BORKMAN
(i hostende latter).
Å, det er ikke bortgemt tyvegods, jeg mener. Vær ikke ræd for det, Ella. (standser og peger ud.) Se ham der, du! Hvem er det?
(Vilhelm Foldal, i en gammel, tilsneet kavaj, med hatten nedbrættet og med en stor paraply i hånden, kommer frem foran hjørnet af huset, møjsomt stavrende gennem sneen. Han hinker stærkt på den venstre fod.)
BORKMAN.
[With laughter, interrupted by coughing.]
Oh, it is not hidden plunder I mean; don’t be afraid of that, Ella. [Stopping, and pointing outwards.] Do you see that man there? Who is it?
[VILHELM FOLDAL, in an old cape, covered with snow, with his hat-brim turned down, and a large umbrella in his hand, advances towards the corner of the house, laboriously stumbling through the snow. He is noticeably lame in his left foot.]
BORKMAN.
(Kehülő nevetéssel.)
Ó, nem lopott jószágok a mikről beszélek. Csak attól ne tarts Ella! (Megáll és kifelé int) Nézd csak azt ott a! Kicsoda az?
(Foldal a ház sarkán befordul. Ócska, lehavazott kabátban, kalapja karimája, lehajtva, kezében nagy esernyő. Keservesen bukdácsol a havon át, bal lábára láthatólag sántít.)
博克曼
（大笑，笑声被咳嗽打断）
啊，我不是说窝藏的赃物，你别害怕，艾勒。（住嘴，指着外头）你看见那边那人吗？ 是谁？
（威廉·佛尔达尔披了一件旧斗篷，满身都是雪，帽檐拉了下来，手里拿着一把大伞，跌跌绊绊地从雪里向房子这一角走过来。他的左脚分明是瘸了。）
