You are here: BP HOME > MI > John Gabriel Borkman > fulltext
John Gabriel Borkman

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages
Choose display
  • Enable images
  • Enable footnotes
    • Show all footnotes
    • Minimize footnotes
Search-help
Choose specific texts..
John Gabriel Borkman
    Click to Expand/Collapse Option Complete text
Click to Expand/Collapse OptionTitle
Click to Expand/Collapse OptionDramatis personæ
Click to Expand/Collapse OptionStage
Click to Expand/Collapse OptionACT I
Click to Expand/Collapse OptionACT II
Click to Expand/Collapse OptionACT III
Click to Expand/Collapse OptionACT IV
Back to library
ELLA RENTHEIM.
Det har han skrevet mig til. 
ELLA RENTHEIM.
So he wrote to me. 
ELLA.
Ezt megírta nekem. 
艾勒·瑞替姆
他写信告诉过我。 
FRU BORKMAN.
Han må det for studiernes skyld. Men han kommer ud til mig en stund hver eneste aften. 
MRS. BORKMAN. 
He must, for the sake of his studies. But he comes out to me for a little while every evening. 
BORKMANNÉ.
Kénytelen vele a tanulmányai végett. De minden este kijön hozzám egy kis időre. 
博克曼太太
为了念书，他不能不在城里住。可是每天晚上他来看我一会儿。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, kunde jeg så kanske få se ham? Og tale med ham straks? 
ELLA RENTHEIM.
Well, may I see him then? May I speak to him at once? 
ELLA.
Akkor talán láthatom? És mindjárt beszélhetek is vele? 
艾勒·瑞替姆
那么，我能见见他吗？我能马上跟他说说话吗？ 
FRU BORKMAN.
Han er ikke kommen endnu. Men jeg venter ham hvert øjeblik. 
MRS. BORKMAN. 
He has not come yet; but I expect him every moment. 
BORKMANNÉ.
Még nincs itt. De minden pillanatban várom. 
博克曼太太
现在他还没来呢，可是马上就要来了。 
ELLA RENTHEIM.
Jo, Gunhild, – han må være kommen. For jeg hører ham gå ovenpå. 
ELLA RENTHEIM.
Why, Gunhild, surely he must have come. I can hear his footsteps overhead. 
ELLA.
Dehogy nincs, Gunhild, — már itt kell lennie. Hallom is föl és alá járni odafönn. 
艾勒·瑞替姆
嗯，耿希尔得，他一定已经来了。我听见楼上有他的脚步声音。 
FRU BORKMAN
(med flygtigt øjekast).
Oppe i storsalen? 
MRS. BORKMAN. 
[With a rapid upward glance.]
Up in the long gallery? 
BORKMANNÉ.
(Futó pillantással.)
Odafönn, a nagyteremben? 
博克曼太太
（很快地向上扫了一眼）
在楼上走廊里？ 
ELLA RENTHEIM.
Ja. Jeg har hørt ham gå deroppe lige siden jeg kom. 
ELLA RENTHEIM.
Yes. I have heard him walking up and down there ever since I came. 
ELLA.
Igen. Mióta itt vagyok, folyton hallom odafönn járkálni. 
艾勒·瑞替姆
是。我来了这半天，老听他在那儿走来走去。 
FRU BORKMAN
(vender øjnene fra hende).
Det er ikke ham, det, Ella. 
MRS. BORKMAN. 
[Looking away from her.]
That is not Erhart, Ella. 
BORKMANNÉ.
(Félrefordított tekintettel)
Nem ő az, Ella. 
博克曼太太
（转过头去不看她）
那不是遏哈特，艾勒。 
ELLA RENTHEIM
(studser).
Er det ikke Erhart? (anende.) Hvem er det da! 
ELLA RENTHEIM.
[Surprised.]
Not Erhart? [Divining.] Who is it then? 
ELLA.
(Ébredő figyelemmel.)
Nem Erhard az? (Sejtelemmel.)
Hát kicsoda? 
艾勒·瑞替姆
（惊讶）
不是遏哈特？（揣测）那么是谁呢？ 
FRU BORKMAN.
Bankchefen. 
MRS. BORKMAN. 
It is he. 
BORKMANNÉ.
A bankigazgató. 
博克曼太太
是他。 
ELLA RENTHEIM
(sagte, i undertrykt smærte).
Borkman. John Gabriel Borkman! 
ELLA RENTHEIM.
[Softly, with suppressed pain.]
Borkman? John Gabriel Borkman? 
ELLA.
(Halkan, elnyomott fájdalommal.)
Borkman, John Gábriel Borkman! 
艾勒·瑞替姆
（低声，忍痛）
是博克曼？约翰·盖勃吕尔·博克曼？ 
FRU BORKMAN.
Slig går han op og ned. Frem og tilbage. Fra morgen til kvæld. Dag ud og dag ind. 
MRS. BORKMAN. 
He walks up and down like that--backwards and forwards--from morning to night--day out and day in. 
BORKMANNÉ.
Így jár föl s alá. Föl és alá, reggeltől estig. Nap nap után. 
博克曼太太
他老是那么走来走去--- 走个不停--- 从早到晚--- 天天如此。 
ELLA RENTHEIM.
Jeg har jo rigtignok hørt ymte om et og andet – 
ELLA RENTHEIM.
I have heard something of this---- 
ELLA.
Igaz, hogy hallottam egyet-mást suttogni — 
艾勒·瑞替姆
我也听说过。 
FRU BORKMAN.
Kan tro det. Der ymtes visst adskilligt om os herude. 
MRS. BORKMAN. 
I daresay. People find plenty to say about us, no doubt. 
BORKMANNÉ.
Meghiszem azt. Az emberek nem igen tartózkodnak a véleményük kimondásával, ha rólunk van szó. 
博克曼太太
可能。人家议论我们的话一定多得很。 
ELLA RENTHEIM.
Erhart har ymtet om det. I brevene. At hans far holdt sig mest for sig selv, – deroppe. Og du for dig her nedenunder. 
ELLA RENTHEIM.
Erhart has spoken of it in his letters. He said that his father generally remained by himself--up there--and you alone down here. 
ELLA.
Erhard sejtetett egyet-mást a leveleiben. Hogy atyja többnyire magába vonulva él, — odafönn. Te pedig éppen úgy idelenn. 
艾勒·瑞替姆
遏哈特在信里常常提起这件事。他说，他父亲经常一个待着--- 他在楼上--- 你在楼下。 
FRU BORKMAN.
Ja, – vi har havt det så, vi, Ella. Helt fra de slap ham ud. Og sendte ham hjem til mig. – I alle de lange otte årene. 
MRS. BORKMAN. 
Yes; that is how it has been, Ella, ever since they let him out, and sent him home to me. All these long eight years. 
BORKMANNÉ.
Igen. Ella — így éltünk. Mindig attól az időtől fogva, hogy szabadon bocsátották. És ide küldték — nekem. Az egész nyolc hosszú esztendőn át mindig. 
博克曼太太
不错。艾勒，自从他们把他放出来，打发他回到我这儿来以后，一直就这样，已经足足八年了。 
ELLA RENTHEIM.
Men jeg har aldrig tænkt, at det kunde være rigtig sandt. At det kunde være muligt –! 
ELLA RENTHEIM.
I never believed it could really be so. It seemed impossible! 
ELLA.
De sohasem hittem, hogy ez valójában így lehessen. Hogy ez egyáltalában lehetséges! — 
艾勒·瑞替姆
从前我不信真有这种事。好像不可能。 
FRU BORKMAN
(nikker).
Sandt er det. Og kan aldrig bli’ anderledes. 
MRS. BORKMAN. 
[Nods.]
It is so; and it can never be otherwise. 
BORKMANNÉ.
(Biccent.)
Igaz. És nem is lehet máskép soha. 
博克曼太太
（点头）
确是这样，并且也不能不这样。 
ELLA RENTHEIM
(ser på hende).
Dette må da være et forfærdeligt liv, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Looking at her.]
This must be a terrible life, Gunhild. 
ELLA.
(Ráveti szemeit)
De ez rettenetes élet lehet, Gunhild! 
艾勒·瑞替姆
（瞧着她）
耿希尔得，这种日子一定很凄惨。 
FRU BORKMAN.
Mere end forfærdeligt, du. Snart ikke til at holde ud længer. 
MRS. BORKMAN. 
Worse than terrible--almost unendurable. 
BORKMANNÉ.
Sokkal rosszabb annál. Már-már elviselhetetlen. 
博克曼太太
不仅是凄惨--几乎没法忍受。 
ELLA RENTHEIM.
Det kan jeg så godt forstå. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, it must be. 
ELLA.
Ezt nagyon értem. 
艾勒·瑞替姆
对了，一定是。 
FRU BORKMAN.
Stadig at høre hans skridt deroppe. Lige fra den tidlige morgen til langt på nat. – Og så lydt, som her er hernede! 
MRS. BORKMAN. 
Always to hear his footsteps up there--from early morning till far into the night. And everything sounds so clear in this house! 
BORKMANNÉ.
Odafönn hallom a lépteit szünetlenűl. Kora reggeltől kezdve egész késő éjszakáig. — És hogy viszhangzik itt lenn minden. 
博克曼太太
老听着他在楼上的脚步声--- 从清早到深夜。并且，在这所房子里，什么声音会那么清清楚楚的。 
ELLA RENTHEIM.
Ja, det er svært, så lydt her er. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, it is strange how clear the sound is. 
ELLA.
A visszhang csakugyan nagyon erős. 
艾勒·瑞替姆
是啊，真怪，声音会那么清楚！ 
FRU BORKMAN.
Mangen gang kommer det mig for, at jeg har en syg ulv gående i bur deroppe på salen. Lige ret over hodet på mig. (lytter og hvisker.) Hør bare, du! Hør! Frem og tilbage, – frem og tilbage går ulven. 
MRS. BORKMAN. 
I often feel as if I had a sick wolf pacing his cage up there in the gallery, right over my head. [Listens and whispers.] Hark! Do you hear! Backwards and forwards, up and down, goes the wolf. 
BORKMANNÉ.
Néha úgy tetszik, mintha egy beteg farkast tartanék odafönn egy ketrecben. Éppen a fejem fölött. (Egy ideig figyel, aztán súgva.)
Hallgasd csak, hallgasd! Föl és alá — föl és alá jár a farkas. 
博克曼太太
我时常感觉到，好像楼上走廊里，正在我头顶上，有一只病狼，在笼子里踱来踱去。（听，低声）听！听见没有！忽前忽后，忽来忽往地，狼又在走了！ 
ELLA RENTHEIM
(varsomt).
Kunde det ikke bli’ anderledes, Gunhild? 
ELLA RENTHEIM.
[Tentatively.]
Is no change possible, Gunhild? 
ELLA.
(Óvatosan.)
Nem lehetne ez máskép, Gunhild? 
艾勒·瑞替姆
（试探）
难道不能改个样儿吗，耿希尔得？ 
FRU BORKMAN
(afvisende).
Han har aldrig gjort noget skridt til det. 
MRS. BORKMAN. 
[With a gesture of repulsion.]
He has never made any movement towards a change. 
BORKMANNÉ.
Sohasem tett erre nézve kísérletet. 
博克曼太太
（拒绝的姿势）
他从来不想改样儿。 
ELLA RENTHEIM.
Men kunde så ikke du gøre det første skridt da? 
ELLA RENTHEIM.
Could you not make the first movement, then? 
ELLA.
De hát nem tehetnéd-e te meg az első lépést? 
艾勒·瑞替姆
那么，你不能先开个头吗？ 
FRU BORKMAN
(farer op).
Jeg! Efter alt det, han har forbrudt imod mig! – Nej tak! Lad så heller ulven bli’ ved at tasse omkring deroppe. 
MRS. BORKMAN. 
[Indignantly.]
I! After all the wrong he has done me! No thank you! Rather let the wolf go on prowling up there. 
BORKMANNÉ.
(Fölforrva.)
Én! Mindazok után, miket ellenem elkövetett! — Köszönöm! Már akkor inkább csak hadd topogjon tovább odafönn a farkas! 
博克曼太太
（生气）
我！ 既然他干了那种对不起我的事情！ 谢谢，我办不到！ 我宁可让那只狼在楼上踱来踱去。 
ELLA RENTHEIM.
Her blir mig for varmt. Jeg må nok få lov at ta’ tøjet af alligevel. 
ELLA RENTHEIM.
This room is too hot for me. You must let me take off my things after all. 
ELLA.
Nagyon melegem kezd lenni. Már csak meg kell engedned, hogy egy kissé levetkőzzem. 
艾勒·瑞替姆
我嫌这屋子太热，你还是得让我脱衣服。 
FRU BORKMAN.
Ja, jeg spurgte dig jo før –
(Ella Rentheim lægger kåbe og hat fra sig på en stol ved indgangsdøren.) 
MRS. BORKMAN. 
Yes, I asked you to.
[ELLA RENTHEIM takes off her hat and cloak and lays them on a chair beside the door leading to the hall.] 
BORKMANNÉ.
Hiszen már az imént mondtam — 
博克曼太太
脱吧，我已经说过了。
（艾勒·瑞替姆摘下帽子，脱下外氅，搁在靠近外厅门的一个把椅子上。） 
ELLA RENTHEIM.
Træffer du aldrig til at møde ham udenfor huset? 
ELLA RENTHEIM.
Do you never happen to meet him, away from home? 
ELLA.
(Leteszi felöltőjét, kalapját, a bejárat melletti székre.)
Nem esik meg olykor, hogy a házon kívül találkozol vele? 
艾勒·瑞替姆
在外头，你也从来没碰见过他吗？ 
FRU BORKMAN
(ler bittert).
I selskabslivet, mener du? 
MRS. BORKMAN. 
[With a bitter laugh.]
In society, do you mean? 
BORKMANNÉ.
(Keserűen nevet.)
A világban, gondolod? 
博克曼太太
（一声冷笑）
你是不是说，在交际场中？ 
ELLA RENTHEIM.
Jeg mener, når han går ud i den friske luft. Inde på stierne i skoven, eller – 
ELLA RENTHEIM.
I mean, when he goes out walking. In the woods, or---- 
ELLA.
Azt gondolom, hogy mikor szabad levegőre megy. Odakünn az erdőben, vagy — 
艾勒·瑞替姆
我是说他散步的时候。在树林里，或是--- 
FRU BORKMAN.
Bankchefen går aldrig ud. 
MRS. BORKMAN. 
He never goes out. 
BORKMANNÉ.
A bankigazgató sohasem jár ki. 
博克曼太太
他从来不出门。 
ELLA RENTHEIM.
Ikke i mørkningen engang? 
ELLA RENTHEIM.
Not even in the twilight? 
ELLA.
Még alkonyatkor sem? 
艾勒·瑞替姆
连黄昏时候都不出门? 
FRU BORKMAN.
Aldrig. 
MRS. BORKMAN. 
Never. 
BORKMANNÉ.
Soha. 
博克曼太太
从来不。 
ELLA RENTHEIM
(bevæget).
Det kan han ikke overvinde sig til? 
ELLA RENTHEIM.
[With emotion.]
He cannot bring himself to go out? 
ELLA.
(Megindultán)
Nem képes rászánni magát? 
艾勒·瑞替姆
（伤心）
他不愿意出去，是不是？ 
FRU BORKMAN.
Kan vel ikke det. Han har sin store slængkappe og filthatten hængende i væggeskabet. I forstuen, véd du – 
MRS. BORKMAN. 
I suppose not. He has his great cloak and his hat hanging in the cupboard--the cupboard in the hall, you know---- 
BORKMANNÉ.
Aligha. Nagy köpönyege és kalapja a faliszekrényben lóg. Tudod, a folyosón. 
博克曼太太
大概是吧。他的外氅和帽子都挂在柜子里--就是外厅那只柜子，你知道。 
ELLA RENTHEIM
(hen for sig).
– det skabet, vi legte i da vi var små – 
ELLA RENTHEIM.
[To herself.]
The cupboard we used to hide in when we were little. 
ELLA.
(Maga elé.)
A faliszekrényben, melyben gyermekkorunkban játszottunk. 
艾勒·瑞替姆
（自言自语）
就是咱们小时候常在里头藏着玩的那只柜子。 
FRU BORKMAN
(nikker).
Og en gang imellem, – om aftenen sent, – så kan jeg høre, at han kommer ned – for at ta’ på sig og gå ud. Men så standser han gerne midtvejs i trappen, – og vender om. Og så går han op igen på salen. 
MRS. BORKMAN. 
[Nods.]
And now and then--late in the evening--I can hear him come down as though to go out. But he always stops when he is halfway downstairs, and turns back--straight back to the gallery. 
BORKMANNÉ.
(Biccent.)
És néha-néha késő este, — hallom lejönni, hogy felöltözködjék és kimenjen; de a lépcső fele utján rendesen megáll és visszafordul. Fölmegy megint a terembe. 
博克曼太太
（点头）
有时候--- 夜色很深了--- 我听见他走下来，好像要出门。可是他老是走到半楼梯就站住，转过身去--- 又一直回到楼上走廊里。 
ELLA RENTHEIM
(stille).
Kommer aldrig nogen af hans gamle venner derop og ser til ham? 
ELLA RENTHEIM.
[Quietly.]
Do none of his old friends ever come up to see him? 
ELLA.
(Halkan.)
Régi barátai közül egy sem látogatja meg? 
艾勒·瑞替姆
（静静地）
他的老朋友一个都不来看他吗？ 
FRU BORKMAN.
Han har ingen gamle venner. 
MRS. BORKMAN. 
He has no old friends. 
BORKMANNÉ.
Nincsenek régi barátai. 
博克曼太太
他没有老朋友。 
ELLA RENTHEIM.
Han havde dog så mange – engang. 
ELLA RENTHEIM.
He had so many--once. 
ELLA.
Hiszen annyi barátja volt régebben — 
艾勒·瑞替姆
他的朋友很不少--在从前。 
FRU BORKMAN.
Hm! Dem sørged han jo så pent for at skaffe sig af med. Han blev sine venner en dyr ven, – han, John Gabriel. 
MRS. BORKMAN. 
H’m! He took the best possible way to get rid of them. He was a dear friend to his friends, was John Gabriel. 
BORKMANNÉ.
Hm! Azokat szép szerével le tudta rázni a nyakáról. Drága barátja volt a barátainak, — ez a John Gábriel. 
博克曼太太
哼！他想尽方法都跟他们断绝了。他对朋友很够朋友，约翰·盖勃吕尔。 
ELLA RENTHEIM.
Å ja, det kan du jo nok ha’ ret i, Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
Oh, yes, that is true, Gunhild. 
ELLA.
Jaj — bizony! Ebben igazad lehet Gunhild. 
艾勒·瑞替姆
嗯，这是实话，耿希尔得。 
FRU BORKMAN
(heftig).
For resten må jeg sige, at det er lumpent, lavt, usselt, småligt at lægge så svær vægt på den smule tab, de kan ha’ lidt ved ham. Pengetab var det da jo bare. Ikke andet. 
MRS. BORKMAN. 
[Vehemently.]
All the same, I call it mean, petty, base, contemptible of them, to think so much of the paltry losses they may have suffered through him. They were only money losses, nothing more. 
BORKMANNÉ.
(Hevesen.)
Különben, az igazat megvallva, hitvány, nyomorult, kicsinyes, közönséges dolog akkora súlyt fektetni egy kis veszteségre, mely miatta, érte őket. Hisz az csak pénzbeli veszteség volt. Semmi egyéb. 
博克曼太太
（愤激地）
然而那帮人把在他手里吃过的那点儿小亏看作天大的事情，我不能不说他们卑鄙小气，下流无耻。他们不过损失了些钱财，没损失别的东西。 
ELLA RENTHEIM
(uden at svare).
Og så lever han altså deroppe så ganske alene. Så rent for sig selv. 
ELLA RENTHEIM.
[Not answering her.]
So he lives up there quite alone. Absolutely by himself. 
ELLA.
(Nem felel rá.)
És így él odafönn, egészen egyedül. Egészen magára hagyatva. 
艾勒·瑞替姆
（不答复她的话）
他单身住在楼上，一个人孤零零的。 
FRU BORKMAN.
Ja, han gør vel det. Jeg hører rigtignok sige, at der kommer en gammel kopist eller extraskriver op til ham en gang imellem. 
MRS. BORKMAN. 
Yes, practically so. They tell me an old clerk or copyist or something comes out to see him now and then. 
BORKMANNÉ.
Valószinüleg. Hallottam ugyan, hogy valami öreg írnok, vagy dijnok úgy néha napján föllátogat hozzá. 
博克曼太太
对了，简直是这样。人家告诉我，有个老职员，再不就是个抄写员什么的有时候来看他。 
ELLA RENTHEIM.
Å så; det er visst en, som heder Foldal. For jeg véd, at de to var ungdomsvenner. 
ELLA RENTHEIM.
Ah, indeed; no doubt it is a man called Foldal. I know they were friends as young men. 
ELLA.
Ah, alighanem Foldalnak hívják. Tudom, hogy ifjúkori barátok voltak. 
艾勒·瑞替姆
哦，不错，一定是个姓佛尔达尔的，我知道，年轻时候他们是朋友。 
FRU BORKMAN.
Ja, de var nok det, tror jeg. Jeg kender forresten ikke noget til ham. For han kom aldrig med i vor selskabskreds. Dengang vi havde nogen – 
MRS. BORKMAN. 
Yes, I believe they were. But I know nothing about him. He was quite outside our circle--when we had a circle---- 
BORKMANNÉ.
Gondolom is, hogy az az. Én egyébiránt éppen nem ismerem, — a mi társaságunkban nem fordult meg. — Akkor, a mikor még volt társaságunk — 
博克曼太太
大概是吧。可是我不认识他。他不在我们的朋友圈子里--- 从前我们有一批常来往的朋友。 
Permanent link
Go to Wiki Documentation
Enhet: Det humanistiske fakultet   Utviklet av: IT-seksjonen ved HF
Login