PEER GYNT
(hugger på en stor furu med krogede grene).
Å-ja, du er sejg, du gamle kall;
men det båder knapt, for du står for fald.
(hugger igen.)
Jeg ser nok, du har en ståltrådssærk;
men jeg flænger den, jeg, var den aldrig så stærk. –
Ja, ja; du ryster din krogede arm;
det er rimeligt nok, du er arg og harm;
men lige fuldt så skal du i knæ –!
(bryder med engang tvert af.)
Løgn! Det er bare et gammelt træ.
Løgn! Det er ingen stålklædt knark;
det er bare en furu med sprukken bark. –
Det er tungvindt arbejd at hugge tømmer;
men fandenskab når en både hugger og drømmer. –
Det skal væk, dette her, – at stå i tågen
og væve sig bort lyslevende vågen. –
Du er fredløs, gut! Du er jaget på skogen.
(hugger en stund ilsomt.)
Ja, fredløs, ja. Du har ikke moer
til at bære frem maden og duge dit bord.
Vil du æde, gut, får du hjælpe dig selv,
hente det råt fra skog og elv,
spike dig tyri og nøre dig ild,
stulle og stelle og lage det til.
Vil du klæde dig varmt, får du vejde rén;
vil du mure dig hus, får du bryde sten;
vil du tømre det op, får du fælde stokken
og bære den frem på din ryg til tråkken. –
(Øksen synker, han ser frem for sig )
Gildt skal det bygges. Tårn og fløj
skal der være på tagryggen hæv og høj.
Og så vil jeg snitte, til knap på gavlen,
en havfrue, skabt som en fisk fra navlen.
Messing skal der være på fløjen og låsen.
Glas får jeg også se jeg kan få.
Fremmede folk skal undres på
hvad det er, som skinner langt borti åsen.
(ler i harme.)
Helvedes løgn! Der var den igen.
Du er fredløs, gut!
(hugger hvast.)
En barktækt hytte
gør både i rusk og i frost sin nytte.
(ser opad træet.)
Nu står han og vagger. Så; bare et spænd!
Der stuper han skrås efter hele sin længde; – –
Det grøsser i ungskogens mylr og mængde!
(giver sig til at kviste stammen; på engang lytter han og står stille med hævet økse.)
Der er nogen efter mig! – Nå, er du slig,
du Hægstadgubbe; – du farer med svig.
(dukker bag træet og kigger frem.)
En gut! Bare en. Han tykkes skræmt.
Han skotter omkring sig. Hvad har han gemt
under trøjen? En sigd. Han standser og glytter, –
lægger næven tilrette på en skigard-stav.
Hvad er det nu? Hvorfor står han og støtter –?
Uf da! Hug han ikke fingren af!
Hele fingren af! Han bløder, som en stud. –
Der sætter han på sprang med næven i en klud.
(rejser sig.)
Det er fanden til krop! En umistelig finger!
Helt af! Og det uden at nogen ham tvinger.
Håhå, nu mindes jeg –! Det er den eneste
måde at fri sig fra kongens tjeneste.
Så er det. De vilde ham i krigen skikke;
og gutten, forstår sig, vilde nødig afsted –
Men hugge –? For altid skille sig ved –?
Ja, tænke det; ønske det; ville det med; – –
men gøre det! Nej; det skønner jeg ikke!
(ryster lidt med hovedet; så går han til sit arbejde igen.)
PEER
[hewing at a large fir-tree with twisted branches]
Oh ay, you are tough, you ancient churl;
but it’s all in vain, for you’ll soon be down.
[Hews at it again.]
I see well enough you’ve a chain-mail shirt,
but I’ll hew it through, were it never so stout.—
Ay, ay, you’re shaking your twisted arms;
you’ve reason enough for your spite and rage;
but none the less you must bend the knee —!
[Breaks off suddenly.]
Lies! ’Tis an old tree, and nothing more.
Lies! It was never a steel-clad churl;
it’s only a fir-tree with fissured bark.—
It is heavy labour this hewing timber;
but the devil and all when you hew and dream too.—
I’ll have done with it all — with this dwelling in mist,
and, broad-awake, dreaming your senses away.—
You’re an outlaw, lad! You are banned to the woods.
[Hews for a while rapidly.]
Ay, an outlaw, ay. You’ve no mother now
to spread your table and bring your food.
If you’d eat, my lad, you must help yourself,
fetch your rations raw from the wood and stream,
split your own fir-roots and light your own fire,
bustle around, and arrange and prepare things.
Would you clothe yourself warmly, you must stalk your deer;
would you found you a house, you must quarry the stones;
would you build up its walls, you must fell the logs,
and shoulder them all to the building-place.—
[His axe sinks down; he gazes straight in front of him.]
Brave shall the building be. Tower and vane
shall rise from the roof-tree, high and fair.
And then I will carve, for the knob on the gable,
a mermaid, shaped like a fish from the navel.
Brass shall there be on the vane and the door-locks.
Glass I must see and get hold of too.
Strangers, passing, shall ask amazed
what that is glittering far on the hillside.
[Laughs angrily.]
Devil’s own lies! There they come again.
You’re an outlaw, lad!
[Hewing vigorously.]
A bark-thatched hovel
is shelter enough both in rain and frost.
[Looks up at the tree.]
Now he stands wavering. There; only a kick,
and he topples and measures his length on the ground;—
the thick-swarming undergrowth shudders around him!
[Begins lopping the branches from the trunk; suddenly he listens, and stands motionless with his axe in the air.]
There’s some one after me!— Ay, are you that sort,
old Hegstad-churl;— would you play me false?
[Crouches behind the tree, and peeps over it.]
A lad! One only. He seems afraid.
He peers all round him. What’s that he hides
’neath his jacket? A sickle. He stops and looks around,—
now he lays his hand on a fence-rail flat.
What’s this now? Why does he lean like that —?
Ugh, ugh! Why, he’s chopped his finger off!
A whole finger off!— He bleeds like an ox.—
Now he takes to his heels with his fist in a clout.
[Rises.]
What a devil of a lad! An unmendable finger!
Right off! And with no one compelling him to it!
Ho’, now I remember! It’s only thus
you can ’scape from having to serve the King.
That’s it. They wanted to send him soldiering,
and of course the lad didn’t want to go.—
But to chop off —? To sever for good and all —?
Ay, think of it — wish it done — will it to boot,—
but do it —! No, that’s past my understanding!
[Shakes his head a little; then goes on with his work.]
PEER GYNT
(haut los auf eine große Kiefer mit gekrümmten Ästen.)
Ei, ja, Du bist zäh, Du alter Gesell;
Doch frommt Dir das wenig; Du fällst nur zu schnell.
(Haut wieder.)
Ich seh’ zwar, Du hast ein Panzerhemd an;
Doch wär’s noch so stark auch, ich steh’ meinen Mann.
Ja, ja; Du schüttelst Deinen knorrigen Arm;
Glaub’s wohl, Du zitterst vor Zorn und Harm;
Doch trotz alledem sollst Du nieder vor Peer –!
(Bricht mit einem Mal schroff ab.)
Hirngespinst! Das ist ein Baum und nichts mehr;
Keine in Stahl gehüllte Gestalt;
Bloß eine Bergkiefer, rissig und alt. –
Ein hart Stück Arbeit, dies Umhaun von Bäumen;
Doch Wahnwitz, zu haun und dazu noch zu träumen. –
Dies hat jetzt ein End’; – dies ins Blaue Stieren
Und offenen Augs sich im Nebel verlieren. –
Ein Friedloser bist Du! Ein Tier unter Tieren.
(Haut eine Weile hastig.)
Friedlos, jawohl. Kein haushälterisch
Mütterlein deckt und bestellt Dir den Tisch.
Willst Du was essen, Bursch, hilf Dir allein,
Fang’ Dir im Bach oder Wald was ein,
Schnitzel’ Dir Brennholz und setz’ es in Brand,
Brat’ und trag’ auf Dir mit eigener Hand.
Willst Du Dich warm kleiden, pürsch’ Dich an Böcke;
Willst Du Dir ’n Haus grundmauern, brich Blöcke;
Willst Du Dir’s aufzimmern, hack’ und hau’,
Und schlepp’ Dir die Balken selbst bücklings zum Bau!
(Die Axt sinkt; er sieht vor sich hin.)
Fein soll der Bau werden. Turm und Hahn
Soll weithin sichtbar den First überblitzen,
Und an den Giebel, aus Kiefernspan,
Will ich ein fischgeschwänzt Meerweib schnitzen.
Messing soll der Hahn sein und Messing die Klinken;
Glas will ich auch wohl zu kriegen sehn;
Hei, soll fremdes Volk mauloffen stehn,
Sieht’s vom Gebirg’ her das Funkeln und Blinken!
(Lacht ingrimmig.)
Höllisches Gaukelspiel! Da war’s wieder.
Du bist friedlos, Bursch.
(Haut heftig drauf los.)
Ein Rindendach
Tut’s auch wider Wetter und Ungemach.
(Sieht an dem Baum hinauf.)
Da wankt er und schwankt er. Jetzt nur noch ein Tritt!
Da stürzt er in all seiner Länge darnieder; – –
Und reißt das aufkreischende Niederholz mit!
(Macht sich daran, den Stamm seiner Zweige zu entkleiden; auf einmal horcht er und steht mit erhobener Axt still.)
Da liegt jemand hinter mir auf der Lauer! ...
Du kommst mir mit Hinterlist, Haegstadbauer?
(Duckt sich hinter den Baum und spitzt hervor.)
Ein einzelner Bursch bloß! Er scheint erschreckt.
Er sieht sich scheu um. Er verdeckt und versteckt
Was unter dem Kittel. Eine Sichel! Er ballt
Die Faust um den Skistab. Und jetzt? Umkrallt
Seine Rechte den Sichelgriff; – holt aus –! Schwapp!
Hieb er sich da nicht den Finger ab!
Den ganzen Finger! Er blutet wie ein Schwein.
Da setzt er, die Faust in ’nem Tuch, querwaldein.
(Erhebt sich.)
Der war wohl besessen! Ohne Not einen Finger!
Blank weg! Und sind dir so kostbare Dinger!
Hallo, jetzt schwant mir’s –! Ein Finger auf dem Block,
Heißt es, macht frei von des Königs Rock.
So war’s. Er sollt’ in den Krieg, nach der Pflicht,
Und wollt’ lieber hier bleiben auf seiner Schollen –
Aber deshalb für immer ihn abtrennen sollen?
Es denken, es wünschen; ja; selber eswollen; – –
Aber estun! Nein, das fass’ ich nicht!
(Schüttelt den Kopf und geht dann wieder an seine Arbeit.)
(EINE STUBE UNTEN BEI AASE.)
(Alles ist in Unordnung; Kisten und Kasten stehen offen; Alltagszeug liegt verstreut herum; im Bett eine Katze.)
PEER GYNT.
(ráüt egy nagy fenyőre).
Igen, szívós vagy, látom, vén gonosz,
De mindhiába, mégis meghajolsz
(újra ráüt).
Érczből van bár Nagyságodnak a vérte,
Mégis legyőzöm én, jótállok érte.
Csak rázzad dühösen izmos karod,
Én értem haragod és bánatod,
S mégis mindjárt a porba sújtalak!
(Hirtelen abba hagyja a döngetést).
Eh őrültség! Egy buta fadarab,
Nem vértezett, vitéz, nemes lovag.
Nehéz, keserves munka a favágás,
S még hozzá folyton ez az álomlátás,
Az álmodás és még hozzá az éhség,
Azt mondom én, eh, vessük végre végét!
Mit bámulom tátott szájjal az üres ködöt?
Elég állatnak lenni állatok között.
(Tovább vág.)
Elég az élet! Ugy-e nincs anyád,
Ki terített asztallal várna rád.
Ha étvágyad kél, segíts magadon,
Fogj valamit, ott a patak, vadon;
Apríts magadnak fát és rakj tüzet,
És süssön-főzzön tulajdon kezed.
Ruha ha kell, hát menj vadászni,
Ha hajlék kell, törj hozzá köveket,
A fát is tenmagadnak kell levágni,
S tenválladon haza is viheted.
(Leereszti fejszéjét, elméláz).
Szép lesz palotám; a torony magasan
Száll égbe, mutatva: nagy úr az uram.
Tetejébe faragva a vízileány
Koronázza be herczegi szép palotám.
És rézbül a zárom, a szélkakasom,
Ragyogó tükör áll ezer ablakomon.
Bámulja, csodálja a jó idegen
A fényt, ragyogást, a csodát e hegyen.
(Hangosan fölkaczag.)
Ördög vigye! álmodom újra. Elég!
Kunyhóm legyen, a viharon menedék!
(Fölnéz a fára.)
Inog ám, mozog ám! Egy ütés csak alant,
S hosszában azonnal a földre zuhant,
S elzuzza, a mi csak alatta fogant.
(Kezdi a fát ágaitól letisztítani, egyszerre fülel s fölemelt baltával megáll).
Valaki les rám és támadni nem mer.
Te vagy Hægstad, te vén gazember?
(A fa mögé rejtezik s kémlelődik.)
Csak egy magányos gyermek. Megijedt.
Körülnéz félve. Dugdos, rejteget
Valamit köpenyébe ... egy kaszát ...
Most fogja ... hogy megrázkodott ...
Egy ujját szelte le ... huh, jól talált!
Pfuj, hogy vérzik az átkozott.
Most becsavarja rongyba mély sebét.
(Föláll.)
Megőrült? Egy ujját csak úgy levágta.
És hogy vigyázott, nézett szerteszét.
No persze, nem vágy a király kosztjára.
El kellett volna menni háborúba,
De néki hona röge kedvesebb.
De itt maradni bénán, megcsonkulva?
Ez jobb talán? Ez élvezet?
Ilyesmit gondolunk, kívánhatunk ...
De megtenni? ennél jobbak vagyunk.
(Fejét csóválja s munkához lát).
PEER GYNT
(nagy, görbe ágú fenyőbe vágja fejszéjét)
Szívós vagy, igaz, keményinu vén,
de mit se segít: leterítelek én.
(Ismét nekivág.)
Látom, páncél van tagjaidon,
de bármily erős, én széthasitom. -
Csak rázd fenyegetve görbe karod,
tán így fejezed ki dühöd, haragod;
hiába: jön már a megadás -!
(Hirtelen abbahagyja a baltázást.)
Agyrém! Egy vén fa - lehetne-e más?
Agyrém! Nem acélpáncélos alak,
repedéses kérgű fenyőfa csak. -
Kemény ez a munka: dönteni fákat,
hát még, ha eközben az álom a társad.
De most már vége - vége örökre,
nem nézel nyílt szemmel a ködökbe,
te vadon fia, sors űzöttje-ütöttje!
(Ismét gyors csapásokkal dolgozik.)
Űzött, bizony. Nincs édesanyád,
aki főzne, terítene s várna reád.
Ha enni akarsz, segíts magadon,
halat, vadat ád a víz s a vadon,
apríts csetenyét, élessz parazsat,
tégy-végy, pepecselj, szolgáld ki magad.
Ruha kell? Menj s űzd a szarvasokat.
Ház kell? Feszíts le követ, de sokat.
Kell rönk a tetőhöz? Döntsed a fákat,
s hordd a szarúfát, mig bírja a hátad. -
(A fejszét leereszti, maga elé bámul.)
Gyönyörű lesz. Fenn a torony s kakas,
magasba kinyúló, szép, sugaras.
S hogy szebb legyen, ott, ahol orma épül,
halfarkú nőt faragok ki diszéül.
A kakas rézből lesz, a zárak is abból.
Az ablaka csillog, lesz üvegem.
Bámulva tekint fel a sok idegen,
aki látja, hogy ragyog le magasból.
(Epésen nevet.)
Pokoli hazugság! Újra kisért.
Te kivert!
(Ismét erősen baltázni kezd.)
Kéregfal és fedelecske
jó lesz, odakünn, ha fagyna vagy esne.
(Felnéz a fára.)
Inog már. Most - neki a lábamat!
Lezuhant, itt van a földre terűlve
remeg a fiatal sarj messze körűle.
(Hozzáfogna a legallyazásához, de egyszerre fülelni kezd,
s felemelt fejszéje megáll.)
Les rám valaki. Te vagy az? Hohó!
Cselt vetsz nekem itt, haegstadi apó?
(Lehúzódik a fa mögé s onnan kémlel.)
Legény. Egyedül. Szepegő, riadt.
Maga körül néz. Lám, a kabát alatt
valamit rejt. Sarlót! Állva figyelget, -
öklét sí-bot bütüjére teszi,
illesztgeti, míg valamit kieszelhet -
Nyekk! Az egész ujját leszeli!
Az egészet! Vér! Így vérzik a vad. -
Rongyot tesz a csonkra - s messze szalad.
(Felegyenesedik.)
Ördög vihette rá! De a drága ujját!
És kényszerüség nélkül metélni úgy át.
Hopp, értem: ilyet a legény azért csinált,
hogy ne kelljen szolgálnia a királyt.
Így, így. Vinnék katonának küzdeni vésszel,
s neki nincs rá kedve, maradni szeret -
de levágni búcsút mondva - ilyet!
Gondolni, kivánni, akarni lehet; -
de megtenni! Fel sem foghatom ésszel!
(Megcsóválja a fejét s tovább dolgozik.)
[(muid :: e7324ac2-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)]
[(muid :: e732bd04-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)]
[(muid :: e733273a-d18e-11e0-ab97-001cc4df1abe)]
.
Пер Гюнт
(рубя старый, сучковатый сосновый ствол)
Хоть ты покамест и крепок, старик,
Срок твоей жизни уже невелик.
(Продолжая рубить.)
Вижу, что ты закован в броню,
Но я на тебе одежду сменю!
Вижу, руками трясешь, озверев,
Что же, понятен твой яростный гнев,
И все же судьба твоя решена.
(Вдруг прекращая работу.)
Враки, да это же просто сосна!
Враки, не старый тут вовсе герой, -
Дерево просто с обвисшей корой.
Справлять нелегко такую работу,
Да как размечтаешься, входишь в охоту!
Но все это глупость, пустые мечтанья.
Не верь этой блажи, забудь упованья!
Пойми: ты - изгнанник, лес - место изгнанья.
(Продолжая рубить.)
Изгнанник! Далеко теперь твоя мать,
И некому стол тебе накрывать,
Захочешь поесть - вставай поутру,
Сыщи себе пищу в дремучем бору,
Съестного себе в реке раздобудь,
Огонь разожги да свари что-нибудь!
Захочешь одеться - зверя убей,
Хибарка нужна - натаскай камней,
От веток очисть, как положено, бревна,
Потом сволоки и укладывай ровно.
(Роняет топор и глядит вдаль.)
Вот у меня здесь будет краса!
Башня с флагом уйдет в небеса.
Чтобы нарядней сделать картину,
Вырежу я на башне ундину.
Медью отделаю гордое зданье
И раздобуду побольше стекла, -
Пусть удивляются: что за скала
Там, наверху, излучает
сиянье?
(Злобно смеясь.)
Враки! Опять ты заврался, как встарь.
Знай, ты изгнанник.
(Рубя с ожесточением.)
Когда от ненастья
Спрячет хибарка - и то уже счастье.
(Глядя на дерево.)
Клонится. Ну-ка, покрепче ударь!
Пал! И под грузом упавшей громады
Нет молодому побегу пощады.
(Начинает обрубать ветви и вдруг, прислушиваясь, замирает с топором в руке.)
Кто там? Старик хуторянин опять?
Хитростью, что ли, желаешь ты взять?
(Смотрит, притаясь за деревом.)
Парень какой-то... Берет его страх.
Замер. А что у него в руках?
Серп? Нет, не серп. Огляделся, робея.
Руку зачем-то кладет на пенек,
Весь задрожал. Что еще за затея?
Господи, он себе палец отсек!
Крови-то сколько! Хлещет ручьем!
Уходит, будто ему нипочем.
(Вставая.)
Черт подери! Отрубить себе палец!
А принуждать его и не пытались.
Впрочем, когда-то слыхал я, признаться, -
Так избавлялись от службы солдатской.
Видимо, время служить подоспело,
Он и решил не ходить воевать.
Но отрубить?... Навсегда потерять?...
Можно задумывать, можно желать, -
Но совершить? Непонятное дело.
(Покачав головой, продолжает работу.)
海尔嘉
唉呀，你拽得我好痛！求求你撒开我....
培尔
(撒开了她，安详地)
我不想伤害你。替我求求她，不要把我忘掉！
(海尔嘉跑掉了。
第三幕第一场
〔松林深处。灰暗的秋日。空中飘落着雪花。培尔•金特穿着衬衣伐树，正在砍一棵硕高、杈桠弯曲的杉树。
培尔
(a missing line)
哦，亲爱的朋友，你真壮，但那也没用，眼看你就完蛋啦。
(接着又砍下去)
我晓得你身上穿了恺甲。尽管那么坚实，我照样可以把它劈裂。对，你可以摇撼你那弯弯曲曲的胳膊。我明白，你生气了，大发雷霆，可我会叫你屈膝的。
(忽然住手)
我又在编造瞎话哪，眼前并没有什么穿戴盔甲的英雄；又编造瞎话哪，有的只不过是一棵老树，一棵浑身裂皮的杉树。伐木这活儿可真吃力。不过倘若再把它同昼梦混在一起，那就更糟了。不要再白昼做梦了吧，不能老是在云里雾中。
别忘记你是个逃犯，这座森林是你唯一的藏身之所！
(赶忙又砍了一阵子)
对，一个亡命之徒!再没有妈妈来替你摆桌面，给你端饭菜了。你想吃，就得自己去想办法。你可以在森林里打猎，从涧溪里钓鱼。你得砍你自己的木头，升你自己的火，盖你自己的房子，并且把它收拾整齐。你要寒衣?你就得去打驯鹿。你要一座自己的房子?那你就得去凿石头。你想要栋木当梁?你就得自己去锯，凭自己宽大的肩膀扛回来。
(撂下斧头，朝前凝视着)
我要替自己盖一幢精致的房子，要有个尖楼，安座风标。在山墙尽头，我要雕上一条美人鱼，甩着长长的尾巴。风标和门锁得包上黄铜。说不定我还能弄点玻璃安在窗户上，这样，远处的路人就会膛目而视，对它的辉煌感到惊异。
ÅSE
(grædende).
Jeg var tilfreds,
jeg selv blev kørt ud i den svarte kiste!
Å, hvad et menneske må tåle og friste!
Gud hjælpe mig nådig! Hele huset tømt!
Hvad Hægstadbonden levned, har lensmanden taget.
Ikke klæderne på kroppen engang blev vraget.
Tvi! Få de skam, som så hårdt har dømt!
(sætter sig på sengekanten.)
Både gård og grund er ude af ætten;
strid var den gamle; men stridere var retten; –
der var ikke hjælp og der var ikke nåde;
Peer var borte; ingen kunde mig råde.
ÅSE
[weeping]
How glad I’d be
in the black chest myself to be driven away!
Oh, what must a mortal abide and live through!
God help me in mercy! The whole house is bare!
What the Hegstad-churl left now the bailiff has taken.
Not even the clothes on my back have they spared.
Fie! Shame on them all that have judged so hardly!
[Seats herself on the edge of the bed.]
Both the land and the farm-place are lost to our line;
the old man was hard, but the law was still harder;—
there was no one to help me, and none would show mercy;
Peer was away; not a soul to give counsel.
AASE
(weinend.)
Ach, würd’ ich doch nur
Mit hinaus gekarrt in der schwarzen Kiste!
Ach, das ist ein Leben! Du lieber Christe!
Das heiß’ ich mir einen Zusammenbruch!
Was der Haegstad verschont, hat der Schuldvogt bekommen.
Nicht die Kleider am Leib habt Ihr ’ausgenommen!
Pfui, pfui über Euch und den eiskalten Spruch!
(Setzt sich auf die Bettkante.)
Jetzt sind wir also verarmtes Gelichter.
Ruppig war der Bauer; noch ruppiger der Richter; –
Da gab’s keine Hilfe, da gab’s kein Erbarmen;
Peer war nicht da; kein Mensch half mir Armen.
AASE.
Bár engemet
Vinnének el már.
Nem lehet Kibírni ezt az életet.
A helyéből minden jószág kimozdul;
A mit a Hægstad itt hagyott, Elszedte a bíró legott.
Testemrül-a ruhát leszedték,
A nyomorult, szedett-vedett nép!
Házat, jószágot, mindent eloroztak!
A Hægstad rossz, a biróság még rosszabb.
Ah mindenem kegyetlenül elvitték,
Nem volt itt Peerem, nem is volt segítség.
AASE
(sírva)
Bár vinnék ki hamar
a testemmel fekete koporsóm!
Ó, jaj, csupa kín, csupa bánat a sorsom!
Úristen, a ház egészen üres!
Haegstad után a biró üritette.
Viselőruhámat is leszedette.
Ilyen itélet! Pfuj! Rettenetes!
(Leül az ágy szélére.)
Az ősi telek, föld - nincs. Hova mennél?
szigorúbb volt a törvény az öregnél; -
nem volt kegyelem, jó szót ki is adna?
Peer messze, s Aase magára hagyva.
Осе
(плача)
Хоть бы кто уволок
В черном гробу и старуху в неволю!
Сколько мытарств выпадает на долю!
Господи, дом опустелый стоит.
Что хуторянин не брал, взяли судьи.
Нынче и в платье нужда и в посуде.
Тьфу! Хоть заел бы их, аспидов, стыд!
(Садясь на кровать.)
Отняли землю, забрали строенья,
Вовсе не знали они снисхожденья.
Зол хуторянин, судьи суровы,
Вот мы теперь и остались без крова.
ÅSE.
Peer? Jeg mener, du er ørsk og yr!
Ingrid kom jo velberget hjem tilslut.
Det var ligest, de havde holdt sig til fanden; –
han er brotsmanden, han, og ingen anden;
den styggen fristed min stakkars gut!
ÅSE
Peer? Why, you’re out of your senses, sure!
Ingrid came home none the worse in the end.
The right thing had been to hold Satan to reckoning;—
he was the sinner, ay, he and none other;
the ugly beast tempted my poor boy astray!
AASE.
Peer? Da hast Du’s bei mir versehn!
Kam nicht die Ingrid heil heim zuletzt?
An den Teufel hätt’ man sich halten müssen, –
Der hat’s, und kein andrer, auf dem Gewissen,
Der hat meinen Jungen auf all das gehetzt!
AASE.
Fogd be a szád! Jót kezdtél el velem.
Ingridnek kutyabaja sem esett,
Mindenről csak a Belzebub tehet.
Csak ő, csak ő volt, ő elcsábította
Szegény jó fiamat a gonosz útra.
AASE
Peer? Úgy látom, elment az eszed.
Ingrid, ugye, épen visszakerült?
A Gonoszt fogják el, ő a szitója,
ő volt a szegény Peer bujtogatója,
csak ő a hibás, az elvetemült!
Осе
Пер? Голова тебе, видно, не впрок.
Ингрид, известно, вернулась цела.
Ежели черт их подбил на бесстыдство,
Стало быть, с чертом и надо судиться.
Пер-то при чем? Сам он терпит от зла.
ÅSE.
Efter presten? Å jo, jeg mener det næsten.
(farer op.)
Men nej-Gud om jeg kan! Jeg er guttens moer;
jeg får hjælpe; det er ikke mer end jeg pligter;
lage det som bedst, når de andre svigter.
Denne kuften har de skænkt ham. Den får jeg lappe.
Gud give, jeg også turde skindfellen nappe!
Hvor er hoserne?
ÅSE
To the parson? Truly I almost think so.
[Starts up.]
But, oh God, I can’t! I’m the boy’s own mother;
and help him I must; it’s no more than my duty;
I must do what I can when the rest forsake him.
They’ve left him this coat; I must patch it up.
I wish I dared snap up the fur-rug as well!
What’s come of the hose?
AASE.
Glaub’s auch schier, daß es so besser ist
(Fährt auf.)
Aber nein! Ich will nicht noch fremde Leut’ plagen!
Ich helf’ ihm, das ist meine heilige Pflicht;
Wenn’s die Mutter nicht tut, wer andrer tut’s nicht.
Die Joppe hier wurd’ ihm geschenkt. Werd’ ich flicken.
Möcht’ ihnen jetzt bloß noch das Bettfell abzwicken!
Wo sind denn die Strümpf’?
AASE.
Papért? Nem volna jó-e vajjon?
(Hirtelen haraggal.) De nem! s ha mindjárt meg kell halnom!
Majd én segítek, kell segítnem rajta,
Ki más teszi, ha nem az édes anyja?
Hol a gúnyája? Most foltoztam éppen.
A vadbőrt is majd elküldöm neki.
Hol a nadrágja?
AASE
A papot hívassam? Tán segítni tudna.
(Felszökik az ágyról.)
Nem! Nem hivatom! Fiam anyja én vagyok!
Kötelességem, hogy védve segítsem,
ha a többinek hozzá szive nincsen.
A zekét itt hagyták. Megkeresem a foltját.
Bár hagyták volna itt a bőrtakaróját!
Hol a harisnya?
Осе
Значит, за пастором? Думала тоже.
Да ведь никак. Я хорошая мать,
Мне помогать, значит, надобно сыну,
Я, как другие, его не покину.
Куртку не взяли! Положим заплатки.
Мех бы достать еще, все и в порядке.
Где же портки?
ÅSE
(roder om).
Hvad finder jeg her? Å nej, en gammel
støbe-ske, Kari! Med den har han leget
knappestøber, smeltet og formet og præget.
Engang her var gilde, kom ungen ind
og bad sin faer at få en klump tin.
Ikke tin, sa’e Jon, men kong Kristians mynt;
sølv; det skal mærkes, du er søn til Jon Gynt;
Gud forlade ham, Jon; men han var nu fuld,
og da ændsed han hverken tin eller guld.
Her er hoserne. Å, der er hul i hul;
de må stoppes, Kari!
ÅSE
[rummaging about]
Why, what have we here? I declare it’s an old
casting-ladle, Kari! With this he would play
button-moulder, would melt, and then shape, and then stamp
them. One day — there was company — in the boy came,
and begged of his father a lump of tin.
“No tin,” says Jon, “but King Christian’s coin;
silver; to show you’re the son of Jon Gynt.”
God pardon him, Jon; he was drunk, you see,
and then he cared neither for tin nor for gold.
Here are the hose. Oh, they’re nothing but holes;
they want darning, Kari!
AASE
(wühlt herum.)
Herrje, was ist das? Eine alte, berußte
Kelle! Mit der tat er allerwegen
Knopfgießer spielen, schmelzen und prägen.
War einmal Fest hier; – kommt der Junge herein,
Will ein Stück Zinn. Sagt mein Jon: Zinn? Nein!
Aber eine König-Christians-Kron’;
Silber; so ziemt sich’s Jon Gyntens Sohn.
Gott verzeih’s ihm; doch hitzt’ ihm der Wein nun den Sinn,
So kam’s ihm auf Gold nicht mehr an denn auf Zinn.
Hier sind ja die Strümpf’. Na,die Löcherkett’!
Da heißt’s stopfen, Kari!
AASE.
(kutat a rongyok között).
No nézd, mi kukkan ide ki!
Egy rossz kanál; ezzel játszott gyakorta,
Tűzben megönté, újra olvasztotta.
Egyszer nagy lakma volt. A népség vacsoráit,
Bejött Peer és kis czinkért kunyorált.
Jon Gyntnek széles volt a kedve,
S egy jó ezüst tallért eléje vetve
Azt mondja néki: ez való neked,
Jon Gynt fiának Isten megbocsássa,
Idáig vitt el balga tékozlása —
Itt van a nadrág. Lyuk van itt lyukon.
Foldozd meg.
AASE
(Turkál a lomban.)
Nézd, mit lelek itt az ócska halomban!
Öntőkanál. Az. Peer játszott vele régen,
pitykét öntött, formált vele szépen.
Egyszer nagy ebéd közben befutott
Peer, s kért az uramtól cinkdarabot.
Cink? Kristian-ezüst, nesze - apja szól -
Jon Gynt fia vagy, ezt vésd az eszedbe jól.
Isten bocsássa meg, a szegény uram,
ha ivott, mindegy volt: cink vagy arany?
No de itt a harisnya. Mennyi lika van!
Foltozni kell, Kari.
Осе
(роясь)
Кари! Мне ковшик плавильный попался!
Прежде любил он играть с ним, бывало.
Плавил в нем вечно и отлил немало.
Аж на пирушке, я помню, разок:
"Дайте мне олова", - просит сынок.
"Дам серебра, - говорит ему Йун, -
Помни, ты сын Йуна Гюнта, шалун".
Выпивши был об той он поре, -
Смыслил и в олове и в серебре!
Вот и портки! Тут дыра на дыре.
Штопка нужна.
卡莉
我看还是把牧师请来的好。你的病也许比你自己想的还要重。
ÅSE.
Når det er gjort, får jeg komme tilsengs;
jeg kender mig så skral og så ussel og klemt –
(glad.)
To uldskjorter, Kari; – dem har de glemt!
ÅSE
When that is done, I must get to bed;
I feel so broken, and frail, and ill —
[Joyfully.]
Two woollen-shirts, Kari;— they’ve passed them by!
AASE.
Wenn dies dann gemacht ist, so tracht’ ich ins Bett;
Ich fühl’ so ein Ziehen und Zucken und Pressen –
(Erfreut.)
Zwei Wollhemden, Kari, – die hab’n sie noch vergessen!
AASE.
Csak ez legyen kész, ezután lefekszem.
Érzem, hogy fáj valami. Megbetegszem,
Eláll lélegzetem.
(Vigan.) Pár gyapju ing.
AASE
Lefekszem az ágyba, ha megleszünk.
A szívem szorul, levegőm sem elég.
(Felvidulva.)
Két gyapjúing, Kari - ez nyereség!
Ezt itt feledték.
Осе
Где же приляжешь, коль штопать должна?
На сердце тяжесть, и горе, и страх.
(Радостно.)
Не увезли они старых рубах!
PEER GYNT
(ler imellemstunder).
Lås må der være; lås, som kan binde
døren for troldtøj, og mand og kvinde.
Lås må der være; lås, som kan lukke
for alle de arrige nissebukke. –
De kommer med mørket; de klapper og banker;
luk op, Peer Gynt, vi er snygge, som tanker!
Under sengen vi pusler, i asken vi rager,
gennem piben vi rusler som gloende drager.
Hi-hi! Peer Gynt; tror du spiger og planker
kan stænge for arrige nissebuktanker?
(Solvejg kommer på skier fremover moen; hun har et kastetørklæde over hovedet og et knytte i hånden.)
PEER
[laughing betweenwhiles]
Bars I must fix me; bars that can fasten
the door against troll-folk, and men, and women.
Bars I must fix me; bars that can shut out
all the cantankerous little hobgoblins.—
They come with the darkness, they knock and they rattle:
Open, Peer Gynt, we’re as nimble as thoughts are!
’Neath the bedstead we bustle, we rake in the ashes,
down the chimney we hustle like fiery-eyed dragons.
Hee-hee! Peer Gynt; think you staples and planks
can shut out cantankerous hobgoblin-thoughts?
[SOLVEIG comes on snow-shoes over the heath; she has a shawl over her head, and a bundle in her hand.]
PEER GYNT
(lacht dann und wann auf.)
Ein Schloß muß sein; daß die Hütte rein bleibe
Vor allerlei Trollpack, so Manne wie Weibe.
Ein Schloß muß sein; die Hütte zu bergen
Vor allen den tückischen Wichten und Zwergen. –
Das kommt mit dem Dunkel; das pocht an die Planken;
Mach’ auf, wir sind ohne Rast wie Gedanken!
Wir kramen im Bettsack, die Herdglut wir fachen,
Wir fahr’n durch die Esse wie feurige Drachen.
Hihi, Peer Gynt, meinst Du, Nägel und Planken
Feiten vor tückischen Koboldgedanken?
(SOLVEJG kommt auf Schneeschuhen über die Heide; sie hat ein Umschlagtuch um den Kopf und ein Bündel in der Hand.)
PEER GYNT.
(föl-fölkaczag).
A zár szükséges. Rá kell tennem,
Manónép, asszony-férfi künn rekedjen.
A zár kell. Külömben betörne
A sok gonosz kobold s a törpe.
Jő és kopogat, ha leszáll a sötétség.
"Nyiss már ki; a tűzhelyen, ágyad alatt,
Tánczolni kivan, mulatozni a népség."
Kéményen is áttör a törpe csapat.
Vagy azt hiszed, ajtód és e fal itt
A gondolatoktól megszabadít?
(Solvejg hóczipőben jő a mezőn át; feje kendővel bekötve, kezében kis bugyor).
PEER GYNT
(fel-felnevet munka közben)
Zár kell ide, zár, sok csalfa szellem:
manónő s férfi varázsa ellen.
Zár kell: küszöböm soha át ne lépje
törpék s koboldok vad dühü népe. -
Ha jön az est, kopognak künn s matatnak;
Nyisd már, szárnyunk van, akár a gondolatnak!
Az ágyad alatt susogunk, hamudba fekszünk,
kürtődön sárkányként szabadul be testünk.
Hi-hi! Peer Gynt, azt hiszed, ha lesz palánkod,
rossz gondolatok manóseregét kizárod?
(Solvejg sítalpakon közeledik a lankán;
nagykendő a fején, batyu a kezében.)
Пер Гюнт
(посмеиваясь)
Поставим засов, чтобы дверь не открыла
Ни шайка людей, ни нечистая сила.
Поставим засов, отодвинуть который
Чертям не удастся и всей своей сворой.
Они появляются, в сумраке рея:
Открой нам, Пер Гюнт, мы ведь мысли быстрее,
Залезем сперва под кровать и тотчас же
В трубу улетим, перемазавшись в саже.
Ты что же, Пер Гюнт, деревянным засовом
Решил воспрепятствовать дьявольским ковам?
Появляется Сольвейг. Она на лыжах, в платке, с узелком.
SOLVEJG.
Bud har du skikket med Helga lille;
flere kom efter med vind og i stille.
Bud bar din moer i alt hun fortalte,
bud, som yngled, da drømmene dalte.
Nætterne tunge og dagene tomme
bar mig det bud, at nu fik jeg komme.
Det blev som livet var sluknet dernede;
jeg kunde ikke hjertefyldt le eller græde.
Jeg vidste ikke trygt, hvad sind du åtte;
jeg vidste kun trygt, hvad jeg skulde og måtte.
SOLVEIG
One message you sent me by little Helga;
others came after in storm and in stillness.
All that your mother told bore me a message,
that brought forth others when dreams sank upon me.
Nights full of heaviness, blank, empty days,
brought me the message that now I must come.
It seemed as though life had been quenched down there;
I could nor laugh nor weep from the depths of my heart.
I knew not for sure how you might be minded;
I knew but for sure what I should do and must do.
SOLVEJG.
Botschaft hast Du gesandt mit dem Kinde;
Botschaft brachten mir heimlich die Winde.
Botschaft barg, was Dein Mütterlein sagte,
Botschaft der Traum, der vom Lager mich jagte.
Freudleere Tag’ und kummerschwere Nächte
Brachten mir Botschaft, daß Dein ich dächte.
Das Leben daheim ward ein trübes Verrinnen;
Und lacht’ ich und weint’ ich, es kam nicht von innen
Und ob ich schon Deinen Sinn nicht ganz wußte,
So wußt’ ich doch ganz, was ich sollt’, was ich mußte.
SOLVEJG.
Előbb Helgával jött az izenet,
Aztán elhozták a siró szelek,
Kád gondoltam, csak téged láttalak,
Ha az anyád a tetteid beszélte,
S ha álom szállt le rám a néma éjbe
S a sok álmatlan éjszakák alatt.
Örömtelen nap, hosszú éjjelek,
Mind együtt lelt, én mindenem, veled.
Éreztem, mint fog éltem elsorvadni,
Nem tudtam többé sírni, sem kaczagni,
Nem tudtam, hogy szeretsz-e igazába,
Cak azt tudtam: jönnöm kell bizonyára.
SOLVEJG
Helgát küldted hozzám üzenettel,
s jött a csenddel is üzenet, s a szelekkel,
üzenet volt édesanyád szavában.
S üzenet volt álmom az éjszakában.
Bús éj, üres nap üzente szivemnek,
hogy induljak hozzád, ne pihenjek.
Homályos volt az életem és kietlen,
szívből sohasem sírtam, sohasem nevettem.
Nem tudtam tisztán, hogy mi lakik szivedben,
de tisztán tudtam, mit kell cselekednem.
Сольвейг
Сперва о тебе весть дала мне сестренка,
Мне весть подал ветер, смеявшийся звонко,
И мать мне твоя повстречалась в деревне,
И сон неотступный нес весть о тебе мне,
Мне вести носили пустые недели
И вслед за тобой мне пуститься велели.
Вся жизнь без тебя потускнела в долине,
Ни смеха, ни слез я не знала поныне,
К чему ты стремишься, мне не было вести,
Но знала я: быть нам положено вместе.
培尔
非得安个门栓不可。有了门栓，山妖以及男男女女就进不来了。非得安个门栓不可。好不让那些害人的精灵进来。天一黑它们就来啦，先轻敲一下门，然后使劲砸。开门吧，培尔•金特，我们会像思想那么轻悄。我们会趴到床底下，在炉灰里滚来滚去。要不就从烟囱里像喷火的龙一般飞下来。哈哈，你以为靠钉子和木板就挡得住精灵的鬼念头吗?
〔索尔薇格穿着雪鞋上。她是穿过沼泽地走来的。她披着围巾，手里提着一包东西。
SOLVEJG.
Ja, til dig alene;
du får være mig alt, både ven og trøster.
(i gråd.)
Værst var det at slippe min lille syster; –
men endda værre at skilles fra faer;
men værst ifra den, som ved brystet mig bar; –
nej, Gud forlade mig, værst får jeg kalde
den sorg at skilles fra dem alle, – alle!
SOLVEIG
Ay, to you alone;
you must be all to me, friend and consoler.
[In tears.]
The worst was leaving my little sister;—
but parting from father was worse, still worse;
and worst to leave her at whose breast I was borne;—
oh no, God forgive me, the worst I must call
the sorrow of leaving them all, ay all!
SOLVEJG.
All einzig die Deine.
Jetzt mußt Du mir alles sein, Heimat und Frieden.
(Unter Tränen.)
Am schwersten war’s von klein Helga geschieden; –
Noch schwerer vom Vater, so still und klug;
Am allerschwersten von der, die mich trug; –
Nein, nein, – am schwersten ist mir’s gefallen,
Zu scheiden von ihnen allen – allen!
SOLVEJG.
Egyedül a tiéd!
Te vagy a békém, házam, mindenem! (Könnyezve.) Kis Helgától elválnom végtelen
Nehéz volt, és nehéz a jó apától,
Legnehezebb szegény szülő-anyámtól.
De mit mondjak? hisz nem lehet tagadnom:
Legnehezebb volt mindtől elszakadnom.
SOLVEJG
Csak a tied, Peer, egészen.
Te leszel minden vigaszom, barátom. (Sírva fakad.)
Fájt, hogy kicsi Helgát már sose látom;
jobban sajgott, hogy apámtól válni kell,
de a legjobban, hogy anyám hagyom el;
a legeslegjobban azért gyötört a bánat,
hogy el kell hagynom örökre mindahányat!
Сольвейг
Да, к тебе одному лишь.
Один утешенье ты мне и опора.
(Сквозь слезы.)
Оставить сестру было горше позора,
Еще было горше отца оттолкнуть,
Но горше всего - материнскую грудь
Отринуть безжалостно. Боже, помилуй!
Уйти от родных - что сродниться с могилой.
PEER GYNT.
Så væk med både spiger og planker!
Nu trænges ingen stængsel mod nissebuktanker.
Tør du gå ind for at leve med skytten,
så véd jeg der kommer vigsel over hytten.
Solvejg! Lad mig se på dig! Ikke for nær!
Bare se på dig! Nej, hvor du er lys og skær!
Lad mig løfte dig! Nej, hvor du er fin og let!
Får jeg bære dig, Solvejg, blir jeg aldrig træt!
Jeg skal ikke smudse dig. Med strakte arme
skal jeg holde dig ud fra mig, du vene og varme!
Nej, hvem skulde tænkt, at jeg kunde dig drage –;
å, men jeg har længtes både nætter og dage.
Her skal du se, jeg har tømret og bygt; –
det skal ned igen, du; her er ringt og stygt –
PEER
Away, away then with nails and planks!
No need now for bars against hobgoblin-thoughts.
If you dare dwell with the hunter here,
I know the hut will be blessed from ill.
Solveig! Let me look at you! Not too near!
Only look at you! Oh, but you are bright and pure!
Let me lift you! Oh, but you are fine and light!
Let me carry you, Solveig, and I’ll never be tired!
I will not soil you. With outstretched arms
I will hold you far out from me, lovely and warm one!
Oh, who would have thought I could draw you to me,—
ah, but I have longed for you, daylong and nightlong.
Here you may see I’ve been hewing and building;—
it must down again, dear; it is ugly and mean —
PEER GYNT.
Hinweg denn mit allen den Pflöcken und Planken,
Was braucht’s jetzt noch Riegel wider Koboldgedanken!
Willst Du des Schützen in Lust und Leid sein,
So weiß ich, so wird meine Hütte geweiht sein.
Solvejg! Dich ansehn! Von fern nur gegrüßt!
Ansehen bloß! Wie Du leuchtest und glühst!
Laß mich Dich heben! Wie leicht sich das faßt!
Wann würd’ ich müd’ je so lieblicher Last!
Rein, vor mir her, mit gestreckten Armen,
Will ich Dich tragen, Du Herz voll Erbarmen.
Daß Du zu mir kämst, wer hätt’ das gedacht –;
O, aber gesehnt hab’ ich Tag mich und Nacht.
Hier, siehst Du, hab’ ich gezimmert und gebaut –;
Aber jetzt will ich neu baun; denn jetzt kam die Braut –
PEER GYNT.
Minek retesz hát, kerítés, szegek?
A kobold-világ már hátam megett!
Maradj te a vadászszal a kunyhóba,
S tudom, hogy meg van áldva, meg van óva!
Solvejg, hadd lássalak! ... ne közelebb,
Mi szép vagy, ó mi szép! ... hadd nézzelek!
Ha fölemellek, könnyű vagy, pehely,
Nem érzem, olyan édes a teher.
Nem érintlek! mért ez aggodalom?
Tisztán emel, viszen védő karom.
Hogy eljőjj!.. ó ki gondolt volna erre?
És mégis mindig vártam jövetedre.
Neked építek, kész is teljesen,
De most szebb lesz, mert itt a jegyesem!
PEER GYNT
Nem kell hát zár, nem kell a sövényem,
a koboldeszmék ellen ami védjen.
Ha életed itt a vadásszal éled,
tudom, áldás száll kunyhómra tevéled.
Solvejg! Hadd nézzelek. Ott maradj!
Csak nézzelek! Így! Ragyogsz és tiszta vagy!
Felemellek! Ó, be finom és könnyü test!
Hordozni karom sose volna rest!
Nem szennyezlek be! Ne félj, te kedves, attól:
kinyujtott karral tartalak el magamtól!
Ki hitte volna, hogy egyszer ide vonlak,
pedig álma volt éjemnek és napomnak.
Kunyhót ácsolt kezem itt, nézd, drága lány,
de lebontom, mert kicsi és silány -
Пер Гюнт
Долой все засовы, замки и защелки,
Сюда не проникнут чертовские толки.
С охотником ты остаешься сегодня,
Теперь снизойдет ко мне благость господня.
Позволь мне взглянуть на тебя! Погоди
И не приближайся. Нет, не подходи!
О, как ты чиста! На руках бы носил
Всю жизнь я тебя, и хватило бы сил.
Я не оскверню тебя. Не подойду
К тебе, дорогая, тебе на беду,
Не ждал я совсем твоего появленья,
Но жаждал его и всю ночь и весь день я.
Я стал было хижину строить в лесу,
Она некрасива, ее я снесу.
索尔薇格
我抛弃我心爱的亲人来投奔你，并不是为了你的财物产业。
SOLVEJG.
Ringt eller gildt, – her er efter mit sind.
Så let kan en puste mod den strygende vind.
Dernede var det klummert; en kendte sig klemt;
det er halvvejs det, som har fra bygden mig skræmt.
Men her, hvor en hører furuen suse, –
for en stilhed og sang! – her er jeg tilhuse.
SOLVEIG
Be it mean or brave,— here is all to my mind.
One so lightly draws breath in the teeth of the wind.
Down below it was airless; one felt as though choked;
that was partly what drove me in fear from the dale.
But here, with the fir-branches soughing o’erhead,—
what a stillness and song!— I am here in my home.
SOLVEJG.
So oder so, – hier ist’s gut, wo wir sind.
Wie atmet sich’s leicht widern wehenden Wind!
Dort drunten war’s dumpfig; Du fühltest Dich beengt;
Das hat mich auch mit aus dem Ort fortgedrängt.
Aber hier, wo du hörest der Föhren Gesause, –
Welche Stille! welche Töne! – hier bin ich zu Hause.
SOLVEJG.
Hogy szép-e, rút-e házad, nézem is!
A levegő itt olyan üde, friss.
Lenn oly fojtó volt, rám nehezkedett,
Azért kellett követnem tégedet.
Fenyőzúgásban, erdei némaságban
Itthon vagyok, ez az, a mire vágytam.
SOLVEJG
Silány, vagy szép - ez a hely kedves nekem.
Szabad itt a szél, s szabad a lélegzetem.
Fülledt levegő volt lenn, fulladt a mell,
űzött az is: szabadulni, menni kell.
De itt, hol a fenyves zúgására leltem,
- csend is, zene is! - itthon van a lelkem!
Сольвейг
Красива иль нет, но она хороша.
На горном ветру воскресает душа,
А было в долине совсем не вздохнуть,
Вот я почему и отправилась в путь.
Но здесь, где деревья поют, словно птицы,
Хотела бы я навсегда поселиться.
培尔
别的你晓得吗? 我命在旦夕，只要我跨出这座森林一步，随便什么人都可以.逮住我。
PEER GYNT.
Min kongsdatter! Nu er hun funden og vunden!
Nej! Nu skal kongsgården tømres fra grunden!
(han griber øksen og går bortover; idetsamme træder en gammelagtig kvinde i en fillet grøn stak ud af holtet; en styg unge med en ølbolle i hånden halter efter og holder hende i skørtet.)
PEER
My king’s daughter! Now I have found her and won her!
Hei! Now the palace shall rise, deeply founded!
[He seizes his axe and moves away; at the same moment an OLD–LOOKING WOMAN, in a tattered green gown, comes out from the wood; an UGLY BRAT, with an ale-flagon in his hand, limps after, holding on to her skirt.]
PEER GYNT.
Mein Königskind –! Jetzt ist’s gefunden und gewonnen!
Hei! Jetzt wird der Schloßbau von Grund aus neu begonnen!
(Er ergreift die Axt und geht; im selben Augenblick tritt ein ÄLTLICHES WEIB in zerlumptem grünen Unterrock aus dem Gehölz hervor; EIN HÄßLICHER JUNGE, mit einer Bierflasche in der Hand, hinkt nach und hält sich an ihrer Schürze.)
PEER GYNT.
Királylány! végre, végre meglelem,
Sebem meggyógyult, hogyha ő enyém!
(Kezébe fogja a baltát és megy; e pillanatban egy vén asszony rongyos zöld alsószoknyában kilép az erdőből; egy csúf fiú söröskancsóval kezében utána sántíkál s kötényébe fogózik.)
Megleltelek, csodaszép királyleányom!
Királypalotám most újra megcsinálom!
(Felkapja a fejszét, és megindul. Ebben a pillanatban
öregasszonyos nő lép ki az erdőből; rongyos zöld
alsószoknya van rajta; egy csúnya fiú biceg a szoknyájába
kapaszkodva utána. Söröskancsó van a fiú kezében.)
Моя королевна взята была с бою!
Теперь королевский дворец я построю.
(Берет топор и направляется к лесу.) Оттуда навстречу ему выходит пожилая женщина в зеленых лохмотьях; держась за ее юбку, следом ковыляет уродец с кружкой пива.
KVINDEN.
Hør nu, Peer Gynt; du er grov, som en stud!
(grædende.)
Hvad kan jeg for, at jeg ikke er vakker,
som dengang du lokked mig i lider og bakker?
I høst, da jeg fødte, holdt fanden om min ryg,
og så er det rimeligt nok en blir styg.
Men dersom du vil se mig så vén, som før,
skal du bare vise jenten derinde på dør,
jage hende ud af sindet og synet; –
gør så, kære vennen min, så mister jeg trynet!
THE WOMAN
Come now, Peer Gynt, you’re as rude as an ox!
[Weeping.]
Is it my fault if no longer I’m fair,
as I was when you lured me on hillside and lea?
Last fall, in my labour, the Fiend held my back,
and so ’twas no wonder I came out a fright.
But if you would see me as fair as before,
you have only to turn yonder girl out of doors,
drive her clean out of your sight and your mind;—
do but this, dear my love, and I’ll soon lose my snout!
DAS WEIB.
Hör’ mir, Peer Gynt; Du bist klotzig grob!
(Weinend.)
Was kann ich dafür, daß ich nicht mehr so schön,
Wie, da Du mich locktest auf Halden und Höhn?
Der Teufel, der zog meinen Rücken so krumm,
Als im Herbst ich gebar; und das wirft Einen um.
Aber willst Du mich wieder so schmuck sehn wie früh’r,
So weis nur der Dirne dort drinnen die Tür,
So schaff’ sie Dir nur aus dem Sinn und den Augen; –
Und mein Frätzel soll, Freund, Dir bald besser taugen!
Az ASSZONY.
Elvárnám, Peer, hogy nem felednéd,
Hogy nőddel így elbánnod rút dolog. (Sírva.) Az én hibám, hogy oly szép nem vagyok,
Mint fent a csúcson, mikor megejtettél?
Az ördög volt a bába e gyereknél,
S az arczom megsínylette, sinyli ma is még.
De hogyha szépnek kivánsz látni ismét,
Kergesd ki azt a lányt, követelem,
Ne gondolj ő rá mindig, szüntelen,
Aztán az "állat" is odébb megyén.
AZ ASSZONY
Hallod, Peer Gynt, be gorombán szólsz velem!
(Sírva fakad.)
Hibám, hogy nem lehetek most szép? De voltam:
mikor a hegyen csábitó szódra hajoltam.
Ősszel szültem, s a Gonosz segitett,
s a fogásától hátam csunya lett.
De hogy szép legyek újra, a régi, kivánt,
kergesd ki az ajtón azt a leányt,
kergesd ki a szemből, a gondolatból; -
s meglásd, kedvesem, megszépülök attól!
Женщина
Пер Гюнт, образумься, ты груб, словно бык.
(Плача.)
С той давней поры, как тебе отдавалась?
Ребенка принять мог один только черт,
А это добра за собой не влечет.
Но стану я краше, когда ты теперь
Той девушке в доме укажешь на дверь.
Коль вырвешь ее ты из сердца, мой милый,
И я совладаю с бесовской силой.
KVINDEN.
Ja; prøv, om du tør?
Ho-ho, Peer Gynt, jeg kan stå for slag!
Jeg kommer igen hver evige dag.
Jeg glytter på døren, ser ind til jer begge.
Sidder du med jenten på bænkefjæl, –
blir du kælen, – Peer Gynt, – vil du lege og dægge, –
sætter jeg mig hos og kræver min del.
Hun og jeg vi skal bytte og skifte dig.
Far vel, kære gutten min, imorgen kan du gifte dig!
THE WOMAN
Just try if you dare!
Ho-ho, Peer Gynt, I’ve no fear of blows!
Be sure I’ll return every day of the year.
I’ll set the door ajar and peep in at you both.
When you’re sitting with your girl on the fireside bench,—
when you’re tender, Peer Gynt,— when you’d pet and caress her,—
I’ll seat myself by you, and ask for my share.
She there and I— we will take you by turns.
Farewell, dear my lad, you can marry to-morrow!
DAS WEIB.
Tu’s, wenn Du’s kannst!
Hoho, Peer Gynt, ich steh’ jedem Schlag!
Ich komme zurück jeden einzelnen Tag;
Ich lug’ durch die Tür und beobacht’ Euch beiden.
Und sitzt Du mit ihr dann zu dämmriger Weil’
Auf der Bank und wirst zärtlich und magst sie gern leiden,
So setz’ ich dazu mich und forder’ mein Teil.
Dann schnäbelst Du balde mit ihr, bald mit mir Dich.
Leb’ wohl, lieber Junge, und morgen kopulier’ Dich!
Az ASSZONY.
Hiába tennéd, mégse félek,
Naponta ide visszatérek,
Ajtótoknál leselkedem,
A csókotoknál kémkedem,
S ha elfog a szerelmi mámor
És rajta csüggsz, ölelgeted,
Én követelem részemet
Szerelmed forró italából.
És majd hozzám, majd meg hozzája kapkodsz.
Most Isten áldjon. Holnap menj a paphoz.
AZ ASSZONY
Próbáld meg, ha mered.
Hohó! Attól sose hőkölök!
És mindennap ide visszajövök.
Megleslek az ajtóréseken által,
s ha padon ülsz, kettesben, Peer, odabenn
s enyelegnél ellágyultan a lánnyal,
odaülök, s részem követelem.
Most ő, most én, felváltva. Vigan mulatsz itt.
Jó éjt, holnap tartsd meg, szeretőm, a lagzit!
Женщина
Попробуй-ка тронь!
Ах, глупый, со мной разве сладишь битьем?
Я всякий денек буду в доме твоем,
Подслушаю, в щелку взгляну без опаски.
А ежели рядышком сядете с ней
И вам тут обоим захочется ласки,
Я тотчас потребую доли своей.
Ты будешь, миленочек, нам на двоих.
Венчайся хоть завтра! Чем ты не жених?
KVINDEN.
Å ja; det svier til de skyldfri, sa’e fanden,
moer hans gav ham hug, for faer hans var fuld!
(hun trasker ind i holtet med ungen, som kaster ølbollen efter ham.)
THE WOMAN
Oh ay, ’tis the guiltless must smart, said the devil;
his mother boxed his ears when his father was drunk!
[She trudges off into the thicket with THE BRAT, who throws the flagon at PEER GYNT.]
DAS WEIB.
Ja, ja; sagt der Teufel, die Unschuld hat’s schwer,
Als die Mutter ihn haut’, weil der Vater ein Schwein.
(Sie trottet ins Gehölz mit dem Jungen, der den Bierkrug nach ihm schleudert.)
Az ASSZONY.
Az ártatlan lakol. Megveri a fiút
Az anya, a mikor a férjura berúg.
(Az asszony az erdőbe megy a fiúval, ki a sőröskancsót apja felé hajítja.)
AZ ASSZONY
Hiba nélkül szenved, mondja a sátán,
fiát veri anyja, ha apja ivott!
(Az asszony az erdő felé indul, a fiú a söröskancsót
Peer Gynt felé hajítja.)
Женщина
Черт сетовал: страждут невинные души, -
За пьянство отца его высекла мать.
(Она скрывается в лесу вместе с уродцем, швырнувшим перед тем в Пера Гюнта кружкой.)
PEER GYNT
(efter en lang taushed).
Gå udenom, sa’e Bøjgen. En får så her. –
Der faldt kongsgården min med bråk og rammel!
Det slog mur om hende, jeg var så nær;
her blev stygt med et, og min glæde blev gammel. –
Udenom, gut! Der finds ikke vej
tvers igennem dette til hende fra dig.
Tvers igennem? Hm, der skulde dog findes.
Der står noget om anger, hvis ret jeg mindes.
Men hvad? Hvad står der? Jeg har ikke bogen,
har glemt det meste, og her er ikke nogen
retledning at få i vilde skogen. –
Anger? Så skulde der kanske gå år,
før jeg vandt mig igennem. Det liv blev magert.
Slå sønder, hvad skært er, og vent og fagert,
og klinke det ihob af stumper og skår?
Sligt går med en fele, men ikke med en klokke.
Der, det skal grønnes, får en ikke tråkke.
Men det var jo en løgn med det heksetryne!
Nu er alt det styggetøj ude af syne. –
Ja; ude af syne, men ikke af sind.
Smygende tanker vil følge mig ind.
Ingrid! Og de tre, som på hougene sprang!
Vil de også være med? Med skrat og harme
kræve, som hun, at krystes i fang,
løftes varligt og vent på strakte arme?
Udenom, gut; var armen så lang,
som furuens lægg eller granens stang, –
jeg mener, jeg løfted hende endda for nær,
til at sætte hende fra mig menløs og skær. –
Jeg får udenom dette på sæt og vis,
så det hverken blir vinding eller forlis.
En får skyde sligt fra sig og få det glemt –
(går nogle skridt mod hytten, men standser igen.)
Gå ind efter dette? Så styg og skæmt?
Gå ind med alt det troldskab i følge?
Tale, og dog tie; skrifte, og dog dølge –?
(kaster øksen fra sig.)
Det er helgedagskveld. At stævne til møde,
slig, som jeg nu er, var kirkebrøde.
Peer and the Troll Witch
PEER
[after a long silence]
The Boyg said, “Go roundabout!”— so one must here.—
There fell my fine palace, with crash and clatter!
There’s a wall around her whom I stood so near,
of a sudden all’s ugly — my joy has grown old.—
Roundabout, lad! There’s no way to be found
right through all this from where you stand to her.
Right through? Hm, surely there should be one.
There’s a text on repentance, unless I mistake.
But what? What is it? I haven’t the book,
I’ve forgotten it mostly, and here there is none
that can guide me aright in the pathless wood.—
Repentance? And maybe ’twould take whole years,
ere I fought my way through. ’Twere a meagre life, that.
To shatter what’s radiant, and lovely, and pure,
and clinch it together in fragments and shards?
You can do it with a fiddle, but not with a bell.
Where you’d have the sward green, you must mind not to trample.
’Twas nought but a lie though, that witch-snout business!
Now all that foulness is well out of sight.—
Ay, out of sight maybe, not out of mind.
Thoughts will sneak stealthily in at my heel.
Ingrid! And the three, they that danced on the heights!
Will they too want to join us? With vixenish spite
will they claim to be folded, like her, to my breast,
to be tenderly lifted on outstretched arms?
Roundabout, lad; though my arms were as long
as the root of the fir, or the pine-tree’s stem,—
I think even then I should hold her too near,
to set her down pure and untarnished again.—
I must roundabout here, then, as best I may,
and see that it bring me nor gain nor loss.
One must put such things from one, and try to forget.—
[Goes a few steps towards the hut, but stops again.]
Go in after this? So befouled and disgraced?
Go in with that troll-rabble after me still?
Speak, yet be silent; confess, yet conceal —?
[Throws away his axe.]
It’s holy-day evening. For me to keep tryst,
such as now I am, would be sacrilege.
PEER GYNT
(nach einem langen Schweigen.)
Gib’s auf, bieg ab! sprach der Krumme. Ja, ja! –
Da ging mein Königspalast in Scherben!
Das schloß Mauern um sie, – und ich war so nah;
Jetzt liegt alles öd’ hier, und mir ist zum Sterben. –
Gib’s auf, bieg ab, Bursch! Quer durch dies hier
Findest Du keinen Weg mehr zu ihr.
Keinen quer durch? Hm, sollt’ nicht doch einer –?
Ich habe doch einmal von Reue gelesen.
Aber was? Was stand dort? Kein Buch ist da,
Vergessen das meiste; und hier sagt mir keiner
Im wilden Wald, wie der Spruch wohl gewesen. –
Reue? Das könnt’ am End’ Jahre anstehn,
Bis daß ich hindurch wär’.Das Leben würd’ schmächtig.
Entzweischlagen alles, was glänzend und prächtig,
Und dann mit den Stücken von vorn ans Werk gehn?
Das geht mit ’ner Fiedel, aber nicht mit ’ner Glocke.
Wenn ihn einer zertritt, grünt kein Reis mehr am Stocke. –
Doch die war ja gelogen, die Hexengeschichte!
Jetzt ist mir der Greuel ja aus dem Gesichte.
Ja; wohl aus den Augen, doch nicht aus dem Sinn.
Nachschleichen wird er mir überall hin.
Ingrid! Und die drei, die ich droben beglückt!
Woll’n die auch mittun? Mit frechen Geberden
Fordern, gleich ihr an die Brust gedrückt,
Heilig wie sie hingetragen zu werden?
Bieg ab, gib’s auf, Bursch! Und wär’ Dein Arm lang
Wie die rankeste Hochtann’ am Bergeshang, –
Du hieltest sie doch noch zu dicht an Dir,
Als daß sie danach wär’ noch schadlos und schier. –
Ich muß drum herum kommen in meinem Sinn,
So daß es wird weder Verlust noch Gewinn.
Man muß so was abschütteln, bis man’s vergißt –
(Macht einige Schritte auf die Hütte zu, bleibt aber wieder stehen.)
Hineingehn nach all dem? Entehrt, wie man ist?
Hineingehn mit all diesen Trollen als Schergen?
Reden und doch schweigen; beichten und doch bergen?
(Schleudert die Axt von sich.)
’s ist der Abend vorm Fest heut. Sie jetzt mitden Händen
Anrühren, hieß’ alles Heilige schänden.
PEER GYNT.
(hosszú hallgatás után).
Hagyd abba, térj ki. Így mondá a sánta.
E sors csapott királyi palotámba.
Már épült, nőtt, emelkedett a fal,
S most vége ... Ebbe szívem belehal.
Hagyd abba, térj ki, nincsen út semerre,
S valóban nincs? egykor olvastam én
A bünbánatról, mely ír a szívekre.
De mi is volt? Javát elfeledem.
S ki volna itt a szörnyű rengetegben,
Ki engem a helyes útra vezessen?
Bünbánat? ... szép, de kissé hosszadalmas,
S az élet mellette nagyon unalmas.
A nagy egészet törni darabokra,
S a darabokat egyberakni újra?
Hegedűvel lehet, de nem haranggal.
Azt össze nem ragaszthatod agyaggal.
De a boszorka okvetlen hazudt!
S nem látom többé a szörnyalakút:
Nem látom, ámde gondolok reája!
Mi jó annak, a ki feledni tud,
Engem követ örökre rémes árnya.
Ingrid ... s a három, kikkel fent mulattam ...
Tán ők is majd követnek szakadatlan?
Tán őket is a keblemre öleljem?
S miként e szentet, karomra emeljem?
Hagyd abba, térj ki! mert ha a karod
Oly hosszú, mint a leghosszabb fenyő,
Magadtól oly távol nem tarthatod,
Hogy tiszta, szeplőtlen maradjon ő.
Valahogyan meg kell kerülnöm,
Ó feledést adj, feledést!
(A kunyhó felé közeleg, de megáll.) Hogy szabad így melléje ülnöm,
A míg manó, boszorka tova készt?
Beszéljek és hallgassak? Titkolódznm?
(Eldobja a fejazét.)
Szent este van ... a karjába fogódzam?
Isten se tűrné e gyalázatot!
PEER GYNT
(hosszú hallgatás után)
Kerülj kívül, így szólt a Görbe nekem,
S királypalotám recsegve leomlott.
Fal zárja el őt, bármily közel érezem;
s minden torz lett, az öröm eliramlott.
Kerülj! Egyenes utad úgyse lehet,
amely tőled feléje vezet.
Egyenes út? Hátha akadna máshol?
Olvastam egyszer a megbánásról.
Mit? Nincs itt könyv, s bizony elfeledtem,
és nincsen senki a rengetegben,
aki rá most megtanítana engem. -
Megbánni? Egy év is kellene tán,
míg áttörnék. Satnyulna az élet.
Szétzúzni a nagyszerűt és a szépet,
hogy törten rakd újjá azután?
Hegedűt lehet, harangot soha többet,
hol a fű sarjad, ne taposd le a zöldet.
Káprázat volt a boszorka s a fattya!
De szememből már kiment iszonyatja.
Szemből, - de megőrzi a képzelet:
mint gondolatom, suhanva követ.
Ingrid! S az a három fenn a hegyen!
Azok is jönnek? Könnyel s követelve,
kívánják, hogy az ölembe vegyem,
s mint őt, nyujtott karom felemelje?
Kerülj. Ha úgy megnőne karod,
mint a fenyőfának, te tudod:
az a távolság sem lenne elég,
hogy megmaradjon a tiszta szűziség. -
Meg kell kerülni, törd az eszed azon,
úgy, hogy ne legyen se kár, se haszon.
Legjobb, ha ellököm, elfeledem -
(Pár lépést tesz a kunyhó felé, de újra megáll.)
Bemenni, ha szennyes a képzeletem?
S kísér ez a szörnyű manósereg egyre?
Hallgatva beszélni, s gyónni, de rejtegetve?
(Elveti a fejszét.)
Így lépni be most, szép szombati estén?
Szentséggyalázás volna, ha tenném.
Пер Гюнт
(помолчав)
"В обход!" - говорил мне кривой. И, ей-ей,
Все верно. Моя обвалилась постройка.
Меж мною и той, что казалась моей,
Отныне стена. Нет причин для восторга!
В обход! У тебя не осталось пути,
Которым ты мог бы к ней прямо пройти.
К ней прямо? Еще и нашлась бы дорога.
Мы все о раскаянье слышали много.
Но что? Потерял я Святое писанье.
Забыл, как трактуется там покаянье.
Откуда же взять мне в лесу назиданье?
Раскаянье? Годы пройдут до поры,
Покуда спасешься. Жизнь станет постылой.
Разбить на куски мир, безмерно мне милый,
И складывать вновь из осколков миры?
Едва ли ты треснувший колокол склеишь,
И то, что цветет, растоптать ты не смеешь!
Конечно, чертовка всего лишь виденье,
Она безвозвратно исчезла из глаз,
Однако, минуя обычное зренье,
Мне в душу нечистая мысль забралась.
А Ингрид? А тройка неведомых дев
С утеса? Их тоже с собой должен взять я?
И все они скажут, впадая во гнев,
Чтоб их, вместе с ней, заключал я в объятья?
В обход! Если б даже и были длинны
Ручищи твои, точно ветви сосны,
И то бы ты к ней прикасался, боясь,
Что и на нее перейдет твоя грязь.
Навеки кончай с этим, стало быть, брат,
И шагу не вздумай ты сделать назад,
Отбрось, отсеки и забудь навсегда.
(Делает несколько шагов к дому и опять останавливается.)
Пристало ли в скверне войти мне сюда,
Нести на себе груз бесовского братства
И, это скрывая, сполна открываться?
(Отбрасывает топор.)
Такому, как нынче, мне, праведный боже,
Являться к ней в праздничный вечер негоже.
女人
都是思想和欲望引起来的。培尔，你的日子不好过哇!
培尔
她真倒霉！!索尔薇格——我最可爱、最纯洁的宝贝。
女人
唉，是啊，纯洁的总是要倒霉的。正像魔鬼所说的，他爹喝得烂醉如泥回了家，他妈就把他痛打一顿。
(她带着孩子走进树丛。这时，孩子用酒瓶朝培尔的头部掼去。)
ÅSE.
Nej, Herregud, kommer han ikke?
Det dryger så inderlig langt.
Jeg har ikke bud at skikke;
og sige ham har jeg så mangt.
Her er ikke stunder at miste!
Så bråt! Hvem skulde det tænkt!
Åse, dersom bare jeg vidste
jeg ikke har holdt ham for strængt!
ÅSE
Oh, Lord my God, isn’t he coming?
The time drags so drearily on.
I have no one to send with a message;
and I’ve much, oh so much, to say.
I haven’t a moment to lose now!
So quickly! Who could have foreseen!
Oh me, if I only were certain
I’d not been too strict with him!
AASE.
Mein Gott, läßt er nimmer sich blicken?
Wie schleichend die Stunden vergehn!
Ich hab’ keinen Boten zu schicken,
Und hätt’ ihn so gern noch gesehn.
Jetzt geht’s ohne Gnade zur Rüste.
So jäh! Wer hätt’ das gedacht!
Aase, wenn ich nur wüßte,
Ob du’s nicht zu schwer ihm gemacht!
AASE.
Én Istenem, még nincsen itt.
Pedig nem messzire lakik.
Nincs a kit érte küldenek,
S szeretném egyszer látni még.
Olyan hamar! biz' sohse hittem,
Pedig a vég már itt van, itten.
S a lelki kín a test kínjához:
Nem voltam-e vajon hozzá rossz?
AASE
Én Istenem, eljön-e? Nem, nem.
Várom, nem járt haza rég.
És nincs, akivel megüzenjem,
hogy szólnom kell vele még.
Sietnem kell - de ki hitte,
hogy ily hamar indulok én?
Be szeretném tudni: fenyítve
nem voltam-e néha kemény?
Осе
О, боже, в минуту такую
Сыночка дождется ли мать?
Послать никого не рискую,
А многое надо сказать,
Пугает меня опозданье:
Помрешь, вот и вся недолга,
Ах, если бы ведать заране,
Я с ним не была бы строга!
ÅSE.
Ja, Peer; det er snart forbi. –
Når du ser mine øjne briste,
må du lukke dem varligt til.
Og så får du sørge for kiste;
men, kære, lad den bli gild.
Å nej, det er sandt –
ÅSE
Ay, Peer; all will soon be o’er.—
When you see that my eyes are glazing,
you must close them carefully.
And then you must see to my coffin;
and be sure it’s a fine one, dear.
Ah no, by-the-bye —
AASE.
Ja, Peer; es ist bald vorbei. –
Wenn dann meine Augen brechen,
So drück’ sie mir sorgsam zu.
Und eins noch mußt mir versprechen:
Den Sarg, den laß schmuck sein, Du!
Ach nein, ’s ist ja wahr –
AASE.
Igen Peer, a vég közeleg.
Ha majd megtört fáradt szemem,
Te zárd le enyhén, szeliden,
Hagyd koporsóban csontomat
Pihenni lágyan, föld alatt.
De a koporsó szép legyen!
AASE
Hűl, Peer; már itt is a vég.
Ha meghalok itt ma este,
fogd le vigyázva szemem,
s a koporsót is szerezd be,
de Peer, szép munka legyen.
Igaz is -
Осе
Да, Пер. Это скоро пройдет.
Когда ж затуманятся очи,
Коль сможешь, ты мне их закрой
И гроб раздобудь мне, сыночек,
Земле предавая сырой.
Да вот...
PEER GYNT.
Ja, ja; lad den ræglen fare.
Lad fare den hele sag.
Hvad tungt er, det vil vi spare
til siden – en anden dag.
(sætter sig på sengekanten.)
Nu, moer, vil vi sammen snakke;
men bare om løst og fast, –
og glemme det vrange og skakke,
og alt, som er sårt og hvast. –
Nej, se da; den gamle katten;
så den er ilive endnu?
PEER
Ay, ay; of that yarn enough now.
Enough of the whole affair.
All that’s heavy we’ll let stand over
till after — some other day.
[Sits on the edge of the bed.]
Now, mother, we’ll chat together;
but only of this and that,—
forget what’s awry and crooked,
and all that is sharp and sore.—
Why see now, the same old pussy;
so she is alive then, still?
PEER GYNT.
Ja, ja; laß den Unsinn nur fahren,
Laß fahren die ganze Geschicht’.
Was schwer ist, das woll’n wir uns sparen
Auf später, – das hastet ja nicht.
(Setzt sich auf die Bettkante.)
So, Mutter, und jetzt laß uns plaudern,
Doch alleine von Mein und Dein,
Und nicht mehr von alledem kaudern,
Was quer ging und quält obendrein.
Die Katz’ ist auch noch lebendig, –
Guck’ einer, – das alte Vieh?
PEER GYNT.
Hagyjuk ma ezt a sok beszédet,
Az őrült és hazug meséket.
Majd visszatérünk még ahoz,
Nem sietős az, a mi rossz (az ágy szélére ül).
Csak arról szóljunk, a mi éget,
Mi sürgősen kell nékem s néked,
Feledd a sok bajt, édesem,
Beszélgessünk kedélyesen. -
A vén kandúr hogyan henyél!
Azt hittem, hogy már rég nem él.
PEER GYNT
Most hagyjuk el ezt a beszédet,
feledjük a gondot, anyám.
A bút s a keserüséget
hagyjuk máskorra talán.
(Leül az ágy szélére.)
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Ni, a vén kandúr a széken;
ez nem pusztul soha el?
Пер Гюнт
Да что мы все сетовать стали,
Судьбу свою злую кляня?
Беседу про наши печали
Отложим до лучшего дня.
(Присаживаясь на кровать.)
Пора бы вернуться к раздолью,
Начать разговор по душам.
Забудем про то мы, что болью
Теперь отзывается нам.
О, боже, наш кот жив доселе!
Сперва не признал старика.
奥丝
对了，对了。
(心神不定地环视着室内)
看他们给咱们留下多少!他们真是强盗!
PEER GYNT.
Nej, nu vil vi sammen snakke, –
men bare om løst og fast,
og glemme det vrange og skakke,
og alt, som er sårt og hvast.
Er du tørst? Skal jeg hente dig drikke?
Kan du strække dig? Sengen er stut.
Lad mig se; – ja, mener jeg ikke
det er sengen, jeg lå i som gut?
Kan du mindes, hvor tidt om kvelden
du sad for min sengestok
og bredte over mig fellen,
og sang både stev og lok?
PEER
No, now we will chat together,
but only of this and that,—
forget what’s awry and crooked,
and all that is sharp and sore.
Are you thirsty? I’ll fetch you water.
Can you stretch you? The bed is short.
Let me see;— if I don’t believe, now,
It’s the bed that I had when a boy!
Do you mind, dear, how oft in the evenings
you sat at my bedside here,
and spread the fur-coverlet o’er me,
and sang many a lilt and lay?
PEER GYNT.
Nein, nein, jetzt wollen wir plaudern, –
Doch alleine von Mein und Dein,
Und nicht mehr von alledem kaudern,
Was quer ging und quält obendrein.
Bist Du durstig? Soll ich was holen?
Ist ’s Bett zu kurz? Drückt es Dich? Sag’!
Herrje; – sind das nicht die Bohlen,
Dadrin ich als Junge lag?
Besinnst Dich noch, wie Du oft hocktest
Des Abends am Bettende dort
Und mich, wer weiß wohin, locktest
Mit Märchen und Zauberwort?
PEER GYNT.
Nem, arról szóljunk, a mi éget,
Mi sürgősen kell nékem s neked,
Feledd a sok bajt, édesem,
Beszélgessünk kedélyesen.
Szomjas vagy? hozok valamit.
Nyújtózz, ki; ez az ágy rövid.
Most ösmerek rá : hisz ezen
Aludtam egykor édesen.
Te lefektettél estve ágyba,
És mellém ültél azután,
Kis takarómba bepólyázva
Meséltél szépet, kis anyám.
PEER GYNT
Ne mondjunk mást ma csevegve,
csak játékos szavakat.
Feledjük, ami csunya lenne,
ami fáj s csak bánatot ad.
Víz kell? Hozok én a pohárban.
Nyújtózz! Rövid a nyoszolyád.
De nini: ez az én gyerekágyam!
Ebben hált Peer, a pulyád.
Emlékszel: ide telepedtél
ágyvégre, ha jött a sötét,
takaróval melegítettél
és mondtad a dalt s a mesét.
Пер Гюнт
Нет, надо вернуться к раздолью
И потолковать по душам,
Забудем про то мы, что болью
Теперь отзывается нам.
Пить хочешь? Подам я водицы.
Тебе не расправить костей?
Кровать коротка, - не годится.
Была она прежде моей.
В младенчестве в этой постели
Лежал я в ночной тишине,
И мы с тобой песенки пели,
И сказки слагала ты мне.
奥丝
说是乡亲们用眼泪和祈祷劝那个姑娘，但是她不听。你该去看看他们，也许你能帮点忙。
PEER GYNT.
Til slottet vestenfor måne
og slottet østenfor sol,
til Soria-Moria-slottet,
gik vejen både højt og lavt.
En kæp, som vi fandt i kottet,
du brugte til svøbeskaft.
PEER
To the castle west of the moon, and
the castle east of the sun,
to Soria–Moria Castle
the road ran both high and low.
A stick that we found in the closet,
for a whip-shaft you made it serve.
PEER GYNT.
Nach dem Schloß im Westen vom Monde
Und dem Schloß im Osten der Sonn’,
Nach dem Soria-Moria-Schlosse
Ging’s hurre-hopp über die Diel’,
Und ’ne alte Hühnerstallsprosse
Braucht’st Du als Peitschenstiel.
PEER GYNT.
A holdbéli napnyugati palotához,
A napbeli, napkeleti palotához,
A Soria-Moria házba
Törtünk be ujjongva, hurrázva.
Ostornyelem vessző vala.
PEER GYNT
S gyi: nyugatra Hold palotája,
Keleten Nap vára felé.
A Soria-Moria várba
robogunk völgyön-hegyen,
kamaránkban pálca várta,
hogy az ostorod legyen.
Пер Гюнт
Мы мчались на запад от солнца,
Потом от луны на восток,
Мы в Суриа-Муриа вскоре
С тобой попадали вдвоем,
И прутик, торчавший в заборе,
Служил нам отличным кнутом.
奥丝
记得，记得。你记得你爹出门的时候，咱们一道玩雪橇吗? 咱们拿毯子当滑雪围裙、把地板当作冰封的峡湾。
PEER GYNT.
Jo, jo; du gav tømmen løs,
og vendte dig, jævnt som vi rejste,
og spurgte mig om jeg frøs.
Gud signe dig, gamle styggen, –
du var dog en kærlig sjæl –!
Hvad ynker du for?
PEER
Ay, ay; you threw loose the reins,
and kept turning round as we travelled,
and asked me if I was cold.
God bless you, ugly old mother,—
you were ever a kindly soul —!
What’s hurting you now?
PEER GYNT.
Und wer dann die Zügel verlor,
Wer war das? Mein Alterchen, das sich
Umwandt’ und mich fragt’, ob ich fror.
Gott segne Dich; warst mir von Herzen
Stets gut, alter Widerwart –!
Was stöhnst Du denn so?
PEER GYNT.
S a gyeplőt elejted, haha ...,
Mert megfordultál izgatottan.
S kérdezted, nem fázom talán?
Az Isten áldjon, jó anyám,
És áldja aranyszívedet!
Miért nyögsz?
PEER GYNT
Gyeplőt eleresztve, vigan,
s sűrűn hátratekintve:
Nem fázol-e, drága fiam?
Vénség, áldjon meg az Isten,
jó lelked volt, tudom én -!
Jajgatsz?
Пер Гюнт
И вдруг задавала вопрос,
Как будто под ветром мы мерзли, -
Не слишком ли щиплет мороз?
Бывала ты по сердцу сыну
Уж тем, что душой молода!
Ты стонешь?
奥丝
我永远也忘不了!它其实是咱们向卡莉借来的一只猫。咱们让它高高坐在凳子上……
PEER GYNT.
Ja, det er vi begge to.
(kaster en snor om stolen, hvor katten ligger, tager en kæp i hånden og sætter sig foran på sengefoden.)
Hyp! Vil du rappe dig, Svarten!
Moer, du fryser vel ej?
Jo-jo; det kendes på farten,
når Grane lægger ivej!
PEER
Ay, that we are, both of us.
[He throws a string round the back of the chair on which the cat is lying, takes up a stick, and seats himself at the foot of the bed.]
Gee-up! Will you stir yourself, Black-boy?
Mother, you’re not a-cold?
Ay, ay; by the pace one knows it,
when Grane begins to go!
PEER GYNT.
Wir sind alle beide bestellt.
(Wirft eine Schnur um den Stuhl, auf dem die Katze liegt, nimmt einen Stecken in die Hand und setzt sich an das Fußende des Bettes.)
Hü, Rappe! Spute Dich, Mähre!
Sag’, Mutter, frierst Du auch nicht?
Ja, ja; das schneid’t wie ’ne Schere,
Wenn Grane der Haber sticht!
PEER GYNT. Te épp úgy meg vagy híva, mint én.
(Zsinórt vet a székre, melyen a kandúr ül, botot vesz a kezébe s az ágy végére ül.)
Előre, derék paripám!
Nem fázol-e, édes anyám?
Úgy zúg, hasogat az erős levegő,
A mikor paripánk a havon tör elő.
PEER GYNT
Híva vagyunk, te meg én.
(Zsinórt vet a szék köré, melyen a macska fekszik,
pálcát vesz a kezébe, s az ágy végére ül.)
Holló, szaporán, suhogva!
Nem fázol-e, édesanyám?
Ma Grane van belefogva,
azért száguld ez a szán!
Пер Гюнт
Но звали тебя и меня.
(Набрасывает на стул, где лежит кот, веревку, берет прутик и садится на кровать в ногах у Осе.)
Лети, вороной, словно птица!
Скажи, не замерзла ты, мать?
Возочек наш бешено мчится -
По встречным деревьям видать.
奥丝
培尔，劳驾，你把祈祷书递给我吧。我心里不宁静。
PEER GYNT.
Rap dig, Grane, min traver!
I slottet er stimlen stor;
mod porten de myldrer og kaver.
Nu kommer Peer Gynt med sin moer!
Hvad siger du, herr Sankt Peder?
Får ikke moer slippe ind?
Jeg mener, du længe leder,
før du finder så ærligt et skind.
Om mig vil jeg ikke snakke;
jeg kan vende ved slottets port.
Vil I skænke mig, taer jeg tiltakke;
hvis ej, går jeg lige-nøjd bort.
Jeg har digtet så mangen skrøne,
som fanden på prækestol,
og skældt min moer for en høne,
fordi hun kagled og gol.
Men hende skal I agte og hædre
og gøre det rigtig tillags;
her kommer ikke nogen bedre
fra bygderne nutildags. –
Ho-ho; der har vi Gud Fader!
Sankt Peder, nu får du dit!
(med dyb stemme.)
„Hold op med de køgemester-lader;
moer Åse skal slippe frit!“
(ler højt og vender sig om til moderen.)
Ja, var det ikke det, jeg vidste?
Nu blev der en anden dans!
(angst.)
Hvorfor ser du, som øjet skulde briste?
Moer! Er du fra samling og sans –?
(går op til hovedgerdet.)
Du skal ikke ligge og glane –!
Snak, moer; det er mig, din gut!
(føler varsomt på hendes pande og hænder; derpå kaster han snoren bort på stolen og siger dæmpet:)
Ja så! – Du kan hvile dig, Grane;
for ret nu er rejsen slut.
(lukker hendes øjne og bøjer sig over hende.)
Hav tak for alle dine dage,
for bank og for barne-bys! –
vMen nu får du takke tilbage –
(trykker kinden mod hendes mund.)
Se så; det var tak for skyds.
PEER
Come up with you, Grane, my trotter!
In the castle the throng is great;
they bustle and swarm to the gateway.
Peer Gynt and his mother are here!
What say you, Master Saint Peter?
Shall mother not enter in?
You may search a long time, I tell you,
ere you find such an honest old soul.
Myself I don’t want to speak of;
I can turn at the castle gate.
If you’ll treat me, I’ll take it kindly;
if not, I’ll go off just as pleased.
I have made up as many flim-flams
as the devil at the pulpit-desk,
and called my old mother a hen, too,
because she would cackle and crow.
But her you shall honour and reverence,
and make her at home indeed;
there comes not a soul to beat her
from the parishes nowadays.—
Ho-ho; here comes God the Father!
Saint Peter! you’re in for it now!
[In a deep voice.]
“Have done with these jack-in-office airs, sir;
Mother Åse shall enter free!”
[Laughs loudly, and turns towards his mother.]
Ay, didn’t I know what would happen?
Now they dance to another tune!
[Uneasily.]
Why, what makes your eyes so glassy?
Mother! Have you gone out of your wits —?
[Goes to the head of the bed.]
You mustn’t lie there and stare so —!
Speak, mother; it’s I, your boy!
[Feels her forehead and hands cautiously; then throws the string on the chair, and says softly:]
Ay, ay!— You can rest yourself, Grane;
for even now the journey’s done.
[Closes her eyes, and bends over her.]
For all of your days I thank you,
for beatings and lullabies!—
But see, you must thank me back, now —
[Presses his cheek against her mouth]
There; that was the driver’s fare.
PEER GYNT.
Da kann ich’s ganz nah schon gewahren.
Hü, Grane! Den Torweg empor!
Das ist ein Gewimmel! Jetzt fahren
Peer Gynt und Alt Aase vor.
Was sagst Du da, Herr Sankt Peter?
Der Mutter würd’ nicht getraut?
Und ging einer suchen, erspäht’ er
Nicht bald solch ’ne ehrliche Haut!
Um mich mag nicht weiter gebangt sein;
Ich kann umdrehn, wenn es sein soll.
Wollt Ihr laden mich, sollt Ihr bedankt sein;
Wenn nicht, scheid’ ich auch ohne Groll.
Ich hab’ viel geflaust und gefackelt,
Der Teufel konnt’s besser kaum tun,
Und Mutter dann, weil sie gegackelt
Und gekräht, geschimpft für ein Huhn.
Doch sie sollt Ihr achten und ehren,
Wie’s billig für Leut’ ihres Schlags;
Hier wird keine bessre vorkehren
Von irgendwo heutigen Tags. –
Da gebeut Gott-Vater selbst Ruhe!
Jetzt, Petruschen, blüht Dir was!
(Mit tiefer Stimme.)
“Hör’ auf mit dem Pförtnergetue;
Alt Aase hat freien Paß!”
(Lacht laut und wendet sich um zur Mutter.)
Als hätt’ ich das nicht gerochen!
Jetzt weht’s aus ’nem andern Strich!
(Angstvoll.)
Was schaust Du denn so gebrochen?
Du! Mutter! Was ist Dir denn –? Sprich –!
(Tritt ans Kopfende des Bettes.)
Du sollst nicht so stieren und glasen –!
Red’, Mutter! Ich bin’s doch, Dein Jung’!
(Befühlt vorsichtig ihre Stirn und ihre Hände; darauf wirft er die Schnur auf den Stuhl und sagt mit gedämpfter Stimme:)
Ach so! – Jetzt, Grane, geh grasen.
Jetzt sind wir gefahren genung.
(Schließt ihre Augen und beugt sich über sie.)
Hab’ Dank für Dein ganzes Leben,
Für all Deine sorgende Art! –
Doch nun laß auch mich Dank erheben –
(Drückt seine Wange an ihren Mund.)
So – das war der Dank für die Fahrt.
PEER GYNT.
Siess ló, nemsokára megetetlek.
A kapuhoz! nincs száma a tömegnek.
Milyen zsibongás: Peer Gynt hozza anyját.
Mit szólsz, Szent Péter, őt be nem fogadnád?
Nem volt esketve? szállj le, menj le rögtön,
És nem találod párját lenn a földön.
Mi engem illet, az téged ne bántson,
Elódalgok, ha már kell mindenáron.
Ha hívsz, szépen megköszönöm. Ha nem:
Megyek egy házzal odébb szívesen.
Sok bakot lőttem, tettem sok bolondot,
S anyámat, hogyha érte rossznak mondott,
Még kicsufoltam. De ő, az anyám
Kis helyet itt megérdemel talán?
Találtok nála sokkal gonoszabbat,
S keressetek még úgy, aligha jobbat.
De lám, az Atya-isten maga az.
No vén Péter, vigyázz, most jól kikapsz.
(Mély hangon.)
Hagyd abba már portás-tempóidat,
Jer Aase anyó, jer beljebb, szabad! (Fölkaczag s anyjához fordul.)
Ugy-e, megmondtam én előre?
Ez már aztán úrhoz való beszéd!
(Aggodalommal.)
Mért van a szemed úgy megtörve?
Anyám, szólj hozzám! Peer, Peered beszélt!
(Az ágy fejéhez lép.)
Mért bámulsz olyan mereven?
Anyám, egy szót csak, szólj nekem!
(Vigyázva megtapogatja homlokát s képét, a zsinórt a székre veti s tompa hangon szól.)
Most hát lovam, elég volt, már kifoglak.
Anya s fiú eleget lovagoltak.
(Lezárja szemét s föléje hajol.) Köszönök mindent, a czivódást,
Ütést, tréfát, a csókolódzást.
S most mint illő, köszönd te meg,
(Arozát ajkára szorítja.)
Hogy kocsikázni vittelek.
PEER GYNT
Gyí, Grane lovam, fel a hegyre!
Gyül a nép, lesz látnivaló,
a kapuhoz csődülnek egyre.
Jön Peer Gynt s Aase anyó!
Mit akarsz, Szent Péter? Mit? He?
Az anyámnak utat nem adsz?
Járhatsz sokat itt, amíg te
ily jó lélekre akadsz.
Magamért szót tenni mit érne?
Kaputól térülhet a szán.
Ha beengedsz, köszönet érte,
ha nem engedsz, nincs harag ám.
Mesén koptattam a számat,
amilyent ördög se papol
vén tyúknak szidtam anyámat,
mert csak kotyog és karicsol.
De itt tisztelve fogadják,
jó bánást érdemel ő.
Jobb lélek ide manapság
a falukból egy se jő. -
De ni: Az Úristen személye!
Szent Péter uram, hohó! (Mély hangon.)
Mit akar kapusom szeszélye?
Szabadon jöhet Aase anyó!
(Felkacag, és az anyja felé fordul.)
Ugye, nem tévedtem ebben?
Ez más tánc, ezt szeretem! (Szorongva.)
Anyám, tört fény a szemedben -
nem vagy eszméleteden? (Az ágy fejéhez lép.)
Némán ne meredj reám, ne!
Szólj, én vagyok itt, a fiad.
(Megtapogatja óvatosan az anyja homlokát és kezét,
aztán a székre veti a zsinórt, s megszólal tompa hangon.)
Pihend ki magad, te Grane;
megtettük már az utat.
(Lezárja Aase szemét, és föléje hajlik.)
Köszönöm a gondot, a könnyet,
a vesszőt és a szidást! -
De most, anyám, te köszönd meg
(Arcát az anyja szájára nyomja.)
az ideröpítő utazást.
Пер Гюнт
Лети, вороной, прямо к цели,
В чертогах толпится народ.
Что мы на веселье поспели,
Разносится слух у ворот.
Да что же ты, Петр, в самом деле,
Не хочешь впустить мою мать?
Забыл ты, святой, неужели,
Что чище души не сыскать?
Я сам не перечу и слову,
И, ежели так повелят,
Уйду подобру-поздорову,
И даже не гляну назад.
Худого я делал немало,
Частенько старуху браня
За то, что всегда опекала
Она, как наседка, меня.
Она же пусть будет в почете,
Забудет про горе и страх,
Добрее души не найдете
Вы в наших суровых местах.
Глядите-ка, вот и всевышний
Проведал святого Петра.
(Басом.)
Твои причитанья излишни.
Впустить сюда Осе пора.
(Громко смеясь, обращается, к матери.)
Ты видишь! Я знал ведь заране!
Вот это другой разговор.
(В ужасе.)
Глаза твои словно в тумане.
Ты дремлешь? Подернулся взор!
(Подойдя к изголовью.)
О мать, не молчи, ради бога,
Скажи хоть словечко со мной!
(Осторожно касается ее лба и рук, потом, бросив веревку на стул, тихо говорит.)
Ах, так? Завершилась дорога.
Теперь отдыхай, вороной.
(Закрывает матери глаза и наклоняется над ней.)
Спасибо тебе за ученье,
За боль, за добро, за беду,
И ты мне шепни в утешенье:
(прижавшись щекой к ее губам)
Спасибо тебе за езду.
奥丝
可这旅程好长啊，真叫人累得慌。
培尔
城堡就在眼前。咱们马上就要进去了。
奥丝
我要舒舒服服地朝后躺着，合上眼睛，我的乖，一切都交给你啦。
HUSMANDSKONEN
(kommer).
Hvad? Peer! Nå, så er vi over
den tungeste sorg og nød!
Herregud, hvor godt hun sover – –
eller er hun –?
THE COTTAR’S WIFE
[entering]
What? Peer! Ah, then we are over
the worst of the sorrow and need!
Dear Lord, but she’s sleeping soundly —
or can she be —?
DIE HÄUSLERSFRAU
(kommt.)
Je? Peer? – Na, nu geht zu Reste
Die bitterste Sorg’ und Not!
Herrgott, wie schläft sie so feste – –
Oder ist sie –?
KARI.
(jő).
No Peer, hát végre csak megértem,
Hogy legyőzte a bút, a bánatot,
Hogy alszik! mily mélyen, mi szépen!
Vagy tán?
AZ ASSZONY
(bejön)
Nini, Peer. - Be jó ma tudni:
nyugvás jön a gondok után!
Jézus! be jól tud aludni! -
Vagy -
Бобылиха
(входя)
Вернулся! Вот это загадка!
Поправились, что ли, дела?
О, боже, как спит она сладко!
Иль...
培尔
戈兰妮，撒开腿跑吧。广场上有一大群人。他们吵吵嚷嚷地拥在门口。培尔•金特和他妈妈已经来到了。圣彼得先生，你说什么?不许我妈妈进去?告诉你，你就是踏破铁鞋也找不到一个像她这么诚实的灵魂。我自己就不算数了，我可以原路回去。如果你问我的意愿，我当然愿意留在这儿。倘若不能，那我也心甘情愿。我曾撒过许多大谎，比得上那位谎言之父了。我曾管我妈妈叫老母鸡、因为她喜欢咯咯咯地笑，咯咯咯地叫唤。
