Bibliotheca Polyglotta

John Gabriel Borkman

Complete text

BORKMAN.
Det er en student Erhart Borkman.

BORKMAN.
A certain Mr. Erhart Borkman.

BORKMAN.
Bizonyos Borkman Erhard urfi —

博克曼
是一位遏哈特·博克曼先生。

FOLDAL
(strålende glad).
Din søn, John Gabriel! Skal han rejse med?

FOLDAL.
[Beaming with joy.]
Your son, John Gabriel? Is he going with them?

FOLDAL.
(Sugárzik az örömtől.)
A te fiad John Gábriel! Együtt mentek?

佛尔达尔
（满面喜色）
就是你儿子吗，约翰·盖勃吕尔！他跟她们一块儿走吗？

BORKMAN.
Jaha; det er ham, som skal hjælpe fru Wilton med at oplære din lille Frida.

BORKMAN.
Yes; it is he that is to help Mrs. Wilton with little Frida’s education.

BORKMAN.
Ugy van, neki kell Viltonné segítségére lenni, a te kis Fridád kiképzésében.

博克曼
对了。将来帮着威尔敦太太教育富吕达的人就是他。

FOLDAL.
Nå, Gud ske lov og tak! Så er jo barnet i de bedste hænder da. Men er det også ganske visst, at de alt er rejst med hende?

FOLDAL.
Oh, Heaven be praised! Then the child is in the best of hands. But is it quite certain that they have started with her already?

FOLDAL.
No, hála legyen a jóságos Istennek! Hiszen akkor a legjobb kezekben van az a gyermek. De hát egészen bizonyos, hogy már elutaztak vele?

佛尔达尔
噢，谢天谢地！这么说，那孩子有了最好的照应了。可是，你说，她已经跟他们走了，这话靠得住吗？

BORKMAN.
De rejste med hende i den vognen, som kørte dig over på vejen.

BORKMAN.
They took her away in that sledge which ran you over in the road.

BORKMAN.
Abban a szánkóban utaztak el vele, a melyik téged elgázolt.

博克曼
他们带她坐着走的正是把你撞倒的那辆雪橇。

FOLDAL
(slår hænderne sammen).
Tænke sig til, at min lille Frida sad inde i den pragtfulde vognen!

FOLDAL.
[Clasping his hands.]
To think that my little Frida was in that magnificent sledge!

BORKMAN.
(Kezeit összecsapva.)
Teremtő atyám! Abban a pompás szánkóban ült az én kis Fridám!

佛尔达尔
（两手紧握）
嗳呀，我的小富吕达居然坐在那么一辆讲究雪橇里！

BORKMAN
(nikker).
Jo-jo, Vilhelm, – din datter er kommen godt op at køre. Og student Borkman også. – Nå, – la’ du så mærke til sølvklokkerne?

BORKMAN.
[Nodding.]
Yes, yes, Vilhelm, your daughter has come to drive in her carriage. And Master Erhart, too. Tell me, did you notice the silver bells?

BORKMAN.
(Bólint.)
Igen, igen Vilmos, a te leányod most úri módba jutott. És Borkman urfi szintén. — Na, észre vetted az ezüst csörgőket is?

博克曼
（点头）
对了，对了，威廉，你女儿坐在威尔敦太太的车子里。还有小遏哈特先生。你看见那些银铃儿没有？

FOLDAL.
Jo da. – Sølvklokkerne, siger du? Var det sølvklokker, du? Virkelig ægte sølvklokker?

FOLDAL.
Yes, indeed. Silver bells did you say? Were they silver? Real, genuine silver bells?

FOLDAL.
Persze. — Hogy ezüst csörgők? Te azok ezüst csörgők voltak? Csakugyau igazi ezüst csörgők?

佛尔达尔
看见了。你说是银铃儿？是银子做的吗？是真的银子做的铃儿吗？

BORKMAN.
Det kan du forlade dig på. Altsammen var ægte. Både udenpå og – og indeni.

BORKMAN.
You may be quite sure of that. Everything was genuine--both outside and in.

BORKMAN.
Afelől bizonyos lehetsz. Ott minden igazi volt. Kivűl éppen úgy, mint — belül.

博克曼
绝对靠得住。里里外外，全是真银子。

FOLDAL
(stille bevæget).
Er det ikke forunderligt, hvorledes lykken kan føje sig for et menneske! Det er min – min smule digtergave, som har omsat sig til musik hos Frida. Og så har jeg altså ikke forgæves været digter alligevel da. For nu får hun rejse ud i den store, vide verden, som jeg engang havde drømt så dejligt om at få se. I lukket slædevogn får lille Frida rejse. Og med sølvklokker på sæletøjet –

FOLDAL.
[In quiet emotion.]
Isn’t it strange how fortune can sometimes befriend one? It is my--my little gift of song that has transmuted itself into music in Frida. So after all, it is not for nothing that I was born a poet. For now she is going forth into the great wide world, that I once yearned so passionately to see. Little Frida sets out in a splendid covered sledge with silver bells on the harness----

FOLDAL.
(Csöndes meghatottsággal.)
Sajátságos igazán, hogy alakul egy-egy ember szerencséje! íme, itt is ; az én csekély kis — kis költői tehetségem, Fridában zenévé módosult. Még sem volt hát egészen hiábavaló, hogy én költő voltam. Mert most mehet ő a széles nagy világba, melyről nekem egykor oly felséges álmaim voltak. Csukott szánkóban indulhat neki a kis Frida. És még hozzá ezüst csörgettyükkel —

佛尔达尔
（含着感概）
你说怪不怪，有时候运气真会照顾人。我的--- 我的一点儿小诗才在富吕达身上就变成了音乐。这么看起来，天把我生成个诗人，到底不冤枉，因为小富吕达就要走进我从前一心向往的那个广大世界了。她坐着一辆漂亮的带篷雪橇，马身上系着银铃儿---

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=70cd3402-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display