RITA
(slår armene lidenskabelig om hans hals).
Jo, for så havde jeg dig da endelig for mig selv alene! Skønt – ikke da heller! Ikke helt for mig! (brister i krampegråd.) Å, Alfred, Alfred, –jeg kan ikke gi’ slip på dig.
RITA.
[Throwing her arms passionately round his neck.]
For then, at last, I should have you to myself alone! And yet--not even then! Not wholly to myself! [Bursts into convulsive weeping.] Oh, Alfred, Alfred--I cannot give you up!
RITA
(karjait szenvedélyesen nyaka köré fonja)
Mert akkor végre egyedül az enyém lennél! De nem — még akkor sem! Nem egyedül enyém. (Görcsös sirásba tör ki) Alfréd, Alfréd, nem tudok rólad lemondani!
吕 达
（伸开两只胳臂狠命地搂住他脖子）
因为到那时候我可以遂了多年的心愿把你独占在手里！ 其实，即使到那时候也不行！ 我还不能把你独占在手里！（突然身子抽动着哭起来）喔，艾尔富吕，艾尔富吕，我不能撂下你！
