PEER GYNT
(nagy, görbe ágú fenyőbe vágja fejszéjét)
Szívós vagy, igaz, keményinu vén,
de mit se segít: leterítelek én.
(Ismét nekivág.)
Látom, páncél van tagjaidon,
de bármily erős, én széthasitom. -
Csak rázd fenyegetve görbe karod,
tán így fejezed ki dühöd, haragod;
hiába: jön már a megadás -!
(Hirtelen abbahagyja a baltázást.)
Agyrém! Egy vén fa - lehetne-e más?
Agyrém! Nem acélpáncélos alak,
repedéses kérgű fenyőfa csak. -
Kemény ez a munka: dönteni fákat,
hát még, ha eközben az álom a társad.
De most már vége - vége örökre,
nem nézel nyílt szemmel a ködökbe,
te vadon fia, sors űzöttje-ütöttje!
(Ismét gyors csapásokkal dolgozik.)
Űzött, bizony. Nincs édesanyád,
aki főzne, terítene s várna reád.
Ha enni akarsz, segíts magadon,
halat, vadat ád a víz s a vadon,
apríts csetenyét, élessz parazsat,
tégy-végy, pepecselj, szolgáld ki magad.
Ruha kell? Menj s űzd a szarvasokat.
Ház kell? Feszíts le követ, de sokat.
Kell rönk a tetőhöz? Döntsed a fákat,
s hordd a szarúfát, mig bírja a hátad. -
(A fejszét leereszti, maga elé bámul.)
Gyönyörű lesz. Fenn a torony s kakas,
magasba kinyúló, szép, sugaras.
S hogy szebb legyen, ott, ahol orma épül,
halfarkú nőt faragok ki diszéül.
A kakas rézből lesz, a zárak is abból.
Az ablaka csillog, lesz üvegem.
Bámulva tekint fel a sok idegen,
aki látja, hogy ragyog le magasból.
(Epésen nevet.)
Pokoli hazugság! Újra kisért.
Te kivert!
(Ismét erősen baltázni kezd.)
Kéregfal és fedelecske
jó lesz, odakünn, ha fagyna vagy esne.
(Felnéz a fára.)
Inog már. Most - neki a lábamat!
Lezuhant, itt van a földre terűlve
remeg a fiatal sarj messze körűle.
(Hozzáfogna a legallyazásához, de egyszerre fülelni kezd,
s felemelt fejszéje megáll.)
Les rám valaki. Te vagy az? Hohó!
Cselt vetsz nekem itt, haegstadi apó?
(Lehúzódik a fa mögé s onnan kémlel.)
Legény. Egyedül. Szepegő, riadt.
Maga körül néz. Lám, a kabát alatt
valamit rejt. Sarlót! Állva figyelget, -
öklét sí-bot bütüjére teszi,
illesztgeti, míg valamit kieszelhet -
Nyekk! Az egész ujját leszeli!
Az egészet! Vér! Így vérzik a vad. -
Rongyot tesz a csonkra - s messze szalad.
(Felegyenesedik.)
Ördög vihette rá! De a drága ujját!
És kényszerüség nélkül metélni úgy át.
Hopp, értem: ilyet a legény azért csinált,
hogy ne kelljen szolgálnia a királyt.
Így, így. Vinnék katonának küzdeni vésszel,
s neki nincs rá kedve, maradni szeret -
de levágni búcsút mondva - ilyet!
Gondolni, kivánni, akarni lehet; -
de megtenni! Fel sem foghatom ésszel!
(Megcsóválja a fejét s tovább dolgozik.)
[(muid :: e7324ac2-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)]
[(muid :: e732bd04-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)]
[(muid :: e733273a-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)]
.
海尔嘉
唉呀，你拽得我好痛！求求你撒开我....
培尔
(撒开了她，安详地)
我不想伤害你。替我求求她，不要把我忘掉！
(海尔嘉跑掉了。
第三幕第一场
〔松林深处。灰暗的秋日。空中飘落着雪花。培尔•金特穿着衬衣伐树，正在砍一棵硕高、杈桠弯曲的杉树。
培尔
(a missing line)
哦，亲爱的朋友，你真壮，但那也没用，眼看你就完蛋啦。
(接着又砍下去)
我晓得你身上穿了恺甲。尽管那么坚实，我照样可以把它劈裂。对，你可以摇撼你那弯弯曲曲的胳膊。我明白，你生气了，大发雷霆，可我会叫你屈膝的。
(忽然住手)
我又在编造瞎话哪，眼前并没有什么穿戴盔甲的英雄；又编造瞎话哪，有的只不过是一棵老树，一棵浑身裂皮的杉树。伐木这活儿可真吃力。不过倘若再把它同昼梦混在一起，那就更糟了。不要再白昼做梦了吧，不能老是在云里雾中。
别忘记你是个逃犯，这座森林是你唯一的藏身之所！
(赶忙又砍了一阵子)
对，一个亡命之徒!再没有妈妈来替你摆桌面，给你端饭菜了。你想吃，就得自己去想办法。你可以在森林里打猎，从涧溪里钓鱼。你得砍你自己的木头，升你自己的火，盖你自己的房子，并且把它收拾整齐。你要寒衣?你就得去打驯鹿。你要一座自己的房子?那你就得去凿石头。你想要栋木当梁?你就得自己去锯，凭自己宽大的肩膀扛回来。
(撂下斧头，朝前凝视着)
我要替自己盖一幢精致的房子，要有个尖楼，安座风标。在山墙尽头，我要雕上一条美人鱼，甩着长长的尾巴。风标和门锁得包上黄铜。说不定我还能弄点玻璃安在窗户上，这样，远处的路人就会膛目而视，对它的辉煌感到惊异。
