You are here: BP HOME > MI > John Gabriel Borkman > fulltext
John Gabriel Borkman

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages
Choose display
  • Enable images
  • Enable footnotes
    • Show all footnotes
    • Minimize footnotes
Search-help
Choose specific texts..
John Gabriel Borkman
    Click to Expand/Collapse Option Complete text
Click to Expand/Collapse OptionTitle
Click to Expand/Collapse OptionDramatis personæ
Click to Expand/Collapse OptionStage
Click to Expand/Collapse OptionACT I
Click to Expand/Collapse OptionACT II
Click to Expand/Collapse OptionACT III
Click to Expand/Collapse OptionACT IV
Back to library
ERHART
(afbrydende).
Å hvad, Fanny, – det vidste jeg jo i forvejen. 
ERHART.
[Interrupting.]
Oh, nonsense, Fanny--I knew that all the time. 
ERHARD.
(Félbeszakítja.)
Ejh mit, Fanny, — hisz azt előre tudtam. 
遏哈特
（插嘴）
噢，废话，范尼，这事我一向知道。 
FRU WILTON.
– men ingenting, – ingenting har frugtet. 
MRS. WILTON.
But nothing--nothing was of any use. 
VILTONNÉ.
— de semmi — semmi sem használt. 
威尔敦太太
然而我说什么都不中用。 
FRU BORKMAN.
Så? Ikke det? Hvorfor har De da ikke uden videre afvist ham? Lukket Deres hus for ham? Se, det skulde De ha’ gjort i tide! 
MRS. BORKMAN. 
Indeed? Nothing? Then why did you not dismiss him without more ado? Close your door to him? You should have done that, and done it in time! 
BORKMANNÉ.
Úgy? Valóban semmi? Miért nem utasította ki egészen egyszerűen? Miért nem tiltotta ki a házából? Látja ezt kellett volna tennie, még idejében! 
博克曼太太
真的吗？ 什么都不中用？ 那么，你为什么不干脆把他打发开？ 关上门不理他？ 你应该那么办，并且早就应该那么办！ 
FRU WILTON
(ser på hende og siger dæmpet).
Det kunde jeg simpelt hen ikke, fru Borkman. 
MRS. WILTON.
[Looks at her, and says in a low voice.]
I could not do that, Mrs. Borkman. 
VILTONNÉ.
(Ránéz és halk hangon.)
Ezt, egyszerűen nem tehettem nagyságos asszony. 
威尔敦太太
（瞧着她，低声）
这事我办不到，博克曼太太。 
FRU BORKMAN.
Hvorfor kunde De ikke? 
MRS. BORKMAN. 
Why could you not? 
BORKMANNÉ.
Miért ne tehette volna? 
博克曼太太
你为什么办不到？ 
FRU WILTON.
Fordi lykken var for mig også bare i dette eneste ene. 
MRS. WILTON.
Because for me too this meant happiness. 
VILTONNÉ.
Mert én is csak ebben az egyetlen egyben találtam meg a boldogságot. 
威尔敦太太
因为，在我这方面，这也是快乐。 
FRU BORKMAN
(hånligt).
Hm, – lykken, lykken – 
MRS. BORKMAN. 
[Scornfully.]
H’m, happiness, happiness---- 
BORKMANNÉ.
Hm. — (Kicsinylöleg.)
A boldogságot, a boldogságot — 
博克曼太太
（鄙视地）
哼，快乐，快乐！ 
FRU WILTON.
Jeg har aldrig før vidst, hvad lykke var i livet. Og jeg kan da umulig vise lykken fra mig, fordi om den kommer så sent. 
MRS. WILTON.
I have never before known happiness in life. And I cannot possibly drive happiness away from me, merely because it comes so late. 
VILTONNÉ.
Sohasem tudtam azelőtt, mit tesz boldognak lenni az életben. És csak nem utasíthatom vissza a boldogságot, csupán azért, mert ilyen későn ér? 
威尔敦太太
从前我没尝过人生的快乐滋味。我不能只因为快乐来迟了，就把它推出去。 
FRU BORKMAN.
Og hvor længe tror De den lykken vil vare? 
MRS. BORKMAN. 
And how long do you think this happiness will last? 
BORKMANNÉ.
És mit gondol, meddig fog ez a boldogság tartani? 
博克曼太太
你看这种快乐能维持多久？ 
ERHART
(afbrydende).
Kort eller længe, mor, – det får være det samme! 
ERHART.
[Interrupting.]
Whether it lasts or does not last, mother, it doesn’t matter now! 
ERHARD.
(Félbe szakítja.)
Soká, vagy nem, anyám - az mindegy! 
遏哈特
（插嘴）
妈妈，不管它长得了，还是长不了，反正现在没关系！ 
FRU BORKMAN
(i vrede).
Forblindede menneske, som du er! Ser du da ikke, hvor alt dette her bærer hen? 
MRS. BORKMAN. 
[In anger.]
Blind boy that you are! Do you not see where all this is leading you? 
BORKMANNÉ.
(Dühvel.)
Elvakult teremtés te ; Hát nem látod hová vezet mindez? 
博克曼太太
（发怒）
你这瞎眼的孩子！ 难道你看不出这件事的结局吗？ 
ERHART.
Jeg bry’r mig ikke om at se fremover i tiden. Vil ikke se mig om i nogen retning! Jeg vil bare få lov til at leve livet engang, jeg også! 
ERHART.
I don’t want to look into the future. I don’t want to look around me in any direction; I am only determined to live my own life--at last! 
ERHARD.
Nem törődöm azzal, hogy a jövőbe lássak. Nem akarok körültekintem! Azt akarom, hogy szabad legyen már egyszer élnem! 
遏哈特
我不想研究将来的情况，我不想考察周围形势，我只是打定主意要过自己的生活--- 好容易有这么个机会！ 
FRU BORKMAN
(smærteligt).
Og dette kalder du livet, Erhart! 
MRS. BORKMAN. 
[With deep pain.]
And you call this life, Erhart! 
BORKMANNÉ.
(Fájdalommal.)
És te ezt életnek nevezed, Erhard! 
博克曼太太
（非常痛苦）
你把这个叫作生活。遏哈特！ 
ERHART.
Ja ser du da ikke, hvor dejlig hun er! 
ERHART.
Don’t you see how lovely she is! 
ERHARD.
Igen, hát nem látod, milyen csodaszép?! 
遏哈特
她多可爱，你看不出来吗？ 
FRU BORKMAN
(vrider hænderne).
Og denne knusende skam skal jeg altså også måtte bære på! 
MRS. BORKMAN. 
[Wringing her hands.]
And I have to bear this load of shame as well! 
BORKMANNÉ.
(Kezeit tördeli.)
Hát ezt a lesújtó szégyent is el kell még viselnem! 
博克曼太太
（两手紧握）
我还得忍受这份耻辱！ 
BORKMAN
(i baggrunden, hårdt og hvast).
Hå, – du er jo vant til at bære på sligt noget, du, Gunhild! 
BORKMAN.
[At the back, harshly and cuttingly.]
Ho--you are used to bearing things of that sort, Gunhild! 
BORKMAN.
(A háttérben, kemény, metsző hangon.)
Ejh mit, hiszen te megszoktad az ilyesmit elviselni, Gunhild. 
博克曼
（在后方，粗暴尖刻地）
哼--- 好在你是受惯了那种耻辱的人，耿希尔得！ 
ELLA RENTHEIM
(bønligt).
Borkman –! 
ELLA RENTHEIM.
[Imploringly.]
Borkman! 
ELLA.
(Könyörögve.)
Borkman — ! 
艾勒·瑞替姆
（求他别说）
博克曼！ 
ERHART
(ligeså).
Far –! 
ERHART.
[Similarly.]
Father! 
ERHARD.
(Épp úgy.)
Atyám ! — 
遏哈特
（也求他别说）
父亲！ 
FRU BORKMAN.
Her skal jeg måtte gå og se daglig for mine øjne min egen søn sammen med en – en – 
MRS. BORKMAN. 
Day after day I shall have to see my own son linked to a--a---- 
BORKMANNÉ.
És én napról napra lássam a tulajdon fiamat egy ilyen — ilyennek a társaságában — 
博克曼太太
将来我每天眼睁睁地看我儿子勾紧了一个--- 一个--- 
ERHART
(afbryder hårdt).
Ingenting skal du få se, mor! Vær tryg for det, du! Jeg bli’r ikke her længer. 
ERHART.
[Interrupting her harshly.]
You shall see nothing of the kind, mother! You may make your mind easy on that point. I shall not remain here. 
ERHARD.
(félbeszakítja keményen.)
Semmit se láss anyám! Csak attól ne félj! Nem maradok itt tovább. 
遏哈特
（粗暴地截断她的话）
妈妈，你不会看见这种事，这一层你可以放心，我不想在这儿待下去。 
FRU WILTON
(rask og bestemt).
Vi rejser, vi, fru Borkman. 
MRS. WILTON.
[Quickly and with decision.]
We are going away, Mrs. Borkman. 
VILTONNÉ.
(hirtelen és határozottan.)
Mi elutazunk nagyságos asszony. 
威尔敦太太
（快而坚决）
我们就要走，博克曼太太。 
FRU BORKMAN
(blegner).
Rejser De også! Sammen kanske? 
MRS. BORKMAN. 
[Turning pale.]
Are you going away, too? Together, no doubt? 
BORKMANNÉ.
(Elhalványodik)
Ön is elutazik! Még utóbb együtt! 
博克曼太太
（脸色发白）
你也要走？ 一定是一块儿走喽？ 
FRU WILTON
(nikker).
Jeg rejser sydover, ja. Til udlandet. Sammen med en ung pige. Og Erhart følger med os. 
MRS. WILTON.
[Nodding.]
Yes, I am going abroad, to the south. I am taking a young girl with me. And Erhart is going along with us. 
VILTONNÉ.
(biccent a fejével.)
Délre utazom. Külföldre. Egy fiatal lánykával együtt. És Erhard velünk jön. 
威尔敦太太
（点头）
是，我要到南欧去。我要带一位小姑娘去，遏哈特也跟我们一块儿走。 
FRU BORKMAN.
Med Dem – og en ung pige? 
MRS. BORKMAN. 
With you--and a young girl? 
BORKMANNÉ.
Önnel és egy ifjú leánykával? 
博克曼太太
他跟你一块儿走--- 还有一位小姑娘？ 
FRU WILTON.
Ja. Det er denne lille Frida Foldal, som jeg har ta’t i huset til mig. Jeg vil, at hun skal ud og lære mere musik. 
MRS. WILTON.
Yes. It is little Frida Foldal, whom I have had living with me. I want her to go abroad and get more instruction in music. 
VILTONNÉ.
Igen. A kis Foldal Fridával, a kit magamhoz vettem. Annak is velem kell jönnie zenei tanulmányai végett. 
威尔敦太太
对了，就是住在我家的那个富吕达·佛尔达尔。我要带她到国外去多学点音乐。 
FRU BORKMAN.
Og så ta’r De hende med Dem? 
MRS. BORKMAN. 
So you are taking her with you? 
BORKMANNÉ.
És ön magával viszi őt? 
博克曼太太
所以你带她一同走？ 
FRU WILTON.
Ja, jeg kan jo ikke godt slippe det unge barn løs alene derude. 
MRS. WILTON.
Yes; I can’t well send her out into the world alone. 
VILTONNÉ.
Igen, hiszen csak nem küldhetem ki egyedül azt a fiatal teremtést. 
威尔敦太太
对了，我不能让她一个人到外头去。 
FRU BORKMAN
(undertrykker et smil).
Hvad siger du til det, Erhart? 
MRS. BORKMAN. 
[Suppressing a smile.]
What do you say to this, Erhart? 
BORKMANNÉ.
(Egy mosolyt nyom el.)
Ugyan Erhard, mit szólsz te ehhez? 
博克曼太太
（忍住一声笑）
你的意思怎么样？ 遏哈特？ 
ERHART
(lidt forlegen, trækker på skulderen).
Jo, mor, – når Fanny endelig så vil ha’ det, så – 
ERHART.
[With some embarrassment, shrugging his shoulders.]
Well, mother, since Fanny will have it so---- 
ERHARD.
(Kis zavarral vállat von.)
Igen, anyám, — ha Fanny minden áron úgy akarja — hát — 
遏哈特
（有点为难，耸耸肩膀）
唔，妈妈，既然范尼要这么办--- 
FRU BORKMAN
(koldt).
Når rejser herskabet, om man tør spørge? 
MRS. BORKMAN. 
[Coldly.]
And when does this distinguished party set out, if one may ask? 
BORKMANNÉ.
(Hidegen.)
Mikor utaznak az uraságok, ha szabad kérdezni? 
博克曼太太
（冷冰冰地）
请问这批贵客什么时候动身？ 
FRU WILTON.
Vi rejser nu straks, inat. Min slædevogn står nede på vejen, – udenfor hos Hinkels. 
MRS. WILTON.
We are going at once--to-night. My covered sledge is waiting on the road, outside the Hinkels’. 
VILTONNÉ.
Azonnal utazunk, még az éjszaka. Szánkóm odalenn vár az országúton — a Hinkel villa előtt. 
威尔敦太太
我们马上就走--- 今晚就走。我的带篷雪橇在欣克尔家门口等着呢。 
FRU BORKMAN
(ser nedad hende).
Aha, – det var altså aftenselskabet! 
MRS. BORKMAN. 
[Looking her from head to foot.]
Aha! so that was what the party meant? 
BORKMANNÉ.
(Végig méri.)
Aha, — ez volt tehát az esteli összejövetel! 
博克曼太太
（从头到脚打量她）
啊哈！ 你们说有约会，原来是这么回事啊？ 
FRU WILTON
(smiler).
Ja, der kom ikke andre end Erhart og jeg. Og så lille Frida, forstår sig. 
MRS. WILTON.
[Smiling.]
Yes, Erhart and I were the whole party. And little Frida, of course. 
VILTONNÉ.
(Mosolyog.)
Persze, hogy nem jött más, mint Erhard és én. No meg természetesen a kis Frida. 
威尔敦太太
（含笑）
对了，一共只有遏哈特和我两个人，当然还有小富吕达。 
FRU BORKMAN.
Og hvor er hun nu? 
MRS. BORKMAN. 
And where is she now? 
BORKMANNÉ.
És hol van az jelenleg? 
博克曼太太
她现在在什么地方？ 
FRU WILTON.
Hun sidder i vognen og venter på os. 
MRS. WILTON.
She is sitting in the sledge waiting for us. 
VILTONNÉ.
A kocsiban vár bennünket. 
威尔敦太太
她坐在雪橇里等我们。 
ERHART
(pinligt forlegen).
Mor, – du kan da vel forstå –? Jeg vilde ha’ skånet dig – og alle for dette her. 
ERHART.
[In painful embarrassment.]
Mother, surely you can understand? I would have spared you all this--you and every one. 
ERHARD.
(Kínos zavarban.)
Anyám, hiszen fölfoghatod? Meg akartalak kímélni ettől a jelenettől — téged és mindenkit — 
遏哈特
（十分狼狈）
妈妈，你一定明白这意思吧？ 我本打算把这事瞒着你--- 连你和别人一齐瞒。 
FRU BORKMAN
(ser dybt krænket på ham).
Du vilde rejst fra mig uden at sige mig farvel? 
MRS. BORKMAN. 
[Looks at him, deeply pained.]
You would have gone away from me without saying a good-bye? 
BORKMANNÉ.
(Fájdalmasan tekint rá.)
El akartál utazni a nélkül, hogy nekem istenhozzádot mondj? 
博克曼太太
（瞧着他，心里非常难过）
是不是你本打算不辞而别？ 
ERHART.
Ja, jeg syntes, det var bedst så. Bedst for begge parter. Alting var jo klappet og klart. Tøjet pakket. Men da der så kom bud efter mig, så –. (vil række hende hænderne.) Farvel da, mor. 
ERHART.
Yes, I thought that would be best; best for all of us. Our boxes were packed and everything settled. But of course when you sent for me, I---- [Holding out his hands to her.] Good-bye, mother. 
ERHARD.
Jobbnak láttam úgy... Mind a kettőnkre nézve jobbnak. Minden készen is volt. A ládák becsomagolva. De aztán mikor értem küldtél akkor — (Kezeit akarja feléje nyújtani.) Tehát, Isten veled, anyám. 
遏哈特
是，我觉得那么办最相宜，对于咱们都相宜。我们的箱子已经装好，一切都齐备了。可是你既然打发人来叫我，我当然--- （把两手伸给她）妈妈，再见。 
FRU BORKMAN
(afværgende, slår ud imod ham).
Rør mig ikke! 
MRS. BORKMAN. 
[With a gesture of repulsion.]
Don’t touch me! 
BORKMANNÉ.
(Tiltó mozdulattal.)
Hozzám ne érj! 
博克曼太太
（拒绝的姿势）
别碰我！ 
ERHART
(spag).
Er det dit sidste ord? 
ERHART.
[Gently.]
Is that your last word? 
ERHARD.
(Békülékenyen.)
Ez utolsó szavad? 
遏哈特
（温和地）
这是你最后的一句话？ 
FRU BORKMAN
(hårdt).
Ja. 
MRS. BORKMAN. 
[Sternly.]
Yes. 
BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Igen. 
博克曼太太
（严厉地）
是。 
ERHART
(vender sig).
Farvel du da, tante Ella. 
ERHART.
[Turning.]
Good-bye to you, then, Aunt Ella. 
ERHARD.
(Ellához fordul.)
Isten legyen hát veled, Ella néni. 
遏哈特
（转身）
那么，艾勒姨妈，再见。 
ELLA RENTHEIM
(trykker hans hænder).
Farvel, Erhart! Og lev dit liv, – og bliv så lykkelig, så lykkelig, – som du bare kan! 
ELLA RENTHEIM.
[Pressing his hands.]
Good-bye, Erhart! And live your life-- and be as happy--as happy as ever you can. 
ELLA.
(Kezeit megszorítva.)
Isten áldjon meg, Erhard! és örvendj az életnek és légy oly boldog, olyan boldog, a milyen csak lehetsz! 
艾勒·瑞替姆
（紧紧抓住他两只手）
再见，遏哈特！ 去过你的日子吧--- 尽量地快乐--- 能怎么快乐就怎么快乐。 
ERHART.
Tak, tante. (bukker for Borkman.) Farvel, far. (hvisker til fru Wilton.) Lad os se at komme afsted, jo før jo heller. 
ERHART.
Thanks, Aunt. [Bowing to BORKMAN.] Good-bye, father. [Whispers to MRS. WILTON.] Let us get away, the sooner the better. 
ERHARD.
Köszönöm tante. (Borkman előtt meghajlik.)
Isten veled atyám. (Viltonnénak súgva.)
Iparkodjunk kijutni ismét, — minél előbb. 
遏哈特
谢谢你，姨妈。（向博克曼鞠躬）再见，父亲。（向威尔敦太太耳语）咱们走吧，越快越好。 
FRU WILTON
(sagte).
Ja, lad os det. 
MRS. WILTON.
[In a low voice.]
Yes, let us. 
VILTONNÉ.
(Halkan.)
Igen, gyerünk. 
威尔敦太太
（低声）
对，咱们走吧。 
FRU BORKMAN
(med et ondt smil).
Fru Wilton, – tror De, at De gør rigtig klogt i at ta’ denne unge pigen med? 
MRS. BORKMAN. 
[With a malignant smile.]
Mrs. Wilton, do you think you are acting quite wisely in taking that girl with you? 
BORKMANNÉ.
(Gonosz mosolylyal.)
És azt hiszi asszonyom, hogy jót tesz azzal, ha ezt a fiatal leányt magával viszi? 
博克曼太太
（恶意地一笑）
威尔敦太太，你觉着带着那位小姑娘同走是很聪明的办法吗？ 
FRU WILTON
(gengælder smilet, halvt ironisk, halvt alvorlig).
Mændene er så ubestandige, fru Borkman. Og kvinderne ligervis. Når Erhart er færdig med mig, – og jeg med ham, – så er det godt for os begge, at han, stakker, har nogen at falde tilbage på. 
MRS. WILTON.
[Returning the smile, half ironically, half seriously.]
Men are so unstable, Mrs. Borkman. And women too. When Erhart is done with me--and I with him--then it will be well for us both that he, poor fellow, should have some one to fall back upon. 
VILTONNÉ.
(Féligkomolyan, féligironikusan viszonozza a mosolyt.)
A férfiak olyan állhatatlanok, nagyságos asszony. És az asszonyok szintén. Majd ha Erhard végezett velem és én ő vele — akkor mind a kettőnknek jól fog esni, hogy szegénynek lesz valakije kezeügyében. 
威尔敦太太
（回她一笑，半讽刺，半认真）
男人没有常性，博克曼太太。女人也一样。等到遏哈特厌倦了我--- 我也厌倦了他的时候，那么，要是另外有个女人给他做个伴儿，对于他这可怜的家伙和我自己，都有好处。 
FRU BORKMAN.
Men De selv da? 
MRS. BORKMAN. 
But you yourself? 
BORKMANNÉ.
De hát ön maga? 
博克曼太太
那么，你自己怎么办呢？ 
FRU WILTON.
Å, jeg arrangerer mig nok, kan De vide. Farvel allesammen!
(hun hilser og går ud gennem forstuedøren. Erhart står et øjeblik ligesom vaklende; så vender han sig og følger hende.) 
MRS. WILTON.
Oh, I shall know what to do, I assure you. Good-bye to you all!
[She bows and goes out by the hall door. ERHART stands for a moment as though wavering; then he turns and follows her.] 
VILTONNÉ.
Ó, azon ugyan ne aggódjék kérem, én eligazodom. Magamat ajánlom nagyságtoknak. (Köszön és a külső bejáraton át elmegy. Erhard egy pillanatig határozatlanul áll; azután megfordul és utána megy.)  
威尔敦太太
啊，你放心，我自有办法。诸位，再见！
（她鞠躬，从厅门下。遏哈特站了会儿，好像拿不定主意，随后，转身跟她往外走。） 
FRU BORKMAN
(med sænkede, foldede hænder).
Barnløs. 
MRS. BORKMAN. 
[Dropping her folded hands.]
Childless. 
BORKMANNÉ.
(Lehullott kezeit összekulcsolja.)
Gyermektelen. 
博克曼太太
（把盘着的两只手放下来）
我没有孩子了。 
Permanent link
Go to Wiki Documentation
Enhet: Det humanistiske fakultet   Utviklet av: IT-seksjonen ved HF
Login