You are here: BP HOME > MI > John Gabriel Borkman > fulltext
John Gabriel Borkman

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages
Choose display
  • Enable images
  • Enable footnotes
    • Show all footnotes
    • Minimize footnotes
Search-help
Choose specific texts..
    Click to Expand/Collapse Option Complete text
Click to Expand/Collapse OptionTitle
Click to Expand/Collapse OptionDramatis personæ
Click to Expand/Collapse OptionStage
Click to Expand/Collapse OptionACT I
Click to Expand/Collapse OptionACT II
Click to Expand/Collapse OptionACT III
Click to Expand/Collapse OptionACT IV
JOHN GABRIEL BORKMAN



 
JOHN GABRIEL BORKMAN



 
JOHN GABRIEL BORKMAN



 
约翰·盖勃吕尔·博克曼



 
PERSONERNE:
JOHN GABRIEL BORKMAN, forhenværende bankchef.
FRU GUNHILD BORKMAN, hans hustru.
STUDENT ERHART BORKMAN, deres søn.
FRØKEN ELLA RENTHEIM, fru Borkmans tvillingsøster.
FRU FANNY WILTON.
VILHELM FOLDAL, extraskriver i et regeringskontor.
FRIDA FOLDAL, hans datter.
FRU BORKMANS STUEPIGE.



 
PERSONS.
JOHN GABRIEL BORKMAN, formerly Managing Director of a Bank.
MRS. GUNHILD BORKMAN, his wife.
ERHART BORKMAN, their son, a student.
MISS ELLA RENTHEIM, Mrs. Borkman’s twin sister.
MRS. FANNY WILTON.
VILHELM FOLDAL, subordinate clerk in a Government office.
FRIDA FOLDAL, his daughter.
MRS. BORKMAN’S MAID.



 
SZEMÉLYEK:
JOHN GABRIEL BORKMAN, volt bankigazgató.
GUNHILD ASSZONY, a felesége.
BORKMAN ERHARD, a fiuk.
RENTHEIM ELLA KISASSZONY, Borkmanné asszony ikertestvére.
VILTON FANNY ASSZONY.
FOLDAL VILMOS, napidíjas egy minisztériumban.
FOLDAL FRIDA, a leánya.
BORKMANNÉ ASSZONY SZOBALEÁNYA.



 
人 物 表
约翰·盖勃吕尔·博克曼--- 任银行总经理
耿希尔得·博克曼--- 他的妻子
遏哈特·博克曼--- 他们的儿子。学生
艾勒·瑞替姆小姐--- 博克曼太太的孪生妹妹
范尼·威尔敦太太
威廉·佛尔达尔--- 政府机关低级职员
富吕达--- 他的女儿
博克曼太太的女仆
 
(Handlingen foregår en vinteraften på den Rentheimske familiegård udenfor hovedstaden.)



 
The action passes one winter evening, at the Manorhouse of the Rentheim family, in the neighbourhood of Christiania.



 
(Történik egy téli estén, a Rentheimok családi birtokán, a főváros közelében.)



 
事情发生于挪威首都克立斯替啊尼遏附近瑞替姆府邸。时间是冬日黄昏。 
FØRSTE AKT
(Fru Borkmans dagligstue, udstyret med gammeldags, falmet pragt. En åben skydedør fører ind i en havestue med vinduer og glasdør i baggrunden. Derigennem udsigt til haven, hvor snevejret fyger i tusmørket. På højre sidevæg indgangsdør fra forstuen. Længere fremme en stor,gammel jernovn med ild i. Til venstre, noget tilbage, en enkelt, mindre dør. Foran på samme side et vindu, dækket af tykke forhæng. Mellem vinduet og døren en kanapé med hestehårs betræk og med et tæppe-belagt bord foran. På bordet en tændt lampe med skærm. Ved ovnen en højrygget lænestol.)
 
(Fru Gunhild Borkman sidder på kanapéen med sit hækletøj. Hun er en ældre dame af koldt, fornemt udseende, med stiv holdning og ubevægelige ansigtstræk. Hendes rige hår er stærkt grånet. Hænderne fine, gennemsigtige. Klædt i en tyk mørk silkedragt, som oprindelig har været elegant, men nu noget slidt og medtagen. Uldsjal over skuldrene.)
 
(Hun sidder en stund opret og urørlig ved hækletøjet. Så høres udenfor bjældeklang fra en forbikørende slæde.) 
ACT FIRST
MRS. BORKMAN’s drawing-room, furnished with old-fashioned, faded splendour. At the back, an open sliding-door leads into a garden-room, with windows and a glass door. Through it a view over the garden; twilight with driving snow. On the right, a door leading from the hall. Further forward, a large old-fashioned iron stove, with the fire lighted. On the left, towards the back, a single smaller door. In front, on the same side, a window, covered with thick curtains. Between the window and the door a horsehair sofa, with a table in front of it covered with a cloth. On the table, a lighted lamp with a shade. Beside the stove a high-backed armchair.
 
MRS. GUNHILD BORKMAN sits on the sofa, crocheting. She is an elderly lady, of cold, distinguished appearance, with stiff carriage and immobile features. Her abundant hair is very grey. Delicate transparent hands. Dressed in a gown of heavy dark silk, which has originally been handsome, but is now somewhat worn and shabby. A woollen shawl over her shoulders.
 
She sits for a time erect and immovable at her crochet. Then the bells of a passing sledge are heard. 
ELSŐ FELVONÁS
(Borkmanné szobája. Régi divatú gazdag, de megviselt butorzat. A háttérben egy nyitott üvegajtó a kerti szobába szolgál, melynek ablakai fenyves vidékre néznek, a hol a hóvihar az esthomályban még látható. A jobb oldalon ajtó, külső bejérattal. Előbbre egy nagy vaskályha, mely fütve van. Balra, egy kicsit hátrább egy kisebb ajtó. Balra, elől ablak, nehéz függönyökkel. Az ablak és az ajtó között egy diván lószőr-huzattal, előtte asztal teritővel. Az asztalon égő lámpa ernyővel. A kályha mellett egy magashátu karszék.)
 
(Borkmanné a divánon ül, kezében horgolása. Idős hölgy, hideg, előkelő külsejű. Tömött haja erősen szürkül. Kezei finomak, átlátszók.Sötét, nehéz selyemruhát visel, mely valamikor elegáns volt, de ma, törődött, elviselt. A vállán gyapju shawl.)
 
(Egy ideig mereven, mozdulatlanul ül, a nélkül, hogy horgolásával törődnék. Kivülről egy elhaladó szán csörgetyüjének hangja hallatszik.)
 
第一幕
博克曼太太的会客室,讲究的装饰已经陈旧而黯淡了。后面有一扇开着的推拉门,通到一间有许多窗户和一扇玻璃门的贴近花园的屋子,从那儿望出去,可以看见一片园景,急雪正在暮色中扫荡。右首有一扇门通外厅。往前来,有一只旧式大铁炉,里头生着火。左首靠后,有一扇小门。左首向前,有一扇遮着厚幔子的窗户。窗与门之间,摆着一张马鬃呢沙发,前面有一张蒙桌布的桌子。桌上点着一盏有罩灯。炉旁有一把高背扶手椅。
 
博克曼太太坐在沙发里编织东西。她是一位年长妇人,带着一副凛若冰霜的神情,僵硬的体态,板滞的面貌。丰厚的头发已经很花白了,一双手是娇嫩光泽的。身上穿一件黑绸厚长衣,那件衣服原来是很漂亮的,现在却有点敝旧了。肩膀上披着一幅羊毛围巾。
 
她直僵僵一动都不动地坐着做活。过了会儿,听见一辆在门外经过的雪橇的铃声。
 
FRU BORKMAN
(lytter op; det tindrer af glæde i hendes øjne og hun hvisker uvilkårligt):
Erhart! Endelig!
(Hun rejser sig og ser ud gennem forhænget. Synes skuffet og sætter sig igen på kanapéen til sit arbejde.)
(Stuepigen kommer lidt efter ind fra entréen med et visitkort på en liden brikke.) 
MRS. BORKMAN. 
[Listens; her eyes sparkle with gladness and she involuntarily whispers.]
Erhart! At last!
[She rises and draws the curtain a little aside to look out. Appears disappointed, and sits down to her work again, on the sofa. Presently THE MAID enters from the hall with a visiting card on a small tray.] 
BORKMANNÉ.
(Felüti fejét; szemei ragyognak az örömtől és önkénytelenül suttogja.)
Erhard! Végre!
(Fölkel, a függönyök közt kinéz. Csalódottnak látszik és visszaül a divánra, kézi munkájához.)
(Kis idő mulva a külső bejáráson át, belép a szobaleány, kis tálczán névjegyet hoz.)
 
博克曼太太
(细听,眼睛里闪出喜悦的神情,不由自主地低声)
遏哈特!他好容易来了!
(她站起来,把窗幔拉开一点往外瞧。她脸上露出失望的神气,重新回到沙发上做活。过不多时,女仆拿着一只小托盘,从外厅进来。盘子里有一张名片。) 
FRU BORKMAN
(hurtig).
Kom studenten alligevel? 
MRS. BORKMAN. 
[Quickly.]
Has Mr. Erhart come after all? 
BORKMANNÉ.
(Hirtelen.)
Hát mégis megjött az ifju ur? 
博克曼太太
(急忙地)
是不是遏哈特先生到底来了? 
STUEPIGEN.
Nej, frue. Men her er en dame ude – 
THE MAID.
No, ma’am. But there’s a lady---- 
SZOBALEÁNY.
Nem, nagyságos asszonyom. Hanem egy asszonyság van odakünn. 
女 仆
不是,太太。可是有一位女客-- 
FRU BORKMAN
(lægger hækletøjet tilside).
Nå, fru Wilton altså – 
MRS. BORKMAN. 
[Laying aside her crochet.]
Oh, Mrs. Wilton, I suppose---- 
BORKMANNÉ.
(Leteszi horgolását.)
Ah! Viltonné? 
博克曼太太
(把活计搁在一旁)
哦,大概是威尔敦太太吧? 
STUEPIGEN
(går nærmere).
Nej, det er en fremmed dame – 
THE MAID.
[Approaching.]
No, it’s a strange lady---- 
SZOBALEÁNY.
(Közelebb jön.)
Nem, egy idegen asszonyság. 
女 仆
(走近)
不是。是一位不认识的女客。 
FRU BORKMAN
(rækker efter kortet).
Lad mig se – (læser; rejser sig hurtig og ser stivt på pigen.) Er De viss på, at det er til mig? 
MRS. BORKMAN. 
[Taking the card.]
Let me see---- [Reads it; rises hastily and looks intently at the girl.] Are you sure this is for me? 
BORKMANNÉ.
(A névjegy után nyúl.)
Adja ide. — (Elolvassa, hirtelen föláll, és mereven néz a szobaleányra.)
Bizonyos benne, hogy ez a névjegy nekem szól? 
博克曼太太
(拿起名片)
让我看看。(念名片,慌忙站起来,眼睛盯着女仆)你确实知道她是要见我吗? 
STUEPIGEN.
Ja, jeg forstod det, som det var til fruen. 
THE MAID.
Yes, I understand it was for you, ma’am. 
SZOBALEÁNY.
Igenis, én ugy értettem, hogy a nagyságos asszonynak. 
女 仆
是,太太,我知道她是要见您。 
FRU BORKMAN.
Bad hun om at få tale med fru Borkman? 
MRS. BORKMAN. 
Did she say she wanted to see Mrs. Borkman? 
BORKMANNÉ.
Azt mondta, hogy Borkmannéval akar beszélni ? 
博克曼太太
她是说要见博克曼太太吗? 
STUEPIGEN.
Jaha, det gjorde hun. 
THE MAID.
Yes, she did. 
SZOBALEÁNY.
Igenis, azt mondta. 
女 仆
是,她是这么说。 
FRU BORKMAN
(kort; besluttet).
Godt. Så sig, at jeg er hjemme.
(Stuepigen åbner døren for den fremmede dame og går selv ud.)
(Frøken Ella Rentheim kommer ind i stuen. Hun ligner søsteren af udseende; men hendes ansigt har et mere lidende end hårdt udtryk. Det bærer endnu præg af stor, karakterfuld skønhed i tidligere år. Det svære hår er strøget op i naturlige bukler fra panden og er ganske sølvhvidt. Hun er klædt i sort fløjl med hat og peltsfodret kåbe af samme stof.)
(Begge søstrene står en stund i taushed og ser prøvende på hinanden. Hver af dem venter øjensynlig, at den anden skal tale først.) 
MRS. BORKMAN. 
[Shortly, resolutely.]
Good. Then say I am at home.
[THE MAID opens the door for the strange lady and goes out. MISS ELLA RENTHEIM enters. She resembles her sister; but her face has rather a suffering than a hard expression. It still shows signs of great beauty, combined with strong character. She has a great deal of hair, which is drawn back from the forehead in natural ripples, and is snow-white. She is dressed in black velvet, with a hat and a fur-lined cloak of the same material.]
[The two sisters stand silent for a time, and look searchingly at each other. Each is evidently waiting for the other to speak first.] 
BORKMANNÉ.
(Kurtán, határozottan.)
Jól van. Mondja meg hát, hogy itthon vagyok.
(A szobaleány ajtót nyit a vendég előtt, azután kimegy. Rentheim Ella belép. Hasonlít nővéréhez, azonban arczkifejezése inkább szenvedő, mint kemény. Még viseli egykori, nagy, lelkes szépségeinek nyomait. Tömött, ezüstfehér haja természetesen hullámos, homlokából ki van simítva. Ruhája fekete bársony, kalapja és prémmel bélelt felöltője ugyanazon szövetből.)
A két testvér egy ideig szótlanul szemléli egymást. Mindegyik azt látszik várni, hogy a másik vessen véget a hallgatásnak.)
 
博克曼太太
(坚决干脆)
好。既然如此,我就见她。
(女仆给女客开门,自己出去。艾特。瑞替姆走进来。她长得很像她姐姐,只是脸上表现的是忧愁痛苦而不是一团冰霜,眉宇间还留着当年那种绝世风姿和坚强性格的痕迹。丰厚的头发顺着天然浪纹向后梳掠,白得像雪一样。她穿一件黑丝绒衣服。帽子和皮外氅都是同样的材料。)
(姐妹俩一言不发地站着,仔细对看了会儿。彼此都在等对方先说话。) 
ELLA RENTHEIM
(som har holdt sig i nærheden af døren).
Ja, du ser nok forundret på mig, du, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Who has remained near the door.]
You are surprised to see me, Gunhild. 
ELLA.
(Ki az ajtó közelében állva maradt.)
Ugy-e Gunhild, csodálkozol, hogy engem itt látsz? 
艾勒·瑞替姆
(站在门口不动)
耿希尔得,你大概想不到我会来看你。 
FRU BORKMAN
(står ubevægelig oprejst mellem kanapéen og bordet og støtter fingerspidsene mod tæppet).
Går du ikke fejl? Forvalteren bor jo i sidebygningen, véd du. 
MRS. BORKMAN. 
[Standing erect and immovable between the sofa and the table, resting her finger-tips upon the cloth.]
Have you not made a mistake? The bailiff lives in the side wing, you know. 
BORKMANNÉ.
(Mozdulatlanul, egyenesen áll az asztal és diván között. Ujjhegyeit az asztalnak feszíti)
Nem tévedtél meg? A jószágigazgató a szárnyépületben lakik, hiszen tudod. 
博克曼太太
(直僵僵地站在沙发与桌子之间,指尖搭在桌布上)
你是走错了吧?你知道,管事的住在侧屋里。 
ELLA RENTHEIM.
Det er ikke forvalteren, jeg skal tale med i dag. 
ELLA RENTHEIM.
It is not the bailiff I want to see to-day. 
ELLA.
Nem a jószágigazgató az, a kivel ma beszédem van. 
艾勒·瑞替姆
今天我不是来找管事的。 
FRU BORKMAN.
Er det da mig, du vil noget? 
MRS. BORKMAN. 
Is it me you want, then? 
BORKMANNÉ.
Hát tőlem akarsz valamit? 
博克曼太太
那么,你是来找我的? 
ELLA RENTHEIM.
Ja. Jeg må tale nogen ord med dig. 
ELLA RENTHEIM.
Yes. I have a few words to say to you. 
ELLA.
Igenis. Veled kell egy pár szót szólnom. 
艾勒·瑞替姆
正是,我有几句话跟你谈。 
FRU BORKMAN
(kommer frem på gulvet).
Nå, – så sæt dig ned da. 
MRS. BORKMAN. 
[Coming forward into the middle of the room.]
Well--then sit down. 
BORKMANNÉ.
(Valamicskét előbbre jön)
Nos, — akkor hát ülj le. 
博克曼太太
(走到屋子当中)
好吧--那么坐下。 
ELLA RENTHEIM.
Tak; jeg kan godt stå så længe. 
ELLA RENTHEIM.
Thank you. I can quite well stand for the present. 
ELLA.
Köszönöm; állva is maradhatok addig. 
艾勒·瑞替姆
谢谢。我暂时不坐。 
FRU BORKMAN.
Ganske som du selv vil. Men løs ialfald lidt på overtøjet. 
MRS. BORKMAN. 
Just as you please. But at least loosen your cloak. 
BORKMANNÉ.
Egészen tetszésed szerint. Tedd hát le legalább egy kissé a köpenyedet. 
博克曼太太
随你便。你好歹可以把外氅松一松。 
ELLA RENTHEIM
(knapper kåben op).
Ja, her er svært varmt – 
ELLA RENTHEIM.
[Unbuttoning her cloak.]
Yes, it is very warm here. 
ELLA.
(Kigombolja a köpenyét.)
Csakugyan, nagyon meleg van idebenn. 
艾勒·瑞替姆
(解开外氅钮扣)
对了,这儿很暖和。 
FRU BORKMAN.
Jeg fryser altid. 
MRS. BORKMAN. 
I am always cold. 
BORKMANNÉ.
És mindig fázom. 
博克曼太太
我老觉得冷。 
ELLA RENTHEIM
(står en stund og ser på hende med armen hvilende på ryggen af lænestolen).
Ja, – Gunhild, det er nu snart otte år siden vi sidst såes. 
ELLA RENTHEIM.
[Stands looking at her for a time with her arms resting on the back of the armchair.]
Well, Gunhild, it is nearly eight years now since we saw each other last. 
ELLA.
(Egy ideig szemléli, mialatt karját a szék hátán nyugtatta.)
Bizony, — Gunhild, nemsokára nyolcz esztendeje lesz, hogy utoljára láttuk egymást. 
艾勒·瑞替姆
(站着瞧了她会儿,两只胳臂搭在扶手椅背上)
耿希尔得,从咱们上次见面至现在将近八年了。 
FRU BORKMAN
(koldt).
Siden vi taltes ved ialfald. 
MRS. BORKMAN. 
[Coldly.]
Since last we spoke to each other at any rate. 
BORKMANNÉ
(Hidegen.)
Mióta beszéltünk egymással, mindenesetre. 
博克曼太太
(冷冰冰地)
反正咱们有那么些年没说话了。 
ELLA RENTHEIM.
Rettere sagt, taltes ved, ja. – For du har vel set mig en gang imellem, – når jeg måtte gøre min årsrejse hid til forvalteren. 
ELLA RENTHEIM.
True, since we spoke to each other. I daresay you have seen me now and again--when I came on my yearly visit to the bailiff. 
ELLA.
Vagyis inkább, mióta beszéltünk egymással, ugy van. — Mert, látni ugyan láttál hébe-korba, mikor évenkint megtettem szokott utamat a jószágigazgatóhoz. 
艾勒·瑞替姆
对了。咱们有那么些年没说话了。在我一年一次来找管事的时候,大概你看见过我。 
FRU BORKMAN.
En gang eller to, tror jeg. 
MRS. BORKMAN. 
Once or twice, I have. 
BORKMANNÉ.
Egyszer, vagy kétszer — azt hiszem. 
博克曼太太
我看见过你一两次。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg har også et par gange set et skimt af dig. I vinduet der. 
ELLA RENTHEIM.
I have caught one or two glimpses of you, too--there, at the window. 
ELLA.
Én is láttalak egy párszor futólag. Ott az ablaknál. 
艾勒·瑞替姆
我也在那窗口看见过你一两眼。 
FRU BORKMAN.
Bag forhængene må det ha’ været. Du har gode øjne, du. (hårdt og skærende.) Men sidste gang vi taltes ved, – det var her inde i stuen hos mig – 
MRS. BORKMAN. 
You must have seen me through the curtains then. You have good eyes. [Harshly and cuttingly.] But the last time we spoke to each other--it was here in this room---- 
BORKMANNÉ.
Talán a függönyök mögöt. Jó szemed van.(Keményen, élesen.)
Hanem mikor utoljára beszéltünk egymással — az idebenn volt, nálam — a szobában — 
博克曼太太
你一定是从窗幔缝里看见的。你的眼睛好。(粗暴尖刻)可是咱们最后那次谈话--- 就在这屋里--- 
ELLA RENTHEIM
(afværgende).
Ja, ja, jeg véd det, Gunhild! 
ELLA RENTHEIM.
[Trying to stop her.]
Yes, yes; I know, Gunhild! 
ELLA.
(Visszautasítva.)
Hiszen tudom — Gunhild! 
艾勒·瑞替姆
(想截住她的话)
是,是,耿希尔得,我知道! 
FRU BORKMAN.
– ugen før han, – før han slap ud. 
MRS. BORKMAN. 
--the week before he--before he was let out. 
BORKMANNÉ.
Azon a héten — mielőtt ő — mielőtt kiszabadult. 
博克曼太太
--正是他--他出狱的前一个星期。 
ELLA RENTHEIM
(går opover gulvet).
Å, rør da ikke ved det! 
ELLA RENTHEIM.
[Moving towards the back.]
O, don’t speak about that. 
ELLA.
(Keresztül megy a szobán.)
Ö, ugyan ne beszélj arról! 
艾勒·瑞替姆
(向后面走)
啊,别再提那事了。 
FRU BORKMAN
(fast men dæmpet).
Det var ugen før han, – bankchefen kom på fri fod igen. 
MRS. BORKMAN. 
[Firmly, but in a low voice.]
It was the week before he--was set at liberty. 
BORKMANNÉ
(Szilárd, de halkabb hangon.)
Azon a héten volt, mielőtt őt — a bankigazgatót szabadon bocsátották. 
博克曼太太
(坚决要说,然而声音很低)
正是他--恢复自由的前一个星期。 
ELLA RENTHEIM
(fremover gulvet).
Å ja, ja, ja! Jeg glemmer nok ikke den stund! Men det er så altfor knugende at tænke på. Bare det, at dvæle ved det et eneste øjeblik – åh! 
ELLA RENTHEIM.
[Coming down.]
Oh yes, yes, yes! I shall never forget that time! But it is too terrible to think of! Only to recall it for the moment--oh! 
ELLA.
(Előre megy.)
Igen, igen! Azt az órát ugyan nem fogom elfelejteni! De annyira nyomasztó, hogy az ember rá sem mer gondolni. Csak egy pillanatig is, foglalkozni vele — ó! — 
艾勒·瑞替姆
(走回来)
啊 , 是,是,是!我永远忘不了那段日子!可是想起来太伤心!哪怕是略微想一想呢--噢! 
FRU BORKMAN
(dumpt).
Og så får tankerne aldrig lov til at kredse om noget andet alligevel! (i udbrud; slår hænderne sammen.) Nej, jeg skønner det ikke! Aldrig i verden! Jeg fatter ikke, at noget sådant noget, – noget så forfærdeligt kan overgå en enkelt familie! Og så, tænk, – vor familie! En så fornem familie, som vor! Tænke sig til, at det just skulde ramme den! 
MRS. BORKMAN. 
[Gloomily.]
And yet one’s thoughts can never get away from it. [Vehemently; clenching her hands together.] No, I can’t understand how such a thing--how anything so horrible can come upon one single family! And then--that it should be our family! So old a family as ours! Think of its choosing us out! 
BORKMANNÉ
(Tompán.)
És a gondolataink mégis csak ekkörül forognak! (Kitör, kezeit összecsapja.)
Nem, nem birom megérteni! Soha életemben nem fogom megérteni! Föl nem foghatom, hogy érhet ilyen — rémületes csapás egyes családot! És csak gondold el — a mi családunkat! Egy ilyen előkelő családot, mint a mienk! Kinek juthatott volna eszébe, hogy éppen ezt sújtsa! 
博克曼太太
(伤心)
可是偏偏又不能不想!(紧握两手,愤激地)我真不明白!我永远不会明白,为什么那么一件事--- 那么一件倒霉事单落在一家人头上! 并且偏偏还是咱们家! 那么个老世家!偏偏看中了咱们! 
ELLA RENTHEIM.
A, Gunhild, – det var nok mange, mange flere end vor familie, som det slag rammed. 
ELLA RENTHEIM.
Oh, Gunhild--there were many, many families besides ours that that blow fell upon. 
ELLA.
Ó Gunhild — volt ott még sok-sok más család a kit az a csapás sújtott. 
艾勒·瑞替姆
喔,耿希尔得,除了咱们家,还有许许多多人家也遭了这祸殃。 
FRU BORKMAN.
Nå ja; men alle disse her andre bryr jeg mig ikke så stort om. For det var da jo bare nogen penge – eller nogen papirer, – som det gik ud over for dem. Men for os –! For mig! Og så for Erhart! Det barn, som han dengang var! (i stigende oprør.) Skammen over os to uskyldige! Vanæren! Den stygge, forfærdelige vanære! Og så rent ruineret til og med! 
MRS. BORKMAN. 
Oh yes; but those others don’t trouble me very much. For in their case it was only a matter of a little money--or some papers. But for us----! For me! And then for Erhart! My little boy--as he then was! [In rising excitement.] The shame that fell upon us two innocent ones! The dishonour! The hateful, terrible dishonour! And then the utter ruin too! 
BORKMANNÉ.
Nos igen, de mindazzal a mással én keveset törődöm. Mert hiszen azoknak csak a zsebét, a vagyonát érte. De minket — ! Engem! Hát még Erhardot! Olyan gyermeket, mint ő volt még abban az időben! (Növekvő izgatottsággal.)
Az a gyalázat, a mi minket, ártatlanokat ért! A szégyen! Az utálatos, a szörnyűséges szégyen! És ráadásul még tisztára ki is fosztva! 
博克曼太太
不借,可是别家的事我不大放在心上。他们的事无非是一点儿钱或是几张证券的问题。然而对于咱们呢---!对于我呢!还有对于遏哈特--我那孩子呢!--- 那时候他还是个小孩子!(越来越兴奋)连累咱们两个好人丢脸! 那种耻辱! 那种可恨可怕的耻辱! 还有那一败涂地的局面! 
ELLA RENTHEIM
(varsomt).
Sig mig, Gunhild, – hvorledes bærer han det? 
ELLA RENTHEIM.
[Cautiously.]
Tell me, Gunhild, how does he bear it? 
ELLA.
(Óvatosan.)
Mondd csak, Gunhild, — hogyan viseli ő? 
艾勒·瑞替姆
(小心地)
耿希尔得,他对这事的态度怎么样? 
FRU BORKMAN.
Erhart, mener du? 
MRS. BORKMAN. 
Erhart, do you mean? 
BORKMANNÉ.
Erhardot érted? 
博克曼太太
你是不是说遏哈特? 
ELLA RENTHEIM.
Nej, – han selv. Hvorledes bærer han det? 
ELLA RENTHEIM.
No--he himself. How does he bear it? 
ELLA.
Nem, — ő maga. Hogy viseli el? 
艾勒·瑞替姆
不,我是说他本人。他的态度怎么样? 
FRU BORKMAN
(blæser hånligt).
Tror du, jeg spør’ efter det? 
MRS. BORKMAN. 
[Scornfully.]
Do you think I ever ask about that? 
BORKMANNÉ
(Gúnnyal.)
Talán csak nem hiszed, hogy azután tudakozódom? 
博克曼太太
(鄙薄地)
哼,你以为我还打听那个吗? 
ELLA RENTHEIM.
Spør’? Du behøver da vel ikke at spørge – 
ELLA RENTHEIM.
Ask? Surely you do not require to ask---- 
ELLA.
Tudakozódol? Csak nem kell tudakozódnod — 
艾勒·瑞替姆
打听?你当然用不着打听。 
FRU BORKMAN
(ser forbauset på hende).
Du tror da vel aldrig, at jeg omgås ham? Kommer sammen med ham? Ser noget til ham? 
MRS. BORKMAN. 
[Looks at her in surprise.]
You don’t suppose I ever have anything to do with him? That I ever meet him? That I see anything of him? 
BORKMANNÉ
(Csodálkozva néz rá.)
Csak nem képzeled, hogy érintkezem vele? Hogy összejövök vele? Hogy valaha látom? 
博克曼太太
(诧异地瞧着她)
难道你以为我还跟他打交道?还跟他见面?还见得着他? 
ELLA RENTHEIM.
Ikke det engang! 
ELLA RENTHEIM.
Not even that! 
ELLA.
Még azt sem?! 
艾勒·瑞替姆
连面都不见了! 
FRU BORKMAN
(som før).
Han, som har måttet sidde under lås og lukke i fem år! (slår hænderne for ansigtet.) Å, slig en knusende skam! (farer op.) Og så tænke på, hvad navnet John Gabriel Borkman havde at betyde før i tiden! – Nej, nej, nej, – aldrig se ham mere! – Aldrig! 
MRS. BORKMAN. 
[As before.]
The man was in gaol, in gaol for five years! [Covers her face with her hands.] Oh, the crushing shame of it! [With increased vehemence.] And then to think of all that the name of John Gabriel Borkman used to mean! No, no, no--I can never see him again! Never! 
BORKMANNÉ.
(Mint fent.)
Őt, a ki börtönben ült öt esztendeig! (Kezeit az arczára csapja.)
Ó, milyen gyalázat! (Felforrva.)
Hátha még elgondolja az ember, hogy mit jelentett a John Gábriel Borkman név annak idejében! — Nem, nem, nem — sohasem akarom többé látni! — soha! — 
博克曼太太
(态度同前)
一个坐过五年监狱的人!(两手掩面)噢,真是羞死人!(越发愤激)再想想,约翰。盖勃吕尔。博克曼这名字从前多体面!不,不,我不能再见他!绝不再见他! 
ELLA RENTHEIM
(ser en stund på hende).
Du har et hårdt sind, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Looks at her for a while.]
You have a hard heart, Gunhild. 
ELLA.
(Egy ideig szemléli.)
Keménylelkü asszony vagy Gunhild. 
艾勒·瑞替姆
(瞧了她会儿)
耿希尔得,你真是心硬。 
FRU BORKMAN.
Imod ham, ja. 
MRS. BORKMAN. 
Towards him, yes. 
BORKMANNÉ.
Vele szemben igen. 
博克曼太太
不错,对他我心硬。 
ELLA RENTHEIM.
Han er jo dog din mand. 
ELLA RENTHEIM.
After all, he is your husband. 
ELLA.
Ő mégis csak a férjed. 
艾勒·瑞替姆
他究竟是你的丈夫啊。 
FRU BORKMAN.
Har han ikke sagt for retten, at det var mig, som begyndte med at ruinere ham? At jeg brugte så altfor mange penge –? 
MRS. BORKMAN. 
Did he not say in court that it was I who began his ruin? That I spent money so recklessly? 
BORKMANNÉ.
Nem mondta-e ki a törvényszék előtt, hogy én voltam bukásának kezdő oka, mert túlságosan költekeztem? 
博克曼太太
在法庭上,他不是说我是倾家荡产的带头人吗?他不是说我胡乱挥霍吗? 
ELLA RENTHEIM
(forsigtig).
Men var der ikke noget sandt i det? 
ELLA RENTHEIM.
[Tentatively.]
But is there not some truth in that? 
ELLA.
(Óvatosan.)
De hát nem volt-e abban valami igaz? 
艾勒·瑞替姆
(试探的口气)
那两句话是不是也有点道理? 
FRU BORKMAN.
Men var det ikke netop ham selv, som vilde ha’ det således! Alting skulde jo være så rent meningsløst overdådigt – 
MRS. BORKMAN. 
Why, it was he himself that made me do it! He insisted on our living in such an absurdly lavish style---- 
BORKMANNÉ.
De hiszen éppen ő volt az, a ki ezt követelte! A ki ezt az esztelen tékozlást kivánta. 
博克曼太太
嗯,那是他自己叫我那么做的!他一定要我们过穷奢极欲的日子。 
ELLA RENTHEIM.
Det véd jeg nok. Men just derfor skulde du ha’ holdt igen. Og det gjorde du nok ikke. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, I know. But that is just where you should have restrained him; and apparently you didn’t. 
ELLA.
Tudom, tudom. Éppen azért kellett volna neked útját állanod. De ezt ugyan nem tetted. 
艾勒·瑞替姆
是,我知道。可是你正应该在这上头阻拦他,然而你好像并没阻拦。 
FRU BORKMAN.
Vidste da jeg, at det ikke var hans egne penge, – de, som han gav mig til at rutte med? Og som han rutted med selv også. Tifold værre end jeg! 
MRS. BORKMAN. 
How was I to know that it was not his own money he gave me to squander? And that he himself used to squander, too--ten times more than I did! 
BORKMANNÉ.
Hát tudtam én, hogy nem a saját pénze volt, — az a pénz, a mit velem' eltékozoltatott? És a mit ő maga is tékozolt. Tizszerte bővebben mint én. 
博克曼太太
我怎么知道他供我挥霍的钱不是他自己的呢?并且他自己也拼命挥霍--比我还厉害十倍! 
ELLA RENTHEIM
(stilfærdig).
Nå, det førte vel hans stilling med sig, kan jeg tro. For en stor del da. 
ELLA RENTHEIM.
[Quietly.]
Well, I daresay his position forced him to do that-- to some extent at any rate. 
ELLA.
(Nyugodtan.)
Azt alighanem az állása kivánta meg. Legalább nagyobbrészt. 
艾勒·瑞替姆
(宁静地)
我想也许是他的地位逼得他不得不如此--- 至少有几分是这样。 
FRU BORKMAN
(hånligt).
Ja, det hed sig altid, at vi måtte „repræsentere“. Og så repræsenterte han da også rigtig tilgavns! Kørte med firspand, – som om han var en konge. Lod folk bukke og skrabe for sig, som for en konge. (ler) Og så kaldte de ham ved fornavn, – hele landet udover – akkurat som om han var kongen selv. „John Gabriel“, „John Gabriel“. Alle så vidste de, hvad „John Gabriel“ var for en størrelse! 
MRS. BORKMAN. 
[Scornfully.]
Yes, it was always the same story--we were to “cut a figure.” And he did “cut a figure” to some purpose! He used to drive about with a four-in-hand as if he were a king. And he had people bowing and scraping to him just as to a king. [With a laugh.] And they always called him by his Christian names--all the country over--as if he had been the king himself. “John Gabriel,” “John Gabriel,” “John Gabriel.” Every one knew what a great man “John Gabriel” was! 
BORKMANNÉ.
(Gúnnyal.)
Hogyne, hiszen egyre azt hajtott?, hogy szerepelnünk kell. De szerepelt is ám! Négyes fogaton járt. Mint egy kis király. Csúsztakmásztak előtte, mint egy király előtt. (Nevet.) És a a kereszt nevén nevezték — az egész országban — épen, mintha maga a király volna. „John Gábriel", „John Gábriel". Mindenki tudta, hogy mekkora nagyság az a „John Gábriel"! 
博克曼太太
(鄙薄地)
对了,他老离不开那句话:我们得“摆身份”。他的身份确是摆得很像样儿!他坐着一辆四马车,东奔西跑地好像是国王。他还要人家对他哈腰屈膝,像朝见国王一样。(大笑一声)人家对他总是称名不称姓--到处都这样--好像他真是国王。“约翰·盖勃吕尔”,“约翰·盖勃吕尔”,谁都知道“约翰·盖勃吕尔”是怎么个大人物。 
ELLA RENTHEIM
(fast og varmt).
Han var en størrelse dengang, du. 
ELLA RENTHEIM.
[Warmly and emphatically.]
He was a great man then. 
ELLA.
(Meggyőződéssel, melegen.)
Nagyság is volt akkor, hallod-e. 
艾勒·瑞替姆
(热烈恳切地)
那时候他是个大人物。 
FRU BORKMAN.
Ja, det så jo slig ud. Men aldrig med et eneste ord satte han mig ind i, hvorledes hans stilling egentlig var. Aldrig lod han sig forlyde med, hvor han tog midlerne fra. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, to all appearance. But he never breathed a single word to me as to his real position--never gave a hint as to where he got his means from. 
BORKMANNÉ.
Hiszen ugy látszott. De soha, egyetlen szóval sem adta tudtomra, hogy tulajdonképpen miben áll a dolga. Soha el nem árulta honnan veszi hozzá a módot! 
博克曼太太
不错,表面上倒像。然而他的真实情况究竟怎么样,他从来没对我吐过一个字,从来没提过他的钱是从哪儿弄来的。 
ELLA RENTHEIM.
Nej, nej, – det aned nok ikke de heller. 
ELLA RENTHEIM.
No, no; and other people did not dream of it either. 
ELLA.
Ó nem, — azt bizonyára a többiek sem sejtették. 
艾勒·瑞替姆
对,对。别人也没想到过。 
FRU BORKMAN.
Det fik nu være det samme med de andre. Men mig havde han pligtet at sige sandheden. Og det gjorde han aldrig! Han bare løj, – løj så bundløst for mig – 
MRS. BORKMAN. 
I don’t care about the other people. But it was his duty to tell me the truth. And that he never did! He kept on lying to me--lying abominably---- 
BORKMANNÉ.
A többiekkel még nem törődtem volna. Hanem velem szemben kötelessége lett volna kimondani az igazat. De sohasem mondta ki! Csak hazugságot — mélységes hazugságot. 
博克曼太太
别人我不管。他应该对我说真话。然而他从来不肯说!他对我一味撒谎--- 撒得真可恶--- 
ELLA RENTHEIM
(afbrydende).
Det gjorde han visst ikke, Gunhild! Han fortied kanske. Men han løj visst ikke. 
ELLA RENTHEIM.
[Interrupting.]
Surely not, Gunhild. He kept things back perhaps, but I am sure he did not lie. 
ELLA.
(Félbeszakitja.)
Azt semmi esetre sem Gunhild! Talán elhallgatta a valóságot. De hazudni semmi esetre sem hazudott. 
艾勒·瑞替姆
(打断她)
绝不是撒谎,耿希尔得。他把事情瞒着你不说,这也许是有的,可是我知道他绝不是撒谎。 
FRU BORKMAN.
Ja, ja, kald det, som du vil. Det kommer jo ganske ud på et. – Men så ramled det da også sammen. Alting. Hele herligheden tilslut. 
MRS. BORKMAN. 
Well, well; call it what you please; it makes no difference. And then it all fell to pieces--the whole thing. 
BORKMANNÉ.
Nevezd, a minek akarod. A következés ugyanaz. De ránk is zúdult a romlás. Minden összeomlott. Vége szakadt az egész dicsőségnek. 
博克曼太太
算了,算了,你爱怎么说就怎么说,反正是一样。后来事情就一败涂地了--- 整个儿都完了。 
ELLA RENTHEIM
(hen for sig).
Ja, alting ramled sammen – for ham, – og for andre. 
ELLA RENTHEIM.
[To herself.]
Yes, everything fell to pieces--for him--and for others. 
ELLA.
(Maga elé.)
Igen, minden összeomlott fölötte is, mások fölött is. 
艾勒·瑞替姆
(自言自语)
不错,一败涂地了--- 他完了--- 别人也完了。 
FRU BORKMAN
(retter sig truende ivejret).
Men det siger jeg dig, Ella, – jeg gi’r mig ikke endda! Jeg skal nok vide at skaffe mig oprejsning. Det kan du forlade dig på! 
MRS. BORKMAN. 
[Drawing herself up menacingly.]
But I tell you this, Ella, I do not give in yet! I shall redeem myself yet--you may make up your mind to that! 
BORKMANNÉ.
(Kiegyenesedve - fenyegetve.)
Hanem annyit mondok neked Ella, hogy még nem adom meg magamat legyőzött gyanánt! Fogok tudni elégtételt szerezni magamnak. Biztositlak. 
博克曼太太
(狠狠地把身子一挺)
可是我告诉你,艾勒,我还不甘心呢!我要挽救自己--- 你等着睢吧。 
ELLA RENTHEIM
(spændt).
Oprejsning? Hvad mener du med det? 
ELLA RENTHEIM.
[Eagerly.]
Redeem yourself! What do you mean by that? 
ELLA.
(Feszülten.)
Elégtételt? Mit értesz ez alatt? 
艾勒·瑞替姆
(急切地)
挽救自己?你这话什么意思? 
FRU BORKMAN.
Oprejsning for navn og ære og velfærd! Oprejsning for hele min forkludrede livsskæbne, det mener jeg! Jeg har en i baghånden, jeg, skal du vide. – En, som skal tvætte rent alt det, som – som bankchefen har tilsmudset. 
MRS. BORKMAN. 
Redeem my name, and honour, and fortune! Redeem my ruined life-- that is what I mean! I have some one in reserve, let me tell you-- one who will wash away every stain that he has left. 
BORKMANNÉ.
Elégtételt az elvesztett névért, becsületért és jólétért! Elégtételt egész tönkretett életemért, ezt értem alatta. Mert tudd meg, hogy nekem van valakim a kezem ügyében — valakim, a ki mindazt tisztára mossa a mit — a mit a bankigazgató beszenyezett. 
博克曼太太
我要挽救我的名声、我的名誉和我的财产!我要挽救我的被摧毁的生命!这就是我的意思!我老实告诉你吧,我身边还留着一个人,这个人会替我把他留下来的污点全都洗刷干净。 
ELLA RENTHEIM.
Gunhild! Gunhild! 
ELLA RENTHEIM.
Gunhild! Gunhild! 
ELLA.
De Gunhild! Gunhild! 
艾勒·瑞替姆
耿希尔得!耿希尔得! 
FRU BORKMAN
(stigende).
Der lever en hævner, du! En, som skal gøre godt igen alt det, som hans far har forbrudt imod mig! 
MRS. BORKMAN. 
[With rising excitement.]
There is an avenger living, I tell you! One who will make up to me for all his father’s sins! 
BORKMANNÉ.
(Emelkedő hanggal.)
Van egy, a ki boszút áll, azt tudd meg! Valaki, a kinek mindazt jóvá kell tenni, a mit az apja vétett ellenem! 
博克曼太太
(更加兴奋)
我告诉你,还有个报仇的人活着呢!他会偿还我由于他父亲造孽而遭受的一切损失! 
ELLA RENTHEIM.
Erhart altså. 
ELLA RENTHEIM.
Erhart you mean. 
ELLA.
Tehát Erhard. 
艾勒·瑞替姆
你说的那人是遏哈特吗? 
FRU BORKMAN.
Ja, Erhart, – min herlige gut! Han skal nok vide at oprejse slægten, huset, navnet. Alt det, som kan oprejses. – Og kanske mere til. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, Erhart, my own boy! He will redeem the family, the house, the name. All that can be redeemed.--And perhaps more besides. 
BORKMANNÉ.
Igen, Erhard, — az én remek fiam! Az majd föl tudja támasztani megint a házat, a családot és a nevet. Mindent, a mi csak föltámasztható. — Sőt talán még többet is. 
博克曼太太
不错。正是遏哈特,我的亲生儿子!他会挽救家世、门第、名声--- 一切可以挽救的东西。也许还不止这些。 
ELLA RENTHEIM.
Og på hvad måde mener du det skulde ske? 
ELLA RENTHEIM.
And how do you think that is to be done? 
ELLA.
És hogyan gondolod azt megvalósíthatónak. 
艾勒·瑞替姆
你看这事应该怎么做? 
FRU BORKMAN.
Det får komme, som det kan. Jeg véd ikke hvorledes det vil komme. Men jeg véd, at det vil og det skal komme engang. (ser spørgende på hende.) Ja – Ella, – er det ikke i grunden det samme, du også har gået og tænkt på lige siden han var liden? 
MRS. BORKMAN. 
It must be done as best it can; I don’t know how. But I know that it must and shall be done. [Looks searchingly at her.] Come now, Ella; isn’t that really what you have had in mind too, ever since he was a child? 
BORKMANNÉ.
Történjék a hogy akar. Én nem tudom, hogyan fog történni. De tudom, hogy egyszer meglesz, mert kell lenni. (Kérdőleg néz Ellára.)
Igen — Ella — nem volt meg neked is, már a gyermek kis korától fogva, ez a rejtett gondolatod? 
博克曼太太
必须尽力去做。我不知道该怎么做,可是我知道必须做,并且必须做成功。(仔细打量她)说老实话,艾勒,从他小时候起,你不是也一直这么盼望吗? 
ELLA RENTHEIM.
Nej, det kan jeg ikke egentlig sige. 
ELLA RENTHEIM.
No, I can’t exactly say that. 
ELLA.
Ezt valóban nem állíthatom. 
艾勒·瑞替姆
不,我不一定能这么说。 
FRU BORKMAN.
Ikke det? Hvorfor tog du dig da af ham? Dengang, da stormen var brudt løs over – over huset her. 
MRS. BORKMAN. 
No? Then why did you take charge of him when the storm broke upon--upon this house? 
BORKMANNÉ.
Nem? Hát miért fogtad akkor pártját? Akkor, mikor a zivatar kitört e fölött a — e fölött a ház fölött? 
博克曼太太
不?那么,风浪打进--- 打进这个家门的时候,你为什么照管他? 
ELLA RENTHEIM.
Du selv kunde jo ikke dengang, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
You could not look after him yourself at that time, Gunhild. 
ELLA.
Hiszen te magad nem tudtad akkor, mit tevő légy vele, Gunhild! 
艾勒·瑞替姆
那时候你自己不能照管他,耿希尔得。 
FRU BORKMAN.
Å nej, – jeg kunde jo ikke det. Og hans far, – han var lovlig undskyldt, – der han sad, – så godt forvaret – 
MRS. BORKMAN. 
No, no, I could not. And his father--he had a valid enough excuse--while he was there--in safe keeping---- 
BORKMANNÉ.
Nem, — ez nagyon is igaz. És az apja, — no annak alapos oka volt arra, hogy mindentől tartózkodjék ott, ahol ült, — jól megőrizve. 
博克曼太太
对,我不能照管他。并且,他父亲也有个极好的借口--- 那时候他已经被拘捕起来了--- 
ELLA RENTHEIM
(oprørt).
Å, at du kan få frem slige ord –! Du! 
ELLA RENTHEIM.
[Indignant.]
Oh, how can you say such things!--You! 
ELLA.
(Föllázadva)
Ó, hogy te még ilyeneket kiejthetsz a szádon — ! Te!? 
艾勒·瑞替姆
(生气)
啊,你怎么能说这种话,你! 
FRU BORKMAN
(med et giftigt udtryk).
Og at du kunde bekvemme dig til at ta’ dig af en, – en John Gabriels barn! Aldeles, som om det barn var dit eget –. Ta’ det fra mig, – og rejse hjem med det. Og beholde det hos dig, år efter år. Til gutten blev næsten voksen. (ser mistænksom på hende.) Hvorfor gjorde du egentlig det, Ella? Hvorfor beholdt du ham? 
MRS. BORKMAN. 
[With a venomous expression.]
And how could you make up your mind to take charge of the child of a--a John Gabriel! Just as if he had been your own? To take the child away from me--home with you--and keep him there year after year, until the boy was nearly grown up. [Looking suspiciously at her.] What was your real reason, Ella? Why did you keep him with you? 
BORKMANNÉ.
(Epésen.)
És hogy te rászánhattad magadat, hogy gondját viseld egy gyermeknek, — a John Gábriel gyermekének! — éppen ugy, mintha a tulajdon gyermeked lett volna — elvenni tőlem és elutazni vele! Magadnál tartani évről-évre. Majdnem felnőttéig. (Bizalmatlan tekintettel.)
Miért tetted te ezt tulajdonképpen, Ella? Miért tartottad magadnál? 
博克曼太太
(恶狠狠的神气)
你居然愿意照管约翰·盖勃吕尔的孩子!好像他是你自己生的!你把孩子从我手里抢过去--- 把他带到你家里--- 一年一年地带着他,一直到他将近成人的时候。(怀疑地瞧着她)艾勒,你究竟是什么居心?你为什么拉着他不放手? 
ELLA RENTHEIM.
Jeg kom til at holde så inderlig af ham – 
ELLA RENTHEIM.
I came to love him so dearly---- 
ELLA.
Idővel annyira megszerettem, — 
艾勒·瑞替姆
我越来越爱他-- 
FRU BORKMAN.
Mere end jeg, – hans mor! 
MRS. BORKMAN. 
More than I--his mother? 
BORKMANNÉ.
Még jobban, mint én, — az anyja! 
博克曼太太
难道你比我--他的亲娘--更爱他吗? 
ELLA RENTHEIM
(undvigende).
Det véd jeg ikke. Og så var jo Erhart lidt svagelig i opvæksten – 
ELLA RENTHEIM.
[Evasively.]
I don’t know about that. And then, you know, Erhart was rather delicate as a child---- 
ELLA.
(Kitérőleg.)
Azt nem tudom. De különben Erhard gyöngécske volt növése idejében. 
艾勒·瑞替姆
(避而不答)
我不知道。你该记得,遏哈特小时候身体相当娇弱。 
FRU BORKMAN.
Erhart – svagelig! 
MRS. BORKMAN. 
Erhart--delicate! 
BORKMANNÉ.
Gyönge — Erhard! 
博克曼太太
你说遏哈特--身体娇弱! 
ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg syntes det, – dengang ialfald. Og så er jo luften der borte på vestkysten så meget mildere end her, véd du vel. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, I thought so--at that time at any rate. And you know the air of the west coast is so much milder than here. 
ELLA.
Nekem legalább ugy tetszett — akkor. Aztán a - nyugoti partvidék levegője sokkal enyhébb, mint ez itt, hiszen tudod. 
艾勒·瑞替姆
对,我是这样想--至少那时候是这样想。你知道,西岸的气候比这儿温和得多。 
FRU BORKMAN
(smiler bittert).
Hm. Er den det? (afbrydende) Ja, du har sandelig gjort svært meget for Erhart, du. (forandrer tonen.) Nå, det forstår sig, du har jo også råd til det. (smiler.) Du var jo så heldig, du, Ella. Du fik jo reddet alt det, som dit var. 
MRS. BORKMAN. 
[Smiling bitterly.]
H’m--is it indeed? [Breaking off.] Yes, it is true you have done a great deal for Erhart. [With a change of tone.] Well, of course, you could afford it. [Smiling.] You were so lucky, Ella; you managed to save all your money. 
BORKMANNÉ.
(Keserü mosolylyal.)
Ugyan-ugyan enyhébb? (Félbenhagyva.)
Igen, te csakugyan nagyon sokat tettél Erhardért. (Megváltoztatott hangon.)
Nos, ez érthető is, van hozzá módod. (Mosolyog.)
Hiszen neked olyan szerencséd volt, Ella. Neked sikerült megmentened mindazt, a mi a tied volt. 
博克曼太太
(冷笑)
唔--- 是吗?(不说下去)真的,你在遏哈特身上出过不少力。(改变声调)当然,你有这力量。(含笑)你运气好,艾勒。你会想办法保住你的钱财。 
ELLA RENTHEIM
(krænket).
Det gjorde ikke jeg noget skridt for, – kan jeg forsikkre dig. Jeg havde ikke – før længe, længe bagefter – nogen anelse om, at de papirer, som lå i banken for min regning, – at de var sparet – 
ELLA RENTHEIM.
[Hurt.]
I did not manage anything about it, I assure you. I had no idea--until long, long afterwards--that the securities belonging to me--that they had been left untouched. 
ELLA.
(Sértődve)
Részemről én erre vonatkozólag egy lépést sem tettem, erről biztosithatlak. Sejtelmem sem volt arról, — még sok-sok ideig azután — hogy az értékpapírok, melyek az én számlámra voltak a bankban letéve, — megkiméltettek. 
艾勒·瑞替姆
(生气)
我没想过办法,我告诉你。我并不知道--- 事后很久才知道--- 我的证券丝毫没被挪用。 
FRU BORKMAN.
Ja, ja; sligt noget skønner jeg mig ikke på! Jeg siger bare, at du var heldig. (ser spørgende på hende.) Men når du sådan på egen hånd tog dig til at opdrage Erhart for mig –? Hvad var så din hensigt med det? 
MRS. BORKMAN. 
Well, well; I don’t understand anything about these things! I only say you were lucky. [Looking inquiringly at her.] But when you, of your own accord, undertook to educate Erhart for me--what was your motive in that? 
BORKMANNÉ.
Jó, jó ; az eféléhez én nem értek. Én csak annyit mondok, hogy szerencséd volt. (Kérdőleg néz Ellára.)
Hanem mikor föltetted magadban, hogy fölneveled Erhardot, a saját felelősségedre, én helyettem — ? Mi volt ezzel szándékod? 
博克曼太太
算了,算了。这些事我外行!我只说你运气好。(瞧着她,向她追问)当时你自愿替我教育遏哈特--- 你究竟是什么居心? 
ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Min hensigt –? 
ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
My motive? 
ELLA.
(Ránéz.)
A szándékom? 
艾勒·瑞替姆
(瞧着她)
我是什么居心? 
FRU BORKMAN.
Ja, en hensigt måtte du da vel ha’. Hvad vilde du gøre ham til? Gøre ud af ham, mener jeg? 
MRS. BORKMAN. 
Yes, some motive you must have had. What did you want to do with him? To make of him, I mean? 
BORKMANNÉ.
Igen valami szándékodnak csak kellett lenni. Mivé akartad nevelni? Mit akartál belőle csinálni, azt kérdem. 
博克曼太太
嗯,你心里一定有打算。那时候你打算把他怎么样?你打算把他培养一个什么人,我想问。 
ELLA RENTHEIM
(langsomt).
Jeg vilde lette vejen for Erhart til at bli’ et lykkeligt menneske her i verden. 
ELLA RENTHEIM.
[Slowly.]
I wanted to smooth the way for Erhart to happiness in life. 
ELLA.
(Lassan.)
Meg akartam könnyíteni Erhard útját, hogy boldog lehessen e világban. 
艾勒·瑞替姆
(慢吞吞地)
我想给遏哈特扫平一条幸福生活的道路。 
FRU BORKMAN
(blæser).
Pyh, – folk i vore kår har nok andet at gøre, end at tænke på lykke. 
MRS. BORKMAN. 
[Contemptuously.]
Pooh--people situated as we are have something else than happiness to think of. 
BORKMANNÉ.
(Elvetőleg)
Phah, — a mi körülményeink között élőknek más gondjuk van, mint a boldogsággal törődni. 
博克曼太太
(鄙视的神气)
呸!像咱们这种身份的人除了幸福还应该想别的事。 
ELLA RENTHEIM.
Hvad da, – mener du? 
ELLA RENTHEIM.
What, then? 
ELLA.
Ugyan mi? 
艾勒·瑞替姆
还有什么事? 
FRU BORKMAN
(ser stort, alvorligt på hende).
Erhart får først og fremst se til, at han kan komme til at lyse så højt og så vidt udover, at ikke noget menneske i landet længer skimter den skyggen, som hans far har kastet over mig – og over min søn. 
MRS. BORKMAN. 
[Looking steadily and earnestly at her.]
Erhart has in the first place to make so brilliant a position for himself, that no trace shall be left of the shadow his father has cast upon my name--and my son’s. 
BORKMANNÉ.
(Komolyan, sokat mondólag tekint rá.)
Erhardnak legelső gondja az legyen, hogy olyan magasra küzdje fel magát és olyan fényes helyzetbe jusson, hogy az országban senki ne lássa többé azt az árnyékot, melyet az apja vetett rám — és a fiamra. 
博克曼太太
(眼睛认真地盯着她)
首先,遏哈特必须给自己创造一个很光荣的地位,好把他父亲在我的名字和我儿子的名字上撒下的污点洗刷干净。 
ELLA RENTHEIM
(forskende).
Sig mig, Gunhild, – er det det krav, som Erhart selv stiller til sit liv –? 
ELLA RENTHEIM.
[Searchingly.]
Tell me, Gunhild, is this what Erhart himself demands of his life? 
ELLA.
(Fürkészve.)
Mondd csak Gunhild — maga Erhard is ezt ismeri el élete feladatának? — 
艾勒·瑞替姆
(仔细追问)
耿希尔得,这是遏哈特本人对于自己生命的要求吗? 
FRU BORKMAN
(studsende).
Ja, det får vi da vel håbe! 
MRS. BORKMAN. 
[Slightly taken aback.]
Yes, I should hope so! 
BORKMANNÉ.
(Füleit hegyezi)
No remélem legalább. 
博克曼太太
(微微一惊)
嗯,我想是的! 
ELLA RENTHEIM.
– eller er det ikke snarere et krav, som du stiller til ham? 
ELLA RENTHEIM.
Is it not rather what you demand of him? 
ELLA.
— vagy nem inkább olyan igény-é ez, melyet te támasztottál iránta? 
艾勒·瑞替姆
恐怕不如说这是你对于他的要求吧? 
FRU BORKMAN
(kort).
Jeg og Erhart stiller altid de samme krav til os selv. 
MRS. BORKMAN. 
[Curtly.]
Erhart and I always make the same demands upon ourselves. 
BORKMANNÉ.
(Kurtán.)
Én és Erhard, mindig ugyanazon igényekkel lépünk fel önmagunkkal szemben. 
博克曼太太
(不客气地)
遏哈特和我对于我们自己的要求总是一致的。 
ELLA RENTHEIM
(tungt og langsomt).
Så sikker er du altså på din gut, du, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Sadly and slowly.]
You are so very certain of your boy, then, Gunhild? 
ELLA.
(Lassan, komoran.)
Tehát ilyen biztosan építesz a fiadra, Gunhild. 
艾勒·瑞替姆
(伤心而迟缓地)
你在你儿子身上这么有把握吗,耿希尔得? 
FRU BORKMAN
(dulgt hoverende).
Ja, Gud ske lov og tak, – det er jeg. Det kan du forlade dig på! 
MRS. BORKMAN. 
[With veiled triumph.]
Yes, that I am--thank Heaven. You may be sure of that! 
BORKMANNÉ.
(Titkos győzelem érzésével.)
Ilyen bizton, hála Istennek. Efelől nyugodt lehetsz. 
博克曼太太
(暗暗得意)
嗯,我有把握,谢谢老天。你不必怀疑! 
ELLA RENTHEIM.
Så synes jeg, du i grunden må føle dig lykkelig alligevel. Trods alt det andet. 
ELLA RENTHEIM.
Then I should think in reality you must be happy after all; in spite of all the rest. 
ELLA.
Akkor hát alapjában véve mégis boldognak kell magadat érezned. Mindennek dacára. 
艾勒·瑞替姆
这么说,我觉的你究竟真是个有福气的人,不算那些别的事。 
FRU BORKMAN.
Det gør jeg også. For så vidt. Men så, – hvert øjeblik, ser du, – så kommer jo dette her andet drivende som et uvejr ind over mig. 
MRS. BORKMAN. 
So I am--so far as that goes. But then, every moment, all the rest comes rushing in upon me like a storm. 
BORKMANNÉ.
Úgy is van. Ebben a tekintetben legalább. Dehát, — látod — rám szakad aztán minden pillanatban az a másik dolog, mint a zivatar. 
博克曼太太
我是有福气--单就这件事说。然而其佘那些事经常像暴风雨似的涌上我心头。 
ELLA RENTHEIM
(med omslag i tonen).
Sig mig –. Lige så godt straks. For det var egentlig det, jeg kom ud til dig for – 
ELLA RENTHEIM.
[With a change of tone.]
Tell me--you may as well tell me at once--for that is really what I have come for---- 
ELLA.
(Megváltozott hangon.)
Mondd ki, — Mondd ki inkább mindjárt. Hiszen tulajdonképpen azért jöttem. 
艾勒·瑞替姆
(改变声调)
告诉我--最好马上告诉我--我正是为这件事来的-- 
FRU BORKMAN.
Hvilket? 
MRS. BORKMAN. 
What? 
BORKMANNÉ.
Mit mondjak ki? 
博克曼太太
什么事? 
ELLA RENTHEIM.
Noget, jeg synes jeg må tale med dig om. – Sig mig, – Erhart bor jo ikke her ude hos – hos eder andre. 
ELLA RENTHEIM.
Something I felt I must talk to you about.--Tell me--Erhart does not live out here with--with you others? 
ELLA.
Egy dologról van szó, a melyet szeretnék veled megbeszélni. — Mondd csak — hiszen Erhard nem lakik idekünn, itt — veletek. 
艾勒·瑞替姆
是一件我觉得不能不跟你谈的事。告诉我,遏哈特是不是不跟--你们住在一块儿? 
FRU BORKMAN
(hårdt).
Erhart kan ikke bo her ude hos mig. Han må bo inde i byen – 
MRS. BORKMAN. 
[Harshly.]
Erhart cannot live out here with me. He has to live in town---- 
BORKMANNÉ.
(Keményen.)
Erhard nem lakhatik idekünn velem. Neki a városban kell laknia. 
博克曼太太
(粗声粗气地)
遏哈特不能跟我在一块儿住,他得在城里住。 
ELLA RENTHEIM.
Det har han skrevet mig til. 
ELLA RENTHEIM.
So he wrote to me. 
ELLA.
Ezt megírta nekem. 
艾勒·瑞替姆
他写信告诉过我。 
FRU BORKMAN.
Han må det for studiernes skyld. Men han kommer ud til mig en stund hver eneste aften. 
MRS. BORKMAN. 
He must, for the sake of his studies. But he comes out to me for a little while every evening. 
BORKMANNÉ.
Kénytelen vele a tanulmányai végett. De minden este kijön hozzám egy kis időre. 
博克曼太太
为了念书,他不能不在城里住。可是每天晚上他来看我一会儿。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, kunde jeg så kanske få se ham? Og tale med ham straks? 
ELLA RENTHEIM.
Well, may I see him then? May I speak to him at once? 
ELLA.
Akkor talán láthatom? És mindjárt beszélhetek is vele? 
艾勒·瑞替姆
那么,我能见见他吗?我能马上跟他说说话吗? 
FRU BORKMAN.
Han er ikke kommen endnu. Men jeg venter ham hvert øjeblik. 
MRS. BORKMAN. 
He has not come yet; but I expect him every moment. 
BORKMANNÉ.
Még nincs itt. De minden pillanatban várom. 
博克曼太太
现在他还没来呢,可是马上就要来了。 
ELLA RENTHEIM.
Jo, Gunhild, – han må være kommen. For jeg hører ham gå ovenpå. 
ELLA RENTHEIM.
Why, Gunhild, surely he must have come. I can hear his footsteps overhead. 
ELLA.
Dehogy nincs, Gunhild, — már itt kell lennie. Hallom is föl és alá járni odafönn. 
艾勒·瑞替姆
嗯,耿希尔得,他一定已经来了。我听见楼上有他的脚步声音。 
FRU BORKMAN
(med flygtigt øjekast).
Oppe i storsalen? 
MRS. BORKMAN. 
[With a rapid upward glance.]
Up in the long gallery? 
BORKMANNÉ.
(Futó pillantással.)
Odafönn, a nagyteremben? 
博克曼太太
(很快地向上扫了一眼)
在楼上走廊里? 
ELLA RENTHEIM.
Ja. Jeg har hørt ham gå deroppe lige siden jeg kom. 
ELLA RENTHEIM.
Yes. I have heard him walking up and down there ever since I came. 
ELLA.
Igen. Mióta itt vagyok, folyton hallom odafönn járkálni. 
艾勒·瑞替姆
是。我来了这半天,老听他在那儿走来走去。 
FRU BORKMAN
(vender øjnene fra hende).
Det er ikke ham, det, Ella. 
MRS. BORKMAN. 
[Looking away from her.]
That is not Erhart, Ella. 
BORKMANNÉ.
(Félrefordított tekintettel)
Nem ő az, Ella. 
博克曼太太
(转过头去不看她)
那不是遏哈特,艾勒。 
ELLA RENTHEIM
(studser).
Er det ikke Erhart? (anende.) Hvem er det da! 
ELLA RENTHEIM.
[Surprised.]
Not Erhart? [Divining.] Who is it then? 
ELLA.
(Ébredő figyelemmel.)
Nem Erhard az? (Sejtelemmel.)
Hát kicsoda? 
艾勒·瑞替姆
(惊讶)
不是遏哈特?(揣测)那么是谁呢? 
FRU BORKMAN.
Bankchefen. 
MRS. BORKMAN. 
It is he. 
BORKMANNÉ.
A bankigazgató. 
博克曼太太
是他。 
ELLA RENTHEIM
(sagte, i undertrykt smærte).
Borkman. John Gabriel Borkman! 
ELLA RENTHEIM.
[Softly, with suppressed pain.]
Borkman? John Gabriel Borkman? 
ELLA.
(Halkan, elnyomott fájdalommal.)
Borkman, John Gábriel Borkman! 
艾勒·瑞替姆
(低声,忍痛)
是博克曼?约翰·盖勃吕尔·博克曼? 
FRU BORKMAN.
Slig går han op og ned. Frem og tilbage. Fra morgen til kvæld. Dag ud og dag ind. 
MRS. BORKMAN. 
He walks up and down like that--backwards and forwards--from morning to night--day out and day in. 
BORKMANNÉ.
Így jár föl s alá. Föl és alá, reggeltől estig. Nap nap után. 
博克曼太太
他老是那么走来走去--- 走个不停--- 从早到晚--- 天天如此。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg har jo rigtignok hørt ymte om et og andet – 
ELLA RENTHEIM.
I have heard something of this---- 
ELLA.
Igaz, hogy hallottam egyet-mást suttogni — 
艾勒·瑞替姆
我也听说过。 
FRU BORKMAN.
Kan tro det. Der ymtes visst adskilligt om os herude. 
MRS. BORKMAN. 
I daresay. People find plenty to say about us, no doubt. 
BORKMANNÉ.
Meghiszem azt. Az emberek nem igen tartózkodnak a véleményük kimondásával, ha rólunk van szó. 
博克曼太太
可能。人家议论我们的话一定多得很。 
ELLA RENTHEIM.
Erhart har ymtet om det. I brevene. At hans far holdt sig mest for sig selv, – deroppe. Og du for dig her nedenunder. 
ELLA RENTHEIM.
Erhart has spoken of it in his letters. He said that his father generally remained by himself--up there--and you alone down here. 
ELLA.
Erhard sejtetett egyet-mást a leveleiben. Hogy atyja többnyire magába vonulva él, — odafönn. Te pedig éppen úgy idelenn. 
艾勒·瑞替姆
遏哈特在信里常常提起这件事。他说,他父亲经常一个待着--- 他在楼上--- 你在楼下。 
FRU BORKMAN.
Ja, – vi har havt det så, vi, Ella. Helt fra de slap ham ud. Og sendte ham hjem til mig. – I alle de lange otte årene. 
MRS. BORKMAN. 
Yes; that is how it has been, Ella, ever since they let him out, and sent him home to me. All these long eight years. 
BORKMANNÉ.
Igen. Ella — így éltünk. Mindig attól az időtől fogva, hogy szabadon bocsátották. És ide küldték — nekem. Az egész nyolc hosszú esztendőn át mindig. 
博克曼太太
不错。艾勒,自从他们把他放出来,打发他回到我这儿来以后,一直就这样,已经足足八年了。 
ELLA RENTHEIM.
Men jeg har aldrig tænkt, at det kunde være rigtig sandt. At det kunde være muligt –! 
ELLA RENTHEIM.
I never believed it could really be so. It seemed impossible! 
ELLA.
De sohasem hittem, hogy ez valójában így lehessen. Hogy ez egyáltalában lehetséges! — 
艾勒·瑞替姆
从前我不信真有这种事。好像不可能。 
FRU BORKMAN
(nikker).
Sandt er det. Og kan aldrig bli’ anderledes. 
MRS. BORKMAN. 
[Nods.]
It is so; and it can never be otherwise. 
BORKMANNÉ.
(Biccent.)
Igaz. És nem is lehet máskép soha. 
博克曼太太
(点头)
确是这样,并且也不能不这样。 
ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Dette må da være et forfærdeligt liv, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
This must be a terrible life, Gunhild. 
ELLA.
(Ráveti szemeit)
De ez rettenetes élet lehet, Gunhild! 
艾勒·瑞替姆
(瞧着她)
耿希尔得,这种日子一定很凄惨。 
FRU BORKMAN.
Mere end forfærdeligt, du. Snart ikke til at holde ud længer. 
MRS. BORKMAN. 
Worse than terrible--almost unendurable. 
BORKMANNÉ.
Sokkal rosszabb annál. Már-már elviselhetetlen. 
博克曼太太
不仅是凄惨--几乎没法忍受。 
ELLA RENTHEIM.
Det kan jeg så godt forstå. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, it must be. 
ELLA.
Ezt nagyon értem. 
艾勒·瑞替姆
对了,一定是。 
FRU BORKMAN.
Stadig at høre hans skridt deroppe. Lige fra den tidlige morgen til langt på nat. – Og så lydt, som her er hernede! 
MRS. BORKMAN. 
Always to hear his footsteps up there--from early morning till far into the night. And everything sounds so clear in this house! 
BORKMANNÉ.
Odafönn hallom a lépteit szünetlenűl. Kora reggeltől kezdve egész késő éjszakáig. — És hogy viszhangzik itt lenn minden. 
博克曼太太
老听着他在楼上的脚步声--- 从清早到深夜。并且,在这所房子里,什么声音会那么清清楚楚的。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, det er svært, så lydt her er. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, it is strange how clear the sound is. 
ELLA.
A visszhang csakugyan nagyon erős. 
艾勒·瑞替姆
是啊,真怪,声音会那么清楚! 
FRU BORKMAN.
Mangen gang kommer det mig for, at jeg har en syg ulv gående i bur deroppe på salen. Lige ret over hodet på mig. (lytter og hvisker.) Hør bare, du! Hør! Frem og tilbage, – frem og tilbage går ulven. 
MRS. BORKMAN. 
I often feel as if I had a sick wolf pacing his cage up there in the gallery, right over my head. [Listens and whispers.] Hark! Do you hear! Backwards and forwards, up and down, goes the wolf. 
BORKMANNÉ.
Néha úgy tetszik, mintha egy beteg farkast tartanék odafönn egy ketrecben. Éppen a fejem fölött. (Egy ideig figyel, aztán súgva.)
Hallgasd csak, hallgasd! Föl és alá — föl és alá jár a farkas. 
博克曼太太
我时常感觉到,好像楼上走廊里,正在我头顶上,有一只病狼,在笼子里踱来踱去。(听,低声)听!听见没有!忽前忽后,忽来忽往地,狼又在走了! 
ELLA RENTHEIM
(varsomt).
Kunde det ikke bli’ anderledes, Gunhild? 
ELLA RENTHEIM.
[Tentatively.]
Is no change possible, Gunhild? 
ELLA.
(Óvatosan.)
Nem lehetne ez máskép, Gunhild? 
艾勒·瑞替姆
(试探)
难道不能改个样儿吗,耿希尔得? 
FRU BORKMAN
(afvisende).
Han har aldrig gjort noget skridt til det. 
MRS. BORKMAN. 
[With a gesture of repulsion.]
He has never made any movement towards a change. 
BORKMANNÉ.
Sohasem tett erre nézve kísérletet. 
博克曼太太
(拒绝的姿势)
他从来不想改样儿。 
ELLA RENTHEIM.
Men kunde så ikke du gøre det første skridt da? 
ELLA RENTHEIM.
Could you not make the first movement, then? 
ELLA.
De hát nem tehetnéd-e te meg az első lépést? 
艾勒·瑞替姆
那么,你不能先开个头吗? 
FRU BORKMAN
(farer op).
Jeg! Efter alt det, han har forbrudt imod mig! – Nej tak! Lad så heller ulven bli’ ved at tasse omkring deroppe. 
MRS. BORKMAN. 
[Indignantly.]
I! After all the wrong he has done me! No thank you! Rather let the wolf go on prowling up there. 
BORKMANNÉ.
(Fölforrva.)
Én! Mindazok után, miket ellenem elkövetett! — Köszönöm! Már akkor inkább csak hadd topogjon tovább odafönn a farkas! 
博克曼太太
(生气)
我! 既然他干了那种对不起我的事情! 谢谢,我办不到! 我宁可让那只狼在楼上踱来踱去。 
ELLA RENTHEIM.
Her blir mig for varmt. Jeg må nok få lov at ta’ tøjet af alligevel. 
ELLA RENTHEIM.
This room is too hot for me. You must let me take off my things after all. 
ELLA.
Nagyon melegem kezd lenni. Már csak meg kell engedned, hogy egy kissé levetkőzzem. 
艾勒·瑞替姆
我嫌这屋子太热,你还是得让我脱衣服。 
FRU BORKMAN.
Ja, jeg spurgte dig jo før –
(Ella Rentheim lægger kåbe og hat fra sig på en stol ved indgangsdøren.) 
MRS. BORKMAN. 
Yes, I asked you to.
[ELLA RENTHEIM takes off her hat and cloak and lays them on a chair beside the door leading to the hall.] 
BORKMANNÉ.
Hiszen már az imént mondtam — 
博克曼太太
脱吧,我已经说过了。
(艾勒·瑞替姆摘下帽子,脱下外氅,搁在靠近外厅门的一个把椅子上。) 
ELLA RENTHEIM.
Træffer du aldrig til at møde ham udenfor huset? 
ELLA RENTHEIM.
Do you never happen to meet him, away from home? 
ELLA.
(Leteszi felöltőjét, kalapját, a bejárat melletti székre.)
Nem esik meg olykor, hogy a házon kívül találkozol vele? 
艾勒·瑞替姆
在外头,你也从来没碰见过他吗? 
FRU BORKMAN
(ler bittert).
I selskabslivet, mener du? 
MRS. BORKMAN. 
[With a bitter laugh.]
In society, do you mean? 
BORKMANNÉ.
(Keserűen nevet.)
A világban, gondolod? 
博克曼太太
(一声冷笑)
你是不是说,在交际场中? 
ELLA RENTHEIM.
Jeg mener, når han går ud i den friske luft. Inde på stierne i skoven, eller – 
ELLA RENTHEIM.
I mean, when he goes out walking. In the woods, or---- 
ELLA.
Azt gondolom, hogy mikor szabad levegőre megy. Odakünn az erdőben, vagy — 
艾勒·瑞替姆
我是说他散步的时候。在树林里,或是--- 
FRU BORKMAN.
Bankchefen går aldrig ud. 
MRS. BORKMAN. 
He never goes out. 
BORKMANNÉ.
A bankigazgató sohasem jár ki. 
博克曼太太
他从来不出门。 
ELLA RENTHEIM.
Ikke i mørkningen engang? 
ELLA RENTHEIM.
Not even in the twilight? 
ELLA.
Még alkonyatkor sem? 
艾勒·瑞替姆
连黄昏时候都不出门? 
FRU BORKMAN.
Aldrig. 
MRS. BORKMAN. 
Never. 
BORKMANNÉ.
Soha. 
博克曼太太
从来不。 
ELLA RENTHEIM
(bevæget).
Det kan han ikke overvinde sig til? 
ELLA RENTHEIM.
[With emotion.]
He cannot bring himself to go out? 
ELLA.
(Megindultán)
Nem képes rászánni magát? 
艾勒·瑞替姆
(伤心)
他不愿意出去,是不是? 
FRU BORKMAN.
Kan vel ikke det. Han har sin store slængkappe og filthatten hængende i væggeskabet. I forstuen, véd du – 
MRS. BORKMAN. 
I suppose not. He has his great cloak and his hat hanging in the cupboard--the cupboard in the hall, you know---- 
BORKMANNÉ.
Aligha. Nagy köpönyege és kalapja a faliszekrényben lóg. Tudod, a folyosón. 
博克曼太太
大概是吧。他的外氅和帽子都挂在柜子里--就是外厅那只柜子,你知道。 
ELLA RENTHEIM
(hen for sig).
– det skabet, vi legte i da vi var små – 
ELLA RENTHEIM.
[To herself.]
The cupboard we used to hide in when we were little. 
ELLA.
(Maga elé.)
A faliszekrényben, melyben gyermekkorunkban játszottunk. 
艾勒·瑞替姆
(自言自语)
就是咱们小时候常在里头藏着玩的那只柜子。 
FRU BORKMAN
(nikker).
Og en gang imellem, – om aftenen sent, – så kan jeg høre, at han kommer ned – for at ta’ på sig og gå ud. Men så standser han gerne midtvejs i trappen, – og vender om. Og så går han op igen på salen. 
MRS. BORKMAN. 
[Nods.]
And now and then--late in the evening--I can hear him come down as though to go out. But he always stops when he is halfway downstairs, and turns back--straight back to the gallery. 
BORKMANNÉ.
(Biccent.)
És néha-néha késő este, — hallom lejönni, hogy felöltözködjék és kimenjen; de a lépcső fele utján rendesen megáll és visszafordul. Fölmegy megint a terembe. 
博克曼太太
(点头)
有时候--- 夜色很深了--- 我听见他走下来,好像要出门。可是他老是走到半楼梯就站住,转过身去--- 又一直回到楼上走廊里。 
ELLA RENTHEIM
(stille).
Kommer aldrig nogen af hans gamle venner derop og ser til ham? 
ELLA RENTHEIM.
[Quietly.]
Do none of his old friends ever come up to see him? 
ELLA.
(Halkan.)
Régi barátai közül egy sem látogatja meg? 
艾勒·瑞替姆
(静静地)
他的老朋友一个都不来看他吗? 
FRU BORKMAN.
Han har ingen gamle venner. 
MRS. BORKMAN. 
He has no old friends. 
BORKMANNÉ.
Nincsenek régi barátai. 
博克曼太太
他没有老朋友。 
ELLA RENTHEIM.
Han havde dog så mange – engang. 
ELLA RENTHEIM.
He had so many--once. 
ELLA.
Hiszen annyi barátja volt régebben — 
艾勒·瑞替姆
他的朋友很不少--在从前。 
FRU BORKMAN.
Hm! Dem sørged han jo så pent for at skaffe sig af med. Han blev sine venner en dyr ven, – han, John Gabriel. 
MRS. BORKMAN. 
H’m! He took the best possible way to get rid of them. He was a dear friend to his friends, was John Gabriel. 
BORKMANNÉ.
Hm! Azokat szép szerével le tudta rázni a nyakáról. Drága barátja volt a barátainak, — ez a John Gábriel. 
博克曼太太
哼!他想尽方法都跟他们断绝了。他对朋友很够朋友,约翰·盖勃吕尔。 
ELLA RENTHEIM.
Å ja, det kan du jo nok ha’ ret i, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
Oh, yes, that is true, Gunhild. 
ELLA.
Jaj — bizony! Ebben igazad lehet Gunhild. 
艾勒·瑞替姆
嗯,这是实话,耿希尔得。 
FRU BORKMAN
(heftig).
For resten må jeg sige, at det er lumpent, lavt, usselt, småligt at lægge så svær vægt på den smule tab, de kan ha’ lidt ved ham. Pengetab var det da jo bare. Ikke andet. 
MRS. BORKMAN. 
[Vehemently.]
All the same, I call it mean, petty, base, contemptible of them, to think so much of the paltry losses they may have suffered through him. They were only money losses, nothing more. 
BORKMANNÉ.
(Hevesen.)
Különben, az igazat megvallva, hitvány, nyomorult, kicsinyes, közönséges dolog akkora súlyt fektetni egy kis veszteségre, mely miatta, érte őket. Hisz az csak pénzbeli veszteség volt. Semmi egyéb. 
博克曼太太
(愤激地)
然而那帮人把在他手里吃过的那点儿小亏看作天大的事情,我不能不说他们卑鄙小气,下流无耻。他们不过损失了些钱财,没损失别的东西。 
ELLA RENTHEIM
(uden at svare).
Og så lever han altså deroppe så ganske alene. Så rent for sig selv. 
ELLA RENTHEIM.
[Not answering her.]
So he lives up there quite alone. Absolutely by himself. 
ELLA.
(Nem felel rá.)
És így él odafönn, egészen egyedül. Egészen magára hagyatva. 
艾勒·瑞替姆
(不答复她的话)
他单身住在楼上,一个人孤零零的。 
FRU BORKMAN.
Ja, han gør vel det. Jeg hører rigtignok sige, at der kommer en gammel kopist eller extraskriver op til ham en gang imellem. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, practically so. They tell me an old clerk or copyist or something comes out to see him now and then. 
BORKMANNÉ.
Valószinüleg. Hallottam ugyan, hogy valami öreg írnok, vagy dijnok úgy néha napján föllátogat hozzá. 
博克曼太太
对了,简直是这样。人家告诉我,有个老职员,再不就是个抄写员什么的有时候来看他。 
ELLA RENTHEIM.
Å så; det er visst en, som heder Foldal. For jeg véd, at de to var ungdomsvenner. 
ELLA RENTHEIM.
Ah, indeed; no doubt it is a man called Foldal. I know they were friends as young men. 
ELLA.
Ah, alighanem Foldalnak hívják. Tudom, hogy ifjúkori barátok voltak. 
艾勒·瑞替姆
哦,不错,一定是个姓佛尔达尔的,我知道,年轻时候他们是朋友。 
FRU BORKMAN.
Ja, de var nok det, tror jeg. Jeg kender forresten ikke noget til ham. For han kom aldrig med i vor selskabskreds. Dengang vi havde nogen – 
MRS. BORKMAN. 
Yes, I believe they were. But I know nothing about him. He was quite outside our circle--when we had a circle---- 
BORKMANNÉ.
Gondolom is, hogy az az. Én egyébiránt éppen nem ismerem, — a mi társaságunkban nem fordult meg. — Akkor, a mikor még volt társaságunk — 
博克曼太太
大概是吧。可是我不认识他。他不在我们的朋友圈子里--- 从前我们有一批常来往的朋友。 
ELLA RENTHEIM.
Men nu kommer han altså til Borkman? 
ELLA RENTHEIM.
So he comes out to see Borkman now? 
ELLA.
De most eljár Borkmanhoz? 
艾勒·瑞替姆
现在他还来看博克曼吗? 
FRU BORKMAN.
Ja, han er ikke kræsnere end som så. Men, det forstår sig, han kommer nu bare i mørkningen da. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, he condescends to. But of course he only comes when it is dark. 
BORKMANNÉ.
Ugyanis nem igen válogatós. Persze az is csak úgy alkonyattájban jön. 
博克曼太太
来,承他不嫌弃。可是,不用说,天黑了他才来呢。 
ELLA RENTHEIM.
Denne Foldal, – han var også en af dem, som led tab da banken gik overstyr. 
ELLA RENTHEIM.
This Foldal--he was one of those that suffered when the bank failed? 
ELLA.
Ez a Foldal, — ez is egyike volt azoknak, a kik veszteséget szenvedtek, mikor a bank megbukott. 
艾勒·瑞替姆
这个佛尔达尔--银行倒账的时候,他也是个受损失的人。 
FRU BORKMAN
(henkastende).
Ja, jeg synes, jeg kan huske, at han misted nogen penge, han også. Men det var visst så rent ubetydeligt – 
MRS. BORKMAN. 
[Carelessly.]
Yes, I believe I heard he had lost some money. But no doubt it was something quite trifling. 
BORKMANNÉ.
(Odavetöleg.)
Tényleg, mintha emlékezném, hogy ez is vesztett valamelyes összeget. De az olyan jelentéktelen lehetett. 
博克曼太太
(满不在乎)
不错,好像听说他也倒了一笔账,不过数目一定小得很。 
ELLA RENTHEIM
(med let eftertryk).
Det var alt det, han ejed. 
ELLA RENTHEIM.
[With slight emphasis.]
It was all he possessed. 
ELLA.
(Könnyű hangsúlylyal.)
Az egész vagyona volt. 
艾勒·瑞替姆
(口气稍微加重些)
他总共只有那么点财产啊。 
FRU BORKMAN
(smiler).
Nå, men Herregud, – det, han ejed, det var da visst virkelig så forsvindende lidet, du. Ikke nogenting at snakke om. 
MRS. BORKMAN. 
[Smiling.]
Oh, well; what he possessed must have been little enough--nothing to speak of. 
BORKMANNÉ.
(Mosolylyal.)
Ugyan édes Istenem — az ő vagyona, hallod, az olyan parányi lehetett. Bizonyosan szóra sem méltó. 
博克曼太太
(含笑)
嗯,不错。他的财产一定很有限--- 值不得提。 
ELLA RENTHEIM.
Der blev heller ikke snakket om det, – af Foldal, under processen. 
ELLA RENTHEIM.
And he did not speak of it--Foldal I mean--during the investigation. 
ELLA.
Hiszen nem is tette szóvá — a pör folyama alatt. 
艾勒·瑞替姆
他也并没提--我是说佛尔达尔--在清查账款的时候。 
FRU BORKMAN.
Og, for øvrigt, så kan jeg fortælle dig det, at Erhart har gi’t så rundelig erstatning for den ubetydelighed. 
MRS. BORKMAN. 
At all events, I can assure you Erhart has made ample amends for any little loss he may have suffered. 
BORKMANNÉ.
Különben pedig biztosithatlak, hogy Erhard bőségesen kárpótolta azért a csekélységért. 
博克曼太太
我告诉你,既使他受了些小损失,遏哈特已经十足地赔偿他了。 
ELLA RENTHEIM
(forundret).
Har Erhart! Hvorledes har Erhart kunnet det? 
ELLA RENTHEIM.
[With surprise.]
Erhart! How can Erhart have done that? 
ELLA.
(Csodálkozva.)
Erhard! Hogy volt képes erre Erhard? 
艾勒·瑞替姆
(惊讶)
遏哈特!遏哈特怎么赔偿他? 
FRU BORKMAN.
Han har taget sig af Foldals yngste datter. Og læst med hende, – så hun kanske kan bli’ til noget og sørge for sig selv engang. Se, – det er visst meget mere, du, end fa’ren kunde ha’ gjort for hende. 
MRS. BORKMAN. 
He has taken an interest in Foldal’s youngest daughter. He has taught her things, and put her in the way of getting employment, and some day providing for herself. I am sure that is a great deal more than her father could ever have done for her. 
BORKMANNÉ.
Pártfogásába vette Foldal legifjabb leányát. Tanította — hogy legyen belőle valami és idővel önálló lehessen. Láthatod, ez mindenesetre több, mint a mit az apja tehetett volna érte. 
博克曼太太
遏哈特秀关心佛尔达尔的小女儿。他教她学东西,帮她找职业,为的是将来可以养活自己。我敢说,这些事她父亲的力量一定做不到。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, fa’ren, han sidder vel i små kår, han, kan jeg tro. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, I daresay her father can’t afford to do much. 
ELLA.
Az apja, képzelem, hogy nyomorúságos helyzetben van. 
艾勒·瑞替姆
不错,她父亲的力量很有限。 
FRU BORKMAN.
Og så har Erhart maget det så, at hun får lære musik. Hun er nu alt ble’t så flink, at hun kan komme op til – til ham deroppe på salen, og spille for ham. 
MRS. BORKMAN. 
And then Erhart has arranged for her to have lessons in music. She has made such progress already that she can come up to--to him in the gallery, and play to him. 
BORKMANNÉ.
Azonkívül Erhard még zenére is tanította. Már annyira haladt, hogy följárhat a — föl a terembe és játszhatik neki. 
博克曼太太
遏哈特还安排她学音乐。她已经能够上楼在走廊里给--- 给他演奏了。 
ELLA RENTHEIM.
Så han holder da af musik fremdeles? 
ELLA RENTHEIM.
So he is still fond of music? 
ELLA.
Hát a zenét még mindig szereti? 
艾勒·瑞替姆
他还是喜欢音乐吗? 
FRU BORKMAN.
Å ja, han gør vel det. Han har jo det pianoet, som du skikked herud – da han var i vente – 
MRS. BORKMAN. 
Oh yes, I suppose he is. Of course he has the piano you sent out here--when he was expected back---- 
BORKMANNÉ.
Alighanem. Hiszen nála van a zongora, a melyet te küldtél neki, mikor itt várták — 
博克曼太太
嗯,大概是吧。不用说,你送的那架钢琴--- 在他快回来的时候你送来的--- 还在他楼上。 
ELLA RENTHEIM.
Og på det spiller hun for ham? 
ELLA RENTHEIM.
And she plays to him on it? 
ELLA.
És azon játszik neki? 
艾勒·瑞替姆
她就弹那架钢琴给他听? 
FRU BORKMAN.
Ja, sådan en gang imellem. Om aftenerne. Det har også Erhart fåt istand. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, now and then--in the evenings. That is Erhart’s doing, too. 
BORKMANNÉ.
Néha-néha. Estefelé. Ezt is Erhardnak köszönheti. 
博克曼太太
对了,有时候--在晚上,这也是遏哈特的主意。 
ELLA RENTHEIM.
Men må da den stakkers pige gå den lange vejen her ud? Og så hjem til byen igen? 
ELLA RENTHEIM.
Has the poor girl to come all the long way out here, and then back to town again? 
ELLA.
És annak a szegény kis leánynak ezt a hosszú utat kell megtennie ide ki? És aztán megint vissza a városba? 
艾勒·瑞替姆
那女孩怪可怜的,老远从城里跑来了还得跑回去? 
FRU BORKMAN.
Nej, det behøver hun ikke. Erhart har ordnet det så, at hun får være hos en dame, som bor her i nærheden. Det er en fru Wilton – 
MRS. BORKMAN. 
No, she doesn’t need to. Erhart has arranged for her to stay with a lady who lives near us--a Mrs. Wilton---- 
BORKMANNÉ.
Nem, azt nem kell megtennie. Erhard gondoskodott a részére valami alkalmaztatásról itt közelben egy uriasszonynál. Viltonnénak hívják. 
博克曼太太
不,她不必来回跑。遏哈特给她在离我们不远的一位女客家里--威尔敦太太家里--- 安排了住处。 
ELLA RENTHEIM
(levende).
Fru Wilton! 
ELLA RENTHEIM.
[With interest.]
Mrs. Wilton? 
ELLA.
(Élénken.)
Viltonné! 
艾勒·瑞替姆
(注意)
威尔敦太太? 
FRU BORKMAN.
En meget rig dame. En, som du ikke kender. 
MRS. BORKMAN. 
A very rich woman. You don’t know her. 
BORKMANNÉ.
Nagyon gazdag asszony. Akit azonban te nem ismersz. 
博克曼太太
她很有钱。你不认识她。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg har hørt navnet. Fru Fanny Wilton, tror jeg – 
ELLA RENTHEIM.
I have heard her name. Mrs. Fanny Wilton, is it not----? 
ELLA.
A nevet ismerem. Vilton Fanny, úgy hiszem. 
艾勒·瑞替姆
我听见过她的名字。是不是范尼·威尔敦太太? 
FRU BORKMAN.
Ja, ganske rigtig. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, quite right. 
BORKMANNÉ.
Csakugyan. 
博克曼太太
是,一点儿都不错。 
ELLA RENTHEIM.
Erhart har flere gange skrevet om hende. – Bor hun her ude nu? 
ELLA RENTHEIM.
Erhart has mentioned her several times. Does she live out here now? 
ELLA.
Erhard többször emlegette a leveleiben. Idekünn lakik most? 
艾勒·瑞替姆
遏哈特提过她好几回。现在她是不是住在这儿? 
FRU BORKMAN.
Ja, hun har lejet en villa her. Og så er hun flyttet ud fra byen for en tid siden. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, she has taken a villa here; she moved out from town some time ago. 
BORKMANNÉ.
Villát bérelt itt és nem régiben kiköltözött a városból — ide. 
博克曼太太
是。她在这儿置了一所别墅,她从城里搬出来有好一阵子了。 
ELLA RENTHEIM
(lidt nølende).
De siger, folk, at hun skal være skilt fra sin mand. 
ELLA RENTHEIM.
[With a slight hesitation.]
They say she is divorced from her husband. 
ELLA.
(Vontatottan.)
Azt mondják, hogy elvált a férjétől. 
艾勒·瑞替姆
(迟疑了一下)
人家说,她跟丈夫离婚了。 
FRU BORKMAN.
Manden er nok død for flere år siden. 
MRS. BORKMAN. 
Her husband has been dead for several years. 
BORKMANNÉ.
A férje már évek előtt meghalt, úgy beszélik. 
博克曼太太
她丈夫死了好几年了。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, men de blev skilt –. Han lod sig skille – 
ELLA RENTHEIM.
Yes, but they were divorced. He got a divorce. 
ELLA.
Igen, hanem elválva éltek — a férfi vált el tőle — 
艾勒·瑞替姆
不错,可是他们是离婚的,她丈夫有离婚书。 
FRU BORKMAN.
Han rejste fra hende, gjorde han. Skylden var visst ikke hendes. 
MRS. BORKMAN. 
He deserted her, that is what he did. I am sure the fault wasn’t hers. 
BORKMANNÉ.
Elhagyta a feleségét, így volt. Az asszony semmiesetre sem volt hibás. 
博克曼太太
把老婆遗弃了,这是她丈夫干的事。我敢说,错处不在威尔敦太太身上。 
ELLA RENTHEIM.
Kender du noget nærmere til hende, Gunhild? 
ELLA RENTHEIM.
Do you know her at all intimately, Gunhild? 
ELLA.
Közelebbről ismered, Gunhild? 
艾勒·瑞替姆
你跟她熟不熟,耿希尔得? 
FRU BORKMAN.
Å ja såmænd. Hun bor jo lige i nærheden. Og så ser hun ind til mig en gang imellem da. 
MRS. BORKMAN. 
Oh yes, pretty well. She lives close by here; and she looks in every now and then. 
BORKMANNÉ.
Úgy körülbelül. Hiszen nagyon közeli szomszédok vagyunk, aztán néha-néha meglátogat. 
博克曼太太
噢,很熟。她住得离这儿不远。她有时候也上这儿来。 
ELLA RENTHEIM.
Og du synes kanske godt om hende? 
ELLA RENTHEIM.
And do you like her? 
ELLA.
És talán tetszik is neked? 
艾勒·瑞替姆
你喜欢她吗? 
FRU BORKMAN.
Hun er så ualmindelig forstående. Så mærkværdig klar i sin dom. 
MRS. BORKMAN. 
She is unusually intelligent; remarkably clear in her judgments. 
BORKMANNÉ.
Olyan jól megérti az embert. Csodálatosan éleseszű asszony. 
博克曼太太
她非常聪明,她的见解极透彻。 
ELLA RENTHEIM.
I sin dom om mennesker, mener du? 
ELLA RENTHEIM.
In her judgments of people, do you mean? 
ELLA.
Úgy gondolod, hogy emberismerő? 
艾勒·瑞替姆
批评人物的见解,你是不是说? 
FRU BORKMAN.
Ja, mest om mennesker. Erhart har hun nu formelig studeret. Sådan rigtig tilbunds, – ind i sjælen. Og derfor så forguder hun ham da også, – som rimeligt er. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, principally of people. She has made quite a study of Erhart; looked deep into his character--into his soul. And the result is she idolises him, as she could not help doing. 
BORKMANNÉ.
Főképen az. Itt van például Erhard, akit formálisan tanulmány tárgyává tett. Alaposan, — egész a lelke mélyéig. És ép ezért aztán imádja is — a mi különben nagyon természetes. 
博克曼太太
对了,主要是批评人物。她在遏哈特身上很下过一番研究功夫,她看透了他的性格--- 他的灵魂。结果呢,她不由得不崇拜遏哈特。 
ELLA RENTHEIM
(lidt lurende).
Så kender hun kanske Erhart endnu nøjere, end hun kender dig? 
ELLA RENTHEIM.
[With a touch of finesse.]
Then perhaps she knows Erhart still better than she knows you? 
ELLA.
(Kémlelve.)
Eszerint, talán Erharddal, még szorosabb ismeretségben van, mint veled? 
艾勒·瑞替姆
(使点花巧)
这么说,也许她跟遏哈特比她跟你还熟悉吧? 
FRU BORKMAN.
Ja, Erhart traf hende som oftest inde i byen. Før hun flytted her ud. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, Erhart saw a good deal of her in town, before she came out here. 
BORKMANNÉ.
Annyi bizonyos, hogy Erharddal többször találkozott a városban. Még mielőtt ide kiköltözött. 
博克曼太太
对了,她没搬出来以前,遏哈特在城里跟她常见面。 
ELLA RENTHEIM
(uoverlagt).
Og så flytted hun fra byen alligevel? 
ELLA RENTHEIM.
[Without thinking.]
And in spite of that she moved out of town? 
ELLA.
(Meggondolatlanul.)
És mégis kiköltözött a városból? 
艾勒·瑞替姆
(不假思索)
虽然如此,她还是搬出城来了? 
FRU BORKMAN
(studser og ser hvasst på hende).
Alligevel! Hvad mener du med det? 
MRS. BORKMAN. 
[Taken aback, looking keenly at her.]
In spite of that! What do you mean? 
BORKMANNÉ.
(Megütődve, hirtelen.)
Mégis! Hogy érted ezt? 
博克曼太太
(吃惊,仔细打量她)
虽然如此!这句话什么意思? 
ELLA RENTHEIM
(undvigende).
Nå, Herregud, – mener –? 
ELLA RENTHEIM.
[Evasively.]
Oh, nothing particular. 
ELLA.
(Kitérve.)
Ugyan, édes Istenem, — hát hogy érteném — ? 
艾勒·瑞替姆
(回避)
噢,没什么特别意思。 
FRU BORKMAN.
Du sa’ det på en så underlig måde. Der var noget, du mente med det, Ella! 
MRS. BORKMAN. 
You said it strangely--you did mean something by it, Ella! 
BORKMANNÉ.
Olyan csodálatosan hangzott. Valamire céloztál ezzel, Ella! 
博克曼太太
你的口气很古怪--艾勒,你话里一定有特别意思! 
ELLA RENTHEIM
(ser hende fast i øjnene).
Ja, det var det også, Gunhild. Der var virkelig noget, jeg mente med det. 
ELLA RENTHEIM.
[Looking her straight in the eyes.]
Yes, that is true, Gunhild! I did mean something by it. 
ELLA.
(Erősen szembe néz vele.)
Csakugyan Gunhild. Tényleg gondoltam hozzá valamit. 
艾勒·瑞替姆
(正眼瞧她)
不错,耿希尔得!我话里是有特别意思。 
FRU BORKMAN.
Nå, så sig det da rent ud! 
MRS. BORKMAN. 
Well, then, say it right out. 
BORKMANNÉ.
Akkor hát csak ki vele. 
博克曼太太
那么,老实说出来。 
ELLA RENTHEIM.
Først vil jeg sige dig det, at jeg synes, jeg også har ligesom en slags ret til Erhart. Eller finder du kanske ikke det? 
ELLA RENTHEIM.
First let me tell you, I think I too have a certain claim upon Erhart. Do you think I haven’t? 
ELLA.
Mindenekelőtt azt akarom mondani, hogy úgy tetszik, Erhardhoz én is formálhatnék jogot. Nem gondolod? 
艾勒·瑞替姆
首先,让我告诉你,我觉得,在遏哈特身上,我也有一份权利。你说我有没有? 
FRU BORKMAN
(ser henad værelset).
Bevar’s vel. Efter de summer, du har kostet på ham, så – 
MRS. BORKMAN. 
[Glancing round the room.]
No doubt--after all the money you have spent upon him. 
BORKMANNÉ.
(A falat mustrálva.)
Isten őrizz! Az a temérdek pénz, a mit ráköltöttél, az — 
博克曼太太
(眼睛绕着屋子打了个圈儿)
那还用说--- 你在他身上花过那么些钱。 
ELLA RENTHEIM.
Å sletikke derfor, Gunhild. Men fordi jeg holder af ham – 
ELLA RENTHEIM.
Oh, not on that account, Gunhild. But because I love him. 
ELLA.
De épen nem azért, Gunhild. Hanem mert szeretem. 
艾勒·瑞替姆
噢,不是因为那个,耿希尔得,是因为我爱他。 
FRU BORKMAN
(smiler hånligt).
Af min søn? Kan du det? Du? Trods alt? 
MRS. BORKMAN. 
[Smiling scornfully.]
Love my son? Is it possible? You? In spite of everything? 
BORKMANNÉ.
(Gúnymosolylyal)
Az én fiamat? Képes vagy erre? Te? Mindenek dacára? 
博克曼太太
(轻蔑地一笑)
你爱我的儿子?这事可能吗?有过从前那些事,你能爱他吗? 
ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg kan det. Trods alt. Og jeg gør det. Jeg holder af Erhart. Så meget, som jeg overhodet kan holde af et menneske – nu for tiden. I min alder. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, it is possible--in spite of everything. And it is true. I love Erhart--as much as I can love any one--now--at my time of life. 
ELLA.
Igenis. Képes vagyok rá. Dacára mindennek. Úgy van. Szeretem Erhardot. Ugy szeretem, a hogy egyáltalában embert szeretni képes vagyok — most, az én koromban. 
艾勒·瑞替姆
这是可能的--- 尽管有过从前那些事,并且是事实。在我现在这年纪--- 我无论爱谁,都不能超过遏哈特。 
FRU BORKMAN.
Nå ja, ja, lad så være; men – 
MRS. BORKMAN. 
Well, well, suppose you do: what then? 
BORKMANNÉ.
Nos, hisz az lehetséges; hanem — 
博克曼太太
好,就算你爱他吧,那又怎么样呢? 
ELLA RENTHEIM.
Og derfor, ser du, så blir jeg bekymret så snart jeg mærker noget, som truer ham. 
ELLA RENTHEIM.
Why, then, I am troubled as soon as I see anything threatening him. 
ELLA.
És látod-e, azért aggódom, ha észreveszem, hogy veszély fenyegeti. 
艾勒·瑞替姆
因此,我一看见有什么东西危害他,我心里就着急。 
FRU BORKMAN.
Truer Erhart! Ja, men hvad truer ham? Eller hvem truer ham da? 
MRS. BORKMAN. 
Threatening Erhart! Why, what should threaten him? Or who? 
BORKMANNÉ.
Hogy Erhardot veszély fenyegeti! Dehát mi fenyegetné? Vagy ki fenyegetné? 
博克曼太太
危害遏哈特!什么东西危害他?还是什么人危害他? 
ELLA RENTHEIM.
Det gør nok for det første du, – på din vis – 
ELLA RENTHEIM.
You in the first place--in your way. 
ELLA.
Nos, először is te — a magad módja szerint — 
艾勒·瑞替姆
首先是你在危害他--你自己有一套办法。 
FRU BORKMAN
(udbryder).
Jeg! 
MRS. BORKMAN. 
[Vehemently.]
I! 
BORKMANNÉ.
(Kitörve.)
Én! 
博克曼太太 (愤激地)
我! 
ELLA RENTHEIM.
– og så denne fru Wilton også, – er jeg bange for. 
ELLA RENTHEIM.
And then this Mrs. Wilton, too, I am afraid. 
ELLA.
- azonkivűl pedig ez a Veltonné — tartok tőle legalább. 
艾勒·瑞替姆
其次,恐怕这位威尔敦太太也有份儿。 
FRU BORKMAN
(ser en stund målløs på hende).
Og sligt noget kan du tro om Erhart! Om min egen gut! Han, som har sin store mission at fuldbyrde! 
MRS. BORKMAN. 
[Looks at her for a moment in speechless surprise.]
And you think such things of Erhart! Of my own boy! He, who has his great mission to fulfil! 
BORKMANNÉ.
(Egy darabig némán nézi)
És ilyesmit tehetsz te föl Erhardról! Az én fiamról! Róla, akinek nagy misszióját kell betöltenie! 
博克曼太太
(惊愕地瞧了她会儿)
你竟敢疑心遏哈特--- 我的亲儿子--- 有这种事!他是有伟大使命的人! 
ELLA RENTHEIM
(henkastende).
Å hvad, mission –! 
ELLA RENTHEIM.
[Lightly.]
Oh, his mission! 
ELLA.
(Odadobva.)
Ejh, mit misszió! — 
艾勒·瑞替姆
(轻描淡写地)
噢,他的使命! 
FRU BORKMAN
(oprørt).
Og det tør du sige så hånligt! 
MRS. BORKMAN. 
[Indignantly.]
How dare you say that so scornfully? 
BORKMANNÉ.
(Kikelve)
És te ezt ilyen gúnyosan mondod?! 
博克曼太太
(发怒)你怎么敢轻视这件事? 
ELLA RENTHEIM.
Tror du, at et ungt menneske, i Erharts alder, – sund og glad, – tror du, at han går hen og ofrer sig for – for sligt noget som en „mission“! 
ELLA RENTHEIM.
Do you think a young man of Erhart’s age, full of health and spirits--do you think he is going to sacrifice himself for--for such a thing as a “mission”? 
ELLA.
Ugyan, hát te azt hiszed, hogy egy fiatal ember — az Erhard korában, — ilyen egészséges, vidám, — hiszed, hogy az neked feláldozza magát holmi — „misszióért"!? 
艾勒·瑞替姆
像遏哈特这岁数的年轻人--- 身体好,精神足--- 你以为他肯为“使命”这么个东西牺牲自己吗? 
FRU BORKMAN
(stærk og fast).
Erhart gør det! Det véd jeg så visst. 
MRS. BORKMAN. 
[Firmly and emphatically.]
Erhart will! I know he will. 
BORKMANNÉ.
(Erős hittel.)
Erhard megteszi! Bizonyosan tudom. 
博克曼太太
(口气坚决而着重)
遏哈特肯!我知道他肯。 
ELLA RENTHEIM
(ryster på hodet).
Du hverken véd det eller du tror det, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Shaking her head.]
You neither know it nor believe it, Gunhild. 
ELLA.
(Fejét rázza.)
Nem tudod, de nem is hiszed, Gunhild. 
艾勒·瑞替姆
(摇头)耿希尔得,你不但不知道,并且也不相信。 
FRU BORKMAN.
Tror jeg det ikke! 
MRS. BORKMAN. 
I don’t believe it! 
BORKMANNÉ.
Én nem hiszem!? 
博克曼太太
我不相信! 
ELLA RENTHEIM.
Det er bare noget, som du går og drømmer om. For havde du ikke det at klynge dig fast til, så synes du vel, at du måtte rent fortvile. 
ELLA RENTHEIM.
It is only a dream that you cherish. For if you hadn’t that to cling to, you feel that you would utterly despair. 
ELLA.
Csak beleálmodtad magadat. Mert ha ebbe nem kapaszkodnál, alighanem végképp kétségbe kellenne esned az élet fölött. 
艾勒·瑞替姆
这只是你怀抱的梦想。因为如果你没有这么一件可以抱紧的东西,你就会感到绝望。 
FRU BORKMAN.
Ja, da måtte jeg rigtignok fortvile. (hæftig.) Og det er kanske det, du helst så, du, Ella! 
MRS. BORKMAN. 
Yes, indeed I should despair. [Vehemently.] And I daresay that is what you would like to see, Ella! 
BORKMANNÉ.
Természetesen, hogy akkor kétségbeesném. (Hevesen.)
és annak talán jobban örvendenél, Ella! 
博克曼太太
不错,我是会感到绝望。(愤激地)我敢说,你心里盼望的正是这一着,艾勒! 
ELLA RENTHEIM
(med løftet hode).
Ja, jeg så det helst – ifald du ikke kan fri dig på anden måde, end at det skal gå ud over Erhart. 
ELLA RENTHEIM.
[With head erect.]
Yes, I would rather see that than see you “redeem” yourself at Erhart’s expense. 
ELLA.
(Fejét magasra emelve.)
Mindenesetre, ha nem tudsz magadon másként segíteni, mint Erhard árán. 
艾勒·瑞替姆
(把头挺直)对了,我宁愿你绝望,不愿看你把遏哈特牺牲了来“挽救”自己。 
FRU BORKMAN
(truende).
Du vil træde imellem os! Mellem mor og søn! Du! 
MRS. BORKMAN. 
[Threateningly.]
You want to come between us? Between mother and son? You? 
BORKMANNÉ.
(Fenyegetve)
Te közénk akarsz lépni! Anya és fiu közé! Te! 
博克曼太太
(气势汹汹)
你想离间我们母子吗?你? 
ELLA RENTHEIM.
Jeg vil fri ham ud af din magt, – din vold, – dit herredømme. 
ELLA RENTHEIM.
I want to free him from your power--your will--your despotism. 
ELLA.
Föl akarom szabadítani az erőszakod alól, — a kényszered, az uralmad alól. 
艾勒·瑞替姆
我想使他摆脱你的权利--- 你的意志--- 你的专制。 
FRU BORKMAN
(triumferende).
Det kan du ikke mere! Du havde ham i dine garn – lige til hans femtende år. Men nu har jeg vundet ham igen, ser du! 
MRS. BORKMAN. 
[Triumphantly.]
You are too late! You had him in your nets all these years--until he was fifteen. But now I have won him again, you see! 
BORKMANNÉ.
(Győzelemmel.)
Azt már te el nem éred! Te fogva tartottad őt — a 15. évéig. Hanem most visszanyertem őt, úgy tudd meg. 
博克曼太太
(得意扬扬地)
你来不及了!可是,现在我又把他抓在手心里过日子--- 直到他十五岁。可是,现在我又把我他拉回来了,你要知道。 
ELLA RENTHEIM.
Så vil jeg vinde ham igen fra dig! (hæst; halvt hviskende.) Vi to, vi har kæmpet på liv og død om et menneske før, vi, Gunhild! 
ELLA RENTHEIM.
Then I will win him back from you! [Hoarsely, half whispering.] We two have fought a life-and-death battle before, Gunhild--for a man’s soul! 
ELLA.
Akkor hát majd megint visszaszerzem tőled én! (Rekedten, félig súgva)
Mi ketten, már küzdöttünk egyszer egymással élet-halálra egy emberért, Gunhild. 
艾勒·瑞替姆
那么,我还要把他从你手里拉回去!(哑嗓,低声)耿希尔得,咱们俩从前打过一次拼死的仗--- 为的是争夺一个男人的灵魂! 
FRU BORKMAN
(ser hoverende på hende).
Ja, og jeg vandt sejr. 
MRS. BORKMAN. 
[Looking at her in triumph.]
Yes, and I won the victory. 
BORKMANNÉ.
(Kárörömmel néz rá.)
Úgy van, és az enyém lett a diadal. 
博克曼太太
(得意扬扬地瞧着她)
不错,是我打了胜仗。 
ELLA RENTHEIM
(hånsmiler).
Synes du endnu, at den sejr blev til vinding for dig? 
ELLA RENTHEIM.
[With a smile of scorn.]
Do you still think that victory was worth the winning? 
ELLA.
(Gúnymosolylyal.)
Még mindig hiszed, hogy az a diadal nyereség volt rád nézve? 
艾勒·瑞替姆
(貌视地一笑)
到了现在你还觉得那个胜仗值得打吗? 
FRU BORKMAN
(mørk).
Nej; – det har du så blodig ret i. 
MRS. BORKMAN. 
[Darkly.]
No; Heaven knows you are right there. 
BORKMANNÉ.
(Sötéten.)
Nem; — az Isten látja, hogy nem volt az. 
博克曼太太
(伤心)
不值得,你的话不错。 
ELLA RENTHEIM.
Det blir ingen vinding for dig dennegang heller. 
ELLA RENTHEIM.
You need look for no victory worth the winning this time either. 
ELLA.
Most nem lesz hasznod belőle. 
艾勒·瑞替姆
这回你也不必指望有值得打的胜仗。 
FRU BORKMAN.
Ingen vinding, det, at beholde en mors magt over Erhart! 
MRS. BORKMAN. 
Not when I am fighting to preserve a mother’s power over my son! 
BORKMANNÉ.
Nem nyereség, ha az anyai hatalmat megtartom, Erhard fölött!? 
博克曼太太
难道为了争取母亲管儿子的权利也不值吗! 
ELLA RENTHEIM.
Nej; for det er bare magten over ham, du vil ha’. 
ELLA RENTHEIM.
No; for it is only power over him that you want. 
ELLA.
Nem; mert épen csakis a hatalom az, amire vágyól. 
艾勒·瑞替姆
不值得,因为你要的不过是管他的权利。 
FRU BORKMAN.
Og du da! 
MRS. BORKMAN. 
And you? 
BORKMANNÉ.
És ugyan mit akarsz te? 
博克曼太太
那么你呢? 
ELLA RENTHEIM
(varmt).
Jeg vil ha’ hans kærlige sind, – hans sjæl, – hans hele hjerte –! 
ELLA RENTHEIM.
[Warmly.]
I want his affection--his soul--his whole heart! 
ELLA.
(Melegen.)
Én a szeretetét akarom, a szivét, — az egész lelkét — ! 
艾勒·瑞替姆
(热烈地)
我要的是他的爱情--- 他的灵魂--- 他的整个儿的心! 
FRU BORKMAN
(udbryder).
Det får du aldrig mere i denne verden! 
MRS. BORKMAN. 
[With an outburst.]
That you shall never have in this world! 
BORKMANNÉ.
(Kitörve.)
Egy egész örökkévalóság alatt sem éred azt el. 
博克曼太太
(忍耐不住)
那你今生休想! 
ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Har du kanske sørget for det? 
ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
You have seen to that? 
ELLA.
(Rátekint.)
Talán már tettél róla te, hogy ne sikerüljön? 
艾勒·瑞替姆
(瞧着她)
是不是你在暗地里摆布? 
FRU BORKMAN
(smiler).
Ja, det har jeg rigtignok tilladt mig. Har du ikke kunnet læse det ud af hans breve? 
MRS. BORKMAN. 
[Smiling.]
Yes, I have taken that liberty. Could you not see that in his letters? 
BORKMANNÉ.
(Mosolyog.)
Voltam olyan bátor. Nem olvastad még ki a leveleiből? 
博克曼太太
(含笑)
嗯,对不起。在他那些信里你还看不出来吗? 
ELLA RENTHEIM
(nikker langsomt).
Jo. Hele du var i hans breve tilslut. 
ELLA RENTHEIM.
[Nods slowly.]
Yes. I could see you--the whole of you--in his letters of late. 
ELLA.
(Lassan bólint.)
Csakugyan. Lassankint a te lényed lépett előtérbe az Ő leveleiből. 
艾勒·瑞替姆
(慢慢点头)
不错,在他最近那些信里,我看得见你的影子--- 你的整个儿形象。 
FRU BORKMAN
(tirrende).
Jeg har nyttet disse otte år – da jeg har havt ham under øjne, ser du. 
MRS. BORKMAN. 
[Gallingly.]
I have made the best use of these eight years. I have had him under my own eye, you see. 
BORKMANNÉ.
(Szúrósan.)
Tudod, fölhasználtam a nyolcz esztendőt — mióta ismét a kezem alatt van. 
博克曼太太
(刺激她)
这八年中间我用尽了心机。我亲自监视他,你知道。 
ELLA RENTHEIM
(behersket).
Hvad har du sagt Erhart om mig? Går det an, at du fortæller mig det? 
ELLA RENTHEIM.
[Controlling herself.]
What have you said to Erhart about me? Is it the sort of thing you can tell me? 
ELLA.
(Uralkodik magán.)
Vajjon mit mondtál neki felőlem? Ha ugyan elmondhatod? ... 
艾勒·瑞替姆:(隐忍)
你对遏哈特说过我什么话?是不是不必瞒我的话? 
FRU BORKMAN.
Ja, det går så godt an. 
MRS. BORKMAN. 
Oh yes, I can tell you well enough. 
BORKMANNÉ.
Ó, hogyne. 
博克曼太太
当然不必瞒,我尽可以告诉你。 
ELLA RENTHEIM.
Så gør det da! 
ELLA RENTHEIM.
Then please do. 
ELLA.
Kérlek, ugyan mondd el hát! 
艾勒·瑞替姆
那么,请你告诉我。 
FRU BORKMAN.
Jeg har bare sagt ham det, som sandt er. 
MRS. BORKMAN. 
I have only told him the truth. 
BORKMANNÉ.
Csak az igazat mondtam el neki. 
博克曼太太
我无非把实情告诉了他。 
ELLA RENTHEIM.
Nå? 
ELLA RENTHEIM.
Well? 
ELLA.
Nos tehát? 
艾勒·瑞替姆
什么实情? 
FRU BORKMAN.
Jeg har idelig og altid indpræntet ham, at han, vær’sgo’, får huske på, at det er dig, vi må takke for, at vi kan leve såpass, som vi gør. At vi overhodet kan leve. 
MRS. BORKMAN. 
I have impressed upon him, every day of his life, that he must never forget that it is you we have to thank for being able to live as we do--for being able to live at all. 
BORKMANNÉ.
Újra, meg újra csak azt véstem a lelkébe, ne feledje el, hogy neked köszönhetjük azt, hogy ennyire is tisztességesen éltünk. Hogy egyátalában élhetünk. 
博克曼太太
我每天提醒他,叫他千万别忘了我们能过现在这种日子,甚至能在世界上活着,都是你的力量。 
ELLA RENTHEIM.
Ikke andet end det! 
ELLA RENTHEIM.
Is that all? 
ELLA.
Egyebet semmit? 
艾勒·瑞替姆
没有别的话了? 
FRU BORKMAN.
Å, sligt noget bider, du. Det føler jeg på mig selv. 
MRS. BORKMAN. 
Oh, that is the sort of thing that rankles; I feel that in my own heart. 
BORKMANNÉ.
Ó, tudod, az ilyesmi vérig sérti az embert. Ezt saját tapasztalatomból tudom. 
博克曼太太
噢,我觉得最刺心的就是这件事。 
ELLA RENTHEIM.
Men det er jo omtrent bare det, som Erhart vidste i forvejen. 
ELLA RENTHEIM.
But that is very much what Erhart knew already. 
ELLA.
De ez körülbelől csak ugyanaz, a mit Erhard már úgyis tudott. 
艾勒·瑞替姆
这些事差不多全是他已经知道的。 
FRU BORKMAN.
Da han kom hjem igen til mig, bildte han sig ind, at du gjorde altsammen af et godt hjerte. (ser skadefro på hende.) Nu tror han ikke det længer, Ella. 
MRS. BORKMAN. 
When he came home to me, he imagined that you did it all out of goodness of heart. [Looks malignly at her.] Now he does not believe that any longer, Ella. 
BORKMANNÉ.
Mikor újra hazakerült hozzám, akkor azt képzelte, hogy te mindezt szived sugallatából teszed. (Kárörömmel pillant rá.)
Ma már nem hiszi, Ella. 
博克曼太太
他刚回到我这儿的时候,他以为你的举动完全是好意。(怀恨地瞧她)现在他可不信那一套了,艾勒。 
ELLA RENTHEIM.
Hvad tror han da nu? 
ELLA RENTHEIM.
Then what does he believe now? 
ELLA.
És mit hisz ma? 
艾勒·瑞替姆
现在他信的是什么呢? 
FRU BORKMAN.
Han tror det, som sandt er. Jeg spurgte ham, hvorledes han forklarte sig det, at tante Ella aldrig rejste hid for at besøge os – 
MRS. BORKMAN. 
He believes what is the truth. I asked him how he accounted for the fact that Aunt Ella never came here to visit us---- 
BORKMANNÉ.
Hiszi azt, a mi igaz. Kérdeztem tőle, hogyan magyarázza ki magának azt, hogy Ella nénje sohasem jön ide bennünket meglátogatni — 
博克曼太太
现在他信的是实情。我问过他明白不明白,为什么艾勒姨妈从来不上这儿看我们--- 
ELLA RENTHEIM
(afbrydende).
Det vidste han før! 
ELLA RENTHEIM.
[Interrupting.]
He knew my reasons already! 
ELLA.
(Szavába vág.)
Azt már azelőtt tudta! 
艾勒·瑞替姆
(插嘴)我的理由他已经知道了! 
FRU BORKMAN.
Han véd det bedre nu. Du havde bildt ham ind, at det var for at skåne mig og – og ham, som går deroppe på salen – 
MRS. BORKMAN. 
He knows them better now. You had got him to believe that it was to spare me and--and him up there in gallery---- 
BORKMANNÉ.
Most jobban tudja: Te azt hitetted el vele, hogy ez irántam való kiméletböl történik — no meg az iránt való kíméletből odafönn a teremben — 
博克曼太太
那些理由他现在知道得更清楚了。你从前哄得他相信,你不上这儿来为的是免得我和--- 楼上那个人伤心。 
ELLA RENTHEIM.
Det var det også. 
ELLA RENTHEIM.
And so it was. 
ELLA.
Ugy is volt. 
艾勒·瑞替姆
本来是这样嘛。 
FRU BORKMAN.
Det tror ikke Erhart en smule på nu længer. 
MRS. BORKMAN. 
Erhart does not believe that for a moment, now. 
BORKMANNÉ.
Ma már ebből Erhard egy betűt sem hisz. 
博克曼太太
这话遏哈特现在一点儿都不信了。 
ELLA RENTHEIM.
Hvad har du da nu fåt ham til at tro om mig? 
ELLA RENTHEIM.
What have you put in his head? 
ELLA.
Mit hitettél hát el vele? 
艾勒·瑞替姆
你对他说了些什么? 
FRU BORKMAN.
Han tror, som sandt er, at du skammer dig over os, – foragter os. Eller gør du kanske ikke det? Har du ikke engang pønset på at få rive ham helt løs fra mig? Tænk dig om, Ella. Du husker det visst. 
MRS. BORKMAN. 
He thinks, what is the truth, that you are ashamed of us--that you despise us. And do you pretend that you don’t? Were you not once planning to take him quite away from me? Think, Ella; you cannot have forgotten. 
BORKMANNÉ.
Azt, a mi igaz, hogy szégyenlesz bennünket, — hogy megvetsz bennünket. Vagy talán nem? Nem járt-e a fejedben, annak idejében — az a terv, hogy őt végképp elszakítsad tőlem? Emlékezzél csak vissza, Ella. Bizonyosan emlékszel még. 
博克曼太太
他以为--- 并且也是事实--- 你瞧不起我们,你鄙视我们。你能推托并无其事吗?有一阵子你不是还打算把我们母子完全拆开吗?你想想,艾勒。你不至于不记得吧。 
ELLA RENTHEIM
(afvisende).
Det var i skandalens værste tid. Da sagen stod for retten. – Jeg nærer ikke de tanker længer nu. 
ELLA RENTHEIM.
[With a gesture of negation.]
That was at the height of the scandal--when the case was before the courts. I have no such designs now. 
ELLA.
(Tiltakozva.)
Az akkor volt, mikor a botrány tetőpontjára hágott. Mikor a dolog törvényszék elé került. Ma már nem gondolok ilyesmire. 
艾勒·瑞替姆
(否认的姿势)
那是在事情闹得最丑的时候--- 正在法院打官司的时候。现在我们没有这种打算了。 
FRU BORKMAN.
Det vilde ikke nytte dig noget heller. For hvad blev der så ellers af hans mission! Å nej tak, du! Det er mig, Erhart behøver, – ikke dig. Og derfor er han som død for dig! Og du for ham! 
MRS. BORKMAN. 
And it would not matter if you had. For in that case what would become of his mission? No, thank you. It is me that Erhart needs-- not you. And therefore he is as good as dead to you--and you to him. 
BORKMANNÉ.
Nem is volna belőle semmi hasznod. Mert mi lenne akkor az ő missziójából! Ő nem, — tudod; — én kellek Erhardnak, — te rád nincs szüksége. És azért veszett ő el terád, te pedig ő reá nézve! 
博克曼太太
即使有,也没关系。如果他离开了我,他的使命怎么办?谢谢你,不必操心。遏哈特需要的是我--不是你。所以,他对你,你对他,都跟死了一样。 
ELLA RENTHEIM
(koldt, besluttet).
Vi skal se. For nu blir jeg her ude. 
ELLA RENTHEIM.
[Coldly, with resolution.]
We shall see. For now I shall remain out here. 
ELLA.
(Hideg elhatározottsággal.)
Hiszen majd meglátjuk. Most ugyanis idekünn maradok. 
艾勒·瑞替姆
(冷静而坚决)
咱们将来瞧吧。现在我要在这儿住下。 
FRU BORKMAN
(stirrer på hende).
Her på gården? 
MRS. BORKMAN. 
[Stares at her.]
Here? In this house? 
BORKMANNÉ.
(Rámered.)
Idekünn a birtokon? 
博克曼太太
(瞪眼瞧她)
在这儿?在这所房子里? 
ELLA RENTHEIM.
Ja, her. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, here. 
ELLA.
Igenis itt. 
艾勒·瑞替姆
对了,在这儿。 
FRU BORKMAN.
Her – hos os? Hele natten over? 
MRS. BORKMAN. 
Here--with us? Remain all night? 
BORKMANNÉ.
Itt — nálunk? Egész éjszaka? 
博克曼太太
在这儿--- 跟我们在一块儿?整夜在这儿? 
ELLA RENTHEIM.
Her ude blir jeg hele resten af mine dage, om så skal være. 
ELLA RENTHEIM.
I shall remain here all the rest of my days if need be. 
ELLA.
Itt, idekünn maradok éltem fogytáig, ha meg kell lenni. 
艾勒·瑞替姆
我一辈子待在这儿,如果必要的话。 
FRU BORKMAN
(fatter sig).
Ja ja, Ella, – gården er jo din. 
MRS. BORKMAN. 
[Collecting herself.]
Very well, Ella; the house is yours---- 
BORKMANNÉ.
(Összeszedi magát.)
No igen Ella, — hiszen a birtok a tiéd. 
博克曼太太
(定定神)
很好,艾勒。这所房子本来是你的。 
ELLA RENTHEIM.
Å hvad –! 
ELLA RENTHEIM.
Oh, nonsense---- 
ELLA.
Ejh ugyan — ! 
艾勒·瑞替姆
噢,胡说。 
FRU BORKMAN.
Alt sammen er jo dit. Den stol, jeg sidder på, er din. Den seng, jeg ligger og vælter mig søvnløs i, den tilhører dig. Den mad vi spiser, den får vi gennem dig. 
MRS. BORKMAN. 
Everything is yours. The chair I am sitting in is yours. The bed I lie and toss in at night belongs to you. The food we eat comes to us from you. 
BORKMANNÉ.
Hiszen minden a tied. A szék, a melyen ülök, a tied. Az ágy, a melyben álmatlanul hánykolódom, a tied. Az étel, a mit kapunk, a te adományod ... 
博克曼太太
什么都是你的。我现在坐的这张椅子是你的。夜里我躺在上头翻来覆去的床也是你的。我们吃的东西也是从你手里来的。 
ELLA RENTHEIM.
Kan ikke ordnes på anden vis, det. Borkman kan ikke ha’ egen ejendom. For der vilde straks komme nogen og ta’ det fra ham. 
ELLA RENTHEIM.
It can’t be arranged otherwise, you know. Borkman can hold no property of his own; for some one would at once come and take it from him. 
ELLA.
Ezen már nem változtathatunk. Borkman nem birhat vagyonnal. Hiszen rögtön akadna valaki, aki lefoglalná. 
艾勒·瑞替姆
没有别的办法,你知道。博克曼自己不能有产业,他一有产业,马上就会被别人拿走。 
FRU BORKMAN.
Jeg véd det nok. Vi får finde os i at leve på din nåde og barmhjertighed. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, I know. We must be content to live upon your pity and charity. 
BORKMANNÉ.
Jól tudom. Már csak bele kell nyugodnunk, hogy a te kegyelmedből és könyörületességedből éljünk. 
博克曼太太
是,我知道。我们必须死心塌地依靠你的怜悯慈悲过日子。 
ELLA RENTHEIM
(koldt).
Jeg kan ikke hindre dig i at se det fra den side, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Coldly.]
I cannot prevent you from looking at it in that light, Gunhild. 
ELLA.
Nem tilthatom meg neked, hogy erről az oldaláról fogd föl a dolgot. 
艾勒·瑞替姆
(冷冰冰地)
如果你要用这种眼光看事情,我也拦不住,耿希尔得。 
FRU BORKMAN.
Nej, det kan du ikke. – Når vil du, vi skal flytte ud? 
MRS. BORKMAN. 
No, you cannot. When do you want us to move out? 
BORKMANNÉ.
Nem, azt nem tilthatod meg. Mit akarsz, kiköltözködjünk? 
博克曼太太
不错,你拦不住。你要我们什么时候搬出去? 
ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Flytte ud? 
ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
Move out? 
ELLA.
(Rátekint.)
Kiköltözni? 
艾勒·瑞替姆
(对她端详)
搬出去? 
FRU BORKMAN
(i ophidselse).
Ja, du bilder dig da vel aldrig ind, at jeg vil bli’ boende her under tag med dig! – Nej, så heller i fattighuset eller ud på landevejen! 
MRS. BORKMAN. 
[In great excitement.]
Yes; you don’t imagine that I will go on living under the same roof with you! I tell you, I would rather go to the workhouse or tramp the roads! 
BORKMANNÉ.
(Izgatottan.)
Igen, csak nem képzeled, hogy én idekünn maradok lakni veled egy fedél alatt?! — Nem, akkor inkább a szegények házában, vagy künn az országúton! 
博克曼太太
(非常激动)
嗯。你不要以为我愿意跟你在一所房子里住下去!老实告诉你,我宁可进贫民院,再不,就上街要饭! 
ELLA RENTHEIM.
Godt. Så giv mig Erhart med – 
ELLA RENTHEIM.
Good. Then let me take Erhart with me---- 
ELLA.
Jól van. Akkor hát hadd jöjjön Erhard velem — 
艾勒·瑞替姆
好。那么让我把遏哈特带走--- 
FRU BORKMAN.
Erhart! Min egen søn! Mit barn! 
MRS. BORKMAN. 
Erhart? My own son? My child? 
BORKMANNÉ.
Erhard! Az én fiam! Az én gyermekem! 
博克曼太太
遏哈特?我的孩子?我的亲儿子? 
ELLA RENTHEIM.
Ja, – for så rejser jeg straks hjem igen. 
ELLA RENTHEIM.
Yes; for then I would go straight home again. 
ELLA.
Abban az esetben ugyanis rögtön visszautazom haza. 
艾勒·瑞替姆
正是。带着他,我就回家去。 
FRU BORKMAN
(efter kort betænkning; fast).
Erhart skal selv vælge mellem os. 
MRS. BORKMAN. 
[After reflecting a moment, firmly.]
Erhart himself shall choose between us. 
BORKMANNÉ.
(Egy ideig gondolkozik, azután kurtán, határozottan.)
Válasszon Erhard maga kettőnk között. 
博克曼太太
(想了一想,坚决地)跟你,还是跟我,应该让遏哈特自己选择。 
ELLA RENTHEIM
(ser tvilende og usikker på hende).
Han vælge? Ja, – tør du det, Gunhild? 
ELLA RENTHEIM.
[Looking doubtfully and hesitatingly at her.]
He choose? Dare you risk that, Gunhild? 
ELLA.
(Kétkedve, bizonytalanul néz rá.)
Maga válaszszon? És rá mered bízni ezt a választást, Gunhild? 
艾勒·瑞替姆
(疑惑犹豫地瞧着她)
让他选择?你敢冒这个险吗,耿希尔得? 
FRU BORKMAN
(med hård latter).
Om jeg tør! La’ min gut vælge mellem sin mor og dig! Ja, det tør jeg rigtignok. 
MRS. BORKMAN. 
[With a hard laugh.]
Dare I? Let my boy choose between his mother and you? Yes, indeed I dare! 
BORKMANNÉ.
(Nyersen fölkaczag.)
Hogy merem-e?! Merek-e választást engedni a fiamnak anyja közt és te közted! Igenis, hogy merem! 
博克曼太太
(一声冷笑)
我敢不敢?敢不敢让他在他的母亲与你之间选一个?哼,当然敢! 
ELLA RENTHEIM
(lyttende).
Kommer der nogen? Jeg synes, jeg hører – 
ELLA RENTHEIM.
[Listening.]
Is there some one coming? I thought I heard---- 
ELLA.
(Hallgatódzva.)
Jött valakaki? úgy tetszik, hallok valakit. — 
艾勒·瑞替姆
(细听)是不是有人来了?我好像听见--- 
FRU BORKMAN.
Så er det vel Erhart –
(Det banker raskt på forstuedøren, som derpå uden videre blir åbnet. Fru Wilton, selskabsklædt og i overtøj, kommer ind. Bag efter hende stuepigen, som ikke har fået tid til at melde og ser rådvild ud. Døren blir stående halvt åben. Fru Wilton er en påfaldende smuk, yppig dame i tretiårene. Brede, røde, smilende læber. Spillende øjne. Rigt, mørkt hår.) 
MRS. BORKMAN. 
Then it must be Erhart.
[There is a sharp knock at the door leading in from the hall, which is immediately opened. MRS. WILTON enters, in evening dress, and with outer wraps. She is followed by THE MAID, who has not had time to announce her, and looks bewildered. The door remains half open. MRS. WILTON is a strikingly handsome, well-developed woman in the thirties. Broad, red, smiling lips, sparkling eyes. Luxuriant dark hair.] 
BORKMANNÉ.
Bizonyosan Erhard. —
(Az ajtón hirtelen kopognak, mely rögtön kinyilik. Viltonné estély-öltözetben, fölötte köpönyeg — belép. Mögötte a szobaleány, a ki nem jutott hozzá, hogy bejelentse, most áll, nem engedve, mit tegyen? Az ajtó félig nyitva marad. Viltonné feltűnő szép deli asszony, a harmincas években. Telt, piros, mosolygó ajak. Élénk szemek, tömött, sötét haj.)
 
博克曼太太
一定是遏哈特。
(有人在通外厅的门上很脆地敲了一下,马上门就开了。威尔敦太太进屋,身上穿着晚会服装,围着披肩。女仆跟在后面,来不及给他通报,不知该怎么才好。门半开着。威尔敦太太长得肌肤丰腴,美艳动人,年纪三十开外。嘴唇宽而红,含着一丝笑意。晶亮眼睛。浓密的黑头发。) 
FRU WILTON.
Godaften, kæreste fru Borkman! 
MRS. WILTON.
Good evening, my dearest Mrs. Borkman! 
VILTONNÉ.
Jó estét, asszonyom! 
威尔敦太太
晚安,亲爱的博克曼太太! 
FRU BORKMAN
(noget tørt).
Godaften, frue. (til pigen; peger mod havestuen.) Tag lampen ud derinde og tænd den.
(Stuepigen henter og går ud med lampen.) 
MRS. BORKMAN. 
[Rather drily.]
Good evening, Mrs. Wilton. [To THE MAID, pointing toward the garden-room.] Take the lamp that is in there and light it.
[THE MAID takes the lamp and goes out with it.] 
BORKMANNÉ.
(Egy kicsit szárazon.)
Jó estét. (A szobaleánynak a kerti szobába mutatva.)
Hozza ki belülről a lámpát és gyújtsa meg.
(A szobaleány kihozza a lámpát és elviszi.)
 
博克曼太太
(有点冷淡)
晚安,威尔敦太太。(指着后面贴近花园的那间屋子,向女外)把屋里那盏灯拿出去,点上。
(女仆取灯下。) 
FRU WILTON
(ser Ella Rentheim).
Å, om forladelse, – her er fremmede – 
MRS. WILTON.
[Observing ELLA RENTHEIM.]
Oh, I beg your pardon--you have a visitor. 
VILTONNÉ.
(Észreveszi Ellát.)
Ó, bocsánatot kérek, önnek vendége van — 
威尔敦太太
(看见艾勒)
哦,对不起--你有客人。 
FRU BORKMAN.
Bare min søster, som er kommen tilrejsende –
(Erhart Borkman slår den halvåbne forstuedør helt op og stormer ind.Han er et ungt menneske med lyse, frejdige øjne. Elegant klædt. Begyndende knebelsbart.) 
MRS. BORKMAN. 
Only my sister, who has just arrived from----
[ERHART BORKMAN flings the half-open door wide open and rushes in. He is a young man with bright cheerful eyes. He is well dressed; his moustache is beginning to grow.] 
BORKMANNÉ.
Csak a nővérem, a ki most érkezett. —
(Erhard fölrántja a félig nyitott ajtót és beront. Ifjú legényke, világos, vidám szemekkel. Pelyhedző bajusz. Elegánsan öltözve.)
 
博克曼太太
不是客人,是我妹妹,刚从---
(遏哈特把那半开的门使劲推开,从外面冲进来。他是个目光奕奕、活泼愉快的年轻人,服装讲究,胡子刚在生长。) 
ERHART BORKMAN
(glædestrålende; på dørtærskelen).
Hvad for noget! Er tante Ella kommen? (imod hende; griber hendes hænder)Tante, tante! Nej, er det muligt! Er du her? 
ERHART.
[Radiant with joy; on the threshold.]
What is this! Is Aunt Ella here? [Rushing up to her and seizing her hands.] Aunt, aunt! Is it possible? Are you here? 
ERHARD.
(A küszöb előtt, sugárzik az őrömtől.)
Mit hallok! Ella néni van itt? (Hozzásiet és mind a két kezét megragadja.)
Nagynéni! Lehetséges! Te itt vagy? 
遏哈特
(满面笑容,站在门口)
这是怎么回事?艾勒姨妈在这儿?(扑到她面前,抓住她两手)姨妈,姨妈!竟有这种事?你会在这儿? 
ELLA RENTHEIM
(slår armene om hans hals).
Erhart! Min kære, snille gut! Nej, hvor stor du er ble’t! Å, hvor det gør godt at få se dig igen! 
ELLA RENTHEIM.
[Throws her arms round his neck.]
Erhart! My dear, dear boy! Why, how big you have grown! Oh, how good it is to see you again! 
ELLA.
(Karjait nyaka körül fonja.)
Erhard! Édes, kedves jó fiam! Hanem megnőttél hallod! Ah milyen jól esik, hogy megint látlak! 
艾勒·瑞替姆
(双手楼住他脖子)
遏哈特!我的亲宝贝!啊,你长得这么高大了!噢,今天看见你,我心里真痛快! 
FRU BORKMAN
(skarpt).
Hvad skal det sige, Erhart, – står du og gemmer dig i forstuen? 
MRS. BORKMAN. 
[Sharply.]
What does this mean, Erhart? Were you hiding out in the hallway? 
BORKMANNÉ.
(Éleshangon.)
Mit jelentsen ez Erhard, — te a folyóson rejtőzöl? 
博克曼太太
(含怒)
这是什么意思,遏哈特?是不是这半天你一直躲在外厅里? 
FRU WILTON
(hurtig).
Erhart – Borkman kom sammen med mig. 
MRS. WILTON.
[Quickly.]
Erhart--Mr. Borkman came in with me. 
VILTONNÉ.
(Hirtelen.)
Erhard — Borkman úr engem kisért ide. 
威尔敦太太
(慌忙接嘴)
遏哈特(改口)--- 博克曼先生是跟我一块儿来的。 
FRU BORKMAN
(måler ham med øjnene).
Ja så, Erhart. Du kommer ikke først til din mor? 
MRS. BORKMAN. 
[Looking hard at him.]
Indeed, Erhart! You don’t come to your mother first? 
BORKMANNÉ.
(Szemével nézi a fiát.)
Ugy-ugy, Erhard! Hát nem az anyádat keresed föl először? 
博克曼太太
(眼睛盯着他)哼,遏哈特!你不先来看母亲。 
ERHART.
Jeg måtte bare indom til fru Wilton et øjeblik, – for at hente lille Frida. 
ERHART.
I had just to look in at Mrs. Wilton’s for a moment--to call for little Frida. 
ERHARD.
Csak egy pillanatra voltam Viltonné ő nagyságánál — hogy a kis Fridát idehozzam. 
遏哈特
我上威尔敦太太家里去了会儿--- 去找小富吕达。 
FRU BORKMAN.
Er denne frøken Foldal også med? 
MRS. BORKMAN. 
Is that Miss Foldal with you too? 
BORKMANNÉ.
Hát az a kisasszonyka is itt van? 
博克曼太太
那位佛尔达尔小姐也来了吗? 
FRU WILTON.
Ja, vi har hende stående udenfor i entréen. 
MRS. WILTON.
Yes, we have left her in the hall. 
VILTONNÉ.
Künn a folyosón van. 
威尔敦太太
来了,我们把她安置在外厅里。 
ERHART
(taler ud gennem døren).
Gå De bare ovenpå, Frida.
(Ophold. Ella Rentheim iagttager Erhart. Han synes forlegen og noget utålmodig; hans ansigt antager et spændt og koldere udtryk.)
(Stuepigen bringer den tændte lampe ind i havestuen, går ud igen og lukker døren efter sig.) 
ERHART.
[Addressing some one through the open door.]
You can go right upstairs, Frida.
[Pause. ELLA RENTHEIM observes ERHART. He seems embarrassed and a little impatient; his face has assumed a nervous and colder expression.]
[THE MAID brings the lighted lamp into the garden-room, goes out again and closes the door behind her.] 
ERHARD.
(Az ajtón át kiszól.)
Csak menjen föl Fridácska. (Szünet.)
(Rentheim Ella Erhardot figyeli, Erhard kissé zavartnak és türelmetlennek látszik ; arczkifejezése feszesebb, hűvösebb lesz.)
(A szobaleány az égő lámpát a kerti-szobába hozza, visszamegy és beteszi az ajtót maga mögött.)  
遏哈特
(从开着的门里向外面的人说话)
富吕达,你一直上楼去吧。
(沉默。艾勒仔细打量遏哈特。他似乎有点局促不耐烦,脸上露出一副紧张而比刚才冷淡的神气。)
(女仆把点好的灯拿进里屋以后,带上门又出去。) 
FRU BORKMAN
(med tvungen høflighed).
Ja, fru Wilton, – hvis De altså vil slå Dem ned her iaften, så – 
MRS. BORKMAN. 
[With forced politeness.]
Well, Mrs. Wilton, if you will give us the pleasure of your company this evening, won’t you---- 
BORKMANNÉ.
(Kényszeritett udvariassággal.)
Igen, nagysád, — ha tehát az estét itt tetszik tölteni, akkor — 
博克曼太太
(勉强说客气话)
啊,威尔敦太太,如果今晚你肯赏光的话,是不是---? 
FRU WILTON.
Nej tusend tak, kære frue. Det tænker jeg sletikke på. Vi har en anden indbydelse. Vi skal ned til advokat Hinkels. 
MRS. WILTON.
Many thanks, my dear lady, but I really can’t. We have another invitation. We’re going down to the Hinkels’. 
VILTONNÉ.
Szépen köszönöm asszonyom. Hanem az egyáltalában nem volt szándékom. Mi máshová vagyunk meghíva. Várnak bennünket. Hinkel ügyvédéknél. 
威尔敦太太
多谢,多谢,亲爱的夫人,我实在不能遵命。我们另外有约会。我们要上欣克尔家去。 
FRU BORKMAN
(ser på hende).
Vi? Hvilke vi mener De? 
MRS. BORKMAN. 
[Looking at her.]
We? Whom do you mean by we? 
BORKMANNÉ.
(Rátekint.)
Bennünket? Kit ért ezalatt? 
博克曼太太
(瞧着她)
我们? 你说的“我们”是谁? 
FRU WILTON
(leende).
Nå, egentlig mener jeg da bare mig selv. Men jeg fik i opdrag af husets damer at ta’ student Borkman med, – hvis jeg tilfældigvis skulde få øje på ham. 
MRS. WILTON.
[Laughing.]
Oh, I ought really to have said I. But I was commissioned by the ladies of the house to bring Mr. Borkman with me--if I happened to see him. 
VILTONNÉ.
(Nevetve.)
Nos, tulajdonképen csak magamat értem. Hanem a család hölgytagjai ott megbíztak, hogy Borkman urfit is magammal vigyem, — ha véletlenül találkoznám vele. 
威尔敦太太
(大笑)
哦,其实我应该说“我”。可是他家的女眷托我邀博克曼先生一块儿去--- 如果我碰见他的话。 
FRU BORKMAN.
Og det fik De da, som jeg ser. 
MRS. BORKMAN. 
And you did happen to see him, it appears. 
BORKMANNÉ.
És a mint látom, csakugyan találkozott vele. 
博克曼太太
你果然就碰见他了,是不是? 
FRU WILTON.
Ja heldigvis. Siden han var så elskværdig at se indom til mig, – for lille Fridas skyld. 
MRS. WILTON.
Yes, fortunately. He was good enough to look in at my house-- to call for Frida. 
VILTONNÉ.
Olyan szerencsés véletlen volt. Mivel, olyan kedves volt, hogy beszólt hozzám — a kis Frida végett. 
威尔敦太太
是,巧得很。承他到我家里--- 来找富吕达。 
FRU BORKMAN
(tørt).
Du, Erhart, – jeg vidste ellers ikke, at du kendte den familie, – disse Hinkels. 
MRS. BORKMAN. 
[Drily.]
But, Erhart, I did not know that you knew that family-- those Hinkels? 
BORKMANNÉ.
(Szárazon.)
Hallod — Erhard, — különben én nem tudtam, hogy te ismered azt a családot, — azokat a Hinkeléket. 
博克曼太太
(冷淡地)
遏哈特,我并不知道你认识那一家--- 欣克尔那一家。 
ERHART
(irriteret).
Nej, egentlig kender jeg dem jo ikke heller. (tilføjer lidt utålmodig.) Du véd visst selv bedst, du mor, hvad folk jeg kender og ikke kender. 
ERHART.
[Irritated.]
No, I don’t exactly know them. [Adds rather impatiently.] You know better than anybody, mother, what people I know and don’t know. 
ERHARD.
(Kissé felpuskaporozva.)
Nem, hiszen tulajdonképpen nem is ismerem őket. Egyébiránt, te legjobban tudod anyám, hogy kiket ismerek, kiket nem. 
遏哈特
(心烦)
我也不大认识他们。(颇不耐烦地)妈妈,什么人我认识,什么我不认识,你比谁都清楚。 
FRU WILTON.
Å pyt! I det hus blir man snart kendt! Glade, lystige, gæstfri folk. Fuldt op af unge damer. 
MRS. WILTON.
Oh, it doesn’t matter! They soon put you at your ease in that house! They are such cheerful, hospitable people--the house swarms with young ladies. 
VILTONNÉ.
Ejh mit! Abban a házban az ember hamar ismerkedik! Jókedvű, vendégszerető emberek. Egy egész sereg ifjú hölgy. 
威尔敦太太
啊,没关系! 一到他们家,你就会觉得很自在! 他们是非常快活、非常好客的人--- 家里有好些年轻女人。 
FRU BORKMAN
(med eftertryk).
Kender jeg min søn ret, så er ikke det egentlig noget selskab for ham, fru Wilton. 
MRS. BORKMAN. 
[With emphasis.]
If I know my son rightly, Mrs. Wilton, they are no fit company for him. 
BORKMANNÉ.
(Nyomatékkal.)
Kedves nagysád, jól ismerem a fiamat, akkor az nem neki való társaság. 
博克曼太太
(着重地)威尔敦太太,如果我没看错我儿子的话,那些人不适宜做他的朋友。 
FRU WILTON.
Men Herregud, kære frue, han er da ung, han også! 
MRS. WILTON.
Why, good gracious, dear lady, he is young, too, you know! 
VILTONNÉ.
De édes Istenem, asszonyom! hiszen ö is csak fiatal! 
威尔敦太太
嗳呀,夫人,你要知道,他也是年轻人啊! 
FRU BORKMAN.
Ja lykkeligvis er han ung. Det vilde ikke være godt andet. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, fortunately he’s young. He would need to be young. 
BORKMANNÉ.
Igen, szerencsére fiatal. Szomorú volna, ha nem volna az. 
博克曼太太
是啊,幸而他年轻。他不年轻不行啊。 
ERHART
(dølger sin utålmodighed).
Ja, ja, ja, mor, – det er jo en selvfølge, at jeg ikke går der hen til disse Hinkels iaften. Jeg blir naturligvis her hos dig og tante Ella. 
ERHART.
[Concealing his impatience.]
Well, well, well, mother, it’s quite clear I can’t got to the Hinkels’ this evening. Of course I shall remain here with you and Aunt Ella. 
ERHARD.
(Titkolt türelmetlenséggel.)
Nos, hogyne, önként érthető, édes anyám — hogy ma este nem megyek Hinkelékhez. Természetes, hogy itt maradok veled és Ella nénivel. 
遏哈特
(忍着烦躁)算了,算了,妈妈,今晚我分明去不成欣克尔家人。不用说,我得在这儿陪着你和艾勒姨妈。 
FRU BORKMAN.
Det vidste jeg nok, min kære Erhart. 
MRS. BORKMAN. 
I knew you would, my dear Erhart. 
BORKMANNÉ.
Tudtam én ezt jól, édes Erhardom. 
博克曼太太
我早就知道你愿意陪我们,亲爱的遏哈特。 
ELLA RENTHEIM.
Nej, Erhart, – for min skyld må du endelig ikke la’ dig afholde – 
ELLA RENTHEIM.
No, Erhart, you must not stop at home on my account---- 
ELLA.
Nem, Erhard, én miattam ne tartózkodjál. 
艾勒·瑞替姆
不,遏哈特你千万别为了我不去。 
ERHART.
Jo visst da, kære tante; der kan ikke være tale om andet. (ser usikkert på fru Wilton.) Men hvorledes klarer vi det? Går det egentlig an? De har jo svaret ja – på mine vegne. 
ERHART.
Yes, indeed, my dear Aunt; I can’t think of going. [Looking doubtfully at MRS. WILTON.] But how shall we manage? Can I get out of it? You have said “Yes” for me, haven’t you? 
ERHARD.
Már hogy is ne! nagynéném; hisz erről szó se lehet. (Bizonytalanul tekint Viltonnéra.)
De hogy is csináljuk ezt? Lehetséges ez tulajdonképen? Ön már megígérte — az én nevemben. 
遏哈特
我的好姨妈,我不想去。(犹豫不决地瞧着威尔敦太太)可是咱们怎么办呢?我能不能推辞?你不是已经替我答应了“去”吗? 
FRU WILTON
(muntert).
Hvad snak! Skulde det ikke gå an? Når jeg nu kommer derned i de lyse, festlige saloner, – ensom og forladt – tænk bare! så svarer jeg nej – på Deres vegne. 
MRS. WILTON.
[Gaily.]
What nonsense! Not get out of it! When I make my entrance into the festive halls--just imagine it!--deserted and forlorn--then I must simply say “No” for you. 
VILTONNÉ.
Bolondság! (Vigan.)
Hát hogyne volna lehetséges. Ha egyszer ott vagyok kivilágított ünnepi termekben — egyedül, elhagyatva — képzelje majd el! Majd épen akkor mondok le — a maga nevében. 
威尔敦太太
(开玩笑)胡说! 你为什么不能推辞! 我走进宴会厅的时候--- 你想!我孤孤单单的--- 我只消替你说一声“不来了”不就完了吗! 
ERHART
(langtrukket).
Ja, når De altså mener, at det går an, så – 
ERHART.
[Hesitatingly.]
Well, if you really think I can get out of it---- 
ERHARD.
(Vontatottan.)
Igen, ha tehát ön azt hiszi, hogy lehet, akkor — 
遏哈特
(犹豫不决)
嗯,要是你当真觉得我可以推辞的话--- 
FRU WILTON
(let og fejende).
Jeg har så mangen god gang svaret både ja og nej – på egne vegne. Og skulde De gå fra Deres tante nu da hun lige netop er kommen? Fy da, mosjø Erhart, – vilde det være sønligt handlet af Dem? 
MRS. WILTON.
[Putting the matter lightly aside.]
I am quite used to saying both yes and no--on my own account. And you can’t possibly think of leaving your aunt the moment she has arrived! For shame, Monsieur Erhart! Would that be behaving like a good son? 
VILTONNÉ.
(Vigan.)
Hányszor igérkeztem én el és mondtam már le — a magam nevében. És maga elhagyná a nénikéjét, éppen most, hogy megérkezett? Piha monsieur Erhard, — fiuhoz illő magaviselet volna ez? 
威尔敦太太
(把这事轻轻撇开)
就我自己而言,“答应”和“推辞”的话我都说惯了。你姨妈刚来,你可不能就想走啊!难道你好意思走吗,遏哈特先生! 那还算得上是个好儿子吗? 
FRU BORKMAN
(ilde berørt).
Sønligt? 
MRS. BORKMAN. 
[Annoyed.]
Son? 
BORKMANNÉ.
(Kellemetlenül érintve.)
Fiúhoz illő? 
博克曼太太
(不高兴)
儿子? 
FRU WILTON.
Nå, plejesønligt da, fru Borkman. 
MRS. WILTON.
Well, adopted son then, Mrs. Borkman. 
VILTONNÉ.
Vagy hát mondjuk nevelt fiúhoz. 
威尔敦太太
啊,就算是干儿子吧,博克曼太太。 
FRU BORKMAN.
Ja, det får De nok føje til. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, you may well add that. 
BORKMANNÉ.
Igen, már azt csak hozzá kell tennie. 
博克曼太太
嗯,你得找补这句话。 
FRU WILTON.
Å, jeg synes, man har mere at takke en god plejemor for, end ens egen rigtige mor, jeg. 
MRS. WILTON.
Oh, it seems to me we have often more cause to be grateful to a foster-mother than to our own mother. 
VILTONNÉ.
Különben, nekem úgy tetszik, hogy egy jó nevelő anyának többet köszönhetünk, mint az igazinak. 
威尔敦太太
我觉得干娘的恩情有时候比亲娘还深厚些。 
FRU BORKMAN.
Har De selv erfaret det? 
MRS. BORKMAN. 
Has that been your experience? 
BORKMANNÉ.
Saját magán tapasztalta ezt? 
博克曼太太
那是你自己的经验吗? 
FRU WILTON.
Å Gud bedre, – min mor har jeg kendt så lidet til. Men havde jeg havt en så god plejemor, jeg også, – så var jeg kanske ikke ble’t så – så uskikkelig, som folk siger, at jeg er. (vender sig til Erhart.) Ja, så blir man altså pent hjemme hos mamma og tante – og drikker te, herr student! (til damerne.) Farvel, farvel, kære frue! Farvel, frøken!
(Damerne hilser stumt. Hun går mod døren.) 
MRS. WILTON.
I knew very little of my own mother, I am sorry to say. But if I had had a good foster-mother, perhaps I shouldn’t have been so-- so naughty, as people say I am. [Turning towards ERHART.] Well, then we stop peaceably at home like a good boy, and drink tea with mamma and auntie! [To the ladies.] Good-bye, good-bye Mrs. Borkman! Good-bye Miss Rentheim.
[The ladies bow silently. She goes toward the door.] 
VILTONNÉ.
Édes Istenkém, — az anyámat oly kevéssé ismertem. De lett volna csak nekem is ilyen jó nevelő anyám, — akkor talán nem lettem volna ilyen — ilyen neveletlen, a milyennek hiresztelnek. (Erhardnak.)
Nos tehát, most szépecskén itthonmaradunk úrfi a mamánál, a néninél — és vélük theázunk. (A hölgyeknek.)
Jó estét asszonyom.
(A hölgyek némán viszonozzák köszönéssét. Indul.)
 
威尔敦太太
我自己母亲的事可惜我知道的很少。如果我有一位好干娘,也许我就不至于这么--- 像人家说的,这么淘气了。(转向遏哈特)既然如此,安安分分待在家里做个好孩子,陪着妈妈阿姨喝喝茶!(向女眷们)博克曼太太,再见! 瑞替姆小姐,再见!
(女眷们默默地鞠躬。她走向门口。) 
ERHART
(går efter hende).
Skal jeg ikke følge Dem et lidet stykke –? 
ERHART.
[Following her.]
Shan’t I go a little bit of the way with you? 
ERHARD.
(Utána megy.)
Nem szabad egy kis darabon elkísérnem? 
遏哈特
(跟过去)
要不要我送你几步? 
FRU WILTON
(i døren, afværgende).
Ikke et skridt skal De følge mig. Jeg er så vel vant til at gå min vej alene. (standser i døråbningen, ser på ham og nikker.) Men tag Dem nu i vare, student Borkman; – det siger jeg Dem! 
MRS. WILTON.
[In the doorway, motioning him back.]
You shan’t go a step with me. I am quite accustomed to taking my walks alone. [Stops on the threshold, looks at him and nods.] But now beware, Mr. Borkman--I warn you! 
VILTONNÉ.
(Az ajtónál tiltakozva.)
Egy lépést sem fog elkísérni. Már én megszoktam így egyedül járni az utamon. (A küszöbön megáll, rápillant és int neki.)
Most pedig azt mondom, óvakodjék az urfi. 
威尔敦太太
(在门道里,挥手叫他回去)
你一步也不必送。我一个人走惯了。(在门口站住,向他点头)你可要小心,博克曼先生-- 我警告你! 
ERHART.
Hvorfor skal jeg ta’ mig i vare? 
ERHART.
What am I to beware of? 
ERHARD.
Mitől óvakodjam? 
遏哈特
要我小心什么? 
FRU WILTON
(lystig).
Jo, for når jeg går nedover vejen, – ensom og forladt, som sagt, – så vil jeg prøve, om jeg kan kaste runer efter Dem. 
MRS. WILTON.
[Gaily.]
Why, as I go down the road--deserted and forlorn, as I said before--I shall try if I can’t cast a spell upon you. 
VILTONNÉ.
(Vígan.)
Mert lássa, most, a mint majd így haladok az utamon, — egyedül, elhagyatva, mint mondám — akkor majd próbálgatom önön a bűvészetemet. 
威尔敦太太
(开玩笑)
嗨,我在路上走的时候--- 孤孤单单的,像我刚才说的--- 我要试试能不能在你身上施个法术。 
ERHART
(ler).
Å, sådan! Vil De nu prøve det igen. 
ERHART.
[Laughing.]
Oh, indeed! Are you going to try that again? 
ERHARD.
(Nevet)
Áh, úgy értette! Most megint kísérletezni akar? 
遏哈特
(大笑)
哦,真的吗! 是不是你又想施展那套手法? 
FRU WILTON
(halvt alvorlig).
Ja, pass Dem nu. Når jeg nu går nedover, så vil jeg sige indvendig, – rigtig ud af min inderste vilje vil jeg sige: Student Erhart Borkman, – tag straks Deres hat! 
MRS. WILTON.
[Half seriously.]
Yes, just you beware! As I go down the road, I will say in my own mind--right from the very centre of my will-- I will say: “Mr. Erhart Borkman, take your hat at once!” 
VILTONNÉ.
(Félkomolyan.)
Csak vigyázzon magára. A mint majd most megyek, mendegélek, akkor azt mondom magamban, — de úgy, a lelkem legmélyéből mondom: Borkman Erhard úr, azonnal fogja a kalapját. 
威尔敦太太
(半认真地)是,你小心着吧! “遏哈特·博克曼先生,马上拿帽子!” 
FRU BORKMAN.
Og så ta’r han den, tror De? 
MRS. BORKMAN. 
And you think he will take it? 
BORKMANNÉ.
És hiszi, hogy rögtön fogja? 
博克曼太太
你说了,他真会拿吗? 
FRU WILTON
(leende).
Ja bevar’s vel; så griber han straks hatten. Og så vil jeg sige: Træk pent yderfrakken på Dem, Erhart Borkman! Og galoscherne! Glem endelig ikke galoscherne! Og følg mig så efter! Lydig, lydig, lydig! 
MRS. WILTON.
[Laughing.]
Good heavens, yes, he’ll snatch up his hat instantly. And then I will say: “Now put on your overcoat, like a good boy, Erhart Borkman! And your goloshes! Be sure you don’t forget the goloshes! And then follow me! Do as I bid you, as I bid you, as I bid you!” 
VILTONNÉ.
(Nevetve)
Hát persze; azonnal a kalapja után nyúl. Azután tovább mondom: vegye fel szépen a felöltőjét, Borkman Erhard! És a gummicipőt! El ne felejtse a gummicipőt! És jöjjön utánnam! Szót fogadni, mindig szépen szót fogadni! 
威尔敦太太
(大笑)
怎么不会! 他马上会把帽子抓在里。接着,我又说:“把外套穿上,乖乖儿的,遏哈特·博克曼! 还有橡皮套鞋! 别忘了你的橡皮套鞋! 现在跟我走吧! 我怎么说,你怎么办,我怎么说,你怎么办!” 
ERHART
(med tvungen munterhed).
Ja, det kan De stole på. 
ERHART.
[With forced gaiety.]
Oh, you may rely on that. 
ERHARD.
(Erőltetett vidámsággal.)
Számíthat rá! 
遏哈特
(强颜欢笑)嗯,你放心。 
FRU WILTON
(med løftet pegefinger).
Lydig! Lydig! – God Nat!
(Hun ler og nikker til damerne og lukker døren efter sig.) 
MRS. WILTON.
[Raising her forefinger.]
As I bid you! As I bid you! Good-night!
[She laughs and nods to the ladies, and closes the door behind her.] 
VILTONNÉ.
(Emelt mutatóujjal.)
Szót fogadni! Mindig szót fogadni! Ajánlom magamat. (Nevet, int a nőknek és eltűnik. Az ajtót beteszi maga mögött.)
 
威尔敦太太
(举起食指)我怎么说,你怎么办! 我怎么说,你怎么办! 再见!
(她哈哈大笑,向女眷们点点头,带上门出去。) 
FRU BORKMAN.
Driver hun virkelig den slags kunster? 
MRS. BORKMAN. 
Does she really play tricks of that sort? 
BORKMANNÉ.
Csakugyan olyan bűvös hatalmat gyakorol? 
博克曼太太
她是不是真会玩弄那种手法? 
ERHART.
Å, langt ifra. Hvor kan du da tro det? Det er bare sådan for spas. (afbrydende.) Men lad os ikke snakke om fru Wilton nu.
(han nøder Ella Rentheim til at sætte sig i lænestolen ved ovnen.) 
ERHART.
Oh, not at all. How can you think so! She only says it in fun. [Breaking off.] But don’t let us talk about Mrs. Wilton. [He forces ELLA RENTHEIM to seat herself at the armchair beside the stove
 
ERHARD.
Ah, szó sincs róla. Ugyan hogy is hiheted? Csak tréfál. (Félbeszakítva) De most ne beszéljünk többet Viltonnéról.
(Kényszeríti Ellát a kályha melletti karszékbe ülni.)  
遏哈特
不,不! 你怎么当起真来了! 她只是说着玩儿的。(把话截住)咱们别谈威尔敦太太吧。(逼着艾勒·瑞替姆在炉边扶手椅里坐下, 
ERHART
(står og ser lidt på hende).
Nej, men at du har gjort den lange rejse, tante Ella! Og det nu ved vintertid? 
ERHART.
then stands and looks at her.] To think of your having taken all this long journey, Aunt Ella! And in winter too! 
ERHARD.
(Egy darabig előtte állva, nézi.)
De hogy te ezt a hosszú utat megtetted Ella néni! És még hozzá most télidején? 
自己站着瞧她)真是,你这么老远地跑来,艾勒姨妈! 并且又是在冬天! 
ELLA RENTHEIM.
Det blev nødvendigt for mig nu til slut, Erhart. 
ELLA RENTHEIM.
I found I had to, Erhart. 
ELLA.
Végre is rá kellett magamat szánnom, Erhard. 
艾勒·瑞替姆
我觉得不能不来,遏哈特。 
ERHART.
Så? Hvorfor det da? 
ERHART.
Indeed? Why so? 
ERHARD.
Úgy, vajjon miért? 
遏哈特
哦? 为什么不能不来? 
ELLA RENTHEIM.
Jeg måtte her ind og tale med lægerne en gang. 
ELLA RENTHEIM.
I had to come to town after all, to consult the doctors. 
ELLA.
A városba kellett mennem, hogy végre egyszer már beszéljek az orvosokkal. 
艾勒·瑞替姆
我到底不能不进城来找大夫。 
ERHART.
Nå, det var da godt! 
ERHART.
Oh, I’m glad of that! 
ERHARD.
No így már jól van. 
遏哈特
噢,我真高兴! 
ELLA RENTHEIM
(smiler).
Synes du, det er så godt? 
ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
Are you glad of that? 
ELLA.
(Mosolyog)
Olyan jónak találod? 
艾勒·瑞替姆
(含笑)!
你高兴吗? 
ERHART.
At du endelig beslutted dig, mener jeg. 
ERHART.
I mean I am glad you made up your mind to it at last. 
ERHARD.
Úgy értem, jó, hogy végre rászántad magadat. 
遏哈特
我高兴的是,你到底肯找大夫看病了。 
FRU BORKMAN
(i kanapéen, koldt).
Er du syg, Ella? 
MRS. BORKMAN. 
[On the sofa, coldly.]
Are you ill, Ella? 
BORKMANNÉ.
(A kanapén, hidegen.)
Te beteg vagy Ella? 
博克曼太太
(在沙发上,冷冰冰地)你有病吗,艾勒? 
ELLA RENTHEIM
(ser hårdt på hende).
Det véd du da vel, at jeg er syg. 
ELLA RENTHEIM.
[Looking hardly at her.]
You know quite well that I am ill. 
ELLA.
(Keményen pillant rá)
Hiszen tudod, hogy beteg vagyok. 
艾勒·瑞替姆
(沉着脸瞧她)!
你早就知道我有病。 
FRU BORKMAN.
Nå ja sådan sygelig, som du har været i mange år – 
MRS. BORKMAN. 
I knew you were not strong, and hadn’t been for years. 
BORKMANNÉ.
Nos igen, egy kissé beteges, a milyen már évek óta vagy — 
博克曼太太
我知道你身体不结实,并且已经好几年了。 
ERHART.
Den tid, jeg var hos dig, sa’ jeg dig så tidt, at du skulde tale med doktoren. 
ERHART.
I told you before I left you that you ought to consult a doctor. 
ERHARD.
Akkortájt, mikor nálad voltam, annyiszor mondtam, hogy orvoshoz kellene menned. 
遏哈特
在我离开你以前,我就劝你找大夫。 
ELLA RENTHEIM.
Å, der borte på mine kanter er der ingen, som jeg har rigtig tro til. Og desuden føltes det jo ikke så slemt dengang. 
ELLA RENTHEIM.
There is no one in my neighbourhood that I have any real confidence in. And, besides, I did not feel it so much at that time. 
ELLA.
Ah, ott a hol lakom, egy sincs, akiben megbízhatnám. Különben akkor még nem is volt olyan nagy a baj. 
艾勒·瑞替姆
在我住的地主,没有一个我真正信得过的大夫。再说,那时候我还不觉这么严重。 
ERHART.
Er det da værre med dig nu, tante? 
ERHART.
Are you worse, then, Aunt? 
ERHARD.
Hát most nagyobb a baj, Ella néni? 
遏哈特
这么说,姨妈,你的病现在又加重了? 
ELLA RENTHEIM.
Å ja, min gut; nu er det ble’t noget værre med mig. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, my dear boy; I am worse now. 
ELLA.
Bizony fiacskám, most már valamivel nagyobb a baj. 
艾勒·瑞替姆
嗯,好孩子,我的病现在又加重了。 
ERHART.
Ja men ikke farligt vel? 
ERHART.
But there’s nothing dangerous? 
ERHARD.
De csak nem veszedelmes? 
遏哈特
可不至于有危险吧? 
ELLA RENTHEIM.
Å, det er nu, som en ta’r det. 
ELLA RENTHEIM.
Oh, that depends how you look at it. 
ELLA.
Hát, a hogy veszszük. 
艾勒·瑞替姆
啊,那就在于你怎么看了。 
ERHART
(ivrig).
Ja men véd du hvad, tante Ella, – så må du ikke rejse hjem igen så snart. 
ERHART.
[Emphatically.]
Well, then, I tell you what it is, Aunt Ella; you mustn’t think of going home again for the present. 
ERHARD.
(Buzgólkodva)
Igen, de tudod mit Ella néni, — akkor neked nem szabad egyhamar megint hazamenned. 
遏哈特
(着重地)既然如此,我告诉你,艾勒姨妈,目前你千万别打算再回家了。 
ELLA RENTHEIM.
Nej, det gør jeg nok heller ikke. 
ELLA RENTHEIM.
No, I am not thinking of it. 
ELLA.
Azt nem is akarom. 
艾勒·瑞替姆
嗯,我并不打算回家。 
ERHART.
Du må bli’ her i byen. For her har du jo alle de bedste læger at vælge imellem. 
ERHART.
You must remain in town; for here you can have your choice of all the best doctors. 
ERHARD.
A városban kell maradnod. Hiszen itt válogathatsz a legjobb orvosokban. 
遏哈特
你必须在城里住下,在这儿你可以挑个最好的大夫。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, det var så min tanke da jeg rejste hjemmefra. 
ELLA RENTHEIM.
That was what I thought when I left home. 
ELLA.
Az is volt a szándékom, mikor hazulról eljöttem. 
艾勒·瑞替姆
出门的时候我正是这么打算的。 
ERHART.
Og så må du se at finde dig et rigtig godt logis, – et sådant et lunt, stille pensionat. 
ERHART.
And then you must be sure and find a really nice place to live-- quiet, comfortable rooms. 
ERHARD.
Csak láss ám utána, hogy jól elhelyezkedjél, — egy olyan csöndes, családias kis penzióban. 
遏哈特
那么,你还得找个真正的好住处-- 找几间清静而舒服的屋子。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg tog ind imorges i det gamle, hvor jeg før har boet. 
ELLA RENTHEIM.
I went this morning to the old ones, where I used to stay before. 
ELLA.
Ott szálltam meg ma a régiben, a hol azelőtt is mindig laktam. 
艾勒·瑞替姆
今天早晨,我上从前住过的那几间老屋子里去了一趟。 
ERHART.
Nå ja, der får du det jo hyggeligt. 
ERHART.
Oh, well, you were comfortable enough there. 
ERHARD.
No lám, ott majd egészen jól is fogod érezni magadat. 
遏哈特
噢,对了,从前你在那儿住得很舒服。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, men jeg kommer ikke til at bli’ der alligevel. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, but I shall not be staying there after all. 
ELLA.
Ó igen; hanem azért még sem maradok ott. 
艾勒·瑞替姆
不错,可是我到底不想在那儿住。 
ERHART.
Så? Hvorfor ikke det da? 
ERHART.
Indeed? Why not? 
ERHARD.
Ugy? De hát miért nem? 
遏哈特
哦? 为什么? 
ELLA RENTHEIM.
Nej, jeg bestemte mig om da jeg kom her ud. 
ELLA RENTHEIM.
I changed my mind after coming out here. 
ELLA.
Mert mióta itt vagyok, másra határoztam magamat. 
艾勒·瑞替姆
到了这儿以后,我改变了主意。 
ERHART
(forundret).
Så –? Bestemte du dig om –? 
ERHART.
[Surprised.]
Really? Changed you mind? 
ERHARD.
(Csodálkozva.)
Ugyan? — Másra határoztad magadat? — 
遏哈特
(诧异)
哦? 改变了主意? 
FRU BORKMAN
(hækler; uden at se op).
Din tante vil bo her på sin gård, Erhart. 
MRS. BORKMAN. 
[Crocheting; without looking up.]
Your aunt will live here, in her own house, Erhart. 
BORKMANNÉ.
(A horgolásával elfoglalva, a nélkül, hogy fölpillantana)
A nénéd itt, a birtokán akar lakni, Erhard. 
博克曼太太
(做着活计,头都不抬)
姨妈要住这儿自己的房子,遏哈特。 
ERHART
(ser afvekslende på dem begge).
Her! Hos os! Hos os andre! –Er det sandt, tante? 
ERHART.
[Looking from one to the other alternately.]
Here, with us? Is this true, Aunt? 
ERHARD.
(Fölváltva nézi őket!)
Itt! Nálunk! Itt, minálunk! — Igaz ez néném? 
遏哈特
(瞧瞧这个,再瞧瞧那个)住在这儿? 跟我们在一块儿? 真的吗,艾勒姨妈? 
ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg har bestemt mig til det nu. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, that is what I made up my mind to do. 
ELLA.
Éppen most határoztam el rá magamat. 
艾勒·瑞替姆
真的,我打的正是这主意。 
FRU BORKMAN
(som før).
Det hører jo altsammen din tante til, véd du. 
MRS. BORKMAN. 
[As before.]
Everything here belongs to your aunt, you know. 
BORKMANNÉ.
(Mint fent.)
Hiszen tudod, hogy minden a nénédé. 
博克曼太太
(同上)这儿的东西件件都是你姨妈的,你要知道。 
ELLA RENTHEIM.
Og så blir jeg her ude, Erhart. For det første da. Indtil videre. Jeg indretter mig for mig selv. Der over i forvalterfløjen – 
ELLA RENTHEIM.
I intend to remain here, Erhart--just now--for the present. I shall set up a little establishment of my own, over in the bailiff’s wing. 
ELLA.
E szerint tehát idekűnn maradok, Erhard. Egyelőre legalább. A továbbiig. Ugy intézkedtem, hogy külön lakjam. A felügyelő mellett a szárnyépületben. 
艾勒·瑞替姆
遏哈特,目前--- 暂时--- 我要在这儿住下。我要在管事人那一溜儿屋子里给自己布置个小住所。 
ERHART.
Ja, det har du ret i. Der har du jo altid værelser stående. (pludselig livfuldt.) Men det er sandt, tante, – er du ikke svært træt efter rejsen? 
ERHART.
Ah, that’s a good idea. There are plenty of rooms there. [With sudden vivacity.] But, by-the-bye, Aunt--aren’t you very tired after your journey? 
ERHARD.
Természetesen. Hisz ott mindig vannak szobák számodra. (Hirtelen igen élénken.)
Most jut eszembe valami nénikém, — nem vagy te nagyon fáradt az utazás után. 
遏哈特
啊,这办法好极了,那边屋子多得很。(忽然兴致勃发)哦,我想起来了,艾勒姨妈,你路上很幸苦吧? 
ELLA RENTHEIM.
Å, noget træt er jeg jo. 
ELLA RENTHEIM.
Oh yes, rather tired. 
ELLA.
Bizony egy kissé valóban fáradt vagyok. 
艾勒·瑞替姆
嗯,有点儿。 
ERHART.
Nå, så synes jeg, du skulde gå rigtig tidlig tilsengs da. 
ERHART.
Well, then, I think you ought to go quite early to bed. 
ERHARD.
Nos, akkor azt hiszem legjobb lenne jókor lefeküdnöd. 
遏哈特
既然如此,我想你该早点儿睡觉。 
ELLA RENTHEIM
(ser smilende på ham).
Det vil jeg også. 
ELLA RENTHEIM.
[Looks at him smilingly.]
I mean to. 
ELLA.
(Rámosolyog.)
Azt meg is teszem. 
艾勒·瑞替姆
(含笑瞧着他)我是有这意思。 
ERHART
(ivrig).
For så kunde vi jo snakke nærmere sammen imorgen – eller en anden dag, ser du. Om alt muligt. Løst og fast. Du og mor og jeg. Vilde ikke det være meget bedre, tante Ella? 
ERHART.
[Eagerly.]
And then we could have a good long talk to-morrow-- or some other day, of course--about this and that--about things in general--you and mother and I. Wouldn’t that be much the best plan, Aunt Ella? 
ERHARD.
(Szorgoskodva.)
Mert hisz' akkor holnap is folytathatjuk a beszélgetést, — vagy tudod, egy másik napon. Mindenféle régiről-ujról. Te, a mama meg én. Nem volna igy sokkal jobb, Ella néni? 
遏哈特
(急切)那么,明天,再不就另外找个日子,咱们当然要痛痛快快地谈一谈,这个那个的,什么事都谈谈,你、妈妈、我,咱们三个人一块儿谈谈。艾勒姨妈,这办法不是挺好吗? 
FRU BORKMAN
(i udbrud; rejser sig fra kanapéen).
Erhart, – jeg kan se det på dig, at du vil gå fra mig! 
MRS. BORKMAN. 
[With an outburst, rising from the sofa.]
Erhart, I can see you are going to leave me! 
BORKMANNÉ.
(Kitörve, a divánról fölkeltében.)
Erhard, — én látom rajtad, hogy el akarsz menni! 
博克曼太太
(按捺不住,从沙发上站起来)
遏哈特,我看得出你想离开我! 
ERHART
(farer sammen).
Hvad mener du med det! 
ERHART.
[Starts.]
What do you mean by that? 
ERHARD.
(Megrándul)
Hogy érted ezt? 
遏哈特
(吃惊)这话什么意思? 
FRU BORKMAN.
Du vil ned til – til advokat Hinkels! 
MRS. BORKMAN. 
You are going down to--to the Hinkels’? 
BORKMANNÉ.
Te, — te Hinkel ügyvédékhez akarsz menni. 
博克曼太太
你是不是要上--- 欣克尔家去? 
ERHART
(uvilkårlig).
Å sådan! (fatter sig.) Ja synes du da, jeg skulde sidde her og holde tante Ella oppe til langt på nat? Hun, som er syg, mor. Tænk på det. 
ERHART.
[Involuntarily.]
Oh, that! [Collecting himself.] Well, you wouldn’t have me sit here and keep Aunt Ella up half the night? Remember, she’s an invalid, mother. 
ERHARD.
(Önkénytelenül)
Ah, így értetted. (Összeszedi magát.)
Igen, dehát azt hiszed mama, hogy maradnom kellene, hogy Ella néni itt vírraszszon, bele a késő éjszakába? Hiszen olyan beteg. Gondold meg mama. 
遏哈特
(不由自主地)哦,原来是这么回事!(定定神)难道你要我坐在这儿拖着艾勒姨妈半夜不睡吗? 妈妈,你别忘了,她是个病人。 
FRU BORKMAN.
Du vil ned til Hinkels, Erhart! 
MRS. BORKMAN. 
You are going to the Hinkels’, Erhart! 
BORKMANNÉ.
Erhard! Te Hinkelékhez akarsz menni. 
博克曼太太
遏哈特,你想上欣克尔家去! 
ERHART
(utålmodig).
Ja men Herregud, mor, – jeg synes da ikke, jeg godt kan la’ det være. Eller hvad siger du, tante? 
ERHART.
[Impatiently.]
Well, really, mother, I don’t think I can well get out of it. What do you say, Aunt? 
ERHARD.
(Türelmetlenül.)
De édes Istenem, mama, — én azt hiszem, hogy nem mulaszthatom el. Vagy mit szólsz te hozzá, tante? 
遏哈特
(不耐烦)妈妈,真的,我觉得不好意思推辞。你看怎么样,姨妈? 
ELLA RENTHEIM.
Du skal helst handle i fuld frihed, Erhart. 
ELLA RENTHEIM.
I should like you to feel quite free, Erhart. 
ELLA.
Legörömestebb látom, ha teljes szabadságod van, Erhard. 
艾勒·瑞替姆
我愿意你完全自己做主,遏哈特。 
FRU BORKMAN
(truende imod hende).
Du vil skille ham fra mig! 
MRS. BORKMAN. 
[Goes up to her menacingly.]
You want to take him away from me! 
BORKMANNÉ.
(Fenyegetve közeledik hozzá.)
El akarod választani tőlem! 
博克曼太太
(气势汹汹地走到她面前)
你想把他从我手里抢走吗? 
ELLA RENTHEIM
(rejser sig).
Ja hvis jeg så sandt kunde det, Gunhild!
(Musik høres ovenfra.) 
ELLA RENTHEIM.
[Rising.]
Yes, if only I could, Gunhild!
[Music is heard from above.] 
ELLA.
(Fölemelkedik)
Igen, Gunhild. Csak birnám!
(Felülről zene halatszik.)
 
艾勒·瑞替姆
(站起来)
对了,只要我做得到,耿希尔得!
(楼上有音乐声) 
ERHART
(vrider sig som i pine).
Å, jeg holder ikke dette her ud! (ser sig om.) Hvor har jeg min hat? (til Ella.) Kender du den musiken der oppe på salen? 
ERHART.
[Writhing as if in pain.]
Oh, I can’t endure this! [Looking round.] What have I done with my hat? [To ELLA RENTHEIM.] Do you know the air that she is playing up there? 
ERHARD.
(Kínosan vonaglik meg a teste.)
Ó, ezt ki nem állom! (Körülnéz.) Hol a kalapom? (Ellának.) Ismered azt a zenedarabot, a melyet odafönn játszanak? 
遏哈特
(身子扭摆,好像十分痛苦)噢,这声音我受不了!(四面一望) 我把帽子扔到什么地去了?(向艾勒)你知道不知道她在楼上弹的那个曲子? 
ELLA RENTHEIM.
Nej. Hvad er det for noget? 
ELLA RENTHEIM.
No. What is it? 
ELLA.
Nem. Micsoda darab? 
艾勒·瑞替姆
不知道。那是什么? 
ERHART.
Danse macabre er det. Dødningdansen. Kender du ikke dødningdansen, tante? 
ERHART.
It’s the Danse Macabre--the Dance of Death! Don’t you know the Dance of Death, Aunt? 
ERHARD.
A „danse macabre". A haláltáncz. Nem ismered a haláltánczot, néni? 
遏哈特
那是Kanse Macabre-- 《死之舞曲》。你不知道《死之舞曲》吗,姨妈? 
ELLA RENTHEIM
(smiler tungt).
Endnu ikke, Erhart. 
ELLA RENTHEIM.
[Smiling sadly.]
Not yet, Erhart. 
ELLA.
(Fájdalmas mosolylyal.)
Még nem, Erhard. 
艾勒·瑞替姆
(惨笑)现在还不知道,遏哈特。 
ERHART
(til fru Borkman).
Mor, – jeg be’r dig så vakkert, – lad mig få lov til at gå! 
ERHART.
[To MRS. BORKMAN.]
Mother--I beg and implore you--let me go! 
ERHARD.
(Az anyjának.)
Anyám, — könyörgök, — hadd menjek! 
遏哈特
(向博克曼太太 )妈妈--- 我恳求你--- 让我走吧! 
FRU BORKMAN
(ser hårdt på ham).
Fra din mor? Vil du altså det? 
MRS. BORKMAN. 
[Looks hardly at him.]
Away from your mother? So that is what you want to do? 
BORKMANNÉ.
(Keményen nézi.)
El akarsz menni! Az anyádtól? El akarsz menni? 
博克曼太太
(沉着脸瞧他)
你想撇下你母亲? 这就是你的打算吗? 
ERHART.
Jeg kommer jo herud igen – kanske imorgen! 
ERHART.
Of course I’ll come out again--to-morrow perhaps. 
ERHARD.
Hiszen megint kijövök — talán holnap! 
遏哈特
当然我还要回来-- 也许明天就回来。 
FRU BORKMAN
(lidenskabelig oprørt).
Du vil fra mig! Vil være hos de fremmede mennesker! Hos – hos –; nej, jeg vil ikke tænke det engang! 
MRS. BORKMAN. 
[With passionate emotion.]
You want to go away from me! To be with those strange people! With--with--no, I will not even think of it! 
BORKMANNÉ.
(Izgatott, szenvedélyes.)
El akarsz menni tőlem! Azokhoz az idegenekhez akarsz menni! Azokhoz a — nem, erre még gondolni sem akarok! 
博克曼太太
(非常伤心)
你想撇下我! 跟那些生人在一块儿! 跟-- 跟-- 唉,我连想都不愿意想! 
ERHART.
Der nede er der mange tændte lys. Og unge, glade ansigter. Og der er der musik, mor! 
ERHART.
There are bright lights down there, and young, happy faces; and there’s music there, mother! 
ERHARD.
Azoknál annyi lámpa ragyog, anyám. És fiatal, vidám arczokat látni ott. És szól a zene! 
遏哈特
妈妈,那儿有光明的灯火,有年轻而快活的面貌,还有音乐! 
FRU BORKMAN
(peger opad mod taget).
Der oppe er der også musik, Erhart. 
MRS. BORKMAN. 
[Pointing upwards.]
There is music here, too, Erhart. 
BORKMANNÉ.
(Föl int.)
Odafönn is szól a zene Erhard. 
博克曼太太
(指着楼上)这儿也有音乐啊,遏哈特。 
ERHART.
Ja just den musiken der, – den er det, som jager mig ud af huset. 
ERHART.
Yes, it’s just that music that drives me out of the house. 
ERHARD.
Igen, épen ez a zene — ez üldöz ki engem ebből a házból. 
遏哈特
不错,正是那种音乐逼得我非走不可。 
ELLA RENTHEIM.
Under du ikke din far den smule selvforglemmelse? 
ELLA RENTHEIM.
Do you grudge your father a moment of self-forgetfulness? 
ELLA.
Sajnálod apádtól ezt a kis elszórakozást? 
艾勒·瑞替姆
你父亲偶然解个闷儿你都小气吗? 
ERHART.
Jo, jeg gør. Tusendfold under jeg ham det. Når jeg bare får slippe at høre på det selv. 
ERHART.
No, I don’t. I’m very, very glad that he should have it--if only I don’t have to listen. 
ERHARD.
Dehogy, egyáltalán nem. Ezerszeresen kívánom neki. Csak nekem ne kelljen vele együtt hallgatnom. 
遏哈特
不,我不小气。我很愿意他有点消遣,只要不逼着我听。 
FRU BORKMAN
(ser formanende på ham).
Vær stærk, Erhart! Stærk, min gut! Glem aldrig, at du har din store mission! 
MRS. BORKMAN. 
[Looking solemnly at him.]
Be strong, Erhart! Be strong, my son! Do not forget that you have your great mission. 
BORKMANNÉ.
(Emlékeztetőiég pillant rá.)
Légy erős Erhard! Erős légy édes fiam! Sohse felejtsd el, hogy terád a te nagy missziód vár. 
博克曼太太
(严肃地瞧着他)
拿定主意,遏哈特! 拿定主意,我的儿子! 别忘了你的伟大使命。 
ERHART.
Å mor, – kom ikke med de talemåder! Jeg er ikke skabt til at være missionær.– Godnat, kære tante! Godnat, mor!
(han går ilsomt ud gennem forstuen.) 
ERHART.
Oh, mother--do spare me these phrases! I wasn’t born to be a “missionary.”--Good-night, aunt dear! Good-night, mother.
[He goes hastily out through the hall.] 
ERHARD.
Ah, anyám, — kimélj meg már ezektől a nagy szavaktól! Én nem termettem misszionáriusnak. Isten veled kedves néni! Isten veled anyám!
(Gyorsan kimegy.)
 
遏哈特
啊,妈妈-- 这套话,你饶了我吧! 我不是生下来带着使命的人。再见,亲爱的姨妈! 再见! 妈妈!
(他急急忙忙从外厅下) 
FRU BORKMAN
(efter en kort taushed).
Du har nok snart taget ham igen alligevel, du, Ella. 
MRS. BORKMAN. 
[After a short silence.]
It has not taken you long to recapture him, Ella, after all. 
BORKMANNÉ.
(Rövid szünet után.)
Mégis csak magadhoz, ragadtad őt megint, Ella. 
博克曼太太
(片刻无言)艾勒,你没费多少力气到底又把他抓回去了。 
ELLA RENTHEIM.
Gid jeg så sandt turde tro det. 
ELLA RENTHEIM.
I wish I could believe it. 
ELLA.
Ó bár elhihetném. 
艾勒·瑞替姆
但愿如此。 
FRU BORKMAN.
Men du får ikke længe beholde ham, skal du se. 
MRS. BORKMAN. 
But you shall see you won’t be allowed to keep him long. 
BORKMANNÉ.
Hanem soká nem fogod megtartani, azt majd meglátod. 
博克曼太太
可是你瞧着吧,人家绝不允许你长久抓住他。 
ELLA RENTHEIM.
For dig, mener du? 
ELLA RENTHEIM.
Allowed? By you, do you mean? 
ELLA.
Mert te meggátolod, azt hiszed? 
艾勒·瑞替姆
不允许? 你不允许,你意思是说? 
FRU BORKMAN.
For mig eller – for hende, den anden. 
MRS. BORKMAN. 
By me or--by her, the other one---- 
BORKMANNÉ.
Vagy én, vagy — ő, az a másik. 
博克曼太太
是我不允许--- 或者是她,那个女人。 
ELLA RENTHEIM.
Så heller hun end du. 
ELLA RENTHEIM.
Then rather she than you. 
ELLA.
Akkor még inkább ő, mint te. 
艾勒·瑞替姆
那么,大概是她,不是你。 
FRU BORKMAN
(nikker langsomt).
Det forstår jeg. Jeg siger det samme. Heller hun end du. 
MRS. BORKMAN. 
[Nodding slowly.]
That I understand. I say the same. Rather she than you. 
BORKMANNÉ.
(Lassan bólint.)
Értelek. Én is azt mondom. Akkor inkább ő, mint te. 
博克曼太太
(慢慢地点头)
我明白这句话的意思。我也这么说,大概是她,不是你。 
ELLA RENTHEIM.
Hvor det så end skulde bære hen med ham til slut – 
ELLA RENTHEIM.
Whatever should become of him in the end---- 
ELLA.
Végre is, bárhová vezesse — 
艾勒·瑞替姆
不论遏哈特最后怎么样--- 
FRU BORKMAN.
Det fik næsten være det samme, synes jeg. 
MRS. BORKMAN. 
It wouldn’t greatly matter, I should say. 
BORKMANNÉ.
Majd azt mondtam, hogy csaknem mindegy. 
博克曼太太
那倒没多大关系,我觉得。 
ELLA RENTHEIM
(tager sit overtøj på armen).
For første gang i livet er vi to tvillingsøstre enige. – God nat, Gunhild.
(hun går ud gennem forstuen.)
(Musiken lyder stærkere oppe fra salen.) 
ELLA RENTHEIM.
[Taking her outdoor things upon her arm.]
For the first time in our lives, we twin sisters are of one mind. Good-night, Gunhild.
[She goes out by the hall. The music sounds louder from above.] 
ELLA.
(Kalapját, köpenyét veszi.)
Először életünkbe értünk egyet, mi ikertestvérek. Jó 'jszakát Gunhild.
(Kimegy a külső kijáráson.)
(Fönn a zene erősebben hallatszik)
 
艾勒·瑞替姆
(把衣物搭在胳臂上)这是生平第一次咱们双生姐妹俩的意见是一致的。再见,耿希尔得。
(她从外厅下。楼上的音乐比刚才更响了) 
FRU BORKMAN
(står en stund stille, farer sammen, krymper sig og hvisker uvilkårligt).
Ulven tuder igen. – Den syge ulven. (hun står et øjeblik, så kaster hun sig ned på gulvtæppet, vrider og vånder sig og hvisker i jammer.) Erhart! Erhart, – vær tro imod mig! Å, kom hjem og hjælp din mor! For jeg bærer ikke dette liv længer!



 
MRS. BORKMAN. 
[Stands still for a moment, starts, shrinks together, and whispers involuntarily.]
The wolf is whining again--the sick wolf. [She stands still for a moment, then flings herself down on the floor, writhing in agony and whispering:] Erhart! Erhart!--be true to me! Oh, come home and help your mother! For I can bear this life no longer!



 
BORKMANNÉ.
(Egy ideig mozdulatlanul áll, azután összerándul, kínosan vonaglik és önkénytelenűl suttogja.)
Vonit már megint a farkas. — A beteg farkas. (Egy szempillanatig áll, azután leveti magát a földre és ott zihálva vonaglik, és kínjában susogja.) Erhard! Erhard, — maradj hű hozzám! Jaj, gyere hát vissza és segíts anyádon, mert nem bírom tovább elviselni ezt az életet!



 
博克曼太太
(静静地站了会儿,吃了一惊,身子缩成一团,不由自主地低声说)
狼又嗥起来了--- 那只病狼。(又静静地站了会儿,往地上一扑,婉转痛苦,低声自语)遏哈特! 遏哈特,你要对得起我! 快回来救救你的母亲吧! 这种日子我受不了啦! 
ANDEN AKT
(Den store fordums pragtsal ovenpå i det Rentheimske hus. Væggeneere beklædte med gamle vævede tapeter, forestillende jagtscener, hyrder og hyrdinder, alt i falmede, afblegede farver. På væggen til venstre en fløjdør og nærmere i forgrunden et piano. I hjørnet på bagvæggen til venstre en tapetdør uden indfatning. Midt på væggen til højre et stort udskåret egetræs skrivebord med mange bøger og papirer. Længere foran på samme side en sofa med bord og stole. Møblerne er holdt i stiv empirestil. På pulten og bordet står tændte lamper.)
 
(John Gabriel Borkman står med hænderne på ryggen ved pianoet og hører på Frida Foldal, som sidder og spiller de sidste takter af Danse macabre.) 
(Borkman er en middelhøj, fast og kraftig bygget mand oppe i seksti-årene. Fornemt udseende, fint skåret profil, hvasse øjne og gråhvidt, kruset hår og skæg. Han er klædt i en sort, ikke ganske moderne dragt og bærer hvidt halstørklæde. Frida Foldal er en smuk, bleg, femtenårig pige med et noget træt, anstrængt udtryk. Tarvelig pyntet i lys påklædning.)
 
(Musikstykket er spillet til ende. Stilhed.) 
ACT SECOND
The great gallery on the first floor of the Rentheim House. The walls are covered with old tapestries, representing hunting-scenes, shepherds and shepherdesses, all in faded colours. A folding-door to the left, and further forward a piano. In the left-hand corner, at the back, a door, cut in the tapestry, and covered with tapestry, without any frame. Against the middle of the right wall, a large writing-table of carved oak, with many books and papers. Further forward on the same side, a sofa with a table and chairs in front of it. The furniture is all of a stiff Empire style. Lighted lamps on both tables.
 
JOHN GABRIEL BORKMAN stands with his hands behind his back, beside the piano, listening to FRIDA FOLDAL, who is playing the last bars of the “Danse Macabre.”
 
BORKMAN is of middle height, a well-knit, powerfully-built man, well on in the sixties. His appearance is distinguished, his profile finely cut, his eyes piercing, his hair and beard curly and greyish-white. He is dressed in a slightly old-fashioned black coat, and wears a white necktie. FRIDA FOLDAL is a pretty, pale girl of fifteen, with a somewhat weary and overstrained expression. She is cheaply dressed in light colours.  The music ceases. A pause. 
MÁSODIK FELVONÁS
(A Rentheim ház egykori nagy díszterme. A falakon régi Gobelinek, melyeken vadászjelenetek, pásztorok, pásztornők ábrázolvák most már kifakult színekben. A baloldali falban szárnyajtó, előbbre egy zongora. A hátsó fal bal sarkában egy láthatatlan tapétaajtó. A jobb fal közepén egy nagy faragott tölgyfa íróasztal, sok könyvvel és irománynyal. Szintén jobbra, de előbbre, egy díván, egy asztal és székek. A bútorzat merev empire stilü. Az asztalon és zongorán lámpa ég.)
 
(John Gábriel Borkman a zongora mellett áll, kezeit hátra kulcsolva, Frida Foldalt hallgatja, aki a danse macabre utolsó ütemeit játssza.)
 

(Borkman középnagyságú, széles vállu férfi, hatvan év körül. Előkelő külsővel. Finom metszésü profil, átható szemek, göndör haja és szakálla jóformán fehér. Fehér nyakkendőt és fekete, nem egészen divatos ruhát visel. Foldal Frida, csinos, halvány, tizenöt éves leányka; arczkifejezése kissé bágyadt, megerőltetett. Világos ruhát visel.)
 
(A zene véget ért — szünet)  
第 二 幕瑞替姆邸楼上的大走廊。墙上挂着旧壁衣,上面织着行围打猎、牧童、牧女等等景物,颜色却都音淡了。左边有一扇合页门,再往前,有一架钢琴。后方左角有一门,芡在壁衣里,就用壁衣遮着,没有门框子。紧贴右墙纸张。再往前来,也在右首,有一张沙发,前面有一张桌子和几把椅子。全部家具都是呆板板的帝国1式样。两张桌上都有点着的灯。)
 
约翰·盖勃吕尔·博克曼背着两手,站在钢琴旁边,听富吕达·佛尔达尔弹奏《死之舞曲》的最后一节。
 
博克曼是个中等身材、结实魁伟、六十好几岁的男人他相貌出众,侧影佳美,目光锐利,须发卷曲而灰白。他穿一件式样略微过时的黑上衣,打着白领带。富吕达·佛尔达尔是个面目姣好、颜色苍白、十五岁的女孩子,脸上带着几分紧张疲劳的神情。她穿着价钱不贵的浅色衣服。  音乐停止了。片刻无声。 
BORKMAN.
Kan De gætte Dem til, hvor jeg første gang hørte slige toner, som disse her? 
BORKMAN.
Can you guess where I first heard tones like these? 
BORKMAN.
El tudná-e találni, hol hallottam legelőször ilyen hangokat, mint ezek itt? 
博克曼
你可猜得出我第一次听见这样的调子是什么地方? 
FRIDA
(ser op på ham).
Nej, herr Borkman? 
FRIDA.
[Looking up at him.]
No, Mr. Borkman. 
FRIDA.
(Föltekint reá.)
Nem, Borkman úr. 
富吕达
(抬头瞧他)
猜不出,博克曼先生。 
BORKMAN.
Det var nede i gruberne. 
BORKMAN.
It was down in the mines. 
BORKMAN.
Lenn a bányában. 
博克曼
是在矿井里。 
FRIDA
(forstår ikke).
Ja så? Nede i gruberne? 
FRIDA.
[Not understanding.]
Indeed? Down in the mines? 
FRIDA.
(Nem érti.)
Úgy? A bányában? 
富吕达
(不明白)
是么? 在矿井里? 
BORKMAN.
Jeg er en bergmands søn, véd De vel. Eller véd De kanske ikke det? 
BORKMAN.
I am a miner’s son, you know. Or perhaps you did not know? 
BORKMAN.
Én bányász fia vagyok, azt tudja. Vagy talán nem tudta? 
博克曼
我是矿工的儿子,我父亲有时候带我下矿井,金属在矿里歌唱。 
FRIDA.
Nej, herr Borkman. 
FRIDA.
No, Mr. Borkman. 
FRIDA.
Nem, Borkman úr. 
missing 
BORKMAN.
En bergmands søn. Og min far tog mig med sig ned i gruberne iblandt. – Dernede synger malmen. 
BORKMAN.
A miner’s son. And my father used sometimes to take me with him into the mines. The metal sings down there. 
BORKMAN.
Bányásznak a fia és az apám levitt magával néha a bányába. Odalenn dalol az érc. 
missing 
FRIDA.
Ja så, – synger den? 
FRIDA.
Really? Sings? 
FRIDA.
Ugy? énekel? 
富吕达
哦? 歌唱? 
BORKMAN
(nikker).
Når den blir løsnet. Hammerslagene, som løsner den, – det er midnatsklokken, som slår, og gør den fri. Derfor synger malmen – af glæde – på sin vis. 
BORKMAN.
[Nodding.]
When it is loosened. The hammer-strokes that loosen it are the midnight bell clanging to set it free; and that is why the metal sings--in its own way--for gladness. 
BORKMAN.
(Int.)
Mikor fölszabadítják. A csákányütések hangja, melyekkel fölszabadítják, — az az éjféli harang, mely cseng, zúg. Azért énekel az érc örömében a maga módja szerint. 
博克曼
(点头)
在它被挖松的时候。挖松金属的斧锤声音正是解放它的夜半钟声,因此它就快活得唱起来了-- 它有它的唱法。 
FRIDA.
Hvorfor gør den det, herr Borkman? 
FRIDA.
Why does it do that, Mr. Borkman? 
FRIDA.
Miért teszi ezt az érc Borkman úr? 
富吕达
它为什么要唱,博克曼先生? 
BORKMAN.
Den vil op i dagens lys og tjene menneskene.
(han går frem og tilbage på salsgulvet, bestandig med hænderne på ryggen.) 
BORKMAN.
It wants to come up into the light of day and serve mankind.
[He paces up and down the gallery, always with his hands behind his back.] 
BORKMAN.
Föl akar jutni a napvilágra és szolgálni az embereknek.
(Föl s alá jár, kezei folyton a hátán.)  
博克曼
它想到地面上来为人类服务。
(他在走廊里踱来踱去,老是背着两手) 
FRIDA
(sidder lidt og venter; ser på sit ur og rejser sig).
Om forladelse, herr Borkman, – men jeg må nok desværre gå, jeg. 
FRIDA.
[Sits waiting a little, then looks at her watch and rises.]
I beg your pardon, Mr. Borkman; but I am afraid I must go. 
FRIDA.
(Egy ideig ül és vár, aztán az óráját nézi és fölkel.)
Bocsánatot kérek Borkman ur, — de fájdalom, nekem mennem kell. 
富吕达
(坐着等了会儿,看看自己的表,站起来)对不起,博克曼先生,我恐怕不能不走了。 
BORKMAN
(standser foran hende).
Vil De alt gå nu? 
BORKMAN.
[Stopping before her.]
Are you going already? 
BORKMAN.
(Megáll előtte.)
Már most el akar menni? 
博克曼
(在她面前站住)
你就要走啦? 
FRIDA
(lægger noterne i mappen).
Ja, jeg må nok det. (synlig forlegen.) For jeg er bestilt hen et steds iaften. 
FRIDA.
[Putting her music in its case.]
I really must. [Visibly embarrassed.] I have an engagement this evening. 
FRIDA.
(Hangjegyeit mappájába rakja.)
Kénytelen vagyok. (Látható zavarban.) Ugyanis, ma estére, el kell mennem valahová. 
富吕达
(把乐谱装在套子里)
我非走不可了。(局促不安)今晚我还有个约会。 
BORKMAN.
Et steds, hvor der er selskab? 
BORKMAN.
For a party? 
BORKMAN.
A hol társaság lesz. 
博克曼
是不是宴会? 
FRIDA.
Ja. 
FRIDA.
Yes. 
FRIDA.
Igenis. 
富吕达
是。 
BORKMAN.
Og der skal De la’ Dem høre for selskabet? 
BORKMAN.
And you are to play before the company? 
BORKMAN.
És ott a vendégek kedvéért egy kicsit produkálnia kell magát, mi? 
博克曼
你要给客人奏乐吗? 
FRIDA
(bider sig i læben).
Nej – jeg skal spille til dans for dem. 
FRIDA.
[Biting her lip.]
No; at least I am only to play for dancing. 
FRIDA.
(Ajkába harap.)
Nem, — a táncmulatságon kell zongoráznom. 
富吕达
(咬嘴唇)
不。跳舞的时候我才奏乐呢。 
BORKMAN.
Bare til dans? 
BORKMAN.
Only for dancing? 
BORKMAN.
Csak a táncmulatságon? 
博克曼
只在跳舞的时候? 
FRIDA.
Ja; de vil danse efter aftensbordet. 
FRIDA.
Yes; there is to be a dance after supper. 
FRIDA.
Igen, vacsora után táncolni akarnak. 
富吕达
对了,饭后有舞会。 
BORKMAN
(står og ser på hende).
Spiller De gerne til dans? Sådan omkring i husene? 
BORKMAN.
[Stands and looks at her.]
Do you like playing dance music? At parties, I mean? 
BORKMAN.
(Egy ideig nézi.)
Szeret ily táncmulatságokon zongorázni? Hol ennél, hol annál a családnál. 
博克曼
(站着瞧她)
你喜欢演奏舞曲吗? 在宴会上,我的意思是? 
FRIDA
(tager overtøjet på sig).
Ja, når jeg kan få en bestilling, så –. Der er jo altid lidt at fortjene ved det. 
FRIDA.
[Putting on her outdoor things.]
Yes, when I can get an engagement. I can always earn a little in that way. 
FRIDA.
(Fölveszi köpenyét.)
Igen, ha elhívnak valahova — akkor, — akkor — mégis csak lehet vele valamit keresni. 
富吕达
(穿戴衣帽)
喜欢,要是有人邀我的话。这样,我总可以挣几个钱。 
BORKMAN
(frittende).
Er det det, De mest tænker på, når De sådan sidder og spiller til dans? 
BORKMAN.
[With interest.]
Is that the principal thing in your mind as you sit playing for the dancers? 
BORKMAN.
(Kémlelve.)
És erre gondol főképpen, mikor úgy ott ül és tónczdarabokat játszik? 
博克曼
(有兴趣)你给跳舞的人演奏的时候,主要就是想挣钱吗? 
FRIDA.
Nej; mest tænker jeg på, hvor tungt det er, at jeg ikke får være med at danse selv. 
FRIDA.
No; I’m generally thinking how hard it is that I mayn’t join in the dance myself. 
FRIDA.
Nem ; leginkább arra gondolok, milyen nehezemre esik, hogy magam nem vehetek részt a táncban. 
富吕达
不。我经常想的是,自己不能参加跳舞多么伤心。 
BORKMAN
(nikker).
Det var just det, jeg vilde vide. (går urolig hen over gulvet.) Ja, ja, ja, – det, ikke at få være med selv, det er det tungeste af alt. (standser.) Men så er der én ting, som vejer det op for Dem, Frida. 
BORKMAN.
[Nodding.]
That is just what I wanted to know. [Moving restlessly about the room.] Yes, yes, yes. That you must not join in the dance, that is the hardest thing of all. [Stopping.] But there is one thing that should make up to you for that, Frida. 
BORKMAN.
(Bólint.)
Éppen ezt akartam tudni. (Nyugtalanul járkál) Igen, igen — hogy maga részt nem vehet, ez esik az embernek legnehezebben. (Megáll.) De van ám valami Frida, a mi mindezzel fölér. 
博克曼
(点头)我要问的正是这件事。(心神不宁地踱来踱去)对,对,对。你自己不能参加跳舞,真是最伤心的事。(站住)然而有一件事可以补偿你的损失,富吕达。 
FRIDA
(ser spørgende på ham).
Hvad er det for noget, herr Borkman? 
FRIDA.
[Looking inquiringly at him.]
What is that, Mr. Borkman? 
FRIDA.
(Kérdezve néz rá.)
És mi az Borkman úr? 
富吕达
(追问的神气)
什么事, 博克曼先生? 
BORKMAN.
Det er det, at De ejer tifold mere musik i Dem, end hele danseselskabet tilsammen. 
BORKMAN.
The knowledge that you have ten times more music in you than all the dancers together. 
BORKMAN.
Az, hogy önben tizszerte több zenei tehetség van, mint az egész táncoló társaságban együttvéve. 
博克曼
那就是:你自己心里明白,你的音乐知识比所有跳舞的人加起来还多十倍。 
FRIDA
(smiler undvigende).
Å, det er nu sletikke så sikkert. 
FRIDA.
[Smiling evasively.]
Oh, that’s not at all so certain. 
FRIDA.
(Mosolyogva kitér.)
Ah, azt nem merném olyan bizonyosra venni. 
富吕达
(难以捉摸的一笑)
啊,那可不一定。 
BORKMAN
(løfter advarende pegefingren).
Vær da aldrig så gal at tvile på Dem selv! 
BORKMAN.
[Holding up his fore-finger warningly.]
You must never be so mad as to have doubts of yourself! 
BORKMAN.
(Intésre emelt mutatóujjal.)
Csak nem oly együgyü, hogy kételkedjék saját magában? 
博克曼
(伸出食指警告她)
你可别糊涂得对自己都不敢相信! 
FRIDA.
Men Herregud, når nu ingen véd om det? 
FRIDA.
But since no one knows it---- 
FRIDA.
De édes Istenem, ha senki sem tud róla. 
富吕达
可是既然没有人知道-- 
BORKMAN.
Bare De selv véd om det, så er det nok. – Hvor er det, De skal hen og spille iaften? 
BORKMAN.
So long as you know it yourself, that is enough. Where is it you are going to play this evening? 
BORKMAN.
Csak saját maga tudjon róla, már az elég. — Hol kell ma este játszania? 
博克曼
只要你自己知道就够了。今晚你在什么地方演奏? 
FRIDA.
Det er over hos advokat Hinkels. 
FRIDA.
Over at the Hinkel’s. 
FRIDA.
Odaát, Hinkel ügyvédéknél. 
富吕达
在欣克尔先生家。 
BORKMAN
(ser pludselig hvasst på hende).
Hinkels, siger De! 
BORKMAN.
[With a swift, keen glance at her.]
Hinkel’s, you say! 
BORKMAN.
(Hirtelen.)
Azt mondja, Hinkel? 
博克曼
(用迅速尖利的目光扫了她一眼)
欣克尔家,你是不是说! 
FRIDA.
Ja. 
FRIDA.
Yes. 
FRIDA.
Igenis. 
富吕达
是。 
BORKMAN
(med et skærende smil).
Kommer der fremmede i den mands hus? Kan han få folk til at besøge sig? 
BORKMAN.
[With a cutting smile.]
Does that man give parties? Can he get people to visit him? 
BORKMAN.
(Metsző mosolylyal.)
Az az ember vendégeket fogad a házában? Rá tudja az bírni az embereket, hogy meglátogassák. 
博克曼
(一声冷笑)
那家伙也请客?他请得到客人吗? 
FRIDA.
Ja, der skal komme svært mange mennesker, efter hvad fru Wilton siger. 
FRIDA.
Yes, they have a great many people about them, Mrs. Wilton says. 
FRIDA.
Oh igen, Viltonné őnagysága azt mondja, hogy igen sok ember jár oda. 
富吕达
请得到,威尔敦太太说,他家客人很多。 
BORKMAN
(hæftig).
Men hvad slags mennesker! Kan De sige mig det? 
BORKMAN.
[Vehemently.]
But what sort of people? Can you tell me that? 
BORKMAN.
Csakhogy milyen emberek? Meg tudná nekem vájjon mondani? 
博克曼
(气愤愤地)
都是些什么人? 你能不能告诉我? 
FRIDA
(lidt ængstelig).
Nej, det véd jeg virkelig ikke. Jo, – det er sandt, – jeg véd, at student Borkman skal der iaften. 
FRIDA.
[A little nervously.]
No, I really don’t know. Yes, by-the-bye, I know that young Mr. Borkman is to be there this evening. 
FRIDA.
(Kissé félénken.)
Nem, azt valóban nem tudom. De mégis, — most jut eszembe, — tudom, hogy a fiatal Borkman úr is ott lesz ma este. 
富吕达
(有点慌张)
我实在不知道。哦,我想起来了,今晚小博克曼先生也要去。 
BORKMAN
(studser).
Erhart! Min søn? 
BORKMAN.
[Taken aback.]
Erhart? My son? 
BORKMAN.
(Felüti a fejét.)
Erhard! A fiam? 
博克曼
(吃惊)
遏哈特? 我儿子? 
FRIDA.
Ja, han skal der. 
FRIDA.
Yes, he is going there. 
FRIDA.
Igen, odamegy. 
富吕达
是,今晚他要去。 
BORKMAN.
Hvoraf véd De det? 
BORKMAN.
How do you know that? 
BORKMAN.
Honnan tudja? 
博克曼 你怎么知道他要去? 
FRIDA.
Han sa’ det selv. For en times tid siden. 
FRIDA.
He said so himself--an hour ago. 
FRIDA.
Ő maga mondta. Alig egy órája. 
富吕达
他自己说的--- 一个钟头以前说的。 
BORKMAN.
Er han da her ude idag? 
BORKMAN.
Is he out here to-day? 
BORKMAN.
Hát idekünn van ma? 
博克曼
今天他出城了吗? 
FRIDA.
Ja, han har været hos fru Wilton hele eftermiddagen. 
FRIDA.
Yes, he has been at Mrs. Wilton’s all the afternoon. 
FRIDA.
Igenis. Egész délután Viltonné őnagyságánál volt. 
富吕达
出城了,整个儿下午他都在威尔敦太太家。 
BORKMAN
(forskende).
Véd De, om han var indom her også? Om han var inde og talte med nogen nedenunder, mener jeg? 
BORKMAN.
[Inquiringly.]
Do you know if he called here too? I mean, did he see any one downstairs? 
BORKMAN.
(Kémlelve.)
Nem tudja, vájjon volt-e itt is? Úgy értem, hogy volt-e odalenn is ... valakinél? 
博克曼
(追问)
你知道他上这儿来过没有? 我是要问,他在楼下见过什么人没有? 
FRIDA.
Ja, han så lidt indom til fruen. 
FRIDA.
Yes, he looked in to see Mrs. Borkman. 
FRIDA.
Ó igenis, ő nagyságánál tett egy rövid látogatást. 
富吕达
他来了,顺便看看博克曼太太。 
BORKMAN
(bittert).
Aha, – kunde forstå det. 
BORKMAN.
[Bitterly.]
Aha--I might have known it. 
BORKMAN.
(Keserűen)
Aha — ezt gondoltam. 
博克曼
(怨恨地)
呃嘿--- 其实我早该知道。 
FRIDA.
Men der var nok en fremmed dame hos hende, tror jeg. 
FRIDA.
There was a strange lady calling upon her, I think. 
FRIDA.
Hanem azt hiszem, hogy egy idegen hölgy volt benn ő nagyságánál. 
富吕达
好像还有一位陌生女客来拜望博克曼太太。 
BORKMAN.
Så? Var der det? Å ja, til fruen kommer der vel sagtens nogen en gang imellem. 
BORKMAN.
Indeed? Was there? Oh yes, I suppose people do come now and then to see Mrs. Borkman. 
BORKMAN.
Úgy? Csakugyan? Nos igen ő nagyságához csak el-el látogat néha valaki. 
博克曼
哦? 真的? 嗯,是了,大概有时候也有人来看博克曼太太。 
FRIDA.
Skal jeg sige til student Borkman, hvis jeg træffer ham siden, at han skal komme her op til Dem også? 
FRIDA.
If I meet young Mr. Borkman this evening, shall I ask him to come up and see you too? 
FRIDA.
Megmondjam a fiatal Borkman urnak, később, mikor találkozom vele, hogy ide, önhöz is feljöjjön? 
富吕达
如果今晚我碰见小博克曼先生,要不要叫他上楼来看你? 
BORKMAN
(barsk).
De skal ingenting sige! Det skal jeg meget ha’ mig frabedt. De folk, som ønsker at se op til mig, de kan komme af sig selv. Jeg be’r ingen. 
BORKMAN.
[Harshly.]
You shall do nothing of the sort! I won’t have it on any account. The people who want to see me can come of their own accord. 
BORKMAN.
(Nyersen.)
Semmit se mondjon neki! Ezt komolyan kikérem magamnak! Azok, a kik, velem akarnak beszélni, azok jöjjenek maguktól. Én senkitsem kérek rá. 
博克曼
(粗暴地)
不许叫他! 无论如何不准你叫他。想见我的人自己会来,我谁都不邀请。 
FRIDA.
Nej, nej, så skal jeg ingenting si’ da. – Godnat, herr Borkman. 
FRIDA.
Oh, very well; I shan’t say anything then. Good-night, Mr. Borkman. 
FRIDA.
Nem, nem, semmit sem szólok. — Jó 'jszakát Borkman úr! 
富吕达 啊,好吧,我不说什么就是了。再见,博克曼先生。 
BORKMAN
(driver om og brummer).
Godnat. 
BORKMAN.
[Pacing up and down and growling.]
Good-night. 
BORKMAN.
(Ide-oda lézeng — dörmög.)
Jó 'jszakát 
博克曼
(踱来踱去,嘴里咕哝)
再见。 
FRIDA.
Ja, får jeg kanske lov til at løbe ned vindeltrappen? Det er fortere. 
FRIDA.
Do you mind if I run down by the winding stair? It’s the shortest way. 
FRIDA.
Ó, szabad talán a csigalépcsőn leszaladnom? Arra rövidebb. 
富吕达
我走盘梯下去,行不行?那条路最近。 
BORKMAN.
Å bevar’s, – løb De for mig hvad trappe De selv vil. Godnat med Dem! 
BORKMAN.
Oh, by all means; take whatever stair you please, so far as I am concerned. Good-night to you! 
BORKMAN.
Ejh mit, — bánom is én menjen a merre akar. És most jó 'jszakát. 
博克曼
尽管走。你爱走哪个楼梯就走哪个,我不在乎。再见! 
FRIDA.
Godnat, herr Borkman.
(hun går ud gennem den lille tapetdør i baggrunden til venstre.)

(Borkman går i tanker hen til pianoet og vil lukke det, men lader det være. Ser sig om i al tomheden og gir sig til at drive op og ned af gulvet fra hjørnet ved pianoet til hjørnet i baggrunden til højre, – bestandig rastløs og urolig frem og tilbage. Tilsidst går han hen til skrivebordet, lytter over mod fløjdøren, tager hurtig et håndspejl, ser sig i det og retter på sit halstørklæde.)
(Det banker på fløjdøren. Borkman hører det, ser hurtig derhen, men tier.)
(Om lidt banker det igen; dennegang stærkere.) 
FRIDA.
Good-night, Mr. Borkman.
[She goes out by the little tapestry door in the back on the left.]
[BORKMAN, lost in thought, goes up to the piano, and is about to close it, but changes his mind. Looks round the great empty room, and sets to pacing up and down it from the corner at the back on the right--pacing backward and forward uneasily and incessantly. At last he goes up to the writing-table, listens in the direction of the folding door, hastily snatches up a hand-glass, looks at himself in it, and straightens his necktie.]
[A knock at the folding door. BORKMAN hears it, looks rapidly towards the door, but says nothing.]
[In a little there comes another knock, this time louder.] 
FRIDA.
Jó'jszakát, Borkman úr.
(El a kis tapéta ajtón a háttérben balra.)

(Borkman a zongorához megy és be akarja csukni, de abbahagyja. Körülnéz a nagy ürességben, azután elkezd lézengeni föl és alá, a zongora sarkától a jobb háttér sarkáig, — folytonosan megállapodás nélkül, nyugtalanul föl, le, föl, le. Végre az íróasztalhoz megy, hallgatózik a szárnyajtó irányában, hirtelen egy kézi tükröt fog, belenéz és megigazítja nyakravalóját.)
(Kopognak a szárnyajtón. Borkman hallja, egy hirtelen pillantást vet oda.)
(Egy idő múlva ismét kopognak, ezúttal erősebben.)  
富吕达
再见,博克曼先生。
(她从后方左首壁衣门下)
(博克曼默默出神,走近钢琴,正想把钢琴盖好,忽又停手。他对这间空洞的大屋子四面一望,开始在摆钢琴的角落之间踱来踱去,心神不宁地走个不停。最后,他走到写字台前,顺着合页门方向细听,慌忙抓起一面手镜,照了一照,整整领带。)
(合页门上有人敲了一下。博克曼听见以后,急忙瞧着门口,然而并不做声。过不多时,门上又敲了一下,这次声音更响了些。) 
BORKMAN
(stående ved skrivebordet med den venstre hånd støttet mod bordpladen og den højre indstukket på brystet).
Kom ind!
(Vilhelm Foldal kommer varsomt ind i salen. Han er en bøjet, udslidt mand med milde, blå øjne og tyndt, langt, gråt hår nedover frakkekraven. En mappe under armen. Blød filthat i hånden og store hornbriller, som han skyder op i panden.) 
BORKMAN.
[Standing beside the writing-table with his left hand resting upon it, and his right thrust in the breast of his coat.]
Come in!
[VILHELM FOLDAL comes softly into the room. He is a bent and worn man with mild blue eyes and long, thin grey hair straggling down over his coat collar. He has a portfolio under his arm, a soft felt hat, and large horn spectacles, which he pushes up over his forehead.] 
BORKMAN.
(Az íróasztalnál, balkezét arra támasztva, míg a másik kabátja két gombja között a mellén fekszik.)
Szabad!
(Foldal Vilmos óvatosan bejön. Külseje munkától megviselt, meggörnyedt. Enyhe, kék szemek, hosszú, szürke, ritka haj, mely kabátja gallérjára hull. Hóna alatt mappát hoz. Egy puha, nemezkalapot tart a kezében és nagy szarufoglalatu szemüvege van, melyet a homlokára tolt.)  
博克曼
(站在写字台旁,左手按在写字台上,右手插在前胸衣襟里)
进来!
(威廉·佛尔达尔轻轻走进来。他是个瘦弱弯背的人,长着两只温和的蓝眼睛,稀疏灰白的长头发披散在衣领上。胳臂低下掖着个纸夹子,头上戴着软呢帽,一副玳瑁边大眼镜推在前额上。) 
BORKMAN
(forandrer stilling og ser på den indtrædende med et halvt skuffet, halvt tilfreds udtryk).
Å, er det bare dig. 
BORKMAN.
[Changes his attitude and looks at FOLDAL with a half disappointed, half pleased expression.]
Oh, is it only you? 
BORKMAN.
(Megváltoztatja állását és csalódás és megelégedettség vegyülékével néz a belépőre.)
Csak te vagy? 
博克曼
(改变态度,半失望半高兴地瞧着佛尔达尔)
哦,原来是你? 
FOLDAL.
En god aften, John Gabriel. Jo, det er såmænd mig. 
FOLDAL.
Good evening, John Gabriel. Yes, you see it is me. 
FOLDAL.
Jó estét kívánok, John Gabriel. Igen, itt vagyok. 
佛尔达尔
晚安,约翰·盖勃吕尔。你瞧,可不是我吗! 
BORKMAN
(med et strængt blik).
Jeg synes forresten du er lovlig sent ude. 
BORKMAN.
[With a stern glance.]
I must say you are rather a late visitor. 
BORKMAN.
(Szigorú pillantást vet rá.)
Nekem különben úgy tetszik, hogy ugyancsak későn jösz. 
博克曼
(严厉的目光)
我不能不说你来得太晚了点儿。 
FOLDAL.
Nå, vejen er ikke så ganske kort, du. Især for en, som skal gå den tilfods. 
FOLDAL.
Well, you know, it’s a good bit of a way, especially when you have to trudge it on foot. 
FOLDAL.
Na, tudod, az út nem éppen olyan nagyon rövid. Különösen annak, a kinek gyalog kell megtennie. 
佛尔达尔
你知道,好一段路呢,尤其是得一步一步用脚走。 
BORKMAN.
Men hvorfor går du da altid, Vilhelm? Du har jo sporvognen lige ved. 
BORKMAN.
But why do you always walk, Vilhelm? The tramway passes your door. 
BORKMAN.
Igen, dehát miért jársz te mindég gyalog, Vilmos? Hiszen ott van a lóvonat egészen közel hozzád. 
博克曼
你为什么总是走路啊,威廉? 电车经过你门口。 
FOLDAL.
Det er sundere, det at gå. Og så er jo de ti øre sparet. – Nå, har så Frida nylig været heroppe og spillet for dig? 
FOLDAL.
It’s better for you to walk--and then you always save twopence. Well, has Frida been playing to you lately? 
FOLDAL.
Járni egészségesebb. Aztán meggazdálkodom a tiz fillért. Nos, Frida nem rég volt itt és játszott neked? 
佛尔达尔
还是走路好-- 并且好歹可以省两个铜子。近来富吕达给你弹过琴没有? 
BORKMAN.
Hun gik lige i dette øjeblik. Mødte du hende ikke udenfor? 
BORKMAN.
She has just this moment gone. Did you not meet her outside? 
BORKMAN.
Ebben a pillanatban ment el. Nem találkoztál vele odakünn? 
博克曼
她刚走。你在外头没碰见她吗? 
FOLDAL.
Nej, jeg har ikke set noget til hende på lange tider. Lige siden hun kom i huset til denne fru Wilton. 
FOLDAL.
No, I have seen nothing of her for a long time; not since she went to live with this Mrs. Wilton. 
FOLDAL.
Nem, ó én már nagyon régen láttam. Az egész idő óta, mióta annak a Viltonnénak a házához került. 
佛尔达尔
没有。我好一阵子没有看见她了,自从她搬到这位威尔敦太太家里以后,我没见过她。 
BORKMAN
(sætter sig i sofaen og tyder med en håndbevægelse mod en stol).
Du kan gerne sætte dig, du også, Vilhelm. 
BORKMAN.
[Seating himself on the sofa and waving his hand toward a chair.]
You may sit down, Vilhelm. 
BORKMAN.
(Leül a divánra és egy kézmozdulattal a székre mutat.)
Leülhetsz te, Vilmos. 
博克曼
(自己在沙发上坐下,对着一把椅子挥挥手)
你坐下吧,威廉。 
FOLDAL
(sætter sig på stolkanten).
Mange tak. (ser tungsindig på ham.) Å, du kan ikke tro, hvor ensom jeg føler mig, siden Frida kom hjemmefra. 
FOLDAL.
[Seating himself on the edge of a chair.]
Many thanks. [Looks mournfully at him.] You can’t think how lonely I feel since Frida left home. 
FOLDAL.
(A szék féloldalára ül.)
Szépen köszönöm. (Szomorúan néz Borkmanra.)
Ah, nem is hiszed, milyen elhagyottnak érzem magamat, mióta Frida elment hazulról. 
佛尔达尔
(在椅子边上坐下)
谢谢,谢谢。(伤心地瞧着他)你没法想象,富吕达走后我多么寂寞。 
BORKMAN.
Å hvad, – du har da nok igen. 
BORKMAN.
Oh, come--you have plenty left. 
BORKMAN.
Ejh mit — hiszen maradt még elég gyermeked. 
博克曼
啊,不要紧-- 你还有好几个孩子呢。 
FOLDAL.
Ja, det véd Gud jeg har. Hele fem stykker. Men Frida var den eneste, som sådan forstod mig en smule. (ryster tungt på hodet.) Alle de andre forstår mig sletikke. 
FOLDAL.
Yes, God knows I have--five of them. But Frida was the only one who at all understood me. [Shaking his head sadly.] The others don’t understand me a bit. 
FOLDAL.
Igen. Öt egész darab. Hanem Frida volt az egyetlen, a ki engem ugy, egy kicsit megértett. (Szomorúan rázza a fejét.) A többi az egyáltalában nem ért meg engem. 
佛尔达尔
不错,我有--- 五个。可是只有富吕达多少还能了解我一点儿。(伤心地摇头)其佘那几个一点儿都不了解我。 
BORKMAN
(mørk, ser hen for sig og trommer på bordet).
Nej, det er sagen. Det er forbandelsen, som vi enkelte, vi udvalgte mennesker har at bære på. Massen og mængden, – alle de gennemsnitlige, – de forstår os ikke, Vilhelm. 
BORKMAN.
[Gloomily, gazing straight before him, and drumming on the table with his fingers.]
No, that’s just it. That is the curse we exceptional, chosen people have to bear. The common herd-- the average man and woman--they do not understand us, Vilhelm. 
BORKMAN.
(Sötéten néz maga elé s az asztalon dobol.)
Nem ; és éppen ez az. Ez az átok, a mely reánk egyesekre, ránk választottakra súlyosodik. Á sokaság, a tömeg, a közepes többség, — az mind nem ért meg bennünket, Vilmos. 
博克曼
(心中愁闷。眼睛望着前面,手指敲着桌子)
这话说得对,这是咱们这班出众特选的人逃不掉的灾殃。那些普通人-- 普通男女-- 他们不了解咱们,威廉。 
FOLDAL
(resigneret).
Det fik endda være med forståelsen. Med lidt tålmodighed kan en jo altid gå og vente på den en stund endnu. (med tårekvalt stemme.) Men der er det, som er bittrere, du. 
FOLDAL.
[With resignation.]
If it were only the lack of understanding-- with a little patience, one could manage to wait for that awhile yet. [His voice choked with tears.] But there is something still bitterer. 
FOLDAL.
(Rezignáltan.)
Azt, hogy megértsenek, még nem is kívánom. Egy kis türelemmel csak elvárhat érte az ember, mig végre megjön. (A könyeit mintegy nyelve, mert elfojtják a hangját.) Hanem van egy más dolog, tudod, a mi még keserűbb. 
佛尔达尔
(听天由命)
如果只是人家不了解咱们--- 那么,拿出点儿耐性来,好歹总还能对付着等下去。(悲不成声)然而还有比这更伤心的事情呢。 
BORKMAN
(hæftig).
Der er ingenting bittrere end det! 
BORKMAN.
[Vehemently.]
There is nothing bitterer than that. 
BORKMAN.
(Hevesen.)
Semmi sem keserűbb ennél! 
博克曼
(气愤愤地)
没有比这更伤心的了。 
FOLDAL.
Jo, der er, John Gabriel. Jeg havde nu netop en huslig scene – før jeg gik herud. 
FOLDAL.
Yes, there is, John Gabriel. I have gone through a domestic scene to-night--just before I started. 
FOLDAL.
De igen, John Gábriel. Éppen most értem meg egy családi jelenetet — éppen most, mielőtt ide kijöttem. 
富吕达
有,还有,约翰·盖勃吕尔。今晚我经历了一场家庭风波--- 在我刚要出门的时候。 
BORKMAN.
Så? Hvorfor det? 
BORKMAN.
Indeed? What about? 
BORKMAN.
Ugy? Ugyan mit? 
博克曼
哦? 为了什么事? 
FOLDAL
(brister ud).
De derhjemme – de foragter mig. 
FOLDAL.
[With an outburst.]
My people at home--they despise me. 
FOLDAL.
(Mintha kipukkanna belőle.)
Odahaza, ott-ott engem megvetnek. 
佛尔达尔
(悲痛失声)
我家里的人--- 他们瞧不起我。 
BORKMAN
(farer op).
Foragter –! 
BORKMAN.
[Indignantly.]
Despise----? 
BORKMAN.
(Fölfortyan.)
Megvetnek! — 
博克曼
(生气)
瞧不起你! 
FOLDAL
(visker øjnene).
Jeg har længe mærket det. Men idag kom det rigtig frem. 
FOLDAL.
[Wiping his eyes.]
I have long known it; but to-day it came out unmistakably. 
FOLDAL.
(A szemét törli.)
Már régen észrevettem. De csak ma világlott ki teljesen. 
佛尔达尔
(擦擦眼睛)
其实我早就知道,不过今天事情却摆得明明白白了。 
BORKMAN
(tier lidt).
Du gjorde visst et dårligt valg, da du gifted dig. 
BORKMAN.
[After a short silence.]
You made an unwise choice, I fear, when you married. 
BORKMAN.
(Egy kis szünet után.)
Mindenesetre rosszul választottál, mikor megnősültél. 
博克曼
(片刻无言)
大概是你在结婚的时候挑错了人。 
FOLDAL.
Der var jo omtrent intet valg for mig. Og desuden, – gifte sig vil en jo gerne, når en begynder at trække på årene. Og så reduceret, så dybt på knæerne, som jeg dengang var – 
FOLDAL.
I had practically no choice in the matter. And, you see, one feels a need for companionship as one begins to get on in years. And so crushed as I then was--so utterly broken down---- 
FOLDAL.
Hiszen, tulajdonképen már nem is maradt választásom. De különben is, — az ember nem olyan válogatós, mikor már az évek kezdenek ránehezedni. Meg olyan lapos erszénynyel, olyan szegényen, mint akkor én voltam, mint a templom egere — 
佛尔达尔
那时候我简直说不上什么挑不挑。你知道,一个人年纪一天一天大起来,总想找个伴儿。像我那时候那么倒霉-- 倾家荡产,两手空空-- 
BORKMAN
(springer op i vrede).
Skal dette her være en sigtelse til mig? En bebrejdelse –! 
BORKMAN.
[Jumping up in anger.]
Is this meant for me? A reproach----! 
BORKMAN.
(Mérgesen fölugrik)
Reám czéloz ez a megjegyzés? Talán szemrehányás! — 
博克曼
(气得跳起来)
这话是不是说我? 你埋怨我--- ! 
FOLDAL
(ængstelig).
Nej, for Guds skyld, John Gabriel –! 
FOLDAL.
[Alarmed.]
No, no, for Heaven’s sake, John Gabriel----! 
FOLDAL.
(Félénken.)
De az Isten szerelméért, John Gábriel! — 
佛尔达尔
(吃惊)哦,不是,不是,别生气,约翰·盖勃吕尔! 
BORKMAN.
Jo, du sidder og tænker på al den ulykke, som brød ind over banken –! 
BORKMAN.
Yes, you are thinking of the disaster to the bank, I can see you are. 
BORKMAN.
De igen, te most arra a temérdek csapásra gondolsz, mely akkor a bankra zúdult. 
博克曼
你心里是在想银行倒账的事,我看得出来! 
FOLDAL
(beroligende).
Men jeg gi’r da ikke dig skylden for det! Gud bevare mig vel –! 
FOLDAL.
[Soothingly.]
But I don’t blame you for that! Heaven forbid! 
FOLDAL.
(Kérlelve.)
De az egész szerencsétlenségért én nem téged vádollak! Isten őrizz — ! 
佛尔达尔
(安慰他)
可是我并不埋怨你! 绝没有这意思! 
BORKMAN
(brummende, sætter sig igen).
Nå, det var da endda godt. 
BORKMAN.
[Growling, resumes his seat.]
Well, that is a good thing, at any rate. 
BORKMAN.
(Dörmög, mialatt ismét leül)
No, ez még szerencse. 
博克曼
(重新坐下,嘴里叽咕)
嗯,不埋怨总是好事。 
FOLDAL.
For resten må du ikke tro, det er min hustru, jeg beklager mig over. Hun har jo liden dannelse, stakker, det er sandt. Men nokså bra’ er hun alligevel. – Nej, det er børnene, du – 
FOLDAL.
Besides, you mustn’t think it is my wife that I complain of. It is true she has not much polish, poor thing; but she is a good sort of woman all the same. No, it’s the children. 
FOLDAL.
Különben, nehogy azt hidd ám, hogy a feleségem az, a ki ellen panaszom van. Hiszen nem valami nagyon művelt a jó lélek, azt elismerem; de ő vele mégis csak meglehetnék valahogy. Nem, tudod — inkább a gyermekek, — 
佛尔达尔
再说,你也别以为我埋怨我老婆。当然,她说不上有多少教养,可怜的女人,然而她究竟是个善良人。我不埋怨她,我埋怨的是孩子们。 
BORKMAN.
Kunde tænke det. 
BORKMAN.
I thought as much. 
BORKMAN.
No, azt elképzelem — 
博克曼
我早猜着了。 
FOLDAL.
For børnene, – de har jo mere kultur, de. Og flere fordringer til livet altså. 
FOLDAL.
For the children--well, they have more culture and therefore they expect more of life. 
FOLDAL.
Mert a gyermekek, — hiszen azok magasabb műveltségi fokon állanak. Hát nagyobb igényeik is vannak. 
佛尔达尔
因为孩子们的文化较高,所以他们对于生活的要求也比较多。 
BORKMAN
(ser deltagende på ham).
Og derfor så foragter de ungerne dig, Vilhelm? 
BORKMAN.
[Looking at him sympathetically.]
And so your children despise you, Vilhelm? 
BORKMAN.
(Részvéttel néz rá.)
És ezért néznek le téged a kölykök, Vilmos? 
博克曼
(同情地瞧着他)
所以孩子们瞧不起你,威廉,是不是? 
FOLDAL
(trækker på skuldrene).
Jeg har jo ikke gjort videre karriere, ser du. Det må jo indrømmes – 
FOLDAL.
[Shrugging his shoulders.]
I haven’t made much of a career, you see--there is no denying that. 
FOLDAL.
(Vállat von.)
Hiszen, lásd, nem csináltam valami különös karriér-t; ezt el kell ismernem. 
佛尔达尔
(耸耸肩膀)
你知道,我没干出多少事业来-- 这是无法否认的。 
BORKMAN
(rykker nærmere og lægger hånden på hans arm).
Véd de da ikke, at du har skrevet et sørgespil i din ungdoms dage? 
BORKMAN.
[Moving nearer to him, and laying his hand upon his arm.]
Do they not know, then, that in your young days you wrote a tragedy? 
BORKMAN.
(Közelebb megy hozzá és kezét vállára teszi.)
Hát nem tudják, hogy fiatal korodban drámát irtál? 
博克曼
(走近一点,把手拾在他胳臂上)
这么说,莫非他们不知道你年轻时候写过一个悲剧吗? 
FOLDAL.
Jo, naturligvis véd de det. Men det lader ikke til at gøre synderlig indtryk på dem. 
FOLDAL.
Yes, of course they know that. But it doesn’t seem to make much impression on them. 
FOLDAL.
Persze, hogy tudják. De ugy látszik, nem tesz rájuk semmi különös hatást. 
佛尔达尔
知道,他们当然知道。然而这事好像对他们没有什么印象。 
BORKMAN.
Så er de uforstående, du. For dit sørgespil er godt. Det tror jeg fuldt og fast. 
BORKMAN.
Then they don’t understand these things. For your tragedy is good. I am firmly convinced of that. 
BORKMAN.
No, hát akkor esztelenek. Mivelhogy a te drámád jó. Erről meg vagyok győződve. 
博克曼
如此说来,在这些事上头,他们是外行。你的悲剧写得很好,这是毫无疑问的。 
FOLDAL
(opklarende).
Ja, synes ikke du, der er adskillig godt i det, John Gabriel? Herregud, når jeg nu endelig engang kunde få det anbragt – (begynder ivrigt at åbne og blade i mappen.) Se her! Nu skal jeg vise dig noget, som jeg har forandret – 
FOLDAL.
[Brightening up.]
Yes, don’t you think there are some good things in it, John Gabriel? Good God, if I could only manage to get it placed----! [Opens his portfolio, and begins eagerly turning over the contents.] Look here! Just let me show you one or two alterations I have made. 
FOLDAL.
(Kinek arcza kiderül.)
Ugy-e, ugy gondolod John Gábriel, hogy van benne egy s más jó? Istenem! Csak végre már valahol egyszer elfogadnák. (Buzgón hozzálát mappája kibontásához, melyben a papírjai között lapoz.) Itt van! Egy részletet akarok most neked megmutatni, a melyet változtattam. 
佛尔达尔
(高兴起来)
是啊,约翰·盖勃吕尔,你说,是不是我那剧本里也有些好东西? 唉,要是我能想法把它演出来就好了!(打开纸夹子,急忙翻检里头的东西)喏! 你看,这儿我又有一两处修改的地方。 
BORKMAN.
Har du det med dig? 
BORKMAN.
Have you it with you? 
BORKMAN.
Itt van nálad? 
博克曼
稿子你随身带着呐? 
FOLDAL.
Ja, jeg tog det med. Det er så længe siden, jeg læste det for dig nu. Og så tænkte jeg, det kanske kunde adsprede dig at høre en akt eller to – 
FOLDAL.
Yes, I thought I would bring it. It’s so long now since I have read it to you. And I thought perhaps it might amuse you to hear an act or two. 
FOLDAL.
Igen. Magammal hoztam. Hiszen már oly rég ideje, hogy neked felolvastam. Hát azt gondoltam, hogy talán szórakoztatni fog, ha meghallgatsz egy vagy két felvonást. 
佛尔达尔
带着呢。我想还是带着好。我好久没把剧本念给你听了,也许你喜欢听我念一两幕。 
BORKMAN
(afværgende, rejser sig).
Nej, nej, lad heller være til en anden gang. 
BORKMAN.
[Rising, with a negative gesture.]
No, no, we will keep that for another time. 
BORKMAN.
(Elutasítva, mialatt fölkel.)
Nem, nem, hagyjuk azt, majd máskor. 
博克曼
(站起来,拒绝的姿势)
不,不,留着改天再听吧。 
FOLDAL.
Ja, ja, som du vil da.
(Borkman går ud på gulvet, frem og tilbage. Foldal pakker manuskriptet ind igen.) 
FOLDAL.
Well, well, as you please.
[BORKMAN paces up and down the room. FOLDAL puts the manuscript up again.] 
FOLDAL.
Jól van. A hogy akarod.
(Borkman föl s alá jár. Foldal a kéziratait megint visszarakja.)  
佛尔达尔
好,好,随你高兴。)
(博克曼踱来踱去。佛尔达尔把稿子收起来) 
BORKMAN
(standser foran ham).
Du har ret i det, du nylig sa’, – at du ingen karriere har gjort. Men det lover jeg dig, Vilhelm, at når engang oprejsningens time er slåt for mig – 
BORKMAN.
[Stopping in front of him.]
You are quite right in what you said just now--you have not made any career. But I promise you this, Vilhelm, that when once the hour of my restoration strikes---- 
BORKMAN.
(Megáll előtte.)
Ugy van, a hogy az imént mondtad, hogy karriér-t nem csináltál. Hanem azt igérem neked Vilmos, ha nekem egyszer ütött az elégtétel órája — 
博克曼
(在他面前站住)
刚才你说的话一点儿都不错--- 你没干出什么事业来。可是我跟你于先约定,威廉,只要我复职的时辰一到-- 
FOLDAL
(vil rejse sig).
Å, tak skal du ha’ –! 
FOLDAL.
[Making a movement to rise.]
Oh, thanks, thanks! 
FOLDAL.
(Föl akar kelni.)
Ó, hogy háláljam meg neked —! 
佛尔达尔
(想要站起来的样子)
噢,谢谢,谢谢! 
BORKMAN
(med håndbevægelse).
Du må gerne bli’ siddende. (stigende ophidset). Når oprejsningens time slår for mig –. Når de indser, at de ikke kan undvære mig –. Når de kommer her op til mig på salen – og kryber til korset og trygler mig om at ta’ bankens tøjler igen –! Den nye bank, som de har grundet – og ikke kan magte – (stiller sig ved skrivebordet ligesom før og slår sig for brystet.) Her vil jeg stå og ta’ imod dem! Og det skal høres og spørges videnom i landet, hvad betingelser John Gabriel Borkman stiller for at – (standser pludselig og stirrer på Foldal.) Du ser så tvilende på mig! Tror du kanske ikke, at de kommer? At de må, må, må komme til mig engang? Tror du ikke det! 
BORKMAN.
[Waving his hand.]
No, please be seated. [With rising excitement.] When the hour of my restoration strikes--when they see that they cannot get on without me--when they come to me, here in the gallery, and crawl to my feet, and beseech me to take the reins of the bank again----! The new bank, that they have founded and can’t carry on---- [Placing himself beside the writing-table in the same attitude as before, and striking his breast.] Here I shall stand, and receive them! And it shall be known far and wide, all the country over, what conditions John Gabriel Borkman imposes before he will---- [Stopping suddenly and staring at FOLDAL.] You’re looking so doubtfully at me! Perhaps you do not believe that they will come? That they must, must, must come to me some day? Do you not believe it? 
BORKMAN.
(Egy kézmozdulattal.)
Ülve maradhatsz. (Emelkedő izgalommal.) Mikor majd nekem az elégtétel órája ütni fog. — Mikor majd belátják, hogy nem nélkülözhetnek. — Mikor majd idejönnek hozzám, ide, a terembe és csuszva-mászva kérnek, könyörögnek, hogy vegyem megint a kezembe a bank gyeplőjét — ! Az uj bankét, melyet alapítottak — de a melylyel nem birnak. (Az íróasztalhoz áll, mint előbb és amellére csap.) Itt fogok állni, és itt fogom őket fogadni! És menjen hire az egész országban, milyen föltételeket szab John Gábriel Borkman, mikor ő — (Hirtelen félbeszakítja beszédét és rámered a szeme Foldalra.) Olyan kétkedőleg nézesz rám! Talán nem hiszed, hogy jönni fognak? Hogy egyszer hozzám kell jönniök, hogy kell? Nem hiszed te ezt?! 
博克曼
(把手一挥)不必,请坐。(越来越兴奋)等我复职的时辰一到--- 等他们觉得没有我办不成事的时候-- 等他们亲自上楼来找我,爬在我脚边,求我再出去当银行总经理的时候-- 就是那家新银行,就是他们设立了而办不下去的那家银行--(照刚才的样子站在写字台旁边,拍拍胸膛)到时候,我就站在这儿,接见他们! 并且要让远近的人-- 全国的人-- 都知道约翰·盖勃吕尔·博克曼要逼他们接受了条件才肯-- (突然中止,瞪着佛尔达尔)你在怀疑我的话! 莫非你不信他们会来找我? 你不信他们早晚一定、一定、一定会来找我?你不信会有这种事? 
FOLDAL.
Jo, det véd Gud jeg gør, John Gabriel. 
FOLDAL.
Yes, Heaven knows I do, John Gabriel. 
 
佛尔达尔
我信,我当然信,约翰·盖勃吕尔。 
BORKMAN
(sætter sig igen i sofaen).
Jeg tror det så fast. Véd det så uryggelig visst – at de kommer. – Havde jeg ikke havt den visshed, – så havde jeg for længe siden skudt mig en kugle gennem hodet. 
BORKMAN.
[Seating himself again on the sofa.]
I firmly believe it. I am immovably convinced--I know that they will come. If I had not been certain of that I would have put a bullet through my head long ago. 
 
博克曼
(又在沙发上坐下)
我一点儿都不怀疑,我确确实实相信他们有一天会来。如果我不是十分有把握,我早就一枪把自己打死了。 
FOLDAL
(angst).
Å nej, for alt i verden –! 
FOLDAL.
[Anxiously.]
Oh no, for Heaven’s sake----! 
FOLDAL.
(Ijedten.)
Jaj, az Isten szerelméért —! 
佛尔达尔
(担心)
哦,使不得! 
BORKMAN
(hoverende).
Men de kommer! De kommer nok! Pas på! Hver dag, hver time kan jeg vente dem her. Og du ser, jeg holder mig parat til at ta’ imod dem. 
BORKMAN.
[Exultantly.]
But they will come! They will come sure enough! You shall see! I expect them any day, any moment. And you see, I hold myself in readiness to receive them. 
BORKMAN.
(Diadalmasan)
Csakhogy eljönnek! Ó, el fognak jönni! Megállj csak! Mindennap, minden órán várhatom itt őket. És, a mint látod, készen is tartom magamat fogadásukra. 
博克曼
(高兴)
可是他们会来! 他们一定会来! 你瞧着吧! 他们哪天都会来,随时会来。你看,我随时准备接见他们。 
FOLDAL
(med et suk).
Bare de vilde komme rigtig snart. 
FOLDAL.
[With a sigh.]
If only they would come quickly. 
FOLDAL.
(Sóhajtva.)
Csak már jönnének mielőbb! ... 
佛尔达尔
(叹一口气)
但愿他们快点来才好。 
BORKMAN
(urolig).
Ja du, tiden går; årene går; livet, – uh nej – det tør jeg ikke tænke på! (ser på ham.) Véd du, hvorledes jeg undertiden føler mig? 
BORKMAN.
[Restlessly.]
Yes, time flies: the years slip away; life---- Ah, no--I dare not think of it! [Looking at him.] Do you know what I sometimes feel like? 
BORKMAN.
(Nyugtalanul.)
Ebben igazad van; az idő eljár; az évek eljárnak; az élet, — nem, nem, — rá sem akarok gondolni! (Rápillant.) Tudod, hogy érzem néha magamat? 
博克曼
(烦躁)
是啊,光阴似箭,岁月像流水一样,人生--- 唉,罢了,我不敢往下想!(瞧着他)你知道不知道有时候我自己觉得像什么? 
FOLDAL.
Nå? 
FOLDAL.
What? 
FOLDAL.
Hogyan? 
佛尔达尔
像什么? 
BORKMAN.
Jeg føler mig som en Napoleon, der blev skudt til krøbling i sit første feltslag. 
BORKMAN.
I feel like a Napoleon who has been maimed in his first battle. 
BORKMAN.
Úgy érzem néha magamat mint egy Napóleon, ha az első csatájában nyomorékká lövöldöztek volna. 
博克曼
我觉得像个初次出征就受重伤的拿破仑。 
FOLDAL
(lægger hånden på mappen).
Den fornemmelse kender jeg også. 
FOLDAL.
[Placing his hand upon his portfolio.]
I have that feeling too. 
FOLDAL.
(Kezét mappájára fekteti)
Ezt az érzést én is ismerem. 
佛尔达尔
(反手按在纸夹子上)
我也有同样的感慨。 
BORKMAN.
Å ja, det er nu sådan i det mindre, det. 
BORKMAN.
Oh, well, that is on a smaller scale, of course. 
BORKMAN.
Azaz, hogy kicsiben igen. 
博克曼
嗯,不用说,你是小规模的。 
FOLDAL
(stilfærdig).
Min lille digterverden har stor værdi for mig, John Gabriel. 
FOLDAL.
[Quietly.]
My little world of poetry is very precious to me, John Gabriel. 
FOLDAL.
(Nyugodtan.)
Az én kis költői világom nekem nagyon drága, John Gábriel. 
佛尔达尔
(静静地)
我的小诗国,在我看来,也十分宝贵啊,约翰·盖勃吕尔。 
BORKMAN
(hæftig).
Ja, men jeg, som kunde ha’ skabt millioner! Alle bergværkerne, som jeg vilde lagt under mig! Nye gruber i det uendelige! Vandfaldene! Stenbruddene! Handelsveje og skibsforbindelser hele den vide verden udover. Alt, alt skulde jeg alene ha’ fåt istand! 
BORKMAN.
[Vehemently.]
Yes, but think of me, who could have created millions! All the mines I should have controlled! New veins innumerable! And the water-falls! And the quarries! And the trade routes, and the steamship-lines all the wide world over! I would have organised it all--I alone! 
BORKMAN.
(Indulatosan.)
Igen, de hát még én, a ki milliókat teremthettem volna! Mindazok a bányák, melyeket szolgálatomba hajtottam volna! Uj bányák a végtelenségig! A vízesések! A kőbányák! A kereskedelmi utak és hajóösszeköttetések az egész világon keresztül. Mindent, mindent megalkottam volna, én egyedül! 
博克曼
(气愤愤地)
可是你替我想想,我一是个可以创造千百万财富的人! 所有的矿山本来都可以归我掌管! 还有数不尽的新矿脉! 还有瀑布! 石矿! 还有商业路线和密布全世界的轮船航线! 我本来可以把它们组织起来-- 凭我一个人的力量! 
FOLDAL.
Ja, jeg véd det nok. Der var ikke den ting, du veg tilbage for. 
FOLDAL.
Yes, I know, I know. There was nothing in the world you would have shrunk from. 
FOLDAL.
Én tudom. Nem volt semmi, a mitől te visszariadtál volna. 
佛尔达尔
是,我知道,我知道。世界上没有你不敢做的事。 
BORKMAN
(knuger hænderne).
Og så må jeg sidde her som en skamskudt storfugl og se på, at de andre kommer mig i forkøbet, – og ta’r det fra mig, stykke for stykke! 
BORKMAN.
[Clenching his hands together.]
And now I have to sit here, like a wounded eagle, and look on while others pass me in the race, and take everything away from me, piece by piece! 
BORKMAN.
(Összeszoritja kezeit.)
És itt kell ülnöm, mint egy szárnyaszegett vadász-sólyom és néznem, hogyan előznek meg a többiek — és szedik el előlem, darabról-darabra. 
博克曼
(捏紧两手)
现在我却像一只受伤的鹰,坐在这儿,眼睁睁地看着别人一个个追过我的头,并且还从我手里把东西一件件抢走! 
FOLDAL.
Så går det mig også, du. 
FOLDAL.
That is my fate too. 
FOLDAL.
Látod, igy vagyok én is. 
佛尔达尔
我的命运也是这样。 
BORKMAN
(uden at agte på ham).
Tænke sig til. Så lige var jeg ved målet. Havde jeg bare fåt otte dages frist til at område mig. Alle deposita skulde da været indløste. Alle de værdier, som jeg med modig hånd havde gjort brug af, de skulde da igen ha’ ligget på sin plads, som før. De svimlende store aktieselskaber var dengang lige på et hængende hår kommet istand. Ingen eneste en skulde ha’ tabt en øre – 
BORKMAN.
[Not noticing him.]
Only to think of it; so near to the goal as I was! If I had only had another week to look about me! All the deposits would have been covered. All the securities I had dealt with so daringly should have been in their places again as before. Vast companies were within a hair’s-breadth of being floated. Not a soul should have lost a half-penny. 
BORKMAN.
(Rá sem ügyelve.)
Látott már valaki ilyet. Majdnem czélnál voitam. Csak nyolcz napi haladékom lett volna, mig mindent rendbe hozok. Minden depozitum be lett volna váltva megint. Minden értékpapír, melyet vakmerő kézzel fölhasználtam, megint a helyén lett volna, mint azelőtt. Csak egy hajszál hiányzott és az óriási részvény-társulatok létrejöttek volna. Egy léleknek sem kellett volna egy fillért is veszteni. 
博克曼
(不理会他)
你想,那时候我离目标已经那么近了! 我只要再有一星期张罗的工夫,所有的存款就都会有着落,所有我冒险挪用的证券也都可以全部归还了,大规模的公司差一点儿就办起来了。到那时候,谁也不会损失一文钱。 
FOLDAL.
Ja Herregud, – så yderlig nær, som du var – 
FOLDAL.
Yes, yes; you were on the very verge of success. 
FOLDAL.
Igen, édes Istenem, — oly közel a czélhoz, mint te akkor voltál — 
佛尔达尔
是,是,你几乎就要成功了。 
BORKMAN
(i kvalt raseri).
Og så kom forræderiet over mig! Netop lige midt i afgørelsens dage! (ser på ham.) Véd du, hvad jeg holder for den infameste forbrydelse, et menneske kan begå? 
BORKMAN.
[With suppressed fury.]
And then treachery overtook me! Just at the critical moment! [Looking at him.] Do you know what I hold to be the most infamous crime a man can be guilty of? 
BORKMAN.
(Lenyelt dühvel.)
És akkor a nyakamba szakadt az árulás! Éppen a válság napjaiban! (Rápillant.) Tudod-e mit tartok én a leginfámisabb bűnnek a mit ember elkövethet? 
博克曼
(忍怒)
后来我就中了别人的奸计! 恰恰是在紧要关头! (瞧着他)你知道不知道,在我看来,什么是一个人最无耻的罪恶? 
FOLDAL.
Nej, sig mig det. 
FOLDAL.
No, tell me. 
FOLDAL.
Nem; mond mit? 
佛尔达尔
不知道,你说吧。 
BORKMAN.
Det er ikke mord. Ikke røveri eller natligt indbrud. Ikke falsk ed engang. For alt sligt noget, det øves jo mest imod folk, som en hader eller som er en ligegyldige og ikke kommer en ved. 
BORKMAN.
It is not murder. It is not robbery or house-breaking. It is not even perjury. For all these things people do to those they hate, or who are indifferent to them, and do not matter. 
BORKMAN.
A gyilkosságot nem. A rablást, vagy éjjeli betörést sem. Még a hamis esküt sem. Mert mindezeket többnyire azok ellen követjük el, a kiket gyű1ölünk, vagy a kik közömbösek ránk nézve és akikhez semmi közünk. 
博克曼
不是杀人,不是抢动,也不是偷窃,甚至也不是发假誓。这些事都是对于仇人或是不相干的人干的,所以没关系。 
FOLDAL.
Men det infameste da, John Gabriel? 
FOLDAL.
What is the worst of all then, John Gabriel? 
FOLDAL.
Tehát a leginfámisabb, nos, John Gábriel? 
佛尔达尔
那么,最无耻的罪恶是什么呢,约翰·盖勃吕尔? 
BORKMAN
(med eftertryk).
Det infameste er vens misbrug af vens tillid. 
BORKMAN.
[With emphasis.]
The most infamous of crimes is a friend’s betrayal of his friend’s confidence. 
BORKMAN.
(Nyomatékkal.)
A leginfámisabb, mikor egy barát a barát bizalmával visszaél. 
博克曼
(着重地)
最无耻的罪恶是:一个朋友出卖他朋友的秘密。 
FOLDAL
(lidt betænkelig).
Ja men hør nu her – 
FOLDAL.
[Somewhat doubtfully.]
Yes, but you know---- 
FOLDAL.
(Kissé kétkedve.)
Igen, de hátha — 
佛尔达尔
(有点怀疑)
是啊,然而你知道--- 
BORKMAN
(opfarende).
Hvad er det, du vil sige! Jeg ser det på dig. Men det slår ikke til. De folk, som havde sine værdipapirer i banken, de skulde fåt alt sit tilbage. Hver eneste smule! – Nej, du, – det infameste, et menneske kan begå, det er at misbruge en vens breve, – lægge frem for alverden det, som bare var betroet til en eneste, på tomandshånd, ligesom en hvisken i et tomt, mørkt, låset værelse. Den mand, som kan gribe til slige midler, han er helt igennem forgiftet og forpestet af overskurkens moral. Og en slig ven har jeg havt. – Og han var den, som knuste mig. 
BORKMAN.
[Firing up.]
What are you going to say? I see it in your face. But it is of no use. The people who had their securities in the bank should have got them all back again--every farthing. No; I tell you the most infamous crime a man can commit is to misuse a friend’s letters; to publish to all the world what has been confided to him alone, in the closest secrecy, like a whisper in an empty, dark, double-locked room. The man who can do such things is infected and poisoned in every fibre with the morals of the higher rascality. And such a friend was mine--and it was he who crushed me. 
BORKMAN.
(Fölfortyanva.)
Mit akartál mondani! Látom, rajtad. Csakhogy nem talál. Azok, a kik értékpapírjaikat a bankba letették, azok mindenüket visszakapták volna; minden fillért! Nem, barátom, — a leggyalázatosabb dolog, a mit ember elkövethet az, mikor a barátja leveleivel visszaél, — mikor kitárja az egész világnak azt, a mivel egyedül őt bízták meg, négyszem közt, ugy mintha üres, sötét, bezárt szobában súgták volna. Az az ember, a ki ilyen eszközökhöz képes nyúlni, át meg át van mérgezve és rothadva a címeres gazemberek moráljától. És egy ilyen barátom volt nekem. És ő volt az, a ki engem összezúzott. 
博克曼
(勃然大怒)
你想说什么? 在你脸上我看出来了。可是用不着说。在银行里有证券的人本来可以把证券全部收回-- 一文钱都不短少。我告诉你,一个人最无耻的罪恶是:非法处理朋友的信件,向全世界宣布他朋友的秘密-- 这事他朋友只告诉过他一个人,秘密得像在一间上了两道锁、没有旁人的黑屋里、凑着耳朵说的话一样。一个干得出这种坏事的人,他的每个细胞里都沾染了最下流卑鄙的道德毒素。我的朋友正是这么个家伙-- 把我毁掉的就是他。 
FOLDAL.
Jeg aner jo nok, hvem du sigter til. 
FOLDAL.
I can guess whom you mean. 
FOLDAL.
Hiszen már sejtem, hogy kire célozol. 
佛尔达尔
我猜得出你说的是谁。 
BORKMAN.
Der var ikke en fold i hele min vandel, som jeg ikke turde lægge åben for ham. Og da så øjeblikket var inde, da vendte han de våben imod mig, som jeg selv havde givet ham i hænde. 
BORKMAN.
There was not a nook or cranny of my life that I hesitated to lay open to him. And then, when the moment came, he turned against me the weapons I myself had placed in his hands. 
BORKMAN.
Nem volt egy redő összes számításaimban, amit ne mertem volna előtte felfödni. És mikor a pillanat elérkezett, akkor ellenem fordította azokat a fegyvereket a miket magam adtam a kezébe. 
博克曼
在我的生活里,没有一丝一毫的地方我遮掩着不敢让他瞧。然而,时机一到,他就用我自己给他的武器倒过来收拾我。 
FOLDAL.
Jeg har aldrig kunnet begribe, hvorfor han –. Ja, der blev jo rigtignok ymtet om adskilligt dengang. 
FOLDAL.
I have never been able to understand why he---- Of course, there were whispers of all sorts at the time. 
FOLDAL.
Sohasem birtam fölfogni, hogy miért. — Igaz, hogy az emberek akkor beszéltek felőle egyet-mást. 
佛尔达尔
我始终不明白他为什么--- 。当然,那时候背地里的闲话多得很。 
BORKMAN.
Hvad blev der ymtet om? Sig det. Jeg véd jo ingenting. For jeg kom jo straks i – i isolation. Hvad ymted folk om, Vilhelm? 
BORKMAN.
What were the whispers? Tell me. You see I know nothing. For I had to go straight into--into isolation. What did people whisper, Vilhelm? 
BORKMAN.
Mit beszéltek felőle? Mondd! Hisz én semmit sem tudok. Hisz engem mindjárt elkülönítettek. Miket beszéltek hát az emberek, Vilmos? 
博克曼
都是些什么话? 你说。我一点儿也不知道。你要知道,那时候我马上就被--- 就被隔离了。别人私下说些什么话,威廉? 
FOLDAL.
Du skulde jo været minister, blev der sagt. 
FOLDAL.
You were to have gone into the Cabinet, they said. 
FOLDAL.
Hogy neked miniszterré kellett volna lenned. 
佛尔达尔
人家说,你本来是要入阁的。 
BORKMAN.
Det blev mig tilbudt. Men jeg afslog. 
BORKMAN.
I was offered a portfolio, but I refused it. 
BORKMAN.
Felajánlották nekem azt az állást. De én nem fogadtam el. 
博克曼
他们要我当阁员,可是我拒绝了。 
FOLDAL.
Stod ham altså ikke i vejen. 
FOLDAL.
Then it wasn’t there you stood in his way? 
FOLDAL.
Ugy hát nem álltál az utjában. 
佛尔达尔
这么说,不是在这件事上头你碍了他的事? 
BORKMAN.
Å nej; det var ikke derfor, han forrådte mig. 
BORKMAN.
Oh, no; that was not the reason he betrayed me. 
BORKMAN.
Ó nem, nem az volt az oka, hogy elárult. 
博克曼
不是,不是。他出卖我不是为这事。 
FOLDAL.
Ja, da begriber jeg så sandelig ikke – 
FOLDAL.
Then I really can’t understand---- 
FOLDAL.
De akkor igazán föl nem foghatom — 
佛尔达尔
那么,我简直不明白--- 
BORKMAN.
Jeg kan gerne sige det til dig, Vilhelm. 
BORKMAN.
I may as well tell you, Vilhelm---- 
BORKMAN.
Hiszen neked megmondhatom Vilmos. 
博克曼
我不妨告诉你,威廉。 
FOLDAL.
Nå? 
FOLDAL.
Well? 
FOLDAL.
Nos? 
佛尔达尔
怎么样? 
BORKMAN.
Det var – sådan et slags kvindehistorie, du. 
BORKMAN.
There was--in fact, there was a woman in the case. 
BORKMAN.
Tudod — olyan asszonyhistória féle volt. 
博克曼
这里头--- 老实说,这里头牵涉着一个女人。 
FOLDAL.
En kvindehistorie? Nej men, John Gabriel –? 
FOLDAL.
A woman in the case? Well but, John Gabriel---- 
FOLDAL.
Asszonyhistória? Ugyan John Gábriel —? 
佛尔达尔
牵涉着一个女人? 可是,约翰·盖勃吕尔--- 
BORKMAN
(afbrydende).
Ja, ja, ja, – de gamle, dumme historier snakker vi ikke mere om. – Nå, minister blev da hverken han eller jeg. 
BORKMAN.
[Interrupting.]
Well, well--let us say no more of these stupid old stories. After all, neither of us got into the Cabinet, neither he nor I. 
BORKMAN.
(Véget vetve.)
No igen, — ne beszéljünk többet azokról a régi ostobaságokról. Nos, miniszter aztán nem lett sem belőlem, sem ő belőle ... 
博克曼
(打断他的话)
算了,算了,咱们不必再翻这些无聊的旧账了。到末了,我们俩谁都没入阁,他也没有,我也没有。 
FOLDAL.
Men højt tilvejrs kom han. 
FOLDAL.
But he rose high in the world. 
FOLDAL.
De magasra jutott. 
佛尔达尔
可是他却青云直上了。 
BORKMAN.
Og jeg i afgrunden. 
BORKMAN.
And I fell into the abyss. 
BORKMAN.
Én pedig a melységbe zuhantam. 
博克曼
我就掉在无低洞里了。 
FOLDAL.
Å, det er et frygteligt sørgespil – 
FOLDAL.
Oh, it’s a terrible tragedy---- 
FOLDAL.
Ó szörnyű egy dráma ez — 
佛尔达尔
啊,这是一出可怕的悲剧。 
BORKMAN
(nikker til ham).
Næsten lige så frygteligt som dit, synes jeg, når jeg tænker på det. 
BORKMAN.
[Nodding to him.]
Almost as terrible as yours, I fancy, when I come to think of it. 
BORKMAN.
(Biccent a fejével.)
Majdnem épen olyan szörnyű, mint a tied — ugy tetszik ha elgondolom. 
博克曼
(向他点头)
几乎跟你的悲剧一样地可怕,我有时候想起来。 
FOLDAL
(troskyldig).
Ja, mindst lige så frygteligt. 
FOLDAL.
[Naively.]
Yes, at least as terrible. 
FOLDAL.
(Ártatlanul.)
Legalább is olyan szörnyű. 
佛尔达尔
(天真地)
对了,至少一样地可怕。 
BORKMAN
(ler stille).
Men fra en anden side betragtet, så er det virkelig en slags komedie også. 
BORKMAN.
[Laughing quietly.]
But looked at from another point of view, it is really a sort of comedy as well. 
BORKMAN.
(Halkan nevet.)
De a másik oldaláról nézve, valóságos komédia. 
博克曼
(从容大笑)
然而从另一方面看,其实也是一出喜剧。 
FOLDAL.
En komedie? Dette her? 
FOLDAL.
A comedy? The story of your life? 
FOLDAL.
Komédia? Ez? 
佛尔达尔
喜剧? 你的生活史? 
BORKMAN.
Ja slig, som det lader til at arte sig nu. For nu skal du bare høre – 
BORKMAN.
Yes, it seems to be taking a turn in that direction. For let me tell you---- 
BORKMAN.
Legalább ugy, a hogy most látszik fejlődni. Ugyanis el akarok most neked valamit beszélni. — 
博克曼
对了,我的生活似乎正在朝着喜剧方向走。可是我告诉你--- 
FOLDAL.
Nå da? 
FOLDAL.
What? 
FOLDAL.
Nos tehát —? 
佛尔达尔
什么事? 
BORKMAN.
Ja, du traf jo ikke Frida, da du kom. 
BORKMAN.
You say you did not meet Frida as you came in? 
BORKMAN.
Hiszen te nem találkoztál Fridával, mikor ide jöttél. 
博克曼
你是不是说,进来时候没碰见富吕达? 
FOLDAL.
Nej. 
FOLDAL.
No. 
FOLDAL.
Nem. 
佛尔达尔
嗯,没碰见。 
BORKMAN.
Mens vi to sidder her, så sidder hun nede og spiller til dans hos ham, som forrådte og ruinerte mig. 
BORKMAN.
At this moment, as we sit here, she is playing waltzes for the guests of the man who betrayed and ruined me. 
BORKMAN.
Mialatt mi ketten itt ülünk, az alatt ő ott zongorázik annál, a ki engem elárult és tönkretett. 
博克曼
这时候,咱们在这儿坐着,你女儿正在给那出卖、坑害我的人演奏华尔兹舞曲招待客人呢。 
FOLDAL.
Det havde jeg da ingen anelse om. 
FOLDAL.
I hadn’t the least idea of that. 
FOLDAL.
Arról fogalmam sem volt. 
佛尔达尔
我一点儿都不知道。 
BORKMAN.
Jo, hun tog sine noter og gik fra mig til – til herskabshuset. 
BORKMAN.
Yes, she took her music, and went straight from me to--to the great house. 
BORKMAN.
Ugy van. Fogta a kottáit és ment tőlem oda ahhoz a — ahhoz az urasághoz. 
博克曼
真的,他拿着乐谱,从我这儿一直就上--- 上那大公馆去了。 
FOLDAL
(undskyldende).
Ja, ja, stakkers barn – 
FOLDAL.
[Apologetically.]
Well, you see, poor child---- 
FOLDAL.
(Mentegetve.)
No tudod, az a szegény gyermek — 
佛尔达尔
(抱歉地)唉,说起来,这孩子也可怜--- 
BORKMAN.
Og kan du gætte, hvem hun spiller for – blandt andre? 
BORKMAN.
And can you guess for whom she is playing--among the rest? 
BORKMAN.
És el tudnád-e találni, kinek is játszik még, — a többek között? 
博克曼
你可猜得出她还给谁奏乐--- 除了那些人? 
FOLDAL.
Nå? 
FOLDAL.
No. 
FOLDAL.
Nos? 
佛尔达尔
猜不出。 
BORKMAN.
For min søn, du. 
BORKMAN.
For my son. 
BORKMAN.
A fiamnak. 
博克曼
给我的儿子。 
FOLDAL.
Hvad! 
FOLDAL.
What? 
FOLDAL.
Mi? 
佛尔达尔
哦? 
BORKMAN.
Ja, hvad synes du, Vilhelm? Min søn er dernede i de dansendes rækker iaften. Er det så ikke en komedie, som jeg siger? 
BORKMAN.
What do you think of that, Vilhelm? My son is down there in the whirl of the dance this evening. Am I not right in calling it a comedy? 
BORKMAN.
No, mit szólsz hozzá Vilmos? Az én fiam ma ott kering a táncosok sorában. Hát nincs igazam, ha komédiáról beszélek? 
博克曼
你有什么感想,威廉? 今晚我儿子在他家兴高采烈地跳舞。我说是一出喜剧,难道说错了吗? 
FOLDAL.
Ja, men så véd han visst ikke noget, du. 
FOLDAL.
But in that case you may be sure he knows nothing about it. 
FOLDAL.
De akkor bizonyosan semmit sem tud. 
佛尔达尔
如果真是这样的话,他一定不知道那件事。 
BORKMAN.
Hvad véd han ikke? 
BORKMAN.
What does he know? 
BORKMAN.
Mit nem tud. 
博克曼
他不知道什么? 
FOLDAL.
Han véd visst ikke, hvorledes han – denne – nå – 
FOLDAL.
You may be sure he doesn’t know how he--that man---- 
FOLDAL.
Semmi esetre sem tudja, hogy az az ember milyen módon - hogy az a — 
佛尔达尔
你儿子一定不知道那个人--- 那个人--- 
BORKMAN.
Du kan gerne nævne navnet. Jeg kan godt tåle at høre det nu. 
BORKMAN.
Do not shrink from his name. I can quite well bear it now. 
BORKMAN.
Csak mondd ki bátran a nevét. Már nem hoz ki a sodromból. 
博克曼
你尽管说出他的名字。现在我满不在乎了。 
FOLDAL.
Jeg er sikker på, at din søn ikke kender sammenhængen, John Gabriel. 
FOLDAL.
I’m certain your son doesn’t know the circumstances, John Gabriel. 
FOLDAL.
Meg vagyok róla győződve John Gábriel, hogy a fiad nem ismeri az összefüggést. 
佛尔达尔
我敢担保,你儿子一定不知道那件事的底细,约翰·盖勃吕尔。 
BORKMAN
(mørk, sidder og banker i bordet).
Han kender den, du, – så visst, som jeg sidder her. 
BORKMAN.
[Gloomily, sitting and beating the table.]
Yes, he knows, as surely as I am sitting here. 
BORKMAN.
(Sötéten, ül és dobol az asztalon)
Azt mondom neked, hogy ismeri, — olyan igaz, minthogy itt ülök. 
博克曼
(伤心,坐着用手敲桌子)
他知道,他一定知道。 
FOLDAL.
Men kan du da tænke, at han skulde søge omgang i det hus! 
FOLDAL.
Then how can he possibly be a guest in that house? 
FOLDAL.
De hogy higyje már az ember, hogy ö abban a házban megfordul? 
佛尔达尔
他既然知道,怎么还会去做客? 
BORKMAN
(ryster på hodet).
Min søn ser vel ikke på tingene med samme slags øjne som jeg. Jeg tør sværge på, at han står på mine fienders side! Han synes sagtens, ligesom de, at advokat Hinkel bare gjorde sin forbandede skyldighed, da han gik hen og forrådte mig. 
BORKMAN.
[Shaking his head.]
My son probably does not see things with my eyes. I’ll take my oath he is on my enemies’ side! No doubt he thinks, as they do, that Hinkel only did his confounded duty when he went and betrayed me. 
BORKMAN.
(Fejét rázva)
A fiam bizonyosan más szemmel nézi a dolgokat, mint én. Meg mernék rá esküdni, hogy az ellenségeim pártján van! Okvetlenül azt hiszi, a mit azok, hogy Hinkel ügyvéd csak kutya kötelességét teljesítette, mikor elárult. 
博克曼
(摇头)
我儿子对于事情的看法也许跟我不一样。我敢赌咒,他帮着我的仇人! 一定跟别人一样,他以为欣克尔出卖我,无非是为了尽他的不要脸的责任。 
FOLDAL.
Men, kære, hvem skulde ha’ stillet sagen i det lys for ham? 
FOLDAL.
But, my dear friend, who can have got him to see things in that light? 
FOLDAL.
De jóságos Isten, ki állította volna ilyen szinben eléje ezt a dolgot? 
佛尔达尔
老朋友,是谁使你儿子用那种眼光看事情的? 
BORKMAN.
Hvem? Glemmer du, hvem der har opdraget ham? Først hans tante – fra han var en sex-syv år gammel. Og nu bagefter – hans mor! 
BORKMAN.
Who? Do you forget who has brought him up? First his aunt, from the time he was six or seven years old; and now, of late years, his mother! 
BORKMAN.
Azt kérdezed kicsoda? Hát elfelejtetted ki nevelte? Előbb a nénje — a hatodik, vagy hetedik életévétől. Utána pedig az anyja. 
博克曼
谁? 难道你忘了是谁把他教养大的吗? 最初是他姨妈,从他六七岁时候起。近来这几年是他母亲! 
FOLDAL.
Jeg tror, du gør dem uret i dette her. 
FOLDAL.
I believe you are doing them an injustice. 
FOLDAL.
Azt hiszem, hogy most az egyszer igazságtalan vagy irántuk. 
佛尔达尔
我看你是冤屈了她们。 
BORKMAN
(opfarende).
Jeg gør aldrig noget menneske uret! Begge to så har de hidset ham imod mig, hører du jo! 
BORKMAN.
[Firing up.]
I never do any one injustice! Both of them have gone and poisoned his mind against me, I tell you! 
BORKMAN.
Én soha senki iránt sem vagyok igaztalan! Ellenem lázitotta mind a kettő, azt mondom neked! 
博克曼
(勃然大怒)
我从来不冤屈人! 她们俩都把他教坏了,教他跟我作对,老实告诉你吧! 
FOLDAL
(spagfærdig).
Ja, ja, ja, så har de vel det da. 
FOLDAL.
[Soothingly.]
Well, well, well, I suppose they have. 
FOLDAL.
(Engedékenyen.)
Hát igen, akkor már alighanem ugy lesz. 
佛尔达尔
(安慰他)
嗯,嗯,也许是吧。 
BORKMAN
(harmfuld).
Å, de kvinder! De fordærver og forvansker livet for os! Forkvakler hele vor skæbne, – hele vor sejersgang. 
BORKMAN.
[Indignantly.]
Oh these women! They wreck and ruin life for us! Play the devil with our whole destiny--our triumphal progress. 
BORKMAN.
(Elkeseredve)
Ó, ezek az asszonyok! Megkeserítik és kiforgatják az életünket! Belekontárkodnak a végzetünkbe, — a diadalunkba. 
博克曼
(生气)
哼,这些女人! 她们断送了我们的一生! 她们跟我们的命运作对,跟我们的胜利前前程捣乱。 
FOLDAL.
Ikke alle, du! 
FOLDAL.
Not all of them! 
FOLDAL.
Tudod, nem mindnyájan. 
佛尔达尔
并不是个个女人都这样。 
BORKMAN.
Så? Nævn mig nogen eneste en, som duer da! 
BORKMAN.
Indeed? Can you tell me of a single one that is good for anything? 
BORKMAN.
Ugy? Nevezz hát egyetlen egyet, a melyik ér valamit. 
博克曼
是吗?你能不能举出一个中用的女人? 
FOLDAL.
Nej, det er sagen. De få, jeg kender, de duer ikke. 
FOLDAL.
No, that is the trouble. The few that I know are good for nothing. 
FOLDAL.
Nem, hisz éppen ez az. Az a néhány a kit én ismerek, az nem ér semmit. 
佛尔达尔
举不出,困难就在这儿。我认识的几个都不中用。 
BORKMAN
(blæser hånligt).
Ja, hvad nytter det så! At der er slige kvinder til, – når en ikke kender dem! 
BORKMAN.
[With a snort of scorn.]
Well then, what is the good of it? What is the good of such women existing--if you never know them? 
BORKMAN.
(Gúnyosan.)
Hát mit ér akkor, hogy egyáltalában olyan nők is vannak — ha az ember nem ismeri őket! 
博克曼
(鼻子里冷笑一声)
既然如此,有什么好处? 即使真有这种女人,如果你不认识她们,对你有什么好处? 
FOLDAL
(varmt).
Jo, John Gabriel, det nytter alligevel. Det er så lykkeligt og så velsignet at tænke på, at ude, rundt om os, langt borte, – der findes dog den sande kvinde. 
FOLDAL.
[Warmly.]
Yes, John Gabriel, there is good in it, I assure you. It is such a blessed, beneficial thought that here or there in the world, somewhere, far away--the true woman exists after all. 
FOLDAL.
(Melegséggel.)
Mégis, — John Gábriel, mégis, ér valamit. Olyan felséges és magasztos gondolat, hogy odakünn, körülöttünk, a meszsze távolban, — ott mégis létezik a valódi asszony. 
佛尔达尔
(热情地)
有,约翰·盖勃吕尔,有好处,我向你担保,心里想想世界上某些遥远的地方确有忠实女人,这是一桩有福气有益处的事。 
BORKMAN
(flytter sig utålmodig i sofaen).
Å, lad bare være med den digtersnak! 
BORKMAN.
[Moving impatiently on the sofa.]
Oh, do spare me that poetical nonsense. 
BORKMAN.
(Türelmetlen mozdulattal.)
Ugyan hallgass azzal a poéta fecsegéssel. 
博克曼
(在沙发上不耐烦地移动)
算了,少说这种诗人的废话。 
FOLDAL
(ser dybt krænket på ham).
Kalder du min helligste tro for digtersnak? 
FOLDAL.
[Looks at him, deeply wounded.]
Do you call my holiest faith poetical nonsense? 
FOLDAL.
(Fájdalommal pillant rá.)
Poéta fecsegésnek nevezed te az én legszentebb hitvallásomat? 
佛尔达尔
(瞧着他,很不痛快)
你把我最神圣的信仰叫作诗人的废话? 
BORKMAN
(hårdt).
Ja, jeg gør! Det er dette her, som er skyld i, at du aldrig er kommen frem i verden. Hvis du vilde la’ alt sligt noget fare, så kunde jeg endnu hjælpe dig på fode, – hjælpe dig i vejret. 
BORKMAN.
[Harshly.]
Yes I do! That is what has always prevented you from getting on in the world. If you would get all that out of your head, I could still help you on in life--help you to rise. 
BORKMAN.
(Keményen.)
Persze, hogy annak nevezem. Hiszen épp ez az oka, hogy sohase birtál fölvergődni az életben. Ha félre dobnád mindezt a lim-lomot, akkor még talpra állíthatnálak, — magasra emelhetnélek. 
博克曼
(粗暴地)
不错,我是这么说! 一向阻碍你前进的正是这种念头。如果你肯撇开这种念头,我还有力量帮你前进-- 帮你往上走。 
FOLDAL
(mens det koger indeni ham).
Å, det kan du jo ikke. 
FOLDAL.
[Boiling inwardly.]
Oh, you can’t do that. 
FOLDAL.
(Benseje forr a fölindulástól.)
Ah, nem birod te azt. 
佛尔达尔
(心里乱哄哄的)
你没有这力量。 
BORKMAN.
Jeg kan, når jeg bare kommer til magten igen. 
BORKMAN.
I can when once I come into power again. 
BORKMAN.
De birom, csak hatalomra jussak megint. 
博克曼
我有,等我再掌权的时候。 
FOLDAL.
Men det har visst forfærdelig lange udsigter. 
FOLDAL.
That won’t be for many a day. 
FOLDAL.
Csakhogy odáig elrémitően hosszú az ut. 
佛尔达尔
那个日子一时不会来。 
BORKMAN
(hæftig).
Tror du kanske, at den tid aldrig kommer? Svar mig på det! 
BORKMAN.
[Vehemently.]
Perhaps you think that day will never come? Answer me! 
BORKMAN.
(Hevesen.)
Azt érted talán, hogy az az idő sohasem, érkezik el? Felelj nekem erre! 
博克曼
(愤激)
是不是你也许以为那个日子永远不会来? 你说! 
FOLDAL.
Jeg véd ikke, hvad jeg skal svare dig. 
FOLDAL.
I don’t know what to answer. 
FOLDAL.
Én nem tudom mit feleljek. 
佛尔达尔
我不知道该说什么。 
BORKMAN
(rejser sig, kold og fornem, med en håndbevægelse mod døren).
Så har jeg ikke længer nogen brug for dig. 
BORKMAN.
[Rising, cold and dignified, and waving his hand towards the door.]
Then I no longer have any use for you. 
BORKMAN.
(Hideg előkelőséggel fölemelkedik és egy kézmozdulattal az ajtóra mutat.)
Akkor nincs rád többé szükségem. 
博克曼
(站起来,态度冷静庄严,用手向门一挥)
那么,以后我用不着你了。 
FOLDAL
(op fra stolen).
Ikke brug –! 
FOLDAL.
[Starting up.]
No use----! 
FOLDAL.
(Hirtelen fölindulással.)
Nincs rám szükséged? — 
佛尔达尔
(跳起来)用不着我了! 
BORKMAN.
Når du ikke tror, at min skæbne vil vende sig – 
BORKMAN.
Since you do not believe that the tide will turn for me---- 
BORKMAN.
Ha te nem hiszed, hogy az én sorsom megfordul — 
博克曼
你既然不信我将来会转运--- 
FOLDAL.
Men jeg kan da ikke tro imod al fornuft! – Oprejsning måtte du jo ha’ – 
FOLDAL.
How can I believe in the teeth of all reason? You would have to be legally rehabilitated---- 
FOLDAL.
De hát hogy hihessem azt, a minek a józan ész ellene szól! — Rehabilitálva kellene lenned — 
佛尔达尔
我怎么能相信道理上讲不通的话?你先得恢复法律上的地位--- 
BORKMAN.
Videre! Videre! 
BORKMAN.
Go on! go on! 
BORKMAN.
Tovább, csak tovább! 
博克曼
说下去! 说下去! 
FOLDAL.
Vel har jeg ikke taget min examen; men så meget har jeg da læst i mine dage – 
FOLDAL.
It’s true I never passed my examination; but I have read enough law to know that---- 
FOLDAL.
Vizsgáimat ugyan igaz, hogy nem tettem le; de annyit tudok még diákkoromból — 
佛尔达尔
我虽然考律师没及格,然而我的法律知识还够得上知道--- 
BORKMAN
(hurtig).
Umuligt, mener du? 
BORKMAN.
[Quickly.]
It is impossible, you mean? 
BORKMAN.
Hogy lehetetlen, azt érted? 
博克曼
(急忙接嘴)
你是不是说这是做不到的事? 
FOLDAL.
Der er ikke noget præjudikat for sligt. 
FOLDAL.
There is no precedent for such a thing. 
FOLDAL.
Eddig nincs rá példa. 
佛尔达尔
这种事没有先例。 
BORKMAN.
Behøves ikke for undtagelsesmennesker. 
BORKMAN.
Exceptional men are above precedents. 
BORKMAN.
Szükségtelen is, kivételes embereknél. 
博克曼
非常人物用不着先例。 
FOLDAL.
Loven kender ikke den slags hensyn. 
FOLDAL.
The law knows nothing of such distinctions. 
FOLDAL.
A törvény nem ismer ilyen kivételeket. 
佛尔达尔
法律不承认这种区别。 
BORKMAN
(hårdt og afgørende).
Du er ingen digter, Vilhelm. 
BORKMAN.
[Harshly and decisively.]
You are no poet, Vilhelm. 
BORKMAN.
(Kemény elutasitó hangon)
Vilmos, te nem vagy költő. 
博克曼
(粗暴而坚决)
你到底不是诗人,威廉。 
FOLDAL
(folder uvilkårlig hænderne).
Siger du det i fuldt alvor? 
FOLDAL.
[Unconsciously folding his hands.]
Do you say that in sober earnest? 
FOLDAL.
(Önkényte1enül összekulcsolt kezekkel)
Egészen komolyan mondod te ezt? 
佛尔达尔
(不知不觉把两只手一盘)
你这句话是不是当真? 
BORKMAN
(afvisende, uden at svare).
Vi spilder bare vor tid på hinanden. Bedst, at du ikke kommer igen. 
BORKMAN.
[Dismissing the subject, without answering.]
We are only wasting each other’s time. You had better not come here again. 
BORKMAN.
(A kérdést feleletre nem méltatva.)
Mi ketten csak eltékozoljuk egymással az időt. Legokosabb, ha nem is jösz többet. 
博克曼
(抛开本题,不答复他)
咱们徒然浪费彼此的时间,你以后不必再来了。 
FOLDAL.
Vil du altså, at jeg skal gå fra dig? 
FOLDAL.
Then you really want me to leave you? 
FOLDAL.
Hát azt akarod, hogy elmenjek tőled? 
佛尔达尔
这么说,你真要我走吗? 
BORKMAN
(uden at se på ham).
Har ingen brug for dig længer. 
BORKMAN.
[Without looking at him.]
I have no longer any use for you. 
BORKMAN.
(A nélkül, hogy ránézne.)
Nincs többé szükségem rád. 
博克曼
(不瞧他)
我用不着你了。 
FOLDAL
(sagtmodig, tager mappen).
Nej, nej, nej; kan så være, det. 
FOLDAL.
[Softly, taking his portfolio.]
No, no, no; I daresay not. 
FOLDAL.
(Békülékenyen mappáját veszi.)
Nincs, nincs; az lehetséges. 
佛尔达尔
(拿起纸夹子,轻轻地)
嗯,嗯,嗯,大概是吧。 
BORKMAN.
Her har du altså hele tiden løjet for mig. 
BORKMAN.
Here you have been lying to me all the time. 
BORKMAN.
Tehát te nekem ez alatt az egész idő alatt mindig hazudtál. 
博克曼
这半天你一直在对我撒谎。 
FOLDAL
(ryster på hodet).
Aldrig løjet, John Gabriel. 
FOLDAL.
[Shaking his head.]
Never lying, John Gabriel. 
FOLDAL.
(Fejét rázza.)
Sohasem hazudtam, John Gabriel. 
佛尔达尔
(摇头)
我没撒谎,约翰·盖勃吕尔。 
BORKMAN.
Har du ikke siddet her og løjet håb og tro og tillid ind i mig? 
BORKMAN.
Have you not sat here feeding me with hope, and trust, and confidence--that was all a lie? 
BORKMAN.
Nem hazudtál belém folytonosan hitet, bizalmat és önérzetet? 
博克曼
你一直说些希望、信任、自信这一类字眼给我灌米汤-- 岂不是满嘴撒谎吗? 
FOLDAL.
Det var ikke løgn, så længe du trode på mit kald. Så længe du trode på mig, så længe trode jeg på dig. 
FOLDAL.
It wasn’t a lie so long as you believed in my vocation. So long as you believed in me, I believed in you. 
FOLDAL.
Nem volt hazugság addig, míg te az én hivatottságomban hittél. A mig te hittél bennem, én is hittem te benned. 
佛尔达尔
只要你对我的事业有信心,这些话就不是撒谎。只要你信仰我一天,我也信仰你一天。 
BORKMAN.
Vi har bedraget hinanden gensidig altså. Og kanske bedraget os selv – begge to. 
BORKMAN.
Then we have been all the time deceiving each other. And perhaps deceiving ourselves--both of us. 
BORKMAN.
Mi tehát kölcsönösen csaltuk egymást. És végül megcsaltuk saját magunkat — mind a ketten. 
博克曼
这么说,咱们一直在互相欺骗。并且说不定还是欺骗自己--- 咱们俩。 
FOLDAL.
Men er da ikke det i grunden venskab, John Gabriel? 
FOLDAL.
But isn’t that just the essence of friendship, John Gabriel? 
FOLDAL.
De hát, alapjában véve, nem barátság ez John Gábriel? 
佛尔达尔
难道这不正是友谊的本质吗,约翰·盖勃吕尔? 
BORKMAN
(smiler bittert).
Jo, det, at bedrage, – det er venskab. Det har du ret i. Den erfaring har jeg gjort en gang før. 
BORKMAN.
[Smiling bitterly.]
Yes, you are right there. Friendship means--deception. I have learnt that once before. 
BORKMAN.
(Keserű mosolylyal.)
Hogyne, csalni, — az barátság. Ebben igazad van. Ebben a tapasztalásban már volt egyszer részem. 
博克曼
(苦笑)
不错,你说对了。友谊就是-- 欺骗。我尝过那么一次滋味。 
FOLDAL
(ser hen på ham).
Ikke noget digterkald. Og det kunde du sige mig så hårdhændt. 
FOLDAL.
[Looking at him.]
I have no poetic vocation! And you could actually say it to me so bluntly. 
FOLDAL.
(Föltekint rá.)
Semmi, költői hivatottság tehát. És te ezt ilyen kíméletlenül mondod nekem? 
佛尔达尔
(瞧着他)
我不配当诗人! 你竟这么不客气地当面说我! 
BORKMAN
(blødere i stemmen).
Nå, jeg er jo ikke nogen sagkyndig på det område. 
BORKMAN.
[In a gentler tone.]
Well, you know, I don’t pretend to know much about these matters. 
BORKMAN.
(Valamivel lágyabb hangon.)
Ugyan, hiszen én nem vagyok szakavatott azon a téren. 
博克曼
(口气温和了些)
嗯,你知道,这些事我不很内行。 
FOLDAL.
Kanske mere end du selv véd. 
FOLDAL.
Perhaps you know more than you think. 
FOLDAL.
Talán inkább, mint magad is képzeled. 
佛尔达尔
也许你不像自己说的那么外行。 
BORKMAN.
Jeg? 
BORKMAN.
I? 
BORKMAN.
Én? 
博克曼
我? 
FOLDAL
(sagte).
Ja, du. For jeg har selv havt mine tvil – en gang imellem, skal du vide. Den grufulde tvil – at jeg har forkvaklet livet for en indbildnings skyld. 
FOLDAL.
[Softly.]
Yes, you. For I myself have had my doubts, now and then, I may tell you. The horrible doubt that I may have bungled my life for the sake of a delusion. 
FOLDAL.
(Halkan.)
Igen, te. Ugyanis engem magamat is kínozott a kétség, tudod, időről-időre — hogy nem vesztegettem-é el az életemet egy képzelődés miatt. 
佛尔达尔
(低声)
不错,是你。老实告诉你,有时候我自己心里也没有把握。我非常怀疑,也许为了一个幻想,我槽蹋了自己的一生。 
BORKMAN.
Har du selv tvil, da står du på faldende fødder. 
BORKMAN.
If you have no faith in yourself, you are on the downward path indeed. 
BORKMAN.
De ha te magad kételkedel magadban, akkor gyönge lábon állasz. 
博克曼
如果你对自己没有信心,那么,你就真是在走下坡路了。 
FOLDAL.
Derfor var det så trøsterigt for mig at komme her og støtte mig op til dig, som troede. (tager sin hat.) – Men nu er du som en fremmed for mig. 
FOLDAL.
That was why I found such comfort in coming here to lean upon your faith in me. [Taking his hat.] But now you have become a stranger to me. 
FOLDAL.
Azért találtam akkora vigasztalást abban, hogy idejöjjek és terád támaszkodjam, a kiben ez a hit meg volt. (Fogja a kalapját.) De most olyan vagy rám nézve mint egy idegen. 
佛尔达尔
所以我在你这儿从你对我的信心里得到了极大的安慰。(拿起帽子)可是现在你对我变成不相干的人了。 
BORKMAN.
Du også for mig. 
BORKMAN.
And you to me. 
BORKMAN.
Te is nekem. 
博克曼
你对我也是如此。 
FOLDAL.
Godnat, John Gabriel. 
FOLDAL.
Good night, John Gabriel. 
FOLDAL.
Jó' jszakát John Gábriel. 
佛尔达尔
再见,约翰·盖勃吕尔。 
BORKMAN.
Godnat, Vilhelm.
(Foldal går ud til venstre.)
(Borkman står en stund og stirrer mod den lukkede dør; gør en bevægelse, som om han vilde kalde Foldal tilbage, men betænker sig og begynder at gå op og ned ad gulvet med hænderne på ryggen. Derpå standser han ved sofabordet og slukker lampen. Det bliver halvmørkt i salen.)
(Lidt efter banker det på tapetdøren til venstre i baggrunden.) 
BORKMAN.
Good night, Vilhelm.
[Foldal goes out to the left.]
[BORKMAN stands for a moment gazing at the closed door; makes a movement as though to call FOLDAL back, but changes his mind, and begins to pace the floor with his hands behind his back. Then he stops at the table beside the sofa and puts out the lamp. The room becomes half dark. After a short pause, there comes a knock at the tapestry door.] 
BORKMAN.
Jó' jszakát Vilmos.
(Foldal balra el.)
Borkman egy ideig áll s az ajtóra mered, mely az alatt becsukódott, egyet mozdul, mintha Foldalt vissza akarná hívni, de meggondolja és járkálni kezd, két kezét a hátán összefogva. Azután megáll a dívány előtti asztalnál és eloltja a lámpát. A teremben félhomály lesz.)
(Egy idő múlva, hátul a kis tapéta-ajtón kopognak.) 
博克曼
再见,威廉。
(佛尔达从左下。)
(博克曼站着对那关上的门呆望了会儿,作个姿势好像要把佛尔达尔叫回来,可是又改变主意,背着两手在屋里踱来踱去。随后,在沙发旁的桌子前站住,把灯熄灭。屋子变成半黑。过了片刻,壁衣门上有人敲了一下。) 
BORKMAN
(ved bordet, farer sammen, vender sig og spørger højlydt).
Hvem er det, som banker?
(Intet svar; det banker igen.) 
BORKMAN.
[At the table, starts, turns, and asks in a loud voice:]
Who is that knocking?
[No answer, another knock.] 
BORKMAN.
(Ki az asztalnál áll, megrázkodik, megfordul és hangosan kérdi.)
Ki kopog?
(Semmi felelet; ismét kopogás.)  
博克曼
(在桌旁,吃了一惊,转过身去,高声地)
谁在敲门?
(没人答话,又敲了一下。) 
BORKMAN
(bliver stående).
Hvem er det? Kom ind!
(Ella Rentheim, med et tændt lys i hånden, kommer tilsyne i døren. Hun er klædt i sin sorte dragt, som før, med kåben kastet løst over skuldrene.) 
BORKMAN.
[Without moving.]
Who is it? Come in!
[ELLA RENTHEIM, with a lighted candle in her hand, appears in the doorway. She wears her black dress, as before, with her cloak thrown loosely round her shoulders.] 
BORKMAN.
(Megáll.)
Ki van ott? Szabad!
(Rentheim Ella megjelenik az ajtóban, égő gyertyával a kezében. Ugyanaz a fekete bársony ruha van rajta, mint előbb, köpenye vállára vetve.)  
博克曼
(身子不动)
谁? 进来!
(艾勒·瑞替姆手里拿着一支点着的蜡烛在门口出现。她还是穿着那件黑丝绒衣服,外氅松松地披在肩膀上。) 
BORKMAN
(stirrer på hende).
Hvem er De? Hvad vil De mig! 
BORKMAN.
[Staring at her.]
Who are you? What do you want with me? 
BORKMAN.
(Rámered a szeme.)
Kicsoda ön? Mit akar ön tőlem? 
博克曼
(瞪眼瞧她)你是谁? 找我干什么? 
ELLA RENTHEIM
(lukker døren efter sig og kommer nærmere).
Det er mig, Borkman.
(hun sætter lyset fra sig på pianoet og bliver stående der.) 
ELLA RENTHEIM.
[Closes the door and advances.]
It is I, Borkman.
[She puts down the candle on the piano and remains standing beside it.] 
ELLA.
(Az ajtót beteszi maga mögött és közelebb jön.)
Én vagyok, Borkman.
(A gyertyát a zongorára teszi és ott marad állva.)  
艾勒·瑞替姆
(关上门,走上前来)
是我,博克曼。
(她把蜡烛搁在钢琴上,在琴旁站住。) 
BORKMAN
(står som lynslagen, stirrer ufravendt på hende og hvisker halvhøjt).
Er det – er det Ella? Er det Ella Rentheim? 
BORKMAN.
[Stands as though thunderstruck, stares fixedly at her, and says in a half-whisper.]
Is it--is it Ella? Is it Ella Rentheim? 
BORKMAN.
(Mintha villám érte volna, olyan mereven áll, idegenül nézi és félhangon suttogja.)
Ez — Ella ez? Rentheim Ella ez? 
博克曼
(大吃一惊,对她仔细打量,低声自语)
你是-- 艾勒吗? 你是艾勒·瑞替姆吗? 
ELLA RENTHEIM.
Ja. – Det er „din“ Ella, – som du kaldte mig før i tiden. Engang. For de mange – mange år siden. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, it’s “your” Ella, as you used to call me in the old days; many, many years ago. 
ELLA.
Igen. — A „te Ellád" a hogy régi időben neveztél. Akkor. Sok-sok esztendővel ezelőtt. 
艾勒·瑞替姆
是,正是“你的”艾勒,许多年前你就是这么叫我的。 
BORKMAN
(som før).
Ja, det er dig, Ella, – jeg ser det nu. 
BORKMAN.
[As before.]
Yes, it is you Ella, I can see you now. 
BORKMAN.
(Mint fönn.)
Igen, te Ella vagy, — most látom. 
博克曼
(还是那样子)
对了,你是艾勒,现在我看出来了。 
ELLA RENTHEIM.
Kan du kende mig igen? 
ELLA RENTHEIM.
Can you recognise me? 
ELLA.
Rám ismersz megint? 
艾勒·瑞替姆
你还认识我吗? 
BORKMAN.
Ja, nu begynder jeg at – 
BORKMAN.
Yes, now I begin to---- 
BORKMAN.
Csakugyan, kezdelek már ismerni — 
博克曼
认识,现在我渐渐地-- 
ELLA RENTHEIM.
Årene har taget hårdt og høstligt på mig, Borkman. Synes du ikke det? 
ELLA RENTHEIM.
The years have told on me, and brought winter with them, Borkman. Do you not think so? 
ELLA.
Az évek keményen, kíméletlenül bántak el velem Borkmann. Nem így látod te is? 
艾勒·瑞替姆
年岁不饶人,我已经老了,博克曼。你说是不是? 
BORKMAN
(tvungent).
Du er ble’t noget forandret. Sådan i første øjeblik – 
BORKMAN.
[In a forced voice.]
You are a good deal changed--just at first glance. 
BORKMAN.
(Megerőltetésébe kerül a beszéd.)
Megváltoztál némileg. Úgy első tekintetre. 
博克曼
(不自然的声音)
你大改样子了--- 在乍一看的时候。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg har ikke de mørke krøllerne nedover nakken nu. De, som du engang holdt så af at sno om dine fingre. 
ELLA RENTHEIM.
There are no dark curls on my neck now--the curls you once loved to twist round your fingers. 
ELLA. Nincsenek már meg vállaimra hulló barna fürteim. Azok a fürtök, miket egykor úgy szerettél az ujjaidra csavargatni. 
艾勒·瑞替姆
现在我脖子上没有一圈儿一圈儿的黑头发了--- 从前你爱把它们绕在手指头上。 
BORKMAN
(hurtig).
Rigtig! Nu ser jeg det, Ella. Du har forandret frisuren. 
BORKMAN.
[Quickly.]
True! I can see now, Ella, you have done your hair differently. 
BORKMAN.
(Hirtelen.)
Csakugyan, most látom Ella, megváltoztattad a hajviseletedet. 
博克曼
(急忙接嘴)
对! 现在我看出来了,艾勒,你的头发跟从前梳的不一样了。 
ELLA RENTHEIM
(med et trist smil).
Akkurat. Det er frisuren, som gør det. 
ELLA RENTHEIM.
[With a sad smile.]
Precisely; it is the way I do my hair that makes the difference. 
ELLA.
(Fájó mosolylyal.)
Ezt eltaláltad, a hajviselet teszi. 
艾勒·瑞替姆
(凄然一笑)
一点儿都不错,不同的地方就在头发式样上。 
BORKMAN
(afledende).
Jeg vidste ellers ikke af, at du var her på disse kanter af landet. 
BORKMAN.
[Changing the subject.]
I had no idea that you were in this part of the world. 
BORKMAN.
(Elterelve.)
Különben — nem tudtam, hogy te ezen a vidéken vagy. 
博克曼
(换题目)
我没想到你住在本地。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg er også så nylig kommen. 
ELLA RENTHEIM.
I have only just arrived. 
ELLA.
Csak éppen most érkeztem ide. 
艾勒·瑞替姆
我不过是刚来。 
BORKMAN.
Hvorfor er du rejst hidover, – nu, ved vintertid? 
BORKMAN.
Why have you come all this way now, in winter? 
BORKMAN.
Mért utaztál ide, — most télidején? — 
博克曼
你为什么老远地上这儿来,又是在冬天? 
ELLA RENTHEIM.
Det skal du få høre. 
ELLA RENTHEIM.
That you shall hear. 
ELLA.
Azt majd elmondom. 
艾勒·瑞替姆
回头我告诉你。 
BORKMAN.
Er det noget, du vil mig? 
BORKMAN.
Is it me you have come to see? 
BORKMAN.
Tőlem akarsz valamit? 
博克曼
你是不是来看我? 
ELLA RENTHEIM.
Dig også. Men skal vi tale om det, så må jeg begynde langt tilbage. 
ELLA RENTHEIM.
You among others. But if I am to tell you my errand, I must begin far back. 
ELLA.
Tőled is. Mielőtt azonban arról beszélnénk, messziről kell kezdenem. 
艾勒·瑞替姆
你是其中的一个。不过,如果我要告诉你我是为什么来的,我就得从头说起。 
BORKMAN.
Du er visst træt. 
BORKMAN.
You look tired. 
BORKMAN.
Te bizonyosan fáradt vagy. 
博克曼
看你的样子很累。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg er træt. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, I am tired. 
ELLA.
Igen, fáradt vagyok. 
艾勒·瑞替姆
不错,我是累了。 
BORKMAN.
Vil du ikke sætte dig? Der, – i sofaen. 
BORKMAN.
Won’t you sit down? There on the sofa. 
BORKMAN.
Nem akarsz leülni? Oda — a divánra. 
博克曼
你坐下好不好? 坐在那边沙发上。 
ELLA RENTHEIM.
Jo tak. Jeg trænger til at sidde.
(hun går over til højre og sætter sig i det forreste sofahjørne. Borkman står ved bordet med hænderne på ryggen og ser på hende. Kort taushed.) 
ELLA RENTHEIM.
Yes, thank you; I need rest.
[She crosses to the right and seats herself in the furthest forward corner of the sofa. BORKMAN stands beside the table with his hands behind his back looking at her. A short silence.] 
ELLA.
Köszönöm. Már csak le kell ülnöm.
(Jobbra megy és a diván sarkába leül. Borkman az asztalnál áll, kezei a hátán és nézi. Rövid szünet.) 
艾勒·瑞替姆
好,谢谢。我是要休息休息。
(她走到右边,在沙发最靠前的角里坐下。博克曼站在桌旁,背着手瞧她。片刻无言。) 
ELLA RENTHEIM.
Det er usigelig længe siden vi to mødtes, ansigt til ansigt, Borkman. 
ELLA RENTHEIM.
It seems an endless time since we two met, Borkman, face to face. 
ELLA.
Szörnyű rég volt, hogy így álltunk egymás előtt szemtől szembe, Borkman. 
艾勒·瑞替姆
博克曼 ,咱们俩好像不知多少年没见面了。 
BORKMAN
(mørk).
Længe, længe siden. Alt det forfærdelige ligger imellem. 
BORKMAN.
[Gloomily.]
It is a long, long time. And terrible things have passed since then. 
BORKMAN.
(Sötéten.)
Régen, régen volt. Mind az a borzalom közötte fekszik. 
博克曼
(伤心)
好久好久了。可怕的事情也经历过不少了。 
ELLA RENTHEIM.
Et helt menneskeliv ligger imellem. Et forspildt menneskeliv. 
ELLA RENTHEIM.
A whole lifetime has passed--a wasted lifetime. 
ELLA.
Egy egész emberélet fekszik közte. Egy elveszett emberélet. 
艾勒·瑞替姆
整整一生过去了--- 一生白糟蹋了。 
BORKMAN
(ser hvasst på hende).
Forspildt! 
BORKMAN.
[Looking keenly at her.]
Wasted! 
BORKMAN.
(Mogorván.)
Elveszett! 
博克曼
(仔细瞧她)
白糟蹋了? 
ELLA RENTHEIM.
Ja, just forspildt. For os begge. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, I say wasted--for both of us. 
ELLA.
Elveszett. Mindkettőnk számára. 
艾勒·瑞替姆
对了,白槽蹋了--- 咱们俩都一样。 
BORKMAN
(i kold forretningstone).
Jeg eragter ikke mit liv som forspildt endnu. 
BORKMAN.
[In a cold business tone.]
I cannot regard my life as wasted yet. 
BORKMAN.
(Hideg, üzleti hangon.)
Én még nem tekintem az életemet elveszettnek. 
博克曼
(冷静而认真的口气)
目前我还不能说我的一生是白糟蹋了。 
ELLA RENTHEIM.
Nå, men mit liv da? 
ELLA RENTHEIM.
And what about mine? 
ELLA.
Nos, jól van, hanem az én életem? 
艾勒·瑞替姆
那么我的呢? 
BORKMAN.
Der har du selv skylden, Ella. 
BORKMAN.
There you have yourself to blame, Ella. 
BORKMAN.
Annak te magad vagy az oka, Ella. 
博克曼
你只能埋怨自己,艾勒。 
ELLA RENTHEIM
(med et ryk).
Og det siger du! 
ELLA RENTHEIM.
[With a start.]
And you can say that? 
ELLA.
(Egy önkénytelen mozdulattal.)
És ezt te mondod! 
艾勒·瑞替姆
(吃了一惊)
你居然会说这句话? 
BORKMAN.
Du kunde så godt ble’t lykkelig uden mig. 
BORKMAN.
You could quite well have been happy without me. 
BORKMAN.
Te nagyon boldogulhattál volna nélkülem. 
博克曼
没有我,你本来也可以很快活。 
ELLA RENTHEIM.
Tror du det? 
ELLA RENTHEIM.
Do you believe that? 
ELLA.
Azt hiszed? 
艾勒·瑞替姆
这是你的真心话吗? 
BORKMAN.
Ifald du bare selv havde villet. 
BORKMAN.
If you had made up your mind to. 
BORKMAN.
Csak te magad is akartad volna. 
博克曼
只要当初你有决心。 
ELLA RENTHEIM
(bittert).
Ja jeg véd jo nok, at der stod en anden parat til at ta’ imod mig – 
ELLA RENTHEIM.
[Bitterly.]
Oh, yes, I know well enough there was some one else ready to marry me. 
ELLA.
(Keserűen.)
Azt igenis tudom, hogy egy másvalaki kész volt elvenni engem ... 
艾勒·瑞替姆
(伤心)
嗯,不错,我知道那时候另外有个人愿意跟我结婚。 
BORKMAN.
Men ham viste du væk – 
BORKMAN.
But you rejected him. 
BORKMAN.
De azt elutasítottad. 
博克曼
可是你不要他。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, jeg gjorde det. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, I did. 
ELLA.
Azt cselekedtem. 
艾勒·瑞替姆
对了,我不要他。 
BORKMAN.
Gang på gang viste du ham væk. År efter år – 
BORKMAN.
Time after time you rejected him. Year after year---- 
BORKMAN.
Egyre-másra elutasítottad. Évről-évre — 
博克曼
你一次一次地拒绝他。一年一年地--- 
ELLA RENTHEIM
(hånligt).
– år efter år viste jeg lykken fra mig, mener du vel? 
ELLA RENTHEIM.
[Scornfully.]
Year after year I rejected happiness, I suppose you think? 
ELLA.
(Gúnyosan.)
Évről-évre utasítottam el magamtól a boldogságot, nemde? 
艾勒·瑞替姆
(鄙夷地)
我一年一年地把幸福推出去,你大概是这意思吧? 
BORKMAN.
Du kunde så godt ble’t lykkelig med ham også. Og da havde jeg været frelst. 
BORKMAN.
You might perfectly well have been happy with him. And then I should have been saved. 
BORKMAN.
Te igen boldog lehettél volna Ö vele is. És én meg lettem volna mentve. 
博克曼
你跟他过日子可以很快活,并且我也可以不遭殃了。 
ELLA RENTHEIM.
Du? – 
ELLA RENTHEIM.
You? 
ELLA.
Te? — 
艾勒·瑞替姆
你? 
BORKMAN.
Ja, da havde du frelst mig, Ella. 
BORKMAN.
Yes, you would have saved me, Ella. 
BORKMAN.
Azzal megmentettél volna, Ella. 
博克曼
对了,艾勒,那么一来,你就可以保全我了。 
ELLA RENTHEIM.
Hvorledes mener du det? 
ELLA RENTHEIM.
How do you mean? 
ELLA.
Hogy érted ezt? 
艾勒·瑞替姆
你这话什么意思? 
BORKMAN.
Han trode, det var mig, som stod bagved dine afvisninger, – dine evige afslag. Og så tog han hævn. For det kunde han så let, – han, som havde alle mine uforbeholdne, tillidsfulde breve i sit værge. Dem gjorde han brug af, – og så var det ude med mig – indtil videre da. Se, alt det er du skyld i, Ella! 
BORKMAN.
He thought I was at the bottom of your obstinacy--of your perpetual refusals. And then he took his revenge. It was so easy for him; he had all my frank, confiding letters in his keeping. He made his own use of them; and then it was all over with me--for the time, that is to say. So you see it is all your doing, Ella! 
BORKMAN.
Ő azt hitte, én állok útjában. Hogy én vagyok az oka örökös elutasittatásának. Es boszút állt. Mert ez oly könnyű volt neki, — neki, a ki valamennyi, minden tartozásnélküli bizalmas levelemet megőrizte! Fölhasználta őket és, - és nekem végem volt, - legalább egyelőre. Látod Ella, hogy mindennek te vagy az oka! 
博克曼
他以为你执意不答应,再三拒绝他,都是我在背后撺掇的。因此他要报复。他要报复很容易,我的机密信件都在他手里。他把那些材料随便摆布了一下,我就垮台了-- 只是暂时垮台,这就是说。你看,这都是你闹出来的,艾勒! 
ELLA RENTHEIM.
Se, se, Borkman, – når det kommer til stykket, så er det kanske mig, som står i skyld og gæld til dig. 
ELLA RENTHEIM.
Oh indeed, Borkman. If we look into the matter, it appears that it is I who owe you reparation. 
ELLA.
No nézze meg az ember Borkman, — talán bizony ugy áll a dolog, hogy én vagyok a te adósod. 
艾勒·瑞替姆
嗯,真的,博克曼。如果咱们仔细想一下,好像我应该对你赔偿损失。 
BORKMAN.
Som man ta’r det. Jeg véd godt alt det, jeg har at takke dig for. Du lod gården her, hele eiendommen, tilslå dig ved auktionen. Stilled huset fuldt til rådighed for mig og for – for din søster. Du tog Erhart til dig, – og sørged for ham i alle måder – 
BORKMAN.
It depends how you look at it. I know quite well all that you have done for us. You bought in this house, and the whole property, at the auction. You placed the house entirely at my disposal--and your sister too. You took charge of Erhart, and cared for him in every way---- 
BORKMAN.
A hogy épen vesszük. Én nagyon jól tudom, mi mindent köszönhetek neked. Te ezt a jószágot itt, az egész birtokot, megvétteted az árverésen. Te az egész házat nekem és - és a nővérednek rendelkezésére bocsátottad. Te magadhoz vetted Erhardot, gondoskodtál róla minden tekintetben. 
博克曼
那也在乎怎么看法。你替我们出的力我都知道。拍卖的时候,你把这所房子以及全部财产都买到了手里。你把这所房子交给我-- 和你姐姐-- 自由处置。你还抚养遏哈特,尽心照管他。 
ELLA RENTHEIM.
– så længe jeg fik lov til det – 
ELLA RENTHEIM.
As long as I was allowed to---- 
ELLA.
A meddig meg volt engedve. 
艾勒·瑞替姆
只要别人许我这样做一天--- 
BORKMAN.
– fik lov af din søster, ja. Jeg har aldrig blandet mig ind i disse huslige spørgsmål. – Som jeg vilde sagt, – jeg véd, hvad du har ofret for mig og for din søster. Men du kunde også gøre det, Ella. Og du skal vel huske på, at der var mig, som satte dig i stand til at kunne det. 
BORKMAN.
By your sister, you mean. I have never mixed myself up in these domestic affairs. As I was saying, I know all the sacrifices you have made for me and for your sister. But you were in a position to do so, Ella; and you must not forget that it was I who placed you in that position. 
BORKMAN.
Azaz a nővéred részéről meg volt engedve. Én ezekbe a házi ügyekbe sohasem avatkoztam bele. — Tehát a mint mondani akartam, én tudom, hogy micsoda áldozatot hoztál nekem és nővérednek. Csakhogy meg is tehetted Ella. És nem szabad elfelejtened, hogy én voltam az, a ki abba a helyzetbe juttattalak, hogy ezt meg is tehesd. 
博克曼
你是指你姐姐说。我从来不过问这些家务事。我刚说过,你在我和你姐姐身上出的那些力我都知道。可是你有那份力量,艾勒。并且你别忘了,给你那份力量的人就是我。 
ELLA RENTHEIM
(oprørt).
Der fejler du storlig, Borkman! Det var mit inderste, varmeste sind og hjerte for Erhart, – og for dig også, – det var det, som drev mig! 
ELLA RENTHEIM.
[Indignantly.]
There you make a great mistake, Borkman! It was the love of my inmost heart for Erhart--and for you too--that made me do it! 
ELLA.
(Fellázadva.)
Rettenetesen csalódol Borkman! A szivem legmélyéből fakadó vonzalom volt Erhard iránt, — és te irántad is, — ez volt, a mi arra inditott, hogy megtegyem. 
艾勒·瑞替姆
(生气)
博克曼,这话你完全说错了! 我肯那么出力是因为我真心爱遏哈特-- 并且也真心爱你。 
BORKMAN
(afbrydende).
Kære, lad os ikke komme ind på følelser og sligt noget. Jeg mener naturligvis, at når du handled, som du gjorde, så var det mig, som gav dig evnen til det. 
BORKMAN.
[Interrupting.]
My dear Ella, do not let us get upon questions of sentiment and that sort of thing. I mean, of course, that if you acted generously, it was I that put it in your power to do so. 
BORKMAN.
(Felbeszakitja beszédét.)
Édes Ella, ne bocsátkozzunk holmi érzelmekbe és efélékbe belé. A mit mondtam, azt természetesen úgy értettem, hogy ha te úgy cselekedtél, hát én voltam az, a ki téged erre képessé tettelek. 
博克曼
(打断她的话)
我的好艾勒,咱们别牵扯感情问题什么的。当然,我的意思是,你能那么慷慨,那是我给你的力量。 
ELLA RENTHEIM
(smiler).
Hm, evnen, evnen – 
ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
H’m! In my power---- 
ELLA.
(Mosolyog.)
Hm, képessé, képessé — 
艾勒·瑞替姆
(微笑)
哼! 你给我的力量! 
BORKMAN
(ildfuldt).
Ja, netop evnen! Da det store, afgørende slag skulde stå, – da jeg ikke kunde spare hverken slægt eller venner, – da jeg måtte gribe – og altså greb til millionerne, som var betroet mig, – da sparte jeg alt det, som dit var, alt, hvad du ejed og havde, – skønt jeg kunde ta’t og lånt det – og brugt det – ligesom alt det øvrige! 
BORKMAN.
[Warmly.]
Yes, put it in your power, I say! On the eve of the great decisive battle--when I could not afford to spare either kith or kin--when I had to grasp at--when I did grasp at the millions that were entrusted to me--then I spared all that was yours, every farthing, although I could have taken it, and made use of it, as I did of all the rest! 
BORKMAN.
(Tüzesen.)
Igenis, éppen hogy képessé! Mikor a nagy, döntő ütközet előtt állottam, — mikor sem rokont, sem barátot nem kímélhettem — mikor a milliókhoz, melyek rám voltak bizva hozzá, kellett nyulnom — és tehát hozzá is nyultam — akkor mindazt megkiméltem, a mi a tied volt, egész vagyonodat, — noha éppen úgy elkölcsönözhettem — és fölhasználhattam volna, - mint a többit mind. 
博克曼
(兴奋)
是啊,我给你的力量! 在那场大决战快要开始的时候--- 那时候亲戚朋友我一概顾不得啦-- 那时候我只能挪用,并且确实挪用了别人托付给我的几百万产业,然而凡是你的产业我一概没动,一个钱也没动。虽然我也可以挪用,像我挪用别人的产业一样! 
ELLA RENTHEIM
(kold og rolig).
Det er sandt og rigtig, Borkman. 
ELLA RENTHEIM.
[Coldly and quietly.]
That is quite true, Borkman. 
ELLA.
(Hidegen, nyugodtan.)
Ez tökéletesen igaz Borkman. 
艾勒·瑞替姆
(冷静地)
这话不假,博克曼。 
BORKMAN.
Det er det. Og derfor, – da de så kom og tog mig, – så fandt de også alt dit urørt i bankens kælder. 
BORKMAN.
Yes it is. And that was why, when they came and took me, they found all your securities untouched in the strong-room of the bank. 
BORKMAN.
Mindenesetre. Azért aztán — mikor jöttek és elvittek — akkor meg is találtak a bankban mindent, a mi a tied volt, érintetlenül. 
博克曼
确是真的。所以他们来抓我的时候,发现你的证券在银行保险库里丝毫没动。 
ELLA RENTHEIM
(ser hen på ham).
Jeg har så tidt tænkt på det, – hvorfor sparte du egentlig alt det, som mit var? Og bare det alene? 
ELLA RENTHEIM.
[Looking at him.]
I have often and often wondered what was your real reason for sparing all my property? That, and that alone. 
ELLA.
(Tekintetét rászegzi.)
Annyiszor gondolkoztam felőle, — miért kímélted te tulajdonképpen meg mindazt, a mi az enyém volt? és csupán csak azt? 
艾勒·瑞替姆
(瞧着他)
我时常纳闷,你保全我那份产业究竟是什么理由? 为什么单单保全我那一份? 
BORKMAN.
Hvorfor? 
BORKMAN.
My reason? 
BORKMAN.
Miért? 
博克曼
我的理由? 
ELLA RENTHEIM.
Ja, hvorfor? Sig mig det. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, your reason. Tell me. 
ELLA.
Igen, miért? Mondd. 
艾勒·瑞替姆
对了,你的理由。告诉我。 
BORKMAN
(hårdt og hånligt).
Du tænker kanske, at det var for at jeg kunde ha’ noget at falde tilbage på – om det skulde gå galt? 
BORKMAN.
[Harshly and scornfully.]
Perhaps you think it was that I might have something to fall back upon, if things went wrong? 
BORKMAN.
(Keményen, gúnyosan.)
Talán azt hiszed, azért tettem, hogy legyen valamire támaszkodnom — ha a dolog ferdén ütne ki? 
博克曼
(态度轻慢、粗暴)
也许你以为我想给自己留个退步,万一事情不妙的话? 
ELLA RENTHEIM.
Å nej, du, – det tænkte du visst ikke på i de dage. 
ELLA RENTHEIM.
Oh no, I am sure you did not think of that in those days. 
ELLA.
Ó nem, — arra te bizonyos, hogy nem gondoltál abban az időben. 
艾勒·瑞替姆
噢,那倒不是,我确知道那时候你想不到这上头。 
BORKMAN.
Aldrig! Jeg var så uryggelig sikker på sejren. 
BORKMAN.
Never! I was so absolutely certain of victory. 
BORKMAN.
Sohasem! Sziklaszilárdan építettem győzelmemre. 
博克曼
绝对想不到! 我拿得稳一定会成功。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, men hvorfor så alligevel –? 
ELLA RENTHEIM.
Well then, why was it that----? 
ELLA.
Igen. de hát akkor miért? 
艾勒·瑞替姆
那么你为什么--- ? 
BORKMAN
(trækker på skuldrene).
Herregud, Ella, – det er ikke så godt at huske bevæggrunde, som er en snes år gamle. Jeg husker bare, at når jeg gik der ensom og tumled i stilhed med alle de store foretagender, som skulde sættes i værk, så syntes jeg, at jeg var tilmode ligesom jeg kunde tænke mig en luftskipper. Gik der i de søvnløse nætter og fyldte en kæmpeballon og skulde til at sejle udover et usikkert, farefuldt verdenshav. 
BORKMAN.
[Shrugging his shoulders.]
Upon my soul, Ella, it is not so easy to remember one’s motives of twenty years ago. I only know that when I used to grapple, silently and alone, with all the great projects I had in my mind, I had something like the feeling of a man who is starting on a balloon voyage. All through my sleepless nights I was inflating my giant balloon, and preparing to soar away into perilous, unknown regions. 
BORKMAN.
(Vállat von.)
Édes Istenem, Ella, — nem olyan könnyű az embernek, húsz esztendős inditó okokról, számot adni magának. Csak arra emlékszem, hogy mikor ott egyedül jártam-keltem, és a csöndességben terveket koholtom mindazokia a nagyvállalatokra miket munkába akartam venni, akkor olyanformán éreztem magamat, mint a hogy elképzeltem, hogy körülbelül egy léghajós érezheti magát. Álmatlan éjszakáimon úgy tetszett, mintha egy óriás léggömböt töltenék meg és kiszállandó volnék egy bizonytalan, veszélylyel teljes világtengerre. 
博克曼
(耸耸肩膀)
说老实话,艾勒,要记住二十年前做事的动机可不容易啊。我只知道,每逢独自静静地盘算我那些大计划的时候,我心里的滋味好像是个正要坐着气球出去旅行的人。夜里睡不着觉的时候,我把气球打足了气,准备飞到危险荒凉、没人知道的地区。 
ELLA RENTHEIM
(smiler).
Du, som aldrig tvilte på sejren? 
ELLA RENTHEIM.
[Smiling.]
You, who never had the least doubt of victory? 
ELLA.
(Mosolyog.)
Te, a ki sohasem kételkedtél a győzelemben? 
艾勒·瑞替姆
(含笑 )
你不是素来抱着必胜之心吗? 
BORKMAN
(utålmodig).
Menneskene er slig, Ella. De både tviler og de tror på den samme ting. (hen for sig.) Og derfor var det vel, at jeg ikke vilde ha’ dig og dit med mig i ballonen. 
BORKMAN.
[Impatiently.]
Men are made so, Ella. They both doubt and believe at the same time. [Looking straight before him.] And I suppose that was why I would not take you and yours with me in the balloon. 
BORKMAN.
(Türelmetlenül.)
Ilyenek az emberek, Ella. Kétkednek és hisznek egy és ugyanazon idöben. (Maga elé.) És annak kellett az okának lenni, a miért téged és azt, ami a tied nem akartam magammal vinni a léghajóba. 
博克曼
(不耐烦)
男人生来就这样,艾勒。他们有信心,同时也怀疑。(眼睛瞧着前面)我不愿意把你和你产业带上气球去,大概就为这理由。 
ELLA RENTHEIM
(i spænding).
Hvorfor, spør’ jeg! Sig, hvorfor! 
ELLA RENTHEIM.
[Eagerly.]
Why, I ask you? Tell me why! 
EIIa.
(Feszülten.)
Miért, azt kérdem. Mondd meg miért?! 
艾勒·瑞替姆
(急切地)
为什么? 我问你。快说! 
BORKMAN
(uden at se på hende).
En ta’r ikke gerne det dyreste med ombord på slig færd. 
BORKMAN.
[Without looking at her.]
One shrinks from risking what one holds dearest on such a voyage. 
BORKMAN.
(A nélkül, hogy ránézne.)
Az ember nem örömest viszi magával hajójába legdrágábbját, az ilyen útra. 
博克曼
(眼睛不瞧她)
一个人在这样冒险旅行的时候,不能不顾惜他最宝贵的东西。 
ELLA RENTHEIM.
Du havde jo det dyreste med ombord. Selve din fremtids liv – 
ELLA RENTHEIM.
You had risked what was dearest to you on that voyage. Your whole future life---- 
ELLA.
De a te hajódban veled volt a legdrágább. Egész jövendő életed — 
艾勒·瑞替姆
在那次旅行的时候,你并没顾惜你最宝贵的东西。你的未来的全部生命-- 
BORKMAN.
Livet er ikke altid det dyreste. 
BORKMAN.
Life is not always what one holds dearest. 
BORKMAN.
Az élet nem mindig a legdrágább. 
博克曼
生命不一定总是最宝贵的东西。 
ELLA RENTHEIM
(åndeløs).
Stod det slig for dig dengang? 
ELLA RENTHEIM.
[Breathlessly.]
Was that how you felt at that time? 
ELLA.
(Lélegzet nélkül.)
Neked akkor ugy tetszett? 
艾勒·瑞替姆
(屏住呼吸)这是你在那时候的想法吗? 
BORKMAN.
Det forekommer mig så. 
BORKMAN.
I fancy it was. 
BORKMAN.
Mintha úgy tetszett volna. 
博克曼
大概是吧。 
ELLA RENTHEIM.
At jeg var det dyreste, du vidste? 
ELLA RENTHEIM.
I was the dearest thing in the world to you? 
ELLA.
Mintha én lettem volna neked a legdrágább? 
艾勒·瑞替姆
那时候我是你世界上最宝贵的东西? 
BORKMAN.
Ja, der svæver mig for noget sligt. 
BORKMAN.
I seem to remember something of the sort. 
BORKMAN.
Olyanformán volt. 
博克曼
我仿佛记得是这样。 
ELLA RENTHEIM.
Og dengang var der dog gået år og dag hen, efter at du havde sveget mig – og giftet dig med – med en anden! 
ELLA RENTHEIM.
And yet years had passed since you had deserted me--and married-- married another! 
ELLA.
Pedig akkor már jó ideje volt, hogy cserben hagytál — és elvettél egy másikat! 
艾勒·瑞替姆
然而多少年前你就把我甩了--- 娶了--- 娶了另外一个人! 
BORKMAN.
Sveget dig, siger du? Du forstår visst meget godt, at det var højere hensyn, – nå ja, andre hensyn da, – som tvang mig. Uden hans bistand kunde jeg ingen vej komme. 
BORKMAN.
Deserted you, you say? You must know very well that it was higher motives--well then, other motives that compelled me. Without his support I could not have done anything. 
BORKMAN.
Téged cserben hagytalak, mondod? Te bizonyosan igen jól érted, hogy magasabb tekintetekből történt, — no igen, hát más tekintetekből, a melyek rákényszeritettek. Az ő támogatása nélkül nem haladhattam előre. 
博克曼
我把你甩了,你说? 你心里一定明白,那时候有更远大的打算--- 有别的打算逼着我那么办。如果没有他的支持,我什么事都做不成。 
ELLA RENTHEIM
(bekæmper sig).
Altså sveget mig af – højere hensyn. 
ELLA RENTHEIM.
[Controlling herself.]
So you deserted me from--higher motives. 
ELLA.
(Magát legyőzve.)
Cserben hagytál tehát magasabb tekintetek miatt. 
艾勒·瑞替姆
(勉强隐忍)
所以你甩掉我,是为了--- 更远大的打算。 
BORKMAN.
Jeg kunde ikke undvære hans hjælp. Og han satte dig som pris for hjælpen. 
BORKMAN.
I could not get on without his help. And he made you the price of helping me. 
BORKMAN.
Nem nélkülözhettem a segítségét. És ő téged követelt a segítsége dijában. 
博克曼
没有他的帮助,我的事业没法进行。他要求我把你作为帮助我的代价。 
ELLA RENTHEIM.
Og du betalte prisen. Fuldt ud. Uden prutning. 
ELLA RENTHEIM.
And you paid the price. Paid it in full--without haggling. 
ELLA.
És te megfizetted az árt. A teljes összeget. Alku nélkül. 
艾勒·瑞替姆
你就付了代价。全数付出,也不还价。 
BORKMAN.
Havde ikke noget valg. Måtte sejre eller falde. 
BORKMAN.
I had no choice. I had to conquer or fall. 
BORKMAN.
Nem maradt választásom. Győznöm kellett, vagy elbuknom. 
博克曼
我没有第二条路。我不成功,就得失败。 
ELLA RENTHEIM
(med bævende stemme, ser på ham).
Kan det være sandt, som du siger, at jeg dengang var dig det dyreste i verden? 
ELLA RENTHEIM.
[In a trembling voice, looking at him.]
Can what you tell me be true--that I was then the dearest thing in the world to you? 
ELLA.
(Remegő hangon, mialatt nézi.)
Dehát aztán igaz az, a mit az imént mondtál, hogy akkor én voltam neked a legdrágábbad a világon. 
艾勒·瑞替姆
(声音发颤,眼睛盯着他)
你说我是你世界上最宝贵的东西--- 这话是不是真的? 
BORKMAN.
Både dengang og siden, – længe, længe bagefter. 
BORKMAN.
Both then and afterwards--long, long, after. 
BORKMAN.
Akkor is, mint később, — még soká, soká azután. 
博克曼
在当时,在后来-- 在后来许多许多年里,都是真的。 
ELLA RENTHEIM.
Og så tusked du mig bort alligevel. Købslog om din kærligheds ret med en anden mand. Solgte min kærlighed for en – for en bankchefspost! 
ELLA RENTHEIM.
But you bartered me away none the less; drove a bargain with another man for your love. Sold my love for a--for a directorship. 
ELLA.
És ennek dacára áruba bocsátottal. Alkudoztál a szerelmed jogáért egy másik emberrel. Eladtad az én szerelmemet egy bankigazgatói állásért! 
艾勒·瑞替姆
可是你仍然把我出卖了,用你的爱情去跟别人做交易。你出卖我对你的爱情,去换一个--- 一个总经理的职位。 
BORKMAN
(mørk og bøjet).
Den tvingende nødvendighed var over mig, Ella. 
BORKMAN.
[Gloomily and bowed down.]
I was driven by inexorable necessity, Ella. 
BORKMAN.
(Sötéten lehorgasztott fejjel.)
A kényszerítő szükség parancsolta, Ella. 
博克曼
(伤心,低头)
我实在是万不得已,艾勒。 
ELLA RENTHEIM
(rejser sig vildt og dirrende fra sofaen).
Forbryder! 
ELLA RENTHEIM.
[Rises from the sofa, quivering with passion.]
Criminal! 
ELLA.
(Fölemelkedik a divánról, vad remegő izgalommal.)
Te gonosztevő! Te! 
艾勒·瑞替姆 (从沙发上站起来,气得发抖)罪人! 
BORKMAN
(farer sammen, men behersker sig).
Det ord har jeg hørt før. 
BORKMAN.
[Starts, but controls himself.]
I have heard that word before. 
BORKMAN.
(Összerázkodik, de erőt vesz magán.)
Ezt a szót már azelőtt is hallottam. 
博克曼
(吃惊,可是隐忍着)
这个字眼我从前听见过。 
ELLA RENTHEIM.
Å, tro aldrig, at jeg sigter til, hvad du kan ha’ forbrudt imod lands lov og ret! Hvad brug du har gjort af alle disse aktiebreve og obligationer – eller hvad det var for noget, – hvad tror du, jeg bryr mig om det! Havde jeg fåt lov at stå dig nær, da alt styrted sammen over dig – 
ELLA RENTHEIM.
Oh, don’t imagine I’m thinking of anything you may have done against the law of the land! The use you made of all those vouchers and securities, or whatever you call them--do you think I care a straw about that! If I could have stood at your side when the crash came---- 
ELLA.
Ó, csak azt ne hidd, hogy arra célzok, a mit, talán a törvény ellen vétettél. Mit gondolsz, mit törődöm én azzal, hogy te mire fordítottad azokat a kötelezvényeket, meg részvényeket, vagy micsodák voltak! Ó bár melletted állhattam volna akkor, mikor minden összeomlott a fejed fölött. 
艾勒·瑞替姆
你不要以为我说的是你那些违犯法律的行为! 你在账单、证券、还有别的事情上头搞的把戏-- 都丝毫不在我心上! 如果乱子发作的时候,我能在你身边的话-- 
BORKMAN
(spændt).
Hvad da, Ella? 
BORKMAN.
[Eagerly.]
What then, Ella? 
BORKMAN.
(Feszült figyelemmel.)
S mi lett volna akkor, Ella? 
博克曼
(急切地)
怎么样,艾勒? 
ELLA RENTHEIM.
Tro mig, jeg skulde båret det så gladelig med dig. Skammen, ødelæggelsen, – alt, alt skulde jeg ha’ hjulpet dig at bære – 
ELLA RENTHEIM.
Trust me, I should have borne it all so gladly along with you. The shame, the ruin--I would have helped you to bear it all--all! 
ELLA.
Hidd el nekem, örömmel viseltem volna veled a szégyent, a megsemmisülést, — mindent, mindent segítettem volna elviselni. — 
艾勒·瑞替姆
我一定会高高兴兴跟你一同担当。那番耻辱,那次破产--- 我都愿意帮你担当--- 全部担当! 
BORKMAN.
Havde du villet det? Kunnet det? 
BORKMAN.
Would you have had the will--the strength? 
BORKMAN.
Te akartad volna? Vagy birtad volna? 
博克曼
你有那种意志,那种魄力吗? 
ELLA RENTHEIM.
Både villet og kunnet det. For dengang kendte jeg jo ikke din store, forfærdelige forbrydelse – 
ELLA RENTHEIM.
Both the will and the strength. For then I did not know of your great, your terrible crime. 
ELLA.
Akartam és bírtam volna. Hiszen akkor még semmit sem tudtam a te nagy, a te szörnyű gonosztettedről. 
艾勒·瑞替姆
意志,魄力,两样都有,因为那时候我还不知道你犯下了弥天大罪。 
BORKMAN.
Hvilken! Hvad sigter du til? 
BORKMAN.
What crime? What are you speaking of? 
BORKMAN.
Melyikről? Mire célozol? 
博克曼
什么罪? 你指什么说? 
ELLA RENTHEIM.
Jeg sigter til den forbrydelse, som der ingen tilgivelse er for. 
ELLA RENTHEIM.
I am speaking of that crime for which there is no forgiveness. 
ELLA.
Arra a bűntettre célozok, a melyre nincs bocsánat. 
艾勒·瑞替姆
我指的是那桩万恶不赦的罪恶。 
BORKMAN
(stirrer på hende).
Du må være fra dig selv. 
BORKMAN.
[Staring at her.]
You must be out of your mind. 
BORKMAN.
(Rámered.)
Te megőrültél. 
博克曼
(瞪眼瞧她)
你一定是疯了。 
ELLA RENTHEIM
(træder nærmere).
Du er en morder! Du har begået den store dødssynd! 
ELLA RENTHEIM.
[Approaching him.]
You are a murderer! You have committed the one mortal sin! 
ELLA.
(Közeledik hozzá.)
Te gyilkos vagy! Te elkövetted a nagy, halálos bűnt! 
艾勒·瑞替姆
(走近)
你是个杀人的凶犯! 你犯了独一无二的大罪! 
BORKMAN
(viger henover mod pianoet).
Raser du, Ella! 
BORKMAN.
[Falling back towards the piano.]
You are raving, Ella! 
BORKMAN.
(Hátrál tele a zongora felé)
Ella, te őrjöngsz! 
博克曼
(向钢琴倒退)
你在说胡话,艾勒! 
ELLA RENTHEIM.
Du har dræbt kærlighedslivet i mig. (nærmere mod ham.) Forstår du, hvad det vil sige? Der tales i bibelen om en gådefuld synd, som der ingen tilgivelse er for. Jeg har aldrig før kunnet begribe, hvad det var for noget. Nu begriber jeg det. Den store nådeløse synd, – det er den synd at myrde kærlighedslivet i et menneske. 
ELLA RENTHEIM.
You have killed the love-life in me. [Still nearer him.] Do you understand what that means? The Bible speaks of a mysterious sin for which there is no forgiveness. I have never understood what it could be; but now I understand. The great, unpardonable sin is to murder the love-life in a human soul. 
ELLA.
Te megölted bennem a szerelmet (Közeledik hozzá)
A biblia egy szörnyű, titokzatos bűnt említ, melyre nincs bocsánat. Sohasem bírtam eddig fölfogni, elképzelni, hogy mi lehet az. Most megértettem. A nagy, megbocsáthatatlan bűnt akkor követjük el, mikor valakiben megöljük a szerelmet. 
艾勒·瑞替姆
你杀害了我心里的恋爱生活。(更走近些)你懂不懂这句话的意思? 《圣经》里说过一桩神秘而不可饶恕的罪恶。我一直不懂那是怎么回事,可是现在我明白了。那桩不可饶恕的大罪就是杀害一个人的恋爱生活。 
BORKMAN.
Og det siger du, jeg har gjort? 
BORKMAN.
And you say I have done that? 
BORKMAN.
És én azt követtem volna el? 
博克曼
你说我犯这桩大罪? 
ELLA RENTHEIM.
Du har gjort det. Jeg har aldrig rigtig vidst, hvad der egentlig var vederfaret mig, før nu ikveld. Det, at du svigted mig og vendte dig til Gunhild istedet, – det tog jeg bare sådan som en almindelig ustadighed fra din side. Og som en følge af hjerteløse kunstgreb fra hendes. Og jeg tror næsten, jeg foragted dig en smule – trods alt. – Men nu ser jeg det! Du sveg den kvinde, du elsked! Mig, mig, mig! Det dyreste, du vidste i verden, det var du rede til at afhænde for vindings skyld. Det er dobbeltmordet, som du har gjort dig skyldig i! Mordet på din egen sjæl og på min! 
ELLA RENTHEIM.
You have done that. I have never rightly understood until this evening what had really happened to me. That you deserted me and turned to Gunhild instead--I took that to be mere common fickleness on your part, and the result of heartless scheming on hers. I almost think I despised you a little, in spite of everything. But now I see it! You deserted the woman you loved! Me, me, me! What you held dearest in the world you were ready to barter away for gain. That is the double murder you have committed! The murder of your own soul and of mine! 
ELLA.
Te azt követted el! Sohasem bírtam egészen jól megérteni, hogy tulajdonképpen mi is történt velem, mig végre ma este kinyílt a szemem. Hogy engem cserben hagyva Gunhildhoz pártoltál, — azt én egyszerűen állhatatlanságnak tekintettem, részedről és szívtelen fondorkodás eredményének az ő részéről. És majdnem azt hiszem, hogy némileg megvetettelek — mindennek dacára. - De most látom! Te azt az asszonyt hagytad cserben, a kit szerettél! Engem, engem, engem ! A mi neked legdrágább volt a világon, azt te kész voltál elcsereberélni, hogy hasznot húzz belőle. Ez az a kettős gyilkosság, a mit te elkövettél! A saját lelkeden és az enyémen! 
艾勒·瑞替姆
是。到了今天晚上,我才确实了解我的真正遭遇。你把我甩掉,去找耿希尔得-- 这件事我从前以为只是你的三心二意-- 像平常男人一样-- 和她的无耻诡计的结果。不管怎么样,那时候我几乎有点瞧不起你。可是现在我看清楚了! 你甩掉了你爱的女人! 那个女人就是我,我,我! 你愿意用你的世界上最宝贵的东西去换取利益。你犯的是双重谋杀罪! 你残害了我的灵魂! 
BORKMAN
(kold og behersket).
Hvor godt jeg kender dit lidenskabelige, utøjlede sind igen, Ella. Det er sagtens så rimeligt for dig at se sagen slig, som du gør. Du er jo kvinde. Og for dig lader det jo altså til, at du ikke véd, ikke la’r gælde nogen anden sag i hele verden. 
BORKMAN.
[With cold self-control.]
How well I recognise your passionate, ungovernable spirit, Ella. No doubt it is natural enough that you should look at the thing in this light. Of course, you are a woman, and therefore it would seem that your own heart is the one thing you know or care about in this world. 
BORKMAN.
(Hideg nyugalommal.)
Mennyire ráismerek megint a te szenvedélyes, fékezhetetlen természetedre, Ella. Előtted olyan természetesnek tetszik ebből a szempontból fogni föl a dolgot. Hiszen te asszony vagy. És ugy látszik, hogy te semmi egyébről nern tudsz, és semmi egyebet nem tartasz szentnek. 
博克曼
(冷静地控制自己)
我很了解你的无法控制的热情,艾勒。你用这种眼光看事情,是不足为奇的。你是女人,所以你当然觉得只有自己的一颗心是世界上你最了解也最关切的东西。 
ELLA RENTHEIM.
Nej, det gør jeg rigtignok ikke. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, yes it is. 
ELLA.
Ebben tökéletesen igazad van. 
艾勒·瑞替姆
不错,不错,正是这样。 
BORKMAN.
Bare din egen hjertesag – 
BORKMAN.
Your own heart is the only thing that exists for you. 
BORKMAN.
Csupán a saját szívügyedet tekinted. 
博克曼
你觉得,你自己的一颗心是唯一存在的东西。 
ELLA RENTHEIM.
Bare den! Bare den! Det har du ret i. 
ELLA RENTHEIM.
The only thing! The only thing! You are right there. 
ELLA.
Csak azt! Csak azt! Ezt eltaláltad. 
艾勒·瑞替姆
唯一的东西! 唯一的东西! 你这话说对了。 
BORKMAN.
Men du får huske på, at jeg er en mand. Som kvinde var du mig det dyreste i verden. Men når endelig så må være, så kan dog en kvinde erstattes af en anden – 
BORKMAN.
But you must remember that I am a man. As a woman, you were the dearest thing in the world to me. But if the worst comes to the worst, one woman can always take the place of another. 
BORKMAN.
De azt nem szabad elfelejtened, hogy én férfi vagyok. Mint nő legdrágább voltál nekem a világon. De ha meg kell lenni, egy nőt végre is pótolhat egy másik — 
博克曼
然而你别忘了,我是男人。把你当作女人看待,你是我世界上最宝贵的东西。可是事情到了没有办法的时候,一个女人总可以代替另外一个。 
ELLA RENTHEIM
(ser på ham med et smil).
Gjorde du den erfaring, da du havde taget Gunhild til hustru? 
ELLA RENTHEIM.
[Looks at him with a smile.]
Was that your experience when you had made Gunhild your wife? 
ELLA.
(Mosolyogva pillant rá.)
Ezt a tapasztalatot tetted, mikor Gunhild a feleséged lett? 
艾勒·瑞替姆
(对他一笑)
这就是你跟耿希尔得结婚的经验吗? 
BORKMAN.
Nej. Men mine opgaver i livet hjalp mig til at bære det også. Alle magtens kilder i dette land vilde jeg gøre mig underdanige. Alt, hvad jord og fjeld og skog og hav rummed af rigdomme – det vilde jeg underlægge mig og skabe herredømme for mig selv og derigennem velvære for de mange, mange tusend andre. 
BORKMAN.
No. But the great aims I had in life helped me to bear even that. I wanted to have at my command all the sources of power in this country. All the wealth that lay hidden in the soil, and the rocks, and the forests, and the sea-- I wanted to gather it all into my hands to make myself master of it all, and so to promote the well-being of many, many thousands. 
BORKMAN.
Nem. Hanem életföladataim segítettek azt is elviselnem. A hatalom valamennyi forrását alattvalómmá akartam tenni. Minden gazdagságot, a mit a talaj, a hegyek, az erdők és a tenger magában rejt, azt mind hatalmamba akartam keríteni és jólétet szerezni általa sok, sok ezer embernek. 
博克曼
不是。然而因为我胸中怀着大志,所以连这事我都能忍受。我想支配全国的资源。蕴藏在土地里、岩石里、森林里和海洋里的一切财富,我都想掌握在自己手里,都归我支配,为千千万万人谋幸福。 
ELLA RENTHEIM
(fortabt i erindringen).
Jeg kender det. Så mangen aften, som vi talte om dine formål – 
ELLA RENTHEIM.
[Lost in recollection.]
I know it. Think of all the evenings we spent in talking over your projects. 
ELLA.
(Emlékeibe feledkezve.)
Tudom. Hány estén át beszélgettünk el a terveidről — 
艾勒·瑞替姆
(回忆,出神)
我知道。你该记得,从前咱们常常整个晚上谈论你那些计划。 
BORKMAN.
Ja, med dig kunde jeg tale, Ella. 
BORKMAN.
Yes, I could talk to you, Ella. 
BORKMAN.
Igen — teveled tudtam beszélni, Ella. 
博克曼
对了,我可以跟你谈,艾勒。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg spøgte med dine planer og spurgte, om du vilde vække alle guldets slumrende ånder. 
ELLA RENTHEIM.
I jested with your plans, and asked whether you wanted to awaken all the sleeping spirits of the mine. 
ELLA.
Ingerkedtem veled, azt kérdeztem, vajjon az aranynak valamennyi alvó szellemét föl akarod-e ébreszteni. 
艾勒·瑞替姆
我还取笑你的计划,并且问你是不是打算把在矿山里睡觉的一切精怪全都唤醒。 
BORKMAN
(nikker).
Jeg kan huske det udtryk. (langsomt.) Alle guldets slumrende ånder. 
BORKMAN.
[Nodding.]
I remember that phrase. [Slowly.] All the sleeping spirits of the mine. 
BORKMAN.
(Bólint.)
Emlékszem a kifejezésre. (Lassan.) Az aranynak alvó szellemeit. 
博克曼
(点头)
我记得那句话。(慢慢地)在矿山里睡觉的一切精怪。 
ELLA RENTHEIM.
Men du tog det ikke for spøg. Du sa’: ja, ja, Ella, det er netop det, jeg vil. 
ELLA RENTHEIM.
But you did not take it as a jest. You said: “Yes, yes, Ella, that is just what I want to do.” 
ELLA.
De te nem vetted tréfára. Azt mondtad: úgy van Ella, ez az a mit akarok. 
艾勒·瑞替姆
然而你并不把它当笑话。你说:“对,对,艾勒,这正是我的心愿。” 
BORKMAN.
Det var det også. Når jeg bare først kunde få foden i stigebøjlen –. Og det afhang dengang af den ene mand. Han kunde og han vilde skaffe mig den ledende stilling i banken, – ifald jeg på min side – 
BORKMAN.
And so it was. If only I could get my foot in the stirrup---- And that depended on that one man. He could and would secure me the control of the bank--if I on my side---- 
BORKMAN.
És az is volt. Csak egyszer a lábamat a kengyelbe vethettem volna. És ez akkor attól az egy embertől függött. Ö megtudta, és megakarta nekem a bank vezetését szerezni, — ha én viszont — 
博克曼
正是如此。只要我的脚能踩上马镫---。这事的成败关键全在那一个人身上。他不但能够,并且愿意把银行职权全部替我弄到手--- 只要我--- 
ELLA RENTHEIM.
Rigtig, ja! Ifald du på din side gav afkald på den kvinde, du havde kær, – og som havde dig så usigelig kær igen. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, just so! If you on your side would renounce the woman you loved--and who loved you beyond words in return. 
ELLA.
Csakugyan! Ha te viszont lemondasz a nőről, a kit szerettél, — és a ki téged olyan kimondhatatlanul szeretett. 
艾勒·瑞替姆
对,一点都不错! 只要你肯舍弃一个你最心爱并且也非常爱你的女人。 
BORKMAN.
Jeg kendte hans fortærende lidenskab for dig. Vidste, at han aldrig på noget andet vilkår – 
BORKMAN.
I knew his consuming passion for you. I knew that on no other condition would he---- 
BORKMAN.
Ismertem irántad való emésztő szenvedélyét. Tudtam, hogy különben semmi szín alatt — 
博克曼
我知道他对你的火炽的热情。我知道没有别的条件能使他--- 
ELLA RENTHEIM.
Og så slog du til. 
ELLA RENTHEIM.
And so you struck the bargain. 
ELLA.
És te kiegyeztél. 
艾勒·瑞替姆
因此你就跟他做了交易。 
BORKMAN
(heftig).
Ja, jeg gjorde det, Ella! For magtlysten var så ubetvingelig i mig, ser du! Og så slog jeg til. Måtte slå til. Og han hjalp mig op halvvejs imod de dragende højder, hvor jeg vilde hen. Og jeg steg og steg. År for år steg jeg – 
BORKMAN.
[Vehemently.]
Yes, I did, Ella! For the love of power is uncontrollable in me, you see! So I struck the bargain; I had to. And he helped me half-way up towards the beckoning heights that I was bent on reaching. And I mounted and mounted; year by year I mounted---- 
BORKMAN.
(Hevesen)
Megtettem Ella! Mert lásd, a hatalomvágy fékezhetetlen volt bennem! És kiegyeztem. Ki kellett egyeznem. És ő fölsegitett, feleutján, föl a csábító magaslatra a hová vonzódtam. És én emelkedtem folyton. Évről-évre emelkedtem. 
博克曼
(激动)
对,我做了交易,艾勒! 我无法遏制爱权力的欲望,你要知道。所以我就跟他做了交易,我不得不如此。他帮助我朝着我一心向往、对我招手的高山走了一半。我越走越高,一年一年越走越高。 
ELLA RENTHEIM.
Og jeg var som udslettet af dit liv. 
ELLA RENTHEIM.
And I was as though wiped out of your life. 
ELLA.
És én, mintha ki lettem volna törölve az életedből. 
艾勒·瑞替姆
我这人就好像从你的生命里抹掉了一样。 
BORKMAN.
Og endda så styrted han mig i afgrunden igen. For din skyld, Ella. 
BORKMAN.
And after all he hurled me into the abyss again. On account of you, Ella. 
BORKMAN.
És mégis, miattad taszított vissza a mélységbe, Ella. 
博克曼
然而后来他还是把我推进了无低洞。这都是为了你,艾勒。 
ELLA RENTHEIM
(efter en kort, tankefuld taushed).
Borkman, – synes du ikke, at der ligesom har hvilet forbandelse over hele vort forhold? 
ELLA RENTHEIM.
[After a short thoughtful silence.]
Borkman, does it not seem to you as if there had been a sort of curse on our whole relation? 
ELLA.
(rövid, gondtelt szünet után)
Borkman, — nem tetszik neked is úgy, mintha a mi egész viszonyunkra egy átok súlyosodott volna? 
艾勒·瑞替姆
(静静地想了一想)
博克曼,你是不是觉得,咱们的一段缘分好像始终摆不脱灾殃? 
BORKMAN
(ser på hende).
Forbandelse? 
BORKMAN.
[Looking at her.]
A curse? 
BORKMAN.
(rápillant.)
Átok? 
博克曼
(瞧她)
灾殃? 
ELLA RENTHEIM.
Ja. Synes du ikke det? 
ELLA RENTHEIM.
Yes. Don’t you think so? 
ELLA.
Igen, nem érzed ezt te is? 
艾勒·瑞替姆
你说是不是灾殃? 
BORKMAN
(urolig).
Jo. Men hvorfor egentlig –? (udbrydende.) Å, Ella, – jeg véd snart ikke længer, hvem der har ret, – enten jeg eller du! 
BORKMAN.
[Uneasily.]
Yes. But why is it? [With an outburst.] Oh Ella, I begin to wonder which is in the right--you or I! 
BORKMAN.
(nyugtalanul)
De igen. Hanem, tulajdonképpen miért? (Kitörve.)
Ah Ella, — már alig tudom melyikünknek van igaza, nekem-é, vagy neked? 
博克曼
(不安)
是。然而不知为什么?(一阵激动)啊,艾勒,我有点拿不稳了,不知究竟是你对,还是我对! 
ELLA RENTHEIM.
Du er den, som har forsyndet dig. Du fik al menneskeglæde til at dø i mig. 
ELLA RENTHEIM.
It is you who have sinned. You have done to death all the gladness of my life in me. 
ELLA.
Te vagy az, a ki vétkezett. Te minden földi boldogságot megöltél bennem. 
艾勒·瑞替姆
造孽的是你,你把我的生趣毁灭了。 
BORKMAN
(angst).
Sig da ikke det, Ella! 
BORKMAN.
[Anxiously.]
Do not say that, Ella! 
BORKMAN.
(rebegve.)
Csak ezt ne mondd, Ella! 
博克曼
(着急)
别说这话,艾勒! 
ELLA RENTHEIM.
Al kvindelig menneskeglæde idetmindste. Fra den tid, da dit billede begyndte at slukne i mig, har jeg levet mit liv som under en solformørkelse. I alle disse år er det ble’t mig mere og mere imod, – rent umuligt tilslut, at elske nogen levende skabning. Ikke mennesker, ikke dyr eller planter. Bare denne eneste ene – 
ELLA RENTHEIM.
All a woman’s gladness at any rate. From the day when your image began to dwindle in my mind, I have lived my life as though under an eclipse. During all these years it has grown harder and harder for me--and at last utterly impossible--to love any living creature. Human beings, animals, plants: I shrank from all--from all but one---- 
ELLA.
Legalább minden nöi érzést. Attól az időtől fogva, hogy képed kezdett halványulni lelkemben, úgy éltem le az életemet, mint egy napfogyatkozás alatt. Ezek alatt az évek alatt nekem egyre tűrhetlenebb, — végre teljes lehetetlenség lett élő lényt szeretnem. Sem embert, sem állatot vagy növényt. Csak azt az egyet, azt az egyetlent. 
艾勒·瑞替姆
总之,你毁灭了一个女人的全部生趣。自从你的形象在我心里逐渐模糊以后,我就好像在黑影子底下过日子。这些年来,要我爱一件活的东西,越来越不容易了--- 最后,简直做不到了。无论是人、是动物、是植物,我都怕接近--- 除了一个人之外--- 
BORKMAN.
Hvilken eneste ene –? 
BORKMAN.
What one? 
BORKMAN.
Micsoda egyetlent? 
博克曼
哪一个? 
ELLA RENTHEIM.
Erhart, naturligvis. 
ELLA RENTHEIM.
Erhart, of course. 
ELLA.
Erhardot természetesen. 
艾勒·瑞替姆
当然是遏哈特喽。 
BORKMAN.
Erhart –? 
BORKMAN.
Erhart? 
BORKMAN.
Erhard — ? 
博克曼
遏哈特? 
ELLA RENTHEIM.
Erhart, – din, din søn, Borkman. 
ELLA RENTHEIM.
Erhart--your son, Borkman. 
ELLA.
Erhardot, — a te, a te fiadat Borkman. 
艾勒·瑞替姆
正是遏哈特--- 你的儿子,博克曼。 
BORKMAN.
Har han altså virkelig ligget dig så varmt på hjerte? 
BORKMAN.
Has he really been so close to your heart? 
BORKMAN.
Csakugyan annyira a szivedhez nőtt? 
博克曼
你当真这么爱他吗? 
ELLA RENTHEIM.
Hvorfor tror du ellers, jeg tog ham til mig? Og beholdt ham, så længe jeg bare kunde? Hvorfor? 
ELLA RENTHEIM.
Why else should I have taken him to me, and kept him as long as ever I could? Why? 
ELLA.
Hát különben mit gondolsz, miért vettem volna magamhoz? Miért tartottam volna magamnál addig, a míg csak bírtam? Miért? 
艾勒·瑞替姆
否则我为什么要把他带在身边,能不撒手总不撒手呢? 我为的是什么? 
BORKMAN.
Jeg tænkte, det var af barmhjertighed. Ligesom alt det øvrige. 
BORKMAN.
I thought it was out of pity, like all the rest that you did. 
BORKMAN.
Én azt gondoltam, könyörületességből tetted. Mint a többit mind. 
博克曼
我以为你是看他可怜,像你可怜别人一样。 
ELLA RENTHEIM
(i stærkt indre oprør).
Barmhjertighed, siger du! Haha! Jeg har aldrig kendt noget til barmhjertighed – siden du sveg mig. Jeg kunde det ligefrem ikke. Kom der et fattigt, forsultent barn ind i mit køkken og frøs og græd og bad om lidt mad, så lod jeg kokkepigen besørge det. Følte aldrig nogen trang til at ta’ barnet ind til mig selv, varme det ved min egen ovn, glæde mig ved at sidde og se på, at det fik spise sig mæt. Og jeg havde da aldrig været slig i min ungdom; det mindes jeg så grant! Det er dig, som har gjort det ørkentomt og ørkengoldt indeni mig – og udenom også! 
ELLA RENTHEIM.
[In strong inward emotion.]
Pity! Ha, ha! I have never known pity, since you deserted me. I was incapable of feeling it. If a poor starved child came into my kitchen, shivering, and crying, and begging for a morsel of food, I let the servants look to it. I never felt any desire to take the child to myself, to warm it at my own hearth, to have the pleasure of seeing it eat and be satisfied. And yet I was not like that when I was young; that I remember clearly! It is you that have created an empty, barren desert within me--and without me too! 
ELLA.
(heves, belső felindulással.)
Könyörületességből mondod?! Haha! Én nem ismertem könyörületet, mióta te elhagytál. Egyszerűen, nem voltam rá képes. Ha bejött egy nyomorult, kiéhezett gyermek — a konyhámba, a ki fázott, a ki sírt és enni kért, rábíztam a szakácsnéra, hogy az gondoskodjék rúla. Sohasem éreztem annak a szükségét, hogy azt a gyermeket bevigyem magamhoz, hogy fölmelengessem a saját kályhámnál, hogy gyönyörködjem abban a látványban, a mint ott ül és jóllakik. Pedig fiatal koromban nem voltam ilyen ; erre oly tisztán emlékszem! Te vagy az, a ki ezt a sivárságot ezt a kietlen űrt okoztad bennem és kívülem is! 
艾勒·瑞替姆
(内心激烈震动)
可怜! 哈哈! 自从你把我甩掉以后,我不知道什么叫可怜! 我不会可怜别人。如果有个挨饿的苦孩子走进我的厨房,身上打颤,嘴里哭喊,向我讨点东西吃,我会让用人去照料。我决不想把孩子带在自己身边,叫他在我的火炉旁边取暖,瞧他吃东西,并且吃得饱饱的。然而我年轻时候却并不这样,我记得清清楚楚! 你在我心里--- 并且在我周围--- 铺设了一片空旷荒凉的沙漠! 
BORKMAN.
Bare ikke for Erhart. 
BORKMAN.
Except only for Erhart. 
BORKMAN.
Csak Erhard iránt nem. 
博克曼
遏哈特是例外? 
ELLA RENTHEIM.
Nej. Ikke for din søn. Men ellers for alt, alt, hvad som levende rører sig. Du har bedraget mig for en mors glæde og lykke i livet. Og for en mors sorger og tårer også. Og det turde kanske være det dyreste tab for mig, du. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, except for your son. But I am hardened to every other living thing. You have cheated me of a mother’s joy and happiness in life--and of a mother’s sorrows and tears as well. And perhaps that is the heaviest part of the loss to me. 
ELLA.
Nem. A te fiad iránt nem. De ő rajta kivül minden iránt, a mi él és létezik. Te az anya örömétől és boldogságától raboltad meg az életemet. És a gondjaitól és könyeitől is. És végre is ez volt rám nézve a legsúlyosabb veszteség. 
艾勒·瑞替姆
对了,你儿子是例外。然而对于一切别的活东西我的心肠都变硬了。我被你骗掉了做母亲的快乐和做人的乐趣--- 以及做母亲的悲哀和眼泪。这也许是我最大的损失。 
BORKMAN.
Siger du det, Ella? 
BORKMAN.
Do you say that, Ella? 
BORKMAN.
Azt hiszed Ella? 
博克曼
你为什么说这话,艾勒? 
ELLA RENTHEIM.
Hvem véd? Det var kanske en mors sorger og tårer, som havde tjent mig bedst. (i stærkere bevægelse.) Men jeg kunde ikke slå mig til tåls med tabet dengang! Og derfor så tog jeg Erhart til mig. Vandt ham helt. Vandt hele hans varme, tillidsfulde barnehjerte for mig, – indtil –. Åh! 
ELLA RENTHEIM.
Who knows? It may be that a mother’s sorrows and tears were what I needed most. [With still deeper emotion.] But at that time I could not resign myself to my loss; and that was why I took Erhart to me. I won him entirely. Won his whole, warm, trustful childish heart--until---- Oh! 
ELLA.
Ki tudja? Egy anya gondjai és könyei talán megmentettek volna. (Fokozódó felindulással.)
De akkor nem bírtam abba a veszteségbe belenyugodni! Azért vettem magámhoz Erhardot. Megnyertem az ő meleg, bizalommal teli gyermek szivét, — egészen addig a napig — ó! 
艾勒·瑞替姆
谁知道? 也许做母亲的悲哀和眼泪是我最需要的东西。(越发伤心)然而那时候我不甘心受损失,所以我就把遏哈特带在身边。他全心全意地爱我,他的热烈天真的童心整个儿都在我身上--- 一直到--- 
BORKMAN.
Indtil hvad? 
BORKMAN.
Until what? 
BORKMAN.
Meddig? 
博克曼
一直到什么时候? 
ELLA RENTHEIM.
Indtil hans mor, – hans kødelige mor, mener jeg, tog ham fra mig igen. 
ELLA RENTHEIM.
Until his mother--his mother in the flesh, I mean--took him from me again. 
ELLA.
A míg az anyja, — a szülő anyja, vissza nem vette tőlem. 
艾勒·瑞替姆
一直到他的母亲--- 他的生身母亲--- 从我手里把他要回去的时候为止。 
BORKMAN.
Han måtte vel fra dig igen. Her ind til byen. 
BORKMAN.
He had to leave you in any case; he had to come to town. 
BORKMAN.
El kellett tőled jönnie. Ide, a városba. 
博克曼
反正他总得离开你,他不能不进城。 
ELLA RENTHEIM
(vrider hænderne).
Ja, men jeg bærer ikke forladtheden, du! Ikke tomheden! Ikke tabet af din søns hjerte! 
ELLA RENTHEIM.
[Wringing her hands.]
Yes, but I cannot bear the solitude-- the emptiness! I cannot bear the loss of your son’s heart! 
ELLA.
(kezeit tördeli.)
Igen, de értsd meg, hogy én ezt az elhagyatottságot nem birom elviselni. Ezt a pusztaságot! A fiad szivének az elvesztését! 
艾勒·瑞替姆
(绞弄两手)
不错,可是我受不了那种寂寞--- 空虚! 他对我变心,我不能忍受! 
BORKMAN
(med et ondt udtryk i øjnene).
Hm, – det har du visst ikke mistet, Ella. Man mister ikke lettelig hjerter til fromme for nogen her nedenunder – i stueetagen. 
BORKMAN.
[With an evil expression in his eyes.]
H’m--I doubt whether you have lost it, Ella. Hearts are not so easily lost to a certain person--in the room below. 
BORKMAN.
(szemei gyűlöletes kifejezést öltenek)
Hm, — azt semmi esetre sem vesztetted el Ella. Az, — odalenn a földszinten, nem egykönnyen hódit el sziveket az emberektől. 
博克曼
(眼睛里有恶意)
唔--- 我看他并没对你变心。楼下那个人不容易叫人喜欢。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg har mistet Erhart her. Og hun har vundet ham igen. Eller nogen anden også. Det lyser da noksom ud af de breve, han skriver til mig en gang imellem. 
ELLA RENTHEIM.
I have lost Erhart here, and she has won him back again. Or if not she, some one else. That is plain enough in the letters he writes me from time to time. 
ELLA.
Én itt vesztettem el Erhardot. És ő visszanyerte. Vagy még egy más nő is. Ez elég világosan kitűnik azokból a levelekből, miket néha-néha ír. 
艾勒·瑞替姆
遏哈特已经不在我手里了,她又把他拉回去了。