WANGEL
(med et halvt smil).
I to er mig rigtig et par poliske –. Nå, Herregud, – det er jo i grunden så ganske naturligt, at vi erindrer hende, som ikke mere er iblandt os. Men alligevel. Se der, Hilde. (gir vadsækken fra sig.) Ned på kontoret med den. – Nej, småpiger, – jeg liker ikke dette her. Ikke måden, forstår I. Dette, at vi således hvert år –. Nå, – hvad skal man sige! Det kan vel sagtens ikke gøres anderledes.
WANGEL
(with a half-smile).
You’re a pair of sly minxes. Well--good heavens--after all, it’s but natural we should remember her who is no more with us. Here, Hilde (Gives her his bag), take that down to the office. No, children. I don’t like this--the way, I mean. This habit of every year--well--what can one say? I suppose it can’t be managed any other way.
希尔达
（拿着手提包正要从花园向左走，忽然站住，转过身来，用手指着）瞧，有个人顺着大路过来了。大概那就是阿恩霍姆先生。
WANGEL
(elfojtott mosollyal)
Valóságos kis hóhéraim vagytok ti ketten. Nos, istenem, elvégre természetes, hogy megemlékezünk arról, aki már nincsen közöttünk. De mégsem helyes. Hilde, fogd csak meg! (Átadja neki a táskát) Vidd le a rendelőbe... Nem, lányok, nem tetszik ez nekem. Tudjátok, főként a módja és mikéntje nem tetszik. Mindig; minden évben így, mi hárman... De mit is mondhatok? Talán másképp nem is lehet!
