PEER GYNT.
Pusten holdt jeg, stod og lytted,
hørte knirken af hans hov,
så af ene hornet grenene.
Derpå varsomt mellem stenene
frem på bugen jeg mig flytted.
Gemt i røsen op jeg glytted; –
slig en buk, så blank og fed,
skulde du vel aldrig set!
PEER
Breathlessly I stood and listened,
heard the crunching of his hoof,
saw the branches of one antler.
Softly then among the boulders
I crept forward on my belly.
Crouched in the moraine I peered up;—
such a buck, so sleek and fat,
you, I’m sure, have ne’er set eyes on.
PEER GYNT.
Lautlos horchend, hör’ ich seinen
Huf im harten Firnschnee knirschen,
Seh’ vom einen Horn die Zacken,
Wind’ mich durch Geröll und Wacken
Vorwärts, und, verdeckt von Steinen,
Seh’ ich einen Prachtbock, – einen,
Wie man ihn seit Jahrer zehn,
Sag’ ich Dir, hier nicht gesehn!
PEER GYNT.
Fojtott lélekzettel állok
És ő a hóban kapál ott,
Csak a szarva hegyét látom,
Áttörök a bokron, ágon,
S előttem a csodaszarvas.
Anyám, oly nagy, oly hatalmas,
Sokat mondok, van tíz éve,
Ilyen nem került elémbe.
PEER GYNT
Lélegzet nélkül figyeltem
a csikorgó, furcsa zajt,
látszott szarva egyik ága.
Lassan kőről kőre hágva,
kúszva és meg nem neszelten
megpillantok ott, közelben
egy pompás, kövér bikát,
milyet szemed sose lát!
Пер Гюнт
Тут копыта заскрипели,
Я дыханье затаил
И гляжу - рога ветвятся.
Стал к нему я пробираться
И оленя, право слово,
Увидал в кустах такого,
Что в округе с юных дней
Не видала ты стройней.
培尔
我站在那儿听着，连大气儿也没敢出。我听见它那蹄子???地挠地皮，瞅见它那对大椅角。我就肚子贴着地从石头缝儿里朝前爬了几步。周围都是大石头挡着，我就偷偷地望着它。喝，好一只驯鹿，光溜溜的，浑身都是膘。唉，我敢说你这辈子也没见过这么好的一只驯鹿！
PEER GYNT.
Det smaldt!
Bukken stupte bums i bakken.
Men i samme stund, han faldt,
sad jeg skrævs på bukkeryggen,
greb ham i det venstre øre,
vilde netop kniven køre
bagom skolten ind i nakken; –
hej! da skreg han vildt, den styggen,
stod med et på alle fire,
slog mig med et agterkast
ud af næven kniv og slire,
skrued mig om lænden fast,
stemte hornene mod læggen,
klemte mig som i en tang; –
dermed satte han på sprang
bent fremover Gendin-eggen!
PEER
Bang! I fired!
Clean he dropped upon the hillside.
But the instant that he fell
I sat firm astride his back,
gripped him by the left ear tightly,
and had almost sunk my knife-blade
in his neck, behind his skull —
when, behold! the brute screamed wildly,
sprang upon his feet like lightning,
with a back-cast of his head
from my fist made knife and sheath fly,
pinned me tightly by the thigh,
jammed his horns against my legs,
clenched me like a pair of tongs;—
then forthwith away he flew
right along the Gendin–Edge!
PEER GYNT.
Ein Knall!
Und den Bock zusammenbrennen!
Aber knapp, daß er zu Fall,
Sitz’ ich auch schon rittlings droben,
Greif’ ihm in sein linkes Ohr,
Reiß’ mein Messer schon hervor,
Ihm’s gerecht ins Blatt zu rennen; –
Hui! da hebt er an zu toben,
Springt, pardauz, auf alle Viere,
Wirft zurück sein Horngeäst,
Daß ich Dolch und Scheid’ verliere,
Schraubt mich um die Lenden fest,
Stemmt ’s Gestäng’ mir an die Waden,
Klemmt mich ein wie mit ’ner Zang’, –
Und so stürmt er, wutgeladen,
Just den Gendingrat entlang!
PEER GYNT.
Csövem durran ... és a vad
Elterül a földön menten.
Nem telt el egy pillanat,
S én a hátán fönn vagyok,
A balfülét megragadtam,
Jobb kezembe kést kapok,
Hogy a végdöfést megadjam.
Erre ő is megvadul,
Ordít egyet, szabadul,
A kést kiveri kezembül,
Szarvát hányja, nekilendül,
Két aggancsa beszorít:
Se ki, se be ... én meg rajta.
Ő a mélynek nekihajtja.
PEER GYNT
Dörrenés!
És a szarva földre dobban.
Míg feláll, egy lendülés:
mint lovas hátára szöktem,
bal fülét jól megragadtam
s már-már késdöfést is adtam
tarkójának izgatottan; -
hej, elbődül most dühödten,
talpra ugrik s hátradobja
agancsának ágait,
elvesz késem és a tokja,
szarva csípőn megszorít,
lábikrámba vág keményen,
jobban vasfogó se mar,
s elszáguld, mint vad vihar
vélem, fenn a Gendin-élen!
Пер Гюнт
Я курок спустил,
Зверь упал.
И, выиграв схватку,
Я - к нему, что было сил,
На него спешу забраться;
За ухо его хватаю,
Нож готовясь негодяю
Ткнуть, не дрогнув, под лопатку,
-Как начнет он заливаться
Да как ринется, проклятый,
Как швырнет меня назад!
Выпал нож, в руке зажатый,
И немедля был подмят
Я оленьими рогами, -
В клещи, стало быть, попал! -
И наверх он поскакал
Сумасшедшими прыжками.
培尔
砰，我给了它一枪。这家伙就倒在石堆上了。我转眼就骑到它背上，攘住它的左耳。我正要用刀子朝它的嗓子眼儿里扎——哦，这个混蛋大叫了一声，又蹭的一下站起来啦。它脑袋朝后那么一甩，我手里那把刀就连刀鞘一块儿给撞掉了。它顶住我的大腿，它那对椅角像一把火钳子一般挤住我的腿肚子。然后，一转眼就朝燕汀山背儿跑去啦。
PEER GYNT.
Har du set den
Gendin-eggen nogen gang?
Den er halve milen lang,
hvas bortefter, som en ljå.
Udfor bræer, skred og lider,
rakt nedover urder grå,
kan en se til begge sider
lukt i vandene, som blunder
svarte, tunge, mer end tretten-
hundred alen nedenunder. –
Langsmed eggen han og jeg
skar os gennem vejret vej.
Aldrig red jeg slig en fole!
Midt imod, der vi foer fram,
var det som der gnistred sole.
Brune ørnerygge svam
i det vide svimle slug
midtvejs mellem os og vandene, –
sakked agterud, som fnug.
Isflak brast og brød mod strandene;
men der var ej døn at høre;
bare hvirvlens vætter sprang,
som i dans; – de sang, de svang
sig i ring for syn og øre!
PEER
Have you ever
chanced to see the Gendin–Edge?
Nigh on four miles long it stretches
sharp before you like a scythe.
Down o’er glaciers, landslips, scaurs,
down the toppling grey moraines,
you can see, both right and left,
straight into the tarns that slumber,
black and sluggish, more than seven
hundred fathoms deep below you.
Right along the Edge we two
clove our passage through the air.
Never rode I such a colt!
Straight before us as we rushed
’twas as though there glittered suns.
Brown-backed eagles that were sailing
in the wide and dizzy void
half-way ’twixt us and the tarns,
dropped behind, like motes in air.
Ice-floes on the shores broke crashing,
but no murmur reached my ears.
Only sprites of dizziness sprang,
dancing, round;— they sang, they swung,
circle-wise, past sight and hearing!
PEER GYNT.
Mutter, hast Du den
Gendingrat einmal gesehn?
Wohl ’ne Meile läuft er drang
Hin, in Sensenrückenbreite.
Unter Firneis, Schuttmoränen,
Schnee, Geröll, Sand, kunterbunter,
Sieht Dein Aug’ auf jeder Seite
Stumme, schwarze Wasser gähnen,
An die fünf-, die siebenzehn-
hundert Ellen rank hinunter.
Dort lang stoben pfeilgeschwind
Er und ich durch Wetter und Wind!
Nie ritt ich solch Rößlein, traun!
Unsrer wilden Fahrt entgegen
Schnob’s wie Sonnenfunkenregen.
Adlerrücken schwammen braun
In dem schwindeltiefen Graun
Zwischen Grat und Wasserrande, –
Trieben dann davon wie Daun.
Treibeis brach und barst am Strande;
Doch sein Lärm ging ganz verloren;
Nur der Brandung Geister sprangen
Wie im Tanze, – sangen, schwangen
Sich im Reihn vor Aug’ und Ohren!
PEER GYNT.
Mondd, anya,
Láttad a Gendint valaha?
Ezt a szörnyű sziklaszálat?
Keskeny, mint egy kasza éle,
Beborítva síkos jégbe,
Alatta a tenger árad,
Fölül jéghegy, alul örvény,
Éhes szájjal reám törvén.
És a szélben, vad viharban
Száguld vélem szakadatlan.
Soha, soha ily utat!
Szemem káprázik a naptul ...
Mélyen zord pályánk alatt
Hegyi sasok háta barnul.
Lebeg ... lebben ... eltünik ...
Jég torlódik, megtörik,
De én nem hallom zaját,
A szem is aligha lát
Valamit a habverésbül,
Elmém borul, fejem szédül ...
PEER GYNT
Gendin vad gerincét
ott fenn láttad-é, anyám?
Fél mérföldig fut talán
kaszapenge-keskenyen.
Jégpáncélja s kőfolyása
alján mély, havas helyen
sok komor tó csillogása
tűnik szembe mélysötéten
mindkét oldalt, el se hinnéd:
sok száz ölnyi messzeségben.
Utunk fenn a keskeny él -
és száguldunk, mint a szél.
Még ilyen lovon nem ültem!
Porzott a hó, sugaras
zápor hullt, ahol repültem.
Itt-ott egy-egy barna sas
szállt szédítő mély felett,
szirt és tó-katlan közében,
s piheként ellebegett.
Ott meg jég riant a mélyben,
hangja engem el sem érne;
csak a zajló víz manói
kezdtek táncolni s dalolni
szemnek s fülnek örömére.
Пер Гюнт
А ты видала
Этот Гендин-то хребет?
И конца ущельям нет,
И утесов нет острей,
Бездны, глетчеры, лавины!
Мы с оленем для начала,
Сизый воздух рассекая,
Понеслись, нельзя быстрей,
Аж до самой до вершины.
Внове скачка мне такая;
Огляделся я вокруг,
А навстречу, вижу вдруг,
Лучезарные светила,
Скопом выйдя в небеса,
Светят так, что ослепило, -
Чуть не вытекли глаза.
А огромные орлы
В непроглядной этой дали,
Как пушинки среди мглы,
Невозвратно пропадали.
Снежные крушились глыбы,
И с вершин вода лилась.
Целый ад пустился в пляс!
Право, спятить мы могли бы.
培尔
您到过燕汀山背儿吗？那足有两里地长。上头窄得就像镰刀刃儿。站在山头往下瞧啊——底下是冰河，再过去是山坡，再过去是灰糊糊的峡谷。山背儿下边一里多路的地方，周围是黑黝黝，死气沉沉的湖水。我骑着那只驯鹿，像长了翅膀似的，就在那道山背儿上飞跑起来。啊，我从来没骑过这么一匹小马驹儿。可真过瘾呀！我一边儿望着照在山头上那金煌煌的阳光，一边儿跑。朝下边一看，半空里飞着一只只满身金色的鹰，小得就像一粒粒在阳光里飞扬着的尘土。冰河上面大块大块的浮冰在裂开，可是听不见声响。山上的精灵们围着我们团团转，又唱歌，又跳舞，闹得我们眼花缭乱，听也听不清楚。
PEER GYNT.
Med et,
på en rådløs bråbrat plet,
foer ivejret rype-steggen,
flaksed kaglende, forskræmt,
fra den knart, hvor han sad gemt,
klods for bukkens fod på eggen.
Bukken gjorde halvt omkring,
satte med et himmelspring
udfor dybet med os begge!
(Åse vakler og griber efter en træstamme. Peer Gynt bliver ved.)
Bag os bergets svarte vægge,
under os et bundløst slug!
Først vi kløvte lag af tåger,
kløvte så en flok af måger,
som igennem luften vigende
fløj til alle kanter skrigende.
Nedad, uden stands, foer toget.
Men i dybet glittred noget
hvidlet, som en rensdyrbug. –
Moer, det var vort eget billed,
som igennem fjeldsø-stillet
op mod vandets skorpe piled
i den samme vilde fart,
som i den vi nedad kiled.
PEER
All at once,
at a desperate, break-neck spot,
rose a great cock-ptarmigan,
flapping, cackling, terrified,
from the crack where he lay hidden
at the buck’s feet on the Edge.
Then the buck shied half around,
leapt sky-high, and down we plunged
both of us into the depths!
[ÅSE totters, and catches at the trunk of a tree. PEER GYNT continues:]
Mountain walls behind us, black,
and below a void unfathomed!
First we clove through banks of mist,
then we clove a flock of sea-gulls,
so that they, in mid-air startled,
flew in all directions, screaming.
Downward rushed we, ever downward.
But beneath us something shimmered,
whitish, like a reindeer’s belly.—
Mother, ’twas our own reflection
in the glass-smooth mountain tarn,
shooting up towards the surface
with the same wild rush of speed
wherewith we were shooting downwards.
PEER GYNT.
Da stößt
Plötzlich, wie ein Stein sich löst,
Dicht vor uns ein Schneehuhn auf,
Flattert gackernd, aufgeschreckt,
Aus dem Spalt, der es versteckt,
Meinem Bock, bums! vor die Lichter.
Der verändert jach den Lauf –
Und mit einem Riesensatze
Nieder in den Höllentrichter!
(Aase wankt und greift nach einem Baumstamm. Peer Gynt fährt fort.)
Ob uns schwarzer Bergwand Fratze,
Nid uns bodenloser Dust! –
Durch zersplissne Nebelschichten
Erst, sodann durch einen dichten
Schwarm von Möwen, die, durchschnitten,
Kreischend auseinanderstritten, –
Nieder, nieder, nieder sauste es.
Aber aus der Tiefe grauste es
Weiß wie eine Renntierbrust. –
Mutter, das war unser eigen
Bild, das aus des Bergsees Schweigen
Tief vom Grund zum Spiegel eilte,
Umgekehrt, wie unser Sturz
Lotrecht auf ihn nieder pfeilte.
PEER GYNT.
S íme fölszáll hirtelen
Az utunkba, fölijedve,
Rejtekéből kizörgetve
Egy hófehér dunnalud,
Röpdös, gágog iszonyut,
És a bak megtorpad ottan,
Bokros lesz, lábával dobban,
Egyet szökken hirtelen
S a mélységben lenn terem.
(Aase tántorog s egy fatörzsbe kapaszkodik. Peer Gynt folytatja,)
Fejünk fölött a sziklás fal,
És alattunk szörnyű mélység,
Majd estünk felhőkön által,
Majd sirályrajt rebbenténk szét,
A mint rajtuk áttörtettünk.
Lenn tajtékzott hófehéren,
Vártak, vártak ránk a mélyen.
Anyám, saját képünk láttam
Megfordítva víz síkjában,
Hogy rohant felénk a kép,
A mint estünk közelébb!
PEER GYNT
Most hirtelen
- kő mozdul ott egy helyen? -
fajdkakas hószárnya rebben,
csataráz, mert megriadt
rejtő sziklabolt alatt,
s száll - a baknak épp - ijedten.
Ez kivág, tehetne mást?
ugrik egyet, óriást,
arra, hol tátong a katlan!
(Aase megtántorodik, s megfogódzik egy fában.
Peer Gynt folytatja.)
Fenn sötét, beláthatatlan
fal s a poklok mélye lenn.
Átnyilallunk sűrü, zordon
ködökön, sirálycsoporton,
megrémülve szerteváltak,
s nagy vijjogva messze szálltak.
S míg zuhantunk így veszetten,
lenn egy foltot észrevettem:
bakom mellén volt ilyen.
Önmagunkról volt az ott jel,
csendes vízmélyből futott fel
tükörig vadul a tóban,
úgy, ahogy a bak velem
közeledett zuhanóban.
Пер Гюнт
Пройти должны
Мы до краю крутизны.
Тут, сойдя с ума от страха
И вопя, - помилуй бог! -
У оленя из-под ног
Малая вспорхнула птаха.
В сторону рванулся зверь,
И несемся мы теперь
С ним в провал, пути не зная.
lОсе, чтобы не упасть, прислоняется к дереву. (Пер продолжает.)
Здесь пустыня ледяная,
А внизу-то бездна ждет!
И, смятеньем обуяны,
Мы несемся сквозь туманы,
Рассекаем птичьи стайки -
И шарахаются чайки.
Не сдержать никак полета,
Вдруг внизу блеснуло что-то -
Брюхом кверху зверь плывет.
Это наше отраженье
В озере пришло в движенье:
Совершая воспаренье,
Прямо к нам неслись они -
Ведь у нас-то шло паденье!
培尔
忽然间，在悬崖尽头儿，从驯鹿脚下一个洞穴里，飞出一只大松鸡。它吓得忽闪着大翅膀，咯咯地叫着飞起来了。驯鹿使劲把身子那么一扭，我们就从悬崖边儿上跳了下去。
(奥丝吓得站不稳了，赶紧扶住一棵树。)
这时候，山崖在我们背后，下边是无底深渊。我们先冲破层层云彩，接着又冲散一群海鸥；它们围着我们飞了一阵，啾啾叫着，然后就飞走了。我们还往下飞呀，飞呀。在我们一下边出现了一个白糊糊、亮光光的东西，就像驯鹿的肚皮。妈妈，原来那是光滑的湖面上映出的我们的影子。那影子一个劲儿朝着我们蹿上来，我们往下冲得也不比它慢。
PEER GYNT.
Buk fra luften, buk fra bunden,
stangedes i samme stunden
så at skummet om os klasked.
Ja, der lå vi nu og plasked. –
Langt om længe, du, vi nåde
nordre landet på en måde;
bukken svam, og jeg hang bag ham; –
jeg foer hjem –
PEER
Buck from over, buck from under,
in a moment clashed together,
scattering foam-flecks all around.
There we lay then, floating, plashing,—
But at last we made our way
somehow to the northern shore;
buck, he swam, I clung behind him:—
I ran homewards —
PEER GYNT.
Bock vom Berge, Bock vom Grunde
Stieß zur selbigen Sekunde!
Das Gespritz’ und das Geklatsche!
Na, da lag man in der Patsche. –
Nicht gar lang’ dann, und wir fanden
Irgendwo ’nen Fleck, zu landen;
Er, er schwamm, und ich umschlang ihn, –
Und hier bin ich nun –
PEER GYNT.
Zsupsz! a víz színére érék,
Légi bak és vízi bak
A mint találkoztanak.
Hogy lövelt a víz, fecskendett,
Ló és lovas hogy lelkendett!
Végre leltünk csöpp helyet,
Hol kikötni lehetett,
Ő uszott, én megfogóztam —
És most itt vagyok.
PEER GYNT
S bakja szirtnek, bakja habnak
most - egyszerre - összecsapnak.
Ott a víz loccsanva csobban,
s úszunk felcsapó habokban.
Addig, addig evickéltünk,
míg egy helyen partot értünk;
Bakom úszott, rajta lógtam; -
s itt vagyok most -
Пер Гюнт
Стало быть, олень небесный
И олень, рожденный бездной,
Сшиблись, и пошла мгновенно
По воде бурлящей пена.
В воду плюхнулись мы оба.
Что рассказывать особо:
Зверь поплыл, и я за ним,
Вот и вылез.
培尔
那只从半空中下来的驯鹿，跟湖面上的那只驯鹿砰的一声碰在一起了，浪花溅出好几里去，差点儿把我们淹死。好容易才凫到山湖岸—-驯鹿前头凫，我在后边使劲拽住它。这样，我才回的家呀——
http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=e4b02fb0-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe
