BORKMAN
(trækker på skuldrene).
Herregud, Ella, – det er ikke så godt at huske bevæggrunde, som er en snes år gamle. Jeg husker bare, at når jeg gik der ensom og tumled i stilhed med alle de store foretagender, som skulde sættes i værk, så syntes jeg, at jeg var tilmode ligesom jeg kunde tænke mig en luftskipper. Gik der i de søvnløse nætter og fyldte en kæmpeballon og skulde til at sejle udover et usikkert, farefuldt verdenshav.
BORKMAN.
[Shrugging his shoulders.]
Upon my soul, Ella, it is not so easy to remember one’s motives of twenty years ago. I only know that when I used to grapple, silently and alone, with all the great projects I had in my mind, I had something like the feeling of a man who is starting on a balloon voyage. All through my sleepless nights I was inflating my giant balloon, and preparing to soar away into perilous, unknown regions.
BORKMAN.
(Vállat von.)
Édes Istenem, Ella, — nem olyan könnyű az embernek, húsz esztendős inditó okokról, számot adni magának. Csak arra emlékszem, hogy mikor ott egyedül jártam-keltem, és a csöndességben terveket koholtom mindazokia a nagyvállalatokra miket munkába akartam venni, akkor olyanformán éreztem magamat, mint a hogy elképzeltem, hogy körülbelül egy léghajós érezheti magát. Álmatlan éjszakáimon úgy tetszett, mintha egy óriás léggömböt töltenék meg és kiszállandó volnék egy bizonytalan, veszélylyel teljes világtengerre.
博克曼
（耸耸肩膀）
说老实话，艾勒，要记住二十年前做事的动机可不容易啊。我只知道，每逢独自静静地盘算我那些大计划的时候，我心里的滋味好像是个正要坐着气球出去旅行的人。夜里睡不着觉的时候，我把气球打足了气，准备飞到危险荒凉、没人知道的地区。
