Bibliotheca Polyglotta

John Gabriel Borkman

Complete text

FØRSTE AKT

(Fru Borkmans dagligstue, udstyret med gammeldags, falmet pragt. En åben skydedør fører ind i en havestue med vinduer og glasdør i baggrunden. Derigennem udsigt til haven, hvor snevejret fyger i tusmørket. På højre sidevæg indgangsdør fra forstuen. Længere fremme en stor,gammel jernovn med ild i. Til venstre, noget tilbage, en enkelt, mindre dør. Foran på samme side et vindu, dækket af tykke forhæng. Mellem vinduet og døren en kanapé med hestehårs betræk og med et tæppe-belagt bord foran. På bordet en tændt lampe med skærm. Ved ovnen en højrygget lænestol.)
(Fru Gunhild Borkman sidder på kanapéen med sit hækletøj. Hun er en ældre dame af koldt, fornemt udseende, med stiv holdning og ubevægelige ansigtstræk. Hendes rige hår er stærkt grånet. Hænderne fine, gennemsigtige. Klædt i en tyk mørk silkedragt, som oprindelig har været elegant, men nu noget slidt og medtagen. Uldsjal over skuldrene.)
(Hun sidder en stund opret og urørlig ved hækletøjet. Så høres udenfor bjældeklang fra en forbikørende slæde.)

ACT FIRST

MRS. BORKMAN’s drawing-room, furnished with old-fashioned, faded splendour. At the back, an open sliding-door leads into a garden-room, with windows and a glass door. Through it a view over the garden; twilight with driving snow. On the right, a door leading from the hall. Further forward, a large old-fashioned iron stove, with the fire lighted. On the left, towards the back, a single smaller door. In front, on the same side, a window, covered with thick curtains. Between the window and the door a horsehair sofa, with a table in front of it covered with a cloth. On the table, a lighted lamp with a shade. Beside the stove a high-backed armchair.
MRS. GUNHILD BORKMAN sits on the sofa, crocheting. She is an elderly lady, of cold, distinguished appearance, with stiff carriage and immobile features. Her abundant hair is very grey. Delicate transparent hands. Dressed in a gown of heavy dark silk, which has originally been handsome, but is now somewhat worn and shabby. A woollen shawl over her shoulders.
She sits for a time erect and immovable at her crochet. Then the bells of a passing sledge are heard.

ELSŐ FELVONÁS

(Borkmanné szobája. Régi divatú gazdag, de megviselt butorzat. A háttérben egy nyitott üvegajtó a kerti szobába szolgál, melynek ablakai fenyves vidékre néznek, a hol a hóvihar az esthomályban még látható. A jobb oldalon ajtó, külső bejérattal. Előbbre egy nagy vaskályha, mely fütve van. Balra, egy kicsit hátrább egy kisebb ajtó. Balra, elől ablak, nehéz függönyökkel. Az ablak és az ajtó között egy diván lószőr-huzattal, előtte asztal teritővel. Az asztalon égő lámpa ernyővel. A kályha mellett egy magashátu karszék.)
(Borkmanné a divánon ül, kezében horgolása. Idős hölgy, hideg, előkelő külsejű. Tömött haja erősen szürkül. Kezei finomak, átlátszók.Sötét, nehéz selyemruhát visel, mely valamikor elegáns volt, de ma, törődött, elviselt. A vállán gyapju shawl.)
(Egy ideig mereven, mozdulatlanul ül, a nélkül, hogy horgolásával törődnék. Kivülről egy elhaladó szán csörgetyüjének hangja hallatszik.)

第一幕
博克曼太太的会客室，讲究的装饰已经陈旧而黯淡了。后面有一扇开着的推拉门，通到一间有许多窗户和一扇玻璃门的贴近花园的屋子，从那儿望出去，可以看见一片园景，急雪正在暮色中扫荡。右首有一扇门通外厅。往前来，有一只旧式大铁炉，里头生着火。左首靠后，有一扇小门。左首向前，有一扇遮着厚幔子的窗户。窗与门之间，摆着一张马鬃呢沙发，前面有一张蒙桌布的桌子。桌上点着一盏有罩灯。炉旁有一把高背扶手椅。
博克曼太太坐在沙发里编织东西。她是一位年长妇人，带着一副凛若冰霜的神情，僵硬的体态，板滞的面貌。丰厚的头发已经很花白了，一双手是娇嫩光泽的。身上穿一件黑绸厚长衣，那件衣服原来是很漂亮的，现在却有点敝旧了。肩膀上披着一幅羊毛围巾。
她直僵僵一动都不动地坐着做活。过了会儿，听见一辆在门外经过的雪橇的铃声。

FRU BORKMAN
(lytter op; det tindrer af glæde i hendes øjne og hun hvisker uvilkårligt):
Erhart! Endelig!
(Hun rejser sig og ser ud gennem forhænget. Synes skuffet og sætter sig igen på kanapéen til sit arbejde.)
(Stuepigen kommer lidt efter ind fra entréen med et visitkort på en liden brikke.)

MRS. BORKMAN.
[Listens; her eyes sparkle with gladness and she involuntarily whispers.]
Erhart! At last!
[She rises and draws the curtain a little aside to look out. Appears disappointed, and sits down to her work again, on the sofa. Presently THE MAID enters from the hall with a visiting card on a small tray.]

BORKMANNÉ.
(Felüti fejét; szemei ragyognak az örömtől és önkénytelenül suttogja.)
Erhard! Végre!
(Fölkel, a függönyök közt kinéz. Csalódottnak látszik és visszaül a divánra, kézi munkájához.)
(Kis idő mulva a külső bejáráson át, belép a szobaleány, kis tálczán névjegyet hoz.)

博克曼太太
（细听，眼睛里闪出喜悦的神情，不由自主地低声）
遏哈特！他好容易来了!
（她站起来，把窗幔拉开一点往外瞧。她脸上露出失望的神气，重新回到沙发上做活。过不多时，女仆拿着一只小托盘，从外厅进来。盘子里有一张名片。）

FRU BORKMAN
(hurtig).
Kom studenten alligevel?

MRS. BORKMAN.
[Quickly.]
Has Mr. Erhart come after all?

BORKMANNÉ.
(Hirtelen.)
Hát mégis megjött az ifju ur?

博克曼太太
（急忙地）
是不是遏哈特先生到底来了？

STUEPIGEN.
Nej, frue. Men her er en dame ude –

THE MAID.
No, ma’am. But there’s a lady----

SZOBALEÁNY.
Nem, nagyságos asszonyom. Hanem egy asszonyság van odakünn.

女仆
不是，太太。可是有一位女客--

FRU BORKMAN
(lægger hækletøjet tilside).
Nå, fru Wilton altså –

MRS. BORKMAN.
[Laying aside her crochet.]
Oh, Mrs. Wilton, I suppose----

BORKMANNÉ.
(Leteszi horgolását.)
Ah! Viltonné?

博克曼太太
（把活计搁在一旁）
哦，大概是威尔敦太太吧？

STUEPIGEN
(går nærmere).
Nej, det er en fremmed dame –

THE MAID.
[Approaching.]
No, it’s a strange lady----

SZOBALEÁNY.
(Közelebb jön.)
Nem, egy idegen asszonyság.

女仆
（走近）
不是。是一位不认识的女客。

FRU BORKMAN
(rækker efter kortet).
Lad mig se – (læser; rejser sig hurtig og ser stivt på pigen.) Er De viss på, at det er til mig?

MRS. BORKMAN.
[Taking the card.]
Let me see---- [Reads it; rises hastily and looks intently at the girl.] Are you sure this is for me?

BORKMANNÉ.
(A névjegy után nyúl.)
Adja ide. — (Elolvassa, hirtelen föláll, és mereven néz a szobaleányra.)
Bizonyos benne, hogy ez a névjegy nekem szól?

博克曼太太
（拿起名片）
让我看看。（念名片，慌忙站起来，眼睛盯着女仆）你确实知道她是要见我吗？

STUEPIGEN.
Ja, jeg forstod det, som det var til fruen.

THE MAID.
Yes, I understand it was for you, ma’am.

SZOBALEÁNY.
Igenis, én ugy értettem, hogy a nagyságos asszonynak.

女仆
是，太太，我知道她是要见您。

FRU BORKMAN.
Bad hun om at få tale med fru Borkman?

MRS. BORKMAN.
Did she say she wanted to see Mrs. Borkman?

BORKMANNÉ.
Azt mondta, hogy Borkmannéval akar beszélni ?

博克曼太太
她是说要见博克曼太太吗？

STUEPIGEN.
Jaha, det gjorde hun.

THE MAID.
Yes, she did.

SZOBALEÁNY.
Igenis, azt mondta.

女仆
是，她是这么说。

FRU BORKMAN
(kort; besluttet).
Godt. Så sig, at jeg er hjemme.
(Stuepigen åbner døren for den fremmede dame og går selv ud.)
(Frøken Ella Rentheim kommer ind i stuen. Hun ligner søsteren af udseende; men hendes ansigt har et mere lidende end hårdt udtryk. Det bærer endnu præg af stor, karakterfuld skønhed i tidligere år. Det svære hår er strøget op i naturlige bukler fra panden og er ganske sølvhvidt. Hun er klædt i sort fløjl med hat og peltsfodret kåbe af samme stof.)
(Begge søstrene står en stund i taushed og ser prøvende på hinanden. Hver af dem venter øjensynlig, at den anden skal tale først.)

MRS. BORKMAN.
[Shortly, resolutely.]
Good. Then say I am at home.
[THE MAID opens the door for the strange lady and goes out. MISS ELLA RENTHEIM enters. She resembles her sister; but her face has rather a suffering than a hard expression. It still shows signs of great beauty, combined with strong character. She has a great deal of hair, which is drawn back from the forehead in natural ripples, and is snow-white. She is dressed in black velvet, with a hat and a fur-lined cloak of the same material.]
[The two sisters stand silent for a time, and look searchingly at each other. Each is evidently waiting for the other to speak first.]

BORKMANNÉ.
(Kurtán, határozottan.)
Jól van. Mondja meg hát, hogy itthon vagyok.
(A szobaleány ajtót nyit a vendég előtt, azután kimegy. Rentheim Ella belép. Hasonlít nővéréhez, azonban arczkifejezése inkább szenvedő, mint kemény. Még viseli egykori, nagy, lelkes szépségeinek nyomait. Tömött, ezüstfehér haja természetesen hullámos, homlokából ki van simítva. Ruhája fekete bársony, kalapja és prémmel bélelt felöltője ugyanazon szövetből.)
A két testvér egy ideig szótlanul szemléli egymást. Mindegyik azt látszik várni, hogy a másik vessen véget a hallgatásnak.)

博克曼太太
（坚决干脆）
好。既然如此，我就见她。
（女仆给女客开门，自己出去。艾特。瑞替姆走进来。她长得很像她姐姐，只是脸上表现的是忧愁痛苦而不是一团冰霜，眉宇间还留着当年那种绝世风姿和坚强性格的痕迹。丰厚的头发顺着天然浪纹向后梳掠，白得像雪一样。她穿一件黑丝绒衣服。帽子和皮外氅都是同样的材料。）
（姐妹俩一言不发地站着，仔细对看了会儿。彼此都在等对方先说话。）

ELLA RENTHEIM
(som har holdt sig i nærheden af døren).
Ja, du ser nok forundret på mig, du, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Who has remained near the door.]
You are surprised to see me, Gunhild.

ELLA.
(Ki az ajtó közelében állva maradt.)
Ugy-e Gunhild, csodálkozol, hogy engem itt látsz?

艾勒·瑞替姆
（站在门口不动）
耿希尔得，你大概想不到我会来看你。

FRU BORKMAN
(står ubevægelig oprejst mellem kanapéen og bordet og støtter fingerspidsene mod tæppet).
Går du ikke fejl? Forvalteren bor jo i sidebygningen, véd du.

MRS. BORKMAN.
[Standing erect and immovable between the sofa and the table, resting her finger-tips upon the cloth.]
Have you not made a mistake? The bailiff lives in the side wing, you know.

BORKMANNÉ.
(Mozdulatlanul, egyenesen áll az asztal és diván között. Ujjhegyeit az asztalnak feszíti)
Nem tévedtél meg? A jószágigazgató a szárnyépületben lakik, hiszen tudod.

博克曼太太
（直僵僵地站在沙发与桌子之间，指尖搭在桌布上）
你是走错了吧？你知道，管事的住在侧屋里。

ELLA RENTHEIM.
Det er ikke forvalteren, jeg skal tale med i dag.

ELLA RENTHEIM.
It is not the bailiff I want to see to-day.

ELLA.
Nem a jószágigazgató az, a kivel ma beszédem van.

艾勒·瑞替姆
今天我不是来找管事的。

FRU BORKMAN.
Er det da mig, du vil noget?

MRS. BORKMAN.
Is it me you want, then?

BORKMANNÉ.
Hát tőlem akarsz valamit?

博克曼太太
那么，你是来找我的？

ELLA RENTHEIM.
Ja. Jeg må tale nogen ord med dig.

ELLA RENTHEIM.
Yes. I have a few words to say to you.

ELLA.
Igenis. Veled kell egy pár szót szólnom.

艾勒·瑞替姆
正是，我有几句话跟你谈。

FRU BORKMAN
(kommer frem på gulvet).
Nå, – så sæt dig ned da.

MRS. BORKMAN.
[Coming forward into the middle of the room.]
Well--then sit down.

BORKMANNÉ.
(Valamicskét előbbre jön)
Nos, — akkor hát ülj le.

博克曼太太
（走到屋子当中）
好吧--那么坐下。

ELLA RENTHEIM.
Tak; jeg kan godt stå så længe.

ELLA RENTHEIM.
Thank you. I can quite well stand for the present.

ELLA.
Köszönöm; állva is maradhatok addig.

艾勒·瑞替姆
谢谢。我暂时不坐。

FRU BORKMAN.
Ganske som du selv vil. Men løs ialfald lidt på overtøjet.

MRS. BORKMAN.
Just as you please. But at least loosen your cloak.

BORKMANNÉ.
Egészen tetszésed szerint. Tedd hát le legalább egy kissé a köpenyedet.

博克曼太太
随你便。你好歹可以把外氅松一松。

ELLA RENTHEIM
(knapper kåben op).
Ja, her er svært varmt –

ELLA RENTHEIM.
[Unbuttoning her cloak.]
Yes, it is very warm here.

ELLA.
(Kigombolja a köpenyét.)
Csakugyan, nagyon meleg van idebenn.

艾勒·瑞替姆
（解开外氅钮扣）
对了，这儿很暖和。

FRU BORKMAN.
Jeg fryser altid.

MRS. BORKMAN.
I am always cold.

BORKMANNÉ.
És mindig fázom.

博克曼太太
我老觉得冷。

ELLA RENTHEIM
(står en stund og ser på hende med armen hvilende på ryggen af lænestolen).
Ja, – Gunhild, det er nu snart otte år siden vi sidst såes.

ELLA RENTHEIM.
[Stands looking at her for a time with her arms resting on the back of the armchair.]
Well, Gunhild, it is nearly eight years now since we saw each other last.

ELLA.
(Egy ideig szemléli, mialatt karját a szék hátán nyugtatta.)
Bizony, — Gunhild, nemsokára nyolcz esztendeje lesz, hogy utoljára láttuk egymást.

艾勒·瑞替姆
（站着瞧了她会儿，两只胳臂搭在扶手椅背上）
耿希尔得，从咱们上次见面至现在将近八年了。

FRU BORKMAN
(koldt).
Siden vi taltes ved ialfald.

MRS. BORKMAN.
[Coldly.]
Since last we spoke to each other at any rate.

BORKMANNÉ
(Hidegen.)
Mióta beszéltünk egymással, mindenesetre.

博克曼太太
（冷冰冰地）
反正咱们有那么些年没说话了。

ELLA RENTHEIM.
Rettere sagt, taltes ved, ja. – For du har vel set mig en gang imellem, – når jeg måtte gøre min årsrejse hid til forvalteren.

ELLA RENTHEIM.
True, since we spoke to each other. I daresay you have seen me now and again--when I came on my yearly visit to the bailiff.

ELLA.
Vagyis inkább, mióta beszéltünk egymással, ugy van. — Mert, látni ugyan láttál hébe-korba, mikor évenkint megtettem szokott utamat a jószágigazgatóhoz.

艾勒·瑞替姆
对了。咱们有那么些年没说话了。在我一年一次来找管事的时候，大概你看见过我。

FRU BORKMAN.
En gang eller to, tror jeg.

MRS. BORKMAN.
Once or twice, I have.

BORKMANNÉ.
Egyszer, vagy kétszer — azt hiszem.

博克曼太太
我看见过你一两次。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har også et par gange set et skimt af dig. I vinduet der.

ELLA RENTHEIM.
I have caught one or two glimpses of you, too--there, at the window.

ELLA.
Én is láttalak egy párszor futólag. Ott az ablaknál.

艾勒·瑞替姆
我也在那窗口看见过你一两眼。

FRU BORKMAN.
Bag forhængene må det ha’ været. Du har gode øjne, du. (hårdt og skærende.) Men sidste gang vi taltes ved, – det var her inde i stuen hos mig –

MRS. BORKMAN.
You must have seen me through the curtains then. You have good eyes. [Harshly and cuttingly.] But the last time we spoke to each other--it was here in this room----

BORKMANNÉ.
Talán a függönyök mögöt. Jó szemed van.(Keményen, élesen.)
Hanem mikor utoljára beszéltünk egymással — az idebenn volt, nálam — a szobában —

博克曼太太
你一定是从窗幔缝里看见的。你的眼睛好。（粗暴尖刻）可是咱们最后那次谈话--- 就在这屋里---

ELLA RENTHEIM
(afværgende).
Ja, ja, jeg véd det, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[Trying to stop her.]
Yes, yes; I know, Gunhild!

ELLA.
(Visszautasítva.)
Hiszen tudom — Gunhild!

艾勒·瑞替姆
（想截住她的话）
是，是，耿希尔得，我知道！

FRU BORKMAN.
– ugen før han, – før han slap ud.

MRS. BORKMAN.
--the week before he--before he was let out.

BORKMANNÉ.
Azon a héten — mielőtt ő — mielőtt kiszabadult.

博克曼太太
--正是他--他出狱的前一个星期。

ELLA RENTHEIM
(går opover gulvet).
Å, rør da ikke ved det!

ELLA RENTHEIM.
[Moving towards the back.]
O, don’t speak about that.

ELLA.
(Keresztül megy a szobán.)
Ö, ugyan ne beszélj arról!

艾勒·瑞替姆
（向后面走）
啊，别再提那事了。

FRU BORKMAN
(fast men dæmpet).
Det var ugen før han, – bankchefen kom på fri fod igen.

MRS. BORKMAN.
[Firmly, but in a low voice.]
It was the week before he--was set at liberty.

BORKMANNÉ
(Szilárd, de halkabb hangon.)
Azon a héten volt, mielőtt őt — a bankigazgatót szabadon bocsátották.

博克曼太太
（坚决要说，然而声音很低）
正是他--恢复自由的前一个星期。

ELLA RENTHEIM
(fremover gulvet).
Å ja, ja, ja! Jeg glemmer nok ikke den stund! Men det er så altfor knugende at tænke på. Bare det, at dvæle ved det et eneste øjeblik – åh!

ELLA RENTHEIM.
[Coming down.]
Oh yes, yes, yes! I shall never forget that time! But it is too terrible to think of! Only to recall it for the moment--oh!

ELLA.
(Előre megy.)
Igen, igen! Azt az órát ugyan nem fogom elfelejteni! De annyira nyomasztó, hogy az ember rá sem mer gondolni. Csak egy pillanatig is, foglalkozni vele — ó! —

艾勒·瑞替姆
（走回来）
啊，是，是，是！我永远忘不了那段日子！可是想起来太伤心！哪怕是略微想一想呢--噢！

FRU BORKMAN
(dumpt).
Og så får tankerne aldrig lov til at kredse om noget andet alligevel! (i udbrud; slår hænderne sammen.) Nej, jeg skønner det ikke! Aldrig i verden! Jeg fatter ikke, at noget sådant noget, – noget så forfærdeligt kan overgå en enkelt familie! Og så, tænk, – vor familie! En så fornem familie, som vor! Tænke sig til, at det just skulde ramme den!

MRS. BORKMAN.
[Gloomily.]
And yet one’s thoughts can never get away from it. [Vehemently; clenching her hands together.] No, I can’t understand how such a thing--how anything so horrible can come upon one single family! And then--that it should be our family! So old a family as ours! Think of its choosing us out!

BORKMANNÉ
(Tompán.)
És a gondolataink mégis csak ekkörül forognak! (Kitör, kezeit összecsapja.)
Nem, nem birom megérteni! Soha életemben nem fogom megérteni! Föl nem foghatom, hogy érhet ilyen — rémületes csapás egyes családot! És csak gondold el — a mi családunkat! Egy ilyen előkelő családot, mint a mienk! Kinek juthatott volna eszébe, hogy éppen ezt sújtsa!

博克曼太太
（伤心）
可是偏偏又不能不想！（紧握两手，愤激地）我真不明白！我永远不会明白，为什么那么一件事--- 那么一件倒霉事单落在一家人头上！并且偏偏还是咱们家！那么个老世家！偏偏看中了咱们！

ELLA RENTHEIM.
A, Gunhild, – det var nok mange, mange flere end vor familie, som det slag rammed.

ELLA RENTHEIM.
Oh, Gunhild--there were many, many families besides ours that that blow fell upon.

ELLA.
Ó Gunhild — volt ott még sok-sok más család a kit az a csapás sújtott.

艾勒·瑞替姆
喔，耿希尔得，除了咱们家，还有许许多多人家也遭了这祸殃。

FRU BORKMAN.
Nå ja; men alle disse her andre bryr jeg mig ikke så stort om. For det var da jo bare nogen penge – eller nogen papirer, – som det gik ud over for dem. Men for os –! For mig! Og så for Erhart! Det barn, som han dengang var! (i stigende oprør.) Skammen over os to uskyldige! Vanæren! Den stygge, forfærdelige vanære! Og så rent ruineret til og med!

MRS. BORKMAN.
Oh yes; but those others don’t trouble me very much. For in their case it was only a matter of a little money--or some papers. But for us----! For me! And then for Erhart! My little boy--as he then was! [In rising excitement.] The shame that fell upon us two innocent ones! The dishonour! The hateful, terrible dishonour! And then the utter ruin too!

BORKMANNÉ.
Nos igen, de mindazzal a mással én keveset törődöm. Mert hiszen azoknak csak a zsebét, a vagyonát érte. De minket — ! Engem! Hát még Erhardot! Olyan gyermeket, mint ő volt még abban az időben! (Növekvő izgatottsággal.)
Az a gyalázat, a mi minket, ártatlanokat ért! A szégyen! Az utálatos, a szörnyűséges szégyen! És ráadásul még tisztára ki is fosztva!

博克曼太太
不借，可是别家的事我不大放在心上。他们的事无非是一点儿钱或是几张证券的问题。然而对于咱们呢---！对于我呢！还有对于遏哈特--我那孩子呢！--- 那时候他还是个小孩子！（越来越兴奋）连累咱们两个好人丢脸！那种耻辱！那种可恨可怕的耻辱！还有那一败涂地的局面！

ELLA RENTHEIM
(varsomt).
Sig mig, Gunhild, – hvorledes bærer han det?

ELLA RENTHEIM.
[Cautiously.]
Tell me, Gunhild, how does he bear it?

ELLA.
(Óvatosan.)
Mondd csak, Gunhild, — hogyan viseli ő?

艾勒·瑞替姆
（小心地）
耿希尔得，他对这事的态度怎么样？

FRU BORKMAN.
Erhart, mener du?

MRS. BORKMAN.
Erhart, do you mean?

BORKMANNÉ.
Erhardot érted?

博克曼太太
你是不是说遏哈特？

ELLA RENTHEIM.
Nej, – han selv. Hvorledes bærer han det?

ELLA RENTHEIM.
No--he himself. How does he bear it?

ELLA.
Nem, — ő maga. Hogy viseli el?

艾勒·瑞替姆
不，我是说他本人。他的态度怎么样？

FRU BORKMAN
(blæser hånligt).
Tror du, jeg spør’ efter det?

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
Do you think I ever ask about that?

BORKMANNÉ
(Gúnnyal.)
Talán csak nem hiszed, hogy azután tudakozódom?

博克曼太太
（鄙薄地）
哼，你以为我还打听那个吗？

ELLA RENTHEIM.
Spør’? Du behøver da vel ikke at spørge –

ELLA RENTHEIM.
Ask? Surely you do not require to ask----

ELLA.
Tudakozódol? Csak nem kell tudakozódnod —

艾勒·瑞替姆
打听？你当然用不着打听。

FRU BORKMAN
(ser forbauset på hende).
Du tror da vel aldrig, at jeg omgås ham? Kommer sammen med ham? Ser noget til ham?

MRS. BORKMAN.
[Looks at her in surprise.]
You don’t suppose I ever have anything to do with him? That I ever meet him? That I see anything of him?

BORKMANNÉ
(Csodálkozva néz rá.)
Csak nem képzeled, hogy érintkezem vele? Hogy összejövök vele? Hogy valaha látom?

博克曼太太
（诧异地瞧着她）
难道你以为我还跟他打交道？还跟他见面？还见得着他？

ELLA RENTHEIM.
Ikke det engang!

ELLA RENTHEIM.
Not even that!

ELLA.
Még azt sem?!

艾勒·瑞替姆
连面都不见了！

FRU BORKMAN
(som før).
Han, som har måttet sidde under lås og lukke i fem år! (slår hænderne for ansigtet.) Å, slig en knusende skam! (farer op.) Og så tænke på, hvad navnet John Gabriel Borkman havde at betyde før i tiden! – Nej, nej, nej, – aldrig se ham mere! – Aldrig!

MRS. BORKMAN.
[As before.]
The man was in gaol, in gaol for five years! [Covers her face with her hands.] Oh, the crushing shame of it! [With increased vehemence.] And then to think of all that the name of John Gabriel Borkman used to mean! No, no, no--I can never see him again! Never!

BORKMANNÉ.
(Mint fent.)
Őt, a ki börtönben ült öt esztendeig! (Kezeit az arczára csapja.)
Ó, milyen gyalázat! (Felforrva.)
Hátha még elgondolja az ember, hogy mit jelentett a John Gábriel Borkman név annak idejében! — Nem, nem, nem — sohasem akarom többé látni! — soha! —

博克曼太太
（态度同前）
一个坐过五年监狱的人！（两手掩面）噢，真是羞死人！（越发愤激）再想想，约翰。盖勃吕尔。博克曼这名字从前多体面！不，不，我不能再见他！绝不再见他！

ELLA RENTHEIM
(ser en stund på hende).
Du har et hårdt sind, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
[Looks at her for a while.]
You have a hard heart, Gunhild.

ELLA.
(Egy ideig szemléli.)
Keménylelkü asszony vagy Gunhild.

艾勒·瑞替姆
（瞧了她会儿）
耿希尔得，你真是心硬。

FRU BORKMAN.
Imod ham, ja.

MRS. BORKMAN.
Towards him, yes.

BORKMANNÉ.
Vele szemben igen.

博克曼太太
不错，对他我心硬。

ELLA RENTHEIM.
Han er jo dog din mand.

ELLA RENTHEIM.
After all, he is your husband.

ELLA.
Ő mégis csak a férjed.

艾勒·瑞替姆
他究竟是你的丈夫啊。

FRU BORKMAN.
Har han ikke sagt for retten, at det var mig, som begyndte med at ruinere ham? At jeg brugte så altfor mange penge –?

MRS. BORKMAN.
Did he not say in court that it was I who began his ruin? That I spent money so recklessly?

BORKMANNÉ.
Nem mondta-e ki a törvényszék előtt, hogy én voltam bukásának kezdő oka, mert túlságosan költekeztem?

博克曼太太
在法庭上，他不是说我是倾家荡产的带头人吗？他不是说我胡乱挥霍吗？

ELLA RENTHEIM
(forsigtig).
Men var der ikke noget sandt i det?

ELLA RENTHEIM.
[Tentatively.]
But is there not some truth in that?

ELLA.
(Óvatosan.)
De hát nem volt-e abban valami igaz?

艾勒·瑞替姆
（试探的口气）
那两句话是不是也有点道理？

FRU BORKMAN.
Men var det ikke netop ham selv, som vilde ha’ det således! Alting skulde jo være så rent meningsløst overdådigt –

MRS. BORKMAN.
Why, it was he himself that made me do it! He insisted on our living in such an absurdly lavish style----

BORKMANNÉ.
De hiszen éppen ő volt az, a ki ezt követelte! A ki ezt az esztelen tékozlást kivánta.

博克曼太太
嗯，那是他自己叫我那么做的！他一定要我们过穷奢极欲的日子。

ELLA RENTHEIM.
Det véd jeg nok. Men just derfor skulde du ha’ holdt igen. Og det gjorde du nok ikke.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I know. But that is just where you should have restrained him; and apparently you didn’t.

ELLA.
Tudom, tudom. Éppen azért kellett volna neked útját állanod. De ezt ugyan nem tetted.

艾勒·瑞替姆
是，我知道。可是你正应该在这上头阻拦他，然而你好像并没阻拦。

FRU BORKMAN.
Vidste da jeg, at det ikke var hans egne penge, – de, som han gav mig til at rutte med? Og som han rutted med selv også. Tifold værre end jeg!

MRS. BORKMAN.
How was I to know that it was not his own money he gave me to squander? And that he himself used to squander, too--ten times more than I did!

BORKMANNÉ.
Hát tudtam én, hogy nem a saját pénze volt, — az a pénz, a mit velem' eltékozoltatott? És a mit ő maga is tékozolt. Tizszerte bővebben mint én.

博克曼太太
我怎么知道他供我挥霍的钱不是他自己的呢？并且他自己也拼命挥霍--比我还厉害十倍！

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=6eb69b72-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display