Bibliotheca Polyglotta

ELLA RENTHEIM.
Det får være det samme med mig.

ELLA RENTHEIM.
I don’t care about myself.

ELLA.
Velem történjék, a mi akar.

艾勒·瑞替姆
我自己不在乎。

FRU BORKMAN.
Ja, når bare ikke det er mig, som ta’r ham fra dig.

MRS. BORKMAN.
No, so long as it is not I that take him from you.

BORKMANNÉ.
Csak én ne legyek az, a ki őt megnyerem.

博克曼太太
你自己不在乎，只要从你手里把他抢走的人不是我。

ELLA RENTHEIM.
Netop det, Gunhild.

ELLA RENTHEIM.
Precisely so, Gunhild.

ELLA.
Ezt eltaláltad, Gunhild.

艾勒·瑞替姆
一点儿都不错，耿希尔得。

BORKMAN.
Vil du, Erhart?

BORKMAN.
Will you, Erhart?

BORKMAN.
Akarod, Erhard?

博克曼
你愿意不愿意，遏哈特？

ERHART
(i pinlig vånde).
Far, – jeg kan det ikke nu. Det er så rent umuligt!

ERHART.
[Wrung with pain.]
Father, I cannot now. It is utterly impossible!

ERHARD.
(kinos zavarban)
Atyám, — én most nem tehetem. Nem, lehetetlen!

遏哈特
（非常痛苦）
现在我办不到，完全办不到。

BORKMAN.
Men hvad vil du da så tilsidst?

BORKMAN.
What do you want to do then?

BORKMAN.
De végre is mit akarsz hát?

博克曼
那么你想干什么？

ERHART
(opblussende).
Jeg er ung! Jeg vil leve livet en gang, jeg også! Mit eget liv vil jeg leve!

ERHART.
[With a sudden glow.]
I am young! I want to live, for once in a way, as well as other people! I want to live my own life!

ERHARD.
(föllángolva.)
Fiatal vagyok! Én is élni akarok egyszer! A saját életemet akarom élni.

遏哈特
（突然兴奋）
我是年轻人！我也要像别人似的痛痛快地过几年！我要过自己的生活。

ELLA RENTHEIM.
Ikke ofre et par korte måneder for at lyse op i et fattigt, sluknende menneskeliv?

ELLA RENTHEIM.
You cannot give up two or three little months to brighten the close of a poor waning life?

ELLA.
Egy pár rövid hónapot sem áldozni annak, hogy egy szegény, kialvó félben levő emberi életre egy fénysugárt deríts?

艾勒·瑞替姆
你不能破费两三个月工夫让一个不久于人世的苦命人在临死之前畅畅心胸吗？

ERHART.
Tante, jeg kan det ikke, om jeg end aldrig så gerne vilde.

ERHART.
I cannot, Aunt, however much I may wish to.

ERHARD.
Lehetetlen, ha még oly örömmel akarnám is.

遏哈特
姨妈，尽管我愿意，我也做不到？

ELLA RENTHEIM.
Ikke for en, som holder så usigelig af dig?

ELLA RENTHEIM.
Not for the sake of one who loves you so dearly?

ELLA.
Még annak a kedvéért sem a ki téged oly kimondhatatlanul szeret?

艾勒·瑞替姆
即使为了一个那么爱你的人也做不到吗？

ERHART.
Så sandt jeg lever, tante Ella, – jeg kan det ikke.

ERHART.
I solemnly assure you, Aunt Ella, I cannot.

ERHARD.
Oly igaz, minthogy élek, Ella néni, — nem birom.

遏哈特
我正经告诉你，艾勒姨妈，我做不到。

FRU BORKMAN
(ser skarpt på ham).
Og din mor binder dig heller ikke længer nu?

MRS. BORKMAN.
[Looking sharply at him.]
And your mother has no power over you either, any more?

BORKMANNÉ.
(Élesen a szemébe néz)
És az anyád sem tart most vissza?

博克曼太太
（仔细打量他）
连你母亲都管不住你了吗？

ERHART.
Jeg vil altid holde af dig, mor. Men jeg kan ikke bli’ ved at leve for dig alene. For det er ikke liv for mig, dette her.

ERHART.
I will always love you, mother; but I cannot go on living for you alone. This is no life for me.

ERHARD.
Mindig szeretni foglak anyám. De nem, nem élhetek ezentúl is csupán s egyedül csak neked! Mert ez rám nézve nem élet.

遏哈特
我永远会爱你，妈妈，然而我不能老为你一个人活着，这不能算我的生活。

BORKMAN.
Så kom og bind dig til mig alligevel! For liv, det er arbejde, det, Erhart. Kom, så går vi to ud i livet og arbejder sammen!

BORKMAN.
Then come and join with me, after all! For life, life means work, Erhart. Come, we two will go forth into life and work together!

BORKMAN.
Akkor jöjj és tarts mégis velem. Mert élni, annyit tesz, mint dolgozni, Erhard. Jöjj, most mi ketten megyünk ki az életbe és együtt dolgozunk.

博克曼
那么，还是跟我一块儿过日子吧！生活，生活就是工作，遏哈特。来吧，咱们俩一块儿生活、一块儿工作吧！

ERHART
(lidenskabeligt).
Ja, men jeg vil ikke arbejde nu! For jeg er ung! Aldrig har jeg vidst af, at jeg var det før. Men nu føler jeg det så strømmende varmt igennem mig. Jeg vil ikke arbejde! Bare leve, leve, leve!

ERHART.
[Passionately.]
Yes, but I don’t want to work now! For I am young! That’s what I never realised before; but now the knowledge is tingling through every vein in my body. I will not work! I will only live, live, live!

ERHARD.
(Szenvedélyesen.)
De én nem akarok most dolgozni! Mert én fiatal vagyok! Sohasem tudtam eddig, hogy az vagyok. Hanem most érzem, forrón lüktet rajtam át az ifjúság! Nem akarok dolgozni! Csupán élni, élni, élni!

遏哈特
（热烈地）
对，可是现在我不愿意工作！因为我是年轻人！这股滋味我从前没体会过。现在却在我浑身血管里跳动。我不愿意工作！我只想生活，生活，生活！

FRU BORKMAN
(med et anende udråb).
Erhart, – hvad vil du leve for!

MRS. BORKMAN.
[With a cry of divination.]
Erhart, what will you live for?

BORKMANNÉ.
(Sejtelmes följajdulássál.)
Erhard, — minek akarsz te élni?

博克曼太太
（好像猜透了他的心事，高声）
遏哈特，你想为了什么而生活？

ERHART
(med tindrende øjne).
For lykken, mor!

ERHART.
[With sparkling eyes.]
For happiness, mother!

ERHARD.
(Lobogó tekintettel.)
A boldogságnak, anyám!

遏哈特
（两眼闪耀发光）
为了快乐，妈妈！

FRU BORKMAN.
Og hvor tænker du at finde den?

MRS. BORKMAN.
And where do you think you can find that?

BORKMANNÉ.
És hol hiszed azt feltalálni?

博克曼太太
你觉得什么地方可以找得着快乐？

ERHART.
Jeg har alt fundet den!

ERHART.
I have found it, already!

ERHARD.
Már föltaláltam!

遏哈特
我已经找着了！

FRU BORKMAN
(skriger).
Erhart –!
(Erhart går raskt hen og åbner forstuedøren.)

MRS. BORKMAN.
[Shrieks.]
Erhart!
[ERHART goes quickly to the hall door and throws it open.]

BORKMANNÉ.
(Fölsikolt.)
Erhard! (Erhard hirtelen az ajtóhoz megy és föltárja.)

博克曼太太
（尖声喊叫）
遏哈特！
（遏哈特快步走到厅门口，把门推开）

ERHART
(råber ud).
Fanny, – nu kan du komme ind!
(Fru Wilton, i overtøj, viser sig på dørtærskelen.)

ERHART.
[Calls out.]
Fanny, you can come in now!
[MRS. WILTON, in outdoor wraps, appears on the threshold.]

ERHARD.
(Kikiált.)
Fanny, — most bejöhetsz!
(Viltonné, vállán köpenye, megjelenik a küszöbön.)

遏哈特
（向外呼唤）
范尼，现在你可以进来了！
（威尔敦太太穿着出门衣服，在门口出现。）

FRU BORKMAN
(med løftede hænder).
Fru Wilton –!

MRS. BORKMAN.
[With uplifted hands.]
Mrs. Wilton!

BORKMANNÉ.
(Fölemelt kezekkel.)
Viltonné! —

博克曼太太
（举起双手）
威尔敦太太！

FRU WILTON
(noget sky; med et spørgende blik til Erhart).
Kan jeg altså –?

MRS. WILTON.
[Hesitating a little, with an enquiring glance at ERHART.]
Do you want me to----?

VILTONNÉ.
(Kissé tartózkodó; Erhardra kérdő tekintetet vet)
Tehát jöhetek?

威尔敦太太
（犹豫了一下，用眼色向遏哈特探问）
你是不是叫我--- ？

ERHART.
Ja, nu kan du komme. Jeg har sagt det altsammen.
(Fru Wilton kommer ind i stuen. Erhart lukker døren efter hende. Hun bøjer sig afmålt for Borkman, der stumt hilser igen.)
(Kort taushed.)

ERHART.
Yes, now you can come in. I have told them everything.
[MRS. WILTON comes forward into the room. ERHART closes the door behind her. She bows formally to BORKMAN, who returns her bow in silence. A short pause.]

ERHARD.
Igen, most már jöhetsz. Mindent elmondtam.
(Viltonné a szobába lép. Erhard beteszi az ajtót, Viltonné kimérten hajlik meg Borkman előtt, a ki köszönetét némán viszonozza.)
(Rövid szünet.)

遏哈特
是，现在你可以进来了。我把话都告诉他们了。
（威尔敦太太走进屋子，遏哈特把门带上。她规规矩矩地向博克曼施礼，他默默还礼，片刻沉寂。）

FRU WILTON
(med dæmpet, men fast stemme).
Ordet er altså blevet sagt. Og så kan jeg jo nok vide, at jeg står her som en, der har anrettet stor ulykke i huset.

MRS. WILTON.
[In a subdued but firm voice.]
So the word has been spoken-- and I suppose you all think I have brought a great calamity upon this house?

VILTONNÉ.
(Halk, de szilárd hangon.)
A szó tehát ki van mondva. Elképzelem tehát, hogy úgy állok itt, mint a ki nagy szerencsétlenséget hozott erre a házra.

威尔敦太太
（声音低沉而坚决）
话已经说出来了--- 大概你们都以为我给你们惹了一场大祸，是不是？

FRU BORKMAN
(langsomt; ser stivt på hende).
De har knust den sidste rest af det, jeg havde at leve for. (udbrydende.) Men dette her, – det er jo dog så rent umuligt alligevel!

MRS. BORKMAN.
[Slowly, looking hard at her.]
You have crushed the last remnant of interest in life for me. [With an outburst.] But all of this--all this is utterly impossible!

BORKMANNÉ.
(Lassan, mialatt mereven nézi.)
Ön megsemmisítette utolsó maradványát annak, a miért még élhettem volna. (Kitörve) De ez, — de hisz ez teljes lehetetlen, mindenek daczára!

博克曼太太
（仔细瞧他，慢吞吞地）
你把我最后一点生趣都摧毁了。（忍耐不住）然而这件--- 这件事绝对做不到！

FRU WILTON.
Jeg forstår så godt, at det må forekomme Dem umuligt, fru Borkman.

MRS. WILTON.
I can quite understand that it must appear impossible to you, Mrs. Borkman.

VILTONNÉ.
Nagyon értem nagyságos asszony, hogy ön előtt lehetetlennek tetszik.

威尔敦太太
我很明白，你看起来，好像一定做不到，博克曼太太。

FRU BORKMAN.
Ja, det må De da vel kunne sige Dem selv, at det er umuligt. Eller hvad –?

MRS. BORKMAN.
Yes, you can surely see for yourself that it is impossible. Or what----?

BORKMANNÉ.
Igen, hisz azt csak ön maga is beláthatja, hogy ez, tiszta képtelenség. Vagy hogy érti?

博克曼太太
你自己一定也看得出这件事做不到。否则你为什么--- ？

FRU WILTON.
Jeg vil heller sige, at det er så rent urimeligt. Men det er nu engang så alligevel.

MRS. WILTON.
I should rather say that it seems highly improbable. But it’s so, none the less.

VILTONNÉ.
Én inkább azt mondanám, hogy tiszta oktalanság. De hát már egyszer így van.

威尔敦太太
我觉得不如说这件事好像很难做到。然而到底做到了。

FRU BORKMAN
(vender sig).
Er dette her dit fulde alvor, Erhart?

MRS. BORKMAN.
[Turning.]
Are you really in earnest about this, Erhart?

BORKMAN.
(Erhardhoz fordul.)
És csakugyan való ez, Erhard?

博克曼太太
（转身）
遏哈特，你是不是当真要这样做？

ERHART.
Dette her er lykken for mig, mor. Hele den store, dejlige livets lykke. Jeg kan ikke sige dig noget andet.

ERHART.
This means happiness for me, mother--all the beauty and happiness of life. That is all I can say to you.

ERHARD.
Ez nekem a boldogság, anyám. A nagy, teljes csodálatos életboldogság. Egyebet nem mondhatok.

遏哈特
妈妈，这是我的快乐--- 人生的一切美丽和快乐。我可以对你说的话尽在于此了。

FRU BORKMAN
(til fru Wilton; knuger hænderne).
Å, hvor De har dåret og forlokket min ulykkelige søn!

MRS. BORKMAN.
[Clenching her hands together; to MRS. WILTON.]
Oh, how you have cajoled and deluded my unhappy son!

BORKMANNÉ.
(Viltonnénak, kezeit összekulcsolva.)
Ó, hogy elszédítette és megbabonázta az én szerencsétlen fiamat!

博克曼太太
（两手紧握，向威尔敦太太）
噢，你引诱、你欺骗我这倒霉儿子的手段真厉害！

FRU WILTON
(med et stolt nakkekast).
Det har jeg ikke gjort.

MRS. WILTON.
[Raising her head proudly.]
I have done nothing of the sort.

VILTONNÉ.
(Büszkén fölveti a fejét.)
Azt nem tettem!

威尔敦太太
（昂然把头一抬）
我并没干这种事。

FRU BORKMAN.
Har De ikke gjort det, siger De!

MRS. BORKMAN.
You have not, say you!

BORKMANNÉ.
Nem tette?

博克曼太太
你说，你没干！

FRU WILTON.
Nej. Jeg har hverken dåret eller forlokket ham. Frivillig er Erhart kommet imod mig. Og frivillig har jeg mødt ham på halvvejen.

MRS. WILTON.
No. I have neither cajoled nor deluded him. Erhart came to me of his own free will. And of my own free will I went out half-way to meet him.

VILTONNÉ.
Nem. El nem bolonditottam, de el sem csábítottam. Erhard önként jött felém, és önként találkoztam vele a fele — utján.

威尔敦太太
我没干。我并没引诱他，也没欺骗他。遏哈特自愿来找我，我也是自愿迎上去。

FRU BORKMAN
(ser hånligt nedad hende).
Ja De, ja! Det tror jeg så gerne.

MRS. BORKMAN.
[Measuring her scornfully with her eye.]
Yes, indeed! That I can easily believe.

BORKMANNÉ.
(Kicsinlö tekintettel)
Ön igen! Azt könnyen elhiszem

博克曼太太
（鄙视的眼光打量她）
对了！这话我倒容易信。

FRU WILTON
(behersket).
Fru Borkman, – der gives magter i menneskelivet, som De ikke synes at kende synderlig til.

MRS. WILTON.
[With self-control.]
Mrs. Borkman, there are forces in human life that you seem to know very little about.

VILTONNÉ.
(Uralkodik magán)
Nagyságos asszony, — vannak az emberi életben hatalmak, a melyekről önnek nincs valami kimerítő tudomása.

威尔敦太太
（耐着性子）
博克曼太太，人生有一股力量你似乎不大能了解。

FRU BORKMAN.
Hvilke magter, om jeg tør spørge?

MRS. BORKMAN.
What forces, may I ask?

BORKMANNÉ.
Miféle hatalmak, ha kérdeznem szabad?

博克曼太太
请问是什么力量？

FRU WILTON.
De magter, som byder to mennesker at knytte sin livsgang uløseligt – og hensynsløst sammen.

MRS. WILTON.
The forces which ordain that two people shall join their lives together, indissolubly--and fearlessly.

VILTONNÉ.
Azok a hatalmak, melyek két embernek azt parancsolják, hogy életüket föloldhatatlanul — és meggondolás nélkül kössék össze!

威尔敦太太
把两个人分不开地--- 并且无顾虑地结合在一起的力量。

FRU BORKMAN
(smiler).
Jeg trode, at De allerede var uløselig bunden – til en anden.

MRS. BORKMAN.
[With a smile.]
I thought you were already indissolubly bound-- to another.

BORKMANNÉ.
(Mosolyog.)
Én azt hittem, hogy ön már össze van kötve, ilyen föloldhatlanul — egy másikkal.

博克曼太太
（一笑）
我以为你已经跟另外一个人分不开地结合在一起了。

FRU WILTON
(kort).
Denne anden har forladt mig.

MRS. WILTON.
[Shortly.]
That other has deserted me.

VILTONNÉ.
(Kurtán.)
Az a másik elhagyott.

威尔敦太太
（尖峭地）
那人把我遗弃了。

FRU BORKMAN.
Men han lever dog, siges der.

MRS. BORKMAN.
But he is still living, they say.

BORKMANNÉ.
De beszélik, hogy még él.

博克曼太太
可是他还活着呢，人家说。

FRU WILTON.
For mig er han død.

MRS. WILTON.
He is dead to me.

VILTONNÉ.
Az én szememben halott.

威尔敦太太
我只当他死了。

ERHART
(indtrængende).
Ja, mor, for Fanny er han død. Og denne anden kommer jo forresten sletikke mig ved!

ERHART.
[Insistently.]
Yes, mother, he is dead to Fanny. And besides, this other makes no difference to me!

遏哈特
（坚决地）
是的，妈妈，范尼只当他死了。再说，那人跟我不相干。

FRU BORKMAN
(ser strængt på ham).
Du véd det altså, – dette med den anden?

MRS. BORKMAN.
[Looking sternly at him.]
So you know all this--about the other.

博克曼太太
（严厉地瞧着他）
这么说，那个--- 那个人的事你都知道。

ERHART.
Ja, mor, jeg véd det så godt, så godt, altsammen!

ERHART.
Yes, mother, I know quite well--all about it!

ERHARD.
(Meggyözöleg.)
Igen anyám, tudom részletesen, tudok mindent, mindent!

遏哈特
知道，妈妈，我知道得很清楚--- 很详细！

FRU BORKMAN.
Og alligevel så kommer det dig ikke ved, siger du!

MRS. BORKMAN.
And yet you can say that it makes no difference to you?

BORKMANNÉ.
És te mégis azt mondod, hogy semmi közöd sincs hozzá!

博克曼太太
那么，你还能说他跟你不相干吗？

ERHART
(i afvisende overmod).
Jeg kan bare sige dig, at det er lykken, jeg vil ha’! Jeg er ung! Jeg vil leve, leve, leve!

ERHART.
[With defiant petulance.]
I can only tell you that it is happiness I must have! I am young! I want to live, live, live!

ERHARD.
(Kitérve, kis önteltséggel.)
Én csak azt mondhatom, hogy, a boldogságot akarom élvezni! Fiatal vagyok! Élni, élni, élni akarok!

遏哈特
（发脾气，顶撞）
妈妈，我对你只有一句话：我需要快乐！我是年轻人！我要生活，生活，生活！

FRU BORKMAN.
Ja, du er ung, Erhart. Altfor ung til dette her.

MRS. BORKMAN.
Yes, you are young, Erhart. Too young for this.

BORKMANNÉ.
Kétségkívül fiatal vagy Erhard. Nagyon is fiatal ilyesmire.

博克曼太太
对了，你是年轻人，这事还太早。

FRU WILTON
(fast og alvorligt).
De må ikke tro andet, fru Borkman, end at jeg har sagt ham det samme. Alle mine livsforhold har jeg lagt frem for ham. Idelig har jeg mindet ham om, at jeg er hele syv år ældre end han –

MRS. WILTON.
[Firmly and earnestly.]
You must not think, Mrs. Borkman, that I haven’t said the same to him. I have laid my whole life before him. Again and again I have reminded him that I am seven years older than he----

VILTONNÉ.
(Komolyan, nyomatékosan.)
Nehogy egyebet higyjen nagyságos asszony, minthogy ugyanezt mondtam neki én is. Életem körülményeit. Újra meg újra emlékeztettem rá hogy teljes két évvel idősebb vagyok nála —

威尔敦太太
（坚决而恳切）
博克曼太太，你不要以为我没对他说过这番话。我把我的历史全都告诉过他。我几次三番提醒他，我比他大七岁---

Permanent link

http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=708485f4-bacb-11e0-ab97-001cc4df1abe

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages

Choose display