Bibliotheca Polyglotta

ANDEN AKT

(Den store fordums pragtsal ovenpå i det Rentheimske hus. Væggeneere beklædte med gamle vævede tapeter, forestillende jagtscener, hyrder og hyrdinder, alt i falmede, afblegede farver. På væggen til venstre en fløjdør og nærmere i forgrunden et piano. I hjørnet på bagvæggen til venstre en tapetdør uden indfatning. Midt på væggen til højre et stort udskåret egetræs skrivebord med mange bøger og papirer. Længere foran på samme side en sofa med bord og stole. Møblerne er holdt i stiv empirestil. På pulten og bordet står tændte lamper.)
(John Gabriel Borkman står med hænderne på ryggen ved pianoet og hører på Frida Foldal, som sidder og spiller de sidste takter af Danse macabre.)
(Borkman er en middelhøj, fast og kraftig bygget mand oppe i seksti-årene. Fornemt udseende, fint skåret profil, hvasse øjne og gråhvidt, kruset hår og skæg. Han er klædt i en sort, ikke ganske moderne dragt og bærer hvidt halstørklæde. Frida Foldal er en smuk, bleg, femtenårig pige med et noget træt, anstrængt udtryk. Tarvelig pyntet i lys påklædning.)
(Musikstykket er spillet til ende. Stilhed.)

ACT SECOND

The great gallery on the first floor of the Rentheim House. The walls are covered with old tapestries, representing hunting-scenes, shepherds and shepherdesses, all in faded colours. A folding-door to the left, and further forward a piano. In the left-hand corner, at the back, a door, cut in the tapestry, and covered with tapestry, without any frame. Against the middle of the right wall, a large writing-table of carved oak, with many books and papers. Further forward on the same side, a sofa with a table and chairs in front of it. The furniture is all of a stiff Empire style. Lighted lamps on both tables.
JOHN GABRIEL BORKMAN stands with his hands behind his back, beside the piano, listening to FRIDA FOLDAL, who is playing the last bars of the “Danse Macabre.”
BORKMAN is of middle height, a well-knit, powerfully-built man, well on in the sixties. His appearance is distinguished, his profile finely cut, his eyes piercing, his hair and beard curly and greyish-white. He is dressed in a slightly old-fashioned black coat, and wears a white necktie. FRIDA FOLDAL is a pretty, pale girl of fifteen, with a somewhat weary and overstrained expression. She is cheaply dressed in light colours. The music ceases. A pause.

MÁSODIK FELVONÁS

(A Rentheim ház egykori nagy díszterme. A falakon régi Gobelinek, melyeken vadászjelenetek, pásztorok, pásztornők ábrázolvák most már kifakult színekben. A baloldali falban szárnyajtó, előbbre egy zongora. A hátsó fal bal sarkában egy láthatatlan tapétaajtó. A jobb fal közepén egy nagy faragott tölgyfa íróasztal, sok könyvvel és irománynyal. Szintén jobbra, de előbbre, egy díván, egy asztal és székek. A bútorzat merev empire stilü. Az asztalon és zongorán lámpa ég.)
(John Gábriel Borkman a zongora mellett áll, kezeit hátra kulcsolva, Frida Foldalt hallgatja, aki a danse macabre utolsó ütemeit játssza.)

(Borkman középnagyságú, széles vállu férfi, hatvan év körül. Előkelő külsővel. Finom metszésü profil, átható szemek, göndör haja és szakálla jóformán fehér. Fehér nyakkendőt és fekete, nem egészen divatos ruhát visel. Foldal Frida, csinos, halvány, tizenöt éves leányka; arczkifejezése kissé bágyadt, megerőltetett. Világos ruhát visel.)
(A zene véget ért — szünet)

第二幕瑞替姆邸楼上的大走廊。墙上挂着旧壁衣，上面织着行围打猎、牧童、牧女等等景物，颜色却都音淡了。左边有一扇合页门，再往前，有一架钢琴。后方左角有一门，芡在壁衣里，就用壁衣遮着，没有门框子。紧贴右墙纸张。再往前来，也在右首，有一张沙发，前面有一张桌子和几把椅子。全部家具都是呆板板的帝国1式样。两张桌上都有点着的灯。)
约翰·盖勃吕尔·博克曼背着两手，站在钢琴旁边，听富吕达·佛尔达尔弹奏《死之舞曲》的最后一节。
博克曼是个中等身材、结实魁伟、六十好几岁的男人他相貌出众，侧影佳美，目光锐利，须发卷曲而灰白。他穿一件式样略微过时的黑上衣，打着白领带。富吕达·佛尔达尔是个面目姣好、颜色苍白、十五岁的女孩子，脸上带着几分紧张疲劳的神情。她穿着价钱不贵的浅色衣服。音乐停止了。片刻无声。

BORKMAN.
Kan De gætte Dem til, hvor jeg første gang hørte slige toner, som disse her?

BORKMAN.
Can you guess where I first heard tones like these?

BORKMAN.
El tudná-e találni, hol hallottam legelőször ilyen hangokat, mint ezek itt?

博克曼
你可猜得出我第一次听见这样的调子是什么地方？

FRIDA
(ser op på ham).
Nej, herr Borkman?

FRIDA.
[Looking up at him.]
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
(Föltekint reá.)
Nem, Borkman úr.

富吕达
（抬头瞧他）
猜不出，博克曼先生。

BORKMAN.
Det var nede i gruberne.

BORKMAN.
It was down in the mines.

BORKMAN.
Lenn a bányában.

博克曼
是在矿井里。

FRIDA
(forstår ikke).
Ja så? Nede i gruberne?

FRIDA.
[Not understanding.]
Indeed? Down in the mines?

FRIDA.
(Nem érti.)
Úgy? A bányában?

富吕达
（不明白）
是么？在矿井里？

BORKMAN.
Jeg er en bergmands søn, véd De vel. Eller véd De kanske ikke det?

BORKMAN.
I am a miner’s son, you know. Or perhaps you did not know?

BORKMAN.
Én bányász fia vagyok, azt tudja. Vagy talán nem tudta?

博克曼
我是矿工的儿子，我父亲有时候带我下矿井，金属在矿里歌唱。

FRIDA.
Nej, herr Borkman.

FRIDA.
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
Nem, Borkman úr.

missing

BORKMAN.
En bergmands søn. Og min far tog mig med sig ned i gruberne iblandt. – Dernede synger malmen.

BORKMAN.
A miner’s son. And my father used sometimes to take me with him into the mines. The metal sings down there.

BORKMAN.
Bányásznak a fia és az apám levitt magával néha a bányába. Odalenn dalol az érc.

missing

FRIDA.
Ja så, – synger den?

FRIDA.
Really? Sings?

FRIDA.
Ugy? énekel?

富吕达
哦？歌唱？

BORKMAN
(nikker).
Når den blir løsnet. Hammerslagene, som løsner den, – det er midnatsklokken, som slår, og gør den fri. Derfor synger malmen – af glæde – på sin vis.

BORKMAN.
[Nodding.]
When it is loosened. The hammer-strokes that loosen it are the midnight bell clanging to set it free; and that is why the metal sings--in its own way--for gladness.

BORKMAN.
(Int.)
Mikor fölszabadítják. A csákányütések hangja, melyekkel fölszabadítják, — az az éjféli harang, mely cseng, zúg. Azért énekel az érc örömében a maga módja szerint.

博克曼
（点头)
在它被挖松的时候。挖松金属的斧锤声音正是解放它的夜半钟声，因此它就快活得唱起来了-- 它有它的唱法。

FRIDA.
Hvorfor gør den det, herr Borkman?

FRIDA.
Why does it do that, Mr. Borkman?

FRIDA.
Miért teszi ezt az érc Borkman úr?

富吕达
它为什么要唱，博克曼先生？

BORKMAN.
Den vil op i dagens lys og tjene menneskene.
(han går frem og tilbage på salsgulvet, bestandig med hænderne på ryggen.)

BORKMAN.
It wants to come up into the light of day and serve mankind.
[He paces up and down the gallery, always with his hands behind his back.]

BORKMAN.
Föl akar jutni a napvilágra és szolgálni az embereknek.
(Föl s alá jár, kezei folyton a hátán.)

博克曼
它想到地面上来为人类服务。
(他在走廊里踱来踱去，老是背着两手)

FRIDA
(sidder lidt og venter; ser på sit ur og rejser sig).
Om forladelse, herr Borkman, – men jeg må nok desværre gå, jeg.

FRIDA.
[Sits waiting a little, then looks at her watch and rises.]
I beg your pardon, Mr. Borkman; but I am afraid I must go.

FRIDA.
(Egy ideig ül és vár, aztán az óráját nézi és fölkel.)
Bocsánatot kérek Borkman ur, — de fájdalom, nekem mennem kell.

富吕达
（坐着等了会儿，看看自己的表，站起来）对不起，博克曼先生，我恐怕不能不走了。

BORKMAN
(standser foran hende).
Vil De alt gå nu?

BORKMAN.
[Stopping before her.]
Are you going already?

BORKMAN.
(Megáll előtte.)
Már most el akar menni?

博克曼
（在她面前站住）
你就要走啦？

FRIDA
(lægger noterne i mappen).
Ja, jeg må nok det. (synlig forlegen.) For jeg er bestilt hen et steds iaften.

FRIDA.
[Putting her music in its case.]
I really must. [Visibly embarrassed.] I have an engagement this evening.

FRIDA.
(Hangjegyeit mappájába rakja.)
Kénytelen vagyok. (Látható zavarban.) Ugyanis, ma estére, el kell mennem valahová.

富吕达
（把乐谱装在套子里）
我非走不可了。（局促不安）今晚我还有个约会。

BORKMAN.
Et steds, hvor der er selskab?

BORKMAN.
For a party?

BORKMAN.
A hol társaság lesz.

博克曼
是不是宴会？

FRIDA.
Ja.

FRIDA.
Yes.

FRIDA.
Igenis.

富吕达
是。

BORKMAN.
Og der skal De la’ Dem høre for selskabet?

BORKMAN.
And you are to play before the company?

BORKMAN.
És ott a vendégek kedvéért egy kicsit produkálnia kell magát, mi?

博克曼
你要给客人奏乐吗？

FRIDA
(bider sig i læben).
Nej – jeg skal spille til dans for dem.

FRIDA.
[Biting her lip.]
No; at least I am only to play for dancing.

FRIDA.
(Ajkába harap.)
Nem, — a táncmulatságon kell zongoráznom.

富吕达
（咬嘴唇）
不。跳舞的时候我才奏乐呢。

BORKMAN.
Bare til dans?

BORKMAN.
Only for dancing?

BORKMAN.
Csak a táncmulatságon?

博克曼
只在跳舞的时候？

FRIDA.
Ja; de vil danse efter aftensbordet.

FRIDA.
Yes; there is to be a dance after supper.

FRIDA.
Igen, vacsora után táncolni akarnak.

富吕达
对了，饭后有舞会。

BORKMAN
(står og ser på hende).
Spiller De gerne til dans? Sådan omkring i husene?

BORKMAN.
[Stands and looks at her.]
Do you like playing dance music? At parties, I mean?

BORKMAN.
(Egy ideig nézi.)
Szeret ily táncmulatságokon zongorázni? Hol ennél, hol annál a családnál.

博克曼
（站着瞧她）
你喜欢演奏舞曲吗？在宴会上，我的意思是？

FRIDA
(tager overtøjet på sig).
Ja, når jeg kan få en bestilling, så –. Der er jo altid lidt at fortjene ved det.

FRIDA.
[Putting on her outdoor things.]
Yes, when I can get an engagement. I can always earn a little in that way.

FRIDA.
(Fölveszi köpenyét.)
Igen, ha elhívnak valahova — akkor, — akkor — mégis csak lehet vele valamit keresni.

富吕达
（穿戴衣帽）
喜欢，要是有人邀我的话。这样，我总可以挣几个钱。

BORKMAN
(frittende).
Er det det, De mest tænker på, når De sådan sidder og spiller til dans?

BORKMAN.
[With interest.]
Is that the principal thing in your mind as you sit playing for the dancers?

BORKMAN.
(Kémlelve.)
És erre gondol főképpen, mikor úgy ott ül és tónczdarabokat játszik?

博克曼
（有兴趣）你给跳舞的人演奏的时候，主要就是想挣钱吗？

FRIDA.
Nej; mest tænker jeg på, hvor tungt det er, at jeg ikke får være med at danse selv.

FRIDA.
No; I’m generally thinking how hard it is that I mayn’t join in the dance myself.

FRIDA.
Nem ; leginkább arra gondolok, milyen nehezemre esik, hogy magam nem vehetek részt a táncban.

富吕达
不。我经常想的是，自己不能参加跳舞多么伤心。

BORKMAN
(nikker).
Det var just det, jeg vilde vide. (går urolig hen over gulvet.) Ja, ja, ja, – det, ikke at få være med selv, det er det tungeste af alt. (standser.) Men så er der én ting, som vejer det op for Dem, Frida.

BORKMAN.
[Nodding.]
That is just what I wanted to know. [Moving restlessly about the room.] Yes, yes, yes. That you must not join in the dance, that is the hardest thing of all. [Stopping.] But there is one thing that should make up to you for that, Frida.

BORKMAN.
(Bólint.)
Éppen ezt akartam tudni. (Nyugtalanul járkál) Igen, igen — hogy maga részt nem vehet, ez esik az embernek legnehezebben. (Megáll.) De van ám valami Frida, a mi mindezzel fölér.

博克曼
（点头）我要问的正是这件事。（心神不宁地踱来踱去）对，对，对。你自己不能参加跳舞，真是最伤心的事。（站住）然而有一件事可以补偿你的损失，富吕达。

FRIDA
(ser spørgende på ham).
Hvad er det for noget, herr Borkman?

FRIDA.
[Looking inquiringly at him.]
What is that, Mr. Borkman?

FRIDA.
(Kérdezve néz rá.)
És mi az Borkman úr?

富吕达
（追问的神气）
什么事，博克曼先生？

BORKMAN.
Det er det, at De ejer tifold mere musik i Dem, end hele danseselskabet tilsammen.

BORKMAN.
The knowledge that you have ten times more music in you than all the dancers together.

BORKMAN.
Az, hogy önben tizszerte több zenei tehetség van, mint az egész táncoló társaságban együttvéve.

博克曼
那就是：你自己心里明白，你的音乐知识比所有跳舞的人加起来还多十倍。

FRIDA
(smiler undvigende).
Å, det er nu sletikke så sikkert.

FRIDA.
[Smiling evasively.]
Oh, that’s not at all so certain.

FRIDA.
(Mosolyogva kitér.)
Ah, azt nem merném olyan bizonyosra venni.

富吕达
（难以捉摸的一笑）
啊，那可不一定。

BORKMAN
(løfter advarende pegefingren).
Vær da aldrig så gal at tvile på Dem selv!

BORKMAN.
[Holding up his fore-finger warningly.]
You must never be so mad as to have doubts of yourself!

BORKMAN.
(Intésre emelt mutatóujjal.)
Csak nem oly együgyü, hogy kételkedjék saját magában?

博克曼
（伸出食指警告她）
你可别糊涂得对自己都不敢相信！

FRIDA.
Men Herregud, når nu ingen véd om det?

FRIDA.
But since no one knows it----

FRIDA.
De édes Istenem, ha senki sem tud róla.

富吕达
可是既然没有人知道--

BORKMAN.
Bare De selv véd om det, så er det nok. – Hvor er det, De skal hen og spille iaften?

BORKMAN.
So long as you know it yourself, that is enough. Where is it you are going to play this evening?

BORKMAN.
Csak saját maga tudjon róla, már az elég. — Hol kell ma este játszania?

博克曼
只要你自己知道就够了。今晚你在什么地方演奏？

FRIDA.
Det er over hos advokat Hinkels.

FRIDA.
Over at the Hinkel’s.

FRIDA.
Odaát, Hinkel ügyvédéknél.

富吕达
在欣克尔先生家。

BORKMAN
(ser pludselig hvasst på hende).
Hinkels, siger De!

BORKMAN.
[With a swift, keen glance at her.]
Hinkel’s, you say!

BORKMAN.
(Hirtelen.)
Azt mondja, Hinkel?

博克曼
（用迅速尖利的目光扫了她一眼）
欣克尔家，你是不是说！

FRIDA.
Ja.

FRIDA.
Yes.

FRIDA.
Igenis.

富吕达
是。

BORKMAN
(med et skærende smil).
Kommer der fremmede i den mands hus? Kan han få folk til at besøge sig?

BORKMAN.
[With a cutting smile.]
Does that man give parties? Can he get people to visit him?

BORKMAN.
(Metsző mosolylyal.)
Az az ember vendégeket fogad a házában? Rá tudja az bírni az embereket, hogy meglátogassák.

博克曼
（一声冷笑）
那家伙也请客？他请得到客人吗？

FRIDA.
Ja, der skal komme svært mange mennesker, efter hvad fru Wilton siger.

FRIDA.
Yes, they have a great many people about them, Mrs. Wilton says.

FRIDA.
Oh igen, Viltonné őnagysága azt mondja, hogy igen sok ember jár oda.

富吕达
请得到，威尔敦太太说，他家客人很多。

BORKMAN
(hæftig).
Men hvad slags mennesker! Kan De sige mig det?

BORKMAN.
[Vehemently.]
But what sort of people? Can you tell me that?

BORKMAN.
Csakhogy milyen emberek? Meg tudná nekem vájjon mondani?

博克曼
（气愤愤地）
都是些什么人？你能不能告诉我？

FRIDA
(lidt ængstelig).
Nej, det véd jeg virkelig ikke. Jo, – det er sandt, – jeg véd, at student Borkman skal der iaften.

FRIDA.
[A little nervously.]
No, I really don’t know. Yes, by-the-bye, I know that young Mr. Borkman is to be there this evening.

FRIDA.
(Kissé félénken.)
Nem, azt valóban nem tudom. De mégis, — most jut eszembe, — tudom, hogy a fiatal Borkman úr is ott lesz ma este.

富吕达
（有点慌张）
我实在不知道。哦，我想起来了，今晚小博克曼先生也要去。

BORKMAN
(studser).
Erhart! Min søn?

BORKMAN.
[Taken aback.]
Erhart? My son?

BORKMAN.
(Felüti a fejét.)
Erhard! A fiam?

博克曼
（吃惊）
遏哈特？我儿子？

FRIDA.
Ja, han skal der.

FRIDA.
Yes, he is going there.

FRIDA.
Igen, odamegy.

富吕达
是，今晚他要去。

BORKMAN.
Hvoraf véd De det?

BORKMAN.
How do you know that?

BORKMAN.
Honnan tudja?

博克曼你怎么知道他要去？

FRIDA.
Han sa’ det selv. For en times tid siden.

FRIDA.
He said so himself--an hour ago.

FRIDA.
Ő maga mondta. Alig egy órája.

富吕达
他自己说的--- 一个钟头以前说的。

BORKMAN.
Er han da her ude idag?

BORKMAN.
Is he out here to-day?

BORKMAN.
Hát idekünn van ma?

博克曼
今天他出城了吗？

FRIDA.
Ja, han har været hos fru Wilton hele eftermiddagen.

FRIDA.
Yes, he has been at Mrs. Wilton’s all the afternoon.

FRIDA.
Igenis. Egész délután Viltonné őnagyságánál volt.

富吕达
出城了，整个儿下午他都在威尔敦太太家。

BORKMAN
(forskende).
Véd De, om han var indom her også? Om han var inde og talte med nogen nedenunder, mener jeg?

BORKMAN.
[Inquiringly.]
Do you know if he called here too? I mean, did he see any one downstairs?

BORKMAN.
(Kémlelve.)
Nem tudja, vájjon volt-e itt is? Úgy értem, hogy volt-e odalenn is ... valakinél?

博克曼
（追问）
你知道他上这儿来过没有？我是要问，他在楼下见过什么人没有？

FRIDA.
Ja, han så lidt indom til fruen.

FRIDA.
Yes, he looked in to see Mrs. Borkman.

FRIDA.
Ó igenis, ő nagyságánál tett egy rövid látogatást.

富吕达
他来了，顺便看看博克曼太太。

BORKMAN
(bittert).
Aha, – kunde forstå det.

BORKMAN.
[Bitterly.]
Aha--I might have known it.

BORKMAN.
(Keserűen)
Aha — ezt gondoltam.

博克曼
（怨恨地）
呃嘿--- 其实我早该知道。

FRIDA.
Men der var nok en fremmed dame hos hende, tror jeg.

FRIDA.
There was a strange lady calling upon her, I think.

FRIDA.
Hanem azt hiszem, hogy egy idegen hölgy volt benn ő nagyságánál.

富吕达
好像还有一位陌生女客来拜望博克曼太太。

BORKMAN.
Så? Var der det? Å ja, til fruen kommer der vel sagtens nogen en gang imellem.

BORKMAN.
Indeed? Was there? Oh yes, I suppose people do come now and then to see Mrs. Borkman.

BORKMAN.
Úgy? Csakugyan? Nos igen ő nagyságához csak el-el látogat néha valaki.

博克曼
哦？真的？嗯，是了，大概有时候也有人来看博克曼太太。

FRIDA.
Skal jeg sige til student Borkman, hvis jeg træffer ham siden, at han skal komme her op til Dem også?

FRIDA.
If I meet young Mr. Borkman this evening, shall I ask him to come up and see you too?

FRIDA.
Megmondjam a fiatal Borkman urnak, később, mikor találkozom vele, hogy ide, önhöz is feljöjjön?

富吕达
如果今晚我碰见小博克曼先生，要不要叫他上楼来看你？

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=6f767172-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display