Bibliotheca Polyglotta

ELLA RENTHEIM
(koldt, besluttet).
Vi skal se. For nu blir jeg her ude.

ELLA RENTHEIM.
[Coldly, with resolution.]
We shall see. For now I shall remain out here.

ELLA.
(Hideg elhatározottsággal.)
Hiszen majd meglátjuk. Most ugyanis idekünn maradok.

艾勒·瑞替姆
（冷静而坚决）
咱们将来瞧吧。现在我要在这儿住下。

FRU BORKMAN
(stirrer på hende).
Her på gården?

MRS. BORKMAN.
[Stares at her.]
Here? In this house?

BORKMANNÉ.
(Rámered.)
Idekünn a birtokon?

博克曼太太
（瞪眼瞧她）
在这儿？在这所房子里？

ELLA RENTHEIM.
Ja, her.

ELLA RENTHEIM.
Yes, here.

ELLA.
Igenis itt.

艾勒·瑞替姆
对了，在这儿。

FRU BORKMAN.
Her – hos os? Hele natten over?

MRS. BORKMAN.
Here--with us? Remain all night?

BORKMANNÉ.
Itt — nálunk? Egész éjszaka?

博克曼太太
在这儿--- 跟我们在一块儿？整夜在这儿？

ELLA RENTHEIM.
Her ude blir jeg hele resten af mine dage, om så skal være.

ELLA RENTHEIM.
I shall remain here all the rest of my days if need be.

ELLA.
Itt, idekünn maradok éltem fogytáig, ha meg kell lenni.

艾勒·瑞替姆
我一辈子待在这儿，如果必要的话。

FRU BORKMAN
(fatter sig).
Ja ja, Ella, – gården er jo din.

MRS. BORKMAN.
[Collecting herself.]
Very well, Ella; the house is yours----

BORKMANNÉ.
(Összeszedi magát.)
No igen Ella, — hiszen a birtok a tiéd.

博克曼太太
（定定神）
很好，艾勒。这所房子本来是你的。

ELLA RENTHEIM.
Å hvad –!

ELLA RENTHEIM.
Oh, nonsense----

ELLA.
Ejh ugyan — !

艾勒·瑞替姆
噢，胡说。

FRU BORKMAN.
Alt sammen er jo dit. Den stol, jeg sidder på, er din. Den seng, jeg ligger og vælter mig søvnløs i, den tilhører dig. Den mad vi spiser, den får vi gennem dig.

MRS. BORKMAN.
Everything is yours. The chair I am sitting in is yours. The bed I lie and toss in at night belongs to you. The food we eat comes to us from you.

BORKMANNÉ.
Hiszen minden a tied. A szék, a melyen ülök, a tied. Az ágy, a melyben álmatlanul hánykolódom, a tied. Az étel, a mit kapunk, a te adományod ...

博克曼太太
什么都是你的。我现在坐的这张椅子是你的。夜里我躺在上头翻来覆去的床也是你的。我们吃的东西也是从你手里来的。

ELLA RENTHEIM.
Kan ikke ordnes på anden vis, det. Borkman kan ikke ha’ egen ejendom. For der vilde straks komme nogen og ta’ det fra ham.

ELLA RENTHEIM.
It can’t be arranged otherwise, you know. Borkman can hold no property of his own; for some one would at once come and take it from him.

ELLA.
Ezen már nem változtathatunk. Borkman nem birhat vagyonnal. Hiszen rögtön akadna valaki, aki lefoglalná.

艾勒·瑞替姆
没有别的办法，你知道。博克曼自己不能有产业，他一有产业，马上就会被别人拿走。

FRU BORKMAN.
Jeg véd det nok. Vi får finde os i at leve på din nåde og barmhjertighed.

MRS. BORKMAN.
Yes, I know. We must be content to live upon your pity and charity.

BORKMANNÉ.
Jól tudom. Már csak bele kell nyugodnunk, hogy a te kegyelmedből és könyörületességedből éljünk.

博克曼太太
是，我知道。我们必须死心塌地依靠你的怜悯慈悲过日子。

ELLA RENTHEIM
(koldt).
Jeg kan ikke hindre dig i at se det fra den side, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Coldly.]
I cannot prevent you from looking at it in that light, Gunhild.

ELLA.
Nem tilthatom meg neked, hogy erről az oldaláról fogd föl a dolgot.

艾勒·瑞替姆
（冷冰冰地）
如果你要用这种眼光看事情，我也拦不住，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Nej, det kan du ikke. – Når vil du, vi skal flytte ud?

MRS. BORKMAN.
No, you cannot. When do you want us to move out?

BORKMANNÉ.
Nem, azt nem tilthatod meg. Mit akarsz, kiköltözködjünk?

博克曼太太
不错，你拦不住。你要我们什么时候搬出去？

ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Flytte ud?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
Move out?

ELLA.
(Rátekint.)
Kiköltözni?

艾勒·瑞替姆
（对她端详）
搬出去？

FRU BORKMAN
(i ophidselse).
Ja, du bilder dig da vel aldrig ind, at jeg vil bli’ boende her under tag med dig! – Nej, så heller i fattighuset eller ud på landevejen!

MRS. BORKMAN.
[In great excitement.]
Yes; you don’t imagine that I will go on living under the same roof with you! I tell you, I would rather go to the workhouse or tramp the roads!

BORKMANNÉ.
(Izgatottan.)
Igen, csak nem képzeled, hogy én idekünn maradok lakni veled egy fedél alatt?! — Nem, akkor inkább a szegények házában, vagy künn az országúton!

博克曼太太
（非常激动）
嗯。你不要以为我愿意跟你在一所房子里住下去！老实告诉你，我宁可进贫民院，再不，就上街要饭！

ELLA RENTHEIM.
Godt. Så giv mig Erhart med –

ELLA RENTHEIM.
Good. Then let me take Erhart with me----

ELLA.
Jól van. Akkor hát hadd jöjjön Erhard velem —

艾勒·瑞替姆
好。那么让我把遏哈特带走---

FRU BORKMAN.
Erhart! Min egen søn! Mit barn!

MRS. BORKMAN.
Erhart? My own son? My child?

BORKMANNÉ.
Erhard! Az én fiam! Az én gyermekem!

博克曼太太
遏哈特？我的孩子？我的亲儿子？

ELLA RENTHEIM.
Ja, – for så rejser jeg straks hjem igen.

ELLA RENTHEIM.
Yes; for then I would go straight home again.

ELLA.
Abban az esetben ugyanis rögtön visszautazom haza.

艾勒·瑞替姆
正是。带着他，我就回家去。

FRU BORKMAN
(efter kort betænkning; fast).
Erhart skal selv vælge mellem os.

MRS. BORKMAN.
[After reflecting a moment, firmly.]
Erhart himself shall choose between us.

BORKMANNÉ.
(Egy ideig gondolkozik, azután kurtán, határozottan.)
Válasszon Erhard maga kettőnk között.

博克曼太太
（想了一想，坚决地）跟你，还是跟我，应该让遏哈特自己选择。

ELLA RENTHEIM
(ser tvilende og usikker på hende).
Han vælge? Ja, – tør du det, Gunhild?

ELLA RENTHEIM.
[Looking doubtfully and hesitatingly at her.]
He choose? Dare you risk that, Gunhild?

ELLA.
(Kétkedve, bizonytalanul néz rá.)
Maga válaszszon? És rá mered bízni ezt a választást, Gunhild?

艾勒·瑞替姆
（疑惑犹豫地瞧着她）
让他选择？你敢冒这个险吗，耿希尔得？

FRU BORKMAN
(med hård latter).
Om jeg tør! La’ min gut vælge mellem sin mor og dig! Ja, det tør jeg rigtignok.

MRS. BORKMAN.
[With a hard laugh.]
Dare I? Let my boy choose between his mother and you? Yes, indeed I dare!

BORKMANNÉ.
(Nyersen fölkaczag.)
Hogy merem-e?! Merek-e választást engedni a fiamnak anyja közt és te közted! Igenis, hogy merem!

博克曼太太
（一声冷笑）
我敢不敢？敢不敢让他在他的母亲与你之间选一个？哼，当然敢！

ELLA RENTHEIM
(lyttende).
Kommer der nogen? Jeg synes, jeg hører –

ELLA RENTHEIM.
[Listening.]
Is there some one coming? I thought I heard----

ELLA.
(Hallgatódzva.)
Jött valakaki? úgy tetszik, hallok valakit. —

艾勒·瑞替姆
（细听）是不是有人来了？我好像听见---

FRU BORKMAN.
Så er det vel Erhart –
(Det banker raskt på forstuedøren, som derpå uden videre blir åbnet. Fru Wilton, selskabsklædt og i overtøj, kommer ind. Bag efter hende stuepigen, som ikke har fået tid til at melde og ser rådvild ud. Døren blir stående halvt åben. Fru Wilton er en påfaldende smuk, yppig dame i tretiårene. Brede, røde, smilende læber. Spillende øjne. Rigt, mørkt hår.)

MRS. BORKMAN.
Then it must be Erhart.
[There is a sharp knock at the door leading in from the hall, which is immediately opened. MRS. WILTON enters, in evening dress, and with outer wraps. She is followed by THE MAID, who has not had time to announce her, and looks bewildered. The door remains half open. MRS. WILTON is a strikingly handsome, well-developed woman in the thirties. Broad, red, smiling lips, sparkling eyes. Luxuriant dark hair.]

BORKMANNÉ.
Bizonyosan Erhard. —
(Az ajtón hirtelen kopognak, mely rögtön kinyilik. Viltonné estély-öltözetben, fölötte köpönyeg — belép. Mögötte a szobaleány, a ki nem jutott hozzá, hogy bejelentse, most áll, nem engedve, mit tegyen? Az ajtó félig nyitva marad. Viltonné feltűnő szép deli asszony, a harmincas években. Telt, piros, mosolygó ajak. Élénk szemek, tömött, sötét haj.)

博克曼太太
一定是遏哈特。
(有人在通外厅的门上很脆地敲了一下，马上门就开了。威尔敦太太进屋，身上穿着晚会服装，围着披肩。女仆跟在后面，来不及给他通报，不知该怎么才好。门半开着。威尔敦太太长得肌肤丰腴，美艳动人，年纪三十开外。嘴唇宽而红，含着一丝笑意。晶亮眼睛。浓密的黑头发。)

FRU WILTON.
Godaften, kæreste fru Borkman!

MRS. WILTON.
Good evening, my dearest Mrs. Borkman!

VILTONNÉ.
Jó estét, asszonyom!

威尔敦太太
晚安，亲爱的博克曼太太！

FRU BORKMAN
(noget tørt).
Godaften, frue. (til pigen; peger mod havestuen.) Tag lampen ud derinde og tænd den.
(Stuepigen henter og går ud med lampen.)

MRS. BORKMAN.
[Rather drily.]
Good evening, Mrs. Wilton. [To THE MAID, pointing toward the garden-room.] Take the lamp that is in there and light it.
[THE MAID takes the lamp and goes out with it.]

BORKMANNÉ.
(Egy kicsit szárazon.)
Jó estét. (A szobaleánynak a kerti szobába mutatva.)
Hozza ki belülről a lámpát és gyújtsa meg.
(A szobaleány kihozza a lámpát és elviszi.)

博克曼太太
（有点冷淡）
晚安，威尔敦太太。（指着后面贴近花园的那间屋子，向女外）把屋里那盏灯拿出去，点上。
(女仆取灯下。)

FRU WILTON
(ser Ella Rentheim).
Å, om forladelse, – her er fremmede –

MRS. WILTON.
[Observing ELLA RENTHEIM.]
Oh, I beg your pardon--you have a visitor.

VILTONNÉ.
(Észreveszi Ellát.)
Ó, bocsánatot kérek, önnek vendége van —

威尔敦太太
（看见艾勒）
哦，对不起--你有客人。

FRU BORKMAN.
Bare min søster, som er kommen tilrejsende –
(Erhart Borkman slår den halvåbne forstuedør helt op og stormer ind.Han er et ungt menneske med lyse, frejdige øjne. Elegant klædt. Begyndende knebelsbart.)

MRS. BORKMAN.
Only my sister, who has just arrived from----
[ERHART BORKMAN flings the half-open door wide open and rushes in. He is a young man with bright cheerful eyes. He is well dressed; his moustache is beginning to grow.]

BORKMANNÉ.
Csak a nővérem, a ki most érkezett. —
(Erhard fölrántja a félig nyitott ajtót és beront. Ifjú legényke, világos, vidám szemekkel. Pelyhedző bajusz. Elegánsan öltözve.)

博克曼太太
不是客人，是我妹妹，刚从---
(遏哈特把那半开的门使劲推开，从外面冲进来。他是个目光奕奕、活泼愉快的年轻人，服装讲究，胡子刚在生长。)

ERHART BORKMAN
(glædestrålende; på dørtærskelen).
Hvad for noget! Er tante Ella kommen? (imod hende; griber hendes hænder)Tante, tante! Nej, er det muligt! Er du her?

ERHART.
[Radiant with joy; on the threshold.]
What is this! Is Aunt Ella here? [Rushing up to her and seizing her hands.] Aunt, aunt! Is it possible? Are you here?

ERHARD.
(A küszöb előtt, sugárzik az őrömtől.)
Mit hallok! Ella néni van itt? (Hozzásiet és mind a két kezét megragadja.)
Nagynéni! Lehetséges! Te itt vagy?

遏哈特
（满面笑容，站在门口）
这是怎么回事？艾勒姨妈在这儿？（扑到她面前，抓住她两手）姨妈，姨妈！竟有这种事？你会在这儿？

ELLA RENTHEIM
(slår armene om hans hals).
Erhart! Min kære, snille gut! Nej, hvor stor du er ble’t! Å, hvor det gør godt at få se dig igen!

ELLA RENTHEIM.
[Throws her arms round his neck.]
Erhart! My dear, dear boy! Why, how big you have grown! Oh, how good it is to see you again!

ELLA.
(Karjait nyaka körül fonja.)
Erhard! Édes, kedves jó fiam! Hanem megnőttél hallod! Ah milyen jól esik, hogy megint látlak!

艾勒·瑞替姆
（双手楼住他脖子）
遏哈特！我的亲宝贝！啊，你长得这么高大了！噢，今天看见你，我心里真痛快！

FRU BORKMAN
(skarpt).
Hvad skal det sige, Erhart, – står du og gemmer dig i forstuen?

MRS. BORKMAN.
[Sharply.]
What does this mean, Erhart? Were you hiding out in the hallway?

BORKMANNÉ.
(Éleshangon.)
Mit jelentsen ez Erhard, — te a folyóson rejtőzöl?

博克曼太太
（含怒）
这是什么意思，遏哈特？是不是这半天你一直躲在外厅里？

FRU WILTON
(hurtig).
Erhart – Borkman kom sammen med mig.

MRS. WILTON.
[Quickly.]
Erhart--Mr. Borkman came in with me.

VILTONNÉ.
(Hirtelen.)
Erhard — Borkman úr engem kisért ide.

威尔敦太太
（慌忙接嘴）
遏哈特（改口）--- 博克曼先生是跟我一块儿来的。

FRU BORKMAN
(måler ham med øjnene).
Ja så, Erhart. Du kommer ikke først til din mor?

MRS. BORKMAN.
[Looking hard at him.]
Indeed, Erhart! You don’t come to your mother first?

BORKMANNÉ.
(Szemével nézi a fiát.)
Ugy-ugy, Erhard! Hát nem az anyádat keresed föl először?

博克曼太太
（眼睛盯着他）哼，遏哈特！你不先来看母亲。

ERHART.
Jeg måtte bare indom til fru Wilton et øjeblik, – for at hente lille Frida.

ERHART.
I had just to look in at Mrs. Wilton’s for a moment--to call for little Frida.

ERHARD.
Csak egy pillanatra voltam Viltonné ő nagyságánál — hogy a kis Fridát idehozzam.

遏哈特
我上威尔敦太太家里去了会儿--- 去找小富吕达。

FRU BORKMAN.
Er denne frøken Foldal også med?

MRS. BORKMAN.
Is that Miss Foldal with you too?

BORKMANNÉ.
Hát az a kisasszonyka is itt van?

博克曼太太
那位佛尔达尔小姐也来了吗？

FRU WILTON.
Ja, vi har hende stående udenfor i entréen.

MRS. WILTON.
Yes, we have left her in the hall.

VILTONNÉ.
Künn a folyosón van.

威尔敦太太
来了，我们把她安置在外厅里。

ERHART
(taler ud gennem døren).
Gå De bare ovenpå, Frida.
(Ophold. Ella Rentheim iagttager Erhart. Han synes forlegen og noget utålmodig; hans ansigt antager et spændt og koldere udtryk.)
(Stuepigen bringer den tændte lampe ind i havestuen, går ud igen og lukker døren efter sig.)

ERHART.
[Addressing some one through the open door.]
You can go right upstairs, Frida.
[Pause. ELLA RENTHEIM observes ERHART. He seems embarrassed and a little impatient; his face has assumed a nervous and colder expression.]
[THE MAID brings the lighted lamp into the garden-room, goes out again and closes the door behind her.]

ERHARD.
(Az ajtón át kiszól.)
Csak menjen föl Fridácska. (Szünet.)
(Rentheim Ella Erhardot figyeli, Erhard kissé zavartnak és türelmetlennek látszik ; arczkifejezése feszesebb, hűvösebb lesz.)
(A szobaleány az égő lámpát a kerti-szobába hozza, visszamegy és beteszi az ajtót maga mögött.)

遏哈特
（从开着的门里向外面的人说话）
富吕达，你一直上楼去吧。
（沉默。艾勒仔细打量遏哈特。他似乎有点局促不耐烦，脸上露出一副紧张而比刚才冷淡的神气。）
（女仆把点好的灯拿进里屋以后，带上门又出去。）

FRU BORKMAN
(med tvungen høflighed).
Ja, fru Wilton, – hvis De altså vil slå Dem ned her iaften, så –

MRS. BORKMAN.
[With forced politeness.]
Well, Mrs. Wilton, if you will give us the pleasure of your company this evening, won’t you----

BORKMANNÉ.
(Kényszeritett udvariassággal.)
Igen, nagysád, — ha tehát az estét itt tetszik tölteni, akkor —

博克曼太太
（勉强说客气话）
啊，威尔敦太太，如果今晚你肯赏光的话，是不是---？

FRU WILTON.
Nej tusend tak, kære frue. Det tænker jeg sletikke på. Vi har en anden indbydelse. Vi skal ned til advokat Hinkels.

MRS. WILTON.
Many thanks, my dear lady, but I really can’t. We have another invitation. We’re going down to the Hinkels’.

VILTONNÉ.
Szépen köszönöm asszonyom. Hanem az egyáltalában nem volt szándékom. Mi máshová vagyunk meghíva. Várnak bennünket. Hinkel ügyvédéknél.

威尔敦太太
多谢，多谢，亲爱的夫人，我实在不能遵命。我们另外有约会。我们要上欣克尔家去。

FRU BORKMAN
(ser på hende).
Vi? Hvilke vi mener De?

MRS. BORKMAN.
[Looking at her.]
We? Whom do you mean by we?

BORKMANNÉ.
(Rátekint.)
Bennünket? Kit ért ezalatt?

博克曼太太
（瞧着她）
我们？你说的“我们”是谁？

FRU WILTON
(leende).
Nå, egentlig mener jeg da bare mig selv. Men jeg fik i opdrag af husets damer at ta’ student Borkman med, – hvis jeg tilfældigvis skulde få øje på ham.

MRS. WILTON.
[Laughing.]
Oh, I ought really to have said I. But I was commissioned by the ladies of the house to bring Mr. Borkman with me--if I happened to see him.

VILTONNÉ.
(Nevetve.)
Nos, tulajdonképen csak magamat értem. Hanem a család hölgytagjai ott megbíztak, hogy Borkman urfit is magammal vigyem, — ha véletlenül találkoznám vele.

威尔敦太太
（大笑）
哦，其实我应该说“我”。可是他家的女眷托我邀博克曼先生一块儿去--- 如果我碰见他的话。

FRU BORKMAN.
Og det fik De da, som jeg ser.

MRS. BORKMAN.
And you did happen to see him, it appears.

BORKMANNÉ.
És a mint látom, csakugyan találkozott vele.

博克曼太太
你果然就碰见他了，是不是？

FRU WILTON.
Ja heldigvis. Siden han var så elskværdig at se indom til mig, – for lille Fridas skyld.

MRS. WILTON.
Yes, fortunately. He was good enough to look in at my house-- to call for Frida.

VILTONNÉ.
Olyan szerencsés véletlen volt. Mivel, olyan kedves volt, hogy beszólt hozzám — a kis Frida végett.

威尔敦太太
是，巧得很。承他到我家里--- 来找富吕达。

FRU BORKMAN
(tørt).
Du, Erhart, – jeg vidste ellers ikke, at du kendte den familie, – disse Hinkels.

MRS. BORKMAN.
[Drily.]
But, Erhart, I did not know that you knew that family-- those Hinkels?

BORKMANNÉ.
(Szárazon.)
Hallod — Erhard, — különben én nem tudtam, hogy te ismered azt a családot, — azokat a Hinkeléket.

博克曼太太
（冷淡地）
遏哈特，我并不知道你认识那一家--- 欣克尔那一家。

ERHART
(irriteret).
Nej, egentlig kender jeg dem jo ikke heller. (tilføjer lidt utålmodig.) Du véd visst selv bedst, du mor, hvad folk jeg kender og ikke kender.

ERHART.
[Irritated.]
No, I don’t exactly know them. [Adds rather impatiently.] You know better than anybody, mother, what people I know and don’t know.

ERHARD.
(Kissé felpuskaporozva.)
Nem, hiszen tulajdonképpen nem is ismerem őket. Egyébiránt, te legjobban tudod anyám, hogy kiket ismerek, kiket nem.

遏哈特
（心烦）
我也不大认识他们。（颇不耐烦地）妈妈，什么人我认识，什么我不认识，你比谁都清楚。

FRU WILTON.
Å pyt! I det hus blir man snart kendt! Glade, lystige, gæstfri folk. Fuldt op af unge damer.

MRS. WILTON.
Oh, it doesn’t matter! They soon put you at your ease in that house! They are such cheerful, hospitable people--the house swarms with young ladies.

VILTONNÉ.
Ejh mit! Abban a házban az ember hamar ismerkedik! Jókedvű, vendégszerető emberek. Egy egész sereg ifjú hölgy.

威尔敦太太
啊，没关系！一到他们家，你就会觉得很自在！他们是非常快活、非常好客的人--- 家里有好些年轻女人。

FRU BORKMAN
(med eftertryk).
Kender jeg min søn ret, så er ikke det egentlig noget selskab for ham, fru Wilton.

MRS. BORKMAN.
[With emphasis.]
If I know my son rightly, Mrs. Wilton, they are no fit company for him.

BORKMANNÉ.
(Nyomatékkal.)
Kedves nagysád, jól ismerem a fiamat, akkor az nem neki való társaság.

博克曼太太
（着重地）威尔敦太太，如果我没看错我儿子的话，那些人不适宜做他的朋友。

FRU WILTON.
Men Herregud, kære frue, han er da ung, han også!

MRS. WILTON.
Why, good gracious, dear lady, he is young, too, you know!

VILTONNÉ.
De édes Istenem, asszonyom! hiszen ö is csak fiatal!

威尔敦太太
嗳呀，夫人，你要知道，他也是年轻人啊！

FRU BORKMAN.
Ja lykkeligvis er han ung. Det vilde ikke være godt andet.

MRS. BORKMAN.
Yes, fortunately he’s young. He would need to be young.

BORKMANNÉ.
Igen, szerencsére fiatal. Szomorú volna, ha nem volna az.

博克曼太太
是啊，幸而他年轻。他不年轻不行啊。

ERHART
(dølger sin utålmodighed).
Ja, ja, ja, mor, – det er jo en selvfølge, at jeg ikke går der hen til disse Hinkels iaften. Jeg blir naturligvis her hos dig og tante Ella.

ERHART.
[Concealing his impatience.]
Well, well, well, mother, it’s quite clear I can’t got to the Hinkels’ this evening. Of course I shall remain here with you and Aunt Ella.

ERHARD.
(Titkolt türelmetlenséggel.)
Nos, hogyne, önként érthető, édes anyám — hogy ma este nem megyek Hinkelékhez. Természetes, hogy itt maradok veled és Ella nénivel.

遏哈特
（忍着烦躁）算了，算了，妈妈，今晚我分明去不成欣克尔家人。不用说，我得在这儿陪着你和艾勒姨妈。

FRU BORKMAN.
Det vidste jeg nok, min kære Erhart.

MRS. BORKMAN.
I knew you would, my dear Erhart.

BORKMANNÉ.
Tudtam én ezt jól, édes Erhardom.

博克曼太太
我早就知道你愿意陪我们，亲爱的遏哈特。

ELLA RENTHEIM.
Nej, Erhart, – for min skyld må du endelig ikke la’ dig afholde –

ELLA RENTHEIM.
No, Erhart, you must not stop at home on my account----

ELLA.
Nem, Erhard, én miattam ne tartózkodjál.

艾勒·瑞替姆
不，遏哈特你千万别为了我不去。

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=6f32f528-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display