Bibliotheca Polyglotta

TREDJE AKT

(Fru Borkmans dagligstue. Lampen brænder fremdeles foran på kanapébordet. Inde i havestuen er der slukket og mørkt.)
(Fru Borkman, med tørklædet over hodet, kommer i hæftigt indre oprør ind gennem forstuedøren, går hen til vinduet og trækker forhænget lidt tilside; derpå går hun hen og sætter sig ved kakkelovnen, men springer snart op igen og går hen og ringer på klokkestrængen. Står ved kanapéen og venter en stund. Ingen kommer. Derpå ringer hun igen; dennegang hæftigere.)
(Lidt efter kommer stuepigen ind fra forstuen. Hun ser grætten og søvnig ud og synes at have klædt sig på i en fart.)

ACT THIRD

MRS. BORKMAN’s drawing room. The lamp is still burning on the table beside the sofa in front. The garden-room at the back is quite dark.
MRS. BORKMAN, with the shawl still over her head, enters, in violent agitation, by the hall door, goes up to the window, draws the curtain a little aside, and looks out; then she seats herself beside the stove, but immediately springs up again, goes to the bell-pull and rings. Stands beside the sofa, and waits a moment. No one comes. Then she rings again, this time more violently.
THE MAID presently enters from the hall. She looks sleepy and out of temper, and appears to have dressed in great haste.

HARMADIK FELVONÁS.

(Borkmanné lakószobája. A díván előtti asztalon a lámpa még mindég ég. De a kerti szobában még sötét van.)
(Borkmanné a fejére vetett kendövei, heves fölindulásban belép, a külső bejáraton az ablakhoz megy és a függönyöket kissé széthúzza, onnan a kályhához, ott leül, de csakhamar felugrik és megrántja a csengttyü-zsinórt. Megáll a diván mellett és egy ideig várakozik. Senki sem jön. Ismét csenget, most hevesebben.)
(Rövid szünet múlva belép a szobaleány. Durcás, álmos és látszik rajta, hogy ruháit hirtelen kapkodta magára.)

第三幕
博克曼太太的会客室。前面沙发旁边桌上的灯依然点着。后面贴花园那间屋子一片漆黑。
博克曼太太头上还是蒙着围巾，心神非常纷乱，从外厅门里进来，走到窗前，把窗幔拉开一点，向外探望。随后，她在火炉旁坐下，可是马上又跳起来，走到铃绳旁边拉铃。她站在沙发旁边等了会儿，没有人进来。她又拉铃，这回使的劲儿更大了。
女仆马上从外厅进来。她睡眼矇眬，一脸不高兴的样子，衣服像是匆匆忙忙穿上去的。

FRU BORKMAN
(utålmodig).
Hvor bli’r De da af, Malene? Jeg har gået her og ringet to gange!

MRS. BORKMAN.
[Impatiently.]
What has become of you, Malena? I have rung for you twice!

BORKMANNÉ.
(Türelmetlenül)
Ugyan Malene hol marad? Már kétszer csöngettem.

博克曼太太
（不耐烦）
你怎么啦，玛黎纳？我拉铃叫了你两回！

STUEPIGEN.
Ja, frue, jeg hørte det nok.

THE MAID.
Yes, ma’am, I heard you.

SZOBALEÁNY.
Hiszen hallottam nagyságos asszony.

女仆
太太，我听见了。

FRU BORKMAN.
Og så kommer De ikke alligevel.

MRS. BORKMAN.
And yet you didn’t come?

BORKMANNÉ.
Ugy, és mégsem jön.

博克曼太太
听见了你为什么不来？

STUEPIGEN
(studs).
Jeg måtte da først få kaste lidt klæ’r på mig, véd jeg.

THE MAID.
[Sulkily.]
I had to put some clothes on first, I suppose.

SZOBALEÁNY.
(Durcásan)
Hiszen csak föl kellett előbb öltöznöm.

女仆
（不高兴）
我总得先披上点儿衣服啊。

FRU BORKMAN.
Ja, De får klæ’ Dem ordentlig på. Og så må De straks løbe hen og hente min søn.

MRS. BORKMAN.
Yes, you must dress yourself properly, and then you must run and fetch my son.

BORKMANNÉ.
Igen csak öltözködjék fel becsületesen. Aztán mindjárt át kell szaladnia, hogy a fiamat haza hívja.

博克曼太太
对，你得穿整齐点儿，然后马上跑去把我儿子叫回来。

STUEPIGEN
(ser forbauset på hende).
Skal jeg hente studenten?

THE MAID.
[Looking at her in astonishment.]
You want me to fetch Mr. Erhart?

SZOBALEÁNY.
(csodálkozva.)
Az ifjú urat hivjam haza?

女仆
（惊讶地瞧着她）
你要我去叫遏哈特先生？

FRU BORKMAN.
Ja, De skal bare sige, at han må komme hjem til mig straks, for jeg vil tale med ham.

MRS. BORKMAN.
Yes; tell him he must come home to me at once; I want to speak to him.

BORKMANNÉ.
Igen. Csak mondja meg neki, hogy azonnal ide kell jönnie; beszédem van vele.

博克曼太太
是的，叫他务必马上就回家。我有话跟他说。

STUEPIGEN
(surmulende).
Så er det vel bedst, jeg vækker kusken hos forvalteren da.

THE MAID.
[Grumbling.]
Then I’d better go to the bailiff’s and call up the coachman.

SZOBALEÁNY.
(Nyelvelve)
Akkor legjobb lesz, ha fölkeltem a kocsist odaát a tiszttartónál.

女仆
（口出怨声）
那我还是上管事人那儿把车夫叫起来吧。

FRU BORKMAN.
Hvorfor det?

MRS. BORKMAN.
Why?

BORKMANNÉ.
Ugyan miért?

博克曼太太
为什么？

STUEPIGEN.
For at han kan spænde for slæden. Så’nt et fælt snøvejr, som det er ude ikveld.

THE MAID.
To get him to harness the sledge. The snow’s dreadful to-night.

SZOBALEÁNY.
Hogy befogjon a szánkába. A milyen gyalázatos hózivatar ma éjszaka van —

女仆
叫他把雪撬套起来啊。今晚的雪可厉害。

FRU BORKMAN.
Å, det gør ingenting. Bare skynd Dem og gå! Det er jo lige her om hjørnet.

MRS. BORKMAN.
Oh, that doesn’t matter; only make haste and go. It’s just round the corner.

BORKMANNÉ.
Ah, baj is az. Csak siessen, menjen maga. Hiszen itt van mindjárt a szegleten.

博克曼太太
啊，没关系。只要赶紧去，拐弯儿就到了。

STUEPIGEN.
Nej men, frue, det er da ikke lige om hjørnet, det.

THE MAID.
Why, ma’am you can’t call that just round the corner!

SZOBALEÁNY.
De nagyságos asszony, mindjárt a szegleten csak még sincs.

女仆
太太，您可不能说是拐弯儿就到！

FRU BORKMAN.
Jo visst er det så. Véd De da ikke, hvor advokat Hinkels villa ligger?

MRS. BORKMAN.
Of course it is. Don’t you know Mr. Hinkel’s villa?

BORKMANNÉ.
De persze, hogy ott van. Hát nem tudja, hogy hol van a Hinkel villa?

博克曼太太
当然是。你不认识欣克尔先生的别墅吗？

STUEPIGEN
(spydig).
Å ja-så, er det der, at studenten er ikveld?

THE MAID.
[With malice.]
Oh, indeed! It’s there Mr. Erhart is this evening?

SZOBALEÁNY.
(Czélzattal.)
Ah, úgy, ott van most az ifju úr?

女仆
（不怀好意）
哦，真的吗！遏哈特先生今晚在他家吗？

FRU BORKMAN
(studser).
Ja, hvor skulde han ellers være?

MRS. BORKMAN.
[Taken aback.]
Why, where else should he be?

BORKMANNÉ.
(Figyelmes lesz.)
De hát hol volna máshol?

博克曼太太
（吃惊）
不在他家在哪儿？

STUEPIGEN
(trækker på smilet).
Nej, jeg tænkte bare, han var der, han plejer, jeg.

THE MAID.
[With a slight smile.]
Well, I only thought he might be where he usually is.

SZOBALEÁNY.
(Mosolyog.)
No csakúgy gondoltam, hogy ott van, a hol máskor mindég szokott.

女仆
（轻轻一笑）
我还只当他在他常去的地方呢。

FRU BORKMAN.
Hvor, mener De?

MRS. BORKMAN.
Where do you mean?

BORKMANNÉ.
Hol gondolja?

博克曼太太
你说的是什么地方？

STUEPIGEN.
Hos denne her fru Wilton, som de kalder hende.

THE MAID.
At Mrs. Wilton’s, as they call her.

SZOBALEÁNY.
Hát ott a Viltonné nagyságánál, — vagy minek hivják.

女仆
我说的是那个威尔敦太太那儿，人家都这么称呼她。

FRU BORKMAN.
Fru Wilton? Min søn plejer da ikke komme så ofte der.

MRS. BORKMAN.
Mrs. Wilton’s? My son isn’t so often there.

BORKMANNÉ.
Viltonnénál? Oda ugyan nem jár olyan gyakran a fiam.

博克曼太太
威尔敦太太那儿？我儿子不常上那儿去。

STUEPIGEN
(halvt mumlende).
Jeg synes dem siger, han kommer der dagstødt, jeg.

THE MAID.
[Half muttering.]
I’ve heard say as he’s there every day of his life.

SZOBALEÁNY.
(Halkan motyog.)
Én úgy hallottam, hogy minden nap ott van.

女仆
（低声叽咕）
我听别人说，他没有一天不去。

FRU BORKMAN.
Det er bare noget snak, Malene. Gå altså hen til advokat Hinkels og se at få ham fat.

MRS. BORKMAN.
That’s all nonsense, Malena. Go straight to Mr. Hinkel’s and try to to get hold of him.

BORKMANNÉ.
Ejh, ostobaság, Malene. Most csak menjen át Hinkelékhez és lásson utána, hogy megtalálja.

博克曼太太
那都是胡说，玛黎纳。赶紧上欣克尔家去，想法子把他找回来。

STUEPIGEN
(kaster på nakken).
Ja, Gud bevar’s; jeg skal nok gå.
(hun vil gå ud gennem forstuen. I det samme åbnes døren til denne. Ella Rentheim og Borkman viser sig på tærskelen.)

THE MAID.
[With a toss of her head.]
Oh, very well; I’m going.
[She is on the point of going out by the hall, but just at that moment the hall door is opened, and ELLA RENTHEIM and BORKMAN appear on the threshold.]

SZOBALEÁNY.
(Fejét fölveti)
Nekem mindegy; én megyek.
(Készül kimenni a külső bejárat felé, abban a pillanatban az ajtó kinyilik. Ella és Borkman megjelennek a küszöbön.)

女仆
（把头一扬）
啊，好吧，我就去。
(她正要走外厅出去的时候厅门开了，艾勒·瑞替姆和博克曼在门口出现。)

FRU BORKMAN
(vakler et skridt tilbage).
Hvad skal dette her betyde!

MRS. BORKMAN.
[Staggers a step backwards.]
What does this mean?

BORKMANNÉ.
(Egy lépést hátra tántorodik.)
Mit jelentsen ez?

博克曼太太
（倒退一步）
这怎么回事？

STUEPIGEN
(forskrækket, folder uvilkårlig hænderne).
I Jøssu’ navn da!

THE MAID.
[Terrified, instinctively folding her hands.]
Lord save us!

SZOBALEÁNY.
(Ijedten, önkénytelenül összecsapja a kezeit.)
Jesszus!

女仆
（大吃一惊，不由自主地合起两手）
嗳呀，天啊！

FRU BORKMAN
(hvisker til pigen).
Sig, at han må komme straks på timen!

MRS. BORKMAN.
[Whispers to THE MAID.]
Tell him he must come this instant.

BORKMANNÉ.
(A leánynak súgva.)
Mondja meg neki, hogy ebben a pillanatban ide kell jönnie!

博克曼太太
（向女仆耳语）叫他务必马上就回来。

STUEPIGEN
(sagte).
Ja da, frue.
(Ella Rentheim og, efter hende, Borkman kommer ind i værelset. Stuepigen smyger sig bag dem ud gennem døren og lukker efter sig.)
(Kort taushed.)

THE MAID.
[Softly.]
Yes, ma’am.
[ELLA RENTHEIM and, after her, BORKMAN enter the room. THE MAID sidles behind them to the door, goes out, and closes it after her.]

SZOBALEÁNY.
(Halkan.)
Igenis, nagyságos asszony.
(Rentheim Ella és Borkman belépnek. A szobaleány hátuk mögött kioson és becsukja maga mögött az ajtót.)
(Rövid szünet.)

女仆
（低声）是，太太。
(艾勒·瑞替姆在前，博克曼在后，一同进屋。女仆从他们后面侧身走到门口，关门出去。片刻无声。)

FRU BORKMAN
(atter behersket, vender sig til Ella).
Hvad er det, han vil her nede hos mig?

MRS. BORKMAN.
[Having recovered her self-control, turns to ELLA.]
What does he want down here in my room?

BORKMANNÉ.
(A ki önuralmát ismét visszanyerte, Ellához fordul.)
Mit akar idelenn nálam?

博克曼太太
（已经恢复了自制力，向艾勒）
他下楼到我这儿来干什么？

ELLA RENTHEIM.
Han vil prøve på at komme til forståelse med dig, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
He wants to come to an understanding with you, Gunhild.

ELLA.
Megakarja kisérleni azt, hogy megértsétek egymást, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
他想跟你把事情说说清楚，耿希尔得。

FRU BORKMAN.
Det har han aldrig prøvet på før.

MRS. BORKMAN.
He has never tried that before.

BORKMANNÉ.
Ezt eddig sohasem kisérlette meg!

博克曼太太
他从前一向没打算这么做。

ELLA RENTHEIM.
Iaften vil han det.

ELLA RENTHEIM.
He is going to, this evening.

ELLA.
Most akarja.

艾勒·瑞替姆
今晚他想这么做。

FRU BORKMAN.
Sidste gang vi stod overfor hinanden, – det var i retten. Da jeg blev indkaldt for at gi’ forklaring –

MRS. BORKMAN.
The last time we stood face to face--it was in the Court, when I was summoned to give an account----

BORKMANNÉ.
Utoljára, mikor egymással szemben álltunk, — a törvényszék előtt volt. Mikor meg voltam idézve, hogy kijelentsem —

博克曼太太
我跟他最后一次面对面站着--- 那是在我被传到法庭上招供的时候---

BORKMAN
(går nærmere).
Og iaften er det mig, som vil gi’ forklaring.

BORKMAN.
[Approaching.]
And this evening it is I who will give an account of myself.

BORKMAN.
(Közeledik)
És ma én vagyok az, a kinek kijelenteni valója van.

博克曼
（走近）
今晚我要招供自己的事。

FRU BORKMAN
(ser på ham).
Du!

MRS. BORKMAN.
[Looking at him.]
You?

BORKMANNÉ.
(Rátekint.)
Te!

博克曼太太
（瞧着他）
你？

BORKMAN.
Ikke om det, jeg har forgået mig i. For det kender jo al verden.

BORKMAN.
Not of what I have done amiss. All the world knows that.

BORKMAN.
Nem a felől, a mit elkövettem. Mert hiszen azt az egész világ tudja.

博克曼
不是招供我做错的事，那些事谁都知道。

FRU BORKMAN
(drager et bittert suk).
Ja, det er et sandt ord. Al verden kender det.

MRS. BORKMAN.
[With a bitter sigh.]
Yes, that is true; all the world knows that.

BORKMANNÉ.
(keserűséggel felsóhajt.)
Ez nagyon is igaz. Az egész világ tudja.

博克曼太太
（叹气）
对了，那些事谁都知道。

BORKMAN.
Men den kender ikke, hvorfor jeg har forgåt mig. Hvorfor jeg måtte forgå mig. Menneskene skønner ikke, at jeg måtte det, fordi jeg var mig selv, – fordi jeg var John Gabriel Borkman, – og ikke nogen anden. Og det er det, jeg vil prøve på at gi’ dig en forklaring over.

BORKMAN.
But it does not know why I did it; why I had to do it. People do not understand that I had to, because I was myself--because I was John Gabriel Borkman--myself, and not another. And that is what I will try to explain to you.

BORKMAN.
De nem tudja azt, hogy miért követtem el. Miért kellett elkövetnem. Az emberek föl nem foghatták, miért kellett, éppen mert én voltam az, én John Gábriel Borkman, — nem pedig más. És e felől kell most meghallgatnod- kijelentésemet.

博克曼
然而人家不知道我为什么要做那些事，为什么非做不可。人家不明白，我非做不可的理由是因为我是约翰·盖勃吕尔·博克曼--- 我是我自己，不是别人。所以我想对你解释一下。

FRU BORKMAN
(ryster på hodet).
Nytter ikke noget. Tilskyndelser frikender ingen. Indskydelser ikke heller.

MRS. BORKMAN.
[Shaking her head.]
It is of no use. Temptations and promptings acquit no one.

BORKMANNÉ.
(fejét rázza.)
Mindhiába. Merész röptü fantázia nem ment föl senkit a vétkei alól. Nem az inspiráció.

博克曼太太
（摇头）
解释没用处。诱惑和煽动这两个理由不能开脱人的罪名。

BORKMAN.
I ens egne øjne kan de frikende.

BORKMAN.
They may acquit one in one’s own eyes.

BORKMAN.
Saját maga előtt felmenthetik az embert.

博克曼
在本人看来，它们可以开脱罪名。

FRU BORKMAN
(slår afvisende ud med hånden).
Å, lad være med dette her! Jeg har tænkt så rundelig nok over disse dine mørke sager.

MRS. BORKMAN.
[With a gesture of repulsion.]
Oh, let all that alone! I have thought over that black business of yours enough and to spare.

BORKMANNÉ.
(elutasító kézmozdulattal.)
Ah, ugyan hagyd azt! Eleget töprenkedtem ezek fölött a te sötét történeteid fölött.

博克曼太太
（厌恶的姿势）噢，算了吧！你那件丑事我已经想得足够了。

BORKMAN.
Jeg også. I de fem endeløse år i cellen – og andetsteds – havde jeg tid til det. Og i de otte år ovenpå i salen havde jeg endnu bedre tid. Jeg har taget hele retssagen op igen til fornyet behandling – for mig selv. Gang efter gang har jeg taget den op. Jeg har været min egen anklager, min egen forsvarer og min egen dommer. Mere upartisk, end nogensomhelst anden, – det tør jeg nok sige. Jeg har gået deroppe på salsgulvet og krænget og endevendt hver eneste en af mine handlinger. Betragtet dem både forfra og bagfra lige så skånselløst, lige så ubarmhjertigt, som nogen advokat. Og det domsresultat, jeg stadig kommer til, det er det, at den eneste, jeg har forbrudt mig imod, – det er mig selv.

BORKMAN.
I too. During those five endless years in my cell--and elsewhere --I had time to think it over. And during the eight years up there in the gallery I have had still more ample time. I have re-tried the whole case--by myself. Time after time I have re-tried it. I have been my own accuser, my own defender, and my own judge. I have been more impartial than any one else could be--that I venture to say. I have paced up and down the gallery there, turning every one of my actions upside down and inside out. I have examined them from all sides as unsparingly, as pitilessly, as any lawyer of them all. And the final judgment I have always come to is this: the one person I have sinned against is--myself.

BORKMAN.
Én is. Az alatt a végnélküli öt esztendő alatt a cellában — és egyebütt volt rá időm. És az alatt az idő alatt a nyolc esztendő alatt, oda fönn a teremben, még több időm volt. Az egész jogi ügyet újra előfogtam uj ítélet végett, — saját magam előtt. Magam voltam a saját vádlóm és saját birám. Elfogulatlanabb, mint bárki más lehetett volna — ezt bátran állíthatom. Odafönn a teremben jártam fölalá és át meg átvizsgáltam cselekedeteim mindegyikét. Meghánytam-vetettem minden oldaláról épp oly kíméletlenül, ép oly kérlelhetetlenül, mint akármelyik ügyvéd tehette volna. És az eredmény, melyhez eljutni birok, csak ez: az egyetlen, a ki ellen vétettem, — az én magam vagyok.

博克曼
我也想够了。在监狱里那漫长的五年中间--- 并且在别处--- 我有的是细想的工夫。还有在楼上的八年，我更有工夫细想这件事。我把这案子整个儿复审了一遍--- 自己一个人审。审了一遍又一遍。我自己当原告，也当被告，并且还当审判官。我比任何人都公正--- 这句话我敢说。我在楼上走来走去，把我做过的事一件一件翻来覆去从头到尾地细想，像律师似的，丝毫不留情、一步不放松地从各方面审问。我得到的最后判决是这样：我对不起的只有一个人--- 那就是我自己。

FRU BORKMAN.
End imod mig da? Og imod din søn?

MRS. BORKMAN.
And what about me? What about your son?

BORKMANNÉ.
Hát ellenem talán nem? És a fiad ellen?

博克曼太太
那么我呢？你儿子呢？

BORKMAN.
Du og han kommer ind under det, jeg mener, når jeg siger mig selv.

BORKMAN.
You and he are included in what I mean when I say myself.

BORKMAN.
Te és ő hozzátartoztok, mikor magamról beszélek.

博克曼
我说我对不起的时候，你们俩也包括在内了。

FRU BORKMAN.
Og så de mange hundrede andre da? De, som folk siger, at du skal ha’ ruineret?

MRS. BORKMAN.
And what about the hundreds of others, then--the people you are said to have ruined?

BORKMANNÉ.
És az a sok más? A kiket tönkre jutattál, mint az emberek beszélik?

博克曼太太
还有那几百个大家都说是害在你手里的人呢？

BORKMAN
(heftigere).
Jeg havde magten! Og så den ubetvingelige kaldelse indeni mig da! De bundne millioner lå der udover landet, dybt i fjeldene, og råbte på mig! Skreg til mig om befrielse! Men ingen af alle de andre hørte det. Bare jeg alene.

BORKMAN.
[More vehemently.]
I had power in my hands! And then I felt the irresistible vocation within me! The prisoned millions lay all over the country, deep in the bowels of the earth, calling aloud to me! They shrieked to me to free them! But no one else heard their cry--I alone had ears for it.

BORKMAN.
(neki tüzesedík)
Hatalmam volt. És ehez járult a leküzdhetetlen hajlam itt a belsőmben, a mely ragadt magával. Ott feküdtek a lelánczolt milliók az egész országban a hegyek mélységeiben és engem hívtak! Hozzám kiáltottak szabadulásért! Senki más nem hallotta meg. Csak én.

博克曼
（更加激昂）
那时候我手里有权力！我心里觉得有一个无法拒绝的使命！全国各处，囚禁在地底下的几百万财富在高声叫我！它们高声喊叫，求我把它们放出来！别人都听不见它们喊叫--- 只有我一个人听得见。

FRU BORKMAN.
Ja, til brændemærke for navnet Borkman.

MRS. BORKMAN.
Yes, to the branding of the name of Borkman.

BORKMANNÉ.
Igen, a Borkman név gyalázatára.

博克曼太太
对了，结果是玷辱了博克曼的家门。

BORKMAN.
Gad vide, jeg, hvis de andre havde havt magten, om de ikke havde handlet akkurat ligesom jeg?

BORKMAN.
If the others had had the power, do you think they would not have acted exactly as I did?

BORKMAN.
Szeretném tudni, hogy a többiek, ha hatalmuk lett volna hozzá, nem cselekedtek volna-e éppen úgy, mint én.

博克曼
如果别人也有这权力，你以为他们不会完全照着我的方式去干吗？

FRU BORKMAN.
Ingen, ingen uden du havde gjort det!

MRS. BORKMAN.
No one, no one but you would have done it!

BORKMANNÉ.
Igen, a Borkman név gyalázatára.

博克曼太太
不会，除了你，谁都不会干那件事。

BORKMAN.
Kanske ikke. Men så var det, fordi de ikke havde evner som jeg. Og havde de gjort det, så havde de ikke gjort det med mine formål for øje. Handlingen var da ble’t en anden. – Kort og godt, jeg har frikendt mig selv.

BORKMAN.
Perhaps not. But that would have been because they had not my brains. And if they had done it, it would not have been with my aims in view. The act would have been a different act. In short, I have acquitted myself.

BORKMAN.
Talán nem. De csak, azért nem, mert nem bírtak az éa képességeimmel. És ha megtették volna, akkor sem az én céljaim lebegtek volna szemeik előtt. Más lett volna az eset. Elég az hozzá, — én fölmentettem magamat.

博克曼
也许不会。如果不会，那是因为他们没有我的脑子。并且，即使他们真干的话，他们的目的也不会跟我的一样。他们干出来的必定是另外一回事。总而言之，我开脱了自己的罪名。

ELLA RENTHEIM
(blødt og bønligt).
Å, men tør du sige det så trygt, Borkman?

ELLA RENTHEIM.
[Softly and appealingly.]
Oh, can you say that so confidently, Borkman?

ELLA.
(lágyan, kérve.)
Ó, de hát szabad-é ezt ilyen meggyőződéssel állítanod Borkman?

艾勒·瑞替姆
（低声恳求）
啊，你能说这么有把握的话吗，博克曼？

BORKMAN
(nikker).
Frikendt mig for så vidt. Men så kommer den store, knugende selvanklage.

BORKMAN.
[Nodding.]
Acquitted myself on that score. But then comes the great, crushing self-accusation.

BORKMAN.
(biccent a fejével.)
Fölmentettem magamat ebben az irányban. De most jön aztán a nagy, a megsemmisítő önvád.

博克曼
（点头）
在这件事上头，我开脱了自己的罪名。然而后来我又严重地控诉了自己。

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=703e59ee-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display