ELLA RENTHEIM
(i stigende indre oprør).
Det er det for sent at drøfte nu! Men jeg må ha’ mit hjertes eget eneste barn igen, før jeg går bort! Det er så usigelig tungt for mig at tænke på, at jeg skal forlade alt, hvad liv er, – forlade sol og lys og luft, uden at lade efter mig her en eneste en, som vilde tænke på mig, mindes mig varmt og vemodigt, – slig, som en søn tænker på og mindes den mor, han har mistet.
ELLA RENTHEIM.
[With increasing inward agitation.]
It is too late to go into that matter now! But I must have my heart’s own child again before I go! It is so unspeakably sad for me to think that I must go away from all that is called life--away from sun, and light, and air--and not leave behind me one single human being who will think of me--who will remember me lovingly and mournfully--as a son remembers and thinks of the mother he has lost.
ELLA.
(Emelkedő, belső háborgással.)
Ezt kutatni most már késő! De mielőtt válok, vissza kell nyernem szivem egyetlen gyermekét! Olyan kimondhatatlan szomorú gondolat, hogy mindent itt hagyjak a mi él, — a Napot, levegőt és világosságot, a nélkül, hogy egyetlen lény maradna utánam, a kinek eszébe jutnék, a ki melegen, szeretettel emlékeznék reám, — ugy mint egy flu emlékszik elveszett anyjára.
艾勒·瑞替姆
（心情越发纷乱）
现在再算这笔账已经太迟了！ 可是在我死之前，我一定要把我的心窝里的孩子拉回来！ 如果在我离开所谓生命的时候，离开太阳、光明、空气的时候，不能留下一个想念我的人--- 一个像儿子想念去世的母亲那么怀想悼念我的人，我心里该多么难受啊。
