FRU WILTON.
Å Gud bedre, – min mor har jeg kendt så lidet til. Men havde jeg havt en så god plejemor, jeg også, – så var jeg kanske ikke ble’t så – så uskikkelig, som folk siger, at jeg er. (vender sig til Erhart.) Ja, så blir man altså pent hjemme hos mamma og tante – og drikker te, herr student! (til damerne.) Farvel, farvel, kære frue! Farvel, frøken!
(Damerne hilser stumt. Hun går mod døren.)
MRS. WILTON.
I knew very little of my own mother, I am sorry to say. But if I had had a good foster-mother, perhaps I shouldn’t have been so-- so naughty, as people say I am. [Turning towards ERHART.] Well, then we stop peaceably at home like a good boy, and drink tea with mamma and auntie! [To the ladies.] Good-bye, good-bye Mrs. Borkman! Good-bye Miss Rentheim.
[The ladies bow silently. She goes toward the door.]
VILTONNÉ.
Édes Istenkém, — az anyámat oly kevéssé ismertem. De lett volna csak nekem is ilyen jó nevelő anyám, — akkor talán nem lettem volna ilyen — ilyen neveletlen, a milyennek hiresztelnek. (Erhardnak.)
Nos tehát, most szépecskén itthonmaradunk úrfi a mamánál, a néninél — és vélük theázunk. (A hölgyeknek.)
Jó estét asszonyom.
(A hölgyek némán viszonozzák köszönéssét. Indul.)
威尔敦太太
我自己母亲的事可惜我知道的很少。如果我有一位好干娘，也许我就不至于这么--- 像人家说的，这么淘气了。（转向遏哈特）既然如此，安安分分待在家里做个好孩子，陪着妈妈阿姨喝喝茶！（向女眷们）博克曼太太，再见！ 瑞替姆小姐，再见！
（女眷们默默地鞠躬。她走向门口。）
