Bibliotheca Polyglotta

John Gabriel Borkman

Complete text

BORKMAN.
Hvad har du gjort ved foden? Du går jo og halter?

BORKMAN.
What have you done to your foot? I see you are limping?

BORKMAN.
Mit csináltál a lábaddal, hiszen sántítsz?

博克曼
你的脚怎么啦？我看你走路一拐一拐的。

FOLDAL.
Ja, tænk dig, du, – jeg er ble’t overkørt.

FOLDAL.
Yes, what do you think--I have been run over.

FOLDAL.
Igen, gondold csak el. — elgázoltak.

佛尔达尔
可不是吗！你猜是怎么回事--- 我让车子撞倒了。

ELLA RENTHEIM.
Overkørt!

ELLA RENTHEIM.
Run over!

ELLA.
Elgázoltak!

艾勒·瑞替姆
让车子撞倒了！

FOLDAL.
Ja, af en slædevogn –

FOLDAL.
Yes, by a covered sledge.

FOLDAL.
Igen, egy szánkó —

佛尔达尔对了，一辆带篷的雪橇。

BORKMAN.
Åhå!

BORKMAN.
Oho!

BORKMAN.
Ohó!

博克曼
哦嗬！

FOLDAL.
– med to heste for. De kom i susende fart nedover bakken. Jeg kunde ikke vige af vejen fort nok; og så –

FOLDAL.
With two horses. They came down the hill at a tearing gallop. I couldn’t get out of the way quick enough; and so----

FOLDAL.
Két ló volt befogva. A lejtőn száguldottak lefelé, nem bírtam elég hirtelen kitérni, — és —

佛尔达尔
两匹马拉着雪橇从山上冲下来。我来不及躲，所以---

ELLA RENTHEIM.
– og så kørte de over Dem?

ELLA RENTHEIM.
And so they ran over you?

ELLA.
És, így elgázoltak?

艾勒·瑞替姆
所以雪橇就把你撞倒了？

FOLDAL.
De kørte lige på mig, frue – eller frøken. Lige på mig kørte de, så jeg rulled rundt i sneen og misted brillerne og fik paraplyen knækket; (gnider sig.) og foden lidt skadet også.

FOLDAL.
They came right down upon me, madam--or miss. They came right upon me and sent me rolling over and over in the snow--so that I lost my spectacles and got my umbrella broken. [Rubbing his leg.] And my ankle a little hurt too.

FOLDAL.
Éppen nekem jöttek, nagyságos asszony, — vagy kisasszony. Éppen egyenesen nekem jöttek, úgy, hogy a hóba bukfenceztem, és elvesztettem a szemüvegemet, és az esernyőm eltörött (A bokáját dörzsölgetvé)
és egy kissé ez a lábam is megsérült

佛尔达尔车子正撞在我身上，太太--- 哦，小姐。它把我撞得在雪地里一连打了几个滚儿--- 眼镜也丢了，伞也折了。（揉揉左脚）脚脖子还受了点儿轻伤。

BORKMAN
(ler indvendig).
Véd du, hvem der sad i den vognen, Vilhelm?

BORKMAN.
[Laughing inwardly.]
Do you know who were in that sledge, Vilhelm?

BORKMAN.
(A gallérjába nevet.)
Tudod, hogy ki ült abban a kocsiban, Vilmos?

博克曼
（心里好笑）
你知道雪橇里是谁，威廉？

FOLDAL.
Nej, hvor kunde jeg se det? Det var jo en lukket vogn, og gardinerne var trukket ned. Og kusken standsed såmænd ikke et øjeblik, da jeg lå der og trilled –. Men det kan også være det samme, for – (udbrydende.) Å, jeg er så forunderlig glad, du!

FOLDAL.
No, how could I see? It was a covered sledge, and the curtains were down. And the driver didn’t stop a moment after he had sent me spinning. But it doesn’t matter a bit, for---- [With an outburst.] Oh, I am so happy, so happy!

FOLDAL.
Nem. Ugyan hogy is láthattam volna? Hiszen csukott szánkó volt, és a függönyök le voltak eresztve. És a kocsis sem állt meg egy szempillantásra se, mikor ott hemperegtem. De hisz az mindegy is mert — (kipattanva belőle.)
Ah, tudod, én olyan csodálatosan víg vagyok!

佛尔达尔
不知道，我怎么瞧得见呢？那是一辆带篷雪橇，并且车帘子都是拉好的。赶车的看见我打滚儿，也不把车子停一停。然而一点儿关系都没有，因为---（一阵高兴）啊，我真快活！

BORKMAN.
Glad?

BORKMAN.
Happy?

BORKMAN.
Vidám?

博克曼
快活？

FOLDAL.
Ja, jeg véd ikke rigtig, hvad jeg skal kalde det. Men jeg synes, at jeg nærmest må kalde det glad. For der er indtruffet noget så rent mærkværdigt! Og derfor så kunde jeg ikke andet, – jeg måtte indom og dele glæden med dig, John Gabriel.

FOLDAL.
Well, I don’t exactly know what to call it. But I think happy is the nearest word. For something wonderful has happened! And that is why I couldn’t help--I had to come out and share my happiness with you, John Gabriel.

FOLDAL.
Igen, nem tudom igazában, hogy nevezzem? De vidám, — azt hiszem ez az igazi. Mert valami csodálatos dolog történt! És azért nem tehettem egyebet, — ki kellett ide jönnöm, és megosztanom veled az örömöt, John Gábriel.

佛尔达尔
嗯，我不知道该怎么说才好。可是我觉得：“快活”这两个字最贴切。因为我碰上了一桩妙事！所以我忍不住--- 我不能不出来，找你陪着我一同快活快活，约翰·盖勃吕尔。

BORKMAN
(barsk).
Nå, så del den glæden da!

BORKMAN.
[Harshly.]
Well, share away then!

BORKMAN.
(Nyersen.)
No, hát oszd meg az örömet!

博克曼
（粗暴地）
那么，咱们就一同快活吧！

ELLA RENTHEIM.
Å, men få da først din ven ind med dig, Borkman.

ELLA RENTHEIM.
Oh, but first take your friend indoors with you, Borkman.

ELLA.
Ah, de eredj hát előbb be a barátoddal, Borkman.

艾勒·瑞替姆
可是你先得把朋友带到屋里去啊，博克曼。

BORKMAN
(hårdt).
Jeg vil ikke ind i huset, har jeg sagt.

BORKMAN.
[Sternly.]
I have told you I will not go into the house.

BORKMAN.
(Keményen.)
Mondtam már, hogy nem akarok bemenni.

博克曼
（严厉地）
我跟你说过了，我不愿意再走进那所房子。

ELLA RENTHEIM.
Men du hører jo, at han er ble’t overkørt!

ELLA RENTHEIM.
But don’t you hear, he has been run over!

ELLA.
De hallod, hogy elgázolták.

艾勒·瑞替姆
可是你没听见吗，他被车子撞倒了！

BORKMAN.
Å, overkørt bli’r vi allesammen – en gang i livet. Men så får en rejse sig op igen. Og lade som ingenting.

BORKMAN.
Oh, we are all of us run over, sometime or other in life. The thing is to jump up again, and let no one see you are hurt.

BORKMAN.
Ejh mit, mind valamennyünket elgázolnak — egyszer az életben. De éppen az az, hogy megint talpra kell állnnnk, — és úgy tennünk, mintha semmi sem történt volna.

博克曼
嗯，我们迟早都会被人撞倒的。最要紧的是，赶紧再爬起来，别让人家看见你受了伤。

FOLDAL.
Det var et dybsindigt ord, John Gabriel. Men jeg kan så inderlig godt fortælle her ude i en fart.

FOLDAL.
That is a profound saying, John Gabriel. But I can easily tell you my story out here, in a few words.

FOLDAL.
Ez mély értelmű mondás John Gábriel. De hát' iszen igen jól elmondhatom hirtelenében idekünn is.

佛尔达尔
这话很奥妙，约翰·盖勃吕尔。可是我的事在这儿几句话就可以说完。

BORKMAN
(mildere).
Ja, tjen mig i det, Vilhelm.

BORKMAN.
[More mildly.]
Yes, please do, Vilhelm.

BORKMAN.
(Enyhébben.)
Igen, légy oly jó Vilmos.

博克曼
（温和了些）
请说，威廉。

FOLDAL.
Ja, nu skal du bare høre! Tænk dig, du, – da jeg kommer hjem her iaftes fra dig, – så finder jeg et brev. – Kan du gætte, hvem det var fra?

FOLDAL.
Well, now you shall hear! Only think, when I got home this evening after I had been with you, what did I find but a letter. Can you guess who it was from?

FOLDAL.
No most figyelj! Gondold csak — a mint az imént tőled hazamegyek, egy levelet találok otthon. Ugyan találd el kitől?

佛尔达尔
好，我告诉你吧！刚才傍晚我从你这儿回家以后，想不到看见了一封信。你猜是谁写给我的？

BORKMAN.
Kanske det var fra din lille Frida?

BORKMAN.
Possibly from your little Frida?

BORKMAN.
Talán bizony a kis Fridától?

博克曼
也许是你的小富吕达吧？

FOLDAL.
Netop! Tænk, at du traf det straks! Ja, det var et langt – temmelig langt brev fra Frida, du. Der havde været en tjener og bragt det. Og kan du tænke dig, hvad hun skriver om?

FOLDAL.
Precisely! Think of your hitting on it at once! Yes, it was a long letter from Frida. A footman had brought it. And can you imagine what was in it?

FOLDAL.
Csakugyan! De hogy eltaláltad azonnal! Igen, egy hosszú, tudod meglehetős hosszú levél volt Fridától. Egy inas hozta. És el tudod-é ugyan képzelni, hogy miért írt?

佛尔达尔
一点儿都不错！你居然一猜就着！不错，正是富吕达写的一封长--- —封相当长的信。是一位当差的送来的。你猜猜信里说些什么？

BORKMAN.
Skulde det muligens være for at sige farvel til forældrene.

BORKMAN.
Perhaps it was to say good-bye to her mother and you?

BORKMAN.
Valószínűleg, hogy bucsut vegyen szüleitől?

博克曼
也许是向她母亲和你告别吧？

FOLDAL.
Akkurat! Det er mærkværdigt som du kan gætte, John Gabriel! Jo, hun skriver, at fru Wilton har fattet så stor godhed for hende. Og nu vil fruen rejse med hende til udlandet. For at Frida kan få lære mere musik, skriver hun. Og så har fru Wilton sørget for en dygtig lærer, som skal være med på rejsen. Og læse med Frida. For, desværre, hun er nok lidt forsømt i enkelte stykker, skønner du.

FOLDAL.
Exactly! How good you are at guessing, John Gabriel! Yes, she tells me that Mrs. Wilton has taken such a fancy to her, and she is to go abroad with her and study music. And Mrs. Wilton has engaged a first-rate teacher who is to accompany them on the journey--and to read with Frida. For unfortunately she has been a good deal neglected in some branches, you see.

FOLDAL.
De egy hajszálra! Csodálatos, milyen jól eltaláltad John Gábriel! Igen, azt irja, hogy Viltonné annyira érdeklődik iránta. És most a külföldre akar vele utazm. Hogy Frida kiképezhesse magát a zenében, irja. És hogy Viltonné asszony kitűnő tanítóról is gondoskodott, a ki velük utazik, hogy Fridát tanítsa. Mert a nevelése, sajnos, el van hanyagolva, bizonyos részben, hisz ezt te is érted.

佛尔达尔
一点儿都不错！你真会猜，约翰·盖勃吕尔！不错，她告诉我，威尔敦太太怎么喜欢她，要带她出国学音乐。还给她请了一位头等音乐老师，陪着她们俩旅行，并且还要教富吕达念书。你要知道，有几个科目富吕达从前都没好好学过。

BORKMAN
(ler indvendig, så det klukker i ham).
Ja vel, ja vel. Jeg skønner det altsammen så urimelig godt, Vilhelm.

BORKMAN.
[Shaken with inward laughter.]
Of course, of course--I see it all quite clearly, Vilhelm.

BORKMAN.
(Befelé nevet, hogy csak ugy reng a teste.)
Hogyne, hogyne. Nagyszerűen értem az egészet, Vilmos.

博克曼
（心里暗笑不止）
当然，我都明白，威廉。

FOLDAL
(fortsætter ivrig).
Og tænk, hun fik først vide det om rejsen nu ikveld. Det var i det selskabet, som du véd nok, hm! Og endda så fandt hun tid til at skrive. Og brevet er så varmt og så smukt og så hjerteligt skrevet, forsikrer jeg dig til. Ikke spor af foragt for sin far nu længer. Og så det fine træk, du, at hun vilde sige os farvel skriftlig – før hun rejste. (ler.) Men det bli’r der rigtignok ikke noget af!

FOLDAL.
[Eagerly continuing.]
And only think, she knew nothing about the arrangement until this evening; at that party, you know, h’m! And yet she found time to write to me. And the letter is such a beautiful one--so warm and affectionate, I assure you. There is not a trace of contempt for her father in it. And then what a delicate thought it was to say good-bye to us by letter--before she started. [Laughing.] But of course I can’t let her go like that.

FOLDAL.
(Buzgón folytatja.)
És képzeld el, csak ma este értesült az utazásról. Hiszen tudod, az urak, na. — És mégis talált módot az írásra. És milyen melegen van az a levél irva, hidd el, csupa szív. Nyoma sincs benne többé az apja kicsinylésének. Aztán tudod az a gyöngéd vonás, hogy írásban akar tőlünk elbúcsúzni — mielőtt elutazott volna. (Nevet.) Hanem persze, hogy abból semmi sem lesz.

佛尔达尔
（继续高高兴兴说下去）
你想想，这个计划她今晚才知道，在宴会时才知道！可是她居然还有工夫给我写信。信还写的真漂亮--- 真亲热，我告诉你。信里丝毫没有瞧不起她父亲的口气。还有，她在动身以前，自己不来，写封信向我们告别，她多么会体贴。（大笑）当然，我不可能让她就这么走。

BORKMAN
(ser spørgende på ham).
Hvorledes det?

BORKMAN.
[Looks inquiringly at him.]
How so?

BORKMAN.
(Kérdve néz rá.)
Hogy hogy?

博克曼
（探问地瞧着他）
你打算怎么办？

FOLDAL.
Hun skriver, at imorgen tidlig rejser de. Ganske tidligt.

FOLDAL.
She tells me that they start early to-morrow morning; quite early.

FOLDAL.
Azt irja, hogy holnap reggel utaznak. Igen korán reggel.

佛尔达尔
她告诉我，他们明天早晨动身--- 大清早动身。

BORKMAN.
Se, se, – imorgen? Skriver hun det?

BORKMAN.
Oh indeed--to-morrow? Does she tell you that?

BORKMAN.
No nézze meg az ember, holnap? Azt irja?

博克曼
哦，真的--- 明天动身？她是这么说的吗？

FOLDAL
(ler og gnider hænderne).
Ja, men nu er jeg listig, jeg, ser du! Nu går jeg lige op til fru Wiltons –

FOLDAL.
[Laughing and rubbing his hands.]
Yes; but I know a trick worth two of that, you see! I am going straight up to Mrs. Wilton’s----

FOLDAL.
(Nevet és kezeit dörzsöli.)
Igen, csakhogy én ravasz ficzkó vagyok, tudod! Most rögtön oda megyek Viltonnéhoz.

佛尔达尔
（大笑，搓搓手）
是。可是我有个更高明的办法，你瞧着吧！我马上就到威尔敦太太家去---

BORKMAN.
Nu ikveld?

BORKMAN.
This evening?

BORKMAN.
Most, éjnek idején?

博克曼
今晚就去？

FOLDAL.
Ja Herregud, det er da ikke så svært sent endnu. Og skulde der alt være stængt, så ringer jeg på. Uden videre. For jeg vil og jeg må se Frida, før hun rejser. Godnat, godnat!
(han vil gå.)

FOLDAL.
Oh, it’s not so very late yet. And even if the house is shut up, I shall ring; without hesitation. For I must and will see Frida before she starts. Good-night, good-night!
[Makes a movement to go.]

FOLDAL.
Ugyan,, édes Istenem, olyan szörnyű késő csak még sincs. Es ha a kapu már he volna zárva, no hát akkor csengetek. Egész egyszerűen. Mert Fridát látni akarom, látnom kell mielőtt elutazik. Tehát jó éjszakát kívánok.
(Indulni készül.)

佛尔达尔
嗯，现在时候还不算太晚。即使她家已经关了门，我会拉铃，我绝不犹豫。我一定得在富吕达动身以前跟她见一面。明天见，明天见！
（正要动脚）

BORKMAN.
Hør her, min stakkers Vilhelm, – du kan spare dig det tunge vejstykke.

BORKMAN.
Stop a moment, my poor Vilhelm; you may spare yourself that heavy bit of road.

BORKMAN.
Megállj csak, szegény Vilmosom, — megkímélheted magadat attól a fáradságos úttól.

博克曼
别忙，可怜的威廉。我劝你省下这段费力的路程吧。

FOLDAL.
Å, du tænker på den foden –

FOLDAL.
Oh, you are thinking of my ankle----

FOLDAL.
Ah, te erre a lábamra gondolsz itt-é — ?

佛尔达尔
啊，你是为我的脚脖子着想。

BORKMAN.
Ja, og så slipper du ikke ind hos fru Wiltons alligevel.

BORKMAN.
Yes; and in any case you won’t get in at Mrs. Wilton’s.

BORKMAN.
Igen, és azonkívül ugy sem jutsz be Viltonné házába.

博克曼
对了。反正你走不进威尔敦太太的大门。

FOLDAL.
Jo såmænd gør jeg så. Jeg bli’r ved at ringe og kime på klokken, til der kommer nogen og lukker op. For Frida må jeg og skal jeg se.

FOLDAL.
Yes, indeed I will. I’ll go on ringing and knocking till some one comes and lets me in. For I must and will see Frida.

FOLDAL.
Dehogy nem. Én csöngetek míg valaki csak jön és kinyitja. Mert Fridát akarom látni és kell látnom Fridát ...

佛尔达尔
我走得进。我会不停地拉铃，不停地敲门，等到有人开门让我进去，我才罢休。我一定要跟富吕达见一面

ELLA RENTHEIM.
Deres datter er alt rejst, herr Foldal.

ELLA RENTHEIM.
Your daughter has gone already, Mr. Foldal.

ELLA.
Az ön leánya már elment Foldal úr.

艾勒·瑞替姆
你女儿已经走了，佛尔达尔先生。

FOLDAL
(står som slagen).
Er Frida alt rejst! Véd De det visst? Hvem har De det fra?

FOLDAL.
[Stands as though thunderstruck.]
Has Frida gone already! Are you quite sure? Who told you?

FOLDAL.
(Mintha villám sújtotta volna.)
Frida már elment? Kitől hallotta ezt?

佛尔达尔
（目瞪口呆）
富吕达已经走了！你拿的稳吗？谁告诉你的？

BORKMAN.
Vi har det fra hendes vordende lærer.

BORKMAN.
We had it from her future teacher.

BORKMAN.
A jövendőbeli tanítójától tudtuk meg.

博克曼
是她的那位将来的教师告诉我们的。

FOLDAL.
Så? Og hvem er han da?

FOLDAL.
Indeed? And who is he?

FOLDAL.
Ugy? És ki lehet az?

佛尔达尔
哦？那位老师是谁？

BORKMAN.
Det er en student Erhart Borkman.

BORKMAN.
A certain Mr. Erhart Borkman.

BORKMAN.
Bizonyos Borkman Erhard urfi —

博克曼
是一位遏哈特·博克曼先生。

FOLDAL
(strålende glad).
Din søn, John Gabriel! Skal han rejse med?

FOLDAL.
[Beaming with joy.]
Your son, John Gabriel? Is he going with them?

FOLDAL.
(Sugárzik az örömtől.)
A te fiad John Gábriel! Együtt mentek?

佛尔达尔
（满面喜色）
就是你儿子吗，约翰·盖勃吕尔！他跟她们一块儿走吗？

BORKMAN.
Jaha; det er ham, som skal hjælpe fru Wilton med at oplære din lille Frida.

BORKMAN.
Yes; it is he that is to help Mrs. Wilton with little Frida’s education.

BORKMAN.
Ugy van, neki kell Viltonné segítségére lenni, a te kis Fridád kiképzésében.

博克曼
对了。将来帮着威尔敦太太教育富吕达的人就是他。

FOLDAL.
Nå, Gud ske lov og tak! Så er jo barnet i de bedste hænder da. Men er det også ganske visst, at de alt er rejst med hende?

FOLDAL.
Oh, Heaven be praised! Then the child is in the best of hands. But is it quite certain that they have started with her already?

FOLDAL.
No, hála legyen a jóságos Istennek! Hiszen akkor a legjobb kezekben van az a gyermek. De hát egészen bizonyos, hogy már elutaztak vele?

佛尔达尔
噢，谢天谢地！这么说，那孩子有了最好的照应了。可是，你说，她已经跟他们走了，这话靠得住吗？

BORKMAN.
De rejste med hende i den vognen, som kørte dig over på vejen.

BORKMAN.
They took her away in that sledge which ran you over in the road.

BORKMAN.
Abban a szánkóban utaztak el vele, a melyik téged elgázolt.

博克曼
他们带她坐着走的正是把你撞倒的那辆雪橇。

FOLDAL
(slår hænderne sammen).
Tænke sig til, at min lille Frida sad inde i den pragtfulde vognen!

FOLDAL.
[Clasping his hands.]
To think that my little Frida was in that magnificent sledge!

BORKMAN.
(Kezeit összecsapva.)
Teremtő atyám! Abban a pompás szánkóban ült az én kis Fridám!

佛尔达尔
（两手紧握）
嗳呀，我的小富吕达居然坐在那么一辆讲究雪橇里！

BORKMAN
(nikker).
Jo-jo, Vilhelm, – din datter er kommen godt op at køre. Og student Borkman også. – Nå, – la’ du så mærke til sølvklokkerne?

BORKMAN.
[Nodding.]
Yes, yes, Vilhelm, your daughter has come to drive in her carriage. And Master Erhart, too. Tell me, did you notice the silver bells?

BORKMAN.
(Bólint.)
Igen, igen Vilmos, a te leányod most úri módba jutott. És Borkman urfi szintén. — Na, észre vetted az ezüst csörgőket is?

博克曼
（点头）
对了，对了，威廉，你女儿坐在威尔敦太太的车子里。还有小遏哈特先生。你看见那些银铃儿没有？

FOLDAL.
Jo da. – Sølvklokkerne, siger du? Var det sølvklokker, du? Virkelig ægte sølvklokker?

FOLDAL.
Yes, indeed. Silver bells did you say? Were they silver? Real, genuine silver bells?

FOLDAL.
Persze. — Hogy ezüst csörgők? Te azok ezüst csörgők voltak? Csakugyau igazi ezüst csörgők?

佛尔达尔
看见了。你说是银铃儿？是银子做的吗？是真的银子做的铃儿吗？

BORKMAN.
Det kan du forlade dig på. Altsammen var ægte. Både udenpå og – og indeni.

BORKMAN.
You may be quite sure of that. Everything was genuine--both outside and in.

BORKMAN.
Afelől bizonyos lehetsz. Ott minden igazi volt. Kivűl éppen úgy, mint — belül.

博克曼
绝对靠得住。里里外外，全是真银子。

FOLDAL
(stille bevæget).
Er det ikke forunderligt, hvorledes lykken kan føje sig for et menneske! Det er min – min smule digtergave, som har omsat sig til musik hos Frida. Og så har jeg altså ikke forgæves været digter alligevel da. For nu får hun rejse ud i den store, vide verden, som jeg engang havde drømt så dejligt om at få se. I lukket slædevogn får lille Frida rejse. Og med sølvklokker på sæletøjet –

FOLDAL.
[In quiet emotion.]
Isn’t it strange how fortune can sometimes befriend one? It is my--my little gift of song that has transmuted itself into music in Frida. So after all, it is not for nothing that I was born a poet. For now she is going forth into the great wide world, that I once yearned so passionately to see. Little Frida sets out in a splendid covered sledge with silver bells on the harness----

FOLDAL.
(Csöndes meghatottsággal.)
Sajátságos igazán, hogy alakul egy-egy ember szerencséje! íme, itt is ; az én csekély kis — kis költői tehetségem, Fridában zenévé módosult. Még sem volt hát egészen hiábavaló, hogy én költő voltam. Mert most mehet ő a széles nagy világba, melyről nekem egykor oly felséges álmaim voltak. Csukott szánkóban indulhat neki a kis Frida. És még hozzá ezüst csörgettyükkel —

佛尔达尔
（含着感概）
你说怪不怪，有时候运气真会照顾人。我的--- 我的一点儿小诗才在富吕达身上就变成了音乐。这么看起来，天把我生成个诗人，到底不冤枉，因为小富吕达就要走进我从前一心向往的那个广大世界了。她坐着一辆漂亮的带篷雪橇，马身上系着银铃儿---

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=70cd3402-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display