You are here: BP HOME > MI > John Gabriel Borkman > fulltext
John Gabriel Borkman

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages
Choose display
  • Enable images
  • Enable footnotes
    • Show all footnotes
    • Minimize footnotes
Search-help
Choose specific texts..
John Gabriel Borkman
    Click to Expand/Collapse Option Complete text
Click to Expand/Collapse OptionTitle
Click to Expand/Collapse OptionDramatis personæ
Click to Expand/Collapse OptionStage
Click to Expand/Collapse OptionACT I
Click to Expand/Collapse OptionACT II
Click to Expand/Collapse OptionACT III
Click to Expand/Collapse OptionACT IV
Back to library
FRU BORKMAN
(hårdt).
Ja. 
MRS. BORKMAN. 
[Sternly.]
Yes. 
BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Igen. 
博克曼太太
（严厉地）
是。 
ERHART
(vender sig).
Farvel du da, tante Ella. 
ERHART.
[Turning.]
Good-bye to you, then, Aunt Ella. 
ERHARD.
(Ellához fordul.)
Isten legyen hát veled, Ella néni. 
遏哈特
（转身）
那么，艾勒姨妈，再见。 
ELLA RENTHEIM
(trykker hans hænder).
Farvel, Erhart! Og lev dit liv, – og bliv så lykkelig, så lykkelig, – som du bare kan! 
ELLA RENTHEIM.
[Pressing his hands.]
Good-bye, Erhart! And live your life-- and be as happy--as happy as ever you can. 
ELLA.
(Kezeit megszorítva.)
Isten áldjon meg, Erhard! és örvendj az életnek és légy oly boldog, olyan boldog, a milyen csak lehetsz! 
艾勒·瑞替姆
（紧紧抓住他两只手）
再见，遏哈特！ 去过你的日子吧--- 尽量地快乐--- 能怎么快乐就怎么快乐。 
ERHART.
Tak, tante. (bukker for Borkman.) Farvel, far. (hvisker til fru Wilton.) Lad os se at komme afsted, jo før jo heller. 
ERHART.
Thanks, Aunt. [Bowing to BORKMAN.] Good-bye, father. [Whispers to MRS. WILTON.] Let us get away, the sooner the better. 
ERHARD.
Köszönöm tante. (Borkman előtt meghajlik.)
Isten veled atyám. (Viltonnénak súgva.)
Iparkodjunk kijutni ismét, — minél előbb. 
遏哈特
谢谢你，姨妈。（向博克曼鞠躬）再见，父亲。（向威尔敦太太耳语）咱们走吧，越快越好。 
FRU WILTON
(sagte).
Ja, lad os det. 
MRS. WILTON.
[In a low voice.]
Yes, let us. 
VILTONNÉ.
(Halkan.)
Igen, gyerünk. 
威尔敦太太
（低声）
对，咱们走吧。 
FRU BORKMAN
(med et ondt smil).
Fru Wilton, – tror De, at De gør rigtig klogt i at ta’ denne unge pigen med? 
MRS. BORKMAN. 
[With a malignant smile.]
Mrs. Wilton, do you think you are acting quite wisely in taking that girl with you? 
BORKMANNÉ.
(Gonosz mosolylyal.)
És azt hiszi asszonyom, hogy jót tesz azzal, ha ezt a fiatal leányt magával viszi? 
博克曼太太
（恶意地一笑）
威尔敦太太，你觉着带着那位小姑娘同走是很聪明的办法吗？ 
FRU WILTON
(gengælder smilet, halvt ironisk, halvt alvorlig).
Mændene er så ubestandige, fru Borkman. Og kvinderne ligervis. Når Erhart er færdig med mig, – og jeg med ham, – så er det godt for os begge, at han, stakker, har nogen at falde tilbage på. 
MRS. WILTON.
[Returning the smile, half ironically, half seriously.]
Men are so unstable, Mrs. Borkman. And women too. When Erhart is done with me--and I with him--then it will be well for us both that he, poor fellow, should have some one to fall back upon. 
VILTONNÉ.
(Féligkomolyan, féligironikusan viszonozza a mosolyt.)
A férfiak olyan állhatatlanok, nagyságos asszony. És az asszonyok szintén. Majd ha Erhard végezett velem és én ő vele — akkor mind a kettőnknek jól fog esni, hogy szegénynek lesz valakije kezeügyében. 
威尔敦太太
（回她一笑，半讽刺，半认真）
男人没有常性，博克曼太太。女人也一样。等到遏哈特厌倦了我--- 我也厌倦了他的时候，那么，要是另外有个女人给他做个伴儿，对于他这可怜的家伙和我自己，都有好处。 
FRU BORKMAN.
Men De selv da? 
MRS. BORKMAN. 
But you yourself? 
BORKMANNÉ.
De hát ön maga? 
博克曼太太
那么，你自己怎么办呢？ 
FRU WILTON.
Å, jeg arrangerer mig nok, kan De vide. Farvel allesammen!
(hun hilser og går ud gennem forstuedøren. Erhart står et øjeblik ligesom vaklende; så vender han sig og følger hende.) 
MRS. WILTON.
Oh, I shall know what to do, I assure you. Good-bye to you all!
[She bows and goes out by the hall door. ERHART stands for a moment as though wavering; then he turns and follows her.] 
VILTONNÉ.
Ó, azon ugyan ne aggódjék kérem, én eligazodom. Magamat ajánlom nagyságtoknak. (Köszön és a külső bejáraton át elmegy. Erhard egy pillanatig határozatlanul áll; azután megfordul és utána megy.)  
威尔敦太太
啊，你放心，我自有办法。诸位，再见！
（她鞠躬，从厅门下。遏哈特站了会儿，好像拿不定主意，随后，转身跟她往外走。） 
FRU BORKMAN
(med sænkede, foldede hænder).
Barnløs. 
MRS. BORKMAN. 
[Dropping her folded hands.]
Childless. 
BORKMANNÉ.
(Lehullott kezeit összekulcsolja.)
Gyermektelen. 
博克曼太太
（把盘着的两只手放下来）
我没有孩子了。 
BORKMAN
(som vågnende til beslutning).
Så ud i uvejret alene da! Min hat! Min kappe!
(han går skyndsomt mod døren.) 
BORKMAN.
[As though awakening to a resolution.]
Then out into the storm alone! My hat! My cloak!
[He goes hastily towards the door.] 
BORKMAN.
(Egy elhatározásra ébred.)
Ugy hát egyedül megyek ki, a zivatarba. Kalapom! Köpenyem! (Gyorsan az ajtó felé.)  
博克曼
（好像下了决心）
那么，让我一个人去冲风冒雪吧！ 我的帽子呢！ 我的外氅呢！ 
ELLA RENTHEIM
(i angst; standser ham).
John Gabriel, hvor vil du hen? 
ELLA RENTHEIM.
[In terror, stopping him.]
John Gabriel, where are you going? 
ELLA.
(Ijedten megfogja.)
John Gábriel, hová akarsz menni? 
艾勒·瑞替姆
（害怕，拦住他）
约翰·盖勃吕尔，你上哪儿去？ 
BORKMAN.
Ud i livets uvejr, hører du. Slip mig, Ella! 
BORKMAN.
Out into the storm of life, I tell you. Let me go, Ella! 
BORKMAN.
Ki az élet zivatarába, hallod! Bocsáss, Ella! 
博克曼
到生活的风浪里去，我告诉你。别拦着我， 艾勒！ 
ELLA RENTHEIM
(holder ham fast).
Nej, nej, jeg slipper dig ikke ud! Du er syg. Jeg kan se det på dig! 
ELLA RENTHEIM.
[Holding him back.]
No, no, I won’t let you out! You are ill. I can see it in your face! 
ELLA.
(Fogva tartja.)
Nem, nem bocsátalak ki! Te beteg vagy. Látom rajtad! 
艾勒·瑞替姆
（把他拉住）
不行，不行，我不让你出去！ 你病了。从你脸上我看得出！ 
BORKMAN.
Lad mig gå, siger jeg!
(han river sig løs og går ud i forstuen.) 
BORKMAN.
Let me go, I tell you!
[He tears himself away from her, and goes out by the hall.] 
BORKMAN.
Bocsáss, ha mondom! (Kitépi magát és a külső bejáraton kimegy.)  
博克曼
别拉着我，听见没有！
（他挣脱身子，从外厅下。） 
ELLA RENTHEIM
(i døren).
Hjælp mig at holde på ham, Gunhild! 
ELLA RENTHEIM.
[In the doorway.]
Help me to hold him, Gunhild! 
ELLA.
(A küszöbről.)
Gunhild! Segítsd őt visszatartanom! 
艾勒·瑞替姆
（在门口）
帮我拉住他，耿希尔得。 
FRU BORKMAN
(kold og hård; står midt i stuen).
Jeg holder ikke på noget menneske i hele verden. Lad dem gå fra mig allesammen. Både den ene og den anden! Så langt, – så langt de bare vil. (pludseligt, med et skærende skrig.) Erhart, rejs ikke!
(hun styrter med udbredte arme mod døren. Ella Rentheim standser hende.)


 
MRS. BORKMAN. 
[Coldly and sharply, standing in the middle of the room.]
I will not try to hold any one in all the world. Let them go away from me--both the one and the other! As far--as far as ever they please. [Suddenly, with a piercing shriek.] Erhart, don’t leave me!
[She rushes with outstretched arms towards the door. ELLA RENTHEIM stops her.]


 
BORKMANNÉ.
(Hidegen, keményen áll a szoba közepén.)
Én senkit sem tartok vissza a világon. Hadd menjenek tőlem, mind valamennyien. Az egyik úgy, mint a másik. Olyan messzire, — olyan messzire, a menynyire csak akarnak. (Hirtelen szivrepesztö sikítással.) Erhard, ne menj el! (Kiterjesztett karokkal rohan az ajtó felé, Ella fogja.)


 
博克曼太太
（站在屋子当中，冷淡而严峻地）
世界上的人我谁都不想拉住。让他们都走吧--- 一个跟着一个走！ 他们爱走多远就走多远。（突然尖声叫起来）遏哈特，你别离开我！
（她伸开两手，向门口冲过去。艾勒·瑞替姆把她拦住。） 
Permanent link
Go to Wiki Documentation
Enhet: Det humanistiske fakultet   Utviklet av: IT-seksjonen ved HF
Login