FRU BORKMAN.
Jeg har idelig og altid indpræntet ham, at han, vær’sgo’, får huske på, at det er dig, vi må takke for, at vi kan leve såpass, som vi gør. At vi overhodet kan leve.
MRS. BORKMAN.
I have impressed upon him, every day of his life, that he must never forget that it is you we have to thank for being able to live as we do--for being able to live at all.
BORKMANNÉ.
Újra, meg újra csak azt véstem a lelkébe, ne feledje el, hogy neked köszönhetjük azt, hogy ennyire is tisztességesen éltünk. Hogy egyátalában élhetünk.
博克曼太太
我每天提醒他,叫他千万别忘了我们能过现在这种日子,甚至能在世界上活着,都是你的力量。