PEER GYNT.
Saligt, at vide sig elsket så højt!
Jeg vil af! Jeg vil lede hesten, som din slave!
(rækker hende ridepisken og stiger af.)
Se så, min rose, min dejlige blomst;
her vil jeg gå i sandet og kave
til jeg rammes af et solstik og får min bekomst.
Jeg er ung, Anitra; hav det for øje!
Du får ikke veje mine fagter så nøje.
Spas og spilopper er ungdoms kriterium!
Hvis altså ikke din ånd var så tung,
så vilde du skønne, min yndige nerium, –
din elsker gør spilopper, – ergo er han ung!
PEER
How blessed to know oneself loved to this pitch!
I’ll dismount! Like your slave, I will lead your palfrey!
[Hands her his riding-whip, and dismounts.]
There now, my rosebud, my exquisite flower!
Here I’ll go trudging my way through the sand,
till a sunstroke o’ertakes me and finishes me.
I’m young, Anitra; bear that in mind!
You mustn’t be shocked at my escapades.
Frolics and high-jinks are youth’s sole criterion!
And so, if your intellect weren’t so dense,
you would see at a glance, oh my fair oleander,—
your lover is frolicsome — ergo, he’s young!
PEER GYNT.
O selig, wer so hoch geliebt wird wie ich!
Hinab! Und das Pferd geführt, als Dein Sklav’!
(Reicht ihr die Reitpeitsche und steigt ab.)
So, meine Rose, meine liebliche Blume,
Hier will ich Sand treten zu Deinem Ruhme,
Bis mich ein Sonnenstich gnädiglich traf.
Ich bin jung, Anitra; das hab’ vorm Auge,
Du mußt’s nicht so streng nehmen, wenn ich nichts tauge.
Sieh, neigt nicht just Jugend zu allerlei Tänzchen?
Hätt’ also Dein Geist mehr Schliff und mehr Schwung,
So würdest Du schließen, mein reizendes Pflänzchen, –
Dein Liebster macht Unsinn, – ergo ist er jung!
PEER GYNT.
Mi boldog, kit min engem úgy szeretnek!
Leszállok, én vezetem a lovat,
Mint rabszolgád.
(Meki adja a lovagló pálczát és leszáll.)
Én gyönyörű virágom,
Ha forróvá is főz a déli nap.
Nincs napszurásnál szebb vég e világon.
Anitra, bájos, fiatal vagyok,
Csókot kérek, csókot adok.
Tréfáim is egész nyilván mutatják,
Hogy él s duzzad bennem a fiatalság.
Tréfál muczusod, ergo fiatal még.
PEER GYNT
Hogy így szeretsz, milyen üdvözülés!
Leszállok és vezetem lovadat rabszolgaképpen,
(Átadja ostorát és leszáll.)
így, lásd, rózsám, gyönyörű virág;
megyek homokon s a vihar szelében,
mig a hőguta kegyesen levág.
Ifjú vagyok, ezt, kedves, ne feledd el,
ne ítéld modorom soha szigoru szemmel.
A kritérium itt a tréfa, bohóság!
S ha butaság nem húzna le súlyaival,
megértenéd, bájos kicsi jószág:
szeretőd pajzán - ergó fiatal.
培尔
我是你的皇帝!
(想去吻她)
瞧，那只啄木鸟有多么自鸣得意呀!
