FRU BORKMAN.
Så er det vel Erhart –
(Det banker raskt på forstuedøren, som derpå uden videre blir åbnet. Fru Wilton, selskabsklædt og i overtøj, kommer ind. Bag efter hende stuepigen, som ikke har fået tid til at melde og ser rådvild ud. Døren blir stående halvt åben. Fru Wilton er en påfaldende smuk, yppig dame i tretiårene. Brede, røde, smilende læber. Spillende øjne. Rigt, mørkt hår.)
MRS. BORKMAN.
Then it must be Erhart.
[There is a sharp knock at the door leading in from the hall, which is immediately opened. MRS. WILTON enters, in evening dress, and with outer wraps. She is followed by THE MAID, who has not had time to announce her, and looks bewildered. The door remains half open. MRS. WILTON is a strikingly handsome, well-developed woman in the thirties. Broad, red, smiling lips, sparkling eyes. Luxuriant dark hair.]
BORKMANNÉ.
Bizonyosan Erhard. —
(Az ajtón hirtelen kopognak, mely rögtön kinyilik. Viltonné estély-öltözetben, fölötte köpönyeg — belép. Mögötte a szobaleány, a ki nem jutott hozzá, hogy bejelentse, most áll, nem engedve, mit tegyen? Az ajtó félig nyitva marad. Viltonné feltűnő szép deli asszony, a harmincas években. Telt, piros, mosolygó ajak. Élénk szemek, tömött, sötét haj.)
博克曼太太
一定是遏哈特。
(有人在通外厅的门上很脆地敲了一下，马上门就开了。威尔敦太太进屋，身上穿着晚会服装，围着披肩。女仆跟在后面，来不及给他通报，不知该怎么才好。门半开着。威尔敦太太长得肌肤丰腴，美艳动人，年纪三十开外。嘴唇宽而红，含着一丝笑意。晶亮眼睛。浓密的黑头发。)
