You are here: BP HOME > MI > John Gabriel Borkman > fulltext
John Gabriel Borkman

Choose languages

Choose images, etc.

Choose languages
Choose display
  • Enable images
  • Enable footnotes
    • Show all footnotes
    • Minimize footnotes
Search-help
Choose specific texts..
John Gabriel Borkman
    Click to Expand/Collapse Option Complete text
Click to Expand/Collapse OptionTitle
Click to Expand/Collapse OptionDramatis personæ
Click to Expand/Collapse OptionStage
Click to Expand/Collapse OptionACT I
Click to Expand/Collapse OptionACT II
Click to Expand/Collapse OptionACT III
Click to Expand/Collapse OptionACT IV
Back to library
FJERDE AKT
(Åben gårdsplads udenfor hovedbygningen, som ligger til højre. Et hjørne af denne med indgangsdør og en flad stentrappe springer frem. Langs baggrunden, nær ind til gården, strækker sig bratte granbevoksede lier. Begyndende spredt småskog til venstre. Snevejret er ophørt; men jorden er højt dækket af den nylig faldne sne. Granerne, ludende og tunge, ligeså. Mørk natteluft. Drivende skyer. Månen skimtes undertiden svagt. Omgivelserne modtager kun et mat lys fra sneen.)
  (Borkman, fru Borkman og Ella Rentheim står ude på trappen. Borkman læner sig mat og træt op imod husvæggen. Han har en gammeldags slængkappe kastet over skuldrene, holder en blød grå filthat i den ene hånd og en tyk knortekæp i den anden. Ella Rentheim bærer sin kåbe på armen. Fru Borkmans store tørklæde er gledet ned over nakken, så at hendes hår er blottet.) 
ACT FOURTH
An open space outside the main building, which lies to the right. A projecting corner of it is visible, with a door approached by a flight of low stone steps. The background consists of steep fir-clad slopes, quite close at hand. On the left are small scattered trees, forming the margin of a wood. The snowstorm has ceased; but the newly fallen snow lies deep around. The fir-branches droop under heavy loads of snow. The night is dark, with drifting clouds. Now and then the moon gleams out faintly. Only a dim light is reflected from the snow.
  BORKMAN, MRS. BORKMAN and ELLA RENTHEIM are standing upon the steps, BORKMAN leaning wearily against the wall of the house. He has an old-fashioned cape thrown over his shoulders, holds a soft grey felt hat in one hand and a thick knotted stick in the other. ELLA RENTHEIM carries her cloak over her arm. MRS. BORKMAN’s great shawl has slipped down over her shoulders, so that her hair is uncovered. 
NEGYEDIK FELVONÁS.
(Nyitott udvar a jobb oldalt fekvő épület előtt. Ennek egy szeglete látható a kapuval, melyhez egy alacsony kőlépcső vezet. A háttérben, közvetlen az udvar mellett, meredek fenyővel benőtt magaslatok. Balfelől kezdődő, ritkás erdő. A hózivatar megszűnt, de a frissen esett hó vastagon takarja a főidet. Épp úgy a fenyőket is, melyeknek ágai meghajlanak a súlyuk alatt. Száguldó fellegek. A hold bujkál és néha határozatlanul látható. Csak a hó áraszt bágyadt világosságot.)
  (Borkman, Borkmanné és Ella a lépcsőn állanak. Borkman fáradtan és kimerültén a falnak dől. Régi divatú galléros köpeny a vállaira vetve, egyik kezében egy puha, szürke nemezkalap, a másikban egy furkós bot. Rentheim Ella köpönyegét csak a karján viszi. Borkmanné fejéről nagykendője lecsúszott a vállára úgy, hogy hajadon fővel van.)  
第 四 幕
正房外面的空场，房屋在右首。我们可以看见空场突出的一角，有门，门前有一溜矮石阶。后方是一片满植枞树的陡坡，离前面不远。左首有许多散漫的小树，构成一座林子的边缘 。风雪已经停止，可是周围厚厚地堆着刚下的雪。枞树枝被厚雪压得抬不起头来。夜色如墨，天上飘着云。月亮偶然从云缝中透出一丝淡光，只是从雪地上闪出一道微弱的反光。
  博克曼、博克曼太太和艾勒·瑞替姆都站在石阶上，博克曼疲乏地倚着屋墙。他肩上披一件旧斗篷，一手拿着一顶灰色软呢帽，一手拿着一根有节的粗手杖。艾勒·瑞替姆的外氅搭在胳臂上。博克曼太太的大围巾滑到了肩膀下，因此她的头发在外面露着。 
ELLA RENTHEIM
(har stillet sig i vejen for fru Borkman).
Gå ikke efter ham, Gunhild! 
ELLA RENTHEIM.
[Barring the way for MRS. BORKMAN.]
Don’t go after him, Gunhild! 
ELLA.
(Borkmanné utjába áll.)
Ne menj utána, Gunhild! 
艾勒·瑞替姆
（挡住博克曼太太的路）
别追他了，耿希尔得！ 
FRU BORKMAN
(i angst og oprør).
Slip mig forbi, du! Han må ikke rejse fra mig! 
MRS. BORKMAN. 
[In fear and agitation.]
Let me pass, I say! He must not go away from me! 
BORKMANNÉ.
(Ijedt izgalomban.)
Bocsáss, azt mondom! Nem szabad tőlem távoznia. 
博克曼太太
（又害怕又慌乱）
别拦我，听见没有！ 我绝不能放他走！ 
ELLA RENTHEIM.
Det er så rent unyttigt, siger jeg dig! Du når ham ikke. 
ELLA RENTHEIM.
It is utterly useless, I tell you! You will never overtake him. 
ELLA.
Mondom neked, hogy hiába! Úgy sem éred utól. 
艾勒·瑞替姆
一点用处都没有，我告诉你！ 你反正追不上他了。 
FRU BORKMAN.
Lad mig gå alligevel, Ella! Jeg vil skrige højt efter ham nedover vejen. Og sin mors skrig må han da vel høre! 
MRS. BORKMAN. 
Let me go, Ella! I will cry aloud after him all down the road. And he must hear his mother’s cry! 
BORKMANNÉ.
Hadd kísértsem meg, Ella! Utána fogok kiáltozni az országúton. És az anyja sikoltását mégis meg kell hallania! 
博克曼太太
别拦我，艾勒！ 我要在大路上高声叫他。他一定会听见他母亲的喊声！ 
ELLA RENTHEIM.
Han kan ikke høre dig. Han sidder visst alt inde i vognen – 
ELLA RENTHEIM.
He cannot hear you. You may be sure he is in the sledge already. 
ELLA.
De lehetetlen hallania. Bizonyosan már benne ül a szánkában. 
艾勒·瑞替姆
他不会听见。你要知道，他已经在雪橇里了。 
FRU BORKMAN.
Nej, nej, – han kan da ikke sidde i vognen endnu! 
MRS. BORKMAN. 
No, no; he can’t be in the sledge yet! 
BORKMANNÉ.
Nem, nem, — csak nem ülhet már a szánkában! 
博克曼太太
不，不，这时候他还不会在雪橇里！ 
ELLA RENTHEIM.
Han sidder for længst i vognen, tro du mig. 
ELLA RENTHEIM.
The doors are closed upon him long ago, believe me. 
ELLA.
Biztositlak, hogy már régen benne ül. 
艾勒·瑞替姆
门早已关上了，我告诉你。 
FRU BORKMAN
(i fortvilelse).
Sidder han i vognen, – så sidder han der med hende, med hende, – hende! 
MRS. BORKMAN. 
[In despair.]
If he is in the sledge, then he is there with her, with her--her! 
BORKMANNÉ.
(Kétségbeesve.)
Ha a szánkában ül, — akkor vele ül ott, vele, — vele! 
博克曼太太
（绝望）
如果他已经在雪橇里，那么，他跟她--- 跟她--- 跟她在一块儿了！ 
BORKMAN
(ler skummelt).
Og så hører han nok ikke sin mors skrig da. 
BORKMAN.
[Laughing gloomily.]
Then he probably won’t hear his mother’s cry. 
BORKMAN.
(Keserű nevetéssel.)
És akkor ugyan nem hallja az anyja kiáltását. 
博克曼
（凄然大笑）
那么，他大概听不见他母亲的喊声了。 
FRU BORKMAN.
Nej, – så hører han det ikke. (lytter.) Hys! Hvad er det? 
MRS. BORKMAN. 
No, he will not hear it. [Listening.] Hark! what is that? 
BORKMANNÉ.
Nem, — akkor nem hallja. Csitt, mi ez? 
博克曼太太
嗯，他听不见了。（听）听！ 那是什么声音？ 
ELLA RENTHEIM
(også lyttende).
Det høres ligesom bjældeklang – 
ELLA RENTHEIM.
[Also listening.]
It sounds like sledge-bells. 
BORKMANNÉ.
(Hallgatódzik.)
>Mintha szán csörgő volna. 
艾勒·瑞替姆
（也听）
好像是雪橇的铃声！ 
FRU BORKMAN
(med et dæmpet udråb).
Det er hendes vogn! 
MRS. BORKMAN. 
[With a suppressed scream.]
It is her sledge! 
BORKMANNÉ.
(Tompa kiáltással.)
Az ö szánkója! 
博克曼太太
（低低一声惊呼）
这是她的雪橇！ 
ELLA RENTHEIM.
Eller kanske en andens – 
ELLA RENTHEIM.
Perhaps it’s another. 
ELLA.
Vagy talán másé — 
艾勒·瑞替姆
也许是另外一辆。 
FRU BORKMAN.
Nej, nej, det er fru Wiltons slædevogn! Jeg kender sølvklokkerne! Hør! Nu kører de lige forbi her – nedenunder bakken! 
MRS. BORKMAN. 
No, no, it is Mrs. Wilton’s covered sledge! I know the silver bells! Hark! Now they are driving right past here, at the foot of the hill! 
BORKMANNÉ.
Nem, nem, ez Viltonné szánkója. Megismerem ezüst csörgőiről! Hallod! Most haladnak el itt alattunk a hegy tövében! 
博克曼太太
不，不，这是威尔敦太太的带篷雪橇！ 我听得出那银铃的声音！ 快听！ 现在他们正沿着山脚从这儿经过！ 
ELLA RENTHEIM
(hurtigt).
Gunhild, vil du skrige efter ham, så skrig nu! Kanske han alligevel –!
(Bjældeklangen lyder lige ved, inde i skogen.) 
ELLA RENTHEIM.
[Quickly.]
Gunhild, if you want to cry out to him, now is the time! Perhaps after all----! [The tinkle of the bells sounds close at hand, in the wood.]  
ELLA.
(Hirtelen.)
Gunhild, ha utána akarsz kiáltani, akkor most hamar kiálts ! Talán mégis csak meg — !
(A csörgetyű egészen közelről hallatszik.)  
艾勒·瑞替姆
（急急地）
耿希尔得，如果你要叫他，现在正是时候！ 说不定他还会--- ！（叮当的铃声在附近树林里响） 
ELLA RENTHEIM.
Skynd dig, Gunhild! Nu er de lige nedenunder os! 
Make haste, Gunhild! Now they are right under us! 
ELLA.
Hamar, Gunhild! Most éppen alattunk vannak. 
赶快，耿希尔得！ 现在他们正在咱们下面！ 
FRU BORKMAN
(står et øjeblik ubesluttet; derpå stivner hun, hård og kold).
Nej. Jeg skriger ikke efter ham. Lad Erhart Borkman køre mig forbi. Langt, langt ud i det, han nu kalder livet og lykken.
(Lyden taber sig i det fjerne.) 
MRS. BORKMAN. 
[Stands for a moment undecided, then she stiffens and says sternly and coldly.]
No. I will not cry out to him. Let Erhart Borkman pass away from me--far, far away--to what he calls life and happiness.
[The sound dies away in the distance.] 
BORKMANNÉ.
(Egy percig határozatlan, azután ismét merev, hideg és kemény lesz.)
Nem. Nem kiáltok utána. Hadd menjen el mellettem Borkman Erhard. Messze, messze ki az után, a mit ő most boldogságnak és életnek nevez.
(A csörgetyű hang elvész a távolban.)  
博克曼太太
（犹豫不决地站了会儿，随后，态度突然坚决起来，冷淡而严厉）
不。我不想叫他了。让遏哈特·博克曼走吧--- 走得远远地--- 去找他所说的生活和快乐吧。
（铃声在远处渐渐消失。） 
ELLA RENTHEIM
(lidt efter).
Nu høres ikke klokkerne længer. 
ELLA RENTHEIM.
[After a moment.]
Now the bells are out of hearing. 
ELLA.
(Szünet után.)
Már nem hallatszik a csörgetyű hang. 
艾勒·瑞替姆
（过了片刻）
现在铃声听不见了。 
FRU BORKMAN.
Jeg syntes, de lød som gravklokker. 
MRS. BORKMAN. 
They sounded like funeral bells. 
BORKMANNÉ.
Nekem olyannak tetszett, mint a lélekharang. 
博克曼太太
它们好像送丧的钟声。 
BORKMAN
(med tør, dæmpet latter).
Åhå, – der ringes ikke over mig endnu! 
BORKMAN.
[With a dry suppressed laugh.]
Oho--it is not for me they are ringing to-night! 
BORKMAN.
(Száraz, tompa nevetéssel)
Hohó, — nekem még nem szól a halálharang! 
博克曼
（一声低低的干笑）
嘿嘿--- 今天晚上的丧钟不是为我敲的！ 
FRU BORKMAN.
Men over mig. Og over ham, som rejste fra mig. 
MRS. BORKMAN. 
No, but for me--and for him who has gone from me. 
BORKMANNÉ.
Hanem nekem. És annak, a ki itt hagyott. 
博克曼太太
不是为你，是为我--- 和那个离开我的人敲的。 
ELLA RENTHEIM
(nikker tankefuldt).
Hvem véd, om de ikke ringer livet og lykken ind for ham alligevel Gunhild. 
ELLA RENTHEIM.
[Nodding thoughtfully.]
Who knows if, after all, they may not be ringing in life and happiness for him, Gunhild. 
ELLA.
(Elgondolkozva bólint.)
Ki tudja, Gunhild, hátha mégis az életre, a boldogságra szól neki az a csöngetyű hang. 
艾勒·瑞替姆
（若有所思地点点头）
谁能料得定归根结底这些铃声不会把生活和快乐带给他呢，耿希尔得。 
FRU BORKMAN
(farer op; ser hårdt på hende).
Livet og lykken, siger du! 
MRS. BORKMAN. 
[With sudden animation, looking hard at her.]
Life and happiness, you say! 
BORKMANNÉ.
(Fölriad, éles tekintettel)
Az életre, a boldogságra, azt mondod! 
博克曼太太
（突然振作精神，眼睛盯着她）
你说，生活和快乐！ 
ELLA RENTHEIM.
For en stakket stund ialfald. 
ELLA RENTHEIM.
For a little while at any rate. 
ELLA.
Legalább egy időre. 
艾勒·瑞替姆
短时期至少办得到。 
FRU BORKMAN.
Vilde du unde ham livet og lykken, – med hende? 
MRS. BORKMAN. 
Could you endure to let him know life and happiness, with her? 
BORKMANNÉ.
Kívánod neki az életet a boldogságot, közösen azzal a nővel? 
博克曼太太
难道你甘心让遏哈特跟她在一起享受生活和快乐吗？ 
ELLA RENTHEIM
(varmt og inderligt).
Ja, af min hele, fulde sjæl vilde jeg det! 
ELLA RENTHEIM.
[With warmth and feeling.]
Indeed, I could, with all my heart and soul! 
ELLA.
(Melegen, bensőséggel.)
Igen, egész szivemből, egész lelkemből kívánnám neki! 
艾勒·瑞替姆
（带着热情）
我甘心，我真心愿意！ 
FRU BORKMAN
(koldt).
Så må du være rigere på kærlighedskraft, du, end jeg. 
MRS. BORKMAN. 
[Coldly.]
Then you must be richer than I am in the power of love. 
BORKMANNÉ.
(Hidegen.)
Akkor te gazdagabb vagy szeretetben, mint én. 
博克曼太太
（冷冷地）
这么说，在爱情上头，你的度量一定比我大。 
ELLA RENTHEIM
(ser langt hen for sig).
Det er kanske kærlighedssavnet, som holder den kraft oppe. 
ELLA RENTHEIM.
[Looking far away.]
Perhaps it is the lack of love that keeps the power alive. 
ELLA.
(Maga elé, mintha a távolba tekintene.)
Talán éppen az tartja fön a szeretet erejét, hogy nélkülöznünk kell a szeretetet! 
艾勒·瑞替姆
（眼睛望着远处）
也许正因为缺少爱情，所以我才能保持那种度量。 
FRU BORKMAN
(fæster øjnene på hende).
Hvis så er, – da bli’r nok jeg snart lige så rig som du, Ella.
(hun vender sig og går ind i huset.) 
MRS. BORKMAN. 
[Fixing her eyes on her.]
If that is so, then I shall soon be as rich as you, Ella.
[She turns and goes into the house.] 
BORKMANNÉ.
(Föltekint rá.)
Ha úgy van, akkor nemsokára én is olyan gazdag leszek szeretetben, mint te vagy Ella. (Megfordul és bemegy a házba.)  
博克曼太太
（两眼盯着她）
艾勒，如果这话是真的，那么，我的度量不久也会像你的一样大。
（她转身进屋。） 
ELLA RENTHEIM
(står en stund og ser bekymret på Borkman; så lægger hun hånden varsomt på hans skulder).
John, kom så og gå ind, du også. 
ELLA RENTHEIM.
[Stands for a time looking with a troubled expression at BORKMAN; then lays her hand cautiously on his shoulder.]
Come, John--you must come in, too. 
ELLA.
(Egy ideig aggodalmasan nézi Borkmant; azután óvatosan vállára teszi kezét.)
Gyere John, te is eredj be. 
艾勒·瑞替姆
（面有愁容，站着瞧了博克曼一会儿，然后小心地把手搭在他肩膀上）
喂，约翰--- 你也得进去。 
BORKMAN
(ligesom opvågnende).
Jeg? 
BORKMAN.
[As if wakening.]
I? 
BORKMAN.
(Fölébredve.)
Én? 
博克曼
（好像从梦中醒来）
我？ 
ELLA RENTHEIM.
Ja. Du tåler ikke den hvasse vinterluft. Det kan jeg se på dig, John. Kom så og gå ind med mig. Ind under tag, hvor der er varmt. 
ELLA RENTHEIM.
Yes, this winter air is too keen for you; I can see that, John. So come--come in with me--into the house, into the warmth. 
ELLA.
Igen. Te nem bírod el az éles téli levegőt. Látom rajtad John. Gyere most, gyere be velem. Fedél alá, a jó melegre. 
艾勒·瑞替姆
是啊，我看得出，这冬天的寒气你受不住，约翰。进去吧--- 跟我一块儿--- 进屋去，到温暖地方去。 
BORKMAN
(vred).
Op igen på salen kanske! 
BORKMAN.
[Angrily.]
Up to the gallery again, I suppose. 
BORKMAN.
(Zordul)
Talán oda föl a terembe? 
博克曼
（发怒）
叫我再上楼，是不是？ 
ELLA RENTHEIM.
Helst ind i stuen til hende. 
ELLA RENTHEIM.
No, rather into the room below. 
ELLA.
Inkább ő hozzá, a szobába. 
艾勒·瑞替姆
不，到楼下那间屋里去。 
BORKMAN
(farer op i hæftighed).
Aldrig i livet sætter jeg foden under det tag mere! 
BORKMAN.
[His anger flaming forth.]
Never will I set foot under that roof again! 
BORKMAN.
(Hevesen.)
Soha életemben be nem lépek többé ebbe a házba! 
博克曼
（勃然大怒）
我的脚再也不迈进那所房子了！ 
ELLA RENTHEIM.
Men hvor vil du da hen? Så sent, ved nattetid, John? 
ELLA RENTHEIM.
Where will you go then? So late, and in the dark, John? 
ELLA.
De hát hová mennél? Ilyen késő éjszaka John? 
艾勒·瑞替姆
那么，你上哪儿去？ 这么晚，又这么黑，约翰？ 
BORKMAN
(sætter hatten på).
Først og fremst så vil jeg nu gå ud og se til alle mine gemte skatte. 
BORKMAN.
[Putting on his hat.]
First of all, I will go out and see to all my buried treasures. 
BORKMAN.
(Kalapját fölteszi.)
Mindenekelőtt menni akarok, hogy minden rejtett kincsemet szemügyre vegyem. 
博克曼
（戴帽子）
第一步，我要去照看我那些埋藏的宝贝。 
ELLA RENTHEIM
(ser ængstelig på ham).
John, – jeg forstår dig ikke! 
ELLA RENTHEIM.
[Looking anxiously at him.]
John--I don’t understand you. 
ELLA.
(Ijedten tekint rá.)
John, — nem értelek! 
艾勒·瑞替姆
（担心地瞧他）
约翰--- 我不明白你的话。 
BORKMAN
(i hostende latter).
Å, det er ikke bortgemt tyvegods, jeg mener. Vær ikke ræd for det, Ella. (standser og peger ud.) Se ham der, du! Hvem er det?
(Vilhelm Foldal, i en gammel, tilsneet kavaj, med hatten nedbrættet og med en stor paraply i hånden, kommer frem foran hjørnet af huset, møjsomt stavrende gennem sneen. Han hinker stærkt på den venstre fod.) 
BORKMAN.
[With laughter, interrupted by coughing.]
Oh, it is not hidden plunder I mean; don’t be afraid of that, Ella. [Stopping, and pointing outwards.] Do you see that man there? Who is it?
[VILHELM FOLDAL, in an old cape, covered with snow, with his hat-brim turned down, and a large umbrella in his hand, advances towards the corner of the house, laboriously stumbling through the snow. He is noticeably lame in his left foot.] 
BORKMAN.
(Kehülő nevetéssel.)
Ó, nem lopott jószágok a mikről beszélek. Csak attól ne tarts Ella! (Megáll és kifelé int) Nézd csak azt ott a! Kicsoda az?
(Foldal a ház sarkán befordul. Ócska, lehavazott kabátban, kalapja karimája, lehajtva, kezében nagy esernyő. Keservesen bukdácsol a havon át, bal lábára láthatólag sántít.)  
博克曼
（大笑，笑声被咳嗽打断）
啊，我不是说窝藏的赃物，你别害怕，艾勒。（住嘴，指着外头）你看见那边那人吗？ 是谁？
（威廉·佛尔达尔披了一件旧斗篷，满身都是雪，帽檐拉了下来，手里拿着一把大伞，跌跌绊绊地从雪里向房子这一角走过来。他的左脚分明是瘸了。） 
BORKMAN.
Vilhelm! Hvad vil du her hos mig – nu igen? 
BORKMAN.
Vilhelm! What do you want with me again? 
BORKMAN.
Vilmos! Mit akarsz te már megint — itt nálam! 
博克曼
威廉！ 你又来干什么？ 
FOLDAL
(ser op).
I herrens navn, – står du ude på trappen, John Gabriel? (hilser.) Og fruen også, ser jeg! 
FOLDAL.
[Looking up.]
Good heavens, are you out on the steps, John Gabriel? [Bowing.] And Mrs. Borkman, too, I see. 
FOLDAL.
(Fölpillant.)
Szent atyám, te idekünn vagy a lépcsőn John Gábriel? (Köszön.)
És a mint látom, a nagyságos asszony is! 
佛尔达尔
（抬头）
天啊，你为什么站在外头台阶上，约翰·盖勃吕尔？（鞠躬）哦，博克曼太太也在这儿。 
BORKMAN
(kort).
Det er ikke fruen. 
BORKMAN.
[Shortly.]
This is not Mrs. Borkman. 
BORKMAN.
(Kurtán.)
Ez nem a nagyságos asszony. 
博克曼
（简短地）
这不是博克曼太太。 
FOLDAL.
Å, om forladelse. Jeg har nemlig mistet brillerne i sneen. – Men at du, som ellers aldrig går udenfor en dør –? 
FOLDAL.
Oh, I beg pardon. You see, I have lost my spectacles in the snow. But how is it that you, who never put your foot out of doors----? 
FOLDAL.
Ah, bocsánatot kérek. Ugyanis a szemüvegemet elvesztettem a hóban. — De hogy te, a ki külömben sohasem jösz ki a kapuba — ? 
佛尔达尔
啊，对不起。你看，我的眼镜在雪地里丢了。可是，你从来不出门，今晚怎么--- ？ 
BORKMAN
(hensynsløst, lystig).
Det er på tiden, jeg begynder at bli’ friluftsmenneske igen, skønner du. Næsten tre år i varetægt; fem år i cellen; otte år på salen deroppe – 
BORKMAN.
[Carelessly and gaily.]
It is high time I should come out into the open air again, don’t you see? Nearly three years in detention--five years in prison--eight years in the gallery up there---- 
BORKMAN.
(Féktelen jó kedvbe csap át.)
Itt az ideje, hogy megint a friss levegőn csatangoljak, azt csak belátod. Majdnem három esztendeig vizsgálati fogságban, öt esztendeig a börtönben, nyolc esztendeig odafönn a teremben. — 
博克曼
（高高兴兴，满不在乎）
现在我出来透透气了，你说是不是？被拘留了将近三年--- 在监狱里待了五年--- 在楼上待了八年--- 
ELLA RENTHEIM
(bekymret).
Borkman, – jeg be’r dig –! 
ELLA RENTHEIM.
[Distressed.]
Borkman, I beg you---- 
ELLA.
(Aggódva.)
Borkman, kérlek! — 
艾勒·瑞替姆
（心里难过）
博克曼，我求你--- 
FOLDAL.
Ak ja, ja, ja – 
FOLDAL.
Ah yes, yes, yes! 
FOLDAL.
Ah igen, ah igen — 
佛尔达尔
啊，对，对，对！ 
BORKMAN.
Men hvad er det så, du vil mig, spør’ jeg? 
BORKMAN.
But I want to know what has brought you here. 
BORKMAN.
De most azt kérdem tőled, mit akarsz te velem? 
博克曼
我问你，你上这儿来干什么？ 
FOLDAL
(står fremdeles nedenfor trappen).
Jeg vilde op til dig, John Gabriel. Jeg syntes, jeg måtte op til dig på salen. Herregud, – den salen, du! 
FOLDAL.
[Still standing at the foot of the steps.]
I wanted to come up to you, John Gabriel. I felt I must come to you, in the gallery. Ah me, that gallery----! 
FOLDAL.
(A ki a lépcső alján megállt.)
Hozzád akartam fölmenni John Gábriel. Ugy tetszett, hogy föl kell hozzád mennem oda a terembe. Édes Istenem, — tudod az a terem! 
佛尔达尔
（依然站在台阶下）
我想找你，约翰·盖勃吕尔。我一心要到楼上去找你。嗳，楼上那间屋子--- 
BORKMAN.
Vilde du der op til mig, som viste dig døren? 
BORKMAN.
Did you want to come up to me after I had shown you the door? 
BORKMAN.
Hozzám akartál feljönni, hogyan, hozzám, a ki az imént kiutasítottalak? 
博克曼
我把你撵走了，你还想找我？ 
FOLDAL.
Ja, det får i Guds navn være det samme. 
FOLDAL.
Oh, I couldn’t let that stand in the way. 
FOLDAL.
Ah, Isten látja, hogy az nekem mindegy. 
佛尔达尔
嗳，我也不能就此不来啊。 
Permanent link
Go to Wiki Documentation
Enhet: Det humanistiske fakultet   Utviklet av: IT-seksjonen ved HF
Login