Bibliotheca Polyglotta

ANDEN AKT

(Den store fordums pragtsal ovenpå i det Rentheimske hus. Væggeneere beklædte med gamle vævede tapeter, forestillende jagtscener, hyrder og hyrdinder, alt i falmede, afblegede farver. På væggen til venstre en fløjdør og nærmere i forgrunden et piano. I hjørnet på bagvæggen til venstre en tapetdør uden indfatning. Midt på væggen til højre et stort udskåret egetræs skrivebord med mange bøger og papirer. Længere foran på samme side en sofa med bord og stole. Møblerne er holdt i stiv empirestil. På pulten og bordet står tændte lamper.)
(John Gabriel Borkman står med hænderne på ryggen ved pianoet og hører på Frida Foldal, som sidder og spiller de sidste takter af Danse macabre.)
(Borkman er en middelhøj, fast og kraftig bygget mand oppe i seksti-årene. Fornemt udseende, fint skåret profil, hvasse øjne og gråhvidt, kruset hår og skæg. Han er klædt i en sort, ikke ganske moderne dragt og bærer hvidt halstørklæde. Frida Foldal er en smuk, bleg, femtenårig pige med et noget træt, anstrængt udtryk. Tarvelig pyntet i lys påklædning.)
(Musikstykket er spillet til ende. Stilhed.)

ACT SECOND

The great gallery on the first floor of the Rentheim House. The walls are covered with old tapestries, representing hunting-scenes, shepherds and shepherdesses, all in faded colours. A folding-door to the left, and further forward a piano. In the left-hand corner, at the back, a door, cut in the tapestry, and covered with tapestry, without any frame. Against the middle of the right wall, a large writing-table of carved oak, with many books and papers. Further forward on the same side, a sofa with a table and chairs in front of it. The furniture is all of a stiff Empire style. Lighted lamps on both tables.
JOHN GABRIEL BORKMAN stands with his hands behind his back, beside the piano, listening to FRIDA FOLDAL, who is playing the last bars of the “Danse Macabre.”
BORKMAN is of middle height, a well-knit, powerfully-built man, well on in the sixties. His appearance is distinguished, his profile finely cut, his eyes piercing, his hair and beard curly and greyish-white. He is dressed in a slightly old-fashioned black coat, and wears a white necktie. FRIDA FOLDAL is a pretty, pale girl of fifteen, with a somewhat weary and overstrained expression. She is cheaply dressed in light colours. The music ceases. A pause.

MÁSODIK FELVONÁS

(A Rentheim ház egykori nagy díszterme. A falakon régi Gobelinek, melyeken vadászjelenetek, pásztorok, pásztornők ábrázolvák most már kifakult színekben. A baloldali falban szárnyajtó, előbbre egy zongora. A hátsó fal bal sarkában egy láthatatlan tapétaajtó. A jobb fal közepén egy nagy faragott tölgyfa íróasztal, sok könyvvel és irománynyal. Szintén jobbra, de előbbre, egy díván, egy asztal és székek. A bútorzat merev empire stilü. Az asztalon és zongorán lámpa ég.)
(John Gábriel Borkman a zongora mellett áll, kezeit hátra kulcsolva, Frida Foldalt hallgatja, aki a danse macabre utolsó ütemeit játssza.)

(Borkman középnagyságú, széles vállu férfi, hatvan év körül. Előkelő külsővel. Finom metszésü profil, átható szemek, göndör haja és szakálla jóformán fehér. Fehér nyakkendőt és fekete, nem egészen divatos ruhát visel. Foldal Frida, csinos, halvány, tizenöt éves leányka; arczkifejezése kissé bágyadt, megerőltetett. Világos ruhát visel.)
(A zene véget ért — szünet)

第二幕瑞替姆邸楼上的大走廊。墙上挂着旧壁衣，上面织着行围打猎、牧童、牧女等等景物，颜色却都音淡了。左边有一扇合页门，再往前，有一架钢琴。后方左角有一门，芡在壁衣里，就用壁衣遮着，没有门框子。紧贴右墙纸张。再往前来，也在右首，有一张沙发，前面有一张桌子和几把椅子。全部家具都是呆板板的帝国1式样。两张桌上都有点着的灯。)
约翰·盖勃吕尔·博克曼背着两手，站在钢琴旁边，听富吕达·佛尔达尔弹奏《死之舞曲》的最后一节。
博克曼是个中等身材、结实魁伟、六十好几岁的男人他相貌出众，侧影佳美，目光锐利，须发卷曲而灰白。他穿一件式样略微过时的黑上衣，打着白领带。富吕达·佛尔达尔是个面目姣好、颜色苍白、十五岁的女孩子，脸上带着几分紧张疲劳的神情。她穿着价钱不贵的浅色衣服。音乐停止了。片刻无声。

BORKMAN.
Kan De gætte Dem til, hvor jeg første gang hørte slige toner, som disse her?

BORKMAN.
Can you guess where I first heard tones like these?

BORKMAN.
El tudná-e találni, hol hallottam legelőször ilyen hangokat, mint ezek itt?

博克曼
你可猜得出我第一次听见这样的调子是什么地方？

FRIDA
(ser op på ham).
Nej, herr Borkman?

FRIDA.
[Looking up at him.]
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
(Föltekint reá.)
Nem, Borkman úr.

富吕达
（抬头瞧他）
猜不出，博克曼先生。

BORKMAN.
Det var nede i gruberne.

BORKMAN.
It was down in the mines.

BORKMAN.
Lenn a bányában.

博克曼
是在矿井里。

FRIDA
(forstår ikke).
Ja så? Nede i gruberne?

FRIDA.
[Not understanding.]
Indeed? Down in the mines?

FRIDA.
(Nem érti.)
Úgy? A bányában?

富吕达
（不明白）
是么？在矿井里？

BORKMAN.
Jeg er en bergmands søn, véd De vel. Eller véd De kanske ikke det?

BORKMAN.
I am a miner’s son, you know. Or perhaps you did not know?

BORKMAN.
Én bányász fia vagyok, azt tudja. Vagy talán nem tudta?

博克曼
我是矿工的儿子，我父亲有时候带我下矿井，金属在矿里歌唱。

FRIDA.
Nej, herr Borkman.

FRIDA.
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
Nem, Borkman úr.

missing

BORKMAN.
En bergmands søn. Og min far tog mig med sig ned i gruberne iblandt. – Dernede synger malmen.

BORKMAN.
A miner’s son. And my father used sometimes to take me with him into the mines. The metal sings down there.

BORKMAN.
Bányásznak a fia és az apám levitt magával néha a bányába. Odalenn dalol az érc.

missing

FRIDA.
Ja så, – synger den?

FRIDA.
Really? Sings?

FRIDA.
Ugy? énekel?

富吕达
哦？歌唱？

BORKMAN
(nikker).
Når den blir løsnet. Hammerslagene, som løsner den, – det er midnatsklokken, som slår, og gør den fri. Derfor synger malmen – af glæde – på sin vis.

BORKMAN.
[Nodding.]
When it is loosened. The hammer-strokes that loosen it are the midnight bell clanging to set it free; and that is why the metal sings--in its own way--for gladness.

BORKMAN.
(Int.)
Mikor fölszabadítják. A csákányütések hangja, melyekkel fölszabadítják, — az az éjféli harang, mely cseng, zúg. Azért énekel az érc örömében a maga módja szerint.

博克曼
（点头)
在它被挖松的时候。挖松金属的斧锤声音正是解放它的夜半钟声，因此它就快活得唱起来了-- 它有它的唱法。

FRIDA.
Hvorfor gør den det, herr Borkman?

FRIDA.
Why does it do that, Mr. Borkman?

FRIDA.
Miért teszi ezt az érc Borkman úr?

富吕达
它为什么要唱，博克曼先生？

BORKMAN.
Den vil op i dagens lys og tjene menneskene.
(han går frem og tilbage på salsgulvet, bestandig med hænderne på ryggen.)

BORKMAN.
It wants to come up into the light of day and serve mankind.
[He paces up and down the gallery, always with his hands behind his back.]

BORKMAN.
Föl akar jutni a napvilágra és szolgálni az embereknek.
(Föl s alá jár, kezei folyton a hátán.)

博克曼
它想到地面上来为人类服务。
(他在走廊里踱来踱去，老是背着两手)

FRIDA
(sidder lidt og venter; ser på sit ur og rejser sig).
Om forladelse, herr Borkman, – men jeg må nok desværre gå, jeg.

FRIDA.
[Sits waiting a little, then looks at her watch and rises.]
I beg your pardon, Mr. Borkman; but I am afraid I must go.

FRIDA.
(Egy ideig ül és vár, aztán az óráját nézi és fölkel.)
Bocsánatot kérek Borkman ur, — de fájdalom, nekem mennem kell.

富吕达
（坐着等了会儿，看看自己的表，站起来）对不起，博克曼先生，我恐怕不能不走了。

BORKMAN
(standser foran hende).
Vil De alt gå nu?

BORKMAN.
[Stopping before her.]
Are you going already?

BORKMAN.
(Megáll előtte.)
Már most el akar menni?

博克曼
（在她面前站住）
你就要走啦？

FRIDA
(lægger noterne i mappen).
Ja, jeg må nok det. (synlig forlegen.) For jeg er bestilt hen et steds iaften.

FRIDA.
[Putting her music in its case.]
I really must. [Visibly embarrassed.] I have an engagement this evening.

FRIDA.
(Hangjegyeit mappájába rakja.)
Kénytelen vagyok. (Látható zavarban.) Ugyanis, ma estére, el kell mennem valahová.

富吕达
（把乐谱装在套子里）
我非走不可了。（局促不安）今晚我还有个约会。

BORKMAN.
Et steds, hvor der er selskab?

BORKMAN.
For a party?

BORKMAN.
A hol társaság lesz.

博克曼
是不是宴会？

FRIDA.
Ja.

FRIDA.
Yes.

FRIDA.
Igenis.

富吕达
是。

BORKMAN.
Og der skal De la’ Dem høre for selskabet?

BORKMAN.
And you are to play before the company?

BORKMAN.
És ott a vendégek kedvéért egy kicsit produkálnia kell magát, mi?

博克曼
你要给客人奏乐吗？

FRIDA
(bider sig i læben).
Nej – jeg skal spille til dans for dem.

FRIDA.
[Biting her lip.]
No; at least I am only to play for dancing.

FRIDA.
(Ajkába harap.)
Nem, — a táncmulatságon kell zongoráznom.

富吕达
（咬嘴唇）
不。跳舞的时候我才奏乐呢。

BORKMAN.
Bare til dans?

BORKMAN.
Only for dancing?

BORKMAN.
Csak a táncmulatságon?

博克曼
只在跳舞的时候？

FRIDA.
Ja; de vil danse efter aftensbordet.

FRIDA.
Yes; there is to be a dance after supper.

FRIDA.
Igen, vacsora után táncolni akarnak.

富吕达
对了，饭后有舞会。

BORKMAN
(står og ser på hende).
Spiller De gerne til dans? Sådan omkring i husene?

BORKMAN.
[Stands and looks at her.]
Do you like playing dance music? At parties, I mean?

BORKMAN.
(Egy ideig nézi.)
Szeret ily táncmulatságokon zongorázni? Hol ennél, hol annál a családnál.

博克曼
（站着瞧她）
你喜欢演奏舞曲吗？在宴会上，我的意思是？

FRIDA
(tager overtøjet på sig).
Ja, når jeg kan få en bestilling, så –. Der er jo altid lidt at fortjene ved det.

FRIDA.
[Putting on her outdoor things.]
Yes, when I can get an engagement. I can always earn a little in that way.

FRIDA.
(Fölveszi köpenyét.)
Igen, ha elhívnak valahova — akkor, — akkor — mégis csak lehet vele valamit keresni.

富吕达
（穿戴衣帽）
喜欢，要是有人邀我的话。这样，我总可以挣几个钱。

BORKMAN
(frittende).
Er det det, De mest tænker på, når De sådan sidder og spiller til dans?

BORKMAN.
[With interest.]
Is that the principal thing in your mind as you sit playing for the dancers?

BORKMAN.
(Kémlelve.)
És erre gondol főképpen, mikor úgy ott ül és tónczdarabokat játszik?

博克曼
（有兴趣）你给跳舞的人演奏的时候，主要就是想挣钱吗？

FRIDA.
Nej; mest tænker jeg på, hvor tungt det er, at jeg ikke får være med at danse selv.

FRIDA.
No; I’m generally thinking how hard it is that I mayn’t join in the dance myself.

FRIDA.
Nem ; leginkább arra gondolok, milyen nehezemre esik, hogy magam nem vehetek részt a táncban.

富吕达
不。我经常想的是，自己不能参加跳舞多么伤心。

BORKMAN
(nikker).
Det var just det, jeg vilde vide. (går urolig hen over gulvet.) Ja, ja, ja, – det, ikke at få være med selv, det er det tungeste af alt. (standser.) Men så er der én ting, som vejer det op for Dem, Frida.

BORKMAN.
[Nodding.]
That is just what I wanted to know. [Moving restlessly about the room.] Yes, yes, yes. That you must not join in the dance, that is the hardest thing of all. [Stopping.] But there is one thing that should make up to you for that, Frida.

BORKMAN.
(Bólint.)
Éppen ezt akartam tudni. (Nyugtalanul járkál) Igen, igen — hogy maga részt nem vehet, ez esik az embernek legnehezebben. (Megáll.) De van ám valami Frida, a mi mindezzel fölér.

博克曼
（点头）我要问的正是这件事。（心神不宁地踱来踱去）对，对，对。你自己不能参加跳舞，真是最伤心的事。（站住）然而有一件事可以补偿你的损失，富吕达。

FRIDA
(ser spørgende på ham).
Hvad er det for noget, herr Borkman?

FRIDA.
[Looking inquiringly at him.]
What is that, Mr. Borkman?

FRIDA.
(Kérdezve néz rá.)
És mi az Borkman úr?

富吕达
（追问的神气）
什么事，博克曼先生？

BORKMAN.
Det er det, at De ejer tifold mere musik i Dem, end hele danseselskabet tilsammen.

BORKMAN.
The knowledge that you have ten times more music in you than all the dancers together.

BORKMAN.
Az, hogy önben tizszerte több zenei tehetség van, mint az egész táncoló társaságban együttvéve.

博克曼
那就是：你自己心里明白，你的音乐知识比所有跳舞的人加起来还多十倍。

FRIDA
(smiler undvigende).
Å, det er nu sletikke så sikkert.

FRIDA.
[Smiling evasively.]
Oh, that’s not at all so certain.

FRIDA.
(Mosolyogva kitér.)
Ah, azt nem merném olyan bizonyosra venni.

富吕达
（难以捉摸的一笑）
啊，那可不一定。

BORKMAN
(løfter advarende pegefingren).
Vær da aldrig så gal at tvile på Dem selv!

BORKMAN.
[Holding up his fore-finger warningly.]
You must never be so mad as to have doubts of yourself!

BORKMAN.
(Intésre emelt mutatóujjal.)
Csak nem oly együgyü, hogy kételkedjék saját magában?

博克曼
（伸出食指警告她）
你可别糊涂得对自己都不敢相信！

FRIDA.
Men Herregud, når nu ingen véd om det?

FRIDA.
But since no one knows it----

FRIDA.
De édes Istenem, ha senki sem tud róla.

富吕达
可是既然没有人知道--

BORKMAN.
Bare De selv véd om det, så er det nok. – Hvor er det, De skal hen og spille iaften?

BORKMAN.
So long as you know it yourself, that is enough. Where is it you are going to play this evening?

BORKMAN.
Csak saját maga tudjon róla, már az elég. — Hol kell ma este játszania?

博克曼
只要你自己知道就够了。今晚你在什么地方演奏？

FRIDA.
Det er over hos advokat Hinkels.

FRIDA.
Over at the Hinkel’s.

FRIDA.
Odaát, Hinkel ügyvédéknél.

富吕达
在欣克尔先生家。

BORKMAN
(ser pludselig hvasst på hende).
Hinkels, siger De!

BORKMAN.
[With a swift, keen glance at her.]
Hinkel’s, you say!

BORKMAN.
(Hirtelen.)
Azt mondja, Hinkel?

博克曼
（用迅速尖利的目光扫了她一眼）
欣克尔家，你是不是说！

FRIDA.
Ja.

FRIDA.
Yes.

FRIDA.
Igenis.

富吕达
是。

BORKMAN
(med et skærende smil).
Kommer der fremmede i den mands hus? Kan han få folk til at besøge sig?

BORKMAN.
[With a cutting smile.]
Does that man give parties? Can he get people to visit him?

BORKMAN.
(Metsző mosolylyal.)
Az az ember vendégeket fogad a házában? Rá tudja az bírni az embereket, hogy meglátogassák.

博克曼
（一声冷笑）
那家伙也请客？他请得到客人吗？

FRIDA.
Ja, der skal komme svært mange mennesker, efter hvad fru Wilton siger.

FRIDA.
Yes, they have a great many people about them, Mrs. Wilton says.

FRIDA.
Oh igen, Viltonné őnagysága azt mondja, hogy igen sok ember jár oda.

富吕达
请得到，威尔敦太太说，他家客人很多。

BORKMAN
(hæftig).
Men hvad slags mennesker! Kan De sige mig det?

BORKMAN.
[Vehemently.]
But what sort of people? Can you tell me that?

BORKMAN.
Csakhogy milyen emberek? Meg tudná nekem vájjon mondani?

博克曼
（气愤愤地）
都是些什么人？你能不能告诉我？

FRIDA
(lidt ængstelig).
Nej, det véd jeg virkelig ikke. Jo, – det er sandt, – jeg véd, at student Borkman skal der iaften.

FRIDA.
[A little nervously.]
No, I really don’t know. Yes, by-the-bye, I know that young Mr. Borkman is to be there this evening.

FRIDA.
(Kissé félénken.)
Nem, azt valóban nem tudom. De mégis, — most jut eszembe, — tudom, hogy a fiatal Borkman úr is ott lesz ma este.

富吕达
（有点慌张）
我实在不知道。哦，我想起来了，今晚小博克曼先生也要去。

BORKMAN
(studser).
Erhart! Min søn?

BORKMAN.
[Taken aback.]
Erhart? My son?

BORKMAN.
(Felüti a fejét.)
Erhard! A fiam?

博克曼
（吃惊）
遏哈特？我儿子？

FRIDA.
Ja, han skal der.

FRIDA.
Yes, he is going there.

FRIDA.
Igen, odamegy.

富吕达
是，今晚他要去。

BORKMAN.
Hvoraf véd De det?

BORKMAN.
How do you know that?

BORKMAN.
Honnan tudja?

博克曼你怎么知道他要去？

FRIDA.
Han sa’ det selv. For en times tid siden.

FRIDA.
He said so himself--an hour ago.

FRIDA.
Ő maga mondta. Alig egy órája.

富吕达
他自己说的--- 一个钟头以前说的。

BORKMAN.
Er han da her ude idag?

BORKMAN.
Is he out here to-day?

BORKMAN.
Hát idekünn van ma?

博克曼
今天他出城了吗？

FRIDA.
Ja, han har været hos fru Wilton hele eftermiddagen.

FRIDA.
Yes, he has been at Mrs. Wilton’s all the afternoon.

FRIDA.
Igenis. Egész délután Viltonné őnagyságánál volt.

富吕达
出城了，整个儿下午他都在威尔敦太太家。

BORKMAN
(forskende).
Véd De, om han var indom her også? Om han var inde og talte med nogen nedenunder, mener jeg?

BORKMAN.
[Inquiringly.]
Do you know if he called here too? I mean, did he see any one downstairs?

BORKMAN.
(Kémlelve.)
Nem tudja, vájjon volt-e itt is? Úgy értem, hogy volt-e odalenn is ... valakinél?

博克曼
（追问）
你知道他上这儿来过没有？我是要问，他在楼下见过什么人没有？

FRIDA.
Ja, han så lidt indom til fruen.

FRIDA.
Yes, he looked in to see Mrs. Borkman.

FRIDA.
Ó igenis, ő nagyságánál tett egy rövid látogatást.

富吕达
他来了，顺便看看博克曼太太。

BORKMAN
(bittert).
Aha, – kunde forstå det.

BORKMAN.
[Bitterly.]
Aha--I might have known it.

BORKMAN.
(Keserűen)
Aha — ezt gondoltam.

博克曼
（怨恨地）
呃嘿--- 其实我早该知道。

FRIDA.
Men der var nok en fremmed dame hos hende, tror jeg.

FRIDA.
There was a strange lady calling upon her, I think.

FRIDA.
Hanem azt hiszem, hogy egy idegen hölgy volt benn ő nagyságánál.

富吕达
好像还有一位陌生女客来拜望博克曼太太。

BORKMAN.
Så? Var der det? Å ja, til fruen kommer der vel sagtens nogen en gang imellem.

BORKMAN.
Indeed? Was there? Oh yes, I suppose people do come now and then to see Mrs. Borkman.

BORKMAN.
Úgy? Csakugyan? Nos igen ő nagyságához csak el-el látogat néha valaki.

博克曼
哦？真的？嗯，是了，大概有时候也有人来看博克曼太太。

FRIDA.
Skal jeg sige til student Borkman, hvis jeg træffer ham siden, at han skal komme her op til Dem også?

FRIDA.
If I meet young Mr. Borkman this evening, shall I ask him to come up and see you too?

FRIDA.
Megmondjam a fiatal Borkman urnak, később, mikor találkozom vele, hogy ide, önhöz is feljöjjön?

富吕达
如果今晚我碰见小博克曼先生，要不要叫他上楼来看你？

BORKMAN
(barsk).
De skal ingenting sige! Det skal jeg meget ha’ mig frabedt. De folk, som ønsker at se op til mig, de kan komme af sig selv. Jeg be’r ingen.

BORKMAN.
[Harshly.]
You shall do nothing of the sort! I won’t have it on any account. The people who want to see me can come of their own accord.

BORKMAN.
(Nyersen.)
Semmit se mondjon neki! Ezt komolyan kikérem magamnak! Azok, a kik, velem akarnak beszélni, azok jöjjenek maguktól. Én senkitsem kérek rá.

博克曼
（粗暴地）
不许叫他！无论如何不准你叫他。想见我的人自己会来，我谁都不邀请。

FRIDA.
Nej, nej, så skal jeg ingenting si’ da. – Godnat, herr Borkman.

FRIDA.
Oh, very well; I shan’t say anything then. Good-night, Mr. Borkman.

FRIDA.
Nem, nem, semmit sem szólok. — Jó 'jszakát Borkman úr!

富吕达啊，好吧，我不说什么就是了。再见，博克曼先生。

BORKMAN
(driver om og brummer).
Godnat.

BORKMAN.
[Pacing up and down and growling.]
Good-night.

BORKMAN.
(Ide-oda lézeng — dörmög.)
Jó 'jszakát

博克曼
（踱来踱去，嘴里咕哝）
再见。

FRIDA.
Ja, får jeg kanske lov til at løbe ned vindeltrappen? Det er fortere.

FRIDA.
Do you mind if I run down by the winding stair? It’s the shortest way.

FRIDA.
Ó, szabad talán a csigalépcsőn leszaladnom? Arra rövidebb.

富吕达
我走盘梯下去，行不行？那条路最近。

BORKMAN.
Å bevar’s, – løb De for mig hvad trappe De selv vil. Godnat med Dem!

BORKMAN.
Oh, by all means; take whatever stair you please, so far as I am concerned. Good-night to you!

BORKMAN.
Ejh mit, — bánom is én menjen a merre akar. És most jó 'jszakát.

博克曼
尽管走。你爱走哪个楼梯就走哪个，我不在乎。再见！

FRIDA.
Godnat, herr Borkman.
(hun går ud gennem den lille tapetdør i baggrunden til venstre.)
(Borkman går i tanker hen til pianoet og vil lukke det, men lader det være. Ser sig om i al tomheden og gir sig til at drive op og ned af gulvet fra hjørnet ved pianoet til hjørnet i baggrunden til højre, – bestandig rastløs og urolig frem og tilbage. Tilsidst går han hen til skrivebordet, lytter over mod fløjdøren, tager hurtig et håndspejl, ser sig i det og retter på sit halstørklæde.)
(Det banker på fløjdøren. Borkman hører det, ser hurtig derhen, men tier.)
(Om lidt banker det igen; dennegang stærkere.)

FRIDA.
Good-night, Mr. Borkman.
[She goes out by the little tapestry door in the back on the left.]
[BORKMAN, lost in thought, goes up to the piano, and is about to close it, but changes his mind. Looks round the great empty room, and sets to pacing up and down it from the corner at the back on the right--pacing backward and forward uneasily and incessantly. At last he goes up to the writing-table, listens in the direction of the folding door, hastily snatches up a hand-glass, looks at himself in it, and straightens his necktie.]
[A knock at the folding door. BORKMAN hears it, looks rapidly towards the door, but says nothing.]
[In a little there comes another knock, this time louder.]

FRIDA.
Jó'jszakát, Borkman úr.
(El a kis tapéta ajtón a háttérben balra.)
(Borkman a zongorához megy és be akarja csukni, de abbahagyja. Körülnéz a nagy ürességben, azután elkezd lézengeni föl és alá, a zongora sarkától a jobb háttér sarkáig, — folytonosan megállapodás nélkül, nyugtalanul föl, le, föl, le. Végre az íróasztalhoz megy, hallgatózik a szárnyajtó irányában, hirtelen egy kézi tükröt fog, belenéz és megigazítja nyakravalóját.)
(Kopognak a szárnyajtón. Borkman hallja, egy hirtelen pillantást vet oda.)
(Egy idő múlva ismét kopognak, ezúttal erősebben.)

富吕达
再见，博克曼先生。
（她从后方左首壁衣门下）
（博克曼默默出神，走近钢琴，正想把钢琴盖好，忽又停手。他对这间空洞的大屋子四面一望，开始在摆钢琴的角落之间踱来踱去，心神不宁地走个不停。最后，他走到写字台前，顺着合页门方向细听，慌忙抓起一面手镜，照了一照，整整领带。)
（合页门上有人敲了一下。博克曼听见以后，急忙瞧着门口，然而并不做声。过不多时，门上又敲了一下，这次声音更响了些。）

BORKMAN
(stående ved skrivebordet med den venstre hånd støttet mod bordpladen og den højre indstukket på brystet).
Kom ind!
(Vilhelm Foldal kommer varsomt ind i salen. Han er en bøjet, udslidt mand med milde, blå øjne og tyndt, langt, gråt hår nedover frakkekraven. En mappe under armen. Blød filthat i hånden og store hornbriller, som han skyder op i panden.)

BORKMAN.
[Standing beside the writing-table with his left hand resting upon it, and his right thrust in the breast of his coat.]
Come in!
[VILHELM FOLDAL comes softly into the room. He is a bent and worn man with mild blue eyes and long, thin grey hair straggling down over his coat collar. He has a portfolio under his arm, a soft felt hat, and large horn spectacles, which he pushes up over his forehead.]

BORKMAN.
(Az íróasztalnál, balkezét arra támasztva, míg a másik kabátja két gombja között a mellén fekszik.)
Szabad!
(Foldal Vilmos óvatosan bejön. Külseje munkától megviselt, meggörnyedt. Enyhe, kék szemek, hosszú, szürke, ritka haj, mely kabátja gallérjára hull. Hóna alatt mappát hoz. Egy puha, nemezkalapot tart a kezében és nagy szarufoglalatu szemüvege van, melyet a homlokára tolt.)

博克曼
（站在写字台旁，左手按在写字台上，右手插在前胸衣襟里)
进来！
（威廉·佛尔达尔轻轻走进来。他是个瘦弱弯背的人，长着两只温和的蓝眼睛，稀疏灰白的长头发披散在衣领上。胳臂低下掖着个纸夹子，头上戴着软呢帽，一副玳瑁边大眼镜推在前额上。）

BORKMAN
(forandrer stilling og ser på den indtrædende med et halvt skuffet, halvt tilfreds udtryk).
Å, er det bare dig.

BORKMAN.
[Changes his attitude and looks at FOLDAL with a half disappointed, half pleased expression.]
Oh, is it only you?

BORKMAN.
(Megváltoztatja állását és csalódás és megelégedettség vegyülékével néz a belépőre.)
Csak te vagy?

博克曼
（改变态度，半失望半高兴地瞧着佛尔达尔）
哦，原来是你？

FOLDAL.
En god aften, John Gabriel. Jo, det er såmænd mig.

FOLDAL.
Good evening, John Gabriel. Yes, you see it is me.

FOLDAL.
Jó estét kívánok, John Gabriel. Igen, itt vagyok.

佛尔达尔
晚安，约翰·盖勃吕尔。你瞧，可不是我吗！

BORKMAN
(med et strængt blik).
Jeg synes forresten du er lovlig sent ude.

BORKMAN.
[With a stern glance.]
I must say you are rather a late visitor.

BORKMAN.
(Szigorú pillantást vet rá.)
Nekem különben úgy tetszik, hogy ugyancsak későn jösz.

博克曼
（严厉的目光）
我不能不说你来得太晚了点儿。

FOLDAL.
Nå, vejen er ikke så ganske kort, du. Især for en, som skal gå den tilfods.

FOLDAL.
Well, you know, it’s a good bit of a way, especially when you have to trudge it on foot.

FOLDAL.
Na, tudod, az út nem éppen olyan nagyon rövid. Különösen annak, a kinek gyalog kell megtennie.

佛尔达尔
你知道，好一段路呢，尤其是得一步一步用脚走。

BORKMAN.
Men hvorfor går du da altid, Vilhelm? Du har jo sporvognen lige ved.

BORKMAN.
But why do you always walk, Vilhelm? The tramway passes your door.

BORKMAN.
Igen, dehát miért jársz te mindég gyalog, Vilmos? Hiszen ott van a lóvonat egészen közel hozzád.

博克曼
你为什么总是走路啊，威廉？电车经过你门口。

FOLDAL.
Det er sundere, det at gå. Og så er jo de ti øre sparet. – Nå, har så Frida nylig været heroppe og spillet for dig?

FOLDAL.
It’s better for you to walk--and then you always save twopence. Well, has Frida been playing to you lately?

FOLDAL.
Járni egészségesebb. Aztán meggazdálkodom a tiz fillért. Nos, Frida nem rég volt itt és játszott neked?

佛尔达尔
还是走路好-- 并且好歹可以省两个铜子。近来富吕达给你弹过琴没有？

BORKMAN.
Hun gik lige i dette øjeblik. Mødte du hende ikke udenfor?

BORKMAN.
She has just this moment gone. Did you not meet her outside?

BORKMAN.
Ebben a pillanatban ment el. Nem találkoztál vele odakünn?

博克曼
她刚走。你在外头没碰见她吗？

FOLDAL.
Nej, jeg har ikke set noget til hende på lange tider. Lige siden hun kom i huset til denne fru Wilton.

FOLDAL.
No, I have seen nothing of her for a long time; not since she went to live with this Mrs. Wilton.

FOLDAL.
Nem, ó én már nagyon régen láttam. Az egész idő óta, mióta annak a Viltonnénak a házához került.

佛尔达尔
没有。我好一阵子没有看见她了，自从她搬到这位威尔敦太太家里以后，我没见过她。

BORKMAN
(sætter sig i sofaen og tyder med en håndbevægelse mod en stol).
Du kan gerne sætte dig, du også, Vilhelm.

BORKMAN.
[Seating himself on the sofa and waving his hand toward a chair.]
You may sit down, Vilhelm.

BORKMAN.
(Leül a divánra és egy kézmozdulattal a székre mutat.)
Leülhetsz te, Vilmos.

博克曼
（自己在沙发上坐下，对着一把椅子挥挥手）
你坐下吧，威廉。

FOLDAL
(sætter sig på stolkanten).
Mange tak. (ser tungsindig på ham.) Å, du kan ikke tro, hvor ensom jeg føler mig, siden Frida kom hjemmefra.

FOLDAL.
[Seating himself on the edge of a chair.]
Many thanks. [Looks mournfully at him.] You can’t think how lonely I feel since Frida left home.

FOLDAL.
(A szék féloldalára ül.)
Szépen köszönöm. (Szomorúan néz Borkmanra.)
Ah, nem is hiszed, milyen elhagyottnak érzem magamat, mióta Frida elment hazulról.

佛尔达尔
（在椅子边上坐下）
谢谢，谢谢。（伤心地瞧着他）你没法想象，富吕达走后我多么寂寞。

BORKMAN.
Å hvad, – du har da nok igen.

BORKMAN.
Oh, come--you have plenty left.

BORKMAN.
Ejh mit — hiszen maradt még elég gyermeked.

博克曼
啊，不要紧-- 你还有好几个孩子呢。

FOLDAL.
Ja, det véd Gud jeg har. Hele fem stykker. Men Frida var den eneste, som sådan forstod mig en smule. (ryster tungt på hodet.) Alle de andre forstår mig sletikke.

FOLDAL.
Yes, God knows I have--five of them. But Frida was the only one who at all understood me. [Shaking his head sadly.] The others don’t understand me a bit.

FOLDAL.
Igen. Öt egész darab. Hanem Frida volt az egyetlen, a ki engem ugy, egy kicsit megértett. (Szomorúan rázza a fejét.) A többi az egyáltalában nem ért meg engem.

佛尔达尔
不错，我有--- 五个。可是只有富吕达多少还能了解我一点儿。（伤心地摇头）其佘那几个一点儿都不了解我。

BORKMAN
(mørk, ser hen for sig og trommer på bordet).
Nej, det er sagen. Det er forbandelsen, som vi enkelte, vi udvalgte mennesker har at bære på. Massen og mængden, – alle de gennemsnitlige, – de forstår os ikke, Vilhelm.

BORKMAN.
[Gloomily, gazing straight before him, and drumming on the table with his fingers.]
No, that’s just it. That is the curse we exceptional, chosen people have to bear. The common herd-- the average man and woman--they do not understand us, Vilhelm.

BORKMAN.
(Sötéten néz maga elé s az asztalon dobol.)
Nem ; és éppen ez az. Ez az átok, a mely reánk egyesekre, ránk választottakra súlyosodik. Á sokaság, a tömeg, a közepes többség, — az mind nem ért meg bennünket, Vilmos.

博克曼
（心中愁闷。眼睛望着前面，手指敲着桌子）
这话说得对，这是咱们这班出众特选的人逃不掉的灾殃。那些普通人-- 普通男女-- 他们不了解咱们，威廉。

FOLDAL
(resigneret).
Det fik endda være med forståelsen. Med lidt tålmodighed kan en jo altid gå og vente på den en stund endnu. (med tårekvalt stemme.) Men der er det, som er bittrere, du.

FOLDAL.
[With resignation.]
If it were only the lack of understanding-- with a little patience, one could manage to wait for that awhile yet. [His voice choked with tears.] But there is something still bitterer.

FOLDAL.
(Rezignáltan.)
Azt, hogy megértsenek, még nem is kívánom. Egy kis türelemmel csak elvárhat érte az ember, mig végre megjön. (A könyeit mintegy nyelve, mert elfojtják a hangját.) Hanem van egy más dolog, tudod, a mi még keserűbb.

佛尔达尔
（听天由命）
如果只是人家不了解咱们--- 那么，拿出点儿耐性来，好歹总还能对付着等下去。（悲不成声）然而还有比这更伤心的事情呢。

BORKMAN
(hæftig).
Der er ingenting bittrere end det!

BORKMAN.
[Vehemently.]
There is nothing bitterer than that.

BORKMAN.
(Hevesen.)
Semmi sem keserűbb ennél!

博克曼
（气愤愤地）
没有比这更伤心的了。

FOLDAL.
Jo, der er, John Gabriel. Jeg havde nu netop en huslig scene – før jeg gik herud.

FOLDAL.
Yes, there is, John Gabriel. I have gone through a domestic scene to-night--just before I started.

FOLDAL.
De igen, John Gábriel. Éppen most értem meg egy családi jelenetet — éppen most, mielőtt ide kijöttem.

富吕达
有，还有，约翰·盖勃吕尔。今晚我经历了一场家庭风波--- 在我刚要出门的时候。

BORKMAN.
Så? Hvorfor det?

BORKMAN.
Indeed? What about?

BORKMAN.
Ugy? Ugyan mit?

博克曼
哦？为了什么事？

FOLDAL
(brister ud).
De derhjemme – de foragter mig.

FOLDAL.
[With an outburst.]
My people at home--they despise me.

FOLDAL.
(Mintha kipukkanna belőle.)
Odahaza, ott-ott engem megvetnek.

佛尔达尔
（悲痛失声）
我家里的人--- 他们瞧不起我。

BORKMAN
(farer op).
Foragter –!

BORKMAN.
[Indignantly.]
Despise----?

BORKMAN.
(Fölfortyan.)
Megvetnek! —

博克曼
（生气）
瞧不起你！

FOLDAL
(visker øjnene).
Jeg har længe mærket det. Men idag kom det rigtig frem.

FOLDAL.
[Wiping his eyes.]
I have long known it; but to-day it came out unmistakably.

FOLDAL.
(A szemét törli.)
Már régen észrevettem. De csak ma világlott ki teljesen.

佛尔达尔
(擦擦眼睛）
其实我早就知道，不过今天事情却摆得明明白白了。

BORKMAN
(tier lidt).
Du gjorde visst et dårligt valg, da du gifted dig.

BORKMAN.
[After a short silence.]
You made an unwise choice, I fear, when you married.

BORKMAN.
(Egy kis szünet után.)
Mindenesetre rosszul választottál, mikor megnősültél.

博克曼
（片刻无言）
大概是你在结婚的时候挑错了人。

FOLDAL.
Der var jo omtrent intet valg for mig. Og desuden, – gifte sig vil en jo gerne, når en begynder at trække på årene. Og så reduceret, så dybt på knæerne, som jeg dengang var –

FOLDAL.
I had practically no choice in the matter. And, you see, one feels a need for companionship as one begins to get on in years. And so crushed as I then was--so utterly broken down----

FOLDAL.
Hiszen, tulajdonképen már nem is maradt választásom. De különben is, — az ember nem olyan válogatós, mikor már az évek kezdenek ránehezedni. Meg olyan lapos erszénynyel, olyan szegényen, mint akkor én voltam, mint a templom egere —

佛尔达尔
那时候我简直说不上什么挑不挑。你知道，一个人年纪一天一天大起来，总想找个伴儿。像我那时候那么倒霉-- 倾家荡产,两手空空--

BORKMAN
(springer op i vrede).
Skal dette her være en sigtelse til mig? En bebrejdelse –!

BORKMAN.
[Jumping up in anger.]
Is this meant for me? A reproach----!

BORKMAN.
(Mérgesen fölugrik)
Reám czéloz ez a megjegyzés? Talán szemrehányás! —

博克曼
（气得跳起来）
这话是不是说我？你埋怨我--- ！

FOLDAL
(ængstelig).
Nej, for Guds skyld, John Gabriel –!

FOLDAL.
[Alarmed.]
No, no, for Heaven’s sake, John Gabriel----!

FOLDAL.
(Félénken.)
De az Isten szerelméért, John Gábriel! —

佛尔达尔
（吃惊）哦，不是，不是，别生气，约翰·盖勃吕尔！

BORKMAN.
Jo, du sidder og tænker på al den ulykke, som brød ind over banken –!

BORKMAN.
Yes, you are thinking of the disaster to the bank, I can see you are.

BORKMAN.
De igen, te most arra a temérdek csapásra gondolsz, mely akkor a bankra zúdult.

博克曼
你心里是在想银行倒账的事，我看得出来！

FOLDAL
(beroligende).
Men jeg gi’r da ikke dig skylden for det! Gud bevare mig vel –!

FOLDAL.
[Soothingly.]
But I don’t blame you for that! Heaven forbid!

FOLDAL.
(Kérlelve.)
De az egész szerencsétlenségért én nem téged vádollak! Isten őrizz — !

佛尔达尔
（安慰他）
可是我并不埋怨你！绝没有这意思！

BORKMAN
(brummende, sætter sig igen).
Nå, det var da endda godt.

BORKMAN.
[Growling, resumes his seat.]
Well, that is a good thing, at any rate.

BORKMAN.
(Dörmög, mialatt ismét leül)
No, ez még szerencse.

博克曼
（重新坐下，嘴里叽咕）
嗯，不埋怨总是好事。

FOLDAL.
For resten må du ikke tro, det er min hustru, jeg beklager mig over. Hun har jo liden dannelse, stakker, det er sandt. Men nokså bra’ er hun alligevel. – Nej, det er børnene, du –

FOLDAL.
Besides, you mustn’t think it is my wife that I complain of. It is true she has not much polish, poor thing; but she is a good sort of woman all the same. No, it’s the children.

FOLDAL.
Különben, nehogy azt hidd ám, hogy a feleségem az, a ki ellen panaszom van. Hiszen nem valami nagyon művelt a jó lélek, azt elismerem; de ő vele mégis csak meglehetnék valahogy. Nem, tudod — inkább a gyermekek, —

佛尔达尔
再说，你也别以为我埋怨我老婆。当然，她说不上有多少教养，可怜的女人，然而她究竟是个善良人。我不埋怨她，我埋怨的是孩子们。

BORKMAN.
Kunde tænke det.

BORKMAN.
I thought as much.

BORKMAN.
No, azt elképzelem —

博克曼
我早猜着了。

FOLDAL.
For børnene, – de har jo mere kultur, de. Og flere fordringer til livet altså.

FOLDAL.
For the children--well, they have more culture and therefore they expect more of life.

FOLDAL.
Mert a gyermekek, — hiszen azok magasabb műveltségi fokon állanak. Hát nagyobb igényeik is vannak.

佛尔达尔
因为孩子们的文化较高，所以他们对于生活的要求也比较多。

BORKMAN
(ser deltagende på ham).
Og derfor så foragter de ungerne dig, Vilhelm?

BORKMAN.
[Looking at him sympathetically.]
And so your children despise you, Vilhelm?

BORKMAN.
(Részvéttel néz rá.)
És ezért néznek le téged a kölykök, Vilmos?

博克曼
（同情地瞧着他）
所以孩子们瞧不起你，威廉，是不是？

FOLDAL
(trækker på skuldrene).
Jeg har jo ikke gjort videre karriere, ser du. Det må jo indrømmes –

FOLDAL.
[Shrugging his shoulders.]
I haven’t made much of a career, you see--there is no denying that.

FOLDAL.
(Vállat von.)
Hiszen, lásd, nem csináltam valami különös karriér-t; ezt el kell ismernem.

佛尔达尔
（耸耸肩膀）
你知道，我没干出多少事业来-- 这是无法否认的。

BORKMAN
(rykker nærmere og lægger hånden på hans arm).
Véd de da ikke, at du har skrevet et sørgespil i din ungdoms dage?

BORKMAN.
[Moving nearer to him, and laying his hand upon his arm.]
Do they not know, then, that in your young days you wrote a tragedy?

BORKMAN.
(Közelebb megy hozzá és kezét vállára teszi.)
Hát nem tudják, hogy fiatal korodban drámát irtál?

博克曼
（走近一点，把手拾在他胳臂上）
这么说，莫非他们不知道你年轻时候写过一个悲剧吗？

FOLDAL.
Jo, naturligvis véd de det. Men det lader ikke til at gøre synderlig indtryk på dem.

FOLDAL.
Yes, of course they know that. But it doesn’t seem to make much impression on them.

FOLDAL.
Persze, hogy tudják. De ugy látszik, nem tesz rájuk semmi különös hatást.

佛尔达尔
知道，他们当然知道。然而这事好像对他们没有什么印象。

BORKMAN.
Så er de uforstående, du. For dit sørgespil er godt. Det tror jeg fuldt og fast.

BORKMAN.
Then they don’t understand these things. For your tragedy is good. I am firmly convinced of that.

BORKMAN.
No, hát akkor esztelenek. Mivelhogy a te drámád jó. Erről meg vagyok győződve.

博克曼
如此说来，在这些事上头，他们是外行。你的悲剧写得很好，这是毫无疑问的。

FOLDAL
(opklarende).
Ja, synes ikke du, der er adskillig godt i det, John Gabriel? Herregud, når jeg nu endelig engang kunde få det anbragt – (begynder ivrigt at åbne og blade i mappen.) Se her! Nu skal jeg vise dig noget, som jeg har forandret –

FOLDAL.
[Brightening up.]
Yes, don’t you think there are some good things in it, John Gabriel? Good God, if I could only manage to get it placed----! [Opens his portfolio, and begins eagerly turning over the contents.] Look here! Just let me show you one or two alterations I have made.

FOLDAL.
(Kinek arcza kiderül.)
Ugy-e, ugy gondolod John Gábriel, hogy van benne egy s más jó? Istenem! Csak végre már valahol egyszer elfogadnák. (Buzgón hozzálát mappája kibontásához, melyben a papírjai között lapoz.) Itt van! Egy részletet akarok most neked megmutatni, a melyet változtattam.

佛尔达尔
(高兴起来）
是啊，约翰·盖勃吕尔，你说，是不是我那剧本里也有些好东西？唉，要是我能想法把它演出来就好了！（打开纸夹子，急忙翻检里头的东西）喏！你看，这儿我又有一两处修改的地方。

BORKMAN.
Har du det med dig?

BORKMAN.
Have you it with you?

BORKMAN.
Itt van nálad?

博克曼
稿子你随身带着呐？

FOLDAL.
Ja, jeg tog det med. Det er så længe siden, jeg læste det for dig nu. Og så tænkte jeg, det kanske kunde adsprede dig at høre en akt eller to –

FOLDAL.
Yes, I thought I would bring it. It’s so long now since I have read it to you. And I thought perhaps it might amuse you to hear an act or two.

FOLDAL.
Igen. Magammal hoztam. Hiszen már oly rég ideje, hogy neked felolvastam. Hát azt gondoltam, hogy talán szórakoztatni fog, ha meghallgatsz egy vagy két felvonást.

佛尔达尔
带着呢。我想还是带着好。我好久没把剧本念给你听了，也许你喜欢听我念一两幕。

BORKMAN
(afværgende, rejser sig).
Nej, nej, lad heller være til en anden gang.

BORKMAN.
[Rising, with a negative gesture.]
No, no, we will keep that for another time.

BORKMAN.
(Elutasítva, mialatt fölkel.)
Nem, nem, hagyjuk azt, majd máskor.

博克曼
(站起来，拒绝的姿势)
不，不，留着改天再听吧。

FOLDAL.
Ja, ja, som du vil da.
(Borkman går ud på gulvet, frem og tilbage. Foldal pakker manuskriptet ind igen.)

FOLDAL.
Well, well, as you please.
[BORKMAN paces up and down the room. FOLDAL puts the manuscript up again.]

FOLDAL.
Jól van. A hogy akarod.
(Borkman föl s alá jár. Foldal a kéziratait megint visszarakja.)

佛尔达尔
好，好，随你高兴。)
(博克曼踱来踱去。佛尔达尔把稿子收起来)

BORKMAN
(standser foran ham).
Du har ret i det, du nylig sa’, – at du ingen karriere har gjort. Men det lover jeg dig, Vilhelm, at når engang oprejsningens time er slåt for mig –

BORKMAN.
[Stopping in front of him.]
You are quite right in what you said just now--you have not made any career. But I promise you this, Vilhelm, that when once the hour of my restoration strikes----

BORKMAN.
(Megáll előtte.)
Ugy van, a hogy az imént mondtad, hogy karriér-t nem csináltál. Hanem azt igérem neked Vilmos, ha nekem egyszer ütött az elégtétel órája —

博克曼
（在他面前站住）
刚才你说的话一点儿都不错--- 你没干出什么事业来。可是我跟你于先约定，威廉，只要我复职的时辰一到--

FOLDAL
(vil rejse sig).
Å, tak skal du ha’ –!

FOLDAL.
[Making a movement to rise.]
Oh, thanks, thanks!

FOLDAL.
(Föl akar kelni.)
Ó, hogy háláljam meg neked —!

佛尔达尔
（想要站起来的样子）
噢，谢谢，谢谢！

BORKMAN
(med håndbevægelse).
Du må gerne bli’ siddende. (stigende ophidset). Når oprejsningens time slår for mig –. Når de indser, at de ikke kan undvære mig –. Når de kommer her op til mig på salen – og kryber til korset og trygler mig om at ta’ bankens tøjler igen –! Den nye bank, som de har grundet – og ikke kan magte – (stiller sig ved skrivebordet ligesom før og slår sig for brystet.) Her vil jeg stå og ta’ imod dem! Og det skal høres og spørges videnom i landet, hvad betingelser John Gabriel Borkman stiller for at – (standser pludselig og stirrer på Foldal.) Du ser så tvilende på mig! Tror du kanske ikke, at de kommer? At de må, må, må komme til mig engang? Tror du ikke det!

BORKMAN.
[Waving his hand.]
No, please be seated. [With rising excitement.] When the hour of my restoration strikes--when they see that they cannot get on without me--when they come to me, here in the gallery, and crawl to my feet, and beseech me to take the reins of the bank again----! The new bank, that they have founded and can’t carry on---- [Placing himself beside the writing-table in the same attitude as before, and striking his breast.] Here I shall stand, and receive them! And it shall be known far and wide, all the country over, what conditions John Gabriel Borkman imposes before he will---- [Stopping suddenly and staring at FOLDAL.] You’re looking so doubtfully at me! Perhaps you do not believe that they will come? That they must, must, must come to me some day? Do you not believe it?

BORKMAN.
(Egy kézmozdulattal.)
Ülve maradhatsz. (Emelkedő izgalommal.) Mikor majd nekem az elégtétel órája ütni fog. — Mikor majd belátják, hogy nem nélkülözhetnek. — Mikor majd idejönnek hozzám, ide, a terembe és csuszva-mászva kérnek, könyörögnek, hogy vegyem megint a kezembe a bank gyeplőjét — ! Az uj bankét, melyet alapítottak — de a melylyel nem birnak. (Az íróasztalhoz áll, mint előbb és amellére csap.) Itt fogok állni, és itt fogom őket fogadni! És menjen hire az egész országban, milyen föltételeket szab John Gábriel Borkman, mikor ő — (Hirtelen félbeszakítja beszédét és rámered a szeme Foldalra.) Olyan kétkedőleg nézesz rám! Talán nem hiszed, hogy jönni fognak? Hogy egyszer hozzám kell jönniök, hogy kell? Nem hiszed te ezt?!

博克曼
（把手一挥）不必，请坐。（越来越兴奋）等我复职的时辰一到--- 等他们觉得没有我办不成事的时候-- 等他们亲自上楼来找我，爬在我脚边，求我再出去当银行总经理的时候-- 就是那家新银行，就是他们设立了而办不下去的那家银行--（照刚才的样子站在写字台旁边，拍拍胸膛）到时候，我就站在这儿，接见他们！并且要让远近的人-- 全国的人-- 都知道约翰·盖勃吕尔·博克曼要逼他们接受了条件才肯-- （突然中止，瞪着佛尔达尔）你在怀疑我的话！莫非你不信他们会来找我？你不信他们早晚一定、一定、一定会来找我？你不信会有这种事？

FOLDAL.
Jo, det véd Gud jeg gør, John Gabriel.

FOLDAL.
Yes, Heaven knows I do, John Gabriel.

佛尔达尔
我信，我当然信，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(sætter sig igen i sofaen).
Jeg tror det så fast. Véd det så uryggelig visst – at de kommer. – Havde jeg ikke havt den visshed, – så havde jeg for længe siden skudt mig en kugle gennem hodet.

BORKMAN.
[Seating himself again on the sofa.]
I firmly believe it. I am immovably convinced--I know that they will come. If I had not been certain of that I would have put a bullet through my head long ago.

博克曼
（又在沙发上坐下）
我一点儿都不怀疑，我确确实实相信他们有一天会来。如果我不是十分有把握，我早就一枪把自己打死了。

FOLDAL
(angst).
Å nej, for alt i verden –!

FOLDAL.
[Anxiously.]
Oh no, for Heaven’s sake----!

FOLDAL.
(Ijedten.)
Jaj, az Isten szerelméért —!

佛尔达尔
（担心）
哦，使不得！

BORKMAN
(hoverende).
Men de kommer! De kommer nok! Pas på! Hver dag, hver time kan jeg vente dem her. Og du ser, jeg holder mig parat til at ta’ imod dem.

BORKMAN.
[Exultantly.]
But they will come! They will come sure enough! You shall see! I expect them any day, any moment. And you see, I hold myself in readiness to receive them.

BORKMAN.
(Diadalmasan)
Csakhogy eljönnek! Ó, el fognak jönni! Megállj csak! Mindennap, minden órán várhatom itt őket. És, a mint látod, készen is tartom magamat fogadásukra.

博克曼
（高兴）
可是他们会来！他们一定会来！你瞧着吧！他们哪天都会来，随时会来。你看，我随时准备接见他们。

FOLDAL
(med et suk).
Bare de vilde komme rigtig snart.

FOLDAL.
[With a sigh.]
If only they would come quickly.

FOLDAL.
(Sóhajtva.)
Csak már jönnének mielőbb! ...

佛尔达尔
（叹一口气）
但愿他们快点来才好。

BORKMAN
(urolig).
Ja du, tiden går; årene går; livet, – uh nej – det tør jeg ikke tænke på! (ser på ham.) Véd du, hvorledes jeg undertiden føler mig?

BORKMAN.
[Restlessly.]
Yes, time flies: the years slip away; life---- Ah, no--I dare not think of it! [Looking at him.] Do you know what I sometimes feel like?

BORKMAN.
(Nyugtalanul.)
Ebben igazad van; az idő eljár; az évek eljárnak; az élet, — nem, nem, — rá sem akarok gondolni! (Rápillant.) Tudod, hogy érzem néha magamat?

博克曼
（烦躁）
是啊，光阴似箭，岁月像流水一样，人生--- 唉，罢了，我不敢往下想！（瞧着他）你知道不知道有时候我自己觉得像什么？

FOLDAL.
Nå?

FOLDAL.
What?

FOLDAL.
Hogyan?

佛尔达尔
像什么？

BORKMAN.
Jeg føler mig som en Napoleon, der blev skudt til krøbling i sit første feltslag.

BORKMAN.
I feel like a Napoleon who has been maimed in his first battle.

BORKMAN.
Úgy érzem néha magamat mint egy Napóleon, ha az első csatájában nyomorékká lövöldöztek volna.

博克曼
我觉得像个初次出征就受重伤的拿破仑。

FOLDAL
(lægger hånden på mappen).
Den fornemmelse kender jeg også.

FOLDAL.
[Placing his hand upon his portfolio.]
I have that feeling too.

FOLDAL.
(Kezét mappájára fekteti)
Ezt az érzést én is ismerem.

佛尔达尔
（反手按在纸夹子上）
我也有同样的感慨。

BORKMAN.
Å ja, det er nu sådan i det mindre, det.

BORKMAN.
Oh, well, that is on a smaller scale, of course.

BORKMAN.
Azaz, hogy kicsiben igen.

博克曼
嗯，不用说，你是小规模的。

FOLDAL
(stilfærdig).
Min lille digterverden har stor værdi for mig, John Gabriel.

FOLDAL.
[Quietly.]
My little world of poetry is very precious to me, John Gabriel.

FOLDAL.
(Nyugodtan.)
Az én kis költői világom nekem nagyon drága, John Gábriel.

佛尔达尔
（静静地）
我的小诗国，在我看来，也十分宝贵啊，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(hæftig).
Ja, men jeg, som kunde ha’ skabt millioner! Alle bergværkerne, som jeg vilde lagt under mig! Nye gruber i det uendelige! Vandfaldene! Stenbruddene! Handelsveje og skibsforbindelser hele den vide verden udover. Alt, alt skulde jeg alene ha’ fåt istand!

BORKMAN.
[Vehemently.]
Yes, but think of me, who could have created millions! All the mines I should have controlled! New veins innumerable! And the water-falls! And the quarries! And the trade routes, and the steamship-lines all the wide world over! I would have organised it all--I alone!

BORKMAN.
(Indulatosan.)
Igen, de hát még én, a ki milliókat teremthettem volna! Mindazok a bányák, melyeket szolgálatomba hajtottam volna! Uj bányák a végtelenségig! A vízesések! A kőbányák! A kereskedelmi utak és hajóösszeköttetések az egész világon keresztül. Mindent, mindent megalkottam volna, én egyedül!

博克曼
（气愤愤地）
可是你替我想想，我一是个可以创造千百万财富的人！所有的矿山本来都可以归我掌管！还有数不尽的新矿脉！还有瀑布！石矿！还有商业路线和密布全世界的轮船航线！我本来可以把它们组织起来-- 凭我一个人的力量！

FOLDAL.
Ja, jeg véd det nok. Der var ikke den ting, du veg tilbage for.

FOLDAL.
Yes, I know, I know. There was nothing in the world you would have shrunk from.

FOLDAL.
Én tudom. Nem volt semmi, a mitől te visszariadtál volna.

佛尔达尔
是，我知道，我知道。世界上没有你不敢做的事。

BORKMAN
(knuger hænderne).
Og så må jeg sidde her som en skamskudt storfugl og se på, at de andre kommer mig i forkøbet, – og ta’r det fra mig, stykke for stykke!

BORKMAN.
[Clenching his hands together.]
And now I have to sit here, like a wounded eagle, and look on while others pass me in the race, and take everything away from me, piece by piece!

BORKMAN.
(Összeszoritja kezeit.)
És itt kell ülnöm, mint egy szárnyaszegett vadász-sólyom és néznem, hogyan előznek meg a többiek — és szedik el előlem, darabról-darabra.

博克曼
（捏紧两手）
现在我却像一只受伤的鹰，坐在这儿，眼睁睁地看着别人一个个追过我的头，并且还从我手里把东西一件件抢走！

FOLDAL.
Så går det mig også, du.

FOLDAL.
That is my fate too.

FOLDAL.
Látod, igy vagyok én is.

佛尔达尔
我的命运也是这样。

BORKMAN
(uden at agte på ham).
Tænke sig til. Så lige var jeg ved målet. Havde jeg bare fåt otte dages frist til at område mig. Alle deposita skulde da været indløste. Alle de værdier, som jeg med modig hånd havde gjort brug af, de skulde da igen ha’ ligget på sin plads, som før. De svimlende store aktieselskaber var dengang lige på et hængende hår kommet istand. Ingen eneste en skulde ha’ tabt en øre –

BORKMAN.
[Not noticing him.]
Only to think of it; so near to the goal as I was! If I had only had another week to look about me! All the deposits would have been covered. All the securities I had dealt with so daringly should have been in their places again as before. Vast companies were within a hair’s-breadth of being floated. Not a soul should have lost a half-penny.

BORKMAN.
(Rá sem ügyelve.)
Látott már valaki ilyet. Majdnem czélnál voitam. Csak nyolcz napi haladékom lett volna, mig mindent rendbe hozok. Minden depozitum be lett volna váltva megint. Minden értékpapír, melyet vakmerő kézzel fölhasználtam, megint a helyén lett volna, mint azelőtt. Csak egy hajszál hiányzott és az óriási részvény-társulatok létrejöttek volna. Egy léleknek sem kellett volna egy fillért is veszteni.

博克曼
（不理会他）
你想，那时候我离目标已经那么近了！我只要再有一星期张罗的工夫，所有的存款就都会有着落，所有我冒险挪用的证券也都可以全部归还了，大规模的公司差一点儿就办起来了。到那时候，谁也不会损失一文钱。

FOLDAL.
Ja Herregud, – så yderlig nær, som du var –

FOLDAL.
Yes, yes; you were on the very verge of success.

FOLDAL.
Igen, édes Istenem, — oly közel a czélhoz, mint te akkor voltál —

佛尔达尔
是，是，你几乎就要成功了。

BORKMAN
(i kvalt raseri).
Og så kom forræderiet over mig! Netop lige midt i afgørelsens dage! (ser på ham.) Véd du, hvad jeg holder for den infameste forbrydelse, et menneske kan begå?

BORKMAN.
[With suppressed fury.]
And then treachery overtook me! Just at the critical moment! [Looking at him.] Do you know what I hold to be the most infamous crime a man can be guilty of?

BORKMAN.
(Lenyelt dühvel.)
És akkor a nyakamba szakadt az árulás! Éppen a válság napjaiban! (Rápillant.) Tudod-e mit tartok én a leginfámisabb bűnnek a mit ember elkövethet?

博克曼
（忍怒）
后来我就中了别人的奸计！恰恰是在紧要关头！（瞧着他）你知道不知道，在我看来，什么是一个人最无耻的罪恶？

FOLDAL.
Nej, sig mig det.

FOLDAL.
No, tell me.

FOLDAL.
Nem; mond mit?

佛尔达尔
不知道，你说吧。

BORKMAN.
Det er ikke mord. Ikke røveri eller natligt indbrud. Ikke falsk ed engang. For alt sligt noget, det øves jo mest imod folk, som en hader eller som er en ligegyldige og ikke kommer en ved.

BORKMAN.
It is not murder. It is not robbery or house-breaking. It is not even perjury. For all these things people do to those they hate, or who are indifferent to them, and do not matter.

BORKMAN.
A gyilkosságot nem. A rablást, vagy éjjeli betörést sem. Még a hamis esküt sem. Mert mindezeket többnyire azok ellen követjük el, a kiket gyű1ölünk, vagy a kik közömbösek ránk nézve és akikhez semmi közünk.

博克曼
不是杀人，不是抢动，也不是偷窃，甚至也不是发假誓。这些事都是对于仇人或是不相干的人干的，所以没关系。

FOLDAL.
Men det infameste da, John Gabriel?

FOLDAL.
What is the worst of all then, John Gabriel?

FOLDAL.
Tehát a leginfámisabb, nos, John Gábriel?

佛尔达尔
那么，最无耻的罪恶是什么呢，约翰·盖勃吕尔？

BORKMAN
(med eftertryk).
Det infameste er vens misbrug af vens tillid.

BORKMAN.
[With emphasis.]
The most infamous of crimes is a friend’s betrayal of his friend’s confidence.

BORKMAN.
(Nyomatékkal.)
A leginfámisabb, mikor egy barát a barát bizalmával visszaél.

博克曼
（着重地）
最无耻的罪恶是：一个朋友出卖他朋友的秘密。

FOLDAL
(lidt betænkelig).
Ja men hør nu her –

FOLDAL.
[Somewhat doubtfully.]
Yes, but you know----

FOLDAL.
(Kissé kétkedve.)
Igen, de hátha —

佛尔达尔
（有点怀疑）
是啊，然而你知道---

BORKMAN
(opfarende).
Hvad er det, du vil sige! Jeg ser det på dig. Men det slår ikke til. De folk, som havde sine værdipapirer i banken, de skulde fåt alt sit tilbage. Hver eneste smule! – Nej, du, – det infameste, et menneske kan begå, det er at misbruge en vens breve, – lægge frem for alverden det, som bare var betroet til en eneste, på tomandshånd, ligesom en hvisken i et tomt, mørkt, låset værelse. Den mand, som kan gribe til slige midler, han er helt igennem forgiftet og forpestet af overskurkens moral. Og en slig ven har jeg havt. – Og han var den, som knuste mig.

BORKMAN.
[Firing up.]
What are you going to say? I see it in your face. But it is of no use. The people who had their securities in the bank should have got them all back again--every farthing. No; I tell you the most infamous crime a man can commit is to misuse a friend’s letters; to publish to all the world what has been confided to him alone, in the closest secrecy, like a whisper in an empty, dark, double-locked room. The man who can do such things is infected and poisoned in every fibre with the morals of the higher rascality. And such a friend was mine--and it was he who crushed me.

BORKMAN.
(Fölfortyanva.)
Mit akartál mondani! Látom, rajtad. Csakhogy nem talál. Azok, a kik értékpapírjaikat a bankba letették, azok mindenüket visszakapták volna; minden fillért! Nem, barátom, — a leggyalázatosabb dolog, a mit ember elkövethet az, mikor a barátja leveleivel visszaél, — mikor kitárja az egész világnak azt, a mivel egyedül őt bízták meg, négyszem közt, ugy mintha üres, sötét, bezárt szobában súgták volna. Az az ember, a ki ilyen eszközökhöz képes nyúlni, át meg át van mérgezve és rothadva a címeres gazemberek moráljától. És egy ilyen barátom volt nekem. És ő volt az, a ki engem összezúzott.

博克曼
（勃然大怒）
你想说什么？在你脸上我看出来了。可是用不着说。在银行里有证券的人本来可以把证券全部收回-- 一文钱都不短少。我告诉你，一个人最无耻的罪恶是：非法处理朋友的信件，向全世界宣布他朋友的秘密-- 这事他朋友只告诉过他一个人，秘密得像在一间上了两道锁、没有旁人的黑屋里、凑着耳朵说的话一样。一个干得出这种坏事的人，他的每个细胞里都沾染了最下流卑鄙的道德毒素。我的朋友正是这么个家伙-- 把我毁掉的就是他。

FOLDAL.
Jeg aner jo nok, hvem du sigter til.

FOLDAL.
I can guess whom you mean.

FOLDAL.
Hiszen már sejtem, hogy kire célozol.

佛尔达尔
我猜得出你说的是谁。

BORKMAN.
Der var ikke en fold i hele min vandel, som jeg ikke turde lægge åben for ham. Og da så øjeblikket var inde, da vendte han de våben imod mig, som jeg selv havde givet ham i hænde.

BORKMAN.
There was not a nook or cranny of my life that I hesitated to lay open to him. And then, when the moment came, he turned against me the weapons I myself had placed in his hands.

BORKMAN.
Nem volt egy redő összes számításaimban, amit ne mertem volna előtte felfödni. És mikor a pillanat elérkezett, akkor ellenem fordította azokat a fegyvereket a miket magam adtam a kezébe.

博克曼
在我的生活里，没有一丝一毫的地方我遮掩着不敢让他瞧。然而，时机一到，他就用我自己给他的武器倒过来收拾我。

FOLDAL.
Jeg har aldrig kunnet begribe, hvorfor han –. Ja, der blev jo rigtignok ymtet om adskilligt dengang.

FOLDAL.
I have never been able to understand why he---- Of course, there were whispers of all sorts at the time.

FOLDAL.
Sohasem birtam fölfogni, hogy miért. — Igaz, hogy az emberek akkor beszéltek felőle egyet-mást.

佛尔达尔
我始终不明白他为什么--- 。当然，那时候背地里的闲话多得很。

BORKMAN.
Hvad blev der ymtet om? Sig det. Jeg véd jo ingenting. For jeg kom jo straks i – i isolation. Hvad ymted folk om, Vilhelm?

BORKMAN.
What were the whispers? Tell me. You see I know nothing. For I had to go straight into--into isolation. What did people whisper, Vilhelm?

BORKMAN.
Mit beszéltek felőle? Mondd! Hisz én semmit sem tudok. Hisz engem mindjárt elkülönítettek. Miket beszéltek hát az emberek, Vilmos?

博克曼
都是些什么话？你说。我一点儿也不知道。你要知道，那时候我马上就被--- 就被隔离了。别人私下说些什么话，威廉？

FOLDAL.
Du skulde jo været minister, blev der sagt.

FOLDAL.
You were to have gone into the Cabinet, they said.

FOLDAL.
Hogy neked miniszterré kellett volna lenned.

佛尔达尔
人家说，你本来是要入阁的。

BORKMAN.
Det blev mig tilbudt. Men jeg afslog.

BORKMAN.
I was offered a portfolio, but I refused it.

BORKMAN.
Felajánlották nekem azt az állást. De én nem fogadtam el.

博克曼
他们要我当阁员，可是我拒绝了。

FOLDAL.
Stod ham altså ikke i vejen.

FOLDAL.
Then it wasn’t there you stood in his way?

FOLDAL.
Ugy hát nem álltál az utjában.

佛尔达尔
这么说，不是在这件事上头你碍了他的事？

BORKMAN.
Å nej; det var ikke derfor, han forrådte mig.

BORKMAN.
Oh, no; that was not the reason he betrayed me.

BORKMAN.
Ó nem, nem az volt az oka, hogy elárult.

博克曼
不是，不是。他出卖我不是为这事。

FOLDAL.
Ja, da begriber jeg så sandelig ikke –

FOLDAL.
Then I really can’t understand----

FOLDAL.
De akkor igazán föl nem foghatom —

佛尔达尔
那么，我简直不明白---

BORKMAN.
Jeg kan gerne sige det til dig, Vilhelm.

BORKMAN.
I may as well tell you, Vilhelm----

BORKMAN.
Hiszen neked megmondhatom Vilmos.

博克曼
我不妨告诉你，威廉。

FOLDAL.
Nå?

FOLDAL.
Well?

FOLDAL.
Nos?

佛尔达尔
怎么样？

BORKMAN.
Det var – sådan et slags kvindehistorie, du.

BORKMAN.
There was--in fact, there was a woman in the case.

BORKMAN.
Tudod — olyan asszonyhistória féle volt.

博克曼
这里头--- 老实说，这里头牵涉着一个女人。

FOLDAL.
En kvindehistorie? Nej men, John Gabriel –?

FOLDAL.
A woman in the case? Well but, John Gabriel----

FOLDAL.
Asszonyhistória? Ugyan John Gábriel —?

佛尔达尔
牵涉着一个女人？可是，约翰·盖勃吕尔---

BORKMAN
(afbrydende).
Ja, ja, ja, – de gamle, dumme historier snakker vi ikke mere om. – Nå, minister blev da hverken han eller jeg.

BORKMAN.
[Interrupting.]
Well, well--let us say no more of these stupid old stories. After all, neither of us got into the Cabinet, neither he nor I.

BORKMAN.
(Véget vetve.)
No igen, — ne beszéljünk többet azokról a régi ostobaságokról. Nos, miniszter aztán nem lett sem belőlem, sem ő belőle ...

博克曼
（打断他的话）
算了，算了，咱们不必再翻这些无聊的旧账了。到末了，我们俩谁都没入阁，他也没有，我也没有。

FOLDAL.
Men højt tilvejrs kom han.

FOLDAL.
But he rose high in the world.

FOLDAL.
De magasra jutott.

佛尔达尔
可是他却青云直上了。

BORKMAN.
Og jeg i afgrunden.

BORKMAN.
And I fell into the abyss.

BORKMAN.
Én pedig a melységbe zuhantam.

博克曼
我就掉在无低洞里了。

FOLDAL.
Å, det er et frygteligt sørgespil –

FOLDAL.
Oh, it’s a terrible tragedy----

FOLDAL.
Ó szörnyű egy dráma ez —

佛尔达尔
啊，这是一出可怕的悲剧。

BORKMAN
(nikker til ham).
Næsten lige så frygteligt som dit, synes jeg, når jeg tænker på det.

BORKMAN.
[Nodding to him.]
Almost as terrible as yours, I fancy, when I come to think of it.

BORKMAN.
(Biccent a fejével.)
Majdnem épen olyan szörnyű, mint a tied — ugy tetszik ha elgondolom.

博克曼
（向他点头）
几乎跟你的悲剧一样地可怕，我有时候想起来。

FOLDAL
(troskyldig).
Ja, mindst lige så frygteligt.

FOLDAL.
[Naively.]
Yes, at least as terrible.

FOLDAL.
(Ártatlanul.)
Legalább is olyan szörnyű.

佛尔达尔
（天真地）
对了，至少一样地可怕。

BORKMAN
(ler stille).
Men fra en anden side betragtet, så er det virkelig en slags komedie også.

BORKMAN.
[Laughing quietly.]
But looked at from another point of view, it is really a sort of comedy as well.

BORKMAN.
(Halkan nevet.)
De a másik oldaláról nézve, valóságos komédia.

博克曼
（从容大笑）
然而从另一方面看，其实也是一出喜剧。

FOLDAL.
En komedie? Dette her?

FOLDAL.
A comedy? The story of your life?

FOLDAL.
Komédia? Ez?

佛尔达尔
喜剧？你的生活史？

BORKMAN.
Ja slig, som det lader til at arte sig nu. For nu skal du bare høre –

BORKMAN.
Yes, it seems to be taking a turn in that direction. For let me tell you----

BORKMAN.
Legalább ugy, a hogy most látszik fejlődni. Ugyanis el akarok most neked valamit beszélni. —

博克曼
对了，我的生活似乎正在朝着喜剧方向走。可是我告诉你---

FOLDAL.
Nå da?

FOLDAL.
What?

FOLDAL.
Nos tehát —?

佛尔达尔
什么事？

BORKMAN.
Ja, du traf jo ikke Frida, da du kom.

BORKMAN.
You say you did not meet Frida as you came in?

BORKMAN.
Hiszen te nem találkoztál Fridával, mikor ide jöttél.

博克曼
你是不是说，进来时候没碰见富吕达？

FOLDAL.
Nej.

FOLDAL.
No.

FOLDAL.
Nem.

佛尔达尔
嗯，没碰见。

BORKMAN.
Mens vi to sidder her, så sidder hun nede og spiller til dans hos ham, som forrådte og ruinerte mig.

BORKMAN.
At this moment, as we sit here, she is playing waltzes for the guests of the man who betrayed and ruined me.

BORKMAN.
Mialatt mi ketten itt ülünk, az alatt ő ott zongorázik annál, a ki engem elárult és tönkretett.

博克曼
这时候，咱们在这儿坐着，你女儿正在给那出卖、坑害我的人演奏华尔兹舞曲招待客人呢。

FOLDAL.
Det havde jeg da ingen anelse om.

FOLDAL.
I hadn’t the least idea of that.

FOLDAL.
Arról fogalmam sem volt.

佛尔达尔
我一点儿都不知道。

BORKMAN.
Jo, hun tog sine noter og gik fra mig til – til herskabshuset.

BORKMAN.
Yes, she took her music, and went straight from me to--to the great house.

BORKMAN.
Ugy van. Fogta a kottáit és ment tőlem oda ahhoz a — ahhoz az urasághoz.

博克曼
真的，他拿着乐谱，从我这儿一直就上--- 上那大公馆去了。

FOLDAL
(undskyldende).
Ja, ja, stakkers barn –

FOLDAL.
[Apologetically.]
Well, you see, poor child----

FOLDAL.
(Mentegetve.)
No tudod, az a szegény gyermek —

佛尔达尔
（抱歉地）唉，说起来，这孩子也可怜---

BORKMAN.
Og kan du gætte, hvem hun spiller for – blandt andre?

BORKMAN.
And can you guess for whom she is playing--among the rest?

BORKMAN.
És el tudnád-e találni, kinek is játszik még, — a többek között?

博克曼
你可猜得出她还给谁奏乐--- 除了那些人？

FOLDAL.
Nå?

FOLDAL.
No.

FOLDAL.
Nos?

佛尔达尔
猜不出。

BORKMAN.
For min søn, du.

BORKMAN.
For my son.

BORKMAN.
A fiamnak.

博克曼
给我的儿子。

FOLDAL.
Hvad!

FOLDAL.
What?

FOLDAL.
Mi?

佛尔达尔
哦？

BORKMAN.
Ja, hvad synes du, Vilhelm? Min søn er dernede i de dansendes rækker iaften. Er det så ikke en komedie, som jeg siger?

BORKMAN.
What do you think of that, Vilhelm? My son is down there in the whirl of the dance this evening. Am I not right in calling it a comedy?

BORKMAN.
No, mit szólsz hozzá Vilmos? Az én fiam ma ott kering a táncosok sorában. Hát nincs igazam, ha komédiáról beszélek?

博克曼
你有什么感想，威廉？今晚我儿子在他家兴高采烈地跳舞。我说是一出喜剧，难道说错了吗？

FOLDAL.
Ja, men så véd han visst ikke noget, du.

FOLDAL.
But in that case you may be sure he knows nothing about it.

FOLDAL.
De akkor bizonyosan semmit sem tud.

佛尔达尔
如果真是这样的话，他一定不知道那件事。

BORKMAN.
Hvad véd han ikke?

BORKMAN.
What does he know?

BORKMAN.
Mit nem tud.

博克曼
他不知道什么？

FOLDAL.
Han véd visst ikke, hvorledes han – denne – nå –

FOLDAL.
You may be sure he doesn’t know how he--that man----

FOLDAL.
Semmi esetre sem tudja, hogy az az ember milyen módon - hogy az a —

佛尔达尔
你儿子一定不知道那个人--- 那个人---

BORKMAN.
Du kan gerne nævne navnet. Jeg kan godt tåle at høre det nu.

BORKMAN.
Do not shrink from his name. I can quite well bear it now.

BORKMAN.
Csak mondd ki bátran a nevét. Már nem hoz ki a sodromból.

博克曼
你尽管说出他的名字。现在我满不在乎了。

FOLDAL.
Jeg er sikker på, at din søn ikke kender sammenhængen, John Gabriel.

FOLDAL.
I’m certain your son doesn’t know the circumstances, John Gabriel.

FOLDAL.
Meg vagyok róla győződve John Gábriel, hogy a fiad nem ismeri az összefüggést.

佛尔达尔
我敢担保，你儿子一定不知道那件事的底细，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(mørk, sidder og banker i bordet).
Han kender den, du, – så visst, som jeg sidder her.

BORKMAN.
[Gloomily, sitting and beating the table.]
Yes, he knows, as surely as I am sitting here.

BORKMAN.
(Sötéten, ül és dobol az asztalon)
Azt mondom neked, hogy ismeri, — olyan igaz, minthogy itt ülök.

博克曼
（伤心，坐着用手敲桌子）
他知道，他一定知道。

FOLDAL.
Men kan du da tænke, at han skulde søge omgang i det hus!

FOLDAL.
Then how can he possibly be a guest in that house?

FOLDAL.
De hogy higyje már az ember, hogy ö abban a házban megfordul?

佛尔达尔
他既然知道，怎么还会去做客？

BORKMAN
(ryster på hodet).
Min søn ser vel ikke på tingene med samme slags øjne som jeg. Jeg tør sværge på, at han står på mine fienders side! Han synes sagtens, ligesom de, at advokat Hinkel bare gjorde sin forbandede skyldighed, da han gik hen og forrådte mig.

BORKMAN.
[Shaking his head.]
My son probably does not see things with my eyes. I’ll take my oath he is on my enemies’ side! No doubt he thinks, as they do, that Hinkel only did his confounded duty when he went and betrayed me.

BORKMAN.
(Fejét rázva)
A fiam bizonyosan más szemmel nézi a dolgokat, mint én. Meg mernék rá esküdni, hogy az ellenségeim pártján van! Okvetlenül azt hiszi, a mit azok, hogy Hinkel ügyvéd csak kutya kötelességét teljesítette, mikor elárult.

博克曼
（摇头）
我儿子对于事情的看法也许跟我不一样。我敢赌咒，他帮着我的仇人！一定跟别人一样，他以为欣克尔出卖我，无非是为了尽他的不要脸的责任。

FOLDAL.
Men, kære, hvem skulde ha’ stillet sagen i det lys for ham?

FOLDAL.
But, my dear friend, who can have got him to see things in that light?

FOLDAL.
De jóságos Isten, ki állította volna ilyen szinben eléje ezt a dolgot?

佛尔达尔
老朋友，是谁使你儿子用那种眼光看事情的？

BORKMAN.
Hvem? Glemmer du, hvem der har opdraget ham? Først hans tante – fra han var en sex-syv år gammel. Og nu bagefter – hans mor!

BORKMAN.
Who? Do you forget who has brought him up? First his aunt, from the time he was six or seven years old; and now, of late years, his mother!

BORKMAN.
Azt kérdezed kicsoda? Hát elfelejtetted ki nevelte? Előbb a nénje — a hatodik, vagy hetedik életévétől. Utána pedig az anyja.

博克曼
谁？难道你忘了是谁把他教养大的吗？最初是他姨妈，从他六七岁时候起。近来这几年是他母亲！

FOLDAL.
Jeg tror, du gør dem uret i dette her.

FOLDAL.
I believe you are doing them an injustice.

FOLDAL.
Azt hiszem, hogy most az egyszer igazságtalan vagy irántuk.

佛尔达尔
我看你是冤屈了她们。

BORKMAN
(opfarende).
Jeg gør aldrig noget menneske uret! Begge to så har de hidset ham imod mig, hører du jo!

BORKMAN.
[Firing up.]
I never do any one injustice! Both of them have gone and poisoned his mind against me, I tell you!

BORKMAN.
Én soha senki iránt sem vagyok igaztalan! Ellenem lázitotta mind a kettő, azt mondom neked!

博克曼
（勃然大怒）
我从来不冤屈人！她们俩都把他教坏了，教他跟我作对，老实告诉你吧！

FOLDAL
(spagfærdig).
Ja, ja, ja, så har de vel det da.

FOLDAL.
[Soothingly.]
Well, well, well, I suppose they have.

FOLDAL.
(Engedékenyen.)
Hát igen, akkor már alighanem ugy lesz.

佛尔达尔
（安慰他）
嗯，嗯，也许是吧。

BORKMAN
(harmfuld).
Å, de kvinder! De fordærver og forvansker livet for os! Forkvakler hele vor skæbne, – hele vor sejersgang.

BORKMAN.
[Indignantly.]
Oh these women! They wreck and ruin life for us! Play the devil with our whole destiny--our triumphal progress.

BORKMAN.
(Elkeseredve)
Ó, ezek az asszonyok! Megkeserítik és kiforgatják az életünket! Belekontárkodnak a végzetünkbe, — a diadalunkba.

博克曼
（生气）
哼，这些女人！她们断送了我们的一生！她们跟我们的命运作对，跟我们的胜利前前程捣乱。

FOLDAL.
Ikke alle, du!

FOLDAL.
Not all of them!

FOLDAL.
Tudod, nem mindnyájan.

佛尔达尔
并不是个个女人都这样。

BORKMAN.
Så? Nævn mig nogen eneste en, som duer da!

BORKMAN.
Indeed? Can you tell me of a single one that is good for anything?

BORKMAN.
Ugy? Nevezz hát egyetlen egyet, a melyik ér valamit.

博克曼
是吗？你能不能举出一个中用的女人？

FOLDAL.
Nej, det er sagen. De få, jeg kender, de duer ikke.

FOLDAL.
No, that is the trouble. The few that I know are good for nothing.

FOLDAL.
Nem, hisz éppen ez az. Az a néhány a kit én ismerek, az nem ér semmit.

佛尔达尔
举不出，困难就在这儿。我认识的几个都不中用。

BORKMAN
(blæser hånligt).
Ja, hvad nytter det så! At der er slige kvinder til, – når en ikke kender dem!

BORKMAN.
[With a snort of scorn.]
Well then, what is the good of it? What is the good of such women existing--if you never know them?

BORKMAN.
(Gúnyosan.)
Hát mit ér akkor, hogy egyáltalában olyan nők is vannak — ha az ember nem ismeri őket!

博克曼
（鼻子里冷笑一声）
既然如此，有什么好处？即使真有这种女人，如果你不认识她们，对你有什么好处？

FOLDAL
(varmt).
Jo, John Gabriel, det nytter alligevel. Det er så lykkeligt og så velsignet at tænke på, at ude, rundt om os, langt borte, – der findes dog den sande kvinde.

FOLDAL.
[Warmly.]
Yes, John Gabriel, there is good in it, I assure you. It is such a blessed, beneficial thought that here or there in the world, somewhere, far away--the true woman exists after all.

FOLDAL.
(Melegséggel.)
Mégis, — John Gábriel, mégis, ér valamit. Olyan felséges és magasztos gondolat, hogy odakünn, körülöttünk, a meszsze távolban, — ott mégis létezik a valódi asszony.

佛尔达尔
（热情地）
有，约翰·盖勃吕尔，有好处，我向你担保，心里想想世界上某些遥远的地方确有忠实女人，这是一桩有福气有益处的事。

BORKMAN
(flytter sig utålmodig i sofaen).
Å, lad bare være med den digtersnak!

BORKMAN.
[Moving impatiently on the sofa.]
Oh, do spare me that poetical nonsense.

BORKMAN.
(Türelmetlen mozdulattal.)
Ugyan hallgass azzal a poéta fecsegéssel.

博克曼
（在沙发上不耐烦地移动）
算了，少说这种诗人的废话。

FOLDAL
(ser dybt krænket på ham).
Kalder du min helligste tro for digtersnak?

FOLDAL.
[Looks at him, deeply wounded.]
Do you call my holiest faith poetical nonsense?

FOLDAL.
(Fájdalommal pillant rá.)
Poéta fecsegésnek nevezed te az én legszentebb hitvallásomat?

佛尔达尔
（瞧着他，很不痛快）
你把我最神圣的信仰叫作诗人的废话？

BORKMAN
(hårdt).
Ja, jeg gør! Det er dette her, som er skyld i, at du aldrig er kommen frem i verden. Hvis du vilde la’ alt sligt noget fare, så kunde jeg endnu hjælpe dig på fode, – hjælpe dig i vejret.

BORKMAN.
[Harshly.]
Yes I do! That is what has always prevented you from getting on in the world. If you would get all that out of your head, I could still help you on in life--help you to rise.

BORKMAN.
(Keményen.)
Persze, hogy annak nevezem. Hiszen épp ez az oka, hogy sohase birtál fölvergődni az életben. Ha félre dobnád mindezt a lim-lomot, akkor még talpra állíthatnálak, — magasra emelhetnélek.

博克曼
（粗暴地）
不错，我是这么说！一向阻碍你前进的正是这种念头。如果你肯撇开这种念头，我还有力量帮你前进-- 帮你往上走。

FOLDAL
(mens det koger indeni ham).
Å, det kan du jo ikke.

FOLDAL.
[Boiling inwardly.]
Oh, you can’t do that.

FOLDAL.
(Benseje forr a fölindulástól.)
Ah, nem birod te azt.

佛尔达尔
（心里乱哄哄的）
你没有这力量。

BORKMAN.
Jeg kan, når jeg bare kommer til magten igen.

BORKMAN.
I can when once I come into power again.

BORKMAN.
De birom, csak hatalomra jussak megint.

博克曼
我有，等我再掌权的时候。

FOLDAL.
Men det har visst forfærdelig lange udsigter.

FOLDAL.
That won’t be for many a day.

FOLDAL.
Csakhogy odáig elrémitően hosszú az ut.

佛尔达尔
那个日子一时不会来。

BORKMAN
(hæftig).
Tror du kanske, at den tid aldrig kommer? Svar mig på det!

BORKMAN.
[Vehemently.]
Perhaps you think that day will never come? Answer me!

BORKMAN.
(Hevesen.)
Azt érted talán, hogy az az idő sohasem, érkezik el? Felelj nekem erre!

博克曼
（愤激）
是不是你也许以为那个日子永远不会来？你说！

FOLDAL.
Jeg véd ikke, hvad jeg skal svare dig.

FOLDAL.
I don’t know what to answer.

FOLDAL.
Én nem tudom mit feleljek.

佛尔达尔
我不知道该说什么。

BORKMAN
(rejser sig, kold og fornem, med en håndbevægelse mod døren).
Så har jeg ikke længer nogen brug for dig.

BORKMAN.
[Rising, cold and dignified, and waving his hand towards the door.]
Then I no longer have any use for you.

BORKMAN.
(Hideg előkelőséggel fölemelkedik és egy kézmozdulattal az ajtóra mutat.)
Akkor nincs rád többé szükségem.

博克曼
（站起来，态度冷静庄严，用手向门一挥）
那么，以后我用不着你了。

FOLDAL
(op fra stolen).
Ikke brug –!

FOLDAL.
[Starting up.]
No use----!

FOLDAL.
(Hirtelen fölindulással.)
Nincs rám szükséged? —

佛尔达尔
（跳起来）用不着我了！

BORKMAN.
Når du ikke tror, at min skæbne vil vende sig –

BORKMAN.
Since you do not believe that the tide will turn for me----

BORKMAN.
Ha te nem hiszed, hogy az én sorsom megfordul —

博克曼
你既然不信我将来会转运---

FOLDAL.
Men jeg kan da ikke tro imod al fornuft! – Oprejsning måtte du jo ha’ –

FOLDAL.
How can I believe in the teeth of all reason? You would have to be legally rehabilitated----

FOLDAL.
De hát hogy hihessem azt, a minek a józan ész ellene szól! — Rehabilitálva kellene lenned —

佛尔达尔
我怎么能相信道理上讲不通的话？你先得恢复法律上的地位---

BORKMAN.
Videre! Videre!

BORKMAN.
Go on! go on!

BORKMAN.
Tovább, csak tovább!

博克曼
说下去！说下去！

FOLDAL.
Vel har jeg ikke taget min examen; men så meget har jeg da læst i mine dage –

FOLDAL.
It’s true I never passed my examination; but I have read enough law to know that----

FOLDAL.
Vizsgáimat ugyan igaz, hogy nem tettem le; de annyit tudok még diákkoromból —

佛尔达尔
我虽然考律师没及格，然而我的法律知识还够得上知道---

BORKMAN
(hurtig).
Umuligt, mener du?

BORKMAN.
[Quickly.]
It is impossible, you mean?

BORKMAN.
Hogy lehetetlen, azt érted?

博克曼
（急忙接嘴）
你是不是说这是做不到的事？

FOLDAL.
Der er ikke noget præjudikat for sligt.

FOLDAL.
There is no precedent for such a thing.

FOLDAL.
Eddig nincs rá példa.

佛尔达尔
这种事没有先例。

BORKMAN.
Behøves ikke for undtagelsesmennesker.

BORKMAN.
Exceptional men are above precedents.

BORKMAN.
Szükségtelen is, kivételes embereknél.

博克曼
非常人物用不着先例。

FOLDAL.
Loven kender ikke den slags hensyn.

FOLDAL.
The law knows nothing of such distinctions.

FOLDAL.
A törvény nem ismer ilyen kivételeket.

佛尔达尔
法律不承认这种区别。

BORKMAN
(hårdt og afgørende).
Du er ingen digter, Vilhelm.

BORKMAN.
[Harshly and decisively.]
You are no poet, Vilhelm.

BORKMAN.
(Kemény elutasitó hangon)
Vilmos, te nem vagy költő.

博克曼
（粗暴而坚决）
你到底不是诗人，威廉。

FOLDAL
(folder uvilkårlig hænderne).
Siger du det i fuldt alvor?

FOLDAL.
[Unconsciously folding his hands.]
Do you say that in sober earnest?

FOLDAL.
(Önkényte1enül összekulcsolt kezekkel)
Egészen komolyan mondod te ezt?

佛尔达尔
（不知不觉把两只手一盘）
你这句话是不是当真？

BORKMAN
(afvisende, uden at svare).
Vi spilder bare vor tid på hinanden. Bedst, at du ikke kommer igen.

BORKMAN.
[Dismissing the subject, without answering.]
We are only wasting each other’s time. You had better not come here again.

BORKMAN.
(A kérdést feleletre nem méltatva.)
Mi ketten csak eltékozoljuk egymással az időt. Legokosabb, ha nem is jösz többet.

博克曼
（抛开本题，不答复他）
咱们徒然浪费彼此的时间，你以后不必再来了。

FOLDAL.
Vil du altså, at jeg skal gå fra dig?

FOLDAL.
Then you really want me to leave you?

FOLDAL.
Hát azt akarod, hogy elmenjek tőled?

佛尔达尔
这么说，你真要我走吗？

BORKMAN
(uden at se på ham).
Har ingen brug for dig længer.

BORKMAN.
[Without looking at him.]
I have no longer any use for you.

BORKMAN.
(A nélkül, hogy ránézne.)
Nincs többé szükségem rád.

博克曼
（不瞧他）
我用不着你了。

FOLDAL
(sagtmodig, tager mappen).
Nej, nej, nej; kan så være, det.

FOLDAL.
[Softly, taking his portfolio.]
No, no, no; I daresay not.

FOLDAL.
(Békülékenyen mappáját veszi.)
Nincs, nincs; az lehetséges.

佛尔达尔
（拿起纸夹子，轻轻地）
嗯，嗯，嗯，大概是吧。

BORKMAN.
Her har du altså hele tiden løjet for mig.

BORKMAN.
Here you have been lying to me all the time.

BORKMAN.
Tehát te nekem ez alatt az egész idő alatt mindig hazudtál.

博克曼
这半天你一直在对我撒谎。

FOLDAL
(ryster på hodet).
Aldrig løjet, John Gabriel.

FOLDAL.
[Shaking his head.]
Never lying, John Gabriel.

FOLDAL.
(Fejét rázza.)
Sohasem hazudtam, John Gabriel.

佛尔达尔
（摇头）
我没撒谎，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN.
Har du ikke siddet her og løjet håb og tro og tillid ind i mig?

BORKMAN.
Have you not sat here feeding me with hope, and trust, and confidence--that was all a lie?

BORKMAN.
Nem hazudtál belém folytonosan hitet, bizalmat és önérzetet?

博克曼
你一直说些希望、信任、自信这一类字眼给我灌米汤-- 岂不是满嘴撒谎吗？

FOLDAL.
Det var ikke løgn, så længe du trode på mit kald. Så længe du trode på mig, så længe trode jeg på dig.

FOLDAL.
It wasn’t a lie so long as you believed in my vocation. So long as you believed in me, I believed in you.

FOLDAL.
Nem volt hazugság addig, míg te az én hivatottságomban hittél. A mig te hittél bennem, én is hittem te benned.

佛尔达尔
只要你对我的事业有信心，这些话就不是撒谎。只要你信仰我一天，我也信仰你一天。

BORKMAN.
Vi har bedraget hinanden gensidig altså. Og kanske bedraget os selv – begge to.

BORKMAN.
Then we have been all the time deceiving each other. And perhaps deceiving ourselves--both of us.

BORKMAN.
Mi tehát kölcsönösen csaltuk egymást. És végül megcsaltuk saját magunkat — mind a ketten.

博克曼
这么说，咱们一直在互相欺骗。并且说不定还是欺骗自己--- 咱们俩。

FOLDAL.
Men er da ikke det i grunden venskab, John Gabriel?

FOLDAL.
But isn’t that just the essence of friendship, John Gabriel?

FOLDAL.
De hát, alapjában véve, nem barátság ez John Gábriel?

佛尔达尔
难道这不正是友谊的本质吗，约翰·盖勃吕尔？

BORKMAN
(smiler bittert).
Jo, det, at bedrage, – det er venskab. Det har du ret i. Den erfaring har jeg gjort en gang før.

BORKMAN.
[Smiling bitterly.]
Yes, you are right there. Friendship means--deception. I have learnt that once before.

BORKMAN.
(Keserű mosolylyal.)
Hogyne, csalni, — az barátság. Ebben igazad van. Ebben a tapasztalásban már volt egyszer részem.

博克曼
（苦笑）
不错，你说对了。友谊就是-- 欺骗。我尝过那么一次滋味。

FOLDAL
(ser hen på ham).
Ikke noget digterkald. Og det kunde du sige mig så hårdhændt.

FOLDAL.
[Looking at him.]
I have no poetic vocation! And you could actually say it to me so bluntly.

FOLDAL.
(Föltekint rá.)
Semmi, költői hivatottság tehát. És te ezt ilyen kíméletlenül mondod nekem?

佛尔达尔
（瞧着他）
我不配当诗人！你竟这么不客气地当面说我！

BORKMAN
(blødere i stemmen).
Nå, jeg er jo ikke nogen sagkyndig på det område.

BORKMAN.
[In a gentler tone.]
Well, you know, I don’t pretend to know much about these matters.

BORKMAN.
(Valamivel lágyabb hangon.)
Ugyan, hiszen én nem vagyok szakavatott azon a téren.

博克曼
（口气温和了些）
嗯，你知道，这些事我不很内行。

FOLDAL.
Kanske mere end du selv véd.

FOLDAL.
Perhaps you know more than you think.

FOLDAL.
Talán inkább, mint magad is képzeled.

佛尔达尔
也许你不像自己说的那么外行。

BORKMAN.
Jeg?

BORKMAN.
I?

BORKMAN.
Én?

博克曼
我？

FOLDAL
(sagte).
Ja, du. For jeg har selv havt mine tvil – en gang imellem, skal du vide. Den grufulde tvil – at jeg har forkvaklet livet for en indbildnings skyld.

FOLDAL.
[Softly.]
Yes, you. For I myself have had my doubts, now and then, I may tell you. The horrible doubt that I may have bungled my life for the sake of a delusion.

FOLDAL.
(Halkan.)
Igen, te. Ugyanis engem magamat is kínozott a kétség, tudod, időről-időre — hogy nem vesztegettem-é el az életemet egy képzelődés miatt.

佛尔达尔
（低声）
不错，是你。老实告诉你，有时候我自己心里也没有把握。我非常怀疑，也许为了一个幻想，我槽蹋了自己的一生。

BORKMAN.
Har du selv tvil, da står du på faldende fødder.

BORKMAN.
If you have no faith in yourself, you are on the downward path indeed.

BORKMAN.
De ha te magad kételkedel magadban, akkor gyönge lábon állasz.

博克曼
如果你对自己没有信心，那么，你就真是在走下坡路了。

FOLDAL.
Derfor var det så trøsterigt for mig at komme her og støtte mig op til dig, som troede. (tager sin hat.) – Men nu er du som en fremmed for mig.

FOLDAL.
That was why I found such comfort in coming here to lean upon your faith in me. [Taking his hat.] But now you have become a stranger to me.

FOLDAL.
Azért találtam akkora vigasztalást abban, hogy idejöjjek és terád támaszkodjam, a kiben ez a hit meg volt. (Fogja a kalapját.) De most olyan vagy rám nézve mint egy idegen.

佛尔达尔
所以我在你这儿从你对我的信心里得到了极大的安慰。（拿起帽子）可是现在你对我变成不相干的人了。

BORKMAN.
Du også for mig.

BORKMAN.
And you to me.

BORKMAN.
Te is nekem.

博克曼
你对我也是如此。

FOLDAL.
Godnat, John Gabriel.

FOLDAL.
Good night, John Gabriel.

FOLDAL.
Jó' jszakát John Gábriel.

佛尔达尔
再见，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN.
Godnat, Vilhelm.
(Foldal går ud til venstre.)
(Borkman står en stund og stirrer mod den lukkede dør; gør en bevægelse, som om han vilde kalde Foldal tilbage, men betænker sig og begynder at gå op og ned ad gulvet med hænderne på ryggen. Derpå standser han ved sofabordet og slukker lampen. Det bliver halvmørkt i salen.)
(Lidt efter banker det på tapetdøren til venstre i baggrunden.)

BORKMAN.
Good night, Vilhelm.
[Foldal goes out to the left.]
[BORKMAN stands for a moment gazing at the closed door; makes a movement as though to call FOLDAL back, but changes his mind, and begins to pace the floor with his hands behind his back. Then he stops at the table beside the sofa and puts out the lamp. The room becomes half dark. After a short pause, there comes a knock at the tapestry door.]

BORKMAN.
Jó' jszakát Vilmos.
(Foldal balra el.)
Borkman egy ideig áll s az ajtóra mered, mely az alatt becsukódott, egyet mozdul, mintha Foldalt vissza akarná hívni, de meggondolja és járkálni kezd, két kezét a hátán összefogva. Azután megáll a dívány előtti asztalnál és eloltja a lámpát. A teremben félhomály lesz.)
(Egy idő múlva, hátul a kis tapéta-ajtón kopognak.)

博克曼
再见，威廉。
(佛尔达从左下。)
（博克曼站着对那关上的门呆望了会儿，作个姿势好像要把佛尔达尔叫回来，可是又改变主意，背着两手在屋里踱来踱去。随后，在沙发旁的桌子前站住，把灯熄灭。屋子变成半黑。过了片刻，壁衣门上有人敲了一下。）

BORKMAN
(ved bordet, farer sammen, vender sig og spørger højlydt).
Hvem er det, som banker?
(Intet svar; det banker igen.)

BORKMAN.
[At the table, starts, turns, and asks in a loud voice:]
Who is that knocking?
[No answer, another knock.]

BORKMAN.
(Ki az asztalnál áll, megrázkodik, megfordul és hangosan kérdi.)
Ki kopog?
(Semmi felelet; ismét kopogás.)

博克曼
（在桌旁，吃了一惊，转过身去，高声地）
谁在敲门？
（没人答话，又敲了一下。）

BORKMAN
(bliver stående).
Hvem er det? Kom ind!
(Ella Rentheim, med et tændt lys i hånden, kommer tilsyne i døren. Hun er klædt i sin sorte dragt, som før, med kåben kastet løst over skuldrene.)

BORKMAN.
[Without moving.]
Who is it? Come in!
[ELLA RENTHEIM, with a lighted candle in her hand, appears in the doorway. She wears her black dress, as before, with her cloak thrown loosely round her shoulders.]

BORKMAN.
(Megáll.)
Ki van ott? Szabad!
(Rentheim Ella megjelenik az ajtóban, égő gyertyával a kezében. Ugyanaz a fekete bársony ruha van rajta, mint előbb, köpenye vállára vetve.)

博克曼
（身子不动）
谁？进来！
（艾勒·瑞替姆手里拿着一支点着的蜡烛在门口出现。她还是穿着那件黑丝绒衣服，外氅松松地披在肩膀上。）

BORKMAN
(stirrer på hende).
Hvem er De? Hvad vil De mig!

BORKMAN.
[Staring at her.]
Who are you? What do you want with me?

BORKMAN.
(Rámered a szeme.)
Kicsoda ön? Mit akar ön tőlem?

博克曼
（瞪眼瞧她）你是谁？找我干什么？

ELLA RENTHEIM
(lukker døren efter sig og kommer nærmere).
Det er mig, Borkman.
(hun sætter lyset fra sig på pianoet og bliver stående der.)

ELLA RENTHEIM.
[Closes the door and advances.]
It is I, Borkman.
[She puts down the candle on the piano and remains standing beside it.]

ELLA.
(Az ajtót beteszi maga mögött és közelebb jön.)
Én vagyok, Borkman.
(A gyertyát a zongorára teszi és ott marad állva.)

艾勒·瑞替姆
（关上门，走上前来）
是我，博克曼。
(她把蜡烛搁在钢琴上，在琴旁站住。)

BORKMAN
(står som lynslagen, stirrer ufravendt på hende og hvisker halvhøjt).
Er det – er det Ella? Er det Ella Rentheim?

BORKMAN.
[Stands as though thunderstruck, stares fixedly at her, and says in a half-whisper.]
Is it--is it Ella? Is it Ella Rentheim?

BORKMAN.
(Mintha villám érte volna, olyan mereven áll, idegenül nézi és félhangon suttogja.)
Ez — Ella ez? Rentheim Ella ez?

博克曼
（大吃一惊，对她仔细打量，低声自语）
你是-- 艾勒吗？你是艾勒·瑞替姆吗？

ELLA RENTHEIM.
Ja. – Det er „din“ Ella, – som du kaldte mig før i tiden. Engang. For de mange – mange år siden.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it’s “your” Ella, as you used to call me in the old days; many, many years ago.

ELLA.
Igen. — A „te Ellád" a hogy régi időben neveztél. Akkor. Sok-sok esztendővel ezelőtt.

艾勒·瑞替姆
是，正是“你的”艾勒，许多年前你就是这么叫我的。

BORKMAN
(som før).
Ja, det er dig, Ella, – jeg ser det nu.

BORKMAN.
[As before.]
Yes, it is you Ella, I can see you now.

BORKMAN.
(Mint fönn.)
Igen, te Ella vagy, — most látom.

博克曼
（还是那样子）
对了，你是艾勒，现在我看出来了。

ELLA RENTHEIM.
Kan du kende mig igen?

ELLA RENTHEIM.
Can you recognise me?

ELLA.
Rám ismersz megint?

艾勒·瑞替姆
你还认识我吗？

BORKMAN.
Ja, nu begynder jeg at –

BORKMAN.
Yes, now I begin to----

BORKMAN.
Csakugyan, kezdelek már ismerni —

博克曼
认识，现在我渐渐地--

ELLA RENTHEIM.
Årene har taget hårdt og høstligt på mig, Borkman. Synes du ikke det?

ELLA RENTHEIM.
The years have told on me, and brought winter with them, Borkman. Do you not think so?

ELLA.
Az évek keményen, kíméletlenül bántak el velem Borkmann. Nem így látod te is?

艾勒·瑞替姆
年岁不饶人，我已经老了，博克曼。你说是不是？

BORKMAN
(tvungent).
Du er ble’t noget forandret. Sådan i første øjeblik –

BORKMAN.
[In a forced voice.]
You are a good deal changed--just at first glance.

BORKMAN.
(Megerőltetésébe kerül a beszéd.)
Megváltoztál némileg. Úgy első tekintetre.

博克曼
（不自然的声音）
你大改样子了--- 在乍一看的时候。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har ikke de mørke krøllerne nedover nakken nu. De, som du engang holdt så af at sno om dine fingre.

ELLA RENTHEIM.
There are no dark curls on my neck now--the curls you once loved to twist round your fingers.

ELLA. Nincsenek már meg vállaimra hulló barna fürteim. Azok a fürtök, miket egykor úgy szerettél az ujjaidra csavargatni.

艾勒·瑞替姆
现在我脖子上没有一圈儿一圈儿的黑头发了--- 从前你爱把它们绕在手指头上。

BORKMAN
(hurtig).
Rigtig! Nu ser jeg det, Ella. Du har forandret frisuren.

BORKMAN.
[Quickly.]
True! I can see now, Ella, you have done your hair differently.

BORKMAN.
(Hirtelen.)
Csakugyan, most látom Ella, megváltoztattad a hajviseletedet.

博克曼
（急忙接嘴）
对！现在我看出来了，艾勒，你的头发跟从前梳的不一样了。

ELLA RENTHEIM
(med et trist smil).
Akkurat. Det er frisuren, som gør det.

ELLA RENTHEIM.
[With a sad smile.]
Precisely; it is the way I do my hair that makes the difference.

ELLA.
(Fájó mosolylyal.)
Ezt eltaláltad, a hajviselet teszi.

艾勒·瑞替姆
（凄然一笑）
一点儿都不错，不同的地方就在头发式样上。

BORKMAN
(afledende).
Jeg vidste ellers ikke af, at du var her på disse kanter af landet.

BORKMAN.
[Changing the subject.]
I had no idea that you were in this part of the world.

BORKMAN.
(Elterelve.)
Különben — nem tudtam, hogy te ezen a vidéken vagy.

博克曼
（换题目）
我没想到你住在本地。

ELLA RENTHEIM.
Jeg er også så nylig kommen.

ELLA RENTHEIM.
I have only just arrived.

ELLA.
Csak éppen most érkeztem ide.

艾勒·瑞替姆
我不过是刚来。

BORKMAN.
Hvorfor er du rejst hidover, – nu, ved vintertid?

BORKMAN.
Why have you come all this way now, in winter?

BORKMAN.
Mért utaztál ide, — most télidején? —

博克曼
你为什么老远地上这儿来，又是在冬天？

ELLA RENTHEIM.
Det skal du få høre.

ELLA RENTHEIM.
That you shall hear.

ELLA.
Azt majd elmondom.

艾勒·瑞替姆
回头我告诉你。

BORKMAN.
Er det noget, du vil mig?

BORKMAN.
Is it me you have come to see?

BORKMAN.
Tőlem akarsz valamit?

博克曼
你是不是来看我？

ELLA RENTHEIM.
Dig også. Men skal vi tale om det, så må jeg begynde langt tilbage.

ELLA RENTHEIM.
You among others. But if I am to tell you my errand, I must begin far back.

ELLA.
Tőled is. Mielőtt azonban arról beszélnénk, messziről kell kezdenem.

艾勒·瑞替姆
你是其中的一个。不过，如果我要告诉你我是为什么来的，我就得从头说起。

BORKMAN.
Du er visst træt.

BORKMAN.
You look tired.

BORKMAN.
Te bizonyosan fáradt vagy.

博克曼
看你的样子很累。

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg er træt.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I am tired.

ELLA.
Igen, fáradt vagyok.

艾勒·瑞替姆
不错，我是累了。

BORKMAN.
Vil du ikke sætte dig? Der, – i sofaen.

BORKMAN.
Won’t you sit down? There on the sofa.

BORKMAN.
Nem akarsz leülni? Oda — a divánra.

博克曼
你坐下好不好？坐在那边沙发上。

ELLA RENTHEIM.
Jo tak. Jeg trænger til at sidde.
(hun går over til højre og sætter sig i det forreste sofahjørne. Borkman står ved bordet med hænderne på ryggen og ser på hende. Kort taushed.)

ELLA RENTHEIM.
Yes, thank you; I need rest.
[She crosses to the right and seats herself in the furthest forward corner of the sofa. BORKMAN stands beside the table with his hands behind his back looking at her. A short silence.]

ELLA.
Köszönöm. Már csak le kell ülnöm.
(Jobbra megy és a diván sarkába leül. Borkman az asztalnál áll, kezei a hátán és nézi. Rövid szünet.)

艾勒·瑞替姆
好，谢谢。我是要休息休息。
(她走到右边，在沙发最靠前的角里坐下。博克曼站在桌旁，背着手瞧她。片刻无言。)

ELLA RENTHEIM.
Det er usigelig længe siden vi to mødtes, ansigt til ansigt, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
It seems an endless time since we two met, Borkman, face to face.

ELLA.
Szörnyű rég volt, hogy így álltunk egymás előtt szemtől szembe, Borkman.

艾勒·瑞替姆
博克曼，咱们俩好像不知多少年没见面了。

BORKMAN
(mørk).
Længe, længe siden. Alt det forfærdelige ligger imellem.

BORKMAN.
[Gloomily.]
It is a long, long time. And terrible things have passed since then.

BORKMAN.
(Sötéten.)
Régen, régen volt. Mind az a borzalom közötte fekszik.

博克曼
（伤心）
好久好久了。可怕的事情也经历过不少了。

ELLA RENTHEIM.
Et helt menneskeliv ligger imellem. Et forspildt menneskeliv.

ELLA RENTHEIM.
A whole lifetime has passed--a wasted lifetime.

ELLA.
Egy egész emberélet fekszik közte. Egy elveszett emberélet.

艾勒·瑞替姆
整整一生过去了--- 一生白糟蹋了。

BORKMAN
(ser hvasst på hende).
Forspildt!

BORKMAN.
[Looking keenly at her.]
Wasted!

BORKMAN.
(Mogorván.)
Elveszett!

博克曼
（仔细瞧她）
白糟蹋了？

ELLA RENTHEIM.
Ja, just forspildt. For os begge.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I say wasted--for both of us.

ELLA.
Elveszett. Mindkettőnk számára.

艾勒·瑞替姆
对了，白槽蹋了--- 咱们俩都一样。

BORKMAN
(i kold forretningstone).
Jeg eragter ikke mit liv som forspildt endnu.

BORKMAN.
[In a cold business tone.]
I cannot regard my life as wasted yet.

BORKMAN.
(Hideg, üzleti hangon.)
Én még nem tekintem az életemet elveszettnek.

博克曼
（冷静而认真的口气）
目前我还不能说我的一生是白糟蹋了。

ELLA RENTHEIM.
Nå, men mit liv da?

ELLA RENTHEIM.
And what about mine?

ELLA.
Nos, jól van, hanem az én életem?

艾勒·瑞替姆
那么我的呢？

BORKMAN.
Der har du selv skylden, Ella.

BORKMAN.
There you have yourself to blame, Ella.

BORKMAN.
Annak te magad vagy az oka, Ella.

博克曼
你只能埋怨自己，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(med et ryk).
Og det siger du!

ELLA RENTHEIM.
[With a start.]
And you can say that?

ELLA.
(Egy önkénytelen mozdulattal.)
És ezt te mondod!

艾勒·瑞替姆
（吃了一惊）
你居然会说这句话？

BORKMAN.
Du kunde så godt ble’t lykkelig uden mig.

BORKMAN.
You could quite well have been happy without me.

BORKMAN.
Te nagyon boldogulhattál volna nélkülem.

博克曼
没有我，你本来也可以很快活。

ELLA RENTHEIM.
Tror du det?

ELLA RENTHEIM.
Do you believe that?

ELLA.
Azt hiszed?

艾勒·瑞替姆
这是你的真心话吗？

BORKMAN.
Ifald du bare selv havde villet.

BORKMAN.
If you had made up your mind to.

BORKMAN.
Csak te magad is akartad volna.

博克曼
只要当初你有决心。

ELLA RENTHEIM
(bittert).
Ja jeg véd jo nok, at der stod en anden parat til at ta’ imod mig –

ELLA RENTHEIM.
[Bitterly.]
Oh, yes, I know well enough there was some one else ready to marry me.

ELLA.
(Keserűen.)
Azt igenis tudom, hogy egy másvalaki kész volt elvenni engem ...

艾勒·瑞替姆
（伤心）
嗯，不错，我知道那时候另外有个人愿意跟我结婚。

BORKMAN.
Men ham viste du væk –

BORKMAN.
But you rejected him.

BORKMAN.
De azt elutasítottad.

博克曼
可是你不要他。

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg gjorde det.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I did.

ELLA.
Azt cselekedtem.

艾勒·瑞替姆
对了，我不要他。

BORKMAN.
Gang på gang viste du ham væk. År efter år –

BORKMAN.
Time after time you rejected him. Year after year----

BORKMAN.
Egyre-másra elutasítottad. Évről-évre —

博克曼
你一次一次地拒绝他。一年一年地---

ELLA RENTHEIM
(hånligt).
– år efter år viste jeg lykken fra mig, mener du vel?

ELLA RENTHEIM.
[Scornfully.]
Year after year I rejected happiness, I suppose you think?

ELLA.
(Gúnyosan.)
Évről-évre utasítottam el magamtól a boldogságot, nemde?

艾勒·瑞替姆
（鄙夷地）
我一年一年地把幸福推出去，你大概是这意思吧？

BORKMAN.
Du kunde så godt ble’t lykkelig med ham også. Og da havde jeg været frelst.

BORKMAN.
You might perfectly well have been happy with him. And then I should have been saved.

BORKMAN.
Te igen boldog lehettél volna Ö vele is. És én meg lettem volna mentve.

博克曼
你跟他过日子可以很快活，并且我也可以不遭殃了。

ELLA RENTHEIM.
Du? –

ELLA RENTHEIM.
You?

ELLA.
Te? —

艾勒·瑞替姆
你？

BORKMAN.
Ja, da havde du frelst mig, Ella.

BORKMAN.
Yes, you would have saved me, Ella.

BORKMAN.
Azzal megmentettél volna, Ella.

博克曼
对了，艾勒，那么一来，你就可以保全我了。

ELLA RENTHEIM.
Hvorledes mener du det?

ELLA RENTHEIM.
How do you mean?

ELLA.
Hogy érted ezt?

艾勒·瑞替姆
你这话什么意思？

BORKMAN.
Han trode, det var mig, som stod bagved dine afvisninger, – dine evige afslag. Og så tog han hævn. For det kunde han så let, – han, som havde alle mine uforbeholdne, tillidsfulde breve i sit værge. Dem gjorde han brug af, – og så var det ude med mig – indtil videre da. Se, alt det er du skyld i, Ella!

BORKMAN.
He thought I was at the bottom of your obstinacy--of your perpetual refusals. And then he took his revenge. It was so easy for him; he had all my frank, confiding letters in his keeping. He made his own use of them; and then it was all over with me--for the time, that is to say. So you see it is all your doing, Ella!

BORKMAN.
Ő azt hitte, én állok útjában. Hogy én vagyok az oka örökös elutasittatásának. Es boszút állt. Mert ez oly könnyű volt neki, — neki, a ki valamennyi, minden tartozásnélküli bizalmas levelemet megőrizte! Fölhasználta őket és, - és nekem végem volt, - legalább egyelőre. Látod Ella, hogy mindennek te vagy az oka!

博克曼
他以为你执意不答应，再三拒绝他，都是我在背后撺掇的。因此他要报复。他要报复很容易，我的机密信件都在他手里。他把那些材料随便摆布了一下，我就垮台了-- 只是暂时垮台，这就是说。你看，这都是你闹出来的，艾勒！

ELLA RENTHEIM.
Se, se, Borkman, – når det kommer til stykket, så er det kanske mig, som står i skyld og gæld til dig.

ELLA RENTHEIM.
Oh indeed, Borkman. If we look into the matter, it appears that it is I who owe you reparation.

ELLA.
No nézze meg az ember Borkman, — talán bizony ugy áll a dolog, hogy én vagyok a te adósod.

艾勒·瑞替姆
嗯，真的，博克曼。如果咱们仔细想一下，好像我应该对你赔偿损失。

BORKMAN.
Som man ta’r det. Jeg véd godt alt det, jeg har at takke dig for. Du lod gården her, hele eiendommen, tilslå dig ved auktionen. Stilled huset fuldt til rådighed for mig og for – for din søster. Du tog Erhart til dig, – og sørged for ham i alle måder –

BORKMAN.
It depends how you look at it. I know quite well all that you have done for us. You bought in this house, and the whole property, at the auction. You placed the house entirely at my disposal--and your sister too. You took charge of Erhart, and cared for him in every way----

BORKMAN.
A hogy épen vesszük. Én nagyon jól tudom, mi mindent köszönhetek neked. Te ezt a jószágot itt, az egész birtokot, megvétteted az árverésen. Te az egész házat nekem és - és a nővérednek rendelkezésére bocsátottad. Te magadhoz vetted Erhardot, gondoskodtál róla minden tekintetben.

博克曼
那也在乎怎么看法。你替我们出的力我都知道。拍卖的时候，你把这所房子以及全部财产都买到了手里。你把这所房子交给我-- 和你姐姐-- 自由处置。你还抚养遏哈特，尽心照管他。

ELLA RENTHEIM.
– så længe jeg fik lov til det –

ELLA RENTHEIM.
As long as I was allowed to----

ELLA.
A meddig meg volt engedve.

艾勒·瑞替姆
只要别人许我这样做一天---

BORKMAN.
– fik lov af din søster, ja. Jeg har aldrig blandet mig ind i disse huslige spørgsmål. – Som jeg vilde sagt, – jeg véd, hvad du har ofret for mig og for din søster. Men du kunde også gøre det, Ella. Og du skal vel huske på, at der var mig, som satte dig i stand til at kunne det.

BORKMAN.
By your sister, you mean. I have never mixed myself up in these domestic affairs. As I was saying, I know all the sacrifices you have made for me and for your sister. But you were in a position to do so, Ella; and you must not forget that it was I who placed you in that position.

BORKMAN.
Azaz a nővéred részéről meg volt engedve. Én ezekbe a házi ügyekbe sohasem avatkoztam bele. — Tehát a mint mondani akartam, én tudom, hogy micsoda áldozatot hoztál nekem és nővérednek. Csakhogy meg is tehetted Ella. És nem szabad elfelejtened, hogy én voltam az, a ki abba a helyzetbe juttattalak, hogy ezt meg is tehesd.

博克曼
你是指你姐姐说。我从来不过问这些家务事。我刚说过，你在我和你姐姐身上出的那些力我都知道。可是你有那份力量，艾勒。并且你别忘了，给你那份力量的人就是我。

ELLA RENTHEIM
(oprørt).
Der fejler du storlig, Borkman! Det var mit inderste, varmeste sind og hjerte for Erhart, – og for dig også, – det var det, som drev mig!

ELLA RENTHEIM.
[Indignantly.]
There you make a great mistake, Borkman! It was the love of my inmost heart for Erhart--and for you too--that made me do it!

ELLA.
(Fellázadva.)
Rettenetesen csalódol Borkman! A szivem legmélyéből fakadó vonzalom volt Erhard iránt, — és te irántad is, — ez volt, a mi arra inditott, hogy megtegyem.

艾勒·瑞替姆
（生气）
博克曼，这话你完全说错了！我肯那么出力是因为我真心爱遏哈特-- 并且也真心爱你。

BORKMAN
(afbrydende).
Kære, lad os ikke komme ind på følelser og sligt noget. Jeg mener naturligvis, at når du handled, som du gjorde, så var det mig, som gav dig evnen til det.

BORKMAN.
[Interrupting.]
My dear Ella, do not let us get upon questions of sentiment and that sort of thing. I mean, of course, that if you acted generously, it was I that put it in your power to do so.

BORKMAN.
(Felbeszakitja beszédét.)
Édes Ella, ne bocsátkozzunk holmi érzelmekbe és efélékbe belé. A mit mondtam, azt természetesen úgy értettem, hogy ha te úgy cselekedtél, hát én voltam az, a ki téged erre képessé tettelek.

博克曼
（打断她的话）
我的好艾勒，咱们别牵扯感情问题什么的。当然，我的意思是，你能那么慷慨，那是我给你的力量。

ELLA RENTHEIM
(smiler).
Hm, evnen, evnen –

ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
H’m! In my power----

ELLA.
(Mosolyog.)
Hm, képessé, képessé —

艾勒·瑞替姆
（微笑）
哼！你给我的力量！

BORKMAN
(ildfuldt).
Ja, netop evnen! Da det store, afgørende slag skulde stå, – da jeg ikke kunde spare hverken slægt eller venner, – da jeg måtte gribe – og altså greb til millionerne, som var betroet mig, – da sparte jeg alt det, som dit var, alt, hvad du ejed og havde, – skønt jeg kunde ta’t og lånt det – og brugt det – ligesom alt det øvrige!

BORKMAN.
[Warmly.]
Yes, put it in your power, I say! On the eve of the great decisive battle--when I could not afford to spare either kith or kin--when I had to grasp at--when I did grasp at the millions that were entrusted to me--then I spared all that was yours, every farthing, although I could have taken it, and made use of it, as I did of all the rest!

BORKMAN.
(Tüzesen.)
Igenis, éppen hogy képessé! Mikor a nagy, döntő ütközet előtt állottam, — mikor sem rokont, sem barátot nem kímélhettem — mikor a milliókhoz, melyek rám voltak bizva hozzá, kellett nyulnom — és tehát hozzá is nyultam — akkor mindazt megkiméltem, a mi a tied volt, egész vagyonodat, — noha éppen úgy elkölcsönözhettem — és fölhasználhattam volna, - mint a többit mind.

博克曼
（兴奋）
是啊，我给你的力量！在那场大决战快要开始的时候--- 那时候亲戚朋友我一概顾不得啦-- 那时候我只能挪用，并且确实挪用了别人托付给我的几百万产业，然而凡是你的产业我一概没动，一个钱也没动。虽然我也可以挪用，像我挪用别人的产业一样！

ELLA RENTHEIM
(kold og rolig).
Det er sandt og rigtig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
[Coldly and quietly.]
That is quite true, Borkman.

ELLA.
(Hidegen, nyugodtan.)
Ez tökéletesen igaz Borkman.

艾勒·瑞替姆
（冷静地）
这话不假，博克曼。

BORKMAN.
Det er det. Og derfor, – da de så kom og tog mig, – så fandt de også alt dit urørt i bankens kælder.

BORKMAN.
Yes it is. And that was why, when they came and took me, they found all your securities untouched in the strong-room of the bank.

BORKMAN.
Mindenesetre. Azért aztán — mikor jöttek és elvittek — akkor meg is találtak a bankban mindent, a mi a tied volt, érintetlenül.

博克曼
确是真的。所以他们来抓我的时候，发现你的证券在银行保险库里丝毫没动。

ELLA RENTHEIM
(ser hen på ham).
Jeg har så tidt tænkt på det, – hvorfor sparte du egentlig alt det, som mit var? Og bare det alene?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him.]
I have often and often wondered what was your real reason for sparing all my property? That, and that alone.

ELLA.
(Tekintetét rászegzi.)
Annyiszor gondolkoztam felőle, — miért kímélted te tulajdonképpen meg mindazt, a mi az enyém volt? és csupán csak azt?

艾勒·瑞替姆
（瞧着他）
我时常纳闷，你保全我那份产业究竟是什么理由？为什么单单保全我那一份？

BORKMAN.
Hvorfor?

BORKMAN.
My reason?

BORKMAN.
Miért?

博克曼
我的理由？

ELLA RENTHEIM.
Ja, hvorfor? Sig mig det.

ELLA RENTHEIM.
Yes, your reason. Tell me.

ELLA.
Igen, miért? Mondd.

艾勒·瑞替姆
对了，你的理由。告诉我。

BORKMAN
(hårdt og hånligt).
Du tænker kanske, at det var for at jeg kunde ha’ noget at falde tilbage på – om det skulde gå galt?

BORKMAN.
[Harshly and scornfully.]
Perhaps you think it was that I might have something to fall back upon, if things went wrong?

BORKMAN.
(Keményen, gúnyosan.)
Talán azt hiszed, azért tettem, hogy legyen valamire támaszkodnom — ha a dolog ferdén ütne ki?

博克曼
（态度轻慢、粗暴）
也许你以为我想给自己留个退步，万一事情不妙的话？

ELLA RENTHEIM.
Å nej, du, – det tænkte du visst ikke på i de dage.

ELLA RENTHEIM.
Oh no, I am sure you did not think of that in those days.

ELLA.
Ó nem, — arra te bizonyos, hogy nem gondoltál abban az időben.

艾勒·瑞替姆
噢，那倒不是，我确知道那时候你想不到这上头。

BORKMAN.
Aldrig! Jeg var så uryggelig sikker på sejren.

BORKMAN.
Never! I was so absolutely certain of victory.

BORKMAN.
Sohasem! Sziklaszilárdan építettem győzelmemre.

博克曼
绝对想不到！我拿得稳一定会成功。

ELLA RENTHEIM.
Ja, men hvorfor så alligevel –?

ELLA RENTHEIM.
Well then, why was it that----?

ELLA.
Igen. de hát akkor miért?

艾勒·瑞替姆
那么你为什么--- ？

BORKMAN
(trækker på skuldrene).
Herregud, Ella, – det er ikke så godt at huske bevæggrunde, som er en snes år gamle. Jeg husker bare, at når jeg gik der ensom og tumled i stilhed med alle de store foretagender, som skulde sættes i værk, så syntes jeg, at jeg var tilmode ligesom jeg kunde tænke mig en luftskipper. Gik der i de søvnløse nætter og fyldte en kæmpeballon og skulde til at sejle udover et usikkert, farefuldt verdenshav.

BORKMAN.
[Shrugging his shoulders.]
Upon my soul, Ella, it is not so easy to remember one’s motives of twenty years ago. I only know that when I used to grapple, silently and alone, with all the great projects I had in my mind, I had something like the feeling of a man who is starting on a balloon voyage. All through my sleepless nights I was inflating my giant balloon, and preparing to soar away into perilous, unknown regions.

BORKMAN.
(Vállat von.)
Édes Istenem, Ella, — nem olyan könnyű az embernek, húsz esztendős inditó okokról, számot adni magának. Csak arra emlékszem, hogy mikor ott egyedül jártam-keltem, és a csöndességben terveket koholtom mindazokia a nagyvállalatokra miket munkába akartam venni, akkor olyanformán éreztem magamat, mint a hogy elképzeltem, hogy körülbelül egy léghajós érezheti magát. Álmatlan éjszakáimon úgy tetszett, mintha egy óriás léggömböt töltenék meg és kiszállandó volnék egy bizonytalan, veszélylyel teljes világtengerre.

博克曼
（耸耸肩膀）
说老实话，艾勒，要记住二十年前做事的动机可不容易啊。我只知道，每逢独自静静地盘算我那些大计划的时候，我心里的滋味好像是个正要坐着气球出去旅行的人。夜里睡不着觉的时候，我把气球打足了气，准备飞到危险荒凉、没人知道的地区。

ELLA RENTHEIM
(smiler).
Du, som aldrig tvilte på sejren?

ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
You, who never had the least doubt of victory?

ELLA.
(Mosolyog.)
Te, a ki sohasem kételkedtél a győzelemben?

艾勒·瑞替姆
（含笑）
你不是素来抱着必胜之心吗？

BORKMAN
(utålmodig).
Menneskene er slig, Ella. De både tviler og de tror på den samme ting. (hen for sig.) Og derfor var det vel, at jeg ikke vilde ha’ dig og dit med mig i ballonen.

BORKMAN.
[Impatiently.]
Men are made so, Ella. They both doubt and believe at the same time. [Looking straight before him.] And I suppose that was why I would not take you and yours with me in the balloon.

BORKMAN.
(Türelmetlenül.)
Ilyenek az emberek, Ella. Kétkednek és hisznek egy és ugyanazon idöben. (Maga elé.) És annak kellett az okának lenni, a miért téged és azt, ami a tied nem akartam magammal vinni a léghajóba.

博克曼
（不耐烦）
男人生来就这样，艾勒。他们有信心，同时也怀疑。（眼睛瞧着前面）我不愿意把你和你产业带上气球去，大概就为这理由。

ELLA RENTHEIM
(i spænding).
Hvorfor, spør’ jeg! Sig, hvorfor!

ELLA RENTHEIM.
[Eagerly.]
Why, I ask you? Tell me why!

EIIa.
(Feszülten.)
Miért, azt kérdem. Mondd meg miért?!

艾勒·瑞替姆
（急切地）
为什么？我问你。快说！

BORKMAN
(uden at se på hende).
En ta’r ikke gerne det dyreste med ombord på slig færd.

BORKMAN.
[Without looking at her.]
One shrinks from risking what one holds dearest on such a voyage.

BORKMAN.
(A nélkül, hogy ránézne.)
Az ember nem örömest viszi magával hajójába legdrágábbját, az ilyen útra.

博克曼
（眼睛不瞧她）
一个人在这样冒险旅行的时候，不能不顾惜他最宝贵的东西。

ELLA RENTHEIM.
Du havde jo det dyreste med ombord. Selve din fremtids liv –

ELLA RENTHEIM.
You had risked what was dearest to you on that voyage. Your whole future life----

ELLA.
De a te hajódban veled volt a legdrágább. Egész jövendő életed —

艾勒·瑞替姆
在那次旅行的时候，你并没顾惜你最宝贵的东西。你的未来的全部生命--

BORKMAN.
Livet er ikke altid det dyreste.

BORKMAN.
Life is not always what one holds dearest.

BORKMAN.
Az élet nem mindig a legdrágább.

博克曼
生命不一定总是最宝贵的东西。

ELLA RENTHEIM
(åndeløs).
Stod det slig for dig dengang?

ELLA RENTHEIM.
[Breathlessly.]
Was that how you felt at that time?

ELLA.
(Lélegzet nélkül.)
Neked akkor ugy tetszett?

艾勒·瑞替姆
（屏住呼吸）这是你在那时候的想法吗？

BORKMAN.
Det forekommer mig så.

BORKMAN.
I fancy it was.

BORKMAN.
Mintha úgy tetszett volna.

博克曼
大概是吧。

ELLA RENTHEIM.
At jeg var det dyreste, du vidste?

ELLA RENTHEIM.
I was the dearest thing in the world to you?

ELLA.
Mintha én lettem volna neked a legdrágább?

艾勒·瑞替姆
那时候我是你世界上最宝贵的东西？

BORKMAN.
Ja, der svæver mig for noget sligt.

BORKMAN.
I seem to remember something of the sort.

BORKMAN.
Olyanformán volt.

博克曼
我仿佛记得是这样。

ELLA RENTHEIM.
Og dengang var der dog gået år og dag hen, efter at du havde sveget mig – og giftet dig med – med en anden!

ELLA RENTHEIM.
And yet years had passed since you had deserted me--and married-- married another!

ELLA.
Pedig akkor már jó ideje volt, hogy cserben hagytál — és elvettél egy másikat!

艾勒·瑞替姆
然而多少年前你就把我甩了--- 娶了--- 娶了另外一个人！

BORKMAN.
Sveget dig, siger du? Du forstår visst meget godt, at det var højere hensyn, – nå ja, andre hensyn da, – som tvang mig. Uden hans bistand kunde jeg ingen vej komme.

BORKMAN.
Deserted you, you say? You must know very well that it was higher motives--well then, other motives that compelled me. Without his support I could not have done anything.

BORKMAN.
Téged cserben hagytalak, mondod? Te bizonyosan igen jól érted, hogy magasabb tekintetekből történt, — no igen, hát más tekintetekből, a melyek rákényszeritettek. Az ő támogatása nélkül nem haladhattam előre.

博克曼
我把你甩了，你说？你心里一定明白，那时候有更远大的打算--- 有别的打算逼着我那么办。如果没有他的支持，我什么事都做不成。

ELLA RENTHEIM
(bekæmper sig).
Altså sveget mig af – højere hensyn.

ELLA RENTHEIM.
[Controlling herself.]
So you deserted me from--higher motives.

ELLA.
(Magát legyőzve.)
Cserben hagytál tehát magasabb tekintetek miatt.

艾勒·瑞替姆
（勉强隐忍）
所以你甩掉我，是为了--- 更远大的打算。

BORKMAN.
Jeg kunde ikke undvære hans hjælp. Og han satte dig som pris for hjælpen.

BORKMAN.
I could not get on without his help. And he made you the price of helping me.

BORKMAN.
Nem nélkülözhettem a segítségét. És ő téged követelt a segítsége dijában.

博克曼
没有他的帮助，我的事业没法进行。他要求我把你作为帮助我的代价。

ELLA RENTHEIM.
Og du betalte prisen. Fuldt ud. Uden prutning.

ELLA RENTHEIM.
And you paid the price. Paid it in full--without haggling.

ELLA.
És te megfizetted az árt. A teljes összeget. Alku nélkül.

艾勒·瑞替姆
你就付了代价。全数付出，也不还价。

BORKMAN.
Havde ikke noget valg. Måtte sejre eller falde.

BORKMAN.
I had no choice. I had to conquer or fall.

BORKMAN.
Nem maradt választásom. Győznöm kellett, vagy elbuknom.

博克曼
我没有第二条路。我不成功，就得失败。

ELLA RENTHEIM
(med bævende stemme, ser på ham).
Kan det være sandt, som du siger, at jeg dengang var dig det dyreste i verden?

ELLA RENTHEIM.
[In a trembling voice, looking at him.]
Can what you tell me be true--that I was then the dearest thing in the world to you?

ELLA.
(Remegő hangon, mialatt nézi.)
Dehát aztán igaz az, a mit az imént mondtál, hogy akkor én voltam neked a legdrágábbad a világon.

艾勒·瑞替姆
（声音发颤，眼睛盯着他）
你说我是你世界上最宝贵的东西--- 这话是不是真的？

BORKMAN.
Både dengang og siden, – længe, længe bagefter.

BORKMAN.
Both then and afterwards--long, long, after.

BORKMAN.
Akkor is, mint később, — még soká, soká azután.

博克曼
在当时，在后来-- 在后来许多许多年里，都是真的。

ELLA RENTHEIM.
Og så tusked du mig bort alligevel. Købslog om din kærligheds ret med en anden mand. Solgte min kærlighed for en – for en bankchefspost!

ELLA RENTHEIM.
But you bartered me away none the less; drove a bargain with another man for your love. Sold my love for a--for a directorship.

ELLA.
És ennek dacára áruba bocsátottal. Alkudoztál a szerelmed jogáért egy másik emberrel. Eladtad az én szerelmemet egy bankigazgatói állásért!

艾勒·瑞替姆
可是你仍然把我出卖了，用你的爱情去跟别人做交易。你出卖我对你的爱情，去换一个--- 一个总经理的职位。

BORKMAN
(mørk og bøjet).
Den tvingende nødvendighed var over mig, Ella.

BORKMAN.
[Gloomily and bowed down.]
I was driven by inexorable necessity, Ella.

BORKMAN.
(Sötéten lehorgasztott fejjel.)
A kényszerítő szükség parancsolta, Ella.

博克曼
（伤心，低头）
我实在是万不得已，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(rejser sig vildt og dirrende fra sofaen).
Forbryder!

ELLA RENTHEIM.
[Rises from the sofa, quivering with passion.]
Criminal!

ELLA.
(Fölemelkedik a divánról, vad remegő izgalommal.)
Te gonosztevő! Te!

艾勒·瑞替姆（从沙发上站起来，气得发抖）罪人！

BORKMAN
(farer sammen, men behersker sig).
Det ord har jeg hørt før.

BORKMAN.
[Starts, but controls himself.]
I have heard that word before.

BORKMAN.
(Összerázkodik, de erőt vesz magán.)
Ezt a szót már azelőtt is hallottam.

博克曼
（吃惊，可是隐忍着）
这个字眼我从前听见过。

ELLA RENTHEIM.
Å, tro aldrig, at jeg sigter til, hvad du kan ha’ forbrudt imod lands lov og ret! Hvad brug du har gjort af alle disse aktiebreve og obligationer – eller hvad det var for noget, – hvad tror du, jeg bryr mig om det! Havde jeg fåt lov at stå dig nær, da alt styrted sammen over dig –

ELLA RENTHEIM.
Oh, don’t imagine I’m thinking of anything you may have done against the law of the land! The use you made of all those vouchers and securities, or whatever you call them--do you think I care a straw about that! If I could have stood at your side when the crash came----

ELLA.
Ó, csak azt ne hidd, hogy arra célzok, a mit, talán a törvény ellen vétettél. Mit gondolsz, mit törődöm én azzal, hogy te mire fordítottad azokat a kötelezvényeket, meg részvényeket, vagy micsodák voltak! Ó bár melletted állhattam volna akkor, mikor minden összeomlott a fejed fölött.

艾勒·瑞替姆
你不要以为我说的是你那些违犯法律的行为！你在账单、证券、还有别的事情上头搞的把戏-- 都丝毫不在我心上！如果乱子发作的时候，我能在你身边的话--

BORKMAN
(spændt).
Hvad da, Ella?

BORKMAN.
[Eagerly.]
What then, Ella?

BORKMAN.
(Feszült figyelemmel.)
S mi lett volna akkor, Ella?

博克曼
（急切地）
怎么样，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Tro mig, jeg skulde båret det så gladelig med dig. Skammen, ødelæggelsen, – alt, alt skulde jeg ha’ hjulpet dig at bære –

ELLA RENTHEIM.
Trust me, I should have borne it all so gladly along with you. The shame, the ruin--I would have helped you to bear it all--all!

ELLA.
Hidd el nekem, örömmel viseltem volna veled a szégyent, a megsemmisülést, — mindent, mindent segítettem volna elviselni. —

艾勒·瑞替姆
我一定会高高兴兴跟你一同担当。那番耻辱，那次破产--- 我都愿意帮你担当--- 全部担当！

BORKMAN.
Havde du villet det? Kunnet det?

BORKMAN.
Would you have had the will--the strength?

BORKMAN.
Te akartad volna? Vagy birtad volna?

博克曼
你有那种意志，那种魄力吗？

ELLA RENTHEIM.
Både villet og kunnet det. For dengang kendte jeg jo ikke din store, forfærdelige forbrydelse –

ELLA RENTHEIM.
Both the will and the strength. For then I did not know of your great, your terrible crime.

ELLA.
Akartam és bírtam volna. Hiszen akkor még semmit sem tudtam a te nagy, a te szörnyű gonosztettedről.

艾勒·瑞替姆
意志，魄力，两样都有，因为那时候我还不知道你犯下了弥天大罪。

BORKMAN.
Hvilken! Hvad sigter du til?

BORKMAN.
What crime? What are you speaking of?

BORKMAN.
Melyikről? Mire célozol?

博克曼
什么罪？你指什么说？

ELLA RENTHEIM.
Jeg sigter til den forbrydelse, som der ingen tilgivelse er for.

ELLA RENTHEIM.
I am speaking of that crime for which there is no forgiveness.

ELLA.
Arra a bűntettre célozok, a melyre nincs bocsánat.

艾勒·瑞替姆
我指的是那桩万恶不赦的罪恶。

BORKMAN
(stirrer på hende).
Du må være fra dig selv.

BORKMAN.
[Staring at her.]
You must be out of your mind.

BORKMAN.
(Rámered.)
Te megőrültél.

博克曼
（瞪眼瞧她）
你一定是疯了。

ELLA RENTHEIM
(træder nærmere).
Du er en morder! Du har begået den store dødssynd!

ELLA RENTHEIM.
[Approaching him.]
You are a murderer! You have committed the one mortal sin!

ELLA.
(Közeledik hozzá.)
Te gyilkos vagy! Te elkövetted a nagy, halálos bűnt!

艾勒·瑞替姆
（走近）
你是个杀人的凶犯！你犯了独一无二的大罪！

BORKMAN
(viger henover mod pianoet).
Raser du, Ella!

BORKMAN.
[Falling back towards the piano.]
You are raving, Ella!

BORKMAN.
(Hátrál tele a zongora felé)
Ella, te őrjöngsz!

博克曼
（向钢琴倒退）
你在说胡话，艾勒！

ELLA RENTHEIM.
Du har dræbt kærlighedslivet i mig. (nærmere mod ham.) Forstår du, hvad det vil sige? Der tales i bibelen om en gådefuld synd, som der ingen tilgivelse er for. Jeg har aldrig før kunnet begribe, hvad det var for noget. Nu begriber jeg det. Den store nådeløse synd, – det er den synd at myrde kærlighedslivet i et menneske.

ELLA RENTHEIM.
You have killed the love-life in me. [Still nearer him.] Do you understand what that means? The Bible speaks of a mysterious sin for which there is no forgiveness. I have never understood what it could be; but now I understand. The great, unpardonable sin is to murder the love-life in a human soul.

ELLA.
Te megölted bennem a szerelmet (Közeledik hozzá)
A biblia egy szörnyű, titokzatos bűnt említ, melyre nincs bocsánat. Sohasem bírtam eddig fölfogni, elképzelni, hogy mi lehet az. Most megértettem. A nagy, megbocsáthatatlan bűnt akkor követjük el, mikor valakiben megöljük a szerelmet.

艾勒·瑞替姆
你杀害了我心里的恋爱生活。（更走近些）你懂不懂这句话的意思？《圣经》里说过一桩神秘而不可饶恕的罪恶。我一直不懂那是怎么回事，可是现在我明白了。那桩不可饶恕的大罪就是杀害一个人的恋爱生活。

BORKMAN.
Og det siger du, jeg har gjort?

BORKMAN.
And you say I have done that?

BORKMAN.
És én azt követtem volna el?

博克曼
你说我犯这桩大罪？

ELLA RENTHEIM.
Du har gjort det. Jeg har aldrig rigtig vidst, hvad der egentlig var vederfaret mig, før nu ikveld. Det, at du svigted mig og vendte dig til Gunhild istedet, – det tog jeg bare sådan som en almindelig ustadighed fra din side. Og som en følge af hjerteløse kunstgreb fra hendes. Og jeg tror næsten, jeg foragted dig en smule – trods alt. – Men nu ser jeg det! Du sveg den kvinde, du elsked! Mig, mig, mig! Det dyreste, du vidste i verden, det var du rede til at afhænde for vindings skyld. Det er dobbeltmordet, som du har gjort dig skyldig i! Mordet på din egen sjæl og på min!

ELLA RENTHEIM.
You have done that. I have never rightly understood until this evening what had really happened to me. That you deserted me and turned to Gunhild instead--I took that to be mere common fickleness on your part, and the result of heartless scheming on hers. I almost think I despised you a little, in spite of everything. But now I see it! You deserted the woman you loved! Me, me, me! What you held dearest in the world you were ready to barter away for gain. That is the double murder you have committed! The murder of your own soul and of mine!

ELLA.
Te azt követted el! Sohasem bírtam egészen jól megérteni, hogy tulajdonképpen mi is történt velem, mig végre ma este kinyílt a szemem. Hogy engem cserben hagyva Gunhildhoz pártoltál, — azt én egyszerűen állhatatlanságnak tekintettem, részedről és szívtelen fondorkodás eredményének az ő részéről. És majdnem azt hiszem, hogy némileg megvetettelek — mindennek dacára. - De most látom! Te azt az asszonyt hagytad cserben, a kit szerettél! Engem, engem, engem ! A mi neked legdrágább volt a világon, azt te kész voltál elcsereberélni, hogy hasznot húzz belőle. Ez az a kettős gyilkosság, a mit te elkövettél! A saját lelkeden és az enyémen!

艾勒·瑞替姆
是。到了今天晚上，我才确实了解我的真正遭遇。你把我甩掉，去找耿希尔得-- 这件事我从前以为只是你的三心二意-- 像平常男人一样-- 和她的无耻诡计的结果。不管怎么样，那时候我几乎有点瞧不起你。可是现在我看清楚了！你甩掉了你爱的女人！那个女人就是我，我，我！你愿意用你的世界上最宝贵的东西去换取利益。你犯的是双重谋杀罪！你残害了我的灵魂！

BORKMAN
(kold og behersket).
Hvor godt jeg kender dit lidenskabelige, utøjlede sind igen, Ella. Det er sagtens så rimeligt for dig at se sagen slig, som du gør. Du er jo kvinde. Og for dig lader det jo altså til, at du ikke véd, ikke la’r gælde nogen anden sag i hele verden.

BORKMAN.
[With cold self-control.]
How well I recognise your passionate, ungovernable spirit, Ella. No doubt it is natural enough that you should look at the thing in this light. Of course, you are a woman, and therefore it would seem that your own heart is the one thing you know or care about in this world.

BORKMAN.
(Hideg nyugalommal.)
Mennyire ráismerek megint a te szenvedélyes, fékezhetetlen természetedre, Ella. Előtted olyan természetesnek tetszik ebből a szempontból fogni föl a dolgot. Hiszen te asszony vagy. És ugy látszik, hogy te semmi egyébről nern tudsz, és semmi egyebet nem tartasz szentnek.

博克曼
（冷静地控制自己）
我很了解你的无法控制的热情，艾勒。你用这种眼光看事情，是不足为奇的。你是女人，所以你当然觉得只有自己的一颗心是世界上你最了解也最关切的东西。

ELLA RENTHEIM.
Nej, det gør jeg rigtignok ikke.

ELLA RENTHEIM.
Yes, yes it is.

ELLA.
Ebben tökéletesen igazad van.

艾勒·瑞替姆
不错，不错，正是这样。

BORKMAN.
Bare din egen hjertesag –

BORKMAN.
Your own heart is the only thing that exists for you.

BORKMAN.
Csupán a saját szívügyedet tekinted.

博克曼
你觉得，你自己的一颗心是唯一存在的东西。

ELLA RENTHEIM.
Bare den! Bare den! Det har du ret i.

ELLA RENTHEIM.
The only thing! The only thing! You are right there.

ELLA.
Csak azt! Csak azt! Ezt eltaláltad.

艾勒·瑞替姆
唯一的东西！唯一的东西！你这话说对了。

BORKMAN.
Men du får huske på, at jeg er en mand. Som kvinde var du mig det dyreste i verden. Men når endelig så må være, så kan dog en kvinde erstattes af en anden –

BORKMAN.
But you must remember that I am a man. As a woman, you were the dearest thing in the world to me. But if the worst comes to the worst, one woman can always take the place of another.

BORKMAN.
De azt nem szabad elfelejtened, hogy én férfi vagyok. Mint nő legdrágább voltál nekem a világon. De ha meg kell lenni, egy nőt végre is pótolhat egy másik —

博克曼
然而你别忘了，我是男人。把你当作女人看待，你是我世界上最宝贵的东西。可是事情到了没有办法的时候，一个女人总可以代替另外一个。

ELLA RENTHEIM
(ser på ham med et smil).
Gjorde du den erfaring, da du havde taget Gunhild til hustru?

ELLA RENTHEIM.
[Looks at him with a smile.]
Was that your experience when you had made Gunhild your wife?

ELLA.
(Mosolyogva pillant rá.)
Ezt a tapasztalatot tetted, mikor Gunhild a feleséged lett?

艾勒·瑞替姆
（对他一笑）
这就是你跟耿希尔得结婚的经验吗？

BORKMAN.
Nej. Men mine opgaver i livet hjalp mig til at bære det også. Alle magtens kilder i dette land vilde jeg gøre mig underdanige. Alt, hvad jord og fjeld og skog og hav rummed af rigdomme – det vilde jeg underlægge mig og skabe herredømme for mig selv og derigennem velvære for de mange, mange tusend andre.

BORKMAN.
No. But the great aims I had in life helped me to bear even that. I wanted to have at my command all the sources of power in this country. All the wealth that lay hidden in the soil, and the rocks, and the forests, and the sea-- I wanted to gather it all into my hands to make myself master of it all, and so to promote the well-being of many, many thousands.

BORKMAN.
Nem. Hanem életföladataim segítettek azt is elviselnem. A hatalom valamennyi forrását alattvalómmá akartam tenni. Minden gazdagságot, a mit a talaj, a hegyek, az erdők és a tenger magában rejt, azt mind hatalmamba akartam keríteni és jólétet szerezni általa sok, sok ezer embernek.

博克曼
不是。然而因为我胸中怀着大志，所以连这事我都能忍受。我想支配全国的资源。蕴藏在土地里、岩石里、森林里和海洋里的一切财富，我都想掌握在自己手里，都归我支配，为千千万万人谋幸福。

ELLA RENTHEIM
(fortabt i erindringen).
Jeg kender det. Så mangen aften, som vi talte om dine formål –

ELLA RENTHEIM.
[Lost in recollection.]
I know it. Think of all the evenings we spent in talking over your projects.

ELLA.
(Emlékeibe feledkezve.)
Tudom. Hány estén át beszélgettünk el a terveidről —

艾勒·瑞替姆
（回忆，出神）
我知道。你该记得，从前咱们常常整个晚上谈论你那些计划。

BORKMAN.
Ja, med dig kunde jeg tale, Ella.

BORKMAN.
Yes, I could talk to you, Ella.

BORKMAN.
Igen — teveled tudtam beszélni, Ella.

博克曼
对了，我可以跟你谈，艾勒。

ELLA RENTHEIM.
Jeg spøgte med dine planer og spurgte, om du vilde vække alle guldets slumrende ånder.

ELLA RENTHEIM.
I jested with your plans, and asked whether you wanted to awaken all the sleeping spirits of the mine.

ELLA.
Ingerkedtem veled, azt kérdeztem, vajjon az aranynak valamennyi alvó szellemét föl akarod-e ébreszteni.

艾勒·瑞替姆
我还取笑你的计划，并且问你是不是打算把在矿山里睡觉的一切精怪全都唤醒。

BORKMAN
(nikker).
Jeg kan huske det udtryk. (langsomt.) Alle guldets slumrende ånder.

BORKMAN.
[Nodding.]
I remember that phrase. [Slowly.] All the sleeping spirits of the mine.

BORKMAN.
(Bólint.)
Emlékszem a kifejezésre. (Lassan.) Az aranynak alvó szellemeit.

博克曼
（点头）
我记得那句话。（慢慢地）在矿山里睡觉的一切精怪。

ELLA RENTHEIM.
Men du tog det ikke for spøg. Du sa’: ja, ja, Ella, det er netop det, jeg vil.

ELLA RENTHEIM.
But you did not take it as a jest. You said: “Yes, yes, Ella, that is just what I want to do.”

ELLA.
De te nem vetted tréfára. Azt mondtad: úgy van Ella, ez az a mit akarok.

艾勒·瑞替姆
然而你并不把它当笑话。你说：“对，对，艾勒，这正是我的心愿。”

BORKMAN.
Det var det også. Når jeg bare først kunde få foden i stigebøjlen –. Og det afhang dengang af den ene mand. Han kunde og han vilde skaffe mig den ledende stilling i banken, – ifald jeg på min side –

BORKMAN.
And so it was. If only I could get my foot in the stirrup---- And that depended on that one man. He could and would secure me the control of the bank--if I on my side----

BORKMAN.
És az is volt. Csak egyszer a lábamat a kengyelbe vethettem volna. És ez akkor attól az egy embertől függött. Ö megtudta, és megakarta nekem a bank vezetését szerezni, — ha én viszont —

博克曼
正是如此。只要我的脚能踩上马镫---。这事的成败关键全在那一个人身上。他不但能够，并且愿意把银行职权全部替我弄到手--- 只要我---

ELLA RENTHEIM.
Rigtig, ja! Ifald du på din side gav afkald på den kvinde, du havde kær, – og som havde dig så usigelig kær igen.

ELLA RENTHEIM.
Yes, just so! If you on your side would renounce the woman you loved--and who loved you beyond words in return.

ELLA.
Csakugyan! Ha te viszont lemondasz a nőről, a kit szerettél, — és a ki téged olyan kimondhatatlanul szeretett.

艾勒·瑞替姆
对，一点都不错！只要你肯舍弃一个你最心爱并且也非常爱你的女人。

BORKMAN.
Jeg kendte hans fortærende lidenskab for dig. Vidste, at han aldrig på noget andet vilkår –

BORKMAN.
I knew his consuming passion for you. I knew that on no other condition would he----

BORKMAN.
Ismertem irántad való emésztő szenvedélyét. Tudtam, hogy különben semmi szín alatt —

博克曼
我知道他对你的火炽的热情。我知道没有别的条件能使他---

ELLA RENTHEIM.
Og så slog du til.

ELLA RENTHEIM.
And so you struck the bargain.

ELLA.
És te kiegyeztél.

艾勒·瑞替姆
因此你就跟他做了交易。

BORKMAN
(heftig).
Ja, jeg gjorde det, Ella! For magtlysten var så ubetvingelig i mig, ser du! Og så slog jeg til. Måtte slå til. Og han hjalp mig op halvvejs imod de dragende højder, hvor jeg vilde hen. Og jeg steg og steg. År for år steg jeg –

BORKMAN.
[Vehemently.]
Yes, I did, Ella! For the love of power is uncontrollable in me, you see! So I struck the bargain; I had to. And he helped me half-way up towards the beckoning heights that I was bent on reaching. And I mounted and mounted; year by year I mounted----

BORKMAN.
(Hevesen)
Megtettem Ella! Mert lásd, a hatalomvágy fékezhetetlen volt bennem! És kiegyeztem. Ki kellett egyeznem. És ő fölsegitett, feleutján, föl a csábító magaslatra a hová vonzódtam. És én emelkedtem folyton. Évről-évre emelkedtem.

博克曼
（激动）
对，我做了交易，艾勒！我无法遏制爱权力的欲望，你要知道。所以我就跟他做了交易，我不得不如此。他帮助我朝着我一心向往、对我招手的高山走了一半。我越走越高，一年一年越走越高。

ELLA RENTHEIM.
Og jeg var som udslettet af dit liv.

ELLA RENTHEIM.
And I was as though wiped out of your life.

ELLA.
És én, mintha ki lettem volna törölve az életedből.

艾勒·瑞替姆
我这人就好像从你的生命里抹掉了一样。

BORKMAN.
Og endda så styrted han mig i afgrunden igen. For din skyld, Ella.

BORKMAN.
And after all he hurled me into the abyss again. On account of you, Ella.

BORKMAN.
És mégis, miattad taszított vissza a mélységbe, Ella.

博克曼
然而后来他还是把我推进了无低洞。这都是为了你，艾勒。

ELLA RENTHEIM
(efter en kort, tankefuld taushed).
Borkman, – synes du ikke, at der ligesom har hvilet forbandelse over hele vort forhold?

ELLA RENTHEIM.
[After a short thoughtful silence.]
Borkman, does it not seem to you as if there had been a sort of curse on our whole relation?

ELLA.
(rövid, gondtelt szünet után)
Borkman, — nem tetszik neked is úgy, mintha a mi egész viszonyunkra egy átok súlyosodott volna?

艾勒·瑞替姆
（静静地想了一想）
博克曼，你是不是觉得，咱们的一段缘分好像始终摆不脱灾殃？

BORKMAN
(ser på hende).
Forbandelse?

BORKMAN.
[Looking at her.]
A curse?

BORKMAN.
(rápillant.)
Átok?

博克曼
（瞧她）
灾殃？

ELLA RENTHEIM.
Ja. Synes du ikke det?

ELLA RENTHEIM.
Yes. Don’t you think so?

ELLA.
Igen, nem érzed ezt te is?

艾勒·瑞替姆
你说是不是灾殃？

BORKMAN
(urolig).
Jo. Men hvorfor egentlig –? (udbrydende.) Å, Ella, – jeg véd snart ikke længer, hvem der har ret, – enten jeg eller du!

BORKMAN.
[Uneasily.]
Yes. But why is it? [With an outburst.] Oh Ella, I begin to wonder which is in the right--you or I!

BORKMAN.
(nyugtalanul)
De igen. Hanem, tulajdonképpen miért? (Kitörve.)
Ah Ella, — már alig tudom melyikünknek van igaza, nekem-é, vagy neked?

博克曼
（不安）
是。然而不知为什么？（一阵激动）啊，艾勒，我有点拿不稳了，不知究竟是你对，还是我对！

ELLA RENTHEIM.
Du er den, som har forsyndet dig. Du fik al menneskeglæde til at dø i mig.

ELLA RENTHEIM.
It is you who have sinned. You have done to death all the gladness of my life in me.

ELLA.
Te vagy az, a ki vétkezett. Te minden földi boldogságot megöltél bennem.

艾勒·瑞替姆
造孽的是你，你把我的生趣毁灭了。

BORKMAN
(angst).
Sig da ikke det, Ella!

BORKMAN.
[Anxiously.]
Do not say that, Ella!

BORKMAN.
(rebegve.)
Csak ezt ne mondd, Ella!

博克曼
（着急）
别说这话，艾勒！

ELLA RENTHEIM.
Al kvindelig menneskeglæde idetmindste. Fra den tid, da dit billede begyndte at slukne i mig, har jeg levet mit liv som under en solformørkelse. I alle disse år er det ble’t mig mere og mere imod, – rent umuligt tilslut, at elske nogen levende skabning. Ikke mennesker, ikke dyr eller planter. Bare denne eneste ene –

ELLA RENTHEIM.
All a woman’s gladness at any rate. From the day when your image began to dwindle in my mind, I have lived my life as though under an eclipse. During all these years it has grown harder and harder for me--and at last utterly impossible--to love any living creature. Human beings, animals, plants: I shrank from all--from all but one----

ELLA.
Legalább minden nöi érzést. Attól az időtől fogva, hogy képed kezdett halványulni lelkemben, úgy éltem le az életemet, mint egy napfogyatkozás alatt. Ezek alatt az évek alatt nekem egyre tűrhetlenebb, — végre teljes lehetetlenség lett élő lényt szeretnem. Sem embert, sem állatot vagy növényt. Csak azt az egyet, azt az egyetlent.

艾勒·瑞替姆
总之，你毁灭了一个女人的全部生趣。自从你的形象在我心里逐渐模糊以后，我就好像在黑影子底下过日子。这些年来，要我爱一件活的东西，越来越不容易了--- 最后，简直做不到了。无论是人、是动物、是植物，我都怕接近--- 除了一个人之外---

BORKMAN.
Hvilken eneste ene –?

BORKMAN.
What one?

BORKMAN.
Micsoda egyetlent?

博克曼
哪一个？

ELLA RENTHEIM.
Erhart, naturligvis.

ELLA RENTHEIM.
Erhart, of course.

ELLA.
Erhardot természetesen.

艾勒·瑞替姆
当然是遏哈特喽。

BORKMAN.
Erhart –?

BORKMAN.
Erhart?

BORKMAN.
Erhard — ?

博克曼
遏哈特？

ELLA RENTHEIM.
Erhart, – din, din søn, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
Erhart--your son, Borkman.

ELLA.
Erhardot, — a te, a te fiadat Borkman.

艾勒·瑞替姆
正是遏哈特--- 你的儿子，博克曼。

BORKMAN.
Har han altså virkelig ligget dig så varmt på hjerte?

BORKMAN.
Has he really been so close to your heart?

BORKMAN.
Csakugyan annyira a szivedhez nőtt?

博克曼
你当真这么爱他吗？

ELLA RENTHEIM.
Hvorfor tror du ellers, jeg tog ham til mig? Og beholdt ham, så længe jeg bare kunde? Hvorfor?

ELLA RENTHEIM.
Why else should I have taken him to me, and kept him as long as ever I could? Why?

ELLA.
Hát különben mit gondolsz, miért vettem volna magamhoz? Miért tartottam volna magamnál addig, a míg csak bírtam? Miért?

艾勒·瑞替姆
否则我为什么要把他带在身边，能不撒手总不撒手呢？我为的是什么？

BORKMAN.
Jeg tænkte, det var af barmhjertighed. Ligesom alt det øvrige.

BORKMAN.
I thought it was out of pity, like all the rest that you did.

BORKMAN.
Én azt gondoltam, könyörületességből tetted. Mint a többit mind.

博克曼
我以为你是看他可怜，像你可怜别人一样。

ELLA RENTHEIM
(i stærkt indre oprør).
Barmhjertighed, siger du! Haha! Jeg har aldrig kendt noget til barmhjertighed – siden du sveg mig. Jeg kunde det ligefrem ikke. Kom der et fattigt, forsultent barn ind i mit køkken og frøs og græd og bad om lidt mad, så lod jeg kokkepigen besørge det. Følte aldrig nogen trang til at ta’ barnet ind til mig selv, varme det ved min egen ovn, glæde mig ved at sidde og se på, at det fik spise sig mæt. Og jeg havde da aldrig været slig i min ungdom; det mindes jeg så grant! Det er dig, som har gjort det ørkentomt og ørkengoldt indeni mig – og udenom også!

ELLA RENTHEIM.
[In strong inward emotion.]
Pity! Ha, ha! I have never known pity, since you deserted me. I was incapable of feeling it. If a poor starved child came into my kitchen, shivering, and crying, and begging for a morsel of food, I let the servants look to it. I never felt any desire to take the child to myself, to warm it at my own hearth, to have the pleasure of seeing it eat and be satisfied. And yet I was not like that when I was young; that I remember clearly! It is you that have created an empty, barren desert within me--and without me too!

ELLA.
(heves, belső felindulással.)
Könyörületességből mondod?! Haha! Én nem ismertem könyörületet, mióta te elhagytál. Egyszerűen, nem voltam rá képes. Ha bejött egy nyomorult, kiéhezett gyermek — a konyhámba, a ki fázott, a ki sírt és enni kért, rábíztam a szakácsnéra, hogy az gondoskodjék rúla. Sohasem éreztem annak a szükségét, hogy azt a gyermeket bevigyem magamhoz, hogy fölmelengessem a saját kályhámnál, hogy gyönyörködjem abban a látványban, a mint ott ül és jóllakik. Pedig fiatal koromban nem voltam ilyen ; erre oly tisztán emlékszem! Te vagy az, a ki ezt a sivárságot ezt a kietlen űrt okoztad bennem és kívülem is!

艾勒·瑞替姆
（内心激烈震动）
可怜！哈哈！自从你把我甩掉以后，我不知道什么叫可怜！我不会可怜别人。如果有个挨饿的苦孩子走进我的厨房，身上打颤，嘴里哭喊，向我讨点东西吃，我会让用人去照料。我决不想把孩子带在自己身边，叫他在我的火炉旁边取暖，瞧他吃东西，并且吃得饱饱的。然而我年轻时候却并不这样，我记得清清楚楚！你在我心里--- 并且在我周围--- 铺设了一片空旷荒凉的沙漠！

BORKMAN.
Bare ikke for Erhart.

BORKMAN.
Except only for Erhart.

BORKMAN.
Csak Erhard iránt nem.

博克曼
遏哈特是例外？

ELLA RENTHEIM.
Nej. Ikke for din søn. Men ellers for alt, alt, hvad som levende rører sig. Du har bedraget mig for en mors glæde og lykke i livet. Og for en mors sorger og tårer også. Og det turde kanske være det dyreste tab for mig, du.

ELLA RENTHEIM.
Yes, except for your son. But I am hardened to every other living thing. You have cheated me of a mother’s joy and happiness in life--and of a mother’s sorrows and tears as well. And perhaps that is the heaviest part of the loss to me.

ELLA.
Nem. A te fiad iránt nem. De ő rajta kivül minden iránt, a mi él és létezik. Te az anya örömétől és boldogságától raboltad meg az életemet. És a gondjaitól és könyeitől is. És végre is ez volt rám nézve a legsúlyosabb veszteség.

艾勒·瑞替姆
对了，你儿子是例外。然而对于一切别的活东西我的心肠都变硬了。我被你骗掉了做母亲的快乐和做人的乐趣--- 以及做母亲的悲哀和眼泪。这也许是我最大的损失。

BORKMAN.
Siger du det, Ella?

BORKMAN.
Do you say that, Ella?

BORKMAN.
Azt hiszed Ella?

博克曼
你为什么说这话，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Hvem véd? Det var kanske en mors sorger og tårer, som havde tjent mig bedst. (i stærkere bevægelse.) Men jeg kunde ikke slå mig til tåls med tabet dengang! Og derfor så tog jeg Erhart til mig. Vandt ham helt. Vandt hele hans varme, tillidsfulde barnehjerte for mig, – indtil –. Åh!

ELLA RENTHEIM.
Who knows? It may be that a mother’s sorrows and tears were what I needed most. [With still deeper emotion.] But at that time I could not resign myself to my loss; and that was why I took Erhart to me. I won him entirely. Won his whole, warm, trustful childish heart--until---- Oh!

ELLA.
Ki tudja? Egy anya gondjai és könyei talán megmentettek volna. (Fokozódó felindulással.)
De akkor nem bírtam abba a veszteségbe belenyugodni! Azért vettem magámhoz Erhardot. Megnyertem az ő meleg, bizalommal teli gyermek szivét, — egészen addig a napig — ó!

艾勒·瑞替姆
谁知道？也许做母亲的悲哀和眼泪是我最需要的东西。（越发伤心）然而那时候我不甘心受损失，所以我就把遏哈特带在身边。他全心全意地爱我，他的热烈天真的童心整个儿都在我身上--- 一直到---

BORKMAN.
Indtil hvad?

BORKMAN.
Until what?

BORKMAN.
Meddig?

博克曼
一直到什么时候？

ELLA RENTHEIM.
Indtil hans mor, – hans kødelige mor, mener jeg, tog ham fra mig igen.

ELLA RENTHEIM.
Until his mother--his mother in the flesh, I mean--took him from me again.

ELLA.
A míg az anyja, — a szülő anyja, vissza nem vette tőlem.

艾勒·瑞替姆
一直到他的母亲--- 他的生身母亲--- 从我手里把他要回去的时候为止。

BORKMAN.
Han måtte vel fra dig igen. Her ind til byen.

BORKMAN.
He had to leave you in any case; he had to come to town.

BORKMAN.
El kellett tőled jönnie. Ide, a városba.

博克曼
反正他总得离开你，他不能不进城。

ELLA RENTHEIM
(vrider hænderne).
Ja, men jeg bærer ikke forladtheden, du! Ikke tomheden! Ikke tabet af din søns hjerte!

ELLA RENTHEIM.
[Wringing her hands.]
Yes, but I cannot bear the solitude-- the emptiness! I cannot bear the loss of your son’s heart!

ELLA.
(kezeit tördeli.)
Igen, de értsd meg, hogy én ezt az elhagyatottságot nem birom elviselni. Ezt a pusztaságot! A fiad szivének az elvesztését!

艾勒·瑞替姆
（绞弄两手）
不错，可是我受不了那种寂寞--- 空虚！他对我变心，我不能忍受！

BORKMAN
(med et ondt udtryk i øjnene).
Hm, – det har du visst ikke mistet, Ella. Man mister ikke lettelig hjerter til fromme for nogen her nedenunder – i stueetagen.

BORKMAN.
[With an evil expression in his eyes.]
H’m--I doubt whether you have lost it, Ella. Hearts are not so easily lost to a certain person--in the room below.

BORKMAN.
(szemei gyűlöletes kifejezést öltenek)
Hm, — azt semmi esetre sem vesztetted el Ella. Az, — odalenn a földszinten, nem egykönnyen hódit el sziveket az emberektől.

博克曼
（眼睛里有恶意）
唔--- 我看他并没对你变心。楼下那个人不容易叫人喜欢。

ELLA RENTHEIM.
Jeg har mistet Erhart her. Og hun har vundet ham igen. Eller nogen anden også. Det lyser da noksom ud af de breve, han skriver til mig en gang imellem.

ELLA RENTHEIM.
I have lost Erhart here, and she has won him back again. Or if not she, some one else. That is plain enough in the letters he writes me from time to time.

ELLA.
Én itt vesztettem el Erhardot. És ő visszanyerte. Vagy még egy más nő is. Ez elég világosan kitűnik azokból a levelekből, miket néha-néha ír.

艾勒·瑞替姆
遏哈特已经不在我手里了，她又把他拉回去了。如果不是她，那就是别人。从遏哈特屡次给我的信里，这件事可以看得很清楚。

BORKMAN.
Er det altså for at hente ham hjem til dig, at du kommer her?

BORKMAN.
Then it is to take him back with you that you have come here?

BORKMAN.
Tehát azért jöttél, hogy őt visszavidd?

博克曼
这么说，你上这儿来，为的是想把他带回去？

ELLA RENTHEIM.
Ja, ifald det så sandt var gørligt, da –!

ELLA RENTHEIM.
Yes, if only it were possible----!

ELLA.
Oh, ha az lehetséges volna, akkor —!

艾勒·瑞替姆
对了，假使做得到的话。

BORKMAN.
Gørligt er det jo, hvis du endelig så vil ha’ det. For du har jo det største og første krav på ham.

BORKMAN.
It is possible enough, if you have set your heart upon it. For you have the first and strongest claims upon him.

BORKMAN.
Lehetségesnek lehetséges, ha te egyáltalában úgy akarod. Hiszen neked van hozzá első és legtöbb jogod.

博克曼
很容易做到，如果你决意要做的话，因为你在他身上有最优先、最有力的权利。

ELLA RENTHEIM.
Å, krav, krav! Hvad gælder da krav her? Har jeg ham ikke frivillig, – så har jeg ham slet ikke. Og det er det, jeg må! Helt og udelt må jeg ha’ mit barns hjerte nu!

ELLA RENTHEIM.
Oh, claims, claims! What is the use of claims? If he is not mine of his own free will, he is not mine at all. And have him I must! I must have my boy’s heart, whole and undivided--now!

ELLA.
Ah, jog! Mit ér itt a jog? Ha önkényt nem birom, — sehogysem birom. De éppen ezt akarom! Egész osztatlanul akarom bírni a gyermekem szivét!

艾勒·瑞替姆
哼，权利！权利！权利有什么用？如果他不是自愿做我的孩子，他就根本不是我的孩子。我一定要这孩子！我要他整个儿的心--- 一点也不分散！

BORKMAN.
Du må huske på, at Erhart er inde i tyveårsalderen. Længe vilde du vel ikke gøre regning på at få beholde hans hjerte udelt, som du udtrykker dig.

BORKMAN.
You must remember that Erhart is well into his twenties. You could scarcely reckon on keeping his heart very long undivided, as you express it.

BORKMAN.
Ne felejtsd el, hogy Erhard a húszas éveiben van. Arra nem számíthatsz, hogy sokáig megtartsd a szivét, osztatlanul, mint a hogy kifejezed magadat.

博克曼
你要记着，遏哈特已经是二十好几岁的人了。你想长久抓住他的心，像你说的，一点也不分散，恐怕不容易。

ELLA RENTHEIM
(med et tungt smil).
Det behøvte ikke at vare så svært længe.

ELLA RENTHEIM.
[With a melancholy smile.]
It would not need to be for so very long.

ELLA.
(méla mosolylyal.)
Hiszen nem is kellene olyan olyan sokáig tartania.

艾勒·瑞替姆
（惨然一笑）
无需很长久。

BORKMAN.
Ikke det? Jeg tænkte, at det du kræver, det kræver du til dine dages ende.

BORKMAN.
Indeed? I should have thought that when you want a thing, you want it to the end of your days.

BORKMAN.
Nem? Azt hittem, hogy a mit te követelsz, azt egész életed végéig követeled.

博克曼
真的么？我还以为你要一件东西要一辈子呢。

ELLA RENTHEIM.
Det gør jeg også. Men derfor behøver det ikke at vare så længe.

ELLA RENTHEIM.
So I do. But that need not mean for very long.

ELLA.
Az teszem is. Azért nem kellene olyan sokáig tartania.

艾勒·瑞替姆
我是要一辈子。可是那也用不了多少日子。

BORKMAN
(studser).
Hvad vil du sige med det?

BORKMAN.
[Taken aback.]
What do you mean by that?

BORKMAN.
(figyel.)
Mit jelent ez?

博克曼
（吃惊）
这话什么意思？

ELLA RENTHEIM.
Du ved da vel, at jeg har været sygelig i alle de sidste år?

ELLA RENTHEIM.
I suppose you know I have been in bad health for many years past?

ELLA.
Hiszen tudod, hogy az utóbbi években folyton betegeskedtem.

艾勒·瑞替姆
我想你大概知道这几年我身体坏得很吧？

BORKMAN.
Har du?

BORKMAN.
Have you?

BORKMAN.
Te?

博克曼
是吗？

ELLA RENTHEIM.
Véd du ikke det?

ELLA RENTHEIM.
Do you not know that?

ELLA.
Te ezt nem tudod?

艾勒·瑞替姆
你不知道吗？

BORKMAN.
Nej, ikke egentlig –

BORKMAN.
No, I cannot say I did----

BORKMAN.
Nem, ezt valóban nem tudtam.

博克曼
我没法说我知道。

ELLA RENTHEIM
(ser overrasket på ham).
Har ikke Erhart fortalt dig det?

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him in surprise.]
Has Erhart not told you so?

ELLA.
(meglepetve tekint rá.)
Erhard nem beszélte el ezt neked?

艾勒·瑞替姆
（瞧着他，诧异）
遏哈特没告诉你吗？

BORKMAN.
Kan sandelig ikke huske det i øjeblikket.

BORKMAN.
I really don’t remember at the moment.

BORKMAN.
Valóban, ebben a pillanatban nem birok rá visszaemlékezni.

博克曼
我一时实在不记得了。

ELLA RENTHEIM.
Overhodet ikke talt om mig kanske?

ELLA RENTHEIM.
Perhaps he has not spoken of me at all?

ELLA.
Talán egyátalában sohasem is emlitett?

艾勒·瑞替姆
也许他没提过我吧？

BORKMAN.
Jo, talt om dig tror jeg nok han har. Forresten så ser jeg så sjelden noget til ham. Næsten aldrig. Der er nogen nedenunder, som holder ham væk fra mig. Væk, væk, skønner du.

BORKMAN.
Oh, yes, I believe he has spoken of you. But the fact is, I so seldom see anything of him--scarcely ever. There is a certain person below that keeps him away from me. Keeps him away, you understand?

BORKMAN.
De igen — említeni, — gondolom, hogy emlitett. Egyébiránt igen ritkán látom. Majdnem soha. Ugyanis, van odalenn valaki, a ki elfogja tőlem. El, el, érted.

博克曼
哦，他倒提过，可是我实在难得跟他见面--- 几乎见不着。楼下有个人不让他见我。不让他见我，你明白不明白？

ELLA RENTHEIM.
Véd du det så sikkert, Borkman?

ELLA RENTHEIM.
Are you quite sure of that, Borkman?

ELLA.
Olyan bizonyosan tudod ezt Borkman?

艾勒·瑞替姆
你拿得稳是这么回事吗？

BORKMAN.
Ja visst véd jeg det. (forandrer tonen.) Nå, men du har altså været sygelig, Ella?

BORKMAN.
Yes, absolutely sure. [Changing his tone.] And so you have been in bad health, Ella?

BORKMAN.
Persze hogy tudom, (megváltozott hangon.)
Tehát te beteges voltál Ella?

博克曼
绝对拿得稳。（改变声调）哦，这几年你身体不好，艾勒？

ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg har det. Og nu i høst tog det en sådan overhånd, så jeg måtte her ind og tale med læger, som er mere kyndige.

ELLA RENTHEIM.
Yes, I have. And this autumn I grew so much worse that I had to come to town and take better medical advice.

ELLA.
Igen. És bajom őszszel annyival rosszabbra fordult, hogy ide kellett jönnöm a tapasztaltabb orvosokkal beszélni.

艾勒·瑞替姆
对了，不好，今年秋天更坏，所以我只好进城找几个好大夫看看。

BORKMAN.
Og du har alt talt med dem kanske?

BORKMAN.
And you have seen the doctors already?

BORKMAN.
És talán már beszéltél is velük?

博克曼
你已经找过大夫了？

ELLA RENTHEIM.
Ja, i formiddag.

ELLA RENTHEIM.
Yes, this morning.

ELLA.
Ma délelőtt.

艾勒·瑞替姆
找过了，今天早晨。

BORKMAN.
Hvad sa’ de for noget da?

BORKMAN.
And what did they say to you?

BORKMAN.
Mit mondtak?

博克曼
他们对你说些什么？

ELLA RENTHEIM.
De gav mig fuld visshed for det, som jeg længe har havt en anelse om –

ELLA RENTHEIM.
They gave me full assurance of what I had long suspected.

ELLA.
Teljesen bizonyossá lettem affelől, a mit már úgyis rég gyanítottam.

艾勒·瑞替姆
他们把我疑惑了好久的事完全证实了。

BORKMAN.
Nå?

BORKMAN.
Well?

BORKMAN.
Nos?

博克曼
唔？

ELLA RENTHEIM
(jævn og rolig).
Det er en dødelig sygdom, jeg bærer på, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
[Calmly and quietly.]
My illness will never be cured, Borkman.

ELLA.
(Egyszerűen, nyugodtan.)
Én halálos betegségben szenvedek, Borkman.

艾勒·瑞替姆
（从容安静地）
我的病治不好了，博克曼。

BORKMAN.
Å, tro da ikke sligt noget, Ella!

BORKMAN.
Oh, you must not believe that, Ella.

BORKMAN.
Ah, csak ilyesmit ne higyj, Ella!

博克曼
啊，这话信不得，艾勒。

ELLA RENTHEIM.
Det er en sygdom, som der ingen hjælp og redning er for, du. Lægerne véd intet middel imod den. De må la’ den gå sin gang. Kan ingenting gøre for at standse den. Bare lindre lidt kanske. Og det er da ialfald godt.

ELLA RENTHEIM.
It is a disease that there is no help or cure for. The doctors can do nothing with it. They must just let it take its course. They cannot possibly check it; at most, they can allay the suffering. And that is always something.

ELLA.
Tudod, egy olyan baj, a melyre nincs orvosság, nincs mentség. Az orvosok nem bírnak vele. Szabad folyást kell neki engedniök. Nem bírják gátolni az útjában. Csak némi enyhülést adhatnak. És ez még szerencse.

艾勒·瑞替姆
这是一种没法治的病。大夫们一点儿办法都没有。他们只能听其自然，他们没法阻止它发展。他们至多只能给我减少痛苦。这当然也是好事情。

BORKMAN.
Å, men det kan vare længe endnu, – tro du mig.

BORKMAN.
Oh, but it will take a long time to run its course. I am sure it will.

BORKMAN.
Ah, az még soká eltarthat, — hidd el nekem.

博克曼
啊，即使听其自然，也得好些日子呢。我知道，一定是这样。

ELLA RENTHEIM.
Det kan muligens vare vinteren over, blev der sagt mig.

ELLA RENTHEIM.
I may perhaps last out the winter, they told me.

ELLA.
Lehetséges, hogy még a télen át eltarthat, a mint mondták.

艾勒·瑞替姆
他们说，我也许能挨过这个冬天。

BORKMAN
(uden at tænke ved det).
Nå ja, – vinteren er jo lang, den.

BORKMAN.
[Without thinking.]
Oh, well, the winter is long.

BORKMAN.
(Elgondolkozva.)
No igen a tél, hisz az hosszú.

博克曼
（不假思索）
嗯，冬天长得很呢。

ELLA RENTHEIM
(stille).
Den er ialfald lang nok for mig.

ELLA RENTHEIM.
[Quietly.]
Long enough for me, at any rate.

ELLA.
Mindenesetre elég hosszú nekem.

艾勒·瑞替姆
（静静地）
反正在我是够长的。

BORKMAN
(ivrig, afledende).
Men hvad i al verden kan den sygdom være kommet af? Du, som da visst har levet så sundt og så regelret –? Hvad kan det da være kommet af?

BORKMAN.
[Eagerly, changing the subject.]
But what in all the world can have brought on this illness? You, who have always lived such a healthy and regular life? What can have brought it on?

BORKMAN.
(Buzgólkodva, eltereli.)
De az istenért, hát, hogy is kaptad ezt a bajt? Te, a ki kétségkívül olyan egészséges, rendes életmódot folytatsz? — Hogyan szerezhetted magadnak?

博克曼
（热切地，换题目）
真怪，你怎么会得这种病？像你这么个一向讲卫生、生活有规律的人怎么会得这种病？

ELLA RENTHEIM
(ser på ham).
Lægerne tænkte sig, at jeg kanske engang havde havt store sindsbevægelser at gå igennem.

ELLA RENTHEIM.
[Looking at him.]
The doctors thought that perhaps at one time in my life I had had to go through some great stress of emotion.

ELLA.
(Rátekint?)
Az orvosuk azt hiszik, hogy talán valamikor egy nagy lelki rázkódtatást éltem át.

艾勒·瑞替姆
（瞧着他）
医生说，也许我生平有一段时间感情上受过大压抑。

BORKMAN
(opbrusende).
Sindsbevægelser! Aha, jeg forstår! Det skulde være mig, som har skylden!

BORKMAN.
[Firing up.]
Emotion! Aha, I understand! You mean that it is my fault?

BORKMAN.
(Fölforrva.)
Lelki rázkódtatást? Aha, értem már! Ennek is megint én viseljem a terhét.

博克曼
（勃然大怒）
感情！啊哈，我明白了！你的意思是说这是我的过失，是不是？

ELLA RENTHEIM
(i stigende indre oprør).
Det er det for sent at drøfte nu! Men jeg må ha’ mit hjertes eget eneste barn igen, før jeg går bort! Det er så usigelig tungt for mig at tænke på, at jeg skal forlade alt, hvad liv er, – forlade sol og lys og luft, uden at lade efter mig her en eneste en, som vilde tænke på mig, mindes mig varmt og vemodigt, – slig, som en søn tænker på og mindes den mor, han har mistet.

ELLA RENTHEIM.
[With increasing inward agitation.]
It is too late to go into that matter now! But I must have my heart’s own child again before I go! It is so unspeakably sad for me to think that I must go away from all that is called life--away from sun, and light, and air--and not leave behind me one single human being who will think of me--who will remember me lovingly and mournfully--as a son remembers and thinks of the mother he has lost.

ELLA.
(Emelkedő, belső háborgással.)
Ezt kutatni most már késő! De mielőtt válok, vissza kell nyernem szivem egyetlen gyermekét! Olyan kimondhatatlan szomorú gondolat, hogy mindent itt hagyjak a mi él, — a Napot, levegőt és világosságot, a nélkül, hogy egyetlen lény maradna utánam, a kinek eszébe jutnék, a ki melegen, szeretettel emlékeznék reám, — ugy mint egy flu emlékszik elveszett anyjára.

艾勒·瑞替姆
（心情越发纷乱）
现在再算这笔账已经太迟了！可是在我死之前，我一定要把我的心窝里的孩子拉回来！如果在我离开所谓生命的时候，离开太阳、光明、空气的时候，不能留下一个想念我的人--- 一个像儿子想念去世的母亲那么怀想悼念我的人，我心里该多么难受啊。

BORKMAN
(efter et kort ophold).
Tag ham, Ella, – ifald du kan vinde ham.

BORKMAN.
[After a short pause.]
Take him, Ella, if you can win him.

BORKMAN.
(Rövid szünet után.)
Vidd hát Ella, — ha meg tudod nyerni magadnak.

博克曼
（沉默了一下）
尽管把他带走，艾勒，只要你有本事抓住他。

ELLA RENTHEIM
(livfuldt).
Gir du dit samtykke? Kan du det?

ELLA RENTHEIM.
[With animation.]
Do you give your consent? Can you?

ELLA.
Beleegyezel? Megteszed?

艾勒·瑞替姆
（高兴）
你同意吗？你肯吗？

BORKMAN
(mørk).
Ja. Og det er ikke noget så stort offer, du. For jeg ejer ham så ikke alligevel.

BORKMAN.
[Gloomily.]
Yes. And it is no great sacrifice either. For in any case he is not mine.

BORKMAN.
(Sötéten)
Igen. És nem is nagy áldozat. Hiszen ugy sem az enyém.

博克曼
（伤心）
肯。这也算不了什么大牺牲，反正他不是我的人。

ELLA RENTHEIM.
Tak, tak for offeret endda! – Men så har jeg én ting til at be’ dig om. En stor ting for mig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
Thank you, thank you all the same for the sacrifice! But I have one thing more to beg of you--a great thing for me, Borkman.

ELLA.
Mégis, mégis köszönöm ezt az áldozatodat! — De most még egy kérésem van hozzád. Az én szememben nagy kérés Borkman.

艾勒·瑞替姆
谢谢，我照样得谢谢你为我牺牲！可是我还得求你一件事--- 在我是件大事情，博克曼。

BORKMAN.
Nå, så bare sig det.

BORKMAN.
Well, what is it?

BORKMAN.
No, hát akkor csak mondd!

博克曼
什么事？

ELLA RENTHEIM.
Du vil kanske finde det barnagtigt af mig, – ikke kunne forstå det –

ELLA RENTHEIM.
I daresay you will think it childish of me--you will not understand----

ELLA.
Te talán gyermekesnek fogod találni, — talán meg sem fogod érteni. —

艾勒·瑞替姆
也许你会笑我孩子气--- 你不能了解---

BORKMAN.
Sig det, – sig det da!

BORKMAN.
Go on--tell me what it is.

BORKMAN.
Csak mondd, — de mondd hát!

博克曼
快说，究竟是什么事？

ELLA RENTHEIM.
Når jeg nu snart går bort, så efterlader jeg mig ikke så ganske lidet –

ELLA RENTHEIM.
When I die--as I must soon--I shall have a fair amount to leave behind me.

ELLA.
Ha most, úgy, nemsokára végem lesz, vagyon marad utánam, a mely nem jelentéktelen. —

艾勒·瑞替姆
我在的时候--- 我一定活不长了--- 我有一份不算小的财产留下来。

BORKMAN.
Nej, du gør vel ikke det.

BORKMAN.
Yes, I suppose so.

BORKMAN.
Azt elképzelem.

博克曼
大概是吧。

ELLA RENTHEIM.
Og det er min agt at la’ det altsammen gå over på Erhart.

ELLA RENTHEIM.
And I intend to leave it all to Erhart.

ELLA.
És az a szándékom, hogy az egészet Erhardra hagyom.

艾勒·瑞替姆
我想把它都给遏哈特。

BORKMAN.
Ja, du har jo egentlig ikke nogen nærmere.

BORKMAN.
Well, you have really no one nearer to you than he.

BORKMAN.
Igen, hiszen nincs is senkid, a ki közelebb állna hozzád.

博克曼
真是，你没有比他更亲近的人了。

ELLA RENTHEIM
(varmt).
Nej, jeg har visselig ingen nærmere end ham.

ELLA RENTHEIM.
[Warmly.]
No, indeed, I have no one nearer me than he.

ELLA.
(Melegséggel.)
Nincs, valóban senkim sincs, a ki nálánál közelebb állana hozzám.

艾勒·瑞替姆
（热烈地）
对，我没有比他更亲近的人了。

BORKMAN.
Ingen af din egen slægt. Du er den sidste.

BORKMAN.
No one of your own family. You are the last.

BORKMAN.
Senki a saját családodból. Te vagy az utolsó.

博克曼
你自己家里也没人了。你是最后一个。

ELLA RENTHEIM
(nikker langsomt).
Ja, så er det netop. Når jeg dør, – så dør navnet Rentheim også. Og det er mig en så kvælende tanke. Udslettes af tilværelsen – lige til navnet –

ELLA RENTHEIM.
[Nodding slowly.]
Yes, that is just it. When I die, the name of Rentheim dies with me. And that is such a torturing thought to me. To be wiped out of existence--even to your very name----

ELLA.
(Lassan bólint,)
Éppen ez az. Ha meghalok, — kihal a Rentheim név is. És ez olyan kinzó gondolat. — Kitörölve az életből — még a név is. —

艾勒·瑞替姆
（慢慢地点头）
对，一点儿都不错。我一死，瑞替姆这个姓跟着就消灭了。一想起来，心里好像刀子扎。死了还不算，连自己的姓都保不住---

BORKMAN
(farer op).
Ah, – jeg ser, hvor du vil hen!

BORKMAN.
[Firing up.]
Ah, I see what you are driving at!

BORKMAN.
(Fölforr.)
Ahá — látom a célodat!

博克曼
（勃然大怒）
啊，我明白你的用意了！

ELLA RENTHEIM
(lidenskabeligt).
Lad ikke det få ske! Lad Erhart få bære navnet efter mig!

ELLA RENTHEIM.
[Passionately.]
Do not let this be my forte. Let Erhart bear my name after me!

ELLA.
(Szenvedélyesen.)
Ne engedd megtörténni! Hadd viselje Erhard, utánam azt a nevet!

艾勒·瑞替姆
（激动）
别把这事当作我的大功德，我死后要让遏哈特姓我的姓！

BORKMAN
(ser hårdt på hende).
Jeg forstår dig nok. Du vil fri min søn fra at bære sin fars navn. Det er sagen.

BORKMAN.
I understand you well enough. You want to save my son from having to bear his father’s name. That is your meaning.

BORKMAN.
(Kemény pillantással.)
Ó értelek, ne félj. Meg akarod a fiamat szabaditani attól, hogy az apja nevét kelljen viselnie. Ez az.

博克曼
（粗暴地瞧着她）
我很明白你的用意。为的是免得我儿子必须姓他父亲的姓，这是你的用意。

ELLA RENTHEIM.
Aldrig det! Jeg skulde selv så trodsig og gladelig ha’ båret det sammen med dig! Men en mor, som snart skal dø –. Et navn binder mere end du tror og véd, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
No, no, not that! I myself would have borne it proudly and gladly along with you! But a mother who is at the point of death---- There is more binding force in a name than you think or believe, Borkman.

ELLA.
Nem igaz! Nem ez az. Én magam oly daccal és örömmel viseltem volna azt közösen veled! De egy anyának, kinek nemsokára meg kell halnia — egy név szorosabb kötelék, mint te képzeled Borkman.

艾勒·瑞替姆
不是，不是！假使我能姓你的姓，我得意高兴还来不及呢！然而在一个不久于人世的母亲看起来--- 博克曼，一个姓所包含的作用比你想象的或是了解的大得多。

BORKMAN
(kold og stolt).
Godt og vel, Ella. Jeg skal være mand for at bære mit navn alene.

BORKMAN.
[Coldly and proudly.]
Well and good, Ella. I am man enough to bear my own name alone.

BORKMAN.
(Kevélyen, hidegen.)
Nagyon helyesen, Ella. Ember leszek arra is, hogy egyedül viseljem a nevemet.

博克曼
（冷淡而傲慢地）
好吧，艾勒。我有勇气独自姓我自己的姓。

ELLA RENTHEIM
(griber og trykker hans hænder).
Tak, Tak! Nu er der fuldt opgør mellem os! Jo, jo, lad så være, det! Du har gjort godt igen, hvad du kunde. For når jeg er ude af livet, så lever Erhart Rentheim efter mig!
(Tapetdøren slås op. Fru Borkman, med det store tørklæde over hodet, står i døråbningen.)

ELLA RENTHEIM.
[Seizing and pressing his hand.]
Thank you, thank you! Now there has been a full settlement between us! Yes, yes, let it be so! You have made all the atonement in your power. For when I have gone from the world, I shall leave Erhart Rentheim behind me!
[The tapestry door is thrown open. MRS. BORKMAN, with the large shawl over her head, stands in the doorway.]

ELLA.
(Megragadja és megszorítja a kezét.)
Köszönöm, köszönöm! Most végképp leszámoltunk egymással! Igen, igen, hallgass! Te jóvá tetted, a mit jóvá tehettél. Mert ha én elköltözöm ez életből, engem túlél Rentheim Erhard!
(A tapéta ajtó kicsapódik. Borkmanné — a nagykendő a fejére vetve — megjelenik az ajtóban.)

艾勒·瑞替姆
（一把抓紧他的手）
谢谢，谢谢！咱们的意见完全一致了！好，好，就这么办吧！你已经尽力赎了你的罪，因为这么一来，我死了还留下一个遏哈特·瑞替姆！
(壁衣门突然敞开。博克曼太太头上蒙着大围巾，站在门道里。)

FRU BORKMAN
(i voldsomt oprør).
Aldrig i evighed skal Erhart hede så!

MRS. BORKMAN.
[In violent agitation.]
Never to his dying day shall Erhart be called by that name!

BORKMANNÉ.
(Erős felindulásban.)
Soha, de soha nem fogják Erhardot igy nevezni.

博克曼太太
（非常激动）
遏哈特到死也不准姓那个姓！

ELLA RENTHEIM
(viger tilbage).
Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
[Shrinking back.]
Gunhild!

ELLA.
(Hátrál.)
Gunhild!

艾勒·瑞替姆
（退缩）
耿希尔得！

BORKMAN
(hårdt og truende).
Her op til mig har ingen lov til at komme!

BORKMAN.
[Harshly and threateningly.]
I allow no one to come up to my room!

BORKMAN.
(Keményen, fenyegetve.)
Nem engedem meg senkinek, hogy ide belépjen.

博克曼
（粗暴威胁的姿势）
我不许别人进我的屋子！

FRU BORKMAN
(et skridt indenfor).
Jeg ta’r mig lov til det.

MRS. BORKMAN.
[Advancing a step.]
I do not ask your permission.

BORKMANNÉ.
(Egy lépést tesz a szobába.)
Nem kérek rá engedelmet.

博克曼太太
（前进一步）
我无需请求你许可。

BORKMAN
(imod hende).
Hvad er det, du vil mig?

BORKMAN.
[Going towards her.]
What do you want with me?

BORKMAN.
(Feléje.)
Mit akarsz te én tőlem?

博克曼
（走近她）
你对我有什么要求？

FRU BORKMAN.
Jeg vil kæmpe og stride for dig. Værge dig imod de onde magter.

MRS. BORKMAN.
I will fight with all my might for you. I will protect you from the powers of evil.

BORKMANNÉ.
Küzdeni és harczolni akarok érted. Védelmezni akarlak a gonosz hatalmak ellen.

博克曼太太
我要用全副力量为你斗争，我要保护你不受恶势力侵害。

ELLA RENTHEIM.
De værste magter er i dig selv, Gunhild!

ELLA RENTHEIM.
The worst “powers of evil” are in yourself, Gunhild!

ELLA.
A leggonoszabb hatalmak te benned magadban lakoznak, Gunhild!

艾勒·瑞替姆
耿希尔得，最大的“恶势力”就在你自己身上！

FRU BORKMAN
(hårdt).
Lad så være med det. (truende, med oprakt arm.) Men det siger jeg, – sin fars navn skal han bære! Og bære det højt frem til ære igen! Og jeg alene vil være hans mor! Jeg alene! Mit skal min søns hjerte være. Mit og ingen andens.
(hun går ud gennem tapetdøren og lukker efter sig.)

MRS. BORKMAN.
[Harshly.]
So be it then. [Menacingly, with upstretched arm.] But this I tell you--he shall bear his father’s name! And bear it aloft in honour again! My son’s heart shall be mine--mine and no other’s.
[She goes out by the tapestry door and shuts it behind her.]

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Arról ne beszéljünk. (Fenyegetve, fölemelt karral.)
Hanem azt mondom, — az apja nevét fogja viselni! És fennen fogja hordani és ismét becsületet fog annak szerezni. És egyedül én, leszek az anyja! Egyedül én! És a fiam szive az enyém legyen. Az enyém és senki másé!
(A tapéta-ajtón elmegy — mely becsukódik mögötte)

博克曼太太
（粗暴地）
就算是吧。（伸出胳臂，威吓她）可是我要告诉你这么两句话：遏哈特一定得姓他父亲的姓！将来他还要恢复家门的光荣！我要做他的母亲！只许我一个人做！我儿子的心必须属于我--- 属于我，不属于别人。
(她从壁衣门下，随手带上门。)

ELLA RENTHEIM
(rystet og oprevet).
Borkman, – Erhart kommer til at gå til grunde i dette uvejr. Det må komme til en forståelse mellem dig og Gunhild. Vi må straks ned til hende.

ELLA RENTHEIM.
[Shaken and shattered.]
Borkman, Erhart’s life will be wrecked in this storm. There must be an understanding between you and Gunhild. We must go down to her at once.

ELLA.
(Megrendülve és fáradtan.)
Borkman, — Erhard tönkre megy ezekben a viharokban. Megállapodásra kell jutnotok Gunhilddal. Azonnal le kell hozzá mennünk.

艾勒·瑞替姆
（心神惊慌纷乱）
博克曼，遏哈特的一生会断送在这场风波里。你和耿希得必须把事情说清楚才行，咱们得马上到楼下去找她。

BORKMAN
(ser på hende).
Vi? Jeg også, mener du?

BORKMAN.
[Looking at her.]
We? I too, do you mean?

BORKMAN.
(Rápillant.)
Lemennünk? Nekem is? azt hiszed?

博克曼
（瞧着她）
咱们？你是说，我也得去？

ELLA RENTHEIM.
Både du og jeg.

ELLA RENTHEIM.
Both you and I.

ELLA.
Neked is, nekem is.

艾勒·瑞替姆
你跟我一齐去。

BORKMAN
(ryster på hodet).
Hun er hård, du. Hård, som den malm, jeg engang drømte om at bryde ud af fjeldene.

BORKMAN.
[Shaking his head.]
She is hard, I tell you. Hard as the metal I once dreamed of hewing out of the rocks.

BORKMAN.
(A fejét rázza)
Tudod, ő kemény. Kemény, mint az érc, a mit egykor a hegyekből akartam kivésni!

博克曼
（摇头）
她心肠硬，我告诉你。她的心像我从前梦想从岩石里凿出来的金属那么硬。

ELLA RENTHEIM.
Så prøv det da nu!

ELLA RENTHEIM.
Then try it now!

ELLA.
Nos hát kisértsd meg most!

艾勒·瑞替姆
现在咱们姑且试一试！

BORKMAN
(svarer ikke; står og ser uviss på hende).

[BORKMAN does not answer, but stands looking doubtfully at her.]

BORKMAN.
(Felelet nélkül, határozatlanul tekint rá.)

（博克曼不答话，只是怀疑地站着瞧她。）

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=7026851c-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display