两手，站在钢琴旁边，听富吕达·佛尔达尔弹奏《死之舞曲》的最后一节。
博克曼是个中等身材、结实魁伟、六十好几岁的男人他相貌出众，侧影佳美，目光锐利，须发卷曲而灰白。他穿一件式样略微过时的黑上衣，打着白领带。富吕达·佛尔达尔是个面目姣好、颜色苍白、十五岁的女孩子，脸上带着几分紧张疲劳的神情。她穿着价钱不贵的浅色衣服。音乐停止了。片刻无声。

BORKMAN.
Kan De gætte Dem til, hvor jeg første gang hørte slige toner, som disse her?

BORKMAN.
Can you guess where I first heard tones like these?

BORKMAN.
El tudná-e találni, hol hallottam legelőször ilyen hangokat, mint ezek itt?

博克曼
你可猜得出我第一次听见这样的调子是什么地方？

FRIDA
(ser op på ham).
Nej, herr Borkman?

FRIDA.
[Looking up at him.]
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
(Föltekint reá.)
Nem, Borkman úr.

富吕达
（抬头瞧他）
猜不出，博克曼先生。

BORKMAN.
Det var nede i gruberne.

BORKMAN.
It was down in the mines.

BORKMAN.
Lenn a bányában.

博克曼
是在矿井里。

FRIDA
(forstår ikke).
Ja så? Nede i gruberne?

FRIDA.
[Not understanding.]
Indeed? Down in the mines?

FRIDA.
(Nem érti.)
Úgy? A bányában?

富吕达
（不明白）
是么？在矿井里？

BORKMAN.
Jeg er en bergmands søn, véd De vel. Eller véd De kanske ikke det?

BORKMAN.
I am a miner’s son, you know. Or perhaps you did not know?

BORKMAN.
Én bányász fia vagyok, azt tudja. Vagy talán nem tudta?

博克曼
我是矿工的儿子，我父亲有时候带我下矿井，金属在矿里歌唱。

FRIDA.
Nej, herr Borkman.

FRIDA.
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
Nem, Borkman úr.

missing

BORKMAN.
En bergmands søn. Og min far tog mig med sig ned i gruberne iblandt. – Dernede synger malmen.

BORKMAN.
A miner’s son. And my father used sometimes to take me with him into the mines. The metal sings down there.

BORKMAN.
Bányásznak a fia és az apám levitt magával néha a bányába. Odalenn dalol az érc.

missing

FRIDA.
Ja så, – synger den?

FRIDA.
Really? Sings?

FRIDA.
Ugy? énekel?

富吕达
哦？歌唱？

BORKMAN
(nikker).
Når den blir løsnet. Hammerslagene, som løsner den, – det er midnatsklokken, som slår, og gør den fri. Derfor synger malmen – af glæde – på sin vis.

BORKMAN.
[Nodding.]
When it is loosened. The hammer-strokes that loosen it are the midnight bell clanging to set it free; and that is why the metal sings--in its own way--for gladness.

BORKMAN.
(Int.)
Mikor fölszabadítják. A csákányütések hangja, melyekkel fölszabadítják, — az az éjféli harang, mely cseng, zúg. Azért énekel az érc örömében a maga módja szerint.

博克曼
（点头)
在它被挖松的时候。挖松金属的斧锤声音正是解放它的夜半钟声，因此它就快活得唱起来了-- 它有它的唱法。

FRIDA.
Hvorfor gør den det, herr Borkman?

FRIDA.
Why does it do that, Mr. Borkman?

FRIDA.
Miért teszi ezt az érc Borkman úr?

富吕达
它为什么要唱，博克曼先生？

BORKMAN.
Den vil op i dagens lys og tjene menneskene.
(han går frem og tilbage på salsgulvet, bestandig med hænderne på ryggen.)

BORKMAN.
It wants to come up into the light of day and serve mankind.
[He paces up and down the gallery, always with his hands behind his back.]

BORKMAN.
Föl akar jutni a napvilágra és szolgálni az embereknek.
(Föl s alá jár, kezei folyton a hátán.)

博克曼
它想到地面上来为人类服务。
(他在走廊里踱来踱去，老是背着两手)

FRIDA
(sidder lidt og venter; ser på sit ur og rejser sig).
Om forladelse, herr Borkman, – men jeg må nok desværre gå, jeg.

FRIDA.
[Sits waiting a little, then looks at her watch and rises.]
I beg your pardon, Mr. Borkman; but I am afraid I must go.

FRIDA.
(Egy ideig ül és vár, aztán az óráját nézi és fölkel.)
Bocsánatot kérek Borkman ur, — de fájdalom, nekem mennem kell.

富吕达
（坐着等了会儿，看看自己的表，站起来）对不起，博克曼先生，我恐怕不能不走了。

BORKMAN
(standser foran hende).
Vil De alt gå nu?

BORKMAN.
[Stopping before her.]
Are you going already?

BORKMAN.
(Megáll előtte.)
Már most el akar menni?

博克曼
（在她面前站住）
你就要走啦？

FRIDA
(lægger noterne i mappen).
Ja, jeg må nok det. (synlig forlegen.) For jeg er bestilt hen et steds iaften.

FRIDA.
[Putting her music in its case.]
I really must. [Visibly embarrassed.] I have an engagement this evening.

FRIDA.
(Hangjegyeit mappájába rakja.)
Kénytelen vagyok. (Látható zavarban.) Ugyanis, ma estére, el kell mennem valahová.

富吕达
（把乐谱装在套子里）
我非走不可了。（局促不安）今晚我还有个约会。

BORKMAN.
Et steds, hvor der er selskab?

BORKMAN.
For a party?

BORKMAN.
A hol társaság lesz.

博克曼
是不是宴会？

FRIDA.
Ja.

FRIDA.
Yes.

FRIDA.
Igenis.

富吕达
是。

BORKMAN.
Og der skal De la’ Dem høre for selskabet?

BORKMAN.
And you are to play before the company?

BORKMAN.
És ott a vendégek kedvéért egy kicsit produkálnia kell magát, mi?

博克曼
你要给客人奏乐吗？

FRIDA
(bider sig i læben).
Nej – jeg skal spille til dans for dem.

FRIDA.
[Biting her lip.]
No; at least I am only to play for dancing.

FRIDA.
(Ajkába harap.)
Nem, — a táncmulatságon kell zongoráznom.

富吕达
（咬嘴唇）
不。跳舞的时候我才奏乐呢。

BORKMAN.
Bare til dans?

BORKMAN.
Only for dancing?

BORKMAN.
Csak a táncmulatságon?

博克曼
只在跳舞的时候？

FRIDA.
Ja; de vil danse efter aftensbordet.

FRIDA.
Yes; there is to be a dance after supper.

FRIDA.
Igen, vacsora után táncolni akarnak.

富吕达
对了，饭后有舞会。

BORKMAN
(står og ser på hende).
Spiller De gerne til dans? Sådan omkring i husene?

BORKMAN.
[Stands and looks at her.]
Do you like playing dance music? At parties, I mean?

BORKMAN.
(Egy ideig nézi.)
Szeret ily táncmulatságokon zongorázni? Hol ennél, hol annál a családnál.

博克曼
（站着瞧她）
你喜欢演奏舞曲吗？在宴会上，我的意思是？

FRIDA
(tager overtøjet på sig).
Ja, når jeg kan få en bestilling, så –. Der er jo altid lidt at fortjene ved det.

FRIDA.
[Putting on her outdoor things.]
Yes, when I can get an engagement. I can always earn a little in that way.

FRIDA.
(Fölveszi köpenyét.)
Igen, ha elhívnak valahova — akkor, — akkor — mégis csak lehet vele valamit keresni.

富吕达
（穿戴衣帽）
喜欢，要是有人邀我的话。这样，我总可以挣几个钱。

BORKMAN
(frittende).
Er det det, De mest tænker på, når De sådan sidder og spiller til dans?

BORKMAN.
[With interest.]
Is that the principal thing in your mind as you sit playing for the dancers?

BORKMAN.
(Kémlelve.)
És erre gondol főképpen, mikor úgy ott ül és tónczdarabokat játszik?

博克曼
（有兴趣）你给跳舞的人演奏的时候，主要就是想挣钱吗？

FRIDA.
Nej; mest tænker jeg på, hvor tungt det er, at jeg ikke får være med at danse selv.

FRIDA.
No; I’m generally thinking how hard it is that I mayn’t join in the dance myself.

FRIDA.
Nem ; leginkább arra gondolok, milyen nehezemre esik, hogy magam nem vehetek részt a táncban.

富吕达
不。我经常想的是，自己不能参加跳舞多么伤心。

BORKMAN
(nikker).
Det var just det, jeg vilde vide. (går urolig hen over gulvet.) Ja, ja, ja, – det, ikke at få være med selv, det er det tungeste af alt. (standser.) Men så er der én ting, som vejer det op for Dem, Frida.

BORKMAN.
[Nodding.]
That is just what I wanted to know. [Moving restlessly about the room.] Yes, yes, yes. That you must not join in the dance, that is the hardest thing of all. [Stopping.] But there is one thing that should make up to you for that, Frida.

BORKMAN.
(Bólint.)
Éppen ezt akartam tudni. (Nyugtalanul járkál) Igen, igen — hogy maga részt nem vehet, ez esik az embernek legnehezebben. (Megáll.) De van ám valami Frida, a mi mindezzel fölér.

博克曼
（点头）我要问的正是这件事。（心神不宁地踱来踱去）对，对，对。你自己不能参加跳舞，真是最伤心的事。（站住）然而有一件事可以补偿你的损失，富吕达。

FRIDA
(ser spørgende på ham).
Hvad er det for noget, herr Borkman?

FRIDA.
[Looking inquiringly at him.]
What is that, Mr. Borkman?

FRIDA.
(Kérdezve néz rá.)
És mi az Borkman úr?

富吕达
（追问的神气）
什么事，博克曼先生？

BORKMAN.
Det er det, at De ejer tifold mere musik i Dem, end hele danseselskabet tilsammen.

BORKMAN.
The knowledge that you have ten times more music in you than all the dancers together.

BORKMAN.
Az, hogy önben tizszerte több zenei tehetség van, mint az egész táncoló társaságban együttvéve.

博克曼
那就是：你自己心里明白，你的音乐知识比所有跳舞的人加起来还多十倍。

FRIDA
(smiler undvigende).
Å, det er nu sletikke så sikkert.

FRIDA.
[Smiling evasively.]
Oh, that’s not at all so certain.

FRIDA.
(Mosolyogva kitér.)
Ah, azt nem merném olyan bizonyosra venni.

富吕达
（难以捉摸的一笑）
啊，那可不一定。

BORKMAN
(løfter advarende pegefingren).
Vær da aldrig så gal at tvile på Dem selv!

BORKMAN.
[Holding up his fore-finger warningly.]
You must never be so mad as to have doubts of yourself!

BORKMAN.
(Intésre emelt mutatóujjal.)
Csak nem oly együgyü, hogy kételkedjék saját magában?

博克曼
（伸出食指警告她）
你可别糊涂得对自己都不敢相信！

FRIDA.
Men Herregud, når nu ingen véd om det?

FRIDA.
But since no one knows it----

FRIDA.
De édes Istenem, ha senki sem tud róla.

富吕达
可是既然没有人知道--

BORKMAN.
Bare De selv véd om det, så er det nok. – Hvor er det, De skal hen og spille iaften?

BORKMAN.
So long as you know it yourself, that is enough. Where is it you are going to play this evening?

BORKMAN.
Csak saját maga tudjon róla, már az elég. — Hol kell ma este játszania?

博克曼
只要你自己知道就够了。今晚你在什么地方演奏？

FRIDA.
Det er over hos advokat Hinkels.

FRIDA.
Over at the Hinkel’s.

FRIDA.
Odaát, Hinkel ügyvédéknél.

富吕达
在欣克尔先生家。

BORKMAN
(ser pludselig hvasst på hende).
Hinkels, siger De!

BORKMAN.
[With a swift, keen glance at her.]
Hinkel’s, you say!

BORKMAN.
(Hirtelen.)
Azt mondja, Hinkel?

博克曼
（用迅速尖利的目光扫了她一眼）
欣克尔家，你是不是说！

FRIDA.
Ja.

FRIDA.
Yes.

FRIDA.
Igenis.

富吕达
是。

BORKMAN
(med et skærende smil).
Kommer der fremmede i den mands hus? Kan han få folk til at besøge sig?

BORKMAN.
[With a cutting smile.]
Does that man give parties? Can he get people to visit him?

BORKMAN.
(Metsző mosolylyal.)
Az az ember vendégeket fogad a házában? Rá tudja az bírni az embereket, hogy meglátogassák.

博克曼
（一声冷笑）
那家伙也请客？他请得到客人吗？

FRIDA.
Ja, der skal komme svært mange mennesker, efter hvad fru Wilton siger.

FRIDA.
Yes, they have a great many people about them, Mrs. Wilton says.

FRIDA.
Oh igen, Viltonné őnagysága azt mondja, hogy igen sok ember jár oda.

富吕达
请得到，威尔敦太太说，他家客人很多。

BORKMAN
(hæftig).
Men hvad slags mennesker! Kan De sige mig det?

BORKMAN.
[Vehemently.]
But what sort of people? Can you tell me that?

BORKMAN.
Csakhogy milyen emberek? Meg tudná nekem vájjon mondani?

博克曼
（气愤愤地）
都是些什么人？你能不能告诉我？

FRIDA
(lidt ængstelig).
Nej, det véd jeg virkelig ikke. Jo, – det er sandt, – jeg véd, at student Borkman skal der iaften.

FRIDA.
[A little nervously.]
No, I really don’t know. Yes, by-the-bye, I know that young Mr. Borkman is to be there this evening.

FRIDA.
(Kissé félénken.)
Nem, azt valóban nem tudom. De mégis, — most jut eszembe, — tudom, hogy a fiatal Borkman úr is ott lesz ma este.

富吕达
（有点慌张）
我实在不知道。哦，我想起来了，今晚小博克曼先生也要去。

BORKMAN
(studser).
Erhart! Min søn?

BORKMAN.
[Taken aback.]
Erhart? My son?

BORKMAN.
(Felüti a fejét.)
Erhard! A fiam?

博克曼
（吃惊）
遏哈特？我儿子？

FRIDA.
Ja, han skal der.

FRIDA.
Yes, he is going there.

FRIDA.
Igen, odamegy.

富吕达
是，今晚他要去。

BORKMAN.
Hvoraf véd De det?

BORKMAN.
How do you know that?

BORKMAN.
Honnan tudja?

博克曼你怎么知道他要去？

FRIDA.
Han sa’ det selv. For en times tid siden.

FRIDA.
He said so himself--an hour ago.

FRIDA.
Ő maga mondta. Alig egy órája.

富吕达
他自己说的--- 一个钟头以前说的。

BORKMAN.
Er han da her ude idag?

BORKMAN.
Is he out here to-day?

BORKMAN.
Hát idekünn van ma?

博克曼
今天他出城了吗？

FRIDA.
Ja, han har været hos fru Wilton hele eftermiddagen.

FRIDA.
Yes, he has been at Mrs. Wilton’s all the afternoon.

FRIDA.
Igenis. Egész délután Viltonné őnagyságánál volt.

富吕达
出城了，整个儿下午他都在威尔敦太太家。

BORKMAN
(forskende).
Véd De, om han var indom her også? Om han var inde og talte med nogen nedenunder, mener jeg?

BORKMAN.
[Inquiringly.]
Do you know if he called here too? I mean, did he see any one downstairs?

BORKMAN.
(Kémlelve.)
Nem tudja, vájjon volt-e itt is? Úgy értem, hogy volt-e odalenn is ... valakinél?

博克曼
（追问）
你知道他上这儿来过没有？我是要问，他在楼下见过什么人没有？

FRIDA.
Ja, han så lidt indom til fruen.

FRIDA.
Yes, he looked in to see Mrs. Borkman.

FRIDA.
Ó igenis, ő nagyságánál tett egy rövid látogatást.

富吕达
他来了，顺便看看博克曼太太。

BORKMAN
(bittert).
Aha, – kunde forstå det.

BORKMAN.
[Bitterly.]
Aha--I might have known it.

BORKMAN.
(Keserűen)
Aha — ezt gondoltam.

博克曼
（怨恨地）
呃嘿--- 其实我早该知道。

FRIDA.
Men der var nok en fremmed dame hos hende, tror jeg.

FRIDA.
There was a strange lady calling upon her, I think.

FRIDA.
Hanem azt hiszem, hogy egy idegen hölgy volt benn ő nagyságánál.

富吕达
好像还有一位陌生女客来拜望博克曼太太。

BORKMAN.
Så? Var der det? Å ja, til fruen kommer der vel sagtens nogen en gang imellem.

BORKMAN.
Indeed? Was there? Oh yes, I suppose people do come now and then to see Mrs. Borkman.

BORKMAN.
Úgy? Csakugyan? Nos igen ő nagyságához csak el-el látogat néha valaki.

博克曼
哦？真的？嗯，是了，大概有时候也有人来看博克曼太太。

FRIDA.
Skal jeg sige til student Borkman, hvis jeg træffer ham siden, at han skal komme her op til Dem også?

FRIDA.
If I meet young Mr. Borkman this evening, shall I ask him to come up and see you too?

FRIDA.
Megmondjam a fiatal Borkman urnak, később, mikor találkozom vele, hogy ide, önhöz is feljöjjön?

富吕达
如果今晚我碰见小博克曼先生，要不要叫他上楼来看你？

BORKMAN
(barsk).
De skal ingenting sige! Det skal jeg meget ha’ mig frabedt. De folk, som ønsker at se op til mig, de kan komme af sig selv. Jeg be’r ingen.

BORKMAN.
[Harshly.]
You shall do nothing of the sort! I won’t have it on any account. The people who want to see me can come of their own accord.

BORKMAN.
(Nyersen.)
Semmit se mondjon neki! Ezt komolyan kikérem magamnak! Azok, a kik, velem akarnak beszélni, azok jöjjenek maguktól. Én senkitsem kérek rá.

博克曼
（粗暴地）
不许叫他！无论如何不准你叫他。想见我的人自己会来，我谁都不邀请。

FRIDA.
Nej, nej, så skal jeg ingenting si’ da. – Godnat, herr Borkman.

FRIDA.
Oh, very well; I shan’t say anything then. Good-night, Mr. Borkman.

FRIDA.
Nem, nem, semmit sem szólok. — Jó 'jszakát Borkman úr!

富吕达啊，好吧，我不说什么就是了。再见，博克曼先生。

BORKMAN
(driver om og brummer).
Godnat.

BORKMAN.
[Pacing up and down and growling.]
Good-night.

BORKMAN.
(Ide-oda lézeng — dörmög.)
Jó 'jszakát

博克曼
（踱来踱去，嘴里咕哝）
再见。

FRIDA.
Ja, får jeg kanske lov til at løbe ned vindeltrappen? Det er fortere.

FRIDA.
Do you mind if I run down by the winding stair? It’s the shortest way.

FRIDA.
Ó, szabad talán a csigalépcsőn leszaladnom? Arra rövidebb.

富吕达
我走盘梯下去，行不行？那条路最近。

BORKMAN.
Å bevar’s, – løb De for mig hvad trappe De selv vil. Godnat med Dem!

BORKMAN.
Oh, by all means; take whatever stair you please, so far as I am concerned. Good-night to you!

BORKMAN.
Ejh mit, — bánom is én menjen a merre akar. És most jó 'jszakát.

博克曼
尽管走。你爱走哪个楼梯就走哪个，我不在乎。再见！

FRIDA.
Godnat, herr Borkman.
(hun går ud gennem den lille tapetdør i baggrunden til venstre.)
(Borkman går i tanker hen til pianoet og vil lukke det, men lader det være. Ser sig om i al tomheden og gir sig til at drive op og ned af gulvet fra hjørnet ved pianoet til hjørnet i baggrunden til højre, – bestandig rastløs og urolig frem og tilbage. Tilsidst går han hen til skrivebordet, lytter over mod fløjdøren, tager hurtig et håndspejl, ser sig i det og retter på sit halstørklæde.)
(Det banker på fløjdøren. Borkman hører det, ser hurtig derhen, men tier.)
(Om lidt banker det igen; dennegang stærkere.)

FRIDA.
Good-night, Mr. Borkman.
[She goes out by the little tapestry door in the back on the left.]
[BORKMAN, lost in thought, goes up to the piano, and is about to close it, but changes his mind. Looks round the great empty room, and sets to pacing up and down it from the corner at the back on the right--pacing backward and forward uneasily and incessantly. At last he goes up to the writing-table, listens in the direction of the folding door, hastily snatches up a hand-glass, looks at himself in it, and straightens his necktie.]
[A knock at the folding door. BORKMAN hears it, looks rapidly towards the door, but says nothing.]
[In a little there comes another knock, this time louder.]

FRIDA.
Jó'jszakát, Borkman úr.
(El a kis tapéta ajtón a háttérben balra.)
(Borkman a zongorához megy és be akarja csukni, de abbahagyja. Körülnéz a nagy ürességben, azután elkezd lézengeni föl és alá, a zongora sarkától a jobb háttér sarkáig, — folytonosan megállapodás nélkül, nyugtalanul föl, le, föl, le. Végre az íróasztalhoz megy, hallgatózik a szárnyajtó irányában, hirtelen egy kézi tükröt fog, belenéz és megigazítja nyakravalóját.)
(Kopognak a szárnyajtón. Borkman hallja, egy hirtelen pillantást vet oda.)
(Egy idő múlva ismét kopognak, ezúttal erősebben.)

富吕达
再见，博克曼先生。
（她从后方左首壁衣门下）
（博克曼默默出神，走近钢琴，正想把钢琴盖好，忽又停手。他对这间空洞的大屋子四面一望，开始在摆钢琴的角落之间踱来踱去，心神不宁地走个不停。最后，他走到写字台前，顺着合页门方向细听，慌忙抓起一面手镜，照了一照，整整领带。)
（合页门上有人敲了一下。博克曼听见以后，急忙瞧着门口，然而并不做声。过不多时，门上又敲了一下，这次声音更响了些。）

BORKMAN
(stående ved skrivebordet med den venstre hånd støttet mod bordpladen og den højre indstukket på brystet).
Kom ind!
(Vilhelm Foldal kommer varsomt ind i salen. Han er en bøjet, udslidt mand med milde, blå øjne og tyndt, langt, gråt hår nedover frakkekraven. En mappe under armen. Blød filthat i hånden og store hornbriller, som han skyder op i panden.)

BORKMAN.
[Standing beside the writing-table with his left hand resting upon it, and his right thrust in the breast of his coat.]
Come in!
[VILHELM FOLDAL comes softly into the room. He is a bent and worn man with mild blue eyes and long, thin grey hair straggling down over his coat collar. He has a portfolio under his arm, a soft felt hat, and large horn spectacles, which he pushes up over his forehead.]

BORKMAN.
(Az íróasztalnál, balkezét arra támasztva, míg a másik kabátja két gombja között a mellén fekszik.)
Szabad!
(Foldal Vilmos óvatosan bejön. Külseje munkától megviselt, meggörnyedt. Enyhe, kék szemek, hosszú, szürke, ritka haj, mely kabátja gallérjára hull. Hóna alatt mappát hoz. Egy puha, nemezkalapot tart a kezében és nagy szarufoglalatu szemüvege van, melyet a homlokára tolt.)

博克曼
（站在写字台旁，左手按在写字台上，右手插在前胸衣襟里)
进来！
（威廉·佛尔达尔轻轻走进来。他是个瘦弱弯背的人，长着两只温和的蓝眼睛，稀疏灰白的长头发披散在衣领上。胳臂低下掖着个纸夹子，头上戴着软呢帽，一副玳瑁边大眼镜推在前额上。）

BORKMAN
(forandrer stilling og ser på den indtrædende med et halvt skuffet, halvt tilfreds udtryk).
Å, er det bare dig.

BORKMAN.
[Changes his attitude and looks at FOLDAL with a half disappointed, half pleased expression.]
Oh, is it only you?

BORKMAN.
(Megváltoztatja állását és csalódás és megelégedettség vegyülékével néz a belépőre.)
Csak te vagy?

博克曼
（改变态度，半失望半高兴地瞧着佛尔达尔）
哦，原来是你？

FOLDAL.
En god aften, John Gabriel. Jo, det er såmænd mig.

FOLDAL.
Good evening, John Gabriel. Yes, you see it is me.

FOLDAL.
Jó estét kívánok, John Gabriel. Igen, itt vagyok.

佛尔达尔
晚安，约翰·盖勃吕尔。你瞧，可不是我吗！

BORKMAN
(med et strængt blik).
Jeg synes forresten du er lovlig sent ude.

BORKMAN.
[With a stern glance.]
I must say you are rather a late visitor.

BORKMAN.
(Szigorú pillantást vet rá.)
Nekem különben úgy tetszik, hogy ugyancsak későn jösz.

博克曼
（严厉的目光）
我不能不说你来得太晚了点儿。

FOLDAL.
Nå, vejen er ikke så ganske kort, du. Især for en, som skal gå den tilfods.

FOLDAL.
Well, you know, it’s a good bit of a way, especially when you have to trudge it on foot.

FOLDAL.
Na, tudod, az út nem éppen olyan nagyon rövid. Különösen annak, a kinek gyalog kell megtennie.

佛尔达尔
你知道，好一段路呢，尤其是得一步一步用脚走。

BORKMAN.
Men hvorfor går du da altid, Vilhelm? Du har jo sporvognen lige ved.

BORKMAN.
But why do you always walk, Vilhelm? The tramway passes your door.

BORKMAN.
Igen, dehát miért jársz te mindég gyalog, Vilmos? Hiszen ott van a lóvonat egészen közel hozzád.

博克曼
你为什么总是走路啊，威廉？电车经过你门口。

FOLDAL.
Det er sundere, det at gå. Og så er jo de ti øre sparet. – Nå, har så Frida nylig været heroppe og spillet for dig?

FOLDAL.
It’s better for you to walk--and then you always save twopence. Well, has Frida been playing to you lately?

FOLDAL.
Járni egészségesebb. Aztán meggazdálkodom a tiz fillért. Nos, Frida nem rég volt itt és játszott neked?

佛尔达尔
还是走路好-- 并且好歹可以省两个铜子。近来富吕达给你弹过琴没有？

BORKMAN.
Hun gik lige i dette øjeblik. Mødte du hende ikke udenfor?

BORKMAN.
She has just this moment gone. Did you not meet her outside?

BORKMAN.
Ebben a pillanatban ment el. Nem találkoztál vele odakünn?

博克曼
她刚走。你在外头没碰见她吗？

FOLDAL.
Nej, jeg har ikke set noget til hende på lange tider. Lige siden hun kom i huset til denne fru Wilton.

FOLDAL.
No, I have seen nothing of her for a long time; not since she went to live with this Mrs. Wilton.

FOLDAL.
Nem, ó én már nagyon régen láttam. Az egész idő óta, mióta annak a Viltonnénak a házához került.

佛尔达尔
没有。我好一阵子没有看见她了，自从她搬到这位威尔敦太太家里以后，我没见过她。

BORKMAN
(sætter sig i sofaen og tyder med en håndbevægelse mod en stol).
Du kan gerne sætte dig, du også, Vilhelm.

BORKMAN.
[Seating himself on the sofa and waving his hand toward a chair.]
You may sit down, Vilhelm.

BORKMAN.
(Leül a divánra és egy kézmozdulattal a székre mutat.)
Leülhetsz te, Vilmos.

博克曼
（自己在沙发上坐下，对着一把椅子挥挥手）
你坐下吧，威廉。

FOLDAL
(sætter sig på stolkanten).
Mange tak. (ser tungsindig på ham.) Å, du kan ikke tro, hvor ensom jeg føler mig, siden Frida kom hjemmefra.

FOLDAL.
[Seating himself on the edge of a chair.]
Many thanks. [Looks mournfully at him.] You can’t think how lonely I feel since Frida left home.

FOLDAL.
(A szék féloldalára ül.)
Szépen köszönöm. (Szomorúan néz Borkmanra.)
Ah, nem is hiszed, milyen elhagyottnak érzem magamat, mióta Frida elment hazulról.

佛尔达尔
（在椅子边上坐下）
谢谢，谢谢。（伤心地瞧着他）你没法想象，富吕达走后我多么寂寞。

BORKMAN.
Å hvad, – du har da nok igen.

BORKMAN.
Oh, come--you have plenty left.

BORKMAN.
Ejh mit — hiszen maradt még elég gyermeked.

博克曼
啊，不要紧-- 你还有好几个孩子呢。

FOLDAL.
Ja, det véd Gud jeg har. Hele fem stykker. Men Frida var den eneste, som sådan forstod mig en smule. (ryster tungt på hodet.) Alle de andre forstår mig sletikke.

FOLDAL.
Yes, God knows I have--five of them. But Frida was the only one who at all understood me. [Shaking his head sadly.] The others don’t understand me a bit.

FOLDAL.
Igen. Öt egész darab. Hanem Frida volt az egyetlen, a ki engem ugy, egy kicsit megértett. (Szomorúan rázza a fejét.) A többi az egyáltalában nem ért meg engem.

佛尔达尔
不错，我有--- 五个。可是只有富吕达多少还能了解我一点儿。（伤心地摇头）其佘那几个一点儿都不了解我。

BORKMAN
(mørk, ser hen for sig og trommer på bordet).
Nej, det er sagen. Det er forbandelsen, som vi enkelte, vi udvalgte mennesker har at bære på. Massen og mængden, – alle de gennemsnitlige, – de forstår os ikke, Vilhelm.

BORKMAN.
[Gloomily, gazing straight before him, and drumming on the table with his fingers.]
No, that’s just it. That is the curse we exceptional, chosen people have to bear. The common herd-- the average man and woman--they do not understand us, Vilhelm.

BORKMAN.
(Sötéten néz maga elé s az asztalon dobol.)
Nem ; és éppen ez az. Ez az átok, a mely reánk egyesekre, ránk választottakra súlyosodik. Á sokaság, a tömeg, a közepes többség, — az mind nem ért meg bennünket, Vilmos.

博克曼
（心中愁闷。眼睛望着前面，手指敲着桌子）
这话说得对，这是咱们这班出众特选的人逃不掉的灾殃。那些普通人-- 普通男女-- 他们不了解咱们，威廉。

FOLDAL
(resigneret).
Det fik endda være med forståelsen. Med lidt tålmodighed kan en jo altid gå og vente på den en stund endnu. (med tårekvalt stemme.) Men der er det, som er bittrere, du.

FOLDAL.
[With resignation.]
If it were only the lack of understanding-- with a little patience, one could manage to wait for that awhile yet. [His voice choked with tears.] But there is something still bitterer.

FOLDAL.
(Rezignáltan.)
Azt, hogy megértsenek, még nem is kívánom. Egy kis türelemmel csak elvárhat érte az ember, mig végre megjön. (A könyeit mintegy nyelve, mert elfojtják a hangját.) Hanem van egy más dolog, tudod, a mi még keserűbb.

佛尔达尔
（听天由命）
如果只是人家不了解咱们--- 那么，拿出点儿耐性来，好歹总还能对付着等下去。（悲不成声）然而还有比这更伤心的事情呢。

BORKMAN
(hæftig).
Der er ingenting bittrere end det!

BORKMAN.
[Vehemently.]
There is nothing bitterer than that.

BORKMAN.
(Hevesen.)
Semmi sem keserűbb ennél!

博克曼
（气愤愤地）
没有比这更伤心的了。

FOLDAL.
Jo, der er, John Gabriel. Jeg havde nu netop en huslig scene – før jeg gik herud.

FOLDAL.
Yes, there is, John Gabriel. I have gone through a domestic scene to-night--just before I started.

FOLDAL.
De igen, John Gábriel. Éppen most értem meg egy családi jelenetet — éppen most, mielőtt ide kijöttem.

富吕达
有，还有，约翰·盖勃吕尔。今晚我经历了一场家庭风波--- 在我刚要出门的时候。

BORKMAN.
Så? Hvorfor det?

BORKMAN.
Indeed? What about?

BORKMAN.
Ugy? Ugyan mit?

博克曼
哦？为了什么事？

FOLDAL
(brister ud).
De derhjemme – de foragter mig.

FOLDAL.
[With an outburst.]
My people at home--they despise me.

FOLDAL.
(Mintha kipukkanna belőle.)
Odahaza, ott-ott engem megvetnek.

佛尔达尔
（悲痛失声）
我家里的人--- 他们瞧不起我。

BORKMAN
(farer op).
Foragter –!

BORKMAN.
[Indignantly.]
Despise----?

BORKMAN.
(Fölfortyan.)
Megvetnek! —

博克曼
（生气）
瞧不起你！

FOLDAL
(visker øjnene).
Jeg har længe mærket det. Men idag kom det rigtig frem.

FOLDAL.
[Wiping his eyes.]
I have long known it; but to-day it came out unmistakably.

FOLDAL.
(A szemét törli.)
Már régen észrevettem. De csak ma világlott ki teljesen.

佛尔达尔
(擦擦眼睛）
其实我早就知道，不过今天事情却摆得明明白白了。

BORKMAN
(tier lidt).
Du gjorde visst et dårligt valg, da du gifted dig.

BORKMAN.
[After a short silence.]
You made an unwise choice, I fear, when you married.

BORKMAN.
(Egy kis szünet után.)
Mindenesetre rosszul választottál, mikor megnősültél.

博克曼
（片刻无言）
大概是你在结婚的时候挑错了人。

FOLDAL.
Der var jo omtrent intet valg for mig. Og desuden, – gifte sig vil en jo gerne, når en begynder at trække på årene. Og så reduceret, så dybt på knæerne, som jeg dengang var –

FOLDAL.
I had practically no choice in the matter. And, you see, one feels a need for companionship as one begins to get on in years. And so crushed as I then was--so utterly broken down----

FOLDAL.
Hiszen, tulajdonképen már nem is maradt választásom. De különben is, — az ember nem olyan válogatós, mikor már az évek kezdenek ránehezedni. Meg olyan lapos erszénynyel, olyan szegényen, mint akkor én voltam, mint a templom egere —

佛尔达尔
那时候我简直说不上什么挑不挑。你知道，一个人年纪一天一天大起来，总想找个伴儿。像我那时候那么倒霉-- 倾家荡产,两手空空--

BORKMAN
(springer op i vrede).
Skal dette her være en sigtelse til mig? En bebrejdelse –!

BORKMAN.
[Jumping up in anger.]
Is this meant for me? A reproach----!

BORKMAN.
(Mérgesen fölugrik)
Reám czéloz ez a megjegyzés? Talán szemrehányás! —

博克曼
（气得跳起来）
这话是不是说我？你埋怨我--- ！

FOLDAL
(ængstelig).
Nej, for Guds skyld, John Gabriel –!

FOLDAL.
[Alarmed.]
No, no, for Heaven’s sake, John Gabriel----!

FOLDAL.
(Félénken.)
De az Isten szerelméért, John Gábriel! —

佛尔达尔
（吃惊）哦，不是，不是，别生气，约翰·盖勃吕尔！

BORKMAN.
Jo, du sidder og tænker på al den ulykke, som brød ind over banken –!

BORKMAN.
Yes, you are thinking of the disaster to the bank, I can see you are.

BORKMAN.
De igen, te most arra a temérdek csapásra gondolsz, mely akkor a bankra zúdult.

博克曼
你心里是在想银行倒账的事，我看得出来！

FOLDAL
(beroligende).
Men jeg gi’r da ikke dig skylden for det! Gud bevare mig vel –!

FOLDAL.
[Soothingly.]
But I don’t blame you for that! Heaven forbid!

FOLDAL.
(Kérlelve.)
De az egész szerencsétlenségért én nem téged vádollak! Isten őrizz — !

佛尔达尔
（安慰他）
可是我并不埋怨你！绝没有这意思！

BORKMAN
(brummende, sætter sig igen).
Nå, det var da endda godt.

BORKMAN.
[Growling, resumes his seat.]
Well, that is a good thing, at any rate.

BORKMAN.
(Dörmög, mialatt ismét leül)
No, ez még szerencse.

博克曼
（重新坐下，嘴里叽咕）
嗯，不埋怨总是好事。

FOLDAL.
For resten må du ikke tro, det er min hustru, jeg beklager mig over. Hun har jo liden dannelse, stakker, det er sandt. Men nokså bra’ er hun alligevel. – Nej, det er børnene, du –

FOLDAL.
Besides, you mustn’t think it is my wife that I complain of. It is true she has not much polish, poor thing; but she is a good sort of woman all the same. No, it’s the children.

FOLDAL.
Különben, nehogy azt hidd ám, hogy a feleségem az, a ki ellen panaszom van. Hiszen nem valami nagyon művelt a jó lélek, azt elismerem; de ő vele mégis csak meglehetnék valahogy. Nem, tudod — inkább a gyermekek, —

佛尔达尔
再说，你也别以为我埋怨我老婆。当然，她说不上有多少教养，可怜的女人，然而她究竟是个善良人。我不埋怨她，我埋怨的是孩子们。

BORKMAN.
Kunde tænke det.

BORKMAN.
I thought as much.

BORKMAN.
No, azt elképzelem —

博克曼
我早猜着了。

FOLDAL.
For børnene, – de har jo mere kultur, de. Og flere fordringer til livet altså.

FOLDAL.
For the children--well, they have more culture and therefore they expect more of life.

FOLDAL.
Mert a gyermekek, — hiszen azok magasabb műveltségi fokon állanak. Hát nagyobb igényeik is vannak.

佛尔达尔
因为孩子们的文化较高，所以他们对于生活的要求也比较多。

BORKMAN
(ser deltagende på ham).
Og derfor så foragter de ungerne dig, Vilhelm?

BORKMAN.
[Looking at him sympathetically.]
And so your children despise you, Vilhelm?

BORKMAN.
(Részvéttel néz rá.)
És ezért néznek le téged a kölykök, Vilmos?

博克曼
（同情地瞧着他）
所以孩子们瞧不起你，威廉，是不是？

FOLDAL
(trækker på skuldrene).
Jeg har jo ikke gjort videre karriere, ser du. Det må jo indrømmes –

FOLDAL.
[Shrugging his shoulders.]
I haven’t made much of a career, you see--there is no denying that.

FOLDAL.
(Vállat von.)
Hiszen, lásd, nem csináltam valami különös karriér-t; ezt el kell ismernem.

佛尔达尔
（耸耸肩膀）
你知道，我没干出多少事业来-- 这是无法否认的。

BORKMAN
(rykker nærmere og lægger hånden på hans arm).
Véd de da ikke, at du har skrevet et sørgespil i din ungdoms dage?

BORKMAN.
[Moving nearer to him, and laying his hand upon his arm.]
Do they not know, then, that in your young days you wrote a tragedy?

BORKMAN.
(Közelebb megy hozzá és kezét vállára teszi.)
Hát nem tudják, hogy fiatal korodban drámát irtál?

博克曼
（走近一点，把手拾在他胳臂上）
这么说，莫非他们不知道你年轻时候写过一个悲剧吗？

FOLDAL.
Jo, naturligvis véd de det. Men det lader ikke til at gøre synderlig indtryk på dem.

FOLDAL.
Yes, of course they know that. But it doesn’t seem to make much impression on them.

FOLDAL.
Persze, hogy tudják. De ugy látszik, nem tesz rájuk semmi különös hatást.

佛尔达尔
知道，他们当然知道。然而这事好像对他们没有什么印象。

BORKMAN.
Så er de uforstående, du. For dit sørgespil er godt. Det tror jeg fuldt og fast.

BORKMAN.
Then they don’t understand these things. For your tragedy is good. I am firmly convinced of that.

BORKMAN.
No, hát akkor esztelenek. Mivelhogy a te drámád jó. Erről meg vagyok győződve.

博克曼
如此说来，在这些事上头，他们是外行。你的悲剧写得很好，这是毫无疑问的。

FOLDAL
(opklarende).
Ja, synes ikke du, der er adskillig godt i det, John Gabriel? Herregud, når jeg nu endelig engang kunde få det anbragt – (begynder ivrigt at åbne og blade i mappen.) Se her! Nu skal jeg vise dig noget, som jeg har forandret –

FOLDAL.
[Brightening up.]
Yes, don’t you think there are some good things in it, John Gabriel? Good God, if I could only manage to get it placed----! [Opens his portfolio, and begins eagerly turning over the contents.] Look here! Just let me show you one or two alterations I have made.

FOLDAL.
(Kinek arcza kiderül.)
Ugy-e, ugy gondolod John Gábriel, hogy van benne egy s más jó? Istenem! Csak végre már valahol egyszer elfogadnák. (Buzgón hozzálát mappája kibontásához, melyben a papírjai között lapoz.) Itt van! Egy részletet akarok most neked megmutatni, a melyet változtattam.

佛尔达尔
(高兴起来）
是啊，约翰·盖勃吕尔，你说，是不是我那剧本里也有些好东西？唉，要是我能想法把它演出来就好了！（打开纸夹子，急忙翻检里头的东西）喏！你看，这儿我又有一两处修改的地方。

BORKMAN.
Har du det med dig?

BORKMAN.
Have you it with you?

BORKMAN.
Itt van nálad?

博克曼
稿子你随身带着呐？

FOLDAL.
Ja, jeg tog det med. Det er så længe siden, jeg læste det for dig nu. Og så tænkte jeg, det kanske kunde adsprede dig at høre en akt eller to –

FOLDAL.
Yes, I thought I would bring it. It’s so long now since I have read it to you. And I thought perhaps it might amuse you to hear an act or two.

FOLDAL.
Igen. Magammal hoztam. Hiszen már oly rég ideje, hogy neked felolvastam. Hát azt gondoltam, hogy talán szórakoztatni fog, ha meghallgatsz egy vagy két felvonást.

佛尔达尔
带着呢。我想还是带着好。我好久没把剧本念给你听了，也许你喜欢听我念一两幕。

BORKMAN
(afværgende, rejser sig).
Nej, nej, lad heller være til en anden gang.

BORKMAN.
[Rising, with a negative gesture.]
No, no, we will keep that for another time.

BORKMAN.
(Elutasítva, mialatt fölkel.)
Nem, nem, hagyjuk azt, majd máskor.

博克曼
(站起来，拒绝的姿势)
不，不，留着改天再听吧。

FOLDAL.
Ja, ja, som du vil da.
(Borkman går ud på gulvet, frem og tilbage. Foldal pakker manuskriptet ind igen.)

FOLDAL.
Well, well, as you please.
[BORKMAN paces up and down the room. FOLDAL puts the manuscript up again.]

FOLDAL.
Jól van. A hogy akarod.
(Borkman föl s alá jár. Foldal a kéziratait megint visszarakja.)

佛尔达尔
好，好，随你高兴。)
(博克曼踱来踱去。佛尔达尔把稿子收起来)

BORKMAN
(standser foran ham).
Du har ret i det, du nylig sa’, – at du ingen karriere har gjort. Men det lover jeg dig, Vilhelm, at når engang oprejsningens time er slåt for mig –

BORKMAN.
[Stopping in front of him.]
You are quite right in what you said just now--you have not made any career. But I promise you this, Vilhelm, that when once the hour of my restoration strikes----

BORKMAN.
(Megáll előtte.)
Ugy van, a hogy az imént mondtad, hogy karriér-t nem csináltál. Hanem azt igérem neked Vilmos, ha nekem egyszer ütött az elégtétel órája —

博克曼
（在他面前站住）
刚才你说的话一点儿都不错--- 你没干出什么事业来。可是我跟你于先约定，威廉，只要我复职的时辰一到--

FOLDAL
(vil rejse sig).
Å, tak skal du ha’ –!

FOLDAL.
[Making a movement to rise.]
Oh, thanks, thanks!

FOLDAL.
(Föl akar kelni.)
Ó, hogy háláljam meg neked —!

佛尔达尔
（想要站起来的样子）
噢，谢谢，谢谢！

BORKMAN
(med håndbevægelse).
Du må gerne bli’ siddende. (stigende ophidset). Når oprejsningens time slår for mig –. Når de indser, at de ikke kan undvære mig –. Når de kommer her op til mig på salen – og kryber til korset og trygler mig om at ta’ bankens tøjler igen –! Den nye bank, som de har grundet – og ikke kan magte – (stiller sig ved skrivebordet ligesom før og slår sig for brystet.) Her vil jeg stå og ta’ imod dem! Og det skal høres og spørges videnom i landet, hvad betingelser John Gabriel Borkman stiller for at – (standser pludselig og stirrer på Foldal.) Du ser så tvilende på mig! Tror du kanske ikke, at de kommer? At de må, må, må komme til mig engang? Tror du ikke det!

BORKMAN.
[Waving his hand.]
No, please be seated. [With rising excitement.] When the hour of my restoration strikes--when they see that they cannot get on without me--when they come to me, here in the gallery, and crawl to my feet, and beseech me to take the reins of the bank again----! The new bank, that they have founded and can’t carry on---- [Placing himself beside the writing-table in the same attitude as before, and striking his breast.] Here I shall stand, and receive them! And it shall be known far and wide, all the country over, what conditions John Gabriel Borkman imposes before he will---- [Stopping suddenly and staring at FOLDAL.] You’re looking so doubtfully at me! Perhaps you do not believe that they will come? That they must, must, must come to me some day? Do you not believe it?

BORKMAN.
(Egy kézmozdulattal.)
Ülve maradhatsz. (Emelkedő izgalommal.) Mikor majd nekem az elégtétel órája ütni fog. — Mikor majd belátják, hogy nem nélkülözhetnek. — Mikor majd idejönnek hozzám, ide, a terembe és csuszva-mászva kérnek, könyörögnek, hogy vegyem megint a kezembe a bank gyeplőjét — ! Az uj bankét, melyet alapítottak — de a melylyel nem birnak. (Az íróasztalhoz áll, mint előbb és amellére csap.) Itt fogok állni, és itt fogom őket fogadni! És menjen hire az egész országban, milyen föltételeket szab John Gábriel Borkman, mikor ő — (Hirtelen félbeszakítja beszédét és rámered a szeme Foldalra.) Olyan kétkedőleg nézesz rám! Talán nem hiszed, hogy jönni fognak? Hogy egyszer hozzám kell jönniök, hogy kell? Nem hiszed te ezt?!

博克曼
（把手一挥）不必，请坐。（越来越兴奋）等我复职的时辰一到--- 等他们觉得没有我办不成事的时候-- 等他们亲自上楼来找我，爬在我脚边，求我再出去当银行总经理的时候-- 就是那家新银行，就是他们设立了而办不下去的那家银行--（照刚才的样子站在写字台旁边，拍拍胸膛）到时候，我就站在这儿，接见他们！并且要让远近的人-- 全国的人-- 都知道约翰·盖勃吕尔·博克曼要逼他们接受了条件才肯-- （突然中止，瞪着佛尔达尔）你在怀疑我的话！莫非你不信他们会来找我？你不信他们早晚一定、一定、一定会来找我？你不信会有这种事？

FOLDAL.
Jo, det véd Gud jeg gør, John Gabriel.

FOLDAL.
Yes, Heaven knows I do, John Gabriel.

佛尔达尔
我信，我当然信，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(sætter sig igen i sofaen).
Jeg tror det så fast. Véd det så uryggelig visst – at de kommer. – Havde jeg ikke havt den visshed, – så havde jeg for længe siden skudt mig en kugle gennem hodet.

BORKMAN.
[Seating himself again on the sofa.]
I firmly believe it. I am immovably convinced--I know that they will come. If I had not been certain of that I would have put a bullet through my head long ago.

博克曼
（又在沙发上坐下）
我一点儿都不怀疑，我确确实实相信他们有一天会来。如果我不是十分有把握，我早就一枪把自己打死了。

FOLDAL
(angst).
Å nej, for alt i verden –!

FOLDAL.
[Anxiously.]
Oh no, for Heaven’s sake----!

FOLDAL.
(Ijedten.)
Jaj, az Isten szerelméért —!

佛尔达尔
（担心）
哦，使不得！

BORKMAN
(hoverende).
Men de kommer! De kommer nok! Pas på! Hver dag, hver time kan jeg vente dem her. Og du ser, jeg holder mig parat til at ta’ imod dem.

BORKMAN.
[Exultantly.]
But they will come! They will come sure enough! You shall see! I expect them any day, any moment. And you see, I hold myself in readiness to receive them.

BORKMAN.
(Diadalmasan)
Csakhogy eljönnek! Ó, el fognak jönni! Megállj csak! Mindennap, minden órán várhatom itt őket. És, a mint látod, készen is tartom magamat fogadásukra.

博克曼
（高兴）
可是他们会来！他们一定会来！你瞧着吧！他们哪天都会来，随时会来。你看，我随时准备接见他们。

FOLDAL
(med et suk).
Bare de vilde komme rigtig snart.

FOLDAL.
[With a sigh.]
If only they would come quickly.

FOLDAL.
(Sóhajtva.)
Csak már jönnének mielőbb! ...

佛尔达尔
（叹一口气）
但愿他们快点来才好。

BORKMAN
(urolig).
Ja du, tiden går; årene går; livet, – uh nej – det tør jeg ikke tænke på! (ser på ham.) Véd du, hvorledes jeg undertiden føler mig?

BORKMAN.
[Restlessly.]
Yes, time flies: the years slip away; life---- Ah, no--I dare not think of it! [Looking at him.] Do you know what I sometimes feel like?

BORKMAN.
(Nyugtalanul.)
Ebben igazad van; az idő eljár; az évek eljárnak; az élet, — nem, nem, — rá sem akarok gondolni! (Rápillant.) Tudod, hogy érzem néha magamat?

博克曼
（烦躁）
是啊，光阴似箭，岁月像流水一样，人生--- 唉，罢了，我不敢往下想！（瞧着他）你知道不知道有时候我自己觉得像什么？

FOLDAL.
Nå?

FOLDAL.
What?

FOLDAL.
Hogyan?

佛尔达尔
像什么？

BORKMAN.
Jeg føler mig som en Napoleon, der blev skudt til krøbling i sit første feltslag.

BORKMAN.
I feel like a Napoleon who has been maimed in his first battle.

BORKMAN.
Úgy érzem néha magamat mint egy Napóleon, ha az első csatájában nyomorékká lövöldöztek volna.

博克曼
我觉得像个初次出征就受重伤的拿破仑。

FOLDAL
(lægger hånden på mappen).
Den fornemmelse kender jeg også.

FOLDAL.
[Placing his hand upon his portfolio.]
I have that feeling too.

FOLDAL.
(Kezét mappájára fekteti)
Ezt az érzést én is ismerem.

佛尔达尔
（反手按在纸夹子上）
我也有同样的感慨。

BORKMAN.
Å ja, det er nu sådan i det mindre, det.

BORKMAN.
Oh, well, that is on a smaller scale, of course.

BORKMAN.
Azaz, hogy kicsiben igen.

博克曼
嗯，不用说，你是小规模的。

FOLDAL
(stilfærdig).
Min lille digterverden har stor værdi for mig, John Gabriel.

FOLDAL.
[Quietly.]
My little world of poetry is very precious to me, John Gabriel.

FOLDAL.
(Nyugodtan.)
Az én kis költői világom nekem nagyon drága, John Gábriel.

佛尔达尔
（静静地）
我的小诗国，在我看来，也十分宝贵啊，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(hæftig).
Ja, men jeg, som kunde ha’ skabt millioner! Alle bergværkerne, som jeg vilde lagt under mig! Nye gruber i det uendelige! Vandfaldene! Stenbruddene! Handelsveje og skibsforbindelser hele den vide verden udover. Alt, alt skulde jeg alene ha’ fåt istand!

BORKMAN.
[Vehemently.]
Yes, but think of me, who could have created millions! All the mines I should have controlled! New veins innumerable! And the water-falls! And the quarries! And the trade routes, and the steamship-lines all the wide world over! I would have organised it all--I alone!

BORKMAN.
(Indulatosan.)
Igen, de hát még én, a ki milliókat teremthettem volna! Mindazok a bányák, melyeket szolgálatomba hajtottam volna! Uj bányák a végtelenségig! A vízesések! A kőbányák! A kereskedelmi utak és hajóösszeköttetések az egész világon keresztül. Mindent, mindent megalkottam volna, én egyedül!

博克曼
（气愤愤地）
可是你替我想想，我一是个可以创造千百万财富的人！所有的矿山本来都可以归我掌管！还有数不尽的新矿脉！还有瀑布！石矿！还有商业路线和密布全世界的轮船航线！我本来可以把它们组织起来-- 凭我一个人的力量！

FOLDAL.
Ja, jeg véd det nok. Der var ikke den ting, du veg tilbage for.

FOLDAL.
Yes, I know, I know. There was nothing in the world you would have shrunk from.

FOLDAL.
Én tudom. Nem volt semmi, a mitől te visszariadtál volna.

佛尔达尔
是，我知道，我知道。世界上没有你不敢做的事。

BORKMAN
(knuger hænderne).
Og så må jeg sidde her som en skamskudt storfugl og se på, at de andre kommer mig i forkøbet, – og ta’r det fra mig, stykke for stykke!

BORKMAN.
[Clenching his hands together.]
And now I have to sit here, like a wounded eagle, and look on while others pass me in the race, and take everything away from me, piece by piece!

BORKMAN.
(Összeszoritja kezeit.)
És itt kell ülnöm, mint egy szárnyaszegett vadász-sólyom és néznem, hogyan előznek meg a többiek — és szedik el előlem, darabról-darabra.

博克曼
（捏紧两手）
现在我却像一只受伤的鹰，坐在这儿，眼睁睁地看着别人一个个追过我的头，并且还从我手里把东西一件件抢走！

FOLDAL.
Så går det mig også, du.

FOLDAL.
That is my fate too.

FOLDAL.
Látod, igy vagyok én is.

佛尔达尔
我的命运也是这样。

BORKMAN
(uden at agte på ham).
Tænke sig til. Så lige var jeg ved målet. Havde jeg bare fåt otte dages frist til at område mig. Alle deposita skulde da været indløste. Alle de værdier, som jeg med modig hånd havde gjort brug af, de skulde da igen ha’ ligget på sin plads, som før. De svimlende store aktieselskaber var dengang lige på et hængende hår kommet istand. Ingen eneste en skulde ha’ tabt en øre –

BORKMAN.
[Not noticing him.]
Only to think of it; so near to the goal as I was! If I had only had another week to look about me! All the deposits would have been covered. All the securities I had dealt with so daringly should have been in their places again as before. Vast companies were within a hair’s-breadth of being floated. Not a soul should have lost a half-penny.

BORKMAN.
(Rá sem ügyelve.)
Látott már valaki ilyet. Majdnem czélnál voitam. Csak nyolcz napi haladékom lett volna, mig mindent rendbe hozok. Minden depozitum be lett volna váltva megint. Minden értékpapír, melyet vakmerő kézzel fölhasználtam, megint a helyén lett volna, mint azelőtt. Csak egy hajszál hiányzott és az óriási részvény-társulatok létrejöttek volna. Egy léleknek sem kellett volna egy fillért is veszteni.

博克曼
（不理会他）
你想，那时候我离目标已经那么近了！我只要再有一星期张罗的工夫，所有的存款就都会有着落，所有我冒险挪用的证券也都可以全部归还了，大规模的公司差一点儿就办起来了。到那时候，谁也不会损失一文钱。

FOLDAL.
Ja Herregud, – så yderlig nær, som du var –

FOLDAL.
Yes, yes; you were on the very verge of success.

FOLDAL.
Igen, édes Istenem, — oly közel a czélhoz, mint te akkor voltál —

佛尔达尔
是，是，你几乎就要成功了。

BORKMAN
(i kvalt raseri).
Og så kom forræderiet over mig! Netop lige midt i afgørelsens dage! (ser på ham.) Véd du, hvad jeg holder for den infameste forbrydelse, et menneske kan begå?

BORKMAN.
[With suppressed fury.]
And then treachery overtook me! Just at the critical moment! [Looking at him.] Do you know what I hold to be the most infamous crime a man can be guilty of?

BORKMAN.
(Lenyelt dühvel.)
És akkor a nyakamba szakadt az árulás! Éppen a válság napjaiban! (Rápillant.) Tudod-e mit tartok én a leginfámisabb bűnnek a mit ember elkövethet?

博克曼
（忍怒）
后来我就中了别人的奸计！恰恰是在紧要关头！（瞧着他）你知道不知道，在我看来，什么是一个人最无耻的罪恶？

FOLDAL.
Nej, sig mig det.

FOLDAL.
No, tell me.

FOLDAL.
Nem; mond mit?

佛尔达尔
不知道，你说吧。

BORKMAN.
Det er ikke mord. Ikke røveri eller natligt indbrud. Ikke falsk ed engang. For alt sligt noget, det øves jo mest imod folk, som en hader eller som er en ligegyldige og ikke kommer en ved.

BORKMAN.
It is not murder. It is not robbery or house-breaking. It is not even perjury. For all these things people do to those they hate, or who are indifferent to them, and do not matter.

BORKMAN.
A gyilkosságot nem. A rablást, vagy éjjeli betörést sem. Még a hamis esküt sem. Mert mindezeket többnyire azok ellen követjük el, a kiket gyű1ölünk, vagy a kik közömbösek ránk nézve és akikhez semmi közünk.

博克曼
不是杀人，不是抢动，也不是偷窃，甚至也不是发假誓。这些事都是对于仇人或是不相干的人干的，所以没关系。

FOLDAL.
Men det infameste da, John Gabriel?

FOLDAL.
What is the worst of all then, John Gabriel?

FOLDAL.
Tehát a leginfámisabb, nos, John Gábriel?

佛尔达尔
那么，最无耻的罪恶是什么呢，约翰·盖勃吕尔？

BORKMAN
(med eftertryk).
Det infameste er vens misbrug af vens tillid.

BORKMAN.
[With emphasis.]
The most infamous of crimes is a friend’s betrayal of his friend’s confidence.

BORKMAN.
(Nyomatékkal.)
A leginfámisabb, mikor egy barát a barát bizalmával visszaél.

博克曼
（着重地）
最无耻的罪恶是：一个朋友出卖他朋友的秘密。

FOLDAL
(lidt betænkelig).
Ja men hør nu her –

FOLDAL.
[Somewhat doubtfully.]
Yes, but you know----

FOLDAL.
(Kissé kétkedve.)
Igen, de hátha —

佛尔达尔
（有点怀疑）
是啊，然而你知道---

BORKMAN
(opfarende).
Hvad er det, du vil sige! Jeg ser det på dig. Men det slår ikke til. De folk, som havde sine værdipapirer i banken, de skulde fåt alt sit tilbage. Hver eneste smule! – Nej, du, – det infameste, et menneske kan begå, det er at misbruge en vens breve, – lægge frem for alverden det, som bare var betroet til en eneste, på tomandshånd, ligesom en hvisken i et tomt, mørkt, låset værelse. Den mand, som kan gribe til slige midler, han er helt igennem forgiftet og forpestet af overskurkens moral. Og en slig ven har jeg havt. – Og han var den, som knuste mig.

BORKMAN.
[Firing up.]
What are you going to say? I see it in your face. But it is of no use. The people who had their securities in the bank should have got them all back again--every farthing. No; I tell you the most infamous crime a man can commit is to misuse a friend’s letters; to publish to all the world what has been confided to him alone, in the closest secrecy, like a whisper in an empty, dark, double-locked room. The man who can do such things is infected and poisoned in every fibre with the morals of the higher rascality. And such a friend was mine--and it was he who crushed me.

BORKMAN.
(Fölfortyanva.)
Mit akartál mondani! Látom, rajtad. Csakhogy nem talál. Azok, a kik értékpapírjaikat a bankba letették, azok mindenüket visszakapták volna; minden fillért! Nem, barátom, — a leggyalázatosabb dolog, a mit ember elkövethet az, mikor a barátja leveleivel visszaél, — mikor kitárja az egész világnak azt, a mivel egyedül őt bízták meg, négyszem közt, ugy mintha üres, sötét, bezárt szobában súgták volna. Az az ember, a ki ilyen eszközökhöz képes nyúlni, át meg át van mérgezve és rothadva a címeres gazemberek moráljától. És egy ilyen barátom volt nekem. És ő volt az, a ki engem összezúzott.

博克曼
（勃然大怒）
你想说什么？在你脸上我看出来了。可是用不着说。在银行里有证券的人本来可以把证券全部收回-- 一文钱都不短少。我告诉你，一个人最无耻的罪恶是：非法处理朋友的信件，向全世界宣布他朋友的秘密-- 这事他朋友只告诉过他一个人，秘密得像在一间上了两道锁、没有旁人的黑屋里、凑着耳朵说的话一样。一个干得出这种坏事的人，他的每个细胞里都沾染了最下流卑鄙的道德毒素。我的朋友正是这么个家伙-- 把我毁掉的就是他。

FOLDAL.
Jeg aner jo nok, hvem du sigter til.

FOLDAL.
I can guess whom you mean.

FOLDAL.
Hiszen már sejtem, hogy kire célozol.

佛尔达尔
我猜得出你说的是谁。

BORKMAN.
Der var ikke en fold i hele min vandel, som jeg ikke turde lægge åben for ham. Og da så øjeblikket var inde, da vendte han de våben imod mig, som jeg selv havde givet ham i hænde.

BORKMAN.
There was not a nook or cranny of my life that I hesitated to lay open to him. And then, when the moment came, he turned against me the weapons I myself had placed in his hands.

BORKMAN.
Nem volt egy redő összes számításaimban, amit ne mertem volna előtte felfödni. És mikor a pillanat elérkezett, akkor ellenem fordította azokat a fegyvereket a miket magam adtam a kezébe.

博克曼
在我的生活里，没有一丝一毫的地方我遮掩着不敢让他瞧。然而，时机一到，他就用我自己给他的武器倒过来收拾我。

FOLDAL.
Jeg har aldrig kunnet begribe, hvorfor han –. Ja, der blev jo rigtignok ymtet om adskilligt dengang.

FOLDAL.
I have never been able to understand why he---- Of course, there were whispers of all sorts at the time.

FOLDAL.
Sohasem birtam fölfogni, hogy miért. — Igaz, hogy az emberek akkor beszéltek felőle egyet-mást.

佛尔达尔
我始终不明白他为什么--- 。当然，那时候背地里的闲话多得很。

BORKMAN.
Hvad blev der ymtet om? Sig det. Jeg véd jo ingenting. For jeg kom jo straks i – i isolation. Hvad ymted folk om, Vilhelm?

BORKMAN.
What were the whispers? Tell me. You see I know nothing. For I had to go straight into--into isolation. What did people whisper, Vilhelm?

BORKMAN.
Mit beszéltek felőle? Mondd! Hisz én semmit sem tudok. Hisz engem mindjárt elkülönítettek. Miket beszéltek hát az emberek, Vilmos?

博克曼
都是些什么话？你说。我一点儿也不知道。你要知道，那时候我马上就被--- 就被隔离了。别人私下说些什么话，威廉？

FOLDAL.
Du skulde jo været minister, blev der sagt.

FOLDAL.
You were to have gone into the Cabinet, they said.

FOLDAL.
Hogy neked miniszterré kellett volna lenned.

佛尔达尔
人家说，你本来是要入阁的。

BORKMAN.
Det blev mig tilbudt. Men jeg afslog.

BORKMAN.
I was offered a portfolio, but I refused it.

BORKMAN.
Felajánlották nekem azt az állást. De én nem fogadtam el.

博克曼
他们要我当阁员，可是我拒绝了。

FOLDAL.
Stod ham altså ikke i vejen.

FOLDAL.
Then it wasn’t there you stood in his way?

FOLDAL.
Ugy hát nem álltál az utjában.

佛尔达尔
这么说，不是在这件事上头你碍了他的事？

BORKMAN.
Å nej; det var ikke derfor, han forrådte mig.

BORKMAN.
Oh, no; that was not the reason he betrayed me.

BORKMAN.
Ó nem, nem az volt az oka, hogy elárult.

博克曼
不是，不是。他出卖我不是为这事。

FOLDAL.
Ja, da begriber jeg så sandelig ikke –

FOLDAL.
Then I really can’t understand----

FOLDAL.
De akkor igazán föl nem foghatom —

佛尔达尔
那么，我简直不明白---

BORKMAN.
Jeg kan gerne sige det til dig, Vilhelm.

BORKMAN.
I may as well tell you, Vilhelm----

BORKMAN.
Hiszen neked megmondhatom Vilmos.

博克曼
我不妨告诉你，威廉。

FOLDAL.
Nå?

FOLDAL.
Well?

FOLDAL.
Nos?

佛尔达尔
怎么样？

BORKMAN.
Det var – sådan et slags kvindehistorie, du.

BORKMAN.
There was--in fact, there was a woman in the case.

BORKMAN.
Tudod — olyan asszonyhistória féle volt.

博克曼
这里头--- 老实说，这里头牵涉着一个女人。

FOLDAL.
En kvindehistorie? Nej men, John Gabriel –?

FOLDAL.
A woman in the case? Well but, John Gabriel----

FOLDAL.
Asszonyhistória? Ugyan John Gábriel —?

佛尔达尔
牵涉着一个女人？可是，约翰·盖勃吕尔---

BORKMAN
(afbrydende).
Ja, ja, ja, – de gamle, dumme historier snakker vi ikke mere om. – Nå, minister blev da hverken han eller jeg.

BORKMAN.
[Interrupting.]
Well, well--let us say no more of these stupid old stories. After all, neither of us got into the Cabinet, neither he nor I.

BORKMAN.
(Véget vetve.)
No igen, — ne beszéljünk többet azokról a régi ostobaságokról. Nos, miniszter aztán nem lett sem belőlem, sem ő belőle ...

博克曼
（打断他的话）
算了，算了，咱们不必再翻这些无聊的旧账了。到末了，我们俩谁都没入阁，他也没有，我也没有。

FOLDAL.
Men højt tilvejrs kom han.

FOLDAL.
But he rose high in the world.

FOLDAL.
De magasra jutott.

佛尔达尔
可是他却青云直上了。

BORKMAN.
Og jeg i afgrunden.

BORKMAN.
And I fell into the abyss.

BORKMAN.
Én pedig a melységbe zuhantam.

博克曼
我就掉在无低洞里了。

FOLDAL.
Å, det er et frygteligt sørgespil –

FOLDAL.
Oh, it’s a terrible tragedy----

FOLDAL.
Ó szörnyű egy dráma ez —

佛尔达尔
啊，这是一出可怕的悲剧。

BORKMAN
(nikker til ham).
Næsten lige så frygteligt som dit, synes jeg, når jeg tænker på det.

BORKMAN.
[Nodding to him.]
Almost as terrible as yours, I fancy, when I come to think of it.

BORKMAN.
(Biccent a fejével.)
Majdnem épen olyan szörnyű, mint a tied — ugy tetszik ha elgondolom.

博克曼
（向他点头）
几乎跟你的悲剧一样地可怕，我有时候想起来。

FOLDAL
(troskyldig).
Ja, mindst lige så frygteligt.

FOLDAL.
[Naively.]
Yes, at least as terrible.

FOLDAL.
(Ártatlanul.)
Legalább is olyan szörnyű.

佛尔达尔
（天真地）
对了，至少一样地可怕。

BORKMAN
(ler stille).
Men fra en anden side betragtet, så er det virkelig en slags komedie også.

BORKMAN.
[Laughing quietly.]
But looked at from another point of view, it is really a sort of comedy as well.

BORKMAN.
(Halkan nevet.)
De a másik oldaláról nézve, valóságos komédia.

博克曼
（从容大笑）
然而从另一方面看，其实也是一出喜剧。

FOLDAL.
En komedie? Dette her?

FOLDAL.
A comedy? The story of your life?

FOLDAL.
Komédia? Ez?

佛尔达尔
喜剧？你的生活史？

BORKMAN.
Ja slig, som det lader til at arte sig nu. For nu skal du bare høre –

BORKMAN.
Yes, it seems to be taking a turn in that direction. For let me tell you----

BORKMAN.
Legalább ugy, a hogy most látszik fejlődni. Ugyanis el akarok most neked valamit beszélni. —

博克曼
对了，我的生活似乎正在朝着喜剧方向走。可是我告诉你---

FOLDAL.
Nå da?

FOLDAL.
What?

FOLDAL.
Nos tehát —?

佛尔达尔
什么事？

BORKMAN.
Ja, du traf jo ikke Frida, da du kom.

BORKMAN.
You say you did not meet Frida as you came in?

BORKMAN.
Hiszen te nem találkoztál Fridával, mikor ide jöttél.

博克曼
你是不是说，进来时候没碰见富吕达？

FOLDAL.
Nej.

FOLDAL.
No.

FOLDAL.
Nem.

佛尔达尔
嗯，没碰见。

BORKMAN.
Mens vi to sidder her, så sidder hun nede og spiller til dans hos ham, som forrådte og ruinerte mig.

BORKMAN.
At this moment, as we sit here, she is playing waltzes for the guests of the man who betrayed and ruined me.

BORKMAN.
Mialatt mi ketten itt ülünk, az alatt ő ott zongorázik annál, a ki engem elárult és tönkretett.

博克曼
这时候，咱们在这儿坐着，你女儿正在给那出卖、坑害我的人演奏华尔兹舞曲招待客人呢。

FOLDAL.
Det havde jeg da ingen anelse om.

FOLDAL.
I hadn’t the least idea of that.

FOLDAL.
Arról fogalmam sem volt.

佛尔达尔
我一点儿都不知道。

BORKMAN.
Jo, hun tog sine noter og gik fra mig til – til herskabshuset.

BORKMAN.
Yes, she took her music, and went straight from me to--to the great house.

BORKMAN.
Ugy van. Fogta a kottáit és ment tőlem oda ahhoz a — ahhoz az urasághoz.

博克曼
真的，他拿着乐谱，从我这儿一直就上--- 上那大公馆去了。

FOLDAL
(undskyldende).
Ja, ja, stakkers barn –

FOLDAL.
[Apologetically.]
Well, you see, poor child----

FOLDAL.
(Mentegetve.)
No tudod, az a szegény gyermek —

佛尔达尔
（抱歉地）唉，说起来，这孩子也可怜---

BORKMAN.
Og kan du gætte, hvem hun spiller for – blandt andre?

BORKMAN.
And can you guess for whom she is playing--among the rest?

BORKMAN.
És el tudnád-e találni, kinek is játszik még, — a többek között?

博克曼
你可猜得出她还给谁奏乐--- 除了那些人？

FOLDAL.
Nå?

FOLDAL.
No.

FOLDAL.
Nos?

佛尔达尔
猜不出。

BORKMAN.
For min søn, du.

BORKMAN.
For my son.

BORKMAN.
A fiamnak.

博克曼
给我的儿子。

FOLDAL.
Hvad!

FOLDAL.
What?

FOLDAL.
Mi?

佛尔达尔
哦？

BORKMAN.
Ja, hvad synes du, Vilhelm? Min søn er dernede i de dansendes rækker iaften. Er det så ikke en komedie, som jeg siger?

BORKMAN.
What do you think of that, Vilhelm? My son is down there in the whirl of the dance this evening. Am I not right in calling it a comedy?

BORKMAN.
No, mit szólsz hozzá Vilmos? Az én fiam ma ott kering a táncosok sorában. Hát nincs igazam, ha komédiáról beszélek?

博克曼
你有什么感想，威廉？今晚我儿子在他家兴高采烈地跳舞。我说是一出喜剧，难道说错了吗？

FOLDAL.
Ja, men så véd han visst ikke noget, du.

FOLDAL.
But in that case you may be sure he knows nothing about it.

FOLDAL.
De akkor bizonyosan semmit sem tud.

佛尔达尔
如果真是这样的话，他一定不知道那件事。

BORKMAN.
Hvad véd han ikke?

BORKMAN.
What does he know?

BORKMAN.
Mit nem tud.

博克曼
他不知道什么？

FOLDAL.
Han véd visst ikke, hvorledes han – denne – nå –

FOLDAL.
You may be sure he doesn’t know how he--that man----

FOLDAL.
Semmi esetre sem tudja, hogy az az ember milyen módon - hogy az a —

佛尔达尔
你儿子一定不知道那个人--- 那个人---

BORKMAN.
Du kan gerne nævne navnet. Jeg kan godt tåle at høre det nu.

BORKMAN.
Do not shrink from his name. I can quite well bear it now.

BORKMAN.
Csak mondd ki bátran a nevét. Már nem hoz ki a sodromból.

博克曼
你尽管说出他的名字。现在我满不在乎了。

FOLDAL.
Jeg er sikker på, at din søn ikke kender sammenhængen, John Gabriel.

FOLDAL.
I’m certain your son doesn’t know the circumstances, John Gabriel.

FOLDAL.
Meg vagyok róla győződve John Gábriel, hogy a fiad nem ismeri az összefüggést.

佛尔达尔
我敢担保，你儿子一定不知道那件事的底细，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(mørk, sidder og banker i bordet).
Han kender den, du, – så visst, som jeg sidder her.

BORKMAN.
[Gloomily, sitting and beating the table.]
Yes, he knows, as surely as I am sitting here.

BORKMAN.
(Sötéten, ül és dobol az asztalon)
Azt mondom neked, hogy ismeri, — olyan igaz, minthogy itt ülök.

博克曼
（伤心，坐着用手敲桌子）
他知道，他一定知道。

FOLDAL.
Men kan du da tænke, at han skulde søge omgang i det hus!

FOLDAL.
Then how can he possibly be a guest in that house?

FOLDAL.
De hogy higyje már az ember, hogy ö abban a házban megfordul?

佛尔达尔
他既然知道，怎么还会去做客？

BORKMAN
(ryster på hodet).
Min søn ser vel ikke på tingene med samme slags øjne som jeg. Jeg tør sværge på, at han står på mine fienders side! Han synes sagtens, ligesom de, at advokat Hinkel bare gjorde sin forbandede skyldighed, da han gik hen og forrådte mig.

BORKMAN.
[Shaking his head.]
My son probably does not see things with my eyes. I’ll take my oath he is on my enemies’ side! No doubt he thinks, as they do, that Hinkel only did his confounded duty when he went and betrayed me.

BORKMAN.
(Fejét rázva)
A fiam bizonyosan más szemmel nézi a dolgokat, mint én. Meg mernék rá esküdni, hogy az ellenségeim pártján van! Okvetlenül azt hiszi, a mit azok, hogy Hinkel ügyvéd csak kutya kötelességét teljesítette, mikor elárult.

博克曼
（摇头）
我儿子对于事情的看法也许跟我不一样。我敢赌咒，他帮着我的仇人！一定跟别人一样，他以为欣克尔出卖我，无非是为了尽他的不要脸的责任。

FOLDAL.
Men, kære, hvem skulde ha’ stillet sagen i det lys for ham?

FOLDAL.
But, my dear friend, who can have got him to see things in that light?

FOLDAL.
De jóságos Isten, ki állította volna ilyen szinben eléje ezt a dolgot?

佛尔达尔
老朋友，是谁使你儿子用那种眼光看事情的？

BORKMAN.
Hvem? Glemmer du, hvem der har opdraget ham? Først hans tante – fra han var en sex-syv år gammel. Og nu bagefter – hans mor!

BORKMAN.
Who? Do you forget who has brought him up? First his aunt, from the time he was six or seven years old; and now, of late years, his mother!

BORKMAN.
Azt kérdezed kicsoda? Hát elfelejtetted ki nevelte? Előbb a nénje — a hatodik, vagy hetedik életévétől. Utána pedig az anyja.

博克曼
谁？难道你忘了是谁把他教养大的吗？最初是他姨妈，从他六七岁时候起。近来这几年是他母亲！

FOLDAL.
Jeg tror, du gør dem uret i dette her.

FOLDAL.
I believe you are doing them an injustice.

FOLDAL.
Azt hiszem, hogy most az egyszer igazságtalan vagy irántuk.

佛尔达尔
我看你是冤屈了她们。

BORKMAN
(opfarende).
Jeg gør aldrig noget menneske uret! Begge to så har de hidset ham imod mig, hører du jo!

BORKMAN.
[Firing up.]
I never do any one injustice! Both of them have gone and poisoned his mind against me, I tell you!

BORKMAN.
Én soha senki iránt sem vagyok igaztalan! Ellenem lázitotta mind a kettő, azt mondom neked!

博克曼
（勃然大怒）
我从来不冤屈人！她们俩都把他教坏了，教他跟我作对，老实告诉你吧！

FOLDAL
(spagfærdig).
Ja, ja, ja, så har de vel det da.

FOLDAL.
[Soothingly.]
Well, well, well, I suppose they have.

FOLDAL.
(Engedékenyen.)
Hát igen, akkor már alighanem ugy lesz.

佛尔达尔
（安慰他）
嗯，嗯，也许是吧。

BORKMAN
(harmfuld).
Å, de kvinder! De fordærver og forvansker livet for os! Forkvakler hele vor skæbne, – hele vor sejersgang.

BORKMAN.
[Indignantly.]
Oh these women! They wreck and ruin life for us! Play the devil with our whole destiny--our triumphal progress.

BORKMAN.
(Elkeseredve)
Ó, ezek az asszonyok! Megkeserítik és kiforgatják az életünket! Belekontárkodnak a végzetünkbe, — a diadalunkba.

博克曼
（生气）
哼，这些女人！她们断送了我们的一生！她们跟我们的命运作对，跟我们的胜利前前程捣乱。

FOLDAL.
Ikke alle, du!

FOLDAL.
Not all of them!

FOLDAL.
Tudod, nem mindnyájan.

佛尔达尔
并不是个个女人都这样。

BORKMAN.
Så? Nævn mig nogen eneste en, som duer da!

BORKMAN.
Indeed? Can you tell me of a single one that is good for anything?

BORKMAN.
Ugy? Nevezz hát egyetlen egyet, a melyik ér valamit.

博克曼
是吗？你能不能举出一个中用的女人？

FOLDAL.
Nej, det er sagen. De få, jeg kender, de duer ikke.

FOLDAL.
No, that is the trouble. The few that I know are good for nothing.

FOLDAL.
Nem, hisz éppen ez az. Az a néhány a kit én ismerek, az nem ér semmit.

佛尔达尔
举不出，困难就在这儿。我认识的几个都不中用。

BORKMAN
(blæser hånligt).
Ja, hvad nytter det så! At der er slige kvinder til, – når en ikke kender dem!

BORKMAN.
[With a snort of scorn.]
Well then, what is the good of it? What is the good of such women existing--if you never know them?

BORKMAN.
(Gúnyosan.)
Hát mit ér akkor, hogy egyáltalában olyan nők is vannak — ha az ember nem ismeri őket!

博克曼
（鼻子里冷笑一声）
既然如此，有什么好处？即使真有这种女人，如果你不认识她们，对你有什么好处？

FOLDAL
(varmt).
Jo, John Gabriel, det nytter alligevel. Det er så lykkeligt og så velsignet at tænke på, at ude, rundt om os, langt borte, – der findes dog den sande kvinde.

FOLDAL.
[Warmly.]
Yes, John Gabriel, there is good in it, I assure you. It is such a blessed, beneficial thought that here or there in the world, somewhere, far away--the true woman exists after all.

FOLDAL.
(Melegséggel.)
Mégis, — John Gábriel, mégis, ér valamit. Olyan felséges és magasztos gondolat, hogy odakünn, körülöttünk, a meszsze távolban, — ott mégis létezik a valódi asszony.

佛尔达尔
（热情地）
有，约翰·盖勃吕尔，有好处，我向你担保，心里想想世界上某些遥远的地方确有忠实女人，这是一桩有福气有益处的事。

BORKMAN
(flytter sig utålmodig i sofaen).
Å, lad bare være med den digtersnak!

BORKMAN.
[Moving impatiently on the sofa.]
Oh, do spare me that poetical nonsense.

BORKMAN.
(Türelmetlen mozdulattal.)
Ugyan hallgass azzal a poéta fecsegéssel.

博克曼
（在沙发上不耐烦地移动）
算了，少说这种诗人的废话。

FOLDAL
(ser dybt krænket på ham).
Kalder du min helligste tro for digtersnak?

FOLDAL.
[Looks at him, deeply wounded.]
Do you call my holiest faith poetical nonsense?

FOLDAL.
(Fájdalommal pillant rá.)
Poéta fecsegésnek nevezed te az én legszentebb hitvallásomat?

佛尔达尔
（瞧着他，很不痛快）
你把我最神圣的信仰叫作诗人的废话？

BORKMAN
(hårdt).
Ja, jeg gør! Det er dette her, som er skyld i, at du aldrig er kommen frem i verden. Hvis du vilde la’ alt sligt noget fare, så kunde jeg endnu hjælpe dig på fode, – hjælpe dig i vejret.

BORKMAN.
[Harshly.]
Yes I do! That is what has always prevented you from getting on in the world. If you would get all that out of your head, I could still help you on in life--help you to rise.

BORKMAN.
(Keményen.)
Persze, hogy annak nevezem. Hiszen épp ez az oka, hogy sohase birtál fölvergődni az életben. Ha félre dobnád mindezt a lim-lomot, akkor még talpra állíthatnálak, — magasra emelhetnélek.

博克曼
（粗暴地）
不错，我是这么说！一向阻碍你前进的正是这种念头。如果你肯撇开这种念头，我还有力量帮你前进-- 帮你往上走。

FOLDAL
(mens det koger indeni ham).
Å, det kan du jo ikke.

FOLDAL.
[Boiling inwardly.]
Oh, you can’t do that.

FOLDAL.
(Benseje forr a fölindulástól.)
Ah, nem birod te azt.

佛尔达尔
（心里乱哄哄的）
你没有这力量。

BORKMAN.
Jeg kan, når jeg bare kommer til magten igen.

BORKMAN.
I can when once I come into power again.

BORKMAN.
De birom, csak hatalomra jussak megint.

博克曼
我有，等我再掌权的时候。

FOLDAL.
Men det har visst forfærdelig lange udsigter.

FOLDAL.
That won’t be for many a day.

FOLDAL.
Csakhogy odáig elrémitően hosszú az ut.

佛尔达尔
那个日子一时不会来。

BORKMAN
(hæftig).
Tror du kanske, at den tid aldrig kommer? Svar mig på det!

BORKMAN.
[Vehemently.]
Perhaps you think that day will never come? Answer me!

BORKMAN.
(Hevesen.)
Azt érted talán, hogy az az idő sohasem, érkezik el? Felelj nekem erre!

博克曼
（愤激）
是不是你也许以为那个日子永远不会来？你说！

FOLDAL.
Jeg véd ikke, hvad jeg skal svare dig.

FOLDAL.
I don’t know what to answer.

FOLDAL.
Én nem tudom mit feleljek.

佛尔达尔
我不知道该说什么。

BORKMAN
(rejser sig, kold og fornem, med en håndbevægelse mod døren).
Så har jeg ikke længer nogen brug for dig.

BORKMAN.
[Rising, cold and dignified, and waving his hand towards the door.]
Then I no longer have any use for you.

BORKMAN.
(Hideg előkelőséggel fölemelkedik és egy kézmozdulattal az ajtóra mutat.)
Akkor nincs rád többé szükségem.

博克曼
（站起来，态度冷静庄严，用手向门一挥）
那么，以后我用不着你了。

FOLDAL
(op fra stolen).
Ikke brug –!

FOLDAL.
[Starting up.]
No use----!

FOLDAL.
(Hirtelen fölindulással.)
Nincs rám szükséged? —

佛尔达尔
（跳起来）用不着我了！

BORKMAN.
Når du ikke tror, at min skæbne vil vende sig –

BORKMAN.
Since you do not believe that the tide will turn for me----

BORKMAN.
Ha te nem hiszed, hogy az én sorsom megfordul —

博克曼
你既然不信我将来会转运---

FOLDAL.
Men jeg kan da ikke tro imod al fornuft! – Oprejsning måtte du jo ha’ –

FOLDAL.
How can I believe in the teeth of all reason? You would have to be legally rehabilitated----

FOLDAL.
De hát hogy hihessem azt, a minek a józan ész ellene szól! — Rehabilitálva kellene lenned —

佛尔达尔
我怎么能相信道理上讲不通的话？你先得恢复法律上的地位---

BORKMAN.
Videre! Videre!

BORKMAN.
Go on! go on!

BORKMAN.
Tovább, csak tovább!

博克曼
说下去！说下去！

FOLDAL.
Vel har jeg ikke taget min examen; men så meget har jeg da læst i mine dage –

FOLDAL.
It’s true I never passed my examination; but I have read enough law to know that----

FOLDAL.
Vizsgáimat ugyan igaz, hogy nem tettem le; de annyit tudok még diákkoromból —

佛尔达尔
我虽然考律师没及格，然而我的法律知识还够得上知道---

BORKMAN
(hurtig).
Umuligt, mener du?

BORKMAN.
[Quickly.]
It is impossible, you mean?

BORKMAN.
Hogy lehetetlen, azt érted?

博克曼
（急忙接嘴）
你是不是说这是做不到的事？

FOLDAL.
Der er ikke noget præjudikat for sligt.

FOLDAL.
There is no precedent for such a thing.

FOLDAL.
Eddig nincs rá példa.

佛尔达尔
这种事没有先例。

BORKMAN.
Behøves ikke for undtagelsesmennesker.

BORKMAN.
Exceptional men are above precedents.

BORKMAN.
Szükségtelen is, kivételes embereknél.

博克曼
非常人物用不着先例。

FOLDAL.
Loven kender ikke den slags hensyn.

FOLDAL.
The law knows nothing of such distinctions.

FOLDAL.
A törvény nem ismer ilyen kivételeket.

佛尔达尔
法律不承认这种区别。

BORKMAN
(hårdt og afgørende).
Du er ingen digter, Vilhelm.

BORKMAN.
[Harshly and decisively.]
You are no poet, Vilhelm.

BORKMAN.
(Kemény elutasitó hangon)
Vilmos, te nem vagy költő.

博克曼
（粗暴而坚决）
你到底不是诗人，威廉。

FOLDAL
(folder uvilkårlig hænderne).
Siger du det i fuldt alvor?

FOLDAL.
[Unconsciously folding his hands.]
Do you say that in sober earnest?

FOLDAL.
(Önkényte1enül összekulcsolt kezekkel)
Egészen komolyan mondod te ezt?

佛尔达尔
（不知不觉把两只手一盘）
你这句话是不是当真？

BORKMAN
(afvisende, uden at svare).
Vi spilder bare vor tid på hinanden. Bedst, at du ikke kommer igen.

BORKMAN.
[Dismissing the subject, without answering.]
We are only wasting each other’s time. You had better not come here again.

BORKMAN.
(A kérdést feleletre nem méltatva.)
Mi ketten csak eltékozoljuk egymással az időt. Legokosabb, ha nem is jösz többet.

博克曼
（抛开本题，不答复他）
咱们徒然浪费彼此的时间，你以后不必再来了。

FOLDAL.
Vil du altså, at jeg skal gå fra dig?

FOLDAL.
Then you really want me to leave you?

FOLDAL.
Hát azt akarod, hogy elmenjek tőled?

佛尔达尔
这么说，你真要我走吗？

BORKMAN
(uden at se på ham).
Har ingen brug for dig længer.

BORKMAN.
[Without looking at him.]
I have no longer any use for you.

BORKMAN.
(A nélkül, hogy ránézne.)
Nincs többé szükségem rád.

博克曼
（不瞧他）
我用不着你了。

FOLDAL
(sagtmodig, tager mappen).
Nej, nej, nej; kan så være, det.

FOLDAL.
[Softly, taking his portfolio.]
No, no, no; I daresay not.

FOLDAL.
(Békülékenyen mappáját veszi.)
Nincs, nincs; az lehetséges.

佛尔达尔
（拿起纸夹子，轻轻地）
嗯，嗯，嗯，大概是吧。

BORKMAN.
Her har du altså hele tiden løjet for mig.

BORKMAN.
Here you have been lying to me all the time.

BORKMAN.
Tehát te nekem ez alatt az egész idő alatt mindig hazudtál.

博克曼
这半天你一直在对我撒谎。

FOLDAL
(ryster på hodet).
Aldrig løjet, John Gabriel.

FOLDAL.
[Shaking his head.]
Never lying, John Gabriel.

FOLDAL.
(Fejét rázza.)
Sohasem hazudtam, John Gabriel.

佛尔达尔
（摇头）
我没撒谎，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN.
Har du ikke siddet her og løjet håb og tro og tillid ind i mig?

BORKMAN.
Have you not sat here feeding me with hope, and trust, and confidence--that was all a lie?

BORKMAN.
Nem hazudtál belém folytonosan hitet, bizalmat és önérzetet?

博克曼
你一直说些希望、信任、自信这一类字眼给我灌米汤-- 岂不是满嘴撒谎吗？

FOLDAL.
Det var ikke løgn, så længe du trode på mit kald. Så længe du trode på mig, så længe trode jeg på dig.

FOLDAL.
It wasn’t a lie so long as you believed in my vocation. So long as you believed in me, I believed in you.

FOLDAL.
Nem volt hazugság addig, míg te az én hivatottságomban hittél. A mig te hittél bennem, én is hittem te benned.

佛尔达尔
只要你对我的事业有信心，这些话就不是撒谎。只要你信仰我一天，我也信仰你一天。

BORKMAN.
Vi har bedraget hinanden gensidig altså. Og kanske bedraget os selv – begge to.

BORKMAN.
Then we have been all the time deceiving each other. And perhaps deceiving ourselves--both of us.

BORKMAN.
Mi tehát kölcsönösen csaltuk egymást. És végül megcsaltuk saját magunkat — mind a ketten.

博克曼
这么说，咱们一直在互相欺骗。并且说不定还是欺骗自己--- 咱们俩。

FOLDAL.
Men er da ikke det i grunden venskab, John Gabriel?

FOLDAL.
But isn’t that just the essence of friendship, John Gabriel?

FOLDAL.
De hát, alapjában véve, nem barátság ez John Gábriel?

佛尔达尔
难道这不正是友谊的本质吗，约翰·盖勃吕尔？

BORKMAN
(smiler bittert).
Jo, det, at bedrage, – det er venskab. Det har du ret i. Den erfaring har jeg gjort en gang før.

BORKMAN.
[Smiling bitterly.]
Yes, you are right there. Friendship means--deception. I have learnt that once before.

BORKMAN.
(Keserű mosolylyal.)
Hogyne, csalni, — az barátság. Ebben igazad van. Ebben a tapasztalásban már volt egyszer részem.

博克曼
（苦笑）
不错，你说对了。友谊就是-- 欺骗。我尝过那么一次滋味。

FOLDAL
(ser hen på ham).
Ikke noget digterkald. Og det kunde du sige mig så hårdhændt.

FOLDAL.
[Looking at him.]
I have no poetic vocation! And you could actually say it to me so bluntly.

FOLDAL.
(Föltekint rá.)
Semmi, költői hivatottság tehát. És te ezt ilyen kíméletlenül mondod nekem?

佛尔达尔
（瞧着他）
我不配当诗人！你竟这么不客气地当面说我！

BORKMAN
(blødere i stemmen).
Nå, jeg er jo ikke nogen sagkyndig på det område.

BORKMAN.
[In a gentler tone.]
Well, you know, I don’t pretend to know much about these matters.

BORKMAN.
(Valamivel lágyabb hangon.)
Ugyan, hiszen én nem vagyok szakavatott azon a téren.

博克曼
（口气温和了些）
嗯，你知道，这些事我不很内行。

FOLDAL.
Kanske mere end du selv véd.

FOLDAL.
Perhaps you know more than you think.

FOLDAL.
Talán inkább, mint magad is képzeled.

佛尔达尔
也许你不像自己说的那么外行。

BORKMAN.
Jeg?

BORKMAN.
I?

BORKMAN.
Én?

博克曼
我？

FOLDAL
(sagte).
Ja, du. For jeg har selv havt mine tvil – en gang imellem, skal du vide. Den grufulde tvil – at jeg har forkvaklet livet for en indbildnings skyld.

FOLDAL.
[Softly.]
Yes, you. For I myself have had my doubts, now and then, I may tell you. The horrible doubt that I may have bungled my life for the sake of a delusion.

FOLDAL.
(Halkan.)
Igen, te. Ugyanis engem magamat is kínozott a kétség, tudod, időről-időre — hogy nem vesztegettem-é el az életemet egy képzelődés miatt.

佛尔达尔
（低声）
不错，是你。老实告诉你，有时候我自己心里也没有把握。我非常怀疑，也许为了一个幻想，我槽蹋了自己的一生。

BORKMAN.
Har du selv tvil, da står du på faldende fødder.

BORKMAN.
If you have no faith in yourself, you are on the downward path indeed.

BORKMAN.
De ha te magad kételkedel magadban, akkor gyönge lábon állasz.

博克曼
如果你对自己没有信心，那么，你就真是在走下坡路了。

FOLDAL.
Derfor var det så trøsterigt for mig at komme her og støtte mig op til dig, som troede. (tager sin hat.) – Men nu er du som en fremmed for mig.

FOLDAL.
That was why I found such comfort in coming here to lean upon your faith in me. [Taking his hat.] But now you have become a stranger to me.

FOLDAL.
Azért találtam akkora vigasztalást abban, hogy idejöjjek és terád támaszkodjam, a kiben ez a hit meg volt. (Fogja a kalapját.) De most olyan vagy rám nézve mint egy idegen.

佛尔达尔
所以我在你这儿从你对我的信心里得到了极大的安慰。（拿起帽子）可是现在你对我变成不相干的人了。

BORKMAN.
Du også for mig.

BORKMAN.
And you to me.

BORKMAN.
Te is nekem.

博克曼
你对我也是如此。

FOLDAL.
Godnat, John Gabriel.

FOLDAL.
Good night, John Gabriel.

FOLDAL.
Jó' jszakát John Gábriel.

佛尔达尔
再见，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN.
Godnat, Vilhelm.
(Foldal går ud til venstre.)
(Borkman står en stund og stirrer mod den lukkede dør; gør en bevægelse, som om han vilde kalde Foldal tilbage, men betænker sig og begynder at gå op og ned ad gulvet med hænderne på ryggen. Derpå standser han ved sofabordet og slukker lampen. Det bliver halvmørkt i salen.)
(Lidt efter banker det på tapetdøren til venstre i baggrunden.)

BORKMAN.
Good night, Vilhelm.
[Foldal goes out to the left.]
[BORKMAN stands for a moment gazing at the closed door; makes a movement as though to call FOLDAL back, but changes his mind, and begins to pace the floor with his hands behind his back. Then he stops at the table beside the sofa and puts out the lamp. The room becomes half dark. After a short pause, there comes a knock at the tapestry door.]

BORKMAN.
Jó' jszakát Vilmos.
(Foldal balra el.)
Borkman egy ideig áll s az ajtóra mered, mely az alatt becsukódott, egyet mozdul, mintha Foldalt vissza akarná hívni, de meggondolja és járkálni kezd, két kezét a hátán összefogva. Azután megáll a dívány előtti asztalnál és eloltja a lámpát. A teremben félhomály lesz.)
(Egy idő múlva, hátul a kis tapéta-ajtón kopognak.)

博克曼
再见，威廉。
(佛尔达从左下。)
（博克曼站着对那关上的门呆望了会儿，作个姿势好像要把佛尔达尔叫回来，可是又改变主意，背着两手在屋里踱来踱去。随后，在沙发旁的桌子前站住，把灯熄灭。屋子变成半黑。过了片刻，壁衣门上有人敲了一下。）

BORKMAN
(ved bordet, farer sammen, vender sig og spørger højlydt).
Hvem er det, som banker?
(Intet svar; det banker igen.)

BORKMAN.
[At the table, starts, turns, and asks in a loud voice:]
Who is that knocking?
[No answer, another knock.]

BORKMAN.
(Ki az asztalnál áll, megrázkodik, megfordul és hangosan kérdi.)
Ki kopog?
(Semmi felelet; ismét kopogás.)

博克曼
（在桌旁，吃了一惊，转过身去，高声地）
谁在敲门？
（没人答话，又敲了一下。）

BORKMAN
(bliver stående).
Hvem er det? Kom ind!
(Ella Rentheim, med et tændt lys i hånden, kommer tilsyne i døren. Hun er klædt i sin sorte dragt, som før, med kåben kastet løst over skuldrene.)

BORKMAN.
[Without moving.]
Who is it? Come in!
[ELLA RENTHEIM, with a lighted candle in her hand, appears in the doorway. She wears her black dress, as before, with her cloak thrown loosely round her shoulders.]

BORKMAN.
(Megáll.)
Ki van ott? Szabad!
(Rentheim Ella megjelenik az ajtóban, égő gyertyával a kezében. Ugyanaz a fekete bársony ruha van rajta, mint előbb, köpenye vállára vetve.)

博克曼
（身子不动）
谁？进来！
（艾勒·瑞替姆手里拿着一支点着的蜡烛在门口出现。她还是穿着那件黑丝绒衣服，外氅松松地披在肩膀上。）

BORKMAN
(stirrer på hende).
Hvem er De? Hvad vil De mig!

BORKMAN.
[Staring at her.]
Who are you? What do you want with me?

BORKMAN.
(Rámered a szeme.)
Kicsoda ön? Mit akar ön tőlem?

博克曼
（瞪眼瞧她）你是谁？找我干什么？

ELLA RENTHEIM
(lukker døren efter sig og kommer nærmere).
Det er mig, Borkman.
(hun sætter lyset fra sig på pianoet og bliver stående der.)

ELLA RENTHEIM.
[Closes the door and advances.]
It is I, Borkman.
[She puts down the candle on the piano and remains standing beside it.]

ELLA.
(Az ajtót beteszi maga mögött és közelebb jön.)
Én vagyok, Borkman.
(A gyertyát a zongorára teszi és ott marad állva.)

艾勒·瑞替姆
（关上门，走上前来）
是我，博克曼。
(她把蜡烛搁在钢琴上，在琴旁站住。)

BORKMAN
(står som lynslagen, stirrer ufravendt på hende og hvisker halvhøjt).
Er det – er det Ella? Er det Ella Rentheim?

BORKMAN.
[Stands as though thunderstruck, stares fixedly at her, and says in a half-whisper.]
Is it--is it Ella? Is it Ella Rentheim?

BORKMAN.
(Mintha villám érte volna, olyan mereven áll, idegenül nézi és félhangon suttogja.)
Ez — Ella ez? Rentheim Ella ez?

博克曼
（大吃一惊，对她仔细打量，低声自语）
你是-- 艾勒吗？你是艾勒·瑞替姆吗？

ELLA RENTHEIM.
Ja. – Det er „din“ Ella, – som du kaldte mig før i tiden. Engang. For de mange – mange år siden.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it’s “your” Ella, as you used to call me in the old days; many, many years ago.

ELLA.
Igen. — A „te Ellád" a hogy régi időben neveztél. Akkor. Sok-sok esztendővel ezelőtt.

艾勒·瑞替姆
是，正是“你的”艾勒，许多年前你就是这么叫我的。

BORKMAN
(som før).
Ja, det er dig, Ella, – jeg ser det nu.

BORKMAN.
[As before.]
Yes, it is you Ella, I can see you now.

BORKMAN.
(Mint fönn.)
Igen, te Ella vagy, — most látom.

博克曼
（还是那样子）
对了，你是艾勒，现在我看出来了。

ELLA RENTHEIM.
Kan du kende mig igen?

ELLA RENTHEIM.
Can you recognise me?

ELLA.
Rám ismersz megint?

艾勒·瑞替姆
你还认识我吗？

BORKMAN.
Ja, nu begynder jeg at –

BORKMAN.
Yes, now I begin to----

BORKMAN.
Csakugyan, kezdelek már ismerni —

博克曼
认识，现在我渐渐地--

ELLA RENTHEIM.
Årene har taget hårdt og høstligt på mig, Borkman. Synes du ikke det?

ELLA RENTHEIM.
The years have told on me, and brought winter with them, Borkman. Do you not think so?

ELLA.
Az évek keményen, kíméletlenül bántak el velem Borkmann. Nem így látod te is?

艾勒·瑞替姆
年岁不饶人，我已经老了，博克曼。你说是不是？

BORKMAN
(tvungent).
Du er ble’t noget forandret. Sådan i første øjeblik –

BORKMAN.
[In a forced voice.]
You are a good deal changed--just at first glance.

BORKMAN.
(Megerőltetésébe kerül a beszéd.)
Megváltoztál némileg. Úgy első tekintetre.

博克曼
（不自然的声音）
你大改样子了--- 在乍一看的时候。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har ikke de mørke krøllerne nedover nakken nu. De, som du engang holdt så af at sno om dine fingre.

ELLA RENTHEIM.
There are no dark curls on my neck now--the curls you once loved to twist round your fingers.

ELLA. Nincsenek már meg vállaimra hulló barna fürteim. Azok a fürtök, miket egykor úgy szerettél az ujjaidra csavargatni.

艾勒·瑞替姆
现在我脖子上没有一圈儿一圈儿的黑头发了--- 从前你爱把它们绕在手指头上。

BORKMAN
(hurtig).
Rigtig! Nu ser jeg det, Ella. Du har forandret frisuren.

BORKMAN.
[Quickly.]
True! I can see now, Ella, you have done your hair differently.

BORKMAN.
(Hirtelen.)
Csakugyan, most látom Ella, megváltoztattad a hajviseletedet.

博克曼
（急忙接嘴）
对！现在我看出来了，艾勒，你的头发跟从前梳的不一样了。

ELLA RENTHEIM
(med et trist smil).
Akkurat. Det er frisuren, som gør det.

ELLA RENTHEIM.
[With a sad smile.]
Precisely; it is the way I do my hair that makes the difference.

ELLA.
(Fájó mosolylyal.)
Ezt eltaláltad, a hajviselet teszi.

艾勒·瑞替姆
（凄然一笑）
一点儿都不错，不同的地方就在头发式样上。

BORKMAN
(afledende).
Jeg vidste ellers ikke af, at du var her på disse kanter af landet.

BORKMAN.
[Changing the subject.]
I had no idea that you were in this part of the world.

BORKMAN.
(Elterelve.)
Különben — nem tudtam, hogy te ezen a vidéken vagy.

博克曼
（换题目）
我没想到你住在本地。

ELLA RENTHEIM.
Jeg er også så nylig kommen.

ELLA RENTHEIM.
I have only just arrived.

ELLA.
Csak éppen most érkeztem ide.

艾勒·瑞替姆
我不过是刚来。

BORKMAN.
Hvorfor er du rejst hidover, – nu, ved vintertid?

BORKMAN.
Why have you come all this way now, in winter?

BORKMAN.
Mért utaztál ide, — most télidején? —

博克曼
你为什么老远地上这儿来，又是在冬天？

ELLA RENTHEIM.
Det skal du få høre.

ELLA RENTHEIM.
That you shall hear.

ELLA.
Azt majd elmondom.

艾勒·瑞替姆
回头我告诉你。

BORKMAN.
Er det noget, du vil mig?

BORKMAN.
Is it me you have come to see?

BORKMAN.
Tőlem akarsz valamit?

博克曼
你是不是来看我？

ELLA RENTHEIM.
Dig også. Men skal vi tale om det, så må jeg begynde langt tilbage.

ELLA RENTHEIM.
You among others. But if I am to tell you my errand, I must begin far back.

ELLA.
Tőled is. Mielőtt azonban arról beszélnénk, messziről kell kezdenem.

艾勒·瑞替姆
你是其中的一个。不过，如果我要告诉你我是为什么来的，我就得从头说起。

BORKMAN.
Du er visst træt.

BORKMAN.
You look tired.

BORKMAN.
Te bizonyosan fáradt vagy.

博克曼
看你的样子很累。

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg er træt.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I am tired.

ELLA.
Igen, fáradt vagyok.

艾勒·瑞替姆
不错，我是累了。

BORKMAN.
Vil du ikke sætte dig? Der, – i sofaen.

BORKMAN.
Won’t you sit down? There on the sofa.

BORKMAN.
Nem akarsz leülni? Oda — a divánra.

博克曼
你坐下好不好？坐在那边沙发上。

ELLA RENTHEIM.
Jo tak. Jeg trænger til at sidde.
(hun går over til højre og sætter sig i det forreste sofahjørne. Borkman står ved bordet med hænderne på ryggen og ser på hende. Kort taushed.)

ELLA RENTHEIM.
Yes, thank you; I need rest.
[She crosses to the right and seats herself in the furthest forward corner of the sofa. BORKMAN stands beside the table with his hands behind his back looking at her. A short silence.]

ELLA.
Köszönöm. Már csak le kell ülnöm.
(Jobbra megy és a diván sarkába leül. Borkman az asztalnál áll, kezei a hátán és nézi. Rövid szünet.)

艾勒·瑞替姆
好，谢谢。我是要休息休息。
(她走到右边，在沙发最靠前的角里坐下。博克曼站在桌旁，背着手瞧她。片刻无言。)

ELLA RENTHEIM.
Det er usigelig længe siden vi to mødtes, ansigt til ansigt, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
It seems an endless time since we two met, Borkman, face to face.

ELLA.
Szörnyű rég volt, hogy így álltunk egymás előtt szemtől szembe, Borkman.

艾勒·瑞替姆
博克曼，咱们俩好像不知多少年没见面了。

BORKMAN
(mørk).
Længe, længe siden. Alt det forfærdelige ligger imellem.

BORKMAN.
[Gloomily.]
It is a long, long time. And terrible things have passed since then.

BORKMAN.
(Sötéten.)
Régen, régen volt. Mind az a borzalom közötte fekszik.

博克曼
（伤心）
好久好久了。可怕的事情也经历过不少了。

ELLA RENTHEIM.
Et helt menneskeliv ligger imellem. Et forspildt menneskeliv.

ELLA RENTHEIM.
A whole lifetime has passed--a wasted lifetime.

ELLA.
Egy egész emberélet fekszik közte. Egy elveszett emberélet.

艾勒·瑞替姆
整整一生过去了--- 一生白糟蹋了。

BORKMAN
(ser hvasst på hende).
Forspildt!

BORKMAN.
[Looking keenly at her.]
Wasted!

BORKMAN.
(Mogorván.)
Elveszett!

博克曼
（仔细瞧她）
白糟蹋了？

ELLA RENTHEIM.
Ja, just forspildt. For os begge.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I say wasted--for both of us.

ELLA.
Elveszett. Mindkettőnk számára.

艾勒·瑞替姆
对了，白槽蹋了--- 咱们俩都一样。

BORKMAN
(i kold forretningstone).
Jeg eragter ikke mit liv som forspildt endnu.

BORKMAN.
[In a cold business tone.]
I cannot regard my life as wasted yet.

BORKMAN.
(Hideg, üzleti hangon.)
Én még nem tekintem az életemet elveszettnek.

博克曼
（冷静而认真的口气）
目前我还不能说我的一生是白糟蹋了。

ELLA RENTHEIM.
Nå, men mit liv da?

ELLA RENTHEIM.
And what about mine?

ELLA.
Nos, jól van, hanem az én életem?

艾勒·瑞替姆
那么我的呢？

BORKMAN.
Der har du selv skylden, Ella.

BORKMAN.
There you have yourself to blame, Ella.

BORKMAN.
Annak te magad vagy az oka, Ella.

博克曼
你只能埋怨自己，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(med et ryk).
Og det siger du!

ELLA RENTHEIM.
[With a start.]
And you can say that?

ELLA.
(Egy önkénytelen mozdulattal.)
És ezt te mondod!

艾勒·瑞替姆
（吃了一惊）
你居然会说这句话？

BORKMAN.
Du kunde så godt ble’t lykkelig uden mig.

BORKMAN.
You could quite well have been happy without me.

BORKMAN.
Te nagyon boldogulhattál volna nélkülem.

博克曼
没有我，你本来也可以很快活。

ELLA RENTHEIM.
Tror du det?

ELLA RENTHEIM.
Do you believe that?

ELLA.
Azt hiszed?

艾勒·瑞替姆
这是你的真心话吗？

BORKMAN.
Ifald du bare selv havde villet.

BORKMAN.
If you had made up your mind to.

BORKMAN.
Csak te magad is akartad volna.

博克曼
只要当初你有决心。

ELLA RENTHEIM
(bittert).
Ja jeg véd jo nok, at der stod en anden parat til at ta’ imod mig –

ELLA RENTHEIM.
[Bitterly.]
Oh, yes, I know well enough there was some one else ready to marry me.

ELLA.
(Keserűen.)
Azt igenis tudom, hogy egy másvalaki kész volt elvenni engem ...

艾勒·瑞替姆
（伤心）
嗯，不错，我知道那时候另外有个人愿意跟我结婚。

BORKMAN.
Men ham viste du væk –

BORKMAN.
But you rejected him.

BORKMAN.
De azt elutasítottad.

博克曼
可是你不要他。

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg gjorde det.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I did.

ELLA.
Azt cselekedtem.

艾勒·瑞替姆
对了，我不要他。

BORKMAN.
Gang på gang viste du ham væk. År efter år –

BORKMAN.
Time after time you rejected him. Year after year----

BORKMAN.
Egyre-másra elutasítottad. Évről-évre —

博克曼
你一次一次地拒绝他。一年一年地---

ELLA RENTHEIM
(hånligt).
– år efter år viste jeg lykken fra mig, mener du vel?

ELLA RENTHEIM.
[Scornfully.]
Year after year I rejected happiness, I suppose you think?

ELLA.
(Gúnyosan.)
Évről-évre utasítottam el magamtól a boldogságot, nemde?

艾勒·瑞替姆
（鄙夷地）
我一年一年地把幸福推出去，你大概是这意思吧？

BORKMAN.
Du kunde så godt ble’t lykkelig med ham også. Og da havde jeg været frelst.

BORKMAN.
You might perfectly well have been happy with him. And then I should have been saved.

BORKMAN.
Te igen boldog lehettél volna Ö vele is. És én meg lettem volna mentve.

博克曼
你跟他过日子可以很快活，并且我也可以不遭殃了。

ELLA RENTHEIM.
Du? –

ELLA RENTHEIM.
You?

ELLA.
Te? —

艾勒·瑞替姆
你？

BORKMAN.
Ja, da havde du frelst mig, Ella.

BORKMAN.
Yes, you would have saved me, Ella.

BORKMAN.
Azzal megmentettél volna, Ella.

博克曼
对了，艾勒，那么一来，你就可以保全我了。

ELLA RENTHEIM.
Hvorledes mener du det?

ELLA RENTHEIM.
How do you mean?

ELLA.
Hogy érted ezt?

艾勒·瑞替姆
你这话什么意思？

BORKMAN.
Han trode, det var mig, som stod bagved dine afvisninger, – dine evige afslag. Og så tog han hævn. For det kunde han så let, – han, som havde alle mine uforbeholdne, tillidsfulde breve i sit værge. Dem gjorde han brug af, – og så var det ude med mig – indtil videre da. Se, alt det er du skyld i, Ella!

BORKMAN.
He thought I was at the bottom of your obstinacy--of your perpetual refusals. And then he took his revenge. It was so easy for him; he had all my frank, confiding letters in his keeping. He made his own use of them; and then it was all over with me--for the time, that is to say. So you see it is all your doing, Ella!

BORKMAN.
Ő azt hitte, én állok útjában. Hogy én vagyok az oka örökös elutasittatásának. Es boszút állt. Mert ez oly könnyű volt neki, — neki, a ki valamennyi, minden tartozásnélküli bizalmas levelemet megőrizte! Fölhasználta őket és, - és nekem végem volt, - legalább egyelőre. Látod Ella, hogy mindennek te vagy az oka!

博克曼
他以为你执意不答应，再三拒绝他，都是我在背后撺掇的。因此他要报复。他要报复很容易，我的机密信件都在他手里。他把那些材料随便摆布了一下，我就垮台了-- 只是暂时垮台，这就是说。你看，这都是你闹出来的，艾勒！

ELLA RENTHEIM.
Se, se, Borkman, – når det kommer til stykket, så er det kanske mig, som står i skyld og gæld til dig.

ELLA RENTHEIM.
Oh indeed, Borkman. If we look into the matter, it appears that it is I who owe you reparation.

ELLA.
No nézze meg az ember Borkman, — talán bizony ugy áll a dolog, hogy én vagyok a te adósod.

艾勒·瑞替姆
嗯，真的，博克曼。如果咱们仔细想一下，好像我应该对你赔偿损失。

BORKMAN.
Som man ta’r det. Jeg véd godt alt det, jeg har at takke dig for. Du lod gården her, hele eiendommen, tilslå dig ved auktionen. Stilled huset fuldt til rådighed for mig og for – for din søster. Du tog Erhart til dig, – og sørged for ham i alle måder –

BORKMAN.
It depends how you look at it. I know quite well all that you have done for us. You bought in this house, and the whole property, at the auction. You placed the house entirely at my disposal--and your sister too. You took charge of Erhart, and cared for him in every way----

BORKMAN.
A hogy épen vesszük. Én nagyon jól tudom, mi mindent köszönhetek neked. Te ezt a jószágot itt, az egész birtokot, megvétteted az árverésen. Te az egész házat nekem és - és a nővérednek rendelkezésére bocsátottad. Te magadhoz vetted Erhardot, gondoskodtál róla minden tekintetben.

博克曼
那也在乎怎么看法。你替我们出的力我都知道。拍卖的时候，你把这所房子以及全部财产都买到了手里。你把这所房子交给我-- 和你姐姐-- 自由处置。你还抚养遏哈特，尽心照管他。

ELLA RENTHEIM.
– så længe jeg fik lov til det –

ELLA RENTHEIM.
As long as I was allowed to----

ELLA.
A meddig meg volt engedve.

艾勒·瑞替姆
只要别人许我这样做一天---

BORKMAN.
– fik lov af din søster, ja. Jeg har aldrig blandet mig ind i disse huslige spørgsmål. – Som jeg vilde sagt, – jeg véd, hvad du har ofret for mig og for din søster. Men du kunde også gøre det, Ella. Og du skal vel huske på, at der var mig, som satte dig i stand til at kunne det.

BORKMAN.
By your sister, you mean. I have never mixed myself up in these domestic affairs. As I was saying, I know all the sacrifices you have made for me and for your sister. But you were in a position to do so, Ella; and you must not forget that it was I who placed you in that position.

BORKMAN.
Azaz a nővéred részéről meg volt engedve. Én ezekbe a házi ügyekbe sohasem avatkoztam bele. — Tehát a mint mondani akartam, én tudom, hogy micsoda áldozatot hoztál nekem és nővérednek. Csakhogy meg is tehetted Ella. És nem szabad elfelejtened, hogy én voltam az, a ki abba a helyzetbe juttattalak, hogy ezt meg is tehesd.

博克曼
你是指你姐姐说。我从来不过问这些家务事。我刚说过，你在我和你姐姐身上出的那些力我都知道。可是你有那份力量，艾勒。并且你别忘了，给你那份力量的人就是我。

ELLA RENTHEIM
(oprørt).
Der fejler du storlig, Borkman! Det var mit inderste, varmeste sind og hjerte for Erhart, – og for dig også, – det var det, som drev mig!

ELLA RENTHEIM.
[Indignantly.]
There you make a great mistake, Borkman! It was the love of my inmost heart for Erhart--and for you too--that made me do it!

ELLA.
(Fellázadva.)
Rettenetesen csalódol Borkman! A szivem legmélyéből fakadó vonzalom volt Erhard iránt, — és te irántad is, — ez volt, a mi arra inditott, hogy megtegyem.

艾勒·瑞替姆
（生气）
博克曼，这话你完全说错了！我肯那么出力是因为我真心爱遏哈特-- 并且也真心爱你。

BORKMAN
(afbrydende).
Kære, lad os ikke komme ind på følelser og sligt noget. Jeg mener naturligvis, at når du handled, som du gjorde, så var det mig, som gav dig evnen til det.

BORKMAN.
[Interrupting.]
My dear Ella, do not let us get upon questions of sentiment and that sort of thing. I mean, of course, that if you acted generously, it was I that put it in your power to do so.

BORKMAN.
(Felbeszakitja beszédét.)
Édes Ella, ne bocsátkozzunk holmi érzelmekbe és efélékbe belé. A mit mondtam, azt természetesen úgy értettem, hogy ha te úgy cselekedtél, hát én voltam az, a ki téged erre képessé tettelek.

博克曼
（打断她的话）
我的好艾勒，咱们别牵扯感情问题什么的。当然，我的意思是，你能那么慷慨，那是我给你的力量。

ELLA RENTHEIM
(smiler).
Hm, evnen, evnen –

ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
H’m! In my power----

ELLA.
(Mosolyog.)
Hm, képessé, képessé —

艾勒·瑞替姆
（微笑）
哼！你给我的力量！

BORKMAN
(ildfuldt).
Ja, netop evnen! Da det store, afgørende slag skulde stå, – da jeg ikke kunde spare hverken slægt eller venner, – da jeg måtte gribe – og altså greb til millionerne, som var betroet mig, – da sparte jeg alt det, som dit var, alt, hvad du ejed og havde, – skønt jeg kunde ta’t og lånt det – og brugt det – ligesom alt det øvrige!

BORKMAN.
[Warmly.]
Yes, put it in your power, I say! On the eve of the great decisive battle--when I could not afford to spare either kith or kin--when I had to grasp at--when I did grasp at the millions that were entrusted to me--then I spared all that was yours, every farthing, although I could have taken it, and made use of it, as I did of all the rest!

BORKMAN.
(Tüzesen.)
Igenis, éppen hogy képessé! Mikor a nagy, döntő ütközet előtt állottam, — mikor sem rokont, sem barátot nem kímélhettem — mikor a milliókhoz, melyek rám voltak bizva hozzá, kellett nyulnom — és tehát hozzá is nyultam — akkor mindazt megkiméltem, a mi a tied volt, egész vagyonodat, — noha éppen úgy elkölcsönözhettem — és fölhasználhattam volna, - mint a többit mind.

博克曼
（兴奋）
是啊，我给你的力量！在那场大决战快要开始的时候--- 那时候亲戚朋友我一概顾不得啦-- 那时候我只能挪用，并且确实挪用了别人托付给我的几百万产业，然而凡是你的产业我一概没动，一个钱也没动。虽然我也可以挪用，像我挪用别人的产业一样！

ELLA RENTHEIM
(kold og rolig).
Det er sandt og rigtig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
[Coldly and quietly.]
That is quite true, Borkman.

ELLA.
(Hidegen, nyugodtan.)
Ez tökéletesen igaz Borkman.

艾勒·瑞替姆
（冷静地）
这话不假，博克曼。

BORKMAN.
Det er det. Og derfor, – da de så kom og tog mig, – så fandt de også alt dit urørt i bankens kælder.

BORKMAN.
Yes it is. And that was why, when they came and took me, they found all your securities untouched in the strong-room of the bank.

BORKMAN.
Mindenesetre. Azért aztán — mikor jöttek és elvittek — akkor meg is találtak a bankban mindent, a mi a tied volt, érintetlenül.

博克曼
确是真的。所以他们来抓我的时候，发现你的证券在银行保险库里丝毫没动。

ELLA RENTHEIM
(ser hen på ham).
Jeg har så tidt tænkt på det, – hvorfor sparte du egentlig alt det, som mit var? Og bare det alene?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him.]
I have often and often wondered what was your real reason for sparing all my property? That, and that alone.

ELLA.
(Tekintetét rászegzi.)
Annyiszor gondolkoztam felőle, — miért kímélted te tulajdonképpen meg mindazt, a mi az enyém volt? és csupán csak azt?

艾勒·瑞替姆
（瞧着他）
我时常纳闷，你保全我那份产业究竟是什么理由？为什么单单保全我那一份？

BORKMAN.
Hvorfor?

BORKMAN.
My reason?

BORKMAN.
Miért?

博克曼
我的理由？

ELLA RENTHEIM.
Ja, hvorfor? Sig mig det.

ELLA RENTHEIM.
Yes, your reason. Tell me.

ELLA.
Igen, miért? Mondd.

艾勒·瑞替姆
对了，你的理由。告诉我。

BORKMAN
(hårdt og hånligt).
Du tænker kanske, at det var for at jeg kunde ha’ noget at falde tilbage på – om det skulde gå galt?

BORKMAN.
[Harshly and scornfully.]
Perhaps you think it was that I might have something to fall back upon, if things went wrong?

BORKMAN.
(Keményen, gúnyosan.)
Talán azt hiszed, azért tettem, hogy legyen valamire támaszkodnom — ha a dolog ferdén ütne ki?

博克曼
（态度轻慢、粗暴）
也许你以为我想给自己留个退步，万一事情不妙的话？

ELLA RENTHEIM.
Å nej, du, – det tænkte du visst ikke på i de dage.

ELLA RENTHEIM.
Oh no, I am sure you did not think of that in those days.

ELLA.
Ó nem, — arra te bizonyos, hogy nem gondoltál abban az időben.

艾勒·瑞替姆
噢，那倒不是，我确知道那时候你想不到这上头。

BORKMAN.
Aldrig! Jeg var så uryggelig sikker på sejren.

BORKMAN.
Never! I was so absolutely certain of victory.

BORKMAN.
Sohasem! Sziklaszilárdan építettem győzelmemre.

博克曼
绝对想不到！我拿得稳一定会成功。

ELLA RENTHEIM.
Ja, men hvorfor så alligevel –?

ELLA RENTHEIM.
Well then, why was it that----?

ELLA.
Igen. de hát akkor miért?

艾勒·瑞替姆
那么你为什么--- ？

BORKMAN
(trækker på skuldrene).
Herregud, Ella, – det er ikke så godt at huske bevæggrunde, som er en snes år gamle. Jeg husker bare, at når jeg gik der ensom og tumled i stilhed med alle de store foretagender, som skulde sættes i værk, så syntes jeg, at jeg var tilmode ligesom jeg kunde tænke mig en luftskipper. Gik der i de søvnløse nætter og fyldte en kæmpeballon og skulde til at sejle udover et usikkert, farefuldt verdenshav.

BORKMAN.
[Shrugging his shoulders.]
Upon my soul, Ella, it is not so easy to remember one’s motives of twenty years ago. I only know that when I used to grapple, silently and alone, with all the great projects I had in my mind, I had something like the feeling of a man who is starting on a balloon voyage. All through my sleepless nights I was inflating my giant balloon, and preparing to soar away into perilous, unknown regions.

BORKMAN.
(Vállat von.)
Édes Istenem, Ella, — nem olyan könnyű az embernek, húsz esztendős inditó okokról, számot adni magának. Csak arra emlékszem, hogy mikor ott egyedül jártam-keltem, és a csöndességben terveket koholtom mindazokia a nagyvállalatokra miket munkába akartam venni, akkor olyanformán éreztem magamat, mint a hogy elképzeltem, hogy körülbelül egy léghajós érezheti magát. Álmatlan éjszakáimon úgy tetszett, mintha egy óriás léggömböt töltenék meg és kiszállandó volnék egy bizonytalan, veszélylyel teljes világtengerre.

博克曼
（耸耸肩膀）
说老实话，艾勒，要记住二十年前做事的动机可不容易啊。我只知道，每逢独自静静地盘算我那些大计划的时候，我心里的滋味好像是个正要坐着气球出去旅行的人。夜里睡不着觉的时候，我把气球打足了气，准备飞到危险荒凉、没人知道的地区。

ELLA RENTHEIM
(smiler).
Du, som aldrig tvilte på sejren?

ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
You, who never had the least doubt of victory?

ELLA.
(Mosolyog.)
Te, a ki sohasem kételkedtél a győzelemben?

艾勒·瑞替姆
（含笑）
你不是素来抱着必胜之心吗？

BORKMAN
(utålmodig).
Menneskene er slig, Ella. De både tviler og de tror på den samme ting. (hen for sig.) Og derfor var det vel, at jeg ikke vilde ha’ dig og dit med mig i ballonen.

BORKMAN.
[Impatiently.]
Men are made so, Ella. They both doubt and believe at the same time. [Looking straight before him.] And I suppose that was why I would not take you and yours with me in the balloon.

BORKMAN.
(Türelmetlenül.)
Ilyenek az emberek, Ella. Kétkednek és hisznek egy és ugyanazon idöben. (Maga elé.) És annak kellett az okának lenni, a miért téged és azt, ami a tied nem akartam magammal vinni a léghajóba.

博克曼
（不耐烦）
男人生来就这样，艾勒。他们有信心，同时也怀疑。（眼睛瞧着前面）我不愿意把你和你产业带上气球去，大概就为这理由。

ELLA RENTHEIM
(i spænding).
Hvorfor, spør’ jeg! Sig, hvorfor!

ELLA RENTHEIM.
[Eagerly.]
Why, I ask you? Tell me why!

EIIa.
(Feszülten.)
Miért, azt kérdem. Mondd meg miért?!

艾勒·瑞替姆
（急切地）
为什么？我问你。快说！

BORKMAN
(uden at se på hende).
En ta’r ikke gerne det dyreste med ombord på slig færd.

BORKMAN.
[Without looking at her.]
One shrinks from risking what one holds dearest on such a voyage.

BORKMAN.
(A nélkül, hogy ránézne.)
Az ember nem örömest viszi magával hajójába legdrágábbját, az ilyen útra.

博克曼
（眼睛不瞧她）
一个人在这样冒险旅行的时候，不能不顾惜他最宝贵的东西。

ELLA RENTHEIM.
Du havde jo det dyreste med ombord. Selve din fremtids liv –

ELLA RENTHEIM.
You had risked what was dearest to you on that voyage. Your whole future life----

ELLA.
De a te hajódban veled volt a legdrágább. Egész jövendő életed —

艾勒·瑞替姆
在那次旅行的时候，你并没顾惜你最宝贵的东西。你的未来的全部生命--

BORKMAN.
Livet er ikke altid det dyreste.

BORKMAN.
Life is not always what one holds dearest.

BORKMAN.
Az élet nem mindig a legdrágább.

博克曼
生命不一定总是最宝贵的东西。

ELLA RENTHEIM
(åndeløs).
Stod det slig for dig dengang?

ELLA RENTHEIM.
[Breathlessly.]
Was that how you felt at that time?

ELLA.
(Lélegzet nélkül.)
Neked akkor ugy tetszett?

艾勒·瑞替姆
（屏住呼吸）这是你在那时候的想法吗？

BORKMAN.
Det forekommer mig så.

BORKMAN.
I fancy it was.

BORKMAN.
Mintha úgy tetszett volna.

博克曼
大概是吧。

ELLA RENTHEIM.
At jeg var det dyreste, du vidste?

ELLA RENTHEIM.
I was the dearest thing in the world to you?

ELLA.
Mintha én lettem volna neked a legdrágább?

艾勒·瑞替姆
那时候我是你世界上最宝贵的东西？

BORKMAN.
Ja, der svæver mig for noget sligt.

BORKMAN.
I seem to remember something of the sort.

BORKMAN.
Olyanformán volt.

博克曼
我仿佛记得是这样。

ELLA RENTHEIM.
Og dengang var der dog gået år og dag hen, efter at du havde sveget mig – og giftet dig med – med en anden!

ELLA RENTHEIM.
And yet years had passed since you had deserted me--and married-- married another!

ELLA.
Pedig akkor már jó ideje volt, hogy cserben hagytál — és elvettél egy másikat!

艾勒·瑞替姆
然而多少年前你就把我甩了--- 娶了--- 娶了另外一个人！

BORKMAN.
Sveget dig, siger du? Du forstår visst meget godt, at det var højere hensyn, – nå ja, andre hensyn da, – som tvang mig. Uden hans bistand kunde jeg ingen vej komme.

BORKMAN.
Deserted you, you say? You must know very well that it was higher motives--well then, other motives that compelled me. Without his support I could not have done anything.

BORKMAN.
Téged cserben hagytalak, mondod? Te bizonyosan igen jól érted, hogy magasabb tekintetekből történt, — no igen, hát más tekintetekből, a melyek rákényszeritettek. Az ő támogatása nélkül nem haladhattam előre.

博克曼
我把你甩了，你说？你心里一定明白，那时候有更远大的打算--- 有别的打算逼着我那么办。如果没有他的支持，我什么事都做不成。

ELLA RENTHEIM
(bekæmper sig).
Altså sveget mig af – højere hensyn.

ELLA RENTHEIM.
[Controlling herself.]
So you deserted me from--higher motives.

ELLA.
(Magát legyőzve.)
Cserben hagytál tehát magasabb tekintetek miatt.

艾勒·瑞替姆
（勉强隐忍）
所以你甩掉我，是为了--- 更远大的打算。

BORKMAN.
Jeg kunde ikke undvære hans hjælp. Og han satte dig som pris for hjælpen.

BORKMAN.
I could not get on without his help. And he made you the price of helping me.

BORKMAN.
Nem nélkülözhettem a segítségét. És ő téged követelt a segítsége dijában.

博克曼
没有他的帮助，我的事业没法进行。他要求我把你作为帮助我的代价。

ELLA RENTHEIM.
Og du betalte prisen. Fuldt ud. Uden prutning.

ELLA RENTHEIM.
And you paid the price. Paid it in full--without haggling.

ELLA.
És te megfizetted az árt. A teljes összeget. Alku nélkül.

艾勒·瑞替姆
你就付了代价。全数付出，也不还价。

BORKMAN.
Havde ikke noget valg. Måtte sejre eller falde.

BORKMAN.
I had no choice. I had to conquer or fall.

BORKMAN.
Nem maradt választásom. Győznöm kellett, vagy elbuknom.

博克曼
我没有第二条路。我不成功，就得失败。

ELLA RENTHEIM
(med bævende stemme, ser på ham).
Kan det være sandt, som du siger, at jeg dengang var dig det dyreste i verden?

ELLA RENTHEIM.
[In a trembling voice, looking at him.]
Can what you tell me be true--that I was then the dearest thing in the world to you?

ELLA.
(Remegő hangon, mialatt nézi.)
Dehát aztán igaz az, a mit az imént mondtál, hogy akkor én voltam neked a legdrágábbad a világon.

艾勒·瑞替姆
（声音发颤，眼睛盯着他）
你说我是你世界上最宝贵的东西--- 这话是不是真的？

BORKMAN.
Både dengang og siden, – længe, længe bagefter.

BORKMAN.
Both then and afterwards--long, long, after.

BORKMAN.
Akkor is, mint később, — még soká, soká azután.

博克曼
在当时，在后来-- 在后来许多许多年里，都是真的。

ELLA RENTHEIM.
Og så tusked du mig bort alligevel. Købslog om din kærligheds ret med en anden mand. Solgte min kærlighed for en – for en bankchefspost!

ELLA RENTHEIM.
But you bartered me away none the less; drove a bargain with another man for your love. Sold my love for a--for a directorship.

ELLA.
És ennek dacára áruba bocsátottal. Alkudoztál a szerelmed jogáért egy másik emberrel. Eladtad az én szerelmemet egy bankigazgatói állásért!

艾勒·瑞替姆
可是你仍然把我出卖了，用你的爱情去跟别人做交易。你出卖我对你的爱情，去换一个--- 一个总经理的职位。

BORKMAN
(mørk og bøjet).
Den tvingende nødvendighed var over mig, Ella.

BORKMAN.
[Gloomily and bowed down.]
I was driven by inexorable necessity, Ella.

BORKMAN.
(Sötéten lehorgasztott fejjel.)
A kényszerítő szükség parancsolta, Ella.

博克曼
（伤心，低头）
我实在是万不得已，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(rejser sig vildt og dirrende fra sofaen).
Forbryder!

ELLA RENTHEIM.
[Rises from the sofa, quivering with passion.]
Criminal!

ELLA.
(Fölemelkedik a divánról, vad remegő izgalommal.)
Te gonosztevő! Te!

艾勒·瑞替姆（从沙发上站起来，气得发抖）罪人！

BORKMAN
(farer sammen, men behersker sig).
Det ord har jeg hørt før.

BORKMAN.
[Starts, but controls himself.]
I have heard that word before.

BORKMAN.
(Összerázkodik, de erőt vesz magán.)
Ezt a szót már azelőtt is hallottam.

博克曼
（吃惊，可是隐忍着）
这个字眼我从前听见过。

ELLA RENTHEIM.
Å, tro aldrig, at jeg sigter til, hvad du kan ha’ forbrudt imod lands lov og ret! Hvad brug du har gjort af alle disse aktiebreve og obligationer – eller hvad det var for noget, – hvad tror du, jeg bryr mig om det! Havde jeg fåt lov at stå dig nær, da alt styrted sammen over dig –

ELLA RENTHEIM.
Oh, don’t imagine I’m thinking of anything you may have done against the law of the land! The use you made of all those vouchers and securities, or whatever you call them--do you think I care a straw about that! If I could have stood at your side when the crash came----

ELLA.
Ó, csak azt ne hidd, hogy arra célzok, a mit, talán a törvény ellen vétettél. Mit gondolsz, mit törődöm én azzal, hogy te mire fordítottad azokat a kötelezvényeket, meg részvényeket, vagy micsodák voltak! Ó bár melletted állhattam volna akkor, mikor minden összeomlott a fejed fölött.

艾勒·瑞替姆
你不要以为我说的是你那些违犯法律的行为！你在账单、证券、还有别的事情上头搞的把戏-- 都丝毫不在我心上！如果乱子发作的时候，我能在你身边的话--

BORKMAN
(spændt).
Hvad da, Ella?

BORKMAN.
[Eagerly.]
What then, Ella?

BORKMAN.
(Feszült figyelemmel.)
S mi lett volna akkor, Ella?

博克曼
（急切地）
怎么样，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Tro mig, jeg skulde båret det så gladelig med dig. Skammen, ødelæggelsen, – alt, alt skulde jeg ha’ hjulpet dig at bære –

ELLA RENTHEIM.
Trust me, I should have borne it all so gladly along with you. The shame, the ruin--I would have helped you to bear it all--all!

ELLA.
Hidd el nekem, örömmel viseltem volna veled a szégyent, a megsemmisülést, — mindent, mindent segítettem volna elviselni. —

艾勒·瑞替姆
我一定会高高兴兴跟你一同担当。那番耻辱，那次破产--- 我都愿意帮你担当--- 全部担当！

BORKMAN.
Havde du villet det? Kunnet det?

BORKMAN.
Would you have had the will--the strength?

BORKMAN.
Te akartad volna? Vagy birtad volna?

博克曼
你有那种意志，那种魄力吗？

ELLA RENTHEIM.
Både villet og kunnet det. For dengang kendte jeg jo ikke din store, forfærdelige forbrydelse –

ELLA RENTHEIM.
Both the will and the strength. For then I did not know of your great, your terrible crime.

ELLA.
Akartam és bírtam volna. Hiszen akkor még semmit sem tudtam a te nagy, a te szörnyű gonosztettedről.

艾勒·瑞替姆
意志，魄力，两样都有，因为那时候我还不知道你犯下了弥天大罪。

BORKMAN.
Hvilken! Hvad sigter du til?

BORKMAN.
What crime? What are you speaking of?

BORKMAN.
Melyikről? Mire célozol?

博克曼
什么罪？你指什么说？

ELLA RENTHEIM.
Jeg sigter til den forbrydelse, som der ingen tilgivelse er for.

ELLA RENTHEIM.
I am speaking of that crime for which there is no forgiveness.

ELLA.
Arra a bűntettre célozok, a melyre nincs bocsánat.

艾勒·瑞替姆
我指的是那桩万恶不赦的罪恶。

BORKMAN
(stirrer på hende).
Du må være fra dig selv.

BORKMAN.
[Staring at her.]
You must be out of your mind.

BORKMAN.
(Rámered.)
Te megőrültél.

博克曼
（瞪眼瞧她）
你一定是疯了。

ELLA RENTHEIM
(træder nærmere).
Du er en morder! Du har begået den store dødssynd!

ELLA RENTHEIM.
[Approaching him.]
You are a murderer! You have committed the one mortal sin!

ELLA.
(Közeledik hozzá.)
Te gyilkos vagy! Te elkövetted a nagy, halálos bűnt!

艾勒·瑞替姆
（走近）
你是个杀人的凶犯！你犯了独一无二的大罪！

BORKMAN
(viger henover mod pianoet).
Raser du, Ella!

BORKMAN.
[Falling back towards the piano.]
You are raving, Ella!

BORKMAN.
(Hátrál tele a zongora felé)
Ella, te őrjöngsz!

博克曼
（向钢琴倒退）
你在说胡话，艾勒！

ELLA RENTHEIM.
Du har dræbt kærlighedslivet i mig. (nærmere mod ham.) Forstår du, hvad det vil sige? Der tales i bibelen om en gådefuld synd, som der ingen tilgivelse er for. Jeg har aldrig før kunnet begribe, hvad det var for noget. Nu begriber jeg det. Den store nådeløse synd, – det er den synd at myrde kærlighedslivet i et menneske.

ELLA RENTHEIM.
You have killed the love-life in me. [Still nearer him.] Do you understand what that means? The Bible speaks of a mysterious sin for which there is no forgiveness. I have never understood what it could be; but now I understand. The great, unpardonable sin is to murder the love-life in a human soul.

ELLA.
Te megölted bennem a szerelmet (Közeledik hozzá)
A biblia egy szörnyű, titokzatos bűnt említ, melyre nincs bocsánat. Sohasem bírtam eddig fölfogni, elképzelni, hogy mi lehet az. Most megértettem. A nagy, megbocsáthatatlan bűnt akkor követjük el, mikor valakiben megöljük a szerelmet.

艾勒·瑞替姆
你杀害了我心里的恋爱生活。（更走近些）你懂不懂这句话的意思？《圣经》里说过一桩神秘而不可饶恕的罪恶。我一直不懂那是怎么回事，可是现在我明白了。那桩不可饶恕的大罪就是杀害一个人的恋爱生活。

BORKMAN.
Og det siger du, jeg har gjort?

BORKMAN.
And you say I have done that?

BORKMAN.
És én azt követtem volna el?

博克曼
你说我犯这桩大罪？

ELLA RENTHEIM.
Du har gjort det. Jeg har aldrig rigtig vidst, hvad der egentlig var vederfaret mig, før nu ikveld. Det, at du svigted mig og vendte dig til Gunhild istedet, – det tog jeg bare sådan som en almindelig ustadighed fra din side. Og som en følge af hjerteløse kunstgreb fra hendes. Og jeg tror næsten, jeg foragted dig en smule – trods alt. – Men nu ser jeg det! Du sveg den kvinde, du elsked! Mig, mig, mig! Det dyreste, du vidste i verden, det var du rede til at afhænde for vindings skyld. Det er dobbeltmordet, som du har gjort dig skyldig i! Mordet på din egen sjæl og på min!

ELLA RENTHEIM.
You have done that. I have never rightly understood until this evening what had really happened to me. That you deserted me and turned to Gunhild instead--I took that to be mere common fickleness on your part, and the result of heartless scheming on hers. I almost think I despised you a little, in spite of everything. But now I see it! You deserted the woman you loved! Me, me, me! What you held dearest in the world you were ready to barter away for gain. That is the double murder you have committed! The murder of your own soul and of mine!

ELLA.
Te azt követted el! Sohasem bírtam egészen jól megérteni, hogy tulajdonképpen mi is történt velem, mig végre ma este kinyílt a szemem. Hogy engem cserben hagyva Gunhildhoz pártoltál, — azt én egyszerűen állhatatlanságnak tekintettem, részedről és szívtelen fondorkodás eredményének az ő részéről. És majdnem azt hiszem, hogy némileg megvetettelek — mindennek dacára. - De most látom! Te azt az asszonyt hagytad cserben, a kit szerettél! Engem, engem, engem ! A mi neked legdrágább volt a világon, azt te kész voltál elcsereberélni, hogy hasznot húzz belőle. Ez az a kettős gyilkosság, a mit te elkövettél! A saját lelkeden és az enyémen!

艾勒·瑞替姆
是。到了今天晚上，我才确实了解我的真正遭遇。你把我甩掉，去找耿希尔得-- 这件事我从前以为只是你的三心二意-- 像平常男人一样-- 和她的无耻诡计的结果。不管怎么样，那时候我几乎有点瞧不起你。可是现在我看清楚了！你甩掉了你爱的女人！那个女人就是我，我，我！你愿意用你的世界上最宝贵的东西去换取利益。你犯的是双重谋杀罪！你残害了我的灵魂！

BORKMAN
(kold og behersket).
Hvor godt jeg kender dit lidenskabelige, utøjlede sind igen, Ella. Det er sagtens så rimeligt for dig at se sagen slig, som du gør. Du er jo kvinde. Og for dig lader det jo altså til, at du ikke véd, ikke la’r gælde nogen anden sag i hele verden.

BORKMAN.
[With cold self-control.]
How well I recognise your passionate, ungovernable spirit, Ella. No doubt it is natural enough that you should look at the thing in this light. Of course, you are a woman, and therefore it would seem that your own heart is the one thing you know or care about in this world.

BORKMAN.
(Hideg nyugalommal.)
Mennyire ráismerek megint a te szenvedélyes, fékezhetetlen természetedre, Ella. Előtted olyan természetesnek tetszik ebből a szempontból fogni föl a dolgot. Hiszen te asszony vagy. És ugy látszik, hogy te semmi egyébről nern tudsz, és semmi egyebet nem tartasz szentnek.

博克曼
（冷静地控制自己）
我很了解你的无法控制的热情，艾勒。你用这种眼光看事情，是不足为奇的。你是女人，所以你当然觉得只有自己的一颗心是世界上你最了解也最关切的东西。

ELLA RENTHEIM.
Nej, det gør jeg rigtignok ikke.

ELLA RENTHEIM.
Yes, yes it is.

ELLA.
Ebben tökéletesen igazad van.

艾勒·瑞替姆
不错，不错，正是这样。

BORKMAN.
Bare din egen hjertesag –

BORKMAN.
Your own heart is the only thing that exists for you.

BORKMAN.
Csupán a saját szívügyedet tekinted.

博克曼
你觉得，你自己的一颗心是唯一存在的东西。

ELLA RENTHEIM.
Bare den! Bare den! Det har du ret i.

ELLA RENTHEIM.
The only thing! The only thing! You are right there.

ELLA.
Csak azt! Csak azt! Ezt eltaláltad.

艾勒·瑞替姆
唯一的东西！唯一的东西！你这话说对了。

BORKMAN.
Men du får huske på, at jeg er en mand. Som kvinde var du mig det dyreste i verden. Men når endelig så må være, så kan dog en kvinde erstattes af en anden –

BORKMAN.
But you must remember that I am a man. As a woman, you were the dearest thing in the world to me. But if the worst comes to the worst, one woman can always take the place of another.

BORKMAN.
De azt nem szabad elfelejtened, hogy én férfi vagyok. Mint nő legdrágább voltál nekem a világon. De ha meg kell lenni, egy nőt végre is pótolhat egy másik —

博克曼
然而你别忘了，我是男人。把你当作女人看待，你是我世界上最宝贵的东西。可是事情到了没有办法的时候，一个女人总可以代替另外一个。

ELLA RENTHEIM
(ser på ham med et smil).
Gjorde du den erfaring, da du havde taget Gunhild til hustru?

ELLA RENTHEIM.
[Looks at him with a smile.]
Was that your experience when you had made Gunhild your wife?

ELLA.
(Mosolyogva pillant rá.)
Ezt a tapasztalatot tetted, mikor Gunhild a feleséged lett?

艾勒·瑞替姆
（对他一笑）
这就是你跟耿希尔得结婚的经验吗？

BORKMAN.
Nej. Men mine opgaver i livet hjalp mig til at bære det også. Alle magtens kilder i dette land vilde jeg gøre mig underdanige. Alt, hvad jord og fjeld og skog og hav rummed af rigdomme – det vilde jeg underlægge mig og skabe herredømme for mig selv og derigennem velvære for de mange, mange tusend andre.

BORKMAN.
No. But the great aims I had in life helped me to bear even that. I wanted to have at my command all the sources of power in this country. All the wealth that lay hidden in the soil, and the rocks, and the forests, and the sea-- I wanted to gather it all into my hands to make myself master of it all, and so to promote the well-being of many, many thousands.

BORKMAN.
Nem. Hanem életföladataim segítettek azt is elviselnem. A hatalom valamennyi forrását alattvalómmá akartam tenni. Minden gazdagságot, a mit a talaj, a hegyek, az erdők és a tenger magában rejt, azt mind hatalmamba akartam keríteni és jólétet szerezni általa sok, sok ezer embernek.

博克曼
不是。然而因为我胸中怀着大志，所以连这事我都能忍受。我想支配全国的资源。蕴藏在土地里、岩石里、森林里和海洋里的一切财富，我都想掌握在自己手里，都归我支配，为千千万万人谋幸福。

ELLA RENTHEIM
(fortabt i erindringen).
Jeg kender det. Så mangen aften, som vi talte om dine formål –

ELLA RENTHEIM.
[Lost in recollection.]
I know it. Think of all the evenings we spent in talking over your projects.

ELLA.
(Emlékeibe feledkezve.)
Tudom. Hány estén át beszélgettünk el a terveidről —

艾勒·瑞替姆
（回忆，出神）
我知道。你该记得，从前咱们常常整个晚上谈论你那些计划。

BORKMAN.
Ja, med dig kunde jeg tale, Ella.

BORKMAN.
Yes, I could talk to you, Ella.

BORKMAN.
Igen — teveled tudtam beszélni, Ella.

博克曼
对了，我可以跟你谈，艾勒。

ELLA RENTHEIM.
Jeg spøgte med dine planer og spurgte, om du vilde vække alle guldets slumrende ånder.

ELLA RENTHEIM.
I jested with your plans, and asked whether you wanted to awaken all the sleeping spirits of the mine.

ELLA.
Ingerkedtem veled, azt kérdeztem, vajjon az aranynak valamennyi alvó szellemét föl akarod-e ébreszteni.

艾勒·瑞替姆
我还取笑你的计划，并且问你是不是打算把在矿山里睡觉的一切精怪全都唤醒。

BORKMAN
(nikker).
Jeg kan huske det udtryk. (langsomt.) Alle guldets slumrende ånder.

BORKMAN.
[Nodding.]
I remember that phrase. [Slowly.] All the sleeping spirits of the mine.

BORKMAN.
(Bólint.)
Emlékszem a kifejezésre. (Lassan.) Az aranynak alvó szellemeit.

博克曼
（点头）
我记得那句话。（慢慢地）在矿山里睡觉的一切精怪。

ELLA RENTHEIM.
Men du tog det ikke for spøg. Du sa’: ja, ja, Ella, det er netop det, jeg vil.

ELLA RENTHEIM.
But you did not take it as a jest. You said: “Yes, yes, Ella, that is just what I want to do.”

ELLA.
De te nem vetted tréfára. Azt mondtad: úgy van Ella, ez az a mit akarok.

艾勒·瑞替姆
然而你并不把它当笑话。你说：“对，对，艾勒，这正是我的心愿。”

BORKMAN.
Det var det også. Når jeg bare først kunde få foden i stigebøjlen –. Og det afhang dengang af den ene mand. Han kunde og han vilde skaffe mig den ledende stilling i banken, – ifald jeg på min side –

BORKMAN.
And so it was. If only I could get my foot in the stirrup---- And that depended on that one man. He could and would secure me the control of the bank--if I on my side----

BORKMAN.
És az is volt. Csak egyszer a lábamat a kengyelbe vethettem volna. És ez akkor attól az egy embertől függött. Ö megtudta, és megakarta nekem a bank vezetését szerezni, — ha én viszont —

博克曼
正是如此。只要我的脚能踩上马镫---。这事的成败关键全在那一个人身上。他不但能够，并且愿意把银行职权全部替我弄到手--- 只要我---

ELLA RENTHEIM.
Rigtig, ja! Ifald du på din side gav afkald på den kvinde, du havde kær, – og som havde dig så usigelig kær igen.

ELLA RENTHEIM.
Yes, just so! If you on your side would renounce the woman you loved--and who loved you beyond words in return.

ELLA.
Csakugyan! Ha te viszont lemondasz a nőről, a kit szerettél, — és a ki téged olyan kimondhatatlanul szeretett.

艾勒·瑞替姆
对，一点都不错！只要你肯舍弃一个你最心爱并且也非常爱你的女人。

BORKMAN.
Jeg kendte hans fortærende lidenskab for dig. Vidste, at han aldrig på noget andet vilkår –

BORKMAN.
I knew his consuming passion for you. I knew that on no other condition would he----

BORKMAN.
Ismertem irántad való emésztő szenvedélyét. Tudtam, hogy különben semmi szín alatt —

博克曼
我知道他对你的火炽的热情。我知道没有别的条件能使他---

ELLA RENTHEIM.
Og så slog du til.

ELLA RENTHEIM.
And so you struck the bargain.

ELLA.
És te kiegyeztél.

艾勒·瑞替姆
因此你就跟他做了交易。

BORKMAN
(heftig).
Ja, jeg gjorde det, Ella! For magtlysten var så ubetvingelig i mig, ser du! Og så slog jeg til. Måtte slå til. Og han hjalp mig op halvvejs imod de dragende højder, hvor jeg vilde hen. Og jeg steg og steg. År for år steg jeg –

BORKMAN.
[Vehemently.]
Yes, I did, Ella! For the love of power is uncontrollable in me, you see! So I struck the bargain; I had to. And he helped me half-way up towards the beckoning heights that I was bent on reaching. And I mounted and mounted; year by year I mounted----

BORKMAN.
(Hevesen)
Megtettem Ella! Mert lásd, a hatalomvágy fékezhetetlen volt bennem! És kiegyeztem. Ki kellett egyeznem. És ő fölsegitett, feleutján, föl a csábító magaslatra a hová vonzódtam. És én emelkedtem folyton. Évről-évre emelkedtem.

博克曼
（激动）
对，我做了交易，艾勒！我无法遏制爱权力的欲望，你要知道。所以我就跟他做了交易，我不得不如此。他帮助我朝着我一心向往、对我招手的高山走了一半。我越走越高，一年一年越走越高。

ELLA RENTHEIM.
Og jeg var som udslettet af dit liv.

ELLA RENTHEIM.
And I was as though wiped out of your life.

ELLA.
És én, mintha ki lettem volna törölve az életedből.

艾勒·瑞替姆
我这人就好像从你的生命里抹掉了一样。

BORKMAN.
Og endda så styrted han mig i afgrunden igen. For din skyld, Ella.

BORKMAN.
And after all he hurled me into the abyss again. On account of you, Ella.

BORKMAN.
És mégis, miattad taszított vissza a mélységbe, Ella.

博克曼
然而后来他还是把我推进了无低洞。这都是为了你，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(efter en kort, tankefuld taushed).
Borkman, – synes du ikke, at der ligesom har hvilet forbandelse over hele vort forhold?

ELLA RENTHEIM.
[After a short thoughtful silence.]
Borkman, does it not seem to you as if there had been a sort of curse on our whole relation?

ELLA.
(rövid, gondtelt szünet után)
Borkman, — nem tetszik neked is úgy, mintha a mi egész viszonyunkra egy átok súlyosodott volna?

艾勒·瑞替姆
（静静地想了一想）
博克曼，你是不是觉得，咱们的一段缘分好像始终摆不脱灾殃？

BORKMAN
(ser på hende).
Forbandelse?

BORKMAN.
[Looking at her.]
A curse?

BORKMAN.
(rápillant.)
Átok?

博克曼
（瞧她）
灾殃？

ELLA RENTHEIM.
Ja. Synes du ikke det?

ELLA RENTHEIM.
Yes. Don’t you think so?

ELLA.
Igen, nem érzed ezt te is?

艾勒·瑞替姆
你说是不是灾殃？

BORKMAN
(urolig).
Jo. Men hvorfor egentlig –? (udbrydende.) Å, Ella, – jeg véd snart ikke længer, hvem der har ret, – enten jeg eller du!

BORKMAN.
[Uneasily.]
Yes. But why is it? [With an outburst.] Oh Ella, I begin to wonder which is in the right--you or I!

BORKMAN.
(nyugtalanul)
De igen. Hanem, tulajdonképpen miért? (Kitörve.)
Ah Ella, — már alig tudom melyikünknek van igaza, nekem-é, vagy neked?

博克曼
（不安）
是。然而不知为什么？（一阵激动）啊，艾勒，我有点拿不稳了，不知究竟是你对，还是我对！

ELLA RENTHEIM.
Du er den, som har forsyndet dig. Du fik al menneskeglæde til at dø i mig.

ELLA RENTHEIM.
It is you who have sinned. You have done to death all the gladness of my life in me.

ELLA.
Te vagy az, a ki vétkezett. Te minden földi boldogságot megöltél bennem.

艾勒·瑞替姆
造孽的是你，你把我的生趣毁灭了。

BORKMAN
(angst).
Sig da ikke det, Ella!

BORKMAN.
[Anxiously.]
Do not say that, Ella!

BORKMAN.
(rebegve.)
Csak ezt ne mondd, Ella!

博克曼
（着急）
别说这话，艾勒！

ELLA RENTHEIM.
Al kvindelig menneskeglæde idetmindste. Fra den tid, da dit billede begyndte at slukne i mig, har jeg levet mit liv som under en solformørkelse. I alle disse år er det ble’t mig mere og mere imod, – rent umuligt tilslut, at elske nogen levende skabning. Ikke mennesker, ikke dyr eller planter. Bare denne eneste ene –

ELLA RENTHEIM.
All a woman’s gladness at any rate. From the day when your image began to dwindle in my mind, I have lived my life as though under an eclipse. During all these years it has grown harder and harder for me--and at last utterly impossible--to love any living creature. Human beings, animals, plants: I shrank from all--from all but one----

ELLA.
Legalább minden nöi érzést. Attól az időtől fogva, hogy képed kezdett halványulni lelkemben, úgy éltem le az életemet, mint egy napfogyatkozás alatt. Ezek alatt az évek alatt nekem egyre tűrhetlenebb, — végre teljes lehetetlenség lett élő lényt szeretnem. Sem embert, sem állatot vagy növényt. Csak azt az egyet, azt az egyetlent.

艾勒·瑞替姆
总之，你毁灭了一个女人的全部生趣。自从你的形象在我心里逐渐模糊以后，我就好像在黑影子底下过日子。这些年来，要我爱一件活的东西，越来越不容易了--- 最后，简直做不到了。无论是人、是动物、是植物，我都怕接近--- 除了一个人之外---

BORKMAN.
Hvilken eneste ene –?

BORKMAN.
What one?

BORKMAN.
Micsoda egyetlent?

博克曼
哪一个？

ELLA RENTHEIM.
Erhart, naturligvis.

ELLA RENTHEIM.
Erhart, of course.

ELLA.
Erhardot természetesen.

艾勒·瑞替姆
当然是遏哈特喽。

BORKMAN.
Erhart –?

BORKMAN.
Erhart?

BORKMAN.
Erhard — ?

博克曼
遏哈特？

ELLA RENTHEIM.
Erhart, – din, din søn, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
Erhart--your son, Borkman.

ELLA.
Erhardot, — a te, a te fiadat Borkman.

艾勒·瑞替姆
正是遏哈特--- 你的儿子，博克曼。

BORKMAN.
Har han altså virkelig ligget dig så varmt på hjerte?

BORKMAN.
Has he really been so close to your heart?

BORKMAN.
Csakugyan annyira a szivedhez nőtt?

博克曼
你当真这么爱他吗？

ELLA RENTHEIM.
Hvorfor tror du ellers, jeg tog ham til mig? Og beholdt ham, så længe jeg bare kunde? Hvorfor?

ELLA RENTHEIM.
Why else should I have taken him to me, and kept him as long as ever I could? Why?

ELLA.
Hát különben mit gondolsz, miért vettem volna magamhoz? Miért tartottam volna magamnál addig, a míg csak bírtam? Miért?

艾勒·瑞替姆
否则我为什么要把他带在身边，能不撒手总不撒手呢？我为的是什么？

BORKMAN.
Jeg tænkte, det var af barmhjertighed. Ligesom alt det øvrige.

BORKMAN.
I thought it was out of pity, like all the rest that you did.

BORKMAN.
Én azt gondoltam, könyörületességből tetted. Mint a többit mind.

博克曼
我以为你是看他可怜，像你可怜别人一样。

ELLA RENTHEIM
(i stærkt indre oprør).
Barmhjertighed, siger du! Haha! Jeg har aldrig kendt noget til barmhjertighed – siden du sveg mig. Jeg kunde det ligefrem ikke. Kom der et fattigt, forsultent barn ind i mit køkken og frøs og græd og bad om lidt mad, så lod jeg kokkepigen besørge det. Følte aldrig nogen trang til at ta’ barnet ind til mig selv, varme det ved min egen ovn, glæde mig ved at sidde og se på, at det fik spise sig mæt. Og jeg havde da aldrig været slig i min ungdom; det mindes jeg så grant! Det er dig, som har gjort det ørkentomt og ørkengoldt indeni mig – og udenom også!

ELLA RENTHEIM.
[In strong inward emotion.]
Pity! Ha, ha! I have never known pity, since you deserted me. I was incapable of feeling it. If a poor starved child came into my kitchen, shivering, and crying, and begging for a morsel of food, I let the servants look to it. I never felt any desire to take the child to myself, to warm it at my own hearth, to have the pleasure of seeing it eat and be satisfied. And yet I was not like that when I was young; that I remember clearly! It is you that have created an empty, barren desert within me--and without me too!

ELLA.
(heves, belső felindulással.)
Könyörületességből mondod?! Haha! Én nem ismertem könyörületet, mióta te elhagytál. Egyszerűen, nem voltam rá képes. Ha bejött egy nyomorult, kiéhezett gyermek — a konyhámba, a ki fázott, a ki sírt és enni kért, rábíztam a szakácsnéra, hogy az gondoskodjék rúla. Sohasem éreztem annak a szükségét, hogy azt a gyermeket bevigyem magamhoz, hogy fölmelengessem a saját kályhámnál, hogy gyönyörködjem abban a látványban, a mint ott ül és jóllakik. Pedig fiatal koromban nem voltam ilyen ; erre oly tisztán emlékszem! Te vagy az, a ki ezt a sivárságot ezt a kietlen űrt okoztad bennem és kívülem is!

艾勒·瑞替姆
（内心激烈震动）
可怜！哈哈！自从你把我甩掉以后，我不知道什么叫可怜！我不会可怜别人。如果有个挨饿的苦孩子走进我的厨房，身上打颤，嘴里哭喊，向我讨点东西吃，我会让用人去照料。我决不想把孩子带在自己身边，叫他在我的火炉旁边取暖，瞧他吃东西，并且吃得饱饱的。然而我年轻时候却并不这样，我记得清清楚楚！你在我心里--- 并且在我周围--- 铺设了一片空旷荒凉的沙漠！

BORKMAN.
Bare ikke for Erhart.

BORKMAN.
Except only for Erhart.

BORKMAN.
Csak Erhard iránt nem.

博克曼
遏哈特是例外？

ELLA RENTHEIM.
Nej. Ikke for din søn. Men ellers for alt, alt, hvad som levende rører sig. Du har bedraget mig for en mors glæde og lykke i livet. Og for en mors sorger og tårer også. Og det turde kanske være det dyreste tab for mig, du.

ELLA RENTHEIM.
Yes, except for your son. But I am hardened to every other living thing. You have cheated me of a mother’s joy and happiness in life--and of a mother’s sorrows and tears as well. And perhaps that is the heaviest part of the loss to me.

ELLA.
Nem. A te fiad iránt nem. De ő rajta kivül minden iránt, a mi él és létezik. Te az anya örömétől és boldogságától raboltad meg az életemet. És a gondjaitól és könyeitől is. És végre is ez volt rám nézve a legsúlyosabb veszteség.

艾勒·瑞替姆
对了，你儿子是例外。然而对于一切别的活东西我的心肠都变硬了。我被你骗掉了做母亲的快乐和做人的乐趣--- 以及做母亲的悲哀和眼泪。这也许是我最大的损失。

BORKMAN.
Siger du det, Ella?

BORKMAN.
Do you say that, Ella?

BORKMAN.
Azt hiszed Ella?

博克曼
你为什么说这话，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Hvem véd? Det var kanske en mors sorger og tårer, som havde tjent mig bedst. (i stærkere bevægelse.) Men jeg kunde ikke slå mig til tåls med tabet dengang! Og derfor så tog jeg Erhart til mig. Vandt ham helt. Vandt hele hans varme, tillidsfulde barnehjerte for mig, – indtil –. Åh!

ELLA RENTHEIM.
Who knows? It may be that a mother’s sorrows and tears were what I needed most. [With still deeper emotion.] But at that time I could not resign myself to my loss; and that was why I took Erhart to me. I won him entirely. Won his whole, warm, trustful childish heart--until---- Oh!

ELLA.
Ki tudja? Egy anya gondjai és könyei talán megmentettek volna. (Fokozódó felindulással.)
De akkor nem bírtam abba a veszteségbe belenyugodni! Azért vettem magámhoz Erhardot. Megnyertem az ő meleg, bizalommal teli gyermek szivét, — egészen addig a napig — ó!

艾勒·瑞替姆
谁知道？也许做母亲的悲哀和眼泪是我最需要的东西。（越发伤心）然而那时候我不甘心受损失，所以我就把遏哈特带在身边。他全心全意地爱我，他的热烈天真的童心整个儿都在我身上--- 一直到---

BORKMAN.
Indtil hvad?

BORKMAN.
Until what?

BORKMAN.
Meddig?

博克曼
一直到什么时候？

ELLA RENTHEIM.
Indtil hans mor, – hans kødelige mor, mener jeg, tog ham fra mig igen.

ELLA RENTHEIM.
Until his mother--his mother in the flesh, I mean--took him from me again.

ELLA.
A míg az anyja, — a szülő anyja, vissza nem vette tőlem.

艾勒·瑞替姆
一直到他的母亲--- 他的生身母亲--- 从我手里把他要回去的时候为止。

BORKMAN.
Han måtte vel fra dig igen. Her ind til byen.

BORKMAN.
He had to leave you in any case; he had to come to town.

BORKMAN.
El kellett tőled jönnie. Ide, a városba.

博克曼
反正他总得离开你，他不能不进城。

ELLA RENTHEIM
(vrider hænderne).
Ja, men jeg bærer ikke forladtheden, du! Ikke tomheden! Ikke tabet af din søns hjerte!

ELLA RENTHEIM.
[Wringing her hands.]
Yes, but I cannot bear the solitude-- the emptiness! I cannot bear the loss of your son’s heart!

ELLA.
(kezeit tördeli.)
Igen, de értsd meg, hogy én ezt az elhagyatottságot nem birom elviselni. Ezt a pusztaságot! A fiad szivének az elvesztését!

艾勒·瑞替姆
（绞弄两手）
不错，可是我受不了那种寂寞--- 空虚！他对我变心，我不能忍受！

BORKMAN
(med et ondt udtryk i øjnene).
Hm, – det har du visst ikke mistet, Ella. Man mister ikke lettelig hjerter til fromme for nogen her nedenunder – i stueetagen.

BORKMAN.
[With an evil expression in his eyes.]
H’m--I doubt whether you have lost it, Ella. Hearts are not so easily lost to a certain person--in the room below.

BORKMAN.
(szemei gyűlöletes kifejezést öltenek)
Hm, — azt semmi esetre sem vesztetted el Ella. Az, — odalenn a földszinten, nem egykönnyen hódit el sziveket az emberektől.

博克曼
（眼睛里有恶意）
唔--- 我看他并没对你变心。楼下那个人不容易叫人喜欢。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har mistet Erhart her. Og hun har vundet ham igen. Eller nogen anden også. Det lyser da noksom ud af de breve, han skriver til mig en gang imellem.

ELLA RENTHEIM.
I have lost Erhart here, and she has won him back again. Or if not she, some one else. That is plain enough in the letters he writes me from time to time.

ELLA.
Én itt vesztettem el Erhardot. És ő visszanyerte. Vagy még egy más nő is. Ez elég világosan kitűnik azokból a levelekből, miket néha-néha ír.

艾勒·瑞替姆
遏哈特已经不在我手里了，她又把他拉回去了。如果不是她，那就是别人。从遏哈特屡次给我的信里，这件事可以看得很清楚。

BORKMAN.
Er det altså for at hente ham hjem til dig, at du kommer her?

BORKMAN.
Then it is to take him back with you that you have come here?

BORKMAN.
Tehát azért jöttél, hogy őt visszavidd?

博克曼
这么说，你上这儿来，为的是想把他带回去？

ELLA RENTHEIM.
Ja, ifald det så sandt var gørligt, da –!

ELLA RENTHEIM.
Yes, if only it were possible----!

ELLA.
Oh, ha az lehetséges volna, akkor —!

艾勒·瑞替姆
对了，假使做得到的话。

BORKMAN.
Gørligt er det jo, hvis du endelig så vil ha’ det. For du har jo det største og første krav på ham.

BORKMAN.
It is possible enough, if you have set your heart upon it. For you have the first and strongest claims upon him.

BORKMAN.
Lehetségesnek lehetséges, ha te egyáltalában úgy akarod. Hiszen neked van hozzá első és legtöbb jogod.

博克曼
很容易做到，如果你决意要做的话，因为你在他身上有最优先、最有力的权利。

ELLA RENTHEIM.
Å, krav, krav! Hvad gælder da krav her? Har jeg ham ikke frivillig, – så har jeg ham slet ikke. Og det er det, jeg må! Helt og udelt må jeg ha’ mit barns hjerte nu!

ELLA RENTHEIM.
Oh, claims, claims! What is the use of claims? If he is not mine of his own free will, he is not mine at all. And have him I must! I must have my boy’s heart, whole and undivided--now!

ELLA.
Ah, jog! Mit ér itt a jog? Ha önkényt nem birom, — sehogysem birom. De éppen ezt akarom! Egész osztatlanul akarom bírni a gyermekem szivét!

艾勒·瑞替姆
哼，权利！权利！权利有什么用？如果他不是自愿做我的孩子，他就根本不是我的孩子。我一定要这孩子！我要他整个儿的心--- 一点也不分散！

BORKMAN.
Du må huske på, at Erhart er inde i tyveårsalderen. Længe vilde du vel ikke gøre regning på at få beholde hans hjerte udelt, som du udtrykker dig.

BORKMAN.
You must remember that Erhart is well into his twenties. You could scarcely reckon on keeping his heart very long undivided, as you express it.

BORKMAN.
Ne felejtsd el, hogy Erhard a húszas éveiben van. Arra nem számíthatsz, hogy sokáig megtartsd a szivét, osztatlanul, mint a hogy kifejezed magadat.

博克曼
你要记着，遏哈特已经是二十好几岁的人了。你想长久抓住他的心，像你说的，一点也不分散，恐怕不容易。

ELLA RENTHEIM
(med et tungt smil).
Det behøvte ikke at vare så svært længe.

ELLA RENTHEIM.
[With a melancholy smile.]
It would not need to be for so very long.

ELLA.
(méla mosolylyal.)
Hiszen nem is kellene olyan olyan sokáig tartania.

艾勒·瑞替姆
（惨然一笑）
无需很长久。

BORKMAN.
Ikke det? Jeg tænkte, at det du kræver, det kræver du til dine dages ende.

BORKMAN.
Indeed? I should have thought that when you want a thing, you want it to the end of your days.

BORKMAN.
Nem? Azt hittem, hogy a mit te követelsz, azt egész életed végéig követeled.

博克曼
真的么？我还以为你要一件东西要一辈子呢。

ELLA RENTHEIM.
Det gør jeg også. Men derfor behøver det ikke at vare så længe.

ELLA RENTHEIM.
So I do. But that need not mean for very long.

ELLA.
Az teszem is. Azért nem kellene olyan sokáig tartania.

艾勒·瑞替姆
我是要一辈子。可是那也用不了多少日子。

BORKMAN
(studser).
Hvad vil du sige med det?

BORKMAN.
[Taken aback.]
What do you mean by that?

BORKMAN.
(figyel.)
Mit jelent ez?

博克曼
（吃惊）
这话什么意思？

ELLA RENTHEIM.
Du ved da vel, at jeg har været sygelig i alle de sidste år?

ELLA RENTHEIM.
I suppose you know I have been in bad health for many years past?

ELLA.
Hiszen tudod, hogy az utóbbi években folyton betegeskedtem.

艾勒·瑞替姆
我想你大概知道这几年我身体坏得很吧？

BORKMAN.
Har du?

BORKMAN.
Have you?

BORKMAN.
Te?

博克曼
是吗？

ELLA RENTHEIM.
Véd du ikke det?

ELLA RENTHEIM.
Do you not know that?

ELLA.
Te ezt nem tudod?

艾勒·瑞替姆
你不知道吗？

BORKMAN.
Nej, ikke egentlig –

BORKMAN.
No, I cannot say I did----

BORKMAN.
Nem, ezt valóban nem tudtam.

博克曼
我没法说我知道。

ELLA RENTHEIM
(ser overrasket på ham).
Har ikke Erhart fortalt dig det?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him in surprise.]
Has Erhart not told you so?

ELLA.
(meglepetve tekint rá.)
Erhard nem beszélte el ezt neked?

艾勒·瑞替姆
（瞧着他，诧异）
遏哈特没告诉你吗？

BORKMAN.
Kan sandelig ikke huske det i øjeblikket.

BORKMAN.
I really don’t remember at the moment.

BORKMAN.
Valóban, ebben a pillanatban nem birok rá visszaemlékezni.

博克曼
我一时实在不记得了。

ELLA RENTHEIM.
Overhodet ikke talt om mig kanske?

ELLA RENTHEIM.
Perhaps he has not spoken of me at all?

ELLA.
Talán egyátalában sohasem is emlitett?

艾勒·瑞替姆
也许他没提过我吧？

BORKMAN.
Jo, talt om dig tror jeg nok han har. Forresten så ser jeg så sjelden noget til ham. Næsten aldrig. Der er nogen nedenunder, som holder ham væk fra mig. Væk, væk, skønner du.

BORKMAN.
Oh, yes, I believe he has spoken of you. But the fact is, I so seldom see anything of him--scarcely ever. There is a certain person below that keeps him away from me. Keeps him away, you understand?

BORKMAN.
De igen — említeni, — gondolom, hogy emlitett. Egyébiránt igen ritkán látom. Majdnem soha. Ugyanis, van odalenn valaki, a ki elfogja tőlem. El, el, érted.

博克曼
哦，他倒提过，可是我实在难得跟他见面--- 几乎见不着。楼下有个人不让他见我。不让他见我，你明白不明白？

ELLA RENTHEIM.
Véd du det så sikkert, Borkman?

ELLA RENTHEIM.
Are you quite sure of that, Borkman?

ELLA.
Olyan bizonyosan tudod ezt Borkman?

艾勒·瑞替姆
你拿得稳是这么回事吗？

BORKMAN.
Ja visst véd jeg det. (forandrer tonen.) Nå, men du har altså været sygelig, Ella?

BORKMAN.
Yes, absolutely sure. [Changing his tone.] And so you have been in bad health, Ella?

BORKMAN.
Persze hogy tudom, (megváltozott hangon.)
Tehát te beteges voltál Ella?

博克曼
绝对拿得稳。（改变声调）哦，这几年你身体不好，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg har det. Og nu i høst tog det en sådan overhånd, så jeg måtte her ind og tale med læger, som er mere kyndige.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I have. And this autumn I grew so much worse that I had to come to town and take better medical advice.

ELLA.
Igen. És bajom őszszel annyival rosszabbra fordult, hogy ide kellett jönnöm a tapasztaltabb orvosokkal beszélni.

艾勒·瑞替姆
对了，不好，今年秋天更坏，所以我只好进城找几个好大夫看看。

BORKMAN.
Og du har alt talt med dem kanske?

BORKMAN.
And you have seen the doctors already?

BORKMAN.
És talán már beszéltél is velük?

博克曼
你已经找过大夫了？

ELLA RENTHEIM.
Ja, i formiddag.

ELLA RENTHEIM.
Yes, this morning.

ELLA.
Ma délelőtt.

艾勒·瑞替姆
找过了，今天早晨。

BORKMAN.
Hvad sa’ de for noget da?

BORKMAN.
And what did they say to you?

BORKMAN.
Mit mondtak?

博克曼
他们对你说些什么？

ELLA RENTHEIM.
De gav mig fuld visshed for det, som jeg længe har havt en anelse om –

ELLA RENTHEIM.
They gave me full assurance of what I had long suspected.

ELLA.
Teljesen bizonyossá lettem affelől, a mit már úgyis rég gyanítottam.

艾勒·瑞替姆
他们把我疑惑了好久的事完全证实了。

BORKMAN.
Nå?

BORKMAN.
Well?

BORKMAN.
Nos?

博克曼
唔？

ELLA RENTHEIM
(jævn og rolig).
Det er en dødelig sygdom, jeg bærer på, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
[Calmly and quietly.]
My illness will never be cured, Borkman.

ELLA.
(Egyszerűen, nyugodtan.)
Én halálos betegségben szenvedek, Borkman.

艾勒·瑞替姆
（从容安静地）
我的病治不好了，博克曼。

BORKMAN.
Å, tro da ikke sligt noget, Ella!

BORKMAN.
Oh, you must not believe that, Ella.

BORKMAN.
Ah, csak ilyesmit ne higyj, Ella!

博克曼
啊，这话信不得，艾勒。

ELLA RENTHEIM.
Det er en sygdom, som der ingen hjælp og redning er for, du. Lægerne véd intet middel imod den. De må la’ den gå sin gang. Kan ingenting gøre for at standse den. Bare lindre lidt kanske. Og det er da ialfald godt.

ELLA RENTHEIM.
It is a disease that there is no help or cure for. The doctors can do nothing with it. They must just let it take its course. They cannot possibly check it; at most, they can allay the suffering. And that is always something.

ELLA.
Tudod, egy olyan baj, a melyre nincs orvosság, nincs mentség. Az orvosok nem bírnak vele. Szabad folyást kell neki engedniök. Nem bírják gátolni az útjában. Csak némi enyhülést adhatnak. És ez még szerencse.

艾勒·瑞替姆
这是一种没法治的病。大夫们一点儿办法都没有。他们只能听其自然，他们没法阻止它发展。他们至多只能给我减少痛苦。这当然也是好事情。

BORKMAN.
Å, men det kan vare længe endnu, – tro du mig.

BORKMAN.
Oh, but it will take a long time to run its course. I am sure it will.

BORKMAN.
Ah, az még soká eltarthat, — hidd el nekem.

博克曼
啊，即使听其自然，也得好些日子呢。我知道，一定是这样。

ELLA RENTHEIM.
Det kan muligens vare vinteren over, blev der sagt mig.

ELLA RENTHEIM.
I may perhaps last out the winter, they told me.

ELLA.
Lehetséges, hogy még a télen át eltarthat, a mint mondták.

艾勒·瑞替姆
他们说，我也许能挨过这个冬天。

BORKMAN
(uden at tænke ved det).
Nå ja, – vinteren er jo lang, den.

BORKMAN.
[Without thinking.]
Oh, well, the winter is long.

BORKMAN.
(Elgondolkozva.)
No igen a tél, hisz az hosszú.

博克曼
（不假思索）
嗯，冬天长得很呢。

ELLA RENTHEIM
(stille).
Den er ialfald lang nok for mig.

ELLA RENTHEIM.
[Quietly.]
Long enough for me, at any rate.

ELLA.
Mindenesetre elég hosszú nekem.

艾勒·瑞替姆
（静静地）
反正在我是够长的。

BORKMAN
(ivrig, afledende).
Men hvad i al verden kan den sygdom være kommet af? Du, som da visst har levet så sundt og så regelret –? Hvad kan det da være kommet af?

BORKMAN.
[Eagerly, changing the subject.]
But what in all the world can have brought on this illness? You, who have always lived such a healthy and regular life? What can have brought it on?

BORKMAN.
(Buzgólkodva, eltereli.)
De az istenért, hát, hogy is kaptad ezt a bajt? Te, a ki kétségkívül olyan egészséges, rendes életmódot folytatsz? — Hogyan szerezhetted magadnak?

博克曼
（热切地，换题目）
真怪，你怎么会得这种病？像你这么个一向讲卫生、生活有规律的人怎么会得这种病？

ELLA RENTHEIM
(ser på ham).
Lægerne tænkte sig, at jeg kanske engang havde havt store sindsbevægelser at gå igennem.

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him.]
The doctors thought that perhaps at one time in my life I had had to go through some great stress of emotion.

ELLA.
(Rátekint?)
Az orvosuk azt hiszik, hogy talán valamikor egy nagy lelki rázkódtatást éltem át.

艾勒·瑞替姆
（瞧着他）
医生说，也许我生平有一段时间感情上受过大压抑。

BORKMAN
(opbrusende).
Sindsbevægelser! Aha, jeg forstår! Det skulde være mig, som har skylden!

BORKMAN.
[Firing up.]
Emotion! Aha, I understand! You mean that it is my fault?

BORKMAN.
(Fölforrva.)
Lelki rázkódtatást? Aha, értem már! Ennek is megint én viseljem a terhét.

博克曼
（勃然大怒）
感情！啊哈，我明白了！你的意思是说这是我的过失，是不是？

ELLA RENTHEIM
(i stigende indre oprør).
Det er det for sent at drøfte nu! Men jeg må ha’ mit hjertes eget eneste barn igen, før jeg går bort! Det er så usigelig tungt for mig at tænke på, at jeg skal forlade alt, hvad liv er, – forlade sol og lys og luft, uden at lade efter mig her en eneste en, som vilde tænke på mig, mindes mig varmt og vemodigt, – slig, som en søn tænker på og mindes den mor, han har mistet.

ELLA RENTHEIM.
[With increasing inward agitation.]
It is too late to go into that matter now! But I must have my heart’s own child again before I go! It is so unspeakably sad for me to think that I must go away from all that is called life--away from sun, and light, and air--and not leave behind me one single human being who will think of me--who will remember me lovingly and mournfully--as a son remembers and thinks of the mother he has lost.

ELLA.
(Emelkedő, belső háborgással.)
Ezt kutatni most már késő! De mielőtt válok, vissza kell nyernem szivem egyetlen gyermekét! Olyan kimondhatatlan szomorú gondolat, hogy mindent itt hagyjak a mi él, — a Napot, levegőt és világosságot, a nélkül, hogy egyetlen lény maradna utánam, a kinek eszébe jutnék, a ki melegen, szeretettel emlékeznék reám, — ugy mint egy flu emlékszik elveszett anyjára.

艾勒·瑞替姆
（心情越发纷乱）
现在再算这笔账已经太迟了！可是在我死之前，我一定要把我的心窝里的孩子拉回来！如果在我离开所谓生命的时候，离开太阳、光明、空气的时候，不能留下一个想念我的人--- 一个像儿子想念去世的母亲那么怀想悼念我的人，我心里该多么难受啊。

BORKMAN
(efter et kort ophold).
Tag ham, Ella, – ifald du kan vinde ham.

BORKMAN.
[After a short pause.]
Take him, Ella, if you can win him.

BORKMAN.
(Rövid szünet után.)
Vidd hát Ella, — ha meg tudod nyerni magadnak.

博克曼
（沉默了一下）
尽管把他带走，艾勒，只要你有本事抓住他。

ELLA RENTHEIM
(livfuldt).
Gir du dit samtykke? Kan du det?

ELLA RENTHEIM.
[With animation.]
Do you give your consent? Can you?

ELLA.
Beleegyezel? Megteszed?

艾勒·瑞替姆
（高兴）
你同意吗？你肯吗？

BORKMAN
(mørk).
Ja. Og det er ikke noget så stort offer, du. For jeg ejer ham så ikke alligevel.

BORKMAN.
[Gloomily.]
Yes. And it is no great sacrifice either. For in any case he is not mine.

BORKMAN.
(Sötéten)
Igen. És nem is nagy áldozat. Hiszen ugy sem az enyém.

博克曼
（伤心）
肯。这也算不了什么大牺牲，反正他不是我的人。

ELLA RENTHEIM.
Tak, tak for offeret endda! – Men så har jeg én ting til at be’ dig om. En stor ting for mig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
Thank you, thank you all the same for the sacrifice! But I have one thing more to beg of you--a great thing for me, Borkman.

ELLA.
Mégis, mégis köszönöm ezt az áldozatodat! — De most még egy kérésem van hozzád. Az én szememben nagy kérés Borkman.

艾勒·瑞替姆
谢谢，我照样得谢谢你为我牺牲！可是我还得求你一件事--- 在我是件大事情，博克曼。

BORKMAN.
Nå, så bare sig det.

BORKMAN.
Well, what is it?

BORKMAN.
No, hát akkor csak mondd!

博克曼
什么事？

ELLA RENTHEIM.
Du vil kanske finde det barnagtigt af mig, – ikke kunne forstå det –

ELLA RENTHEIM.
I daresay you will think it childish of me--you will not understand----

ELLA.
Te talán gyermekesnek fogod találni, — talán meg sem fogod érteni. —

艾勒·瑞替姆
也许你会笑我孩子气--- 你不能了解---

BORKMAN.
Sig det, – sig det da!

BORKMAN.
Go on--tell me what it is.

BORKMAN.
Csak mondd, — de mondd hát!

博克曼
快说，究竟是什么事？

ELLA RENTHEIM.
Når jeg nu snart går bort, så efterlader jeg mig ikke så ganske lidet –

ELLA RENTHEIM.
When I die--as I must soon--I shall have a fair amount to leave behind me.

ELLA.
Ha most, úgy, nemsokára végem lesz, vagyon marad utánam, a mely nem jelentéktelen. —

艾勒·瑞替姆
我在的时候--- 我一定活不长了--- 我有一份不算小的财产留下来。

BORKMAN.
Nej, du gør vel ikke det.

BORKMAN.
Yes, I suppose so.

BORKMAN.
Azt elképzelem.

博克曼
大概是吧。

ELLA RENTHEIM.
Og det er min agt at la’ det altsammen gå over på Erhart.

ELLA RENTHEIM.
And I intend to leave it all to Erhart.

ELLA.
És az a szándékom, hogy az egészet Erhardra hagyom.

艾勒·瑞替姆
我想把它都给遏哈特。

BORKMAN.
Ja, du har jo egentlig ikke nogen nærmere.

BORKMAN.
Well, you have really no one nearer to you than he.

BORKMAN.
Igen, hiszen nincs is senkid, a ki közelebb állna hozzád.

博克曼
真是，你没有比他更亲近的人了。

ELLA RENTHEIM
(varmt).
Nej, jeg har visselig ingen nærmere end ham.

ELLA RENTHEIM.
[Warmly.]
No, indeed, I have no one nearer me than he.

ELLA.
(Melegséggel.)
Nincs, valóban senkim sincs, a ki nálánál közelebb állana hozzám.

艾勒·瑞替姆
（热烈地）
对，我没有比他更亲近的人了。

BORKMAN.
Ingen af din egen slægt. Du er den sidste.

BORKMAN.
No one of your own family. You are the last.

BORKMAN.
Senki a saját családodból. Te vagy az utolsó.

博克曼
你自己家里也没人了。你是最后一个。

ELLA RENTHEIM
(nikker langsomt).
Ja, så er det netop. Når jeg dør, – så dør navnet Rentheim også. Og det er mig en så kvælende tanke. Udslettes af tilværelsen – lige til navnet –

ELLA RENTHEIM.
[Nodding slowly.]
Yes, that is just it. When I die, the name of Rentheim dies with me. And that is such a torturing thought to me. To be wiped out of existence--even to your very name----

ELLA.
(Lassan bólint,)
Éppen ez az. Ha meghalok, — kihal a Rentheim név is. És ez olyan kinzó gondolat. — Kitörölve az életből — még a név is. —

艾勒·瑞替姆
（慢慢地点头）
对，一点儿都不错。我一死，瑞替姆这个姓跟着就消灭了。一想起来，心里好像刀子扎。死了还不算，连自己的姓都保不住---

BORKMAN
(farer op).
Ah, – jeg ser, hvor du vil hen!

BORKMAN.
[Firing up.]
Ah, I see what you are driving at!

BORKMAN.
(Fölforr.)
Ahá — látom a célodat!

博克曼
（勃然大怒）
啊，我明白你的用意了！

ELLA RENTHEIM
(lidenskabeligt).
Lad ikke det få ske! Lad Erhart få bære navnet efter mig!

ELLA RENTHEIM.
[Passionately.]
Do not let this be my forte. Let Erhart bear my name after me!

ELLA.
(Szenvedélyesen.)
Ne engedd megtörténni! Hadd viselje Erhard, utánam azt a nevet!

艾勒·瑞替姆
（激动）
别把这事当作我的大功德，我死后要让遏哈特姓我的姓！

BORKMAN
(ser hårdt på hende).
Jeg forstår dig nok. Du vil fri min søn fra at bære sin fars navn. Det er sagen.

BORKMAN.
I understand you well enough. You want to save my son from having to bear his father’s name. That is your meaning.

BORKMAN.
(Kemény pillantással.)
Ó értelek, ne félj. Meg akarod a fiamat szabaditani attól, hogy az apja nevét kelljen viselnie. Ez az.

博克曼
（粗暴地瞧着她）
我很明白你的用意。为的是免得我儿子必须姓他父亲的姓，这是你的用意。

ELLA RENTHEIM.
Aldrig det! Jeg skulde selv så trodsig og gladelig ha’ båret det sammen med dig! Men en mor, som snart skal dø –. Et navn binder mere end du tror og véd, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
No, no, not that! I myself would have borne it proudly and gladly along with you! But a mother who is at the point of death---- There is more binding force in a name than you think or believe, Borkman.

ELLA.
Nem igaz! Nem ez az. Én magam oly daccal és örömmel viseltem volna azt közösen veled! De egy anyának, kinek nemsokára meg kell halnia — egy név szorosabb kötelék, mint te képzeled Borkman.

艾勒·瑞替姆
不是，不是！假使我能姓你的姓，我得意高兴还来不及呢！然而在一个不久于人世的母亲看起来--- 博克曼，一个姓所包含的作用比你想象的或是了解的大得多。

BORKMAN
(kold og stolt).
Godt og vel, Ella. Jeg skal være mand for at bære mit navn alene.

BORKMAN.
[Coldly and proudly.]
Well and good, Ella. I am man enough to bear my own name alone.

BORKMAN.
(Kevélyen, hidegen.)
Nagyon helyesen, Ella. Ember leszek arra is, hogy egyedül viseljem a nevemet.

博克曼
（冷淡而傲慢地）
好吧，艾勒。我有勇气独自姓我自己的姓。

ELLA RENTHEIM
(griber og trykker hans hænder).
Tak, Tak! Nu er der fuldt opgør mellem os! Jo, jo, lad så være, det! Du har gjort godt igen, hvad du kunde. For når jeg er ude af livet, så lever Erhart Rentheim efter mig!
(Tapetdøren slås op. Fru Borkman, med det store tørklæde over hodet, står i døråbningen.)

ELLA RENTHEIM.
[Seizing and pressing his hand.]
Thank you, thank you! Now there has been a full settlement between us! Yes, yes, let it be so! You have made all the atonement in your power. For when I have gone from the world, I shall leave Erhart Rentheim behind me!
[The tapestry door is thrown open. MRS. BORKMAN, with the large shawl over her head, stands in the doorway.]

ELLA.
(Megragadja és megszorítja a kezét.)
Köszönöm, köszönöm! Most végképp leszámoltunk egymással! Igen, igen, hallgass! Te jóvá tetted, a mit jóvá tehettél. Mert ha én elköltözöm ez életből, engem túlél Rentheim Erhard!
(A tapéta ajtó kicsapódik. Borkmanné — a nagykendő a fejére vetve — megjelenik az ajtóban.)

艾勒·瑞替姆
（一把抓紧他的手）
谢谢，谢谢！咱们的意见完全一致了！好，好，就这么办吧！你已经尽力赎了你的罪，因为这么一来，我死了还留下一个遏哈特·瑞替姆！
(壁衣门突然敞开。博克曼太太头上蒙着大围巾，站在门道里。)

FRU BORKMAN
(i voldsomt oprør).
Aldrig i evighed skal Erhart hede så!

MRS. BORKMAN.
[In violent agitation.]
Never to his dying day shall Erhart be called by that name!

BORKMANNÉ.
(Erős felindulásban.)
Soha, de soha nem fogják Erhardot igy nevezni.

博克曼太太
（非常激动）
遏哈特到死也不准姓那个姓！

ELLA RENTHEIM
(viger tilbage).
Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[Shrinking back.]
Gunhild!

ELLA.
(Hátrál.)
Gunhild!

艾勒·瑞替姆
（退缩）
耿希尔得！

BORKMAN
(hårdt og truende).
Her op til mig har ingen lov til at komme!

BORKMAN.
[Harshly and threateningly.]
I allow no one to come up to my room!

BORKMAN.
(Keményen, fenyegetve.)
Nem engedem meg senkinek, hogy ide belépjen.

博克曼
（粗暴威胁的姿势）
我不许别人进我的屋子！

FRU BORKMAN
(et skridt indenfor).
Jeg ta’r mig lov til det.

MRS. BORKMAN.
[Advancing a step.]
I do not ask your permission.

BORKMANNÉ.
(Egy lépést tesz a szobába.)
Nem kérek rá engedelmet.

博克曼太太
（前进一步）
我无需请求你许可。

BORKMAN
(imod hende).
Hvad er det, du vil mig?

BORKMAN.
[Going towards her.]
What do you want with me?

BORKMAN.
(Feléje.)
Mit akarsz te én tőlem?

博克曼
（走近她）
你对我有什么要求？

FRU BORKMAN.
Jeg vil kæmpe og stride for dig. Værge dig imod de onde magter.

MRS. BORKMAN.
I will fight with all my might for you. I will protect you from the powers of evil.

BORKMANNÉ.
Küzdeni és harczolni akarok érted. Védelmezni akarlak a gonosz hatalmak ellen.

博克曼太太
我要用全副力量为你斗争，我要保护你不受恶势力侵害。

ELLA RENTHEIM.
De værste magter er i dig selv, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
The worst “powers of evil” are in yourself, Gunhild!

ELLA.
A leggonoszabb hatalmak te benned magadban lakoznak, Gunhild!

艾勒·瑞替姆
耿希尔得，最大的“恶势力”就在你自己身上！

FRU BORKMAN
(hårdt).
Lad så være med det. (truende, med oprakt arm.) Men det siger jeg, – sin fars navn skal han bære! Og bære det højt frem til ære igen! Og jeg alene vil være hans mor! Jeg alene! Mit skal min søns hjerte være. Mit og ingen andens.
(hun går ud gennem tapetdøren og lukker efter sig.)

MRS. BORKMAN.
[Harshly.]
So be it then. [Menacingly, with upstretched arm.] But this I tell you--he shall bear his father’s name! And bear it aloft in honour again! My son’s heart shall be mine--mine and no other’s.
[She goes out by the tapestry door and shuts it behind her.]

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Arról ne beszéljünk. (Fenyegetve, fölemelt karral.)
Hanem azt mondom, — az apja nevét fogja viselni! És fennen fogja hordani és ismét becsületet fog annak szerezni. És egyedül én, leszek az anyja! Egyedül én! És a fiam szive az enyém legyen. Az enyém és senki másé!
(A tapéta-ajtón elmegy — mely becsukódik mögötte)

博克曼太太
（粗暴地）
就算是吧。（伸出胳臂，威吓她）可是我要告诉你这么两句话：遏哈特一定得姓他父亲的姓！将来他还要恢复家门的光荣！我要做他的母亲！只许我一个人做！我儿子的心必须属于我--- 属于我，不属于别人。
(她从壁衣门下，随手带上门。)

ELLA RENTHEIM
(rystet og oprevet).
Borkman, – Erhart kommer til at gå til grunde i dette uvejr. Det må komme til en forståelse mellem dig og Gunhild. Vi må straks ned til hende.

ELLA RENTHEIM.
[Shaken and shattered.]
Borkman, Erhart’s life will be wrecked in this storm. There must be an understanding between you and Gunhild. We must go down to her at once.

ELLA.
(Megrendülve és fáradtan.)
Borkman, — Erhard tönkre megy ezekben a viharokban. Megállapodásra kell jutnotok Gunhilddal. Azonnal le kell hozzá mennünk.

艾勒·瑞替姆
（心神惊慌纷乱）
博克曼，遏哈特的一生会断送在这场风波里。你和耿希得必须把事情说清楚才行，咱们得马上到楼下去找她。

BORKMAN
(ser på hende).
Vi? Jeg også, mener du?

BORKMAN.
[Looking at her.]
We? I too, do you mean?

BORKMAN.
(Rápillant.)
Lemennünk? Nekem is? azt hiszed?

博克曼
（瞧着她）
咱们？你是说，我也得去？

ELLA RENTHEIM.
Både du og jeg.

ELLA RENTHEIM.
Both you and I.

ELLA.
Neked is, nekem is.

艾勒·瑞替姆
你跟我一齐去。

BORKMAN
(ryster på hodet).
Hun er hård, du. Hård, som den malm, jeg engang drømte om at bryde ud af fjeldene.

BORKMAN.
[Shaking his head.]
She is hard, I tell you. Hard as the metal I once dreamed of hewing out of the rocks.

BORKMAN.
(A fejét rázza)
Tudod, ő kemény. Kemény, mint az érc, a mit egykor a hegyekből akartam kivésni!

博克曼
（摇头）
她心肠硬，我告诉你。她的心像我从前梦想从岩石里凿出来的金属那么硬。

ELLA RENTHEIM.
Så prøv det da nu!

ELLA RENTHEIM.
Then try it now!

ELLA.
Nos hát kisértsd meg most!

艾勒·瑞替姆
现在咱们姑且试一试！

BORKMAN
(svarer ikke; står og ser uviss på hende).

[BORKMAN does not answer, but stands looking doubtfully at her.]

BORKMAN.
(Felelet nélkül, határozatlanul tekint rá.)

（博克曼不答话，只是怀疑地站着瞧她。）

TREDJE AKT

(Fru Borkmans dagligstue. Lampen brænder fremdeles foran på kanapébordet. Inde i havestuen er der slukket og mørkt.)
(Fru Borkman, med tørklædet over hodet, kommer i hæftigt indre oprør ind gennem forstuedøren, går hen til vinduet og trækker forhænget lidt tilside; derpå går hun hen og sætter sig ved kakkelovnen, men springer snart op igen og går hen og ringer på klokkestrængen. Står ved kanapéen og venter en stund. Ingen kommer. Derpå ringer hun igen; dennegang hæftigere.)
(Lidt efter kommer stuepigen ind fra forstuen. Hun ser grætten og søvnig ud og synes at have klædt sig på i en fart.)

ACT THIRD

MRS. BORKMAN’s drawing room. The lamp is still burning on the table beside the sofa in front. The garden-room at the back is quite dark.
MRS. BORKMAN, with the shawl still over her head, enters, in violent agitation, by the hall door, goes up to the window, draws the curtain a little aside, and looks out; then she seats herself beside the stove, but immediately springs up again, goes to the bell-pull and rings. Stands beside the sofa, and waits a moment. No one comes. Then she rings again, this time more violently.
THE MAID presently enters from the hall. She looks sleepy and out of temper, and appears to have dressed in great haste.

HARMADIK FELVONÁS.

(Borkmanné lakószobája. A díván előtti asztalon a lámpa még mindég ég. De a kerti szobában még sötét van.)
(Borkmanné a fejére vetett kendövei, heves fölindulásban belép, a külső bejáraton az ablakhoz megy és a függönyöket kissé széthúzza, onnan a kályhához, ott leül, de csakhamar felugrik és megrántja a csengttyü-zsinórt. Megáll a diván mellett és egy ideig várakozik. Senki sem jön. Ismét csenget, most hevesebben.)
(Rövid szünet múlva belép a szobaleány. Durcás, álmos és látszik rajta, hogy ruháit hirtelen kapkodta magára.)

第三幕
博克曼太太的会客室。前面沙发旁边桌上的灯依然点着。后面贴花园那间屋子一片漆黑。
博克曼太太头上还是蒙着围巾，心神非常纷乱，从外厅门里进来，走到窗前，把窗幔拉开一点，向外探望。随后，她在火炉旁坐下，可是马上又跳起来，走到铃绳旁边拉铃。她站在沙发旁边等了会儿，没有人进来。她又拉铃，这回使的劲儿更大了。
女仆马上从外厅进来。她睡眼矇眬，一脸不高兴的样子，衣服像是匆匆忙忙穿上去的。

FRU BORKMAN
(utålmodig).
Hvor bli’r De da af, Malene? Jeg har gået her og ringet to gange!

MRS. BORKMAN.
[Impatiently.]
What has become of you, Malena? I have rung for you twice!

BORKMANNÉ.
(Türelmetlenül)
Ugyan Malene hol marad? Már kétszer csöngettem.

博克曼太太
（不耐烦）
你怎么啦，玛黎纳？我拉铃叫了你两回！

STUEPIGEN.
Ja, frue, jeg hørte det nok.

THE MAID.
Yes, ma’am, I heard you.

SZOBALEÁNY.
Hiszen hallottam nagyságos asszony.

女仆
太太，我听见了。

FRU BORKMAN.
Og så kommer De ikke alligevel.

MRS. BORKMAN.
And yet you didn’t come?

BORKMANNÉ.
Ugy, és mégsem jön.

博克曼太太
听见了你为什么不来？

STUEPIGEN
(studs).
Jeg måtte da først få kaste lidt klæ’r på mig, véd jeg.

THE MAID.
[Sulkily.]
I had to put some clothes on first, I suppose.

SZOBALEÁNY.
(Durcásan)
Hiszen csak föl kellett előbb öltöznöm.

女仆
（不高兴）
我总得先披上点儿衣服啊。

FRU BORKMAN.
Ja, De får klæ’ Dem ordentlig på. Og så må De straks løbe hen og hente min søn.

MRS. BORKMAN.
Yes, you must dress yourself properly, and then you must run and fetch my son.

BORKMANNÉ.
Igen csak öltözködjék fel becsületesen. Aztán mindjárt át kell szaladnia, hogy a fiamat haza hívja.

博克曼太太
对，你得穿整齐点儿，然后马上跑去把我儿子叫回来。

STUEPIGEN
(ser forbauset på hende).
Skal jeg hente studenten?

THE MAID.
[Looking at her in astonishment.]
You want me to fetch Mr. Erhart?

SZOBALEÁNY.
(csodálkozva.)
Az ifjú urat hivjam haza?

女仆
（惊讶地瞧着她）
你要我去叫遏哈特先生？

FRU BORKMAN.
Ja, De skal bare sige, at han må komme hjem til mig straks, for jeg vil tale med ham.

MRS. BORKMAN.
Yes; tell him he must come home to me at once; I want to speak to him.

BORKMANNÉ.
Igen. Csak mondja meg neki, hogy azonnal ide kell jönnie; beszédem van vele.

博克曼太太
是的，叫他务必马上就回家。我有话跟他说。

STUEPIGEN
(surmulende).
Så er det vel bedst, jeg vækker kusken hos forvalteren da.

THE MAID.
[Grumbling.]
Then I’d better go to the bailiff’s and call up the coachman.

SZOBALEÁNY.
(Nyelvelve)
Akkor legjobb lesz, ha fölkeltem a kocsist odaát a tiszttartónál.

女仆
（口出怨声）
那我还是上管事人那儿把车夫叫起来吧。

FRU BORKMAN.
Hvorfor det?

MRS. BORKMAN.
Why?

BORKMANNÉ.
Ugyan miért?

博克曼太太
为什么？

STUEPIGEN.
For at han kan spænde for slæden. Så’nt et fælt snøvejr, som det er ude ikveld.

THE MAID.
To get him to harness the sledge. The snow’s dreadful to-night.

SZOBALEÁNY.
Hogy befogjon a szánkába. A milyen gyalázatos hózivatar ma éjszaka van —

女仆
叫他把雪撬套起来啊。今晚的雪可厉害。

FRU BORKMAN.
Å, det gør ingenting. Bare skynd Dem og gå! Det er jo lige her om hjørnet.

MRS. BORKMAN.
Oh, that doesn’t matter; only make haste and go. It’s just round the corner.

BORKMANNÉ.
Ah, baj is az. Csak siessen, menjen maga. Hiszen itt van mindjárt a szegleten.

博克曼太太
啊，没关系。只要赶紧去，拐弯儿就到了。

STUEPIGEN.
Nej men, frue, det er da ikke lige om hjørnet, det.

THE MAID.
Why, ma’am you can’t call that just round the corner!

SZOBALEÁNY.
De nagyságos asszony, mindjárt a szegleten csak még sincs.

女仆
太太，您可不能说是拐弯儿就到！

FRU BORKMAN.
Jo visst er det så. Véd De da ikke, hvor advokat Hinkels villa ligger?

MRS. BORKMAN.
Of course it is. Don’t you know Mr. Hinkel’s villa?

BORKMANNÉ.
De persze, hogy ott van. Hát nem tudja, hogy hol van a Hinkel villa?

博克曼太太
当然是。你不认识欣克尔先生的别墅吗？

STUEPIGEN
(spydig).
Å ja-så, er det der, at studenten er ikveld?

THE MAID.
[With malice.]
Oh, indeed! It’s there Mr. Erhart is this evening?

SZOBALEÁNY.
(Czélzattal.)
Ah, úgy, ott van most az ifju úr?

女仆
（不怀好意）
哦，真的吗！遏哈特先生今晚在他家吗？

FRU BORKMAN
(studser).
Ja, hvor skulde han ellers være?

MRS. BORKMAN.
[Taken aback.]
Why, where else should he be?

BORKMANNÉ.
(Figyelmes lesz.)
De hát hol volna máshol?

博克曼太太
（吃惊）
不在他家在哪儿？

STUEPIGEN
(trækker på smilet).
Nej, jeg tænkte bare, han var der, han plejer, jeg.

THE MAID.
[With a slight smile.]
Well, I only thought he might be where he usually is.

SZOBALEÁNY.
(Mosolyog.)
No csakúgy gondoltam, hogy ott van, a hol máskor mindég szokott.

女仆
（轻轻一笑）
我还只当他在他常去的地方呢。

FRU BORKMAN.
Hvor, mener De?

MRS. BORKMAN.
Where do you mean?

BORKMANNÉ.
Hol gondolja?

博克曼太太
你说的是什么地方？

STUEPIGEN.
Hos denne her fru Wilton, som de kalder hende.

THE MAID.
At Mrs. Wilton’s, as they call her.

SZOBALEÁNY.
Hát ott a Viltonné nagyságánál, — vagy minek hivják.

女仆
我说的是那个威尔敦太太那儿，人家都这么称呼她。

FRU BORKMAN.
Fru Wilton? Min søn plejer da ikke komme så ofte der.

MRS. BORKMAN.
Mrs. Wilton’s? My son isn’t so often there.

BORKMANNÉ.
Viltonnénál? Oda ugyan nem jár olyan gyakran a fiam.

博克曼太太
威尔敦太太那儿？我儿子不常上那儿去。

STUEPIGEN
(halvt mumlende).
Jeg synes dem siger, han kommer der dagstødt, jeg.

THE MAID.
[Half muttering.]
I’ve heard say as he’s there every day of his life.

SZOBALEÁNY.
(Halkan motyog.)
Én úgy hallottam, hogy minden nap ott van.

女仆
（低声叽咕）
我听别人说，他没有一天不去。

FRU BORKMAN.
Det er bare noget snak, Malene. Gå altså hen til advokat Hinkels og se at få ham fat.

MRS. BORKMAN.
That’s all nonsense, Malena. Go straight to Mr. Hinkel’s and try to to get hold of him.

BORKMANNÉ.
Ejh, ostobaság, Malene. Most csak menjen át Hinkelékhez és lásson utána, hogy megtalálja.

博克曼太太
那都是胡说，玛黎纳。赶紧上欣克尔家去，想法子把他找回来。

STUEPIGEN
(kaster på nakken).
Ja, Gud bevar’s; jeg skal nok gå.
(hun vil gå ud gennem forstuen. I det samme åbnes døren til denne. Ella Rentheim og Borkman viser sig på tærskelen.)

THE MAID.
[With a toss of her head.]
Oh, very well; I’m going.
[She is on the point of going out by the hall, but just at that moment the hall door is opened, and ELLA RENTHEIM and BORKMAN appear on the threshold.]

SZOBALEÁNY.
(Fejét fölveti)
Nekem mindegy; én megyek.
(Készül kimenni a külső bejárat felé, abban a pillanatban az ajtó kinyilik. Ella és Borkman megjelennek a küszöbön.)

女仆
（把头一扬）
啊，好吧，我就去。
(她正要走外厅出去的时候厅门开了，艾勒·瑞替姆和博克曼在门口出现。)

FRU BORKMAN
(vakler et skridt tilbage).
Hvad skal dette her betyde!

MRS. BORKMAN.
[Staggers a step backwards.]
What does this mean?

BORKMANNÉ.
(Egy lépést hátra tántorodik.)
Mit jelentsen ez?

博克曼太太
（倒退一步）
这怎么回事？

STUEPIGEN
(forskrækket, folder uvilkårlig hænderne).
I Jøssu’ navn da!

THE MAID.
[Terrified, instinctively folding her hands.]
Lord save us!

SZOBALEÁNY.
(Ijedten, önkénytelenül összecsapja a kezeit.)
Jesszus!

女仆
（大吃一惊，不由自主地合起两手）
嗳呀，天啊！

FRU BORKMAN
(hvisker til pigen).
Sig, at han må komme straks på timen!

MRS. BORKMAN.
[Whispers to THE MAID.]
Tell him he must come this instant.

BORKMANNÉ.
(A leánynak súgva.)
Mondja meg neki, hogy ebben a pillanatban ide kell jönnie!

博克曼太太
（向女仆耳语）叫他务必马上就回来。

STUEPIGEN
(sagte).
Ja da, frue.
(Ella Rentheim og, efter hende, Borkman kommer ind i værelset. Stuepigen smyger sig bag dem ud gennem døren og lukker efter sig.)
(Kort taushed.)

THE MAID.
[Softly.]
Yes, ma’am.
[ELLA RENTHEIM and, after her, BORKMAN enter the room. THE MAID sidles behind them to the door, goes out, and closes it after her.]

SZOBALEÁNY.
(Halkan.)
Igenis, nagyságos asszony.
(Rentheim Ella és Borkman belépnek. A szobaleány hátuk mögött kioson és becsukja maga mögött az ajtót.)
(Rövid szünet.)

女仆
（低声）是，太太。
(艾勒·瑞替姆在前，博克曼在后，一同进屋。女仆从他们后面侧身走到门口，关门出去。片刻无声。)

FRU BORKMAN
(atter behersket, vender sig til Ella).
Hvad er det, han vil her nede hos mig?

MRS. BORKMAN.
[Having recovered her self-control, turns to ELLA.]
What does he want down here in my room?

BORKMANNÉ.
(A ki önuralmát ismét visszanyerte, Ellához fordul.)
Mit akar idelenn nálam?

博克曼太太
（已经恢复了自制力，向艾勒）
他下楼到我这儿来干什么？

ELLA RENTHEIM.
Han vil prøve på at komme til forståelse med dig, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
He wants to come to an understanding with you, Gunhild.

ELLA.
Megakarja kisérleni azt, hogy megértsétek egymást, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
他想跟你把事情说说清楚，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Det har han aldrig prøvet på før.

MRS. BORKMAN.
He has never tried that before.

BORKMANNÉ.
Ezt eddig sohasem kisérlette meg!

博克曼太太
他从前一向没打算这么做。

ELLA RENTHEIM.
Iaften vil han det.

ELLA RENTHEIM.
He is going to, this evening.

ELLA.
Most akarja.

艾勒·瑞替姆
今晚他想这么做。

FRU BORKMAN.
Sidste gang vi stod overfor hinanden, – det var i retten. Da jeg blev indkaldt for at gi’ forklaring –

MRS. BORKMAN.
The last time we stood face to face--it was in the Court, when I was summoned to give an account----

BORKMANNÉ.
Utoljára, mikor egymással szemben álltunk, — a törvényszék előtt volt. Mikor meg voltam idézve, hogy kijelentsem —

博克曼太太
我跟他最后一次面对面站着--- 那是在我被传到法庭上招供的时候---

BORKMAN
(går nærmere).
Og iaften er det mig, som vil gi’ forklaring.

BORKMAN.
[Approaching.]
And this evening it is I who will give an account of myself.

BORKMAN.
(Közeledik)
És ma én vagyok az, a kinek kijelenteni valója van.

博克曼
（走近）
今晚我要招供自己的事。

FRU BORKMAN
(ser på ham).
Du!

MRS. BORKMAN.
[Looking at him.]
You?

BORKMANNÉ.
(Rátekint.)
Te!

博克曼太太
（瞧着他）
你？

BORKMAN.
Ikke om det, jeg har forgået mig i. For det kender jo al verden.

BORKMAN.
Not of what I have done amiss. All the world knows that.

BORKMAN.
Nem a felől, a mit elkövettem. Mert hiszen azt az egész világ tudja.

博克曼
不是招供我做错的事，那些事谁都知道。

FRU BORKMAN
(drager et bittert suk).
Ja, det er et sandt ord. Al verden kender det.

MRS. BORKMAN.
[With a bitter sigh.]
Yes, that is true; all the world knows that.

BORKMANNÉ.
(keserűséggel felsóhajt.)
Ez nagyon is igaz. Az egész világ tudja.

博克曼太太
（叹气）
对了，那些事谁都知道。

BORKMAN.
Men den kender ikke, hvorfor jeg har forgåt mig. Hvorfor jeg måtte forgå mig. Menneskene skønner ikke, at jeg måtte det, fordi jeg var mig selv, – fordi jeg var John Gabriel Borkman, – og ikke nogen anden. Og det er det, jeg vil prøve på at gi’ dig en forklaring over.

BORKMAN.
But it does not know why I did it; why I had to do it. People do not understand that I had to, because I was myself--because I was John Gabriel Borkman--myself, and not another. And that is what I will try to explain to you.

BORKMAN.
De nem tudja azt, hogy miért követtem el. Miért kellett elkövetnem. Az emberek föl nem foghatták, miért kellett, éppen mert én voltam az, én John Gábriel Borkman, — nem pedig más. És e felől kell most meghallgatnod- kijelentésemet.

博克曼
然而人家不知道我为什么要做那些事，为什么非做不可。人家不明白，我非做不可的理由是因为我是约翰·盖勃吕尔·博克曼--- 我是我自己，不是别人。所以我想对你解释一下。

FRU BORKMAN
(ryster på hodet).
Nytter ikke noget. Tilskyndelser frikender ingen. Indskydelser ikke heller.

MRS. BORKMAN.
[Shaking her head.]
It is of no use. Temptations and promptings acquit no one.

BORKMANNÉ.
(fejét rázza.)
Mindhiába. Merész röptü fantázia nem ment föl senkit a vétkei alól. Nem az inspiráció.

博克曼太太
（摇头）
解释没用处。诱惑和煽动这两个理由不能开脱人的罪名。

BORKMAN.
I ens egne øjne kan de frikende.

BORKMAN.
They may acquit one in one’s own eyes.

BORKMAN.
Saját maga előtt felmenthetik az embert.

博克曼
在本人看来，它们可以开脱罪名。

FRU BORKMAN
(slår afvisende ud med hånden).
Å, lad være med dette her! Jeg har tænkt så rundelig nok over disse dine mørke sager.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
Oh, let all that alone! I have thought over that black business of yours enough and to spare.

BORKMANNÉ.
(elutasító kézmozdulattal.)
Ah, ugyan hagyd azt! Eleget töprenkedtem ezek fölött a te sötét történeteid fölött.

博克曼太太
（厌恶的姿势）噢，算了吧！你那件丑事我已经想得足够了。

BORKMAN.
Jeg også. I de fem endeløse år i cellen – og andetsteds – havde jeg tid til det. Og i de otte år ovenpå i salen havde jeg endnu bedre tid. Jeg har taget hele retssagen op igen til fornyet behandling – for mig selv. Gang efter gang har jeg taget den op. Jeg har været min egen anklager, min egen forsvarer og min egen dommer. Mere upartisk, end nogensomhelst anden, – det tør jeg nok sige. Jeg har gået deroppe på salsgulvet og krænget og endevendt hver eneste en af mine handlinger. Betragtet dem både forfra og bagfra lige så skånselløst, lige så ubarmhjertigt, som nogen advokat. Og det domsresultat, jeg stadig kommer til, det er det, at den eneste, jeg har forbrudt mig imod, – det er mig selv.

BORKMAN.
I too. During those five endless years in my cell--and elsewhere --I had time to think it over. And during the eight years up there in the gallery I have had still more ample time. I have re-tried the whole case--by myself. Time after time I have re-tried it. I have been my own accuser, my own defender, and my own judge. I have been more impartial than any one else could be--that I venture to say. I have paced up and down the gallery there, turning every one of my actions upside down and inside out. I have examined them from all sides as unsparingly, as pitilessly, as any lawyer of them all. And the final judgment I have always come to is this: the one person I have sinned against is--myself.

BORKMAN.
Én is. Az alatt a végnélküli öt esztendő alatt a cellában — és egyebütt volt rá időm. És az alatt az idő alatt a nyolc esztendő alatt, oda fönn a teremben, még több időm volt. Az egész jogi ügyet újra előfogtam uj ítélet végett, — saját magam előtt. Magam voltam a saját vádlóm és saját birám. Elfogulatlanabb, mint bárki más lehetett volna — ezt bátran állíthatom. Odafönn a teremben jártam fölalá és át meg átvizsgáltam cselekedeteim mindegyikét. Meghánytam-vetettem minden oldaláról épp oly kíméletlenül, ép oly kérlelhetetlenül, mint akármelyik ügyvéd tehette volna. És az eredmény, melyhez eljutni birok, csak ez: az egyetlen, a ki ellen vétettem, — az én magam vagyok.

博克曼
我也想够了。在监狱里那漫长的五年中间--- 并且在别处--- 我有的是细想的工夫。还有在楼上的八年，我更有工夫细想这件事。我把这案子整个儿复审了一遍--- 自己一个人审。审了一遍又一遍。我自己当原告，也当被告，并且还当审判官。我比任何人都公正--- 这句话我敢说。我在楼上走来走去，把我做过的事一件一件翻来覆去从头到尾地细想，像律师似的，丝毫不留情、一步不放松地从各方面审问。我得到的最后判决是这样：我对不起的只有一个人--- 那就是我自己。

FRU BORKMAN.
End imod mig da? Og imod din søn?

MRS. BORKMAN.
And what about me? What about your son?

BORKMANNÉ.
Hát ellenem talán nem? És a fiad ellen?

博克曼太太
那么我呢？你儿子呢？

BORKMAN.
Du og han kommer ind under det, jeg mener, når jeg siger mig selv.

BORKMAN.
You and he are included in what I mean when I say myself.

BORKMAN.
Te és ő hozzátartoztok, mikor magamról beszélek.

博克曼
我说我对不起的时候，你们俩也包括在内了。

FRU BORKMAN.
Og så de mange hundrede andre da? De, som folk siger, at du skal ha’ ruineret?

MRS. BORKMAN.
And what about the hundreds of others, then--the people you are said to have ruined?

BORKMANNÉ.
És az a sok más? A kiket tönkre jutattál, mint az emberek beszélik?

博克曼太太
还有那几百个大家都说是害在你手里的人呢？

BORKMAN
(heftigere).
Jeg havde magten! Og så den ubetvingelige kaldelse indeni mig da! De bundne millioner lå der udover landet, dybt i fjeldene, og råbte på mig! Skreg til mig om befrielse! Men ingen af alle de andre hørte det. Bare jeg alene.

BORKMAN.
[More vehemently.]
I had power in my hands! And then I felt the irresistible vocation within me! The prisoned millions lay all over the country, deep in the bowels of the earth, calling aloud to me! They shrieked to me to free them! But no one else heard their cry--I alone had ears for it.

BORKMAN.
(neki tüzesedík)
Hatalmam volt. És ehez járult a leküzdhetetlen hajlam itt a belsőmben, a mely ragadt magával. Ott feküdtek a lelánczolt milliók az egész országban a hegyek mélységeiben és engem hívtak! Hozzám kiáltottak szabadulásért! Senki más nem hallotta meg. Csak én.

博克曼
（更加激昂）
那时候我手里有权力！我心里觉得有一个无法拒绝的使命！全国各处，囚禁在地底下的几百万财富在高声叫我！它们高声喊叫，求我把它们放出来！别人都听不见它们喊叫--- 只有我一个人听得见。

FRU BORKMAN.
Ja, til brændemærke for navnet Borkman.

MRS. BORKMAN.
Yes, to the branding of the name of Borkman.

BORKMANNÉ.
Igen, a Borkman név gyalázatára.

博克曼太太
对了，结果是玷辱了博克曼的家门。

BORKMAN.
Gad vide, jeg, hvis de andre havde havt magten, om de ikke havde handlet akkurat ligesom jeg?

BORKMAN.
If the others had had the power, do you think they would not have acted exactly as I did?

BORKMAN.
Szeretném tudni, hogy a többiek, ha hatalmuk lett volna hozzá, nem cselekedtek volna-e éppen úgy, mint én.

博克曼
如果别人也有这权力，你以为他们不会完全照着我的方式去干吗？

FRU BORKMAN.
Ingen, ingen uden du havde gjort det!

MRS. BORKMAN.
No one, no one but you would have done it!

BORKMANNÉ.
Igen, a Borkman név gyalázatára.

博克曼太太
不会，除了你，谁都不会干那件事。

BORKMAN.
Kanske ikke. Men så var det, fordi de ikke havde evner som jeg. Og havde de gjort det, så havde de ikke gjort det med mine formål for øje. Handlingen var da ble’t en anden. – Kort og godt, jeg har frikendt mig selv.

BORKMAN.
Perhaps not. But that would have been because they had not my brains. And if they had done it, it would not have been with my aims in view. The act would have been a different act. In short, I have acquitted myself.

BORKMAN.
Talán nem. De csak, azért nem, mert nem bírtak az éa képességeimmel. És ha megtették volna, akkor sem az én céljaim lebegtek volna szemeik előtt. Más lett volna az eset. Elég az hozzá, — én fölmentettem magamat.

博克曼
也许不会。如果不会，那是因为他们没有我的脑子。并且，即使他们真干的话，他们的目的也不会跟我的一样。他们干出来的必定是另外一回事。总而言之，我开脱了自己的罪名。

ELLA RENTHEIM
(blødt og bønligt).
Å, men tør du sige det så trygt, Borkman?

ELLA RENTHEIM.
[Softly and appealingly.]
Oh, can you say that so confidently, Borkman?

ELLA.
(lágyan, kérve.)
Ó, de hát szabad-é ezt ilyen meggyőződéssel állítanod Borkman?

艾勒·瑞替姆
（低声恳求）
啊，你能说这么有把握的话吗，博克曼？

BORKMAN
(nikker).
Frikendt mig for så vidt. Men så kommer den store, knugende selvanklage.

BORKMAN.
[Nodding.]
Acquitted myself on that score. But then comes the great, crushing self-accusation.

BORKMAN.
(biccent a fejével.)
Fölmentettem magamat ebben az irányban. De most jön aztán a nagy, a megsemmisítő önvád.

博克曼
（点头）
在这件事上头，我开脱了自己的罪名。然而后来我又严重地控诉了自己。

FRU BORKMAN.
Hvilken er det?

MRS. BORKMAN.
What is that?

BORKMANNÉ.
Ugyan miből áll az?

博克曼太太
什么事？

BORKMAN.
Jeg har gået deroppe og sløset bort hele otte kostbare år af mit liv! Samme dag, jeg kom på fri fod, skulde jeg gåt ud i virkeligheden, – ud i den jernhårde, drømmeløse virkelighed! Jeg skulde begyndt nedenfra og svunget mig op til højderne påny, – højere, end nogensinde før, – trods alt det, som ligger imellem.

BORKMAN.
I have skulked up there and wasted eight precious years of my life! The very day I was set free, I should have gone forth into the world--out into the steel-hard, dreamless world of reality! I should have begun at the bottom and swung myself up to the heights anew--higher than ever before--in spite of all that lay between.

BORKMAN.
Odafönn jártam föl s alá és elpocsékoltam életem nyolc drága esztendejét! Azon a napon, melyen szabadlábra helyeztek, ki kellett volna lépnem a valóságba, — ki a jeges, álomnélküli valóságba! Alulról kellett volna elkezdenem ismét és fölküzdenem magamat a magasba, — magasabbra, mint valaha álltam — dacára mindannak a mi közötte állt.

博克曼
我在楼上躲着，糟蹋了八年的宝贵光阴！从我出狱那天起，我就应该从头做起，重新爬上高峰--- 爬得比从前更高--- 不顾中途的一切阻碍。

FRU BORKMAN.
Å, det blev bare at leve det samme liv om om igen, – tro du mig.

MRS. BORKMAN.
Oh, it would have been the same thing over again; take my word for that.

BORKMANNÉ.
Ah, ez megint csak ugyanaz az élet lett volna, — biztosítalak.

博克曼太太
那无非是照样再来一次而已。我这话绝不会错。

BORKMAN
(ryster på hodet og ser belærende på hende).
Der sker ingenting nyt. Men det, som er sket, – det gentager sig heller ikke. Det er øjet, som forvandler handlingen. Det genfødte øje forvandler den gamle handling. (afbryder.) Nå, det forstår du ikke.

BORKMAN.
[Shakes his head, and looks at her with a sententious air.]
It is true that nothing new happens; but what has happened does not repeat itself either. It is the eye that transforms the action. The eye, born anew, transforms the old action. [Breaking off.] But you do not understand this.

BORKMAN.
(fejét rázza s oktatólag tekint rá.)
Uj nem történik semmi. Hanem a mi megtörtént az sem ismétlődik. Szemünk látja csak másnak a cselekményt, — s az újjá született szem, ismét másnak látja a régi eseményt. (Megszakítva.) Hanem te ezt nem érted.

博克曼
（摇头，神气十足地瞧她）
诚然不会发生新鲜事，然而已经发生过的事也不会再重复一遍。眼光可以改变行动，新眼光可以改变旧行动。（把话截住）然而你不了解这道理。

FRU BORKMAN
(kort).
Nej, jeg forstår det ikke.

MRS. BORKMAN.
[Curtly.]
No, I do not understand it.

BORKMANNÉ.
(Kurtán)
Nem, nem értem.

博克曼太太
（不客气）
对，我不了解。

BORKMAN.
Nej, det er just forbandelsen, at jeg aldrig har fundet forståelse hos nogen eneste menneskesjæl.

BORKMAN.
Ah, that is just the curse--I have never found one single soul to understand me.

BORKMAN.
Ez épen az átok, hogy nem találtam soha egyetlen emberi lelket, a ki megértett volna.

博克曼
唉，倒霉就在这上头--- 我从来没碰见过一个了解我的人。

ELLA RENTHEIM
(ser på ham).
Aldrig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him.]
Never, Borkman?

ELLA.
(Rápillant.)
Soha, Borkman?

艾勒·瑞替姆
（瞧他）
从来没有吗，博克曼？

BORKMAN.
Undtagen hos én – kanske. For længe, længe siden. I de dage, da jeg ikke syntes, at jeg havde forståelse behov. Ellers, siden, aldrig hos nogen! Ingen har jeg havt, som var årvågen nok til at være påfærde og kalde på mig, – ringe for mig som en morgenklokke, – mane mig op til frejdigt arbejde påny –. Og så prænte mig ind, at jeg intet ubodeligt har bedrevet.

BORKMAN.
Except one--perhaps. Long, long ago. In the days when I did not think I needed understanding. Since then, at any rate, no one has understood me! There has been no one alive enough to my needs to be afoot and rouse me--to ring the morning bell for me--to call me up to manful work anew. And to impress upon me that I had done nothing inexpiable.

BORKMAN.
Kivéve — talán egyet. Rég, rég ideje annak. Abban az időben, mikor úgy tetszett, mintha értelemre nem is volna szükségem. Azután, — később, soha egy lelket sem! Nem volt senkim, a ki elég éber lett volna, a ki mindig kész lett volna engem szólítani, — mint a reggeli harangszó, — fölhívni, uj, bátor munkára. És aztán belém vésni azt, hogy nem követtem el semmi olyat, a mi kitörölhetetlen!

博克曼
只有一个人--- 也许。那是好久好久以前的事了，在我还没想到需要别人了解的时候。从那以后，反正没有人了解过我！没有人能充分体会我的需要，动手唤醒我，给我敲晨钟，叫我起来，再干大事业，并且使我感觉不曾犯过不能补偿的错误。

FRU BORKMAN
(ler hånligt).
Så det behøver du da alligevel at indpræntes udenfra?

MRS. BORKMAN.
[With a scornful laugh.]
So, after all, you require to have that impressed on you from without?

BORKMANNÉ.
(Hangosan nevet.)
Úgy, tehát ezt a bíztatást még is csak kívülről várod?

博克曼太太
（一声嘲笑）
这么说，你到底要借重外力才能使你有这种感觉？

BORKMAN
(i svulmende harme).
Ja, når hele verden hvæser i kor, at jeg er en uoprejselig mand, så kan der komme stunder over mig, da jeg selv er nær ved at tro det. (hæver hodet.) Men så stiger min inderste, sejrende bevidsthed op igen. Og den frikender mig!

BORKMAN.
[With increasing indignation.]
Yes, when the whole world hisses in chorus that I have sunk never to rise again, there come moments when I almost believe it myself. [Raising his head.] But then my inmost assurance rises again triumphant; and that acquits me.

BORKMAN.
(Melle dagad a dühtől.)
Igen. Ha az egész világ összeáll és a szemembe sziszegi, hogy az az ember vagyok, a kit nem lehet többé lábra állítani, akkor olyan érzések vesznek rajtam erőt, hogy magam is közel vagyok hozzá, hogy elhigyjem. (Fejét fölveti.)
De legbelsőbb öntudatom megint csak diadalmasan kerekedik fölül. Az pedig fölment!

博克曼
（越来越气）
是。全世界异口同声地嘲笑我倒下去以后不会再翻身，有时候连我自己都几乎信以为真。（抬起头来）然而我藏在内部的自信心终究占了上风，所以我就开脱了自己的罪名。

FRU BORKMAN
(ser hårdt på ham).
Hvorfor kom du aldrig og spurgte mig efter det, som du kalder forståelse?

MRS. BORKMAN.
[Looking harshly at him.]
Why have you never come and asked me for what you call understanding?

BORKMANNÉ.
(Kemény pillantással.)
Miért nem jöttél sohasem hozzám keresni azt, a mit te értelemnek nevezel?

博克曼太太
（粗暴地瞧着他）
为什么你始终不来找我，在我身上觅取你所需要的了解？

BORKMAN.
Havde det nyttet – om jeg var kommen til dig?

BORKMAN.
What use would it have been to come to you?

BORKMAN.
Lett volna annak valami haszna, — ha én tehozzád jöttem volna?

博克曼
找你有什么用？

FRU BORKMAN
(afvisende, slår ud med hånden).
Du har aldrig elsket noget udenfor dig selv, – det er kærnen i det hele.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
You have never loved anything outside yourself; that is the secret of the whole matter.

BORKMANNÉ.
(Elutasító mozdulattal.)
Te sohasem szerettél semmit, csupán saját magadat, — ez volt mindennek az oka.

博克曼太太
（厌恶的姿势）
你从来没爱过自身以外的东西；你的秘诀都在这里面。

BORKMAN
(stolt).
Jeg har elsket magten –

BORKMAN.
[Proudly.]
I have loved power.

BORKMAN.
(Kevélyen.)
Én a hatalmat szerettem. -

博克曼
（得意地）
我爱过权力。

FRU BORKMAN.
Magten, ja!

MRS. BORKMAN.
Yes, power!

BORKMANNÉ.
Igaz! A hatalmat!

博克曼太太
对，权力！

BORKMAN.
– magten til at skabe menneskelykke vidt, vidt omkring mig!

BORKMAN.
The power to create human happiness in wide, wide circles around me!

BORKMAN.
A hatalmat, hogy boldogságot teremtsek mindenfelé magam körül!

博克曼
给我周围的广大人群创造幸福的权力！

FRU BORKMAN.
Du havde engang magten til at gøre mig lykkelig. Har du brugt den til det?

MRS. BORKMAN.
You had once the power to make me happy. Have you used it to that end?

BORKMANNÉ.
Egykor hatalmadban állott engem boldogítanod; arra használtad ezt a hatalmat?

博克曼太太
从前你有权力可以使我过幸福日子。可是你用你的权力为我谋过幸福没有？

BORKMAN
(uden at se på hende).
Nogen må som oftest bukke under – i et skibbrud.

BORKMAN.
[Without looking at her.]
Some one must generally go down in a shipwreck.

BORKMAN.
(Kikerüli tekintetét.)
Valakinek — többnyire el kell pusztulnia a hajótörés alatt.

博克曼
（眼睛不瞧她）
翻船的时候总有人要遭殃。

FRU BORKMAN.
Og din egen søn! Har du brugt din magt – eller har du levet og åndet for at gøre ham lykkelig?

MRS. BORKMAN.
And your own son! Have you used your power--have you lived and laboured--to make him happy?

BORKMANNÉ.
És a tulajdon fiad?! Használtad-é hatalmadat arra, vagy éltél-e annak, hogy őt boldoggá tedd?

博克曼太太
还有你自己的儿子！你用你的权力为他谋过幸福没有？你在他身上操过心，出过力没有？

BORKMAN.
Ham kender jeg ikke.

BORKMAN.
I do not know him.

BORKMAN.
Őt nem ismerem.

博克曼
我不认识他是怎么一等人。

FRU BORKMAN.
Nej, det er sandt. Du kender ham ikke engang.

MRS. BORKMAN.
No, that is true. You do not even know him.

BORKMANNÉ.
Ebben igazad van. Még csak nem is ismered.

博克曼太太
这倒是真话。你连认识他都说不上。

BORKMAN
(hårdt).
Det har du, – du, hans mor, sørget for.

BORKMAN.
[Harshly.]
You, his mother, have taken care of that!

BORKMAN.
(Keményen.)
Arról te, — gondoskodtál ... te az anyja ...

博克曼
（粗暴地）
这事是你，他的母亲，操心布置的！

FRU BORKMAN
(ser på ham; med højhed i udtrykket).
Å, du véd ikke, hvad jeg har sørget for!

MRS. BORKMAN.
[Looking at him with a lofty air.]
Oh, you do not know what I have taken care of!

BORKMANNÉ.
(Rátekint és lelki nagysággal mondja.)
Ó, te nem tudod, hogy miről gondoskodtam én!

博克曼太太
（高傲地瞧着他）
你不知道我为什么事操心！

BORKMAN.
Du?

BORKMAN.
You?

BORKMAN.
Te?

博克曼
你？

FRU BORKMAN.
Ja, just jeg. Jeg alene.

MRS. BORKMAN.
Yes, I. I alone.

BORKMANNÉ.
Igen, én. Egyedül én.

博克曼太太
是，是我一个人操的心。

BORKMAN.
Så sig det da.

BORKMAN.
Then tell me.

BORKMAN.
Ugyan mondd hát.

博克曼
那么，告诉我，你这是为什么。

FRU BORKMAN.
Dit eftermæle har jeg sørget for.

MRS. BORKMAN.
I have taken care of your memory.

BORKMANNÉ.
A te fennmaradó hírnevedről gondoskodtam.

博克曼太太
我操心的是人家对你的回忆。

BORKMAN
(med en kort, tør latter).
Mit eftermæle? Se, se! Det klinger jo næsten, som om jeg alt var død.

BORKMAN.
[With a short dry laugh.]
My memory? Oh, indeed! It sounds almost as if I were dead already.

BORKMAN.
(Rövid, száraz nevetéssel.)
Az én fennmaradó hírnevemről? No nézze meg az ember! Hisz ez majdnem úgy hangzik, mintha már halott volnék.

博克曼
（半声冷笑）
对我的回忆？哦，是了！几乎好像我已经死了！

FRU BORKMAN
(med eftertryk).
Det er du også.

MRS. BORKMAN.
[With emphasis.]
And so you are.

BORKMANNÉ.
(Súlyosan)
Az is vagy.

博克曼太太
（着重地）
你是死了。

BORKMAN
(langsomt).
Ja, du har kanske ret i det. (opfarende.) Men nej, nej! Ikke endnu! Jeg har været så nær, så nær ved det. Men nu er jeg vågnet. Frisknet til igen. Der ligger endnu liv foran mig. Jeg kan se dette nye, lysende liv, som gærer og venter –. Og du skal nok få se det, du også.

BORKMAN.
[Slowly.]
Yes, perhaps you are right. [Firing up.] But no, no! Not yet! I have been close to the verge of death. But now I have awakened. I have come to myself. A whole life lies before me yet. I can see it awaiting me, radiant and quickening. And you--you shall see it too.

BORKMAN.
(Lassan.)
Ebben igazad lehet. (Főlháborodva.)
De nem, nem! Még nem! Oly közel, oly közel voltam hozzá. Hanem most fölébredtem. Megint magamhoz tértem. Még előttem áll az élet. Látom ezt az uj, csillámló életet, a mely ott pezseg és vár. — Hiszen majd meg fogod látni te is.

博克曼
（慢慢地）
你这话也许不错。（勃然大怒）不，不！我还没死呢！我曾经离死不远了。然而现在我又醒过来了。我又活了。在我前面还有整个的生命，我看见它光明灿烂、生气蓬勃的在等我。你--- 一定也会看见。

FRU BORKMAN
(hæver hånden).
Drøm aldrig mere om liv! Forhold dig rolig, der du ligger!

MRS. BORKMAN.
[Raising her hand.]
Never dream of life again! Lie quiet where you are.

BORKMANNÉ.
(Fölemelt kézzel.)
Ne álmodozzál te többet életről! Maradj veszteg ott, a hol fekszel!

博克曼太太
（举起手来）
别再梦想生命了！安安静静地躺着吧。

ELLA RENTHEIM
(oprørt).
Gunhild! Gunhild, – hvor kan du da ville –!

ELLA RENTHEIM.
[Shocked.]
Gunhild! Gunhild, how can you----!

ELLA.
(Föllázadva)
Gunhild! Gunhild, — ugyan hogy vagy képes —!

艾勒·瑞替姆
（吃惊）
耿希尔得！耿希尔得！你怎么——！

FRU BORKMAN
(uden at høre på hende).
Jeg vil rejse mindesmærket over graven.

MRS. BORKMAN.
[Not listening to her.]
I will raise the monument over your grave.

BORKMANNÉ.
(Rá sem ügyel.)
Emlékkövet akarok állítani a sírodra.

博克曼太太
（不理她）
我要给你立一座墓碑。

BORKMAN.
Skamstøtten, mener du sagtens?

BORKMAN.
The pillar of shame, I suppose you mean?

BORKMAN.
A pellengér oszlopot ugy-e bár?

博克曼
立一座耻辱的纪念碑，你大概是这意思吧？

FRU BORKMAN
(i stigende sindsbevægelse).
Å nej, det skal ikke være noget mærke af sten eller metal. Og ingen skal få lov til at ætse nogen hånfuld indskrift ind i det mærke, jeg rejser. Der skal plantes ligesom en klynge af levende hegn, af trær og busker tæt, tæt omkring dit gravliv. Der skal dækkes over alt det dunkle, som engang var. Skjules i glemsel for menneskenes øjne John Gabriel Borkman!

MRS. BORKMAN.
[With increasing excitement.]
Oh, no, it shall be no pillar of metal or stone. And no one shall be suffered to carve any scornful legend on the monument I shall raise. There shall be, as it were, a quickset hedge of trees and bushes, close, close around your tomb. They shall hide away all the darkness that has been. The eyes of men and the thoughts of men shall no longer dwell on John Gabriel Borkman!

BORKMANNÉ.
(Emelkedő indulattal.)
Ó nem, nem kőből vagy ércből való emlékjel lesz az. És senki ne merészeljen gúnyos feliratot belevésni abba az emlékoszlopba — a melyet én állítok föl. Olyan legyen, mint egy élő sövény, tömötten ültetve, fákból és bokrokból, egészen tömötten a te síri életed kőiül. El kell fednie mind azt a sötétséget a mi egykor volt. A feledésbe rejtenie az emberek szemei elől John Gábriel Borkmant!

博克曼太太
（越来越兴奋）
啊，不是，不是金属或是石头做的碑。我也不许人家在我立的碑上雕刻嘲笑的文字。我要在你的坟墓周围，像一道树篱似的，密密层层栽上许多高高矮矮的树，把从前的黑暗全部遮住。不让人家再看见、再想到约翰·盖勃吕尔·博克曼！

BORKMAN
(hæst og skærende).
Og det kærlighedsværk vil du øve?

BORKMAN.
[Hoarsely and cuttingly.]
And this labour of love you will perform?

BORKMAN.
(Rekedt, metsző hangon.)
És a szeretet e munkáját te akarod végbe vinni?

博克曼
（声音嘶哑，语气尖刻）
这事你愿意效劳？

FRU BORKMAN.
Ikke ved egne kræfter. Det tør jeg ikke tænke på. Men jeg har opdraget en hjælper til at sætte sit liv ind på dette ene. Han skal leve livet i renhed og højhed og lys, således at dit eget grubeliv bli’r som udslettet heroppe på jorden!

MRS. BORKMAN.
Not by my own strength. I cannot think of that. But I have brought up one to help me, who shall live for this alone. His life shall be so pure and high and bright, that your burrowing in the dark shall be as though it had never been!

BORKMANNÉ.
Nem saját erőmből. Erre gondolni sem lehet. De neveltem magamnak rá egy segítő társat, a ki az életét teszi föl rá. Olyan tiszta és magasztos életet folytasson, telve fénylő ragyogással, hogy a te kriptái életed ki legyen törülve itt a föld színén!

博克曼太太
不是用我自己的力气。我自己办不到。可是我已经养大了一个帮手，他活在世上只为这一件事。他的生命必须如此纯洁、高尚、光明，可以把你的见不得人的行为洗刷得好像不曾有过一样。

BORKMAN
(mørk og truende).
Er det Erhart, du mener, så sig det straks!

BORKMAN.
[Darkly and threateningly.]
If it is Erhart you mean, say so at once!

BORKMAN.
(Sötéten, fenyegetve.)
Ha Erhardot érted, csak mondd ki azonnal!

博克曼
（恶意威胁）
如果你是指遏哈特，赶紧说出来！

FRU BORKMAN
(ser ham fast i øjnene).
Ja, det er Erhart. Min søn. Han, som du vil gi’ afkald på – til bod for dine egne gerninger.

MRS. BORKMAN.
[Looking him straight in the eyes.]
Yes, it is Erhart; my son; he whom you are ready to renounce in atonement for your own acts.

BORKMANNÉ.
(Erősen a szeme közé néz.)
Igen. Erhard az, a fiam. A kiről te nem akarsz tudni — vezeklésül a tulajdon tetteidért.

博克曼太太
（正眼瞧他）
不错，我是指我儿子遏哈特。为了抵偿你自己的过失，你情愿把遏哈特舍给别人。

BORKMAN
(med et blik mod Ella).
Til bod for min tungeste brøde.

BORKMAN.
[With a look towards ELLA.]
In atonement for my blackest sin.

BORKMAN.
(Ellára vetett tekintettel.)
Vezeklésül legsúlyosabb vétkemért.

博克曼
（眼睛瞧着艾勒）
为了抵偿我那桩最不可恕的罪孽。

FRU BORKMAN
(afvisende).
Brøde imod en fremmed bare. Husk på brøden imod mig! (ser hoverende på dem begge.) Men han lyder jer ikke! Når jeg skriger efter ham i min nød, så kommer han! For det er hos mig, han vil være! Hos mig og aldrig hos nogen anden – (lytter pludselig og råber.) Der hører jeg ham! Der er han, – der er han! Erhart!
(Erhart Borkman river ilsomt entrédøren op og kommer ind i stuen. Han er i overfrakke og har hatten på hodet.)

MRS. BORKMAN.
[Repelling the idea.]
A sin towards a stranger only. Remember the sin towards me! [Looking triumphantly at them both.] But he will not obey you! When I cry out to him in my need, he will come to me! It is with me that he will remain! With me, and never with any one else. [Suddenly listens, and cries.] I hear him! He is here, he is here! Erhart!
[ERHART BORKMAN hastily tears open the hall door, and enters the room. He is wearing an overcoat and has his hat on.]

BORKMANNÉ.
Csak egy idegen ellen elkövetett bűnödet érzed. Emlékezz rá, mit vétettél én ellenem! (Mindkettőre győzelmesen tekint.) De ő nektek nem engedelmeskedik! Ha én hívom öt nyomoruságomban, akkor jön! Mert nálam akar lenni! Nálam, és soha másnál! (félbeszakítja magát és hallgatózik.) Íme, hallom öt! Itt van, — itt van! Erhard!
(Borkman Erhard fölrántja a külső bejárás ajtóját és hirtelen a szobában terem. Felöltője rajta, kalapja a fején.)

博克曼太太
（不承认这话）
那只是你对于一个陌生人的罪孽！你别忘了你在我身上造的罪孽！（得意扬扬地瞧着他们俩）可是遏哈特不会听你们的话！只要我在需要他的时候一叫他，他马上就会来！他永远会跟着我！跟着我，绝不会跟着别人。（突然细听，嘴里喊）我听见他的声音了！他来了，他来了！遏哈尔特！
（遏哈特慌慌张张推开厅门冲进来。他穿着外套，戴着帽子。）

ERHART
(bleg og ængstelig).
Mor da, – hvad i Guds navn –!
(han ser Borkman, som står ved døråbningen til havestuen, farer sammen og tager hatten af.)

ERHART.
[Pale and anxious.]
Mother! What in Heaven’s name----! [Seeing BORKMAN, who is standing beside the doorway leading into the garden-room, he starts and takes off his hat.

ERHARD.
(Halványan, aggódva.)
De anyám! Az Istenért, mi — !(Észreveszi Borkmant, a ki a kerti szoba ajtajában áll, megdöbben és leveszi kalapját.)

遏哈特
（脸色苍白，神情焦急）
妈妈！究竟是怎么---！（看见博克曼站在通到后屋的门道旁边，吃了一惊，赶紧摘帽子。）

ERHART
(tier et øjeblik; så spørger han):
Hvad er det, du vil mig, mor? Hvad er her hændt.

After a moment’s silence, he asks:] What do you want with me, mother? What has happened?

ERHARD.
(Egyideig hallgat; azután kérdi.)
Anyám, mit akarsz velem? Mi történt itt?

等了会儿，他又问
妈妈，你叫我回来干什么？家里出了什么事？

FRU BORKMAN
(breder armene ud imod ham).
Jeg vil se dig, Erhart! Jeg vil ha’ dig hos mig – altid!

MRS. BORKMAN.
[Stretching her arms towards him.]
I want to see you, Erhart! I want to have you with me, always!

BORKMANNÉ.
(Karjait kitárja feléje.)
Látni akarlak, Erhard! Azt akarom, hogy itt légy velem — mindig!

博克曼太太
（展开两臂向着他）
我要看看你，遏哈特！我要你跟我在一块儿，永远不离开！

ERHART
(stammende).
Ha’ mig –? Altid! Hvad mener du med det?

ERHART.
[Stammering.]
Have me----? Always? What do you mean by that?

ERHARD.
(Dadogva.)
Veled —! Mindig! Mit értesz ez alatt?

遏哈特
（结结巴巴地）
要我--- ？永远不离开？你这话什么意思？

FRU BORKMAN.
Ha’ dig, ha’ dig. vil jeg! For der er nogen, som vil ta’ dig fra mig!

MRS. BORKMAN.
I will have you, I say! There is some one who wants to take you away from me!

BORKMANNÉ.
Mellettem, mellettem akarlak látni! Mert itt van valaki, a ki el akar tőlem választani!

博克曼太太
我要你，我说！有人想把你从我手里抢过去！

ERHART
(viger et skridt)
Ah, – du véd det altså!

ERHART.
[Recoiling a step.]
Ah--so you know?

ERHARD.
(Egy lépést hátrál.)
Ah — tehát tudod!

遏哈特
（倒退一步）
哦--- 你知道这件事了？

FRU BORKMAN.
Ja. Véd du det også?

MRS. BORKMAN.
Yes. Do you know it, too?

BORKMANNÉ.
Természetesen; és te is tudod?

博克曼太太
我知道。你是不是知道了？

ERHART
(studser og ser på hende).
Om jeg véd det? Ja, naturligvis –

ERHART.
[Surprised, looking at her.]
Do I know it? Yes, of course.

ERHARD.
(Meglepetve rátekint.)
Hogy én tudom-é? természetesen —

遏哈特
（惊讶，瞧着她）
我是不是知道？不用说，当然知道。

FRU BORKMAN.
Aha, et aftalt spil! Bag min ryg! Erhart, Erhart!

MRS. BORKMAN.
Aha, so you have planned it all out! Behind my back! Erhart! Erhart!

BORKMANNÉ.
Aha, előre kitervelt játék! A hátam megett! Erhard! Erhard!

博克曼太太
啊哈，原来你们瞒着我把计策都定好了！遏哈特！遏哈特！

ERHART
(hurtig).
Mor, sig mig, hvad det er for noget, som du véd!

ERHART.
[Quickly.]
Mother, tell me what it is you know!

ERHARD.
(Hirtelen.)
Anyám, mondd ki, mit tudsz?

遏哈特
（急忙地）
妈妈，快告诉我，你知道的是什么！

FRU BORKMAN.
Jeg véd det altsammen. Jeg véd, at din tante er kommen her for at ta’ dig fra mig.

MRS. BORKMAN.
I know everything. I know that your aunt has come here to take you from me.

BORKMANNÉ.
Tudom az egészet. Tudom, hogy a nagynénéd azért jött, hogy téged elválaszszon tőlem.

博克曼太太
我什么都知道。我知道，你姨妈上这儿来，是要把你从我手里带走。

ERHART.
Tante Ella!

ERHART.
Aunt Ella!

ERHARD.
Ella néni!

遏哈特
艾勒姨妈！

ELLA RENTHEIM.
Å,¹ hør først lidt på mig, Erhart!

1. fu: A

ELLA RENTHEIM.
Oh, listen to me a moment, Erhart!

ELLA.
Ah, hallgass csak engem meg egy pillanatig.

艾勒·瑞替姆
听我说几句话，遏哈特！

FRU BORKMAN
(vedblivende).
Hun vil, at jeg skal afstå dig til hende. Hun vil være dig i mors sted, Erhart! Hun vil, at du skal være hendes søn og ikke min herefterdags. Vil, at du skal arve alt efter hende. Lægge dit navn af og ta’ hendes istedet!

MRS. BORKMAN.
[Continuing.]
She wants me to give you up to her. She wants to stand in your mother’s place to you, Erhart! She wants you to be her son, and not mine, from this time forward. She wants you to inherit everything from her; to renounce your own name and take hers instead!

BORKMANNÉ.
Azt akarja, hogy átengedjelek neki. Az anyád akar lenni. Hogy az ö fia légy és többé nem John Gábriel Borkman az enyém. Hogy mindenét örököld, a mivel bír. Hogy letedd a nevedet és helyette az övét viseld.

博克曼太太
（继续说）
她要我把你交给她。她想占据你母亲的地位，遏哈特！她要你从今以后做她的儿子，不要做我的儿子！她要你继承她的全部财产，扔掉你自己的姓，改姓她的姓！

ERHART.
Tante Ella, er dette her sandt?

ERHART.
Aunt Ella, is this true?

ERHARD.
Ella néni, igaz mindez?

遏哈特
艾勒姨妈，这话是真的吗？

ELLA RENTHEIM.
Ja, det er sandt.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it is true.

ELLA.
Igen. Igaz.

艾勒·瑞替姆
是真的。

ERHART.
Jeg har ikke vidst et ord om sligt noget før nu. Hvorfor vil du ha’ mig til dig nu igen?

ERHART.
I knew nothing of this. Why do you want to have me with you again?

ERHARD.
Erről mostanig egy betűt sem tudtam. Miért akarsz most megint magadhoz venni?

遏哈特
这事我一点儿都不知道。为什么你又想跟我在一块儿？

ELLA RENTHEIM.
Fordi jeg føler, at jeg mister dig her.

ELLA RENTHEIM.
Because I feel that I am losing you here.

ELLA.
Mert érzem, hogy itt elveszítlek.

艾勒·瑞替姆
因为我觉得，在这儿你跟我越来疏远了。

FRU BORKMAN
(hårdt).
For min skyld mister du ham, – ja! Og det er bare i sin orden, det.

MRS. BORKMAN.
[Hardly.]
You are losing him to me--yes. And that is just as it should be.

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Miattam veszíted el, — igenis! És ez így egészen rendén is van.

博克曼太太
（冷酷地）
对了--- 他跟我越来越亲近了，这是正当的道理。

ELLA RENTHEIM
(ser bedende på ham).
Erhart, jeg har ikke råd til at miste dig. For du skal vide, at jeg er et ensomt, – døende menneske.

ELLA RENTHEIM.
[Looking beseechingly at him.]
Erhart, I cannot afford to lose you. For, I must tell you I am a lonely--dying woman.

ELLA.
(Könyörögve tekint rá.)
Erhard, én nem bírlak most elveszíteni. Mert tudnod kell, hogy én egy egyedül-való, — haldokló teremtés vagyok.

艾勒·瑞替姆
（对他央告的神气）
遏哈特，我不能撇下你。你要知道，我是个孤零零--- 快死的女人。

ERHART.
Døende –?

ERHART.
Dying----?

ERHARD.
Haldokló?

遏哈特
快死的---？

ELLA RENTHEIM.
Ja døende. Vil du være hos mig til det sidste? Knytte dig helt til mig? Være for mig, som om du var mit eget barn –

ELLA RENTHEIM.
Yes, dying. Will you came and be with me to the end? Attach yourself wholly to me? Be to me, as though you were my own child----?

ELLA.
Igen, haldokló. Akarsz-é velem maradni a végsőig? Egészen hozzám tartozni, mintha a tulajdon édes gyermekem volnál —

艾勒·瑞替姆
是，快死了。你愿意不愿意跟我在一块儿，陪到我死？全心全意地对待我，好像是我的亲生儿子---

FRU BORKMAN
(afbrydende).
– og svigte din mor og kanske din opgave i livet også? Vil du det, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Interrupting.]
And forsake your mother, and perhaps your mission in life as well? Will you, Erhart?

BORKMANNÉ.
— és az anyádat cserben hagyni, és utóbb még az életfeladatodat is ráadásul? Akarod ezt, Erhard?

博克曼太太
（插嘴）
你故意扔下你母亲，也许还要扔下你做人的使命？你愿意不愿意，遏哈特？

ELLA RENTHEIM.
Jeg er dømt til at gå bort. Svar mig, Erhart.

ELLA RENTHEIM.
I am condemned to death. Answer me, Erhart.

ELLA.
Az én ítéletem ki van mondva, rövid idő mulva végem. Felelj nekem, Erhard!

艾勒·瑞替姆
我的死期已经判定了。答复我，遏哈特。

ERHART
(varmt, bevæget).
Tante Ella, – du har været mig så usigelig god. Hos dig har jeg fåt lov til at vokse op i al den sorgløse lykkefølelse, som jeg tror, der kan være over noget barns liv –

ERHART.
[Warmly, with emotion.]
Aunt Ella, you have been unspeakably good to me. With you I grew up in as perfect happiness as any boy can ever have known----

ERHARD.
(Megindultan, melegséggel.)
Ella néni, — te olyan kimondhatatlan jó voltál. Nálad nevekedtem abban a teljes, gondtalan boldogságban, a melyben csak részesülhet egy gyermek —

遏哈特
（有热情，心里感动）
艾勒姨妈，你一向待我的好处真是说不尽。我在你手里长大成人，过的日子像个最幸福的孩子---

FRU BORKMAN.
Erhart, Erhart!

MRS. BORKMAN.
Erhart, Erhart!

BORKMANNÉ.
Erhard! Erhard!

博克曼太太
遏哈特，遏哈特！

ELLA RENTHEIM.
Å, hvor velsignet, at du kan se det så endnu!

ELLA RENTHEIM.
Oh, how glad I am that you can still say that!

ELLA.
Ó milyen jól esik, hogy te még mindig így látod!

艾勒·瑞替姆
啊，你居然还能说这话，我心里真快活！

ERHART.
– men jeg kan ikke ofre mig for dig nu. Jeg kan umulig sådan helt og holdent gå op i at være som en søn for dig –

ERHART.
But I cannot sacrifice myself to you now. It is not possible for me to devote myself wholly to taking a son’s place towards you.

ERHARD.
— de én most nem áldozhatom magamat neked. Lehetetlen teljesen annak a gondolatnak élnem, hogy a te fiad legyek.

遏哈特
然而现在我不能为了你牺牲我自己。我不能把全部精神都用在给你做儿子这件事上头。

FRU BORKMAN
(triumferende).
Ah, jeg vidste det nok! Du får ham ikke! Du får ham ikke, Ella!

MRS. BORKMAN.
[Triumphing.]
Ah, I knew it! You shall not have him! You shall not have him, Ella!

BORKMANNÉ.
(Diadalmasan.)
Ó jól tudtam én! Nem nyered meg! Nem nyered őt meg, Ella!

博克曼太太
（得意起来）
啊，我早就知道！他不会落到你手里！他不会落到你手里，艾勒！

ELLA RENTHEIM
(tungt).
Jeg ser det. Du har vundet ham tilbage.

ELLA RENTHEIM.
[Sadly.]
I see it. You have won him back.

ELLA.
(Elborulva.)
Már látom, — Te visszanyerted őt!

艾勒·瑞替姆
（伤心）
我明白了，你又把他抢回去了。

FRU BORKMAN.
Ja, ja, – min er han og min blir han! Erhart, – ikke sandt, du, – vi to har endnu et stykke vej at gå sammen, vi.

MRS. BORKMAN.
Yes, yes! Mine he is, and mine he shall remain! Erhart, say it is so, dear; we two have still a long way to go together, have we not?

BORKMANNÉ.
Igen, — az enyém, és az enyém marad! Erhard — ugy-e bár — mi ketten még jókora utat teszünk meg együtt.

博克曼太太
对，对！他是我的儿子，永远是我的儿子！遏哈特，宝贝，你说：正是这样。咱们俩做伴儿的日子还长着呢，是不是？

ERHART
(kæmpende med sig selv).
Mor, – jeg får lige så godt sige dig det rent ud –

ERHART.
[Struggling with himself.]
Mother, I may as well tell you plainly----

ERHARD.
(Magával küzködik.)
Anyám — én inkább egyenesen kimondom —

遏哈特
（跟自己挣扎）
妈妈，我还是老实告诉你吧---

FRU BORKMAN
(spændt).
Nå?

MRS. BORKMAN.
[Eagerly.]
What?

BORKMANNÉ.
(Feszülten.)
Nos?

博克曼太太
（急切地）
什么事？

ERHART.
Det bli’r nok bare et kort stykke vej, jeg kommer til at gå sammen med dig, mor.

ERHART.
I am afraid it is only a very little way you and I can go together.

ERHARD.
Én már csak egy kis darabon haladok veled egy uton anyám.

遏哈特
咱们做伴儿的日子恐怕很有限了。

FRU BORKMAN
(står som slagen).
Hvad vil du sige med det?

MRS. BORKMAN.
[Stands as though thunderstruck.]
What do yo mean by that?

BORKMANNÉ.
(Mintha villám sújtotta volna.)
Mi akar ez lenni?

博克曼太太
（好像吓呆了）
你这话什么意思？

ERHART
(mander sig op).
Herregud, mor, – jeg er da ung! Jeg synes, at stueluften her rent må kvæle mig tilslut.

ERHART.
[Plucking up spirit.]
Good heavens, mother, I am young, after all! I feel as if the close air of this room must stifle me in the end.

ERHARD.
(Megembereli magát.)
Édes jó Istenem, anyám, — én fiatal vagyok! Nekem úgy tetszik, mintha ebben a szobalevegőben meg kellene fulladnom, ha ez még tovább is így tart.

遏哈特
（放开胆子）
嗳呀，妈妈，我究竟是个年轻人！我觉得这屋子里的闷气最后准会把我弊死。

FRU BORKMAN.
Her – hos mig!

MRS. BORKMAN.
Close air? Here--with me?

BORKMANNÉ.
Itt — én nálam!

博克曼太太
闷气？在这儿--- 跟我在一块儿？

ERHART.
Ja, her hos dig, mor!

ERHART.
Yes, here with you, mother.

ERHARD.
Igen, — itt, nálad anyám!

遏哈特
对了，跟你在一块儿，妈妈。

ELLA RENTHEIM.
Så kom med mig da, Erhart!

ELLA RENTHEIM.
Then come with me, Erhart.

ELLA.
Jöjj hát én velem, Erhard!

艾勒·瑞替姆
那么，跟我走吧，遏哈特。

ERHART.
Å, tante Ella, det er ikke et hår bedre hos dig. Det er på en anden vis der. Men ikke bedre for det. Ikke bedre for mig. Der er roser og lavendler, – stueluft, der som her!

ERHART.
Oh, Aunt Ella, it’s not a whit better with you. It’s different, but no better--no better for me. It smells of rose-leaves and lavender there too; it is as airless there as here.

ERHARD.
Ah, Ella néni, nálad sem jobb egy hajszállal sem. Máskép van ott. De azért nem jobb. Azaz, hogy nem jobb nekem. Ott is levendula és rózsaszagu, — szobalevegő ott is, mint itt!

遏哈特
啊，艾勒姨妈，你那儿一点儿都不比这儿好。情形确实不一样，可是并不更好--- 对于我并不更好。你那儿也有玫瑰花瓣和辣温草的气味，跟这儿一样地不透气。

FRU BORKMAN
(rystet, men med tilkæmpet fatning).
Stueluft hos din mor, siger du!

MRS. BORKMAN.
[Shaken, but having recovered her composure with an effort.]
Airless in your mother’s room, you say!

BORKMANNÉ.
(Megrendülve, de erőltetett nyugalommal.)
Szobalevegő az anyádnál, azt mondod!

博克曼太太
（惊慌，然而努力安定自己的心神）
你说你母亲的屋子不透气！

ERHART
(i stigende utålmodighed).
Ja, jeg véd ikke, hvad jeg skal kalde det andet. Al denne sygelige omhu og – og forgudelse – eller hvad det er for noget. Jeg holder det ikke ud længer!

ERHART.
[In growing impatience.]
Yes, I don’t know how else to express it. All this morbid watchfulness and--and idolisation, or whatever you like to call it---- I can’t endure it any longer!

ERHARD.
(Növekvő türelmetlenséggel.)
Igen, én nem tudom, mi másnak nevezzem. Mind az a beteges gondozás — és bálványozás — vagy mi is akar lenni. Én tovább ki nem állom.

遏哈特
（越来越不耐烦）
是，我不知道该用什么别的字眼。你这么神志失常地监视我，崇拜我，或者不拘叫它什么吧--- 这些事儿我不能再忍受了！

FRU BORKMAN
(ser dybt alvorligt på ham).
Glemmer du, hvad du har viet dit liv til, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Looking at him with deep solemnity.]
Have you forgotten what you have consecrated your life to, Erhart?

BORKMANNÉ.
(Mély komolysággal néz a szemébe.)
Elfelejted a föladatot a melynek életedet szentelted, Erhard!?

博克曼太太
（庄严地瞧着他）
遏哈特，难道你忘了你自己许过愿要做的那桩事业吗？

ERHART
(udbrydende).
Å sig heller, hvad du har viet mit liv til! Du, du har været min vilje! Jeg selv har aldrig fåt lov til at ha’ nogen! Men nu kan jeg ikke bære dette åg længer! Jeg er ung! Husk vel på det, mor! (med et høfligt. hensynsfuldt blik til Borkman.) Jeg kan ikke vie mit liv til soning for nogen anden. Hvem denne anden så end måtte være.

ERHART.
[With an outburst.]
Oh, say rather what you have consecrated my life to. You, you have been my will. You have never given me leave to have any of my own. But now I cannot bear this yoke any longer. I am young; remember that, mother. [With a polite, considerate glance towards BORKMAN.] I cannot consecrate my life to making atonement for another--whoever that other may be.

ERHARD.
(Kipattanik belőle.)
Ah, mondd inkább a föladatot, a melynek te az életemet szentelted! Te, te voltál az én akaratom. Magamnak sohasem volt szabad akarattal birnom! De most nem birom tovább viselni ezt az igát! Fiatal vagyok. Ugyan gondold meg ezt anyám! (Udvarias, tapintatos pillantással Borkman felé.)
Én nem tehetem le engesztelő áldozatul az életemet másért. Bárki legyen is az a más.

遏哈特
（忍耐不住）
噢，还不如说是你代我许的愿。你一向代我做主。你从来不许我自己做一点儿主。可是现在我不能再忍受这种束缚了。妈妈，你别忘了，我是个年轻人。（用恭敬体贴的眼光瞧着博克曼）我不能贡献自己的生命给别人赎罪--- 不管那人是谁。

FRU BORKMAN
(greben af en stigende angst).
Hvem er det, som har forvandlet dig, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[Seized with growing anxiety.]
Who is it that has transformed you, Erhart?

ERHARD.
(Növekedő ijedtséggel.)
Ki változtatott téged ennyire meg, Erhard?

博克曼太太
（越来越着急）
谁把你改变了，遏哈特？

ERHART
(truffen).
Hvem –? Kunde det da ikke være mig selv, som –?

ERHART.
[Struck.]
Who? Can you not conceive that it is I myself?

ERHARD.
(Találva érzi magát.)
Kicsoda? Nem lehetek én saját magam az, a ki — ?

遏哈特
（吃惊）
谁？是我自己，你看不出来吗？

FRU BORKMAN.
Nej, nej, nej! Du er kommen ind under fremmede magter. Du er ikke under din mors længer. Og ikke under din – din plejemors heller.

MRS. BORKMAN.
No, no, no! You have come under some strange power. You are not in your mother’s power any longer; nor in your--your foster-mother’s either.

BORKMANNÉ.
Nem, nem, nem! Te idegen hatalmak befolyása alá kerültél. Te nem állsz többé az anyád befolyása alatt. Sem pedig a — nevelő-anyádé alatt.

博克曼太太
不是，不是，不是！有一股奇怪的力量在控制你。你母亲不能控制你了，你的--- 你的干妈也不能控制你了。

ERHART
(i tiltvungen trodsighed).
Jeg er under min egen magt, jeg, mor! Og under min egen vilje også!

ERHART.
[With laboured defiance.]
I am in my own power, mother! And working my own will!

ERHARD.
(Erőltetett daccal.)
Én a saját befolyásom alatt állok anyám! És a saját akaratom alatt!

遏哈特
（抗拒，可是态度不自然）
我自己控制自己，妈妈！我运用我自己的意志！

BORKMAN
(frem imod Erhart).
Så er kanske timen endelig kommen for mig en gang.

BORKMAN.
[Advancing towards ERHART.]
Then perhaps my hour has come at last.

BORKMAN.
(Közeledik Erhardhoz.)
Akkor hát, végre, talán elérkezett az én órám is.

博克曼
（向遏哈特走去）
这么说，也许我的时机终究到了。

ERHART
(fremmed og afmålt høflig).
Hvorledes –? Hvorledes mener far det?

ERHART.
[Distantly and with measured politeness.]
How so! How do you mean, sir?

ERHARD.
(Idegenül, kimért udvariassággal.)
Hogy érti? — Hogy érted ezt atyám?

遏哈特
（敬而远之的态度）
怎么见得？你这话什么意思，父亲？

FRU BORKMAN
(hånlig).
Ja, det spør’ rigtignok jeg også om.

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
Yes, you may well ask that.

BORKMANNÉ.
(Gúnynyal.)
Igen, csakugyan azt kérdezem magam is?

博克曼太太
（鄙薄的口气）
对了，你可以这么问。

BORKMAN
(vedbliver uforstyrret).
Hør du, Erhart, – vil du så gå med din far da? Det er ikke gennem nogen andens livsførelse, et en mand kan finde oprejsning for sit fald. Sligt noget er bare tomme drømme, som er ble’t fablet for dig om – hernede i stueluften. Om du så vilde indrette dit liv på at leve det som alle de hellige mænd tilsammen, – det nytted ikke mig en smule.

BORKMAN.
[Continuing undisturbed.]
Listen, Erhart--will you not cast in your lot with your father? It is not through any other man’s life that a man who has fallen can be raised up again. These are only empty fables that have been told to you down here in the airless room. If you were to set yourself to live your life like all the saints together, it would be of no use whatever to me.

BORKMAN.
(Zavartalanul folytatja.)
Hallgass ide Erhard, — akarsz hát az apáddal jönni? Az elbukottat egy másik ember erényei föl nem segíthetik. Ezek puszta álmok, a miket neked meséltek — idelenn a szobalevegőben. Ha olyan életet folytatnál is, mint valamennyi szent együttvéve, rajtam egy mákszemnyit sem segítene.

博克曼
（不动声色，说下去）
听着，遏哈特--- 你愿意不愿意跟你父亲合作？一个跌倒的人借着别人的力量是爬不起来的。你在这间不透气的屋子里听见的都是些无稽之谈。即使你立志做人，像所有的圣徒那么圣洁，对于我一点好处都没有。

ERHART
(afmålt, ærbødig).
Det er så sandt, som det er sagt.

ERHART.
[With measured respectfulness.]
That is very true indeed.

ERHARD.
(Kimérten, tiszteletteljesen)
Ez nagyon igaz beszéd.

遏哈特
（带着有分寸的敬意）
这话很对。

BORKMAN.
Ja, det er det. Og det vilde heller ikke nytte, om jeg gav mig til at visne hen i bod og sønderknuselse. Jeg har prøvet på at hjælpe mig igennem med drømme og håb – i alle disse årene. Men sligt noget duer ikke for mig. Og nu vil jeg ud af drømmene.

BORKMAN.
Yes, it is. And it would be of no use either if I should resign myself to wither away in abject penitence. I have tried to feed myself upon hopes and dreams, all through these years. But I am not the man to be content with that; and now I mean to have done with dreaming.

BORKMAN.
Így van. És az sem használna semmit, ha én csupa bánat és töredelemben csak úgy elfonnyadnék. Én megkísértettem — a lefolyt esztendők alatt — álmokkal és reményekkel keresztül vergődni. De az ilyesmi nem nekem való. Most tehát ki ezekből az álmokból.

博克曼
确是如此。如果我甘心把自己消磨在低头忏悔的生活里，对于我也没好处。这些年我曾经努力用希望和梦想来安慰自己。然而我不是个这样就可以满足的人。现在我决定不再梦想了。

ERHART
(bukker let).
Og hvad vil – hvad vil så far gøre?

ERHART.
[With a slight bow.]
And what will--what will you do, sir?

ERHARD.
(Könnyű meghajtással.)
És mit szándékozik — mit szándékozol kezdeni, atyám?

遏哈特
（微微鞠躬）
那么你想干--- 干什么呢，父亲？

BORKMAN.
Oprejse mig selv, vil jeg. Begynde nedenfra igen. Det er bare gennem sin nutid og sin fremtid, at et menneske kan sone fortiden. Gennem arbejde, – gennem ustandseligt arbejde for alt det, som i ungdommen stod for mig som selve livet. Men nu så tusendfold højere end dengang. Erhart, – vil du være med mig og hjælpe mig med dette nye liv?

BORKMAN.
I will work out my own redemption, that is what I will do. I will begin at the bottom again. It is only through his present and his future that a man can atone for his past. Through work, indefatigable work, for all that, in my youth, seemed to give life its meaning--and that now seems a thousand times greater than it did then. Erhart, will you join with me and help me in this new life?

BORKMAN.
Magamat akarom lábra állítani. Megint elölről kezdeni. Az ember csak a jelene és a jövője által, — vezekelheti le a múltját. Munka által, — szünetlen munka által azon cél felé, mely ifjú koromban szemeim előtt lebegett, mintha csak maga az élet volna. De most ezerszerte magasabban, mint akkor. Erhard, — akarsz-e velem jönni és segítségemre lenni ebben az uj életben?

博克曼
我要挽救自己，这是我想干的事。我要从头做起。一个人只有用他的现在和将来才能挽救他的过去。我要工作，孜孜不倦地工作，因为我在年轻时候就觉得生命的意义是工作，现在看起来，工作的意义比那时候大一千倍。遏哈特，你愿意不愿意跟我合作，帮我创造这新生活？

FRU BORKMAN
(hæver advarende hånden).
Gør det ikke, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[Raising her hand warningly.]
Do not do it, Erhart!

BORKMANNÉ.
(Kezét óvásra emeli)
Ne tedd, Erhard!

博克曼太太
（举手警告）
别干那件事，遏哈特！

ELLA RENTHEIM
(varmt).
Jo, jo, gør det! Å, hjælp ham, Erhart!

ELLA RENTHEIM.
[Warmly.]
Yes, yes do it! Oh, help him, Erhart!

ELLA.
(Melegen)
Tedd meg, tedd meg. Ah segíts neki Erhard!

艾勒·瑞替姆
（热烈地）
要干，要干！遏哈特，你帮着他干！

FRU BORKMAN.
Og det råder du til? Du, den ensomme – den døende.

MRS. BORKMAN.
And you advise him to do that? You, the lonely dying woman.

BORKMANNÉ.
Ezt tanácsolod neki? Te, az elhagyatott, — a haldokló ?

博克曼太太
你劝他干？你这孤零零快死的女人！

ELLA RENTHEIM.
Det får være det samme med mig.

ELLA RENTHEIM.
I don’t care about myself.

ELLA.
Velem történjék, a mi akar.

艾勒·瑞替姆
我自己不在乎。

FRU BORKMAN.
Ja, når bare ikke det er mig, som ta’r ham fra dig.

MRS. BORKMAN.
No, so long as it is not I that take him from you.

BORKMANNÉ.
Csak én ne legyek az, a ki őt megnyerem.

博克曼太太
你自己不在乎，只要从你手里把他抢走的人不是我。

ELLA RENTHEIM.
Netop det, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
Precisely so, Gunhild.

ELLA.
Ezt eltaláltad, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
一点儿都不错，耿希尔得。

BORKMAN.
Vil du, Erhart?

BORKMAN.
Will you, Erhart?

BORKMAN.
Akarod, Erhard?

博克曼
你愿意不愿意，遏哈特？

ERHART
(i pinlig vånde).
Far, – jeg kan det ikke nu. Det er så rent umuligt!

ERHART.
[Wrung with pain.]
Father, I cannot now. It is utterly impossible!

ERHARD.
(kinos zavarban)
Atyám, — én most nem tehetem. Nem, lehetetlen!

遏哈特
（非常痛苦）
现在我办不到，完全办不到。

BORKMAN.
Men hvad vil du da så tilsidst?

BORKMAN.
What do you want to do then?

BORKMAN.
De végre is mit akarsz hát?

博克曼
那么你想干什么？

ERHART
(opblussende).
Jeg er ung! Jeg vil leve livet en gang, jeg også! Mit eget liv vil jeg leve!

ERHART.
[With a sudden glow.]
I am young! I want to live, for once in a way, as well as other people! I want to live my own life!

ERHARD.
(föllángolva.)
Fiatal vagyok! Én is élni akarok egyszer! A saját életemet akarom élni.

遏哈特
（突然兴奋）
我是年轻人！我也要像别人似的痛痛快地过几年！我要过自己的生活。

ELLA RENTHEIM.
Ikke ofre et par korte måneder for at lyse op i et fattigt, sluknende menneskeliv?

ELLA RENTHEIM.
You cannot give up two or three little months to brighten the close of a poor waning life?

ELLA.
Egy pár rövid hónapot sem áldozni annak, hogy egy szegény, kialvó félben levő emberi életre egy fénysugárt deríts?

艾勒·瑞替姆
你不能破费两三个月工夫让一个不久于人世的苦命人在临死之前畅畅心胸吗？

ERHART.
Tante, jeg kan det ikke, om jeg end aldrig så gerne vilde.

ERHART.
I cannot, Aunt, however much I may wish to.

ERHARD.
Lehetetlen, ha még oly örömmel akarnám is.

遏哈特
姨妈，尽管我愿意，我也做不到？

ELLA RENTHEIM.
Ikke for en, som holder så usigelig af dig?

ELLA RENTHEIM.
Not for the sake of one who loves you so dearly?

ELLA.
Még annak a kedvéért sem a ki téged oly kimondhatatlanul szeret?

艾勒·瑞替姆
即使为了一个那么爱你的人也做不到吗？

ERHART.
Så sandt jeg lever, tante Ella, – jeg kan det ikke.

ERHART.
I solemnly assure you, Aunt Ella, I cannot.

ERHARD.
Oly igaz, minthogy élek, Ella néni, — nem birom.

遏哈特
我正经告诉你，艾勒姨妈，我做不到。

FRU BORKMAN
(ser skarpt på ham).
Og din mor binder dig heller ikke længer nu?

MRS. BORKMAN.
[Looking sharply at him.]
And your mother has no power over you either, any more?

BORKMANNÉ.
(Élesen a szemébe néz)
És az anyád sem tart most vissza?

博克曼太太
（仔细打量他）
连你母亲都管不住你了吗？

ERHART.
Jeg vil altid holde af dig, mor. Men jeg kan ikke bli’ ved at leve for dig alene. For det er ikke liv for mig, dette her.

ERHART.
I will always love you, mother; but I cannot go on living for you alone. This is no life for me.

ERHARD.
Mindig szeretni foglak anyám. De nem, nem élhetek ezentúl is csupán s egyedül csak neked! Mert ez rám nézve nem élet.

遏哈特
我永远会爱你，妈妈，然而我不能老为你一个人活着，这不能算我的生活。

BORKMAN.
Så kom og bind dig til mig alligevel! For liv, det er arbejde, det, Erhart. Kom, så går vi to ud i livet og arbejder sammen!

BORKMAN.
Then come and join with me, after all! For life, life means work, Erhart. Come, we two will go forth into life and work together!

BORKMAN.
Akkor jöjj és tarts mégis velem. Mert élni, annyit tesz, mint dolgozni, Erhard. Jöjj, most mi ketten megyünk ki az életbe és együtt dolgozunk.

博克曼
那么，还是跟我一块儿过日子吧！生活，生活就是工作，遏哈特。来吧，咱们俩一块儿生活、一块儿工作吧！

ERHART
(lidenskabeligt).
Ja, men jeg vil ikke arbejde nu! For jeg er ung! Aldrig har jeg vidst af, at jeg var det før. Men nu føler jeg det så strømmende varmt igennem mig. Jeg vil ikke arbejde! Bare leve, leve, leve!

ERHART.
[Passionately.]
Yes, but I don’t want to work now! For I am young! That’s what I never realised before; but now the knowledge is tingling through every vein in my body. I will not work! I will only live, live, live!

ERHARD.
(Szenvedélyesen.)
De én nem akarok most dolgozni! Mert én fiatal vagyok! Sohasem tudtam eddig, hogy az vagyok. Hanem most érzem, forrón lüktet rajtam át az ifjúság! Nem akarok dolgozni! Csupán élni, élni, élni!

遏哈特
（热烈地）
对，可是现在我不愿意工作！因为我是年轻人！这股滋味我从前没体会过。现在却在我浑身血管里跳动。我不愿意工作！我只想生活，生活，生活！

FRU BORKMAN
(med et anende udråb).
Erhart, – hvad vil du leve for!

MRS. BORKMAN.
[With a cry of divination.]
Erhart, what will you live for?

BORKMANNÉ.
(Sejtelmes följajdulássál.)
Erhard, — minek akarsz te élni?

博克曼太太
（好像猜透了他的心事，高声）
遏哈特，你想为了什么而生活？

ERHART
(med tindrende øjne).
For lykken, mor!

ERHART.
[With sparkling eyes.]
For happiness, mother!

ERHARD.
(Lobogó tekintettel.)
A boldogságnak, anyám!

遏哈特
（两眼闪耀发光）
为了快乐，妈妈！

FRU BORKMAN.
Og hvor tænker du at finde den?

MRS. BORKMAN.
And where do you think you can find that?

BORKMANNÉ.
És hol hiszed azt feltalálni?

博克曼太太
你觉得什么地方可以找得着快乐？

ERHART.
Jeg har alt fundet den!

ERHART.
I have found it, already!

ERHARD.
Már föltaláltam!

遏哈特
我已经找着了！

FRU BORKMAN
(skriger).
Erhart –!
(Erhart går raskt hen og åbner forstuedøren.)

MRS. BORKMAN.
[Shrieks.]
Erhart!
[ERHART goes quickly to the hall door and throws it open.]

BORKMANNÉ.
(Fölsikolt.)
Erhard! (Erhard hirtelen az ajtóhoz megy és föltárja.)

博克曼太太
（尖声喊叫）
遏哈特！
（遏哈特快步走到厅门口，把门推开）

ERHART
(råber ud).
Fanny, – nu kan du komme ind!
(Fru Wilton, i overtøj, viser sig på dørtærskelen.)

ERHART.
[Calls out.]
Fanny, you can come in now!
[MRS. WILTON, in outdoor wraps, appears on the threshold.]

ERHARD.
(Kikiált.)
Fanny, — most bejöhetsz!
(Viltonné, vállán köpenye, megjelenik a küszöbön.)

遏哈特
（向外呼唤）
范尼，现在你可以进来了！
（威尔敦太太穿着出门衣服，在门口出现。）

FRU BORKMAN
(med løftede hænder).
Fru Wilton –!

MRS. BORKMAN.
[With uplifted hands.]
Mrs. Wilton!

BORKMANNÉ.
(Fölemelt kezekkel.)
Viltonné! —

博克曼太太
（举起双手）
威尔敦太太！

FRU WILTON
(noget sky; med et spørgende blik til Erhart).
Kan jeg altså –?

MRS. WILTON.
[Hesitating a little, with an enquiring glance at ERHART.]
Do you want me to----?

VILTONNÉ.
(Kissé tartózkodó; Erhardra kérdő tekintetet vet)
Tehát jöhetek?

威尔敦太太
（犹豫了一下，用眼色向遏哈特探问）
你是不是叫我--- ？

ERHART.
Ja, nu kan du komme. Jeg har sagt det altsammen.
(Fru Wilton kommer ind i stuen. Erhart lukker døren efter hende. Hun bøjer sig afmålt for Borkman, der stumt hilser igen.)
(Kort taushed.)

ERHART.
Yes, now you can come in. I have told them everything.
[MRS. WILTON comes forward into the room. ERHART closes the door behind her. She bows formally to BORKMAN, who returns her bow in silence. A short pause.]

ERHARD.
Igen, most már jöhetsz. Mindent elmondtam.
(Viltonné a szobába lép. Erhard beteszi az ajtót, Viltonné kimérten hajlik meg Borkman előtt, a ki köszönetét némán viszonozza.)
(Rövid szünet.)

遏哈特
是，现在你可以进来了。我把话都告诉他们了。
（威尔敦太太走进屋子，遏哈特把门带上。她规规矩矩地向博克曼施礼，他默默还礼，片刻沉寂。）

FRU WILTON
(med dæmpet, men fast stemme).
Ordet er altså blevet sagt. Og så kan jeg jo nok vide, at jeg står her som en, der har anrettet stor ulykke i huset.

MRS. WILTON.
[In a subdued but firm voice.]
So the word has been spoken-- and I suppose you all think I have brought a great calamity upon this house?

VILTONNÉ.
(Halk, de szilárd hangon.)
A szó tehát ki van mondva. Elképzelem tehát, hogy úgy állok itt, mint a ki nagy szerencsétlenséget hozott erre a házra.

威尔敦太太
（声音低沉而坚决）
话已经说出来了--- 大概你们都以为我给你们惹了一场大祸，是不是？

FRU BORKMAN
(langsomt; ser stivt på hende).
De har knust den sidste rest af det, jeg havde at leve for. (udbrydende.) Men dette her, – det er jo dog så rent umuligt alligevel!

MRS. BORKMAN.
[Slowly, looking hard at her.]
You have crushed the last remnant of interest in life for me. [With an outburst.] But all of this--all this is utterly impossible!

BORKMANNÉ.
(Lassan, mialatt mereven nézi.)
Ön megsemmisítette utolsó maradványát annak, a miért még élhettem volna. (Kitörve) De ez, — de hisz ez teljes lehetetlen, mindenek daczára!

博克曼太太
（仔细瞧他，慢吞吞地）
你把我最后一点生趣都摧毁了。（忍耐不住）然而这件--- 这件事绝对做不到！

FRU WILTON.
Jeg forstår så godt, at det må forekomme Dem umuligt, fru Borkman.

MRS. WILTON.
I can quite understand that it must appear impossible to you, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
Nagyon értem nagyságos asszony, hogy ön előtt lehetetlennek tetszik.

威尔敦太太
我很明白，你看起来，好像一定做不到，博克曼太太。

FRU BORKMAN.
Ja, det må De da vel kunne sige Dem selv, at det er umuligt. Eller hvad –?

MRS. BORKMAN.
Yes, you can surely see for yourself that it is impossible. Or what----?

BORKMANNÉ.
Igen, hisz azt csak ön maga is beláthatja, hogy ez, tiszta képtelenség. Vagy hogy érti?

博克曼太太
你自己一定也看得出这件事做不到。否则你为什么--- ？

FRU WILTON.
Jeg vil heller sige, at det er så rent urimeligt. Men det er nu engang så alligevel.

MRS. WILTON.
I should rather say that it seems highly improbable. But it’s so, none the less.

VILTONNÉ.
Én inkább azt mondanám, hogy tiszta oktalanság. De hát már egyszer így van.

威尔敦太太
我觉得不如说这件事好像很难做到。然而到底做到了。

FRU BORKMAN
(vender sig).
Er dette her dit fulde alvor, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Turning.]
Are you really in earnest about this, Erhart?

BORKMAN.
(Erhardhoz fordul.)
És csakugyan való ez, Erhard?

博克曼太太
（转身）
遏哈特，你是不是当真要这样做？

ERHART.
Dette her er lykken for mig, mor. Hele den store, dejlige livets lykke. Jeg kan ikke sige dig noget andet.

ERHART.
This means happiness for me, mother--all the beauty and happiness of life. That is all I can say to you.

ERHARD.
Ez nekem a boldogság, anyám. A nagy, teljes csodálatos életboldogság. Egyebet nem mondhatok.

遏哈特
妈妈，这是我的快乐--- 人生的一切美丽和快乐。我可以对你说的话尽在于此了。

FRU BORKMAN
(til fru Wilton; knuger hænderne).
Å, hvor De har dåret og forlokket min ulykkelige søn!

MRS. BORKMAN.
[Clenching her hands together; to MRS. WILTON.]
Oh, how you have cajoled and deluded my unhappy son!

BORKMANNÉ.
(Viltonnénak, kezeit összekulcsolva.)
Ó, hogy elszédítette és megbabonázta az én szerencsétlen fiamat!

博克曼太太
（两手紧握，向威尔敦太太）
噢，你引诱、你欺骗我这倒霉儿子的手段真厉害！

FRU WILTON
(med et stolt nakkekast).
Det har jeg ikke gjort.

MRS. WILTON.
[Raising her head proudly.]
I have done nothing of the sort.

VILTONNÉ.
(Büszkén fölveti a fejét.)
Azt nem tettem!

威尔敦太太
（昂然把头一抬）
我并没干这种事。

FRU BORKMAN.
Har De ikke gjort det, siger De!

MRS. BORKMAN.
You have not, say you!

BORKMANNÉ.
Nem tette?

博克曼太太
你说，你没干！

FRU WILTON.
Nej. Jeg har hverken dåret eller forlokket ham. Frivillig er Erhart kommet imod mig. Og frivillig har jeg mødt ham på halvvejen.

MRS. WILTON.
No. I have neither cajoled nor deluded him. Erhart came to me of his own free will. And of my own free will I went out half-way to meet him.

VILTONNÉ.
Nem. El nem bolonditottam, de el sem csábítottam. Erhard önként jött felém, és önként találkoztam vele a fele — utján.

威尔敦太太
我没干。我并没引诱他，也没欺骗他。遏哈特自愿来找我，我也是自愿迎上去。

FRU BORKMAN
(ser hånligt nedad hende).
Ja De, ja! Det tror jeg så gerne.

MRS. BORKMAN.
[Measuring her scornfully with her eye.]
Yes, indeed! That I can easily believe.

BORKMANNÉ.
(Kicsinlö tekintettel)
Ön igen! Azt könnyen elhiszem

博克曼太太
（鄙视的眼光打量她）
对了！这话我倒容易信。

FRU WILTON
(behersket).
Fru Borkman, – der gives magter i menneskelivet, som De ikke synes at kende synderlig til.

MRS. WILTON.
[With self-control.]
Mrs. Borkman, there are forces in human life that you seem to know very little about.

VILTONNÉ.
(Uralkodik magán)
Nagyságos asszony, — vannak az emberi életben hatalmak, a melyekről önnek nincs valami kimerítő tudomása.

威尔敦太太
（耐着性子）
博克曼太太，人生有一股力量你似乎不大能了解。

FRU BORKMAN.
Hvilke magter, om jeg tør spørge?

MRS. BORKMAN.
What forces, may I ask?

BORKMANNÉ.
Miféle hatalmak, ha kérdeznem szabad?

博克曼太太
请问是什么力量？

FRU WILTON.
De magter, som byder to mennesker at knytte sin livsgang uløseligt – og hensynsløst sammen.

MRS. WILTON.
The forces which ordain that two people shall join their lives together, indissolubly--and fearlessly.

VILTONNÉ.
Azok a hatalmak, melyek két embernek azt parancsolják, hogy életüket föloldhatatlanul — és meggondolás nélkül kössék össze!

威尔敦太太
把两个人分不开地--- 并且无顾虑地结合在一起的力量。

FRU BORKMAN
(smiler).
Jeg trode, at De allerede var uløselig bunden – til en anden.

MRS. BORKMAN.
[With a smile.]
I thought you were already indissolubly bound-- to another.

BORKMANNÉ.
(Mosolyog.)
Én azt hittem, hogy ön már össze van kötve, ilyen föloldhatlanul — egy másikkal.

博克曼太太
（一笑）
我以为你已经跟另外一个人分不开地结合在一起了。

FRU WILTON
(kort).
Denne anden har forladt mig.

MRS. WILTON.
[Shortly.]
That other has deserted me.

VILTONNÉ.
(Kurtán.)
Az a másik elhagyott.

威尔敦太太
（尖峭地）
那人把我遗弃了。

FRU BORKMAN.
Men han lever dog, siges der.

MRS. BORKMAN.
But he is still living, they say.

BORKMANNÉ.
De beszélik, hogy még él.

博克曼太太
可是他还活着呢，人家说。

FRU WILTON.
For mig er han død.

MRS. WILTON.
He is dead to me.

VILTONNÉ.
Az én szememben halott.

威尔敦太太
我只当他死了。

ERHART
(indtrængende).
Ja, mor, for Fanny er han død. Og denne anden kommer jo forresten sletikke mig ved!

ERHART.
[Insistently.]
Yes, mother, he is dead to Fanny. And besides, this other makes no difference to me!

遏哈特
（坚决地）
是的，妈妈，范尼只当他死了。再说，那人跟我不相干。

FRU BORKMAN
(ser strængt på ham).
Du véd det altså, – dette med den anden?

MRS. BORKMAN.
[Looking sternly at him.]
So you know all this--about the other.

博克曼太太
（严厉地瞧着他）
这么说，那个--- 那个人的事你都知道。

ERHART.
Ja, mor, jeg véd det så godt, så godt, altsammen!

ERHART.
Yes, mother, I know quite well--all about it!

ERHARD.
(Meggyözöleg.)
Igen anyám, tudom részletesen, tudok mindent, mindent!

遏哈特
知道，妈妈，我知道得很清楚--- 很详细！

FRU BORKMAN.
Og alligevel så kommer det dig ikke ved, siger du!

MRS. BORKMAN.
And yet you can say that it makes no difference to you?

BORKMANNÉ.
És te mégis azt mondod, hogy semmi közöd sincs hozzá!

博克曼太太
那么，你还能说他跟你不相干吗？

ERHART
(i afvisende overmod).
Jeg kan bare sige dig, at det er lykken, jeg vil ha’! Jeg er ung! Jeg vil leve, leve, leve!

ERHART.
[With defiant petulance.]
I can only tell you that it is happiness I must have! I am young! I want to live, live, live!

ERHARD.
(Kitérve, kis önteltséggel.)
Én csak azt mondhatom, hogy, a boldogságot akarom élvezni! Fiatal vagyok! Élni, élni, élni akarok!

遏哈特
（发脾气，顶撞）
妈妈，我对你只有一句话：我需要快乐！我是年轻人！我要生活，生活，生活！

FRU BORKMAN.
Ja, du er ung, Erhart. Altfor ung til dette her.

MRS. BORKMAN.
Yes, you are young, Erhart. Too young for this.

BORKMANNÉ.
Kétségkívül fiatal vagy Erhard. Nagyon is fiatal ilyesmire.

博克曼太太
对了，你是年轻人，这事还太早。

FRU WILTON
(fast og alvorligt).
De må ikke tro andet, fru Borkman, end at jeg har sagt ham det samme. Alle mine livsforhold har jeg lagt frem for ham. Idelig har jeg mindet ham om, at jeg er hele syv år ældre end han –

MRS. WILTON.
[Firmly and earnestly.]
You must not think, Mrs. Borkman, that I haven’t said the same to him. I have laid my whole life before him. Again and again I have reminded him that I am seven years older than he----

VILTONNÉ.
(Komolyan, nyomatékosan.)
Nehogy egyebet higyjen nagyságos asszony, minthogy ugyanezt mondtam neki én is. Életem körülményeit. Újra meg újra emlékeztettem rá hogy teljes két évvel idősebb vagyok nála —

威尔敦太太
（坚决而恳切）
博克曼太太，你不要以为我没对他说过这番话。我把我的历史全都告诉过他。我几次三番提醒他，我比他大七岁---

ERHART
(afbrydende).
Å hvad, Fanny, – det vidste jeg jo i forvejen.

ERHART.
[Interrupting.]
Oh, nonsense, Fanny--I knew that all the time.

ERHARD.
(Félbeszakítja.)
Ejh mit, Fanny, — hisz azt előre tudtam.

遏哈特
（插嘴）
噢，废话，范尼，这事我一向知道。

FRU WILTON.
– men ingenting, – ingenting har frugtet.

MRS. WILTON.
But nothing--nothing was of any use.

VILTONNÉ.
— de semmi — semmi sem használt.

威尔敦太太
然而我说什么都不中用。

FRU BORKMAN.
Så? Ikke det? Hvorfor har De da ikke uden videre afvist ham? Lukket Deres hus for ham? Se, det skulde De ha’ gjort i tide!

MRS. BORKMAN.
Indeed? Nothing? Then why did you not dismiss him without more ado? Close your door to him? You should have done that, and done it in time!

BORKMANNÉ.
Úgy? Valóban semmi? Miért nem utasította ki egészen egyszerűen? Miért nem tiltotta ki a házából? Látja ezt kellett volna tennie, még idejében!

博克曼太太
真的吗？什么都不中用？那么，你为什么不干脆把他打发开？关上门不理他？你应该那么办，并且早就应该那么办！

FRU WILTON
(ser på hende og siger dæmpet).
Det kunde jeg simpelt hen ikke, fru Borkman.

MRS. WILTON.
[Looks at her, and says in a low voice.]
I could not do that, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
(Ránéz és halk hangon.)
Ezt, egyszerűen nem tehettem nagyságos asszony.

威尔敦太太
（瞧着她，低声）
这事我办不到，博克曼太太。

FRU BORKMAN.
Hvorfor kunde De ikke?

MRS. BORKMAN.
Why could you not?

BORKMANNÉ.
Miért ne tehette volna?

博克曼太太
你为什么办不到？

FRU WILTON.
Fordi lykken var for mig også bare i dette eneste ene.

MRS. WILTON.
Because for me too this meant happiness.

VILTONNÉ.
Mert én is csak ebben az egyetlen egyben találtam meg a boldogságot.

威尔敦太太
因为，在我这方面，这也是快乐。

FRU BORKMAN
(hånligt).
Hm, – lykken, lykken –

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
H’m, happiness, happiness----

BORKMANNÉ.
Hm. — (Kicsinylöleg.)
A boldogságot, a boldogságot —

博克曼太太
（鄙视地）
哼，快乐，快乐！

FRU WILTON.
Jeg har aldrig før vidst, hvad lykke var i livet. Og jeg kan da umulig vise lykken fra mig, fordi om den kommer så sent.

MRS. WILTON.
I have never before known happiness in life. And I cannot possibly drive happiness away from me, merely because it comes so late.

VILTONNÉ.
Sohasem tudtam azelőtt, mit tesz boldognak lenni az életben. És csak nem utasíthatom vissza a boldogságot, csupán azért, mert ilyen későn ér?

威尔敦太太
从前我没尝过人生的快乐滋味。我不能只因为快乐来迟了，就把它推出去。

FRU BORKMAN.
Og hvor længe tror De den lykken vil vare?

MRS. BORKMAN.
And how long do you think this happiness will last?

BORKMANNÉ.
És mit gondol, meddig fog ez a boldogság tartani?

博克曼太太
你看这种快乐能维持多久？

ERHART
(afbrydende).
Kort eller længe, mor, – det får være det samme!

ERHART.
[Interrupting.]
Whether it lasts or does not last, mother, it doesn’t matter now!

ERHARD.
(Félbe szakítja.)
Soká, vagy nem, anyám - az mindegy!

遏哈特
（插嘴）
妈妈，不管它长得了，还是长不了，反正现在没关系！

FRU BORKMAN
(i vrede).
Forblindede menneske, som du er! Ser du da ikke, hvor alt dette her bærer hen?

MRS. BORKMAN.
[In anger.]
Blind boy that you are! Do you not see where all this is leading you?

BORKMANNÉ.
(Dühvel.)
Elvakult teremtés te ; Hát nem látod hová vezet mindez?

博克曼太太
（发怒）
你这瞎眼的孩子！难道你看不出这件事的结局吗？

ERHART.
Jeg bry’r mig ikke om at se fremover i tiden. Vil ikke se mig om i nogen retning! Jeg vil bare få lov til at leve livet engang, jeg også!

ERHART.
I don’t want to look into the future. I don’t want to look around me in any direction; I am only determined to live my own life--at last!

ERHARD.
Nem törődöm azzal, hogy a jövőbe lássak. Nem akarok körültekintem! Azt akarom, hogy szabad legyen már egyszer élnem!

遏哈特
我不想研究将来的情况，我不想考察周围形势，我只是打定主意要过自己的生活--- 好容易有这么个机会！

FRU BORKMAN
(smærteligt).
Og dette kalder du livet, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[With deep pain.]
And you call this life, Erhart!

BORKMANNÉ.
(Fájdalommal.)
És te ezt életnek nevezed, Erhard!

博克曼太太
（非常痛苦）
你把这个叫作生活。遏哈特！

ERHART.
Ja ser du da ikke, hvor dejlig hun er!

ERHART.
Don’t you see how lovely she is!

ERHARD.
Igen, hát nem látod, milyen csodaszép?!

遏哈特
她多可爱，你看不出来吗？

FRU BORKMAN
(vrider hænderne).
Og denne knusende skam skal jeg altså også måtte bære på!

MRS. BORKMAN.
[Wringing her hands.]
And I have to bear this load of shame as well!

BORKMANNÉ.
(Kezeit tördeli.)
Hát ezt a lesújtó szégyent is el kell még viselnem!

博克曼太太
（两手紧握）
我还得忍受这份耻辱！

BORKMAN
(i baggrunden, hårdt og hvast).
Hå, – du er jo vant til at bære på sligt noget, du, Gunhild!

BORKMAN.
[At the back, harshly and cuttingly.]
Ho--you are used to bearing things of that sort, Gunhild!

BORKMAN.
(A háttérben, kemény, metsző hangon.)
Ejh mit, hiszen te megszoktad az ilyesmit elviselni, Gunhild.

博克曼
（在后方，粗暴尖刻地）
哼--- 好在你是受惯了那种耻辱的人，耿希尔得！

ELLA RENTHEIM
(bønligt).
Borkman –!

ELLA RENTHEIM.
[Imploringly.]
Borkman!

ELLA.
(Könyörögve.)
Borkman — !

艾勒·瑞替姆
（求他别说）
博克曼！

ERHART
(ligeså).
Far –!

ERHART.
[Similarly.]
Father!

ERHARD.
(Épp úgy.)
Atyám ! —

遏哈特
（也求他别说）
父亲！

FRU BORKMAN.
Her skal jeg måtte gå og se daglig for mine øjne min egen søn sammen med en – en –

MRS. BORKMAN.
Day after day I shall have to see my own son linked to a--a----

BORKMANNÉ.
És én napról napra lássam a tulajdon fiamat egy ilyen — ilyennek a társaságában —

博克曼太太
将来我每天眼睁睁地看我儿子勾紧了一个--- 一个---

ERHART
(afbryder hårdt).
Ingenting skal du få se, mor! Vær tryg for det, du! Jeg bli’r ikke her længer.

ERHART.
[Interrupting her harshly.]
You shall see nothing of the kind, mother! You may make your mind easy on that point. I shall not remain here.

ERHARD.
(félbeszakítja keményen.)
Semmit se láss anyám! Csak attól ne félj! Nem maradok itt tovább.

遏哈特
（粗暴地截断她的话）
妈妈，你不会看见这种事，这一层你可以放心，我不想在这儿待下去。

FRU WILTON
(rask og bestemt).
Vi rejser, vi, fru Borkman.

MRS. WILTON.
[Quickly and with decision.]
We are going away, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
(hirtelen és határozottan.)
Mi elutazunk nagyságos asszony.

威尔敦太太
（快而坚决）
我们就要走，博克曼太太。

FRU BORKMAN
(blegner).
Rejser De også! Sammen kanske?

MRS. BORKMAN.
[Turning pale.]
Are you going away, too? Together, no doubt?

BORKMANNÉ.
(Elhalványodik)
Ön is elutazik! Még utóbb együtt!

博克曼太太
（脸色发白）
你也要走？一定是一块儿走喽？

FRU WILTON
(nikker).
Jeg rejser sydover, ja. Til udlandet. Sammen med en ung pige. Og Erhart følger med os.

MRS. WILTON.
[Nodding.]
Yes, I am going abroad, to the south. I am taking a young girl with me. And Erhart is going along with us.

VILTONNÉ.
(biccent a fejével.)
Délre utazom. Külföldre. Egy fiatal lánykával együtt. És Erhard velünk jön.

威尔敦太太
（点头）
是，我要到南欧去。我要带一位小姑娘去，遏哈特也跟我们一块儿走。

FRU BORKMAN.
Med Dem – og en ung pige?

MRS. BORKMAN.
With you--and a young girl?

BORKMANNÉ.
Önnel és egy ifjú leánykával?

博克曼太太
他跟你一块儿走--- 还有一位小姑娘？

FRU WILTON.
Ja. Det er denne lille Frida Foldal, som jeg har ta’t i huset til mig. Jeg vil, at hun skal ud og lære mere musik.

MRS. WILTON.
Yes. It is little Frida Foldal, whom I have had living with me. I want her to go abroad and get more instruction in music.

VILTONNÉ.
Igen. A kis Foldal Fridával, a kit magamhoz vettem. Annak is velem kell jönnie zenei tanulmányai végett.

威尔敦太太
对了，就是住在我家的那个富吕达·佛尔达尔。我要带她到国外去多学点音乐。

FRU BORKMAN.
Og så ta’r De hende med Dem?

MRS. BORKMAN.
So you are taking her with you?

BORKMANNÉ.
És ön magával viszi őt?

博克曼太太
所以你带她一同走？

FRU WILTON.
Ja, jeg kan jo ikke godt slippe det unge barn løs alene derude.

MRS. WILTON.
Yes; I can’t well send her out into the world alone.

VILTONNÉ.
Igen, hiszen csak nem küldhetem ki egyedül azt a fiatal teremtést.

威尔敦太太
对了，我不能让她一个人到外头去。

FRU BORKMAN
(undertrykker et smil).
Hvad siger du til det, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Suppressing a smile.]
What do you say to this, Erhart?

BORKMANNÉ.
(Egy mosolyt nyom el.)
Ugyan Erhard, mit szólsz te ehhez?

博克曼太太
（忍住一声笑）
你的意思怎么样？遏哈特？

ERHART
(lidt forlegen, trækker på skulderen).
Jo, mor, – når Fanny endelig så vil ha’ det, så –

ERHART.
[With some embarrassment, shrugging his shoulders.]
Well, mother, since Fanny will have it so----

ERHARD.
(Kis zavarral vállat von.)
Igen, anyám, — ha Fanny minden áron úgy akarja — hát —

遏哈特
（有点为难，耸耸肩膀）
唔，妈妈，既然范尼要这么办---

FRU BORKMAN
(koldt).
Når rejser herskabet, om man tør spørge?

MRS. BORKMAN.
[Coldly.]
And when does this distinguished party set out, if one may ask?

BORKMANNÉ.
(Hidegen.)
Mikor utaznak az uraságok, ha szabad kérdezni?

博克曼太太
（冷冰冰地）
请问这批贵客什么时候动身？

FRU WILTON.
Vi rejser nu straks, inat. Min slædevogn står nede på vejen, – udenfor hos Hinkels.

MRS. WILTON.
We are going at once--to-night. My covered sledge is waiting on the road, outside the Hinkels’.

VILTONNÉ.
Azonnal utazunk, még az éjszaka. Szánkóm odalenn vár az országúton — a Hinkel villa előtt.

威尔敦太太
我们马上就走--- 今晚就走。我的带篷雪橇在欣克尔家门口等着呢。

FRU BORKMAN
(ser nedad hende).
Aha, – det var altså aftenselskabet!

MRS. BORKMAN.
[Looking her from head to foot.]
Aha! so that was what the party meant?

BORKMANNÉ.
(Végig méri.)
Aha, — ez volt tehát az esteli összejövetel!

博克曼太太
（从头到脚打量她）
啊哈！你们说有约会，原来是这么回事啊？

FRU WILTON
(smiler).
Ja, der kom ikke andre end Erhart og jeg. Og så lille Frida, forstår sig.

MRS. WILTON.
[Smiling.]
Yes, Erhart and I were the whole party. And little Frida, of course.

VILTONNÉ.
(Mosolyog.)
Persze, hogy nem jött más, mint Erhard és én. No meg természetesen a kis Frida.

威尔敦太太
（含笑）
对了，一共只有遏哈特和我两个人，当然还有小富吕达。

FRU BORKMAN.
Og hvor er hun nu?

MRS. BORKMAN.
And where is she now?

BORKMANNÉ.
És hol van az jelenleg?

博克曼太太
她现在在什么地方？

FRU WILTON.
Hun sidder i vognen og venter på os.

MRS. WILTON.
She is sitting in the sledge waiting for us.

VILTONNÉ.
A kocsiban vár bennünket.

威尔敦太太
她坐在雪橇里等我们。

ERHART
(pinligt forlegen).
Mor, – du kan da vel forstå –? Jeg vilde ha’ skånet dig – og alle for dette her.

ERHART.
[In painful embarrassment.]
Mother, surely you can understand? I would have spared you all this--you and every one.

ERHARD.
(Kínos zavarban.)
Anyám, hiszen fölfoghatod? Meg akartalak kímélni ettől a jelenettől — téged és mindenkit —

遏哈特
（十分狼狈）
妈妈，你一定明白这意思吧？我本打算把这事瞒着你--- 连你和别人一齐瞒。

FRU BORKMAN
(ser dybt krænket på ham).
Du vilde rejst fra mig uden at sige mig farvel?

MRS. BORKMAN.
[Looks at him, deeply pained.]
You would have gone away from me without saying a good-bye?

BORKMANNÉ.
(Fájdalmasan tekint rá.)
El akartál utazni a nélkül, hogy nekem istenhozzádot mondj?

博克曼太太
（瞧着他，心里非常难过）
是不是你本打算不辞而别？

ERHART.
Ja, jeg syntes, det var bedst så. Bedst for begge parter. Alting var jo klappet og klart. Tøjet pakket. Men da der så kom bud efter mig, så –. (vil række hende hænderne.) Farvel da, mor.

ERHART.
Yes, I thought that would be best; best for all of us. Our boxes were packed and everything settled. But of course when you sent for me, I---- [Holding out his hands to her.] Good-bye, mother.

ERHARD.
Jobbnak láttam úgy... Mind a kettőnkre nézve jobbnak. Minden készen is volt. A ládák becsomagolva. De aztán mikor értem küldtél akkor — (Kezeit akarja feléje nyújtani.) Tehát, Isten veled, anyám.

遏哈特
是，我觉得那么办最相宜，对于咱们都相宜。我们的箱子已经装好，一切都齐备了。可是你既然打发人来叫我，我当然--- （把两手伸给她）妈妈，再见。

FRU BORKMAN
(afværgende, slår ud imod ham).
Rør mig ikke!

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
Don’t touch me!

BORKMANNÉ.
(Tiltó mozdulattal.)
Hozzám ne érj!

博克曼太太
（拒绝的姿势）
别碰我！

ERHART
(spag).
Er det dit sidste ord?

ERHART.
[Gently.]
Is that your last word?

ERHARD.
(Békülékenyen.)
Ez utolsó szavad?

遏哈特
（温和地）
这是你最后的一句话？

FRU BORKMAN
(hårdt).
Ja.

MRS. BORKMAN.
[Sternly.]
Yes.

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Igen.

博克曼太太
（严厉地）
是。

ERHART
(vender sig).
Farvel du da, tante Ella.

ERHART.
[Turning.]
Good-bye to you, then, Aunt Ella.

ERHARD.
(Ellához fordul.)
Isten legyen hát veled, Ella néni.

遏哈特
（转身）
那么，艾勒姨妈，再见。

ELLA RENTHEIM
(trykker hans hænder).
Farvel, Erhart! Og lev dit liv, – og bliv så lykkelig, så lykkelig, – som du bare kan!

ELLA RENTHEIM.
[Pressing his hands.]
Good-bye, Erhart! And live your life-- and be as happy--as happy as ever you can.

ELLA.
(Kezeit megszorítva.)
Isten áldjon meg, Erhard! és örvendj az életnek és légy oly boldog, olyan boldog, a milyen csak lehetsz!

艾勒·瑞替姆
（紧紧抓住他两只手）
再见，遏哈特！去过你的日子吧--- 尽量地快乐--- 能怎么快乐就怎么快乐。

ERHART.
Tak, tante. (bukker for Borkman.) Farvel, far. (hvisker til fru Wilton.) Lad os se at komme afsted, jo før jo heller.

ERHART.
Thanks, Aunt. [Bowing to BORKMAN.] Good-bye, father. [Whispers to MRS. WILTON.] Let us get away, the sooner the better.

ERHARD.
Köszönöm tante. (Borkman előtt meghajlik.)
Isten veled atyám. (Viltonnénak súgva.)
Iparkodjunk kijutni ismét, — minél előbb.

遏哈特
谢谢你，姨妈。（向博克曼鞠躬）再见，父亲。（向威尔敦太太耳语）咱们走吧，越快越好。

FRU WILTON
(sagte).
Ja, lad os det.

MRS. WILTON.
[In a low voice.]
Yes, let us.

VILTONNÉ.
(Halkan.)
Igen, gyerünk.

威尔敦太太
（低声）
对，咱们走吧。

FRU BORKMAN
(med et ondt smil).
Fru Wilton, – tror De, at De gør rigtig klogt i at ta’ denne unge pigen med?

MRS. BORKMAN.
[With a malignant smile.]
Mrs. Wilton, do you think you are acting quite wisely in taking that girl with you?

BORKMANNÉ.
(Gonosz mosolylyal.)
És azt hiszi asszonyom, hogy jót tesz azzal, ha ezt a fiatal leányt magával viszi?

博克曼太太
（恶意地一笑）
威尔敦太太，你觉着带着那位小姑娘同走是很聪明的办法吗？

FRU WILTON
(gengælder smilet, halvt ironisk, halvt alvorlig).
Mændene er så ubestandige, fru Borkman. Og kvinderne ligervis. Når Erhart er færdig med mig, – og jeg med ham, – så er det godt for os begge, at han, stakker, har nogen at falde tilbage på.

MRS. WILTON.
[Returning the smile, half ironically, half seriously.]
Men are so unstable, Mrs. Borkman. And women too. When Erhart is done with me--and I with him--then it will be well for us both that he, poor fellow, should have some one to fall back upon.

VILTONNÉ.
(Féligkomolyan, féligironikusan viszonozza a mosolyt.)
A férfiak olyan állhatatlanok, nagyságos asszony. És az asszonyok szintén. Majd ha Erhard végezett velem és én ő vele — akkor mind a kettőnknek jól fog esni, hogy szegénynek lesz valakije kezeügyében.

威尔敦太太
（回她一笑，半讽刺，半认真）
男人没有常性，博克曼太太。女人也一样。等到遏哈特厌倦了我--- 我也厌倦了他的时候，那么，要是另外有个女人给他做个伴儿，对于他这可怜的家伙和我自己，都有好处。

FRU BORKMAN.
Men De selv da?

MRS. BORKMAN.
But you yourself?

BORKMANNÉ.
De hát ön maga?

博克曼太太
那么，你自己怎么办呢？

FRU WILTON.
Å, jeg arrangerer mig nok, kan De vide. Farvel allesammen!
(hun hilser og går ud gennem forstuedøren. Erhart står et øjeblik ligesom vaklende; så vender han sig og følger hende.)

MRS. WILTON.
Oh, I shall know what to do, I assure you. Good-bye to you all!
[She bows and goes out by the hall door. ERHART stands for a moment as though wavering; then he turns and follows her.]

VILTONNÉ.
Ó, azon ugyan ne aggódjék kérem, én eligazodom. Magamat ajánlom nagyságtoknak. (Köszön és a külső bejáraton át elmegy. Erhard egy pillanatig határozatlanul áll; azután megfordul és utána megy.)

威尔敦太太
啊，你放心，我自有办法。诸位，再见！
（她鞠躬，从厅门下。遏哈特站了会儿，好像拿不定主意，随后，转身跟她往外走。）

FRU BORKMAN
(med sænkede, foldede hænder).
Barnløs.

MRS. BORKMAN.
[Dropping her folded hands.]
Childless.

BORKMANNÉ.
(Lehullott kezeit összekulcsolja.)
Gyermektelen.

博克曼太太
（把盘着的两只手放下来）
我没有孩子了。

BORKMAN
(som vågnende til beslutning).
Så ud i uvejret alene da! Min hat! Min kappe!
(han går skyndsomt mod døren.)

BORKMAN.
[As though awakening to a resolution.]
Then out into the storm alone! My hat! My cloak!
[He goes hastily towards the door.]

BORKMAN.
(Egy elhatározásra ébred.)
Ugy hát egyedül megyek ki, a zivatarba. Kalapom! Köpenyem! (Gyorsan az ajtó felé.)

博克曼
（好像下了决心）
那么，让我一个人去冲风冒雪吧！我的帽子呢！我的外氅呢！

ELLA RENTHEIM
(i angst; standser ham).
John Gabriel, hvor vil du hen?

ELLA RENTHEIM.
[In terror, stopping him.]
John Gabriel, where are you going?

ELLA.
(Ijedten megfogja.)
John Gábriel, hová akarsz menni?

艾勒·瑞替姆
（害怕，拦住他）
约翰·盖勃吕尔，你上哪儿去？

BORKMAN.
Ud i livets uvejr, hører du. Slip mig, Ella!

BORKMAN.
Out into the storm of life, I tell you. Let me go, Ella!

BORKMAN.
Ki az élet zivatarába, hallod! Bocsáss, Ella!

博克曼
到生活的风浪里去，我告诉你。别拦着我，艾勒！

ELLA RENTHEIM
(holder ham fast).
Nej, nej, jeg slipper dig ikke ud! Du er syg. Jeg kan se det på dig!

ELLA RENTHEIM.
[Holding him back.]
No, no, I won’t let you out! You are ill. I can see it in your face!

ELLA.
(Fogva tartja.)
Nem, nem bocsátalak ki! Te beteg vagy. Látom rajtad!

艾勒·瑞替姆
（把他拉住）
不行，不行，我不让你出去！你病了。从你脸上我看得出！

BORKMAN.
Lad mig gå, siger jeg!
(han river sig løs og går ud i forstuen.)

BORKMAN.
Let me go, I tell you!
[He tears himself away from her, and goes out by the hall.]

BORKMAN.
Bocsáss, ha mondom! (Kitépi magát és a külső bejáraton kimegy.)

博克曼
别拉着我，听见没有！
（他挣脱身子，从外厅下。）

ELLA RENTHEIM
(i døren).
Hjælp mig at holde på ham, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[In the doorway.]
Help me to hold him, Gunhild!

ELLA.
(A küszöbről.)
Gunhild! Segítsd őt visszatartanom!

艾勒·瑞替姆
（在门口）
帮我拉住他，耿希尔得。

FRU BORKMAN
(kold og hård; står midt i stuen).
Jeg holder ikke på noget menneske i hele verden. Lad dem gå fra mig allesammen. Både den ene og den anden! Så langt, – så langt de bare vil. (pludseligt, med et skærende skrig.) Erhart, rejs ikke!
(hun styrter med udbredte arme mod døren. Ella Rentheim standser hende.)

MRS. BORKMAN.
[Coldly and sharply, standing in the middle of the room.]
I will not try to hold any one in all the world. Let them go away from me--both the one and the other! As far--as far as ever they please. [Suddenly, with a piercing shriek.] Erhart, don’t leave me!
[She rushes with outstretched arms towards the door. ELLA RENTHEIM stops her.]

BORKMANNÉ.
(Hidegen, keményen áll a szoba közepén.)
Én senkit sem tartok vissza a világon. Hadd menjenek tőlem, mind valamennyien. Az egyik úgy, mint a másik. Olyan messzire, — olyan messzire, a menynyire csak akarnak. (Hirtelen szivrepesztö sikítással.) Erhard, ne menj el! (Kiterjesztett karokkal rohan az ajtó felé, Ella fogja.)

博克曼太太
（站在屋子当中，冷淡而严峻地）
世界上的人我谁都不想拉住。让他们都走吧--- 一个跟着一个走！他们爱走多远就走多远。（突然尖声叫起来）遏哈特，你别离开我！
（她伸开两手，向门口冲过去。艾勒·瑞替姆把她拦住。）

FJERDE AKT

(Åben gårdsplads udenfor hovedbygningen, som ligger til højre. Et hjørne af denne med indgangsdør og en flad stentrappe springer frem. Langs baggrunden, nær ind til gården, strækker sig bratte granbevoksede lier. Begyndende spredt småskog til venstre. Snevejret er ophørt; men jorden er højt dækket af den nylig faldne sne. Granerne, ludende og tunge, ligeså. Mørk natteluft. Drivende skyer. Månen skimtes undertiden svagt. Omgivelserne modtager kun et mat lys fra sneen.)
(Borkman, fru Borkman og Ella Rentheim står ude på trappen. Borkman læner sig mat og træt op imod husvæggen. Han har en gammeldags slængkappe kastet over skuldrene, holder en blød grå filthat i den ene hånd og en tyk knortekæp i den anden. Ella Rentheim bærer sin kåbe på armen. Fru Borkmans store tørklæde er gledet ned over nakken, så at hendes hår er blottet.)

ACT FOURTH

An open space outside the main building, which lies to the right. A projecting corner of it is visible, with a door approached by a flight of low stone steps. The background consists of steep fir-clad slopes, quite close at hand. On the left are small scattered trees, forming the margin of a wood. The snowstorm has ceased; but the newly fallen snow lies deep around. The fir-branches droop under heavy loads of snow. The night is dark, with drifting clouds. Now and then the moon gleams out faintly. Only a dim light is reflected from the snow.
BORKMAN, MRS. BORKMAN and ELLA RENTHEIM are standing upon the steps, BORKMAN leaning wearily against the wall of the house. He has an old-fashioned cape thrown over his shoulders, holds a soft grey felt hat in one hand and a thick knotted stick in the other. ELLA RENTHEIM carries her cloak over her arm. MRS. BORKMAN’s great shawl has slipped down over her shoulders, so that her hair is uncovered.

NEGYEDIK FELVONÁS.

(Nyitott udvar a jobb oldalt fekvő épület előtt. Ennek egy szeglete látható a kapuval, melyhez egy alacsony kőlépcső vezet. A háttérben, közvetlen az udvar mellett, meredek fenyővel benőtt magaslatok. Balfelől kezdődő, ritkás erdő. A hózivatar megszűnt, de a frissen esett hó vastagon takarja a főidet. Épp úgy a fenyőket is, melyeknek ágai meghajlanak a súlyuk alatt. Száguldó fellegek. A hold bujkál és néha határozatlanul látható. Csak a hó áraszt bágyadt világosságot.)
(Borkman, Borkmanné és Ella a lépcsőn állanak. Borkman fáradtan és kimerültén a falnak dől. Régi divatú galléros köpeny a vállaira vetve, egyik kezében egy puha, szürke nemezkalap, a másikban egy furkós bot. Rentheim Ella köpönyegét csak a karján viszi. Borkmanné fejéről nagykendője lecsúszott a vállára úgy, hogy hajadon fővel van.)

第四幕
正房外面的空场，房屋在右首。我们可以看见空场突出的一角，有门，门前有一溜矮石阶。后方是一片满植枞树的陡坡，离前面不远。左首有许多散漫的小树，构成一座林子的边缘。风雪已经停止，可是周围厚厚地堆着刚下的雪。枞树枝被厚雪压得抬不起头来。夜色如墨，天上飘着云。月亮偶然从云缝中透出一丝淡光，只是从雪地上闪出一道微弱的反光。
博克曼、博克曼太太和艾勒·瑞替姆都站在石阶上，博克曼疲乏地倚着屋墙。他肩上披一件旧斗篷，一手拿着一顶灰色软呢帽，一手拿着一根有节的粗手杖。艾勒·瑞替姆的外氅搭在胳臂上。博克曼太太的大围巾滑到了肩膀下，因此她的头发在外面露着。

ELLA RENTHEIM
(har stillet sig i vejen for fru Borkman).
Gå ikke efter ham, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[Barring the way for MRS. BORKMAN.]
Don’t go after him, Gunhild!

ELLA.
(Borkmanné utjába áll.)
Ne menj utána, Gunhild!

艾勒·瑞替姆
（挡住博克曼太太的路）
别追他了，耿希尔得！

FRU BORKMAN
(i angst og oprør).
Slip mig forbi, du! Han må ikke rejse fra mig!

MRS. BORKMAN.
[In fear and agitation.]
Let me pass, I say! He must not go away from me!

BORKMANNÉ.
(Ijedt izgalomban.)
Bocsáss, azt mondom! Nem szabad tőlem távoznia.

博克曼太太
（又害怕又慌乱）
别拦我，听见没有！我绝不能放他走！

ELLA RENTHEIM.
Det er så rent unyttigt, siger jeg dig! Du når ham ikke.

ELLA RENTHEIM.
It is utterly useless, I tell you! You will never overtake him.

ELLA.
Mondom neked, hogy hiába! Úgy sem éred utól.

艾勒·瑞替姆
一点用处都没有，我告诉你！你反正追不上他了。

FRU BORKMAN.
Lad mig gå alligevel, Ella! Jeg vil skrige højt efter ham nedover vejen. Og sin mors skrig må han da vel høre!

MRS. BORKMAN.
Let me go, Ella! I will cry aloud after him all down the road. And he must hear his mother’s cry!

BORKMANNÉ.
Hadd kísértsem meg, Ella! Utána fogok kiáltozni az országúton. És az anyja sikoltását mégis meg kell hallania!

博克曼太太
别拦我，艾勒！我要在大路上高声叫他。他一定会听见他母亲的喊声！

ELLA RENTHEIM.
Han kan ikke høre dig. Han sidder visst alt inde i vognen –

ELLA RENTHEIM.
He cannot hear you. You may be sure he is in the sledge already.

ELLA.
De lehetetlen hallania. Bizonyosan már benne ül a szánkában.

艾勒·瑞替姆
他不会听见。你要知道，他已经在雪橇里了。

FRU BORKMAN.
Nej, nej, – han kan da ikke sidde i vognen endnu!

MRS. BORKMAN.
No, no; he can’t be in the sledge yet!

BORKMANNÉ.
Nem, nem, — csak nem ülhet már a szánkában!

博克曼太太
不，不，这时候他还不会在雪橇里！

ELLA RENTHEIM.
Han sidder for længst i vognen, tro du mig.

ELLA RENTHEIM.
The doors are closed upon him long ago, believe me.

ELLA.
Biztositlak, hogy már régen benne ül.

艾勒·瑞替姆
门早已关上了，我告诉你。

FRU BORKMAN
(i fortvilelse).
Sidder han i vognen, – så sidder han der med hende, med hende, – hende!

MRS. BORKMAN.
[In despair.]
If he is in the sledge, then he is there with her, with her--her!

BORKMANNÉ.
(Kétségbeesve.)
Ha a szánkában ül, — akkor vele ül ott, vele, — vele!

博克曼太太
（绝望）
如果他已经在雪橇里，那么，他跟她--- 跟她--- 跟她在一块儿了！

BORKMAN
(ler skummelt).
Og så hører han nok ikke sin mors skrig da.

BORKMAN.
[Laughing gloomily.]
Then he probably won’t hear his mother’s cry.

BORKMAN.
(Keserű nevetéssel.)
És akkor ugyan nem hallja az anyja kiáltását.

博克曼
（凄然大笑）
那么，他大概听不见他母亲的喊声了。

FRU BORKMAN.
Nej, – så hører han det ikke. (lytter.) Hys! Hvad er det?

MRS. BORKMAN.
No, he will not hear it. [Listening.] Hark! what is that?

BORKMANNÉ.
Nem, — akkor nem hallja. Csitt, mi ez?

博克曼太太
嗯，他听不见了。（听）听！那是什么声音？

ELLA RENTHEIM
(også lyttende).
Det høres ligesom bjældeklang –

ELLA RENTHEIM.
[Also listening.]
It sounds like sledge-bells.

BORKMANNÉ.
(Hallgatódzik.)
>Mintha szán csörgő volna.

艾勒·瑞替姆
（也听）
好像是雪橇的铃声！

FRU BORKMAN
(med et dæmpet udråb).
Det er hendes vogn!

MRS. BORKMAN.
[With a suppressed scream.]
It is her sledge!

BORKMANNÉ.
(Tompa kiáltással.)
Az ö szánkója!

博克曼太太
（低低一声惊呼）
这是她的雪橇！

ELLA RENTHEIM.
Eller kanske en andens –

ELLA RENTHEIM.
Perhaps it’s another.

ELLA.
Vagy talán másé —

艾勒·瑞替姆
也许是另外一辆。

FRU BORKMAN.
Nej, nej, det er fru Wiltons slædevogn! Jeg kender sølvklokkerne! Hør! Nu kører de lige forbi her – nedenunder bakken!

MRS. BORKMAN.
No, no, it is Mrs. Wilton’s covered sledge! I know the silver bells! Hark! Now they are driving right past here, at the foot of the hill!

BORKMANNÉ.
Nem, nem, ez Viltonné szánkója. Megismerem ezüst csörgőiről! Hallod! Most haladnak el itt alattunk a hegy tövében!

博克曼太太
不，不，这是威尔敦太太的带篷雪橇！我听得出那银铃的声音！快听！现在他们正沿着山脚从这儿经过！

ELLA RENTHEIM
(hurtigt).
Gunhild, vil du skrige efter ham, så skrig nu! Kanske han alligevel –!
(Bjældeklangen lyder lige ved, inde i skogen.)

ELLA RENTHEIM.
[Quickly.]
Gunhild, if you want to cry out to him, now is the time! Perhaps after all----! [The tinkle of the bells sounds close at hand, in the wood.]

ELLA.
(Hirtelen.)
Gunhild, ha utána akarsz kiáltani, akkor most hamar kiálts ! Talán mégis csak meg — !
(A csörgetyű egészen közelről hallatszik.)

艾勒·瑞替姆
（急急地）
耿希尔得，如果你要叫他，现在正是时候！说不定他还会--- ！（叮当的铃声在附近树林里响）

ELLA RENTHEIM.
Skynd dig, Gunhild! Nu er de lige nedenunder os!

Make haste, Gunhild! Now they are right under us!

ELLA.
Hamar, Gunhild! Most éppen alattunk vannak.

赶快，耿希尔得！现在他们正在咱们下面！

FRU BORKMAN
(står et øjeblik ubesluttet; derpå stivner hun, hård og kold).
Nej. Jeg skriger ikke efter ham. Lad Erhart Borkman køre mig forbi. Langt, langt ud i det, han nu kalder livet og lykken.
(Lyden taber sig i det fjerne.)

MRS. BORKMAN.
[Stands for a moment undecided, then she stiffens and says sternly and coldly.]
No. I will not cry out to him. Let Erhart Borkman pass away from me--far, far away--to what he calls life and happiness.
[The sound dies away in the distance.]

BORKMANNÉ.
(Egy percig határozatlan, azután ismét merev, hideg és kemény lesz.)
Nem. Nem kiáltok utána. Hadd menjen el mellettem Borkman Erhard. Messze, messze ki az után, a mit ő most boldogságnak és életnek nevez.
(A csörgetyű hang elvész a távolban.)

博克曼太太
（犹豫不决地站了会儿，随后，态度突然坚决起来，冷淡而严厉）
不。我不想叫他了。让遏哈特·博克曼走吧--- 走得远远地--- 去找他所说的生活和快乐吧。
（铃声在远处渐渐消失。）

ELLA RENTHEIM
(lidt efter).
Nu høres ikke klokkerne længer.

ELLA RENTHEIM.
[After a moment.]
Now the bells are out of hearing.

ELLA.
(Szünet után.)
Már nem hallatszik a csörgetyű hang.

艾勒·瑞替姆
（过了片刻）
现在铃声听不见了。

FRU BORKMAN.
Jeg syntes, de lød som gravklokker.

MRS. BORKMAN.
They sounded like funeral bells.

BORKMANNÉ.
Nekem olyannak tetszett, mint a lélekharang.

博克曼太太
它们好像送丧的钟声。

BORKMAN
(med tør, dæmpet latter).
Åhå, – der ringes ikke over mig endnu!

BORKMAN.
[With a dry suppressed laugh.]
Oho--it is not for me they are ringing to-night!

BORKMAN.
(Száraz, tompa nevetéssel)
Hohó, — nekem még nem szól a halálharang!

博克曼
（一声低低的干笑）
嘿嘿--- 今天晚上的丧钟不是为我敲的！

FRU BORKMAN.
Men over mig. Og over ham, som rejste fra mig.

MRS. BORKMAN.
No, but for me--and for him who has gone from me.

BORKMANNÉ.
Hanem nekem. És annak, a ki itt hagyott.

博克曼太太
不是为你，是为我--- 和那个离开我的人敲的。

ELLA RENTHEIM
(nikker tankefuldt).
Hvem véd, om de ikke ringer livet og lykken ind for ham alligevel Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Nodding thoughtfully.]
Who knows if, after all, they may not be ringing in life and happiness for him, Gunhild.

ELLA.
(Elgondolkozva bólint.)
Ki tudja, Gunhild, hátha mégis az életre, a boldogságra szól neki az a csöngetyű hang.

艾勒·瑞替姆
（若有所思地点点头）
谁能料得定归根结底这些铃声不会把生活和快乐带给他呢，耿希尔得。

FRU BORKMAN
(farer op; ser hårdt på hende).
Livet og lykken, siger du!

MRS. BORKMAN.
[With sudden animation, looking hard at her.]
Life and happiness, you say!

BORKMANNÉ.
(Fölriad, éles tekintettel)
Az életre, a boldogságra, azt mondod!

博克曼太太
（突然振作精神，眼睛盯着她）
你说，生活和快乐！

ELLA RENTHEIM.
For en stakket stund ialfald.

ELLA RENTHEIM.
For a little while at any rate.

ELLA.
Legalább egy időre.

艾勒·瑞替姆
短时期至少办得到。

FRU BORKMAN.
Vilde du unde ham livet og lykken, – med hende?

MRS. BORKMAN.
Could you endure to let him know life and happiness, with her?

BORKMANNÉ.
Kívánod neki az életet a boldogságot, közösen azzal a nővel?

博克曼太太
难道你甘心让遏哈特跟她在一起享受生活和快乐吗？

ELLA RENTHEIM
(varmt og inderligt).
Ja, af min hele, fulde sjæl vilde jeg det!

ELLA RENTHEIM.
[With warmth and feeling.]
Indeed, I could, with all my heart and soul!

ELLA.
(Melegen, bensőséggel.)
Igen, egész szivemből, egész lelkemből kívánnám neki!

艾勒·瑞替姆
（带着热情）
我甘心，我真心愿意！

FRU BORKMAN
(koldt).
Så må du være rigere på kærlighedskraft, du, end jeg.

MRS. BORKMAN.
[Coldly.]
Then you must be richer than I am in the power of love.

BORKMANNÉ.
(Hidegen.)
Akkor te gazdagabb vagy szeretetben, mint én.

博克曼太太
（冷冷地）
这么说，在爱情上头，你的度量一定比我大。

ELLA RENTHEIM
(ser langt hen for sig).
Det er kanske kærlighedssavnet, som holder den kraft oppe.

ELLA RENTHEIM.
[Looking far away.]
Perhaps it is the lack of love that keeps the power alive.

ELLA.
(Maga elé, mintha a távolba tekintene.)
Talán éppen az tartja fön a szeretet erejét, hogy nélkülöznünk kell a szeretetet!

艾勒·瑞替姆
（眼睛望着远处）
也许正因为缺少爱情，所以我才能保持那种度量。

FRU BORKMAN
(fæster øjnene på hende).
Hvis så er, – da bli’r nok jeg snart lige så rig som du, Ella.
(hun vender sig og går ind i huset.)

MRS. BORKMAN.
[Fixing her eyes on her.]
If that is so, then I shall soon be as rich as you, Ella.
[She turns and goes into the house.]

BORKMANNÉ.
(Föltekint rá.)
Ha úgy van, akkor nemsokára én is olyan gazdag leszek szeretetben, mint te vagy Ella. (Megfordul és bemegy a házba.)

博克曼太太
（两眼盯着她）
艾勒，如果这话是真的，那么，我的度量不久也会像你的一样大。
（她转身进屋。）

ELLA RENTHEIM
(står en stund og ser bekymret på Borkman; så lægger hun hånden varsomt på hans skulder).
John, kom så og gå ind, du også.

ELLA RENTHEIM.
[Stands for a time looking with a troubled expression at BORKMAN; then lays her hand cautiously on his shoulder.]
Come, John--you must come in, too.

ELLA.
(Egy ideig aggodalmasan nézi Borkmant; azután óvatosan vállára teszi kezét.)
Gyere John, te is eredj be.

艾勒·瑞替姆
（面有愁容，站着瞧了博克曼一会儿，然后小心地把手搭在他肩膀上）
喂，约翰--- 你也得进去。

BORKMAN
(ligesom opvågnende).
Jeg?

BORKMAN.
[As if wakening.]
I?

BORKMAN.
(Fölébredve.)
Én?

博克曼
（好像从梦中醒来）
我？

ELLA RENTHEIM.
Ja. Du tåler ikke den hvasse vinterluft. Det kan jeg se på dig, John. Kom så og gå ind med mig. Ind under tag, hvor der er varmt.

ELLA RENTHEIM.
Yes, this winter air is too keen for you; I can see that, John. So come--come in with me--into the house, into the warmth.

ELLA.
Igen. Te nem bírod el az éles téli levegőt. Látom rajtad John. Gyere most, gyere be velem. Fedél alá, a jó melegre.

艾勒·瑞替姆
是啊，我看得出，这冬天的寒气你受不住，约翰。进去吧--- 跟我一块儿--- 进屋去，到温暖地方去。

BORKMAN
(vred).
Op igen på salen kanske!

BORKMAN.
[Angrily.]
Up to the gallery again, I suppose.

BORKMAN.
(Zordul)
Talán oda föl a terembe?

博克曼
（发怒）
叫我再上楼，是不是？

ELLA RENTHEIM.
Helst ind i stuen til hende.

ELLA RENTHEIM.
No, rather into the room below.

ELLA.
Inkább ő hozzá, a szobába.

艾勒·瑞替姆
不，到楼下那间屋里去。

BORKMAN
(farer op i hæftighed).
Aldrig i livet sætter jeg foden under det tag mere!

BORKMAN.
[His anger flaming forth.]
Never will I set foot under that roof again!

BORKMAN.
(Hevesen.)
Soha életemben be nem lépek többé ebbe a házba!

博克曼
（勃然大怒）
我的脚再也不迈进那所房子了！

ELLA RENTHEIM.
Men hvor vil du da hen? Så sent, ved nattetid, John?

ELLA RENTHEIM.
Where will you go then? So late, and in the dark, John?

ELLA.
De hát hová mennél? Ilyen késő éjszaka John?

艾勒·瑞替姆
那么，你上哪儿去？这么晚，又这么黑，约翰？

BORKMAN
(sætter hatten på).
Først og fremst så vil jeg nu gå ud og se til alle mine gemte skatte.

BORKMAN.
[Putting on his hat.]
First of all, I will go out and see to all my buried treasures.

BORKMAN.
(Kalapját fölteszi.)
Mindenekelőtt menni akarok, hogy minden rejtett kincsemet szemügyre vegyem.

博克曼
（戴帽子）
第一步，我要去照看我那些埋藏的宝贝。

ELLA RENTHEIM
(ser ængstelig på ham).
John, – jeg forstår dig ikke!

ELLA RENTHEIM.
[Looking anxiously at him.]
John--I don’t understand you.

ELLA.
(Ijedten tekint rá.)
John, — nem értelek!

艾勒·瑞替姆
（担心地瞧他）
约翰--- 我不明白你的话。

BORKMAN
(i hostende latter).
Å, det er ikke bortgemt tyvegods, jeg mener. Vær ikke ræd for det, Ella. (standser og peger ud.) Se ham der, du! Hvem er det?
(Vilhelm Foldal, i en gammel, tilsneet kavaj, med hatten nedbrættet og med en stor paraply i hånden, kommer frem foran hjørnet af huset, møjsomt stavrende gennem sneen. Han hinker stærkt på den venstre fod.)

BORKMAN.
[With laughter, interrupted by coughing.]
Oh, it is not hidden plunder I mean; don’t be afraid of that, Ella. [Stopping, and pointing outwards.] Do you see that man there? Who is it?
[VILHELM FOLDAL, in an old cape, covered with snow, with his hat-brim turned down, and a large umbrella in his hand, advances towards the corner of the house, laboriously stumbling through the snow. He is noticeably lame in his left foot.]

BORKMAN.
(Kehülő nevetéssel.)
Ó, nem lopott jószágok a mikről beszélek. Csak attól ne tarts Ella! (Megáll és kifelé int) Nézd csak azt ott a! Kicsoda az?
(Foldal a ház sarkán befordul. Ócska, lehavazott kabátban, kalapja karimája, lehajtva, kezében nagy esernyő. Keservesen bukdácsol a havon át, bal lábára láthatólag sántít.)

博克曼
（大笑，笑声被咳嗽打断）
啊，我不是说窝藏的赃物，你别害怕，艾勒。（住嘴，指着外头）你看见那边那人吗？是谁？
（威廉·佛尔达尔披了一件旧斗篷，满身都是雪，帽檐拉了下来，手里拿着一把大伞，跌跌绊绊地从雪里向房子这一角走过来。他的左脚分明是瘸了。）

BORKMAN.
Vilhelm! Hvad vil du her hos mig – nu igen?

BORKMAN.
Vilhelm! What do you want with me again?

BORKMAN.
Vilmos! Mit akarsz te már megint — itt nálam!

博克曼
威廉！你又来干什么？

FOLDAL
(ser op).
I herrens navn, – står du ude på trappen, John Gabriel? (hilser.) Og fruen også, ser jeg!

FOLDAL.
[Looking up.]
Good heavens, are you out on the steps, John Gabriel? [Bowing.] And Mrs. Borkman, too, I see.

FOLDAL.
(Fölpillant.)
Szent atyám, te idekünn vagy a lépcsőn John Gábriel? (Köszön.)
És a mint látom, a nagyságos asszony is!

佛尔达尔
（抬头）
天啊，你为什么站在外头台阶上，约翰·盖勃吕尔？（鞠躬）哦，博克曼太太也在这儿。

BORKMAN
(kort).
Det er ikke fruen.

BORKMAN.
[Shortly.]
This is not Mrs. Borkman.

BORKMAN.
(Kurtán.)
Ez nem a nagyságos asszony.

博克曼
（简短地）
这不是博克曼太太。

FOLDAL.
Å, om forladelse. Jeg har nemlig mistet brillerne i sneen. – Men at du, som ellers aldrig går udenfor en dør –?

FOLDAL.
Oh, I beg pardon. You see, I have lost my spectacles in the snow. But how is it that you, who never put your foot out of doors----?

FOLDAL.
Ah, bocsánatot kérek. Ugyanis a szemüvegemet elvesztettem a hóban. — De hogy te, a ki külömben sohasem jösz ki a kapuba — ?

佛尔达尔
啊，对不起。你看，我的眼镜在雪地里丢了。可是，你从来不出门，今晚怎么--- ？

BORKMAN
(hensynsløst, lystig).
Det er på tiden, jeg begynder at bli’ friluftsmenneske igen, skønner du. Næsten tre år i varetægt; fem år i cellen; otte år på salen deroppe –

BORKMAN.
[Carelessly and gaily.]
It is high time I should come out into the open air again, don’t you see? Nearly three years in detention--five years in prison--eight years in the gallery up there----

BORKMAN.
(Féktelen jó kedvbe csap át.)
Itt az ideje, hogy megint a friss levegőn csatangoljak, azt csak belátod. Majdnem három esztendeig vizsgálati fogságban, öt esztendeig a börtönben, nyolc esztendeig odafönn a teremben. —

博克曼
（高高兴兴，满不在乎）
现在我出来透透气了，你说是不是？被拘留了将近三年--- 在监狱里待了五年--- 在楼上待了八年---

ELLA RENTHEIM
(bekymret).
Borkman, – jeg be’r dig –!

ELLA RENTHEIM.
[Distressed.]
Borkman, I beg you----

ELLA.
(Aggódva.)
Borkman, kérlek! —

艾勒·瑞替姆
（心里难过）
博克曼，我求你---

FOLDAL.
Ak ja, ja, ja –

FOLDAL.
Ah yes, yes, yes!

FOLDAL.
Ah igen, ah igen —

佛尔达尔
啊，对，对，对！

BORKMAN.
Men hvad er det så, du vil mig, spør’ jeg?

BORKMAN.
But I want to know what has brought you here.

BORKMAN.
De most azt kérdem tőled, mit akarsz te velem?

博克曼
我问你，你上这儿来干什么？

FOLDAL
(står fremdeles nedenfor trappen).
Jeg vilde op til dig, John Gabriel. Jeg syntes, jeg måtte op til dig på salen. Herregud, – den salen, du!

FOLDAL.
[Still standing at the foot of the steps.]
I wanted to come up to you, John Gabriel. I felt I must come to you, in the gallery. Ah me, that gallery----!

FOLDAL.
(A ki a lépcső alján megállt.)
Hozzád akartam fölmenni John Gábriel. Ugy tetszett, hogy föl kell hozzád mennem oda a terembe. Édes Istenem, — tudod az a terem!

佛尔达尔
（依然站在台阶下）
我想找你，约翰·盖勃吕尔。我一心要到楼上去找你。嗳，楼上那间屋子---

BORKMAN.
Vilde du der op til mig, som viste dig døren?

BORKMAN.
Did you want to come up to me after I had shown you the door?

BORKMAN.
Hozzám akartál feljönni, hogyan, hozzám, a ki az imént kiutasítottalak?

博克曼
我把你撵走了，你还想找我？

FOLDAL.
Ja, det får i Guds navn være det samme.

FOLDAL.
Oh, I couldn’t let that stand in the way.

FOLDAL.
Ah, Isten látja, hogy az nekem mindegy.

佛尔达尔
嗳，我也不能就此不来啊。

BORKMAN.
Hvad har du gjort ved foden? Du går jo og halter?

BORKMAN.
What have you done to your foot? I see you are limping?

BORKMAN.
Mit csináltál a lábaddal, hiszen sántítsz?

博克曼
你的脚怎么啦？我看你走路一拐一拐的。

FOLDAL.
Ja, tænk dig, du, – jeg er ble’t overkørt.

FOLDAL.
Yes, what do you think--I have been run over.

FOLDAL.
Igen, gondold csak el. — elgázoltak.

佛尔达尔
可不是吗！你猜是怎么回事--- 我让车子撞倒了。

ELLA RENTHEIM.
Overkørt!

ELLA RENTHEIM.
Run over!

ELLA.
Elgázoltak!

艾勒·瑞替姆
让车子撞倒了！

FOLDAL.
Ja, af en slædevogn –

FOLDAL.
Yes, by a covered sledge.

FOLDAL.
Igen, egy szánkó —

佛尔达尔对了，一辆带篷的雪橇。

BORKMAN.
Åhå!

BORKMAN.
Oho!

BORKMAN.
Ohó!

博克曼
哦嗬！

FOLDAL.
– med to heste for. De kom i susende fart nedover bakken. Jeg kunde ikke vige af vejen fort nok; og så –

FOLDAL.
With two horses. They came down the hill at a tearing gallop. I couldn’t get out of the way quick enough; and so----

FOLDAL.
Két ló volt befogva. A lejtőn száguldottak lefelé, nem bírtam elég hirtelen kitérni, — és —

佛尔达尔
两匹马拉着雪橇从山上冲下来。我来不及躲，所以---

ELLA RENTHEIM.
– og så kørte de over Dem?

ELLA RENTHEIM.
And so they ran over you?

ELLA.
És, így elgázoltak?

艾勒·瑞替姆
所以雪橇就把你撞倒了？

FOLDAL.
De kørte lige på mig, frue – eller frøken. Lige på mig kørte de, så jeg rulled rundt i sneen og misted brillerne og fik paraplyen knækket; (gnider sig.) og foden lidt skadet også.

FOLDAL.
They came right down upon me, madam--or miss. They came right upon me and sent me rolling over and over in the snow--so that I lost my spectacles and got my umbrella broken. [Rubbing his leg.] And my ankle a little hurt too.

FOLDAL.
Éppen nekem jöttek, nagyságos asszony, — vagy kisasszony. Éppen egyenesen nekem jöttek, úgy, hogy a hóba bukfenceztem, és elvesztettem a szemüvegemet, és az esernyőm eltörött (A bokáját dörzsölgetvé)
és egy kissé ez a lábam is megsérült

佛尔达尔车子正撞在我身上，太太--- 哦，小姐。它把我撞得在雪地里一连打了几个滚儿--- 眼镜也丢了，伞也折了。（揉揉左脚）脚脖子还受了点儿轻伤。

BORKMAN
(ler indvendig).
Véd du, hvem der sad i den vognen, Vilhelm?

BORKMAN.
[Laughing inwardly.]
Do you know who were in that sledge, Vilhelm?

BORKMAN.
(A gallérjába nevet.)
Tudod, hogy ki ült abban a kocsiban, Vilmos?

博克曼
（心里好笑）
你知道雪橇里是谁，威廉？

FOLDAL.
Nej, hvor kunde jeg se det? Det var jo en lukket vogn, og gardinerne var trukket ned. Og kusken standsed såmænd ikke et øjeblik, da jeg lå der og trilled –. Men det kan også være det samme, for – (udbrydende.) Å, jeg er så forunderlig glad, du!

FOLDAL.
No, how could I see? It was a covered sledge, and the curtains were down. And the driver didn’t stop a moment after he had sent me spinning. But it doesn’t matter a bit, for---- [With an outburst.] Oh, I am so happy, so happy!

FOLDAL.
Nem. Ugyan hogy is láthattam volna? Hiszen csukott szánkó volt, és a függönyök le voltak eresztve. És a kocsis sem állt meg egy szempillantásra se, mikor ott hemperegtem. De hisz az mindegy is mert — (kipattanva belőle.)
Ah, tudod, én olyan csodálatosan víg vagyok!

佛尔达尔
不知道，我怎么瞧得见呢？那是一辆带篷雪橇，并且车帘子都是拉好的。赶车的看见我打滚儿，也不把车子停一停。然而一点儿关系都没有，因为---（一阵高兴）啊，我真快活！

BORKMAN.
Glad?

BORKMAN.
Happy?

BORKMAN.
Vidám?

博克曼
快活？

FOLDAL.
Ja, jeg véd ikke rigtig, hvad jeg skal kalde det. Men jeg synes, at jeg nærmest må kalde det glad. For der er indtruffet noget så rent mærkværdigt! Og derfor så kunde jeg ikke andet, – jeg måtte indom og dele glæden med dig, John Gabriel.

FOLDAL.
Well, I don’t exactly know what to call it. But I think happy is the nearest word. For something wonderful has happened! And that is why I couldn’t help--I had to come out and share my happiness with you, John Gabriel.

FOLDAL.
Igen, nem tudom igazában, hogy nevezzem? De vidám, — azt hiszem ez az igazi. Mert valami csodálatos dolog történt! És azért nem tehettem egyebet, — ki kellett ide jönnöm, és megosztanom veled az örömöt, John Gábriel.

佛尔达尔
嗯，我不知道该怎么说才好。可是我觉得：“快活”这两个字最贴切。因为我碰上了一桩妙事！所以我忍不住--- 我不能不出来，找你陪着我一同快活快活，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(barsk).
Nå, så del den glæden da!

BORKMAN.
[Harshly.]
Well, share away then!

BORKMAN.
(Nyersen.)
No, hát oszd meg az örömet!

博克曼
（粗暴地）
那么，咱们就一同快活吧！

ELLA RENTHEIM.
Å, men få da først din ven ind med dig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
Oh, but first take your friend indoors with you, Borkman.

ELLA.
Ah, de eredj hát előbb be a barátoddal, Borkman.

艾勒·瑞替姆
可是你先得把朋友带到屋里去啊，博克曼。

BORKMAN
(hårdt).
Jeg vil ikke ind i huset, har jeg sagt.

BORKMAN.
[Sternly.]
I have told you I will not go into the house.

BORKMAN.
(Keményen.)
Mondtam már, hogy nem akarok bemenni.

博克曼
（严厉地）
我跟你说过了，我不愿意再走进那所房子。

ELLA RENTHEIM.
Men du hører jo, at han er ble’t overkørt!

ELLA RENTHEIM.
But don’t you hear, he has been run over!

ELLA.
De hallod, hogy elgázolták.

艾勒·瑞替姆
可是你没听见吗，他被车子撞倒了！

BORKMAN.
Å, overkørt bli’r vi allesammen – en gang i livet. Men så får en rejse sig op igen. Og lade som ingenting.

BORKMAN.
Oh, we are all of us run over, sometime or other in life. The thing is to jump up again, and let no one see you are hurt.

BORKMAN.
Ejh mit, mind valamennyünket elgázolnak — egyszer az életben. De éppen az az, hogy megint talpra kell állnnnk, — és úgy tennünk, mintha semmi sem történt volna.

博克曼
嗯，我们迟早都会被人撞倒的。最要紧的是，赶紧再爬起来，别让人家看见你受了伤。

FOLDAL.
Det var et dybsindigt ord, John Gabriel. Men jeg kan så inderlig godt fortælle her ude i en fart.

FOLDAL.
That is a profound saying, John Gabriel. But I can easily tell you my story out here, in a few words.

FOLDAL.
Ez mély értelmű mondás John Gábriel. De hát' iszen igen jól elmondhatom hirtelenében idekünn is.

佛尔达尔
这话很奥妙，约翰·盖勃吕尔。可是我的事在这儿几句话就可以说完。

BORKMAN
(mildere).
Ja, tjen mig i det, Vilhelm.

BORKMAN.
[More mildly.]
Yes, please do, Vilhelm.

BORKMAN.
(Enyhébben.)
Igen, légy oly jó Vilmos.

博克曼
（温和了些）
请说，威廉。

FOLDAL.
Ja, nu skal du bare høre! Tænk dig, du, – da jeg kommer hjem her iaftes fra dig, – så finder jeg et brev. – Kan du gætte, hvem det var fra?

FOLDAL.
Well, now you shall hear! Only think, when I got home this evening after I had been with you, what did I find but a letter. Can you guess who it was from?

FOLDAL.
No most figyelj! Gondold csak — a mint az imént tőled hazamegyek, egy levelet találok otthon. Ugyan találd el kitől?

佛尔达尔
好，我告诉你吧！刚才傍晚我从你这儿回家以后，想不到看见了一封信。你猜是谁写给我的？

BORKMAN.
Kanske det var fra din lille Frida?

BORKMAN.
Possibly from your little Frida?

BORKMAN.
Talán bizony a kis Fridától?

博克曼
也许是你的小富吕达吧？

FOLDAL.
Netop! Tænk, at du traf det straks! Ja, det var et langt – temmelig langt brev fra Frida, du. Der havde været en tjener og bragt det. Og kan du tænke dig, hvad hun skriver om?

FOLDAL.
Precisely! Think of your hitting on it at once! Yes, it was a long letter from Frida. A footman had brought it. And can you imagine what was in it?

FOLDAL.
Csakugyan! De hogy eltaláltad azonnal! Igen, egy hosszú, tudod meglehetős hosszú levél volt Fridától. Egy inas hozta. És el tudod-é ugyan képzelni, hogy miért írt?

佛尔达尔
一点儿都不错！你居然一猜就着！不错，正是富吕达写的一封长--- —封相当长的信。是一位当差的送来的。你猜猜信里说些什么？

BORKMAN.
Skulde det muligens være for at sige farvel til forældrene.

BORKMAN.
Perhaps it was to say good-bye to her mother and you?

BORKMAN.
Valószínűleg, hogy bucsut vegyen szüleitől?

博克曼
也许是向她母亲和你告别吧？

FOLDAL.
Akkurat! Det er mærkværdigt som du kan gætte, John Gabriel! Jo, hun skriver, at fru Wilton har fattet så stor godhed for hende. Og nu vil fruen rejse med hende til udlandet. For at Frida kan få lære mere musik, skriver hun. Og så har fru Wilton sørget for en dygtig lærer, som skal være med på rejsen. Og læse med Frida. For, desværre, hun er nok lidt forsømt i enkelte stykker, skønner du.

FOLDAL.
Exactly! How good you are at guessing, John Gabriel! Yes, she tells me that Mrs. Wilton has taken such a fancy to her, and she is to go abroad with her and study music. And Mrs. Wilton has engaged a first-rate teacher who is to accompany them on the journey--and to read with Frida. For unfortunately she has been a good deal neglected in some branches, you see.

FOLDAL.
De egy hajszálra! Csodálatos, milyen jól eltaláltad John Gábriel! Igen, azt irja, hogy Viltonné annyira érdeklődik iránta. És most a külföldre akar vele utazm. Hogy Frida kiképezhesse magát a zenében, irja. És hogy Viltonné asszony kitűnő tanítóról is gondoskodott, a ki velük utazik, hogy Fridát tanítsa. Mert a nevelése, sajnos, el van hanyagolva, bizonyos részben, hisz ezt te is érted.

佛尔达尔
一点儿都不错！你真会猜，约翰·盖勃吕尔！不错，她告诉我，威尔敦太太怎么喜欢她，要带她出国学音乐。还给她请了一位头等音乐老师，陪着她们俩旅行，并且还要教富吕达念书。你要知道，有几个科目富吕达从前都没好好学过。

BORKMAN
(ler indvendig, så det klukker i ham).
Ja vel, ja vel. Jeg skønner det altsammen så urimelig godt, Vilhelm.

BORKMAN.
[Shaken with inward laughter.]
Of course, of course--I see it all quite clearly, Vilhelm.

BORKMAN.
(Befelé nevet, hogy csak ugy reng a teste.)
Hogyne, hogyne. Nagyszerűen értem az egészet, Vilmos.

博克曼
（心里暗笑不止）
当然，我都明白，威廉。

FOLDAL
(fortsætter ivrig).
Og tænk, hun fik først vide det om rejsen nu ikveld. Det var i det selskabet, som du véd nok, hm! Og endda så fandt hun tid til at skrive. Og brevet er så varmt og så smukt og så hjerteligt skrevet, forsikrer jeg dig til. Ikke spor af foragt for sin far nu længer. Og så det fine træk, du, at hun vilde sige os farvel skriftlig – før hun rejste. (ler.) Men det bli’r der rigtignok ikke noget af!

FOLDAL.
[Eagerly continuing.]
And only think, she knew nothing about the arrangement until this evening; at that party, you know, h’m! And yet she found time to write to me. And the letter is such a beautiful one--so warm and affectionate, I assure you. There is not a trace of contempt for her father in it. And then what a delicate thought it was to say good-bye to us by letter--before she started. [Laughing.] But of course I can’t let her go like that.

FOLDAL.
(Buzgón folytatja.)
És képzeld el, csak ma este értesült az utazásról. Hiszen tudod, az urak, na. — És mégis talált módot az írásra. És milyen melegen van az a levél irva, hidd el, csupa szív. Nyoma sincs benne többé az apja kicsinylésének. Aztán tudod az a gyöngéd vonás, hogy írásban akar tőlünk elbúcsúzni — mielőtt elutazott volna. (Nevet.) Hanem persze, hogy abból semmi sem lesz.

佛尔达尔
（继续高高兴兴说下去）
你想想，这个计划她今晚才知道，在宴会时才知道！可是她居然还有工夫给我写信。信还写的真漂亮--- 真亲热，我告诉你。信里丝毫没有瞧不起她父亲的口气。还有，她在动身以前，自己不来，写封信向我们告别，她多么会体贴。（大笑）当然，我不可能让她就这么走。

BORKMAN
(ser spørgende på ham).
Hvorledes det?

BORKMAN.
[Looks inquiringly at him.]
How so?

BORKMAN.
(Kérdve néz rá.)
Hogy hogy?

博克曼
（探问地瞧着他）
你打算怎么办？

FOLDAL.
Hun skriver, at imorgen tidlig rejser de. Ganske tidligt.

FOLDAL.
She tells me that they start early to-morrow morning; quite early.

FOLDAL.
Azt irja, hogy holnap reggel utaznak. Igen korán reggel.

佛尔达尔
她告诉我，他们明天早晨动身--- 大清早动身。

BORKMAN.
Se, se, – imorgen? Skriver hun det?

BORKMAN.
Oh indeed--to-morrow? Does she tell you that?

BORKMAN.
No nézze meg az ember, holnap? Azt irja?

博克曼
哦，真的--- 明天动身？她是这么说的吗？

FOLDAL
(ler og gnider hænderne).
Ja, men nu er jeg listig, jeg, ser du! Nu går jeg lige op til fru Wiltons –

FOLDAL.
[Laughing and rubbing his hands.]
Yes; but I know a trick worth two of that, you see! I am going straight up to Mrs. Wilton’s----

FOLDAL.
(Nevet és kezeit dörzsöli.)
Igen, csakhogy én ravasz ficzkó vagyok, tudod! Most rögtön oda megyek Viltonnéhoz.

佛尔达尔
（大笑，搓搓手）
是。可是我有个更高明的办法，你瞧着吧！我马上就到威尔敦太太家去---

BORKMAN.
Nu ikveld?

BORKMAN.
This evening?

BORKMAN.
Most, éjnek idején?

博克曼
今晚就去？

FOLDAL.
Ja Herregud, det er da ikke så svært sent endnu. Og skulde der alt være stængt, så ringer jeg på. Uden videre. For jeg vil og jeg må se Frida, før hun rejser. Godnat, godnat!
(han vil gå.)

FOLDAL.
Oh, it’s not so very late yet. And even if the house is shut up, I shall ring; without hesitation. For I must and will see Frida before she starts. Good-night, good-night!
[Makes a movement to go.]

FOLDAL.
Ugyan,, édes Istenem, olyan szörnyű késő csak még sincs. Es ha a kapu már he volna zárva, no hát akkor csengetek. Egész egyszerűen. Mert Fridát látni akarom, látnom kell mielőtt elutazik. Tehát jó éjszakát kívánok.
(Indulni készül.)

佛尔达尔
嗯，现在时候还不算太晚。即使她家已经关了门，我会拉铃，我绝不犹豫。我一定得在富吕达动身以前跟她见一面。明天见，明天见！
（正要动脚）

BORKMAN.
Hør her, min stakkers Vilhelm, – du kan spare dig det tunge vejstykke.

BORKMAN.
Stop a moment, my poor Vilhelm; you may spare yourself that heavy bit of road.

BORKMAN.
Megállj csak, szegény Vilmosom, — megkímélheted magadat attól a fáradságos úttól.

博克曼
别忙，可怜的威廉。我劝你省下这段费力的路程吧。

FOLDAL.
Å, du tænker på den foden –

FOLDAL.
Oh, you are thinking of my ankle----

FOLDAL.
Ah, te erre a lábamra gondolsz itt-é — ?

佛尔达尔
啊，你是为我的脚脖子着想。

BORKMAN.
Ja, og så slipper du ikke ind hos fru Wiltons alligevel.

BORKMAN.
Yes; and in any case you won’t get in at Mrs. Wilton’s.

BORKMAN.
Igen, és azonkívül ugy sem jutsz be Viltonné házába.

博克曼
对了。反正你走不进威尔敦太太的大门。

FOLDAL.
Jo såmænd gør jeg så. Jeg bli’r ved at ringe og kime på klokken, til der kommer nogen og lukker op. For Frida må jeg og skal jeg se.

FOLDAL.
Yes, indeed I will. I’ll go on ringing and knocking till some one comes and lets me in. For I must and will see Frida.

FOLDAL.
Dehogy nem. Én csöngetek míg valaki csak jön és kinyitja. Mert Fridát akarom látni és kell látnom Fridát ...

佛尔达尔
我走得进。我会不停地拉铃，不停地敲门，等到有人开门让我进去，我才罢休。我一定要跟富吕达见一面

ELLA RENTHEIM.
Deres datter er alt rejst, herr Foldal.

ELLA RENTHEIM.
Your daughter has gone already, Mr. Foldal.

ELLA.
Az ön leánya már elment Foldal úr.

艾勒·瑞替姆
你女儿已经走了，佛尔达尔先生。

FOLDAL
(står som slagen).
Er Frida alt rejst! Véd De det visst? Hvem har De det fra?

FOLDAL.
[Stands as though thunderstruck.]
Has Frida gone already! Are you quite sure? Who told you?

FOLDAL.
(Mintha villám sújtotta volna.)
Frida már elment? Kitől hallotta ezt?

佛尔达尔
（目瞪口呆）
富吕达已经走了！你拿的稳吗？谁告诉你的？

BORKMAN.
Vi har det fra hendes vordende lærer.

BORKMAN.
We had it from her future teacher.

BORKMAN.
A jövendőbeli tanítójától tudtuk meg.

博克曼
是她的那位将来的教师告诉我们的。

FOLDAL.
Så? Og hvem er han da?

FOLDAL.
Indeed? And who is he?

FOLDAL.
Ugy? És ki lehet az?

佛尔达尔
哦？那位老师是谁？

BORKMAN.
Det er en student Erhart Borkman.

BORKMAN.
A certain Mr. Erhart Borkman.

BORKMAN.
Bizonyos Borkman Erhard urfi —

博克曼
是一位遏哈特·博克曼先生。

FOLDAL
(strålende glad).
Din søn, John Gabriel! Skal han rejse med?

FOLDAL.
[Beaming with joy.]
Your son, John Gabriel? Is he going with them?

FOLDAL.
(Sugárzik az örömtől.)
A te fiad John Gábriel! Együtt mentek?

佛尔达尔
（满面喜色）
就是你儿子吗，约翰·盖勃吕尔！他跟她们一块儿走吗？

BORKMAN.
Jaha; det er ham, som skal hjælpe fru Wilton med at oplære din lille Frida.

BORKMAN.
Yes; it is he that is to help Mrs. Wilton with little Frida’s education.

BORKMAN.
Ugy van, neki kell Viltonné segítségére lenni, a te kis Fridád kiképzésében.

博克曼
对了。将来帮着威尔敦太太教育富吕达的人就是他。

FOLDAL.
Nå, Gud ske lov og tak! Så er jo barnet i de bedste hænder da. Men er det også ganske visst, at de alt er rejst med hende?

FOLDAL.
Oh, Heaven be praised! Then the child is in the best of hands. But is it quite certain that they have started with her already?

FOLDAL.
No, hála legyen a jóságos Istennek! Hiszen akkor a legjobb kezekben van az a gyermek. De hát egészen bizonyos, hogy már elutaztak vele?

佛尔达尔
噢，谢天谢地！这么说，那孩子有了最好的照应了。可是，你说，她已经跟他们走了，这话靠得住吗？

BORKMAN.
De rejste med hende i den vognen, som kørte dig over på vejen.

BORKMAN.
They took her away in that sledge which ran you over in the road.

BORKMAN.
Abban a szánkóban utaztak el vele, a melyik téged elgázolt.

博克曼
他们带她坐着走的正是把你撞倒的那辆雪橇。

FOLDAL
(slår hænderne sammen).
Tænke sig til, at min lille Frida sad inde i den pragtfulde vognen!

FOLDAL.
[Clasping his hands.]
To think that my little Frida was in that magnificent sledge!

BORKMAN.
(Kezeit összecsapva.)
Teremtő atyám! Abban a pompás szánkóban ült az én kis Fridám!

佛尔达尔
（两手紧握）
嗳呀，我的小富吕达居然坐在那么一辆讲究雪橇里！

BORKMAN
(nikker).
Jo-jo, Vilhelm, – din datter er kommen godt op at køre. Og student Borkman også. – Nå, – la’ du så mærke til sølvklokkerne?

BORKMAN.
[Nodding.]
Yes, yes, Vilhelm, your daughter has come to drive in her carriage. And Master Erhart, too. Tell me, did you notice the silver bells?

BORKMAN.
(Bólint.)
Igen, igen Vilmos, a te leányod most úri módba jutott. És Borkman urfi szintén. — Na, észre vetted az ezüst csörgőket is?

博克曼
（点头）
对了，对了，威廉，你女儿坐在威尔敦太太的车子里。还有小遏哈特先生。你看见那些银铃儿没有？

FOLDAL.
Jo da. – Sølvklokkerne, siger du? Var det sølvklokker, du? Virkelig ægte sølvklokker?

FOLDAL.
Yes, indeed. Silver bells did you say? Were they silver? Real, genuine silver bells?

FOLDAL.
Persze. — Hogy ezüst csörgők? Te azok ezüst csörgők voltak? Csakugyau igazi ezüst csörgők?

佛尔达尔
看见了。你说是银铃儿？是银子做的吗？是真的银子做的铃儿吗？

BORKMAN.
Det kan du forlade dig på. Altsammen var ægte. Både udenpå og – og indeni.

BORKMAN.
You may be quite sure of that. Everything was genuine--both outside and in.

BORKMAN.
Afelől bizonyos lehetsz. Ott minden igazi volt. Kivűl éppen úgy, mint — belül.

博克曼
绝对靠得住。里里外外，全是真银子。

FOLDAL
(stille bevæget).
Er det ikke forunderligt, hvorledes lykken kan føje sig for et menneske! Det er min – min smule digtergave, som har omsat sig til musik hos Frida. Og så har jeg altså ikke forgæves været digter alligevel da. For nu får hun rejse ud i den store, vide verden, som jeg engang havde drømt så dejligt om at få se. I lukket slædevogn får lille Frida rejse. Og med sølvklokker på sæletøjet –

FOLDAL.
[In quiet emotion.]
Isn’t it strange how fortune can sometimes befriend one? It is my--my little gift of song that has transmuted itself into music in Frida. So after all, it is not for nothing that I was born a poet. For now she is going forth into the great wide world, that I once yearned so passionately to see. Little Frida sets out in a splendid covered sledge with silver bells on the harness----

FOLDAL.
(Csöndes meghatottsággal.)
Sajátságos igazán, hogy alakul egy-egy ember szerencséje! íme, itt is ; az én csekély kis — kis költői tehetségem, Fridában zenévé módosult. Még sem volt hát egészen hiábavaló, hogy én költő voltam. Mert most mehet ő a széles nagy világba, melyről nekem egykor oly felséges álmaim voltak. Csukott szánkóban indulhat neki a kis Frida. És még hozzá ezüst csörgettyükkel —

佛尔达尔
（含着感概）
你说怪不怪，有时候运气真会照顾人。我的--- 我的一点儿小诗才在富吕达身上就变成了音乐。这么看起来，天把我生成个诗人，到底不冤枉，因为小富吕达就要走进我从前一心向往的那个广大世界了。她坐着一辆漂亮的带篷雪橇，马身上系着银铃儿---

BORKMAN.
– og køre over sin far –

BORKMAN.
And runs over her father.

BORKMAN.
— és elgázolhatja az apját —

博克曼
还把她父亲撞倒了。

FOLDAL
(glad).
Å hvad! Det kan være det samme med mig, – når bare barnet –. Nå, jeg kom altså for sent alligevel. Og derfor så vil jeg gå hjem og trøste hendes mor, som sidder i køkkenet og græder.

FOLDAL.
[Happily.]
Oh, pooh! What does it matter about me, if only the child----! Well, so I am too late, then, after all. I must go home again and comfort her mother. I left her crying in the kitchen.

FOLDAL.
(Derülten.)
Ejh mit! Én nem számitok, — csak ha a gyerek — Na hát mégis csak elkéstem. Fordulok is vissza haza és megvigasztalom az édes anyját, a ki a konyhában sirdogál.

佛尔达尔
（高兴）
啊，呸！撞倒我有什么关系，只要那孩子--- ？嗯，这么说，我还是太迟了，我得回家去安慰安慰她母亲，我出门的时候她正在厨房里哭呢。

BORKMAN.
Græder hun?

BORKMAN.
Crying?

BORKMAN.
Sír?

博克曼
哭？

FOLDAL
(småleende).
Ja, tænk dig til, du, – hun sad og græd så rent svært, da jeg gik.

FOLDAL.
[Smiling.]
Yes, would you believe it, she was crying her eyes out when I came away.

FOLDAL.
(Mosolyog.)
Igen, képzeld csak — mikor eljöttem, majd a szíve szakadt meg.

佛尔达尔
（含笑）
对了，也许你不信，我走的时候她哭得眼泡儿都肿了。

BORKMAN.
Og du ler, du, Vilhelm.

BORKMAN.
And you are laughing, Vilhelm?

BORKMAN.
De te nevetsz, Vilmos!

博克曼
可是你倒在笑啊，威廉？

FOLDAL.
Ja jeg, ja! Men hun, stakker, hun forstår det ikke bedre, hun, ser du. Nå, farvel da! Godt er det, at jeg har sporvognen så nær ved. Farvel, farvel, John Gabriel! Farvel, frøken!
(han hilser og går møjsomt ud samme vej, som han kom.)

FOLDAL.
Yes, I am, of course. But she, poor thing, she doesn’t know any better, you see. Well, good-bye! It’s a good thing I have the tramway so handy. Good-bye, good-bye, John Gabriel. Good-bye, Madam.
[He bows and limps laboriously out by the way he came.]

FOLDAL.
Persze hogy én nevetek! De hát ő, a jó lélek, lásd ő nem érti jobban. Nohát, most megyek. Még jó, hogy a lóvonat olyan közel van. Isten veled John Gábriel! Ajánlom magamat nagyságos kisasszony!
(Köszön és elsántikál arra, a merről jött.)

佛尔达尔
不错，我是在笑，那还用说，可是你要知道，这女人可怜，不懂事。我离电车道这么近，真方便。再见，再见，约翰·盖勃吕尔。再见，小姐。
（他鞠躬，吃力地一瘸一拐从来路下。）

BORKMAN
(står en stund stille og ser hen for sig).
Farvel, Vilhelm! Det er ikke første gang i livet, at du er ble’t overkørt, gamle ven.

BORKMAN.
[Stands silent for a moment, gazing before him.]
Good-bye, Vilhelm! It is not the first time in your life that you’ve been run over, old friend.

BORKMAN.
(Egyideig maga elé nézve hallgat.)
Isten veled Vilmos! Nem első eset életedben, hogy elgázoltak, öreg barátom.

博克曼
（站了会儿，一言不发，向前凝视）
再见，威廉！你被人撞倒，不是生平第一次了，老朋友。

ELLA RENTHEIM
(ser i undertrykt angst på ham).
Du er så bleg, så bleg, John –

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him with suppressed anxiety.]
You are so pale, John, so very pale.

ELLA.
(Titkolt aggodalommal néz rá)
Olyan halvány, olyan halvány vagy, John. —

艾勒·瑞替姆
（瞧着他，暗暗着急）
你的脸色很苍白，非常苍白，约翰。

BORKMAN.
Det kommer af fængselsluften deroppe.

BORKMAN.
That is the effect of the prison air up yonder.

BORKMAN.
Az a börtön levegőtől van — odafönn.

博克曼
这里因为楼上牢房里空气不好。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har aldrig før set dig slig.

ELLA RENTHEIM.
I have never seen you like this before.

ELLA.
Sohasem láttalak igy azelőtt.

艾勒·瑞替姆
从前我没看见过你像这样。

BORKMAN.
Nej, for du har vel aldrig set en udbrudt straffange før heller.

BORKMAN.
No, for I suppose you have never seen an escaped convict before.

BORKMAN.
Nem is láttál még soha szökött rabot azelőtt!

博克曼
大概是因为你从来没见过监狱里逃出来的犯人。

ELLA RENTHEIM.
Å, kom nu bare og gå ind med mig, John!

ELLA RENTHEIM.
Oh, do come into the house with me, John!

ELLA.
Ah csak gyere most, gyere be velem John!

艾勒·瑞替姆
跟我进屋去吧，约翰！

BORKMAN.
Lad være med de lokketoner. Jeg har jo sagt dig –

BORKMAN.
It is no use trying to lure me in. I have told you----

BORKMAN.
Elhallgass ezzel a hivogatással! Megmondtam már —

博克曼你想哄我进去可办不到。我跟你说过---

ELLA RENTHEIM.
Men når jeg nu be’r dig så indstændig? For din egen skyld –
(Stuepigen kommer halvt ud på trappen.)

ELLA RENTHEIM.
But when I beg and implore you----? For your own sake----
[THE MAID opens the door, and stands in the doorway.]

ELLA.
De ha nagyon, nagyon kérlek? A magad jóvoltáért.
(A szobaleány megjelenik a ház küszöbén.)

艾勒·瑞替姆
可是如果我央告你---？为你自己打算---
（女仆开门，站在门口。）

STUEPIGEN.
Om forladelse; fruen har sagt, at jeg skal stænge gadedøren nu.

THE MAID.
I beg your pardon. Mrs. Borkman told me to lock the front door now.

SZOBALEÁNY.
Bocsánatot kérek; a nagyságos asszony azt mondta, hogy zárjam be a kaput.

女仆
对不起。博克曼太太叫我把前门锁起来。

BORKMAN
(sagte til Ella).
Hør bare; nu vil de stænge mig inde igen!

BORKMAN.
[In a low voice, to ELLA.]
You see, they want to lock me up again!

BORKMAN.
(Halkan Ellához)
No hallod; most megint be akarnak zárni!

博克曼
（低声向艾勒）
你看，她们又要把我监禁起来了！

ELLA RENTHEIM
(til pigen).
Bankchefen er ikke rigtig vel. Han vil trække lidt frisk luft først.

ELLA RENTHEIM.
[To THE MAID.]
Mr. Borkman is not quite well. He wants to have a little fresh air before coming in.

ELLA.
(A szobaleánynak.)
Az igazgató úr egy kicsit rosszul van. Még egy kicsit a friss levegőn akar maradni.

艾勒·瑞替姆
（向女仆）
博克曼先生身体不大好，他想吸点新鲜空气再进来。

STUEPIGEN.
Ja men fruen selv har sagt, at –

THE MAID.
But Mrs. Borkman told me to----

SZOBALEÁNY.
De a nagyságos asszony maga mondta, hogy —

女仆
可是博克曼太太吩咐我---

ELLA RENTHEIM.
Jeg skal stænge døren. Lad bare nøglen sidde i, så –

ELLA RENTHEIM.
I shall lock the door. Just leave the key in the lock.

ELLA.
Majd én bezárom a kaput. Csak hagyja addig rajt' a kulcsot.

艾勒·瑞替姆
我会锁门，你把钥匙插在锁里就行了。

STUEPIGEN.
Ja, Gud bevar’s vel; jeg skal nok så gøre.
(Hun går ind i huset igen.)

THE MAID.
Oh, very well; I’ll leave it.
[She goes into the house again.]

SZOBALEÁNY.
Nekem mindegy. Majd rajtahagyom.
(Visszamegy a házba.)

女仆
嗯，好吧。我把钥匙留下。
（又进屋）

BORKMAN
(står et øjeblik stille og lytter; så går han ilsomt ned på gårdspladsen).
Nu er jeg udenfor muren, Ella! Nu får de mig aldrig fat mere!

BORKMAN.
[Stands silent for a moment, and listens; then goes hastily down the steps and out into the open space.]
Now I am outside the walls, Ella! Now they will never get hold of me again!

BORKMAN.
(Egy darabig hallgatózva áll; azután hirtelen lemegy az udvarra.)
Most kijutottam a falak közül, Ella! Most nem kapnak meg többet!

博克曼
（站着静听了会儿，然后急忙下台阶，走到空场上）
艾勒，现在我在墙外头了！他们没法儿再抓我了！

ELLA RENTHEIM
(nede hos ham).
Men du er jo fri mand derinde også, John. Kan gå og komme ganske som du selv vil.

ELLA RENTHEIM.
[Who has gone down to him.]
But you are a free man in there, too, John. You can come and go just as you please.

ELLA.
(Lement utána!)
De te odabenn is szabad ember vagy, John. Jöhetsz-mehetsz egészen tetszésed szerint.

艾勒·瑞替姆
（陪他走下来）
你在屋里也有自由啊，约翰。你可以随便出入。

BORKMAN
(sagte, ligesom i skræk).
Aldrig under tag igen! Her ude i natten er det så godt at være. Gik jeg op på salen nu, – loft og vægge vilde skrumpe sig sammen. Knuge mig. Klemme mig flad som en flue –

BORKMAN.
[Softly, as though in terror.]
Never under a roof again! It is so good to be out here in the night. If I went up into the gallery now, ceiling and walls would shrink together and crush me--crush me flat as a fly.

BORKMAN.
(Halkan, mintha rémületben beszélne.)
Soha többé fedél alá! Oly jó idekünn az éjszakában. Ha most megint fölmennék a terembe, — összezsugorodnának a falak, a tető. — Agyonnyomnának. Összelapitanának mint egy legyet. —

博克曼
（低声，好像心里害怕）
我再也不进屋了！在这外头过夜，舒服极了。如果我现在再上楼，墙和天花板都会挤到一块儿，把我像苍蝇一样压得扁扁的。

ELLA RENTHEIM.
Men hvor vil du da hen?

ELLA RENTHEIM.
But where will you go, then?

ELLA.
De hát hová mennél?

艾勒·瑞替姆
那么，你想到什么地方去？

BORKMAN.
Bare gå og gå og gå. Se, om jeg kan vinde frem til frihed og til liv og til mennesker igen. Vil du gå med mig, Ella?

BORKMAN.
I will simply go on, and on, and on. I will try if I cannot make my way to freedom, and life, and human beings again. Will you go with me, Ella?

BORKMAN.
Csak menni, menni odább, mindig odább. Hadd látom: elérhetem-e a szabadságot, az életet, az embereket. Velem akarsz jönni Ella?

博克曼
我只想前进，前进，前进。我想试试，能不能再找着自由、生命和人类。你愿意不愿意跟我一块儿走，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Jeg? Nu?

ELLA RENTHEIM.
I? Now?

ELLA.
Én? Most?

艾勒·瑞替姆
我？现在就走吗？

BORKMAN.
Ja, ja, – nu straks!

BORKMAN.
Yes, at once!

BORKMAN.
Igen, — most mindjárt!

博克曼
对，马上就走！

ELLA RENTHEIM.
Men hvor langt da?

ELLA RENTHEIM.
But how far?

ELLA.
Dehát meddig?

艾勒·瑞替姆
要走多远呢？

BORKMAN.
Så langt jeg bare kan.

BORKMAN.
As far as ever I can.

BORKMAN.
A meddig csak bírok.

博克曼
尽我的力量走。

ELLA RENTHEIM.
Å, men tænk dig da om. Ude i denne våde, kolde vinternatten –

ELLA RENTHEIM.
Oh, but think what you are doing! Out in this raw, cold winter night----

ELLA.
Ah, gondold meg. Ki a nedves, téli éjszakába —

艾勒·瑞替姆
然而你该想想！这么阴寒潮湿的冬夜，待在外头---

BORKMAN
(med rå strubelyd).
Åhå, – frøkenen er bekymret for sin helbred? Ja-ja, – den er jo skrøbelig, den.

BORKMAN.
[Speaking very hoarsely.]
Oho--my lady is concerned about her health? Yes, yes--I know it is delicate.

BORKMAN.
(Nyers torokhangon.)
Ohó, — a nagyságos kisasszony az egészségéért aggódik? Bizony, — az egy kicsit törékeny.

博克曼
（嗓音很哑）
哦嗬--- 小姐莫非担心自己的身体吗？是，是，我知道她身体娇弱。

ELLA RENTHEIM.
Det er din helbred, jeg er bekymret for.

ELLA RENTHEIM.
It is your health I am concerned about.

ELLA.
Én a te egészségedért aggódom.

艾勒·瑞替姆
我担心的是你的身体。

BORKMAN.
Håhåhå! En død mands helbred! Jeg må le af dig, Ella!
(han går videre.)

BORKMAN.
Hohoho! A dead man’s health! I can’t help laughing at you, Ella!
[He moves onwards.]

BORKMAN.
Hahaha! Egy halott egészsége! Ugyan ne nevettesd ki magadat, Ella!
(Odább megy.)

博克曼
嘿嘿！担心一个死人的身体！我不能不笑你，艾勒！
（往前走）

ELLA RENTHEIM
(efter ham; holder ham fast).
Hvad var det, du sa’, at du var?

ELLA RENTHEIM.
[Following him: holding him back.]
What did you call yourself?

ELLA.
(Utána, belekapaszkodik.)
Mi vagy te, mit mondtál éppen most?

艾勒·瑞替姆
（跟着他，把他拉住）
你说自己是什么？

BORKMAN.
En død mand, sa’ jeg. Mindes du ikke, Gunhild sa’, jeg skulde bare holde mig rolig, der jeg lå?

BORKMAN.
A dead man, I said. Don’t you remember, Gunhild told me to lie quiet where I was?

BORKMAN.
Egy halott, azt mondtam. Nem emlékszel, mit mondott Gunhild, hogy meg ne mozduljak a fekvő helyemről.

博克曼
是死人，我说。你记得不记得，耿希尔得叫我安安静静地在原地方躺着。

ELLA RENTHEIM
(besluttet, kaster kåben om sig).
Jeg går med dig, John.

ELLA RENTHEIM.
[With resolution, throwing her cloak around her.]
I will go with you, John.

ELLA.
(Elhatározással magára veti köpenyét.)
Veled megyek, John.

艾勒·瑞替姆
（打定主意，披上外氅）
我跟你一同走，约翰。

BORKMAN.
Ja vi to, vi hører jo også sammen, vi, Ella. (går videre) Kom så!
(De er efterhånden nået ind i småskogen til venstre. Denne skjuler dem lidt efter lidt, så de ikke mere ses. Huset og gårdspladsen tabes af sigte. Landskabet, med lier og højdedrag, forandrer sig stadig langsomt og bliver vildere og vildere.)

BORKMAN.
Yes, we two belong to each other, Ella. [Advancing.] So come!
[They have gradually passed into the low wood on the left. It conceals them little by little, until they are quite lost to sight. The house and the open space disappear. The landscape, consisting of wooded slopes and ridges, slowly changes and grows wilder and wilder.]

BORKMAN.
Igen, mi ketten, mi úgyis összetartozunk, Ella. (Odább megy.) Gyere hát!
(Már eddig a baloldali cserjésbe értek, lassankint elvesznek szem elől, a ház és az udvar eltűnnek. A vidék meredekebb és szakadásokkal folyton lassan változik és egyre zordabb jelleget ölt.)

博克曼
对了，咱们俩分不开，艾勒。（前进）走吧！
（他们走进左首矮林，渐渐被树遮住，直到完全看不见为止。房屋和空场都不见了。原来的树木、山坡景致也渐渐改变，变得越来越荒凉。）

ELLA RENTHEIMS STEMME
(høres inde i skogen til højre).
Hvor er det, vi går, John? Jeg kender mig ikke igen her.

ELLA RENTHEIM’s VOICE.
[Is heard in the wood to the right.]
Where are we going, John? I don’t recognise this place.

ELLA.
(Hangja a jobboldali erdőből.)
Hová megyünk, John ? Én már nem ismerem itt ki magamat.

艾勒的声音
（在右首林中）
咱们上哪儿啊，约翰？我不认识这地方。

BORKMANS STEMME
(højere oppe).
Hold dig bare i snesporene efter mig!

BORKMAN’s VOICE.
[Higher up.]
Just follow my footprints in the snow!

BORKMAN.
(Hangja felülről.)
Csak a lábnyomaimra ügyelj, a hóban!

博克曼的声音
（在更高处）
跟着雪地里我的脚印走！

ELLA RENTHEIMS STEMME.
Men hvorfor behøver vi at stige så højt da?

ELLA RENTHEIM’s VOICE.
But why need we climb so high?

ELLA.
(Hangja.)
De minek megyünk ilyen magasra?

艾勒的声音
咱们为什么要爬得这么高？

BORKMANS STEMME
(nærmere).
Vi må opad den krogede stien.

BORKMAN’s VOICE.
[Nearer at hand.]
We must go up the winding path.

BORKMAN.
(Hangja közelebb.)
A kanyargó ösvényen kell följutnunk.

博克曼的声音
（近了些）
咱们一定要走上那条弯弯曲曲的小路。

ELLA RENTHEIM
(fremdeles skjult).
Å, men jeg årker snart ikke mer.

ELLA RENTHEIM.
[Still hidden.]
Oh, but I can’t go much further.

ELLA.
(Hangja.)
Ah, de én már alig birom.

艾勒·瑞替姆
（仍然看不见）
噢，我不能再多走了。

BORKMAN
(i skogkanten til højre).
Kom, kom! Nu er vi ikke langt fra udsigten. Der stod en bænk før i tiden –

BORKMAN.
[On the verge of the wood to the right.]
Come, come! We are not far from the view now. There used to be a seat there.

BORKMAN.
(Jobbra, az erdő szélén.)
Csak gyere! Már nem vagyunk távol a kilátástól. Régente egy pad volt ott —

博克曼
（在右首林子边缘）
喂，喂！咱们离那地方不远了。从前那儿有张长椅子。

ELLA RENTHEIM
(kommer tilsyne mellem træerne).
Mindes du den?

ELLA RENTHEIM.
[Appearing among the trees.]
Do you remember it?

ELLA.
(A fák közt látható lesz.)
Emlékszel még rá?

艾勒·瑞替姆
（在树林中出现）
你记得吗？

BORKMAN.
Der kan du hvile dig.
(De er komne frem på en liden, højtliggende, åben slette i skogen. Lien stiger brat op bag dem. Til venstre, dybt nede, et vidtstrakt landskab med fjord og høje, fjerne åsrækker over hverandre. På sletten til venstre et uddød furutræ med en bænk under. Sneen ligger høj på sletten.)
(Borkman og efter ham Ella Rentheim fra højre vader med møje gennem sneen.)

BORKMAN.
You can rest there.
[They have emerged upon a small high-lying, open plateau in the wood. The mountain rises abruptly behind them. To the left, far below, an extensive fiord landscape, with high ranges in the distance, towering one above the other. On the plateau, to the left, a dead fir-tree with a bench under it. The snow lies deep upon the plateau.]
[BORKMAN and, after him, ELLA RENTHEIM enter from the right and wade with difficulty through the snow.]

BORKMAN.
Itt megpihenhetsz. (Egy magas tisztásra értek. Mögöttük meredek szakadék. Balra, mélyen lent, kiszélesedő vidék, az öböllel, a távolban az egyik kegygerinc a másik hátán. A tisztás baloldalán egy kihalt fenyőtörzs, alatta régi masszív pad. A tisztást magas hó borítja.)
(Borkman és Ella jobb oldalról fáradtsággal gázolják a havat.)

博克曼
你可以在那儿歇歇。
（他们在树林里一个空旷的小高原上出现，后面高山耸立。左首，远在下方，是一片海峡影致，远处几行山脉，一行比一行高。在高原上左首，有一棵枯枞树，树下有一张长椅。高原上堆着厚厚的雪。）
（博克曼在前，艾勒·瑞替姆在后，从右上，吃力地在雪里走。）

BORKMAN
(standser ved dybet til venstre).
Kom her, Ella, så skal du få se.

BORKMAN.
[Stopping at the verge of the steep declivity on the left.]
Come here, Ella, and you shall see.

BORKMAN.
(Balra, a meredek szélén megáll)
Jer ide Ella. Nézd ezt a látványt ...

博克曼
（在左首陡峭的斜坡边上站住）
艾勒，上这儿来，你就看见了。

ELLA RENTHEIM
(hos ham).
Hvad er det, du vil vise mig, John?

ELLA RENTHEIM.
[Coming up to him.]
What do you want to show me, John?

ELLA.
(Mellette.)
Mit akarsz mutatni, John?

艾勒·瑞替姆
（走近他）
你叫我看什么，约翰？

BORKMAN
(peger udad).
Ser du, hvor landet ligger frit og åbent for os – vidt ud over?

BORKMAN.
[Pointing outwards.]
Do you see how free and open the country lies before us--away to the far horizon?

BORKMAN.
(Kimutat)
Nézd, milyen nyílt, milyen szabad előttünk a vidék — nagy messzeségre —

博克曼
（指前面）
你看见没有，咱们面前这一片世界多舒展，多广阔--- 一直到天边？

ELLA RENTHEIM.
Der på bænken sad vi ofte før, – og så endnu langt, langt videre ud over.

ELLA RENTHEIM.
We have often sat on this bench before, and looked out into a much, much further distance.

ELLA.
Sokszor öltünk azelőtt azon a padon és még messzebbre — még messzebbre néztünk el.

艾勒·瑞替姆
从前咱们常坐在这椅子上，眺望老远老远的地方。

BORKMAN.
Det var et drømmeland, vi så ud over dengang.

BORKMAN.
It was a dreamland we then looked out over.

BORKMAN.
Álomország volt, a mibe akkor tekintettünk.

博克曼
那时候咱们眺望的是个幻想世界。

ELLA RENTHEIM
(nikker tungt).
Vort livs drømmeland var det, ja. Og nu er det land snedækt. – Og det gamle træ er dødt.

ELLA RENTHEIM.
[Nodding sadly.]
It was the dreamland of our life, yes. And now that land is buried in snow. And the old tree is dead.

ELLA.
(Mélán bólint.)
Az életünk álomvilága volt. És most hó borítja be. És a vén fa elhalt.

艾勒·瑞替姆
（凄然点头）
对了，那是咱们生命中的理想世界。现在那个世界埋在雪里了。那棵老树也死了。

BORKMAN
(uden at høre på hende).
Kan du skimte røgen af de store dampskibene ude på fjorden?

BORKMAN.
[Not listening to her.]
Can you see the smoke of the great steamships out on the fiord?

BORKMAN.
(A nélkül, hogy ráügyelne.)
Látod, a nagy gőzhajók füstjét odakünn a vizeken?

博克曼
（没理会她的话）
你看得见海峡里大轮船冒烟吗？

ELLA RENTHEIM.
Nej.

ELLA RENTHEIM.
No.

ELLA.
Nem.

艾勒·瑞替姆
看不见。

BORKMAN.
Jeg kan. – De kommer og de går. De bringer forbundsliv hele jorden rundt. De skaber lys og varme over sjælene i mange tusend hjem. Det var det, jeg drømte om at skabe.

BORKMAN.
I can. They come and they go. They weave a network of fellowship all round the world. They shed light and warmth over the souls of men in many thousands of homes. That was what I dreamed of doing.

BORKMAN.
Én látom. Jönnek-mennek. Összekötik egymással a világrészeket. Világosságot teremtenek a léleknek és meleget sok ezer födél alatt. Ennek a megteremtéséről álmodtam én egykor.

博克曼
我看得见。那些轮船来来往往，在全世界织成一个友谊网。它们把光明和温暖倾注在千万人的心灵里。这就是我从前的梦想。

ELLA RENTHEIM
(stille).
Og så blev det ved drømmen.

ELLA RENTHEIM.
[Softly.]
And it remained a dream.

ELLA.
(Kíméletesen.)
Igen. Álom maradt.

艾勒·瑞替姆
（低声）
始终只是一场梦。

BORKMAN.
Det blev ved drømmen, ja. (lytter.) Og hør der nede ved elven, du! Fabrikerne går! Mine fabriker! Alle de, som jeg vilde skabt! Hør bare, hvor de går. De har natarbejde. Nat og dag arbejder de altså. Hør, hør! Hjulene hvirvler og valserne lyner – rundt, rundt! Kan du ikke høre det, Ella?

BORKMAN.
It remained a dream, yes. [Listening.] And hark, down by the river, dear! The factories are working! My factories! All those that I would have created! Listen! Do you hear them humming? The night shift is on--so they are working night and day. Hark! hark! the wheels are whirling and the bands are flashing--round and round and round. Can’t you hear, Ella?

BORKMAN.
(Fülel.)
És oda lenn, a folyón hallod? A gyárak munkában! Az én gyáraim! Mindazok, a miket nekem kellett volna létrehoznom! Hallgasd csak, hogy zakatolnak. Éjjeli munkájuk van. Tehát éjjel-nappal dolgoznak. Hallod, hallod! A kerekek búgnak, a hengerek villognak — mindig körben ! Nem hallód, Ella?

博克曼
对了，始终只是一场梦。（听）你听下面河边的声音！工厂在开工！我的工厂！那些都是我想创办的工厂！听！你听见它们轰轰地响吗？夜班上工了--- 它们日夜都工作。听！听！轮子在飞旋，带子在疾转，转，转，永远转不完。你听不见吗，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Nej.

ELLA RENTHEIM.
No.

ELLA.
Nem.

艾勒·瑞替姆
听不见。

BORKMAN.
Jeg kan høre det.

BORKMAN.
I can hear it.

BORKMAN.
Én hallom.

博克曼
我听得见。

ELLA RENTHEIM
(ængstelig).
Jeg tror, du ta’r fejl, John.

ELLA RENTHEIM.
[Anxiously.]
I think you are mistaken, John.

ELLA.
(Aggódva.)
Azt hiszem, csalódól John.

艾勒·瑞替姆
（担心）
恐怕是你听错了，约翰。

BORKMAN
(mere og mere opildnet).
Å, men alt dette her – det er bare ligesom udenværkerne omkring riget, det, må du vide!

BORKMAN.
[More and more fired up.]
Oh, but all these--they are only like the outworks around the kingdom, I tell you!

BORKMAN.
(Mindinkább neki hevül.)
De mindez, tudod, — mindez csak olyan, mint egy külső erőditvény a birodalom körül!

博克曼
（越来越兴奋）
然而这些东西--- 不过是王国周围的堡垒，我告诉你！

ELLA RENTHEIM.
Riget, siger du? Hvilket rige –?

ELLA RENTHEIM.
The kingdom, you say? What kingdom?

ELLA.
Birodalom, mondod? Micsoda birodalom?

艾勒·瑞替姆
你说是王国？什么王国？

BORKMAN.
Mit rige vel! Det rige, jeg var lige vel at tage i besiddelse den gang jeg – den gang jeg døde.

BORKMAN.
My kingdom, of course! The kingdom I was on the point of conquering when I--when I died.

BORKMAN.
Az én birodalmam, természetesen! Az a birodalom, a melyet csaknem birtokomba vettem akkor, mikor — akkor, mikor meghaltam.

博克曼
我的王国，那还用说！就是当年我--- 我死的时候快要征服的那个王国。

ELLA RENTHEIM
(stille, rystet).
Å, John, John!

ELLA RENTHEIM.
[Shaken, in a low voice.]
Oh, John, John!

ELLA.
(Megrendül, halkan)
Ah John, John!

艾勒·瑞替姆
（惊慌，低声）
哦，约翰！

BORKMAN.
Og nu ligger det der – forsvarsløst, herreløst, – udsat for røveres overfald og plyndring. – Ella! Ser du fjeldrækkerne der – langt borte? Den ene bagenfor den anden. De højner sig. De tårner sig. Det er mit dybe, endeløse, uudtømmelige rige!

BORKMAN.
And now there it lies--defenceless, masterless--exposed to all the robbers and plunderers. Ella, do you see the mountain chains there--far away? They soar, they tower aloft, one behind the other! That is my vast, my infinite, inexhaustible kingdom!

BORKMAN.
És ime, itt hever — védtelen, gazdátlan, — kiszolgáltatva a rablók támadásainak és fosztogatásának — Ella! Látod azt a hegyláncot — ott a távolban? Egyik a másik hátán. Hogy emelkednek. Ott van az én mélységes, végtelen, kimerithetlen birodalmam!

博克曼
那个王国现在没人保卫，没人掌管，任凭强盗歹人随意抢劫糟蹋。艾勒，你看见远处那些山脉没有？它们冲霄直上，高耸人云，一层比一层高。那就是我的广大无边、开发不尽的王国！

ELLA RENTHEIM.
Å, men der står et så isnende pust fra det rige, John!

ELLA RENTHEIM.
Oh, but there comes an icy blast from that kingdom, John!

ELLA.
Ah, John, milyen jeges a lehellete annak a birodalomnak!

艾勒·瑞替姆
啊，可是从那王国里吹来了一阵冰冷的狂风，约翰！

BORKMAN.
Det pust virker som livsluft på mig. Det pust kommer til mig som en hilsen fra underdanige ånder. Jeg fornemmer dem, de bundne millioner; jeg føler malmårerne, som strækker sine bugtede, grenede, lokkende arme ud efter mig. Jeg så dem for mig som levendegjorte skygger – den nat, da jeg stod i bankkælderen med lygten i hånden. I vilde frigøres dengang. Og jeg prøvte på det. Men jeg mægted det ikke. Skatten sank i dybet igen. (med fremrakte hænder.) Men jeg vil hviske det til jer her i nattestilheden. Jeg elsker eder, der I ligger skindøde i dybet og i mørket! Jeg elsker eder, I livkrævende værdier – med alt eders lysende følge af magt og ære. Jeg elsker, elsker, elsker eder!

BORKMAN.
That blast is the breath of life to me. That blast comes to me like a greeting from subject spirits. I seem to touch them, the prisoned millions; I can see the veins of metal stretch out their winding, branching, luring arms to me. I saw them before my eyes like living shapes, that night when I stood in the strong-room with the candle in my hand. You begged to be liberated, and I tried to free you. But my strength failed me; and the treasure sank back into the deep again. [With outstretched hands.] But I will whisper it to you here in the stillness of the night: I love you, as you lie there spellbound in the deeps and the darkness! I love you, unborn treasures, yearning for the light! I love you, with all your shining train of power and glory! I love you, love you, love you!

BORKMAN.
Az a lehellet az én éltető levegőm. Az a lehellet ugy száll felém, mint alázatos szellemek üdvözlete. Érzem a leláncolt milliókat; érzem, a mint az ércek felém nyújtják ágas-bogas, csábító karjaikat. Magam előtt láttam őket, mint megelevenedett árnyakat — azon az éjszakán, mikor lámpával a kezemben, odalenn álltam a bank szobáiban. Akkor föl akartatok szabadulni. Én akartalak fölszabadítani. Nem bírtam véghez vinni. A kincs megint a mélységbe sülyedt. (Előre nyújtott karokkal.)
De itt, az éj csöndjében megsúgom nektek; szeretlek benneteket, a kik tetszhalottként ott feküsztök a mélység sötétségében! Szeretlek benneteket, ti élet után sovárgó kincsek — a nyomotokban járó fényes kísérettel, a hatalommal, a pompával és dicsőséggel! Szeretlek, szeretlek, szeretlek benneteket!

博克曼
那阵狂风正是我的生命的呼吸。它好像是我手下的精灵对我敬礼。我好像摸着了埋藏在地下的几百万财富，我看见金属矿脉向我伸开它们的曲折、蔓延、招引的手臂。那天晚上我拿着蜡烛站在保险库里的时候，它们好像是一群活的东西，在我眼前出现。你们要求自由，我想解放你们。然而我的力量不够，这些宝藏又陷到地下去了。（伸开两手）然而，现在夜深人静，我要悄悄告诉你们：我爱你们这些被困在黑暗世界的宝贝！我爱你们这些想见天日、还没出世的宝藏！我爱你们的辉煌的权力和荣华！我爱你们，我爱你们，我爱你们！

ELLA RENTHEIM
(i stille, stigende oprør).
Ja, der nede har du din kærlighed endnu, John. Har altid havt den der. Men her oppe i dagen, du, – her var der et varmt, levende menneskehjerte, som banked og slog for dig. Og dette hjerte, det knuste du. Å, mere end det! Tifold værre! Du solgte det for – for –

ELLA RENTHEIM.
[In suppressed but rising agitation.]
Yes, your love is still down there, John. It has always been rooted there. But here, in the light of day, here there was a living, warm, human heart that throbbed and glowed for you. And this heart you crushed. Oh worse than that! Ten times worse! You sold it for--for----

ELLA.
(Rejtett, de folyton növekedő, indulattal.)
Igen, a te szerelmed még mindég ott lakozik. Mindig is ott lakozott. De volt idefönn a napvilágon, tudod, volt itt egy eleven, forró emberi szív, mely érted dobogott. És azt a szivet te eltiportad. Rosszabbat tettél. Tizszerte rosszabbat! Eladtad azért, hogy, hogy —

艾勒·瑞替姆
（心绪越来越乱，然而勉强镇静）
不错，约翰，你的爱仍然是在地底下。它老是藏在地底下。然而，在这光明世界里，有一颗活泼、热腾腾的活人的心，它为你跳动过，为你燃烧过。可是你把这颗心揉碎了。啊，还不止是揉碎呢！比揉碎还坏十倍！你把它出卖--- 去换---

BORKMAN
(ryster; det går ligesom koldt igennem ham).
For rigets – og magtens – og ærens skyld, – mener du?

BORKMAN.
[Trembles; a cold shudder seems to go through him.]
For the kingdom--and the power--and the glory--you mean?

BORKMAN.
(Megrázkodik, mintha borzongás futná végig)
Hogy gazdaggá, — hogy hatalmassá lehess, ezt akarod mondani?

博克曼
（发抖，好像浑身打了个寒噤）
你是不是说，去换王国--- 去换权力--- 去换荣誉？

ELLA RENTHEIM.
Ja, det mener jeg. Jeg har sagt dig det før engang ikveld. Du har myrdet kærlighedslivet i den kvinde, som elsked dig. Og som du elsked igen. Så vidt du kunde elske nogen da. (med opløftet arm.) Og derfor så spår jeg dig det, – John Gabriel Borkman, – du vinder aldrig den pris, du kræved for mordet. Du får aldrig holde noget sejersindtog i dit kolde, mørke rige!

ELLA RENTHEIM.
Yes, that is what I mean. I have said it once before to-night: you have murdered the love-life in the woman who loved you. And whom you loved in return, so far as you could love any one. [With uplifted arm.] And therefore I prophesy to you, John Gabriel Borkman--you will never touch the price you demanded for the murder. You will never enter in triumph into your cold, dark kingdom!

ELLA.
Igen, ezt akarom mondani. Ma este már mondtam egyszer. Te meggyilkoltad a szerelmet abban az asszonyban, a ki téged szeretett. A kit te viszontszerettél. A mennyire egyáltalán viszontszeretni bírtál. (Emelt karral.)
És azért megjóslom neked, John Gábriel Borkman, — sohasem fogod elérni a jutalmat, a mit a gyilkosság fejében kikötöttél. Sohasem tartod meg diadalmas bevonulásodat a te hideg, sötét birodalmadba!

艾勒·瑞替姆
对了，我正是这意思。我刚才已经说过：你杀害了一个爱你的女人的恋爱生活。并且，就你的性格说，你也算是出力爱过这女人。（举起胳臂）所以，我向你作个预言，约翰·盖勃吕尔·博克曼--- 你休想享受杀人的酬劳。你休想胜利地走进你那冰冷、漆黑的王国！

BORKMAN
(vakler hen til bænken og sætter sig tungt ned).
Jeg frygter næsten, at du får ret i den spådom, Ella.

BORKMAN.
[Staggers to the bench and seats himself heavily.]
I almost fear your prophecy will come true, Ella.

BORKMAN.
(A padhoz támolyog, melyre leereszkedik.)
Majdnem attól félek, hogy igaz a jóslatod, Ella.

博克曼
（晃到椅子旁边，沉重地坐下）
恐怕你的预言会实现，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(henne hos ham).
Du skal ikke frygte for det, John. Just det vilde være det bedste, som kunde times dig.

ELLA RENTHEIM.
[Going up to him.]
You must not fear it, John. That is the best thing that can happen to you.

ELLA.
(Mellette.)
Félned nem kell tőle, John. Éppen ez lenne a legjobb, a mi érhet.

艾勒·瑞替姆
（走近他）
约翰，你不要怕它实现。这是对你最有利的事。

BORKMAN
(med et skrig; griber sig for brystet).
Ah –! (mat.) Nu slap den mig.

BORKMAN.
[With a shriek; clutching at his breast.]
Ah----! [Feebly.] Now it let me go again.

BORKMAN.
(Fölkiált és szivéhez kap.)
Ah! (Kimerültén.) Most eleresztett!

博克曼
（尖声喊叫，抓胸膛）
噢！（无力地）现在它又把我放松了。

ELLA RENTHEIM
(rusker i ham).
Hvad var det, John!

ELLA RENTHEIM.
[Shaking him.]
What was it, John?

ELLA.
(Rázza)
Mi volt ez, John!

艾勒·瑞替姆
（推推他）
什么东西，约翰？

BORKMAN
(synker bagover mod lænet).
Det var en ishånd, som greb mig i hjertet.

BORKMAN.
[Sinking down against the back of the seat.]
It was a hand of ice that clutched at my heart.

BORKMAN.
Egy jeges kéz markolta meg a szivemet.

博克曼
（倒在椅背上）
一只冰手抓我的心口。

ELLA RENTHEIM.
John! Fornam du ishånden nu!

ELLA RENTHEIM.
John! Did you feel the ice-hand again!

ELLA.
John! Most érezted a jeges kezet!

艾勒·瑞替姆
约翰！冰手又抓你了吗？

BORKMAN
(mumler).
Nej. – Ingen ishånd. – En malmhånd var det.
(han glider helt ned på bænken.)

BORKMAN.
[Murmurs.]
No. No ice-hand. It was a metal hand.
[He sinks right down upon the bench.]

BORKMAN.
(Mormol)
Nem. — Nem jeges kéz. — Acél kar volt.
(Egészen végig esik a padon.)

博克曼
（低诉）
不，不是冰手。是一只铁手。
（他全身倒长椅上。）

ELLA RENTHEIM
(river kåben af sig og dækker over ham).
Bliv rolig liggende, der du ligger! Jeg skal gå og hente hjælp til dig.
(hun gør et par skridt mod højre; så standser hun, går tilbage og føler længe på hans puls og hans ansigt.)

ELLA RENTHEIM.
[Tears off her cloak and throws it over him.]
Lie still where you are! I will go and bring help for you.
[She goes a step or two towards the right; then she stops, returns, and carefully feels his pulse and touches his face.]

ELLA.
(Lekapja saját köpenyét és betakarja vele.)
Maradj itt csöndesen fekve! Megyek segítségül hívni valakit.
(Egypár lépést tesz jobbfelé, ott megáll, visszamegy hozzá és hosszan tapogatja arcát és üterét.)

艾勒·瑞替姆
（赶紧把自己的外氅脱下来，盖在他身上）
躺着别动！我去找帮手。
（她向右走了两步，又站住退回来，仔细按按他的脉，摸摸他的脸。）

ELLA RENTHEIM
(sagte og fast).
Nej. Bedst så, John Borkman. Bedst så for dig.
(hun breder kåben tættere om ham og sætter sig ned i sneen foran bænken.)
(Kort stilhed.)
(Fru Borkman, hyllet i overtøj, kommer gennem skogen til højre. Foran hende stuepigen med en tændt lygte.)

ELLA RENTHEIM.
[Softly and firmly.]
No. It is best so, John Borkman. Best for you.
[She spreads the cloak closer around him, and sinks down in the snow in front of the bench. A short silence.]
[MRS. BORKMAN, wrapped in a mantle, comes through the wood on the right. THE MAID goes before her carrying a lantern.]

ELLA.
(Tompán, de határozottsággal)
Nem, legjobb így John Borkman. Neked így legjobb.
(Még jobban belecsavarja a köpenyegébe, és leül eléje a hóba.)
(Rövid szünet.)
(Borkmanné vállain téli köpeny, jobbról, a fák közt megjelenik. Előtte a szobaleány égő lámpással)

艾勒·瑞替姆
（声音低沉坚决）
算了吧。这样倒好，约翰·博克曼。这样对你最好。
（她把外氅给他盖的更严密些，自己倒在椅子前面雪地里。片刻无声。）
（博克曼太太披着斗篷，从右树林里出来。女仆打着一盏灯笼在前面走。）

STUEPIGEN
(lyser i sneen).
Jo, jo, frue. Her har vi sporene efter dem –

THE MAID.
[Throwing the light upon the snow.]
Yes, yes, ma’am, here are their tracks.

SZOBALEÁNY.
(A hóra világit)
De igen, de igen nagyságos asszony. Itt látom a lábnyomot. —

女仆
（把灯光照在雪地上）
有了，有了，太太，这儿有他们的脚印。

FRU BORKMAN
(ser spejdende om sig).
Ja, her er de! Der borte sidder de på bænken. (råber.) Ella!

MRS. BORKMAN.
[Peering around.]
Yes, here they are! They are sitting there on the bench. [Calls.] Ella!

BORKMANNÉ.
(Kémlelve körültekint)
Csakugyan, itt vannak! Ott ülnek, túl, a padon. (Kiált.)
Ella!

博克曼太太
（四面张望）
对了，他们在这儿！他们坐在那张椅子上。（叫）艾勒！

ELLA RENTHEIM
(rejser sig).
Leder du efter os?

ELLA RENTHEIM.
[Rising.]
Are you looking for us?

ELLA.
(Fölkel.)
Minket keressz?

艾勒·瑞替姆
（起来）
你是不是找我们？

FRU BORKMAN
(hårdt).
Ja, det må jeg vel gøre.

MRS. BORKMAN.
[Sternly.]
Yes, you see I have to.

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Kénytelen vagyok.

博克曼太太
（厉声）
是，我不能不找。

ELLA RENTHEIM
(peger).
Se, her ligger han, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Pointing.]
Look, there he lies, Gunhild.

ELLA.
Nézd, ott fekszik, Gnnhild.

艾勒·瑞替姆
（用手指）
你看，他在那儿躺着呢，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Sover!

MRS. BORKMAN.
Sleeping?

BORKMANNÉ.
Alszik?

博克曼
睡着了吗？

ELLA RENTHEIM
(nikker).
En dyb og lang søvn, tror jeg.

ELLA RENTHEIM.
A long, deep sleep, I think.

ELLA.
(Bólint)
Mély és hosszú álmot, úgy hiszem.

艾勒·瑞替姆
大概是长期的酣睡。

FRU BORKMAN
(udbrydende).
Ella! (behersker sig og spørger dæmpet.) Er det sket – frivilligt?

MRS. BORKMAN.
[With an outburst.]
Ella! [Controls herself and asks in a low voice.] Did he do it--of his own accord?

BORKMANNÉ.
(Kitörve)
Ella! (Uralkodik magán és tompán kérdi.)
Hogyan történt — erőszakkal?

博克曼太太
（一阵难过）
艾勒！（勉强忍住，低声问）他是不是出于自愿？

ELLA RENTHEIM.
Nej.

ELLA RENTHEIM.
No.

ELLA.
Nem.

艾勒·瑞替姆
不是。

FRU BORKMAN
(lettet).
Altså ikke ved egen hånd?

MRS. BORKMAN.
[Relieved.]
Not by his own hand then?

BORKMANNÉ.
(Megkönnyebbülve.)
Tehát nem a saját keze által?

博克曼太太
（放心）
这么说，他不是自己动手的？

ELLA RENTHEIM.
Nej. Det var en isnende malmhånd, som tog ham i hjertet.

ELLA RENTHEIM.
No. It was an ice-cold metal hand that gripped him by the heart.

ELLA.
Nem. Jeges, acélkéz volt, a mely sziven markolta.

艾勒·瑞替姆
不是。是一只冰冷的铁手抓紧了他的心口。

FRU BORKMAN
(til pigen).
Hent hjælp. Få fat på folk fra gården.

MRS. BORKMAN.
[To THE MAID.]
Go for help. Get the men to come up from the farm.

BORKMANNÉ.
(A szobaleánynak)
Hozzon segítséget. Ébreszsze föl az embereket, lenn a felügyelőnél.

博克曼太太
（向女仆）
快去找人，赶紧叫长工们上来。

STUEPIGEN.
Ja vel, frue. (sagte.) I Jøssu navn da –
(hun går ud gennem skogen til højre.)

THE MAID.
Yes, I will, ma’am. [To herself.] Lord save us!
[She goes out through the wood to the right.]

SZOBALEÁNY.
Igenis nagyságos asszony. (Halkan.) Jézusom, Jézusom!
(Jobbra el.)

女仆
是，我就去，太太。（自言自语）可了不得！
（穿过树林自右下）

FRU BORKMAN
(står bagved bænken).
Natteluften har altså dræbt ham –

MRS. BORKMAN.
[Standing behind the bench.]
So the night air has killed him----

BORKMANNÉ.
(A pad mögött)
Tehát az éjjeli levegő ölte meg —

博克曼太太
（站在椅后）
这么说，是夜里的冷气送了他的命---

ELLA RENTHEIM.
Så er det vel.

ELLA RENTHEIM.
So it appears.

ELLA.
Alkalmasint.

艾勒·瑞替姆
好像是。

FRU BORKMAN.
– ham, den stærke mand.

MRS. BORKMAN.
----strong man that he was.

BORKMANNÉ.
Ezt az erős férfit.

博克曼太太
--- 尽管他是个强壮汉子。

ELLA RENTHEIM
(går hen foran bænken).
Vil du ikke se på ham, Gunhild?

ELLA RENTHEIM.
[Coming in front of the bench.]
Will you not look at him, Gunhild?

ELLA.
(A pad előtt.)
Nem akarod megnézni, Gunhild?

艾勒·瑞替姆
（走到椅前）
你要不要看看他，耿希尔得？

FRU BORKMAN
(afværgende).
Nej, nej, nej. (dæmper stemmen.) Han var en bergmands søn, – han, bankchefen. Kunde ikke tåle det friske drag.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
No, no, no. [Lowering her voice.] He was a miner’s son, John Gabriel Borkman. He could not live in the fresh air.

BORKMANNÉ.
(Elutasítva.)
Nem, nem, nem. (Tompa hangon.) Bányász fia volt, — ez a ki itt fekszik. Nem bírta el a friss levegőt.

博克曼太太
（拒绝的姿势）
不要，不要，不要。（放低声音）他是矿工的儿子，约翰·盖勃吕尔·博克曼。他不能在新鲜空气里活着。

ELLA RENTHEIM.
Det var nok snarere kulden, som dræbte ham.

ELLA RENTHEIM.
It was rather the cold that killed him.

ELLA.
Inkább a hideg lehetett, a mi megölte.

艾勒·瑞替姆
到底还是冷气把他害死的。

FRU BORKMAN
(ryster på hodet).
Kulden, siger du? Kulden, – den havde dræbt ham for længe siden.

MRS. BORKMAN.
[Shakes her head.]
The cold, you say? The cold--that had killed him long ago.

BORKMANNÉ.
(Fejét rázza.)
A hideg, mondod? A hideg, — az már régen megölte.

博克曼太太
（摇头）
你说是冷气？多少年前他就被冷气害死了。

ELLA RENTHEIM
(nikker til hende).
Og skabt os to om til skygger, ja.

ELLA RENTHEIM.
[Nodding to her.]
Yes--and changed us two into shadows.

ELLA.
(Bólint.)
Igen, — és minket kettőnket árnyakká változtatott.

艾勒·瑞替姆
（向她点头）
对了，那股冷气还把咱们俩变成了影子。

FRU BORKMAN.
Du har ret i det.

MRS. BORKMAN.
You are right there.

BORKMANNÉ.
Ebben igazad van.

博克曼太太
你这话说对了。

ELLA RENTHEIM
(med et smærteligt smil).
En død og to skygger, – det har kulden virket.

ELLA RENTHEIM.
[With a painful smile.]
A dead man and two shadows--that is what the cold has made of us.

ELLA.
(Fájdalmas mosolylyal)
Egy halott és két árnyék, — ezt művelte a hideg.

艾勒·瑞替姆
（痛苦地一笑）
一个死人和两个影子--- 这是那股冷气给咱们安排的下场。

FRU BORKMAN.
Ja, hjertekulden. – Og så kan vel vi to række hinanden hånden da, Ella.

MRS. BORKMAN.
Yes, the coldness of heart.--And now I think we two may hold out our hands to each other, Ella.

BORKMANNÉ.
Igen, a szív — jege. — És így azt hiszem, kezet nyújthatunk egymásnak, Ella.

博克曼太太
对了，心里的冷气。我想，现在咱们俩可以拉拉手了，艾勒。

ELLA RENTHEIM.
Jeg tænker, vi kan det nu.

ELLA RENTHEIM.
I think we may, now.

ELLA.
Ugy hiszem, most megtehetjük.

艾勒·瑞替姆
我想，现在可以了。

FRU BORKMAN.
Vi to tvillingsøstre – over ham, vi begge har elsket.

MRS. BORKMAN.
We twin sisters--over him we have both loved.

ELLA.
Mi ikertestvérek — ő rajta keresztül, a kit mind a ketten szerettünk.

博克曼太太
咱们一对双生姐妹--- 对着一个咱们俩都爱过的男人。

ELLA RENTHEIM.
Vi to skygger – over den døde mand.
(Fru Borkman, bag bænken, og Ella Rentheim foran, rækker hinanden hænderne.)

ELLA RENTHEIM.
We two shadows--over the dead man.
[MRS. BORKMAN behind the bench, and ELLA RENTHEIM in front of it, take each other’s hand.]

ELLA.
Mi két árnyék ő fölötte, a halott fölött.
(Borkmanné a pad mögött, Ella a pad előtt kezet nyújtanak egymásnak.)

艾勒·瑞替姆
咱们两个影子--- 对着一个死人。
（博克曼太太站在椅后，艾勒·瑞替姆站在椅前，两个握手。）

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=70fd9c50-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display