Bibliotheca Polyglotta

FRU BORKMAN
(vedblivende).
Hun vil, at jeg skal afstå dig til hende. Hun vil være dig i mors sted, Erhart! Hun vil, at du skal være hendes søn og ikke min herefterdags. Vil, at du skal arve alt efter hende. Lægge dit navn af og ta’ hendes istedet!

MRS. BORKMAN.
[Continuing.]
She wants me to give you up to her. She wants to stand in your mother’s place to you, Erhart! She wants you to be her son, and not mine, from this time forward. She wants you to inherit everything from her; to renounce your own name and take hers instead!

BORKMANNÉ.
Azt akarja, hogy átengedjelek neki. Az anyád akar lenni. Hogy az ö fia légy és többé nem John Gábriel Borkman az enyém. Hogy mindenét örököld, a mivel bír. Hogy letedd a nevedet és helyette az övét viseld.

博克曼太太
（继续说）
她要我把你交给她。她想占据你母亲的地位，遏哈特！她要你从今以后做她的儿子，不要做我的儿子！她要你继承她的全部财产，扔掉你自己的姓，改姓她的姓！

ERHART.
Tante Ella, er dette her sandt?

ERHART.
Aunt Ella, is this true?

ERHARD.
Ella néni, igaz mindez?

遏哈特
艾勒姨妈，这话是真的吗？

ELLA RENTHEIM.
Ja, det er sandt.

ELLA RENTHEIM.
Yes, it is true.

ELLA.
Igen. Igaz.

艾勒·瑞替姆
是真的。

ERHART.
Jeg har ikke vidst et ord om sligt noget før nu. Hvorfor vil du ha’ mig til dig nu igen?

ERHART.
I knew nothing of this. Why do you want to have me with you again?

ERHARD.
Erről mostanig egy betűt sem tudtam. Miért akarsz most megint magadhoz venni?

遏哈特
这事我一点儿都不知道。为什么你又想跟我在一块儿？

ELLA RENTHEIM.
Fordi jeg føler, at jeg mister dig her.

ELLA RENTHEIM.
Because I feel that I am losing you here.

ELLA.
Mert érzem, hogy itt elveszítlek.

艾勒·瑞替姆
因为我觉得，在这儿你跟我越来疏远了。

FRU BORKMAN
(hårdt).
For min skyld mister du ham, – ja! Og det er bare i sin orden, det.

MRS. BORKMAN.
[Hardly.]
You are losing him to me--yes. And that is just as it should be.

BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Miattam veszíted el, — igenis! És ez így egészen rendén is van.

博克曼太太
（冷酷地）
对了--- 他跟我越来越亲近了，这是正当的道理。

ELLA RENTHEIM
(ser bedende på ham).
Erhart, jeg har ikke råd til at miste dig. For du skal vide, at jeg er et ensomt, – døende menneske.

ELLA RENTHEIM.
[Looking beseechingly at him.]
Erhart, I cannot afford to lose you. For, I must tell you I am a lonely--dying woman.

ELLA.
(Könyörögve tekint rá.)
Erhard, én nem bírlak most elveszíteni. Mert tudnod kell, hogy én egy egyedül-való, — haldokló teremtés vagyok.

艾勒·瑞替姆
（对他央告的神气）
遏哈特，我不能撇下你。你要知道，我是个孤零零--- 快死的女人。

ERHART.
Døende –?

ERHART.
Dying----?

ERHARD.
Haldokló?

遏哈特
快死的---？

ELLA RENTHEIM.
Ja døende. Vil du være hos mig til det sidste? Knytte dig helt til mig? Være for mig, som om du var mit eget barn –

ELLA RENTHEIM.
Yes, dying. Will you came and be with me to the end? Attach yourself wholly to me? Be to me, as though you were my own child----?

ELLA.
Igen, haldokló. Akarsz-é velem maradni a végsőig? Egészen hozzám tartozni, mintha a tulajdon édes gyermekem volnál —

艾勒·瑞替姆
是，快死了。你愿意不愿意跟我在一块儿，陪到我死？全心全意地对待我，好像是我的亲生儿子---

FRU BORKMAN
(afbrydende).
– og svigte din mor og kanske din opgave i livet også? Vil du det, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Interrupting.]
And forsake your mother, and perhaps your mission in life as well? Will you, Erhart?

BORKMANNÉ.
— és az anyádat cserben hagyni, és utóbb még az életfeladatodat is ráadásul? Akarod ezt, Erhard?

博克曼太太
（插嘴）
你故意扔下你母亲，也许还要扔下你做人的使命？你愿意不愿意，遏哈特？

ELLA RENTHEIM.
Jeg er dømt til at gå bort. Svar mig, Erhart.

ELLA RENTHEIM.
I am condemned to death. Answer me, Erhart.

ELLA.
Az én ítéletem ki van mondva, rövid idő mulva végem. Felelj nekem, Erhard!

艾勒·瑞替姆
我的死期已经判定了。答复我，遏哈特。

ERHART
(varmt, bevæget).
Tante Ella, – du har været mig så usigelig god. Hos dig har jeg fåt lov til at vokse op i al den sorgløse lykkefølelse, som jeg tror, der kan være over noget barns liv –

ERHART.
[Warmly, with emotion.]
Aunt Ella, you have been unspeakably good to me. With you I grew up in as perfect happiness as any boy can ever have known----

ERHARD.
(Megindultan, melegséggel.)
Ella néni, — te olyan kimondhatatlan jó voltál. Nálad nevekedtem abban a teljes, gondtalan boldogságban, a melyben csak részesülhet egy gyermek —

遏哈特
（有热情，心里感动）
艾勒姨妈，你一向待我的好处真是说不尽。我在你手里长大成人，过的日子像个最幸福的孩子---

FRU BORKMAN.
Erhart, Erhart!

MRS. BORKMAN.
Erhart, Erhart!

BORKMANNÉ.
Erhard! Erhard!

博克曼太太
遏哈特，遏哈特！

ELLA RENTHEIM.
Å, hvor velsignet, at du kan se det så endnu!

ELLA RENTHEIM.
Oh, how glad I am that you can still say that!

ELLA.
Ó milyen jól esik, hogy te még mindig így látod!

艾勒·瑞替姆
啊，你居然还能说这话，我心里真快活！

ERHART.
– men jeg kan ikke ofre mig for dig nu. Jeg kan umulig sådan helt og holdent gå op i at være som en søn for dig –

ERHART.
But I cannot sacrifice myself to you now. It is not possible for me to devote myself wholly to taking a son’s place towards you.

ERHARD.
— de én most nem áldozhatom magamat neked. Lehetetlen teljesen annak a gondolatnak élnem, hogy a te fiad legyek.

遏哈特
然而现在我不能为了你牺牲我自己。我不能把全部精神都用在给你做儿子这件事上头。

FRU BORKMAN
(triumferende).
Ah, jeg vidste det nok! Du får ham ikke! Du får ham ikke, Ella!

MRS. BORKMAN.
[Triumphing.]
Ah, I knew it! You shall not have him! You shall not have him, Ella!

BORKMANNÉ.
(Diadalmasan.)
Ó jól tudtam én! Nem nyered meg! Nem nyered őt meg, Ella!

博克曼太太
（得意起来）
啊，我早就知道！他不会落到你手里！他不会落到你手里，艾勒！

ELLA RENTHEIM
(tungt).
Jeg ser det. Du har vundet ham tilbage.

ELLA RENTHEIM.
[Sadly.]
I see it. You have won him back.

ELLA.
(Elborulva.)
Már látom, — Te visszanyerted őt!

艾勒·瑞替姆
（伤心）
我明白了，你又把他抢回去了。

FRU BORKMAN.
Ja, ja, – min er han og min blir han! Erhart, – ikke sandt, du, – vi to har endnu et stykke vej at gå sammen, vi.

MRS. BORKMAN.
Yes, yes! Mine he is, and mine he shall remain! Erhart, say it is so, dear; we two have still a long way to go together, have we not?

BORKMANNÉ.
Igen, — az enyém, és az enyém marad! Erhard — ugy-e bár — mi ketten még jókora utat teszünk meg együtt.

博克曼太太
对，对！他是我的儿子，永远是我的儿子！遏哈特，宝贝，你说：正是这样。咱们俩做伴儿的日子还长着呢，是不是？

ERHART
(kæmpende med sig selv).
Mor, – jeg får lige så godt sige dig det rent ud –

ERHART.
[Struggling with himself.]
Mother, I may as well tell you plainly----

ERHARD.
(Magával küzködik.)
Anyám — én inkább egyenesen kimondom —

遏哈特
（跟自己挣扎）
妈妈，我还是老实告诉你吧---

FRU BORKMAN
(spændt).
Nå?

MRS. BORKMAN.
[Eagerly.]
What?

BORKMANNÉ.
(Feszülten.)
Nos?

博克曼太太
（急切地）
什么事？

ERHART.
Det bli’r nok bare et kort stykke vej, jeg kommer til at gå sammen med dig, mor.

ERHART.
I am afraid it is only a very little way you and I can go together.

ERHARD.
Én már csak egy kis darabon haladok veled egy uton anyám.

遏哈特
咱们做伴儿的日子恐怕很有限了。

FRU BORKMAN
(står som slagen).
Hvad vil du sige med det?

MRS. BORKMAN.
[Stands as though thunderstruck.]
What do yo mean by that?

BORKMANNÉ.
(Mintha villám sújtotta volna.)
Mi akar ez lenni?

博克曼太太
（好像吓呆了）
你这话什么意思？

ERHART
(mander sig op).
Herregud, mor, – jeg er da ung! Jeg synes, at stueluften her rent må kvæle mig tilslut.

ERHART.
[Plucking up spirit.]
Good heavens, mother, I am young, after all! I feel as if the close air of this room must stifle me in the end.

ERHARD.
(Megembereli magát.)
Édes jó Istenem, anyám, — én fiatal vagyok! Nekem úgy tetszik, mintha ebben a szobalevegőben meg kellene fulladnom, ha ez még tovább is így tart.

遏哈特
（放开胆子）
嗳呀，妈妈，我究竟是个年轻人！我觉得这屋子里的闷气最后准会把我弊死。

FRU BORKMAN.
Her – hos mig!

MRS. BORKMAN.
Close air? Here--with me?

BORKMANNÉ.
Itt — én nálam!

博克曼太太
闷气？在这儿--- 跟我在一块儿？

ERHART.
Ja, her hos dig, mor!

ERHART.
Yes, here with you, mother.

ERHARD.
Igen, — itt, nálad anyám!

遏哈特
对了，跟你在一块儿，妈妈。

ELLA RENTHEIM.
Så kom med mig da, Erhart!

ELLA RENTHEIM.
Then come with me, Erhart.

ELLA.
Jöjj hát én velem, Erhard!

艾勒·瑞替姆
那么，跟我走吧，遏哈特。

ERHART.
Å, tante Ella, det er ikke et hår bedre hos dig. Det er på en anden vis der. Men ikke bedre for det. Ikke bedre for mig. Der er roser og lavendler, – stueluft, der som her!

ERHART.
Oh, Aunt Ella, it’s not a whit better with you. It’s different, but no better--no better for me. It smells of rose-leaves and lavender there too; it is as airless there as here.

ERHARD.
Ah, Ella néni, nálad sem jobb egy hajszállal sem. Máskép van ott. De azért nem jobb. Azaz, hogy nem jobb nekem. Ott is levendula és rózsaszagu, — szobalevegő ott is, mint itt!

遏哈特
啊，艾勒姨妈，你那儿一点儿都不比这儿好。情形确实不一样，可是并不更好--- 对于我并不更好。你那儿也有玫瑰花瓣和辣温草的气味，跟这儿一样地不透气。

FRU BORKMAN
(rystet, men med tilkæmpet fatning).
Stueluft hos din mor, siger du!

MRS. BORKMAN.
[Shaken, but having recovered her composure with an effort.]
Airless in your mother’s room, you say!

BORKMANNÉ.
(Megrendülve, de erőltetett nyugalommal.)
Szobalevegő az anyádnál, azt mondod!

博克曼太太
（惊慌，然而努力安定自己的心神）
你说你母亲的屋子不透气！

ERHART
(i stigende utålmodighed).
Ja, jeg véd ikke, hvad jeg skal kalde det andet. Al denne sygelige omhu og – og forgudelse – eller hvad det er for noget. Jeg holder det ikke ud længer!

ERHART.
[In growing impatience.]
Yes, I don’t know how else to express it. All this morbid watchfulness and--and idolisation, or whatever you like to call it---- I can’t endure it any longer!

ERHARD.
(Növekvő türelmetlenséggel.)
Igen, én nem tudom, mi másnak nevezzem. Mind az a beteges gondozás — és bálványozás — vagy mi is akar lenni. Én tovább ki nem állom.

遏哈特
（越来越不耐烦）
是，我不知道该用什么别的字眼。你这么神志失常地监视我，崇拜我，或者不拘叫它什么吧--- 这些事儿我不能再忍受了！

FRU BORKMAN
(ser dybt alvorligt på ham).
Glemmer du, hvad du har viet dit liv til, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Looking at him with deep solemnity.]
Have you forgotten what you have consecrated your life to, Erhart?

BORKMANNÉ.
(Mély komolysággal néz a szemébe.)
Elfelejted a föladatot a melynek életedet szentelted, Erhard!?

博克曼太太
（庄严地瞧着他）
遏哈特，难道你忘了你自己许过愿要做的那桩事业吗？

ERHART
(udbrydende).
Å sig heller, hvad du har viet mit liv til! Du, du har været min vilje! Jeg selv har aldrig fåt lov til at ha’ nogen! Men nu kan jeg ikke bære dette åg længer! Jeg er ung! Husk vel på det, mor! (med et høfligt. hensynsfuldt blik til Borkman.) Jeg kan ikke vie mit liv til soning for nogen anden. Hvem denne anden så end måtte være.

ERHART.
[With an outburst.]
Oh, say rather what you have consecrated my life to. You, you have been my will. You have never given me leave to have any of my own. But now I cannot bear this yoke any longer. I am young; remember that, mother. [With a polite, considerate glance towards BORKMAN.] I cannot consecrate my life to making atonement for another--whoever that other may be.

ERHARD.
(Kipattanik belőle.)
Ah, mondd inkább a föladatot, a melynek te az életemet szentelted! Te, te voltál az én akaratom. Magamnak sohasem volt szabad akarattal birnom! De most nem birom tovább viselni ezt az igát! Fiatal vagyok. Ugyan gondold meg ezt anyám! (Udvarias, tapintatos pillantással Borkman felé.)
Én nem tehetem le engesztelő áldozatul az életemet másért. Bárki legyen is az a más.

遏哈特
（忍耐不住）
噢，还不如说是你代我许的愿。你一向代我做主。你从来不许我自己做一点儿主。可是现在我不能再忍受这种束缚了。妈妈，你别忘了，我是个年轻人。（用恭敬体贴的眼光瞧着博克曼）我不能贡献自己的生命给别人赎罪--- 不管那人是谁。

FRU BORKMAN
(greben af en stigende angst).
Hvem er det, som har forvandlet dig, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[Seized with growing anxiety.]
Who is it that has transformed you, Erhart?

ERHARD.
(Növekedő ijedtséggel.)
Ki változtatott téged ennyire meg, Erhard?

博克曼太太
（越来越着急）
谁把你改变了，遏哈特？

ERHART
(truffen).
Hvem –? Kunde det da ikke være mig selv, som –?

ERHART.
[Struck.]
Who? Can you not conceive that it is I myself?

ERHARD.
(Találva érzi magát.)
Kicsoda? Nem lehetek én saját magam az, a ki — ?

遏哈特
（吃惊）
谁？是我自己，你看不出来吗？

FRU BORKMAN.
Nej, nej, nej! Du er kommen ind under fremmede magter. Du er ikke under din mors længer. Og ikke under din – din plejemors heller.

MRS. BORKMAN.
No, no, no! You have come under some strange power. You are not in your mother’s power any longer; nor in your--your foster-mother’s either.

BORKMANNÉ.
Nem, nem, nem! Te idegen hatalmak befolyása alá kerültél. Te nem állsz többé az anyád befolyása alatt. Sem pedig a — nevelő-anyádé alatt.

博克曼太太
不是，不是，不是！有一股奇怪的力量在控制你。你母亲不能控制你了，你的--- 你的干妈也不能控制你了。

ERHART
(i tiltvungen trodsighed).
Jeg er under min egen magt, jeg, mor! Og under min egen vilje også!

ERHART.
[With laboured defiance.]
I am in my own power, mother! And working my own will!

ERHARD.
(Erőltetett daccal.)
Én a saját befolyásom alatt állok anyám! És a saját akaratom alatt!

遏哈特
（抗拒，可是态度不自然）
我自己控制自己，妈妈！我运用我自己的意志！

BORKMAN
(frem imod Erhart).
Så er kanske timen endelig kommen for mig en gang.

BORKMAN.
[Advancing towards ERHART.]
Then perhaps my hour has come at last.

BORKMAN.
(Közeledik Erhardhoz.)
Akkor hát, végre, talán elérkezett az én órám is.

博克曼
（向遏哈特走去）
这么说，也许我的时机终究到了。

ERHART
(fremmed og afmålt høflig).
Hvorledes –? Hvorledes mener far det?

ERHART.
[Distantly and with measured politeness.]
How so! How do you mean, sir?

ERHARD.
(Idegenül, kimért udvariassággal.)
Hogy érti? — Hogy érted ezt atyám?

遏哈特
（敬而远之的态度）
怎么见得？你这话什么意思，父亲？

FRU BORKMAN
(hånlig).
Ja, det spør’ rigtignok jeg også om.

MRS. BORKMAN.
[Scornfully.]
Yes, you may well ask that.

BORKMANNÉ.
(Gúnynyal.)
Igen, csakugyan azt kérdezem magam is?

博克曼太太
（鄙薄的口气）
对了，你可以这么问。

BORKMAN
(vedbliver uforstyrret).
Hør du, Erhart, – vil du så gå med din far da? Det er ikke gennem nogen andens livsførelse, et en mand kan finde oprejsning for sit fald. Sligt noget er bare tomme drømme, som er ble’t fablet for dig om – hernede i stueluften. Om du så vilde indrette dit liv på at leve det som alle de hellige mænd tilsammen, – det nytted ikke mig en smule.

BORKMAN.
[Continuing undisturbed.]
Listen, Erhart--will you not cast in your lot with your father? It is not through any other man’s life that a man who has fallen can be raised up again. These are only empty fables that have been told to you down here in the airless room. If you were to set yourself to live your life like all the saints together, it would be of no use whatever to me.

BORKMAN.
(Zavartalanul folytatja.)
Hallgass ide Erhard, — akarsz hát az apáddal jönni? Az elbukottat egy másik ember erényei föl nem segíthetik. Ezek puszta álmok, a miket neked meséltek — idelenn a szobalevegőben. Ha olyan életet folytatnál is, mint valamennyi szent együttvéve, rajtam egy mákszemnyit sem segítene.

博克曼
（不动声色，说下去）
听着，遏哈特--- 你愿意不愿意跟你父亲合作？一个跌倒的人借着别人的力量是爬不起来的。你在这间不透气的屋子里听见的都是些无稽之谈。即使你立志做人，像所有的圣徒那么圣洁，对于我一点好处都没有。

ERHART
(afmålt, ærbødig).
Det er så sandt, som det er sagt.

ERHART.
[With measured respectfulness.]
That is very true indeed.

ERHARD.
(Kimérten, tiszteletteljesen)
Ez nagyon igaz beszéd.

遏哈特
（带着有分寸的敬意）
这话很对。

BORKMAN.
Ja, det er det. Og det vilde heller ikke nytte, om jeg gav mig til at visne hen i bod og sønderknuselse. Jeg har prøvet på at hjælpe mig igennem med drømme og håb – i alle disse årene. Men sligt noget duer ikke for mig. Og nu vil jeg ud af drømmene.

BORKMAN.
Yes, it is. And it would be of no use either if I should resign myself to wither away in abject penitence. I have tried to feed myself upon hopes and dreams, all through these years. But I am not the man to be content with that; and now I mean to have done with dreaming.

BORKMAN.
Így van. És az sem használna semmit, ha én csupa bánat és töredelemben csak úgy elfonnyadnék. Én megkísértettem — a lefolyt esztendők alatt — álmokkal és reményekkel keresztül vergődni. De az ilyesmi nem nekem való. Most tehát ki ezekből az álmokból.

博克曼
确是如此。如果我甘心把自己消磨在低头忏悔的生活里，对于我也没好处。这些年我曾经努力用希望和梦想来安慰自己。然而我不是个这样就可以满足的人。现在我决定不再梦想了。

ERHART
(bukker let).
Og hvad vil – hvad vil så far gøre?

ERHART.
[With a slight bow.]
And what will--what will you do, sir?

ERHARD.
(Könnyű meghajtással.)
És mit szándékozik — mit szándékozol kezdeni, atyám?

遏哈特
（微微鞠躬）
那么你想干--- 干什么呢，父亲？

BORKMAN.
Oprejse mig selv, vil jeg. Begynde nedenfra igen. Det er bare gennem sin nutid og sin fremtid, at et menneske kan sone fortiden. Gennem arbejde, – gennem ustandseligt arbejde for alt det, som i ungdommen stod for mig som selve livet. Men nu så tusendfold højere end dengang. Erhart, – vil du være med mig og hjælpe mig med dette nye liv?

BORKMAN.
I will work out my own redemption, that is what I will do. I will begin at the bottom again. It is only through his present and his future that a man can atone for his past. Through work, indefatigable work, for all that, in my youth, seemed to give life its meaning--and that now seems a thousand times greater than it did then. Erhart, will you join with me and help me in this new life?

BORKMAN.
Magamat akarom lábra állítani. Megint elölről kezdeni. Az ember csak a jelene és a jövője által, — vezekelheti le a múltját. Munka által, — szünetlen munka által azon cél felé, mely ifjú koromban szemeim előtt lebegett, mintha csak maga az élet volna. De most ezerszerte magasabban, mint akkor. Erhard, — akarsz-e velem jönni és segítségemre lenni ebben az uj életben?

博克曼
我要挽救自己，这是我想干的事。我要从头做起。一个人只有用他的现在和将来才能挽救他的过去。我要工作，孜孜不倦地工作，因为我在年轻时候就觉得生命的意义是工作，现在看起来，工作的意义比那时候大一千倍。遏哈特，你愿意不愿意跟我合作，帮我创造这新生活？

FRU BORKMAN
(hæver advarende hånden).
Gør det ikke, Erhart!

MRS. BORKMAN.
[Raising her hand warningly.]
Do not do it, Erhart!

BORKMANNÉ.
(Kezét óvásra emeli)
Ne tedd, Erhard!

博克曼太太
（举手警告）
别干那件事，遏哈特！

ELLA RENTHEIM
(varmt).
Jo, jo, gør det! Å, hjælp ham, Erhart!

ELLA RENTHEIM.
[Warmly.]
Yes, yes do it! Oh, help him, Erhart!

ELLA.
(Melegen)
Tedd meg, tedd meg. Ah segíts neki Erhard!

艾勒·瑞替姆
（热烈地）
要干，要干！遏哈特，你帮着他干！

FRU BORKMAN.
Og det råder du til? Du, den ensomme – den døende.

MRS. BORKMAN.
And you advise him to do that? You, the lonely dying woman.

BORKMANNÉ.
Ezt tanácsolod neki? Te, az elhagyatott, — a haldokló ?

博克曼太太
你劝他干？你这孤零零快死的女人！

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=706d8bc4-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display