PEER GYNT.
Der ligger Hægstad. Snart er jeg fremme.
(stiger halvt over; så betænker han sig.)
Skal tro, hun Ingrid sidder ensom hjemme?
(skygger for øjnene og ser bortover.)
Nej. Sendingsfolk myldrer tilgårde som myg. –
Hm, det er kanske rettest jeg vender.
(trækker atter benet til sig.)
Stødt så flirer de bag ens ryg,
og tisker, så det tvers igennem en brænder.
(går nogle skridt fra gærdet og river tankespredt i løvet.)
Den, som havde noget stærkt at drikke.
Eller den, som kunde gå uformærkt. –
Eller den, som var ukendt. – Noget rigtig stærkt
var bedst, for så bider latteren ikke.
(ser med engang ligesom forskræmt omkring sig; derpå skjuler han sig imellem buskerne. Nogle folk med sendingskost går forbi nedover mod bryllupsgården.)
PEER
There it lies, Hegstad. Soon I’ll have reached it.
[Puts one leg over the fence; then hesitates.]
Wonder if Ingrid’s alone in the house now?
[Shades his eyes with his hand, and looks out.]
No; to the farm guests are swarming like gnats.—
Hm, to turn back now perhaps would be wisest.
[Draws back his leg.]
Still they must titter behind your back,
and whisper so that it burns right through you.
[Moves a few steps away from the fence, and begins absently plucking leaves.]
Ah, if I’d only a good strong dram now.
Or if I could pass to and fro unseen.—
Or were I unknown.— Something proper and strong
were the best thing of all, for the laughter don’t bite then.
[Looks around suddenly as though afraid; then hides among the bushes. Some WEDDING–GUESTS pass by, going downwards towards the farm.]
PEER GYNT.
Dort liegt Haegstad. Bald werd’ ich’s haben.
(Steigt halb über; dann bedenkt er sich.)
Ob wohl die Ingrid allein ist, wer weiß?
(Beschattet sich die Augen und lugt in die Weite.)
Nein. Dort wimmelt’s von Leuten mit Gaben. –
Hm! Am schlausten, ich tät’ mich drücken!
(Zieht das Bein wieder an sich.)
Allweil da grienen sie dir hinterm Rücken
Und zischeln, – es wird einem kalt und heiß.
(Macht einige Schritte vom Zaun hinweg und reißt gedankenlos Laub ab.)
Wer jetzt was Starkes zum Heizen hätt’!
Oder wer da hingehn könnt’ unbemerkt –
Oder unbekannt wär’. – Irgendwas, das recht stärkt,
Wär’ am besten, – daß der Spott nicht so beizen tät’!
(Sieht sich mit einem Mal wie erschrocken nach allen Seiten um und versteckt sich darauf im Gebüsch. EINIGE LEUTE mit Kostgaben gehen vorbei nach dem Hochzeitshof hinunter.)
PEER GYNT.
Amott van Haegstad. Hamar odaérek.
(Félig átmászik a sövényen, majd vonakodva megáll.)
Ingrid talán most otthon, egyedül.
(Kezét szeme elé tartja, kibámul.)
Eh, annyi nép nyüzsg ott, jobb, ha kitérek,
Jobb, közzéjük az ember nem vegyül (visszaugrik) ,
Mit suttogjanak hátam mögött körbe,
S én meglapuljak sértve, meggyötörve?
(Néhány lépést hátrál s elmélázva leveleket tépdes.)
Csak volna jó erős kis italom,
Vagy odajuthatnék loppal, vakon,
S nem ösmernének . . . hajh csak az itóka,
Attól az ember mégis siket volna.
(Ijedten körülnéz, s a bokrok mögé rejtezik, Néhány ember jő nászajándékkal a lakodalmas ház felé,)
PEER GYNT
Ott van Haegstad. Mindjárt el is érem.
(Átteszi egyik lábát a kerítésen, majd meggondolja a dolgot.)
Egyedül van-e Ingrid? Nem remélem.
(Kezéből ernyőt formál szeme fölé, s úgy néz tova.)
Ajándékos nép, sűrű, tarka sereg. -
No, no. Jobb, ha innen visszatérek.
(Visszahúzza a lábát.)
Mind hát mögött pusmog, sziszereg,
s vigyorog, hogy forr benned a méreg.
(Odább megy a kerítéstől, s leveleket tép szórakozottan.)
Valami jó innivalót szeretnék.
Vagy lenni közöttük látatlan alak. -
Vagy nem ismert. No, jó szesz kellene csak,
csufolásra akkor ügyet se vetnék.
(Hirtelen szinte riadtan néz maga körül, majd a bokrok
közé rejtőzik. Többen jönnek: nászajándékhozók
ereszkednek le a lakodalmas ház felé.)
Пер Гюнт
Ну, вот и Хэгстед. Нечего страшиться,
(заносит ногу, чтобы перебраться через плетень, и замирает)
Коль Ингрид у себя одна в светлице.
(Держа ладонь над глазами, всматривается.)
Но если у нее теперь народ?
Тогда мне лучше двинуться обратно.
(Опускает ногу.)
Присутствие людей мне неприятно.
От шепотка их просто жар берет.
(Отходит от плетня и в задумчивости обрывает листья с .)
Питья покрепче выпить бы какого
Чтоб не узнали. Выпить бы верней.
Тогда я смеха не боюсь людского.
(Внезапно, точно испугавшись, оглядывается и прячется вкустах.) К хутору проходят несколько человек с подарками.
培尔
总算是看到黑格镇了。过一会儿就到啦。
(一条腿跨过篱笆，有些踌躇不决)
英格丽德会不会一个人呆在房里呢？
(手搭凉棚往远处眺望)
不，客人们带着礼物，一定像苍蝇那样围着她团团转呢。我还不如抹头回家去呢。
(迈回腿来)
他们准是在我背后讥笑哪。他们嘁嘁喳喳说的那些话，会像火红的烙铁一样烫我的心。
(离开篱笆几步，沉思地搔着头)
看来我需要的就是一杯烈酒。也许我能人不知鬼不晓地溜进去！可惜他们全认得我！最好还是喝得醉醺醺的，那就任他们怎么嘲笑，我也都不在乎啦。
(培尔四下里望了望，吓了一跳，赶紧钻进灌木丛里。一些去庄园参加婚礼的农民挛着礼物从他身边走过)
EN MAND
(i samtalen).
Faer hans var fordrukken, og moer hans er låk.
A MAN
[in conversation as they pass]
His father was drunken, his mother is weak.
EIN MANN
(im Gespräch.)
Sein Vater war ein Saufbold, seine Mutter hat’s im Kopf.
EGY FÉRFI.
(beszélgetés közben).
Az apja ivott, az anyja sem ép.
EGY FÉRFI
(folytatva a beszélgetést)
Az apja ivott, az anyja meg kolontos.
Мужчина
(продолжая разговор)
Отец пьянчуга был, ума решилась мать.
一个男人
(同旁人交谈)
他爹是个醉鬼，他妈是个懒女人。
EN KONE.
Ja, så får en ikke undres på, at gutten blir et drog.
(Folkene går videre. Lidt efter kommer Peer Gynt frem; han er skamrød i ansigtet og kiger efter dem.)
A WOMAN
Ay, then it’s no wonder the lad’s good for nought.
[They pass on. Presently PEER GYNT comes forward, his face flushed with shame. He peers after them.]
EIN WEIB.
Dann wundert man sich, daß der Bursch’ solch ein Tropf!
(Die Leute gehen weiter. Bald darauf kommt Peer Gynt hervor und guckt ihnen mit schamrotem Gesichte nach.)
EGY ASSZONY.
S a fiú jól forgatja örökét.
(Tovább mennek, Peer Gynt előjön s szégyentől kipirult arczczal tekint utánuk.)
EGY ASSZONY
Csoda-é, ha most az a fickó is bolondos?
(Elhaladnak. Nemsokára Peer Gynt előjön, arca piros
a szégyentől, úgy néz utánuk.)
Женщина
Ну, как сынку бездельником не стать?
Проходят. Чуть погодя Пер Гюнт, красный от стыда, появляется из кустов и глядит им вслед.
一个女人
怪不得养出这么个二流子呢。(他们走过去。一会儿，培尔钻了出来。他羞红了脸，盯着那两人的背影。
PEER GYNT
(sagte).
Var det mig, de snakked om?
(med et tvungent slæng.)
Å, lad dem snakke!
De kan da vel ikke livet af mig rakke.
(kaster sig ned i lyngbakken, ligger længe på ryggen med hænderne under hovedet og stirrer op i luften.)
For en underlig sky. Den ligner en hest.
Der er mand på med, – og sadel – og grime. –
Bagefter rider en kærring på en lime.
(ler småt ved sig selv.)
Det er moer. Hun skælder og skriger: dit bæst;
hejda, Peer! – –
(lidt efter lidt lukker han øjnene.)
Ja, nu er hun bange. –
Peer Gynt rider først, og der følger ham mange. – –
Hesten har sølvtop og guldsko fire.
Selv har han handsker og sabel og slire.
Kåben er sid og med silke foret.
Gilde er de, som ham følger i sporet.
Ingen dog sidder så stout på folen.
Ingen dog glittrer som han imod solen. –
Nede står folk i klynger langs gærdet,
løfter på hatten og glaner ivejret.
Kvinderne neje sig. Alle kan kende
kejser Peer Gynt og hans tusende svende.
Tolvskillingsstykker og blanke marker
ned han som småsten på vejen sparker.
Rige som grever blir alle i bygden.
Peer Gynt rider tvers over havet i højden.
Engellands prins står på stranden og venter.
Det samme gør alle Engellands jenter.
Engellands stormænd og Engellands kejser,
der Peer rider frem, sig fra højbordet rejser.
Kejseren letter på kronen og siger –!
PEER
[softly]
Was it me they were talking of?
[With a forced shrug.]
Oh, let them chatter!
After all, they can’t sneer the life out of my body.
[Casts himself down upon the heathery slope; lies for some time flat on his back with his hands under his head, gazing up into the sky.]
What a strange sort of cloud! It is just like a horse.
There’s a man on it too — and saddle — and bridle.—
And after it comes an old crone on a broomstick.
[Laughs quietly to himself.]
It is mother. She’s scolding and screaming: You beast!
Hei you, Peer Gynt —
[His eyes gradually close.]
Ay, now she is frightened.—
Peer Gynt he rides first, and there follow him many.—
His steed it is gold-shod and crested with silver.
Himself he has gauntlets and sabre and scabbard.
His cloak it is long, and its lining is silken.
Full brave is the company riding behind him.
None of them, though, sits his charger so stoutly.
None of them glitters like him in the sunshine.—
Down by the fence stand the people in clusters,
lifting their hats, and agape gazing upwards.
Women are curtseying. All the world knows him,
Kaiser Peer Gynt, and his thousands of henchmen.
Sixpenny pieces and glittering shillings
over the roadway he scatters like pebbles.
Rich as a lord grows each man in the parish.
High o’er the ocean Peer Gynt goes a-riding.
Engelland’s Prince on the seashore awaits him;
there too await him all Engelland’s maidens.
Engelland’s nobles and Engelland’s Kaiser,
see him come riding and rise from their banquet.
Raising his crown, hear the Kaiser address him —
PEER GYNT
(leise.)
Was, hat das von mir geschnackt?
(Mit einer gezwungenen Geberde.)
Ach, laß sie schnacken!
Sie könn’n mir ja doch wohl den Kopf nicht abhacken.
(Wirft sich nieder ins Heidekraut, liegt lange auf dem Rücken, die Hände unterm Kopf, und starrt ins Blaue.)
So ’ne schnurrige Wolke! Genau wie ein Pferd!
Und ein Mann ist auch drauf – und Sattel – und Zügel. –
Dahinter reitet ’ne Hex’ auf ’nem Prügel.
(Lacht leise in sich hinein.)
Das ist Mutter, die jammert und aufbegehrt:
Peer! Biest! – –
(Schließt nach und nach die Augen.)
Nun bangt ihr! – Voran seinem Trosse
Reitet Peer Gynt auf goldhufigem Rosse.
Die Mähr’ hat ’nen Federbusch zwischen den Ohren.
Selbst hat er Handschuh’ und Säbel und Sporen.
Der Mantel ist lang und mit Taft ausgeschlagen.
Wacker sind die, die hinter ihm jagen.
Er aber sitzt doch am stracksten zu Pferde,
Er aber strahlt doch am hellsten zur Erde.
Drunten die Leut’ stehn, ein schwarzes Gewimmel,
Ziehen die Hüt’ ab und gaffen gen Himmel.
Die Weiber verneigen sich. Alle gewahren
Kaiser Peer Gynt und seine Heerscharen.
Nickel und Silber, ein blankes Geriesel,
Streut er hinunter wie Hände voll Kiesel
Allen im Dorf geht’s von nun an zum besten.
Peer Gynt sprengt quer übers Meer gen Westen.
Engellands Prinz steht und wartet am Strande;
Mit ihm alle Schönen von Engellande.
Engellands Kaiser und Engellands Barone
Steigen die Stufen herab vom Throne.
Der Kaiser nimmt seine Kron’ ab und sagt –
PEER GYNT.
A komisz fecsegők!
(erőltetve nevet).
No de járjon, a szájuk,
Azért se bánom, nem adok rájuk.
(A fűbe heveredik, hátán fekszik, keze a feje alatt, s az égbe bámul.)
Mily furcsa e felleg. Akár csataló.
És rajta lovagja, nyereg, takaró.
Mögötte boszorka boton lovagol.
(Magába nevet.)
Anyám az: ah egyre kiált, zakatol,
Peer, Peer, te barom!
(Lassankint lezárul szeme.)
Ugy-e félsz, kis anyám?
Ott vágtat a Peer aranyos paripán.
Paripája díszes, a kísérete fényes,
Maga keztyűvel és sarkantyuval ékes.
Lebegő köpönyegje kivarrva selyemmel,
Kiséri kísérete büszke örömmel,
És ő üli legszebben paripáját,
Ő benne köszönti a népe királyát!
Alatta gomolyg a tömeg feketén,
Süvegtelenül, a merre mén.
Bókolva köszönti az asszonyi nép
Peer Gyntet, a császárt és seregét.
S mint utczai rossz kavicsot, ledobálja
A vert aranyat a silány sokaságra.
Nyomába öröm, s derű a falun át,
S Peer Gynt a nyugatnak ugratja lovát,
Már Anglia herczege várja a parton,
És véle a sok gyönyörű úriasszony,
A császár s mind a dicső, nagy urak
Láttára a hány van, eléje szalad,
S átadja a császár arany koronáját
S azt mondja-—
PEER GYNT
(halkan)
Rólam fecsegtek-e? (Kényszeredetten legyint.)
Mindegy, nem veszem föl!
Hiszen úgy sem foszthatnak meg az életemtől!
(Leveti magát a hangavirágos fűbe. A hátán fekszik,
két keze a feje alatt, úgy bámul fel a levegőbe.)
Különös felhő: lovas és paripa,
tisztán idelátszik a nyerge, a fékje. -
Seprűn banya száll lovagolva mögéje.
(Halkan nevet, szinte magában.)
Anyám. Kiabálja: pokol fia!
Hé, Peer!
(Lassan lecsukódik a szeme.)
No, de most be szorongva félhet.
Legelül Peer Gynt, utána kiséret.
Aranypatkós a lova, s ezüstös az éke.
Ragyogó kardot fogott kesztyűs kezébe.
Köpönyegje szép selyem bélésű végig.
Deli szép vitézek mind, akik kisérik.
De egy sem ül a lován oly daliásan.
Egy sem csillog a sugárban oly csodásan.
A kerítésen túl ott áll a nép sereggel,
kalapot levéve bámul tisztelettel.
Nők bókolnak. Valamennyi fogja ésszel:
Peer Gynt császár megy ott sok ezer vitézzel.
Schillinget, márkát szór legelül ügetve,
kavicsokként dobja szét királyi kedve.
Ott gazdag lesz, aki szűken élt s szegényen.
Peer Gynt átkél a tengeren is merészen.
Az angol herceg a parton várva várja,
és Anglia valamennyi szép leánya.
S ahogy Peer Gynt a lován előre léptet,
feláll a császár, s fel a bárói kiséret.
S koronát emelve így szól ott a császár -
Пер Гюнт
(тихо)
Не про меня ли?
(Нарочито смеясь.)
Пусть их. Мне не жалко.
От этой болтовни ни холодно, ни жарко.
(Бросается на вереск и, подложив руку под голову, лежит на спине, глядя ввысь.)
Что в небесах? Вот облако похоже на коня.
А вот на человека. Вот на сбрую.
А вот на помеле несет старуху злую.
(Посмеиваясь.)
Да это мать. Она бранит меня: Негодник Пер!
(Глаза начинают слипаться.)
Вот страх мелькнул во взгляде:
Пер Гюнт верхом и свита едет сзади.
Ветром развеяна конская грива, -
Едет Пер Гюнт на коне торопливо,
Длинная мантия по ветру вьется,
Следом лихая дружина несется.
Но меж бойцов не отыщется, право,
Ни одного, чтоб держался столь браво.
Люди выходят навстречу: мужчина
Шапку сорвет, увидав властелина,
Женщина склонится в низком поклоне.
Едет с дружиной Пер Гюнт и в короне.
Шиллинги там и монету иную
Мечет ошую он и одесную.
Все точно графы. Развеялось горе.
Едет Пер Гюнт напрямик через море.
Ждет его войско английского принца,
Леди норвежцу спешат поклониться,
Из-за столов своих вышли вельможи,
Вышел английский король с ними тоже
И, сняв корону, сказал свое слово...
培尔
(耸了耸肩膀)
他们夸奖的正是敝人！喏，我不去跟他们计较！反正几句闲话也要不了我的命。
(倒下来，在长满石楠花的山坡上仰卧片刻，后脑勺枕着双手，凝视着天空)
这云彩多妙啊！活像一匹战马——马上还骑着一个人。瞧，又是马鞍子，又是笼头。后边是一个干瘪老太婆——骑着一把扫帚。
(兀自笑起来)
那是我妈！她嚷着，骂着：“你这畜生！你，培尔，给我回来！”
(慢慢合上眼)
对，现在她害怕了。骑在前头那匹马上的是培尔•金特，后边跟着一大群侍从。他那匹马身上的鞍镫笼头全是银子打的，马蹄上钉的是金马掌。他戴着长手套，身上佩着带鞘的利剑，穿的是华丽的锦袍。骑在后边的侍从也都个个神采奕奕，但是没一个比得上培尔那么威风。在阳光照耀下，谁也没他那么灿烂辉煌。簇拥在街道两旁的人群都高兴得挥起帽子，女人们向他屈膝请安。人人都晓得这是培尔•金特皇帝和他那成干上万的息从。他一路上撤着钱财，闪闪发光的金币银币，像石头子儿丢得满地都是。转眼之间，人人都成了阔佬。培尔•金特海阔天空，四处翱翔。英国的王子在海边迎接他，全英国的美女也在那儿侍候。培尔•金特一露面，英国的贵族和英国的国王都离座上前问候。国王脱下王冠，毕恭毕敬地致欢迎词...〔铁匠阿斯拉克及其他几个宾客从篱笆后边踱过。
ASLAK SMED
(til nogle andre, idet de går forbi hinsides gærdet).
Nej, se da; Peer Gynt, det drukne svin –!
ASLAK THE SMITH
[to some other young men, passing along the road]
Just look at Peer Gynt there, the drunken swine —!
DER SCHMIED
(zu einigen anderen Leuten, mit denen er jenseits des Zaunes vorüberkommt.)
Sieh da; Peer Gynt, das betrunkene Schwein –!
A KOVÁCS.
(néhány más embernek, ki tul a sövényen vele együtt arra mennek)
No nézd, Peer Gynt, ez a részeg állat.
ASLAK, A KOVÁCS
(néhány emberhez, akikkel a kerítésen túl együtt halad)
Ni, a részeg disznó: Gynt-fia, Peer.
Кузнец Аслак
(проходя с дружками за плетнем)
Опять свинья Пер Гюнт упился через край.
铁匠
咦，那不是培尔•金特吗？这头猪又喝得醉醺醺的了。
SMEDEN
(læner sig til gærdet og smågriner).
Rejs på dig, gutten min!
THE SMITH
[leaning against the fence and grinning]
Up with you, Peer, my lad!
DER SCHMIED
(lehnt sich an den Zaun und grient.)
Willst Du nicht aufstehn? Nein?
A KOVÁCS.
(a kerítéshez támaszkodik, vigyorog).
Kelj föl, hé te, várlak!
A KOVÁCS
(a kerítéshez támaszkodik s rávigyorog)
Kelj fel, hé, siheder!
Кузнец
(с усмешкой, опершись о плетень)
А ну, давай вставай!
铁匠
(倚着篱笆'龇牙笑了笑)
小伙子，站不起来了吗？
SMEDEN
(til de andre).
Lunde-sviren hænger nok i ham endnu.
THE SMITH
[to the others]
He hasn’t got over the Lunde-spree yet.
DER SCHMIED
(zu den anderen.)
Von Lunde der Tanz sitzt ihm noch in den Knochen.
A KOVÁCS.
(a többiekhez).
Inában még a minapi harcz.
A KOVÁCS
(a többiekhez)
Még tagjaiban a lundei tánc.
Кузнец
(дружкам)
Красавец наш, как видно, не проспался.
铁匠
(对其他人)
上次他在伦代喝醉了，到现在还没醒过来呢。
http://www2.hf.uio.no/common/apps/permlink/permlink.php?app=polyglotta&context=ctext&uid=e51208fc-a7bf-11e0-ab97-001cc4df1abe
