FRU BORKMAN
(står et øjeblik ubesluttet; derpå stivner hun, hård og kold).
Nej. Jeg skriger ikke efter ham. Lad Erhart Borkman køre mig forbi. Langt, langt ud i det, han nu kalder livet og lykken.
(Lyden taber sig i det fjerne.)
MRS. BORKMAN.
[Stands for a moment undecided, then she stiffens and says sternly and coldly.]
No. I will not cry out to him. Let Erhart Borkman pass away from me--far, far away--to what he calls life and happiness.
[The sound dies away in the distance.]
BORKMANNÉ.
(Egy percig határozatlan, azután ismét merev, hideg és kemény lesz.)
Nem. Nem kiáltok utána. Hadd menjen el mellettem Borkman Erhard. Messze, messze ki az után, a mit ő most boldogságnak és életnek nevez.
(A csörgetyű hang elvész a távolban.)
博克曼太太
（犹豫不决地站了会儿，随后，态度突然坚决起来，冷淡而严厉）
不。我不想叫他了。让遏哈特·博克曼走吧--- 走得远远地--- 去找他所说的生活和快乐吧。
（铃声在远处渐渐消失。）
