Bibliotheca Polyglotta

TREDJE AKT

(Fru Borkmans dagligstue. Lampen brænder fremdeles foran på kanapébordet. Inde i havestuen er der slukket og mørkt.)
(Fru Borkman, med tørklædet over hodet, kommer i hæftigt indre oprør ind gennem forstuedøren, går hen til vinduet og trækker forhænget lidt tilside; derpå går hun hen og sætter sig ved kakkelovnen, men springer snart op igen og går hen og ringer på klokkestrængen. Står ved kanapéen og venter en stund. Ingen kommer. Derpå ringer hun igen; dennegang hæftigere.)
(Lidt efter kommer stuepigen ind fra forstuen. Hun ser grætten og søvnig ud og synes at have klædt sig på i en fart.)

ACT THIRD

MRS. BORKMAN’s drawing room. The lamp is still burning on the table beside the sofa in front. The garden-room at the back is quite dark.
MRS. BORKMAN, with the shawl still over her head, enters, in violent agitation, by the hall door, goes up to the window, draws the curtain a little aside, and looks out; then she seats herself beside the stove, but immediately springs up again, goes to the bell-pull and rings. Stands beside the sofa, and waits a moment. No one comes. Then she rings again, this time more violently.
THE MAID presently enters from the hall. She looks sleepy and out of temper, and appears to have dressed in great haste.

HARMADIK FELVONÁS.

(Borkmanné lakószobája. A díván előtti asztalon a lámpa még mindég ég. De a kerti szobában még sötét van.)
(Borkmanné a fejére vetett kendövei, heves fölindulásban belép, a külső bejáraton az ablakhoz megy és a függönyöket kissé széthúzza, onnan a kályhához, ott leül, de csakhamar felugrik és megrántja a csengttyü-zsinórt. Megáll a diván mellett és egy ideig várakozik. Senki sem jön. Ismét csenget, most hevesebben.)
(Rövid szünet múlva belép a szobaleány. Durcás, álmos és látszik rajta, hogy ruháit hirtelen kapkodta magára.)

第三幕
博克曼太太的会客室。前面沙发旁边桌上的灯依然点着。后面贴花园那间屋子一片漆黑。
博克曼太太头上还是蒙着围巾，心神非常纷乱，从外厅门里进来，走到窗前，把窗幔拉开一点，向外探望。随后，她在火炉旁坐下，可是马上又跳起来，走到铃绳旁边拉铃。她站在沙发旁边等了会儿，没有人进来。她又拉铃，这回使的劲儿更大了。
女仆马上从外厅进来。她睡眼矇眬，一脸不高兴的样子，衣服像是匆匆忙忙穿上去的。

FRU BORKMAN
(utålmodig).
Hvor bli’r De da af, Malene? Jeg har gået her og ringet to gange!

MRS. BORKMAN.
[Impatiently.]
What has become of you, Malena? I have rung for you twice!

BORKMANNÉ.
(Türelmetlenül)
Ugyan Malene hol marad? Már kétszer csöngettem.

博克曼太太
（不耐烦）
你怎么啦，玛黎纳？我拉铃叫了你两回！

STUEPIGEN.
Ja, frue, jeg hørte det nok.

THE MAID.
Yes, ma’am, I heard you.

SZOBALEÁNY.
Hiszen hallottam nagyságos asszony.

女仆
太太，我听见了。

FRU BORKMAN.
Og så kommer De ikke alligevel.

MRS. BORKMAN.
And yet you didn’t come?

BORKMANNÉ.
Ugy, és mégsem jön.

博克曼太太
听见了你为什么不来？

STUEPIGEN
(studs).
Jeg måtte da først få kaste lidt klæ’r på mig, véd jeg.

THE MAID.
[Sulkily.]
I had to put some clothes on first, I suppose.

SZOBALEÁNY.
(Durcásan)
Hiszen csak föl kellett előbb öltöznöm.

女仆
（不高兴）
我总得先披上点儿衣服啊。

FRU BORKMAN.
Ja, De får klæ’ Dem ordentlig på. Og så må De straks løbe hen og hente min søn.

MRS. BORKMAN.
Yes, you must dress yourself properly, and then you must run and fetch my son.

BORKMANNÉ.
Igen csak öltözködjék fel becsületesen. Aztán mindjárt át kell szaladnia, hogy a fiamat haza hívja.

博克曼太太
对，你得穿整齐点儿，然后马上跑去把我儿子叫回来。

STUEPIGEN
(ser forbauset på hende).
Skal jeg hente studenten?

THE MAID.
[Looking at her in astonishment.]
You want me to fetch Mr. Erhart?

SZOBALEÁNY.
(csodálkozva.)
Az ifjú urat hivjam haza?

女仆
（惊讶地瞧着她）
你要我去叫遏哈特先生？

FRU BORKMAN.
Ja, De skal bare sige, at han må komme hjem til mig straks, for jeg vil tale med ham.

MRS. BORKMAN.
Yes; tell him he must come home to me at once; I want to speak to him.

BORKMANNÉ.
Igen. Csak mondja meg neki, hogy azonnal ide kell jönnie; beszédem van vele.

博克曼太太
是的，叫他务必马上就回家。我有话跟他说。

STUEPIGEN
(surmulende).
Så er det vel bedst, jeg vækker kusken hos forvalteren da.

THE MAID.
[Grumbling.]
Then I’d better go to the bailiff’s and call up the coachman.

SZOBALEÁNY.
(Nyelvelve)
Akkor legjobb lesz, ha fölkeltem a kocsist odaát a tiszttartónál.

女仆
（口出怨声）
那我还是上管事人那儿把车夫叫起来吧。

FRU BORKMAN.
Hvorfor det?

MRS. BORKMAN.
Why?

BORKMANNÉ.
Ugyan miért?

博克曼太太
为什么？

STUEPIGEN.
For at han kan spænde for slæden. Så’nt et fælt snøvejr, som det er ude ikveld.

THE MAID.
To get him to harness the sledge. The snow’s dreadful to-night.

SZOBALEÁNY.
Hogy befogjon a szánkába. A milyen gyalázatos hózivatar ma éjszaka van —

女仆
叫他把雪撬套起来啊。今晚的雪可厉害。

FRU BORKMAN.
Å, det gør ingenting. Bare skynd Dem og gå! Det er jo lige her om hjørnet.

MRS. BORKMAN.
Oh, that doesn’t matter; only make haste and go. It’s just round the corner.

BORKMANNÉ.
Ah, baj is az. Csak siessen, menjen maga. Hiszen itt van mindjárt a szegleten.

博克曼太太
啊，没关系。只要赶紧去，拐弯儿就到了。

STUEPIGEN.
Nej men, frue, det er da ikke lige om hjørnet, det.

THE MAID.
Why, ma’am you can’t call that just round the corner!

SZOBALEÁNY.
De nagyságos asszony, mindjárt a szegleten csak még sincs.

女仆
太太，您可不能说是拐弯儿就到！

FRU BORKMAN.
Jo visst er det så. Véd De da ikke, hvor advokat Hinkels villa ligger?

MRS. BORKMAN.
Of course it is. Don’t you know Mr. Hinkel’s villa?

BORKMANNÉ.
De persze, hogy ott van. Hát nem tudja, hogy hol van a Hinkel villa?

博克曼太太
当然是。你不认识欣克尔先生的别墅吗？

STUEPIGEN
(spydig).
Å ja-så, er det der, at studenten er ikveld?

THE MAID.
[With malice.]
Oh, indeed! It’s there Mr. Erhart is this evening?

SZOBALEÁNY.
(Czélzattal.)
Ah, úgy, ott van most az ifju úr?

女仆
（不怀好意）
哦，真的吗！遏哈特先生今晚在他家吗？

FRU BORKMAN
(studser).
Ja, hvor skulde han ellers være?

MRS. BORKMAN.
[Taken aback.]
Why, where else should he be?

BORKMANNÉ.
(Figyelmes lesz.)
De hát hol volna máshol?

博克曼太太
（吃惊）
不在他家在哪儿？

STUEPIGEN
(trækker på smilet).
Nej, jeg tænkte bare, han var der, han plejer, jeg.

THE MAID.
[With a slight smile.]
Well, I only thought he might be where he usually is.

SZOBALEÁNY.
(Mosolyog.)
No csakúgy gondoltam, hogy ott van, a hol máskor mindég szokott.

女仆
（轻轻一笑）
我还只当他在他常去的地方呢。

FRU BORKMAN.
Hvor, mener De?

MRS. BORKMAN.
Where do you mean?

BORKMANNÉ.
Hol gondolja?

博克曼太太
你说的是什么地方？

STUEPIGEN.
Hos denne her fru Wilton, som de kalder hende.

THE MAID.
At Mrs. Wilton’s, as they call her.

SZOBALEÁNY.
Hát ott a Viltonné nagyságánál, — vagy minek hivják.

女仆
我说的是那个威尔敦太太那儿，人家都这么称呼她。

FRU BORKMAN.
Fru Wilton? Min søn plejer da ikke komme så ofte der.

MRS. BORKMAN.
Mrs. Wilton’s? My son isn’t so often there.

BORKMANNÉ.
Viltonnénál? Oda ugyan nem jár olyan gyakran a fiam.

博克曼太太
威尔敦太太那儿？我儿子不常上那儿去。

STUEPIGEN
(halvt mumlende).
Jeg synes dem siger, han kommer der dagstødt, jeg.

THE MAID.
[Half muttering.]
I’ve heard say as he’s there every day of his life.

SZOBALEÁNY.
(Halkan motyog.)
Én úgy hallottam, hogy minden nap ott van.

女仆
（低声叽咕）
我听别人说，他没有一天不去。

FRU BORKMAN.
Det er bare noget snak, Malene. Gå altså hen til advokat Hinkels og se at få ham fat.

MRS. BORKMAN.
That’s all nonsense, Malena. Go straight to Mr. Hinkel’s and try to to get hold of him.

BORKMANNÉ.
Ejh, ostobaság, Malene. Most csak menjen át Hinkelékhez és lásson utána, hogy megtalálja.

博克曼太太
那都是胡说，玛黎纳。赶紧上欣克尔家去，想法子把他找回来。

STUEPIGEN
(kaster på nakken).
Ja, Gud bevar’s; jeg skal nok gå.
(hun vil gå ud gennem forstuen. I det samme åbnes døren til denne. Ella Rentheim og Borkman viser sig på tærskelen.)

THE MAID.
[With a toss of her head.]
Oh, very well; I’m going.
[She is on the point of going out by the hall, but just at that moment the hall door is opened, and ELLA RENTHEIM and BORKMAN appear on the threshold.]

SZOBALEÁNY.
(Fejét fölveti)
Nekem mindegy; én megyek.
(Készül kimenni a külső bejárat felé, abban a pillanatban az ajtó kinyilik. Ella és Borkman megjelennek a küszöbön.)

女仆
（把头一扬）
啊，好吧，我就去。
(她正要走外厅出去的时候厅门开了，艾勒·瑞替姆和博克曼在门口出现。)

FRU BORKMAN
(vakler et skridt tilbage).
Hvad skal dette her betyde!

MRS. BORKMAN.
[Staggers a step backwards.]
What does this mean?

BORKMANNÉ.
(Egy lépést hátra tántorodik.)
Mit jelentsen ez?

博克曼太太
（倒退一步）
这怎么回事？

STUEPIGEN
(forskrækket, folder uvilkårlig hænderne).
I Jøssu’ navn da!

THE MAID.
[Terrified, instinctively folding her hands.]
Lord save us!

SZOBALEÁNY.
(Ijedten, önkénytelenül összecsapja a kezeit.)
Jesszus!

女仆
（大吃一惊，不由自主地合起两手）
嗳呀，天啊！

FRU BORKMAN
(hvisker til pigen).
Sig, at han må komme straks på timen!

MRS. BORKMAN.
[Whispers to THE MAID.]
Tell him he must come this instant.

BORKMANNÉ.
(A leánynak súgva.)
Mondja meg neki, hogy ebben a pillanatban ide kell jönnie!

博克曼太太
（向女仆耳语）叫他务必马上就回来。

STUEPIGEN
(sagte).
Ja da, frue.
(Ella Rentheim og, efter hende, Borkman kommer ind i værelset. Stuepigen smyger sig bag dem ud gennem døren og lukker efter sig.)
(Kort taushed.)

THE MAID.
[Softly.]
Yes, ma’am.
[ELLA RENTHEIM and, after her, BORKMAN enter the room. THE MAID sidles behind them to the door, goes out, and closes it after her.]

SZOBALEÁNY.
(Halkan.)
Igenis, nagyságos asszony.
(Rentheim Ella és Borkman belépnek. A szobaleány hátuk mögött kioson és becsukja maga mögött az ajtót.)
(Rövid szünet.)

女仆
（低声）是，太太。
(艾勒·瑞替姆在前，博克曼在后，一同进屋。女仆从他们后面侧身走到门口，关门出去。片刻无声。)

FRU BORKMAN
(atter behersket, vender sig til Ella).
Hvad er det, han vil her nede hos mig?

MRS. BORKMAN.
[Having recovered her self-control, turns to ELLA.]
What does he want down here in my room?

BORKMANNÉ.
(A ki önuralmát ismét visszanyerte, Ellához fordul.)
Mit akar idelenn nálam?

博克曼太太
（已经恢复了自制力，向艾勒）
他下楼到我这儿来干什么？

ELLA RENTHEIM.
Han vil prøve på at komme til forståelse med dig, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
He wants to come to an understanding with you, Gunhild.

ELLA.
Megakarja kisérleni azt, hogy megértsétek egymást, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
他想跟你把事情说说清楚，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Det har han aldrig prøvet på før.

MRS. BORKMAN.
He has never tried that before.

BORKMANNÉ.
Ezt eddig sohasem kisérlette meg!

博克曼太太
他从前一向没打算这么做。

ELLA RENTHEIM.
Iaften vil han det.

ELLA RENTHEIM.
He is going to, this evening.

ELLA.
Most akarja.

艾勒·瑞替姆
今晚他想这么做。

FRU BORKMAN.
Sidste gang vi stod overfor hinanden, – det var i retten. Da jeg blev indkaldt for at gi’ forklaring –

MRS. BORKMAN.
The last time we stood face to face--it was in the Court, when I was summoned to give an account----

BORKMANNÉ.
Utoljára, mikor egymással szemben álltunk, — a törvényszék előtt volt. Mikor meg voltam idézve, hogy kijelentsem —

博克曼太太
我跟他最后一次面对面站着--- 那是在我被传到法庭上招供的时候---

BORKMAN
(går nærmere).
Og iaften er det mig, som vil gi’ forklaring.

BORKMAN.
[Approaching.]
And this evening it is I who will give an account of myself.

BORKMAN.
(Közeledik)
És ma én vagyok az, a kinek kijelenteni valója van.

博克曼
（走近）
今晚我要招供自己的事。

FRU BORKMAN
(ser på ham).
Du!

MRS. BORKMAN.
[Looking at him.]
You?

BORKMANNÉ.
(Rátekint.)
Te!

博克曼太太
（瞧着他）
你？

BORKMAN.
Ikke om det, jeg har forgået mig i. For det kender jo al verden.

BORKMAN.
Not of what I have done amiss. All the world knows that.

BORKMAN.
Nem a felől, a mit elkövettem. Mert hiszen azt az egész világ tudja.

博克曼
不是招供我做错的事，那些事谁都知道。

FRU BORKMAN
(drager et bittert suk).
Ja, det er et sandt ord. Al verden kender det.

MRS. BORKMAN.
[With a bitter sigh.]
Yes, that is true; all the world knows that.

BORKMANNÉ.
(keserűséggel felsóhajt.)
Ez nagyon is igaz. Az egész világ tudja.

博克曼太太
（叹气）
对了，那些事谁都知道。

BORKMAN.
Men den kender ikke, hvorfor jeg har forgåt mig. Hvorfor jeg måtte forgå mig. Menneskene skønner ikke, at jeg måtte det, fordi jeg var mig selv, – fordi jeg var John Gabriel Borkman, – og ikke nogen anden. Og det er det, jeg vil prøve på at gi’ dig en forklaring over.

BORKMAN.
But it does not know why I did it; why I had to do it. People do not understand that I had to, because I was myself--because I was John Gabriel Borkman--myself, and not another. And that is what I will try to explain to you.

BORKMAN.
De nem tudja azt, hogy miért követtem el. Miért kellett elkövetnem. Az emberek föl nem foghatták, miért kellett, éppen mert én voltam az, én John Gábriel Borkman, — nem pedig más. És e felől kell most meghallgatnod- kijelentésemet.

博克曼
然而人家不知道我为什么要做那些事，为什么非做不可。人家不明白，我非做不可的理由是因为我是约翰·盖勃吕尔·博克曼--- 我是我自己，不是别人。所以我想对你解释一下。

FRU BORKMAN
(ryster på hodet).
Nytter ikke noget. Tilskyndelser frikender ingen. Indskydelser ikke heller.

MRS. BORKMAN.
[Shaking her head.]
It is of no use. Temptations and promptings acquit no one.

BORKMANNÉ.
(fejét rázza.)
Mindhiába. Merész röptü fantázia nem ment föl senkit a vétkei alól. Nem az inspiráció.

博克曼太太
（摇头）
解释没用处。诱惑和煽动这两个理由不能开脱人的罪名。

BORKMAN.
I ens egne øjne kan de frikende.

BORKMAN.
They may acquit one in one’s own eyes.

BORKMAN.
Saját maga előtt felmenthetik az embert.

博克曼
在本人看来，它们可以开脱罪名。

FRU BORKMAN
(slår afvisende ud med hånden).
Å, lad være med dette her! Jeg har tænkt så rundelig nok over disse dine mørke sager.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
Oh, let all that alone! I have thought over that black business of yours enough and to spare.

BORKMANNÉ.
(elutasító kézmozdulattal.)
Ah, ugyan hagyd azt! Eleget töprenkedtem ezek fölött a te sötét történeteid fölött.

博克曼太太
（厌恶的姿势）噢，算了吧！你那件丑事我已经想得足够了。

BORKMAN.
Jeg også. I de fem endeløse år i cellen – og andetsteds – havde jeg tid til det. Og i de otte år ovenpå i salen havde jeg endnu bedre tid. Jeg har taget hele retssagen op igen til fornyet behandling – for mig selv. Gang efter gang har jeg taget den op. Jeg har været min egen anklager, min egen forsvarer og min egen dommer. Mere upartisk, end nogensomhelst anden, – det tør jeg nok sige. Jeg har gået deroppe på salsgulvet og krænget og endevendt hver eneste en af mine handlinger. Betragtet dem både forfra og bagfra lige så skånselløst, lige så ubarmhjertigt, som nogen advokat. Og det domsresultat, jeg stadig kommer til, det er det, at den eneste, jeg har forbrudt mig imod, – det er mig selv.

BORKMAN.
I too. During those five endless years in my cell--and elsewhere --I had time to think it over. And during the eight years up there in the gallery I have had still more ample time. I have re-tried the whole case--by myself. Time after time I have re-tried it. I have been my own accuser, my own defender, and my own judge. I have been more impartial than any one else could be--that I venture to say. I have paced up and down the gallery there, turning every one of my actions upside down and inside out. I have examined them from all sides as unsparingly, as pitilessly, as any lawyer of them all. And the final judgment I have always come to is this: the one person I have sinned against is--myself.

BORKMAN.
Én is. Az alatt a végnélküli öt esztendő alatt a cellában — és egyebütt volt rá időm. És az alatt az idő alatt a nyolc esztendő alatt, oda fönn a teremben, még több időm volt. Az egész jogi ügyet újra előfogtam uj ítélet végett, — saját magam előtt. Magam voltam a saját vádlóm és saját birám. Elfogulatlanabb, mint bárki más lehetett volna — ezt bátran állíthatom. Odafönn a teremben jártam fölalá és át meg átvizsgáltam cselekedeteim mindegyikét. Meghánytam-vetettem minden oldaláról épp oly kíméletlenül, ép oly kérlelhetetlenül, mint akármelyik ügyvéd tehette volna. És az eredmény, melyhez eljutni birok, csak ez: az egyetlen, a ki ellen vétettem, — az én magam vagyok.

博克曼
我也想够了。在监狱里那漫长的五年中间--- 并且在别处--- 我有的是细想的工夫。还有在楼上的八年，我更有工夫细想这件事。我把这案子整个儿复审了一遍--- 自己一个人审。审了一遍又一遍。我自己当原告，也当被告，并且还当审判官。我比任何人都公正--- 这句话我敢说。我在楼上走来走去，把我做过的事一件一件翻来覆去从头到尾地细想，像律师似的，丝毫不留情、一步不放松地从各方面审问。我得到的最后判决是这样：我对不起的只有一个人--- 那就是我自己。

FRU BORKMAN.
End imod mig da? Og imod din søn?

MRS. BORKMAN.
And what about me? What about your son?

BORKMANNÉ.
Hát ellenem talán nem? És a fiad ellen?

博克曼太太
那么我呢？你儿子呢？

BORKMAN.
Du og han kommer ind under det, jeg mener, når jeg siger mig selv.

BORKMAN.
You and he are included in what I mean when I say myself.

BORKMAN.
Te és ő hozzátartoztok, mikor magamról beszélek.

博克曼
我说我对不起的时候，你们俩也包括在内了。

FRU BORKMAN.
Og så de mange hundrede andre da? De, som folk siger, at du skal ha’ ruineret?

MRS. BORKMAN.
And what about the hundreds of others, then--the people you are said to have ruined?

BORKMANNÉ.
És az a sok más? A kiket tönkre jutattál, mint az emberek beszélik?

博克曼太太
还有那几百个大家都说是害在你手里的人呢？

BORKMAN
(heftigere).
Jeg havde magten! Og så den ubetvingelige kaldelse indeni mig da! De bundne millioner lå der udover landet, dybt i fjeldene, og råbte på mig! Skreg til mig om befrielse! Men ingen af alle de andre hørte det. Bare jeg alene.

BORKMAN.
[More vehemently.]
I had power in my hands! And then I felt the irresistible vocation within me! The prisoned millions lay all over the country, deep in the bowels of the earth, calling aloud to me! They shrieked to me to free them! But no one else heard their cry--I alone had ears for it.

BORKMAN.
(neki tüzesedík)
Hatalmam volt. És ehez járult a leküzdhetetlen hajlam itt a belsőmben, a mely ragadt magával. Ott feküdtek a lelánczolt milliók az egész országban a hegyek mélységeiben és engem hívtak! Hozzám kiáltottak szabadulásért! Senki más nem hallotta meg. Csak én.

博克曼
（更加激昂）
那时候我手里有权力！我心里觉得有一个无法拒绝的使命！全国各处，囚禁在地底下的几百万财富在高声叫我！它们高声喊叫，求我把它们放出来！别人都听不见它们喊叫--- 只有我一个人听得见。

FRU BORKMAN.
Ja, til brændemærke for navnet Borkman.

MRS. BORKMAN.
Yes, to the branding of the name of Borkman.

BORKMANNÉ.
Igen, a Borkman név gyalázatára.

博克曼太太
对了，结果是玷辱了博克曼的家门。

BORKMAN.
Gad vide, jeg, hvis de andre havde havt magten, om de ikke havde handlet akkurat ligesom jeg?

BORKMAN.
If the others had had the power, do you think they would not have acted exactly as I did?

BORKMAN.
Szeretném tudni, hogy a többiek, ha hatalmuk lett volna hozzá, nem cselekedtek volna-e éppen úgy, mint én.

博克曼
如果别人也有这权力，你以为他们不会完全照着我的方式去干吗？

FRU BORKMAN.
Ingen, ingen uden du havde gjort det!

MRS. BORKMAN.
No one, no one but you would have done it!

BORKMANNÉ.
Igen, a Borkman név gyalázatára.

博克曼太太
不会，除了你，谁都不会干那件事。

BORKMAN.
Kanske ikke. Men så var det, fordi de ikke havde evner som jeg. Og havde de gjort det, så havde de ikke gjort det med mine formål for øje. Handlingen var da ble’t en anden. – Kort og godt, jeg har frikendt mig selv.

BORKMAN.
Perhaps not. But that would have been because they had not my brains. And if they had done it, it would not have been with my aims in view. The act would have been a different act. In short, I have acquitted myself.

BORKMAN.
Talán nem. De csak, azért nem, mert nem bírtak az éa képességeimmel. És ha megtették volna, akkor sem az én céljaim lebegtek volna szemeik előtt. Más lett volna az eset. Elég az hozzá, — én fölmentettem magamat.

博克曼
也许不会。如果不会，那是因为他们没有我的脑子。并且，即使他们真干的话，他们的目的也不会跟我的一样。他们干出来的必定是另外一回事。总而言之，我开脱了自己的罪名。

ELLA RENTHEIM
(blødt og bønligt).
Å, men tør du sige det så trygt, Borkman?

ELLA RENTHEIM.
[Softly and appealingly.]
Oh, can you say that so confidently, Borkman?

ELLA.
(lágyan, kérve.)
Ó, de hát szabad-é ezt ilyen meggyőződéssel állítanod Borkman?

艾勒·瑞替姆
（低声恳求）
啊，你能说这么有把握的话吗，博克曼？

BORKMAN
(nikker).
Frikendt mig for så vidt. Men så kommer den store, knugende selvanklage.

BORKMAN.
[Nodding.]
Acquitted myself on that score. But then comes the great, crushing self-accusation.

BORKMAN.
(biccent a fejével.)
Fölmentettem magamat ebben az irányban. De most jön aztán a nagy, a megsemmisítő önvád.

博克曼
（点头）
在这件事上头，我开脱了自己的罪名。然而后来我又严重地控诉了自己。

FRU BORKMAN.
Hvilken er det?

MRS. BORKMAN.
What is that?

BORKMANNÉ.
Ugyan miből áll az?

博克曼太太
什么事？

BORKMAN.
Jeg har gået deroppe og sløset bort hele otte kostbare år af mit liv! Samme dag, jeg kom på fri fod, skulde jeg gåt ud i virkeligheden, – ud i den jernhårde, drømmeløse virkelighed! Jeg skulde begyndt nedenfra og svunget mig op til højderne påny, – højere, end nogensinde før, – trods alt det, som ligger imellem.

BORKMAN.
I have skulked up there and wasted eight precious years of my life! The very day I was set free, I should have gone forth into the world--out into the steel-hard, dreamless world of reality! I should have begun at the bottom and swung myself up to the heights anew--higher than ever before--in spite of all that lay between.

BORKMAN.
Odafönn jártam föl s alá és elpocsékoltam életem nyolc drága esztendejét! Azon a napon, melyen szabadlábra helyeztek, ki kellett volna lépnem a valóságba, — ki a jeges, álomnélküli valóságba! Alulról kellett volna elkezdenem ismét és fölküzdenem magamat a magasba, — magasabbra, mint valaha álltam — dacára mindannak a mi közötte állt.

博克曼
我在楼上躲着，糟蹋了八年的宝贵光阴！从我出狱那天起，我就应该从头做起，重新爬上高峰--- 爬得比从前更高--- 不顾中途的一切阻碍。

FRU BORKMAN.
Å, det blev bare at leve det samme liv om om igen, – tro du mig.

MRS. BORKMAN.
Oh, it would have been the same thing over again; take my word for that.

BORKMANNÉ.
Ah, ez megint csak ugyanaz az élet lett volna, — biztosítalak.

博克曼太太
那无非是照样再来一次而已。我这话绝不会错。

BORKMAN
(ryster på hodet og ser belærende på hende).
Der sker ingenting nyt. Men det, som er sket, – det gentager sig heller ikke. Det er øjet, som forvandler handlingen. Det genfødte øje forvandler den gamle handling. (afbryder.) Nå, det forstår du ikke.

BORKMAN.
[Shakes his head, and looks at her with a sententious air.]
It is true that nothing new happens; but what has happened does not repeat itself either. It is the eye that transforms the action. The eye, born anew, transforms the old action. [Breaking off.] But you do not understand this.

BORKMAN.
(fejét rázza s oktatólag tekint rá.)
Uj nem történik semmi. Hanem a mi megtörtént az sem ismétlődik. Szemünk látja csak másnak a cselekményt, — s az újjá született szem, ismét másnak látja a régi eseményt. (Megszakítva.) Hanem te ezt nem érted.

博克曼
（摇头，神气十足地瞧她）
诚然不会发生新鲜事，然而已经发生过的事也不会再重复一遍。眼光可以改变行动，新眼光可以改变旧行动。（把话截住）然而你不了解这道理。

FRU BORKMAN
(kort).
Nej, jeg forstår det ikke.

MRS. BORKMAN.
[Curtly.]
No, I do not understand it.

BORKMANNÉ.
(Kurtán)
Nem, nem értem.

博克曼太太
（不客气）
对，我不了解。

BORKMAN.
Nej, det er just forbandelsen, at jeg aldrig har fundet forståelse hos nogen eneste menneskesjæl.

BORKMAN.
Ah, that is just the curse--I have never found one single soul to understand me.

BORKMAN.
Ez épen az átok, hogy nem találtam soha egyetlen emberi lelket, a ki megértett volna.

博克曼
唉，倒霉就在这上头--- 我从来没碰见过一个了解我的人。

ELLA RENTHEIM
(ser på ham).
Aldrig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him.]
Never, Borkman?

ELLA.
(Rápillant.)
Soha, Borkman?

艾勒·瑞替姆
（瞧他）
从来没有吗，博克曼？

BORKMAN.
Undtagen hos én – kanske. For længe, længe siden. I de dage, da jeg ikke syntes, at jeg havde forståelse behov. Ellers, siden, aldrig hos nogen! Ingen har jeg havt, som var årvågen nok til at være påfærde og kalde på mig, – ringe for mig som en morgenklokke, – mane mig op til frejdigt arbejde påny –. Og så prænte mig ind, at jeg intet ubodeligt har bedrevet.

BORKMAN.
Except one--perhaps. Long, long ago. In the days when I did not think I needed understanding. Since then, at any rate, no one has understood me! There has been no one alive enough to my needs to be afoot and rouse me--to ring the morning bell for me--to call me up to manful work anew. And to impress upon me that I had done nothing inexpiable.

BORKMAN.
Kivéve — talán egyet. Rég, rég ideje annak. Abban az időben, mikor úgy tetszett, mintha értelemre nem is volna szükségem. Azután, — később, soha egy lelket sem! Nem volt senkim, a ki elég éber lett volna, a ki mindig kész lett volna engem szólítani, — mint a reggeli harangszó, — fölhívni, uj, bátor munkára. És aztán belém vésni azt, hogy nem követtem el semmi olyat, a mi kitörölhetetlen!

博克曼
只有一个人--- 也许。那是好久好久以前的事了，在我还没想到需要别人了解的时候。从那以后，反正没有人了解过我！没有人能充分体会我的需要，动手唤醒我，给我敲晨钟，叫我起来，再干大事业，并且使我感觉不曾犯过不能补偿的错误。

FRU BORKMAN
(ler hånligt).
Så det behøver du da alligevel at indpræntes udenfra?

MRS. BORKMAN.
[With a scornful laugh.]
So, after all, you require to have that impressed on you from without?

BORKMANNÉ.
(Hangosan nevet.)
Úgy, tehát ezt a bíztatást még is csak kívülről várod?

博克曼太太
（一声嘲笑）
这么说，你到底要借重外力才能使你有这种感觉？

BORKMAN
(i svulmende harme).
Ja, når hele verden hvæser i kor, at jeg er en uoprejselig mand, så kan der komme stunder over mig, da jeg selv er nær ved at tro det. (hæver hodet.) Men så stiger min inderste, sejrende bevidsthed op igen. Og den frikender mig!

BORKMAN.
[With increasing indignation.]
Yes, when the whole world hisses in chorus that I have sunk never to rise again, there come moments when I almost believe it myself. [Raising his head.] But then my inmost assurance rises again triumphant; and that acquits me.

BORKMAN.
(Melle dagad a dühtől.)
Igen. Ha az egész világ összeáll és a szemembe sziszegi, hogy az az ember vagyok, a kit nem lehet többé lábra állítani, akkor olyan érzések vesznek rajtam erőt, hogy magam is közel vagyok hozzá, hogy elhigyjem. (Fejét fölveti.)
De legbelsőbb öntudatom megint csak diadalmasan kerekedik fölül. Az pedig fölment!

博克曼
（越来越气）
是。全世界异口同声地嘲笑我倒下去以后不会再翻身，有时候连我自己都几乎信以为真。（抬起头来）然而我藏在内部的自信心终究占了上风，所以我就开脱了自己的罪名。

FRU BORKMAN
(ser hårdt på ham).
Hvorfor kom du aldrig og spurgte mig efter det, som du kalder forståelse?

MRS. BORKMAN.
[Looking harshly at him.]
Why have you never come and asked me for what you call understanding?

BORKMANNÉ.
(Kemény pillantással.)
Miért nem jöttél sohasem hozzám keresni azt, a mit te értelemnek nevezel?

博克曼太太
（粗暴地瞧着他）
为什么你始终不来找我，在我身上觅取你所需要的了解？

BORKMAN.
Havde det nyttet – om jeg var kommen til dig?

BORKMAN.
What use would it have been to come to you?

BORKMAN.
Lett volna annak valami haszna, — ha én tehozzád jöttem volna?

博克曼
找你有什么用？

FRU BORKMAN
(afvisende, slår ud med hånden).
Du har aldrig elsket noget udenfor dig selv, – det er kærnen i det hele.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
You have never loved anything outside yourself; that is the secret of the whole matter.

BORKMANNÉ.
(Elutasító mozdulattal.)
Te sohasem szerettél semmit, csupán saját magadat, — ez volt mindennek az oka.

博克曼太太
（厌恶的姿势）
你从来没爱过自身以外的东西；你的秘诀都在这里面。

BORKMAN
(stolt).
Jeg har elsket magten –

BORKMAN.
[Proudly.]
I have loved power.

BORKMAN.
(Kevélyen.)
Én a hatalmat szerettem. -

博克曼
（得意地）
我爱过权力。

FRU BORKMAN.
Magten, ja!

MRS. BORKMAN.
Yes, power!

BORKMANNÉ.
Igaz! A hatalmat!

博克曼太太
对，权力！

BORKMAN.
– magten til at skabe menneskelykke vidt, vidt omkring mig!

BORKMAN.
The power to create human happiness in wide, wide circles around me!

BORKMAN.
A hatalmat, hogy boldogságot teremtsek mindenfelé magam körül!

博克曼
给我周围的广大人群创造幸福的权力！

FRU BORKMAN.
Du havde engang magten til at gøre mig lykkelig. Har du brugt den til det?

MRS. BORKMAN.
You had once the power to make me happy. Have you used it to that end?

BORKMANNÉ.
Egykor hatalmadban állott engem boldogítanod; arra használtad ezt a hatalmat?

博克曼太太
从前你有权力可以使我过幸福日子。可是你用你的权力为我谋过幸福没有？

BORKMAN
(uden at se på hende).
Nogen må som oftest bukke under – i et skibbrud.

BORKMAN.
[Without looking at her.]
Some one must generally go down in a shipwreck.

BORKMAN.
(Kikerüli tekintetét.)
Valakinek — többnyire el kell pusztulnia a hajótörés alatt.

博克曼
（眼睛不瞧她）
翻船的时候总有人要遭殃。

FRU BORKMAN.
Og din egen søn! Har du brugt din magt – eller har du levet og åndet for at gøre ham lykkelig?

MRS. BORKMAN.
And your own son! Have you used your power--have you lived and laboured--to make him happy?

BORKMANNÉ.
És a tulajdon fiad?! Használtad-é hatalmadat arra, vagy éltél-e annak, hogy őt boldoggá tedd?

博克曼太太
还有你自己的儿子！你用你的权力为他谋过幸福没有？你在他身上操过心，出过力没有？

BORKMAN.
Ham kender jeg ikke.

BORKMAN.
I do not know him.

BORKMAN.
Őt nem ismerem.

博克曼
我不认识他是怎么一等人。

FRU BORKMAN.
Nej, det er sandt. Du kender ham ikke engang.

MRS. BORKMAN.
No, that is true. You do not even know him.

BORKMANNÉ.
Ebben igazad van. Még csak nem is ismered.

博克曼太太
这倒是真话。你连认识他都说不上。

BORKMAN
(hårdt).
Det har du, – du, hans mor, sørget for.

BORKMAN.
[Harshly.]
You, his mother, have taken care of that!

BORKMAN.
(Keményen.)
Arról te, — gondoskodtál ... te az anyja ...

博克曼
（粗暴地）
这事是你，他的母亲，操心布置的！

FRU BORKMAN
(ser på ham; med højhed i udtrykket).
Å, du véd ikke, hvad jeg har sørget for!

MRS. BORKMAN.
[Looking at him with a lofty air.]
Oh, you do not know what I have taken care of!

BORKMANNÉ.
(Rátekint és lelki nagysággal mondja.)
Ó, te nem tudod, hogy miről gondoskodtam én!

博克曼太太
（高傲地瞧着他）
你不知道我为什么事操心！

BORKMAN.
Du?

BORKMAN.
You?

BORKMAN.
Te?

博克曼
你？

FRU BORKMAN.
Ja, just jeg. Jeg alene.

MRS. BORKMAN.
Yes, I. I alone.

BORKMANNÉ.
Igen, én. Egyedül én.

博克曼太太
是，是我一个人操的心。

BORKMAN.
Så sig det da.

BORKMAN.
Then tell me.

BORKMAN.
Ugyan mondd hát.

博克曼
那么，告诉我，你这是为什么。

FRU BORKMAN.
Dit eftermæle har jeg sørget for.

MRS. BORKMAN.
I have taken care of your memory.

BORKMANNÉ.
A te fennmaradó hírnevedről gondoskodtam.

博克曼太太
我操心的是人家对你的回忆。

BORKMAN
(med en kort, tør latter).
Mit eftermæle? Se, se! Det klinger jo næsten, som om jeg alt var død.

BORKMAN.
[With a short dry laugh.]
My memory? Oh, indeed! It sounds almost as if I were dead already.

BORKMAN.
(Rövid, száraz nevetéssel.)
Az én fennmaradó hírnevemről? No nézze meg az ember! Hisz ez majdnem úgy hangzik, mintha már halott volnék.

博克曼
（半声冷笑）
对我的回忆？哦，是了！几乎好像我已经死了！

FRU BORKMAN
(med eftertryk).
Det er du også.

MRS. BORKMAN.
[With emphasis.]
And so you are.

BORKMANNÉ.
(Súlyosan)
Az is vagy.

博克曼太太
（着重地）
你是死了。

BORKMAN
(langsomt).
Ja, du har kanske ret i det. (opfarende.) Men nej, nej! Ikke endnu! Jeg har været så nær, så nær ved det. Men nu er jeg vågnet. Frisknet til igen. Der ligger endnu liv foran mig. Jeg kan se dette nye, lysende liv, som gærer og venter –. Og du skal nok få se det, du også.

BORKMAN.
[Slowly.]
Yes, perhaps you are right. [Firing up.] But no, no! Not yet! I have been close to the verge of death. But now I have awakened. I have come to myself. A whole life lies before me yet. I can see it awaiting me, radiant and quickening. And you--you shall see it too.

BORKMAN.
(Lassan.)
Ebben igazad lehet. (Főlháborodva.)
De nem, nem! Még nem! Oly közel, oly közel voltam hozzá. Hanem most fölébredtem. Megint magamhoz tértem. Még előttem áll az élet. Látom ezt az uj, csillámló életet, a mely ott pezseg és vár. — Hiszen majd meg fogod látni te is.

博克曼
（慢慢地）
你这话也许不错。（勃然大怒）不，不！我还没死呢！我曾经离死不远了。然而现在我又醒过来了。我又活了。在我前面还有整个的生命，我看见它光明灿烂、生气蓬勃的在等我。你--- 一定也会看见。

FRU BORKMAN
(hæver hånden).
Drøm aldrig mere om liv! Forhold dig rolig, der du ligger!

MRS. BORKMAN.
[Raising her hand.]
Never dream of life again! Lie quiet where you are.

BORKMANNÉ.
(Fölemelt kézzel.)
Ne álmodozzál te többet életről! Maradj veszteg ott, a hol fekszel!

博克曼太太
（举起手来）
别再梦想生命了！安安静静地躺着吧。

ELLA RENTHEIM
(oprørt).
Gunhild! Gunhild, – hvor kan du da ville –!

ELLA RENTHEIM.
[Shocked.]
Gunhild! Gunhild, how can you----!

ELLA.
(Föllázadva)
Gunhild! Gunhild, — ugyan hogy vagy képes —!

艾勒·瑞替姆
（吃惊）
耿希尔得！耿希尔得！你怎么——！

FRU BORKMAN
(uden at høre på hende).
Jeg vil rejse mindesmærket over graven.

MRS. BORKMAN.
[Not listening to her.]
I will raise the monument over your grave.

BORKMANNÉ.
(Rá sem ügyel.)
Emlékkövet akarok állítani a sírodra.

博克曼太太
（不理她）
我要给你立一座墓碑。

BORKMAN.
Skamstøtten, mener du sagtens?

BORKMAN.
The pillar of shame, I suppose you mean?

BORKMAN.
A pellengér oszlopot ugy-e bár?

博克曼
立一座耻辱的纪念碑，你大概是这意思吧？

FRU BORKMAN
(i stigende sindsbevægelse).
Å nej, det skal ikke være noget mærke af sten eller metal. Og ingen skal få lov til at ætse nogen hånfuld indskrift ind i det mærke, jeg rejser. Der skal plantes ligesom en klynge af levende hegn, af trær og busker tæt, tæt omkring dit gravliv. Der skal dækkes over alt det dunkle, som engang var. Skjules i glemsel for menneskenes øjne John Gabriel Borkman!

MRS. BORKMAN.
[With increasing excitement.]
Oh, no, it shall be no pillar of metal or stone. And no one shall be suffered to carve any scornful legend on the monument I shall raise. There shall be, as it were, a quickset hedge of trees and bushes, close, close around your tomb. They shall hide away all the darkness that has been. The eyes of men and the thoughts of men shall no longer dwell on John Gabriel Borkman!

BORKMANNÉ.
(Emelkedő indulattal.)
Ó nem, nem kőből vagy ércből való emlékjel lesz az. És senki ne merészeljen gúnyos feliratot belevésni abba az emlékoszlopba — a melyet én állítok föl. Olyan legyen, mint egy élő sövény, tömötten ültetve, fákból és bokrokból, egészen tömötten a te síri életed kőiül. El kell fednie mind azt a sötétséget a mi egykor volt. A feledésbe rejtenie az emberek szemei elől John Gábriel Borkmant!

博克曼太太
（越来越兴奋）
啊，不是，不是金属或是石头做的碑。我也不许人家在我立的碑上雕刻嘲笑的文字。我要在你的坟墓周围，像一道树篱似的，密密层层栽上许多高高矮矮的树，把从前的黑暗全部遮住。不让人家再看见、再想到约翰·盖勃吕尔·博克曼！

BORKMAN
(hæst og skærende).
Og det kærlighedsværk vil du øve?

BORKMAN.
[Hoarsely and cuttingly.]
And this labour of love you will perform?

BORKMAN.
(Rekedt, metsző hangon.)
És a szeretet e munkáját te akarod végbe vinni?

博克曼
（声音嘶哑，语气尖刻）
这事你愿意效劳？

FRU BORKMAN.
Ikke ved egne kræfter. Det tør jeg ikke tænke på. Men jeg har opdraget en hjælper til at sætte sit liv ind på dette ene. Han skal leve livet i renhed og højhed og lys, således at dit eget grubeliv bli’r som udslettet heroppe på jorden!

MRS. BORKMAN.
Not by my own strength. I cannot think of that. But I have brought up one to help me, who shall live for this alone. His life shall be so pure and high and bright, that your burrowing in the dark shall be as though it had never been!

BORKMANNÉ.
Nem saját erőmből. Erre gondolni sem lehet. De neveltem magamnak rá egy segítő társat, a ki az életét teszi föl rá. Olyan tiszta és magasztos életet folytasson, telve fénylő ragyogással, hogy a te kriptái életed ki legyen törülve itt a föld színén!

博克曼太太
不是用我自己的力气。我自己办不到。可是我已经养大了一个帮手，他活在世上只为这一件事。他的生命必须如此纯洁、高尚、光明，可以把你的见不得人的行为洗刷得好像不曾有过一样。

BORKMAN
(mørk og truende).
Er det Erhart, du mener, så sig det straks!

BORKMAN.
[Darkly and threateningly.]
If it is Erhart you mean, say so at once!

BORKMAN.
(Sötéten, fenyegetve.)
Ha Erhardot érted, csak mondd ki azonnal!

博克曼
（恶意威胁）
如果你是指遏哈特，赶紧说出来！

FRU BORKMAN
(ser ham fast i øjnene).
Ja, det er Erhart. Min søn. Han, som du vil gi’ afkald på – til bod for dine egne gerninger.

MRS. BORKMAN.
[Looking him straight in the eyes.]
Yes, it is Erhart; my son; he whom you are ready to renounce in atonement for your own acts.

BORKMANNÉ.
(Erősen a szeme közé néz.)
Igen. Erhard az, a fiam. A kiről te nem akarsz tudni — vezeklésül a tulajdon tetteidért.

博克曼太太
（正眼瞧他）
不错，我是指我儿子遏哈特。为了抵偿你自己的过失，你情愿把遏哈特舍给别人。

BORKMAN
(med et blik mod Ella).
Til bod for min tungeste brøde.

BORKMAN.
[With a look towards ELLA.]
In atonement for my blackest sin.

BORKMAN.
(Ellára vetett tekintettel.)
Vezeklésül legsúlyosabb vétkemért.

博克曼
（眼睛瞧着艾勒）
为了抵偿我那桩最不可恕的罪孽。

FRU BORKMAN
(afvisende).
Brøde imod en fremmed bare. Husk på brøden imod mig! (ser hoverende på dem begge.) Men han lyder jer ikke! Når jeg skriger efter ham i min nød, så kommer han! For det er hos mig, han vil være! Hos mig og aldrig hos nogen anden – (lytter pludselig og råber.) Der hører jeg ham! Der er han, – der er han! Erhart!
(Erhart Borkman river ilsomt entrédøren op og kommer ind i stuen. Han er i overfrakke og har hatten på hodet.)

MRS. BORKMAN.
[Repelling the idea.]
A sin towards a stranger only. Remember the sin towards me! [Looking triumphantly at them both.] But he will not obey you! When I cry out to him in my need, he will come to me! It is with me that he will remain! With me, and never with any one else. [Suddenly listens, and cries.] I hear him! He is here, he is here! Erhart!
[ERHART BORKMAN hastily tears open the hall door, and enters the room. He is wearing an overcoat and has his hat on.]

BORKMANNÉ.
Csak egy idegen ellen elkövetett bűnödet érzed. Emlékezz rá, mit vétettél én ellenem! (Mindkettőre győzelmesen tekint.) De ő nektek nem engedelmeskedik! Ha én hívom öt nyomoruságomban, akkor jön! Mert nálam akar lenni! Nálam, és soha másnál! (félbeszakítja magát és hallgatózik.) Íme, hallom öt! Itt van, — itt van! Erhard!
(Borkman Erhard fölrántja a külső bejárás ajtóját és hirtelen a szobában terem. Felöltője rajta, kalapja a fején.)

博克曼太太
（不承认这话）
那只是你对于一个陌生人的罪孽！你别忘了你在我身上造的罪孽！（得意扬扬地瞧着他们俩）可是遏哈特不会听你们的话！只要我在需要他的时候一叫他，他马上就会来！他永远会跟着我！跟着我，绝不会跟着别人。（突然细听，嘴里喊）我听见他的声音了！他来了，他来了！遏哈尔特！
（遏哈特慌慌张张推开厅门冲进来。他穿着外套，戴着帽子。）

ERHART
(bleg og ængstelig).
Mor da, – hvad i Guds navn –!
(han ser Borkman, som står ved døråbningen til havestuen, farer sammen og tager hatten af.)

ERHART.
[Pale and anxious.]
Mother! What in Heaven’s name----! [Seeing BORKMAN, who is standing beside the doorway leading into the garden-room, he starts and takes off his hat.

ERHARD.
(Halványan, aggódva.)
De anyám! Az Istenért, mi — !(Észreveszi Borkmant, a ki a kerti szoba ajtajában áll, megdöbben és leveszi kalapját.)

遏哈特
（脸色苍白，神情焦急）
妈妈！究竟是怎么---！（看见博克曼站在通到后屋的门道旁边，吃了一惊，赶紧摘帽子。）

ERHART
(tier et øjeblik; så spørger han):
Hvad er det, du vil mig, mor? Hvad er her hændt.

After a moment’s silence, he asks:] What do you want with me, mother? What has happened?

ERHARD.
(Egyideig hallgat; azután kérdi.)
Anyám, mit akarsz velem? Mi történt itt?

等了会儿，他又问
妈妈，你叫我回来干什么？家里出了什么事？

FRU BORKMAN
(breder armene ud imod ham).
Jeg vil se dig, Erhart! Jeg vil ha’ dig hos mig – altid!

MRS. BORKMAN.
[Stretching her arms towards him.]
I want to see you, Erhart! I want to have you with me, always!

BORKMANNÉ.
(Karjait kitárja feléje.)
Látni akarlak, Erhard! Azt akarom, hogy itt légy velem — mindig!

博克曼太太
（展开两臂向着他）
我要看看你，遏哈特！我要你跟我在一块儿，永远不离开！

ERHART
(stammende).
Ha’ mig –? Altid! Hvad mener du med det?

ERHART.
[Stammering.]
Have me----? Always? What do you mean by that?

ERHARD.
(Dadogva.)
Veled —! Mindig! Mit értesz ez alatt?

遏哈特
（结结巴巴地）
要我--- ？永远不离开？你这话什么意思？

FRU BORKMAN.
Ha’ dig, ha’ dig. vil jeg! For der er nogen, som vil ta’ dig fra mig!

MRS. BORKMAN.
I will have you, I say! There is some one who wants to take you away from me!

BORKMANNÉ.
Mellettem, mellettem akarlak látni! Mert itt van valaki, a ki el akar tőlem választani!

博克曼太太
我要你，我说！有人想把你从我手里抢过去！

ERHART
(viger et skridt)
Ah, – du véd det altså!

ERHART.
[Recoiling a step.]
Ah--so you know?

ERHARD.
(Egy lépést hátrál.)
Ah — tehát tudod!

遏哈特
（倒退一步）
哦--- 你知道这件事了？

FRU BORKMAN.
Ja. Véd du det også?

MRS. BORKMAN.
Yes. Do you know it, too?

BORKMANNÉ.
Természetesen; és te is tudod?

博克曼太太
我知道。你是不是知道了？

ERHART
(studser og ser på hende).
Om jeg véd det? Ja, naturligvis –

ERHART.
[Surprised, looking at her.]
Do I know it? Yes, of course.

ERHARD.
(Meglepetve rátekint.)
Hogy én tudom-é? természetesen —

遏哈特
（惊讶，瞧着她）
我是不是知道？不用说，当然知道。

FRU BORKMAN.
Aha, et aftalt spil! Bag min ryg! Erhart, Erhart!

MRS. BORKMAN.
Aha, so you have planned it all out! Behind my back! Erhart! Erhart!

BORKMANNÉ.
Aha, előre kitervelt játék! A hátam megett! Erhard! Erhard!

博克曼太太
啊哈，原来你们瞒着我把计策都定好了！遏哈特！遏哈特！

ERHART
(hurtig).
Mor, sig mig, hvad det er for noget, som du véd!

ERHART.
[Quickly.]
Mother, tell me what it is you know!

ERHARD.
(Hirtelen.)
Anyám, mondd ki, mit tudsz?

遏哈特
（急忙地）
妈妈，快告诉我，你知道的是什么！

FRU BORKMAN.
Jeg véd det altsammen. Jeg véd, at din tante er kommen her for at ta’ dig fra mig.

MRS. BORKMAN.
I know everything. I know that your aunt has come here to take you from me.

BORKMANNÉ.
Tudom az egészet. Tudom, hogy a nagynénéd azért jött, hogy téged elválaszszon tőlem.

博克曼太太
我什么都知道。我知道，你姨妈上这儿来，是要把你从我手里带走。

ERHART.
Tante Ella!

ERHART.
Aunt Ella!

ERHARD.
Ella néni!

遏哈特
艾勒姨妈！

ELLA RENTHEIM.
Å,¹ hør først lidt på mig, Erhart!

1. fu: A

ELLA RENTHEIM.
Oh, listen to me a moment, Erhart!

ELLA.
Ah, hallgass csak engem meg egy pillanatig.

艾勒·瑞替姆
听我说几句话，遏哈特！

FRU BORKMAN
(vedblivende).
Hun vil, at jeg skal afstå dig til hende. Hun vil være dig i mors sted, Erhart! Hun vil, at du skal være hendes søn og ikke min herefterdags. Vil, at du skal arve alt efter hende. Lægge dit navn af og ta’ hendes istedet!

MRS. BORKMAN.
[Continuing.]
She wants me to give you up to her. She wants to stand in your mother’s place to you, Erhart! She wants you to be her son, and not mine, from this time forward. She wants you to inherit everything from her; to renounce your own name and take hers instead!

BORKMANNÉ.
Azt akarja, hogy átengedjelek neki. Az anyád akar lenni. Hogy az ö fia légy és többé nem John Gábriel Borkman az enyém. Hogy mindenét örököld, a mivel bír. Hogy letedd a nevedet és helyette az övét viseld.

博克曼太太
（继续说）
她要我把你交给她。她想占据你母亲的地位，遏哈特！她要你从今以后做她的儿子，不要做我的儿子！她要你继承她的全部财产，扔掉你自己的姓，改姓她的姓！

ERHART.
Tante Ella, er dette her sandt?

ERHART.
Aunt Ella, is this true?

ERHARD.
Ella néni, igaz mindez?

遏哈特
艾勒姨妈，这话是真的吗？

ELLA RENTHEIM.
Ja, det er sandt.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it is true.

ELLA.
Igen. Igaz.

艾勒·瑞替姆
是真的。

ERHART.
Jeg har ikke vidst et ord om sligt noget før nu. Hvorfor vil du ha’ mig til dig nu igen?

ERHART.
I knew nothing of this. Why do you want to have me with you again?

ERHARD.
Erről mostanig egy betűt sem tudtam. Miért akarsz most megint magadhoz venni?

遏哈特
这事我一点儿都不知道。为什么你又想跟我在一块儿？

ELLA RENTHEIM.
Fordi jeg føler, at jeg mister dig her.

ELLA RENTHEIM.
Because I feel that I am losing you here.

ELLA.
Mert érzem, hogy itt elveszítlek.

艾勒·瑞替姆
因为我觉得，在这儿你跟我越来疏远了。

FRU BORKMAN
(hårdt).
For min skyld mister du ham, – ja! Og det er bare i sin orden, det.

MRS. BORKMAN.
[Hardly.]
You are losing him to me--yes. And that is just as it should be.

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Miattam veszíted el, — igenis! És ez így egészen rendén is van.

博克曼太太
（冷酷地）
对了--- 他跟我越来越亲近了，这是正当的道理。

ELLA RENTHEIM
(ser bedende på ham).
Erhart, jeg har ikke råd til at miste dig. For du skal vide, at jeg er et ensomt, – døende menneske.

ELLA RENTHEIM.
[Looking beseechingly at him.]
Erhart, I cannot afford to lose you. For, I must tell you I am a lonely--dying woman.

ELLA.
(Könyörögve tekint rá.)
Erhard, én nem bírlak most elveszíteni. Mert tudnod kell, hogy én egy egyedül-való, — haldokló teremtés vagyok.

艾勒·瑞替姆
（对他央告的神气）
遏哈特，我不能撇下你。你要知道，我是个孤零零--- 快死的女人。

ERHART.
Døende –?

ERHART.
Dying----?

ERHARD.
Haldokló?

遏哈特
快死的---？

ELLA RENTHEIM.
Ja døende. Vil du være hos mig til det sidste? Knytte dig helt til mig? Være for mig, som om du var mit eget barn –

ELLA RENTHEIM.
Yes, dying. Will you came and be with me to the end? Attach yourself wholly to me? Be to me, as though you were my own child----?

ELLA.
Igen, haldokló. Akarsz-é velem maradni a végsőig? Egészen hozzám tartozni, mintha a tulajdon édes gyermekem volnál —

艾勒·瑞替姆
是，快死了。你愿意不愿意跟我在一块儿，陪到我死？全心全意地对待我，好像是我的亲生儿子---

FRU BORKMAN
(afbrydende).
– og svigte din mor og kanske din opgave i livet også? Vil du det, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Interrupting.]
And forsake your mother, and perhaps your mission in life as well? Will you, Erhart?

BORKMANNÉ.
— és az anyádat cserben hagyni, és utóbb még az életfeladatodat is ráadásul? Akarod ezt, Erhard?

博克曼太太
（插嘴）
你故意扔下你母亲，也许还要扔下你做人的使命？你愿意不愿意，遏哈特？

ELLA RENTHEIM.
Jeg er dømt til at gå bort. Svar mig, Erhart.

ELLA RENTHEIM.
I am condemned to death. Answer me, Erhart.

ELLA.
Az én ítéletem ki van mondva, rövid idő mulva végem. Felelj nekem, Erhard!

艾勒·瑞替姆
我的死期已经判定了。答复我，遏哈特。

ERHART
(varmt, bevæget).
Tante Ella, – du har været mig så usigelig god. Hos dig har jeg fåt lov til at vokse op i al den sorgløse lykkefølelse, som jeg tror, der kan være over noget barns liv –

ERHART.
[Warmly, with emotion.]
Aunt Ella, you have been unspeakably good to me. With you I grew up in as perfect happiness as any boy can ever have known----

ERHARD.
(Megindultan, melegséggel.)
Ella néni, — te olyan kimondhatatlan jó voltál. Nálad nevekedtem abban a teljes, gondtalan boldogságban, a melyben csak részesülhet egy gyermek —

遏哈特
（有热情，心里感动）
艾勒姨妈，你一向待我的好处真是说不尽。我在你手里长大成人，过的日子像个最幸福的孩子---

FRU BORKMAN.
Erhart, Erhart!

MRS. BORKMAN.
Erhart, Erhart!

BORKMANNÉ.
Erhard! Erhard!

博克曼太太
遏哈特，遏哈特！

ELLA RENTHEIM.
Å, hvor velsignet, at du kan se det så endnu!

ELLA RENTHEIM.
Oh, how glad I am that you can still say that!

ELLA.
Ó milyen jól esik, hogy te még mindig így látod!

艾勒·瑞替姆
啊，你居然还能说这话，我心里真快活！

ERHART.
– men jeg kan ikke ofre mig for dig nu. Jeg kan umulig sådan helt og holdent gå op i at være som en søn for dig –

ERHART.
But I cannot sacrifice myself to you now. It is not possible for me to devote myself wholly to taking a son’s place towards you.

ERHARD.
— de én most nem áldozhatom magamat neked. Lehetetlen teljesen annak a gondolatnak élnem, hogy a te fiad legyek.

遏哈特
然而现在我不能为了你牺牲我自己。我不能把全部精神都用在给你做儿子这件事上头。

FRU BORKMAN
(triumferende).
Ah, jeg vidste det nok! Du får ham ikke! Du får ham ikke, Ella!

MRS. BORKMAN.
[Triumphing.]
Ah, I knew it! You shall not have him! You shall not have him, Ella!

BORKMANNÉ.
(Diadalmasan.)
Ó jól tudtam én! Nem nyered meg! Nem nyered őt meg, Ella!

博克曼太太
（得意起来）
啊，我早就知道！他不会落到你手里！他不会落到你手里，艾勒！

ELLA RENTHEIM
(tungt).
Jeg ser det. Du har vundet ham tilbage.

ELLA RENTHEIM.
[Sadly.]
I see it. You have won him back.

ELLA.
(Elborulva.)
Már látom, — Te visszanyerted őt!

艾勒·瑞替姆
（伤心）
我明白了，你又把他抢回去了。

FRU BORKMAN.
Ja, ja, – min er han og min blir han! Erhart, – ikke sandt, du, – vi to har endnu et stykke vej at gå sammen, vi.

MRS. BORKMAN.
Yes, yes! Mine he is, and mine he shall remain! Erhart, say it is so, dear; we two have still a long way to go together, have we not?

BORKMANNÉ.
Igen, — az enyém, és az enyém marad! Erhard — ugy-e bár — mi ketten még jókora utat teszünk meg együtt.

博克曼太太
对，对！他是我的儿子，永远是我的儿子！遏哈特，宝贝，你说：正是这样。咱们俩做伴儿的日子还长着呢，是不是？

ERHART
(kæmpende med sig selv).
Mor, – jeg får lige så godt sige dig det rent ud –

ERHART.
[Struggling with himself.]
Mother, I may as well tell you plainly----

ERHARD.
(Magával küzködik.)
Anyám — én inkább egyenesen kimondom —

遏哈特
（跟自己挣扎）
妈妈，我还是老实告诉你吧---

FRU BORKMAN
(spændt).
Nå?

MRS. BORKMAN.
[Eagerly.]
What?

BORKMANNÉ.
(Feszülten.)
Nos?

博克曼太太
（急切地）
什么事？

ERHART.
Det bli’r nok bare et kort stykke vej, jeg kommer til at gå sammen med dig, mor.

ERHART.
I am afraid it is only a very little way you and I can go together.

ERHARD.
Én már csak egy kis darabon haladok veled egy uton anyám.

遏哈特
咱们做伴儿的日子恐怕很有限了。

FRU BORKMAN
(står som slagen).
Hvad vil du sige med det?

MRS. BORKMAN.
[Stands as though thunderstruck.]
What do yo mean by that?

BORKMANNÉ.
(Mintha villám sújtotta volna.)
Mi akar ez lenni?

博克曼太太
（好像吓呆了）
你这话什么意思？

ERHART
(mander sig op).
Herregud, mor, – jeg er da ung! Jeg synes, at stueluften her rent må kvæle mig tilslut.

ERHART.
[Plucking up spirit.]
Good heavens, mother, I am young, after all! I feel as if the close air of this room must stifle me in the end.

ERHARD.
(Megembereli magát.)
Édes jó Istenem, anyám, — én fiatal vagyok! Nekem úgy tetszik, mintha ebben a szobalevegőben meg kellene fulladnom, ha ez még tovább is így tart.

遏哈特
（放开胆子）
嗳呀，妈妈，我究竟是个年轻人！我觉得这屋子里的闷气最后准会把我弊死。

FRU BORKMAN.
Her – hos mig!

MRS. BORKMAN.
Close air? Here--with me?

BORKMANNÉ.
Itt — én nálam!

博克曼太太
闷气？在这儿--- 跟我在一块儿？

ERHART.
Ja, her hos dig, mor!

ERHART.
Yes, here with you, mother.

ERHARD.
Igen, — itt, nálad anyám!

遏哈特
对了，跟你在一块儿，妈妈。

ELLA RENTHEIM.
Så kom med mig da, Erhart!

ELLA RENTHEIM.
Then come with me, Erhart.

ELLA.
Jöjj hát én velem, Erhard!

艾勒·瑞替姆
那么，跟我走吧，遏哈特。

ERHART.
Å, tante Ella, det er ikke et hår bedre hos dig. Det er på en anden vis der. Men ikke bedre for det. Ikke bedre for mig. Der er roser og lavendler, – stueluft, der som her!

ERHART.
Oh, Aunt Ella, it’s not a whit better with you. It’s different, but no better--no better for me. It smells of rose-leaves and lavender there too; it is as airless there as here.

ERHARD.
Ah, Ella néni, nálad sem jobb egy hajszállal sem. Máskép van ott. De azért nem jobb. Azaz, hogy nem jobb nekem. Ott is levendula és rózsaszagu, — szobalevegő ott is, mint itt!

遏哈特
啊，艾勒姨妈，你那儿一点儿都不比这儿好。情形确实不一样，可是并不更好--- 对于我并不更好。你那儿也有玫瑰花瓣和辣温草的气味，跟这儿一样地不透气。

FRU BORKMAN
(rystet, men med tilkæmpet fatning).
Stueluft hos din mor, siger du!

MRS. BORKMAN.
[Shaken, but having recovered her composure with an effort.]
Airless in your mother’s room, you say!

BORKMANNÉ.
(Megrendülve, de erőltetett nyugalommal.)
Szobalevegő az anyádnál, azt mondod!

博克曼太太
（惊慌，然而努力安定自己的心神）
你说你母亲的屋子不透气！

ERHART
(i stigende utålmodighed).
Ja, jeg véd ikke, hvad jeg skal kalde det andet. Al denne sygelige omhu og – og forgudelse – eller hvad det er for noget. Jeg holder det ikke ud længer!

ERHART.
[In growing impatience.]
Yes, I don’t know how else to express it. All this morbid watchfulness and--and idolisation, or whatever you like to call it---- I can’t endure it any longer!

ERHARD.
(Növekvő türelmetlenséggel.)
Igen, én nem tudom, mi másnak nevezzem. Mind az a beteges gondozás — és bálványozás — vagy mi is akar lenni. Én tovább ki nem állom.

遏哈特
（越来越不耐烦）
是，我不知道该用什么别的字眼。你这么神志失常地监视我，崇拜我，或者不拘叫它什么吧--- 这些事儿我不能再忍受了！

FRU BORKMAN
(ser dybt alvorligt på ham).
Glemmer du, hvad du har viet dit liv til, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Looking at him with deep solemnity.]
Have you forgotten what you have consecrated your life to, Erhart?

BORKMANNÉ.
(Mély komolysággal néz a szemébe.)
Elfelejted a föladatot a melynek életedet szentelted, Erhard!?

博克曼太太
（庄严地瞧着他）
遏哈特，难道你忘了你自己许过愿要做的那桩事业吗？

ERHART
(udbrydende).
Å sig heller, hvad du har viet mit liv til! Du, du har været min vilje! Jeg selv har aldrig fåt lov til at ha’ nogen! Men nu kan jeg ikke bære dette åg længer! Jeg er ung! Husk vel på det, mor! (med et høfligt. hensynsfuldt blik til Borkman.) Jeg kan ikke vie mit liv til soning for nogen anden. Hvem denne anden så end måtte være.

ERHART.
[With an outburst.]
Oh, say rather what you have consecrated my life to. You, you have been my will. You have never given me leave to have any of my own. But now I cannot bear this yoke any longer. I am young; remember that, mother. [With a polite, considerate glance towards BORKMAN.] I cannot consecrate my life to making atonement for another--whoever that other may be.

ERHARD.
(Kipattanik belőle.)
Ah, mondd inkább a föladatot, a melynek te az életemet szentelted! Te, te voltál az én akaratom. Magamnak sohasem volt szabad akarattal birnom! De most nem birom tovább viselni ezt az igát! Fiatal vagyok. Ugyan gondold meg ezt anyám! (Udvarias, tapintatos pillantással Borkman felé.)
Én nem tehetem le engesztelő áldozatul az életemet másért. Bárki legyen is az a más.

遏哈特
（忍耐不住）
噢，还不如说是你代我许的愿。你一向代我做主。你从来不许我自己做一点儿主。可是现在我不能再忍受这种束缚了。妈妈，你别忘了，我是个年轻人。（用恭敬体贴的眼光瞧着博克曼）我不能贡献自己的生命给别人赎罪--- 不管那人是谁。

FRU BORKMAN
(greben af en stigende angst).
Hvem er det, som har forvandlet dig, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[Seized with growing anxiety.]
Who is it that has transformed you, Erhart?

ERHARD.
(Növekedő ijedtséggel.)
Ki változtatott téged ennyire meg, Erhard?

博克曼太太
（越来越着急）
谁把你改变了，遏哈特？

ERHART
(truffen).
Hvem –? Kunde det da ikke være mig selv, som –?

ERHART.
[Struck.]
Who? Can you not conceive that it is I myself?

ERHARD.
(Találva érzi magát.)
Kicsoda? Nem lehetek én saját magam az, a ki — ?

遏哈特
（吃惊）
谁？是我自己，你看不出来吗？

FRU BORKMAN.
Nej, nej, nej! Du er kommen ind under fremmede magter. Du er ikke under din mors længer. Og ikke under din – din plejemors heller.

MRS. BORKMAN.
No, no, no! You have come under some strange power. You are not in your mother’s power any longer; nor in your--your foster-mother’s either.

BORKMANNÉ.
Nem, nem, nem! Te idegen hatalmak befolyása alá kerültél. Te nem állsz többé az anyád befolyása alatt. Sem pedig a — nevelő-anyádé alatt.

博克曼太太
不是，不是，不是！有一股奇怪的力量在控制你。你母亲不能控制你了，你的--- 你的干妈也不能控制你了。

ERHART
(i tiltvungen trodsighed).
Jeg er under min egen magt, jeg, mor! Og under min egen vilje også!

ERHART.
[With laboured defiance.]
I am in my own power, mother! And working my own will!

ERHARD.
(Erőltetett daccal.)
Én a saját befolyásom alatt állok anyám! És a saját akaratom alatt!

遏哈特
（抗拒，可是态度不自然）
我自己控制自己，妈妈！我运用我自己的意志！

BORKMAN
(frem imod Erhart).
Så er kanske timen endelig kommen for mig en gang.

BORKMAN.
[Advancing towards ERHART.]
Then perhaps my hour has come at last.

BORKMAN.
(Közeledik Erhardhoz.)
Akkor hát, végre, talán elérkezett az én órám is.

博克曼
（向遏哈特走去）
这么说，也许我的时机终究到了。

ERHART
(fremmed og afmålt høflig).
Hvorledes –? Hvorledes mener far det?

ERHART.
[Distantly and with measured politeness.]
How so! How do you mean, sir?

ERHARD.
(Idegenül, kimért udvariassággal.)
Hogy érti? — Hogy érted ezt atyám?

遏哈特
（敬而远之的态度）
怎么见得？你这话什么意思，父亲？

FRU BORKMAN
(hånlig).
Ja, det spør’ rigtignok jeg også om.

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
Yes, you may well ask that.

BORKMANNÉ.
(Gúnynyal.)
Igen, csakugyan azt kérdezem magam is?

博克曼太太
（鄙薄的口气）
对了，你可以这么问。

BORKMAN
(vedbliver uforstyrret).
Hør du, Erhart, – vil du så gå med din far da? Det er ikke gennem nogen andens livsførelse, et en mand kan finde oprejsning for sit fald. Sligt noget er bare tomme drømme, som er ble’t fablet for dig om – hernede i stueluften. Om du så vilde indrette dit liv på at leve det som alle de hellige mænd tilsammen, – det nytted ikke mig en smule.

BORKMAN.
[Continuing undisturbed.]
Listen, Erhart--will you not cast in your lot with your father? It is not through any other man’s life that a man who has fallen can be raised up again. These are only empty fables that have been told to you down here in the airless room. If you were to set yourself to live your life like all the saints together, it would be of no use whatever to me.

BORKMAN.
(Zavartalanul folytatja.)
Hallgass ide Erhard, — akarsz hát az apáddal jönni? Az elbukottat egy másik ember erényei föl nem segíthetik. Ezek puszta álmok, a miket neked meséltek — idelenn a szobalevegőben. Ha olyan életet folytatnál is, mint valamennyi szent együttvéve, rajtam egy mákszemnyit sem segítene.

博克曼
（不动声色，说下去）
听着，遏哈特--- 你愿意不愿意跟你父亲合作？一个跌倒的人借着别人的力量是爬不起来的。你在这间不透气的屋子里听见的都是些无稽之谈。即使你立志做人，像所有的圣徒那么圣洁，对于我一点好处都没有。

ERHART
(afmålt, ærbødig).
Det er så sandt, som det er sagt.

ERHART.
[With measured respectfulness.]
That is very true indeed.

ERHARD.
(Kimérten, tiszteletteljesen)
Ez nagyon igaz beszéd.

遏哈特
（带着有分寸的敬意）
这话很对。

BORKMAN.
Ja, det er det. Og det vilde heller ikke nytte, om jeg gav mig til at visne hen i bod og sønderknuselse. Jeg har prøvet på at hjælpe mig igennem med drømme og håb – i alle disse årene. Men sligt noget duer ikke for mig. Og nu vil jeg ud af drømmene.

BORKMAN.
Yes, it is. And it would be of no use either if I should resign myself to wither away in abject penitence. I have tried to feed myself upon hopes and dreams, all through these years. But I am not the man to be content with that; and now I mean to have done with dreaming.

BORKMAN.
Így van. És az sem használna semmit, ha én csupa bánat és töredelemben csak úgy elfonnyadnék. Én megkísértettem — a lefolyt esztendők alatt — álmokkal és reményekkel keresztül vergődni. De az ilyesmi nem nekem való. Most tehát ki ezekből az álmokból.

博克曼
确是如此。如果我甘心把自己消磨在低头忏悔的生活里，对于我也没好处。这些年我曾经努力用希望和梦想来安慰自己。然而我不是个这样就可以满足的人。现在我决定不再梦想了。

ERHART
(bukker let).
Og hvad vil – hvad vil så far gøre?

ERHART.
[With a slight bow.]
And what will--what will you do, sir?

ERHARD.
(Könnyű meghajtással.)
És mit szándékozik — mit szándékozol kezdeni, atyám?

遏哈特
（微微鞠躬）
那么你想干--- 干什么呢，父亲？

BORKMAN.
Oprejse mig selv, vil jeg. Begynde nedenfra igen. Det er bare gennem sin nutid og sin fremtid, at et menneske kan sone fortiden. Gennem arbejde, – gennem ustandseligt arbejde for alt det, som i ungdommen stod for mig som selve livet. Men nu så tusendfold højere end dengang. Erhart, – vil du være med mig og hjælpe mig med dette nye liv?

BORKMAN.
I will work out my own redemption, that is what I will do. I will begin at the bottom again. It is only through his present and his future that a man can atone for his past. Through work, indefatigable work, for all that, in my youth, seemed to give life its meaning--and that now seems a thousand times greater than it did then. Erhart, will you join with me and help me in this new life?

BORKMAN.
Magamat akarom lábra állítani. Megint elölről kezdeni. Az ember csak a jelene és a jövője által, — vezekelheti le a múltját. Munka által, — szünetlen munka által azon cél felé, mely ifjú koromban szemeim előtt lebegett, mintha csak maga az élet volna. De most ezerszerte magasabban, mint akkor. Erhard, — akarsz-e velem jönni és segítségemre lenni ebben az uj életben?

博克曼
我要挽救自己，这是我想干的事。我要从头做起。一个人只有用他的现在和将来才能挽救他的过去。我要工作，孜孜不倦地工作，因为我在年轻时候就觉得生命的意义是工作，现在看起来，工作的意义比那时候大一千倍。遏哈特，你愿意不愿意跟我合作，帮我创造这新生活？

FRU BORKMAN
(hæver advarende hånden).
Gør det ikke, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[Raising her hand warningly.]
Do not do it, Erhart!

BORKMANNÉ.
(Kezét óvásra emeli)
Ne tedd, Erhard!

博克曼太太
（举手警告）
别干那件事，遏哈特！

ELLA RENTHEIM
(varmt).
Jo, jo, gør det! Å, hjælp ham, Erhart!

ELLA RENTHEIM.
[Warmly.]
Yes, yes do it! Oh, help him, Erhart!

ELLA.
(Melegen)
Tedd meg, tedd meg. Ah segíts neki Erhard!

艾勒·瑞替姆
（热烈地）
要干，要干！遏哈特，你帮着他干！

FRU BORKMAN.
Og det råder du til? Du, den ensomme – den døende.

MRS. BORKMAN.
And you advise him to do that? You, the lonely dying woman.

BORKMANNÉ.
Ezt tanácsolod neki? Te, az elhagyatott, — a haldokló ?

博克曼太太
你劝他干？你这孤零零快死的女人！

ELLA RENTHEIM.
Det får være det samme med mig.

ELLA RENTHEIM.
I don’t care about myself.

ELLA.
Velem történjék, a mi akar.

艾勒·瑞替姆
我自己不在乎。

FRU BORKMAN.
Ja, når bare ikke det er mig, som ta’r ham fra dig.

MRS. BORKMAN.
No, so long as it is not I that take him from you.

BORKMANNÉ.
Csak én ne legyek az, a ki őt megnyerem.

博克曼太太
你自己不在乎，只要从你手里把他抢走的人不是我。

ELLA RENTHEIM.
Netop det, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
Precisely so, Gunhild.

ELLA.
Ezt eltaláltad, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
一点儿都不错，耿希尔得。

BORKMAN.
Vil du, Erhart?

BORKMAN.
Will you, Erhart?

BORKMAN.
Akarod, Erhard?

博克曼
你愿意不愿意，遏哈特？

ERHART
(i pinlig vånde).
Far, – jeg kan det ikke nu. Det er så rent umuligt!

ERHART.
[Wrung with pain.]
Father, I cannot now. It is utterly impossible!

ERHARD.
(kinos zavarban)
Atyám, — én most nem tehetem. Nem, lehetetlen!

遏哈特
（非常痛苦）
现在我办不到，完全办不到。

BORKMAN.
Men hvad vil du da så tilsidst?

BORKMAN.
What do you want to do then?

BORKMAN.
De végre is mit akarsz hát?

博克曼
那么你想干什么？

ERHART
(opblussende).
Jeg er ung! Jeg vil leve livet en gang, jeg også! Mit eget liv vil jeg leve!

ERHART.
[With a sudden glow.]
I am young! I want to live, for once in a way, as well as other people! I want to live my own life!

ERHARD.
(föllángolva.)
Fiatal vagyok! Én is élni akarok egyszer! A saját életemet akarom élni.

遏哈特
（突然兴奋）
我是年轻人！我也要像别人似的痛痛快地过几年！我要过自己的生活。

ELLA RENTHEIM.
Ikke ofre et par korte måneder for at lyse op i et fattigt, sluknende menneskeliv?

ELLA RENTHEIM.
You cannot give up two or three little months to brighten the close of a poor waning life?

ELLA.
Egy pár rövid hónapot sem áldozni annak, hogy egy szegény, kialvó félben levő emberi életre egy fénysugárt deríts?

艾勒·瑞替姆
你不能破费两三个月工夫让一个不久于人世的苦命人在临死之前畅畅心胸吗？

ERHART.
Tante, jeg kan det ikke, om jeg end aldrig så gerne vilde.

ERHART.
I cannot, Aunt, however much I may wish to.

ERHARD.
Lehetetlen, ha még oly örömmel akarnám is.

遏哈特
姨妈，尽管我愿意，我也做不到？

ELLA RENTHEIM.
Ikke for en, som holder så usigelig af dig?

ELLA RENTHEIM.
Not for the sake of one who loves you so dearly?

ELLA.
Még annak a kedvéért sem a ki téged oly kimondhatatlanul szeret?

艾勒·瑞替姆
即使为了一个那么爱你的人也做不到吗？

ERHART.
Så sandt jeg lever, tante Ella, – jeg kan det ikke.

ERHART.
I solemnly assure you, Aunt Ella, I cannot.

ERHARD.
Oly igaz, minthogy élek, Ella néni, — nem birom.

遏哈特
我正经告诉你，艾勒姨妈，我做不到。

FRU BORKMAN
(ser skarpt på ham).
Og din mor binder dig heller ikke længer nu?

MRS. BORKMAN.
[Looking sharply at him.]
And your mother has no power over you either, any more?

BORKMANNÉ.
(Élesen a szemébe néz)
És az anyád sem tart most vissza?

博克曼太太
（仔细打量他）
连你母亲都管不住你了吗？

ERHART.
Jeg vil altid holde af dig, mor. Men jeg kan ikke bli’ ved at leve for dig alene. For det er ikke liv for mig, dette her.

ERHART.
I will always love you, mother; but I cannot go on living for you alone. This is no life for me.

ERHARD.
Mindig szeretni foglak anyám. De nem, nem élhetek ezentúl is csupán s egyedül csak neked! Mert ez rám nézve nem élet.

遏哈特
我永远会爱你，妈妈，然而我不能老为你一个人活着，这不能算我的生活。

BORKMAN.
Så kom og bind dig til mig alligevel! For liv, det er arbejde, det, Erhart. Kom, så går vi to ud i livet og arbejder sammen!

BORKMAN.
Then come and join with me, after all! For life, life means work, Erhart. Come, we two will go forth into life and work together!

BORKMAN.
Akkor jöjj és tarts mégis velem. Mert élni, annyit tesz, mint dolgozni, Erhard. Jöjj, most mi ketten megyünk ki az életbe és együtt dolgozunk.

博克曼
那么，还是跟我一块儿过日子吧！生活，生活就是工作，遏哈特。来吧，咱们俩一块儿生活、一块儿工作吧！

ERHART
(lidenskabeligt).
Ja, men jeg vil ikke arbejde nu! For jeg er ung! Aldrig har jeg vidst af, at jeg var det før. Men nu føler jeg det så strømmende varmt igennem mig. Jeg vil ikke arbejde! Bare leve, leve, leve!

ERHART.
[Passionately.]
Yes, but I don’t want to work now! For I am young! That’s what I never realised before; but now the knowledge is tingling through every vein in my body. I will not work! I will only live, live, live!

ERHARD.
(Szenvedélyesen.)
De én nem akarok most dolgozni! Mert én fiatal vagyok! Sohasem tudtam eddig, hogy az vagyok. Hanem most érzem, forrón lüktet rajtam át az ifjúság! Nem akarok dolgozni! Csupán élni, élni, élni!

遏哈特
（热烈地）
对，可是现在我不愿意工作！因为我是年轻人！这股滋味我从前没体会过。现在却在我浑身血管里跳动。我不愿意工作！我只想生活，生活，生活！

FRU BORKMAN
(med et anende udråb).
Erhart, – hvad vil du leve for!

MRS. BORKMAN.
[With a cry of divination.]
Erhart, what will you live for?

BORKMANNÉ.
(Sejtelmes följajdulássál.)
Erhard, — minek akarsz te élni?

博克曼太太
（好像猜透了他的心事，高声）
遏哈特，你想为了什么而生活？

ERHART
(med tindrende øjne).
For lykken, mor!

ERHART.
[With sparkling eyes.]
For happiness, mother!

ERHARD.
(Lobogó tekintettel.)
A boldogságnak, anyám!

遏哈特
（两眼闪耀发光）
为了快乐，妈妈！

FRU BORKMAN.
Og hvor tænker du at finde den?

MRS. BORKMAN.
And where do you think you can find that?

BORKMANNÉ.
És hol hiszed azt feltalálni?

博克曼太太
你觉得什么地方可以找得着快乐？

ERHART.
Jeg har alt fundet den!

ERHART.
I have found it, already!

ERHARD.
Már föltaláltam!

遏哈特
我已经找着了！

FRU BORKMAN
(skriger).
Erhart –!
(Erhart går raskt hen og åbner forstuedøren.)

MRS. BORKMAN.
[Shrieks.]
Erhart!
[ERHART goes quickly to the hall door and throws it open.]

BORKMANNÉ.
(Fölsikolt.)
Erhard! (Erhard hirtelen az ajtóhoz megy és föltárja.)

博克曼太太
（尖声喊叫）
遏哈特！
（遏哈特快步走到厅门口，把门推开）

ERHART
(råber ud).
Fanny, – nu kan du komme ind!
(Fru Wilton, i overtøj, viser sig på dørtærskelen.)

ERHART.
[Calls out.]
Fanny, you can come in now!
[MRS. WILTON, in outdoor wraps, appears on the threshold.]

ERHARD.
(Kikiált.)
Fanny, — most bejöhetsz!
(Viltonné, vállán köpenye, megjelenik a küszöbön.)

遏哈特
（向外呼唤）
范尼，现在你可以进来了！
（威尔敦太太穿着出门衣服，在门口出现。）

FRU BORKMAN
(med løftede hænder).
Fru Wilton –!

MRS. BORKMAN.
[With uplifted hands.]
Mrs. Wilton!

BORKMANNÉ.
(Fölemelt kezekkel.)
Viltonné! —

博克曼太太
（举起双手）
威尔敦太太！

FRU WILTON
(noget sky; med et spørgende blik til Erhart).
Kan jeg altså –?

MRS. WILTON.
[Hesitating a little, with an enquiring glance at ERHART.]
Do you want me to----?

VILTONNÉ.
(Kissé tartózkodó; Erhardra kérdő tekintetet vet)
Tehát jöhetek?

威尔敦太太
（犹豫了一下，用眼色向遏哈特探问）
你是不是叫我--- ？

ERHART.
Ja, nu kan du komme. Jeg har sagt det altsammen.
(Fru Wilton kommer ind i stuen. Erhart lukker døren efter hende. Hun bøjer sig afmålt for Borkman, der stumt hilser igen.)
(Kort taushed.)

ERHART.
Yes, now you can come in. I have told them everything.
[MRS. WILTON comes forward into the room. ERHART closes the door behind her. She bows formally to BORKMAN, who returns her bow in silence. A short pause.]

ERHARD.
Igen, most már jöhetsz. Mindent elmondtam.
(Viltonné a szobába lép. Erhard beteszi az ajtót, Viltonné kimérten hajlik meg Borkman előtt, a ki köszönetét némán viszonozza.)
(Rövid szünet.)

遏哈特
是，现在你可以进来了。我把话都告诉他们了。
（威尔敦太太走进屋子，遏哈特把门带上。她规规矩矩地向博克曼施礼，他默默还礼，片刻沉寂。）

FRU WILTON
(med dæmpet, men fast stemme).
Ordet er altså blevet sagt. Og så kan jeg jo nok vide, at jeg står her som en, der har anrettet stor ulykke i huset.

MRS. WILTON.
[In a subdued but firm voice.]
So the word has been spoken-- and I suppose you all think I have brought a great calamity upon this house?

VILTONNÉ.
(Halk, de szilárd hangon.)
A szó tehát ki van mondva. Elképzelem tehát, hogy úgy állok itt, mint a ki nagy szerencsétlenséget hozott erre a házra.

威尔敦太太
（声音低沉而坚决）
话已经说出来了--- 大概你们都以为我给你们惹了一场大祸，是不是？

FRU BORKMAN
(langsomt; ser stivt på hende).
De har knust den sidste rest af det, jeg havde at leve for. (udbrydende.) Men dette her, – det er jo dog så rent umuligt alligevel!

MRS. BORKMAN.
[Slowly, looking hard at her.]
You have crushed the last remnant of interest in life for me. [With an outburst.] But all of this--all this is utterly impossible!

BORKMANNÉ.
(Lassan, mialatt mereven nézi.)
Ön megsemmisítette utolsó maradványát annak, a miért még élhettem volna. (Kitörve) De ez, — de hisz ez teljes lehetetlen, mindenek daczára!

博克曼太太
（仔细瞧他，慢吞吞地）
你把我最后一点生趣都摧毁了。（忍耐不住）然而这件--- 这件事绝对做不到！

FRU WILTON.
Jeg forstår så godt, at det må forekomme Dem umuligt, fru Borkman.

MRS. WILTON.
I can quite understand that it must appear impossible to you, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
Nagyon értem nagyságos asszony, hogy ön előtt lehetetlennek tetszik.

威尔敦太太
我很明白，你看起来，好像一定做不到，博克曼太太。

FRU BORKMAN.
Ja, det må De da vel kunne sige Dem selv, at det er umuligt. Eller hvad –?

MRS. BORKMAN.
Yes, you can surely see for yourself that it is impossible. Or what----?

BORKMANNÉ.
Igen, hisz azt csak ön maga is beláthatja, hogy ez, tiszta képtelenség. Vagy hogy érti?

博克曼太太
你自己一定也看得出这件事做不到。否则你为什么--- ？

FRU WILTON.
Jeg vil heller sige, at det er så rent urimeligt. Men det er nu engang så alligevel.

MRS. WILTON.
I should rather say that it seems highly improbable. But it’s so, none the less.

VILTONNÉ.
Én inkább azt mondanám, hogy tiszta oktalanság. De hát már egyszer így van.

威尔敦太太
我觉得不如说这件事好像很难做到。然而到底做到了。

FRU BORKMAN
(vender sig).
Er dette her dit fulde alvor, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Turning.]
Are you really in earnest about this, Erhart?

BORKMAN.
(Erhardhoz fordul.)
És csakugyan való ez, Erhard?

博克曼太太
（转身）
遏哈特，你是不是当真要这样做？

ERHART.
Dette her er lykken for mig, mor. Hele den store, dejlige livets lykke. Jeg kan ikke sige dig noget andet.

ERHART.
This means happiness for me, mother--all the beauty and happiness of life. That is all I can say to you.

ERHARD.
Ez nekem a boldogság, anyám. A nagy, teljes csodálatos életboldogság. Egyebet nem mondhatok.

遏哈特
妈妈，这是我的快乐--- 人生的一切美丽和快乐。我可以对你说的话尽在于此了。

FRU BORKMAN
(til fru Wilton; knuger hænderne).
Å, hvor De har dåret og forlokket min ulykkelige søn!

MRS. BORKMAN.
[Clenching her hands together; to MRS. WILTON.]
Oh, how you have cajoled and deluded my unhappy son!

BORKMANNÉ.
(Viltonnénak, kezeit összekulcsolva.)
Ó, hogy elszédítette és megbabonázta az én szerencsétlen fiamat!

博克曼太太
（两手紧握，向威尔敦太太）
噢，你引诱、你欺骗我这倒霉儿子的手段真厉害！

FRU WILTON
(med et stolt nakkekast).
Det har jeg ikke gjort.

MRS. WILTON.
[Raising her head proudly.]
I have done nothing of the sort.

VILTONNÉ.
(Büszkén fölveti a fejét.)
Azt nem tettem!

威尔敦太太
（昂然把头一抬）
我并没干这种事。

FRU BORKMAN.
Har De ikke gjort det, siger De!

MRS. BORKMAN.
You have not, say you!

BORKMANNÉ.
Nem tette?

博克曼太太
你说，你没干！

FRU WILTON.
Nej. Jeg har hverken dåret eller forlokket ham. Frivillig er Erhart kommet imod mig. Og frivillig har jeg mødt ham på halvvejen.

MRS. WILTON.
No. I have neither cajoled nor deluded him. Erhart came to me of his own free will. And of my own free will I went out half-way to meet him.

VILTONNÉ.
Nem. El nem bolonditottam, de el sem csábítottam. Erhard önként jött felém, és önként találkoztam vele a fele — utján.

威尔敦太太
我没干。我并没引诱他，也没欺骗他。遏哈特自愿来找我，我也是自愿迎上去。

FRU BORKMAN
(ser hånligt nedad hende).
Ja De, ja! Det tror jeg så gerne.

MRS. BORKMAN.
[Measuring her scornfully with her eye.]
Yes, indeed! That I can easily believe.

BORKMANNÉ.
(Kicsinlö tekintettel)
Ön igen! Azt könnyen elhiszem

博克曼太太
（鄙视的眼光打量她）
对了！这话我倒容易信。

FRU WILTON
(behersket).
Fru Borkman, – der gives magter i menneskelivet, som De ikke synes at kende synderlig til.

MRS. WILTON.
[With self-control.]
Mrs. Borkman, there are forces in human life that you seem to know very little about.

VILTONNÉ.
(Uralkodik magán)
Nagyságos asszony, — vannak az emberi életben hatalmak, a melyekről önnek nincs valami kimerítő tudomása.

威尔敦太太
（耐着性子）
博克曼太太，人生有一股力量你似乎不大能了解。

FRU BORKMAN.
Hvilke magter, om jeg tør spørge?

MRS. BORKMAN.
What forces, may I ask?

BORKMANNÉ.
Miféle hatalmak, ha kérdeznem szabad?

博克曼太太
请问是什么力量？

FRU WILTON.
De magter, som byder to mennesker at knytte sin livsgang uløseligt – og hensynsløst sammen.

MRS. WILTON.
The forces which ordain that two people shall join their lives together, indissolubly--and fearlessly.

VILTONNÉ.
Azok a hatalmak, melyek két embernek azt parancsolják, hogy életüket föloldhatatlanul — és meggondolás nélkül kössék össze!

威尔敦太太
把两个人分不开地--- 并且无顾虑地结合在一起的力量。

FRU BORKMAN
(smiler).
Jeg trode, at De allerede var uløselig bunden – til en anden.

MRS. BORKMAN.
[With a smile.]
I thought you were already indissolubly bound-- to another.

BORKMANNÉ.
(Mosolyog.)
Én azt hittem, hogy ön már össze van kötve, ilyen föloldhatlanul — egy másikkal.

博克曼太太
（一笑）
我以为你已经跟另外一个人分不开地结合在一起了。

FRU WILTON
(kort).
Denne anden har forladt mig.

MRS. WILTON.
[Shortly.]
That other has deserted me.

VILTONNÉ.
(Kurtán.)
Az a másik elhagyott.

威尔敦太太
（尖峭地）
那人把我遗弃了。

FRU BORKMAN.
Men han lever dog, siges der.

MRS. BORKMAN.
But he is still living, they say.

BORKMANNÉ.
De beszélik, hogy még él.

博克曼太太
可是他还活着呢，人家说。

FRU WILTON.
For mig er han død.

MRS. WILTON.
He is dead to me.

VILTONNÉ.
Az én szememben halott.

威尔敦太太
我只当他死了。

ERHART
(indtrængende).
Ja, mor, for Fanny er han død. Og denne anden kommer jo forresten sletikke mig ved!

ERHART.
[Insistently.]
Yes, mother, he is dead to Fanny. And besides, this other makes no difference to me!

遏哈特
（坚决地）
是的，妈妈，范尼只当他死了。再说，那人跟我不相干。

FRU BORKMAN
(ser strængt på ham).
Du véd det altså, – dette med den anden?

MRS. BORKMAN.
[Looking sternly at him.]
So you know all this--about the other.

博克曼太太
（严厉地瞧着他）
这么说，那个--- 那个人的事你都知道。

ERHART.
Ja, mor, jeg véd det så godt, så godt, altsammen!

ERHART.
Yes, mother, I know quite well--all about it!

ERHARD.
(Meggyözöleg.)
Igen anyám, tudom részletesen, tudok mindent, mindent!

遏哈特
知道，妈妈，我知道得很清楚--- 很详细！

FRU BORKMAN.
Og alligevel så kommer det dig ikke ved, siger du!

MRS. BORKMAN.
And yet you can say that it makes no difference to you?

BORKMANNÉ.
És te mégis azt mondod, hogy semmi közöd sincs hozzá!

博克曼太太
那么，你还能说他跟你不相干吗？

ERHART
(i afvisende overmod).
Jeg kan bare sige dig, at det er lykken, jeg vil ha’! Jeg er ung! Jeg vil leve, leve, leve!

ERHART.
[With defiant petulance.]
I can only tell you that it is happiness I must have! I am young! I want to live, live, live!

ERHARD.
(Kitérve, kis önteltséggel.)
Én csak azt mondhatom, hogy, a boldogságot akarom élvezni! Fiatal vagyok! Élni, élni, élni akarok!

遏哈特
（发脾气，顶撞）
妈妈，我对你只有一句话：我需要快乐！我是年轻人！我要生活，生活，生活！

FRU BORKMAN.
Ja, du er ung, Erhart. Altfor ung til dette her.

MRS. BORKMAN.
Yes, you are young, Erhart. Too young for this.

BORKMANNÉ.
Kétségkívül fiatal vagy Erhard. Nagyon is fiatal ilyesmire.

博克曼太太
对了，你是年轻人，这事还太早。

FRU WILTON
(fast og alvorligt).
De må ikke tro andet, fru Borkman, end at jeg har sagt ham det samme. Alle mine livsforhold har jeg lagt frem for ham. Idelig har jeg mindet ham om, at jeg er hele syv år ældre end han –

MRS. WILTON.
[Firmly and earnestly.]
You must not think, Mrs. Borkman, that I haven’t said the same to him. I have laid my whole life before him. Again and again I have reminded him that I am seven years older than he----

VILTONNÉ.
(Komolyan, nyomatékosan.)
Nehogy egyebet higyjen nagyságos asszony, minthogy ugyanezt mondtam neki én is. Életem körülményeit. Újra meg újra emlékeztettem rá hogy teljes két évvel idősebb vagyok nála —

威尔敦太太
（坚决而恳切）
博克曼太太，你不要以为我没对他说过这番话。我把我的历史全都告诉过他。我几次三番提醒他，我比他大七岁---

ERHART
(afbrydende).
Å hvad, Fanny, – det vidste jeg jo i forvejen.

ERHART.
[Interrupting.]
Oh, nonsense, Fanny--I knew that all the time.

ERHARD.
(Félbeszakítja.)
Ejh mit, Fanny, — hisz azt előre tudtam.

遏哈特
（插嘴）
噢，废话，范尼，这事我一向知道。

FRU WILTON.
– men ingenting, – ingenting har frugtet.

MRS. WILTON.
But nothing--nothing was of any use.

VILTONNÉ.
— de semmi — semmi sem használt.

威尔敦太太
然而我说什么都不中用。

FRU BORKMAN.
Så? Ikke det? Hvorfor har De da ikke uden videre afvist ham? Lukket Deres hus for ham? Se, det skulde De ha’ gjort i tide!

MRS. BORKMAN.
Indeed? Nothing? Then why did you not dismiss him without more ado? Close your door to him? You should have done that, and done it in time!

BORKMANNÉ.
Úgy? Valóban semmi? Miért nem utasította ki egészen egyszerűen? Miért nem tiltotta ki a házából? Látja ezt kellett volna tennie, még idejében!

博克曼太太
真的吗？什么都不中用？那么，你为什么不干脆把他打发开？关上门不理他？你应该那么办，并且早就应该那么办！

FRU WILTON
(ser på hende og siger dæmpet).
Det kunde jeg simpelt hen ikke, fru Borkman.

MRS. WILTON.
[Looks at her, and says in a low voice.]
I could not do that, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
(Ránéz és halk hangon.)
Ezt, egyszerűen nem tehettem nagyságos asszony.

威尔敦太太
（瞧着她，低声）
这事我办不到，博克曼太太。

FRU BORKMAN.
Hvorfor kunde De ikke?

MRS. BORKMAN.
Why could you not?

BORKMANNÉ.
Miért ne tehette volna?

博克曼太太
你为什么办不到？

FRU WILTON.
Fordi lykken var for mig også bare i dette eneste ene.

MRS. WILTON.
Because for me too this meant happiness.

VILTONNÉ.
Mert én is csak ebben az egyetlen egyben találtam meg a boldogságot.

威尔敦太太
因为，在我这方面，这也是快乐。

FRU BORKMAN
(hånligt).
Hm, – lykken, lykken –

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
H’m, happiness, happiness----

BORKMANNÉ.
Hm. — (Kicsinylöleg.)
A boldogságot, a boldogságot —

博克曼太太
（鄙视地）
哼，快乐，快乐！

FRU WILTON.
Jeg har aldrig før vidst, hvad lykke var i livet. Og jeg kan da umulig vise lykken fra mig, fordi om den kommer så sent.

MRS. WILTON.
I have never before known happiness in life. And I cannot possibly drive happiness away from me, merely because it comes so late.

VILTONNÉ.
Sohasem tudtam azelőtt, mit tesz boldognak lenni az életben. És csak nem utasíthatom vissza a boldogságot, csupán azért, mert ilyen későn ér?

威尔敦太太
从前我没尝过人生的快乐滋味。我不能只因为快乐来迟了，就把它推出去。

FRU BORKMAN.
Og hvor længe tror De den lykken vil vare?

MRS. BORKMAN.
And how long do you think this happiness will last?

BORKMANNÉ.
És mit gondol, meddig fog ez a boldogság tartani?

博克曼太太
你看这种快乐能维持多久？

ERHART
(afbrydende).
Kort eller længe, mor, – det får være det samme!

ERHART.
[Interrupting.]
Whether it lasts or does not last, mother, it doesn’t matter now!

ERHARD.
(Félbe szakítja.)
Soká, vagy nem, anyám - az mindegy!

遏哈特
（插嘴）
妈妈，不管它长得了，还是长不了，反正现在没关系！

FRU BORKMAN
(i vrede).
Forblindede menneske, som du er! Ser du da ikke, hvor alt dette her bærer hen?

MRS. BORKMAN.
[In anger.]
Blind boy that you are! Do you not see where all this is leading you?

BORKMANNÉ.
(Dühvel.)
Elvakult teremtés te ; Hát nem látod hová vezet mindez?

博克曼太太
（发怒）
你这瞎眼的孩子！难道你看不出这件事的结局吗？

ERHART.
Jeg bry’r mig ikke om at se fremover i tiden. Vil ikke se mig om i nogen retning! Jeg vil bare få lov til at leve livet engang, jeg også!

ERHART.
I don’t want to look into the future. I don’t want to look around me in any direction; I am only determined to live my own life--at last!

ERHARD.
Nem törődöm azzal, hogy a jövőbe lássak. Nem akarok körültekintem! Azt akarom, hogy szabad legyen már egyszer élnem!

遏哈特
我不想研究将来的情况，我不想考察周围形势，我只是打定主意要过自己的生活--- 好容易有这么个机会！

FRU BORKMAN
(smærteligt).
Og dette kalder du livet, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[With deep pain.]
And you call this life, Erhart!

BORKMANNÉ.
(Fájdalommal.)
És te ezt életnek nevezed, Erhard!

博克曼太太
（非常痛苦）
你把这个叫作生活。遏哈特！

ERHART.
Ja ser du da ikke, hvor dejlig hun er!

ERHART.
Don’t you see how lovely she is!

ERHARD.
Igen, hát nem látod, milyen csodaszép?!

遏哈特
她多可爱，你看不出来吗？

FRU BORKMAN
(vrider hænderne).
Og denne knusende skam skal jeg altså også måtte bære på!

MRS. BORKMAN.
[Wringing her hands.]
And I have to bear this load of shame as well!

BORKMANNÉ.
(Kezeit tördeli.)
Hát ezt a lesújtó szégyent is el kell még viselnem!

博克曼太太
（两手紧握）
我还得忍受这份耻辱！

BORKMAN
(i baggrunden, hårdt og hvast).
Hå, – du er jo vant til at bære på sligt noget, du, Gunhild!

BORKMAN.
[At the back, harshly and cuttingly.]
Ho--you are used to bearing things of that sort, Gunhild!

BORKMAN.
(A háttérben, kemény, metsző hangon.)
Ejh mit, hiszen te megszoktad az ilyesmit elviselni, Gunhild.

博克曼
（在后方，粗暴尖刻地）
哼--- 好在你是受惯了那种耻辱的人，耿希尔得！

ELLA RENTHEIM
(bønligt).
Borkman –!

ELLA RENTHEIM.
[Imploringly.]
Borkman!

ELLA.
(Könyörögve.)
Borkman — !

艾勒·瑞替姆
（求他别说）
博克曼！

ERHART
(ligeså).
Far –!

ERHART.
[Similarly.]
Father!

ERHARD.
(Épp úgy.)
Atyám ! —

遏哈特
（也求他别说）
父亲！

FRU BORKMAN.
Her skal jeg måtte gå og se daglig for mine øjne min egen søn sammen med en – en –

MRS. BORKMAN.
Day after day I shall have to see my own son linked to a--a----

BORKMANNÉ.
És én napról napra lássam a tulajdon fiamat egy ilyen — ilyennek a társaságában —

博克曼太太
将来我每天眼睁睁地看我儿子勾紧了一个--- 一个---

ERHART
(afbryder hårdt).
Ingenting skal du få se, mor! Vær tryg for det, du! Jeg bli’r ikke her længer.

ERHART.
[Interrupting her harshly.]
You shall see nothing of the kind, mother! You may make your mind easy on that point. I shall not remain here.

ERHARD.
(félbeszakítja keményen.)
Semmit se láss anyám! Csak attól ne félj! Nem maradok itt tovább.

遏哈特
（粗暴地截断她的话）
妈妈，你不会看见这种事，这一层你可以放心，我不想在这儿待下去。

FRU WILTON
(rask og bestemt).
Vi rejser, vi, fru Borkman.

MRS. WILTON.
[Quickly and with decision.]
We are going away, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
(hirtelen és határozottan.)
Mi elutazunk nagyságos asszony.

威尔敦太太
（快而坚决）
我们就要走，博克曼太太。

FRU BORKMAN
(blegner).
Rejser De også! Sammen kanske?

MRS. BORKMAN.
[Turning pale.]
Are you going away, too? Together, no doubt?

BORKMANNÉ.
(Elhalványodik)
Ön is elutazik! Még utóbb együtt!

博克曼太太
（脸色发白）
你也要走？一定是一块儿走喽？

FRU WILTON
(nikker).
Jeg rejser sydover, ja. Til udlandet. Sammen med en ung pige. Og Erhart følger med os.

MRS. WILTON.
[Nodding.]
Yes, I am going abroad, to the south. I am taking a young girl with me. And Erhart is going along with us.

VILTONNÉ.
(biccent a fejével.)
Délre utazom. Külföldre. Egy fiatal lánykával együtt. És Erhard velünk jön.

威尔敦太太
（点头）
是，我要到南欧去。我要带一位小姑娘去，遏哈特也跟我们一块儿走。

FRU BORKMAN.
Med Dem – og en ung pige?

MRS. BORKMAN.
With you--and a young girl?

BORKMANNÉ.
Önnel és egy ifjú leánykával?

博克曼太太
他跟你一块儿走--- 还有一位小姑娘？

FRU WILTON.
Ja. Det er denne lille Frida Foldal, som jeg har ta’t i huset til mig. Jeg vil, at hun skal ud og lære mere musik.

MRS. WILTON.
Yes. It is little Frida Foldal, whom I have had living with me. I want her to go abroad and get more instruction in music.

VILTONNÉ.
Igen. A kis Foldal Fridával, a kit magamhoz vettem. Annak is velem kell jönnie zenei tanulmányai végett.

威尔敦太太
对了，就是住在我家的那个富吕达·佛尔达尔。我要带她到国外去多学点音乐。

FRU BORKMAN.
Og så ta’r De hende med Dem?

MRS. BORKMAN.
So you are taking her with you?

BORKMANNÉ.
És ön magával viszi őt?

博克曼太太
所以你带她一同走？

FRU WILTON.
Ja, jeg kan jo ikke godt slippe det unge barn løs alene derude.

MRS. WILTON.
Yes; I can’t well send her out into the world alone.

VILTONNÉ.
Igen, hiszen csak nem küldhetem ki egyedül azt a fiatal teremtést.

威尔敦太太
对了，我不能让她一个人到外头去。

FRU BORKMAN
(undertrykker et smil).
Hvad siger du til det, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Suppressing a smile.]
What do you say to this, Erhart?

BORKMANNÉ.
(Egy mosolyt nyom el.)
Ugyan Erhard, mit szólsz te ehhez?

博克曼太太
（忍住一声笑）
你的意思怎么样？遏哈特？

ERHART
(lidt forlegen, trækker på skulderen).
Jo, mor, – når Fanny endelig så vil ha’ det, så –

ERHART.
[With some embarrassment, shrugging his shoulders.]
Well, mother, since Fanny will have it so----

ERHARD.
(Kis zavarral vállat von.)
Igen, anyám, — ha Fanny minden áron úgy akarja — hát —

遏哈特
（有点为难，耸耸肩膀）
唔，妈妈，既然范尼要这么办---

FRU BORKMAN
(koldt).
Når rejser herskabet, om man tør spørge?

MRS. BORKMAN.
[Coldly.]
And when does this distinguished party set out, if one may ask?

BORKMANNÉ.
(Hidegen.)
Mikor utaznak az uraságok, ha szabad kérdezni?

博克曼太太
（冷冰冰地）
请问这批贵客什么时候动身？

FRU WILTON.
Vi rejser nu straks, inat. Min slædevogn står nede på vejen, – udenfor hos Hinkels.

MRS. WILTON.
We are going at once--to-night. My covered sledge is waiting on the road, outside the Hinkels’.

VILTONNÉ.
Azonnal utazunk, még az éjszaka. Szánkóm odalenn vár az országúton — a Hinkel villa előtt.

威尔敦太太
我们马上就走--- 今晚就走。我的带篷雪橇在欣克尔家门口等着呢。

FRU BORKMAN
(ser nedad hende).
Aha, – det var altså aftenselskabet!

MRS. BORKMAN.
[Looking her from head to foot.]
Aha! so that was what the party meant?

BORKMANNÉ.
(Végig méri.)
Aha, — ez volt tehát az esteli összejövetel!

博克曼太太
（从头到脚打量她）
啊哈！你们说有约会，原来是这么回事啊？

FRU WILTON
(smiler).
Ja, der kom ikke andre end Erhart og jeg. Og så lille Frida, forstår sig.

MRS. WILTON.
[Smiling.]
Yes, Erhart and I were the whole party. And little Frida, of course.

VILTONNÉ.
(Mosolyog.)
Persze, hogy nem jött más, mint Erhard és én. No meg természetesen a kis Frida.

威尔敦太太
（含笑）
对了，一共只有遏哈特和我两个人，当然还有小富吕达。

FRU BORKMAN.
Og hvor er hun nu?

MRS. BORKMAN.
And where is she now?

BORKMANNÉ.
És hol van az jelenleg?

博克曼太太
她现在在什么地方？

FRU WILTON.
Hun sidder i vognen og venter på os.

MRS. WILTON.
She is sitting in the sledge waiting for us.

VILTONNÉ.
A kocsiban vár bennünket.

威尔敦太太
她坐在雪橇里等我们。

ERHART
(pinligt forlegen).
Mor, – du kan da vel forstå –? Jeg vilde ha’ skånet dig – og alle for dette her.

ERHART.
[In painful embarrassment.]
Mother, surely you can understand? I would have spared you all this--you and every one.

ERHARD.
(Kínos zavarban.)
Anyám, hiszen fölfoghatod? Meg akartalak kímélni ettől a jelenettől — téged és mindenkit —

遏哈特
（十分狼狈）
妈妈，你一定明白这意思吧？我本打算把这事瞒着你--- 连你和别人一齐瞒。

FRU BORKMAN
(ser dybt krænket på ham).
Du vilde rejst fra mig uden at sige mig farvel?

MRS. BORKMAN.
[Looks at him, deeply pained.]
You would have gone away from me without saying a good-bye?

BORKMANNÉ.
(Fájdalmasan tekint rá.)
El akartál utazni a nélkül, hogy nekem istenhozzádot mondj?

博克曼太太
（瞧着他，心里非常难过）
是不是你本打算不辞而别？

ERHART.
Ja, jeg syntes, det var bedst så. Bedst for begge parter. Alting var jo klappet og klart. Tøjet pakket. Men da der så kom bud efter mig, så –. (vil række hende hænderne.) Farvel da, mor.

ERHART.
Yes, I thought that would be best; best for all of us. Our boxes were packed and everything settled. But of course when you sent for me, I---- [Holding out his hands to her.] Good-bye, mother.

ERHARD.
Jobbnak láttam úgy... Mind a kettőnkre nézve jobbnak. Minden készen is volt. A ládák becsomagolva. De aztán mikor értem küldtél akkor — (Kezeit akarja feléje nyújtani.) Tehát, Isten veled, anyám.

遏哈特
是，我觉得那么办最相宜，对于咱们都相宜。我们的箱子已经装好，一切都齐备了。可是你既然打发人来叫我，我当然--- （把两手伸给她）妈妈，再见。

FRU BORKMAN
(afværgende, slår ud imod ham).
Rør mig ikke!

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
Don’t touch me!

BORKMANNÉ.
(Tiltó mozdulattal.)
Hozzám ne érj!

博克曼太太
（拒绝的姿势）
别碰我！

ERHART
(spag).
Er det dit sidste ord?

ERHART.
[Gently.]
Is that your last word?

ERHARD.
(Békülékenyen.)
Ez utolsó szavad?

遏哈特
（温和地）
这是你最后的一句话？

FRU BORKMAN
(hårdt).
Ja.

MRS. BORKMAN.
[Sternly.]
Yes.

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Igen.

博克曼太太
（严厉地）
是。

ERHART
(vender sig).
Farvel du da, tante Ella.

ERHART.
[Turning.]
Good-bye to you, then, Aunt Ella.

ERHARD.
(Ellához fordul.)
Isten legyen hát veled, Ella néni.

遏哈特
（转身）
那么，艾勒姨妈，再见。

ELLA RENTHEIM
(trykker hans hænder).
Farvel, Erhart! Og lev dit liv, – og bliv så lykkelig, så lykkelig, – som du bare kan!

ELLA RENTHEIM.
[Pressing his hands.]
Good-bye, Erhart! And live your life-- and be as happy--as happy as ever you can.

ELLA.
(Kezeit megszorítva.)
Isten áldjon meg, Erhard! és örvendj az életnek és légy oly boldog, olyan boldog, a milyen csak lehetsz!

艾勒·瑞替姆
（紧紧抓住他两只手）
再见，遏哈特！去过你的日子吧--- 尽量地快乐--- 能怎么快乐就怎么快乐。

ERHART.
Tak, tante. (bukker for Borkman.) Farvel, far. (hvisker til fru Wilton.) Lad os se at komme afsted, jo før jo heller.

ERHART.
Thanks, Aunt. [Bowing to BORKMAN.] Good-bye, father. [Whispers to MRS. WILTON.] Let us get away, the sooner the better.

ERHARD.
Köszönöm tante. (Borkman előtt meghajlik.)
Isten veled atyám. (Viltonnénak súgva.)
Iparkodjunk kijutni ismét, — minél előbb.

遏哈特
谢谢你，姨妈。（向博克曼鞠躬）再见，父亲。（向威尔敦太太耳语）咱们走吧，越快越好。

FRU WILTON
(sagte).
Ja, lad os det.

MRS. WILTON.
[In a low voice.]
Yes, let us.

VILTONNÉ.
(Halkan.)
Igen, gyerünk.

威尔敦太太
（低声）
对，咱们走吧。

FRU BORKMAN
(med et ondt smil).
Fru Wilton, – tror De, at De gør rigtig klogt i at ta’ denne unge pigen med?

MRS. BORKMAN.
[With a malignant smile.]
Mrs. Wilton, do you think you are acting quite wisely in taking that girl with you?

BORKMANNÉ.
(Gonosz mosolylyal.)
És azt hiszi asszonyom, hogy jót tesz azzal, ha ezt a fiatal leányt magával viszi?

博克曼太太
（恶意地一笑）
威尔敦太太，你觉着带着那位小姑娘同走是很聪明的办法吗？

FRU WILTON
(gengælder smilet, halvt ironisk, halvt alvorlig).
Mændene er så ubestandige, fru Borkman. Og kvinderne ligervis. Når Erhart er færdig med mig, – og jeg med ham, – så er det godt for os begge, at han, stakker, har nogen at falde tilbage på.

MRS. WILTON.
[Returning the smile, half ironically, half seriously.]
Men are so unstable, Mrs. Borkman. And women too. When Erhart is done with me--and I with him--then it will be well for us both that he, poor fellow, should have some one to fall back upon.

VILTONNÉ.
(Féligkomolyan, féligironikusan viszonozza a mosolyt.)
A férfiak olyan állhatatlanok, nagyságos asszony. És az asszonyok szintén. Majd ha Erhard végezett velem és én ő vele — akkor mind a kettőnknek jól fog esni, hogy szegénynek lesz valakije kezeügyében.

威尔敦太太
（回她一笑，半讽刺，半认真）
男人没有常性，博克曼太太。女人也一样。等到遏哈特厌倦了我--- 我也厌倦了他的时候，那么，要是另外有个女人给他做个伴儿，对于他这可怜的家伙和我自己，都有好处。

FRU BORKMAN.
Men De selv da?

MRS. BORKMAN.
But you yourself?

BORKMANNÉ.
De hát ön maga?

博克曼太太
那么，你自己怎么办呢？

FRU WILTON.
Å, jeg arrangerer mig nok, kan De vide. Farvel allesammen!
(hun hilser og går ud gennem forstuedøren. Erhart står et øjeblik ligesom vaklende; så vender han sig og følger hende.)

MRS. WILTON.
Oh, I shall know what to do, I assure you. Good-bye to you all!
[She bows and goes out by the hall door. ERHART stands for a moment as though wavering; then he turns and follows her.]

VILTONNÉ.
Ó, azon ugyan ne aggódjék kérem, én eligazodom. Magamat ajánlom nagyságtoknak. (Köszön és a külső bejáraton át elmegy. Erhard egy pillanatig határozatlanul áll; azután megfordul és utána megy.)

威尔敦太太
啊，你放心，我自有办法。诸位，再见！
（她鞠躬，从厅门下。遏哈特站了会儿，好像拿不定主意，随后，转身跟她往外走。）

FRU BORKMAN
(med sænkede, foldede hænder).
Barnløs.

MRS. BORKMAN.
[Dropping her folded hands.]
Childless.

BORKMANNÉ.
(Lehullott kezeit összekulcsolja.)
Gyermektelen.

博克曼太太
（把盘着的两只手放下来）
我没有孩子了。

BORKMAN
(som vågnende til beslutning).
Så ud i uvejret alene da! Min hat! Min kappe!
(han går skyndsomt mod døren.)

BORKMAN.
[As though awakening to a resolution.]
Then out into the storm alone! My hat! My cloak!
[He goes hastily towards the door.]

BORKMAN.
(Egy elhatározásra ébred.)
Ugy hát egyedül megyek ki, a zivatarba. Kalapom! Köpenyem! (Gyorsan az ajtó felé.)

博克曼
（好像下了决心）
那么，让我一个人去冲风冒雪吧！我的帽子呢！我的外氅呢！

ELLA RENTHEIM
(i angst; standser ham).
John Gabriel, hvor vil du hen?

ELLA RENTHEIM.
[In terror, stopping him.]
John Gabriel, where are you going?

ELLA.
(Ijedten megfogja.)
John Gábriel, hová akarsz menni?

艾勒·瑞替姆
（害怕，拦住他）
约翰·盖勃吕尔，你上哪儿去？

BORKMAN.
Ud i livets uvejr, hører du. Slip mig, Ella!

BORKMAN.
Out into the storm of life, I tell you. Let me go, Ella!

BORKMAN.
Ki az élet zivatarába, hallod! Bocsáss, Ella!

博克曼
到生活的风浪里去，我告诉你。别拦着我，艾勒！

ELLA RENTHEIM
(holder ham fast).
Nej, nej, jeg slipper dig ikke ud! Du er syg. Jeg kan se det på dig!

ELLA RENTHEIM.
[Holding him back.]
No, no, I won’t let you out! You are ill. I can see it in your face!

ELLA.
(Fogva tartja.)
Nem, nem bocsátalak ki! Te beteg vagy. Látom rajtad!

艾勒·瑞替姆
（把他拉住）
不行，不行，我不让你出去！你病了。从你脸上我看得出！

BORKMAN.
Lad mig gå, siger jeg!
(han river sig løs og går ud i forstuen.)

BORKMAN.
Let me go, I tell you!
[He tears himself away from her, and goes out by the hall.]

BORKMAN.
Bocsáss, ha mondom! (Kitépi magát és a külső bejáraton kimegy.)

博克曼
别拉着我，听见没有！
（他挣脱身子，从外厅下。）

ELLA RENTHEIM
(i døren).
Hjælp mig at holde på ham, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[In the doorway.]
Help me to hold him, Gunhild!

ELLA.
(A küszöbről.)
Gunhild! Segítsd őt visszatartanom!

艾勒·瑞替姆
（在门口）
帮我拉住他，耿希尔得。

FRU BORKMAN
(kold og hård; står midt i stuen).
Jeg holder ikke på noget menneske i hele verden. Lad dem gå fra mig allesammen. Både den ene og den anden! Så langt, – så langt de bare vil. (pludseligt, med et skærende skrig.) Erhart, rejs ikke!
(hun styrter med udbredte arme mod døren. Ella Rentheim standser hende.)

MRS. BORKMAN.
[Coldly and sharply, standing in the middle of the room.]
I will not try to hold any one in all the world. Let them go away from me--both the one and the other! As far--as far as ever they please. [Suddenly, with a piercing shriek.] Erhart, don’t leave me!
[She rushes with outstretched arms towards the door. ELLA RENTHEIM stops her.]

BORKMANNÉ.
(Hidegen, keményen áll a szoba közepén.)
Én senkit sem tartok vissza a világon. Hadd menjenek tőlem, mind valamennyien. Az egyik úgy, mint a másik. Olyan messzire, — olyan messzire, a menynyire csak akarnak. (Hirtelen szivrepesztö sikítással.) Erhard, ne menj el! (Kiterjesztett karokkal rohan az ajtó felé, Ella fogja.)

博克曼太太
（站在屋子当中，冷淡而严峻地）
世界上的人我谁都不想拉住。让他们都走吧--- 一个跟着一个走！他们爱走多远就走多远。（突然尖声叫起来）遏哈特，你别离开我！
（她伸开两手，向门口冲过去。艾勒·瑞替姆把她拦住。）

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=709eab14-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display