FRU BORKMAN
(dumpt).
Og så får tankerne aldrig lov til at kredse om noget andet alligevel! (i udbrud; slår hænderne sammen.) Nej, jeg skønner det ikke! Aldrig i verden! Jeg fatter ikke, at noget sådant noget, – noget så forfærdeligt kan overgå en enkelt familie! Og så, tænk, – vor familie! En så fornem familie, som vor! Tænke sig til, at det just skulde ramme den!
MRS. BORKMAN.
[Gloomily.]
And yet one’s thoughts can never get away from it. [Vehemently; clenching her hands together.] No, I can’t understand how such a thing--how anything so horrible can come upon one single family! And then--that it should be our family! So old a family as ours! Think of its choosing us out!
BORKMANNÉ
(Tompán.)
És a gondolataink mégis csak ekkörül forognak! (Kitör, kezeit összecsapja.)
Nem, nem birom megérteni! Soha életemben nem fogom megérteni! Föl nem foghatom, hogy érhet ilyen — rémületes csapás egyes családot! És csak gondold el — a mi családunkat! Egy ilyen előkelő családot, mint a mienk! Kinek juthatott volna eszébe, hogy éppen ezt sújtsa!
博克曼太太
（伤心）
可是偏偏又不能不想！（紧握两手，愤激地）我真不明白！我永远不会明白，为什么那么一件事--- 那么一件倒霉事单落在一家人头上！ 并且偏偏还是咱们家！ 那么个老世家！偏偏看中了咱们！
