WANGEL.
Ja, ser De, – det er også noget, som hun må ha’ digtet og drømt sig ind i siden i forgårs. Det kom aldeles ikke så pludselig – med én gang – over hende, som hun nu påstår. Men siden hun hørte af denne unge Lyngstrand, at Johnston – eller Friman – eller hvad han nu heder, – at han var på hidrejsen for tre år siden – i Marts måned, – så tror hun åbenbart nu, at sindsuroen greb hende netop i den selv-samme måned.
WANGEL.
That--oh! that’s something she must have persuaded and dreamed herself into since it happened. She was not seized with this so suddenly--all at once--as she now maintains. But since she heard from young Lyngstrand that Johnston--or Friman, or whatever his name is--was on his way hither, three years ago, in the month of March, she now evidently believes her unrest of mind came upon her at that very time.
WANGEL
Látja, ebbe a rémálomba is csak tegnapelőtt élte bele magát, azóta fantáziál róla. Ez a szorongás egyáltalán nem olyan hirtelen, egyszerre tört rá, mint ahogy most állítja. De amióta ettől az ifjú Lyngstrandtól hallotta, hogy Johnston... vagy Friman... vagy aminek éppen most hívják, három éve, márciusban, azon a hajón éppen errefelé tartott, nyilvánvalóan azóta hiszi, hogy a lelkét felkavaró nyugtalanság ugyanabban a hónapban fogta el.
