Bibliotheca Polyglotta

John Gabriel Borkman

Complete text

ANDEN AKT

(Den store fordums pragtsal ovenpå i det Rentheimske hus. Væggeneere beklædte med gamle vævede tapeter, forestillende jagtscener, hyrder og hyrdinder, alt i falmede, afblegede farver. På væggen til venstre en fløjdør og nærmere i forgrunden et piano. I hjørnet på bagvæggen til venstre en tapetdør uden indfatning. Midt på væggen til højre et stort udskåret egetræs skrivebord med mange bøger og papirer. Længere foran på samme side en sofa med bord og stole. Møblerne er holdt i stiv empirestil. På pulten og bordet står tændte lamper.)
(John Gabriel Borkman står med hænderne på ryggen ved pianoet og hører på Frida Foldal, som sidder og spiller de sidste takter af Danse macabre.)
(Borkman er en middelhøj, fast og kraftig bygget mand oppe i seksti-årene. Fornemt udseende, fint skåret profil, hvasse øjne og gråhvidt, kruset hår og skæg. Han er klædt i en sort, ikke ganske moderne dragt og bærer hvidt halstørklæde. Frida Foldal er en smuk, bleg, femtenårig pige med et noget træt, anstrængt udtryk. Tarvelig pyntet i lys påklædning.)
(Musikstykket er spillet til ende. Stilhed.)

ACT SECOND

The great gallery on the first floor of the Rentheim House. The walls are covered with old tapestries, representing hunting-scenes, shepherds and shepherdesses, all in faded colours. A folding-door to the left, and further forward a piano. In the left-hand corner, at the back, a door, cut in the tapestry, and covered with tapestry, without any frame. Against the middle of the right wall, a large writing-table of carved oak, with many books and papers. Further forward on the same side, a sofa with a table and chairs in front of it. The furniture is all of a stiff Empire style. Lighted lamps on both tables.
JOHN GABRIEL BORKMAN stands with his hands behind his back, beside the piano, listening to FRIDA FOLDAL, who is playing the last bars of the “Danse Macabre.”
BORKMAN is of middle height, a well-knit, powerfully-built man, well on in the sixties. His appearance is distinguished, his profile finely cut, his eyes piercing, his hair and beard curly and greyish-white. He is dressed in a slightly old-fashioned black coat, and wears a white necktie. FRIDA FOLDAL is a pretty, pale girl of fifteen, with a somewhat weary and overstrained expression. She is cheaply dressed in light colours. The music ceases. A pause.

MÁSODIK FELVONÁS

(A Rentheim ház egykori nagy díszterme. A falakon régi Gobelinek, melyeken vadászjelenetek, pásztorok, pásztornők ábrázolvák most már kifakult színekben. A baloldali falban szárnyajtó, előbbre egy zongora. A hátsó fal bal sarkában egy láthatatlan tapétaajtó. A jobb fal közepén egy nagy faragott tölgyfa íróasztal, sok könyvvel és irománynyal. Szintén jobbra, de előbbre, egy díván, egy asztal és székek. A bútorzat merev empire stilü. Az asztalon és zongorán lámpa ég.)
(John Gábriel Borkman a zongora mellett áll, kezeit hátra kulcsolva, Frida Foldalt hallgatja, aki a danse macabre utolsó ütemeit játssza.)

(Borkman középnagyságú, széles vállu férfi, hatvan év körül. Előkelő külsővel. Finom metszésü profil, átható szemek, göndör haja és szakálla jóformán fehér. Fehér nyakkendőt és fekete, nem egészen divatos ruhát visel. Foldal Frida, csinos, halvány, tizenöt éves leányka; arczkifejezése kissé bágyadt, megerőltetett. Világos ruhát visel.)
(A zene véget ért — szünet)

第二幕瑞替姆邸楼上的大走廊。墙上挂着旧壁衣，上面织着行围打猎、牧童、牧女等等景物，颜色却都音淡了。左边有一扇合页门，再往前，有一架钢琴。后方左角有一门，芡在壁衣里，就用壁衣遮着，没有门框子。紧贴右墙纸张。再往前来，也在右首，有一张沙发，前面有一张桌子和几把椅子。全部家具都是呆板板的帝国1式样。两张桌上都有点着的灯。)
约翰·盖勃吕尔·博克曼背着两手，站在钢琴旁边，听富吕达·佛尔达尔弹奏《死之舞曲》的最后一节。
博克曼是个中等身材、结实魁伟、六十好几岁的男人他相貌出众，侧影佳美，目光锐利，须发卷曲而灰白。他穿一件式样略微过时的黑上衣，打着白领带。富吕达·佛尔达尔是个面目姣好、颜色苍白、十五岁的女孩子，脸上带着几分紧张疲劳的神情。她穿着价钱不贵的浅色衣服。音乐停止了。片刻无声。

BORKMAN.
Kan De gætte Dem til, hvor jeg første gang hørte slige toner, som disse her?

BORKMAN.
Can you guess where I first heard tones like these?

BORKMAN.
El tudná-e találni, hol hallottam legelőször ilyen hangokat, mint ezek itt?

博克曼
你可猜得出我第一次听见这样的调子是什么地方？

FRIDA
(ser op på ham).
Nej, herr Borkman?

FRIDA.
[Looking up at him.]
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
(Föltekint reá.)
Nem, Borkman úr.

富吕达
（抬头瞧他）
猜不出，博克曼先生。

BORKMAN.
Det var nede i gruberne.

BORKMAN.
It was down in the mines.

BORKMAN.
Lenn a bányában.

博克曼
是在矿井里。

FRIDA
(forstår ikke).
Ja så? Nede i gruberne?

FRIDA.
[Not understanding.]
Indeed? Down in the mines?

FRIDA.
(Nem érti.)
Úgy? A bányában?

富吕达
（不明白）
是么？在矿井里？

BORKMAN.
Jeg er en bergmands søn, véd De vel. Eller véd De kanske ikke det?

BORKMAN.
I am a miner’s son, you know. Or perhaps you did not know?

BORKMAN.
Én bányász fia vagyok, azt tudja. Vagy talán nem tudta?

博克曼
我是矿工的儿子，我父亲有时候带我下矿井，金属在矿里歌唱。

FRIDA.
Nej, herr Borkman.

FRIDA.
No, Mr. Borkman.

FRIDA.
Nem, Borkman úr.

missing

BORKMAN.
En bergmands søn. Og min far tog mig med sig ned i gruberne iblandt. – Dernede synger malmen.

BORKMAN.
A miner’s son. And my father used sometimes to take me with him into the mines. The metal sings down there.

BORKMAN.
Bányásznak a fia és az apám levitt magával néha a bányába. Odalenn dalol az érc.

missing

FRIDA.
Ja så, – synger den?

FRIDA.
Really? Sings?

FRIDA.
Ugy? énekel?

富吕达
哦？歌唱？

BORKMAN
(nikker).
Når den blir løsnet. Hammerslagene, som løsner den, – det er midnatsklokken, som slår, og gør den fri. Derfor synger malmen – af glæde – på sin vis.

BORKMAN.
[Nodding.]
When it is loosened. The hammer-strokes that loosen it are the midnight bell clanging to set it free; and that is why the metal sings--in its own way--for gladness.

BORKMAN.
(Int.)
Mikor fölszabadítják. A csákányütések hangja, melyekkel fölszabadítják, — az az éjféli harang, mely cseng, zúg. Azért énekel az érc örömében a maga módja szerint.

博克曼
（点头)
在它被挖松的时候。挖松金属的斧锤声音正是解放它的夜半钟声，因此它就快活得唱起来了-- 它有它的唱法。

FRIDA.
Hvorfor gør den det, herr Borkman?

FRIDA.
Why does it do that, Mr. Borkman?

FRIDA.
Miért teszi ezt az érc Borkman úr?

富吕达
它为什么要唱，博克曼先生？

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=6f63f60a-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display