Bibliotheca Polyglotta

FJERDE AKT

(Åben gårdsplads udenfor hovedbygningen, som ligger til højre. Et hjørne af denne med indgangsdør og en flad stentrappe springer frem. Langs baggrunden, nær ind til gården, strækker sig bratte granbevoksede lier. Begyndende spredt småskog til venstre. Snevejret er ophørt; men jorden er højt dækket af den nylig faldne sne. Granerne, ludende og tunge, ligeså. Mørk natteluft. Drivende skyer. Månen skimtes undertiden svagt. Omgivelserne modtager kun et mat lys fra sneen.)
(Borkman, fru Borkman og Ella Rentheim står ude på trappen. Borkman læner sig mat og træt op imod husvæggen. Han har en gammeldags slængkappe kastet over skuldrene, holder en blød grå filthat i den ene hånd og en tyk knortekæp i den anden. Ella Rentheim bærer sin kåbe på armen. Fru Borkmans store tørklæde er gledet ned over nakken, så at hendes hår er blottet.)

ACT FOURTH

An open space outside the main building, which lies to the right. A projecting corner of it is visible, with a door approached by a flight of low stone steps. The background consists of steep fir-clad slopes, quite close at hand. On the left are small scattered trees, forming the margin of a wood. The snowstorm has ceased; but the newly fallen snow lies deep around. The fir-branches droop under heavy loads of snow. The night is dark, with drifting clouds. Now and then the moon gleams out faintly. Only a dim light is reflected from the snow.
BORKMAN, MRS. BORKMAN and ELLA RENTHEIM are standing upon the steps, BORKMAN leaning wearily against the wall of the house. He has an old-fashioned cape thrown over his shoulders, holds a soft grey felt hat in one hand and a thick knotted stick in the other. ELLA RENTHEIM carries her cloak over her arm. MRS. BORKMAN’s great shawl has slipped down over her shoulders, so that her hair is uncovered.

NEGYEDIK FELVONÁS.

(Nyitott udvar a jobb oldalt fekvő épület előtt. Ennek egy szeglete látható a kapuval, melyhez egy alacsony kőlépcső vezet. A háttérben, közvetlen az udvar mellett, meredek fenyővel benőtt magaslatok. Balfelől kezdődő, ritkás erdő. A hózivatar megszűnt, de a frissen esett hó vastagon takarja a főidet. Épp úgy a fenyőket is, melyeknek ágai meghajlanak a súlyuk alatt. Száguldó fellegek. A hold bujkál és néha határozatlanul látható. Csak a hó áraszt bágyadt világosságot.)
(Borkman, Borkmanné és Ella a lépcsőn állanak. Borkman fáradtan és kimerültén a falnak dől. Régi divatú galléros köpeny a vállaira vetve, egyik kezében egy puha, szürke nemezkalap, a másikban egy furkós bot. Rentheim Ella köpönyegét csak a karján viszi. Borkmanné fejéről nagykendője lecsúszott a vállára úgy, hogy hajadon fővel van.)

第四幕
正房外面的空场，房屋在右首。我们可以看见空场突出的一角，有门，门前有一溜矮石阶。后方是一片满植枞树的陡坡，离前面不远。左首有许多散漫的小树，构成一座林子的边缘。风雪已经停止，可是周围厚厚地堆着刚下的雪。枞树枝被厚雪压得抬不起头来。夜色如墨，天上飘着云。月亮偶然从云缝中透出一丝淡光，只是从雪地上闪出一道微弱的反光。
博克曼、博克曼太太和艾勒·瑞替姆都站在石阶上，博克曼疲乏地倚着屋墙。他肩上披一件旧斗篷，一手拿着一顶灰色软呢帽，一手拿着一根有节的粗手杖。艾勒·瑞替姆的外氅搭在胳臂上。博克曼太太的大围巾滑到了肩膀下，因此她的头发在外面露着。

ELLA RENTHEIM
(har stillet sig i vejen for fru Borkman).
Gå ikke efter ham, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[Barring the way for MRS. BORKMAN.]
Don’t go after him, Gunhild!

ELLA.
(Borkmanné utjába áll.)
Ne menj utána, Gunhild!

艾勒·瑞替姆
（挡住博克曼太太的路）
别追他了，耿希尔得！

FRU BORKMAN
(i angst og oprør).
Slip mig forbi, du! Han må ikke rejse fra mig!

MRS. BORKMAN.
[In fear and agitation.]
Let me pass, I say! He must not go away from me!

BORKMANNÉ.
(Ijedt izgalomban.)
Bocsáss, azt mondom! Nem szabad tőlem távoznia.

博克曼太太
（又害怕又慌乱）
别拦我，听见没有！我绝不能放他走！

ELLA RENTHEIM.
Det er så rent unyttigt, siger jeg dig! Du når ham ikke.

ELLA RENTHEIM.
It is utterly useless, I tell you! You will never overtake him.

ELLA.
Mondom neked, hogy hiába! Úgy sem éred utól.

艾勒·瑞替姆
一点用处都没有，我告诉你！你反正追不上他了。

FRU BORKMAN.
Lad mig gå alligevel, Ella! Jeg vil skrige højt efter ham nedover vejen. Og sin mors skrig må han da vel høre!

MRS. BORKMAN.
Let me go, Ella! I will cry aloud after him all down the road. And he must hear his mother’s cry!

BORKMANNÉ.
Hadd kísértsem meg, Ella! Utána fogok kiáltozni az országúton. És az anyja sikoltását mégis meg kell hallania!

博克曼太太
别拦我，艾勒！我要在大路上高声叫他。他一定会听见他母亲的喊声！

ELLA RENTHEIM.
Han kan ikke høre dig. Han sidder visst alt inde i vognen –

ELLA RENTHEIM.
He cannot hear you. You may be sure he is in the sledge already.

ELLA.
De lehetetlen hallania. Bizonyosan már benne ül a szánkában.

艾勒·瑞替姆
他不会听见。你要知道，他已经在雪橇里了。

FRU BORKMAN.
Nej, nej, – han kan da ikke sidde i vognen endnu!

MRS. BORKMAN.
No, no; he can’t be in the sledge yet!

BORKMANNÉ.
Nem, nem, — csak nem ülhet már a szánkában!

博克曼太太
不，不，这时候他还不会在雪橇里！

ELLA RENTHEIM.
Han sidder for længst i vognen, tro du mig.

ELLA RENTHEIM.
The doors are closed upon him long ago, believe me.

ELLA.
Biztositlak, hogy már régen benne ül.

艾勒·瑞替姆
门早已关上了，我告诉你。

FRU BORKMAN
(i fortvilelse).
Sidder han i vognen, – så sidder han der med hende, med hende, – hende!

MRS. BORKMAN.
[In despair.]
If he is in the sledge, then he is there with her, with her--her!

BORKMANNÉ.
(Kétségbeesve.)
Ha a szánkában ül, — akkor vele ül ott, vele, — vele!

博克曼太太
（绝望）
如果他已经在雪橇里，那么，他跟她--- 跟她--- 跟她在一块儿了！

BORKMAN
(ler skummelt).
Og så hører han nok ikke sin mors skrig da.

BORKMAN.
[Laughing gloomily.]
Then he probably won’t hear his mother’s cry.

BORKMAN.
(Keserű nevetéssel.)
És akkor ugyan nem hallja az anyja kiáltását.

博克曼
（凄然大笑）
那么，他大概听不见他母亲的喊声了。

FRU BORKMAN.
Nej, – så hører han det ikke. (lytter.) Hys! Hvad er det?

MRS. BORKMAN.
No, he will not hear it. [Listening.] Hark! what is that?

BORKMANNÉ.
Nem, — akkor nem hallja. Csitt, mi ez?

博克曼太太
嗯，他听不见了。（听）听！那是什么声音？

ELLA RENTHEIM
(også lyttende).
Det høres ligesom bjældeklang –

ELLA RENTHEIM.
[Also listening.]
It sounds like sledge-bells.

BORKMANNÉ.
(Hallgatódzik.)
>Mintha szán csörgő volna.

艾勒·瑞替姆
（也听）
好像是雪橇的铃声！

FRU BORKMAN
(med et dæmpet udråb).
Det er hendes vogn!

MRS. BORKMAN.
[With a suppressed scream.]
It is her sledge!

BORKMANNÉ.
(Tompa kiáltással.)
Az ö szánkója!

博克曼太太
（低低一声惊呼）
这是她的雪橇！

ELLA RENTHEIM.
Eller kanske en andens –

ELLA RENTHEIM.
Perhaps it’s another.

ELLA.
Vagy talán másé —

艾勒·瑞替姆
也许是另外一辆。

FRU BORKMAN.
Nej, nej, det er fru Wiltons slædevogn! Jeg kender sølvklokkerne! Hør! Nu kører de lige forbi her – nedenunder bakken!

MRS. BORKMAN.
No, no, it is Mrs. Wilton’s covered sledge! I know the silver bells! Hark! Now they are driving right past here, at the foot of the hill!

BORKMANNÉ.
Nem, nem, ez Viltonné szánkója. Megismerem ezüst csörgőiről! Hallod! Most haladnak el itt alattunk a hegy tövében!

博克曼太太
不，不，这是威尔敦太太的带篷雪橇！我听得出那银铃的声音！快听！现在他们正沿着山脚从这儿经过！

ELLA RENTHEIM
(hurtigt).
Gunhild, vil du skrige efter ham, så skrig nu! Kanske han alligevel –!
(Bjældeklangen lyder lige ved, inde i skogen.)

ELLA RENTHEIM.
[Quickly.]
Gunhild, if you want to cry out to him, now is the time! Perhaps after all----! [The tinkle of the bells sounds close at hand, in the wood.]

ELLA.
(Hirtelen.)
Gunhild, ha utána akarsz kiáltani, akkor most hamar kiálts ! Talán mégis csak meg — !
(A csörgetyű egészen közelről hallatszik.)

艾勒·瑞替姆
（急急地）
耿希尔得，如果你要叫他，现在正是时候！说不定他还会--- ！（叮当的铃声在附近树林里响）

ELLA RENTHEIM.
Skynd dig, Gunhild! Nu er de lige nedenunder os!

Make haste, Gunhild! Now they are right under us!

ELLA.
Hamar, Gunhild! Most éppen alattunk vannak.

赶快，耿希尔得！现在他们正在咱们下面！

FRU BORKMAN
(står et øjeblik ubesluttet; derpå stivner hun, hård og kold).
Nej. Jeg skriger ikke efter ham. Lad Erhart Borkman køre mig forbi. Langt, langt ud i det, han nu kalder livet og lykken.
(Lyden taber sig i det fjerne.)

MRS. BORKMAN.
[Stands for a moment undecided, then she stiffens and says sternly and coldly.]
No. I will not cry out to him. Let Erhart Borkman pass away from me--far, far away--to what he calls life and happiness.
[The sound dies away in the distance.]

BORKMANNÉ.
(Egy percig határozatlan, azután ismét merev, hideg és kemény lesz.)
Nem. Nem kiáltok utána. Hadd menjen el mellettem Borkman Erhard. Messze, messze ki az után, a mit ő most boldogságnak és életnek nevez.
(A csörgetyű hang elvész a távolban.)

博克曼太太
（犹豫不决地站了会儿，随后，态度突然坚决起来，冷淡而严厉）
不。我不想叫他了。让遏哈特·博克曼走吧--- 走得远远地--- 去找他所说的生活和快乐吧。
（铃声在远处渐渐消失。）

ELLA RENTHEIM
(lidt efter).
Nu høres ikke klokkerne længer.

ELLA RENTHEIM.
[After a moment.]
Now the bells are out of hearing.

ELLA.
(Szünet után.)
Már nem hallatszik a csörgetyű hang.

艾勒·瑞替姆
（过了片刻）
现在铃声听不见了。

FRU BORKMAN.
Jeg syntes, de lød som gravklokker.

MRS. BORKMAN.
They sounded like funeral bells.

BORKMANNÉ.
Nekem olyannak tetszett, mint a lélekharang.

博克曼太太
它们好像送丧的钟声。

BORKMAN
(med tør, dæmpet latter).
Åhå, – der ringes ikke over mig endnu!

BORKMAN.
[With a dry suppressed laugh.]
Oho--it is not for me they are ringing to-night!

BORKMAN.
(Száraz, tompa nevetéssel)
Hohó, — nekem még nem szól a halálharang!

博克曼
（一声低低的干笑）
嘿嘿--- 今天晚上的丧钟不是为我敲的！

FRU BORKMAN.
Men over mig. Og over ham, som rejste fra mig.

MRS. BORKMAN.
No, but for me--and for him who has gone from me.

BORKMANNÉ.
Hanem nekem. És annak, a ki itt hagyott.

博克曼太太
不是为你，是为我--- 和那个离开我的人敲的。

ELLA RENTHEIM
(nikker tankefuldt).
Hvem véd, om de ikke ringer livet og lykken ind for ham alligevel Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Nodding thoughtfully.]
Who knows if, after all, they may not be ringing in life and happiness for him, Gunhild.

ELLA.
(Elgondolkozva bólint.)
Ki tudja, Gunhild, hátha mégis az életre, a boldogságra szól neki az a csöngetyű hang.

艾勒·瑞替姆
（若有所思地点点头）
谁能料得定归根结底这些铃声不会把生活和快乐带给他呢，耿希尔得。

FRU BORKMAN
(farer op; ser hårdt på hende).
Livet og lykken, siger du!

MRS. BORKMAN.
[With sudden animation, looking hard at her.]
Life and happiness, you say!

BORKMANNÉ.
(Fölriad, éles tekintettel)
Az életre, a boldogságra, azt mondod!

博克曼太太
（突然振作精神，眼睛盯着她）
你说，生活和快乐！

ELLA RENTHEIM.
For en stakket stund ialfald.

ELLA RENTHEIM.
For a little while at any rate.

ELLA.
Legalább egy időre.

艾勒·瑞替姆
短时期至少办得到。

FRU BORKMAN.
Vilde du unde ham livet og lykken, – med hende?

MRS. BORKMAN.
Could you endure to let him know life and happiness, with her?

BORKMANNÉ.
Kívánod neki az életet a boldogságot, közösen azzal a nővel?

博克曼太太
难道你甘心让遏哈特跟她在一起享受生活和快乐吗？

ELLA RENTHEIM
(varmt og inderligt).
Ja, af min hele, fulde sjæl vilde jeg det!

ELLA RENTHEIM.
[With warmth and feeling.]
Indeed, I could, with all my heart and soul!

ELLA.
(Melegen, bensőséggel.)
Igen, egész szivemből, egész lelkemből kívánnám neki!

艾勒·瑞替姆
（带着热情）
我甘心，我真心愿意！

FRU BORKMAN
(koldt).
Så må du være rigere på kærlighedskraft, du, end jeg.

MRS. BORKMAN.
[Coldly.]
Then you must be richer than I am in the power of love.

BORKMANNÉ.
(Hidegen.)
Akkor te gazdagabb vagy szeretetben, mint én.

博克曼太太
（冷冷地）
这么说，在爱情上头，你的度量一定比我大。

ELLA RENTHEIM
(ser langt hen for sig).
Det er kanske kærlighedssavnet, som holder den kraft oppe.

ELLA RENTHEIM.
[Looking far away.]
Perhaps it is the lack of love that keeps the power alive.

ELLA.
(Maga elé, mintha a távolba tekintene.)
Talán éppen az tartja fön a szeretet erejét, hogy nélkülöznünk kell a szeretetet!

艾勒·瑞替姆
（眼睛望着远处）
也许正因为缺少爱情，所以我才能保持那种度量。

FRU BORKMAN
(fæster øjnene på hende).
Hvis så er, – da bli’r nok jeg snart lige så rig som du, Ella.
(hun vender sig og går ind i huset.)

MRS. BORKMAN.
[Fixing her eyes on her.]
If that is so, then I shall soon be as rich as you, Ella.
[She turns and goes into the house.]

BORKMANNÉ.
(Föltekint rá.)
Ha úgy van, akkor nemsokára én is olyan gazdag leszek szeretetben, mint te vagy Ella. (Megfordul és bemegy a házba.)

博克曼太太
（两眼盯着她）
艾勒，如果这话是真的，那么，我的度量不久也会像你的一样大。
（她转身进屋。）

ELLA RENTHEIM
(står en stund og ser bekymret på Borkman; så lægger hun hånden varsomt på hans skulder).
John, kom så og gå ind, du også.

ELLA RENTHEIM.
[Stands for a time looking with a troubled expression at BORKMAN; then lays her hand cautiously on his shoulder.]
Come, John--you must come in, too.

ELLA.
(Egy ideig aggodalmasan nézi Borkmant; azután óvatosan vállára teszi kezét.)
Gyere John, te is eredj be.

艾勒·瑞替姆
（面有愁容，站着瞧了博克曼一会儿，然后小心地把手搭在他肩膀上）
喂，约翰--- 你也得进去。

BORKMAN
(ligesom opvågnende).
Jeg?

BORKMAN.
[As if wakening.]
I?

BORKMAN.
(Fölébredve.)
Én?

博克曼
（好像从梦中醒来）
我？

ELLA RENTHEIM.
Ja. Du tåler ikke den hvasse vinterluft. Det kan jeg se på dig, John. Kom så og gå ind med mig. Ind under tag, hvor der er varmt.

ELLA RENTHEIM.
Yes, this winter air is too keen for you; I can see that, John. So come--come in with me--into the house, into the warmth.

ELLA.
Igen. Te nem bírod el az éles téli levegőt. Látom rajtad John. Gyere most, gyere be velem. Fedél alá, a jó melegre.

艾勒·瑞替姆
是啊，我看得出，这冬天的寒气你受不住，约翰。进去吧--- 跟我一块儿--- 进屋去，到温暖地方去。

BORKMAN
(vred).
Op igen på salen kanske!

BORKMAN.
[Angrily.]
Up to the gallery again, I suppose.

BORKMAN.
(Zordul)
Talán oda föl a terembe?

博克曼
（发怒）
叫我再上楼，是不是？

ELLA RENTHEIM.
Helst ind i stuen til hende.

ELLA RENTHEIM.
No, rather into the room below.

ELLA.
Inkább ő hozzá, a szobába.

艾勒·瑞替姆
不，到楼下那间屋里去。

BORKMAN
(farer op i hæftighed).
Aldrig i livet sætter jeg foden under det tag mere!

BORKMAN.
[His anger flaming forth.]
Never will I set foot under that roof again!

BORKMAN.
(Hevesen.)
Soha életemben be nem lépek többé ebbe a házba!

博克曼
（勃然大怒）
我的脚再也不迈进那所房子了！

ELLA RENTHEIM.
Men hvor vil du da hen? Så sent, ved nattetid, John?

ELLA RENTHEIM.
Where will you go then? So late, and in the dark, John?

ELLA.
De hát hová mennél? Ilyen késő éjszaka John?

艾勒·瑞替姆
那么，你上哪儿去？这么晚，又这么黑，约翰？

BORKMAN
(sætter hatten på).
Først og fremst så vil jeg nu gå ud og se til alle mine gemte skatte.

BORKMAN.
[Putting on his hat.]
First of all, I will go out and see to all my buried treasures.

BORKMAN.
(Kalapját fölteszi.)
Mindenekelőtt menni akarok, hogy minden rejtett kincsemet szemügyre vegyem.

博克曼
（戴帽子）
第一步，我要去照看我那些埋藏的宝贝。

ELLA RENTHEIM
(ser ængstelig på ham).
John, – jeg forstår dig ikke!

ELLA RENTHEIM.
[Looking anxiously at him.]
John--I don’t understand you.

ELLA.
(Ijedten tekint rá.)
John, — nem értelek!

艾勒·瑞替姆
（担心地瞧他）
约翰--- 我不明白你的话。

BORKMAN
(i hostende latter).
Å, det er ikke bortgemt tyvegods, jeg mener. Vær ikke ræd for det, Ella. (standser og peger ud.) Se ham der, du! Hvem er det?
(Vilhelm Foldal, i en gammel, tilsneet kavaj, med hatten nedbrættet og med en stor paraply i hånden, kommer frem foran hjørnet af huset, møjsomt stavrende gennem sneen. Han hinker stærkt på den venstre fod.)

BORKMAN.
[With laughter, interrupted by coughing.]
Oh, it is not hidden plunder I mean; don’t be afraid of that, Ella. [Stopping, and pointing outwards.] Do you see that man there? Who is it?
[VILHELM FOLDAL, in an old cape, covered with snow, with his hat-brim turned down, and a large umbrella in his hand, advances towards the corner of the house, laboriously stumbling through the snow. He is noticeably lame in his left foot.]

BORKMAN.
(Kehülő nevetéssel.)
Ó, nem lopott jószágok a mikről beszélek. Csak attól ne tarts Ella! (Megáll és kifelé int) Nézd csak azt ott a! Kicsoda az?
(Foldal a ház sarkán befordul. Ócska, lehavazott kabátban, kalapja karimája, lehajtva, kezében nagy esernyő. Keservesen bukdácsol a havon át, bal lábára láthatólag sántít.)

博克曼
（大笑，笑声被咳嗽打断）
啊，我不是说窝藏的赃物，你别害怕，艾勒。（住嘴，指着外头）你看见那边那人吗？是谁？
（威廉·佛尔达尔披了一件旧斗篷，满身都是雪，帽檐拉了下来，手里拿着一把大伞，跌跌绊绊地从雪里向房子这一角走过来。他的左脚分明是瘸了。）

BORKMAN.
Vilhelm! Hvad vil du her hos mig – nu igen?

BORKMAN.
Vilhelm! What do you want with me again?

BORKMAN.
Vilmos! Mit akarsz te már megint — itt nálam!

博克曼
威廉！你又来干什么？

FOLDAL
(ser op).
I herrens navn, – står du ude på trappen, John Gabriel? (hilser.) Og fruen også, ser jeg!

FOLDAL.
[Looking up.]
Good heavens, are you out on the steps, John Gabriel? [Bowing.] And Mrs. Borkman, too, I see.

FOLDAL.
(Fölpillant.)
Szent atyám, te idekünn vagy a lépcsőn John Gábriel? (Köszön.)
És a mint látom, a nagyságos asszony is!

佛尔达尔
（抬头）
天啊，你为什么站在外头台阶上，约翰·盖勃吕尔？（鞠躬）哦，博克曼太太也在这儿。

BORKMAN
(kort).
Det er ikke fruen.

BORKMAN.
[Shortly.]
This is not Mrs. Borkman.

BORKMAN.
(Kurtán.)
Ez nem a nagyságos asszony.

博克曼
（简短地）
这不是博克曼太太。

FOLDAL.
Å, om forladelse. Jeg har nemlig mistet brillerne i sneen. – Men at du, som ellers aldrig går udenfor en dør –?

FOLDAL.
Oh, I beg pardon. You see, I have lost my spectacles in the snow. But how is it that you, who never put your foot out of doors----?

FOLDAL.
Ah, bocsánatot kérek. Ugyanis a szemüvegemet elvesztettem a hóban. — De hogy te, a ki külömben sohasem jösz ki a kapuba — ?

佛尔达尔
啊，对不起。你看，我的眼镜在雪地里丢了。可是，你从来不出门，今晚怎么--- ？

BORKMAN
(hensynsløst, lystig).
Det er på tiden, jeg begynder at bli’ friluftsmenneske igen, skønner du. Næsten tre år i varetægt; fem år i cellen; otte år på salen deroppe –

BORKMAN.
[Carelessly and gaily.]
It is high time I should come out into the open air again, don’t you see? Nearly three years in detention--five years in prison--eight years in the gallery up there----

BORKMAN.
(Féktelen jó kedvbe csap át.)
Itt az ideje, hogy megint a friss levegőn csatangoljak, azt csak belátod. Majdnem három esztendeig vizsgálati fogságban, öt esztendeig a börtönben, nyolc esztendeig odafönn a teremben. —

博克曼
（高高兴兴，满不在乎）
现在我出来透透气了，你说是不是？被拘留了将近三年--- 在监狱里待了五年--- 在楼上待了八年---

ELLA RENTHEIM
(bekymret).
Borkman, – jeg be’r dig –!

ELLA RENTHEIM.
[Distressed.]
Borkman, I beg you----

ELLA.
(Aggódva.)
Borkman, kérlek! —

艾勒·瑞替姆
（心里难过）
博克曼，我求你---

FOLDAL.
Ak ja, ja, ja –

FOLDAL.
Ah yes, yes, yes!

FOLDAL.
Ah igen, ah igen —

佛尔达尔
啊，对，对，对！

BORKMAN.
Men hvad er det så, du vil mig, spør’ jeg?

BORKMAN.
But I want to know what has brought you here.

BORKMAN.
De most azt kérdem tőled, mit akarsz te velem?

博克曼
我问你，你上这儿来干什么？

FOLDAL
(står fremdeles nedenfor trappen).
Jeg vilde op til dig, John Gabriel. Jeg syntes, jeg måtte op til dig på salen. Herregud, – den salen, du!

FOLDAL.
[Still standing at the foot of the steps.]
I wanted to come up to you, John Gabriel. I felt I must come to you, in the gallery. Ah me, that gallery----!

FOLDAL.
(A ki a lépcső alján megállt.)
Hozzád akartam fölmenni John Gábriel. Ugy tetszett, hogy föl kell hozzád mennem oda a terembe. Édes Istenem, — tudod az a terem!

佛尔达尔
（依然站在台阶下）
我想找你，约翰·盖勃吕尔。我一心要到楼上去找你。嗳，楼上那间屋子---

BORKMAN.
Vilde du der op til mig, som viste dig døren?

BORKMAN.
Did you want to come up to me after I had shown you the door?

BORKMAN.
Hozzám akartál feljönni, hogyan, hozzám, a ki az imént kiutasítottalak?

博克曼
我把你撵走了，你还想找我？

FOLDAL.
Ja, det får i Guds navn være det samme.

FOLDAL.
Oh, I couldn’t let that stand in the way.

FOLDAL.
Ah, Isten látja, hogy az nekem mindegy.

佛尔达尔
嗳，我也不能就此不来啊。

BORKMAN.
Hvad har du gjort ved foden? Du går jo og halter?

BORKMAN.
What have you done to your foot? I see you are limping?

BORKMAN.
Mit csináltál a lábaddal, hiszen sántítsz?

博克曼
你的脚怎么啦？我看你走路一拐一拐的。

FOLDAL.
Ja, tænk dig, du, – jeg er ble’t overkørt.

FOLDAL.
Yes, what do you think--I have been run over.

FOLDAL.
Igen, gondold csak el. — elgázoltak.

佛尔达尔
可不是吗！你猜是怎么回事--- 我让车子撞倒了。

ELLA RENTHEIM.
Overkørt!

ELLA RENTHEIM.
Run over!

ELLA.
Elgázoltak!

艾勒·瑞替姆
让车子撞倒了！

FOLDAL.
Ja, af en slædevogn –

FOLDAL.
Yes, by a covered sledge.

FOLDAL.
Igen, egy szánkó —

佛尔达尔对了，一辆带篷的雪橇。

BORKMAN.
Åhå!

BORKMAN.
Oho!

BORKMAN.
Ohó!

博克曼
哦嗬！

FOLDAL.
– med to heste for. De kom i susende fart nedover bakken. Jeg kunde ikke vige af vejen fort nok; og så –

FOLDAL.
With two horses. They came down the hill at a tearing gallop. I couldn’t get out of the way quick enough; and so----

FOLDAL.
Két ló volt befogva. A lejtőn száguldottak lefelé, nem bírtam elég hirtelen kitérni, — és —

佛尔达尔
两匹马拉着雪橇从山上冲下来。我来不及躲，所以---

ELLA RENTHEIM.
– og så kørte de over Dem?

ELLA RENTHEIM.
And so they ran over you?

ELLA.
És, így elgázoltak?

艾勒·瑞替姆
所以雪橇就把你撞倒了？

FOLDAL.
De kørte lige på mig, frue – eller frøken. Lige på mig kørte de, så jeg rulled rundt i sneen og misted brillerne og fik paraplyen knækket; (gnider sig.) og foden lidt skadet også.

FOLDAL.
They came right down upon me, madam--or miss. They came right upon me and sent me rolling over and over in the snow--so that I lost my spectacles and got my umbrella broken. [Rubbing his leg.] And my ankle a little hurt too.

FOLDAL.
Éppen nekem jöttek, nagyságos asszony, — vagy kisasszony. Éppen egyenesen nekem jöttek, úgy, hogy a hóba bukfenceztem, és elvesztettem a szemüvegemet, és az esernyőm eltörött (A bokáját dörzsölgetvé)
és egy kissé ez a lábam is megsérült

佛尔达尔车子正撞在我身上，太太--- 哦，小姐。它把我撞得在雪地里一连打了几个滚儿--- 眼镜也丢了，伞也折了。（揉揉左脚）脚脖子还受了点儿轻伤。

BORKMAN
(ler indvendig).
Véd du, hvem der sad i den vognen, Vilhelm?

BORKMAN.
[Laughing inwardly.]
Do you know who were in that sledge, Vilhelm?

BORKMAN.
(A gallérjába nevet.)
Tudod, hogy ki ült abban a kocsiban, Vilmos?

博克曼
（心里好笑）
你知道雪橇里是谁，威廉？

FOLDAL.
Nej, hvor kunde jeg se det? Det var jo en lukket vogn, og gardinerne var trukket ned. Og kusken standsed såmænd ikke et øjeblik, da jeg lå der og trilled –. Men det kan også være det samme, for – (udbrydende.) Å, jeg er så forunderlig glad, du!

FOLDAL.
No, how could I see? It was a covered sledge, and the curtains were down. And the driver didn’t stop a moment after he had sent me spinning. But it doesn’t matter a bit, for---- [With an outburst.] Oh, I am so happy, so happy!

FOLDAL.
Nem. Ugyan hogy is láthattam volna? Hiszen csukott szánkó volt, és a függönyök le voltak eresztve. És a kocsis sem állt meg egy szempillantásra se, mikor ott hemperegtem. De hisz az mindegy is mert — (kipattanva belőle.)
Ah, tudod, én olyan csodálatosan víg vagyok!

佛尔达尔
不知道，我怎么瞧得见呢？那是一辆带篷雪橇，并且车帘子都是拉好的。赶车的看见我打滚儿，也不把车子停一停。然而一点儿关系都没有，因为---（一阵高兴）啊，我真快活！

BORKMAN.
Glad?

BORKMAN.
Happy?

BORKMAN.
Vidám?

博克曼
快活？

FOLDAL.
Ja, jeg véd ikke rigtig, hvad jeg skal kalde det. Men jeg synes, at jeg nærmest må kalde det glad. For der er indtruffet noget så rent mærkværdigt! Og derfor så kunde jeg ikke andet, – jeg måtte indom og dele glæden med dig, John Gabriel.

FOLDAL.
Well, I don’t exactly know what to call it. But I think happy is the nearest word. For something wonderful has happened! And that is why I couldn’t help--I had to come out and share my happiness with you, John Gabriel.

FOLDAL.
Igen, nem tudom igazában, hogy nevezzem? De vidám, — azt hiszem ez az igazi. Mert valami csodálatos dolog történt! És azért nem tehettem egyebet, — ki kellett ide jönnöm, és megosztanom veled az örömöt, John Gábriel.

佛尔达尔
嗯，我不知道该怎么说才好。可是我觉得：“快活”这两个字最贴切。因为我碰上了一桩妙事！所以我忍不住--- 我不能不出来，找你陪着我一同快活快活，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(barsk).
Nå, så del den glæden da!

BORKMAN.
[Harshly.]
Well, share away then!

BORKMAN.
(Nyersen.)
No, hát oszd meg az örömet!

博克曼
（粗暴地）
那么，咱们就一同快活吧！

ELLA RENTHEIM.
Å, men få da først din ven ind med dig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
Oh, but first take your friend indoors with you, Borkman.

ELLA.
Ah, de eredj hát előbb be a barátoddal, Borkman.

艾勒·瑞替姆
可是你先得把朋友带到屋里去啊，博克曼。

BORKMAN
(hårdt).
Jeg vil ikke ind i huset, har jeg sagt.

BORKMAN.
[Sternly.]
I have told you I will not go into the house.

BORKMAN.
(Keményen.)
Mondtam már, hogy nem akarok bemenni.

博克曼
（严厉地）
我跟你说过了，我不愿意再走进那所房子。

ELLA RENTHEIM.
Men du hører jo, at han er ble’t overkørt!

ELLA RENTHEIM.
But don’t you hear, he has been run over!

ELLA.
De hallod, hogy elgázolták.

艾勒·瑞替姆
可是你没听见吗，他被车子撞倒了！

BORKMAN.
Å, overkørt bli’r vi allesammen – en gang i livet. Men så får en rejse sig op igen. Og lade som ingenting.

BORKMAN.
Oh, we are all of us run over, sometime or other in life. The thing is to jump up again, and let no one see you are hurt.

BORKMAN.
Ejh mit, mind valamennyünket elgázolnak — egyszer az életben. De éppen az az, hogy megint talpra kell állnnnk, — és úgy tennünk, mintha semmi sem történt volna.

博克曼
嗯，我们迟早都会被人撞倒的。最要紧的是，赶紧再爬起来，别让人家看见你受了伤。

FOLDAL.
Det var et dybsindigt ord, John Gabriel. Men jeg kan så inderlig godt fortælle her ude i en fart.

FOLDAL.
That is a profound saying, John Gabriel. But I can easily tell you my story out here, in a few words.

FOLDAL.
Ez mély értelmű mondás John Gábriel. De hát' iszen igen jól elmondhatom hirtelenében idekünn is.

佛尔达尔
这话很奥妙，约翰·盖勃吕尔。可是我的事在这儿几句话就可以说完。

BORKMAN
(mildere).
Ja, tjen mig i det, Vilhelm.

BORKMAN.
[More mildly.]
Yes, please do, Vilhelm.

BORKMAN.
(Enyhébben.)
Igen, légy oly jó Vilmos.

博克曼
（温和了些）
请说，威廉。

FOLDAL.
Ja, nu skal du bare høre! Tænk dig, du, – da jeg kommer hjem her iaftes fra dig, – så finder jeg et brev. – Kan du gætte, hvem det var fra?

FOLDAL.
Well, now you shall hear! Only think, when I got home this evening after I had been with you, what did I find but a letter. Can you guess who it was from?

FOLDAL.
No most figyelj! Gondold csak — a mint az imént tőled hazamegyek, egy levelet találok otthon. Ugyan találd el kitől?

佛尔达尔
好，我告诉你吧！刚才傍晚我从你这儿回家以后，想不到看见了一封信。你猜是谁写给我的？

BORKMAN.
Kanske det var fra din lille Frida?

BORKMAN.
Possibly from your little Frida?

BORKMAN.
Talán bizony a kis Fridától?

博克曼
也许是你的小富吕达吧？

FOLDAL.
Netop! Tænk, at du traf det straks! Ja, det var et langt – temmelig langt brev fra Frida, du. Der havde været en tjener og bragt det. Og kan du tænke dig, hvad hun skriver om?

FOLDAL.
Precisely! Think of your hitting on it at once! Yes, it was a long letter from Frida. A footman had brought it. And can you imagine what was in it?

FOLDAL.
Csakugyan! De hogy eltaláltad azonnal! Igen, egy hosszú, tudod meglehetős hosszú levél volt Fridától. Egy inas hozta. És el tudod-é ugyan képzelni, hogy miért írt?

佛尔达尔
一点儿都不错！你居然一猜就着！不错，正是富吕达写的一封长--- —封相当长的信。是一位当差的送来的。你猜猜信里说些什么？

BORKMAN.
Skulde det muligens være for at sige farvel til forældrene.

BORKMAN.
Perhaps it was to say good-bye to her mother and you?

BORKMAN.
Valószínűleg, hogy bucsut vegyen szüleitől?

博克曼
也许是向她母亲和你告别吧？

FOLDAL.
Akkurat! Det er mærkværdigt som du kan gætte, John Gabriel! Jo, hun skriver, at fru Wilton har fattet så stor godhed for hende. Og nu vil fruen rejse med hende til udlandet. For at Frida kan få lære mere musik, skriver hun. Og så har fru Wilton sørget for en dygtig lærer, som skal være med på rejsen. Og læse med Frida. For, desværre, hun er nok lidt forsømt i enkelte stykker, skønner du.

FOLDAL.
Exactly! How good you are at guessing, John Gabriel! Yes, she tells me that Mrs. Wilton has taken such a fancy to her, and she is to go abroad with her and study music. And Mrs. Wilton has engaged a first-rate teacher who is to accompany them on the journey--and to read with Frida. For unfortunately she has been a good deal neglected in some branches, you see.

FOLDAL.
De egy hajszálra! Csodálatos, milyen jól eltaláltad John Gábriel! Igen, azt irja, hogy Viltonné annyira érdeklődik iránta. És most a külföldre akar vele utazm. Hogy Frida kiképezhesse magát a zenében, irja. És hogy Viltonné asszony kitűnő tanítóról is gondoskodott, a ki velük utazik, hogy Fridát tanítsa. Mert a nevelése, sajnos, el van hanyagolva, bizonyos részben, hisz ezt te is érted.

佛尔达尔
一点儿都不错！你真会猜，约翰·盖勃吕尔！不错，她告诉我，威尔敦太太怎么喜欢她，要带她出国学音乐。还给她请了一位头等音乐老师，陪着她们俩旅行，并且还要教富吕达念书。你要知道，有几个科目富吕达从前都没好好学过。

BORKMAN
(ler indvendig, så det klukker i ham).
Ja vel, ja vel. Jeg skønner det altsammen så urimelig godt, Vilhelm.

BORKMAN.
[Shaken with inward laughter.]
Of course, of course--I see it all quite clearly, Vilhelm.

BORKMAN.
(Befelé nevet, hogy csak ugy reng a teste.)
Hogyne, hogyne. Nagyszerűen értem az egészet, Vilmos.

博克曼
（心里暗笑不止）
当然，我都明白，威廉。

FOLDAL
(fortsætter ivrig).
Og tænk, hun fik først vide det om rejsen nu ikveld. Det var i det selskabet, som du véd nok, hm! Og endda så fandt hun tid til at skrive. Og brevet er så varmt og så smukt og så hjerteligt skrevet, forsikrer jeg dig til. Ikke spor af foragt for sin far nu længer. Og så det fine træk, du, at hun vilde sige os farvel skriftlig – før hun rejste. (ler.) Men det bli’r der rigtignok ikke noget af!

FOLDAL.
[Eagerly continuing.]
And only think, she knew nothing about the arrangement until this evening; at that party, you know, h’m! And yet she found time to write to me. And the letter is such a beautiful one--so warm and affectionate, I assure you. There is not a trace of contempt for her father in it. And then what a delicate thought it was to say good-bye to us by letter--before she started. [Laughing.] But of course I can’t let her go like that.

FOLDAL.
(Buzgón folytatja.)
És képzeld el, csak ma este értesült az utazásról. Hiszen tudod, az urak, na. — És mégis talált módot az írásra. És milyen melegen van az a levél irva, hidd el, csupa szív. Nyoma sincs benne többé az apja kicsinylésének. Aztán tudod az a gyöngéd vonás, hogy írásban akar tőlünk elbúcsúzni — mielőtt elutazott volna. (Nevet.) Hanem persze, hogy abból semmi sem lesz.

佛尔达尔
（继续高高兴兴说下去）
你想想，这个计划她今晚才知道，在宴会时才知道！可是她居然还有工夫给我写信。信还写的真漂亮--- 真亲热，我告诉你。信里丝毫没有瞧不起她父亲的口气。还有，她在动身以前，自己不来，写封信向我们告别，她多么会体贴。（大笑）当然，我不可能让她就这么走。

BORKMAN
(ser spørgende på ham).
Hvorledes det?

BORKMAN.
[Looks inquiringly at him.]
How so?

BORKMAN.
(Kérdve néz rá.)
Hogy hogy?

博克曼
（探问地瞧着他）
你打算怎么办？

FOLDAL.
Hun skriver, at imorgen tidlig rejser de. Ganske tidligt.

FOLDAL.
She tells me that they start early to-morrow morning; quite early.

FOLDAL.
Azt irja, hogy holnap reggel utaznak. Igen korán reggel.

佛尔达尔
她告诉我，他们明天早晨动身--- 大清早动身。

BORKMAN.
Se, se, – imorgen? Skriver hun det?

BORKMAN.
Oh indeed--to-morrow? Does she tell you that?

BORKMAN.
No nézze meg az ember, holnap? Azt irja?

博克曼
哦，真的--- 明天动身？她是这么说的吗？

FOLDAL
(ler og gnider hænderne).
Ja, men nu er jeg listig, jeg, ser du! Nu går jeg lige op til fru Wiltons –

FOLDAL.
[Laughing and rubbing his hands.]
Yes; but I know a trick worth two of that, you see! I am going straight up to Mrs. Wilton’s----

FOLDAL.
(Nevet és kezeit dörzsöli.)
Igen, csakhogy én ravasz ficzkó vagyok, tudod! Most rögtön oda megyek Viltonnéhoz.

佛尔达尔
（大笑，搓搓手）
是。可是我有个更高明的办法，你瞧着吧！我马上就到威尔敦太太家去---

BORKMAN.
Nu ikveld?

BORKMAN.
This evening?

BORKMAN.
Most, éjnek idején?

博克曼
今晚就去？

FOLDAL.
Ja Herregud, det er da ikke så svært sent endnu. Og skulde der alt være stængt, så ringer jeg på. Uden videre. For jeg vil og jeg må se Frida, før hun rejser. Godnat, godnat!
(han vil gå.)

FOLDAL.
Oh, it’s not so very late yet. And even if the house is shut up, I shall ring; without hesitation. For I must and will see Frida before she starts. Good-night, good-night!
[Makes a movement to go.]

FOLDAL.
Ugyan,, édes Istenem, olyan szörnyű késő csak még sincs. Es ha a kapu már he volna zárva, no hát akkor csengetek. Egész egyszerűen. Mert Fridát látni akarom, látnom kell mielőtt elutazik. Tehát jó éjszakát kívánok.
(Indulni készül.)

佛尔达尔
嗯，现在时候还不算太晚。即使她家已经关了门，我会拉铃，我绝不犹豫。我一定得在富吕达动身以前跟她见一面。明天见，明天见！
（正要动脚）

BORKMAN.
Hør her, min stakkers Vilhelm, – du kan spare dig det tunge vejstykke.

BORKMAN.
Stop a moment, my poor Vilhelm; you may spare yourself that heavy bit of road.

BORKMAN.
Megállj csak, szegény Vilmosom, — megkímélheted magadat attól a fáradságos úttól.

博克曼
别忙，可怜的威廉。我劝你省下这段费力的路程吧。

FOLDAL.
Å, du tænker på den foden –

FOLDAL.
Oh, you are thinking of my ankle----

FOLDAL.
Ah, te erre a lábamra gondolsz itt-é — ?

佛尔达尔
啊，你是为我的脚脖子着想。

BORKMAN.
Ja, og så slipper du ikke ind hos fru Wiltons alligevel.

BORKMAN.
Yes; and in any case you won’t get in at Mrs. Wilton’s.

BORKMAN.
Igen, és azonkívül ugy sem jutsz be Viltonné házába.

博克曼
对了。反正你走不进威尔敦太太的大门。

FOLDAL.
Jo såmænd gør jeg så. Jeg bli’r ved at ringe og kime på klokken, til der kommer nogen og lukker op. For Frida må jeg og skal jeg se.

FOLDAL.
Yes, indeed I will. I’ll go on ringing and knocking till some one comes and lets me in. For I must and will see Frida.

FOLDAL.
Dehogy nem. Én csöngetek míg valaki csak jön és kinyitja. Mert Fridát akarom látni és kell látnom Fridát ...

佛尔达尔
我走得进。我会不停地拉铃，不停地敲门，等到有人开门让我进去，我才罢休。我一定要跟富吕达见一面

ELLA RENTHEIM.
Deres datter er alt rejst, herr Foldal.

ELLA RENTHEIM.
Your daughter has gone already, Mr. Foldal.

ELLA.
Az ön leánya már elment Foldal úr.

艾勒·瑞替姆
你女儿已经走了，佛尔达尔先生。

FOLDAL
(står som slagen).
Er Frida alt rejst! Véd De det visst? Hvem har De det fra?

FOLDAL.
[Stands as though thunderstruck.]
Has Frida gone already! Are you quite sure? Who told you?

FOLDAL.
(Mintha villám sújtotta volna.)
Frida már elment? Kitől hallotta ezt?

佛尔达尔
（目瞪口呆）
富吕达已经走了！你拿的稳吗？谁告诉你的？

BORKMAN.
Vi har det fra hendes vordende lærer.

BORKMAN.
We had it from her future teacher.

BORKMAN.
A jövendőbeli tanítójától tudtuk meg.

博克曼
是她的那位将来的教师告诉我们的。

FOLDAL.
Så? Og hvem er han da?

FOLDAL.
Indeed? And who is he?

FOLDAL.
Ugy? És ki lehet az?

佛尔达尔
哦？那位老师是谁？

BORKMAN.
Det er en student Erhart Borkman.

BORKMAN.
A certain Mr. Erhart Borkman.

BORKMAN.
Bizonyos Borkman Erhard urfi —

博克曼
是一位遏哈特·博克曼先生。

FOLDAL
(strålende glad).
Din søn, John Gabriel! Skal han rejse med?

FOLDAL.
[Beaming with joy.]
Your son, John Gabriel? Is he going with them?

FOLDAL.
(Sugárzik az örömtől.)
A te fiad John Gábriel! Együtt mentek?

佛尔达尔
（满面喜色）
就是你儿子吗，约翰·盖勃吕尔！他跟她们一块儿走吗？

BORKMAN.
Jaha; det er ham, som skal hjælpe fru Wilton med at oplære din lille Frida.

BORKMAN.
Yes; it is he that is to help Mrs. Wilton with little Frida’s education.

BORKMAN.
Ugy van, neki kell Viltonné segítségére lenni, a te kis Fridád kiképzésében.

博克曼
对了。将来帮着威尔敦太太教育富吕达的人就是他。

FOLDAL.
Nå, Gud ske lov og tak! Så er jo barnet i de bedste hænder da. Men er det også ganske visst, at de alt er rejst med hende?

FOLDAL.
Oh, Heaven be praised! Then the child is in the best of hands. But is it quite certain that they have started with her already?

FOLDAL.
No, hála legyen a jóságos Istennek! Hiszen akkor a legjobb kezekben van az a gyermek. De hát egészen bizonyos, hogy már elutaztak vele?

佛尔达尔
噢，谢天谢地！这么说，那孩子有了最好的照应了。可是，你说，她已经跟他们走了，这话靠得住吗？

BORKMAN.
De rejste med hende i den vognen, som kørte dig over på vejen.

BORKMAN.
They took her away in that sledge which ran you over in the road.

BORKMAN.
Abban a szánkóban utaztak el vele, a melyik téged elgázolt.

博克曼
他们带她坐着走的正是把你撞倒的那辆雪橇。

FOLDAL
(slår hænderne sammen).
Tænke sig til, at min lille Frida sad inde i den pragtfulde vognen!

FOLDAL.
[Clasping his hands.]
To think that my little Frida was in that magnificent sledge!

BORKMAN.
(Kezeit összecsapva.)
Teremtő atyám! Abban a pompás szánkóban ült az én kis Fridám!

佛尔达尔
（两手紧握）
嗳呀，我的小富吕达居然坐在那么一辆讲究雪橇里！

BORKMAN
(nikker).
Jo-jo, Vilhelm, – din datter er kommen godt op at køre. Og student Borkman også. – Nå, – la’ du så mærke til sølvklokkerne?

BORKMAN.
[Nodding.]
Yes, yes, Vilhelm, your daughter has come to drive in her carriage. And Master Erhart, too. Tell me, did you notice the silver bells?

BORKMAN.
(Bólint.)
Igen, igen Vilmos, a te leányod most úri módba jutott. És Borkman urfi szintén. — Na, észre vetted az ezüst csörgőket is?

博克曼
（点头）
对了，对了，威廉，你女儿坐在威尔敦太太的车子里。还有小遏哈特先生。你看见那些银铃儿没有？

FOLDAL.
Jo da. – Sølvklokkerne, siger du? Var det sølvklokker, du? Virkelig ægte sølvklokker?

FOLDAL.
Yes, indeed. Silver bells did you say? Were they silver? Real, genuine silver bells?

FOLDAL.
Persze. — Hogy ezüst csörgők? Te azok ezüst csörgők voltak? Csakugyau igazi ezüst csörgők?

佛尔达尔
看见了。你说是银铃儿？是银子做的吗？是真的银子做的铃儿吗？

BORKMAN.
Det kan du forlade dig på. Altsammen var ægte. Både udenpå og – og indeni.

BORKMAN.
You may be quite sure of that. Everything was genuine--both outside and in.

BORKMAN.
Afelől bizonyos lehetsz. Ott minden igazi volt. Kivűl éppen úgy, mint — belül.

博克曼
绝对靠得住。里里外外，全是真银子。

FOLDAL
(stille bevæget).
Er det ikke forunderligt, hvorledes lykken kan føje sig for et menneske! Det er min – min smule digtergave, som har omsat sig til musik hos Frida. Og så har jeg altså ikke forgæves været digter alligevel da. For nu får hun rejse ud i den store, vide verden, som jeg engang havde drømt så dejligt om at få se. I lukket slædevogn får lille Frida rejse. Og med sølvklokker på sæletøjet –

FOLDAL.
[In quiet emotion.]
Isn’t it strange how fortune can sometimes befriend one? It is my--my little gift of song that has transmuted itself into music in Frida. So after all, it is not for nothing that I was born a poet. For now she is going forth into the great wide world, that I once yearned so passionately to see. Little Frida sets out in a splendid covered sledge with silver bells on the harness----

FOLDAL.
(Csöndes meghatottsággal.)
Sajátságos igazán, hogy alakul egy-egy ember szerencséje! íme, itt is ; az én csekély kis — kis költői tehetségem, Fridában zenévé módosult. Még sem volt hát egészen hiábavaló, hogy én költő voltam. Mert most mehet ő a széles nagy világba, melyről nekem egykor oly felséges álmaim voltak. Csukott szánkóban indulhat neki a kis Frida. És még hozzá ezüst csörgettyükkel —

佛尔达尔
（含着感概）
你说怪不怪，有时候运气真会照顾人。我的--- 我的一点儿小诗才在富吕达身上就变成了音乐。这么看起来，天把我生成个诗人，到底不冤枉，因为小富吕达就要走进我从前一心向往的那个广大世界了。她坐着一辆漂亮的带篷雪橇，马身上系着银铃儿---

BORKMAN.
– og køre over sin far –

BORKMAN.
And runs over her father.

BORKMAN.
— és elgázolhatja az apját —

博克曼
还把她父亲撞倒了。

FOLDAL
(glad).
Å hvad! Det kan være det samme med mig, – når bare barnet –. Nå, jeg kom altså for sent alligevel. Og derfor så vil jeg gå hjem og trøste hendes mor, som sidder i køkkenet og græder.

FOLDAL.
[Happily.]
Oh, pooh! What does it matter about me, if only the child----! Well, so I am too late, then, after all. I must go home again and comfort her mother. I left her crying in the kitchen.

FOLDAL.
(Derülten.)
Ejh mit! Én nem számitok, — csak ha a gyerek — Na hát mégis csak elkéstem. Fordulok is vissza haza és megvigasztalom az édes anyját, a ki a konyhában sirdogál.

佛尔达尔
（高兴）
啊，呸！撞倒我有什么关系，只要那孩子--- ？嗯，这么说，我还是太迟了，我得回家去安慰安慰她母亲，我出门的时候她正在厨房里哭呢。

BORKMAN.
Græder hun?

BORKMAN.
Crying?

BORKMAN.
Sír?

博克曼
哭？

FOLDAL
(småleende).
Ja, tænk dig til, du, – hun sad og græd så rent svært, da jeg gik.

FOLDAL.
[Smiling.]
Yes, would you believe it, she was crying her eyes out when I came away.

FOLDAL.
(Mosolyog.)
Igen, képzeld csak — mikor eljöttem, majd a szíve szakadt meg.

佛尔达尔
（含笑）
对了，也许你不信，我走的时候她哭得眼泡儿都肿了。

BORKMAN.
Og du ler, du, Vilhelm.

BORKMAN.
And you are laughing, Vilhelm?

BORKMAN.
De te nevetsz, Vilmos!

博克曼
可是你倒在笑啊，威廉？

FOLDAL.
Ja jeg, ja! Men hun, stakker, hun forstår det ikke bedre, hun, ser du. Nå, farvel da! Godt er det, at jeg har sporvognen så nær ved. Farvel, farvel, John Gabriel! Farvel, frøken!
(han hilser og går møjsomt ud samme vej, som han kom.)

FOLDAL.
Yes, I am, of course. But she, poor thing, she doesn’t know any better, you see. Well, good-bye! It’s a good thing I have the tramway so handy. Good-bye, good-bye, John Gabriel. Good-bye, Madam.
[He bows and limps laboriously out by the way he came.]

FOLDAL.
Persze hogy én nevetek! De hát ő, a jó lélek, lásd ő nem érti jobban. Nohát, most megyek. Még jó, hogy a lóvonat olyan közel van. Isten veled John Gábriel! Ajánlom magamat nagyságos kisasszony!
(Köszön és elsántikál arra, a merről jött.)

佛尔达尔
不错，我是在笑，那还用说，可是你要知道，这女人可怜，不懂事。我离电车道这么近，真方便。再见，再见，约翰·盖勃吕尔。再见，小姐。
（他鞠躬，吃力地一瘸一拐从来路下。）

BORKMAN
(står en stund stille og ser hen for sig).
Farvel, Vilhelm! Det er ikke første gang i livet, at du er ble’t overkørt, gamle ven.

BORKMAN.
[Stands silent for a moment, gazing before him.]
Good-bye, Vilhelm! It is not the first time in your life that you’ve been run over, old friend.

BORKMAN.
(Egyideig maga elé nézve hallgat.)
Isten veled Vilmos! Nem első eset életedben, hogy elgázoltak, öreg barátom.

博克曼
（站了会儿，一言不发，向前凝视）
再见，威廉！你被人撞倒，不是生平第一次了，老朋友。

ELLA RENTHEIM
(ser i undertrykt angst på ham).
Du er så bleg, så bleg, John –

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him with suppressed anxiety.]
You are so pale, John, so very pale.

ELLA.
(Titkolt aggodalommal néz rá)
Olyan halvány, olyan halvány vagy, John. —

艾勒·瑞替姆
（瞧着他，暗暗着急）
你的脸色很苍白，非常苍白，约翰。

BORKMAN.
Det kommer af fængselsluften deroppe.

BORKMAN.
That is the effect of the prison air up yonder.

BORKMAN.
Az a börtön levegőtől van — odafönn.

博克曼
这里因为楼上牢房里空气不好。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har aldrig før set dig slig.

ELLA RENTHEIM.
I have never seen you like this before.

ELLA.
Sohasem láttalak igy azelőtt.

艾勒·瑞替姆
从前我没看见过你像这样。

BORKMAN.
Nej, for du har vel aldrig set en udbrudt straffange før heller.

BORKMAN.
No, for I suppose you have never seen an escaped convict before.

BORKMAN.
Nem is láttál még soha szökött rabot azelőtt!

博克曼
大概是因为你从来没见过监狱里逃出来的犯人。

ELLA RENTHEIM.
Å, kom nu bare og gå ind med mig, John!

ELLA RENTHEIM.
Oh, do come into the house with me, John!

ELLA.
Ah csak gyere most, gyere be velem John!

艾勒·瑞替姆
跟我进屋去吧，约翰！

BORKMAN.
Lad være med de lokketoner. Jeg har jo sagt dig –

BORKMAN.
It is no use trying to lure me in. I have told you----

BORKMAN.
Elhallgass ezzel a hivogatással! Megmondtam már —

博克曼你想哄我进去可办不到。我跟你说过---

ELLA RENTHEIM.
Men når jeg nu be’r dig så indstændig? For din egen skyld –
(Stuepigen kommer halvt ud på trappen.)

ELLA RENTHEIM.
But when I beg and implore you----? For your own sake----
[THE MAID opens the door, and stands in the doorway.]

ELLA.
De ha nagyon, nagyon kérlek? A magad jóvoltáért.
(A szobaleány megjelenik a ház küszöbén.)

艾勒·瑞替姆
可是如果我央告你---？为你自己打算---
（女仆开门，站在门口。）

STUEPIGEN.
Om forladelse; fruen har sagt, at jeg skal stænge gadedøren nu.

THE MAID.
I beg your pardon. Mrs. Borkman told me to lock the front door now.

SZOBALEÁNY.
Bocsánatot kérek; a nagyságos asszony azt mondta, hogy zárjam be a kaput.

女仆
对不起。博克曼太太叫我把前门锁起来。

BORKMAN
(sagte til Ella).
Hør bare; nu vil de stænge mig inde igen!

BORKMAN.
[In a low voice, to ELLA.]
You see, they want to lock me up again!

BORKMAN.
(Halkan Ellához)
No hallod; most megint be akarnak zárni!

博克曼
（低声向艾勒）
你看，她们又要把我监禁起来了！

ELLA RENTHEIM
(til pigen).
Bankchefen er ikke rigtig vel. Han vil trække lidt frisk luft først.

ELLA RENTHEIM.
[To THE MAID.]
Mr. Borkman is not quite well. He wants to have a little fresh air before coming in.

ELLA.
(A szobaleánynak.)
Az igazgató úr egy kicsit rosszul van. Még egy kicsit a friss levegőn akar maradni.

艾勒·瑞替姆
（向女仆）
博克曼先生身体不大好，他想吸点新鲜空气再进来。

STUEPIGEN.
Ja men fruen selv har sagt, at –

THE MAID.
But Mrs. Borkman told me to----

SZOBALEÁNY.
De a nagyságos asszony maga mondta, hogy —

女仆
可是博克曼太太吩咐我---

ELLA RENTHEIM.
Jeg skal stænge døren. Lad bare nøglen sidde i, så –

ELLA RENTHEIM.
I shall lock the door. Just leave the key in the lock.

ELLA.
Majd én bezárom a kaput. Csak hagyja addig rajt' a kulcsot.

艾勒·瑞替姆
我会锁门，你把钥匙插在锁里就行了。

STUEPIGEN.
Ja, Gud bevar’s vel; jeg skal nok så gøre.
(Hun går ind i huset igen.)

THE MAID.
Oh, very well; I’ll leave it.
[She goes into the house again.]

SZOBALEÁNY.
Nekem mindegy. Majd rajtahagyom.
(Visszamegy a házba.)

女仆
嗯，好吧。我把钥匙留下。
（又进屋）

BORKMAN
(står et øjeblik stille og lytter; så går han ilsomt ned på gårdspladsen).
Nu er jeg udenfor muren, Ella! Nu får de mig aldrig fat mere!

BORKMAN.
[Stands silent for a moment, and listens; then goes hastily down the steps and out into the open space.]
Now I am outside the walls, Ella! Now they will never get hold of me again!

BORKMAN.
(Egy darabig hallgatózva áll; azután hirtelen lemegy az udvarra.)
Most kijutottam a falak közül, Ella! Most nem kapnak meg többet!

博克曼
（站着静听了会儿，然后急忙下台阶，走到空场上）
艾勒，现在我在墙外头了！他们没法儿再抓我了！

ELLA RENTHEIM
(nede hos ham).
Men du er jo fri mand derinde også, John. Kan gå og komme ganske som du selv vil.

ELLA RENTHEIM.
[Who has gone down to him.]
But you are a free man in there, too, John. You can come and go just as you please.

ELLA.
(Lement utána!)
De te odabenn is szabad ember vagy, John. Jöhetsz-mehetsz egészen tetszésed szerint.

艾勒·瑞替姆
（陪他走下来）
你在屋里也有自由啊，约翰。你可以随便出入。

BORKMAN
(sagte, ligesom i skræk).
Aldrig under tag igen! Her ude i natten er det så godt at være. Gik jeg op på salen nu, – loft og vægge vilde skrumpe sig sammen. Knuge mig. Klemme mig flad som en flue –

BORKMAN.
[Softly, as though in terror.]
Never under a roof again! It is so good to be out here in the night. If I went up into the gallery now, ceiling and walls would shrink together and crush me--crush me flat as a fly.

BORKMAN.
(Halkan, mintha rémületben beszélne.)
Soha többé fedél alá! Oly jó idekünn az éjszakában. Ha most megint fölmennék a terembe, — összezsugorodnának a falak, a tető. — Agyonnyomnának. Összelapitanának mint egy legyet. —

博克曼
（低声，好像心里害怕）
我再也不进屋了！在这外头过夜，舒服极了。如果我现在再上楼，墙和天花板都会挤到一块儿，把我像苍蝇一样压得扁扁的。

ELLA RENTHEIM.
Men hvor vil du da hen?

ELLA RENTHEIM.
But where will you go, then?

ELLA.
De hát hová mennél?

艾勒·瑞替姆
那么，你想到什么地方去？

BORKMAN.
Bare gå og gå og gå. Se, om jeg kan vinde frem til frihed og til liv og til mennesker igen. Vil du gå med mig, Ella?

BORKMAN.
I will simply go on, and on, and on. I will try if I cannot make my way to freedom, and life, and human beings again. Will you go with me, Ella?

BORKMAN.
Csak menni, menni odább, mindig odább. Hadd látom: elérhetem-e a szabadságot, az életet, az embereket. Velem akarsz jönni Ella?

博克曼
我只想前进，前进，前进。我想试试，能不能再找着自由、生命和人类。你愿意不愿意跟我一块儿走，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Jeg? Nu?

ELLA RENTHEIM.
I? Now?

ELLA.
Én? Most?

艾勒·瑞替姆
我？现在就走吗？

BORKMAN.
Ja, ja, – nu straks!

BORKMAN.
Yes, at once!

BORKMAN.
Igen, — most mindjárt!

博克曼
对，马上就走！

ELLA RENTHEIM.
Men hvor langt da?

ELLA RENTHEIM.
But how far?

ELLA.
Dehát meddig?

艾勒·瑞替姆
要走多远呢？

BORKMAN.
Så langt jeg bare kan.

BORKMAN.
As far as ever I can.

BORKMAN.
A meddig csak bírok.

博克曼
尽我的力量走。

ELLA RENTHEIM.
Å, men tænk dig da om. Ude i denne våde, kolde vinternatten –

ELLA RENTHEIM.
Oh, but think what you are doing! Out in this raw, cold winter night----

ELLA.
Ah, gondold meg. Ki a nedves, téli éjszakába —

艾勒·瑞替姆
然而你该想想！这么阴寒潮湿的冬夜，待在外头---

BORKMAN
(med rå strubelyd).
Åhå, – frøkenen er bekymret for sin helbred? Ja-ja, – den er jo skrøbelig, den.

BORKMAN.
[Speaking very hoarsely.]
Oho--my lady is concerned about her health? Yes, yes--I know it is delicate.

BORKMAN.
(Nyers torokhangon.)
Ohó, — a nagyságos kisasszony az egészségéért aggódik? Bizony, — az egy kicsit törékeny.

博克曼
（嗓音很哑）
哦嗬--- 小姐莫非担心自己的身体吗？是，是，我知道她身体娇弱。

ELLA RENTHEIM.
Det er din helbred, jeg er bekymret for.

ELLA RENTHEIM.
It is your health I am concerned about.

ELLA.
Én a te egészségedért aggódom.

艾勒·瑞替姆
我担心的是你的身体。

BORKMAN.
Håhåhå! En død mands helbred! Jeg må le af dig, Ella!
(han går videre.)

BORKMAN.
Hohoho! A dead man’s health! I can’t help laughing at you, Ella!
[He moves onwards.]

BORKMAN.
Hahaha! Egy halott egészsége! Ugyan ne nevettesd ki magadat, Ella!
(Odább megy.)

博克曼
嘿嘿！担心一个死人的身体！我不能不笑你，艾勒！
（往前走）

ELLA RENTHEIM
(efter ham; holder ham fast).
Hvad var det, du sa’, at du var?

ELLA RENTHEIM.
[Following him: holding him back.]
What did you call yourself?

ELLA.
(Utána, belekapaszkodik.)
Mi vagy te, mit mondtál éppen most?

艾勒·瑞替姆
（跟着他，把他拉住）
你说自己是什么？

BORKMAN.
En død mand, sa’ jeg. Mindes du ikke, Gunhild sa’, jeg skulde bare holde mig rolig, der jeg lå?

BORKMAN.
A dead man, I said. Don’t you remember, Gunhild told me to lie quiet where I was?

BORKMAN.
Egy halott, azt mondtam. Nem emlékszel, mit mondott Gunhild, hogy meg ne mozduljak a fekvő helyemről.

博克曼
是死人，我说。你记得不记得，耿希尔得叫我安安静静地在原地方躺着。

ELLA RENTHEIM
(besluttet, kaster kåben om sig).
Jeg går med dig, John.

ELLA RENTHEIM.
[With resolution, throwing her cloak around her.]
I will go with you, John.

ELLA.
(Elhatározással magára veti köpenyét.)
Veled megyek, John.

艾勒·瑞替姆
（打定主意，披上外氅）
我跟你一同走，约翰。

BORKMAN.
Ja vi to, vi hører jo også sammen, vi, Ella. (går videre) Kom så!
(De er efterhånden nået ind i småskogen til venstre. Denne skjuler dem lidt efter lidt, så de ikke mere ses. Huset og gårdspladsen tabes af sigte. Landskabet, med lier og højdedrag, forandrer sig stadig langsomt og bliver vildere og vildere.)

BORKMAN.
Yes, we two belong to each other, Ella. [Advancing.] So come!
[They have gradually passed into the low wood on the left. It conceals them little by little, until they are quite lost to sight. The house and the open space disappear. The landscape, consisting of wooded slopes and ridges, slowly changes and grows wilder and wilder.]

BORKMAN.
Igen, mi ketten, mi úgyis összetartozunk, Ella. (Odább megy.) Gyere hát!
(Már eddig a baloldali cserjésbe értek, lassankint elvesznek szem elől, a ház és az udvar eltűnnek. A vidék meredekebb és szakadásokkal folyton lassan változik és egyre zordabb jelleget ölt.)

博克曼
对了，咱们俩分不开，艾勒。（前进）走吧！
（他们走进左首矮林，渐渐被树遮住，直到完全看不见为止。房屋和空场都不见了。原来的树木、山坡景致也渐渐改变，变得越来越荒凉。）

ELLA RENTHEIMS STEMME
(høres inde i skogen til højre).
Hvor er det, vi går, John? Jeg kender mig ikke igen her.

ELLA RENTHEIM’s VOICE.
[Is heard in the wood to the right.]
Where are we going, John? I don’t recognise this place.

ELLA.
(Hangja a jobboldali erdőből.)
Hová megyünk, John ? Én már nem ismerem itt ki magamat.

艾勒的声音
（在右首林中）
咱们上哪儿啊，约翰？我不认识这地方。

BORKMANS STEMME
(højere oppe).
Hold dig bare i snesporene efter mig!

BORKMAN’s VOICE.
[Higher up.]
Just follow my footprints in the snow!

BORKMAN.
(Hangja felülről.)
Csak a lábnyomaimra ügyelj, a hóban!

博克曼的声音
（在更高处）
跟着雪地里我的脚印走！

ELLA RENTHEIMS STEMME.
Men hvorfor behøver vi at stige så højt da?

ELLA RENTHEIM’s VOICE.
But why need we climb so high?

ELLA.
(Hangja.)
De minek megyünk ilyen magasra?

艾勒的声音
咱们为什么要爬得这么高？

BORKMANS STEMME
(nærmere).
Vi må opad den krogede stien.

BORKMAN’s VOICE.
[Nearer at hand.]
We must go up the winding path.

BORKMAN.
(Hangja közelebb.)
A kanyargó ösvényen kell följutnunk.

博克曼的声音
（近了些）
咱们一定要走上那条弯弯曲曲的小路。

ELLA RENTHEIM
(fremdeles skjult).
Å, men jeg årker snart ikke mer.

ELLA RENTHEIM.
[Still hidden.]
Oh, but I can’t go much further.

ELLA.
(Hangja.)
Ah, de én már alig birom.

艾勒·瑞替姆
（仍然看不见）
噢，我不能再多走了。

BORKMAN
(i skogkanten til højre).
Kom, kom! Nu er vi ikke langt fra udsigten. Der stod en bænk før i tiden –

BORKMAN.
[On the verge of the wood to the right.]
Come, come! We are not far from the view now. There used to be a seat there.

BORKMAN.
(Jobbra, az erdő szélén.)
Csak gyere! Már nem vagyunk távol a kilátástól. Régente egy pad volt ott —

博克曼
（在右首林子边缘）
喂，喂！咱们离那地方不远了。从前那儿有张长椅子。

ELLA RENTHEIM
(kommer tilsyne mellem træerne).
Mindes du den?

ELLA RENTHEIM.
[Appearing among the trees.]
Do you remember it?

ELLA.
(A fák közt látható lesz.)
Emlékszel még rá?

艾勒·瑞替姆
（在树林中出现）
你记得吗？

BORKMAN.
Der kan du hvile dig.
(De er komne frem på en liden, højtliggende, åben slette i skogen. Lien stiger brat op bag dem. Til venstre, dybt nede, et vidtstrakt landskab med fjord og høje, fjerne åsrækker over hverandre. På sletten til venstre et uddød furutræ med en bænk under. Sneen ligger høj på sletten.)
(Borkman og efter ham Ella Rentheim fra højre vader med møje gennem sneen.)

BORKMAN.
You can rest there.
[They have emerged upon a small high-lying, open plateau in the wood. The mountain rises abruptly behind them. To the left, far below, an extensive fiord landscape, with high ranges in the distance, towering one above the other. On the plateau, to the left, a dead fir-tree with a bench under it. The snow lies deep upon the plateau.]
[BORKMAN and, after him, ELLA RENTHEIM enter from the right and wade with difficulty through the snow.]

BORKMAN.
Itt megpihenhetsz. (Egy magas tisztásra értek. Mögöttük meredek szakadék. Balra, mélyen lent, kiszélesedő vidék, az öböllel, a távolban az egyik kegygerinc a másik hátán. A tisztás baloldalán egy kihalt fenyőtörzs, alatta régi masszív pad. A tisztást magas hó borítja.)
(Borkman és Ella jobb oldalról fáradtsággal gázolják a havat.)

博克曼
你可以在那儿歇歇。
（他们在树林里一个空旷的小高原上出现，后面高山耸立。左首，远在下方，是一片海峡影致，远处几行山脉，一行比一行高。在高原上左首，有一棵枯枞树，树下有一张长椅。高原上堆着厚厚的雪。）
（博克曼在前，艾勒·瑞替姆在后，从右上，吃力地在雪里走。）

BORKMAN
(standser ved dybet til venstre).
Kom her, Ella, så skal du få se.

BORKMAN.
[Stopping at the verge of the steep declivity on the left.]
Come here, Ella, and you shall see.

BORKMAN.
(Balra, a meredek szélén megáll)
Jer ide Ella. Nézd ezt a látványt ...

博克曼
（在左首陡峭的斜坡边上站住）
艾勒，上这儿来，你就看见了。

ELLA RENTHEIM
(hos ham).
Hvad er det, du vil vise mig, John?

ELLA RENTHEIM.
[Coming up to him.]
What do you want to show me, John?

ELLA.
(Mellette.)
Mit akarsz mutatni, John?

艾勒·瑞替姆
（走近他）
你叫我看什么，约翰？

BORKMAN
(peger udad).
Ser du, hvor landet ligger frit og åbent for os – vidt ud over?

BORKMAN.
[Pointing outwards.]
Do you see how free and open the country lies before us--away to the far horizon?

BORKMAN.
(Kimutat)
Nézd, milyen nyílt, milyen szabad előttünk a vidék — nagy messzeségre —

博克曼
（指前面）
你看见没有，咱们面前这一片世界多舒展，多广阔--- 一直到天边？

ELLA RENTHEIM.
Der på bænken sad vi ofte før, – og så endnu langt, langt videre ud over.

ELLA RENTHEIM.
We have often sat on this bench before, and looked out into a much, much further distance.

ELLA.
Sokszor öltünk azelőtt azon a padon és még messzebbre — még messzebbre néztünk el.

艾勒·瑞替姆
从前咱们常坐在这椅子上，眺望老远老远的地方。

BORKMAN.
Det var et drømmeland, vi så ud over dengang.

BORKMAN.
It was a dreamland we then looked out over.

BORKMAN.
Álomország volt, a mibe akkor tekintettünk.

博克曼
那时候咱们眺望的是个幻想世界。

ELLA RENTHEIM
(nikker tungt).
Vort livs drømmeland var det, ja. Og nu er det land snedækt. – Og det gamle træ er dødt.

ELLA RENTHEIM.
[Nodding sadly.]
It was the dreamland of our life, yes. And now that land is buried in snow. And the old tree is dead.

ELLA.
(Mélán bólint.)
Az életünk álomvilága volt. És most hó borítja be. És a vén fa elhalt.

艾勒·瑞替姆
（凄然点头）
对了，那是咱们生命中的理想世界。现在那个世界埋在雪里了。那棵老树也死了。

BORKMAN
(uden at høre på hende).
Kan du skimte røgen af de store dampskibene ude på fjorden?

BORKMAN.
[Not listening to her.]
Can you see the smoke of the great steamships out on the fiord?

BORKMAN.
(A nélkül, hogy ráügyelne.)
Látod, a nagy gőzhajók füstjét odakünn a vizeken?

博克曼
（没理会她的话）
你看得见海峡里大轮船冒烟吗？

ELLA RENTHEIM.
Nej.

ELLA RENTHEIM.
No.

ELLA.
Nem.

艾勒·瑞替姆
看不见。

BORKMAN.
Jeg kan. – De kommer og de går. De bringer forbundsliv hele jorden rundt. De skaber lys og varme over sjælene i mange tusend hjem. Det var det, jeg drømte om at skabe.

BORKMAN.
I can. They come and they go. They weave a network of fellowship all round the world. They shed light and warmth over the souls of men in many thousands of homes. That was what I dreamed of doing.

BORKMAN.
Én látom. Jönnek-mennek. Összekötik egymással a világrészeket. Világosságot teremtenek a léleknek és meleget sok ezer födél alatt. Ennek a megteremtéséről álmodtam én egykor.

博克曼
我看得见。那些轮船来来往往，在全世界织成一个友谊网。它们把光明和温暖倾注在千万人的心灵里。这就是我从前的梦想。

ELLA RENTHEIM
(stille).
Og så blev det ved drømmen.

ELLA RENTHEIM.
[Softly.]
And it remained a dream.

ELLA.
(Kíméletesen.)
Igen. Álom maradt.

艾勒·瑞替姆
（低声）
始终只是一场梦。

BORKMAN.
Det blev ved drømmen, ja. (lytter.) Og hør der nede ved elven, du! Fabrikerne går! Mine fabriker! Alle de, som jeg vilde skabt! Hør bare, hvor de går. De har natarbejde. Nat og dag arbejder de altså. Hør, hør! Hjulene hvirvler og valserne lyner – rundt, rundt! Kan du ikke høre det, Ella?

BORKMAN.
It remained a dream, yes. [Listening.] And hark, down by the river, dear! The factories are working! My factories! All those that I would have created! Listen! Do you hear them humming? The night shift is on--so they are working night and day. Hark! hark! the wheels are whirling and the bands are flashing--round and round and round. Can’t you hear, Ella?

BORKMAN.
(Fülel.)
És oda lenn, a folyón hallod? A gyárak munkában! Az én gyáraim! Mindazok, a miket nekem kellett volna létrehoznom! Hallgasd csak, hogy zakatolnak. Éjjeli munkájuk van. Tehát éjjel-nappal dolgoznak. Hallod, hallod! A kerekek búgnak, a hengerek villognak — mindig körben ! Nem hallód, Ella?

博克曼
对了，始终只是一场梦。（听）你听下面河边的声音！工厂在开工！我的工厂！那些都是我想创办的工厂！听！你听见它们轰轰地响吗？夜班上工了--- 它们日夜都工作。听！听！轮子在飞旋，带子在疾转，转，转，永远转不完。你听不见吗，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Nej.

ELLA RENTHEIM.
No.

ELLA.
Nem.

艾勒·瑞替姆
听不见。

BORKMAN.
Jeg kan høre det.

BORKMAN.
I can hear it.

BORKMAN.
Én hallom.

博克曼
我听得见。

ELLA RENTHEIM
(ængstelig).
Jeg tror, du ta’r fejl, John.

ELLA RENTHEIM.
[Anxiously.]
I think you are mistaken, John.

ELLA.
(Aggódva.)
Azt hiszem, csalódól John.

艾勒·瑞替姆
（担心）
恐怕是你听错了，约翰。

BORKMAN
(mere og mere opildnet).
Å, men alt dette her – det er bare ligesom udenværkerne omkring riget, det, må du vide!

BORKMAN.
[More and more fired up.]
Oh, but all these--they are only like the outworks around the kingdom, I tell you!

BORKMAN.
(Mindinkább neki hevül.)
De mindez, tudod, — mindez csak olyan, mint egy külső erőditvény a birodalom körül!

博克曼
（越来越兴奋）
然而这些东西--- 不过是王国周围的堡垒，我告诉你！

ELLA RENTHEIM.
Riget, siger du? Hvilket rige –?

ELLA RENTHEIM.
The kingdom, you say? What kingdom?

ELLA.
Birodalom, mondod? Micsoda birodalom?

艾勒·瑞替姆
你说是王国？什么王国？

BORKMAN.
Mit rige vel! Det rige, jeg var lige vel at tage i besiddelse den gang jeg – den gang jeg døde.

BORKMAN.
My kingdom, of course! The kingdom I was on the point of conquering when I--when I died.

BORKMAN.
Az én birodalmam, természetesen! Az a birodalom, a melyet csaknem birtokomba vettem akkor, mikor — akkor, mikor meghaltam.

博克曼
我的王国，那还用说！就是当年我--- 我死的时候快要征服的那个王国。

ELLA RENTHEIM
(stille, rystet).
Å, John, John!

ELLA RENTHEIM.
[Shaken, in a low voice.]
Oh, John, John!

ELLA.
(Megrendül, halkan)
Ah John, John!

艾勒·瑞替姆
（惊慌，低声）
哦，约翰！

BORKMAN.
Og nu ligger det der – forsvarsløst, herreløst, – udsat for røveres overfald og plyndring. – Ella! Ser du fjeldrækkerne der – langt borte? Den ene bagenfor den anden. De højner sig. De tårner sig. Det er mit dybe, endeløse, uudtømmelige rige!

BORKMAN.
And now there it lies--defenceless, masterless--exposed to all the robbers and plunderers. Ella, do you see the mountain chains there--far away? They soar, they tower aloft, one behind the other! That is my vast, my infinite, inexhaustible kingdom!

BORKMAN.
És ime, itt hever — védtelen, gazdátlan, — kiszolgáltatva a rablók támadásainak és fosztogatásának — Ella! Látod azt a hegyláncot — ott a távolban? Egyik a másik hátán. Hogy emelkednek. Ott van az én mélységes, végtelen, kimerithetlen birodalmam!

博克曼
那个王国现在没人保卫，没人掌管，任凭强盗歹人随意抢劫糟蹋。艾勒，你看见远处那些山脉没有？它们冲霄直上，高耸人云，一层比一层高。那就是我的广大无边、开发不尽的王国！

ELLA RENTHEIM.
Å, men der står et så isnende pust fra det rige, John!

ELLA RENTHEIM.
Oh, but there comes an icy blast from that kingdom, John!

ELLA.
Ah, John, milyen jeges a lehellete annak a birodalomnak!

艾勒·瑞替姆
啊，可是从那王国里吹来了一阵冰冷的狂风，约翰！

BORKMAN.
Det pust virker som livsluft på mig. Det pust kommer til mig som en hilsen fra underdanige ånder. Jeg fornemmer dem, de bundne millioner; jeg føler malmårerne, som strækker sine bugtede, grenede, lokkende arme ud efter mig. Jeg så dem for mig som levendegjorte skygger – den nat, da jeg stod i bankkælderen med lygten i hånden. I vilde frigøres dengang. Og jeg prøvte på det. Men jeg mægted det ikke. Skatten sank i dybet igen. (med fremrakte hænder.) Men jeg vil hviske det til jer her i nattestilheden. Jeg elsker eder, der I ligger skindøde i dybet og i mørket! Jeg elsker eder, I livkrævende værdier – med alt eders lysende følge af magt og ære. Jeg elsker, elsker, elsker eder!

BORKMAN.
That blast is the breath of life to me. That blast comes to me like a greeting from subject spirits. I seem to touch them, the prisoned millions; I can see the veins of metal stretch out their winding, branching, luring arms to me. I saw them before my eyes like living shapes, that night when I stood in the strong-room with the candle in my hand. You begged to be liberated, and I tried to free you. But my strength failed me; and the treasure sank back into the deep again. [With outstretched hands.] But I will whisper it to you here in the stillness of the night: I love you, as you lie there spellbound in the deeps and the darkness! I love you, unborn treasures, yearning for the light! I love you, with all your shining train of power and glory! I love you, love you, love you!

BORKMAN.
Az a lehellet az én éltető levegőm. Az a lehellet ugy száll felém, mint alázatos szellemek üdvözlete. Érzem a leláncolt milliókat; érzem, a mint az ércek felém nyújtják ágas-bogas, csábító karjaikat. Magam előtt láttam őket, mint megelevenedett árnyakat — azon az éjszakán, mikor lámpával a kezemben, odalenn álltam a bank szobáiban. Akkor föl akartatok szabadulni. Én akartalak fölszabadítani. Nem bírtam véghez vinni. A kincs megint a mélységbe sülyedt. (Előre nyújtott karokkal.)
De itt, az éj csöndjében megsúgom nektek; szeretlek benneteket, a kik tetszhalottként ott feküsztök a mélység sötétségében! Szeretlek benneteket, ti élet után sovárgó kincsek — a nyomotokban járó fényes kísérettel, a hatalommal, a pompával és dicsőséggel! Szeretlek, szeretlek, szeretlek benneteket!

博克曼
那阵狂风正是我的生命的呼吸。它好像是我手下的精灵对我敬礼。我好像摸着了埋藏在地下的几百万财富，我看见金属矿脉向我伸开它们的曲折、蔓延、招引的手臂。那天晚上我拿着蜡烛站在保险库里的时候，它们好像是一群活的东西，在我眼前出现。你们要求自由，我想解放你们。然而我的力量不够，这些宝藏又陷到地下去了。（伸开两手）然而，现在夜深人静，我要悄悄告诉你们：我爱你们这些被困在黑暗世界的宝贝！我爱你们这些想见天日、还没出世的宝藏！我爱你们的辉煌的权力和荣华！我爱你们，我爱你们，我爱你们！

ELLA RENTHEIM
(i stille, stigende oprør).
Ja, der nede har du din kærlighed endnu, John. Har altid havt den der. Men her oppe i dagen, du, – her var der et varmt, levende menneskehjerte, som banked og slog for dig. Og dette hjerte, det knuste du. Å, mere end det! Tifold værre! Du solgte det for – for –

ELLA RENTHEIM.
[In suppressed but rising agitation.]
Yes, your love is still down there, John. It has always been rooted there. But here, in the light of day, here there was a living, warm, human heart that throbbed and glowed for you. And this heart you crushed. Oh worse than that! Ten times worse! You sold it for--for----

ELLA.
(Rejtett, de folyton növekedő, indulattal.)
Igen, a te szerelmed még mindég ott lakozik. Mindig is ott lakozott. De volt idefönn a napvilágon, tudod, volt itt egy eleven, forró emberi szív, mely érted dobogott. És azt a szivet te eltiportad. Rosszabbat tettél. Tizszerte rosszabbat! Eladtad azért, hogy, hogy —

艾勒·瑞替姆
（心绪越来越乱，然而勉强镇静）
不错，约翰，你的爱仍然是在地底下。它老是藏在地底下。然而，在这光明世界里，有一颗活泼、热腾腾的活人的心，它为你跳动过，为你燃烧过。可是你把这颗心揉碎了。啊，还不止是揉碎呢！比揉碎还坏十倍！你把它出卖--- 去换---

BORKMAN
(ryster; det går ligesom koldt igennem ham).
For rigets – og magtens – og ærens skyld, – mener du?

BORKMAN.
[Trembles; a cold shudder seems to go through him.]
For the kingdom--and the power--and the glory--you mean?

BORKMAN.
(Megrázkodik, mintha borzongás futná végig)
Hogy gazdaggá, — hogy hatalmassá lehess, ezt akarod mondani?

博克曼
（发抖，好像浑身打了个寒噤）
你是不是说，去换王国--- 去换权力--- 去换荣誉？

ELLA RENTHEIM.
Ja, det mener jeg. Jeg har sagt dig det før engang ikveld. Du har myrdet kærlighedslivet i den kvinde, som elsked dig. Og som du elsked igen. Så vidt du kunde elske nogen da. (med opløftet arm.) Og derfor så spår jeg dig det, – John Gabriel Borkman, – du vinder aldrig den pris, du kræved for mordet. Du får aldrig holde noget sejersindtog i dit kolde, mørke rige!

ELLA RENTHEIM.
Yes, that is what I mean. I have said it once before to-night: you have murdered the love-life in the woman who loved you. And whom you loved in return, so far as you could love any one. [With uplifted arm.] And therefore I prophesy to you, John Gabriel Borkman--you will never touch the price you demanded for the murder. You will never enter in triumph into your cold, dark kingdom!

ELLA.
Igen, ezt akarom mondani. Ma este már mondtam egyszer. Te meggyilkoltad a szerelmet abban az asszonyban, a ki téged szeretett. A kit te viszontszerettél. A mennyire egyáltalán viszontszeretni bírtál. (Emelt karral.)
És azért megjóslom neked, John Gábriel Borkman, — sohasem fogod elérni a jutalmat, a mit a gyilkosság fejében kikötöttél. Sohasem tartod meg diadalmas bevonulásodat a te hideg, sötét birodalmadba!

艾勒·瑞替姆
对了，我正是这意思。我刚才已经说过：你杀害了一个爱你的女人的恋爱生活。并且，就你的性格说，你也算是出力爱过这女人。（举起胳臂）所以，我向你作个预言，约翰·盖勃吕尔·博克曼--- 你休想享受杀人的酬劳。你休想胜利地走进你那冰冷、漆黑的王国！

BORKMAN
(vakler hen til bænken og sætter sig tungt ned).
Jeg frygter næsten, at du får ret i den spådom, Ella.

BORKMAN.
[Staggers to the bench and seats himself heavily.]
I almost fear your prophecy will come true, Ella.

BORKMAN.
(A padhoz támolyog, melyre leereszkedik.)
Majdnem attól félek, hogy igaz a jóslatod, Ella.

博克曼
（晃到椅子旁边，沉重地坐下）
恐怕你的预言会实现，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(henne hos ham).
Du skal ikke frygte for det, John. Just det vilde være det bedste, som kunde times dig.

ELLA RENTHEIM.
[Going up to him.]
You must not fear it, John. That is the best thing that can happen to you.

ELLA.
(Mellette.)
Félned nem kell tőle, John. Éppen ez lenne a legjobb, a mi érhet.

艾勒·瑞替姆
（走近他）
约翰，你不要怕它实现。这是对你最有利的事。

BORKMAN
(med et skrig; griber sig for brystet).
Ah –! (mat.) Nu slap den mig.

BORKMAN.
[With a shriek; clutching at his breast.]
Ah----! [Feebly.] Now it let me go again.

BORKMAN.
(Fölkiált és szivéhez kap.)
Ah! (Kimerültén.) Most eleresztett!

博克曼
（尖声喊叫，抓胸膛）
噢！（无力地）现在它又把我放松了。

ELLA RENTHEIM
(rusker i ham).
Hvad var det, John!

ELLA RENTHEIM.
[Shaking him.]
What was it, John?

ELLA.
(Rázza)
Mi volt ez, John!

艾勒·瑞替姆
（推推他）
什么东西，约翰？

BORKMAN
(synker bagover mod lænet).
Det var en ishånd, som greb mig i hjertet.

BORKMAN.
[Sinking down against the back of the seat.]
It was a hand of ice that clutched at my heart.

BORKMAN.
Egy jeges kéz markolta meg a szivemet.

博克曼
（倒在椅背上）
一只冰手抓我的心口。

ELLA RENTHEIM.
John! Fornam du ishånden nu!

ELLA RENTHEIM.
John! Did you feel the ice-hand again!

ELLA.
John! Most érezted a jeges kezet!

艾勒·瑞替姆
约翰！冰手又抓你了吗？

BORKMAN
(mumler).
Nej. – Ingen ishånd. – En malmhånd var det.
(han glider helt ned på bænken.)

BORKMAN.
[Murmurs.]
No. No ice-hand. It was a metal hand.
[He sinks right down upon the bench.]

BORKMAN.
(Mormol)
Nem. — Nem jeges kéz. — Acél kar volt.
(Egészen végig esik a padon.)

博克曼
（低诉）
不，不是冰手。是一只铁手。
（他全身倒长椅上。）

ELLA RENTHEIM
(river kåben af sig og dækker over ham).
Bliv rolig liggende, der du ligger! Jeg skal gå og hente hjælp til dig.
(hun gør et par skridt mod højre; så standser hun, går tilbage og føler længe på hans puls og hans ansigt.)

ELLA RENTHEIM.
[Tears off her cloak and throws it over him.]
Lie still where you are! I will go and bring help for you.
[She goes a step or two towards the right; then she stops, returns, and carefully feels his pulse and touches his face.]

ELLA.
(Lekapja saját köpenyét és betakarja vele.)
Maradj itt csöndesen fekve! Megyek segítségül hívni valakit.
(Egypár lépést tesz jobbfelé, ott megáll, visszamegy hozzá és hosszan tapogatja arcát és üterét.)

艾勒·瑞替姆
（赶紧把自己的外氅脱下来，盖在他身上）
躺着别动！我去找帮手。
（她向右走了两步，又站住退回来，仔细按按他的脉，摸摸他的脸。）

ELLA RENTHEIM
(sagte og fast).
Nej. Bedst så, John Borkman. Bedst så for dig.
(hun breder kåben tættere om ham og sætter sig ned i sneen foran bænken.)
(Kort stilhed.)
(Fru Borkman, hyllet i overtøj, kommer gennem skogen til højre. Foran hende stuepigen med en tændt lygte.)

ELLA RENTHEIM.
[Softly and firmly.]
No. It is best so, John Borkman. Best for you.
[She spreads the cloak closer around him, and sinks down in the snow in front of the bench. A short silence.]
[MRS. BORKMAN, wrapped in a mantle, comes through the wood on the right. THE MAID goes before her carrying a lantern.]

ELLA.
(Tompán, de határozottsággal)
Nem, legjobb így John Borkman. Neked így legjobb.
(Még jobban belecsavarja a köpenyegébe, és leül eléje a hóba.)
(Rövid szünet.)
(Borkmanné vállain téli köpeny, jobbról, a fák közt megjelenik. Előtte a szobaleány égő lámpással)

艾勒·瑞替姆
（声音低沉坚决）
算了吧。这样倒好，约翰·博克曼。这样对你最好。
（她把外氅给他盖的更严密些，自己倒在椅子前面雪地里。片刻无声。）
（博克曼太太披着斗篷，从右树林里出来。女仆打着一盏灯笼在前面走。）

STUEPIGEN
(lyser i sneen).
Jo, jo, frue. Her har vi sporene efter dem –

THE MAID.
[Throwing the light upon the snow.]
Yes, yes, ma’am, here are their tracks.

SZOBALEÁNY.
(A hóra világit)
De igen, de igen nagyságos asszony. Itt látom a lábnyomot. —

女仆
（把灯光照在雪地上）
有了，有了，太太，这儿有他们的脚印。

FRU BORKMAN
(ser spejdende om sig).
Ja, her er de! Der borte sidder de på bænken. (råber.) Ella!

MRS. BORKMAN.
[Peering around.]
Yes, here they are! They are sitting there on the bench. [Calls.] Ella!

BORKMANNÉ.
(Kémlelve körültekint)
Csakugyan, itt vannak! Ott ülnek, túl, a padon. (Kiált.)
Ella!

博克曼太太
（四面张望）
对了，他们在这儿！他们坐在那张椅子上。（叫）艾勒！

ELLA RENTHEIM
(rejser sig).
Leder du efter os?

ELLA RENTHEIM.
[Rising.]
Are you looking for us?

ELLA.
(Fölkel.)
Minket keressz?

艾勒·瑞替姆
（起来）
你是不是找我们？

FRU BORKMAN
(hårdt).
Ja, det må jeg vel gøre.

MRS. BORKMAN.
[Sternly.]
Yes, you see I have to.

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Kénytelen vagyok.

博克曼太太
（厉声）
是，我不能不找。

ELLA RENTHEIM
(peger).
Se, her ligger han, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Pointing.]
Look, there he lies, Gunhild.

ELLA.
Nézd, ott fekszik, Gnnhild.

艾勒·瑞替姆
（用手指）
你看，他在那儿躺着呢，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Sover!

MRS. BORKMAN.
Sleeping?

BORKMANNÉ.
Alszik?

博克曼
睡着了吗？

ELLA RENTHEIM
(nikker).
En dyb og lang søvn, tror jeg.

ELLA RENTHEIM.
A long, deep sleep, I think.

ELLA.
(Bólint)
Mély és hosszú álmot, úgy hiszem.

艾勒·瑞替姆
大概是长期的酣睡。

FRU BORKMAN
(udbrydende).
Ella! (behersker sig og spørger dæmpet.) Er det sket – frivilligt?

MRS. BORKMAN.
[With an outburst.]
Ella! [Controls herself and asks in a low voice.] Did he do it--of his own accord?

BORKMANNÉ.
(Kitörve)
Ella! (Uralkodik magán és tompán kérdi.)
Hogyan történt — erőszakkal?

博克曼太太
（一阵难过）
艾勒！（勉强忍住，低声问）他是不是出于自愿？

ELLA RENTHEIM.
Nej.

ELLA RENTHEIM.
No.

ELLA.
Nem.

艾勒·瑞替姆
不是。

FRU BORKMAN
(lettet).
Altså ikke ved egen hånd?

MRS. BORKMAN.
[Relieved.]
Not by his own hand then?

BORKMANNÉ.
(Megkönnyebbülve.)
Tehát nem a saját keze által?

博克曼太太
（放心）
这么说，他不是自己动手的？

ELLA RENTHEIM.
Nej. Det var en isnende malmhånd, som tog ham i hjertet.

ELLA RENTHEIM.
No. It was an ice-cold metal hand that gripped him by the heart.

ELLA.
Nem. Jeges, acélkéz volt, a mely sziven markolta.

艾勒·瑞替姆
不是。是一只冰冷的铁手抓紧了他的心口。

FRU BORKMAN
(til pigen).
Hent hjælp. Få fat på folk fra gården.

MRS. BORKMAN.
[To THE MAID.]
Go for help. Get the men to come up from the farm.

BORKMANNÉ.
(A szobaleánynak)
Hozzon segítséget. Ébreszsze föl az embereket, lenn a felügyelőnél.

博克曼太太
（向女仆）
快去找人，赶紧叫长工们上来。

STUEPIGEN.
Ja vel, frue. (sagte.) I Jøssu navn da –
(hun går ud gennem skogen til højre.)

THE MAID.
Yes, I will, ma’am. [To herself.] Lord save us!
[She goes out through the wood to the right.]

SZOBALEÁNY.
Igenis nagyságos asszony. (Halkan.) Jézusom, Jézusom!
(Jobbra el.)

女仆
是，我就去，太太。（自言自语）可了不得！
（穿过树林自右下）

FRU BORKMAN
(står bagved bænken).
Natteluften har altså dræbt ham –

MRS. BORKMAN.
[Standing behind the bench.]
So the night air has killed him----

BORKMANNÉ.
(A pad mögött)
Tehát az éjjeli levegő ölte meg —

博克曼太太
（站在椅后）
这么说，是夜里的冷气送了他的命---

ELLA RENTHEIM.
Så er det vel.

ELLA RENTHEIM.
So it appears.

ELLA.
Alkalmasint.

艾勒·瑞替姆
好像是。

FRU BORKMAN.
– ham, den stærke mand.

MRS. BORKMAN.
----strong man that he was.

BORKMANNÉ.
Ezt az erős férfit.

博克曼太太
--- 尽管他是个强壮汉子。

ELLA RENTHEIM
(går hen foran bænken).
Vil du ikke se på ham, Gunhild?

ELLA RENTHEIM.
[Coming in front of the bench.]
Will you not look at him, Gunhild?

ELLA.
(A pad előtt.)
Nem akarod megnézni, Gunhild?

艾勒·瑞替姆
（走到椅前）
你要不要看看他，耿希尔得？

FRU BORKMAN
(afværgende).
Nej, nej, nej. (dæmper stemmen.) Han var en bergmands søn, – han, bankchefen. Kunde ikke tåle det friske drag.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
No, no, no. [Lowering her voice.] He was a miner’s son, John Gabriel Borkman. He could not live in the fresh air.

BORKMANNÉ.
(Elutasítva.)
Nem, nem, nem. (Tompa hangon.) Bányász fia volt, — ez a ki itt fekszik. Nem bírta el a friss levegőt.

博克曼太太
（拒绝的姿势）
不要，不要，不要。（放低声音）他是矿工的儿子，约翰·盖勃吕尔·博克曼。他不能在新鲜空气里活着。

ELLA RENTHEIM.
Det var nok snarere kulden, som dræbte ham.

ELLA RENTHEIM.
It was rather the cold that killed him.

ELLA.
Inkább a hideg lehetett, a mi megölte.

艾勒·瑞替姆
到底还是冷气把他害死的。

FRU BORKMAN
(ryster på hodet).
Kulden, siger du? Kulden, – den havde dræbt ham for længe siden.

MRS. BORKMAN.
[Shakes her head.]
The cold, you say? The cold--that had killed him long ago.

BORKMANNÉ.
(Fejét rázza.)
A hideg, mondod? A hideg, — az már régen megölte.

博克曼太太
（摇头）
你说是冷气？多少年前他就被冷气害死了。

ELLA RENTHEIM
(nikker til hende).
Og skabt os to om til skygger, ja.

ELLA RENTHEIM.
[Nodding to her.]
Yes--and changed us two into shadows.

ELLA.
(Bólint.)
Igen, — és minket kettőnket árnyakká változtatott.

艾勒·瑞替姆
（向她点头）
对了，那股冷气还把咱们俩变成了影子。

FRU BORKMAN.
Du har ret i det.

MRS. BORKMAN.
You are right there.

BORKMANNÉ.
Ebben igazad van.

博克曼太太
你这话说对了。

ELLA RENTHEIM
(med et smærteligt smil).
En død og to skygger, – det har kulden virket.

ELLA RENTHEIM.
[With a painful smile.]
A dead man and two shadows--that is what the cold has made of us.

ELLA.
(Fájdalmas mosolylyal)
Egy halott és két árnyék, — ezt művelte a hideg.

艾勒·瑞替姆
（痛苦地一笑）
一个死人和两个影子--- 这是那股冷气给咱们安排的下场。

FRU BORKMAN.
Ja, hjertekulden. – Og så kan vel vi to række hinanden hånden da, Ella.

MRS. BORKMAN.
Yes, the coldness of heart.--And now I think we two may hold out our hands to each other, Ella.

BORKMANNÉ.
Igen, a szív — jege. — És így azt hiszem, kezet nyújthatunk egymásnak, Ella.

博克曼太太
对了，心里的冷气。我想，现在咱们俩可以拉拉手了，艾勒。

ELLA RENTHEIM.
Jeg tænker, vi kan det nu.

ELLA RENTHEIM.
I think we may, now.

ELLA.
Ugy hiszem, most megtehetjük.

艾勒·瑞替姆
我想，现在可以了。

FRU BORKMAN.
Vi to tvillingsøstre – over ham, vi begge har elsket.

MRS. BORKMAN.
We twin sisters--over him we have both loved.

ELLA.
Mi ikertestvérek — ő rajta keresztül, a kit mind a ketten szerettünk.

博克曼太太
咱们一对双生姐妹--- 对着一个咱们俩都爱过的男人。

ELLA RENTHEIM.
Vi to skygger – over den døde mand.
(Fru Borkman, bag bænken, og Ella Rentheim foran, rækker hinanden hænderne.)

ELLA RENTHEIM.
We two shadows--over the dead man.
[MRS. BORKMAN behind the bench, and ELLA RENTHEIM in front of it, take each other’s hand.]

ELLA.
Mi két árnyék ő fölötte, a halott fölött.
(Borkmanné a pad mögött, Ella a pad előtt kezet nyújtanak egymásnak.)

艾勒·瑞替姆
咱们两个影子--- 对着一个死人。
（博克曼太太站在椅后，艾勒·瑞替姆站在椅前，两个握手。）

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=70fd9c50-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display